Székely-motorvonat
| Szekely-Motorvonat | |
| MÁV Szekely-Motorvonat | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Ganz, Budapest |
| Gyártásban | 1941 (átépítés) |
| Selejtezés | ismeretlen |
| Darabszám | 2 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | (A1A) 2' |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 120 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 21 000 mm |
| Forgócsaptávolság | 13 760 mm |
| Teljes tengelytávolság | 17 280 mm |
| Szolgálati tömeg | 59 t |
| Tapadási tömeg | 26 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 13 t |
| Hajtás | dízelmechanikus |
| Kapcsolókészülék típusa | csavaros kapcsoló |
| Gőzvontatás | |
| Teljesítmény | 450 LE |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | Ganz Jv XII. 170/240 |
| Szerkezete | 12-henger-V-motor |
| Névleges fordulatszám | 1150/min |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Kerékátmérő | 920 mm |
| Ülőhelyek száma | 68 db |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Székely-motorvonat dízelmechanikus motorkocsi-sorozat volt a Magyar Államvasutaknál (MÁV) a gyorsvonati szolgálatra a nem villamosított fő-és mellékvonalakon. A motorkocsi a MÁV 251.0 (ČSD M 251.0) sorozat átépítésével jött létre.
Története
[szerkesztés]A motorkocsit 1941-ben a Ganz készítette a MÁV M 251,0 (CSD 250) sorozat átépítésével. Az eredeti járműből csak a kocsiszekrény a kerettel került felhasználásra. Teljesen megújították azonban a meghajtási rendszert és a futóművet.
Az átépítéssel jelentősen megnőtt a jármű teljesítménye. Ezután az engedélyezett sebessége 120 km/h lett és 1941-től gyorsvonatként közlekedett Budapest és Sepsiszentgyörgy között. Ennek a 740 km hosszú útvonalnak a megtételéhez a motorvonatnak (egy motorkocsi két mellékkocsival) - több közbenső megállóval - 11 óra kellett.
A második világháborút követő időktől a motorkocsi további sorsáról nem található információ. A motorvonat a II. világháború után Hargita néven ismertté vált MÁV Cbmot elődjének tekinthető.
Műszaki leírás
[szerkesztés]Kocsiszekrény, futómű
[szerkesztés]A motorkocsi mindkét végén vezérállást alakítottak ki, azon a végén, ahol a hajtás helyezkedett el, motorteret, mely egyben poggyásztérként is szolgált. A felszálló előtérből nyílt az utastér 46 III. osztályú ülőhellyel és a WC. A fülke futótengely felőli oldalán volt a fűtőkazán. A futómű és a forgóváz felépítése általában megfelelt a négytengelyes Camot 315 motorkocsiénak.
Motor
[szerkesztés]A motorkocsi erőforrását egy Ganz-Jendrassik Jv XII 170/240 12 hengeres V elrendezésű előkamrás, két vezérműtengelyes, alul vezérelt, himbás szelepműködtetésű felülszelepelt dízelmotor képezte. A motor hengerei és leszerelhető hengerfejei ikerblokkba voltak öntve, az egy blokkba öntött könnyűfém hajtóműházra volt szerelve. A dugattyúk is könnyűfémből készültek. A főtengely és a vezérműtengely fő és mellékcsapágyai valamit a hajtókarcsapágyak siklócsapágyak voltak. Az üzemanyagot Ganz-Jendrassik-féle adagolószivattyú szolgáltatta, mely hengersoronként, és amely egybe volt öntve a hozzá tartozó hengerekkel. A hengerfejbe szerelt porlasztók juttatták be az üzemanyagot a hengerekbe. A motor rendelkezett hidegindítóval.A motor kenése fogaskerék szivattyús egykörös kenés volt előkenéssel. A motor két darab Ganz rendszerű elektromos indítóberendezéssel rendelkezett. A mechanikus erőátvitel elektropneumatikus vezérlésű automata működésű volt, elsőként a MÁV által építtetett motorkocsik között.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Szekely-Triebwagenzug című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Kubinszky Mihály: Ungarische Lokomotiven und Triebwagen, Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, ISBN 963-05-0125-2
