Gypsy Anthropology

El planteamiento transversal a la monografía es el multiculturalismo como discurso político que busca destacar la pluri-existencia de culturas y su relevancia en el momento de definición de lo público en cada sociedad, esto es, se le entiende tanto como cuestión fáctica que permite describir, como propuesta de organización social que busca abrir el espacio a la diversidad cultural, basado en el planteamiento según el cual el multiculturalismo “surge entre los años 60 y 70 como un modelo de política pública[…] filosofía o pensamiento social de reacción frente a uniformización cultural[…] de la globalización”.

Tomando como base el multiculturalismo, se aborda como marco analítico en lo referido a la relación Estado colombiano – pueblo Rrom, el interculturalismo, basado en la crítica que se ha hecho al multiculturalismo –que retoma la misma García O´Meany– de promover la mera coexistencia de grupos culturales diversos, partiendo del hecho de que existen ámbitos claramente diferenciados entre tales culturas y destacar su existencia simultánea en un mismo lugar, sin considerar los puntos de encuentro.

L’enquête de Norah Benarrosh-Orsoni nous plonge, comme dans un roman, au coeur de la vie quotidienne de familles roms installées à Montreuil. On y découvre le surprenant parcours de personnes vivant dans deux pays. En région parisienne, dans les villages roumains et sur les routes qui relient l’Est et l’Ouest, on les voit déployer des trésors d’imagination pour vivre ensemble malgré la distance, s’approprier différents espaces de vie, concevoir et construire peu à peu leur maison ici et là-bas.
Dans un contexte français de forte polarisation autour de politiques publiques répressives ou inclusives, cette recherche prend à rebours les approches attendues, privilégiant les parcours individuels et familiaux pour donner à voir un processus migratoire en train de s’inventer. Examinant par le menu les usages, circulations et détournements des objets au sein des espaces domestiques, l’anthropologue décrit la mise en place d’une véritable économie de prestige, dans laquelle les colis et cadeaux en direction des parents restés au village prennent une place prépondérante.
Parmi les signes de réussite matérielle, la maison, rénovée ou construite en Roumanie, fait office d’emblème. Cette maison semble devoir vivre dans un état de perpétuel inachèvement, comme pour souligner combien le projet de vie de ses propriétaires est toujours, lui aussi, en devenir.
Ces maisonnées roms, devenues transnationales, racontent l’histoire d’un double ancrage, comparable à d’autres migrations contemporaines. Le livre invite ainsi à porter un regard renouvelé sur l’un des phénomènes les plus commentés de notre époque.

In Eastern Europe and in the Balkans there is an ongoing ethnic turnover due to very low birth rates of the natives and the very high birth rates of Roma people and by 2050 Romania, Bulgaria, Hungary, Slovakia and Serbia could be Roma-majority nations.

Academic and policy discourses recognise the diversity of Roma minorities, frequently using the word ‘Roma’ as an umbrella term that is meant to capture the inherent plurality of such populations. However, ‘heterogeneity’ can still prove to be an inadequate approach to diversity, as it categorises people and still positions them on an essentialising template of what it is to be ‘Roma’, which can discount their linguistic, cultural, socio-economic and identification hybridities, or ‘super-diversity’. ‘Super-diversity’ is a relatively new concept that is seen as a way to better represent the types of diversities that are normal amongst contemporary populations. This article looks at the trajectory of research on Roma minorities and examines the opportunities and challenges for using super-diversity as a way of articulating a new direction.

Conferencia basada en el paper presentado al Forum for Romani Histories, que se desarrollará en septiembre en Czech Academy of Sciences, Villa Lanna, Prague. Cuyo título original es "Outcast or classless? The art of resistance in the Gypsy lumpenproletariat".

While social science research on the Roma/Gypsies published to date has dealt with a variety of topic areas, environmental issues have not yet been examined. The topic of the relations between the Roma and nature thus remains vulnerable to intellectual shortcuts and social stereotypes that sometimes consider the Roma as “indifferent” and other times as “children of nature”. This doctoral thesis builds on the author’s master’s thesis, and it aims to fill this gap in environmental studies on the Roma, provide an overview of this area, and show in what ways reality differs from the assumptions of the majority society. The research focuses mainly on the Slovak Roma living a settled life in segregated rural settlements. It draws on a mix of methods – ethnographic field research is supplemented by qualitative interviews and an analysis of existing sources. Since the dissertation has the character of a pilot project, it covers a wide range of topics as well as theory. Primarily, it is a study in social anthropology, but the central issues are considered from the broader perspective of the human sciences. The relations between the Roma and nature are analysed from three main points of view. At the level of social stereotypes, the dissertation examines the image of the Gypsies that has been created by the majority. This first section defines five environmental aspects of the Gypsy stereotype, aspects that are charged with ambivalence, oscillating between fear and fascination. Further, it draws a connection between the development in how the Roma have been viewed and the transformation in how wilderness has been regarded by the majority. The second section deals with the environmental aspects of everyday life. It highlights the Roma’s past as well as current resistance toward farming as a key characteristic of the Roma way of life, and it presents several possible interpretations of this phenomenon on the economic, historical as well as cultural levels. The third section investigates the lived experience of contact with nature on two particular levels – in relation to surrounding environment and in relation to nature in its more abstract meaning (fysis). The dichotomy of the nature-culture is investigated mainly through symbolic classification that is based on the rules of ritual purity. The conclusion discusses the contribution offered by a deeper environmental understanding of the Roma, and it considers the roots of ecologically-friendly behaviour.

Only a few works have been published about the Roma in Colombia, although it is the first country in the Americas
that
recognized
the
Romani
People
as one of the official ethnic groups living on its territory. For decades, Romani families have both traversed the country and made it their home, either temporarily or permanently. This factsheet gives an overview of Romani arrivals in Colombia, what we know about Romani experiences since that time, and the political projects that have recently put Colombian Romani organizations on the map.

Perché nella nostra società si evita scrupolosamente ogni contatto con gli zingari, non si è interessati a ‘incontrare il loro punto di vista’, eppure nessuno dubita che abbiano dei tratti culturali tali da renderli irriducibilmente diversi da noi?
L’elaborato che presento intende proporre una possibile risposta a questo interrogativo, partendo dall’evidenza che molto di quello che crediamo di sapere sugli zingari ci viene veicolato, quasi inculcato, dagli organi statali e dai loro apparati di potere (a cominciare dai mezzi di comunicazione di massa). Ho voluto quindi chiedermi quale ruolo possa rivestire l’archetipo dello zingaro nel nostro immaginario collettivo e quale uso strumentale possa farne lo Stato. Per dare nerbo alla mia trattazione, ho analizzato come si struttura in un caso specifico la relazione tra enti locali e zingari, mostrando come essa possa dare adito a politiche che avvalorano i nostri più inveterati pregiudizi.
Ho puntellato le mie ipotesi interpretative facendo ampio ricorso alle elaborazioni teoriche di diversi pensatori contemporanei, primo fra tutti Giorgio Agamben, di cui ho ripreso alcune argomentazioni sullo «stato di eccezione» assumendole come chiave di lettura della peculiarissima condizione degli zingari in Italia.
Il materiale etnografico, invece, proviene da una ricerca sul campo che ho compiuto tra il luglio del 2007 e l’agosto del 2008 a Jesi, una cittadina in provincia di Ancona in cui da lungo tempo vive una nutrita comunità sinta. L’incontro con il contesto jesino mi ha permesso di prendere coscienza del fatto che a livello microscopico, nelle interazioni fra individui, lo spartiacque che ci separa dagli zingari può essere molto più poroso di quanto solitamente siamo disposti a concedere, mentre è nello spazio della politica istituzionale che la ‘differenza’ tende ad affiorare in maniera eclatante, ma a ben vedere senza un fondamento oggettivo.
Nel discorso pubblico lo zingaro viene invariabilmente ‘stranierizzato’ ed evocato come una sorta di nostro alter ego negativo, un modello di asocialità da aborrire. Ma questa rappresentazione, anziché cogliere qualcosa di reale, sembra funzionale a ribadire, per antitesi, i valori inviolabili che albergano nel nostro inconscio, a identificare ciò che ci accomuna nel profondo, a forgiare un’identità nazionale posticcia. Non solo: una volta costretti a impersonare i ‘diversi per antonomasia’, gli zingari vengono segregati in uno spazio che possiede i requisiti della agambeniana «zona di eccezione»: il campo nomadi. Qui il potere sovrano mette in scena la sua prestazione originaria, cioè la creazione della nuda vita, a cui gli zingari vengono equiparati.

This is a Euro-centric timeline of the assorted acts, laws and other means of excluding the GRT (gypsy-Roma-Traveller) from larger society. This exhibit intends to show that San Francisco is merely one more municipality in a long series with a “custom, pattern and practice” of degenerating those who can't help (due to their unfortunate DNA) but to be vehicle-dwellers, forever hoping to wander away. While this exhibit's focus is on the spread of violent anti-GRT laws in Europe over a span of more than six centuries, it is to be noted that America too has an uneasy history with the nomad. History books give an indication of how the Native American suffered for his nomadic ways, but xenophobia was more widespread than that. In 1777, the sixth sentence of the Articles of Confederation firmly negates the rights of the free-range citizen in society: “the free inhabitants of each of these States, paupers, vagabonds, and fugitives from justice excepted, shall be entitled to all privileges and immunities of free citizens in the several States.” However, by 1868, the Constitution's Amendment XIV, Section 1, Clause 2, states: “The Citizens of each State shall be entitled to all Privileges and Immunities of Citizens in the several States.”

A kutatás körülményeiről Az orosházi cigányságról készülő összefoglaló munka kutatásai kapcsán, a szentetornyai cigányok közösségével 2002. decemberétől kezdtem el foglalkozni. Békés megyén belül az orosházi járásban lakik viszonylag a legkevesebb cigány, viszont a számarányhoz képest jelentős feszültségek alakultak ki a magyar lakosokkal és a rendőrséggel. Az addig hallomásból ismert szentetornyai terület hírhedten vad cigány lakossága sajátságos viszonyok között él, hagyományőrző, hagyománykövető közösségnek bizonyult. A szentetornyai oláhcigány lakosság késői letelepedésű, szegényebb churar közösség. A változások szinte érintetlenül hagyták a közösséget, életmódjuk stagnáló. Elkülönülnek azoktól a romáktól, akik a városban laknak, hiszen ők más nemzetségekhez tartoznak, vagy általuk megvetett romungrok, azaz magyar cigányok. Elkülönülésüket hangoztatják, életmódjukban is inkább megélik a hagyományaikat. A fiatalok követik a tradíciókat, nagyon erős a csoport szocializációs ereje, s inkább ezt követik, mint az iskolában látott vagy mutatott példákat. A kutatás témája a szórtan elhelyezkedő, mégis szorosan együtt élő közösségre, annak kohéziós erőire vonatkozott, valamint azok etnospecifikus jellegzetességeire. Hogyan éli meg ez a csoport cigányságát, hogyan tartja hagyományait, s hogyan éli meg az őket körülvevő világot. Vizsgálataim arra terjedtek ki, hogy a csoport milyen formában szerveződik, az etnikus és lokális identitás milyen szerepet játszik a közösségben, hogyan befolyásolja azt. A kutatás és adatgyűjtés módszerei eltértek a hagyományos néprajzi gyűjtésekétől. Személyem elfogadtatása sokáig tartott, hiszen idegen magyarként (gazho, raklo) eleinte bizalmatlanul fogadtak. Egyetlen lehetőségként cigányok között az " együttélő-megfigyelő " módszer bizonyult, naponta jártam ki, s együtt töltöttem velük (szinte céltalanul) napjaikat. Elfogadásom akkor történt meg, amikor megtanulva a nyelvüket tudtam velük saját nyelvükön beszélni, hiszen ez adott helyzetekben cigányos gondolkodást igényel (adott helyzetben kinek, mit és hogyan mondjak), illetve keresztszülő, így családtag lettem. A bevezetőben kell szót ejtenem azokról a fogalmakról, melyek köré csoportosul a tanulmány. Az etnikai identitás és a lokális identitás értelmezését a következők szerint adhatjuk meg: először is azt kell megvizsgálnunk, hogy beszélhetünk-e etnikus cigány kultúráról, a cigány kultúra etnikus rendszeréről. Bromlej etnosz–értelmezése szerint az egységes közösségi, valamint a másoktól való különbözőség tudatának meghatározó szerepe van. Az etnikai közösség ismérve az, hogy rendelkezik-e etnikai öntudattal. Jellemzője, hogy származásuk alapján rokonok, őrzik a nyelvet, sajátos kulturális jegyekkel rendelkeznek. 1 Az etnikai csoportnak azt nevezhetjük, mely erős " mi tudattal " határolja el magát környezetétől. 2 Sárkány Mihály etnikum-értelmezése szerint rokonsági, illetve fiktív rokonsági kapcsolatoknál tágabb rendszer, tagjai összetartozásuknak tudatában vannak, ezt ki is fejezik, megkülönböztetve magukat más közösségektől. Az etnikus kultúra állandó változást hordoz magában. 3 A kevésbé civilizált társadalmakban az egyén sokkal inkább kötött kultúrájának törvényszerűségei által, s viszonya a kulturális modellhez meghatározza a közösség értékrendszerének elfogadását is. 4 Összességében azt állapíthatjuk meg vizsgált közösségünkről, hogy a fenn említett alapelvek alapján etnikus kultúrával rendelkezik, erősen elhatárolódik a környező magyar közösségtől, " másként, cigányként " határozza meg magát és kultúráját, valamint a környező magyar közösség is más kulturális jegyekkel illeti a cigányságot, elhatárolják magukat tőlük. Az egymás mellett élő etnikumok interetnikus kapcsolatokat alakítanak ki, melyeket az adott etnikumok befolyásolnak és szabályoznak. Az együttélési hagyományok, a másikról kialakított sztereotípiák irányítják a mindennapok szintjén az interetnicitást. Az etnikai identitás tehát a más etnikumokkal való interakció során változik, alakul. Az etnikai identitás tehát egy " közösségi önkép " a külvilág felé, másrészt a közösség tagjai felé egy, a viselkedést befolyásoló normarendszer. A csoport etnikai identitása konfliktushelyzetben aktualizálódik a legélesebben, ennek tárgyalt közösségünk esetében fontos szerepe van, hiszen a gyilkosságig fajuló kultúraközi problémákat él meg a szentetornyai magyar és cigány közösség. Az etnikai identitás mellett beszélhetünk a településhez, lakóhelyhez való kötődésen alapuló lokális identitásról, mely erősíti a közösséghez tartozás élményét. 5 Egy közösség lokális identitása viszonyrendszert fejez ki annak szűkebb területi köreihez (esetünkben utca, településrész, település). Dolgozatomban azt mutatom be, hogy a 1 Bromlej, J.

O presente trabalho tem por objetivo trazer um panorama geral sobre os povos ciganos que existem na Argentina. A metodologia utilizada foi a pesquisa bibliográfica, seguida de comparação, comentários e síntese. O trabalho está orientado por uma revisão histórica, desde as origens dos povos ciganos, sua passagem pela Europa, até sua chegada as Américas e seus primeiros registros no país vizinho, posteriormente se foca no material etnográfico produzido por pesquisadores argentinos ou na Argentina. A partir das fontes bibliográficas analisadas, pode-se perceber uma ausência de trabalhos aprofundados sobre o tema na literatura acadêmica e mesmo uma “invisibilização” destes grupos, com nosso trabalho, pretendemos contribuir para este debate, além de uma tentativa de sistematizar os esparsos trabalhos produzidos ao redor da temática. Podemos perceber da elaboração deste, a necessidade imperiosa de se criar espaços de diálogo dos órgãos governamentais competentes, com a comunidade cigana residente na Argentina, a fim de garantir a estes grupos o acesso às políticas públicas.
______
The present work aims to provide an overview of the gypsy people that exist in Argentina. The methodology used was the bibliographic research, followed by comparison, comments and synthesis. The work is guided by a historical review, from the origins of the gypsy people, their passage through Europe, until their arrival in the Americas and their first records in the neighboring country, later focuses on the ethnographic material produced by Argentine researchers or researchers in Argentina. From the bibliographical sources analyzed, we can perceive an absence of in-depth work on the subject in the academic literature and even an "invisibilization" of these groups, with our work, we intend to contribute to this debate, besides an attempt to systematize the sparse works produced around the theme. We can see from the elaboration of this, the imperative need to create spaces for dialogue of the competent governmental bodies, with the gypsy community residing in Argentina, in order to guarantee these groups access to public policies.

„A meseszó igazsága” szókapcsolat Cifra János saját szavait idézi fel. Nagy Olga, Cifra felfedezője, meséinek lejegyzője, hosszabb, s úgy vélem egyedülálló vallomást őrzött meg: a meséken túl a mesemondás körülményeit és a mesélő ars poeticáját is részletesen bemutatja. A textualizált mesék világában az orális hagyomány olyan emlékei ezek, amelyek révén teljesebb képet alkothatunk a mese és a mesemondás jelentőségéről.

The title “The Truth of the Tale-Word” evokes Cifra’s own words. Olga Nagy, who discovered Cifra’s Tales, and who noted them, preserved a longer and I think unique confession: besides the tales she also introduces the circumstances of tale telling and the ars poetics of the tale teller in detail. In the world of textualized tales these are memories of the oral tradition that help us create a more thorough picture about the significance of tales and the act of tale telling.

En el texto se estudia la puesta en escena de Pepa Gamboa de Fuenteovejuna, que cuenta con actrices amateur de etnia gitana del poblado de El Vacie en Sevilla.  Gamboa captura y crea conciencia de los actores y público que entran el imaginario del poder y la visibilidad del discurso feminista contemporáneo. Aunque inmerso en doctrinas de teatro popular, de agitación y propaganda, de psicodrama. sin embargo, no es una obra política en el sentido tradicional sino en el de la ideología de género y subalternidad. No hace teatro del oprimido tradicional en el poblado, sino que saca los símbolos del poblado y, sobre todo, a las mujeres para extraerlas de su ambiente como manera de empoderarlas. Si La casa de Bernarda Alba se construye dramáticamente sobre la ausencia del hombre, aspecto que destaca Gamboa, en Fuenteovejuna lo masculino es menor, es el mundo del gineceo el que interesa: el hombre aparece como símbolo de violencia. Las oprimidas aprenden y con su aprendizaje son transformadas; se trata, en fin, de un teatro con grandes posibilidades sociales.

Fişe de informare pentru cadre didactice-profesori si elevi-studenti despre istoria romilor editate in cadrul Proiectului Romani al Universităţii din Graz (Austria), în strânsă colaborare cu proiectul „Educaţia copiilor romi în Europa” al Consiliului Europei.

* DUMINICA,  I. Deportarea şi exterminarea ţiganilor din România în Transnistria (1942-1944). In:  65 de ani ai verdictului Tribunalului de la Nurnberg: Învățăminte pentru Europa contemporană. Conferința științifică  internațională, 19 decembrie 2011. – Chișinău: CEP USM, 2012. – p. 38-62.

Contemporary vantage points on various types of flamenco differ vastly. This disparity is visible among flamenco aficionados, performers and while analyzing academic attitudes. The paper explores some of the recurring discrepancies in the scholarly flamenco disputes. It dwells on the role of the discussed genre in ethnic debates and its place in Spanish culture. The article also looks at the antagonism between traditional and contemporary or “pure” and commercial display of flamenco. These discussions are part of – as a dance scholar Michelle Heffner Hayes (2009: 4) phrases it – “conflicting narratives of flamenco’s history” and contribute to a complex and multifaceted image of this art form.

Magic and magic beliefs are component part of the traditional Gypsy culture. They say that, God has taken all of theirs worldly goods, and gave them the power “to tell fortune and make magic”.
Gypsies are committed with the “profession” of the witch, fortune-teller and the healer up to present times. Very rarely there are men healers and fortune-tellers.
Gypsies do and dissolve magic. They tell the future looking at the person’s hand, by cards, on beans. Gypsies charm and heal.
They are not only a subject to different magical practices; they also are target to these kinds of magical spells and other dark forces.
The faith in supernatural powers of the Gypsies assigns them a place in some of the traditional Bulgarian rites.
In national healings practice of the Bulgarians some of the belongings from the Gypsies lifestyle are used. Very special place is taken by the protective objects, handmade by Gypsies.

Bu çalışmanın odağında tarihi Trakya ve onun günümüz Türkiye’si içerisinde kalan küçük bir bölümünü teşkil eden “Bizim Trakya’da” yaşayan, pek çok açıdan bu coğrafyayla özdeşleşmiş peripatetik  kökenli bir toplum olan Romanlar var. On yılı aşan öz-bilinçli bir temas ve 35 yıllık ömrümün izin verdiği doğal birliktelik süreçlerinin sonucunda zihnimde kalanları kullanarak Trakya Romanları ile ilgili mekân ve çalışma ilişkilerini temel alan genel bir profil çizmeye gayret gösterdim. Okuyacağınız metnin Trakya Romanları ile ilgili her şeyi kuşatan eksiksiz bir sonsöz değil, olsa olsa alanla yeni tanışan okur için daha derinlikli okuma ve temas imkanlarını kolaylaştıracak bir girizgâh olduğuna inanıyorum.

La situation d’exclusion des « gens du voyage » en France aujourd’hui s’inscrit-elle dans la continuité des persécutions subies par les « Nomades » pendant la Seconde Guerre mondiale ? L’ethnologue Lise Foisneau a fait de cette question le point de départ d’une enquête historique inédite.

Avec l’aide de Valentin Merlin, elle a recueilli la parole des derniers témoins et exploré de nombreux fonds d’archives pour tenter de comprendre pourquoi des gouvernements que tout opposait ont poursuivi une même politique de répression des « Nomades » entre 1939 et 1946. Au prétexte de la mise en œuvre d’un état d’exception, la IIIe République en guerre prit des mesures drastiques à l’encontre des « Nomades » qui se retrouvèrent soit assignés à résidence soit rassemblés dans des lieux spécifiques que les occupants allemands et le régime de Vichy transformèrent rapidement en des camps. Cette politique fut rendue possible par l’adoption préalable en 1912 de la catégorie administrative de « Nomade » dans laquelle furent regroupés des Roms, des Manouches, des Sinti, des Gitans, des Yéniches et des Voyageurs. L’arsenal législatif élaboré entre 1940 et 1944 continua d’être appliqué par le Gouvernement provisoire de la République française jusqu’en juillet 1946. Il n’y eut pas de Libération pour les « Nomades ».

Par sa méthode qui associe histoire, ethnographie et participation active des témoins à la recherche, ce livre renouvelle en profondeur une historiographie restée très lacunaire soixante-quinze ans après les faits. Il montre aussi comment l’immobilisation forcée des collectifs romani et voyageurs pendant la Seconde Guerre mondiale se mua en résistance : opposition à la législation anti-nomade et lutte partagée avec l’armée des ombres.

Cette étude pionnière est tissée de micro-récits qui déploient de multiples effets de savoir. Le croisement de la mémoire et des archives permet de restituer avec précision des pans entiers de l’histoire nationale jusqu’ici scellés.

Prezentul Manual cu privire la activitatea mediatorului comunitar este elaborat de către Asociația
Mediatorilor Comunitari din Republica Moldova cu suportul Oficiului Înaltului Comisar ONU pentru
Drepturile Omului (OHCHR) și proiectului „Consilierea Guvernului Republicii Moldova în politici
economice”, implementat de GIZ cu suportul financiar al Ministerului Federal pentru Cooperare
Economică și Dezvoltare al Germaniei (BMZ) și al Agenției Elvețiene pentru Dezvoltare și Cooperare
(SDC).
Asociația Națională a Mediatorilor Comunitari din Republica Moldova își exprimă aprecierea profundă
pentru suport și implicare în elaborarea Manualului următoarelor instituții: Ministerul Sănătății, Muncii
și Protecției Sociale; Ministerul Educației, Culturii și Cercetării; Biroul Migrație și Azil; Inspectoratul
General al Poliției; Asociația Națională a Para-juriștilor din Moldova.
Informația prezentată în această publicație aparține autorilor, care își asumă responsabilitatea
pentru veridicitatea acesteia, inclusiv responsabilitatea pentru încălcarea drepturilor de autor și
celor conexe, și nu reflectă în mod necesar opinia Oficiului ONU pentru Drepturile Omului (OHCHR)
și proiectului „Consilierea Guvernului Republicii Moldova în politici economice”, implementat de GIZ
cu suportul financiar al Ministerului Federal pentru Cooperare Economică și Dezvoltare al Germaniei
(BMZ) și al Agenției Elvețiene pentru Dezvoltare și Cooperare (SDC).

Contrairement à ce que l’on pourrait penser, les ­Tsiganes ont laissé de nombreuses traces de leur présence au cours de l’histoire. Grâce à un minutieux travail de recherche dans les archives françaises et européennes, les auteur·e·s nous permettent d’écrire une histoire des mondes tsiganes dans toute sa diversité et sa complexité. La redécouverte et, surtout, la mise en place de métho­dologies scientifiques pour analyser les nombreuses archives administratives et photographiques sont aussi l’occa­sion de restituer l’épaisseur des trajectoires des Tsiganes.
Ce travail collectif d’une ampleur sans précédent donne à voir un champ de recherches vaste qui nous pousse également à appréhender les dérives contemporaines des savoirs sur les Tsiganes et leurs conséquences sur la production d’une image négative puissante.

Araştırmanın saha çalışması, 2016 yılının Temmuz ve Ağustos aylarında, Suriyeli Dom nüfusun göreceli yoğun olduğu Şanlıurfa, Gaziantep, Adana ve Mersin illerinde 400’ün üzerinde Dom erkek ve kadın ile yüz yüze ve 27 grup görüşmesi şeklinde yapılmıştır. Görüşmelerde; Arapça, Kürtçe ve Türkçe, Dom çalışmaları alanında uzman Kemal Vu- ral TARLAN ve Roman çalışmaları alanında uzman Hacer FOGGO’dan oluşan araştır- ma ekibi tarafından yarı yapılandırılmış görüşme sorularına dayandırılarak, gözlem ve özellikle gruplarla derinlemesine görüşmeler şeklinde Domların ikamet ettikleri ma- halleler, göç mekânları, çadırlar ve çalıştıkları tarlalarda yapılmıştır. Saha çalışması 15 Temmuz “darbe girişimi ve sonrasındaki olağanüstü hal” uygulamasının ilk günlerine denk geldiği için konuyla ilgili kamu kurumlarıyla yapılacak görüşmeler planlandığı şekilde gerçekleştirilememiştir. Bu nedenle, alan araştırmasının kamu ve yönetimsel boyutu araştırmacıların beş yıllık alan deneyimleri ve kamu kurum temsilcileriyle daha önce bu kapsamda yaptıkları görüşmeler ve katıldıkları çeşitli toplantılardaki istişare- ler, geçmişteki görüşme notları ve konuyla ilgili mevzuatın ve raporların incelenmesiy- le oluşturulmuştur. Böylece, Dom toplumunun Şanlıurfa, Gaziantep, Adana ve Mersin illerindeki profili ve temel ihtiyaçları belirlenmiş ve yaşadıkları yerler haritalandırıla- rak mevcut durum analizi hazırlanmıştır. Bu rapora kaynaklık eden araştırma Dom göçmenlerin sosyoloji, antropoloji ve tarih bilimleri kapsamında ele alınması gereken tarihsel arka plan, etnik köken, dil ve sosyo-ekonomik analizi olmayıp, Dom göçmen- lerin, Türkiye’de karşılaştıkları sorunlar, temel haklara erişimdeki sıkıntılar, yerli halk ve kamu otoritesi tarafından uygulanan ayrımcılık ve mevcut “göç mevzuatının” bu top- lulukların yaşamına etkileri ele alınarak değerlendirilmiştir.