MÁV 12 sorozat

MÁV 12 sorozat
MÁV MII. osztály MÁV 12 sorozat
Pályaszám
10101–10102 1911-től: 12,001–002
Általános adatok
Gyártó	Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest
Gyártásban	1907
Szolgálatba állás	1907
Selejtezés	1924
Darabszám	2 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	AA (B)
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	990 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	60 km/h
Ütközők közötti hossz	6480 mm
Hossz	6570 mm
Magasság	3820 mm
Szélesség	2750 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	2900 mm
Teljes tengelytávolság	2900 mm
Üres tömeg	17,33 t
Szolgálati tömeg	20,6 t
Tapadási tömeg	20,6 t
Legnagyobb tengelyterhelés	10,3 t
Sebességmérő	Haushälter
Fékek
Típusa	kézifék
Vonatfűtés	gőz
Gőzvontatás
Szerkezetszám	771
Jelleg	AA–h2t (B–h2t)
Hengerek
Száma	2
Átmérője	260 mm
Dugattyú lökethossza	2 × 280 mm
Állókazán típusa	porosz rendszerű síktűzszekrényes, nagyfüstcsöves Schmidt-túlhevítős
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett	2100 mm
Gőznyomás	12 bar
Tűzcsövek
Száma	106 db
Belső/külső átmérője	33,5 / 38 mm
Hossza	2000 mm
Füstcsövek
Száma	10
Belső/külső átmérője	106 / 114 mm
Rostélyfelület	0,72 m²
Sugárzó fűtőfelület	2,8 m²
Csőfűtőfelület	32,3 m²
Túlhevítő felület	6,65 m²
Gépezeti vonóerő	26,97 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő	31,39 kN
Vezérmű rendszere	Heusinger–Walschaert
Vízkészlet	1,8 m³
Tüzelőanyag-készlet	0,5 t
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV 12 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A MÁV 12 sorozata egy kísérleti motorpótló szertartályos gőzmozdonytípus (régies nevén: kismozdony) volt.

Története

A MÁV jelentős számú gőzmotorkocsival rendelkezett, ám azok üzembiztonsága rossz volt, ezért gyakran kiestek az üzemből. Ezen hiányok pótlására írt ki pályázatott a MÁV un. motorpótló mozdonyokra. A MÁV gépgyár 77. szerkezetszámú, 1976-1977 gyári számú mozdonyai 1907 végén készültek el Ezek a mozdonyok a bajor ML 2/2 mozdonyok másolatainak voltak tekinthetők. A Maffei rendszert azért választották, mert ennél a henger kerékpárok közötti elhelyezése és a két kisméretű ellendugattyú az alternáló mozgást végző tömegeket és azok hatását csökkentette, így a mozdony futása 60 km/h sebességnél sem vált nyugtalanná.

A két mozdonyt a MAV új kategóriaként, az egyszemélyes kiszolgálású motorpótló mozdonyok számára új jelöléssel mint MIl. osztályt, a 10101 és 10102 pályaszámokkal 1907 december 11-én, illetve 19-én vette át és azokat Nyíregyháza fűtőház állagába osztotta be. 1911-ben a mozdonyokat a 12,001 és 12,002 pályaszámokra számozták át Bonyolult szerkezetük miatt nem voltak kedveltek, és karbantartásuk is nehézkes volt, ezért az első világháború után már nem teljesítettek vonali szolgálatot. Az 1925-ben tervezett átszámozás során túlhevítős jellegüknél fogva a 12,501-502 pályaszámokat jelölték kis számukra. 1926 decemberben mindkét mozdonyt letétbe helyezték az Északi Főműhelyben, selejtezésükre azonban csak 1936-ban került sor.

Műszaki leírás

A kis, mindössze 6,48 m ütközők közötti hosszú mozdonyok elrendezése, méretei szinte azonosak voltak, mint a mintául vett bajor mozdonyoké: a Schmidt-féle túlhevítővel ellátott 0,72 m2 rostélyfelületű, 35 m elgőzölögtető- és 6,6 m2 túlhevítő felületű, kazán 12 bar nyomású túlhevített gőzt állított elő. A tüzelőanyag félönműködő táplálása a sátorbain elhelyezett tölcsér alakú széntartóból rázóadagolással történt. A kazáriban termelt gőz dugattyús tolattyúkkal szabályozva jutott el a mozdony 2,9 m tengelytávolságának felezőjében a keret külső oldalán felszerelt hengerekbe, amelyekben két-két 260 mm mérőjű ellendugattyú nűködött 280 mm lökethosszal. A dugattyúk hajtórúddal hajtott az első és hátsó kerékpár egymástól 180-ra elékelt forgattyúit. a két kerékpárt belső csatolórudak kapcsolták össze. A mozdonyt Heusinger-Walschaert rendszerű vezérművel látták el. A 191 kW (260 lóerő) teljesítményű, 20,6 t üzemképes tömegű mozdonyt, melynek gépezeti vorióereje 27 kN, tapadási vonóereje 32,4 kN volt, a 990 mm futók átmérőjű kerékpárok 322 1/min fordulatón 60 km/h sebességgel hajtották

Irodalom

• Villányi György. Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Magyar Államvasutak Rt. (1996) 
• Magyar Vasúttörténet: 1900-tól 1914-ig (4. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
• Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993