HUP0303354A2 - Gyulladásgátló hatású 6-alfa, 9-alfa-difluor-17-alfa-(2-furanilkarbonil)oxi-11-béta-hidroxi-16-alfa-metil-3-oxo-androst-1,4-dién-17-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter, eljárás az előállítására és ezt tartalmazó gyógyszerkészítmény - Google Patents

Abstract

A találmány az (I) képletű vegyületre, szolvátjaira és szolvatálatlanformájára, továbbá polimorf formáira vonatkozik. A találmány kiterjedezek előállítására, továbbá az ezeket tartalmazó készítményekre ésezek terápiás alkalmazására. Ó

Description

98379-30 72A-FO/gcs

O 'tüSi

(2-FURANILKARBONIL)OXI-ll-p-HIDROXI-16-a-METIL-3-OXOANDROST-1,4-DIÉN-17-TIOKARBONSAV-S-FLUORMETIL-ÉSZTER _ _n >- _;ΚΟΖΖΕΓΕ’Έϋ ^ElOANY ' -·· 1 ' ' , L

A találmány új gyulladásgátló és allergiaellenes hatású androsztán-származékokra és ezek előállítására vonatkozik. A találmány kiterjed az ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre, ezek gyógyászati alkalmazására, különösen gyulladásos és allergiás állapotok kezelésére történő alkalmazására.

A gyulladásgátló tulajdonságú glükokortikoidok a szakirodalomban ismertek és elterjedten használják ezeket gyulladásos rendellenességek vagy betegségek, például asztma és nátha kezelésére. A 4 335 121 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban a 6α,9a-difíuor-17a-(1oxopropoxi)-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién173-karbotiosav-S-fluormetil-észtert (amely flutikaszonpropionát generikus néven ismert) és származékait ismertették. A glükokortikoidok általános alkalmazása és különösen gyerekeknél történő alkalmazása esetleges mellékhatásaik miatt csak bizonyos területekre korlátozódik. A glükokortikoidok aggodalmat kiváltó mellékhatásai például a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely szupressziója, gyerekeknél a csontnövekedésre gyakorolt hatás és időseknél a csontsűrűségre gyakorolt hatás, valamint a szemészeti komplikációk (szürkehályog és zöldhályog) és a bőrsorvadás. Bizonyos glükokortikoid-származékok metabolizmusa komplex úton megy végbe, amelyben az aktív metabolitok képződése ezen vegyületek farmakodinamikáját és farmakokinetikáját nehezen érthetővé teszi. Bár a modern szteroidok sokkal biztonságosabbak, mint a korábban alkalmazottak, továbbra is kutatás tárgyát képezi olyan új molekulák előállítása, amelyek kitűnő gyulladásgátló tulajdonságokat mutatnak, emellett farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságaik kiszámíthatók, mellékhatás profiljuk figyelemre méltó és az ezekkel végzett kezelés könnyen megvalósítható.

Olyan új glükokortikoid-származékokat azonosítottunk, amelyek lényegében eleget tesznek a fenti kívánalmaknak.

Tehát találmányunk az (I) képletű vegyületre és szolvátjaira vonatkozik.

Az (I) képletű vegyület kémiai neve 6α,9a-difluor17α-[(2-furanilkarbonil)oxi]-llp-hidroxi-16a-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién-173-karbotiosav-S-fluormetil-észter.

A továbbiakban a találmányunk szerinti vegyületek kifejezés mind az (I) képletű vegyületre, mind ennek szolvátjaira, különösen gyógyászatilag elfogadható szolvátjaira vonatkozik.

Az (I) képletű vegyület potenciálisan előnyös gyulladásgátló és/vagy allergiaellenes hatást mutat, különösen helyi beadás esetén, ami például a glükokortikoid receptorhoz való kötődőképességében és az ezen receptoron keresztül érkező válasz tiltásában mutatkozik meg. Tehát az (I) képletű vegyület gyulladásos és/vagy allergiás rendellenességek kezelésére alkalmas.

Az (I) képletű vegyület nagymértékben hatásos hepatikus metabolizmuson megy át, így (X) képletű 17p~karbonsav képződik, amely a patkány és humán in vitro rendszerek egyetlen fő metabolitja. Ezen metabolitot előállították és in vitro funkcionális glükokortikoid vizsgálatokban kimutatták, hogy több, mint 1000-szer kevésbé hatásos, mint az anyavegyület.

A hatásos hepatikus metabolizmust a patkányokban kapott in vivo adatok is tükrözik, amelyek azt mutatják, hogy a plazma kiürülési sebessége eléri a hepatikus véráramot, és orális biológiai hozzáférhetősége <1%, ami összhangban van a nagymértékű első-utas metabolizmussal.

A humán hepatocitákon végzett in vitro metabolizmus vizsgálatokkal kimutatták, hogy az (I) képletű vegyület a flutikaszon-propionáttal azonos módon bomlik le, de az (I) képletű vegyület inaktív savas metabolittá történő átalakulása körülbelül ötször gyorsabban megy végbe, mint a flutikaszon-propionáté. Ez a nagyon hatásos hepatikus inaktiválódás várhatóan minimálisra csökkenti a szervezetben való jelenlétét embernél, ami javított biztonsági profilt eredményez.

Az inhalálással beadott szteroidok a tüdőn keresztül is abszorbeálódnak, és ez az abszorpcis út kimutatható mértékűvé teszi a szervezetben való jelenlétet. Ezért a tüdőben végbemenő abszorpció csökkentésével a biztonsági profil javul. Az (I) képletű vegyülettel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy érzéstelenített sertések tüdejében száraz por formában történő bejuttatás után az (I) képletű vegyület lényegesen kisebb mennyiségben van jelen, mint a flutikaszon-propionát.

A javított biztonsági profil az (I) képletű vegyületnek feltehetőleg a kíván gyulladásgátló hatást biztosítja napi egyszeri beadás esetén. A napi egyszeri beadás a betegek számára sokkal kényelmesebb, mint a napi kétszeri beadás, amelyet flutikaszon-propionát esetében rendszerint alkalmaznak.

A találmányunk szerinti vegyület például a következő betegségeknél és állapotoknál alkalmazható: bőrbetegségek, például ekcéma, pszoriázis, allergiás bőrgyulladás, neurodermatitisz, bőrviszketés és hiperérzékenységi reakciók; az orr, a torok és a tüdők gyulladásos állapotai, például asztma (beleértve az allergén által kiváltott asztmás reakciókat) , nátha (beleértve a szénanáthát), orrpolipok, krónikus elzáródásos tüdőbetegség, tüdőszövet közötti betegség, fibrózis; gyulladásos bélbetegségek, például fekélyes colitisz és Crohn-betegség; továbbá autoimmun betegségek, például reumatoid artritisz.

A találmányunk szerinti vegyület a szem kötőhártyájának kezelésére és kötőhártyagyulladás kezelésére is alkalmasak .

A szakember számára nyilvánvaló, hogy a kezelés kifejezésbe beleértendő a megelőzés és a kialakult állapot kezelése is.

Ahogy fentebb említettük, az (I) képletű vegyület humán és állatorvosi gyógyszerként is alkalmazható, különösen gyulladásgátló és allergiaellenes szerként.

Találmányunk kiterjed az (I) képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátjának humán vagy állatorvosi gyógyszerként, különösen a betegek gyulladásos és/vagy allergiás állapotának kezelésére, különösen napi egyszeri kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményként történő alkalmazására .

Találmányunk kiterjed továbbá az (I) képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátja betegek gyulladásos és/vagy allergiás állapotának kezelésére, különösen napi egyszeri kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására történő alkalmazására.

Találmányunk kiterjed továbbá gyulladásos és/vagy allergiás állapotban szenvedő ember vagy állat kezelésére, amelynek során az embernek vagy az állatnak az (I) képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátja hatásos mennyiségét adjuk be, előnyösen naponta egyszer.

A találmányunk szerinti vegyület bármilyen szokásos módon történő beadásnak megfelelően formálható, ezért találmányunk magában foglalja az (I) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátját, továbbá - kívánt esetben - ennek egy vagy több gyógyászatilag elfogadható hígítószerrel vagy hordozóval való keverékét tartalmazó gyógyszerkészítményeket is. Különösen előnyösek a napi egyszeri beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények.

Találmányunk kiterjed az ilyen készítmények előállítására, amelynek során az alkotórészeket összekeverjük.

A találmányunk szerinti vegyület például orális, bukkális, szublingvális, parenterális, lokális vagy rektális, különösen lokális beadásra alkalmas módon formálhatók.

Lokális beadás kifejezésen többek között inhalálással és befúvással történő beadást értünk. A helyi beadásra alkalmas készítménytípusok például kenőcsök, lotionok, krémek, gélek, habok, transzdermális tapaszokban történő beadásra alkalmas készítmények, porok, spray-k, aeroszolok, kapszulák vagy inhaláló vagy befúvóberendezésben alkalmazott töltetek vagy cseppek (például szem- vagy orrcseppek), porlasztásra alkalmas oldatok/szuszpenziók, kúpok, pesszáriumok, retenciós beöntések és rágó- vagy szopogató tabletták vagy labdacsok (amelyek például aftás fekélyek kezelésére alkalmasak) vagy liposzómák vagy mikrokapszulás készítmények .

A tüdőbe helyileg történő beadásra alkalmas készítmények előnyösen száraz porkészítmények vagy spray formájú készítmények.

A tüdőbe helyileg történő beadásra alkalmas száraz porkészítmények lehetnek például inhaláló vagy befúvóberendezésben alkalmazható kapszulák vagy töltetek, amelyek például zselatinból készülnek. A készítmények általában a találmányunk szerinti vegyület és egy megfelelő porbázist, például laktóz vagy keményítő inhalálására alkalmas porkeveréket tartalmaznak. Az egyes kapszulák vagy töltetek általában 20 μg és 10 mg közötti mennyiségű (I) képletű vegyületet tartalmaznak. Egyik változat szerint a találmányunk szerinti vegyület beadható adalékanyagok nélkül. A készítmény csomagolása alkalmas lehet egységdózis vagy több dózis beadására. Több dózis beadása esetében a készítmény előre meghatározott (például Diskusban, amelyet a 2 242 134 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertettek vagy Diskhalerben, amelyet a 2 178 965, a 2 129 691 és a 2 169 265 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertettek) vagy felhasználáskor kimért (például Turbuhalerben, amelyet a 69 715 számú európai szabadalmi leírásben ismertettek) dózist tartalmazó készítmény lehet. Az egységdózist tartalmazó eszköz például Rotahaler (amelyet a 2 064 336 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertettek). A Diskus inhaláló eszköz egy alaplapból kialakított hosszú szalagot tartalmaz, amelyen a hossza mentén meghatározott távolságokra elhelyezett több mélyedés van, és egy fedőlapot tartalmaz, amely légmentesen, de lehúzhatóan rázárul, ezáltal több tartály alakul ki, ahol mindegyik tartály (I) képletű vegyületet, előnyösen laktózzal kombinálva tartalmazó inhalálható készítményt tartalmaz. A szalag előnyösen elegendően rugalmas és ezáltal feltekerhető. A borítólap és az alaplap előnyösen bevezető szélekkel van ellátva, amelyek nincsenek egymáshoz rögzítve, és ezen bevezetőrészek legalább egyike úgy van megszerkesztve, hogy egy lehúzórész csatlakozik hozzá. Az alap és a borítólapok között szintén előnyösen egy hermetikus ragasztás van, ami ezek teljes szélességén túlnyúlik. A borítólap az alaplapról, az említett alaplap első végéről előnyösen hosszirányban lehúzható.

Különösen előnyösek a préseletlen és a szájüregen át a tüdőbe helyileg bejuttatható száraz por formában történő beadásra kialakított gyógyszerkészítmények (különösen amelyek nem tartalmaznak adalékanyagot vagy hígítószerrel vagy hordozóval, például laktózzal vagy keményítővel, legelőnyösebben laktózzal vannak formálva).

A spray készítmények például vizes oldatok vagy szuszpenziók vagy nyomás alá helyezett csomagolásból bead ható aeroszolok, például megfelelően folyósított hajtógáz alkalmazásával működő, mért dózist tartalmazó inhaláló készülékek formájában állíthatók elő. Az inhalálásra alkalmas aeroszol készítmények, például szuszpenziók vagy oldatok lehetnek, és általában az (I) képletű vegyület mellett megfelelő hajtógázt tartalmaznak, ilyenek a fluorozott szénvegyületek vagy hidrogéntartalmú klórozott, fluorozott szénvegyületek vagy ezek keveréke, például a hidrogén nevet fluorozott alkánok, előnyösen az 1,1,1,2-tetrafluoretán, az 1,1,1,2,3,3,3-heptafluor-n-propán vagy ezek keveréke. Az aeroszol készítmény adott esetben további jól ismert készítmény adalékanyagokat, például felületaktív anyagokat, mint az olajsav vagy a lecitin, valamint társoldószereket, mint az etanolt tartalmazhat. Az egyik készítmény például nem tartalmaz adalékanyagot, és lényegében a következőket tartalmazza: (I) képletű vegyület [előnyösen szolvatálatlan formában, mint az 1) forma] adott esetben egy másik gyógyhatású alkotórésszel kombinálva és egy hajtógáz, mégpedig 1,1,1,2-tetrafluoretán, 1,1,1,2,3,3,3-heptafluor-n-propán vagy ezek keveréke. Egy másik készítmény például egy adott (I) képletű vegyületet, egy hajtógázt, mégpedig 1,1,1,2tetrafluoretánt, 1,1,1,2,3,3,3-heptafluor-n-propánt vagy ezek keverékét, továbbá egy szuszpendálószert tartalmaz, amely a hajtógázban oldható, ilyen például az oligotejsav vagy ennek származéka, amelyeket a WO94/21229 számú nemzetközi közzétételi iratban ismertettek. A hajtógáz előnyösen 1,1,1,2-tetrafluoretán. Ahogy korábban már említettük, úgy tűnik, hogy az (I) képletű vegyület az 1,1,1,2-tetrafluoretánnal nem alkot szolvátot. A nyomás alatt lévő készítményeket általában egy szeleppel (például mérőszeleppel) lezárt és egy szájrésszel ellátott működtető szerkezethez csatlakoztatott fémdobozban (például alumínium dobozban) tartjuk.

A nyomás alá helyezett aeroszol készítmények általában előnyösen nem tartalmaznak egyéb víztartalmú hatóanyagot, hajtógázt vagy stabilizátort (azaz a naszcens víz mellett további hozzáadott vizet). A nyomás alatt lévő aeroszol készítmények szintén előnyösen nem tartalmaznak aminosavakat vagy ezek származékát vagy keverékét tartalmazó hatóanyagot, hajtógázt vagy stabilizátort.

Az inhalálással történő beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények előnyösen szabályzott méretűek. A hörgőrendszerbe történő inhalálásra alkalmas optimális méretű részecske általában 1-10 μιη, előnyösen 2-5 pm. A 20 pm-nél nagyobb méretű részecskék általában túl nagyok és így inhaláláskor nem érik el a kis légutakat. Ilyen részecskeméretek elérése céljából az (I) képletű vegyület részecskéinek méretét előállításkor szokásos módszerekkel, például mikronizálással csökkentjük. A kívánt frakció légáramlásos osztályzással vagy szitálással elválasztható. A részecskék előnyösen kristályosak, amelyeket például úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagként használt (I) képletű vegyület folyékony oldószerrel alkotott áramló oldatát egy folyamatos áramlási cellában ultrahangos besugárzás közben áramló folyadékkal keverjük össze, amely ezen hatóanyag anti-oldószere (ilyet ismertettek például a PCT/GB99/04368 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben), vagy egy másik eljárás szerint, az anyag folyékony oldószerrel képzett oldatának sugarát és egy, ezen anyagra nézve anti-oldószer folyadék sugarát érintőlegesen egymáshoz adjuk egy henger alakú keverőkamrában, amelynek tengelyirányú kimenete biztosítja, hogy a sugarak alaposan összekeveredjenek örvény kialakulása közben, és ennek hatására az anyag kristályos részecskéi kicsapódnak (ahogy ezt a PCT/GB00/04327 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben ismertették). Amikor a találmányunk szerinti megoldásban egy adalékanyagot, például lak tózt alkalmazunk, az adalékanyag részecskemérete általában sokkal nagyobb, mint az inhalálható anyagé. Amikor az adalékanyag laktóz, ez jellemzően őrölt laktózként van jelen, ahol a laktózrészecskék legfeljebb 85%-ának MMD értéke 60 pm és 90 pm között van, és legalább 15%-ának MMD értéke 15 pm-nél kisebb.

Az orrba helyileg beadható (például nátha kezelésére alkalmas) készítmények például nyomás alatt lévő aeroszol készítmények vagy az orrba pumpával beadható vizes készítmények. Különösen előnyösek az olyan készítmények, amelyek nincsenek nyomás alatt és az orrüregbe helyileg történő beadásra vannak kialakítva. A készítmények előnyösen hígítószerként vagy hordozóként vizet tartalmaznak. A tüdőbe vagy az orrba beadható vizes készítmények szokásos adalékanyagokkal állíthatók elő, mint a pufferanyagok, a tonicitást módosító szerek és hasonlók. A vizes készítmények beadhatók az orrba porlasztással is.

További lehetséges kiszerelési módok például a következők: kenőcsök, krémek és gélek, amelyek például vizes vagy olajos bázissal megfelelő sűrítő- és/vagy gélesitőszerek és/vagy oldószerek hozzáadásával formálhatók. Ilyen bázisok például a víz és/vagy egy olaj, például folyékony paraffin, vagy egy növényi olaj, például mogyoróolaj vagy ricinusolaj, vagy egy oldószer, például polietilén-glikol. A sűrítőanyagok és a bázis tulajdonságainak megfelelően használható gélesítő anyagok, például a következők: lágy paraffin, alumínium-sztearát, cetosztearil-alkohol, polietilén-glikolok, gyapjúzsír, méhviasz, karboxipolimetilénés cellulóz-származékok és/vagy gliceril-monosztearát és/vagy nem-ionos emulgeálószerek.

A lotionok vizes vagy olajos bázison formálhatók, és általában egy vagy több emulgeálószert, stabilizálószert, diszpergálószert, szuszpendálószert vagy sűrítőanyagot is tartalmaznak.

A külsőleg alkalmazható porok bármilyen megfelelő porbázis segítségével formálhatók, mint a talkum, a laktóz vagy a keményítő. A cseppek vizes vagy nem-vizes bázison formálhatók, amelyek egy vagy több diszpergálószert, oldódást elősegítő anyagot, szuszpendálószert vagy tartósítószert is tartalmaznak.

A találmányunk szerinti készítmények kívánt esetben megfelelő puffer anyagok hozzáadásával pufterelhetők.

A találmányunk szerinti helyi alkalmazású készítményekben az (I) képletű hatóanyag aránya függ az előállítandó készítmény pontos típusától, azonban ez általában 0,001 tömeg% és 10 tömeg% közötti tartományban van. Azonban a legtöbb típusú készítménynél ez az alkalmazott arány általában előnyösen 0,005% és 1% közötti, előnyösebben 0,01% és 0,5% közötti tartományban van. Azonban az inhalálásra vagy befúvásra alkalmas porokban az alkalmazott arány általában 0,1% és 5% közötti tartományban van.

Az aeroszol készítményeket általában úgy állítjuk elő, hogy az aeroszol minden egyes mért dózisa vagy „fújással beadott mennyisége 1 μg és 2000 μg közötti, például 20 μg és 2000 μg közötti, előnyösen körülbelül 20 μg és 500 μρ közötti mennyiségű (I) képletű vegyületet tartalmaz. A beadás végezhető naponta egyszer vagy naponta többször, például kettő, három, négy vagy nyolc alkalommal, minden alkalommal például 1, 2 vagy 3 dózis beadásával. Az (I) képletű vegyületet előnyösen naponta egyszer vagy kétszer, előnyösebben naponta egyszer adjuk be. Egy aeroszol teljes napi dózisa jellemzően 10 μg és 10 mg közötti, például 100 μρ és 10 mg közötti, előnyösen 200 μg és 2000 μg közötti tartományban van.

A helyileg alkalmazott készítmények az érintett területre naponta egy vagy több alkalommal vihetők fel, a bőr felületeken előnyösen elzáró kötések alkalmazhatók. Adhezív tartályrendszerrel folyamatos vagy nyújtott beadás valósítható meg.

Belsőleg történő beadás esetén a találmányunk szerinti vegyület szokásos módon, orális, parenterális vagy rektális beadásnak megfelelően formulálható. Az orális beadásra alkalmas készítmények például szirupok, elixírek, porok, granulátumok, tabletták vagy kapszulák, amelyek jellemzően szokásos adalékanyagokat tartalmaznak, mint a kötőanyagok, töltőanyagok, kenőanyagok, diszintegránsok, nedvesítőszerek, szuszpendálószerek, emulgeálószerek, tartósítószerek, puffer-sók, ízesítő-, színező- és/vagy édesítőszerek, amelyik megfelelő. Azonban előnyösek az alábbiakban ismertetésre kerülő dózis egységformák is.

A belsőleg történő beadásra alkalmas előnyös gyógyszerkészítmények a dózis egységformák, például a tabletták és a kapszulák. Ezek a dózis egységformák 0,1 mg és 20 mg közötti, előnyösen 2,5 mg és 10 mg közötti találmányunk szerinti vegyületet tartalmaznak.

A találmányunk szerinti vegyületek általában azokban az esetekben adhatók be belsőleg, ahol szisztémás adrenokortikális terápia javallott.

Általános értelemben a belsőleg beadható készítmények - a készítmény típusától függően - 0,05% és 10% közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmazhatnak. A napi dózis 0,1 mg és 60 mg között, például 5 mg és 30 mg között változhat a kezelendő állapottól és a kezelés kívánt időtartamától függően .

A lassú felszabadulású vagy bélben oldódó bevonattal ellátott készítmények különösen gyulladásos bélbetegségek esetén lehetnek előnyösek.

A találmányunk szerinti gyógyszerkészítmények más gyógyhatású szerrel kombinálva is alkalmazhatók, ilyenek a

3₂-adrenoreceptor agonisták, az anti-hisztamin vagy antiallergén hatóanyagok. Tehát találmányunk egyik kiviteli alakja az (I) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátját, továbbá egy másik gyógyhatású anyagot, például egy p₂-adrenoreceptor agonistát, egy anti-hisztaminvagy egy allergiaellenes hatású anyagot tartalmazó kombinációra vonatkozik.

3₂-adrenoreceptor agonisták például a szalmeterol (például racemát formában vagy egyik enantiomere formájában, mint az R-enantiomer) , a szalbutamol, a formoterol, a szalmefamol, a fenoterol vagy a terbutalin, továbbá ezek sói, például a szalmeterol xinafoátsója, a szalbutamol szulfátsója vagy szabad bázis formája vagy a formoterol fumarátsója. Antihisztaminok például a metapirilén és a loratadin.

A készítmények tartalmazhatnak továbbá más gyulladásgátlószereket, mint az NSAID-k (például nátrium-kromoglikát, nedokromil-nátrium, PDE4 inhibitorok, leukotrién antagonisták, iNOS inhibitorok, triptáz és elasztáz inhibitorok, béta-2 integrin antagonisták és adenozin 2a agonisták) vagy a fertőzésgátló szerek (például antibiotikumok, vírusellenes szerek).

Különös jelentősége van az (I) képletű vegyület foszfodiészteráz 4 (PDE4) inhibitorral kombinált alkalmazásának. A találmányunk ezen kiviteli alakjában a PDE4-specifikus inhibitor bármilyen vegyület lehet, amelyről ismert, hogy gátolja a PDE4 enzimet vagy amelyről felfedezték, hogy PDE4 inhibitorként hat, továbbá amelyek csak PDE4 inhibitorok, nem olyan vegyületek, amelyek a PDE család más tagjai, továbbá a PDE4-et is gátolják. Általában előnyös az olyan PDE4 inhibitor alkalmazása, amelynek IC50 aránya körülbelül 0,1 vagy nagyobb, ahol a PDE4-nek a rolipramhoz nagy affinitással kötődő katalitikus formájára vonatkozó IC50 érté két osztjuk azon forma IC50 értékével, amely a rolipramhoz kis affinitással kötődik. Jelen leírásban az R és S rolipramhoz kis affinitással kötődő cAMP katalitikus helyét „kis affinitású kötődési helynek nevezzük (LPDE 4) és a katalitikus hely másik formáját, amely a rolipramhoz nagy affinitással kötődik, „nagy affinitású kötődési helynek nevezzük (HPDE 4) . Az „HPDE4 kifejezést nem szabad összekeverni az „hPDE4 kifejezéssel, amelyet a humán PDE4 jelölésére használunk. Előkísérleteket végeztünk a [³H]-rolipram kötődési vizsgálat előkészítésére és kidolgozására. Ezen munka részleteit a kötődési vizsgálatra vonatkozó részben részletesen ismertetjük.

A találmányunk szerinti megoldásban alkalmazott előnyös PDE4 inhibitorok olyan vegyületek, amelyek terápiás aránya megfelelő, azaz olyan vegyületek, amelyek előnyben részesítik a cAMP katalitikus aktivitásának gátlását, ahol az enzim olyan formában van, amely a rolipramot kis affinitással köti, ezáltal láthatóan csökkennek az olyan mellékhatások, amelyek a rolipramot nagy affinitással kötő forma gátlásához kapcsolódnak. Ezen állítást azzal is alátámaszthatjuk, hogy az előnyös vegyületek IC50 aránya körülbelül 0,1 vagy nagyobb, ahol a PDE4-nek a rolipramot nagy affinitással kötő katalitikus formájára kapott IC50 értéket osztjuk azon forma IC50 értékével, amely a rolipramot kis affinitással köti.

Ezen standard egy további finomítását jelenti, amikor a PDE4 inhibitor IC₅₀ aránya körülbelül 0, 1 vagy ennél nagyobb érték, amely arány 1 nmol/1 koncentrációjú [³H]R-rolipramnak a PDE4 rolipramot nagy affinitással kötő formájához való kötődéssel kapcsolatos kompetícióra vonatkozó IC50 érték, és azon IC50 érték aránya, ami egy, a rolipramot kis affinitással kötő formának a PDE4 katalitikus aktivitása gátlására vonatkozik, ahol szubsztrátként 1 pmol/l [³H]-cAMP szubsztrátumot alkalmazunk.

Jól alkalmazható PDE4 inhibitorok például a következők:

(R)-( + )-1-(4-brómbenzil)-4-[(3-ciklopentiloxi)-4-metoxifenil]-2-pirrolidon;

3-(ciklopentiloxi-4-metoxifenil)-1-{4-Ν' -[N2-ciano-Smetilizotioureido]benzil}-2-pirrolidon;

cisz-4-ciano-4-(3-ciklopentiloxi-4-metoxifenil)ciklohexán-1-karbonsav;

cisz-[4-ciano-4-(3-ciklopropilmetoxi-4-difluormetoxifenil)ciklohexán-l-ol];

(R)-(+)-etil-[4-(3-ciklopentiloxi-4-metoxifenil)pirrolidin-2-ilidén]acetát és (S) -(-)-etil-[4-(3-ciklopentiloxi-4-metoxifenil)pirrolidin-2-ilidén]acetát.

A legelőnyösebb PDE4 inhibitorok IC₅₀ aránya nagyobb, mint 0,5, és különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyek aránya nagyobb, mint 1,0. Előnyös vegyületek a cisz-4-ciano-4-(3-ciklopentiloxi-4-metoxifenil)ciklohexán-l-karbonsav, a 2-karbometoxi-4-ciano-4-(3-ciklopropilmetoxi-4-difluormetoxifenil)ciklohexán-l-on és a cisz-[4-ciano-4-(3ciklopropilmetoxi-4-difluormetoxifenil)ciklohexán-l-ol], ezek olyan vegyületek, amelyek előnyben részesítik a kis affinitású kötődési helyeket és amelyek IC₅₀ aránya 0,1 vagy nagyobb.

További fontos vegyületek a következők: az 5 552 438 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek, ezt a szabadalmat és az ebben ismertetett vegyületeket teljes egészében referenciaként adjuk meg. Különösen fontosak az 5 552 438 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek közül a cisz-4-ciano-4-[3-(ciklopentiloxi)-4-metoxifenil]ciklohexán-l-karbonsav (amely cilomalaszt néven is ismert), továbbá ennek sói, észterei, prodrugjai és különböző fizikai formái;

az Astra AWD-12-281 jelű vegyülete [Hofgen N. és munkatársai, 15th EFMC Int. Symp. Med. Chem., (1998. szeptember 6-10., Edinburgh), Abst. 98];

az NCS-613 jelű 9-benziladenin-származék (INSERM);

a Chiroscience és Schering-Plough D-4418 jelű vegyülete;

a Cl-1018 számon azonosított benzodiazepin PDE4 inhibitor (PD-168787; Parke-Davis/Warner-Lambert);

egy benzodioxol-származék (Kyowa Hakko, WO99/16766);

a Napp V-11294A jelű vegyülete [Landells, L.J. és munkatársai, Eur. Reps. J., Annu Cong. Eur. Resp. Soc. (1998. szeptember 19-23, Genf, 12 (suppl. 28), Abst. P2393];

a roflumilaszt (CAS referenciaszám 162401-32-3) és egy ftálazinon-származék (Byk-Gulden, WO99/47505), vagy a Τ-440-ként azonosított vegyület [Tanabe Seiyaku, Fuji K. és munkatársai, J. Pharmacol. Exp. Ther., 1998. 284(1): 162]. Foszfodiészteráz és rolipram kötődési vizsgálat 1A vizsgálati eljárás

Izolált humán PDE4 és hrPDE humán monocitáról (humán rekombináns PDE4) megállapítjuk, hogy főleg kis affinitású formában létezik. Tehát a vizsgálati vegyületek a PDE4 kis affinitású formájával szemben mutatott akvititása a PDE4 katalitikus aktivitására vonatkozó standard vizsgálatok alkalmazásával végezhetők szubsztrátumként 1 gmol/l [³H]cAMP alkalmazásával [Torphy és munkatársai, J. of Bioi. Chem., 267, No. 3, 1798-1804 (1992)].

Proteinforrásként patkányagy nagy sebességgel kapott felülúszóját használjuk, és a [³H]-rolipram mindkét enantiomerjét 25,6 Ci/mmol specifikus aktivitással állítjuk elő. A standard vizsgálati körülményeket a publikált eljáráshoz képest úgy módosítjuk, hogy azok a PDE vizsgálati körülményekkel azonosak legyenek, kivéve az utolsó cAMP-t:

mmol/1 Tris-HCl (pH 7,5), 5 mmol/1 magnézium-klorid, 5 μηοΐ/ΐ 5'-AMP és 1 nmol/1 [³H]-rolipram [Torphy és munkatársai, J. Biol. Chern., 267, No. 3, 1798-1804 (1992)]. A vizsgálatot egy órán át végezzük 30 °C-on. A reakciót leállítjuk, és a kötődött ligandumot Brandel sejtgyűjtő alkalmazásával elválasztjuk a szabad ligandumtól. A nagy affinitású kötődési helyekért való kompetíciót olyan körülmények között vizsgáljuk, amelyek azonosak a kis affinitású PDE aktivitás meghatározásánál használtakhoz, kivéve, hogy [³H]-cAMP nincs jelen.

1B vizsgálati eljárás

Foszfodiészteráz aktivitás mérése

A PDE aktivitást [³H]cAMP SPA vagy [³H]cGMP SPA enzim vizsgálatra vonatkozóan az ellátó által megadott (Amersham Life Sciences) módszer alkalmazásával vizsgáljuk. A reakciókat szobahőmérsékleten 96 mérőhelyes tálcákon végezzük 0,1 ml reakciópufferben, amely a következőket tartalmazza (végső koncentrációban): 50 mmol/1 Tris-HCl, pH 7,5, 8,3 mmol/1 magnézium-klorid, 1,7 mmol/1 EGTA, [^JH]cAMP vagy [ ³H ] cGMP (körülbelül 2000 dpm/pmol), enzim és különböző koncentrációjú inhibitorok. A vizsgálatot egy órán át végezzük és cink-szulfát jelenlétében 50 μΐ SPA itrium-szilikát-gyöngyök hozzáadásával leállítjuk. A lemezeket összerázzuk és szobahőmérsékleten 30 percig állni hagyjuk. A radioaktivan jelzett termék képződését szcintillációs spektrometriával vizsgáljuk.

[³H] R-rolipram kötődési vizsgálat

[³H] R-rolipram kötődési vizagálatot Schneider és munkatársai eljárásának módosított változatával végezzük [Nicholson és munkatársai, Trends Pharmacol. Sci., 12, 19-27 (1991) és McHale és munkatársai, Mol. Pharmacol., 39, 109-113 (1991)]. Az R-rolipram a PDE4 katalitikus helyéhez kötődik [Torphy és munkatársai, Mol. Pharmacol. 39, 376-384 (1991)]. Ennek következtében a [³H]R-rolipram kötődés kompeticiója a jelöletlen kompetitorok a PDE4 inhibitor hatásának független megerősítését biztosítják. A vizsgálatot 30 °C-on egy órán át végezzük 0,5 μΐ pufferben, amely a kö5 vetkezőket tartalmazza (végső koncentrációkban): 50 mmol/1

Tris-HCl, pH 7,5, 5 mmol/1 magnézium-klorid, 0,05% marha szérumalbumin, 2 nmol/1 [ ³H]R-rolipram (5,7x104 dpm/pmol) és különböző koncentrációjú radioaktívan nem jelzett inhibitorok. A reakciót 2,5 ml jéghideg reakciópuffer hozzáadá10 sával ( [³H]R-rolipram nélkül) és Whatman GF/B szűrőn végzett gyors vákuumszűréssel végezzük (Brandel sejtgyűjtő), amelyet 0,3%-os polietilén-iminnel öblítünk. A szűrőket további 7,5 ml hideg pufferrel mossuk, szárítjuk és folyadék szcintillációs spektrometriával megszámláljuk.

Tehát találmányunk egy másik kiviteli alakja az (I) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátját és egy PDE4 inhibitort tartalmazó kombinációra vonatkozik.

A fent meghatározott készítmény jól alkalmazható 20 gyógyszerkészítmény formában, ennek megfelelően találmányunk egy további kiviteli alakját a fent meghatározott kombinációt és egy gyógyászatilag elfogadható hígítószert vagy hordozót tartalmazó gyógyszerkészítmény képezi.

Ezen kombinációk egyes vegyületei beadhatók egymás 25 után vagy egyidejűleg, külön vagy kombinált gyógyszerkészítményekben. Az ismert terápiás szerek megfelelő dózisát a szakember könnyen meghatározhatja.

Meglepő módon az (I) képletű vegyület a szokásosan használt szerves oldószerekben nagy szolvátképző hajlamot 30 mutat. Ezek a szolvátok lényegében sztöchiometrikus összetételűek, például az (I) képletű vegyület oldószerre vonatkoztatott aránya közel van az 1:1 arányhoz, azaz vizsgálataink szerint ez az arány 0,95-1,05:1 közötti tartományban határozható meg. Előállítottunk szolvátokat például olyan oldószerekkel, mint az aceton, a dimetilformamid (DMF), a dimetil-acetamid (DMAc), a tetrahidrofurán (THE) , az N-metil-2-pirrolidon, az izopropanol és a metiletil-keton. Az (I) képletű vegyület szolvátjának képződése azonban nem határozható meg előre, mivel azt találtuk, hogy habár izopropanollal alkot szolvátot, úgy tűnik, hogy etanollal vagy metanollal nem alkot szolvátot. Továbbá úgy tűnik, hogy nem alkot szolvátot 1, 1, 1,2-tetrafluoretánnal, etil-acetáttal, metil-acetáttal, toluollal, metilizobutil-ketonnal (MIBK) vagy vízzel. Azonban számos oldószer toxicitása miatt nem szükséges speciális végső állapotú feldolgozási körülményeket kifejleszteni (később tárgyaljuk) az (I) képletű vegyület szolvatálatlan formában történő előállítására. Találmányunk egy másik kiviteli alakja a szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyületre vonatkozik.

Arra a szintén meglepő felismerésre jutottunk, hogy a szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyület számos polimorf formában létezhet. Olyan poliform formákat azonosítottunk, amelyek röntgen pordiffrakcióval (XRPD) megkülönböztethetők, ezeket 1., 2. és 3. formának neveztük el. A 3. forma a 2. forma nem-stabil kisebb polimorf módosulatának tűnik. Általánosságban szólva a formák az alábbiak szerint jellemezhetők XRPD profiljaikkal:

1. forma: 18,9° 2teta érték körüli csúcs,

2. forma: 18,4° és 21,5° 2teta érték körüli csúcsok,

3. forma: 18,6° és 19,2° 2teta érték körüli csúcsok.

Amíg a 3. forma 21-23° 2teta tartományban egyetlen csúcsot mutat, addig a 2. forma egy csúcspárt mutat. Mindegyik esetben 7° 2teta értéknél megjelenik egy csúcs, azonban ez sokkal nagyobb intenzitással van jelen a 2. forma és a 3. forma esetében, mint az 1. forma esetében.

A polimorfok XRPD felvételeit az 1. ábrán mutatjuk be. A 2. formának az idő függvényében szobahőmérsékleten vizes szuszpenzióban 1. formává történő átalakulását a 2. ábrán mutatjuk be. A 2. formának az 1. formává történő átalakulása során különösen figyelemre méltó a 2. forma 18,4° 2teta érték körüli jellegzetes csúcsának (amelyet B-vel jelölünk) eltűnése, a 7° 2teta érték körüli csúcsa (A-val jelölve) intenzitásának jelentős csökkenése és az 1. forma 18,9° 2teta érték körüli jellegzetes csúcsának (C-vel jelölve) megjelenése.

A 3. forma hőmérsékletfüggését a 4. ábrán mutatjuk be. A hőmérsékletet az 5. ábrán bemutatott profil szerint változtatjuk. A 4. ábrából látható, hogy a 3. forma 30-170 °C hőmérséklet tartományban először 2. formává alakul át, majd 170-230 °C hőmérséklet tartományban 1. formává alakul át. A 3. forma 2. formává történő átalakulása során a 21-23° 2teta tartományban lévő egyetlen csúcs ugyanezen tartományban két csúccsá bomlik szét, és különösen figyelemre méltó, hogy a csúcs 18,6° 2teta érték körüli bal oldala körülbelül 18,4° 2teta értékre tolódik el. A 2. formának 1. formává történő átalakulása során az előző bekezdésben megfigyelhetőhöz hasonló változásokat észlelünk.

A 3. ábrán az 1. forma differenciális pásztázó kalorimetriás (DSC) felvétele és termogravimetriás analízis (TGA) felvétele látható. A felvételeken 280-300 °C körül (jellemzően 298 °C-hoz közel) egy átalakulást mutatnak, amely a DSC felvételen egy endoterm eseménynek és a TGA felvételen kémiai degradáció bekövetkezésének felel meg. A 2. és 3. formák DSC felvételei az alkalmazott kísérleti körülmények között gyakorlatilag nem különböznek, tehát a DSC eljárás nem alkalmas a 3 forma közötti különbségtételre. A 3. ábrán a TGA és a DSC felvételeken az aktivitás hiánya körülbelül 298 °C alatt azt mutatja, hogy az anyag normál kezelési hőmérsékleten jó fizikai és kémiai stabilitást mutat .

Ahogy a példákban látható, meghatároztuk az 1. és 3. formák kioldódási entalpiáját bizonyos szerves oldószerekben, ennek megfelelően a 3. forma 1. formává történő átalakulásának entalpiáját 5,1 kJ/mol és 6,7 kJ/mol közötti értéknek becsüljük.

Tehát az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 1. formáját részesítjük előnyben, mivel úgy tűnik, hogy ez a forma szobahőmérsékleten termodinamikailag a legstabilabb, továbbá úgy tűnik, hogy ez a legkevésbé hajlamos nem-kívánt nedvesség-megkötésre (lásd a példákban megadott eredményeket) . Mindazonáltal a 2. forma vagy a 3. forma is előnyös lehet bizonyos körülmények között.

Az (I) képletű vegyület szolvatált formájának alkalmazása tehát nem előnyös, mindazonáltal arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy bizonyos szolvátformák különösen vonzó fizikokémiai tulajdonságokat mutatnak, amelynek következtében ezek a szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyület előállításának hasznos köztitermékei (például egy utolsó lépésben az oldószer eltávolításával). Arra a felismerésre jutottunk, hogy például bizonyos sztöchiometrikus szolvátok szilárd anyagként nagy mértékben kristályos formában izolálhatok. Tehát találmányunk kiterjed a következőkre is:

(I) képletű vegyület metiletil-keton-szolvát formában, (I) képletű vegyület izopropanol-szolvát formában, (I) képletű vegyület tetrahidrofurán-szolvát formában, (I) képletű vegyület aceton-szolvát formában.

Különösen előnyösek a fent említett szolvátok szilárd kristályos formái. Ezen szolvátok további előnye, hogy a szolvát (például hő hatására történő) deszolvatálásával a szolvatálatlan forma előnyös egyes formában képződik. A fent említett szolvátok toxicitása viszonylag kicsi és ipari méretekben történő előállításra alkalmasak. Az (I) képletű vegyület dimetilformamidós szolvátja, amely szilárd kristályos formában is izolálható, szintén jelentőséggel bír a szolvatálatlan 1. forma előállítása során.

Az (I) képletű vegyület és szolvátjai az alábbiakban ismertetésre kerülő eljárással állíthatók elő, ezek szintén találmányunk körébe tartoznak.

Az (I) képletű vegyület vagy szolvátjai előállítására vonatkozó találmányunk szerinti eljárás során egy (II) képletű tiosav-származékot vagy sóját alkilezzük.

Ebben az eljárásban a (II) képletű vegyületet FCH₂L általános képletű vegyülettel, a képletben L jelentése távozó csoport (például halogénatom, mezil- vagy tozilcsoport vagy hasonló), például egy megfelelő fluormetil-halogeniddel reagáltathatjuk szokásos körülmények között. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluor-metán.

Ahogy később bemutatjuk, a (II) képletű vegyületet előnyösen só formában, különösen diizopropil-etilaminnal alkotott só formában alkalmazzuk.

Az (I) képletű vegyület előállítására vonatkozó előnyös eljárásban a (II) képletű vegyületet vagy sóját brómfluor-metánnal kezeljük adott esetben egy fázistranszfer katalizátor jelenlétében. Előnyös oldószer a metil-acetát, még előnyösebb az etil-acetát, amelyet adott esetben víz jelenlétében használjuk. A víz jelenléte elősegíti mind a kiindulási anyag, mind a termék oldódását, és a fázistranszfer katalizátor alkalmazása a reakciósebesség növekedését eredményezi. Jól alkalmazható fázistranszfer katalizátorok például a következők (azonban nem korlátozódik ezekre): tetrabutil-ammónium-bromid, tetrabutil-ammónium klorid, benziltributil-ammónium-bromid, benziltributilammónium-klorid, benziltrietil-ammónium-bromid, metiltributil-ammónium-klorid és metiltrioktil-ammónium-klorid. A tetrahidrofurán eredményesen alkalmazható oldószerként is a reakcióban, ahol egy fázistranszfer katalizátor jelenléte ismét jelentősen gyorsítja a reakciót. Az előnyösen a szerves fázisban jelenlévő terméket először vizes savval, például hígított sósavoldattal mossuk az amin-származékok, például a trietil-amin és a diizopropil-etil-amin eltávolítása céljából, majd egy vizes bázissal, például nátriumdikarbonáttal mossuk az esetlegesen elreagálatlan (II) képletű köztitermék vegyület eltávolítása céljából. Ahogy később bemutatjuk, ha az így előállított (I) képletű vegyület etil-acetátos oldatát desztilláljuk és toluolt adunk hozzá, akkor a szolvatálatlan 1. forma kristályosodik ki.

A (II) képletű vegyületek a megfelelő (III) képletű 17a-hidroxil-származékból állíthatók elő például Phillipps, G.H. és munkatársai által ismertetett eljárás alkalmazásával [Journal of Medicinal Chemistry, 37, 3717-3729 (1994)]. Ebben a lépésben jellemzően észterező reagenst adagolunk, amely például egy aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észter vagy előnyösen 2-furoil-halogenid, mint a 2-furoil-klorid [amelyet a (III) képletű vegyületre vonatkoztatva legalább kétszeres mólnyi mennyiségben használunk] egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében. A második mol 2-furoil-klorid a (III) képletű vegyületben lévő tiosav résszel reagál, és egy aminnal, például dietilaminnal végbemenő reakcióval el kell távolítani.

Ezen eljárás hátránya azonban, hogy a képződő (II) képletű vegyületből a 2-furoil-dietil-amid melléktermék szennyeződés nem távolítható el könnyen. Ezért számos javított eljárás dolgoztunk ki ezen átalakítás kivitelezésére.

Felismertük, hogy az első javított eljárásban egy po lárosabb amin, például dietanol-amin alkalmazásával vízben jobban oldódó mellékterméket kapunk (ebben az esetben 2-furoil-dietanol-amidot), amellyel a (II) képletű vegyület vagy sója nagy tisztasággal állítható elő, mivel a melléktermék vizes mosással hatékonyan eltávolítható.

Tehát találmányunk ezen kiviteli alakjával eljárást biztosítunk a (II) képletű vegyület előállítására, amelynek során (a) egy (III) képletű vegyületet egy aktivált 2-furánsav-származékkal reagáltatunk, ahol a (III) képletű vegyület móljára számítva legalább 2 mól aktivált származék van jelen, így állítjuk elő a (IIA) képletű vegyületet és (b) a (IIA) képletű vegyületből a kénhez kapcsolódó 2-furoil-csoportot úgy távolítjuk el, hogy az (a) lépés termékét egy vízoldható 2-furoil-amid-származék képzésére alkalmas szerves primer vagy szekunder aminbázissal reagáltatjuk.

Ezen eljárás két különösen alkalmas kiviteli alakjával eljárást biztosítunk a végtermék hatékony tisztítására is, amelynek során (cl) amikor a (b) lépés termékét lényegében vízzel nem elegyedő szerves oldószerben oldjuk, a (II) képletű vegyületet a (b) lépésből származó amid melléktermék vizes mosásával tisztítjuk, vagy (c2) amikor a (b) lépés termékét vízzel elegendő oldószerben oldjuk, a (II) képletű vegyületet úgy tisztítjuk, hogy a (b) lépés termékét vizes közeggel kezeljük, amelynek hatására a (II) képletű vegyület vagy sója tiszta formában kicsapódik.

Az (a) lépésben az aktivált 2-furánsav-származék aktivált 2-furánsav-észter lehet, azonban előnyösebben 2-furoil-halogenidet, különösen 2-furoil-kloridot alkalmazunk. Ezen reakcióban megfelelő oldószer az etil-acetát vagy a metil-acetát (előnyösen metil-acetát), [amikor a (cl) lépés következhet] vagy az aceton [amikor a (c2) lépés következhet] . Rendszerint egy szerves bázis, például trietil-amin van jelen. A (b) lépésben a szerves bázis előnyösen dietanol-amin. A bázis egy oldószerben, például metanolban megfelelően oldható. Az (a) és (b) lépéseket általában csökkentett hőmérsékleten, például 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A (cl) lépésben a vizes mosásban alkalmazhatunk vizet, azonban sós víz alkalmazása nagyobb kitermelést eredményez, és ezért előnyös. A (c) lépésben a vizes közeg például hígított vizes sav, például hígított sósavoldat .

Találmányunk egy rokon kiviteli alakja a (II) vegyület előállításának egy eljárásváltozatára vonatkozik, amelynek során (a) egy (III) képletű vegyületet egy aktivált 2-furánsav-származékkal reagáltatunk, ahol a (III) képletű vegyület móljára számítva legalább 2 mól aktivált származékot használunk, így állítjuk elő a (IIA) képletű vegyületet, és (b) a (IIA) képletű vegyületről a kénhez kapcsolódó 2-furoil-csoportot úgy távolítjuk el, hogy az (a) lépés termékét egy további mól (III) képletű vegyülettel reagáltatjuk, így 2 mol (II) képletű vegyületet kapunk.

Az (a) lépésben az aktivált 2-furánsav-származék előnyösen egy aktivált 2-furánsav-észter lehet, azonban előnyösebben ez 2-furoil-halogenid, különösen 2-furoil-klorid. Ezen lépés megfelelő oldószere az aceton. Rendszerint egy szerves bázis, például trietil-amin van jelen. A (b) lépésben a megfelelő oldószer a dimetilformamid vagy a dimetilacetamid. Rendszerint egy szerves bázis, például trietilamin van jelen. Az (a) és (b) lépéseket általában csökkentett hőmérsékleten, például 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A terméket savas kezeléssel és vizes mosás25 sal izolálhatjuk.

A fent említett eljárás nagyon hatékony olyan szempontból, hogy nem képződik furoil-amid melléktermék (tehát ez többek között a környezetre nézve előnyös), mivel a furoil-csoport mólfeleslegét a reakcióban egy további mól (II) képletű vegyülettel felvesszük, így egy további mól (II) képletű vegyület képződik.

A (III) képletű vegyület (II) képletű vegyületté történő átalakulásának további általános körülményei a fentebb ismertetett két eljárásban a szakember számára jól ismertek.

Azonban azt találtuk, hogy előnyös körülmények között a (II) képletű vegyület szilárd kristályos só formájában izolálható. A só előnyösen olyan bázissal alkotott só, mint a trietil-amin, a 2,4,6-trimetil-piridin, a diizopropiletil-amin vagy az N-etil-piperidin. A (II) képletű vegyület ilyen sóformái stabilabbak, könnyebben szűrhetők és száríthatok és nagyobb tisztasággal izolálhatok, mint a szabad tiosav. A legelőnyösebb sók a diizopropil-etil-aminnal képzett sók. A trietil-amin-sók szintén jelentősek.

A (III) képletű vegyületek a GB-2 088 877 B számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett módon állíthatók elő.

A (III) képletű vegyületek az 1. reakcióvázlatban bemutatott lépéseket tartalmazó eljárással is előállíthatok. Az (a) lépésben az (V) képletű vegyületet tartalmazó oldatot oxidáljuk. Az (a) lépést előnyösen metanolt, vizet, tetrahidrofuránt, dioxánt vagy dietilén-glikol-dimetilétert tartalmazó oldószer jelenlétében végezzük. A kitermelés és a teljesítmény fokozása céljából előnyös oldószerek a metanol, a víz és a tetrahidrofurán, és még előnyösebbek a víz és a tetrahidrofurán, különösen előnyös oldószerek a víz és a tetrahidrofurán. Szintén előnyös oldószerek a dioxán és a dietilén-glikol-dimetil-éter, amelyek adott esetben (előnyösen vízzel együtt) alkalmazhatók. Az oldószer a kiindulási anyag mennyiségére vonatkoztatva (1 tömegegység) , 3 térfogat és 10 térfogat közötti mennyiségben, előnyösebben 4 térfogat és 6 térfogat közötti, különösen előnyösen 5 térfogatmennyiségben van jelen. Az oxidálószer a kiindulási anyag mennyiségére vonatkoztatva előnyösen 1 mólekvivalens és 9 mólekvivalens közötti mennyiségben van jelen. Amikor például 50 tömeg%-os vizes perjódsav-oldatot használunk, az oxidálószer a kiindulási anyag mennyiségére vonatkoztatva (1 tömegegység) 1,1 tömeg és 10 tömeg közötti mennyiségben lehet jelen, előnyösebben 1,1 tömeg és 3 tömeg közötti, különösen előnyösen 1,3 tömeg mennyiségben lehet jelen. Az oxidációs lépés előnyösen egy kémiai oxidálószer alkalmazását foglalja magában. Az oxidálószer/perjódsav vagy jódsav vagy ezek sója. Legelőnyösebben az oxidálószer/perjódsav vagy nátrium-perjodát, előnyösen perjódsav. Egyik változat szerint (vagy ezen túlmenően) természetesen az oxidációs lépés bármilyen megfelelő oxidációs reakcióval, például levegő és/vagy oxigén alkalmazásán alapuló reakcióval végezhető. Amikor az oxidációs reakcióban levegőt és/vagy oxigént használunk, az említett reakcióban használt oldószer előnyösen metanol. Az (a) lépés során előnyösen a reagenseket szobahőmérsékleten vagy kissé melegebb hőmérsékleten, például 25 °C körüli hőmérsékleten inkubáljuk két órán át. A (IV) képletű vegyületet a reakciókeverékből egy anti-oldószer hozzáadásával végzett átkristályosífással izolálhatjuk. A (IV) képletű vegyület esetében megfelelő anti-oldószer a víz. Arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy nagyon fontos a (IV) képletű vegyületnek egy antioldószer, például víz hozzáadása hatására bekövetkező kicsapódása körülményeit szabályozni. Amikor az átkristályosítást jeges vízzel (például 0 °C és 5 °C közötti hőmérsék letű viz/jég keverékkel) végezzük, akkor ugyan jobb antioldószer tulajdonságok várhatók, mégis azt találtuk, hogy a képződött kristályos termék nagyon nagy térfogatú, ami lágy gélre emlékeztet, és nagyon nehéz szűrni. Anélkül, hogy egy elméletet állítanánk fel, úgy gondoljuk, ez a kis sűrűségű termék kristályszerkezetében nagy mennyiségű szolvatált oldószert tartalmaz. Ezzel szemben, amikor 10 °C körüli vagy ennél magasabb hőmérsékleten (például körülbelül szobahőmérsékleten) dolgozunk, homokszerű állapotú granulált termék képződik, amely nagyon könnyen szűrhető. Ilyen körülmények között a kristályosodás jellemzően körülbelül egy óra elteltével kezdődik meg, és jellemzően néhány órán belül (például két órán belül) végbemegy. Anélkül, hogy elméletet kívánnánk felállítani, úgy gondoljuk, hogy ez a granulált termék kristályszerkezetében nem vagy csak kevés szolvatált oldószert tartalmaz.

A (b) lépést jellemzően úgy végezzük, hogy egy karbonsav egy tiokarbonsavvá történő átalakítására alkalmas reagenst adagolunk, például hidrogén-szulfid-gázt és egy megfelelő kapcsolószert alkalmazunk, mint a karbonil-diimidazol (CDI), egy megfelelő oldószer, például dimetilformamid jelenlétében.

Egy, a (II) képletű vegyület előállítására szolgáló eljárásváltozat során egy (X) képletű vegyületet egy, a karbonsav tiokarbonsavvá történő átalakítására alkalmas reagenssel reagáltakjuk, például hidrogén-szulfidgázt és egy megfelelő kapcsolószert, például CDI-t alkalmazunk egy megfelelő oldószer, például dimetilformamid jelenlétében. A (X) képletű vegyületek előállíthatok az itt ismertetettel analóg eljárásokkal is.

Egy, az (I) képletű vegyület vagy szolvátja előállítására szolgáló eljárásváltozat során egy (VI) képletű vegyületet egy fluorforrással reagáltatunk.

Megfelelő fluorforrások például a fluoridok (például a nátrium-fluorid), előnyösebben a hidrogén-fluorid. Előnyös reagens a vizes hidrogén-fluorid-oldat. Egy oldószer, például tetrahidrofurán vagy dimetilformamid is alkalmazható .

A (VI) képletű vegyület előállítható oly módon, hogy (a) egy (VII) képletű vegyületet vagy sóját alkilezzük, (b) egy (VIII) képletű vegyületet egy epoxidképző reagenssel reagáltatunk, vagy (c) egy (IX) képletű vegyületet észterezünk.

Az (a) eljárásban a (II) képletű vegyület (I) képletű vegyületté történő átalakításánál a fentebb ismertetetthez hasonló körülményeket alkalmazhatunk. A (VII) képletű vegyületet jellemzően egy FCH₂L általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, ahol L jelentése távozócsoport (például halogénatom, mezil- vagy tozilcsoport vagy hasonló), például egy megfelelő fluormetil-halogeniddel reagáltatjuk, szokásos körülmények között. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluormetán.

A (b) eljárást előnyösen két lépésben végezzük: (i) egy halogén-hidrint, előnyösen brómhidrint állítunk elő (például bromodánnal vagy ekvivalens reagenssel reagáltatva), majd (ii) egy bázissal, például nátrium-hidroxiddal kezeljük gyűrűzárás céljából. Az (i) lépés terméke egy (IXA) általános képletű vegyület, a képletben X jelentése halogénatom, előnyösen brómatom. Ez egy új köztitermék, amely kívánt esetben izolálható.

A (c) eljárásban megfelelő reagens lehet egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észter vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenid, mint a 2-furoil-klorid. A reakciót végezhetjük például emelt hőmérsékleten, például kö rülbelül 60 °C-on vagy másként, szobahőmérsékleten egy acilező katalizátor, például dimetil-amino-piridin (DMAP) j elenlétében.

A (VII) képletű vegyületek egy olyan eljárással állíthatók elő, amelynek során egy (XI) képletű vegyületet észterezünk. A (III) képletű vegyület (II) képletű vegyületté történő átalakításánál a fentebb ismertetettekhez hasonló körülményeket alkalmazhatunk. Például megfelelő reagens lehet egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észterszármazék vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenidszármazék, például 2-furoil-klorid. A (XI) képletű vegyület ismert [J. Labelled Compd. Radiopharm 39(7), 567-584 (1997) ] .

A (VIII) képletű vegyület az alábbi eljárás szerint állítható elő:

(a) egy (XII) képletű vegyületet vagy sóját alkilezzük vagy (b) egy (XIII) képletű vegyületet észterezünk.

Az (a) eljárásban a (II) képletű vegyület (I) képletű vegyületté történő átalakításánál a fentebb ismertetetthez hasonló körülményeket alkalmazhatunk. A (XII) képletű vegyületet jellemzően szokásos körülmények között FCH2L általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, amely képletben L jelentése távozó csoport (például halogénatom, mezil- vagy tozilcsoport vagy hasonló), amely például egy megfelelő fluormetil-halogenid-származék. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluormetán.

A (b) eljárásban a (IX) képletű vegyület (VI) képletű vegyületté történő átalakításánál a fentebb alkalmazotthoz hasonló körülményeket használhatunk. Megfelelő reagens például egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észter-

származék vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenid-származék, mint a 2-furoil-klorid.

A (IX) és (XIII) képletű vegyületek a megfelelő (XI) és (XIV) képletű tiosavak (meghatározásukat az alábbiakban adjuk meg) alkilezésével állíthatók elő a már ismertetettekkel analóg eljárások alkalmazásával, például egy FCH₂L általános képletű vegyület szokásos körülmények között történő reagáltatásával, ahol L jelentése távozó csoport (például halogénatom, mezil- vagy tozilcsoport vagy hasonló), például egy megfelelő fluormetil-halogenid-származék. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluormetán. A (XI) képletű tiosav-származék ismert vegyület [J. Labelled Compd. Radiopharm 39(7), 567-584 (1997)].

A (XII) képletű vegyület úgy állítható elő, hogy egy (XIV) képletű vegyületet vagy sóját észterezzük.

Ezt az eljárást a már ismertetettel analóg eljárások alkalmazásával végezhetjük. Megfelelő reagens lehet például egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észterszármazék vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenid-származék, mint a 2-furoil-klorid.

A (XIV) képletű vegyületek a megfelelő karbonsavakból állíthatók elő, például a (IV) képletű vegyület (III) képletű vegyületté történő átalakítására fentebb ismertetettel analóg eljárás alkalmazásával. A fent említett megfelelő karbonsav például a WO90/15816 számú nemzetközi közzétételi iratból ismert (Upjohn).

Az (I) képletű vegyület vagy szolvátja előállítására vonatkozó egy további eljárásváltozat szerint egy (I) képletű vegyületet, ahol a ΙΙ-β-hidroxilcsoport védett vagy maszkírozott, védőcsoportját eltávolítjuk vagy maszkírozását megszüntetjük. Az első ilyen eljárás során egy (XV) képletű vegyület védőcsoportját eltávolítjuk, ahol P jelen-

tése hidroxil-védőcsoport.

A P hidroxil-védőcsoportok a szakirodalomban ismertek [Protective Groups in Organic Chemistry, McOmie, Ed JEW (Plenum Press 1973); Protective Groups in Organic Synthesis by Green, Theodora W. (John Wiley and Sons (1991)].

A megfelelő P hidroxil-védőcsoportok például a következők: karbonát, alkilcsoport (például terc-butil- vagy metoximetilcsoport), aralkilcsoport (például benzil-, p-nitrobenzil-, difenilmetil- vagy trifenilmetilcsoport), heterociklusos csoportok, például tetrahidropiranil-, acilcsoport (például acetil- vagy benzilcsoport) vagy szililcsoportok, mint a trialkilszililcsoport (például terc-butildimetilszililcsoport). A hidroxil-védőcsoportok szokásos eljárásokkal távolíthatók el. Tehát például a karbonátot bázisos kezeléssel távolíthatjuk el, és az alkil-, szilil-, acilcsoportot és a heterociklusos csoportokat savas vagy bázisos körülmények között végzett szolvolízissel, például hidrolízissel távolíthatjuk el. Az aralkilcsoportokat, mint a trifenilmetilcsoport, hasonló módon szolvolízissel vagy például savas körülmények között hidrolízissel távolíthatjuk el. Az aralkilcsoportokat, mint a benzil- vagy p-nitrobenzilcsoport, hidrogenolízissel hasíthatjuk le egy nemesfém-katalizátor, például palládium-csontszén jelenlétében. A p-nitrobenzilcsoport szolvolízissel is lehasítható.

A ΙΙ-β-hidroxilcsoport karbonilcsoportként maszkírozható. Tehát egy másik ilyen eljárás során egy (XVI) képletű vegyületet redukálunk. Az (I) képletű vegyületté történő redukciót például egy hidrid redukálószerrel, például bórhidriddel, például nátrium-bórhidriddel történő kezeléssel végezhetjük.

A (XVI) képletű 11-keton is maszkírozható. A (XVI) képletű vegyület maszkírozott származékai például (i) a ketál-származékok, mint a (XVI) képletű vegyület alkohol-

lal, például metanollal, etanollal vagy etán-1,2-diollal történő kezelésével előállított ketálok, (ii) a (XVI) képletű vegyületnek egy tiollal, például metántiollal, etántiollal vagy etán-1,2-ditiollal végzett kezelésével előállított ditioketál-származékok, például ditioketálok, (Ili) a (XVI) képletű vegyületnek például l-hidroxi-etán-2-tiollal történő kezelésével előállított monotioketál-származékok, például monotioketálok, (ív) a (XVI) képletű vegyületnek egy alkohol-aminnal, például effedrinnel végzett kezelésével előállított származékok, (v) a (XVI) képletű vegyületnek aminokkal végzett kezelésével előállított Iminek, (vi) a (XVI) képletű vegyületeknek hidroxil-aminokkal végzett kezelésével előállított oximok. A (XVI) képletű vegyületek származékait találmányunk egyik kiviteli alakjaként igényeljük.

A maszkírozott származékok szokásos eszközökkel alakíthatók vissza ketonná, például a ketálok, iminek és oximok hígított savval végzett kezeléssel visszaalakíthatok karbonil-vegyületté és a ditioketálok egy sor, Bulman Page, P.C. és munkatársai által ismertetett eljárással visszaalakíthatok ketonná [Tetrahedron, 45, 7643-7677 (1989)].

A (XV) képletű vegyületek az alábbi eljárással állíthatók elő:

(a) egy (XVII) általános képletű vegyületet vagy sóját alkilezzük, a képletben P jelentése hidroxil-védőcsoport vagy (b) egy (XVIII) általános képletű vegyületet észterezünk.

Az (a) lépésben a (II) képletű vegyület (I) képletű vegyületté történő átalakítására a fentebb ismertetettel analóg körülményeket alkalmazhatunk. A (XVII) képletű vegyületet jellemzően szokásos körülmények között egy FCH₂L általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, utóbbi képlet-

ben L jelentése távozó csoport (például halogénatom, mezilvagy tozilcsoport vagy hasonló), amely például egy megfelelő fluormetil-halogenid-származék. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluormetán.

A (b) lépésben a (IX) általános képletű vegyület (VI) képletű vegyületté történő átalakításánál a fentiekben alkalmazottal analóg körülményeket használunk. Megfelelő reagens lehet például egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észter-származék vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenid-származék, mint a 2-furoil-klorid.

A (XVIII) képletű vegyületet a megfelelő tiosav alkilezésével állíthatjuk elő szokásos körülmények között, a már ismertetettel analóg eljárás alkalmazásával, például egy FCH₂L általános képletű vegyület reagáltatásával, ahol L jelentése távozó csoport (például halogénatom, mezilvagy tozilcsoport vagy hasonló), amely például egy megfelelő fluormetil-halogenid-származék. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluormetán. A megfelelő tiosavak ismert vegyületek vagy szokásos eljárásokkal állíthatók elő. A (XVIII) képletű vegyület előállítható a megfelelő hidroxil-származék védésével is.

A (XVII) képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy egy (XIX) általános képletű vegyületet vagy sóját észterezünk, a képletben P jelentése hidroxil-védőcsoport.

Ezt az eljárást a (III) képletű vegyület (II) képletű vegyületté történő átalakításánál már ismertetettel analóg eljárás alkalmazásával végezhetjük. Megfelelő reagens például egy szerves bázis, például trietilamin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észterszármazék vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenid-származék, mint a 2-furoil-klorid.

A (XIX) képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy a megfelelő (III) képletű hidroxil-származékot védjük, amelyben a tiosavat előzőleg védtük, majd a védőcsoportot eltávolít j uk.

A (XVI) képletű vegyületeket a következők szerint állíthatjuk elő:

(a) egy (XX) képletű vegyületet vagy sóját vagy olyan származékát, amelyben a 11-karbonilcsoportot maszkíroztuk, alkilezzük vagy (b) egy (XXI) képletű vegyületet vagy olyan származékát, amelyben a 11-karbonil-csoportot maszkíroztuk, észterezzük .

Az (a) lépésben a (III) képletű vegyület (II) képletű vegyületté történő átalakításánál a fentebb ismertetettel analóg körülményeket alkalmazhatunk. A (XX) képletű vegyületet jellemzően szokásos körülmények között egy FCH₂L általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, utóbbi képletben L jelentése távozó csoport (például halogénatom, mezilvagy tozilcsoport vagy hasonló), amely például egy megfelelő fluormetil-halogenid. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluormetán.

A (b) lépésben a (IX) képletű vegyület (VI) képletű vegyületté történő átalakításánál a fentebb alkalmazottal analóg körülményeket használhatunk. Megfelelő reagens például egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észterszármazék vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenid-származék, mint a 2-furoil-klorid.

A (XXI) képletű vegyületet vagy olyan származékát, amelyben a 11-keton-csoport maszkírozott, a megfelelő tiosav alkilezésével állíthatjuk elő a már ismertetettel analóg eljárás alkalmazásával szokásos körülmények között, amely például egy FCH₂L általános képletű vegyülettel történő reagáltatással, utóbbi képletben L jelentése távozó csoport (például halogénatom, mezil- vagy tozilcsoport vagy hasonló), például egy megfelelő fluormetil-halogenid. A fluormetil-halogenid reagens előnyösen brómfluormetán. A megfelelő tiosavak ismert vegyületek vagy a megfelelő karbonsavakból a fent ismertetettel analóg eljárásokkal állítható elő.

A (XX) képletű vegyület úgy állítható elő, hogy egy (XXII) képletű vegyületet vagy olyan származékát, amelyben a 11-keton-csoport maszkírozott, észterezzük.

Ezt az eljárást a már ismertetettel analóg eljárások alkalmazásával végezhetjük. Megfelelő reagens például egy szerves bázis, például trietil-amin jelenlétében aktivált 2-furánsav-származék, például egy aktivált észter-származék vagy előnyösen egy 2-furoil-halogenid-származék, például 2furoil-klorid.

A (XXII) képletű vegyületek és olyan származékaik, ahol a 11-keton maszkírozott, a megfelelő (IV) képletű hidroxil-származék oxidálásával, majd a keton maszkírozásával, ezután a karbonsav tiosavvá történő átalakításával állíthatók elő, ahogy ezt például a (IV) képletű vegyület (III) képletű vegyületté történő átalakításánál ismertettük.

Az (I) képletű vegyület vagy szolvátja előállításának egy további eljárásváltozata során egy (XXIII) általános képletű vegyületet, utóbbi képletben L jelentése távozó csoport (például egy a fluoridtól eltérő halogenid, például klorid, jodid vagy egy szulfonát-észter, mint a mezilát, a tozilát vagy a triflát) egy fluorforrással reagáltatunk.

Előnyös fluorforrások például a fluoridion, mint a kálium-fluorid. Ezen átalakítás további részleteit a szakirodalomban ismertették [Phillipps G.H. és munkatársai, Journal of Medicinal Chemistry, 37, 3717-3729 (1994) és J. Labelled Compd. Radiopharm, 39(7) 567-584 (1997)].

A (XXIII) képletű vegyületek az itt ismertetettel analóg eljárásokkal állíthatók elő. A megfelelő új (VI), (VIII), (IX), (IXA) , (XV) és (XVI) képletű új köztitermékeket, ahol a -CH₂F képletű csoportot -CH₂L általános képletű csoporttal helyettesítjük, amelyben L jelentése fluortól eltérő távozó csoport, is találmányunk kiviteli alakjaként igényeljük.

Az (I) képletű vegyületek vagy szolvátjaik előállítására vonatkozó egy további eljárásváltozat során egy olyan (I) általános képletű vegyület védőcsoportját eltávolítjuk vagy maszkírozását megszüntetjük, amelyben a 3-helyzetű karbonilcsoport védett vagy maszkírozott.

A 3-helyzetű karbonilcsoportot fentebb, a 11-helyzetű karbonilcsoport maszkírozásával kapcsolatban ismertetetthez hasonló eljárásokkal maszkírozhatjuk. Tehát a 3-helyzetű karbonilcsoportot például ketálként, monotioketálként, ditioketálként, alkohol-amin-származékként, oximként vagy Iminként maszkírozhatjuk. A karbonilcsoportot szokásos eljárásokkal nyerhetjük vissza, például a ketálokat hígított savval végzett kezeléssel karbonilcsoporttá alakíthatjuk és a ditioketálokat különböző eljárásokkal ketonokká alakíthatjuk [Bulman Page P.C. és munkatársai, Tetrahedron 45, 7643-7677 (1989)].

Bizonyos köztitermék vegyületek újak és ezek megfelelő sóikkal és szolvátjaikkal együtt találmányunk egyik kiviteli alakját képezik.

Ahogy fentebb említettük, találmányunk egyik megvalósítási módja a szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyület előállítására vonatkozik, amely eljárás során (a) az (I) képletű vegyületet egy nem-szolvatáló oldószer, például etanol, metanol, víz, etil-acetát, toluol, metilizobutil-keton vagy ezek keveréke jelenlétében kristályosítjuk, vagy (b) egy szolvatált formájú (I) képletű vegyületet (amely például acetonnal, izopropanollal, metiletil-ketonnal, dimetilformamiddal vagy tetrahidrofuránnal alkotott szolvát formájában van) például hevítéssel deszolvatálunk.

A (b) lépésben a deszolvatálást általában 50 °C-ot meghaladó, előnyösen 100 °C-ot meghaladó hőmérsékleten végezzük. A hevítést általában vákuumban végezzük.

Az (I) képletű vegyület szolvatálatlan formája is előállítható a fent említett eljárással.

Találmányunk egyik megvalósítási módja az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 1. polimorf formában történő előállítására vonatkozik, amelynek során az (I) képletű vegyületet metilizobutil-ketonban, etil-acetátban vagy metil-acetátban oldjuk, és a képződő szolvatálatlan 1. formájú (I) képletű vegyületet egy nem-szolvatáló anti-oldószer, például izooktán vagy toluol hozzáadásával állítjuk elő.

Találmányunk első előnyös megvalósítási módja szerint az (I) képletű vegyületet etil-acetátban oldhatjuk, és az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 1. polimorf formáját anti-oldószerként toluol hozzáadásával állíthatjuk elő. A kitermelés javítása céljából forró etil-acetát-oldatot állítunk elő és a toluol hozzáadása után a keveréket desztilláljuk az etil-acetát-tartalom csökkentésére.

Találmányunk egy másik megvalósítási módjánál az (I) képletű vegyületet metilizobutil-ketonban oldjuk, és az (I) képletű vegyületet szolvatálatlan 1. polimorf formában állítjuk elő anti-oldószerként izooktán hozzáadásával.

Az (I) képletű vegyület a fent említett eljárásokkal szolvatálatlan 1. polimorf formában is előállítható.

Az (I) képletű vegyületet szolvatálatlan 2. polimorf formában történő előállítása során az (I) képletű vegyület szolvatálatlan formáját metanolban vagy száraz diklórmetánban oldjuk, és az (I) képletű vegyületet szolvatálatlan 2. polimorf formában átkristályosítjuk. Az (I) képletű ve gyületet jellemzően forrón oldjuk metanolban vagy száraz diklórmetánban és hagyjuk lehűlni.

Az (I) képletű vegyület a fent ismertetett eljárásokkal szolvatálatlan 2. polimorf formában is előállíthatjuk.

Az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 3. polimorf formában történő előállítása során az (I) képletű vegyületet vagy szolvátját, különösen acetonos szolvátját (jellemzően 1-3 térfogat%) víz jelenlétében diklórmetánban oldjuk, és az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 3. polimorf formáját átkristályosítjuk.

A fenti eljárással az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 3. polimorf formában is előállítható.

Az (I) képletű vegyület vagy szolvátjai vagy polimorf módosulatai előnyeihez hozzátartozik, hogy az anyag kitűnő gyulladásgátló tulajdonságokat mutat megjósolható farmakokinetikai és farmakodinamikai viselkedés mellett, mellékhatás profilja kitűnő és megfelel a humán betegek kezelésére vonatkozó szokásos előírásnak. További előnye, hogy az anyag kitűnő fizikai és kémiai tulajdonságokat mutat, ezáltal könnyen előállítható és tárolható.

Az ábrák rövid ismertetése:

Az 1. ábrán a szolvatálatlan (I) képletű vegyület 1., 2. és 3. polimorf formáinak XRPD profilja látható, a 2. ábrán a szolvatálatlan (I) képletű vegyület 1. formájának, 2. formájának és 1. és 2. polimorf formája 50:50 arányú keverékének XRPD profiljai, valamint az 1. és 2. forma 50:50 arányú keverékének időfüggvényében meghatározott profilja látható, a 3. ábrán a szolvatálatlan (I) képletű vegyület 1. polimorf formájának DSC és TGA felvételei láthatók, a 4. ábrán az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 3. formájának 5 időpontban felvett XRPD felvétele látható a hőmérséklet függvényében, az 5. ábrán a 4. ábrán bemutatott XRPD vizsgálatok hőmérséklet- és időprofilja látható.

Találmányunkat az alábbi példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy az ezekben foglaltakra korlátoznánk.

PÉLDÁK

Általános ismertetés

Az ¹H-NMR spektrumokat 400 MHz-en rögzítettük és a kémiai eltolódásokat tetrametilszilánra vonatkoztatva ppmben fejezzük ki. A többszörös jelek leírására a következő rövidítéseket használjuk: s (szinglett), d (dublett) , t (triplett), q (kvartett), m (multiplett), dd (dublett dublettje), ddd (dublettek dublettjének duplettje), dt (triplettek dublettje) és b (széles). Biotage kifejezésen gyors 12i kromatográfiás modulon futtatott KP-Sil-t tartalmazó előcsomagolt szilikagél tölteteket értünk. Az LCMS vizsgálatát 3,3 cm x 4,6 mm belső méretű Supelsocil LCABZ-PLUS oszlopon végezzük, eluensként vizes 0,1%-os hangyasavoldatot és 0,01 mol/l-es ammónium-acetát-oldatot (A oldószer) és 0,05% hangyasavat és 5% vizet tartalmazó acetonitriles oldatot (B oldószer) használunk a következő gradiens elúcióval: 0-0,7 perc 0% B, 0,7-4,2 perc 100% B, 4,2-5,3 perc 0% B, 5,3-5,5 perc 0% B 3 ml/perc áramlási sebességgel. A tömegspektrumokat Fisons VG Platform spektrométerrel vettük fel elektronspray pozitív és negatív mód alkalmazásával (ES+ve és ES-ve).

A DSC és TGA felvételeket Netzsch STA449C szimultán termális analizátor alkalmazásával nitrogéngáz áramban nyerjük lezáratlan edény használatával, a hőmérsékleti gradiens 10 °C/perc.

A nedvességmegkötő tulajdonságokat Kiden Igasorb vízszorpciós mikrobalansz alkalmazásával nyerjük. A program során a relatív légnedvesség (RH) 0%-ról 90% RH-ra nő, majd 10% RH lépésekben visszacsökken 0% RH értékre.

Az 1. és 2. ábrán bemutatott XRPD analízist Phillips X'pert MPD por diffraktométeren végezzük, sorozatszám DY667. Az eljárást 2° és 45° közötti 2teta értékeken végezzük 0,02° 2teta lépésekkel és minden lépésnél egy másodperc gyűjtési idővel. A 4. ábrán bemutatott XRPD analízisnél ugyanezen berendezést használjuk Anton Parr TTK termális kiegészítővel, 2° és 35° közötti 2teta értékeken 0,04° 2teta lépésekkel, egy másodperc gyűjtési idővel.

Köz ti termékek

1. köztitermék: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-llp-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién17β-ti©karbonsav g (43,64 mmol) 6α,9a-difluor-11β,17a-dihidroxi16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-άίέη-17β-ίϊο13Λοη53ν (előállítva a 2 088 877 B számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint) 200 ml vízmentes diklórmetánnal és 15,94 ml (114 mmol) trietil-aminnal készült oldatát 5 °C alatti hőmérsékleten 11,24 ml (114 mmol) 2-furoil-klorid 100 ml vízmentes diklórmetánnal készült oldatával kezeljük körülbelül 40 percig. Az oldatot 5 °C alatti hőmérsékleten 30 percig keverjük. A képződő szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, egymás után 3,5%-os vizes nátrium-hidrogén- karbonát-oldattal, vízzel, 1 mol/l-es sósavoldattal és vízzel mossuk, majd 60 °C-on vákuumban szárítjuk, így krémszínű szilárd anyagot kapunk. A diklórmetános szűrletet egymás után 3,5%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, vízzel, 1 mol/l-es sósavoldattal, majd vízzel mossuk, nátrium-szulfáton vízmentesítjük és bepároljuk, így krémszínű szilárd anyagot állítunk elő, amelyet az előbb izolálttal összeöntünk. 26,9 g összeöntött szilárd anyagot 450 ml acetonban szuszpendálunk és keverjük. 16,8 mól (162 mmol) dietil-amint adunk hozzá, és a keveréket szobahőmér sékleten 4,5 órán át keverjük. A keveréket koncentráljuk és a csapadékot szűréssel összegyűjtjük, majd kevés acetonnal mossuk. A mosóiét és a szűrletet összeöntjük, koncentráljuk és szilikagél Biotage oszlopra visszük fel, amelyet 24:1 arányú kloroform:metanol eleggyel eluálunk. A polárosabb komponenst tartalmazó frakciókat összeöntjük és bepároljuk, így krémszínű szilárd anyagot kapunk. Ezt a fent izolált szilárd anyaggal összekeverjük és vákuumban szárítjuk, így 19,7 g halvány bézsszínű szilárd anyagot kapunk. Ezt meleg vízben oldjuk, kémhatását pH 2 értékre állítjuk be koncentrált sósavval, és a keveréket etil-acetáttal extraháljuk. A szerves extraktumokat nátrium-szulfáton vízmentesítjük és bepároljuk, 50 °C-on végzett szárítás után így 18,081 g cím szerinti vegyületet állítunk elő krémszínű szilárd anyag formájában 82%-os kitermeléssel. LCMS retenciós idő: 3,88 perc, m/z 507 MH⁺. NMR (CDCI3) : 7,61 (1H, m) , 7,18-7,12 (2H, m) , 6,52 (1H, dd, J=4,2 Hz), 6,46 (1H, s) , 6,41 (1H, dd, J=10,2 Hz), 5,47 és 5,35 (1H, 2m) , 4,47 (1H, bd, J=9 Hz), 3,37 (1H, m) , 1,55 (3H, s), 1,21 (3H, s), 1,06 (3H, d, J=7 Hz).

1. köztitermék: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-113-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién173-tiokarbonsav (1. eljárásváltozat)

49,5 g (1 tömegrész) 6a,9a-difluor-lip,17a-dihidroxi16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-173~tiokarbonsav (előállítva a 2 088 877 B számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint) 10 térfogat acetonnal készült szuszpenzióját keverés közben 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékletre hűtjük és 0,51 tömegrész (2,1 ekvivalens) trietil-aminnal kezeljük, közben a hőmérsékletet 5 °C alatt tartjuk, és a keverést 5 percig folytatjuk 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten. Ezután legalább 20 perc alatt 0,65 tö megrósz (2, 05 ekvivalens) 2-furoil-kloridot adunk hozzá, közben a reakciót 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. A reakcióelegyet 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten 30 percig keverjük, majd mintát veszünk belőle és HPLC analízisnek vetjük alá. Körülbelül 15 perc alatt 1,02 tömegrész (4 ekvivalens) dietanol-amin 0,8 térfogat metanollal készült oldatát adjuk hozzá, 0,2 térfogat metanollal mossuk, és a reakcióelegyet 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten egy órán át keverjük. A reakcióból ismét mintát veszünk HPLC analízishez, majd körülbelül 20 °C-ra melegítjük és 1,1 tömegrész vízzel kezeljük. A reakciókeveréket ezután 1 térfogat sósav (SG 1,18, 11,5 mol/1) 10 térfogat vízzel készült oldatával kezeljük körülbelül 20 percig, közben a reakcióhőmérsékletet 25 °C alatt tartjuk. A szuszpenziót 20-23 °C-on keverjük legalább 30 percig, majd szűrjük. A szűrőlepényt 3x2 térfogat vízzel mossuk. A terméket egy éjszakán át vákuumban szárítjuk körülbelül 60 °C-on, így 58, 7 g cím szerinti vegyületet állítunk elő fehér szilárd anyag formájában 96,5%-os kitermeléssel.

1. köztitermék: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién17p-tiokarbonsav (2. eljárásváltozat)

49,5 g (1 tömegrész) 6α,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17p-tiokarbonsav (előállítva a 2 088 877 B számú nagybritanniai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint) 10 térfogat acetonnal készült szuszpenzióját keverés közben 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékletre hűtjük és 0,51 tömegrész (2,1 ekvivalens) trietil-aminnal kezeljük, közben a hőmérsékletet 5 °C alatt tartjuk, és 5 percig keverjük 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten. Ezután legalább 20 perc alatt 0,65 tömegrész (2,05 ekvivalens) 2-furoil-kloridot adunk hozzá, közben a reakciót 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. A reakcióelegyet legalább 30 percig keverjük és 10 térfogat vízzel hígítjuk, közben a reakcióhőmérsékletet 0 °C és 5 °C között tartjuk. A képződő csapadékot szűréssel összegyűjtjük és egymást követően 2 térfogat 50:50 arányú aceton/víz eleggyel, majd 2x2 térfogat vízzel mossuk. A terméket vákuumban körülbelül 55 °C-on egy éjszakán át szárítjuk, így 70,8 g 6α,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l, 4dién-17p-il-S-(2-furanilkarbonil)tioanhidridet állítunk elő fehér szilárd anyag formájában 98,2%-os kitermeléssel. NMR δ (CD₃CN) : 0,99 (3H, d, J=7,3 Hz), 1,24 (3H, s) , 1,38 (1H, m, J=3,9 Hz), 1,54 (3H, s) , 1,67 (1H, m), 1,89 (1H, széles d, J=15,2 Hz), 1,9-2,0 (1H, m) , 2, 29-2,45 (3H, m) , 3,39 (1H, m) , 4,33 (1H, m) , 4,93 (1H, széles s), 5,53 (1H, ddd, J=6,9, 1,9 Hz; J_HF=50, 9 Hz), 6,24 (1H, m) , 6,29 (1H, dd, J=10,3, 2,0 Hz), 6,63 (2H, m) , 7,24-7,31 (3H, m) , 7,79 (1H, dd, J=<1 Hz), 7,86 (1H, dd, J=<1 Hz).

0,56 g terméket összekeverünk 0,41 g 6α,9a-difluor17a-díhidroxi-l6a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17p-tiokarbonsavval 1:1 mólarányban dimetilformamiddal (10 térfogat teljes szteroid beadás). A reakciókeveréket körülbelül 2,1 ekvivalens trietil-aminnal kezeljük, és a keveréket körülbelül 6 órán át körülbelül 20 °C-on keverjük. A reakciókeverékhez 50 térfogat vizet adunk, amely 0,5 térfogat koncentrált sósavat tartalmaz, és a képződött csapadékot szűréssel összegyűjtjük. Az ágyat 2x5 térfogat vízzel mossuk és egy éjszakán át körülbelül 55 °C-on vákuumban szárítjuk, így 0,99 g cím szerinti vegyület marad vissza fehér szilárd anyag formájában (102%).

1A köztitermék: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-113-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién173-tiokarbonsav-diizopropiletil-amin-só

49,5 g 6α,9a-difluor-ΙΙβ,17a-dihidroxi-l6a-metil-3oxo-androszta-1,4-dién-17β-tiokarbonsav (előállítva a 2 088 877 B számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint) 500 ml metil-acetáttal készült szuszpenzióját keverés közben 35 ml trietil-aminnal kezeljük, közben a reakcióhőmérsékletet 0 °C és 5 °C között tartjuk. 25 ml 2-furoil-kloridot adunk hozzá, és a keveréket egy órán át 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten keverjük. 52,8 g dietanol-amin 50 ml metanollal készült oldatát adjuk hozzá, és a keveréket legalább 2 órán át 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten keverjük. 550 ml körülbelül 1 mol/1 koncentrációjú hígított sósavoldatot adunk hozzá, közben a reakcióhőmérsékletet 15 °C alatt tartjuk, és a keveréket 15 °C-on keverjük. A szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist 2x250 ml metil-acetáttal visszaextraháljuk. Az összes szerves fázist összeöntjük, egymás után 5x250 ml sós vízzel mossuk és 30 ml diizopropiletil-aminnal kezeljük. A reakciókeveréket környezeti nyomáson desztiHálással körülbelül 250 ml térfogatra koncentráljuk, és 25-30 °C-ra hűtjük (a kívánt termék kristályosítása általában a desztillálás és az ezt követő lehűtés közben következik be). 500 ml tercier-butil-metil-étert (TBME) adunk hozzá, és a szuszpenziót 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten legalább 10 percig hagyjuk továbbá hűlni és öregedni. A terméket leszűrjük, 2x200 ml jéghideg TBME-vel mossuk és vákuumban körülbelül 40-50 °C-on szárítjuk, így 75,3 g terméket állítunk elő 98,7%-os kitermeléssel. NMR (CDC1₃) δ: 7,54-7,46 (1H, m) , 7,20-7,12 (1H, dd) , 7, 07-6, 99 (1H, dd) , 6,48-6,41 (2H, m) , 6,41-6,32 (1H, dd) , 5,51-5,28 (1H, dddd²J_H-_F=50 Hz),

4,45-4,33 (1H, bd) , 3,92-3,73 (3H, bm), 3,27-3,14 (2H,q),

2,64-2,12 (5H, m) , 1,88-1,71 (2H, m) , 1,58-1,15 (3H,s) ,

1,50-1,38 (15H, m) , 1,32-1,23 (1H, m) , 1,23-1,15 (3H,s) ,

1,09-0,99 (3H, d).

IB köztitermék: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién17β-ti©karbonsav-trietil-amin-só g 1. köztitermék 900 ml etil-acetáttal készült szuszpenzióját keverés közben 8,6 ml (1,05 mól ekvivalens) trietil-aminnal kezeljük, és a keveréket körülbelül 20 °C-on 1,5 órán át keverjük. A csapadékot kiszűrjük, 2x2 térfogat etil-acetáttal mossuk és 45 °C-on 18 órán át vákuumban szárítjuk, így 28,8 g cím szerinti vegyületet állítunk elő fehér szilárd anyag formájában 80%-os kitermeléssel. NMR (CDC1₃) δ: 7,59-7, 47 (1H, m) , 7,23-7,13 (1H, d) , 7,08-6, 99 (1H, d) , 6, 54-6, 42 (2H, m) , 6, 42-6, 32 (1H, dd) ,

5, 55-5,25 (1H, dddd²J_H__F=50 Hz), 4,47-4,33 (1H,bd) ,

3, 88-3,70 (1H, bm) , 3,31-3,09 (6H, q) , 2,66-2,14 (5H,m) ,

1, 93-1, 69 (2H, m) , 1,61-1,48 (3H, s) , 1, 43-1,33 (9H,t) ,

1,33-1,26 (1H, m) , 1,26-1,15 (3H, s) , 1,11-0,97 (3H, d) .

PÉLDÁK

1. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formában

2,5 g (4,94 mmol) 1. köztitermék szuszpenzióját 25 ml vízmentes N,N-dimetilformamidban oldjuk és 465 mg (5,53 mmol) nátrium-hidrogén-karbonátot adunk hozzá. A keveréket -20 °C-on keverjük, és 0,77 1 (6,37 mmol) brómfluormetánt adunk hozzá, majd a keveréket -20 °C-on 2 órán át keverjük. 2,57 ml (24,7 mmol) dietil-amint adunk hozzá, és a keveréket -20 °C-on 30 percig keverjük. A keveréket 93 ml 2 mol/1 koncentrációjú sósavoldathoz adjuk és 30 percig keverjük. 300 ml vizet adunk hozzá, a csapadékot szűréssel összegyűjtjük, vízzel mossuk és 50 °C-on vákuumban szárítjuk, így fehér szilárd anyagot állítunk elő, amelyet aceton/víz elegyből átkristályosítunk. Ezáltal 6oc, 9a-difluor-17oc- [ (2-furanilkarbonil) oxi] -Ιΐβ-hidroxi16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil-észtert kapunk, amelyet 50 °C-on vákuumban szárítjuk, így 2,351 g cím szerinti vegyületet kapunk 88%-os kitermeléssel. LCMS retenciós idő: 3,66 perc, m/z 539 MH⁺, NMR (CDCI3) δ: 7,60 (1H, m) , 7,18-7,11 (2H, m) , 6,52 (1H, dd, J=4,2 Hz), 6,46 (1H, s) , 6,41 (1H, dd, J=10,2 Hz), 5,95 és 5,82 (2H, dd, J=51,9 Hz), 5,48 és 5,35 (1H, m) , 4,48 (1H, m) , 3,48 (1H, m) , 1,55 (3H, s) , 1,16 (3H, s) , 1,06 (3H, d, J=7 Hz).

Farmakológiai aktivitás

In vitro farmakológiai aktivitás

A farmakológiai aktivitást glükokortikoid agonista aktivitás funkcionális in vitro vizsgálatában határozzuk meg, amely általában az in vivo gyulladásellenes és allergiaellenes hatás előrejelzésére alkalmas.

Ebben a részben a kísérleteket az (I) képletű vegyület szolvatálatlan 1. formáján végezzük.

A funkcionális vizsgálat Ray K.P. és munkatársai által ismertetett eljáráson alapul [Biochem. J., 328, 707-715 (1997)]. sPAP-hoz (szekretált alkáli-foszfatáz) kapcsolt ELAM génpromoterből származó NF-κΒ érzékeny elemeket tartalmazó riporter génnel stabilan transzfektált A549 sejteket egy órán át 37 °C-on a vizsgálati vegyület megfelelő dózisaival kezelünk. Ezután a sejteket 10 ng/ml koncentrációban tumornekrózis faktorral (TNF) stimuláljuk 16 órán át, amely időpontban standard kolorimetriás vizsgálattal meghatározzuk a képződött alkáli-foszfatáz mennyiségét. Megszerkesztjük a dózis-válasz görbéket, amelyből meghatá47 rozzuk az EC₅₀ értékeket.

Ebben a vizsgálatban az 1. példa szerinti vegyület EC₅o értéke <1 nmol/1.

A glükokortikoid receptor (GR) legalább két különböző mechanizmusban működhet, a génexpressziót felülszabályozva a GR specifikus szekvenciákhoz való közvetlen kötődése útján génpromotorokban, és a génexpressziót alulszabályozva, azaz más transzkripciós faktorok által vezetve (mint az NFkB vagy az AP-1), ezek GR-rel való közvetlen kölcsönhatása útján.

A fenti eljárás egyik változatában ezen funkciók monitorozása céljából két riporter plazmidot generálunk és transzfekcióval külön bejuttatjuk A549 humán tüdő epitéliumsejtekbe. Az első sejtvonal szentjánosbogár luciferáz riportergént tartalmaz egy szintetikus promoter kontrollja alatt, amely specifikusan az NFkB transzkripciós faktor aktiválására válaszol, TNFa-val végzett stimuláláskor. A második sejtvonal renilla luciferáz riportergént tartalmaz egy szintetikus promoter kontrollja alatt, amely a konszenzus glükokortikoid válaszelem három kópiáját tartalmazza, és amely a glükokortikoidok közvetlen szimulálására válaszol. A transzaktiválás és a transzrepresszió egyidejű mérését úgy végezzük, hogy a két sejtvonalat egy 96 mérőhelyes tálcán 1:1 arányban összekeverjük (40 000 sejt/mérőhely) és egy éjszakán át 37 °C-on növesztjük. A vizsgálati vegyületeket dimetil-szulfoxidban oldjuk, és a sejtekhez adjuk 0,7% végső dimetil-szulfoxid koncentrációban. Egy óra inkubálás után 0,5 ng/ml TNFa-t (R&D Systems) adunk hozzá, és 37 °C-on további 15 óra eltelte után a szentjánosbogár és az arenilla luciferáz szinteket Packard Firelite kit alkalmazásával meghatározzuk a gyártó utasításait követve. Megszerkesztjük a dózis-válasz görbéket, amelyből meghatározzuk az EC50 értékeket.

	Transzaktiválás (GR) ED5o (nmol/1)	Transzrepresszió (NFkB) ED50 (nmol/1)
(I) képletű vegyület	0, 06	0,20
metabolit (X)	>250	>1000
flutikaszon-propionát	0, 07	0, 16

In vivo farmakológiai aktivitás

Az in vivo farmakológiai aktivitást tojás albuminra érzékenyitett norvég barna patkány eozinofilia modellen vizsgáljuk. Ezt a modellt allergén által kiváltott tüdő eozinofilia, asztma esetén a tüdőgyulladás fő komponense utánzására tervezték.

Ebben a részben a vizsgálatokban az (I) képletű vegyületet szolvatálatlan 1. formában használjuk.

Az (I) képletű vegyület ezen modellben tüdő eozinofilia dózisfüggő gátlását váltja ki sóoldatban, intratracheális (IT) szuszpenzióban történő adagolás után, amelyet tojásfehérje albumin provokáció előtt 30 perccel adunk be. Jelentős gátlást érünk el egyetlen 30 μg dózisban beadott (I) képletű vegyülettel, és a válasz jelentősen nagyobb (p=0,016), mint ami ekvivalens dózis flutikaszon-propionáttal tapasztalható ugyanezen vizsgálatban (69%-os gátlás az (I) képletű vegyülettel szemben a flutikaszon-propionáttal elért 41%-os gátlással).

Thymus involúció patkány modellben 100 pg 3 napi IT dózisban beadott (I) képletű vegyület a thymus tömegében lényegesen kisebb csökkenést okoz (p=0,004), mint ugyanezen vizsgálatban ekvivalens dózis flutikaszon-propionát (a thymus 67%-os tömegcsökkenése az (I) képletű vegyület hatására, szemben a flutikaszon-propionáttal kapott 78%-os csökkenéssel).

Ezeket az eredményeket összevetve látható, hogy az (I) képletű vegyület terápiás indexe felülmúlja a flutikaszon-propionátét.

In vitro métábólizmus patkányban és humán hepatocitákban

Az (I) képletű vegyület patkány vagy humán hepato- citákkal való inkubálása azt mutatja, hogy a vegyület a flutikaszon-propionáttal azonos módon metabolizál, ahol a képződő egyetlen kimutatható mennyiségű metabolit a 17-β karbonsav (X).Az (I) képletű vegyület humán hepatocitákkal 10 történő inkubálása során ezen metabolit megjelenési sebességének vizsgálata (37 °C, 10 gmol/l hatóanyag-koncentráció, hepatociták 3 egyedből, 0,2 millió és 0,7 millió sejt/ml) azt mutatja, hogy az (I) képletű vegyület körülbelül ötször gyorsabban bomlik le, mint a flutikaszon15 propionát.

Egyedek száma	Sejtsűrűség (millió sejt/ml)	17-3~sav metabolitképződés (pmol/óra)
(I) képletű vegyület	flutikaszonpropionát
1	0,2	48, 9	18,8
1	0,7	73,3	35, 4
2	0,2	118	9,7
2	0,7	903	23,7
3	0, 2	102	6,6
3	0,7	580	23,9

Az (I) képletű vegyület esetében a közepes metabolitképződés 102-118 pmól/óra, és a flutikaszon-propionát esetében 20 18,8-23,0 pmol/óra.

Intravénás (i.v.) és orális beadás utáni farmakokinetika patkányokban

Az (I) képletű vegyületet orálisan 0,1 mg/kg dózisban és intravénásán 0,1 mg/kg dózisban adjuk be him Wistar Han patkányoknak, és meghatározzuk a farmakokinetikai paramétereket. Az (I) képletű vegyület orális biológiai hozzáférhetősége elhanyagolható (0,9%) és plazmakiürülése 47,3 ml/perc/kg, a máj véráramát elérve (a flutikaszonpropionát plazma kiürülése: 45,2 ml/perc/kg).

Intratracheális száraz por beadás utáni farmakokinetika sertésekben

Két érzéstelenített sertésnek intratracheálisan 1 mg homogén (I) képletű vegyület és 1 mg flutikaszon-propionát keverékét adjuk be laktózzal készült 10 tömeg%-os porkeverék formájában. A beadás után 8 órán át vérminta sorozatokat veszünk. Az (I) képletű vegyület és a flutikaszonpropionát vérplazma szintjét extrakció után meghatározzuk, és LC-MS/MS eljárás alkalmazásával analizáljuk, az eljárás mennyiségi mérésének alsó határa az (I) képletű vegyületre és a flutikaszon-propionátra nézve rendre 10 pg/ml és 20 μg/ml közötti. Ezen eljárások alkalmazásával az (I) képletű vegyület a dózis beadása után 2 órával és a flutikaszon-propionát a dózis beadása után 8 órával jelenik meg meghatározható mennyiségben. A legnagyobb plazma-koncentrációkat mindkét vegyület esetében a beadás után 15 perccel észleljük. Az intravénásán 0,1 mg/kg koncentrációban történő beadás után kapott plazma felezési időt használjuk az (I) képletű vegyület AUC (0-inf) értékeinek meghatározására. Ez kompenzálja, hogy az (I) képletű vegyület plazma profilját az intratracheális dózis beadása után legfeljebb 2 órával határozzuk meg, és megszüntet minden kétséget, ami az (I) képletű vegyület és a flutikaszon-propionát közötti korlátozott adatok következménye.

A C_max és az AUC (0-inf) értékek azt mutatják, hogy az (I) képletű vegyület csökkent mértékben jelenik meg a szervezetben összehasonlítva a flutikaszon-propionáttal.

	Cmax (pg/ml)	AUC (O-inf)	óra (pg/ml)
1. sertés	2. sertés	1. sertés	2. sertés
(I) képletű vegyület	117	81	254	221
flutikaszonpropionát	277	218	455	495

Mind az (I) képletű vegyület, mind a flutikaszonpropionát farmakokinetikai paraméterei azonosak voltak az érzéstelenített sertésben a két vegyület 0,1 mg/kg mennyiségben keverékben történő intravénás beadása után. Ezen két glükökortikoid kiürülése hasonló ezen kísérleti sertésmodellben.

1. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formában (1. éljárásváltozat)

12,61 g (19,8 mmol, 10 g 1. köztitermékkel ekvivalens) 1A köztitermék 230 ml etil-acetáttal és 50 ml vízzel készült mobil szuszpenzióját 10 mol% benzil-tributil-ammónium-klorid fázistranszfer katalizátorral kezeljük, 3 °C-ra hűtjük, 1,10 ml (19,5 mmol, 0,98 ekvivalens) brómfluormetánnal kezeljük és 20 ml 0 °C-ra előfagyasztott etil-acetáttal (ETOAc) mossuk. A szuszpenziót egy éjszakán át keverjük, 17 °C-ra hagyjuk melegedni. A vizes réteget elválasztjuk, és a szerves fázist egymás után 50 ml 1 mol/l-es sósavoldattal, 3x50 ml 1 tömeg/térfogat% nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal és 2x50 ml vízzel mossuk. Az etil-acetátos oldatot környezeti nyomáson desztilláljuk, amíg a desztillátum hőmérséklete eléri a körülbelül 73 °C-ot, ekkor 150 ml toluolt adunk hozzá. A desztillálást környezeti nyo mason tovább folytatjuk, amíg az összes maradék etil-acetátot eltávolítjuk, ez körülbelül 103 °C desztillációs hőmérsékletnek felel meg. A képződött szuszpenziót 10 °C alá hűtjük és öregítjük, majd leszűrjük. Az ágyat 2x30 ml toluollal mossuk, és a terméket vákuum alatt 60 °C-on kemencében súlyállandóságig szárítjuk, így 8,77 g cím szerinti vegyületet állítunk elő 82%-os kitermeléssel.

1. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-άϊόη-17βtiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formában (2. eljárásváltozat)

50,0 g 6a,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]Ιΐβ-hidroxi-l6a-metil-3-oxo-androszta-l,4-όίέη-17β-ϋοkarbonsav-S-fluormetil-észter acetonos szolvátjának (előállítva például a 11. példa szerint), 1500 ml acetonnal és 75 ml vízzel készült szuszpenzióját visszafolyató hűtő alatt felforraljuk. A képződő keveréket forrón szűrve (Whatman 54 szűrőpapír) tisztítjuk, ez idő alatt a szűrletben bizonyos mennyiségű szilárd anyag kristályosodik ki. További 200 ml acetont adunk a szűrlethez, így forráskor világos színű oldatot kapunk. Az oldatot környezeti nyomáson desztilláljuk, amíg a forralás közben zavarosodást észlelünk, így körülbelül 750 ml oldószert gyűjtünk össze. 1000 ml toluolt adunk a forró oldathoz, és a desztillálást környezeti nyomáson folytatjuk, körülbelül 98 °C hőmérsékleten kristályosodás indul be. Az oldószer desztillálását 105 °C reakcióhőmérséklet eléréséig folytatjuk, így körülbelül 945 ml oldószert gyűjtünk össze. A keveréket szobahőmérsékletre hűtjük, majd 10 °C alá továbbhűtjük és 10 percig öregítjük. A terméket kiszűrjük, 150 ml toluollal mossuk és szívatással szárítjuk. A terméket körülbelül 60 °C-on vákuumban 16 órán át szárítjuk, így 37,8 g cím szerinti vegyület marad vissza sűrű fehér szilárd anyag formájában, kitermelés 83,7%.

Az 1. példa termékének XRPD felvételét az 1. ábrán mutatjuk be. A DSC és TGA felvételek a 3. ábrán láthatók.

2. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)- oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 2. formában

6,0 g 6a,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-liphidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter (előállítva az 1. példa szerinti 1. eljárással) 180 ml diklórmetánnal készült szuszpenzióját visszafolyató hűtő alatt felforraljuk, így világos színű oldatot kapunk. Az oldatot forrón szűrve tisztítjuk (Whatman 54 szűrőpapír), és az oldatot környezeti nyomáson desztilláljuk, körülbelül 100 ml oldószert gyűjtünk így össze, forralás közben megindul a kristályosodás. A keveréket visszafolyató hűtő alatt forraljuk körülbelül 30 percig, és lassan szobahőmérsékletre hűtjük. A keveréket tovább hűtjük, és 10-20 °C közötti hőmérsékleten 2 órán át öregítjük. A szuszpenziót 10 °C alá hűtjük, és a terméket kiszűrjük, szívatással szárítjuk és vákuumban körülbelül 60 °C-on egy éjszakán át szárítjuk, így 4,34 g fehér szilárd anyag marad vissza, kitermelés 71%.

A 6α, 9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-Ιΐβ-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17p-tiokarbonsav-Sfluormetil-észter szolvatálatlan 2. formájának tisztább mintáját kapjuk úgy, hogy 6α,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil) oxi]-llβ-hidroxi-16α-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter (előállítva az 1. példa szerinti 1. eljárással) 60 térfogat metanolban hűtéssel kristályosítjuk, oly módon, hogy környezeti nyomáson végzett desztillálással körülbelül 37,5 térfogatra csők kentjük. A terméket szűréssel izoláljuk és 60 °C-on vákuumban 16 órán át kemencében szárítjuk, így 4,34 g fehér elektrosztatikus szilárd anyag marad vissza, kitermelés 71%.

A 2. példa termékének XRPD felvételét a 1. ábrán mutatjuk be.

3. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 3. formában

20,0 g 6a,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]Ιΐβ-hidroxi-l6a-metil-3-oxo-androszta-l, 4-dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter acetonos szolvátjának (előállítva a 11. példa szerint) 800 ml (40 térfogat) diklórmetánban és 10 ml (0,5 térfogat) vízben készült szuszpenzióját viszszafolyató hűtő alatt felforraljuk, így világos színű oldatot kapunk. Az oldatot forrón szűrve tisztítjuk (Whatman 54 szűrőpapír) ezen idő alatt a szűrletben szilárd anyag kristályosodik ki, amely visszafolyató hűtő alatt felforralva teljesen feloldódik. Az oldatot környezeti nyomáson desztilláljuk, körülbelül 400 ml oldószert gyűjtünk össze és szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni. A keveréket továbbhűtjük és 10 °C alatti hőmérsékleten 10 percig öregítjük. A terméket kiszűrjük, szívatással szárítjuk, majd körülbelül 60 °C-on vákuumban egy éjszakán át szárítjuk, így 12,7 g fehér szilárd anyag marad vissza, kitermelés 70%.

A 3. példa termékének XRPD felvételét az 1. és a 4. ábrán mutatjuk be.

4. példa: Szolvatálatlan 6α,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil) oxi]-llβ-hidroxi-16α-metil-3-oxo-androszta-l,4dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil~észter 1., 2. és 3. formájának átalakulása

Az 1. forma és a 2. forma keverékét szobahőmérsékle ten vízben szuszpendáljuk, így a komponensek az idő múlásával teljesen 1. formává alakulnak át.

Az XRPD eredményeket a 2. ábrán mutatjuk be. Hasonló eredményeket kapunk az 1. forma és a 2. forma keverékének szobahőmérsékleten etanolban végzett szuszpendálásával.

Ezekből az eredményekből megállapítható, hogy az 1. forma a két forma közül a termodinamikailag stabilabb polimorf forma.

A 3. formán végzett termikus XRPD vizsgálatokat a 4. ábrán mutatjuk be. A hőmérsékleti és időprofil az 5. ábrán látható, és a 4. ábrán bemutatott öt felvételt az 5. ábrán látható egyensúlyi pontoknál határoztuk meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a 3. forma először 2. formává alakul át, majd a hőmérséklet emelésével 1. formává alakul át.

5. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter nedvességmegkötése

A három forma nedvességmegkötő képességét úgy határozzuk meg, hogy a szilárd anyag tömegváltozását monitorozzuk, miközben a nedvességet lépéseként növeljük, majd csökkentjük. Az eredmények a következők:

1. forma: 25 °C-on 0% és 90% relatív légnedvesség közötti tartományban 0,18 tömeg% nedvességfelvétel;

2. forma: 25 °C-on 0% és 90% relatív légnedvesség közötti tartományban 1,1 tömeg% és 2,4 tömeg% közötti nedvességfelvétel,·

3. forma: 25 °C-on 0% és 90% relatív légnedvesség közötti tartományban 1,2 tömeg% és 2,5 tömeg% közötti nedvességfelvétel·.

6. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-173~ tiokarbonsav-S-fluormetil-észter szólvatálatlan 1. és 3. formájának oldódási entalpiája

A dimetil-szulfoxidban és acetonitrilben való oldódás entalpiáját 25 °C-on határozzuk meg. Az eredmények a következők:

1. forma 3. forma acetonitril +13,74 +8,62 dimetil-szulfoxid +1,46 -5,21 (Az eredmények kJ/mol-ban vannak megadva).

Ezekből az eredményekből megállapítható, hogy a 3. forma 1. formává való átalakulásának entalpiája körülbelül 5,1 kJ/mol és 6,7 kJ/mol közötti érték. Feltételezve, hogy az átalakulás entrópiája kicsi, mivel mindkét forma szolvatálatlan, az átalakulás entalpiája egyenlőnek tekinthető az átalakulás szabad energiájával. Ezek az adatok tehát arra utalnak, hogy az 1. forma termodinamikai szempontból a legstabilabb forma 25 °C-on.

7. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter Metiletil-keton-szolvát

400 mg 6a,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]Ιΐβ-hidroxi-l6a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter (előállítva például az 1. példa szerint) 3,2 ml metiletil-ketonnal készült szuszpenzióját visszafolyató hűtő alatt felforraljuk, így átlátszó oldatot kapunk. Az oldószer egy részét (körülbelül 1 ml) környezeti nyomáson kidesztilláljuk, és a keveréket körülbelül 20 °C-ra hűtjük. A kikristályosodott terméket kiszűrjük, körülbelül 20 °C-on vákuumban szárítjuk, így 310 mg cím szerinti vegyület marad vissza fehér szilárd anyag formájában, kitermelés 68%. Az NMR δ (CDC1₃) felvétel egy, az 1. példában ismertetett csúcsot tartalmaz, ami az anyavegyülethez tartozik, és a következő további oldószercsúcsok jelennek meg: 2,45 (2H, q), 2,14 (3H, s) , 1,06 (3H, t).

8. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)- oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17βtiokarbonsav-S-fluormetil-észter Izopropanol-szolvát

150 mg 6a,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]Ιΐβ-hidroxi-l6a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17p-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter (előállítva például az 1. példa szerint) 15 ml izopropanollal készült oldatát körülbelül 8 hétig lassan kristályosodni hagyjuk. A képződő sűrű kristályokat szűréssel izoláljuk, így a cím szerinti vegyület fehér szilárd anyag formájában marad vissza. Az NMR δ (CDCI3) vizsgálatok szerint egy, az 1. példában ismertetett csúcs jelenik meg, ami az anyavegyülethez tartozik, és a következő további oldószercsúcsokat észleljük: 4,03 (1H, m) , 1,20 (6H, d) .

9. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17βtiokarbonsav-S-fluormetil-észter Tetrahidrofurán-szolvát

150 mg 6a,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]~ Ιΐβ-hidroxi-l6a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17p-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter (előállítva például az 1. példa szerint) 20 térfogat tetrahidrofuránnal készült szuszpenzióját felmelegítjük, így átlátszó oldatot kapunk. Az oldószert hat nap alatt lassan hagyjuk elpárologni, így a cím szerinti vegyület fehér szilárd anyag formájában marad vissza. Egyik változat szerint a tetrahidrofurános oldatot cseppenként 50 térfogat 2 tömeg% kálium-bikarbonátot tartalmazó vizes oldathoz adjuk, és a kicsapódó terméket szűréssel összegyűjtjük, így állítjuk elő a cím szerinti vegyületet fehér szilárd anyag formájában. Az NMR δ (CDCls) vizsgálatok szerint egy, az 1. példában ismertetett csúcs jelenik meg, ami az anyavegyülethez tartozik, és a következő további oldószercsúcsokat észleljük: 3,74 (4H, m) , 1,85 (4H, m).

9. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)- oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter Tetrahidrofurán-szolvát (eljárásváltozat)

1,2 g 6a,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-113hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-173~tiokarbonsav-trietil-amin-só (előállítva például az 1B köztitermék szerint) 10 ml tetrahidrofuránnal készült mobil szuszpenzióját jellemzően 8 mol% és 14 mol% közötti mennyiségű tetrabutil-ammónium-bromid fázistranszfer katalizátorral kezeljük, körülbelül 3 °C-ra hűtjük és 0,98 ekvivalens brómfluormetánnal kezeljük. A szuszpenziót 2 óra és 5 óra közötti időtartamig keverjük, 17 °C-ra hagyjuk melegedni. A reakciókeveréket 30 térfogat vízbe öntjük, körülbelül 10 °C-on 30 percig keverjük és kiszűrjük. Az összegyűjtött szilárd anyagot 4x3 térfogat vízzel mossuk, és a terméket kemencében 60 °C-on egy éjszakán át vákuumban szárítjuk, így 0, 85 g cím szerinti vegyületet állítunk elő fehér szilárd anyag formájában 87%-os kitermeléssel.

10. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-llp-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-173~ tiokarbonsav-S-fluormetil-észter Dimetilformamid-szolvát

4,5 g (8,88 mmol) 1. köztitermék 31 ml dimetilfor mamiddal készült keverékét 0,89 g (8,88 mmol) kálium-bikarbonáttal kezeljük, és a keveréket -20 °C-ra hűtjük. 0,95 g (8,50 mmol, 0,98 ekvivalens) brómfluormetán 4,8 ml dimetilformamiddal készült oldatát adjuk hozzá 0 °C-on, és a keveréket -20 °C-on 4 órán át keverjük. Ezután a keveréket -20 °C-on további 30 percig keverjük, 100 ml 2 mol/l-es sósavoldathoz adjuk, és további 30 percig keverjük 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten. A csapadékot vákuumszűréssel összegyűjtjük, vízzel mossuk és 50 °C-on szárítjuk, így 4,47 g cím szerinti vegyületet állítunk elő 82%-os kitermeléssel. Az NMR δ (CD₃OD) vizsgálatok szerint egy, az 1. példában ismertetett csúcs jelenik meg, ami az anyavegyülethez tartozik, és a következő további oldószercsúcsokat észleljük: 7,98 (1H, bs), 2,99 (3H, s), 2,86 (3H, s).

11. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-173tiokarbonsav-S-fluormetil-észter

Aceton-szóivát

530,1 g (1 tömegegység) 1. köztitermék 8 térfogat dimetilformamiddal készült oldatát 0,202 tömegegység (1,02 ekvivalens) kálium-hidrogén-karbonáttal kezeljük, és a keveréket -17+3 °C-ra hűtjük és keverjük. 0,22 tömegegység (0,99 ekvivalens) brómfluormetánt (BEM) adunk ezután hozzá, és a reakcióelegyet -17+3 °C-on keverjük legalább 2 órán át. A reakciókeveréket ezután 5±3 °C-on körülbelül 10 perc alatt 17 térfogat vízhez adjuk, majd 1 térfogat vízzel mossuk. A szuszpenziót 5 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten legalább 30 percig keverjük, majd szűrjük. A szűrőlepényt (6α,9a-difluor-17a-[ (2-furanilkarbonil)oxi]-Ιΐβ-hidroxi16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter dimetilformamidos szolvátja) 4x4 térfogat

Η’ · vízzel mossuk, és a terméket a szűrőn szárazra szívatjuk. A nedves szűrőlepényt visszahelyezzük az edénybe, 5,75 térfogat acetont adunk hozzá, és 2 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A keveréket 52±3 °C-ra hűtjük és 5,75 térfogat vizet adunk hozzá, közben a hőmérsékletet 52±3 °C-on tartjuk. Ezután a keveréket 20±3 °C-ra hűtjük, szűrjük és vákuumban 60±5 °C hőmérsékleten egy éjszakán át szárítjuk, így 556,5 g cím szerinti vegyületet állítunk elő fehér szilárd anyag formájában 89%-os kitermeléssel. Az NMR δ (CDC1₃) vizsgálat szerint egy, az 1. példában ismertetett csúcs jelenik meg, ami az anyavegyülethez tartozik, és a következő oldószercsúcsot észleljük: 2,17 (6H, s).

12. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-17p~ tiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formáját tartalmazó száraz porkészitmény

Száraz porkészítményt állítunk elő az alábbiak szerint :

6α,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-11βhidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l, 4-dién-17ptiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formában (előállítva az 1. példa szerinti első eljárásváltozatban ismertetett módon és 3 pm MMD méretre aprítva): „ „„ ^H 0,02 mg őrölt laktóz (ahol a részecskék nem több, mint 85%-ának MMD értéke 60-90 pm, és nem kevesebb, mint 15%-ának MMD értéke kisebb, mint 15 pm) : 12 mg buborékot tartalmazó feltéphető buborékcsomagolás, amely buborékok mindegyike a fent ismertetett módon előállított készítménnyel van megtöltve.

13. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-dién-170tiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formáját tartalmazó aeroszolkészítmény

Egy alumíniumtartályt az alábbi készítménnyel töltünk meg:

6α,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]Ιΐβ-hidroxi-l6a-metil-3-oxo-androszta-l, 4dién-17β-tiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formában (előállítva az 1. példa szerinti első eljárásváltozattal és ... , 250 μg μm MMD ertekre aprítva:

1,1,1,2-tetrafluoretánnal feltöltve: 50 μΐ-re (egy működtetéshez szükséges mennyiség) 120 működtetéshez szükséges teljes mennyiségben, és a tartályt egy használat alkalmával 50 μΐ kiadagolására beállított mérőszeleppel látjuk el.

14. példa: 6α,9a-Difluor-17a-[(2-furanilkarbonil)oxi]-lip-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-όϊόη-17β- tiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formáját tartalmazó nazális készítmény

Az orrba történő beadásra alkalmas készítményt az alábbiak szerint állítjuk elő:

6α,9a-difluor-17a-[(2-furanilkarbonil) oxi] -11βhidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-l,4-άίέη-17βtiokarbonsav-S-fluormetil-észter szolvatálatlan 1. formája (előállítva az 1. példa szerinti első eljárásváltozattal és aprítva): ¹⁰

Polysorbate 20: 0,8 mg szorbitán-monolaurát: 0,09 mg nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát: 94 mg vízmentes kétszeresen bázisos nátrium-foszfát: 17,5 mg nátrium-klorid: 48 mg ásványianyag-mentes vízzel feltöltve:

ml-re

A készítményt több mért dózis beadására alkalmas pórias ztópumpával látjuk el (Valois).

A leírásban és az alábbi igénypontokban „tartalmaz kifejezésen és ennek változatain azt értjük - hacsak nincs másképpen feltüntetve -, hogy a megadott egész szám vagy lépés vagy számok csoportja benne foglaltatik, de nincs kizárva semmilyen egyéb szám vagy lépés vagy számok vagy lé10 pések csoportjának jelenléte.

A bejelentésben említett szabadalmakat és szabadalmi bejelentéseket referenciaként adjuk meg.

Claims (63)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. (I) képletű vegyület és szolvátjai.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület szolvatálatlan formában.
3. 3. A 2. igénypont szerinti szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyület 1 polimorf formában.
4. 4. A 2. igénypont szerinti szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyület 2 polimorf formában.
5. 5. A 2. igénypont szerinti szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyület 3 polimorf formában.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület acetonnal alkotott, lényegében sztöchiometrikus szolvát formájú kristályos szilárd anyag formájában.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület tetrahidrofuránnal alkotott, lényegében sztöchiometrikus szolvát formájú kristályos szilárd anyag formájában.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület izopropanollal alkotott, lényegében sztöchiometrikus szolvát formájú kristályos szilárd anyag formájában.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület metil-etil-ketonnal alkotott, lényegében sztöchiometrikus szolvát formájú kristályos szilárd anyag formájában.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület dimetilformamiddal alkotott, lényegében sztöchiometrikus szolvát formájú kristályos szilárd anyag formájában.
11. 11. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátja állatorvosi vagy humán gyógyszerként történő alkalmazásra.
12. 12. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátjának alkalmazása gyulladásos és/vagy allergiás állapotok kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására.
13. 13. Gyógyszerkészítmény, amely egy 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátját tartalmazza egy vagy több gyógyászatilag elfogadható hígítószerrel és/vagy hordozóval összekeverve.
14. 14. A 13. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény préseletlen formában, amely a bukkális üregen át a tüdőbe helyileg beadható száraz por formájában történő beadásra van kialakítva.
15. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely hígítószerként vagy hordozóként laktózt vagy keményítőt tartalmaz.
16. 16. A 13. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény préseletlen formában, amely az orrüregbe helyileg beadható formában van kialakítva.
17. 17. A 16. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely hígítószerként vagy hordozóként vizet tartalmaz.
18. 18. Aeroszol gyógyszerkészítmény, amely egy 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletű vegyületet vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját, továbbá hajtógázként fluorozott szénvegyületet vagy hidrogéntartalmú klórozott, fluorozott szénvegyületet tartalmaz adott esetben egy felületaktív anyaggal és/vagy egy társoldószerrel összekeverve.
19. 19. A 18. igénypont szerinti aeroszol gyógyszerkészítmény, amely nem tartalmaz olyan gyógyszerkészítményt, hajtógázt vagy stabilizátort, amely hozzáadott vizet (azaz a naszcens formájú vízen túlmenően hozzádott vizet) tartalmaz, továbbá nem tartalmaz olyan gyógyszerkészítményt, hajtógázt vagy stabilizátort, amely aminosavat, ennek származékát vagy keverékét tartalmazza.
20. 20. A 18. vagy 19. igénypont szerinti aeroszol gyógyszerkészítmény, amely egy 1-3. igénypontok bármelyike sze rinti (I) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját, továbbá hajtógázként fluorozott szénvegyületet vagy hidrogéntartalmú klórozott, fluorozott szénvegyületet, valamint a hajtógázban oldható szuszpendálószert tartalmaz.
21. 21. A 20. igénypont szerinti aeroszol gyógyszerkészítmény, amelyben a szuszpendálószer oligotejsav vagy ennek származéka.
22. 22. A 18-21. igénypontok bármelyike szerinti aeroszol gyógyszerkészítmény, amelyben a hajtógáz 1,1,1,2-tetrafluoretán, 1,1,1,2,3,3,3-heptafluor-n-propán vagy ezek keveréke .
23. 23. A 18. vagy 19. igénypont szerinti aeroszol gyógyszerkészítmény, amely lényegében egy 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletű vegyületet vagy ennek gyógyászatilag elfogadható szolvátját tartalmazza adott esetben egy másik gyógyhatású szerrel és hajtógázként 1,1,1,2-tetrafluoretánnal, 1,1,1,2,3,3,3-heptafluor-n-propánnal vagy ezek keverékével kombinálva.
24. 24. A 13-22. igénypontok bármelyike szerinti gyógyszerkészítmény, amely egy másik terápiás hatású anyagot is tartalmaz.
25. 25. A 24. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amelyben az említett másik terápiás hatású anyag egy p₂-adrenoreceptor agonista.
26. 26. Gyógyszerkészítmény, amely egy 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátját tartalmazza egy PDE4 inhibitorral és egy gyógyászatilag elfogadható hígítószerrel vagy hordozóval kombinálva.
27. 27. Eljárás gyulladásos és/vagy allergiás állapotban szenvedő ember vagy állat kezelésére, azzal jellemezve, hogy az embernek vagy az állatnak egy 1-5. igénypontok bármelyike szerinti (I) képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható szolvátjának hatásos mennyiségét adjuk be.
28. 28. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület vagy szolvátja előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) képletű vegyületet vagy sóját alkilezzük.
29. 29. A 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkilezés során a (II) képletű vegyületet vagy sóját fluormetil-halogeniddel reagáltatjuk.
30. 30. Eljárás a 3. igénypont szerinti, szolvatálatlan 1. polimorf formájú (I) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy (a) az (I) képletű vegyületet egy nem-szolvatáló oldószer jelenlétében kristályosítjuk vagy (b) egy szolvatált formájú (I) képletű vegyületet deszoIvatálunk.
31. 31. Eljárás a 3. igénypont szerinti szolvatálatlan 1. polimorf formájú (I) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy az (I) képletű vegyületet metil-izobutilketonban, etil-acetátban vagy metil-acetátban oldjuk és a szolvatálatlan 1 formájú (I) képletű vegyületet egy nemszolvatáló anti-oldószer hozzáadásával állítjuk elő.
32. 32. (II) képletű vegyület vagy sója.
33. 33. A 32. igénypont szerinti (II) képletű vegyület szilárd kristályos só formában.
34. 34. A 33. igénypont szerinti (II) képletű vegyület diizopropiletil-amin-só formában.
35. 35. Eljárás a 32. igénypont szerinti (II) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy (a) a (III) képletű vegyületet egy aktivált 2-furánsav-származékkal reagáltatjuk a (III) képletű vegyület móljára számítva legalább 2 mól aktivált származék mennyiségben, így állítjuk elő a (IIA) képletű vegyületet, és (b) a (IIA) képletű vegyületről a kénatomhoz kapcsolódó 2-furoil-csoportot eltávolítjuk az (a) lépés terméké- nek egy, vízoldható 2-furoil-amid képzésére alkalmas szerves primer vagy szekunder amin bázissal történő reagáltatásával.
36. 36. A 35. igénypont szerinti eljárás (II) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket hajtjuk végre:

    (cl) amikor a (b) lépés termékét lényegében vízzel nem elegyedő szerves oldószerben oldjuk, a (II) képletű vegyületet oly módon tisztítjuk, hogy a (b) lépés amid melléktermékét vizes mosással eltávolítjuk vagy (c2) amikor a (b) lépés termékét vízzel elegyedő oldószerben oldjuk, a (II) képletű vegyületet oly módon tisztítjuk, hogy a (b) lépés termékét vizes közeggel kezeljük, amelynek során a tiszta (II) képletű vegyület vagy sója kicsapódik.
37. 37. A 32. igénypont szerinti eljárás (II) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy (a) a (III) képletű vegyületet egy 2-furánsav aktivált származékával reagáltatjuk a (III) képletű vegyület móljára számítva legalább 2 mól aktivált származék mennyiségben, így állítjuk elő a 35. igénypont szerinti (IIA) képletű vegyületet és (b) a (IIA) képletű vegyületből a kénatomhoz kapcsolódó 2-furoil-csoportot úgy távolítjuk el, hogy az (a) pont termékét egy további mol (III) képletű vegyülettel reagáltatjuk, így 2 mol (II) képletű vegyületet állítunk elő.
38. 38. (IIA) képletű vegyület.
39. 39. (VI) képletű vegyület.
40. 40. (VII) képletű vegyület és sója.
41. 41. (VIII) képletű vegyület.
42. 42. (IX) képletű vegyület.
43. 43. (IXA) általános képletű vegyület, a képletben X jelentése halogénatom.
44. 44. (XII) képletű vegyület es sója.
45. 45. (XV) általános képletű vegyület, a képletben P jelentése hidroxil-védőcsoport.
46. 46. (XVI) képletű vegyület.
47. 47. (XVII) általános képletű vegyület, a képletben P jelentése hidroxil-védőcsoport, és sója.
48. 48. (XX) képletű vegyület és sója vagy származéka, amelyben a 11-helyzetű karbonilcsoport maszkírozva van.
49. 49. (XXIII) általános képletű vegyület, a képletben L jelentése fluortól eltérő távozócsoport.
50. 50. Eljárás a 4. igénypont szerinti szolvatálatlan 2 polimorf formájú (I) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy szolvatálatlan formájú (I) képletű vegyületet metanolban vagy vízmentes diklórmetánban oldunk, és az (I) képletű vegyületet szolvatálatlan 2 polimorf formában kikristályosítjuk.
51. 51. Eljárás az 5. igénypont szerinti szolvatálatlan 3 polimorf formájú (I) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy (I) képletű vegyületet vagy egy szolvátját diklórmetánban oldunk víz jelenlétében, és az (I) képletű vegyületet szolvatálatlan 3 polimorf formában kikristályosítjuk.
52. 52. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület vagy egyik szolvátja előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (VI) képletű vegyületet egy fluorforrásssal reagáltatunk.
53. 53. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület vagy egyik szolvátja előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (I) képletű vegyület, amelynek képletében a ΙΙ-β-hidroxil-csoport védett vagy maszkírozott, védőcsoportját vagy maszkírozócsoportját eltávolítjuk.
54. 54. Az 53. igénypont szerinti eljárás olyan (I) képletű vegyület előállítására, amelynek ΙΙ-β-hidroxilcso- portja védett, azzal jellemezve, hogy egy (XV) általános képletű vegyület, a képletben P jelentése hidroxil-vedocsoport, védőcsoportját eltávolítjuk.
55. 55. Eljárás az 53. igénypont szerinti (I) képletű vegyület, a képletben a ΙΙ-β-hidroxilcsoport maszkírozva van, előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (XVI) képletű vegyületet vagy olyan származékát, amelyben a 11-karbonilcsoport maszkírozva van, redukáljuk.
56. 56. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület vagy szolvátja előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (XXIII) általános képletű vegyületet, a képletben L jelentése távozócsoport, egy fluorforrással reagáltatunk.
57. 57. (XIII) képletű vegyület.
58. 58. (XIV) képletű vegyület vagy sója.
59. 59. (XXI) képletű vegyület vagy olyan származéka, amelyben a 11-karbonilcsoport maszkírozva van.
60. 60. (XXII) képletű vegyület vagy olyan származéka, amelyben a 11-karbonilcsoport maszkírozva van.
61. 61. (X) képletű vegyület.
62. 62. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) képletű vegyület vagy szolvátja előállítására, azzal jellemezve, hogy az (I) képletű vegyület egy olyan származékának, amelyben a 3-karbonilcsoport védett vagy maszkírozott, védőcsoportját vagy maszkírozócsoportját eltávolítjuk.
63. 63. Eljárás a 30. igénypont szerinti (II) képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy a 61. igénypont szerinti (X) képletű vegyületet egy, a karbonsav tiokarbonsavvá történő átalakítására alkalmas reagenssel kezelünk .

    A meghatalmazott:

    danubia

    Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft Pr.Fehérvári Flóra