Norbert Pap

A Balkán Füzetek immár harmadik alkalommal jelentkező különszáma az előzőekhez hasonlóan a Magyarország és a Balkán címet viseli, utalva arra, hogy a mostani kötetben is hazai szerzők balkáni vonatkozású kutatási eredményeit adjuk közre, tovább gyarapítva ezzel a Balkánnal kapcsolatos magyarországi tudományos ismeretek körét. Az itt közölt írások ezúttal sem alkotnak tematikus egységet, sokkal inkább a szerzők szerteágazó érdeklődési-kutatási területeinek megfelelően kaleidoszkópszerű képet adnak a Balkán geopolitikai, történeti földrajzi, kulturális irányú hazai vizsgálatairól. Ami azonban a jelen számnak igazán különös jelentőséget kölcsönöz, az nem más, mint, hogy az egyes tanulmányok szerzői mindannyian kollégánk, M. Császár Zsuzsanna docens asszony közeli munkatársai, többen közülük egykori hallgatói, akik az ő négy évtizedes szakmai, illetve több mint húsz évre visszatekintő tudományos-kutatói munkássága előtt tisztelegve, a szerkesztők felkérésének eleget téve egy-egy írással járultak hozzá e kötet megszületéséhez. Széleskörű, az ország több felsőoktatási intézményével, kutatóhelyével, Magyarország balkáni diplomáciájának képviselőivel kialakított szakmai kapcsolatai tükröződnek a szerzőgárda összetételében is. Nemcsak szűkebb oktatói-kutatói közössége, a pécsi földrajzi műhely tagjainak, de budapesti, debreceni, szegedi, keszthelyi egyetemi kollégáinak, kutató- és szerzőtársainak tanulmányait is van szerencsénk közölni. A Balkán Füzetek III. különszámának létrejöttében közreműködő szerzők között ezúttal olyanok is szerepelnek, akiknek a munkássága nem, vagy csak érintőlegesen kötődik a Balkánhoz, de M. Császár Zsuzsanna igen közeli pécsi geográfus, vagy oktatás-, illetve neveléstörténettel foglalkozó kollégáiként, a kötet apropójából fakadóan mindenképpen helyük van a szerzők között. Írásaik részben túlmutatnak ugyan a Balkánon, mint földrajzi térségen, tematikájukban azonban szorosan kapcsolódnak ahhoz. A most napvilágot látó tizenkét tanulmány nem csupán témáját, de módszertanát, formai jegyeit tekintve is sokszínű képet mutat, a kötetnyitó, a Balkán térértelmezésének egyik aspektusát ismertető tudományos esszétől kezdve a forrásfeldolgozáson és elemzéseken át a kvantitatív vizsgálatokig széles spektrumot ölel fel. Az egyes tematikus súlypontok közül egyértelműen kitűnik a migráció, amely bár térben és időben eltérő megközelítésben, részben a Kárpát-medencét és a Nyugat-Balkánt érintő történeti földrajzi folyamatok, részben a magyarországi déli határzár, részben pedig M. Császár Zsuzsanna saját kutatási területéhez, az oktatásföldrajzhoz és a Balkánhoz a legszorosabban kötődve a jugoszláv utódállamok felsőoktatási intézményei nemzetközi migrációs folyamtokba való bekapcsolódásának kontextusában, de három tanulmánynak is kulcsmotívuma. A magyar-horvát kapcsolatrendszer, illetve határmentiség témája a szellemi kulturális örökség turisztikai potenciáljában rejlő lehetőségeket, illetve a drávaszögi magyarság helyzetét illetően szintén hangsúlyosan jelenik meg a kötetben. 5 A konfliktusos balkáni szomszédságpolitika egy-egy aktuális páldáját, az ÉszakMacedónia európai uniós integrációját hátráltató bolgár-macedón ellentét politikai hátterét, illetve a nyugat-balkáni tengeri és folyami határvitákat elemző szerzők a Balkán igen összetett és bonyolult geopolitikai viszonyairól adnak némi ízelítőt. A soron következő lapszámunkból a Balkán-tematikához más irányú kutatási háttérrel kapcsolódó szerzőink jóvoltából a kulturális vonatkozások sem maradtak ki, hiszen részben a hispán világ, valamint India szakavatott kutatóiként olyan, a Balkán és az általuk jól ismert térségek közti összekötő szálak, a spanyol-portugál eredetű balkáni szefárd zsidóság, illetve az albán gyökerekkel rendelkező, de indiaként hírnevet és megbecsülést szerzett Teréz anya személye és munkássága, részben pedig neveléstörténeti-pedagógiai hátterű kutatóként a hódoltság kori muszlim oktatás- és nevelésügy Pécsre vonatkozó példáinak bemutatásával jelennek meg a kötetben. Végül, de nem utolsósorban egy, témáját tekintve a többi írással aligha rokonítható katonaföldrajzi tanulmány is helyet kapott e számban, amely az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni hadszíntérre vonatkozó forrásait tekinti át. A szerzők, illetve a kötet összeállításában közreműködők nevében a Balkán Füzetek III. különszámával köszöntjük M. Császár Zsuzsanna kolléganőnket, akinek további, sikeres oktató és kutató munkát kívánunk.

Szilágyi Istvánnal először 1997-ben találkoztam Szegeden egy mediterrán témájú konferencián. Egy mokány alföldi embert láttam erős karizmával. A közös érdeklődés aztán még sokszor összehozott bennünket, a legtöbbször Veszprémben. Szilágyi professzor úr dékánsága idején a királynők városában nem csupán színvonalas szakmai közeg alakult ki, de egy igen jó hangulatú közösség is, ahová jó volt ellátogatni. Annak idején úgy tűnt, hogy Veszprémet soha nem fogja
elhagyni: olyan hely lesz, ami a mediterrán kérdésekkel, ibero-amerikai témákkal foglalkozó magyarországi kutatók „mekkája” marad évtizedekre. Nem így történt.
A professzor úr élete úgy alakult, hogy Pécsre került, ráadásul az én tanszékemre, egyetemi tanárnak. Hosszú éveken át voltunk harcostársak, együtt küzdöttünk azért, hogy a geopolitika
a kutatásban és a doktori képzésben elnyerje azt a helyet, amire jelentősége predesztinálja. Ez végül sikerült.
A 70. életév betöltése Magyarországon azzal jár, hogy a professzoroknak kötelezően vissza kell vonulniuk. Szilágyi István nyugdíjba vonulását követően több területen is én folytathatom az általa megkezdett munkát, ami számomra nagy megtiszteltetés. Lássuk, hogy mi is az, amit
folytatnom kell?
Dr. Szilágyi István 1950-ben született Kisvárdán. Egyetemi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán végezte, ahol okleveles jogász végzettséget kapott. Tudományos fokozatait politikatudományi területen szerezte meg. Előbb 1984-ben a kandidátusi, majd 1999-ben az MTA Doktora fokozatot is elnyerte. A magyarországi ibero-amerikai kérdésekkel foglalkozó tudományos közösség egyik meghatározó, tekintélyes képviselőjévé vált.
Kutatási tevékenysége kiterjed a politikai kérdésekkel foglalkozó társadalomtudományok széles körére. Ezek a politika-, állam- és alkotmányelmélet, az összehasonlító politikatudomány,
a nemzetközi viszonyok elmélete, a geopolitika, a demokratikus átmenetek és modernizációs kísérletek Latin Amerikában, Dél-Európában és Kelet- Közép-Európában. Foglalkozott az
Európai Unió összetett problémáival: az európai regionalizmussal, a gazdasági-szociális kohézió kérdésével, a mediterrán térség – főként Portugália és Spanyolország – politika történetével a
huszadik században, a politikai és jogfejlődés új tendenciáival. Érdeklődése kiterjedt az identitás és a kulturális külpolitika témaköreire is. 2010 óta, amikor is a Pécsi Tudományegyetemre
érkezett, fő kutatási profiljává a geopolitika, a politika területiséggel kapcsolatos kérdéseinek vizsgálata vált. Kutatásait magyar, spanyol, portugál, kubai, olasz, brit és orosz tudományos intézetekben végezte.
Hosszabb ideje részt vesz a doktori képzésben. Szakértelme és nyelvtudása révén nem csak Magyarországon, de Spanyolországban is rendszeres résztvevője doktori cselekményeknek.
A Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájában 2010 óta törzstagként dolgozik, jelenleg a geopolitikai doktori program vezetője. Mellette dolgozik még a Szegedi Tudományegyetem Történelemtudományi és a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris
Doktori Iskolájában is. Két hallgatója szerzett ezidáig fokozatot, kettőnek folyamatban van a doktori fokozatszerzése, kilencen pedig a doktori képzés különböző stációiban járnak.

A jelen kötetet annak apropóján kezdeményezték a szerkesztők, hogy tanárunk és kollégánk Dövényi Zoltán professzor úr rövidesen betölti a 70. életévét. Ilyenkor szokás visszatekinteni az elmúlt évtizedekre és mérlegre tenni az ünnepelt szakmai pályafutását, elért eredményeit. Mi is ennek a hagyománynak a szellemében járunk most el, de úgy, hogy az előszóban elvégzett számbavételen túl lehetőséget szerettünk volna biztosítani a kötetben a professzor úr szakmai életútjára és eredményeire történő reflexiókra is. A kötetbe, amely a magyar geográfia fontos műhelyeit reprezentálja, olyan szerzőket kértünk fel a pályatársak és a tanítványok köréből, akik Dövényi Zoltán életútjára, vagy a tudományos eredményeire utaló cikkekkel kívántak tisztelegni előtte.

Zigetvar ve çevresinde ilginç bir “hafıza coğrafyası” mevcuttur. Bunun nedeni de
kolektif hafıza ve bunun üzerine inşa olunan anı siyasetidir. Burada birbirleriyle
gerilim içinde olan anıtlar oluşturulmuştur. Bunların içeriği de zaman içinde
tekrar ve tekrar değişmiş, yenilenmiştir. Zaman zaman yenilenen geçmişin
değerlendirmesi çoğu kez tarihsel gerçeklikle ve coğrafi özelliklerle de tezat
oluşturabilmiştir. Burada birçok biçimde içerik ve değerlendirme imkânı sunan
olasılıklar bu içerikleri coğrafi ortamda da somutlamaya çalışmışlardır. Coğrafi
mekânların bu tür anılarla bütünleştirilmeye çalışılması tarihsel dönem içinde bir
sonraki kuşaklara sadece değerlendirmelerde farklılıklar bırakmakla kalmamış,
aynı zamanda ulusla ya da dinsel temelde alternatif gerçekliklerin ortaya çıkmasına
da neden olmuştur.
1566 yılının burada söz konusu tarihsel olayının iki başoyuncusu, (yani bir
yandan Zigetvar’ı kuşatan Kanuni Sultan Süleyman’ın liderliğindeki efsanevi
büyüklükteki “yüz binlik” Osmanlı ordusu ve diğer yandan da kaleyi koruyan
Miklós Zrínyi yönetimindeki 2300 kişilik Macar Hırvat savunma gücü) elbette
birbirinden ayrı değerlendirilemez. Çünkü biri diğerine bağlı olarak var olmuştur

Tolna is one of the most varied and controversial counties in Hungary. Evaluations of the country are highly contrastive. The duality of poverty and economic power, backwardness and a rich cultural heritage, easily accessible, pleasant settlements as well as increasing migration, availability of resources and favourable local conditions versus a lack of their utilisation are all characteristic features of Tolna.
Assessing all the above dual conditions, the aim of our study is to form a realistic picture of the state of regional and settlement development in Tolna County. Based on processing considerable existing data and our own empirical research supported by statistical G.I.S. and other methods, the assessment is to promote Tolna’s awareness of its potentials, also to demonstrate the county’s features with scientific standards. The study was funded by the Regional Development Council of Southern Transdanubia. Special thanks for their support to József Tóth, Rector of the University of Pécs, and Tamás Koltai, Chairman of the General Assembly of County Tolna. We are also grateful to everyone from whom we received helpduring the course of the research. There are a great many names to be listed here, so rather than missing somebody out – Thanks everybody!

Il pubblico colto si riferisce con disprezzo alla regione estesa a sud dell’Ungheria come Balcani o eufemisticamente come Europa sudorientale. Sospettiamo, sentiamo, sappiamo che questa regione e assomiglia alle regioni estese sulle coste del Mediterraneo, e differisce da quelle. Negli ultimi 2-3 decenni, in conseguenza della voglia di viaggio sempre più viva, ogni anno centinaia di migliaia di ungheresi arrivano sulle coste del Mediterraneo, contribuendo a formare su scala sociale un’esperienza ed una conoscenza dell’articolato mondo mediterraneo. Potevamo determinare somiglianze e differenze, d’altra parte non è facile definire chiaramente le categorie geografiche (ma non solo geografiche) dei ″Balcani”, del ″Mediterraneo”, dell’″Europa meridionale”. Scopriamo nuove comunità spaziali integrandoci nelle strutture dell’Europa che sta diventando unitaria e caso per caso accettiamo con difficoltà il fatto che l’″Occidente” o l’″Europa” ci hanno relegati ″nel cesto sudorientale” del continente. Forse rimaniamo meno sorpresi riflettendo bene sulla storia dei nostri rapporti esteri. Se analizziamo la regione estesa da Istanbul al Capo da Roca possiamo arrivare a sorprendenti conclusioni in connessione al nostro posto, al nostro ruolo e alle nostre possibilità.

Nel corso degli ultimi venti anni ho girato molte volte la regione mediterranea ed in molti posti ho incontrato relazioni, sistemi di rapporto ungheresi. Come borsista ho seguito studi in Italia e in Grecia. Ho fatto ricerche sull’isola di Malta, a Roma e nelle diverse regioni dei Balcani. Ho avuto occasione di condurre una serie di viaggi di studio nel corso di cui ho potuto far vedere la regione ed il nostro posto nei suoi sistemi a gruppi minori e maggiori di studenti.

Nel seguente volume ho sistemato i rapporti fra l’Ungheria e l’Europa meridionale. Ho cercato di scoprire i punti di contatto, i processi determinanti e ho cercato di dare un’idea complessiva nel campo dei rapporti reali dei nostri giorni. Il mio approccio è geografico e non di storia della civilizzazione. Non ho cercato i casi ma i processi spaziali, inoltre ho cercato di raffrontare l’esperienza e la percezione differenti delle società collegate fra loro nello spazio (prima di tutto quelle della società ungherese ed italiana a cui è stata prestata un’attenzione particolare).

Suleiman I died during the Ottoman siege of Szigetvár on 6 th September 1566 in the vineyard hill of Szigetvár-Turbék, Hungary. At the location of his death and temporary burial site, a memorial place (türbe) was established in the 16 th century. According to written sources it was built in the 1570s, and the tomb complex was protected by a fortification (palisade) and a moat system from the north in the 17 th century. The 250 cm deep moat was revealed by geological boreholes, and excavated by archaeologists for, among others, archaeobotanical, anthracological, malacological, pollen analytical and archaeozoological analysis. During the formation of the archaeological profile, Ottoman and Habsburg coins having dating importance and archaeological findings were found from the filling of the moat. 30 litres of sediment samples were taken at 15 cm intervals for archaeobotanical analysis, and four radiocarbon (AMS) dating were carried out on Hordeum seeds. The cleaned surface of the profile was sampled at 10 cm intervals for sedimentological, geochemical and archaeozoological analysis. Based on some tens of thousands plant and some hundreds of animal, mainly domestic animal, remains we were able to reconstruct ploughed lands, orchards, kitchen gardens and vineyards, pasture lands, forest patches, gallery forest, as well as settlements. We were able to detect the land-economic zones (horticulture, forestry, cropfield, grazing zones) that closely followed the Thünen circles.

A dolgozat Tóth József pécsi geográfus egyetemi tanár szellemi örökségéről szól. A magyarországi regionalizmus, a geográfia feladatai, a Pécsi Tudományegyetem helyi, térségi és nemzetközi feladatai, a pécsi Földrajzi és Földtudományi Intézet, valamint a Földtudományok Doktori Iskola eddigi működése a főbb témák, amelyeket igyekeztünk megítélni. A szerző tanítványként és munkatársként személyes tapasztalatai alapján, valamint interjúk és a rendelkezésre álló írott források feldolgozásával végezte el vizsgálatait. A dolgozat Tóth József munkásságának időtálló eredményeit, a képzési portfóliót, az egyetemi integrációt, a Természettudományi Kar fejlesztését, a doktoriskola alapítását mutatja be, a fenntarthatóság nézőpontja felől közelítve a kérdéshez.

A magyarok a honfoglalás óta erős kapcsolatban álltak a Balkán-félsziget lakóival, így a  szomszédság miatt saját tapasztalatokon alapuló, valós ismeretekre tehettek szert a  térségről. Az  elmúlt évszázadok történelme mégis oda vezetett, hogy a magyar Balkán-képet ma inkább sztereotípiák jellemzik, amelyben egyszerre jelenik meg egy elmaradott, groteszk, balkáni, valamint egy túlromantizált, sokszínű, mediterrán világ. A magyar történelem és kollektív emlékezet szerves részét képezi a Balkán, ami lenyomatát őrzi az oszmánellenes háborúknak és annak az önképnek,
amely szerint Magyarország védelmezi Európát a Balkán felől érkező veszedelmekkel szemben. Elevenen él a délszláv háború emléke is, amely miatt a Balkánra puskaporos hordóként tekinthetünk. Mindezek mellett pedig a tömegturizmus hatására mára sokkal többen rendelkezhetnek személyes tapasztalattal a Balkánról, ezáltal valós, tapasztalatokon alapuló Balkán-kép alakulhatott ki a magyarokban. Vizsgálatunkban azt kívánjuk feltárni, hogy a magyar társadalomnak térségre nyitottan tekintő része hogyan vélekedik a Balkánról, miből építi fel Balkán-képét, és ezt milyen szociálpszichológiai folyamatok mentén teszi.

A MOHÁCSI CSATA MINDMÁIG ERŐS ÉRZELMEKET VÁLT
KI. AZ ÖSSZECSAPÁSOK HELYSZÍNEI, A FELELŐSSÉG
KÉRDÉSE, A SZEMBENÁLLÓ ERŐK LÉTSZÁMA LEGALÁBB
SZÁZ ÉVE VAD VITÁK KERESZTTÜZÉBEN ÁLL. A SÁTORHELYI TÖMEGSÍROKBAN FELLELT EMBERI MARADVÁNYOKKAL KAPCSOLATBAN SEM ALAKULT KI EGYETÉRTÉS:
VAJON A CSATÁBAN ELESETT HARCOSOKRÓL, A MAGYAR
TÁBOR ŐRSÉGÉRŐL ÉS SZEMÉLYZETÉRŐL VAGY AZ ÜTKÖZET UTÁN KÉT NAPPAL, AUGUSZTUS 31-ÉN KIVÉGZETT
1500-2000 HADIFOGOLYRÓL VAN SZÓ? AZ ALÁBBI ÍRÁS
E VITÁKBAN IGYEKSZIK ELIGAZÍTANI AZ OLVASÓT.

The Mohács plain had strategic and symbolic importance both during the Ottoman occupation and the seventeenth century liberation wars due to the decisive battles fought on, and military routes crossing the plain, transforming it into a military and memorial landscape. By the twentieth century it became one of the most conflicted Cold War border-scapes, where the Hungarian ‘Maginot-line’ was constructed against the Yugoslav army in the late 1940-ies. The Homeland War of Croatia was fought just south of the plain in the 1990-ies and the anti-migration fence of Hungary was also installed here in 2015. The region, which was owned for centuries by the bishops of Pécs and the abbots of Szekszárd but also played an outstanding role in the Hungarian Reformation, is inhabited by Serbs, Croats, Germans and Gipsies besides the majority Hungarians. The geographical names of the plain is well documented from the early Middle Ages, they reflect the (different) various migration waves, the military operations, and (different) various state policies. It is an ideal research area, which as a case study, well represents the different origins and bottom up changes of Hungarian place names as well as top down policies influencing them.

With the EU accession of Croatia in 2013, Hungary's longest non-EU border to date became an internal EU border. Its land border section cuts through Baranya county, the northern larger part of which belongs to Hungary while the southern smaller part to Croatia. The latter is confined by rivers (Danube, Drava) and state borders (Hungarian and Serbian), thus forming a unique, isolated region within Croatia, lacking real internal centres. We argue, after investigating several geographical aspects of Baranya/Baranja, that ongoing developments may lead to further integration of the border region.

A középkori Magyarország egyik legjelentősebb kincslelete, több mint 45 000 ezüstérme, Mohácson, útépítés közben került elő két korsóban, még 1969-ben. Bekerült a pécsi Janus Pannonius Múzeumba (JPM), de egy szűk szakmai körön kívül nem sokat foglalkoztak vele. Jelentős érdeklődést csak az elmúlt hónapokban váltott ki, miután felmerült, hogy csaknem 14 000 érme eltűnt a leletegyüttesből. Az alábbiakban a kincs eredetét, előkerülésének történetét és szövevényes utóéletét tekintjük át.

A középkori Magyarország egyik legjelentősebb kincslelete, több mint 45 000 ezüstérme, Mohácson, útépítés közben került elő két korsóban, még 1969-ben. Bekerült a pécsi Janus Pannonius Múzeumba (JPM), de egy szűk szakmai körön kívül nem sokat foglalkoztak vele. Jelentős érdeklődést csak az elmúlt hónapokban váltott ki, miután felmerült, hogy csaknem 14 000 érme eltűnt a leletegyüttesből. Az alábbiakban a kincs eredetét, előkerülésének történetét és szövevényes utóéletét tekintjük át.

A mohácsi 1526. évi csatával kapcsolatos kutatásban újabb vitacikk született. Apropója az az állítás, hogy egy Buda ostrománál (1541) elsüllyedt félnaszádról származó leletcsoport (7 db fegyvercső, 10-11 mm-es űrmérettel) azt bizonyítja, hogy a mohácsi csatatéren is ilyen jellemzőkkel bíró puskákat használtak. A szerző, Németh Balázs mindezt korabeli falikárpitok, illusztrációk elemzésével, valamint Európa különböző részein őrzött fegyverek (9 db) adataival kiegészítve igyekszik alátámasztani.
Elemzésünk szerint nincs bizonyíték arra, hogy 1541-ben, Buda ostrománál a kérdéses helyen nyugati hadihajó süllyedt volna el. A falikárpitok, illusztrációk nem alkalmasak a kézi tűzfegyverek pontos paramétereinek (pl. űrméret, csőhossz) megállapítására. A Németh által vizsgált 9 db fegyver nem reprezentatív, többségük a korabeli elithez tartozó, drága, speciális fegyver. Bizonyítjuk azt is, hogy a mohácsi csata idején használt ismert puskák kalibere, illetve a csövük hossza nagyobb, mint azt Németh feltételezi. Ezért a majsi lelőhelyen eddig előkerült lövedékek (66%-uk 13 mm-nél kisebb) nem köthetők a 16. század első harmadához. Az adataink arra mutatnak, hogy ezek legvalószínűbb módon a török visszafoglaló háborúk idején (1680-as évek) használt fegyverekből származnak.

Hungarian-Serbian relations have never been as cordial as they are now, and this is an opinion shared by the leadership of both countries in spite of the modern history of the two nations. In our paper, we seek explanation for this change and argue that it is a consequence of multiple factors: First, the geopolitical changes in the Western Balkans, which have resulted in a great power competition that has opened up space for small states, like Hungary, to assert their interests. Secondly, the changes in domestic politics in Hungary that have brought national interests into the foreground, resulting, among other outcomes, in more active foreign policy with regard to the Western Balkans region. In this paper, we attempt to give a different, critical view of these relations, discussing migration, economic cooperation and political maneuvers in particular.

A Mohácsi-síkság stratégiai és szimbolikus jelentőséggel bírt mind az oszmán-török hódítás, mind a 17. századi felszabadító háborúk idején. A rajta vívott sorsdöntő csaták és a síkságot átszelő hadiutak katonai és emlékezeti tájjá változtatták a síkot. A 20. században a hidegháború egyik legellentmondásosabb határvidékévé vált, ahol az 1940-es évek végétől kiépült a magyar „Maginot-vonal” a jugoszláv hadsereggel szemben. Az 1990-es években a síkságtól délre a horvátországi honvédő háború folyt, és 2015-ben itt is felállították Magyarország déli, az irreguláris migrációt akadályozó kerítését.
Az elmúlt évszázadokban a területet a pécsi püspök, a szekszárdi apát, illetve világi birtokosok, Savoyai Jenő és a Habsburg-család birtokolta. A magyarság mellett idővel szerbek, horvátok, németek, zsidók és cigányok telepedtek meg itt. A síkság földrajzi nevei a kora középkortól kezdve jól dokumentáltak: a migrációs hullámokat, a hadműveleteket és a különböző állami politikákat tükrözik. Ideális kutatási terület, amely esettanulmányként jól reprezentálja a magyar helynevek sokszínű eredetét és „bottom-up” változását, valamint az azokat befolyásoló „top-down” politikát.
A tanulmány kitér Földvár falu névváltozatainak kérdésére is. Az eredetileg Ipoltlaka névre hallgató középkori faluból Földvár lett. Az 1526. évi mohácsi csata itt zajlott. A felszabadító háborúk idejében a beköltöző délszlávok átnevezték, majd pusztásodott. Emlékezete Sátorhely (Földvár) és Udvar község nevében élt tovább.

The search for the türbe (tomb) of Suleiman the Magnificent in Szigetvár has been going on for more than 110 years and has already yielded numerous publications. Researchers of different disciplines typically represented a narrow professional viewpoint and strictly limited methodologies before 2013. After 2013, multidisciplinary examinations have been conducted applying different methods, including those taken over from the natural sciences. As a result, the suitability of the former examination sites (the locations along the Almás stream and the Blessed Virgin Mary church in Turbék) were successfully rebutted, and the presumed buildings of the Suleiman tomb complex were identified at a new, previously not considered location. This paper gives an overview of the main findings of the research conducted during the last 110 years, highlighting contradictions and interpreting the geographical situation in which the sources can be understood.

Süleyman'ın türbesini 110 yıldan fazla süredir araştırırdı. 2013 yılından önce birçok disiplin uzmanları, kendi ala-nının metotlarını kullanarak zayıf meslekî görüşlerini yayımlattı. Geçen yıllarda geniş multidisipliner araştırmalar başladı ve onun sonucunda eski inceleme alanları (Almás-Elmalı-deresinin kıyısı ve Turbek'teki Aziz Meryem kilisesi) reddedildi, Kanunî Sultan Süleyman'ın türbe-plankasının binaları tamamen yeni bir yerde tespit edildi. Bu ma-kale son 110 yılın en önemli araştırma sonuçlarından bir özet sağlamakla birlikte, aynı zamanda kaynakların jeografik yorumlarını da aydınlatmak amacındadır.

A tanulmányban érvekkel támasztottuk alá, hogy B. Szabó Jánosnak a Hadtörténelmi Közleményekben megjelentetett írása, a sajtóban megjelent újságírói interpretációkkal folytatott vitája csupán a mi lejáratásunkat szolgálja. Őszintén reméljük, hogy nem az olvasók szándékos megtévesztése és félrevezetése volt a célja. Mindannyiunk érdekében abban bízunk, hogy ez az út itt lezárul, és a továbbiakban ilyen színvonalú írásokkal nem fogunk találkozni tekintélyes tudományos fórumokon. Nemcsak a mohácsi csata, de egyetlen fontos, a magyar hadügy történetét illető téma sem érdemli meg azt, hogy ilyen hangnemben és módszertannal folyjék róla tudományos diskurzus. Mindemellett a tudományos etika is azt követelné meg, hogy egy vitát csak tiszta eszközökkel, egymás álláspontját és személyét respektálva folytassunk le.

In the regions of Central Europe and the northern Balkans, divided by many borders, several Catholic southern Slavic ethnic groups has developed with their own  identities, and throughout the 19th and 20th centuries most of them joined the national integration of Croats. However, this integration process has not been completed in all cases, and there are several groups with incomplete status who have become the subjects of political games between the Croatian-Serbian, as well as the Croatian-Serbian-Hungarian players. The authors of this paper are willing to describe the identity, assimilation, loyalty issues concerning the Croatian community in Hungary.
Along the southern borders of Hungary, sharp political and military contact has developed. The fortress system used against the Ottomans, the Military Frontier, the standoff between Yugoslavia and Hungary after the Trianon Treaty (1920), the Southern Protection System established in the 1950s, the Yugoslav War of the 1990s and the NATO’s bombing campaign against Serbian targets in 1999 all preserved the sense of a war border zone and threats. Along the southern border, in the Hungarian-Serb-Croat ethnic contact zone and its northern extension along the Danube migration route, integration, group and ethnic identity, as well as group, state and national loyalty have become central issues. There are, though, some members of the Bosniak Croat, Bunjevci, Sokci and Danube Croat communities who consider their ethnic group to be their exclusive and primary self-identification and a reference point for isolation from the Croats. In this context, the Bunjevci are the most special case, because of their large population and their primarily Hungarian and Serbian areas of settlement. Since the 1990s, they have been treated in Serbia as a separate ethnic group, in order to break the Croatian national integration process and encourage the “Serbification” of Serbian Croats, or at least to divide and thus weaken them. This process also caused some waves in Hungary, only being halted after decisions of the National Assembly. The Bosniak Croats living in Baranya county are also a unique group, partially because of their attitude toward the Turkish occupation of Hungary. Although Bosnian Muslim refugees were in a special situation in some settlements in the 1990s, this fact is unlikely to over-ride their identity and integration.
The applied methodology of the research was composed analysis of historical written sources, summary pf local professional literature and participant observation.
The temporary border barrier newly constructed along Hungary’s southern border could lead to a new re-bordering stage. It is not currently entirely clear what consequences it will have on the life and identity of Hungarian Croats. However, it is certain that the symbolic and mental effect and the different practices of managing and viewing borders have a negative impact on Croatian cross-border national integration efforts.

A kapcsolatok mindkét fél számára pozitívak és kiegyensúlyozottak. Hosszabb időtávot nézve a kapcsolatok intenzitása változó. A magyar fél részéről a politikai és gazdasági mozgástér bővítése és az uralkodó befolyás csökkentése volt a cél. A kulturális intézményrendszer kiépült és jól funkcionál, elsősorban bölcsészeti és társadalomtudományi területre fókuszál. Jelentős szerepe van az olasznak, mint idegennyelvnek a középfokú képzésben. Az intézményrendszert területileg koncentrált, Budapestre, Rómába és Milánóba összpontosul. A gazdasági kapcsolatokban a főváros, és a Közép-Magyarországi régió súlya kiemelkedő, a vidéki térségeké csekély. A természetes kapcsolati terület földrajzi Dél-Dunántúl az általános magyar hátrányokon túl a közlekedési és kulturális elszigeteltség által és a követendő konzisztens stratégia hiánya által is sújtott. Olaszországban a kapcsolatok szintén nem véletlenszerűen alakultak, számottevő területi koncentráció észlelhető. Észak-Olaszország és különösen az...

The Balkan Peninsula has served as a bridgehead between Asia Minor and the central parts of Europe for thousands of years. This applies to cultural migration and the migration of populations as well. This territory – which can be defined as an “empire changing space” – possessed a character of a migration  target from the Migration Period of the late 4th century till the 14th century.  Then with the advance of the Ottoman Turks in the 14th century, right till the 19th century its issuing character dominated and served as a territory of origin of migrants. In the 20the century major migrations were related primarily to the Balkan Wars, the First and the Second World War, the Greek and Yugoslav civil wars, typically under the circumstances of forced migration. From  the second half of the century to date, the “Gastarbeit” phenomenon caused
the movement of masses primarily toward Western  Europe, while global and intercontinental migration increasingly characterise the examined regions, issuing a merely "transit" area" role to the peninsula.

The search for the türbe (tomb) of Suleiman the Magnificent in Szigetvár has been ongoing for more  than  110  years  and  already  yielded  numerous  publications.  Researchers  of  different disciplines  typically  represented  a  narrow  professional  viewpoint  and  strictly  limited methodologies before 2013. After 2013 multidisciplinary examinations have been conducted and they applied different methods, including scientific methods as well. As a result, the suitability of the  former  examination  sites  (the  locations  along  the  Almás  stream  and  the  church  of  Virgin Mary  in  Turbék)  was  successfully  rebutted,  and  the  presumed  buildings  of the  Suleiman  tomb  complex were identified at a  new, previously not considered location. This paper enumerates the main findings of the research conducted during the last 110 years, highlights contradictions and interprets the geographical situation in which sources shall be understood.

When Hungary’s borders were fixed after the World War I, Szeged
and Pécs became towns managing the relations of Hungary with
the countries in the south. In our paper we examine the factors
that make Pécs suitable for the Southern intermediate
role, and
whether the goals and achievements of Pécs2010 European
Capital of Culture programme series reinforced this position.
Pécs has an outstanding status among the Hungarian towns of
county rank and it is the most powerful regional centre. Its openin
g
towards the south, its multicultural composition, its institutionalised
system of foreign affairs, and its roles in various cooperations
contribute to the city’s success in fulfilling the “gateway” role
towards the South Western direction.

The majority of the Muslim belivers in Hungary are migrants, a small number of them are locals who have converted to Islam as adults. The Muslim communities in Hungary concentrated in the capital city and the university centres. This paper is based on an empirical examination which was conducted among the members of a smaller Muslim community of Hungary in Pécs (one of the most significant university centres). The present paper examines how they managed to fit into the mainstream society and what kind of conflicts have evolved with the given society. Following the Islamic regulations and the community needs (places of worship, halal food, funerals, religious education etc.) require specific infrastructure and organizational background.

The number of Muslim believers in the examined five countries (Hungary, Poland, Romania, the Czech Republic and Slovakia) is a total of 130 thousand. The Dobrudja Turks and the Tatars of eastern Poland living at a geographically peripheral place are traditional minorities, who have been living in the area of these countries for several centuries. The rest of them are migrants, or a small number of them are locals who have converted to Islam as adults. These new communities are typically concentrated in the capitals, the university centres and at the international spa resorts. The present paper examines how they managed to fit into the mainstream society and respectively what kind of conflicts have evolved with the given society. Following the Islamic regulations  and the community needs (places of worship, halal food, funerals, religious education, publishing religious publications etc.) require specific infrastructure and organizational background. Competing or cooperating organizations and arrangements have been established by the traditional communities and the newcomers. The majority of the societies face with the appearance and the spatial spread of Muslims in connection with the mosque building conflicts and the Muslim clothing standards. In each country the national communities respond differently to the appearance of Muslim organizations and  religious centres. The sources of these differences are the diverse  historical experiences, some features of internal politics, or certain peculiarities of national identity. This paper is partly based on an empirical examination which was conducted among the members of a smaller Muslim community of Hungary in Pécs.

A Mohácsi-síkság stratégiai és szimbolikus jelentőséggel bírt mind az oszmán-török hódítás, mind a 17. századi felszabadító háborúk idején. A rajta vívott sorsdöntő csaták és a síkságot átszelő hadiutak katonai és emlékezeti tájjá változtatták a síkot. A 20. században a hidegháború egyik legellentmondásosabb határvidékévé vált, ahol az 1940-es évek végétől kiépült a magyar „Maginot-vonal” a jugoszláv hadsereggel szemben. Az 1990-es években a síkságtól délre a horvátországi honvédő háború folyt, és 2015-ben itt is felállították Magyarország déli, az irreguláris migrációt akadályozó kerítését.
Az elmúlt évszázadokban a területet a pécsi püspök, a szekszárdi apát, illetve világi birtokosok, Savoyai Jenő és a Habsburg-család birtokolta. A magyarság mellett idővel szerbek, horvátok, németek, zsidók és cigányok telepedtek meg itt. A síkság földrajzi nevei a kora középkortól kezdve jól dokumentáltak: a migrációs hullámokat, a hadműveleteket és a különböző állami politikákat tükrözik. Ideális kutatási terület, amely esettanulmányként jól reprezentálja a magyar helynevek sokszínű eredetét és „bottom-up” változását, valamint az azokat befolyásoló „top-down” politikát.
A tanulmány kitér Földvár falu névváltozatainak kérdésére is. Az eredetileg Ipoltlaka névre hallgató középkori faluból Földvár lett. Az 1526. évi mohácsi csata itt zajlott. A felszabadító háborúk idejében a beköltöző délszlávok átnevezték, majd pusztásodott. Emlékezete Sátorhely (Földvár) és Udvar község nevében élt tovább.

A mohácsi csata helyszínének azonosításában döntő jelentősége van egy Földvár nevű falunak. Mintegy száz éve keresik a kutatók ezt a települést. Számos feltételezés látott eddig napvilágot, a falu lehetséges helyeinek száma meghaladja a tizenötöt. Jelen tanulmányban az írott források, történeti térképek, a térség gazdasági szerkezetének, tájhasználati változásainak és a földrajzi telepítő tényezőknek az elemzésével, térinformatikai modellezéssel és távérzékeléssel határoztuk meg a középkori és hódoltság kori Földvár birtok, valamint a 18. századi Földvár praedium földhasználati viszonyait, értékeltük a területen megfigyelhető településeket, illetve középkori településnyomokat abban a tekintetben is, hogy melyiknek milyen a relevanciája. Megállapítást nyert, hogy Földvár falu az 1526. évi csata után ugyan pusztásodott, de lakói a korábbi helyén telepítették újra. Ennek legvalószínűbb helyszíne a birtok déli része, a Borza valamelyik átkelőhelye körüli térség. Az 1704. évi pusztásodás után jó ideig nincs lakott település Földvár praedium területén, miközben a területhasználat átalakulásának – külterjes állattenyésztés, ló- és juhtenyésztés – keretében a telepítő tényezőkben jelentős változás következett be. Végül a 18. század második felében a mai Sátorhely község belterületén alakult ki az az állattenyésztő birtokközpont, amelynek a nevében Földvár még jó ideig élt, és amelyet a birtok régi neve után neveztek el.

Az utóbbi hónapokban számos újságcikk, interjú jelent meg a sátorhelyi tömegsírok kutatása kapcsán, amelyekben Bertók Gábor nyilatkozott azokról a vizsgálatokról, amelyeket a Duna-Dráva Nemzeti Park területén és finanszírozásában az elmúlt időszakban végeztek. A nyilatkozatok kapcsán nem kerülhető meg a kutatói felelősség kérdése. A kutatóknak az a dolga, hogy a tudományos igazságot keressék, következtetéseiket pedig minden esetben bizonyítékokkal támasszák alá. Különösen fontos ez a mohácsi csata esetében, ahol a kutatási eredményeken jelentős pénzügyi következményekkel járó kormányzati döntések alapulhatnak. A mohácsi csata egyes főbb helyszíneinek, mint a csata centrumterületének, a táboroknak, a foglyok kivégzési helyének, az oszmánok által emelt győzelmi emlékműnek, valamint a király elhalálozási helyének beazonosítása ugyanis befolyásolhatja a beruházások tervezését, az emlékállítási pontok meghatározását, a helyszíneket összekötő kerékpárút nyomvonalát, a vizsgálatok pedig összességében az egész projekt hitelességét alapozzák meg. A bizonyítékokkal alá nem támasztott állítások, a szakmai hibák hitelességi válságot okoznak. Az alábbi vitairatban ezzel összefüggésben vizsgálat alá vettük a Bertók Gábor vezette munkacsoportnak a sátorhelyi III. számú tömegsír halottaival kapcsolatban tett megállapításait. Elemzésünk arra mutat, hogy az említett sírba nem a csatát túlélt és fogságba esett foglyokat helyezték a kivégzésük után. Röviden kitérünk arra is, hogy a kérdéses vizsgálatoknak mi a szerepe a lokalizációs vitában, és hogy jelenleg miképpen is áll a bizonyítási eljárás.

Az alábbiakban megvizsgáltuk Bertók Gábornak, a Janus Pannonius Múzeum régészének, a PPKE adjunktusának azon állításait, amelyeket a mohácsi csata kutatásával kapcsolatban az elmúlt hónapokban előadásaiban, illetve egyes kérdésekben szerzőtársaival (a lövedékek értelmezését Haramza Márk és Németh Balázs közreműködésével) együtt publikált tanulmányaiban fogalmazott meg. A koncepció röviden a következő: a mohácsi csata a majsi katolikus templomtól néhány száz méterre északkeletre található egyutcás középkori falunyom környezetében zajlott. Fő bizonyítékuk mintegy 254 db ólomlövedék, mely sajátos rendet mutatva a faluban és a falu környezetében került felgyűjtésre. Ezen túl az írott források értelmezésével egy csatarekonstrukció is készült ugyancsak erre a térségre. A kérdéssel kapcsolatos különböző fórumokon tett megnyilvánulásokra az alábbiakban tézisről tézisre haladva, összefoglaló módon reflektálunk.

A kötetben több olyan tanulmány is olvasható, amelyek jelentősen tovább viszik a Mohács-kutatás ügyét. Ezek szervesen épülnek rá az elmúlt öt évben, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem konzorciumában megvalósuló „Mohács 1526-2026 Rekonstrukció és Emlékezet” elnevezésű tudományos programra. Néhány szerző megállapításaival ugyanakkor érdemes vitába szállni és ezért is született meg ez a cikk.
A szövegben szereplő felvetések két fő területre irányulnak: az írás első részében a Mohácsi-síkság, illetve az 1526-ban az országban vonuló hadseregek által használt terek, utak földrajzi jellemzőivel kapcsolatos vitákról olvashatunk. A második részben a csata helyeihez kapcsolódó emlékezetpolitikai torzítások kerülnek fókuszba: a kádári pártállam az 1970-es években miképpen használta fel saját céljaira Mohácsot, milyen új, „emlékezeti földrajzot” hozott létre. A kritika ugyanakkor nem terjed ki a kötetben szereplő minden írásra, csak azokra, amelyek valami módon kapcsolódnak a fenti két témához.

The volume also includes several papers that will significantly advance the cause of research on Mohács, 1526 . They contribute to the progress of the scientific programme "Mohács 1526-2026 Reconstruction and Memory", which has been carried out over the last five years by the ELKH Centre for Humanities and the University of Pécs in consortium. However, the findings of some of the authors are worthy of discussion, which is why this article was written.
The arguments presented in the text are concentrated in two main areas: the first part of the text deals with the debate on the geographical features of the Mohács Plain and the areas and roads used by the armies marching through in 1526. The second part focuses on the political distortions of memory associated with the battle sites: how the Kádár party-state used Mohács for its own purposes in the 1970s and how it created a new 'geography of memory'. The critique does not, however, cover all the papers in the volume, but only those that are in some way related to the two themes above.