MÁV Cmot 210–215

MÁV Cmot 210–215
ČSD M 122.0 MÁV Cmot210-215
Pályaszám
ČSD M 122.001–028 MÁV Cmot 210-215
Általános adatok
Gyártó	Vagonka Studénka Studénka
Gyártásban	1930–1932
Selejtezés	–1953
Darabszám	ČSD: 28 MÁV : 5 (ČSD-től) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	A1
Nyomtávolság	1 435 mm
Futókerék-átmérő	1 000 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	50 km/h
Ütközők közötti hossz	11 800 mm
Hossz	10 800 mm
Magasság	3 500 mm
Szélesség	3 100 mm
Teljes tengelytávolság	5 800 mm
Üres tömeg	18,8 t
Szolgálati tömeg	22,6 t
Tapadási tömeg	11,6 t
Legnagyobb tengelyterhelés	12 t
Hajtás	Marokcsapágyas villanymotor
Fékek
Típusa	KNORR
Gőzvontatás
Teljesítmény	100 LE
Erőátvitel	GEBUS rendszerű elektromos
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa	TATRA Benzinmotor
Szerkezete	6 hengeres soros
Névleges fordulatszám	1 200 U/min
Üzemanyagkészlet	200 l
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma	48 db
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV Cmot 210–215 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A ČSD M 122.0 sorozat egy benzin-villamos motorkocsisorozat volt a Csehszlovák Államvasutaknál (ČSD) amelyből a MÁV vonalain is üzemelt 5 db, melyek a második világháború eseményei során kerültek MÁV állományba.

Előbb MÁV M122.0 sorozat, majd C^mot 210—215 psz. csoportba voltak sorolva.

Története

A ČSD-nek ez a motorkocsija 1930-ban épült Gebus rendszerű elektromos erőátviteli rendszerrel A társaság Bécsben és Salzburgban műhelyeiben vasúti járművek elektromos berendezései gyártásával és felszerelésével foglalkozott.

Ez a járműerőátviteli rendszer az egyszerűsége miatt volt népszerű, melynek alapját a tökéletesedő egyenáramú hajtómotorok képezték.

Műszaki jellemzők

A jármű erőátvitelének alapját egy 6 hengeres négyütemű Tatra benzinmotor képezte, amelyhez kapcsolódott a generátor forgórésze. A különböző teljesítményekhez a generátorhoz ellenállásokat kapcsoltak be. A termelt villamos energiát egyenirányítón keresztül vezették a soros marokcsapágyas hajtómotorokhoz. A jármű teljesítményének szabályozása ellenállások kapcsolásával történt, miközben a belsőégésű motor szabályzója, amely mechanikus kapcsolatban volt a szabályzó ellenállások kapcsolójával, a motor teljesítményét folyamatosan növelte illetve csökkentette.

A járműszekrény 3 részre volt osztva. Az utastérben 48 ülőhely volt, a kocsi végén előtér és elválasztott vezetőállás a motorkocsi vezetéséhez. A kocsi végén a kocsik közötti átjáráshoz átjáróhíd szolgált. A járműszekrény jellegét a süllyesztett ajtók adták. A középső ajtó a vezetőállás után lett elhelyezve. A motor hűtője a jármű középső részére került oldalt elhelyezve, ami szintén hozzájárult a motorkocsi jellegzetes megjelenéséhez. A kocsi fűtéséhez a motor kipufogógázát használták.

Üzemük

A motorkocsik hamar elterjedtek a ČSD sok helyi vonalán abban az időszakban, egészen a második világháborúig népszerű közlekedési eszközök voltak

Az új M 131,1 sorozatú motorkocsik üzembe helyezésével ezeket a feleslegessé váló járműveket fokozatosan kivonták a forgalomból és 1950-es évek elején selejtezték. A sorozat utolsó példánya 1953-ban lett selejtezve. Az M 122,0 sorozat egyetlen példánya sem lett megőrizve az utókornak.

Az M 122,0 motorkocsisorozat részét képezte az egykori ČSD sokféle motorkocsijának. Ezeknek a száma viszonylag alacsony volt az összes motorkocsihoz képest. Az üzemi tapasztalatok azt mutatták, hogy a dízelmotor jobb alternatíva, és a kisebb járműveken gazdaságosabb a dízel-mechanikus hajtás, mint a drága dízel-elektromos. Ezt nem ellensúlyozta az a néhány előny, ami a meredekebb pályaszakaszi üzemben jelentkezett.

Külső hivatkozások

• historische Fotografie des M 122.010 auf einem Beitrag von k-report

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) ČSD-Baureihe M 122.0 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8