Romology

The Gypsies and music Changes in the definition of the gypsy music and the gypsy musician in the past centuries
ABSTRACT The paper presents the changes in the concept of gypsy music and gypsy musicians in recent centuries. We can see what kind of genres are currently being played by Roma musicians.

A Kárpát-medencei cigány népesség korai történetét kutatva a szerzők legtöbbjének figyelmét hagyományosan elkerülni látszik a különböző egykori cigány csoportok, kisközösségek és a térség történelmi egyházai közötti érintkezések problémaköre. A témát övező kutatói érdektelenség annak fényében különösen figyelemreméltó, hogy számos, elsődlegesen is az utóbbi száz-százötven évben nyomtatásban megjelent forrásközlések és tanulmányok sora tartalmaz a Kárpát-medence területén élt cigányok és a keresztyén egyházak, vallási közösségek közös történetére, kapcsolataik jellegére vonatkozó adatokat, már a tizenhatodik századtól kezdődően. Olyan adatokat, amelyek szakszerű értelmezéssel nem egyszerűen társadalom- vagy kultúrtörténeti érdekességeket jelentenének, hanem értékes ismeretekkel gazdagíthatnák mind az egyházaink, mind a cigány népesség történetére és egykori helyzetére vonatkozó ismereteinket. Az eredetileg oktatási háttéranyagnak szánt szöveggyűjtemény elsődleges célja a hazai cigány népesség és a történelmi egyházak közös történetére irányuló további kutatások ösztönzése.

The book contains the original text in Azeri and translations into Russian an Ukrainian with an introduction article and comments in Russian.

Bu ilk buraxılışda «Romlar digər ədəbiyyatlarda» seriyası oxucuların diqqerinə bizde az tanınmış hekayə azərbaycan yazıçısı Süleyman Sani Axundov teqdim ederik. Bu hekayə dərc 100 illiyi bu il gəlir.

В первом выпуске серии «Ромы в литературах других народов» вниманию читателей предлагаем малоизвестный у нас рассказ азербайджанского писателя Сулеймана Сани Ахундова «Чернушка», 100-летие опубликования которого приходится на этот год.

A tanulmány ismerteti a romani nyelv főbb magyarországi helyesírási variánsainak történetét az írásbeli kultúra kialakulásától a szabályozás előtti korszakig, azaz a nemzeti ortográfia létrejöttéig, elemezve, hogy kik és milyen szabályok által vezérelve alakították a fonetikus helyesírásokat, majd példaként bemutatva a Csenki-testvérek, illetve Szegő László romani nyelvi rendszereit, akik a maguk rendszerét kialakítva meghaladták a fonetikus helyesírást, létrehozva ezzel a magyarországi normalizált ortográfiai rendszereket. Ismertetésre kerülnek a nemzetközi törekvések magyarországi adaptációi, reflexiók és kritikai válaszok, az autonóm helyesírási rendszerek, illetve a sztenderdizált írásformák melletti és elleni érvek, továbbá elemzés olvasható azokról a tényezőkről, amelyek elősegítik és amelyek hátráltatják a romani nyelv fennmaradását formális és informális szinteken. Ezen túlmenően a tanulmány arra a kérdésre is keresi a választ, hogy a grafizációt érintő sztenderdizáció mennyiben segíti elő a nemzetközi, illetve a helyi romani nyelvi változat fejlődését.

A tanulmány igyekszik a romani és beás nyelvből származó szavak kérdéskörét tisztázni a szakirodalom kritikai elemzése, illetve saját kutatás eredményeinek bemutatása révén. A tudományos diskurzusban a korábban nem definiált cigány jövevényszó terminus használatának problematikáján túl az eddig kevéssé vizsgált adaptációs rendszerszerűség, a forrásnyelvek differenciálása, valamint a romani és beás eredetű kifejezések jelenlegi használati trendjei kerülnek fókuszba.

Earlier research portrayed the Boyash in Hungary as divided into three ethnic subgroups, all identifying themselves as Boyash, speaking related language varieties, but forming one coherent ethnic group. Latest research brings adjustments to this picture, since members of these communities perceive themselves as different from each other in terms of individual and group identity, and their mother tongue also shows great variation. This chapter presents and analyses findings of recent dialectological field research conducted in a Boyash community of terminal speakers, and challenges the existing definitions of the group.

Tanulmányunk az interszekcionalitás, az inkluzív iskolai környezet és a rezi-liencia összefüggésében tárgyalja a szociálisan hátrányos helyzetű, roma/cigány közösségekben felnövő fiatalok jövőképét. Vizsgálati témánk egy 20 évet felölelő nyomonkövető kutatás középső szakaszát idézi fel. 2003-ban mintegy 100 különböző társadalmi hátterű fiatal írta le jövőjére vonatkozó terveit. Ezeket az írásokat nyomonkövető kutatásunk jelenlegi szakaszában több szem-pontú tartalomelemzéssel értelmeztük. Azt a kérdést jártuk körbe, hogy miféle nyelvi kompetenciákkal fogalmazták meg és mennyire célorientáltan látták 2003-ban jövőbeli életüket a középfokra készülő diákok az emberi kapcsolatok, az életviteli dolgok, a munka, a tanulmányok és a kikapcsolódás területén. Azt találtuk, hogy a társadalmi hátránnyal jellemezhető fiatalok nyelvi kompetenciái összességében elmaradnak a kontrollcsoportként tekintett, magasabb társadalmi pozíciójú társaikétól, azonban – vélhetően az iskolai fejlesztésnek köszönhetően – a megfigyelhető nyelvi hátrány mértéke jelentős különbséget mutat. E mellett célra fókuszáltabbak és többféle lehetőséget látnak jövőjüket illetően a kontrollcsoport tagjai, azonban ezesetben is vannak eltérések a hátránnyal küzdő tanulói csoportok között – elsősorban lakóhelyüktől/iskolájuktól függően. Eredményeink önmagukban is sokat mutatnak, sejtetnek a válaszadó diákok jövőbeli esélyeiről, melyek teljesülését 2017-ben felvett életútinterjúk segítségével – jelen kutatásunkra támaszkodva – vizsgálni tudunk majd.

Írásomban azt a célt tűztem ki, hogy a magyarországi beások által használt gyakorlati, a mindennapokban is használt ortográfiákat bemutatom, ismertetem megjelenési és használati helyüket, elemzem azokat és megvizsgálok néhány tisztázatlan nyelvi kérdést, mely nemcsak ezen ortográfiák jövőjét befolyásolja, de a beás nyelv fejlődését is elősegítheti, vagy épp gátolhatja.

Polazeći od uvjerenja da se u tekstovima koje od srednjovjekovlja do suvremenosti proizvodi dominantna kultura, književne uloge marginalnih ili supkulturnih društvenih skupina oblikuju u skladu s diskurzivnim praksama koje drugost i čudovišnost povezuju u cjelinu, autorica u ovom prilogu prati nekoliko romskih epizoda hrvatske književnosti u kojima je slika Roma/Romkinje odigrala znakovitu ulogu. Prva se takva slika javlja u liku Jeđupke, koja svojim imenom priziva prepoznatljiv lik žene s ruba dubrovačke renesansne zbilje, ali u književnoj i dramskoj reprezentaciji njezina maska poprima određena obilježja nadnaravnog koje stupnjevito raste od Pelegrinovićeve gatare do Mažibradićeve Znahorice. No, bez obzira na udaljenost žene s ruba društva od vilenice nadnaravnih moći, bezopasna ludistička čudovišnost dubrovačkih jeđupijata daleko je od predodžbe o „romskoj opasnosti“ koja se u ostatku Europe od 15. do 20. stoljeća gradi na konfabulacijama o njihovoj političkoj nelojalnosti i na tjelesnoj nečistoći te zarazi kojom će inficirati društvo. Ističući da je rasistička retorika nacionalsocijalističkih dekreta samo kulminacija kontinuirane politike tretiranja Roma kao vrste infekcije i bolesti koju je potrebno istrijebiti, autorica izdvaja i analizira primjere u kojima se zloćudna argumentacija teze o ciganskoj pošasti (njem. Zigeunerplage) aktualizira u suvremenom kultur-nacionalističkom diskursu kroz recikliranje slike „imaginarnog Ciganina“.

A tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet a tér identitásképző erejére, azaz a térnek a társadalom szerveződésében játszott szerepére. Bemutatja, hogy a gettósodott térségekben felnőtt roma fiatalok társadalmi identitását meghatározza a térbeliség, s ez visszahat a társadalmi integrációjukra. A tanulmány alapját képező kutatás megerősíti, hogy a szegregált településeken élők kognitív struktúrája helyzetükből fakadóan eltérő értékrend kialakulását vonja maga után, és ez cigányok és nem cigányok közötti konfliktusok növekedését hozza magával. A tanulmány Borsod és Baranya megye gettósodott térségeinek integrációs lehetőségét hasonlítja össze, és rámutat, hogy a társadalmi integrációra nagyobb esélyt a déli országrész teremti meg.

Први проблем у оцењивању стања ромолошке лексикогра-
фије у Србији и земљама бивше Југославије јесте управо термин „ромски”. Ромски језик на овом подручју дијалекатски је веома разуђен, а стандард у односу на који би се одредио ниво „дијалектности” неке лексикографске одреднице или
лексеме тек је недавно установљен (али остаје отворено питање његове примене). У овом прилогу акценат је на речницима гурбетског дијалекта (који су доминантни), мада сами аутори речника нису увек сасвим прецизни у дефинисању по
том питању, што је последица њихове жеље да баш њихов речник буде основа за стандардизацију ромског језика, барем у њиховим земљама. Аутори речника и имплицитно предлажу стандард својим правописним решењима (избор писма) или бележењем рестрикција којима подлежу одређене речи у речнику (праћење
језичког раслојавања). Када је у питању прилагођеност наставницима и ученицима ромског, речници се разликују у степену обраде одредница: фонолошке (да ли акцентују реч или не; колико изговорних варијаната наводе), морфолошке (које облике речи наводе), лексиколошке (које нивое језичког раслојавања прате; да ли су дати примери употребе) и др. Прегледом актуелних речника ромског доступних у Србији, објављених у Србији или у суседним земљама пре стандардизације, и указивањем на досадашње стање ромолошке лексикографије, у раду се даје предлог за израду још потпунијих, обухватнијих и исцрпнијих речника ромског језика, што би било корисно како у настави, тако и у научном раду. Ту посебно истичемо могућности које дају електронски речници.

Kutatásom célja, hogy beszámoljon az elmúlt időszakban megkezdett beás nyelvjáráskutatás előzetes eredményeiről, mely lépéseket tesz annnak érdekében, hogy kiegészítse és árnyalja a nyelvről szerzett eddigi információkat. A kuta-tás egyidejű felmérés alapján kívánja bemutatni a magyarországi beás közös-ségek nyelvterületein a dialektológiai szempontból eltérő lényegesebb jelenségek megoszlását elsősorban a lexika, de a fonológia, a morfológia, ill. esetenként a szintaxis terén is, hogy a tényezők megoszlásából releváns következtetéseket lehessen levonni, melyek felhasználhatóak az általános nyelvészet és a nyelvtör-ténet számára éppúgy, mint a beás nyelv intézményes oktatása során felmerülő kérdések megválaszolására. Továbbá kitérek kutatási módszerem, így a nyelvi mintavétellel dolgozó vizsgálatok előnyeire és hátrányaira, metodológiai prob-lémákra, a dialektusok megismerhetőségének határaira, a feltárt ismeretek egyediségére, korlátozottságára, vagy univerzalitására.

A magyarországi romák marginális társadalmi pozíciójának egyik kulcsfontosságú eleme az oktatáshoz való viszony. A roma fiatalok oktatással kapcsolatos statisztikái ismertek, azonban a motivációkkal, az oktatással és a pályaválasztással kapcsolatos célokkal már kevesebb nagymintás kutatás foglalkozik. Tanulmányunkban a 2012-es Magyar Ifjúság kutatás adatbázisát használtuk fel erre a célra.  Elemzésünk során százalékos megoszlásokat, átlagokat, varianciaanalízist, faktoranalízist, illetve lineáris regressziót használtunk fel, s elemeztük a továbbtanulási hajlandóságot, a munkaerő-piaci érvényesülés vélt összetevőit és a pályaválasztás okait. Eredményeink az oktatás világától távolabb eső mintákat mutatnak, amelyeket a regressziós elemzés szerint a háttérváltozókon kívül az etnikai hovatartozás is formál. 

Summary
The aim of the study is to give an overview about the young roma people motivations and goals in the field of schooling. The database of the Hungarian Youth Research was used during this analysis from 2012. Our goal was to compare the roma and non roma young people's plans and motivations. Means, frequencies, variance analyis, factor analysis and regression were used. Our results show that the motivation patterns of roma people seem to be far from the world of education. We have revealed that ethnic identity can form these plans and goals. These differences are not rooted only in the different sociodemographic background.

Keywords: roma people, education, educational choices, motivations, youth

A szabadidő kutatásának egyik alapgondolata, hogy a szabadon végzett tevékenységek mintázatai összekapcsolódnak a társadalmi hierarchiában elfoglalt hellyel, ráépülnek a családok kulturális fogyasztási szokásaira, magukban foglalják a társadalmi mobilitás lehetséges íveit (elég, hogyha a magaskultúrához kapcsolódó tevékenységekre gondolunk), miközben bizonyos tágabb társadalmi kontextusok alapból alakítják azokat. Ilyen kontextusnak minősíthetjük a mediatizáció tényét, az élmény- vagy szabadidő-társadalmak koncepcióját, de ismerhetjük a szabadidő indentitás-képzésben játszott kiemelkedő szerepét is (s különösen igaznak tekinthetjük mindezt a fiatalkorúak esetében). Kurrens kutatásokból ismerhetjük napjaink ifjúságának szabadidős mintázatait, s ezekben a mintázatokban kitapinthatjuk az egyenlőtlenségek dimenzióit is. A magyarországi roma fiatalok szabadidő-felhasználásáról – nagymintás és reprezentatív vizsgálatok hiányában – jóval kevesebbet tudunk. Pedig integrációjuk kulcskérdése, hogy mennyire részesei napjaink „ifjúsági kultúrájának”, vagy éppen mennyire rekednek kívül annak határain.
Az előadás célja, hogy a Magyar Ifjúság 2012 kutatás nyolcezer fős adatbázisában összevesse a nem roma (N=7375) és a roma (N=625) alminta szabadidős és magaskulturális mintázatait. Az elemzésnek két fő szála van: egyrészt a szabadidős intézmények gyakoriságainak az elemzése, másrészt pedig az médiafogyasztás rajzolatai. Az általunk felhasznált technikák átlagok, százalékos megoszlások, variancia-analízis, faktoranalízis és lineáris regresszió voltak. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a roma fiatalok szabadidős ráfordításainak tekintetében a televízió játszik kitüntetett szerepet, míg az időráfordítások más területein (internethasználat, dvd-filmek) szignifikáns eltéréseket nem találunk. A roma fiatalok szabadidős rajzolatai passzívabbak, s annak keretiként sokkal inkább az otthont, a családot és a rokonságot nevezhetjük meg. A különböző szabadidős intézmények látogatása alapján egy magaskulturára irányuló és egy kommersz faktort különítettünk el, ezek elutasítottsága a roma almintában magasabb volt. Ha a regressziós modellbe bevonjuk a szociokulturális változókat (pl. anyagi helyzet, az iskolázottság, nem, életkor stb.), a magaskultúrára irányuló faktor esetében az etnikai identitás hatása továbbra is kimutatható.

A romani eredetű szavak használata terén a magyar nyelvben több tendenciát is látunk, egyes szavak eltűnnek, míg mások divatossá válnak – akár természetes és folyamatos nyelvi folyamatok révén, akár a média hatásának következtében. Azt is látjuk, hogy különbség figyelhető meg aközött, hogy egy szót valaki aktívan használ, vagy csak passzívan ismer, mindez pedig nem független annak jelentésétől. Egyes szavak elterjedése kifejezetten helyhez és életkorhoz köthető, míg mások általánosan ismertek életkortól és területtől függetlenül. Nemcsak a szavak ismertsége és használata múlhat ezeken a tényezőkön, de jelentéseik terén is komoly különbségeket fedezhetünk fel. A határon túli és a magyarországi magyar anyanyelvűek beszéde között eltérés figyelhető meg a romani jövevényszavak terén is, ugyanakkor belső területi különbségek is megfigyelhetők. Ezen kívül bizonyítást nyert, hogy ezek a szavak vagy nem tekinthetők ún. luxusjövevényszónak, vagy a luxusjövevényszavak kategóriájának definícióját szükséges pontosítani. Számos szó használati gyakorisága pedig azt támasztja alá, hogy sem a szleng ismerete, sem annak használata nem kizárólagosan a fiatalok beszédére jellemző, ugyanis ez szavanként és jelentésenként is változó.

There are thousands of Gypsies in Hungary and its neighboring countries living mainly in small settlements or villages speaking varieties of so called Boyash/Bayash. The varieties in question have been regarded both as dialects of the Romanian language, and as dialects of an Ausbau language. They are also known as “Vlach”, “Rudari”, “tub-makers” or “spoon-carvers”, with reference to their language and by their traditional occupation respectively. According to earlier research, the Boyash were divided by researchers into various ethnic subgroups, each of them self-identifying as Boyash, forming a relatively coherent community, and speaking clearly related language varieties. Relying on my fieldwork data, my recent research suggests that the linguistic situation of the communities using dialects related to Romanian as their mother tongue are much more heterogeneous and complex. In my paper, I discuss some of the language-related questions.

Ova druga po redu Zbirka, Rade Uhlik – Rromane paramiča / Romske priče/ Zbirka II, sadrži stotinu trideset i tri (133) priče na romskom jeziku koje je romolog Rade Uhlik sakupio i zabilježio od 1937. do 1957. godine u pet knjiga:
1.) Rromane / arliski thaj burgudžiski / paramiča, 6 lil/x, Saraj 1955 [Romske / arlijske i bugurdžijske / priče, knjiga 6/x, Sarajevo 1955.];
2.) Rromane daramne paramiča / Mulendje thaj aver džungale/, 7 lil, Saraj 1957 [Romske plašljive priče / O mrtvima i drugim zlotvorima/, knjiga 7, Sarajevo 1957.];
3.) Hamime romane paramiča /Gala paramiča inaj ćidine ande Bosna/, 8 lil, Saraj 1957 [Pomiješane romske priče / Ove priče nisu sakupljene u Bosni /, knjiga 8, Sarajevo 1957.]; 
4.) Hamime romane paramiča / Divonendje thaj aver tromane paramiča /, 9 lil, Saraj 1957 [Pomiješane romske priče / O divovima i druge slobodne priče /, knjiga 9, Sarajevo 1957.]; i 
5.) Hamime romane paramiča, 10 lil, Saraj 1958 [Pomiješane romske priče, knjiga 10, Sarajevo 1958.].

"Predgovor" i tekstove "Razlozi promjena izvornog i ciljnog teksta i njihov uticaj na funkcionalnost tekstova"  i  "Zapažanja usput II" napisala dr. Hedina Tahirović-Sijerčić.

Tahirović-Sijerčić (ur.) Rade Uhlik – Rromane Paramiča/Romske priče, Zbirka II. Sarajevo: Fond otvoreno društvo BiH i Zemaljski muzej BiH,  2021 (844 pg), ISBN 978-9958-749-28-5 (Fond otvoreno društvo BiH); ISBN 978-9958-502-33-0 (Zemaljski muzej Bosne i Hercegovine).

This paper is based on folklore material recorded during the field research in the Bayash settlement of Plažane (East Serbia), carried out in 2005. After the introduction remarks on Bayash ethnic identity problems, the author focuses on analyzing one of the recorded texts – a legend about Miloš Obilić and his (supernatural) strength. Mentioned text was compared to variants (South Slav, Vlach, and Albanian) from available written sources. Putted in described contextual frame, Bayash legend shows some important differences (the hero gets strength by fairies’ magic breadth, instead of expected sucking their milk). This minimal variation changes semantic potential of the folklore text, and shows important distinctivеnesses of the Bayash demonological system. It is pointed out the importance of comparative method in researching Bayash folklore, especially the parallels between neighbouring traditions (in this case – South Slav, and Vlach).

Пресентація Пряшівского університету, окремих факультетів, інститутів і акредитованих навчальних програм для студентів середніх шкіл - потенціальних студентів Пряшівського університету. Пресентація Центра мов та культур національних меншин ПУ, враховано Інституту русинської мови та культури та його навчальних програм.

According to earlier research, the Bayash living in Hungary were divided into three ethnic subgroups, each of them identifying themselves as Bayash, forming one coherent ethnic group, speaking related language varieties. However, the latest research suggests that none of these statements hold definitely true, since members of these communities perceive themselves being different in terms of individual and group identity, and their mother tongue also shows great variation, so the question of their ethnic and lingustic identities is more complex. The Arđelan and Munćan communities are much better represented in sociolinguistic papers and descriptive grammars. The third ethnic subgroup which originally located between the rivers Danube and Tisza and beyond the Tisza, whose ethnonym I intentionally leave unspecified, is still understudied, excepting a few folksongs and four multidisciplinary studies regarding their history and ethnography, we do not have data on their variety either. The aim of my paper is to present and analyse some findings of a dialectological field research conducted in Bayash communities. I rely on 50 hours of audio-recorded data provided by 33 subjects, collected in 16 settlements during my fieldwork. In the analysis I discuss phenomena of phonetics, morphology, lexicon, including lexical borrowings of an endangered language variety spoken by terminal speakers, as it seems to have lost its speech community.

The Sinti are a minority of the Gypsy population in Hungary, but their cultural, linguistic and social characteristics make them a well identifiable group among other Romani-speaking Gypsy groups, different from the majority. In the first part of this paper, we present the sources dealing with the Sinti from a scientific-historical perspective, mainly from a linguistic point of view, from the 16th century to the present day, describing the different names of the Sinti and the historical and etymological dilemmas related to them. Then, drawing on our fieldwork data, we analyse the external and internal ethnonyms, surnames and related strategies that are important tools for the social and linguistic (self-)identification of the Hungarian Sinti.

Más kutatásokból ismerhetjük napjaink ifjúságának szabadidős mintázatait, s ezekben a mintázatokban kitapinthatjuk az egyenlőtlenségek dimenzióit is. A magyarországi roma fiatalok szabadidő felhasználásáról nagy mintás és reprezentatív vizsgálatok hiányában jóval kevesebbet tudunk. Az előadás célja, hogy a Magyar Ifjúság 2012 kutatás nyolcezer fős adatbázisában összevesse a nem roma (N=7375) és a roma (N=625) alminta szabadidős és magaskulturális mintázatait. Az elemzésnek két fő szála van: egyrészt a szabadidős és művelődési intézmények látogatásának az elemzése, másrészt pedig az médiafogyasztás rajzolatai. Az általunk felhasznált technikák átlagok, százalékos megoszlások, variancia-analízis, faktoranalízis és lineáris regresszió voltak. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a roma fiatalok szabadidős ráfordításainak tekintetében a televízió játszik kitüntetett szerepet. A roma fiatalok szabadidős rajzolatai passzívabbak, s annak kereteiként sokkal inkább az otthont, a családot és a rokonságot nevezhetjük meg. A különböző szabadidős intézmények látogatása alapján egy magaskulturára irányuló és egy kommersz faktort különítettünk el, ezek elutasítottsága a roma almintában magasabb volt. Ha a regressziós modellbe bevonjuk a szociokulturális változókat (pl. anyagi helyzet, az iskolázottság, nem, életkor stb.), a magaskultúrára irányuló faktor esetében az etnikai identitás hatása továbbra is kimutatható.