HUT75331A

HUT75331A - Compounds having antihypertensive, cardioprotective, anti-ischemic and antilipolytic properties

Info

Publication number: HUT75331A
Application number: HU9602829A
Authority: HU
Inventors: Cynthia A Fink; Michael R Myers; Alfred P Spada
Original assignee: Rhone Poulenc Rorer Pharma
Priority date: 1994-04-19
Filing date: 1995-04-19
Publication date: 1997-05-28
Also published as: RO119225B1; DK0758897T3; EP0758897A1; FI964218L; AU684635B2; CA2188147A1; CN1148811A; CN1086704C; AP9600904A0; BG100963A; EE9600156A; BG63799B1; KR970702045A; RU2166319C2; JPH09512020A; DE69532608D1; EP0758897B1; NO317727B1; CZ303296A3; US5736554A

Description

VÉRNYOMÁSCSÖKKENTŐ, SZÍWÉDŐ, ISÉMIA ELLENI ÉS LIPOLÍZIST GÁTLÓ HATÁSÚ VEGYÜLETEK

A találmány tárgya adenozinból vagy analógjaiból származó vegyületek; az ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények; az említett vegyületek alkalmazása magas vérnyomás és szívizom-isémia kezelésében; az említett vegyületek alkalmazása szívvédő anyagként, amely enyhíti a az isémiás károsodást, illetve a szívizom-isémia következményeként kialakult szívinfarktus kiterjedését; az említett vegyületek alkalmazása lipolízist gátló szerként, amely csökkenti a vérplazma lipidszintjét, a vérszérum triglicerid-szintjét és a vérplazma koleszterinszintjét; valamint az említett vegyületek előállítási eljárásai és köztestermékei.

A hipertenzió

A magas vérnyomás (hipertenzió) az emberi populáció jelentős hányadát érinti. Az állandó magas vérnyomás következményei a szem, a vese, szív és agy érrendszerének károsodása, és a vérnyomás emelkedésével e komplikációk kockázata fokozódik. A vérnyomást szabályzó alapvető faktorok a szívteljesítmény (szív-percvolumen) és a perifériális érellenállás, mely utóbbi a (különböző behatások által szabályozott) legfőbb általános mechanizmus. A szimpatikus idegrendszer az alfaés béta-adrenerg receptorokra gyakorolt közvetlen hatásokkal, továbbá a reninfelszabadulásra gyakorolt

11932 KB közvetett hatásokkal szabályozza a perifériális érellenállást. Gyógyszeres kezeléssel e vérnyomás-szabályzó rendszerek specifikus komponenseit célozzák meg. Az ilyen gyógyszerek különböző hatásmechanizmusú csoportokba tartoznak; ilyenek a.diuretikumok (vizelethajtók) , a bétaadrenerg receptor-antagonisták (béta blokkolók)_f az angiotenzint átalakító enzim (ACE) inhibitorok és a kalciumcsatorna-antagonisták.

A tiazid-típusú vizelethajtókat (nátrium- és vizkiválasztásukra gyakorolt hatásuk révén) a perifériális vérellenállás csökkentésére használják. E gyógyszercsoportba tartozik a hidroklorotiazid, klorotiazid, metilklotiazid, ciklotiazid, valamint rokon vegyületeik, az indapamid, metolazon és klór-thalidon. Bár a béta-blokkoló hatásmechanizmusáról úgy vélték, hogy a szívben a bétax-adrenerg receptor-altipust blokkolja (csökkentve a szivfrekvenciát és a sziv-percvolument) a belső, szimpatikus működést fokozó aktivitással (ISA) rendelkező újabb béta-blokkolók, mint pl. a pindolol, acebutolol, penbutolol és carteol, ugyanolyan hatásosak, mint a nem-ISA béta-blokkolók, miközben a szivfrekvencia és a szlv-percvolumen kisebb mértékű csökkenését eredményezik. E gyógyszerek egyéb, feltételezett működési mechanizmusai közé tartozik a reninfelszabadulás gátlása (egy központi hatás), valamint a pre-szinaptikus béta-adrenerg receptorokra gyakorolt hatás, ami a noradrenalin-felszabadulás gátlását eredményezi. A kardioszelektiv béta-blokkolók közé tartozó metoprolol (Lopressor-Geigy), acebutolol (Sectral-Wyeth) és atenolol (Tenormin-ICI), alacsony dózisokban, nagyobb hatást gyakorol a bétai-adrenerg receptorokra, mint a hörgőkben és a vérerekben lévő béta₂-adrenerg receptor-altípusra. A nem szelektív béta-blokkolók mindkét béta-adrenerg receptoraltípusra hatnak; ezek közé tartozik a propranolol (InderalAyerst), timolol (Blocadren-Merck), nadolol (CorgardSquibb), pindolol (Visken-Sandoz) penbutolol (LavatolHoechst-Roussel) és carteolol (Cartrol-Abbott). A bétablokkolók mellékhatásai az aszimptomatikus bradikardia, a vértolulásos szívelégtelenség (szívszélhűdés), a gyomorbélrendszeri zavarok, a fokozott légúti ellenállás, a hipoglikémia lappangó tünetei és a depresszió. Ezek a gyógyszerek növelhetik a vérszérum triglicerid-szintjét és csökkenthetik a nagy sűrűségű lipoproteinek és a koleszterin szintjét.

Az ACE-inhibitorok megakadályozzák az angiotenzin II képződését, és gátolják a bradikinin lebomlását. Az angiotenzin II egy potenciális érösszehúzó szer, és serkenti az aldoszteron szekrécióját is. Ezek az inhibitorok - a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásával csökkentik a perifériás érellenállást, illetve a nátrium- és vízvisszatartást. Ezenfelül, az ACE-inhibitorok fokozzák a bradikinin és a prosztaglandinok (endogén értágítók) szintjét. A Captopril (Capoten-Squibb) és az Enalapril (Vasotec-Merck) a legjelentősebb ACE-inhibitorok. Az ACEinhibitorok mellékhatásai a bőrkiütések, az ízlelési zavarok, a proteinuria és neutropénia.

A kalciumcsatorna-rantagonisták csökkentik a kalcium érfali simaizomsejtekbe történő beáramlását, és szisztémás (az egész szervezetre kiterjedő) értágitást eredményeznek, ami vérnyomáscsökkentő hatású. A kalciumcsatorna-antagonisták egyéb hatásai közé tartozik a angiotenzin II működésének és az alf a₂-adrenerg receptorok blokkolásának gátlása, ami tovább fokozza vérnyomáscsökkentő hatásukat. A kalciumcsatorna-antagonistáknak nincsenek olyan zavaró metabolikus vagy gyógyszerészeti jellegű mellékhatásaik, mint a tiazidoknak vagy a béta blokkolóknak, ezáltal előnyösek lehetnek a cukorbetegek, perifériális érbetegségben vagy krónikus elzáródásos tüdőbetegségben szenvedők számára. Két kalciumcsatorna-antagonista (a Verapamil és a dilitazem) azonban, ingerületvezetési rendellenességeket mutató pácienseknél, pitvar-kamrai ingerületvezetést károsító súlyos szív és érrendszeri mellékhatásokat okoz, és súlyosbíthatják a bradikardiát, a szív-blokkot, valamint a pangásos szívelégtelenséget. A kalciumcsatorna-antagonisták további, kisebb mellékhatásai közé tartozik (különösen a nifedipin és a nicardipin esetében) a peréfériás ödéma, szédülés fejfájás, hányinger és kipirulás.

A magas vérnyomás kezelésére sok egyéb szer is rendelkezésre áll. Ezek közé tartozik a terazocin (egy alf ai-adrenerg receptor-antagonista), melynek vérnyomáscsökkentő hatása artériás értágító tulajdonságának köszönhető; a clonidine (egy alfa₂-adrenerg agonista), amely központilag, illetve perifériálisán a gátló hatású alf a₂-adrenerg receptorokra hat, csökkentve a szimpatikus reakciót. Az egyéb, központilag ható szerek közé tartozik a methyldopa, a guanabenz és a guanfacine; a reserpine, amely a katekolaminraktárak kiürítése útján fejti ki hatását; a guanadrel, amely guanethidine-hez hasonló, peréfériás adrenergantagonista, rövidebb idejű hatással; valamint a közvetlen hatású értágítók, mint pl. a hydralazine és a minoxidil. Ezek a szerek, bár hatásosak, jelentős tüneti mellékhatásokat okoznak, beleértve a közvetett szimpatikus stimulációt és a folyadékvisszatartást, az álló testhelyzet okozta alacsony vérnyomást és az impotenciát.

Sok vérnyomáscsökkentő szer kompenzáló vérnyomásfokozó mechanizmust aktivál, például fokozott reninfelszabadulást, emelt szintű aldoszteron-szekréciót és fokozott szimpatikus érszűkítő tónust, melyek az artériás vérnyomást a kezelés előtti szintre emelik, és só- és vízvisszatartást, illetve ödémát eredményezhetnek, és végül a szer vérnyomáscsökkentő hatásával szemben tolerancia alakulhat ki. A jelenleg rendelkezésre álló vérnyomáscsökkentő gyógyszerek esetében megfigyelt változatos mellékhatások miatt, illetve a magas vérnyomású páciensek speciális csoportjainál (pl. az idősebbek, négerek, krónikus elzáródásos tüdőbetegségben, cukorbetegségben vagy perifériális érbetegségben szenvedők esetében) tapasztalt problémák miatt a vérnyomás kezeléséhez újabb gyógyszerekre van szükség.

Isémia

A szívizom isémiája a szívizom oxigénellátása és oxigénigénye közötti egyensúly megbomlásának eredménye, ami megerőltetés hatására, illetve érgörcsös szívizomrendellenesség hatására alakulhat ki. A megerőltetés hatására kialakuló isémiát általában a nagy szívkoszorúverőereket érintő kritikus ateroszklerózisos érszűkületnek tulajdonítják, ami a szívbelhártya alatti véráram csökkenését eredményezi. Az érgörcsös isémia görcsös

Λ gócokkal kapcsolatos, amelyek megjelenése nem függ össze megerőltetéssel vagy stresszel. A görcs jobb meghatározása: az értónus hirtelen fokozódása. Az érgörcsös isémia mechanizmusai: (i) emelt szintű katekolamin-felszabadulás hatására az érszűkület helyén fokozott értónus alakul ki;

(ii) éren belüli ideiglenes eldugulás; és (iii) a belhámsérülések helyén vérlemezkék által képzett vasoactive anyagok felszabadulása.

A szívkoszorúér-rendszer egyedülálló, abból a szempontból, hogy annak a szervnek a vérellátását látja el, amely az egész keringés számára biztosítja a vérnyomást. Ilyenformán, a perifériális keringés állapotának és az erek összehúzódási képességének módosítására irányuló beavatkozások jelentős hatást gyakorolnak a szívkoszorúér-rendszerre is. A koszorúerek szabályozó komponensei, a kis szívkoszorú arteriolák, amelyek nagymértékben képesek megváltoztatni belső átmérőjüket. Az átmérő megváltozása lehet az ér símaizomsejtjei összehúzódásának eredménye (autoreguláció), de származhat a szivkamrai összehúzódásból eredő extravaszkuláris összenyomódásból is. Az isémiás problémák kezelésére végzett gyógymódok nettó hatása az oxigénellátást és -igényt meghatározó ellentétes faktorok komplex kölcsönhatásán alapul.

Szlwédő szerek és az isémiás károsodás megakadályozása

Az akut szívizom isémiát követő szívizom-károsodás mértékét, azaz a szívinfarktus kiterjedését korlátozni képes, új gyógyszerek kifejlesztése a modern kardiológia egyik fő irányát képezi.

Az utóbbi évtizedben a trombolitikus (vérrög-oldó) terápia megjelenése azt bizonyítja, hogy a szívroham során a korai beavatkozás jelentős mértékben csökkentheti a szívizom károsodását. Azóta klinikai kísérletekkel igazolták, hogy a trombolitikus terápia csökkenti a szívműködési zavarok kifejlődésének kockázatát, és fenntartja ' a szív azon képességét, hogy pumpaként működjön. A normális szívműködés ilyen tartósításáról bebizonyosodott, hogy csökkenti az infarktust követően hosszú időtartamra megfigyelt mortalitást.

Szintén lényeges a szívizom további védelmét biztosító terápiák kifejlesztése (melyek a trombolitikus terápiával együtt vagy önmagukban alkalmazhatóak), mivel a visszamenőleges járványtan! vizsgálatok kimutatták, hogy az infarktust követő első néhány évben a mortalitás összefügg az infarktus kiterjedésével.

Az infarktus (különböző állatmodelleken végzett) preklinikai vizsgálataiban sokféle gyógyszerről (pl. a kalciumcsatornablokkolókról, prosztaciklin analógokról és bizonyos anyagcsere utakat gátolni képes anyagokról) kimutatták, hogy több állatfajnál képesek az isémiás károsodás csökkentésére.

Újabb vizsgálatokban bebizonyították, hogy ha szívizomban (a szív felé irányuló véráram megszakításával) rövid időszakokra isémiát hoznak létre, majd visszaállítják a véráramlást, lehetőség nyílik a szív későbbi isémiás károsodásának kiküszöbölésére, ami egyébként - hosszabb ideig tartó isémia esetén - bekövetkezne. Ezt a jelenséget a szívizom kondicionálásnak nevezték el, s úgy vélik, hogy eredménye részben az adenozin (kondicionálási időszak alatt bekövetkező) felszabadulásának tulajdonítható.

Több fajjal, különböző isémiás károsodási modellekben végzett vizsgálatokkal kimutatták, hogy az adenozin és az adenozin-antagonisták a szív felé irányuló véráram megszakítását követően csökkentik a szövetkárosodás mértékét [ld. pl.: Toombs, C. és mtsai.: Circulation 86, 986 (1992);

Thornton, J. és mtsai.: Circulation 85, 659 (1992) és Downey, J.: Trends Cardiovasc. Med. 2(5), 170 (1992)].

A találmány szerinti vegyületek a szívizom kondicionálást utánozzák, enyhítve ezáltal az isémiás károsodást, illetve csökkentve a szívizom isémia következményeként kialakuló infarktus kiterjedését, miáltal az említett vegyületek szívvédő szerekként alkalmazhatók.

Antilipollzis

A hiperlipidémia (a vér túlzott lipidszintje) és a hiperkoleszterinémia (a vér túlzott koleszterinszintje) az ateroszklerózis (érelmeszesedés) és a szívkoszorúér betegség két elsődleges rizikófaktoraként ismert, mely betegségek a nyugati országokban a legtöbb halálozást és megbetegedést okozzák. Bár az érelmeszesedés kóroka többtényezős, az érelmeszesedés, illetve az olyan, korlátozott véráramlás okozta rendellenességek, mint a szívkoszorúér betegség, a perifériális érbetegség és az agyi erek korlátozott vérellátás okozta betegsége a vérszérum koleszterin- és lipidszintjének rendellenességeivel kapcsolatosak. A hiperkoleszterinémia és hiperlipidémia kóroka elsősorban genetikai, de kialakulásukat elősegíthetik a telített zsírok és a koleszterin élelmiszerekben történő felvétele.

Az adenozin és az adenozin-analógok lipolízist gátló hatása az Ai altípusba tartozó receptor aktivitásából ered [Lohse,

M.J. és mtsai.: Recent Advances in Receptor Chemistry”, ····.

Szerk.: Melchiorre, C. és Gianella, Elsevier Science Publishers B.V. , Amsterdam, 107- 121. old., (1988)]. E receptor altípus serkentése csökkenti az adipocitákban az intracelluláris, ciklikus AMP koncentrációját. A ciklikus AMP - az adipocitákban a triglicerideket szabad zsírsavakká és glicerinné hasitó - lipoprotein-lipáz nélkülözhetetlen ko-faktora [Egan, J.J. és mtsai.: Proc. Natl. Acad. Sci. USA 89, 8357 (1992)]. A fentiek értelmében, az adipocitákban az intracelluláris ciklikus AMP koncentrációjának csökkentése mérsékli a lipoprotein lipáz aktivitását, s ezáltal a trigliceridek hidrolízisét.

A szív- és érrendszeri betegségekkel okozta elhalálozásokkal kapcsolatos két elfogadott rizikófaktor a magas vérnyomás és a vérplazma magas lipidszintje.

A cukorbetegek esetében, akiknél a szív- és érrendszeri betegség okozta elhalálozás valószínűsége igen nagy, a fenti tényezőkkel összefüggő kockázat még fokozottabb [Bierman, E.L.: Arteriosclerosis and Thrombosis, 12, 647 (1992)]. Emellett, az adatok arra utalnak, hogy a túlzott lipolizis a nem inzulin-dependens cukorbetegségre jellemző, és feltételezhetően hozzájárul az inzulin-rezisztenciához és a magas vércukorszinthez (hiperglikémia) [Swislocki. A.L.: Horm. Metab. Rés. 25, 90 (1993)].

A találmány szerinti vegyületek - mint vérnyomáscsökkentő és antilipolizises szerek - előnyösek az érrendszeri és az ····.

·’ · _.

anyagcsere természetű rizikófaktorok kezelésében és enyhítésében, s e tekintetben különösen nagy értéket képviselnek.

A találmány tárgya adenozin-agonisták; ezek alkalmazása magas vérnyomás és szivizom-isémia kezelésében; e vegyületek alkalmazása sziwédő szerekként, melyek enyhítik az isémiás károsodást, illetve a szivizom-isémia következményeként kialakult szívinfarktus kiterjedését; az említett vegyületek alkalmazása lipolízist gátló szerekként, melyek csökkentik a vérplazma lipidszintjét, a vérszérum triglicerid-szintjét és a vérplazma koleszterinszintjét. A találmány további tárgyát az említett vegyületek előállítási eljárásai és köztestermékei képezik.

Az adenozin széles körű élettani és gyógyszertani hatással rendelkezik, beleértve a szív- és érrendszer, valamint a vesék működését befolyásoló hatását. Állatokban és emberben az adenozin nukleotid intravénás injektálása magas vérnyomást okoz.

Az adenozin élettani és gyógyszertani hatásait a sejtek felületén elhelyezkedő specifikus receptorok közvetítik. Két adenozin-receptor altípust (Ai és A₂) azonosítottak; az Ai receptor az adenilát-cikláz aktivitásának szuppresszálásával gátolja a cAMP képződését, míg az A₂ receptorok stimulálása fokozza az adenilát-cikláz aktivitását és az intracelluláris cAMP képződését. Úgy tűnik, mindkét receptor az adenozin specifikus működéseit közvetíti a különböző szövetekben: az adenozin erekre gyakorolt hatása az A₂ receptorok stimulálásának közvetítésével valósul meg, amit adenozinnal kezelt, izolált érfali simaizomban a cAMP képződése és az ér elernyedése közötti összefüggés igazol; a szív Ai receptorainak stimulálása csökkenti a szívben a cAMP képződését, ami hozzájárul a negatív dromotróp, inotróp és chronotróp hatásokhoz. Az adenozin, a legtöbb értágítóhoz hasonlóan, nem alakít ki közvetett tachikardiát.

Az adenozin jelentős hatást gyakorol a veseműködésre is. Az adenozin intrarenális infúziója a vese véráramának ideiglenes lecsökkenését, és a vesében lévő erek ellenállásának fokozódását eredményezi. Az adenozin további infúziójával a vese véráramlása a szabályos szintre áll vissza, s csökken a vese ereinek ellenállása. A vesében az adenozin hatására bekövetkező kezdeti érösszehúzódás nem a nukleotid közvetlen érösszehúzó hatásának tulajdonítható, hanem az adenozin és a renin-angiotenzin rendszer közötti kölcsönhatásnak.

Az adenozint széles körben úgy tekintik, mint a reaktív hiperémia (vérbőség) - és a koszorúér ágy (szívizom-isémia utáni) autoregulációjának - elsődleges élettani mediátorát. Beszámoltak arról, hogy a koszorúér belhámjában adenilátciklázhoz kapcsolt adenozin A₂ receptorok találhatók, amelyek a koszorúerek véráramának fokozódásával párhuzamosan aktiválódnak. Leírták továbbá, hogy a szívizomsejt13 receptorok főként adenozin Ai altípusba tartoznak, és a lassú szívveréssel (bradikardia) kapcsolatosak. Ilyenformán, az adenozin az isémiás terápia egyedülálló mechanizmusát biztosítja.

Az adenozinra adott szív- és érrendszeri reakciók - az endogén nukleotid gyors felvételének és anyagcseréjének köszönhetően - rövid ideig tartanak. Ezzel szemben, az adenozin-analógok rezisztensebbek az anyagcsere lebontó folyamataival szemben, s beszámoltak arról, hogy az artériás nyomás és a szivfrekvencia tartós megváltozását képesek kiváltani.

Az adenozin több hatásos, metabolikusan stabil analógját szintetizálták, melyek a két receptor altípusra különböző mértékben szelektívek. Az adenozin-agonisták általában az Ai receptorokra szelektívek. A ciklopentil-adenozin (CPA) és az R-fenil-izopropil-adenozin (R-PIA) standard adenozinagonisták, melyek igen szelektívek az Ai receptorra (A₂/Ai arány = 780, ill. 106). Ezzel szemben, az N-5^T-etil-karboxiamido-adenozín (NECA) hatásos A₂ receptor-agonista (Ki = 12 nM), viszont azonos mértékű affinitást mutat az Ai receptorral is (Ki = 6.3 nM; A₂/Ai arány = 1.87). A legutóbbi időkig a CV-1808 volt a rendelkezésre álló legszelektívebb A₂-agonista (A₂/Ai = 0.19), annak ellenére is, hogy e vegyület - az A₂ receptorra vonatkozó affinitás tekintetében - tízszer kisebb hatású, mint az NECA. Az utóbbi idők fejlesztéseivel olyan újabb vegyületeket írtak le, amelyek ·*··.

«· igen hatásos és szelektív A₂-agonisták (Ki = 3-8 nM az Ai esetében; A₂/Ai arány = 0,027-0,042).

Számos - N6-aril- és N6-heteroaril-alkil-szubsztituenst tartalmazó - adenozinról és 2-amino- és 2-hidroxi-adenozinszármazékról számol be a szakirodalom, amelyek gyógyszertani aktivitással rendelkeznek, beleértve a szívre és keringésre gyakorolt hatást (ld. pl. 1,123,245 számú brit szabadalmi leírás; 2,136,634 számú német közzétételi irat (Germán őrien.”); 2,059,922 számú német közzétételi irat; 2,514,284 számú német közzétételi irat; 67/7630 számú dél-afrikai szabadalom; 4,501,735 számú Egyesült Államok-beli szabadalom; 0139358 számú európai közzétételi irat (melyben N6-[geminális-diaril-szubsztituált-alkil]-adenozinokat írnak le); EP 88106818.3 számú európai szabadalmi bejelentés (amelyben leírják, hogy az N6-helyzetben heterociklusos szubsztituenst tartalmazó adenozin-származékok értágító hatást mutatnak); 2,131,938 számú német közzétételi irat (amelyben aril- és heteroaril-alkil-hidrazinil-adenozinszármazékokat írnak le); 2,151,013 számú német közzétételi irat (amelyben N6-helyzetben aril- és heteroarilszubsztituenseket tartalmazó adenozin-származékokat írnak le; 2,205,002 számú német közzétételi irat (amelyben N6szubsztituenseket tartalmazó adenozin-származékokat írnak le, melyekben az N6-nitrogén áthidaló gyűrűvel kapcsolódik a szubsztituensekhez, pl. a tienilcsoporthoz), valamint a 68/5477 számú dél-afrikai szabadalom (amelyben N6-helyzetben indolil-csoporttal szubsztituált 2-hidroxi-adenozin15 származékokat írnak le)).

A 4,954,504 számú Egyesült Államok-beli szabadalomban és az EP 0267878 számú európai közzétételi iratban általánosan leírják, hogy az adenozin karbociklusos ribóz-analógjai, valamint ezek - 2- és/vagy N6-helyzetben aril-(kis szénatomszámú-alkil)-csoportokkal, köztük tienil-, tetrahidro-piranil-, tetrahidro-tio-piranil-csoporttal szubsztituált - gyógyászatilag elfogadható észterei és biciklikus (öt- vagy hattagú, telített heterociklusos alkilcsoporttal fúzionált) benzo-származékai adenozinreceptor-agonista ’ tulajdonságokat mutatnak. Tienil-tipusú szubsztituenseket tartalmazó adenozin-analógokat írnak le az EP 0277917 számú európai közzétételi iratban (melyben N6-szubsztituált-2-heteroaril-alkil-amino-adenozinokat írnak le, köztük a 2-[ (2-[tien-2-il]-etil)-amino]-adenozint); a. 2,139,107 számú német közzétételi iratban (melyben N6[benzo-tienil-metil]-adenozint írnak le); a PCT WO 85/04882 számú nemzetközi közzétételi iratban (melyben leírják, hogy az Nő-helyzetben heterociklusos alkilcsoporttal szubsztituált adenozin-származékok, köztük az N6-[2-(2tienil)-etil]-amino-9-(D-ribofuranozil)-9H-purin, értágító hatást mutatnak, és hogy az NG-helyzetben királis szubsztituenseket tartalmazó származékok fokozott aktivitást mutatnak); az EP 0232813 számú európai közzétételi iratban (melyben leírják, hogy az N6-helyzetben (1-es helyzetben szubsztituált-tienil)-ciklopropil-metil szubsztituenst tartalmazó adenozin-származékok kardiovaszkuláris aktivitást

mutatnak); a 4,683,223 számú Egyesült Államok-beli szabadalomban (mel-yben leírják, hogy az N6-helyzetben benzotio-piranil-csoporttal szubsztituált adenozin-származékok vérnyomáscsökkentő tulajdonságot mutatnak); a PCTV088/03147 és PCT WO 88/03148 számú nemzetközi közzétételi iratban (melyekben leírják, hogy az N6-helyzetben [2-aril-3- (tien-2il]-etil-csoporttal szubsztituált adenozin-származékok vérnyomáscsökkentő tulajdonságúak); valamint a 4,636,493 és 4,600,707 számú Egyesült Államok-beli szabadalmakban (melyekben leírják, hogy az Nö-helyzetben benzotienil-etil-csoporttal szubsztituált adenozin-származékok vérnyomáscsökkentő tulajdonságot mutatnak.

A 3,914,415 számú Egyesült Államok-beli szabadalomban az adenozin-5'-karbonsav-amidokról leírták, hogy vérnyomáscsökkentő és angina elleni szerként alkalmazhatók, míg a 4,738,954 számú Egyesült Államok-beli szabadalomban az Nőhelyzetben aril- és aril-alkil-csoporttal szubsztituált adenozin-5’-etil-karboxi-amidokról leírták, hogy különböző, szívre és magas vérnyomásra gyakorolt hatásokkal bírnak.

Az EP 0,378,518 számú európai közzétételi iratban és a UK 2,226,027 számú Egyesült Királyság-beli szabadalmi bejelentésben vérnyomáscsökkentő aktivitással rendelkező anyagokként N⁶-alkil-2’-O-alkil-adenozinokat írnak le. Az N⁶-alkil-2',3'-di-O-alkil-adenozinokról is leírták, hogy alkalmazhatók vérnyomáscsökkentő szerekként (4,843,066 számú Egyesült Államok-beli szabadalom).

··:?

Az adenozin-5'-(N-szubsztituált)-karboxi-amidokról és karboxilát-észterekről, valamint ezek Nl-oxidjairól leírták, hogy koszorúér-tágító hatásúak [Stein és mtsai.: 1. Med. Chem. 23, 313-319 (1980) és J. Med. Chem. 19(10), 1180 (1976)]. A 4,167,565 számú Egyesült Államok-beli szabadalomban az adenozin-5’-karboxi-amidokról és ezek Nloxidjairól kistestű állatok elleni mérgező hatást is leírtak.

Az adenozinok lipolízist gátló aktivitását V. P. Dole [J. Bioi. Chem. 236(12), 3125 (1961)] írta le. A lipolízis (R)N⁶-fenil-izopropil-adenozin általi gátlásáról Westerman E. és mtsai. számoltak be [Adipose Tissue, Regulation and Metabolic Functions, szerk.: Jeanrenaud, B. és Hepp, D., George Thiemé, Stuttgart, 47-54. o. (1970)]. Az 3,787,391; 3,817,981; 3,838,147; 3,840,521; 3,835,035; 3,851,056; 3,880,829; 3,929,763; 3,929,764; 3,988,317 és 5,032,583 számú Egyesült Államok-beli szabadalmakban az N⁶-helyzetben mono- és diszubsztituált adenozin-analógokat lipolízis elleni, magas koleszterinszint elleni és hiperlipidémia elleni aktivitással rendelkező vegyületként írták le.

Valószínű, hogy az adenozin-analógokkal kapcsolatos toxicitás, CNS-tulajdonságok és szívfrekvencia-növelő hatás hozzájárult a vérnyomáscsökkentő és isémia elleni hatással rendelkező adenozin-analóg kifejlesztését megakadályozó problémákhoz. A találmány tárgyát olyan, metabolikusan stabil adenozin-agonisták és ezek származékai képezik, • · • ·· · · · · ·· • β · ·· · · ····· ·· · · · · · · amelyek nem várt, előnyös gyógyászati tulajdonságokkal, azaz vérnyomáscsökkentő, szívinfarktus elleni, isémia elleni és lizpolizis elleni aktivitással, és egyedülálló gyógyászati profillal rendelkeznek.

A találmány tárgyát képezik az (I) általános képletű vegyületek vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóik

(I) képlet ahol:

K jelentése N, N->0 vagy CH-csoport;

Q jelentése CHz vagy oxigénatom;

T jelentése Ri-N-C=O vagy R3O-CH2;

Rz'

X jelentése egyenes- vagy elágazóláncú alkilén-, cikloalkilén- vagy cikloalkenilén-csoport, melyek mindegyike adott esetben legalább egy CH3-, CH₃CH₂-, CF₃- vagy CH₃Ocsoporttal vagy klór- vagy fluoratommal szubsztituált;

Y jelentése NR4-csoport, oxigénatom vagy kénatom;

a értéke 0 vagy 1;

Z jelentése a következő képletű csoportok egyike:

• · · • · · ahol Zi jelentése nitrogénatom, CRs, (CH)_B-CRs vagy (CH) b-N (m = 1 vagy 2);

Z₂ jelentése nitrogénatom, NRe, oxigénatom vagy kénatom (n = 0 vagy 1) ;

Rí, Rz, R3, Rí, Rs, és Rs jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkilcsoport, arilcsoport vagy heterociklusos csoport;

Ra és Rb jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, hidroxil-, alkil-, hidroxi-alkil, alkil-merkaptil-, tioalkil-, alkoxi-, alkil-oxi-alkil-, amino-, alkil-amino-, karboxil-, acil-, karbamoil-, alkil-karbamoil-, aril-, vagy heterociklusos csoport vagy klóratom; és

R' és R’’ jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkil-, aril-alkil, karbamoil-, alkilkarbamoil-, dialkil-karbamoil-, acil-, alkoxi-karbonil-, aril-alkoxi-karbonil vagy aril-oxi-karbonil-csoport, illetve R’ és R’’ együttesen a következő csoportokat alkothatja:

H OR_C ahol Re jelentése hidrogénatom alkilcsoport vagy R<j Re csoport, melyben Ra és R« jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom vagy alkilcsoport, illetve a szénatommal együtt, melyhez kapcsolódnak, 1, Ιοί kloalkil-csoportót alkothatnak;

feltéve, hogy amennyiben X jelentése egyenesláncú alkiléncsoport, és Q jelentése oxigénatom, akkor Z jelentése egy heterociklusos csoport, amely legalább két heteroatomot tartalmaz.

A találmány tárgyát képezik továbbá eljárások magas vérnyomással és szívizom-isémiával jellemezhető szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére, olyan gyógyászati készítmények alkalmazásával, amelyek vérnyomáscsökkentő vagy isémia elleni szempontból hatásos mennyiségű (I) képletű vegyületet tartalmaznak. Szintén a találmány tárgyát képezi egy eljárás isémiás károsodás enyhítésére vagy szívinfarktus kiterjedésének csökkentésére, melynek során egy (I) képletű vegyület szíwédő szempontból hatásos mennyiségét tartalmazó gyógyászati készítményt alkalmazunk. A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás a vér magas lipidszintjének és magas koleszterinszintjének kezelésére, melynek során egy (I) képletű vegyület lipolízist gátló szempontból hatásos mennyiségét tartalmazó gyógyászati készítményt alkalmazunk. Szintén a talámány tárgyát képezik az említett vegyületek előállításához alkalmazott eljárások és köztestermékek.

Ahogyan az a fentiekben és a találmány leírásában szerepel, a következő kifejezéseket, hacsak másképpen nem jelezzük, a következő értelemben használjuk.

Az acilcsoport egyenes vagy elágazó láncú alkil-C=0 csoportot jelent. Az előnyös acilcsoportok közé tartoznak a kis szénatomszámú alkanoilcsoportok, melyek az alkilcsoportban kb. 1-6 szénatomot tartalmaznak.

Az alkilcsoport olyan telített - egyenes vagy elágazó láncú - alifás szénhidrogéncsoport, amely szénláncában kb.

1-20 szénatomot tartalmaz. Az elágazó lánc azt jelenti, hogy a lineáris alkillánchoz kis szénatomszámú alkil-csoport, például a metil-, etil- vagy propilcsoport kapcsolódik.

Az kis szénatomszámú alkilcsoport kifejezés olyan alkilcsoportot jelent, amely kb. 1-6 szénatomot tartalmaz.

Az alkiléncsoport egyenes vagy elágazó láncú, kb. 1-20 szénatomot tartalmazó, kétértékű szénhidrogén-láncot jelent. Az előnyös alkiléncsoportok a kis szénatomszámú alkiléncsoportok, melyek' kb. 1-6 szénatomot tartalmaznak. A legelőnyösebb alkiléncsoportok a metilén-, etilén-, etiletilén-, metil-etilén- és dimetil-etilén-csoport.

A cikloalkiléncsoport 1,2-, illetve 1,3-kétértékű, kb. 4-8 szénatomos, karbociklusos csoportot jelent. Az előnyös cikloalkiléncsoportok közé tartozik a 4,5-cisz-, vagy transz-ciklohexenilén-csoport, az 1,2-ciklohexanilén-csoport és az 1,2-ciklopentilén-csoport.

Az adott esetben szubsztituált kifejezés azt jelenti, hogy egy adott szubsztituens vagy szubsztituensek adott esetben jelen vannak a molekulán, más esetekben hiányoznak.

Az alkil-amino-csoport egy vagy két · alkilcsoporttal szubsztituált aminocsoportot jelent. Az előnyös alkil-aminocsoportok a kis szénatomszámú alkil-amino-csoportok.

Az alkil-karbamoil-csoport egy vagy két alkilcsoporttal szubsztituált karbamoilcsoportot jelent, melyek közül a kis szénatomszámú alkil-karbamoil-csoportok előnyösek.

Az alkil-merkaptil-csoport alkilcsoporttal szubsztituált merkaptilcsoportot jelent. A kis szénatomszámú alkilcsoportot tartalmazó merkaptilcsoportok előnyösek.

Az alkoxicsoport alkil-oxi-csoportot jelent, amelyben az alkilcsoport jelentése megegyezik a fentebb leírtakkal. A kis szénatomszámú alkoxicsoportok előnyösek; e csoportokra példa a metoxi-, etoxi-, η-propoxi-, i-propoxi- és n-butoxicsoport.

Az alkoxi-alkil-csoport olyan (fentebb leírt) alkilcsoportot jeleni, amely egy (fentebb leírt) alkoxicsoportot tartalmaz.

Az aril-alkil-csoport arílcsoporttal szubsztituált alkilcsoportot jelent, melyben az arilcsoport fenilcsoportot vagy egy vagy több szubsztituenst tartalmazó fenilcsoportot jelent, mely szubsztituens lehet alkil-, alkoxi-, amino-, nitro-, karboxil-, karboxi-alkoxi-, ciano-, alkil-amino-, hidroxil-, hidroxi-alkil-, mercaptil-, alkilmerkaptil, karbalkil- vagy karbamoilcsoport vagy halogénatom.

A karboxi-alkoxi-csoport egy C_nH₂n+iOH képletű alkohollal • · · észteresített karboxilcsoportot jelent (a képletben n értéke l-től kb. 6-ig terjedhet.

A halogénatom kifejezés klór-, fluor-, bróm- vagy jódatomot jelent.

A heterociklusos csoport körülbelül 4-10 tagszámú gyűrűs szerkezetet jelöl, amelyben a gyűrűalkotó atomok közül egy vagy több, szénatomtól eltérő elem, pl. Ν, O vagy S.

A jellemző heterociklusos csoportok, melyek az (I) képletű vegyületek N6-helyzetű szubsztituenseit tartalmazzák, a következők:

Az előnyös heterociklusos csoportok közé tartoznak a szubsztituenst nem tartalmazó vagy szubsztituált tienil-, tiazolil- és benzo-tiazolil-csoportok, melyek szubsztituensként az alkoxi-, alkil-amino-, aril-, karboxi-alkoxi, karbamoil-, ciano-_r hidroxil-, merkaptil-, alkil-merkaptilés nitro-csoport, valamint halogénatom közül egyet vagy többet tartalmazhatnak.

A hidroxi-alkil-csoport hidroxilcsoporttal szubsztituált alkil-csoportot jelöl, melyek szénatomszámú alkil)-csoportok közül a előnyösek.

hidroxi-(kis Az előnyös csoportok példái közé tartozik a hidroxi-metil, 2-hidroxi« ··· · ··· ·· • · · ·· · · ····· ·· ·· ·· · · etil-, 2-hidroxi-propil- és 3-hidroxi-propil-csoport.

A gyógyszer-alapvegyület (pro-drug) kifejezésen olyan vegyületet értünk, amely önmaga biológiailag aktív vagy inaktív, azonban metabolikus, szolvolitikus vagy más fiziológiai módon biológiailag aktiv kémiai anyaggá alakítható.

A szívvédő kifejezésen olyan hatást értünk, amely a szívizmot ellenállóbbá teszi az isémiás károsodással és - a szívizom-isémia okozta - szívinfarktussal szemben.

Az isémiás károsodás enyhítése kifejezés a szívizom szívizom-isémia miatt bekövetkező - isémiás károsodásának megelőzését, illetve csökkentését jelenti.

A szívinfarktus kiterjedésének enyhítése kifejezésen a szív - szívinfarktus által károsított - területei méretének csökkentését, illetve a szívizom-isémia miatt bekövetkező szívinfarktus megelőzését értjük.

Az (I) képletű vegyületek előnyösen kiralitáscentrumot (asszimetria-centrumot) tartalmaznak. Az ilyen asszimetriacentrumot tartalmazó, előnyös vegyületek közé tartoznak, például azok, amelyekben X jelentése izopropiléncsoport és R vagy S konfigurációval rendelkezik, melyek közül az R konfiguráció a legelőnyösebb. A találmány tárgyát képezik a különálló sztereoizomerek és ezek elegyei is. A különálló sztereoizomereket’ jól ismert eljárásokkal vagy a találmány szerinti eljárásokkal állítjuk elő, illetve izoláljuk.

A találmány szerinti vegyületek szabad bázisok, savaddiciós sók vagy hidrátok alakjában alkalmazhatók, melyek mindegyike a találmány tárgyát képezi. A savaddiciós sók kényelmesebben alkalmazható alakot képviselnek. A savaddiciós sók előállításához előnyösen olyan savakat alkalmazunk, amelyek - a szabad bázissal reagáltatva - gyógyászati szempontból elfogadható sókat képeznek, azaz olyan sókat, amelyek anionjai - az adott só gyógyászati dózisaiban - nem toxikusak a páciensre, s így a szabad bázis előnyös vérnyomáscsökkentő, szíwédő, isémia elleni és antilipolízises hatásait nem károsítják az anionoknak tulajdonítható mellékhatások. Bár a találmány szerinti vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sói az előnyösek, a szabad bázis alak forrásaként valamennyi savaddiciós só hasznos, még akkor is, ha az adott sót csak köztestermékként kívánjuk felhasználni, például olyan esetben, amikor a sót csak tisztítási vagy azonosítási célra állítjuk elő, vagy ha egy gyógyászati szempontból elfogadható só ioncserés eljárással történő előállítása során köztestermékként használjuk. A találmány tárgyát képező, gyógyászati szempontból elfogadható sók a következő savakból származnak: ásványi savak, pl. sósav, kénsav, foszforsav, szulfaminsav; szerves savak, pl. ecetsav, citromsav, tejsav, borkősav, malonsav, metán-szulfonsav, fumársav, etán-szulfonsav, benzol-szulfonsav, p-toluol• · • · · · • · · · · • · szulfonsav, ciklohexil-szulfaminsav, kinasav és hasonlók. A felsorolt savaknak megfelelő sók (a savak sorrendjében) a következők: hidroklorid, szulfát, foszfát, szuflamát, acetát, citrát, laktát, tartarát, metán-szulfonát, fumarát, etán-szulfonát, benzol-szulfonát, p-toluol-szulfonát, ciklohexil-szulfonát, ill. kinát.

A találmány szerinti vegyületek savaddiciós sói egyszerűen előállíthatók, például oly módon, hogy a szabad bázist - a megfelelő savat tartalmazó - vizes vagy vizes-alkoholos oldatban vagy más, alkalmas oldószerben oldjuk, és az oldat bepárlásával izoláljuk a képződött sót, vagy más módon, a szabad bázist és a savat szerves oldószerben reagáltatjuk; ebben az esetben a só közvetlenül elkülönül vagy az oldat bekoncentrálásával nyerhető ki.

Az (I) általános képletű vegyületek közé tartoznak az alábbi vegyületosztályok: az N6-helyzetben heterociklusos csoporttal szubsztituált adenozinok; az N6-helyzetben heterociklusos csoporttal szubsztituált karbociklusos adenozinok (másképp: dihidroxi-[N6-(heterociklusos csoport)9-adenil]-ciklopentánok) és ezek N-oxidjai; valamint az N6(heterociklusos csoport)-N’-1-deaza-ariszteromicinek (vagy dihidroxi-[N7-(heterociklusos-csoport)-[4,5-b]-imidazopiridil]-ciklopentánok). Szintén az (I) általános képletű vegyületek közé tartoznak az adenozinok, a karbociklusos adenozinok és az 1-deaza-ariszterorni cinek 5^T-alkil-karboxiamid-származékai, vagyis a fenti vegyületosztályok olyan • « · · ·0 ·· • · • · ·» • · a · · η

származékai, amelyekben a ciklopentángyűrű egy vagy mindkét

2-, illetve 3-hidroxil-csoportja, vagy (a ribóztartalmú vegyületosztályok esetében) a ribózgyűrű 2'- vagy 3’hidroxil-csoportja szubsztituált. Az ilyen származékok maguk is alkothatnak biológiailag aktív kémiai anyagokat, amelyek hasznosak a magas vérnyomás és szivizom-isémia kezelésében, illetve szívvédő és lipolízis elleni anyagokként alkalmazhatók, továbbá azon biológiailag aktív vegyületek gyógyszer-alapvegyületeiként is szolgálhatnak, amelyek fiziológiai feltételek mellett állíthatók elő belőlük.

A találmány szerinti jellemző vegyületek közé tartoznak a következők: N6-[transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohex-4-en-l-il]adenozin; N6-[transz-2-(tiofen-3-il)-ciklohex-4-en-l-il]adenozin; N6-[transz-2-(tiofen-2-il)ciklohex-4-en-l-il]adenozin-5’-N-etil-karboxi-amid; N6-[2-(2’-amino-benzotiazolil)-etil]-adenozin; N6-[2-(6’-etoxy-2’-tio-benzotiazolil)-etil]-adenozin; N6-[2-(2’-amino-benzo-tiazolil)etil]-adenozin-5’-etil-karboxi-amid; N6-[2-(2'-aminotiazolil)-etil]-(karbociklusos adenozin)-5’-N-etil-karboxiamid; N6-[2-(4’-metiltiazol-5’-il)-etil]-adenozin; N6-[2(2’-tiazolil)-etil]-adenozin; N6-[(R) -1- (5’-klór-tien-2'il)-2-propil]-adenozin-5^T-N-etil-karboxi-amid; N6-[2- (2’meti1-4'-tiazolil)-etil]-adenozin; N6-[(R)-1-metil-2-(2’benzo[b]tiofenil)-etil]-adenozin; N6-[2-(4’'-metil-5’’tiazolil)-etil]-(karbociklusos adenozin)-5’-N-etil-karboxiamid; N6-[2-(2’’-tiazolil)-etil]-(karbociklusos adenozin-5^TN-etil-karboxi-amid; N6-[2-(4'-fenil-2’-tiazolil) -etil] • « adenozin; N6-[ (R) -1- (5’'-klór-2''-tienil)-prop-2-il]-(karbociklusos adenozin)-5’-N-etil-karboxi-amid; (-)-N6-[tioten2’’-il)-etán-2-il]-(karbociklusos-adenozin)-5’-N-etil karboxi-amid; N6-[1-(tiofen-3-il)etán-2-il]-(karbociklusos adenozin)-5¹-N-etil-karboxi-amid; N6-[(R) -1-((tiofen-2-il)prop-2-il)]-(karbociklusos adenozin)-5*-N-etil-karboxi-amid; N6-[1-(tiofen-2-il)-etán-2-il]-Ν'-l-deaza-ariszteromicin-5'N-etil-karboxi-amid; N6-[ (R) -1-((tiazo-2-il)-prop-2-il)]adenozin-5^T-N-etil-karboxi-amid; N6-[1-(tiofen-2-il)-2metil-propil]-adenozin-5'-N-etil-karboxi-amid; N6-[(R)-1(5’-klór-tien-2-il)-2-butil]-(karbociklusos adenozin)-5'-Neti1-karboxi-amid; N6-[2-(4'-metil-2'-tiazolil)-etil]adenozin; N6-[4'-fenil-2'-tiazolil)-metil]-adenozin; (-)[2S- [2a,3a-dimetil-metilén-dioxi-4-|3-[N6- [2- (5-klór-2tienil) - (ÍR) -1-metil-etil] -amino] -9-adenil] -ciklopentán] -1β-Ν-etil-karboxi-amid; (2S)-2a, 3a-dihidroxi-4β-[N6-[2-(5klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]ciklopentán-^-N-etil-karboxi-amid; (2S) -2α, 3α-άίίιίά^χί-4β[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]ciklopentán-Ιβ-Ν-eti1-karboxi-amid-N¹-oxid; [1S[1α, 2β, 3β, 4a (S*]]-4-[7-[(2-(5-klór-2-tienil)-1-metil-etil]amino]-3H-imidazo[4, 5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid; [IS-[Ια,2β,3β,4a]]-4-[7-[[2-(3klór-2-tienil)-1-etil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin3-il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid; [1S[1α, 2β,3β,4a]]-4-[7-[[2-(2-tienil)-1-izopropil-etil]-amino]3H-imidazo[4,5b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid; [IS-[Ια,2β,3β, 4a(S*)]]-4-[7-[[29 «·« • · · *

4 « ««· · » * · · «··· (3-klór-2-tienil)-1-etil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid; [IS-[Ια, 2β, 3β, 4tt(S*) ] ] -4-[7-[[2- (2-tienil) -1-metil-etil]amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-di hidroxiciklopentán-karboxi-amid; [IS-[Ια, 2β,3β,4a]]-4-[7-[[2- (5klór-2-tienil)-1-etil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin3-il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid; (2S)2a,3a-bisz-metil-karbonil-oxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etilkarboxi-amid; (2S)-2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-Ιβ-Νeti1-karboxi-amid-(etoxi-metilén-acetál); (2S) -2a,3adíhidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxi-amid-2,3karbonát; (2S) -2a,3a-bisz-metil-karbamoil-oxi-4p-[N6-[2-(5klór-2-tienil) - (ÍR) -1-metil-etil] -amino-9-adenil] ciklopentán-ip-N-etil-karboxi-amid; (2S) -2a,3a-dihidroxi-4p~ [N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]ciklopentán-ip-N-etil-karboxi-amid-2,3-tiokarbonát; N⁶-[2(3-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-2'-O-metil-adenozin;

N⁶- [2- (5-klór-2-tienil) - (ÍR) -1-metil-etil] -2’ -O-metiladenozin; és N⁶-[transz-5-(2-tienil)-ciklohex-l-en-4-il]-2^TO-metil-adenozin.

A találmány szerinti vegyületek egy előnyös osztályát képezik azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R^T és R’’ jelentése hidrogénatom.

• ·

A találmány szerinti vegyületek egy másik előnyös osztályát képezik az Nő-helyzetben heterociklusos csoporttal szubsztituált karbociklusos adenozinok 5'-N-alkil-karboxiamid-származékai, más szavakkal, azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben K jelentése nitrogénatom, Q jelentése CH₂-csoport és T jelentése R_iR₂N-C=0 csoport, illetve ezek gyógyászati szempontból elfogadható sói.

A találmány szerinti vegyületek egy további előnyös osztályát képezik az N6-helyzetben heterociklusos csoporttal szubsztituált Ν’-1-deaza-ariszteromicinek 5^T-N-alkilkarboxi-amid-származékai, azaz a 4-[7-[(heterociklusos csoport)-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il] -alkil-2,3dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amidok, más szavakkal, azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben K jelentése CHcsoport, Q jelentése CH₂-csoport és T jelentése RiR2N-C=O csoport, illetve ezek gyógyászati szempontból elfogadható sói.

A találmány szerinti vegyületek legelőnyösebb osztályába azok az (I) általános képletű vegyületek tartoznak, amelyekben a purin- vagy 1-deaza-purin-gyűrű 6. nitrogénatomjához (N6 atom) viszonyítva a-helyzetben kiralitáscentrum található. Egy speciális megvalósítási módban e vegytlle tosztályba olyan vegyületek tartoznak, amelyekben a 6. nitrogénatomjához viszonyítva a-helyzetben lévő szénatomhoz királis etilcsoport kapcsolódik. Egy különösen előnyös vegyületosztályba tartozó vegyületek N6• · • · · • · · · ·· ·· helyzetben [l-(kis szénatomszámú alkil)-2-(3-halogén-tien-2il)-etil] szubsztituenst tartalmaznak.

A találmány legelőnyösebb megvalósítási módjait a következő vegyületek képezik: (-) - [2S- [2S-[2a, 3a-dihidroxi-4β- [N6r- [2(5-klór-2-tienil)-1-(R)-metil-etil]-amino]-9-adenil]ciklopentán-ip-etil-karboxi-amid; (-)-[2S-[2a,3a-dihidroxi4β-[N6-[1-(R)-etil-2-(3-klór-2-tienil)-etil]-amino]-9adenil]-ciklopentán-ip-etil-karboxi-amid; [IS-[Ια,2β,3β, 4a(S*)]]-4-[7-[[2-(5-klór-2-tienil)-1-metil-etil]-amino]-3Himidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid; [IS-[la, 2β, 3β, 4a(S*) ] ] - 4- [7- [ [2(3-klór-2-tienil)-1-etil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid; valamint ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói.

A találmány szerinti vegyületek ismert módszerekkel, illetve az alábbiakban leírt reakciók szerinti állíthatók elő. A találmány szerinti vegyületek előállításához alkalmazott kiindulási anyagok ismertek vagy kereskedelmi forgalomban beszerezhetők, illetve ismert módszerekkel vagy az alábbiakban leírt reakcióvázlatok szerint előáll!thatók.

Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében K jelentése nitrogénatom, Q jelentése oxigénatom, és T jelentése R3O-CH2 csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy szokványos 6-klór-purin-ribozidot különböző, heterociklusos aminokkal reagáltatunk (példákat ld. később).

• · · • ·

Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében K jelentése nitrogénatom, Q jelentése oxigénatom, és T jelentése RiRaN-C=O csoport, hasonló módon, az (A) reakcióvázlatban bemutatott reakció termékéből kiindulva állítjuk elő. Ebben a reakcióban - a ribózgyűrű 2’- és 3’-hidroxilcsoportjain védett - 6-klór-purinribozidot oxidálószerrel, pl. Jones-reagenssel kezeljük, a termékként kapott savat pedig - egy kiválasztott amin jelenlétében - diciklohexil-karbo-diimiddel (DCC) vagy BOPCl-dal kezeljük, miáltal az 5’-alkil-karboxi-amidszármazékot kapjuk.

(A) reakcióvázlat

Az (I) általános képletű vegyületek (melyek képletében K jelentése nitrogénatom, Q jelentése CH₂-csoport, és T jelentése RiRzN-C=O csoport) előállításához alkalmas kiindulási anyagokat Chen és mtsai. által leírtak sze.rint [Tetradon Letters 30, 5543-46 (1989)] állíthatók elő. Más lehetőség szerint, az ilyen kiindulási anyagok a (B) reakcióvázlatban bemutatott reakciókkal is előállíthatók. A • · · · (B) reakcióvázlatban feltüntetett reakciók gyakorlati megvalósítása során a 2, 3-dihidroxi-ciklopentil-amin 4-etilkarboxi-amid-származékát (melyet a Chen és mtsai. által leírt eljárással állítottunk elő) 3-amino-2,4-diklórpirimidinnel reagáltatjuk. Ezután a kiindulási reakció termékét egy aldehidil-amidin-acetáttal, például formamidinacetáttal (dioxán és metoxi-etanol elegyében) a gyűrűzáródáshoz elegendő ideig (kb. 30 perctől kb. 4 óráig terjedő időtartamban) melegítjük, miáltal olyan terméket kapunk, amely az alábbiakban leírt módon, különböző heterociklusos aminokkal reagáltatva a találmány szerinti vegyületek előállításához alkalmazható. A reakciók sorrendjének nincs kritikus jelentősége. Például, a (B) reakcióvázlatban bemutatott reakcióval kialakított köztesterméket heterociklusos aminnal reagáltathatjuk, majd zésével a kívánt végterméket a gyűrűzárási reakció elv kapjuk.

(B) reakcióvázlat

RtRzN

H₂N

A találmány szerinti vegyületek kialakításához alkalmas, különböző heterociklusos aminokat a (C)-(J) reakcióvázlatokban, az B-G előkészítő példákban, valamin-t az 50-74. példákban bemutatott egy vagy több reakcióval állíthatók elő.

(C) reakcióvázlat

Z-YH +

NH2NH2

Y-Z

Y-Z' (CH₂)n .nh₂ (D) reakcióvázlat

ZH 1) n-BuLi.THF r₂ r₂^^vr₃

1) DEÁD, P^P

PtóJimid '

2) NH₂NH₂ rÍ '^zr₂

NH;

(E) reakcióvázlat

R3NO2

Z-CHO - , . >

p-alanin BuOH

NO₂ 1) NaBH₄

2) LAH (F) reakcióvázlat

.......... ,·· ;

• · . :·· · «* · ·*· ·· (G) reakcióvázlat

H₂N

(H) reakcióvázlat

S „s

NH;

(I) reakcióvázlat

1) NaH, 0°C

2) n-BuU, 20 °C ³⁾ ξΜ,

1) (PhO)₂PN₃ ’S

2) KOH

NH₂

A fenti (I) reakcióvázlatban bemutatott reakciósorrendet a 4,321,398 számú Egyesült Államok-beli szabadalomban írják • · le, melynek idevonatkozó részeit hivatkozásként a leírás részének tekintjük.

B példa

Az 1-(tiofen-3-il)-etil-amin előállítása

3-tiofén-karboxi-aldehidet (1 mmól), nitro-metánt (1,5 mmól) és β-alanint (0,1 mmól) butanolban 6 órán át reagáltatunk, miáltal 3-nitro-vinil-tiofént kapunk, melyet lítiumalumínium-hidriddel (2,5 mmól) redukálva a kívánt amint kapjuk.

A 3-as helyzetben szubsztituált tienil-alkil-aminokat úgy állítjuk elő, hogy 3-as helyzetben szubsztituált tioféneket (pl. 3-klór-tiofént) megfelelő csoporttal szubsztituálunk.

C példa

A transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohex-4-enil-amin előállítása

1,3-butadién (5ml) és 2-nitro-vinilén-tiofén (7 g) toloulban készített elegyét 140 °C-on, egy éjszakán keresztül, zárt kémcsőben melegítjük. A képződött nitro-ciklohexént kb. 2,42xl0⁵ Pa (~35 psi) hidrogéngáz-nyomással hidrogénezzük (5% Pd/C, MeOH), és litium-aluminium-hidriddel (2,5 g) kezeljük. A racém transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohexil-amint szokványos feldolgozással kapjuk.

D példa

A 2-es helyzetben szubsztituált tiazol-aminok általános előállítása

Benzoil-kloridot és amino-etil-cianidot reagáltatva Nbenzoil-amino-etil-cianint kapunk, melyet ammóniában hidrogén-szulfiddaí reagáltatunk, hogy a tio-amidot kapjuk, amelyet megfelelő α-halogén-ketonnal reagáltatva a kívánt tiazolt kapjuk. 5N sósavval végzett kezeléssel eltávolítjuk a benzoil-védőcsoportot, miáltal a kívánt amin termékhez jutunk.

E” példa

A 4-es helyzetben szubsztituált tiazolil-aminok általános előállítása

A 2-2(2^T-metil-4’-tiazolil)-etil-amin szintézisének előnyös módja szerint tio-acetamidot monobróm-acetecetsav-etilészterrel reagáltatunk, miáltal tiazol-észtert kapunk, amelyet előnyösen nátrium-bór-hidriddel redukálunk, s az így kapott alkoholt aminná alakítjuk. Az amin kialakításának előnyös módja a (1) dietil-azo-dikarboxiláttal, trifenilfoszfinnal és ftálimiddel végzett kezelést, és (2) a hidrazin-hidráttal végzett kezelést foglalja magában.

A 4-es helyzetben szubsztituált tiazol-aminokat az előző reakcióvázlat alapján is előállíthatjuk, oly módon, hogy egy szubsztituált tio-amidot monobróm-acetecetsav-etilészterrel • · • · · • · • · reagáltatunk. A reakció eredményeként kapott tiazolilésztert vizes ammóniával amiddá alakítjuk, amiből boránnal végzett redukcióval állítjuk.elő az amint. A 2-(1,1-dimetil1’-tiofenil)-etil-amin előállítása egy példájának leírása a 4,321,398 számú Egyesült Államok-beli szabadalomban található.

Az (A)-(I) reakcióvázlatokban bemutatott reakciókkal előállított vegyületek vagy köztestermékek diasztereomer elegyeit - ismert eljárásokkal - különálló racém vagy optikailag aktív enantiomerekre választhatjuk szét, pl. a dvagy 1-(tartarát, -dibenzoil-tartarát, -mandelát vagy kámf or-szulfonát) sók kromatográfiájával, szakaszos lepárlásával vagy részleges kristályosításával.

F példa

A (+)- és (-)-transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohex-4-enil-arain előállítása

A C példában előállított racém amin (3.4 g) izopropanolos oldatához (S)-(+)-mandulasavat (0,55 egyenérték) adunk. A csapadékot izopropanolból átkristályositva a só 1,78 g-ját kapjuk ([a]_D ^z0 = +4,13 (c=l,3; MeOH) ) . Az aminok izolálásához a telített NaHCO₃-tal semlegesített sókat diklór-metánnal extraháljuk, Na₂S0₄-on szárítjuk és bekoncentráljuk, miáltal a részben rezolvált szabad aminokat kapjuk.

-25,8

Hozzávetőleg 1 g balra forgató amin-izomert ([a]_D ^; _

• · (c=l,54; MeOH)) metanolban 2 g 1- (-) -dibenzoil-borkősawal kezelünk, és a kapott sót feldolgozva a balra forgató aminizomer 0,64 g-ját kapjuk ([a] ₀ ²⁰ = -28,8 (c=l,65, MeOH)). A balra forgató amin-izomer MPTA-amidjának erős terű NMRamalízisével 96%-nál nagyobb enantiomer-felesleget mutattunk ki.

Hozzávetőleg 1,6 g dúsított jobbra forgató amin-izomerelegyet metanolban 3,2 g d-( + )-dibenzoil-borkősawal kezelünk. Feldolgozás után a jobbra forgató amin-izomer 0,87 g-ját kapjuk ([a]_D ^z0 = +25,8 (c=l,67, MeOH)).

Az N6-helyzetben heterociklusos csoporttal szubsztituált adenozinokat és karbociklusos adenozinokat úgy állíthatjuk elő, hogy 6-klór-purin-ribozidot vagy az (A) vagy (B) reakcióvázlatban kapott termékeket a (0) reakcióvázlatban bemutatott módon heterociklusos aminokkal reagáltatjuk (a reakcióvázlatban K, P, Q és T jelentése megegyezik a korábban meghatározottakkal.

(J) reakcióvázlat

találmány szerinti,

N6-helyzetben heterociklusos • · · · csoporttal szubsztituált N’-alkil-deaza-aristeromicinszármazékok a (K) reakcióvázlatban bemutatott reakciókkal állíthatók elő.

(K) reakcióvázlat

A gyógyszer-alapvegyületként alkalmazható, találmány szerinti vegyületek közé tartoznak azok a vegyületek, amelyekben a ribóz- vagy ciklopentán-gyűrű hidroxilcsoport jai R’ és R’’ csoportokkal szubsztituáltak, ahogyan az az (I) általános képletben látható. Ezek a vegyületek ismert eljárásokkal állíthatók elő, melyek példáit az alábbi (L) reakcióvázlatban mutatjuk be.

• · · · · ·

A dihidroxi-vegyületek - szerves bázis, pl. trietil-amin jelenlétében - klór-hangyasav-észterrel végzett kezelésével a mefelelő bisz-karbonátot kapjuk. Az alkoxi-metilén-acetált

- p-toluol-szulf onsav katalitikus mennyiségének jelenlétében

- a megfelelő orto-észterrel végzett kezeléssel állíthatjuk elő. A karbonátot 1,1’-karbonil-diimidazollal végzett

I kezeléssel, a tiokarbonátot pedig tio-karbonil• ·· · * * ·*··· ·* ·*· · * . ·. :··.. ... ..j·

·. .... · · diimidizollal végzett kezeléssel állíthatjuk elő. Az alkilés dialkil-karbamoil-származékokat a megfelelő alkilizocianáttal, illetve dialkil-karbamoil-kloriddal - szerves bázis jelenlétében - végzett kezeléssel állíthatjuk elő.

Azokat a találmány szerinti vegyületeket, melyek képletében K jelentése N—»0, (vagyis az N-oxidokat) a megfelelő adenozinok vagy karbociklusos adenozinok - ismert eljárásokkal végzett - oxidációjával állíthatjuk elő, (például ecetsavban hidrogén-peroxiddal végzett kezeléssel).

A 2’-O-akil-származékok ismert eljárásokkal állíthatók elő, pl. a megfelelő heterociklusos amin 6-klór-9-(2’-O-metil-βD-ribofuranozil)-9H-purinnal végzett reakciójával.

A találmány szerinti vegyületek előállításához alkalmazott kiindulási vegyületek és köztestermékek funkcióscsoportjait általánosan ismert védőcsoportokkal védhetjük. Az amino- és hidroxilcsoportok hagyományos védőcsoportjainak leírását ld. pl.: T.V. Greene [Protective Groups in Organic Synthesis, Wiley, New York (1984)].

A hidroxilcsoportok észterek alakjában (pl. acilszármazékokként) vagy éterek alakjában védhetők. A szomszédos szénatomokon lévő hidroxilcsoportok előnyösen ketál vagy acetál alakban védhetők. A gyakorlati megvalósítás során az (A) és (B) reakcióvázlatban bemutatott kiindulási vegyületek szomszédos 2’- és 3'-hidroxil43 csoportjait előnyösen 2’, 3’-izopropilidén-származékok kialakításával védhetjük. A szabad hidroxilcsoportok, például, savas hidrolízissel vagy a szerves kémiában általánosan alkalmazott egyéb szolvolízises vagy hidrogenolízises reakciókkal állíthatók helyre.

A találmány szerinti vegyületeket - szintetizálásuk után rendszerint közepes nyomású folyadék-kromatográfiával (MPLC) (chromatotron alkalmazásával), radiálisán gyorsított vékonyréteg-kromatográfiával, flash kromatográfiával vagy oszlopkromatográfiával (szilikagélen vagy Florsil mátrixon) tisztítjuk, majd kristályosítjuk. Azon (I) általános képletű vegyületek esetében, amelyek képletében K jelentése nitrogénatom, Q jelentése oxigénatom és T jelentése R3O-CH2 csoport, a tisztításhoz oldószerrendszerként jellemzően kloroform:metanol, etilacetát : hexán, és metilén-klorid:metanol elegyet alkalmazunk. Az eluátumokat metanolból, etanolból, etil-acetátból, hexánból vagy kloroformból kristályosíthatjuk ki.

Azon (I) általános képletű vegyületek esetében, amelyek képletében K jelentése nitrogénatom, Q jelentése oxigénatom és T jelentése RiRzN-C=O csoport, a tisztításhoz oldószerrendszerként jellemzően kloroform:metanol elegyet alkalmazunk. Az eluátumok 50-100 %-os vizes etanolból kristályosithatók ki.

Azon (I) általános képletű vegyületek esetében, melyek • · képletében Q jelentése CHí-csoport, Kijelentése nitrogénatom vagy CH-csoport, és T jelentése RiRzN-C=O csoport, a tisztításhoz jellemzően metilén-klorid:metanol elegyet alkalmazunk. Az eluátumok - metanollal, etanollal vagy hexánnal, illetve ezek nélkül - etil-acetátból kristályosíthatók ki.

A semlegesítést igénylő vegyületek gyenge bázisokkal, pl. nátrium-bikarbonáttal semlegesíthetők. A semlegesítés után a terméket metilén-kloriddal és sóoldattal mossuk. Az olaj alakjában tisztított termékeket - a végső kristályosítás előtt - néha hexán/etanol eleggyel trituráljuk.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy javított eljárás lényegében optikailag tiszta (2-es helyzetben szubsztituált)

2-amino-l-(heteroar-2-il)-etán- vagy 2-amino-l-(heteroar-3il)-etán-származékok előllítására. A 2-(heteroaril)-etilaminokat és ezek alkil-, valamint fenil-származékait számos eljárással előállították, melyek közül megemlítjük a heteroari1-formaidéhidekből előállított heteroaril-vegyületek redukcióját [ld. pl

Tovivich: 3. Pharm. Scien. 68(5), 591 (1979); S. Conde és mtsai: J. Med. Chem. 21(9), 978 (1978); M. Dressler és M.

Ooullie, 3. Hét. Chem. 7, 1257 (1970)]; a ciano-metilheteroaril-vegyületek redukcióját [ld. pl. B. Crowe és F. Nord: 3. Org. Chem·. 15, 81 (1950), 3. McFarland és H. Howes,

3. Med. Chem. 12, 1079 (1969)]; a 2-(2-tienil)-propil-amid

Hoffman-lebontási reakcióját [ld. pl.: G. Barger és A.

2-p-nitro-vinilV. Foye és S.

Easson: J. Chem. Soc. 1938, 2100]; valamint a 2-(2-tienil)etil-para-toluol-szulfonátok aminálását (4,128,561 számú U.S. szabadalom).

A találmány szerinti eljárás során egy királis, 2-es helyzetben szubsztituált etilén-oxid-származékot egy heteroaril-vegyület 2- vagy 3-il anionjával reagáltatunk, és az e reakcióban képződött hidroxilcsoportot sztereospecifikus módon - aminocsoporttá alakítjuk. A találmány szerinti eljárást az alábbi (M) reakcóvázlatban mutatjuk be.

(M) reakcióvázlat

(A reakcióvázlatban Sub jelentése az említett királis etilén-oxid szubsztituense, Hét jelentése pedig heterociklusos csoportot.)

A találmány szerinti eljárás egyik előnye a szakirodalomból ismert (2-es helyzetben szubsztituált) 2-amino-l-(heteroar2- vagy 3-il)-etán-származékok előállítási módszereivel szemben az, hogy egy lényegében optikailag tiszta származékot állítunk elő (és nem racém elegyet, amit később - az optikailag tiszta izomerek kialakítása érdekében • · · · · · · • · · • · · · · · • ·· ····« egyéb eljárásokkal rezolválni kell).

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös megvalósítási módjában olyan vegyületet állítunk elő, amelyben a heteroar2- vagy 3-il-csoport szubsztituált vagy nem szubsztituált tien-2- vagy 3-il-csoport vagy szubsztituált vagy nem szubsztituált benzo-tiofen-2- vagy 3-il-csoport.

A találmány szerinti eljárás egy előnyösebb megvalósítási módjában az említett aniont úgy alakítjuk ki, hogy 2-es vagy

3-as helyzetben hidrogénatomot tartalmazó, szubsztituált vagy nem szubsztituált tiofént vagy benzo-tiofént aprotikus, szerves oldószerben bázisos, szerves fémvegyülettel reagáltatjuk.

A találmány szerinti eljárás egy másik, még előnyösebb megvalósítási módjában - az említett, királis, 2-es helyzetben szubsztituált etilén-oxid-származékként - 2-es helyzetben alkil-, aril-, trihalogén-metil- vagy benzil-oxicsoporttal szubsztituált etilén-oxid-származékot reagáltatunk.

A találmány szerinti eljárás legelőnyösebb megvalósítási módjában bázisos, szerves £émvegyületként alkil-lítiumdiizoproil-amidot alkalmazunk; az említett aprotikus szerves oldószerként tetrahidrofuránt, étert, hexánt vagy ezek elegyét alkalmazzuk; és az említett, királis, 2-es helyzetben szubsztituált etilén-oxid-származékként 2-alkil47 etilén-oxid-származékot reagáltatunk.~

A hidroxicsoport sztereospecifikus eljárással aminocsoporttá történő átalakításának eljárásai jól ismertek [ld. pl. Mitsonobu, Synthesis ,1, 1 (1981)].

Tudni kell, hogy az (R) - vagy (S)-2-szubsztituált-2-hidroxi1-heteroaril-etán-származék, a fentiekben leírtak szerint közvetlenül előállítható (kiindulási anyagként a megfelelő (S)- vagy (R)-2-szubsztituált-etilén-oxid-származékot alkalmazva) , vagy kívánt esetben - a hidroxicsoportnál a konfiguráció megváltoztatásának ismert eljárásával [ld. pl. Mitsunobi, Synthesis 1., 1 (1981)] - egy kapott (R)- vagy (S)-2-szubsztituált-2-hidroxi-l-heteroaril-etán megfelelő, (S)-, ill. (R)-konfigurációjú, 2-szubsztituált-2-hidroxi-lheteroaril-etán-származékká alakítható.

A találmány szerinti eljárás egy speciális megvalósítási módja értelmében (a) egy szubsztituált vagy nem szubsztituált, 2-es vagy 3-as helyzetben hidrogénatom szubsztituenst tartalmazó tiofént vagy benzo-tiofént csökkentett hőmérsékleten, pl. -30 °C-on, tetrahidrofurár) és hexán elegyében, az említett tiofén vagy benzo-tiofén anionjának kialakulásához elégséges ideig - butil-lítiummal kezelünk; (b) a reakcióelegyhez ezután egy (S)- vagy (R) — konfigurációjú 2-alkil-etilén-oxidot adunk, és az elegyet magasabb hőmérsékleten, például kb. 0 °C-on tartjuk, olyan időtartamban, amely elégséges az (R)-, illetve (S)48 konfigurációjú 2-alkil-2-hidroxi-l-tienil- vagy benzotiofenil-etán-származék kialakulásához; és (c) ezután az említett etán-származék hidroxicsoportját sztereospecifikus módon aminocsoporttá alakítjuk.

A találmány szerinti eljárást a 50-74. példákban mutatjuk be részletesen. Az 1-3. példában a találmány szerinti vegyületek előállításához alkalmazott kiindulási vegyületek előállítását írjuk le.

1. PÉLDA

A 6-klór-2’,3’-diraetil-metilén-dioxi-N-S’-etil-karboxiamido-adenozin előállítása

1. lépés: a 6-klór-purin-ribozid 2*,3’-dimetil-metilén származékának előállítása

6-klór-purin-ribozidot (31,5 g) , trietil-ortoformiátot (73 ml) és TsOH-t (19,8 g) 600 ml acetonban, 2 órán keresztül szobahőmérsékleten keverünk. A reakcióelegyet in vacuo bekoncentráljuk, etil-acetáttal elegyítjük, majd telített NaHC0₃-oldattal és sóoldattal mossuk, Na₂S0₄-on szárítjuk és ismét bekoncentráljuk, miáltal fehér, szilárd anyagként a 6klór-purin-ribozid 2’,3’-dimetil-etilén-származékát kapjuk.

2. lépés: 6-klór-2’,3’-dimetil-etilén-dioxi-adenozin-5’karbonsav előállítása • ·

Az 1. lépésben kapott terméket (10 g) Jones-oxidácíónak vetjük alá, a savat 2,5 %-os NaOH-oldattal etil-acetátból extraháljuk, a vizes fázist etil-acetáttal mossuk, koncentrált sósavval savanyítjuk, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízzel és sóoldattal mossuk, Na₂SO₄-on szárítjuk, leszűrjük, és in vacuo bekoncentráljuk, miáltal a kívánt 5karbonsavat kapjuk.

3. lépés: 6-klór-2*,3-dimetil-metilén-dioxi-N-5’-etilkarboxi-amido-adenozin

A második lépésben nyert terméket (5,7 g) 100 ml metilénkloridban BOP-CI-dal (Bisz-(2-oxo-3-oxazoladinil)-foszfinklorid) (4,26 g) és trietil-aminnal (2,33 ml) 20 percen keresztül, szobahőmérsékleten keverjük. Szobahőmérsékleten 2 órán keresztül etil-amint (3,46 g) keverünk az oldatba. Az szerves fázist híg sósavval, híg NaOH-oldattal, vízzel és sóoldattal mossuk, majd Na₂S0₄-on szárítjuk, miáltal hab formájában a végterméket kapjuk.

2. PÉLDA

A (+)-2S- [2tt,3a-dimetil-metilén-dioxi]-4p- [6-klór-9adenil]-oiklopentán-l-p-N-etil-karboxi-amid előállítása

1. lépés: 5,6-dimetilén-oxi-2-aza-bi ciklo[2.2.1]heptán-3-on előállítása

Az Aldrich-tól beszerzett vagy Cermak és Vince eljárása • · szerint [Nucleic Acid Chemistry, Improved amd Synthetic Procedures, Methods and Techniques, III. rész, 26. o., ű. Viley, (1986)] előállított 5,6-dihidroxi-2-aza-biciklo[2.2.1]heptán-3-ont (23,5 g) - 2,2-dimetoxi-propánt (185 ml) és p-toluol-szulfonsavat (5,25 g) tartalmazó - acetonban (150 ml) oldunk, az· elegyet 10 percig visszafolyatással melegítjük (reflux), majd lehűtjük, NaHCO₃-tal (9,3 g) kezeljük, és in vacuo bekoncentráljuk. A visszamaradt anyagot metilén-kloridban feloldjuk, sóoldattal mossuk, MgS04-on szárítjuk, és az oldószert elpárologtatva olajat kapunk. Az olajat szilikagélen kromatografáljuk (etilacetát/hexán 4:1 arányú elegyében), miáltal 17,0 g (63 %) barnásfehér, szilárd agyagot kapunk (op.: 153-154 ^eC)

2. lépés: (+)-4p-amino-2a,3a-dimetilén-dioxi-ciklopentán-ipeti1-karboxi-amid előállítása (A) Az első lépésben előállított 5,6-dimetilén-dioxi-2aza-biciklo[2.2.1]heptán-3-ont (5 g) 140 ’C-on kb. 7 órán át etil-aminnal (15 ml) kezeljük. A képződött terméket flash kromatográfiával tisztítjuk (CH2CI2/CH3OH/N, N-dimetil-etilamin 90:7:3 arányú elegyével), miáltal (±)4p-amino-2a, 3adimetilén-dioxi-ciklopentán-ip-etil-karboxi-amidot (5,8 g) kapunk.

(B) Az (A) részben kapott racém amin (13,1 g) Ddibenzoil-borkősawal (21,6 g) végzett kezelésével 15,1 g (enantimomer szempontból) tiszta sót kapunk ([a]_D ²⁰ = +70,1 (c=l,77, CH3OH). A só 10%-os vizes NaOH-ban oldjuk és a vizes fázist etil-acetáttal extraháljuk. Az elegyített szerves fázisokat sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert eltávolitva az optikailag tiszta vegyületet kapjuk ([a]_D ²⁰ = +31,4 (c = 1,40, MeOH) ) .

3. lépés: 4-p-(3-amino-4-klór-2-pirimidinil-amio)-2,3-dimetilén-dioxi-ciklopentán-Ιβ-Ν-etil-karboxi-amid előállítása

A 2. lépés (B) részében előállított (+)-4β-2α,3a-dimetiiéndioxi-ciklopentán-ip-N-etil-karboxi-amidot (2,10 g) trietilamint (3 ml) tartalmazó n-butanolban (70 ml), 3-amino-2,4diklór-piridinnel (1,5 g) - visszafolyatás (reflux) alkalmazásával - kb. 14 óra hosszat kondenzáljuk, majd az oldószert in vacvo eltávolitva egy olajat kapunk, amelyet etil-acetátban oldunk, majd vizes NaHC03~oldatban mosunk. A szerves extraktumot nátrium-szulfáton szárítjuk és in vacuo bekoncentráljuk, miáltal az optikailag tiszta vegyületet kapjuk. [a] _D ²⁰ = +15,8 (c = 41,48, CH₃0H) .

4. lépés:

(+)-4β-(3-amino-4-klór-2-pirimidinil-amino)-2a,3a-dimetiléndioxi-ciklopentánt (2,10 g) és formamidin-acetátot (1,85 g) metoxi-etanol (2 ml) és dioxán (80 ml) elegyében, 70 °C-on, kb. 3 órán keresztül keverünk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük és az oldószert in vacuo eltávolítjuk. A visszamaradt anyagot etil-acetátban oldjuk, vizes NaHC0₃-oldattal és • · · · sóoldattal mossuk, majd a szerves fázist Na₂SO₄-on szárítjuk, in vacuo bekoncentráljuk, és flash” oszlopkromatográfiával (metilén-klorid/metanol 95:5 arányú elegy alkalmazásával) tisztítjuk, miáltal tiszta (+)-[2α, 3adimetil-metilén-dioxi]-4β-[6-klór-9-adenil]-ciklopentán-ΐβN-etil-karboxi-amidot (1,45 g) kapunk.

Más módon, az optikailag tiszta, 2a- és 3a-helyzetben védett dioxi- 4β-6 -szubsztituált-9-adenil-ciklopentán-1β-Νetil-karboxi-amid-származékokat a 3. példában bemutatott reakciók szerint állíthatjuk elő.

3. PÉLDA

A 2s- [2a,3a-ciklohexilidén-dioxi]-4β-[N6-(2-tien-etán-2-l)9-adenil]-oiklopentán-ip-N-etil-karboxi-amid előállítása

1. lépés: 4p-etilén-2a,3a-[ciklohexilidén-dioxi]ciklopentanon előállítása

A Borchardt és mtsai. eljárása [J. Org. Chem. 52, 5457 (1987)] szerint előállított (-)-2a, 3a-[Ciklohexilidéndioxi]-4-ciklopentanont (2,95 g) tetrahidrofuránban (THF) (5 ml) készített oldatként vinil-magnézium-bromid (15,2 mmól) és Cul (15,2 mmól) THF-ban (100 ml) készített elegyéhez adjuk. Az így kapott elegyet inért atmoszférában kb. 2 óra hosszat -78 °C-on tartjuk, majd 0 °C-ra melegítjük, és a reakciót telített, vizes NH4Cl-oldattal elfojtjuk. A szerves fázist sóoldattal mossuk, MgSOn-on szárítjuk és in vacuo ···* ·· • · « ·*· ··»· ·

» · • * <

bekoncentráljuk, miáltal sárga olajat nyerünk, amit flash kromatográfiával (100 % metilén-klorid alkalmazásával) tisztítunk, és - olaj alakjában - a kívánt vegyület 2,9 gját kapjuk.

2. lépés: 4p-etilén-l-p-hidroxi-2a,3a-[ciklohexilidéndioxi]-ciklopentán előállítása

Tetrahidrofuránban készített 3,95 ml 1M diizobutilalumínium-hidrid-oldatot az 1. lépésben előállított keton (0,73 g) THF-ban (75 ml) készített (-78 °C-ra hűtött) oldatához adjuk. A kapott elegyet kb. 2,5 óra alatt -40 °Cra melegítjük, 2N NáOH-oldattal (5 ml) kezeljük, szobahőmérsékletre melegítjük, és kb. 1,5 órán át keverjük. A vizes fázist dietil-éterrel extraháljuk, az elegyített szerves fázisokat sóoldattal mossuk, MgSO₄-on szárítjuk és in vacuo sárga olajjá koncentráljuk, amelyet flash” oszlopkromatográfiával (metilén-klorid/metanol, 95:5) tisztítva sűrű olajként - 0,65 g tiszta terméket kapunk.

3. lépés: 4p-etilén-ip~trifluor-metán-szulfonil-2,3«.

[ciklohexilidén-dioxi]-ciklopentán előállítási

4p- etilén-ip-hidroxi-2a,3a-[ciklohexilidéndioxi]-ciklopentán (0,65 g) metilén-kloridban (5 ml) és piridinben (0,24 ml) készített oldatát - 0 °C-on, argon atmoszférában - trifluormetil-szulfonil-anhidrid (0,49 ml) metilén-kloridban (25 ml) készített, kevert oldatához adjuk. Körülbelül 20 perc • · · • · elteltével a reakcióelegyhez sóoldatot adunk, a szerves fázist NaíSOij-on szárítjuk, és az oldószert in vacuo eltávolítva - narancsszínű olajként - a kívánt terméket kapjuk, melyet további további tisztítás nélkül alkalmazunk.

4. lépés: Ι-β-etilén-[2a,3a-ciklohexilidén-dioxi]-4-β-[N6-2tienil-etán-2-il)9-adenil]-ciklopentán előállítása

N6-tiofenil-etil-purin (2,13 g) , NaH (50 %-os olajos diszperzió, 0,35 g) és 18-crown-6” (0,15 g) DMF-ben (60 ml) készített oldatát 0 °C-on a 4. lépésben előállított 4βetilén-lB-trifluor-metil-szulfonil-2a,3a-[ciklohexilidéndioxi]-ciklopentán DMF-ben (2 ml) készített oldatához adjuk. Az elegyet 0 °C-on kb. 8 órán át keverjük, majd a reakciót telített NHnCl-dal elfojtjuk, az oldószert in vacuo eltávolítjuk, majd a maradékot etil acetáttal (100 ml) és sóoldattal elegyítjük. A szerves fázist MgSOí-on szárítjuk, in vacuo bekoncentráljuk, és a nyers terméket flash” kromatográfiával (metilén klorid/metanol 99:1 arányú elegyével) tisztítjuk, miáltal 0,85 g tiszta terméket kapunk.

5. lépés: 2S[2a,3a-ciklohexilidén-dioxi]-4β-[N6-(2-tieniletán-2-il)-9-adenil]-ciklopentán-l^-N-etil-karboxi-amid előállítása

1β-étilén-[2a, 3a-ciklohexilidén-dioxi]-4-β-[N6-(2-tieniletán-2-il)-9-adenil]-ciklopentán (0,32 g) 2 ml benzolban • · » · • · készített oldatát 0 °C-on kálium permanganát (0,29 g) és 18-crown-6 (0,016 g) benzolos oldatához adjuk. A reakcióelegyet kb. 6 órán át szobahőmérsékleten tartjuk, majd 5%-os vizes MaOH-oldatot (15 ml) adunk hozzá. A vizes fázist Celite* membránon szűrjük, IN sósavval pH 5-re savanyítjuk, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves extraktumokat MgSO₄-on szárítjuk, in vacuo bekoncentráljuk, miáltal sárga olajként 0,1 g [2a, 3a-ciklohexilidén-dioxi]4β-[N6-(2-tienil-etán-2-il)-9-adenil]-ciklopentán-1-βkarboxilátot kapunk, amelyet diciklohexil-karbo-dimidet (DCC) (0,044 g) tartalmazó metilén-kloridban (4 ml) oldunk. Az elegyhez etil-amint (0,4 ml) adunk, szobahőmérsékleten kb. 18 órán keresztül keverjük, majd az oldószert in vacuo eltávolítjuk, és a nyers terméket flash kromatográfiával (metilén-klorid/metanol 98:2) tisztítva 0,077 g tiszta terméket kapunk.

4. PÉLDA

Az N6-[transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohex-4-en-il]-adenozin előállítása

A fenti C” példában leírt eljárás szerint előállított tran3z-2-(2’-tiofenil)-ciklohex-4-enil-amin (0,3 g), 6-klórpurin-ribozid (0,28 g) és trietil-amin (0,27 ml) 20 ml etanolban készített elegyét argongáz atmoszférában visszafolyatással (reflux) egy éjszakán keresztül melegítjük. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, az oldószert eltávolítjuk, és a maradékot MPLC-vel tisztítjuk • · · · β ··· · ··· • · · · · · (kloroform:metanol 95:5 arányú elegyének alkalmazásával), majd hozzávetőleg 80 °C-on in vacuo szárítjuk, miáltal szilárd anyagként a végterméket kapjuk (op. : 105-110 °C;

elemi összetétel analízis: C20H23N5O4S) .

5. PÉLDA

Az N6-[transz-2-(tiofen-2-il)-oiklohex-4-en-l-ilJ-adenozin5’-N-etil-karboxi-araid előállítása

1. lépés: (+)-Transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohex-4-enilamin és a 6-C1-NECA, 2’,3’-dimetil-metilén-dioxi-származékát a 4. példában leirt feltételek mellett reagáltatjuk, miáltal a végtermék 2’,3’-dimetil-metilén-dioxi-származékát kapjuk.

2. lépés: A kívánt termék 2’,3’-dimetil-metilén-dioxiszármazékát szobahőmérsékleten 30 percig trifluor-ecetsav és víz 90:10 arányú elegyével keverjük össze.'A kapott elegyet lassan telített nátrium-bikarbonát-oldatba öntve semlegesítjük, majd metilén-kloriddal extraháljuk, és a szerves fázisokat összeöntjük, sóoldattal mossuk, magnézium szulfáton szárítjuk és leszűrjük, majd a leszűrt, tiszta oldatbepároljuk. A visszamaradt anyagot flash kromatográfiával (metilén-klorid/metanol 9:1) tisztítjuk, és in vacuo szárítással a végterméket fehér, üvegszerű habként kapjuk (op.: 112-117 °C; C22H26N6O4S) .

6. PÉLDA

A (-)- [28- [2a,3a.-dihidroxi-4-p- [N6- [2- (5-klór-2-tienil) (ÍR)-1-metil-etil]-amino]-9-adenil]-oiklopentán]-Ι-β-Ν-etilkarboxi-amid előállítása

1. lépés: A 2. példában leírtak szerint előállított, optikailag tiszta (+)-[2S-[2a,3a-dimetil-metilén-dioxi]-4-β(6-klór-9-adenil)]-ciklopentán-l-p-N-etil-karboxi-amidot, és a 4. példában leírtak szerint előállított 2’-R-(5-klór-tien2-il) -2-propil-amint ([a]_D ²⁰ = -15,6 (c = 3,7, CH₃OH) ) a 4. példában leírtak szerint reagáltatva a végtermék 2,3dimeti1-metilén-dioxi-származékát kapjuk.

2. lépés: Az 1. lépésben kapott dimetil-metilén-dioxiszármazékot visszafolyatással (reflux) kb. 3 órán át 5 ml 50%-os vizes hangyasavban melegítjük. A lehűtött reakcióelegyet bepároljuk, a visszamaradt szilárd anyaghoz toluolt adunk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A visszamaradt anyagot etil-acetátban oldjuk, nátriumbikarbonát-oldattal és sóoldattal mossuk, szárítjuk, szűrjük és bepároljuk, miáltal - egy éjszakás szárítás után - fehér, szilárd anyagot (0, 240 g) kapunk, op. : 188-4 °C; elemi összetétel: C20H25N6SO3CI; [a] _D ^zo = -86,49 (c = 5,5, MeOH) .

7-29., 31-34. PÉLDÁK

Az 1-6. példában leirt általános eljárásokat követve az I. táblázatban felsorolt, találmány szerinti vegyületeket állítottuk elő. A 7-21., 31. és 32. példában a heterociklusos amint kereskedelmi forgalomban beszerezhető 6-klór-purin-riboziddal reagáltattuk; a 22. és 23. példában a heterociklusos amint N6-klór-5’-N-etil-karboxi-amidoadenozinnal reagáltattuk; a 24-31., 33. és 34. példában a heterociklusos amint vagy (±)~, vagy (+) konfigurációjú [2S— [2a,3a-dimetil-metilén-dioxi-4-p-(6-klór-9-adenil)ciklopentán-1-β-Ν-etil-karboxi-amiddal reagáltattuk.

• · • ··* · ··· · · • ·· ·· ·· ·····

I. TÁBLÁZAT

Példa/ (Reakcióváziat)	Amin	Termék	op./°C
7.(F)		Ν'⁵- [ transz-2-(tiofen-	165-170
		2-il)-ciklohex-l-il] -
		adenozin
8. (F)	Z>*^NHa	N*- [ transz-2-(tiofen-	99-105
		3-il)-ciklohex-4-en-
	1-il] -adenozin
9. (C)		N⁴- [2-(2'-amino-	218-219
benzo-tiazolil)-etil] -
		adenozin
10. (C)		N*- [ 2-(2'-tio-benzo-	149-150
tiazolil)-etil] -
		adenozin
ll.(C)		Ν'⁵- [2-(6’-etoxi-2-	154-155
nh₂	tio-benzo-tiazolil-
		etil] -adenozin
12. (H)	HaN^^S	N⁴-[2-(4’-metil-	202-203
tiazol-5'-il)-etil] -
		adenozin
13· (G) _;		N*-[2-(2'-tiazolil)-	181-183
		etil] -adenozin
14. (H)	«X	- [2-(2'-metil-4·- tiazolil)-etil] -	116-118

adenozin

Amin

Tennék op./°C

I. TÁBLÁZAT (folytatás)

Példa/ (Reakcióvázlat)

15. (D)

N*-[(R)-l-metil-2-(2'benzo- [b] -tiofenil)133-134

NH,

18. (G) \-N

104-105

N*- [ 2-(4’-metil-2'tiazolil)-metil] adenozin

21. (D)

135-136 ; cr 's

NH₂

N*- [ l-(5-k!ór-tien2-il)-2-butil]adenozin

22. (F⁴)

N*- [transz- 2-(tiofen- 2il)-ciklohex-4-en-lil] -adenozia-5-N-etil karboxi-amid^b

108-112

• ·

	I. TÁBLÁZAT	(folytatás)
Példa/
(Reakcióvázlat)	Amin	Termék	op./°C
23. (C^d)		N*- [ 2-(2’-(amino-benzo- tiazolil)-etil] -adenozin- 5-N-eti 1- karboxi-amid	123-124
24. (H)		(±)-N*- [2-(4^,’-metil-5”- tiazolil)-etil] - karbociklusos adenozin-	92-93
		5-N-eti 1 karboxi-amid
25. (G)	-	(±>N- [2-(2’-	170
		tiazolil)etil] - karbociklusos adenozin-
		5’-N-etil karboxi-amid
26.		(-J-N*- [(tiofen-2-il)- etán-2-il] -karbociklusos adenozin-5’-N-etil -	185-187
		karboxi-amid
27. (D)		[(R)-l-(tiofen-2-	85-87
	cm_NH!	il)-prop-2-il]- karbociklusos adenozin- 5’-N-etil-karboxi-amid^c
28. (E) í		(±>N*-[l-(tíofen-3-il>- etón-2-il] -karbociklusos	195-198

adenozin-5-N-eti I karboxi-amid

I. TÁBLÁZAT (folytatás)

Példa/
(Reakcióvázlat)	Amin	Termék	op./°C
29. (C)	QS^^NH'	(1)-1^-(2-(2-001^0- benzo-tiazolil)-etil] - karbociklusos adenozin-	209-211
		5-N-etil karboxi-amid
31. (D)	X^n	N^ó- [ l-etil-2-(3-klór- tien-2-il)-etil] -adenozin	137-139
32. (D)	_ Cü_	N*-[l-metil-2-(3-klór- tien-2-il)-etil ] -adenozin	137-139
33. (D)		(-)- [2S- [2a,3tt-dihidroxi-4p-	88-
	xx^ h₂n'^^xA's'^	[N*- [2-(3-klór-2-tienil)-l(R,S)- etil-etil] -amino] -9-adenil] - ciklopentán-ip-etil-karboxi-amid	91

34.

(-)- [2S- [2ot,3a-dihidroxi-4p[N*- [ 2-(3-klór-2-tienil)-l(R)etil-etil] -amino] -9-adenil] c ikl op entán-1β-éti 1-karboxi-amid

9596

“ az amin prekurzorát képező alkohol optikai forgatóképessége: [a]²⁰ = +14.9° (c = 1,27, CH3OH) ; ^b az amin optikai forgatóképessége: [a]²⁰ = +25,8° (c =1,67, CH3OH) ;

^c optikai forgatóképesség: [a]²⁰ = -15,6° (c = 3,04, CH₃0H) ; ^d az amint az N⁶-klór-5’-N-etil-karboxi-amid-adenozin 2’,3’izopropilidén-származékával reagáltattuk; a védőcsoport eltávolítását a 11. példában leírt eljárás szerint végeztük.

• ·

30. PÉLDA

A (±)-N6-[1-(tiofen-2-il)-etán-2-il]-N’-l-deazaaristeromicin-5’-N-etil-karboxi-amid előállítása

1. lépés: 2-klór-3-nitro-4-[2-(2-tiofenil)-etil]-aminopiridin előállítása

A 2,4-diklór-3-nitro-pridin (1,5 g) , 2-amino-etil-tiofén (1

g) és trietil-amin (5 ml) elegyét etanolban (60 ml' visszafolyatással melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, az oldószert elpárologtatjuk, és a visszamaradt anyagot szilikagélen (10% hexán/CH₂Cl_z) kromatográfáljuk, miáltal a kívánt addiciós terméket kapjuk.

2. lépés: (í)Ιβ-Ν-etil karboxi-amid-2a,3a-izopropilidéndioxi-4P~[2-(3-nitro-4-[2-(2- tiofenil)-etil]-aminopiridil)-amino]-ciklopentán előállítása

Az 1. lépésben kapott tiofenil-amino-piridin (1,8 mmol), (±)-lp-N-etil-karboxi-amid-4p-amino-2a, 3a-izopropilidéndioxi-ciklopentán (0,3 g) és trietil-amin (0,3 ml) elegyét nitro-metánban (15 ml) kb. 15 órán át visszaf olyatással (reflux) melegítjük. Az oldószert eltávolítjuk, a visszamaradt anyagot metilén-kloridban feloldjuk, szilikagélen (2% metanol/kloroform) kromatográfáljuk, miáltal szilárd halmazállapotú termékhez jutunk, melyet a következő lépésben használunk fel.

3. lépés: (í)ip-N-etil karboxi-amid-2a,3a-izopropilidénάίοχί-4β- [2- (3-amino-4- [2- (2- tiofenil) -etil] -aminopiridil)-amino]-ciklopentán előállítása

A 2. lépésben kapott nitrovegyület (0,39 g) és Pd/C (0,01 g) etanolban (7 ml) készített elegyét hidrogén atmoszférában körülbelül 5 órán keresztül keverjük. A katalizátor kiszűrjük, a szűrletet bepároljuk, majd az így kapott olajat florisil-en (10 % metanol/metilkén-klorid eleggyel) tisztítjuk, miáltal szilárd anyagként a kívánt terméket kapjuk.

4. lépés: (±)-N6-[1-(tiofen-2-il)-etán-2-il]-Ν'-1-deazaaristeromicin-5^T-N-etil-karboxi-amid előállítása

A 3. lépésben kapott aminovegyület (0,13 g) és formamidinacetát (0,72 g) metoxi-etanolban (30 ml) készített elegyét kb. 3 órán át visszafolyatással melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, az oldószert elpárologtatjuk, és a visszamaradt anyaghoz vizet (5 ml) és hangyasavat (5 ml) adunk. A savas elegyet 50 °C-on kb. 5 órán át melegítjük, majd az oldószert eltávolítjuk, és a visszamaradt anyagot szilikagélen (10 % ·metanol/metilén-klorid elegy alkalmazásával) kromatografáljuk, s a kapott olajat etil-acetátból átkristályosítva, kristályos, szilárd anyagként a kívánt terméket kapjuk (op.: = 155-156 ’C).

Az optikailag tiszta vegyületet a 2. lépésben kapott ciklopentán-amin (+) vagy (-) enantiomerének alkalmazásával állítjuk elő.

» · « » · • 9 · ···· * ·

35. PÉLDA (2S) -2a, 3a-dihidroxi-4p- [N6- [2- (5-klór-2-tienil) - (ÍR) -1metil-etil]-amino-9-adenil]-oiklopentán-ip-N-etil-karboxiamid-N¹-oxid előállítása (2S)-2a, 3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxiamid (0,25 g) és jégecet (20 ml) 30 %-os hidrogén-peroxidban (1 liter) készített oldatát szobahőmérsékleten négy napig keverjük, majd az elegyet in vacuo bekoncentráljuk. A visszamaradt anyagot flash kromatográfiával (eluensként 20 % metanolt tartalmazó etil-acetátot alkalmazva) tisztítjuk, a kapott anyagot forró metanolban keverjük, majd leszűrjük, miáltal a kívánt terméket kapjuk (op. >240 ’C) .

36. PÉLDA [IS-[la,2p,3p,4a(S*)]]-4-[7-[[2-(5-klór-2-tienil)-1-metiletil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]píridin-3-il]-N-etil-2,3dihidroxi-oiklopentán-karboxi-amid előállítása

1. lépés: 2-klór-4-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]amino-3-nitro-piridin előállítása

Lényegében a 30. példa 1. lépésében leírt eljárást alkalmazva - a nyers terméket (heptánban 10 % - 30 % etilacetát-gradiens alkalmazásával) flash kromatográfiával tisztítva -, a kívánt terméket 2-(5-klór-2-tienil-(ÍR)-1metil-etil-aminból állítottuk elő.

2. lépés: (-)-lp-N-etil-2a,3a-izopropilidén-dioxi-4p-[4-[2(5-klór-2-tienil) - (ÍR) -1-metil-etil] -amino-3-nitro-2piridil]-amino-ciklopentán-karboxi-amid előállítása

2-klór-4-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil] -amino-3nitro-piridint (0,68 g), (-)~ip~N-etil-2a, 3a-izopropilidéndioxi-4p-amino-ciklopentán-karboxi-amidot (0,381 g) és trietil-amint (0,85 ml) etanolban (50 ml) elegyítünk, és a kapott elegyet visszafolyatással (reflux) kb. 18 óra hosszat melegítjük. Az elegyet in vacuo bekoncentráljuk, a nyers terméket (metilén-kloridban 0,5 % metanolt tartalmazó eleggyel eluálva) flash kromatográfiával tisztítjuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk.

3. lépés: (-)-lp-N-etil-2a,3a-izopropilidén-dioxi-4p-[3amino-4-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-2piridil]-amino-ciklopentán-karboxi-amid előállítása (-) -ip-N-etil-2a, 3a-izopropilidén-dioxi-4p~ [4- [2- (5-klór--2tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-3-nitro-2-piridil]-aminociklopentán-karboxi-amidot 0,90 g) és ón(II)-kloriddihidrátot (2,1 g) etanolban (20 ml) elegyítünk, és a kapott elegyet 70 °C-on kb. 30 percig melegítjük. Az elegyet jégre öntjük, vizes nátrium-bikarbonáttal enyhén lúgossá tesszük, és a vizes fázist etil-acetáttal extraháljuk. Az etilacetátos oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük, majd in vacuo be koncentrálva a kívánt terméket kapjuk, amelyet további kezelés nélkül a következő lépésben használunk fel.

• · · « ·

4. lépés: [IS-[Ια, 2β, 3β, 4a(S*) ] ]-4-[7-τ [ [2-(5-klór-2-tienil) 1-metil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid előállítása

Lényegében a 30. példa 4. lépésében leírt eljárást alkalmazva, a kívánt terméket (op.: 164-165 ’C) (-)-Ιβ-Νetil-2a,3a-izopropilidén-dioxi-4p-[3-amino-4-[2-(5-klór-2tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-2-piridil]-aminociklopentán-karboxi-amidból állítjuk elő.

Az alábbi példákban szereplő vegyületeket - lényegében a 30. példában leírt eljárások alkalmazásával - a megfelelő kiindulási anyagokból állítjuk elő.

37. PÉLDA [IS-[Ια, 2β,3β,4a] ]-4-[7-[[2-(3-klór-2-tienil)-1-etiletil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid (op.: 79-82 ’C).

38. PÉLDA [IS-[Ια,2β, 3β, 4a]]-4-[7-[[2-(2-tienil)-1-izopropiletil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid (op.: 75-85 ’C).

>

39. PÉLDA [IS-[Ια,2β,3β,4a(S*)]]-4-[7-[[2-(3-klór-2-tienil)-1eti1-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid (op.: 75-78 ’C).

• »

40. PÉLDA [IS-[la,2β, 3β, 4a(S*) ] ]-4-[7-[ [2- (2-tienil)-1-metiletil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-éti1-2,3dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid (op.: 155-160 °C) .

41. PÉLDA [IS-[1α,2β,3β,4α]]-4-[7-[[2-(5-kl6r-2-tienil)-l-etil-etil]amino]-3H-imidazo[4,5-b]pirídin-3-i1]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid előállítása

A kívánt terméket (op.: 77-85 °C) - lényegében a 36.

példában leírt eljárás alkalmazásával - 2-(5-klór-2-tienil)(ÍR)-etil-etil-aminból állítottuk elő.

42. PÉLDA (2S)-2a,3a-bisz-metoxi-karbonil-oxi-4p- [N6- (2- (5-klór-2tienil)-(ÍR,-1-metil-etil]-amino-9-adenil]-aiklopentán-Ιβ-Νetil-karboxi-amid előállítása (2S)-2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxiamid (0,56 g) és 4-dimetil-amino-piridin (1 mg) THF-ban (25 ml) készített elegyéhez metil-klór-formiátot (0,21 ml) adunk, és a kapott oldatot szobahőmérsékleten 1 óra hosszat keverjük. Az elegyet etil-acetáttal hígítjuk, sóoldattal mossuk, majd a szerves oldatot magnézium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük és in vacuo bekoncentráljuk. A nyers terméket hexán/etil-acetát elegyből átkristályosítjuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk (op.: 74-76 ’C).

43. PÉLDA (2S) -2a, 3a-dihidroxi-4p- [N6- [2- (5-klór-2-tienil) - (ÍR) -1metil-etil] -amino-9-adenil ] -oiklopentán-lfl-N-etil-karboxiamid-etoxi-metllén-aoetál előállítása (2S) -2a, 3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxiamid (0,14 g), trietil-ortoformiát (3 ml) és p-toluolszulfonsav (1 mg) elegyét visszafolyatással (reflux) kb. 1 óra hosszat melegítjük, majd az oldószert in vacuo eltávolítjuk. A visszamaradt anyagot etil-acetátban feloldjuk, az oldatot sóoldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és in vacuo bekoncentráljuk. A nyers terméket flash” kromatográfiával (eluensként 5 % metanolt tartalmazó metilén-klorid alkalmazásával) tisztítjuk, majd hexán/etil-acetát elegyből átkristályosítva a kívánt terméket kapjuk (op.: 67-70 ’C).

44. PÉLDA (2S)-2tt,3tt-dihidroxi-4p- [N6- [2- (5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1metil-etil]-amino-9-adenil]-oiklopentán-ip-N-etil-karboxiamid-2,3-karbonát előállítása (2S)-2a,3a-dihidroxi-4P~[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxiamid (0,17 g) és 1,1'-karbonil-diimidazol (0,071 g) • · · benzolban (5 ml) készített oldatát 5 órán keresztül visszafolyatással melegítjük, majd 60 °C-on kb. 18 óra hosszat keverjük. Az oldatot sóoldattal mossuk, magnéziumszulfáton szárítjuk, leszűrjük és in vacuo bekoncentráljuk. A visszamaradt anyagot flash kromatográfiával (eluensként 5 % metanolt tartalmazó metilén-klorid alkalmazásával), majd hexán/etil-acetát elegyből végzett átkristályosítással tisztítjuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk (op.: 87-89 °C) .

. PÉLDA (2S) -2a,3a-bisz-metil-karbamoil-oxi-4p- [N6- [2- (5-klór-2tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip~Netil-karboxi-amid előállítása (2S) -2a, 3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR) 1-metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxiamid (0,16 g) tetrahidrofuránban (5 ml) készített oldatához metil-izocianátot (0,05 ml) és 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7-ént (1 csepp) adunk. Az oldatot 50 °C-on kb. 2,5 órán át keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük, etilacetáttal hígítjuk, és sóoldattal mossuk. A szerves oldatot sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és in vacuo bekoncentráljuk. A visszamaradt anyagot flash kromatográfiával (eluensként 5 % metanolt tartalmazó metilén-klorid alkalmazásával), majd hexán/etil-acetát elegyből végzett átkristályositással tisztítjuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk (op.: 97-99 ’C).

46. PÉLDA (2S) -2a,3tt-dihidroxi-4p- [N6- [2- (5-klór-2-tienil)- (ÍR)-1raetil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxiamid-2,3-tio-karbonát előállítása (2S) -2a, 3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-Ιώβ til-etil] -amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxiamid (0,35 g) és tio-karbonil-diimidazol (0,134 g) benzolban (10 ml) készített elegyét 45 °C-on kb. 2,5 órán át melegítjük. Az oldatot sóoldattal mossuk, magnéziumszulfáton szárítjuk és in vacuo bekoncentráljuk. A visszamaradt anyagot flash” kromatográfiával (eluensként 5 % metanolt tartalmazó metilén-klorid alkalmazásával), majd hexán/etil-acetát elegyből végzett átkristályosítással tisztítjuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk (op.: 115-117 ’C) .

47. PÉLDA

N⁶-[2-(3-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-2’-0-metiladenozin előállítása

6-klór-9-(2’-O-metil-p-D-ribofuranozil)-9H-purin (melyet a 0378518 számú európai közzétételi iratban leírtak szerint állítottunk elő) (0,28 g), 2-(3-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metiletil-amin (0,163 g) és trietil-amin (0,5 ml) etanolban (30 ml) készített oldatát visszafolyatással (reflux) kb. 18 órán át melegítjük, majd lehűtjük, és in vacuo bekoncentráljuk.. A visszamaradt anyagot flash kromatográfiával (eluensként 5 % metanolt tartalmazó metilén-klorid alkalmazásával), majd hexán/etil-acetát elegyből végzett átkristályosítással tisztítjuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk (op.: 75-76 °C) .

48. PÉLDA

N⁶-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-2’-O-metiladenozin előállítása

A kívánt terméket (op. 84-85 °C> - lényegében a 47.

példában leírt eljárás alkalmazásával - 2-(5-klór-2tienil) - (ÍR)-metil-etll-aminból állítjuk elő.

49. PÉLDA

N⁶-[transz-5-(2-tienil)-ciklohex-l-en-4-il]-2’-O-metiladenozin előállítása

A kívánt terméket (op.: 86-89 °C) - lényegében a 47.

példában leírt eljárás alkalmazásával - transz-2-(2-tienil)ciklohex-4-enil-aminból állítjuk elő.

50. PÉLDA

1(R)-2-(5-klór-2-tienil)-1-raetil-etil-amin előállítása

1. lépés: 1(S)-2-(5-klór-2-tienil)-1-hidroxi-l-metil-etán előállítása

2-klór-tiofén (8,17 g) tetrahidrofuránban (80 ml) készített oldatát -30 ’C-ra hűtjük, és 1,6 M hexános n-butil-lítium73 oldatot (43,0 ml) csepegtetünk hozzá. Az elegyet -30 ’C-on kb. 1 órán át keverjük, majd (S)-propilén-oxidot (4,00 g) adunk hozzá, az elegyet 0 °C-ra melegítjük, és ezen a hőmérsékleten kb. 3 órán keresztül keverjük. A reakciót telített vizes ammónium-klorid-oldat hozzáadásával elfojtjuk, az oldatot éterrel hígítjuk, és a fázisokat elkülönítjük. A szerves fázist sóoldattal mossuk, magnéziumszulfáton szárítjuk, és in vacuo bekocentrálva a kívánt terméket kapjuk.

2. lépés: 1(R)-2-(5-klór-2-tienil)-1-metil-l-ftálimido-etán előállítása (S)-2-(5-klór-2-tienil)-1-hidroxi-l-metil-etán (8,8 g), trifenil-foszfin (13,1 g) és ftálimid (7,35 g) THF-ban (80 ml) készített oldatához cseppenként dietil-azodikarboxilátot (7,9 ml) adunk. Az oldatot kb. 18 óra hosszat keverjük, majd az oldószert in vacuo eltávolítjuk. A visszamaradt anyagot flash kromatográfiával (eluensként 20 % hexánt tartalmazó metilén-klorid alkalmazásával) tisztítjuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk.

3. lépés: 1(R)-2-(5-klór-2-tienil)-1-metil-etil-amin előállítása (R) -2-(5-klór-2-tienil)-1-metil-l-ftálimido-etánt (13,0 g) etanolban (75 ml) feloldunk, és hidrazin-hidrátot (2,5 ml) adunk hozzá. A kapott elegyet visszafolyatással melegítve kb. 1 óra hosszat keverjük. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a szilárd anyagot szűréssel eltávolítjuk, majd a szűrletet in vacuo bekoncentráljuk. A visszamaradt anyagot etil-acetátban feloldjuk, és az így kapott oldatot 5N sósavval keverjük. A fázisokat elkülönítjük, és a vizes fázis kémhatását 10 %-os nátrium-hidroxid oldattal pH > 10re állítjuk be, majd etil-acetáttal extraháljuk. A kapott, szerves oldatot sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük, és in vacuo bekoncentráljuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk. [a]_D = -22,96° (c = 11,5, metanol).

51. PÉLDA

1(R)-2-(2-tienil)-1-metil-etil-amin előállítása

1. lépés: 1(S)-2-(2-tienil)-1-hidroxi-l-metil-etán előállítása

A kívánt terméket, lényegében az 50. példa 1. lépésében leírt eljárás alkalmazásával, tiofénből állítjuk elő.

2. lépés: 1(R) -2-(2-tienil)-1-metil-l-ftálimido-etán előállítása

A kívánt terméket, lényegében az 50. példa 2. lépésében leírt eljárás alkalmazásával, 1 (S)-2-(2-tienil)-1-hidroxi-lmetil-etánból állítjuk elő.

3. lépés: 1(R)-2-(2-tienil)-1-metil-etil-amin előállítása

A kívánt terméket ([a]_D = -15,6° (c = 1; metanol)), lényegében az 50. példa 3. lépésében leirt eljárással, 1(R)~ 2-(2-tienil)-1-metil-l-ftálimido-etánból állítjuk elő.

52. PÉLDA .

1(8)-2-(5-klór-2-tienil)-1-metil-etil-amin előállítása

1. lépés: 1(S)-2-(5-klór-2-tienil)-1-hidroxi-l-metil-etán előállítása

1(S)-2-(5-klór-2-tienil)-1-hidroxi-l-metil-etán (5,70 g) tetrahidrofuránban (100 ml) készített, kevert oldatához trifenil-foszfint (5,34 g) és benzoesavat (2,49 g) adunk. Az elegyhez ezután cseppenként dietil-azo-dikarboxilátot (3,22 ml) adunk, és szobahőmérsékleten kb. 18 óra hosszat keverjük. Az oldószert in vacuo elpárologtatjuk. A visszamaradt anyagot flash kromatográfiával (eluensként 30 % hexánt tartalmazó metilén-klorid alkalmazásával) tisztítjuk, miáltal (R)-3-(5-klór-2-tienil)-2-propilbenzoátot kapunk. Az észtert (3,91 g) dioxánban (50 ml) feloldjuk, és az oldathoz 20 %-os vizes nátrium-hidroxidoldatot (15 ml) adunk. Az elegyet 3 órán át 55 °C-on melegítjük, majd in vacuo bekoncentráljuk. A visszamaradt anyagot etil-acetátban (200 ml) felvesszük, a szerves fázist sóoldattal mossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk, leszűrjük, és in vacuo be koncentráljuk, miáltal a kívánt terméket kapjuk.

2. lépés: 1(S)-2-(5-klór-2-tienil)-1-metil-etil-amin előállítása

Lényegében az 50. példa 2. és 3. lépésében leírt eljárást alkalmazva, a kívánt terméket ([a]_D = -21,71° (c = 1,1;

metanol)) 1(S)-2-(5-klór-2-tienil)-1-hidroxi-l-metil-etánból állítjuk elő.

A következő vegyületeket, lényegében az 50., 51. és 52.

példában leírt eljárások alkalmazásával, a megfelelő kiindulási anyagokból állítjuk elő.

53. PÉLDA

1(R)-2-(benzo-tiofen-2-il)-1-metil-etil-amin

54. PÉLDA

1(S)-2-(2-tienil)-1-metil-etil-amin ([ot] d = 15,5° (c = 1; metanol))

55. PÉLDA

1(R) -2- (3-bróm-2-tienil)-1-metil-etil-amin

56. PÉLDA

1(R)-2-[5- (2-piridil)-2-tienil]-1-metil-etil-amin

57. PÉLDA

1(R)-2-[5-(2-tienil)-2-tienil]-1-metil-etil-amin

58. PÉLDA

1(R)-2-(5-fenil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

59. PÉLDA

1(R)-2-(5-metoxi-2-tienil)-1-metil-etil-amin

60. PÉLDA

1(R) -2-(5-metil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

61. PÉLDA

1(R)-2-(5-bróm-2-tienil)-1-metil-etil-amin

62. PÉLDA

1(R)-2-(5-jód-2-tienil)-1-metil-etil-amin

63. PÉLDA .

1(R)-2-(5-metil-tio-2-tienil)-1-metil-etil-amin

64. PÉLDA

1(R)-2-(5-metil-szulfonil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

65. PÉLDA

1(R)-2-(5-etil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

66. PÉLDA

1(R)-2-(5-n-heptil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

67. PÉLDA

1(R)-2-(3-metil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

68. PÉLDA

1(R)-2-(4-metil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

69. PÉLDA (R)-2-(3-klór-2-tienil)-1-metil-etil-amin ([ot] d = -6,1° (c = 1; metanol))

70. PÉLDA

1(R)-2-(4-klór-2-tienil)-1-metil-etil-amin

71. PÉLDA

1(R) -2-(3-klór-5-fenil-2-tienil)-1-metil-etil-amin

72. PÉLDA

1(R) -2-(5-bróm-2-klór-2-tienil)-1-metil-etil-amin

73. PÉLDA

1(R)-2-(4-metil-5-klór-2-tienil)-1-metil-etil-amin ι 74. PÉLDA

1(R)-2-(2,5-diklór-3-tienil)-1-metil-etil-amin

A találmány szerinti vegyületek vérnyomáscsökkentő szerekként előnyösen alkalmazhatók magas vérnyomás • · · kezelésére; szívkoszorúér-véráramlást fokozó hatásuk miatt előnyösen alkalmazhatók szívizom-isémia kezelésére is. A találmány szerinti vegyületek ezenkívül szívvédő hatású szerekként is működnek, melyek előnyösen alkalmazhatók a szívizom - szívizom-isémia következményeként bekövetkező károsodásának megelőzésében vagy csökkentésében, továbbá lipolízis elleni szerekként előnyösen alkalmazhatók magas vérlipidszint és magas vérkoleszterinszint kezelésében.

A találmány tárgyát képező vegyületek - az adenozinreceptor-agonista aktivitás emlősökben történő kimutatására végzett - hagyományos Ai/A₂-receptorkötési vizsgálatokban aktivitást mutatnak. Az alábbiakban a találmány szerinti vegyületek receptorkötési aktivitásának meghatározásában alkalmazható tesztelő eljárások példáit írjuk le.

(A) Az adenozin-receptorkötési affinitás in vitro meghatározása

Az Ai receptorkötési aktivitást a ³H-ciklohexil-adenozin (³HCHA; Research Biochemicals Inc., Natick, Mass.) receptorról történő kiszorításán alapuló kompetíciós vizsgálattal határoztuk meg, amihez teljes patkányagyvelőből készült membránpreparátumot alkalmaztunk. A vizsgálatot R.F. Bruns és mtsai. eljárása szerint [Mól. Pharmacol., 29, 331 (1986)] végeztük. A nem-specifikus kötődést 1 mM teofillin jelenlétében határoztuk meg.

• · • Itt a · ·

Az A₂ receptorkötési vizsgálatot hasonló vizsgálati technika alkalmazásával, egy ismert A₂ receptor-specifikus adenozinantagonista (³H-CGS 21680) receptorról történő kiszorításán alapuló módszerrel végeztük, amihez patkányagyvelő striatumból származó membránokat alkalmaztunk. A nemspecifikus kötődést 20 pmól 2-klór-adenozin jelenlétében határoztuk meg.

A vizsgálatokat 25 ^eC-on, üveg kémcsövekben, kétszeri ismétléssel végeztük. A membránok hozzáadása után a kémcsöveket vortexeztük, és rázógépen 25 °C-on, 60 percig (Ai vizsgálat), illetve 90 percig (A₂ vizsgálat) inkubáltuk. A kémcsöveket az inkubálási idő felénél, majd vége közelében ismét vortexeztük. A vizsgálatot Brandel Cell Harvestor alkalmazásával, 2,4 cm-es GF-B filtereken végzett gyors szűréssel fejeztük be. A kémcsöveket hideg 50 mM Tris-HCl pufferrel (pH = 7,7 vagy 7,4) háromszor mostuk, a mosások közé pedig 15 másodpercen belül elvégzett szűréseket iktattunk. A nedves filterkorongokat 10 ml Aquasol II-vel (New England Nuclear) töltött üveg szcintillációs fiolákba tettük. A fiolákat egy éjszakán keresztül rázógépen rázattuk, majd a képerces beütésszám mérése érdekében folyadékszcintillációs analizáló készülékbe helyeztük. A receptor-kötődés IC_So~értékeit (vagyis azt a koncentrációt, amelynél a találmány szerinti, tesztelt vegyület a receptorról kiszorította a radioaktívan jelölt standardot) görbeillesztő számítógépes program (R.S/1, Bolt, Beranek és Newman, Boston, MA) alkalmazásával kaptuk.

(Β) Az érellazító hatás in vitro meghatározása izolált sertés szlvkoszorú-artériákban ·ί· · ·

Egy helyi vágóhídtól kapott sertés szívkoszorú-artériákat óvatosan kimetszettünk, és megtisztítottunk a zsírtól, vértől és tapadó szövetektől. Az erekből kb. 2-3 mm széles gyűrűket vágtunk ki, és ezeket 37 °C-os, oxigénnel telített (O₂: CO₂=95:5) Krebs-Henseleit pufferrel töltött, vízköpenyes szövetfürdőkbe helyeztük, és rozsdamentes acélpálcák és egy erőátalakító között, L-alakú horgokon rögzítettük. A Krebs-puffer összetétele a következő: 118 mM NaCI? 4,7 mM Kel; 2,5 mM CaCl₂; 1,2 mM MgS0₄; 1,2 mM KH₂PO₄; 25,0 mM NaHC0₃; és 10,0 mM glükóz. A gyűrűket - 5 grammos alap-feszitettség mellett - 90 percig, gyakori puffercserével ekvilibráltuk. Az optimális feszesség kialakulásának biztosítása érdekében a artériagyűrűket - a 3 μΜ PGF2a hozzáadása előtt - kétszer 36 mM KCl-oldattal, egyszer pedig 10 μιηόΐ PGF2a-val előkezeltük. Amikor az izometrikus feszültség állandósult, a találmány szerinti adenozin-antagonisták összeadódó dózisait adtuk a szövetfürdőkhöz (rendszerint 1 mM-tól 100 μΜ-ig terjedő koncentrációban). A 3 μΜ tekintettük 100 %-nak; a százalékaként fejeztük ki.

PGF2a-val elért feszülést többi értéket e maximum Az ellazítás IC₅o~értékeit (vagyis azt a koncentrációt, amelynél egy találmány szerinti vegyület a feszülés 50 %-os csökkentését idézi elő) a fentebb említett lineáris görbeillesztő számítógép-program alkalmazásával határoztuk meg.

(C) Az átlagos artériás vérnyomás (ÁAV) és a szivfrekvencia (SZF) in vivő meghatározása normális vérnyomású, elaltatott patkányokban, illetve spontán magas vérnyomású patkányokban (1) Elaltatott patkány

A normális vérnyomású patkányokat nátrium-pentobarbitállal (50 mg/kg, i.p.) elaltattuk és műtőasztalra tettük. Az artériás vérnyomás mérése, illetve a tesztvegyületek intravénás beadása érdekében combartériába, illetve -vénába kanült helyeztünk. Az állatokat szívműködését a műtét után tíz percig hagytuk normalizálódni. Az átlagos artériás vérnyomást folyamatosan mértük és regisztráltuk, a szivfrekvenciát pedig az artériás pulzusszám alapján ellenőriztük. Az alapértékek megállapítása és regisztrálása után a tesztelni kívánt, találmány szerinti vegyület növekvő dózisait (1, 3, 10, 30, 100, 300 és 1000 gg/kg) adtuk be intravénásán. A szív-érrendszeri paraméterek maximális változásait az adenozin-agonisták egyes dózisainak beadása után figyeltük meg. Patkányonként csak egy vegyületet teszteltünk. A vegyületek szívfrekvenciát és átlagos artériás vérnyomást csökkentő hatását az adott vegyület szívfrekvencia vagy artériás vérnyomás 25 %-kal történő csökkentéséhez szükséges - dózisának (ED₂s) meghatározásával értékeljük.

(2) Spontán magas vérnyomású patkány (SMVP)

A találmány szerinti vegyületek orális vérnyomáscsökkentő hatását eszméletüknél lévő, spontán magas vérnyomású patkányokban vizsgáltuk. A patkányokat nátriumpentobarbítállal (50 mg/kg, i.p.) elaltattuk, és a hasukba (egy középvonali metszésen keresztül) telemetrikus jelátalakítót ültettünk. Az artériás nyomás közvetlen mérésének elősegítése érdekében a jelátalakító kanüljét a hasi aortába helyeztük. A jelátalakítót a hasfalhoz rögzítettük. A műtét utáni felépülést követően (legalább hét nappal a műtét után) a patkányokat vevőtálcára helyeztük, és aktiváltuk a jeladó/átalakító rendszert. Az eszméletüknél lévő patkányok szisztolés, diasztolés és átlagos artériás vérnyomását 1,5 órán keresztül regisztráltuk, hogy stabil alapértékeket állapíthassunk meg. Ezután az egyes patkányoknak a találmány szerinti, tesztelni kívánt vegyületek egy-egy dózisát (vagy hordozót) adtunk be, és az artériás vérnyomás, illetve a szívfrekvencia változásait 20 órán át ellenőriztük és regisztráltuk.

A találmány tárgyát képező - a példákban, illetve a 6. példa

1. lépésében előállított - vegyületek biológiai aktivitásának meghatározásakor kapott eredményeket a II. táblázatban mutatjuk be.

II. TÁBLÁZAT

Példa	Adenozin receptor- kötési aktivitás/ IC_M (nM)	Érellazitó hatás/ IC50 (μΜ)	Elaltatott	Vémyomás/szívfiekvencia jatkányok SMVP*
	A,	Az		ÁAV/ED25 (pg4cg)	SZF/EDzs (V&kg)	Dózis (mg/kg)	Aav (%)	SZF (%)
4.	1,66	55	0,73	13	19	5	28(CS)	20(CS)
5.	4,26	91	0,068	-	-	-	-	-
6.	2,69	12,88	0,021	-	-	1	18(CS)	7(N)
6.(1)	>1000	>1000	19,1	-	-	-	-	-
7.	3,5	28	4	6	18	5	45(CS)	22(CS)
8.	5	138	-	10	23	-	-	-
9.	4	1000	11,9	5	4	-	-	-
10.	3,8	>1000	-	-	-	-	-	-
11.	7,4	>1000	-	-	-	-	-	-
12.	23	224	0,5	4	17	-	-	-
13.	41	191	0,24	3	>10	-	-	-
14.	79,4	>1000	-	-	-	-	-	-
15.	4,07	1000	2,45	1,5	1,4	-	-	-
16.	1,7	>1000	-	-	-	-	-	-
17.	67,6	5248	18,77	-	-	-	-	-
18.	166	52	0,46	2	>10	-	-	-
19.	36	1000	0,75	-	-	-	-	-
20.	3,98	158	-	-	-	-	-	-
21.	0,09	14,8	-	-	-	-	-	-
22.	2,69	29,5	0,1	-	-	-	-	-
23.	0,32	891	4,4	6	7	-	-	-

II. TÁBLÁZAT (folytatás) ’

Példa	Adenozin receptor- kötési aktivitás/ ic₅₀ (nM)	Érellazitó hatás/ ICjo (μΜ)	Vémy om ás/szí vfrekvenc i a
Elaltatott patkányok	SMVP*
	A,	Az		ÁAV/EDzs (MgAg)	SZF/ED₂₅ (p^kg)	Dózis (mg/kg)	ÁAV (%)	SZF (%)
24.	>1000	>1000	-	6	>10	5	17(CS)	6(N)
25.	1258,3	355	0,64	-	-	-	-	-
26.	87,1	63,1	0,082	4	>30	2,5	41(CS)	3(N)
27.	5,01	29,5	0,043	-	-	1	27(CS)	1(N)
28.	417	>1000	-	-	-	-	-	-
29.	35,48	>1000	22	16	31	5	19(CS)	12(CS)
30.	562	>1000	12,1	6	>10	-	-	-
31.	0,03	8,9	-	-	-	-	-	-
32.	0,049	45	-	-	-	-	-	-
34.	1,6	23	0,072	-	-	-	-	-
35.	1087	6351	3,3	-	-	-	-	-
36.	8,8	43,4	0,493	-	-	-	-	-
37.	16,2	110	0,45	-	-	-	-	-
38.	5,7	55,5	0,47	-	-	-	-	-
39.	3,98	46,8	-	-	-	-	-	-
40.	9,3	68,8	0,283	-	-	-	-	-
41.	14,2	158	-	-	-	-	-	-
42.	>1000	>10000	2,44	-	-	-	-	-
43.	8428	>10000	7,83	-	-	-	-	-
44.	55	331	0,316	-	-	-	-	-
45.	6351	>10000	4,1	-	-	-	-	-

• »···

II. TÁBLÁZAT (folytatás)

Példa	Adenozin receptorkötési aktivitás/ IC50 (nM)	Érellazító hatás/ ICío (μΜ)	Vérny om ás/szí vfiekvenc i a
Elaltatott patkányok	SMVP*
	Ai	A2		ÁAV/ED25	SZF/ED25	Dózis	ÁAV	SZF
				CW	()Wkg)	(mg/kg)	(%)	(%)
46.	13,5	81	3,52	-	-	-	-	-
47.	23	2818	5,7	-	-	-	-	-
48.	8,35	1445	-	-	-	-	-	-
49.	69	2884	9,81	-	-	-	-	-

ÁAV = átlagos artériás vérnyomás; SZF = szívfrekvencia; SMVP*: spontán magas vérnyomású patkány (CS = csökkenés; N = növekedés).

Ha a szív felé haladó véráramlást rövid időtartamra (2-5 percre) megszakítjuk, majd helyreállítjuk (reperfúzió), a szív védetté válik a véráramlás hosszabb ideig (pl. 30 percig) tartó megszakadása miatt kialakuló károsodással szemben.

A vegyületek - szívizom-kondicionálás hatását utánzó képességének meghatározása érdekében végzett tesztekben a találmány szerinti vegyületek hatásosnak bizonyultak. A találmány szerinti vegyületek sziwédő hatásának meghatározásában előnyösen alkalmazható, példaként szolgáló tesztmódszereket a következőkben írjuk le.

A szlwédő aktivitás meghatározása patkányban (1) Általános sebészeti előkészítés

Kifejlett Sprague-Dawley patkányokat Inactin-nal (100 mg/kg, i.p.) elaltatunk, légcsövüket intubáljuk, és egy kisállatokhoz alkalmas lélegeztetőkészülékkel pozitív légcserét biztosítunk. A találmány szerinti, tesztelni kívánt vegyületek beadása, illetve a vérnyomás mérése érdekében az állatok combvénájába, illetve -artériájába katétereket helyezünk. A patkányok mellkasának bal oldalán, a mellizmokon metszést ejtünk, és az izmokat széthúzzuk, hogy hozzáférjünk a negyedik bordaközhöz. A mellüreget felnyitva szabaddá tesszük a szivet. A szívkamrai falon - a baloldali fő szívkoszorú-artéria közelében - 4-0 hosszúságú prolin-varratot vezetünk át, és ezt a varratot (egy csúszócsomó meghúzásával) a szívkoszorú-artéria véráramlásának megszakításához alkalmazzuk. Annak igazolása érdekében, hogy a szívkoszorú-artériát pontosan azonosítottuk, a szív felületére Doppler-féle impulzusos véráramlásmérő készüléket helyezünk. A bal szívkamrába is helyezünk egy katétert, hogy a kísérlet ideje alatt ellenőrizhessük a kamra működését.

(2) Kondicionálás és tesztelés

A szív kondicionálása érdekében a szívkoszorú-artériát két percre elzárjuk (a véráramlást megszakítjuk). A csúszócsomó kioldásával három percre visszaállítjuk a véráramlást (reperfúzió), majd ezt az eljárást (elzárás/reperfúzió) még kétszer megismételjük. Az utolsó kondicionálási lépés befejezése után öt perccel az artériát 30 percre ismét elzárjuk, majd. három órás reperfúziót végzünk. Amennyiben egy találmány szerinti vegyületet tesztelünk, az elzárás/reperfúzió eljárás helyett a 30 perces érelzárás előtt a vegyületet 30 percig infúzióval a keringésbe juttatjuk. A három órás reperfúziós periódus után az artériát ismét elzárjuk, és a balkamrai katéteren keresztül 1 ml Patent Blue festéket adunk be, és a szívet

I intravénásán adott kálium-kloriddal leállítjuk. Ez a művelet lehetővé teszi, hogy a festék behatolhasson a szív egészséges szövetébe, de a szív isémia miatt károsodott része (a veszélyeztetett terület) ne vegye fel a festéket. Az infarktus kiterjedésének meghatározása érdekében a szivet gyorsan kivesszük. A meghatározáshoz a szívet - csúcsától alapjáig - négy-öt 1-2 mm vastagságú metszetre vágjuk, majd a metszeteket 15 percig 1 %-os trifenil-tetrazolium-oldatban inkubáltuk. Ez a festék az életképes szövettel reagál, és annak téglavörös színét okozza. Az infarktusos szövet nem lép reakcióba a festékkel, és halványfehér színű marad. A szövetmetszeteket videoleképezős vizsgálati készülékbe helyezzük, és az infarktus kiterjedését planimetriával határozzuk meg. A találmány szerinti, tesztelt vegyület szívinfarktusra gyakorolt hatását értékeljük, és a kapott eredményeket a szívvédő hatás mértékének meghatározásához használjuk.

A találmány tárgyát képező egyik - példaként leírt vegyület fenti eljárással végzett tesztelésének eredményeit az alábbi, III. táblázatban mutatjuk be.

III. TÁBLÁZAT

Tesztelt állatok	Infarktussal veszélyeztetett terület (%)
Kontroll¹	63,5+5
Kondicionált²	15+8
Alacsony dózissal kezelt állatok³	23+9
Nagy dózissal kezelt állatok⁴	18 + 5

¹ az állatokat nem kondicionáltuk, és nem kezeltük vegyülettel;

² az állatokat az elzárás/reperfúzió művelet ismétlésével kondi ci ónáltu k;

³ az állatoknak a 39. példában előállított vegyületet 1 μg/kg dózisú i.v. pirulában, majd - a 30 perces érelzárási periódus előtt 30 percig - 0,1 gg/kg/perc dózisban i.v. infúzióval adtuk be;

⁴ az állatoknak a 39. példában előállított vegyületet 10 gg/kg dózisú i.v. pirulában, majd - a 30 perces érelzárási periódus előtti 30. perctől a reperfúzió megkezdése utáni 2. óráig - 1 gg/kg/perc dózisban i.v. infúzióval adtuk be.

A vegyületek lipolízist gátló képességének meghatározásához alkalmazott tesztekben a találmány szerinti vegyületek hatásosnak bizonyultak, lipolízist gátló alkalmazható, példaként

A találmány szerinti vegyületek aktivitásának meghatározásához szolgáló tesztmódszereket az alábbiakban Írjuk le.

• ·

A lipolízist gátló aktivitás meghatározása patkány zslrsej te kben (1) Zsírsejtek izolálása mellékhere-zsircsomókból

Az elaltatott patkányokból eltávolított zsírszövetet inkubáló tápközegben (1 liter Kfebs-pufferben 2,09 g nátrium-bikarbonát és 0,04 g EDTA, dinátriumsó) kétszer leöblítjük. A 300-350 g testtömegű patkányokból egyenként kb. 4 ml zsírszövetet kapunk. A zsírszövetét (35 ml) ollóval apró darabokra vágjuk és inkubáló tápközeggel (50 ml) mossuk. Az elegyet 50 ml-es fecskendő hengerébe töltjük, és a fecskendőhöz - tű helyett - egy rövid, elszorított végű csövet csatlakoztatunk. A vizes fázist hagyjuk elfolyni, majd a fecskendőben az inkubáló tápközeggel egy második mosást végzünk. A szövetet ezután egy literes palackban 50 ml kollagenáz-oldathoz (50 ml inkubáló tápközegben 90 mg kollagenáz, 500 mg szarvasmarhaszérum-almumin [BSA] és 1 ml, 0,1 M kalcium-klorid-oldat) adjuk. Az elegyet - a szövet emésztésének elősegítése érdekében - 95 % oxigénből és 5 % CO₂-ból álló atmoszférában 37 °C-on kb. 60 percig rázatjuk. A diszpergálódott sejteket kétrétegű sajtvászonon keresztül 100 ml-es műanyag főzőpohárba öntjük. A vásznon fennmaradó, emésztetlen csomókat inkubáló tápközeggel (20 ml) leöblítjük. A főzőpohárban lévő sejteket két műanyag csőben szobahőmérsékleten, percenként 300-as fordulatszámmal, 30 másodpercig centrifugáljuk. A lebegő zsírsejtek lazán összeállt rétege alól kiszívjuk a vizes fázist (melyre a továbbiakban nincs szükségünk), és a zsírsejteket óvatosan - 100 ml öblítőoldatot (100 ml inkubáló tápközegben 1 g BSA) tartalmazó - 250 ml-es műanyag főzőpohárba öntjük. Óvatos keverés után a centrifugálást megismételjük, majd az öblítőoldattal újabb mosást végzünk. A sejteket összeöntjük, és térfogatukat mérőhengerben hozzávetőlegesen meghatározzuk. A zsírsejteket kétszeres térfogatú vizsgálati pufferben (120 ml inkubáló tápközeg; 1,2 g BSA és 13 piroszőlősav) hígítjuk.

(2) In vitro lipolízis-vizsgálat

A vizsgálatot 20 ml-es műanyag szcintillációs fiolákban, 4,2 ml vizsgálati végtérfogatban végezzük. A vizsgálati puffért (2,5 ml), a hígít’ott zsírsejteket (1,5 ml) és a tesztelni kívánt adenozin-agonista vegyület különböző koncentrációjú oldatait (12,3 μΐ) 15 percig rázógépen inkubáljuk, majd a reakciót norepinefrin-oldat (41,2 μΐ) (100 ml vízből, 4 mg BSA-ból és 20 μΐ 0,1 M EDTA-ból álló vivőóldatban 10 nM norepinefrin) és adenozin-deamináz-oldat (1 μg/ml, 41,2 μΐ) hozzáadásával beindítjuk. A rázógépen végzett 60 perces keverés után a fiolákat - a reakció leállítása érdekében jégre helyezzük. Az egyes fiolák tartalmát 12x75 mm-es üvegcsövekbe tesszük, és percenkénti 3600-as fordulatszámmal 8-10 °C-on 20 percig centrifugáljuk. A kemény lipidréteget leszívással eltávolítjuk, és a vizes fázist glicerin jelenlétére vizsgáljuk (400 μΐ mintatérfogat) . A pozitív kontrollt adenozin-agonisták hozzáadása nélkül - a tesztelni • ··· · ··· · · • ·· ·· ·· · · · · kívánt oldatot vízzel helyettesítve - készítjük.

A találmány szerinti vegyületek tesztjének eredményeit a IV. táblázatban mutatjuk be. Az eredményeket a tesztelt vegyületek 1 μΜ és/vagy 0,1 μΜ koncentrációja által a glicerinterinelésre kifejtett (pozitív kontrolihoz viszonyított) %-os gátló hatásaként, illetve EC_S0-értékként (azaz a tesztelt vegyület - glicerintermelés 50 %-os gátlásához szükséges - koncentrációjaként) fejezzük ki. A táblázatban - az összehasonlítás érdekében - a szakirodalomból ismert néhány vegyület (N-ciklopentiladenozin (CPA), N-etil-karboxi-amido-adenozin (NECA), Rfenil-izopropil-adenozin (R-PIA), és 2-[[2-[4-[-(2-karboxietil)-fenil]-etil]-amino]-N-etil-karboxi-amido-adenozin (CGS 21680)) eredményeit is bemutatjuk.

• · » · · • ·

IV. ΤΑΒΙΑΖΑΤ

Vegyület (példa sorszáma)	%-os gátlás	EC₅₀
1 μΜ	0,1 μΜ
6.			0,76 nM
26.	96		89 nM
31.			0,26 pM
39.			5,4 nM
41.		88
46.			4 nM
47.		94	0,63
48.		88	1,83 nM
49.		85	18,6 nM
CPA	. 100	97	0,31 nM
NECA			2,5 nM
R-PIA			1 nM
CGS21680	0

A IV. táblázatban feltüntetett (irodalmi forrásokból ismert) vegyületek (fentebb leírt eljárások szerint meghatározott) Ai és A2 adenozin-receptorkötési és érellazító aktivitását az V. táblázatban mutatjuk be.

V. TÁBLÁZAT

Vegyület	Adenozin-receptorkötés (ICj₀)	Érellazítás (IC₅₀)
Ai (nM)	Az (nM)
CPA	0,72	1584	3,18
NECA	12	17	0,017
R-PIA	2,4	300	0,76
CGS21680	30000	70	0,08

Az adenozin lipolízist gátló aktivitását az Ai receptor altípus közvetíti. Az A₂ receptor altípus szelektív agonistái - mint pl. a CGS 21680 - az antilipolí zises aktivitást nem gátolják. Ilyenformán, bár bizonyos Aiszelektív agonisták nem mutatnak kívánatos vérnyomáscsökkentő hatást, és bizonyos A₂-agonisták nem hatásos lipolízisgátló szerek, a találmány szerinti vegyületek, melyek kevert agonisták, egyformán alkalmasak mindkét rizikófaktor - azaz a magas vérnyomás és a magas vérlipidszint - kezelésére.

A találmány szerinti vegyületeket magas vérnyomásban vagy szívizom-isémiában szenvedő páciensek esetében, vagy szívvédő vagy lipolízis elleni kezelést igénylő páciensek esetében rendszerint orálisan vagy parenterálisan adagolhatjuk. Ahogy itt használjuk, a páciens kifejezés emberekre és más emlősökre vonatkozik.

A találmány szerinti vegyületeket - előnyösen só alakjában bármilyen alkalmas módon beadható készítménnyé alakíthatjuk, és a találmány tárgyát képezik a humán vagy állatgyógyászatban történő alkalmazáshoz kialakított, legalább egy találmány szerinti vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények. Az ilyen készítmények alkalmas módon, egy vagy több gyógyászatilag elfogadható hordozó vagy kötőanyag alkalmazásával állíthatók elő. Az alkalmas hordozók közé tartoznak a hígítószerek és töltőanyagok, a steril vizes közegek és a különböző, nem toxikus szerves oldószerek. A gyógyászati szempontból elfogadható készítmények tabletták, kapszulák, pasztillák, pirulák, keménycukorkák, porok, vizes szuszpenziók vagy oldatok, injektálható oldatok, kenőcsök, szirupok és hasonlók formájában állíthatók elő, és az édesítőszerek, Ízesítő anyagok, színezékek és tartósítószerek közül egyet vagy többet tartalmazhatnak.

Az adott hordozó kiválasztását, és az adenozin-agonista hordozóhoz viszonyított arányát a vegyületek oldékonysága és kémiai tulajdonságai, a beadás módja és a standard gyógyszerészeti technika határozzák meg. A tabletták előállításához alkalmazhatók, például, kötőanyagok, mint a laktóz, nátrium-citrát, kalcium-karbonát és dikalciumfoszfát, különböző lazitószerek, mint pl. a keményítő, alginsav és bizonyos komplex szilikátok, továbbá sikositó anyagok, mint pl. magnézium-sztearát, nátrium-lauril-szulfát és talkum. A kapszulák előállításához gyógyászati szempontból elfogadható hordozóként előnyösen laktózt és nagy molekulatömegű polietilén-glikolokat alkalmazunk. Orális beadáshoz alkalmas vizes szuszpenziók előállításához hordozóként emulgeálószert vagy szuszpendálószert alkalmazhatunk, felhasználhatók továbbá hígítószerek, pl. etanol, polietilén-glikol, glicerin és kloroform, valamint ezek kombinációi, illetve egyéb anyagok.

A parenterális beadáshoz a találmány szerinti vegyületek • · · · · • ··· · ··· · • · ·· ·· · · · szezámolajban vagy földimogyoróolajban, illetve vizes glikololdatokban készített oldatait vagy szuszpenzióit, valamint a találmány szerinti, gyógyászati szempontból elfogadható, oldható sók steril vizes oldatatait alkalmazhatjuk. Az ilyen vegyületek sóinak oldatai különösen alkalmasak intramuszkuláris vagy szubkután injekcióval történő beadásra. A tiszta desztillált vízben oldott sók vizes oldatai intravénás beadáshoz előnyösek, feltéve, hogy pH-juk pontosan szabályozott, megfelelő módon puffereitek, kellő mennyiségű sóoldat vagy glükóz hozzáadásának hatására izotóniásak, és hőkezeléssel vagy mikroszűréssel sterilizáltak.

A találmány szerinti eljárások gyakorlati megvalósítása során olyan adagolási rendet alkalmazunk, amely a javulás megjelenéséig maximális gyógyhatást biztosít, a későbbiekben pedig a minimális hatásos szinttel biztosítja a felépülést. Ennek megfelelően, általában olyan dózisokat alkalmazunk, amelyek gyógykezelési szempontból hatásosak a vérnyomás csökkentésében (magas vérnyomás kezelésében); a szívkoszorúér véráramlásának fokozásában (szívizom-isémia kezelésében); szívvédő hatás kifejtésében (vagyis az isémiás károsodás enyhítésében, ill. a szívizom-isémia következtében kialakult szívinfarktus kiterjedésének csökkentésében), valamint lipolizist gátló hatás kifejtésében. Az orális beadáshoz általában kb. 0,1 mg/kg és kb. 100 mg/kg közötti dózist (előnyösen 1-10 mg/kg tartományban), intravénás beadáshoz pedig kb. 0,01 mg/kg és kb. 10 mg/kg közötti

dózist (előnyösen 0,1-5 mg/kg tartományban) alkalmazunk. Természetesen tudni kell, hogy az adott esetekben a megfelelő dózis kiválasztásához figyelembe kell venni a páciens testtömegét, általános egészségi állapotát, korát és egyéb - a gyógyszerre adott reakciót esetlegesen befolyásoló - tényezőket.

A találmány szerinti vegyületek a kívánt terápiás reakció eléréséhez és fenntartásához szükséges gyakorisággal adagolhatók. Bizonyos páciensek gyorsan reagálhatnak egy viszonylag nagy vagy kis dózisra, és így fenntartó dózisra csak kis mennyiségben vagy egyáltalán nincs szükségük. Más páciensek esetében folyamatos (naponta kb. 1-4 alkalommal történő) adagolásra lehet szükség, függően az adott páciens fiziológiai szükségleteitől. Orális adagolás esetén a gyógyszert rendszerint naponta kb. 1-4 alkalommal adjuk be. A legtöbb páciens esetében a napi 1-2 dózis megfelelő.

A találmány szerinti vegyületek injektálható dózisalakban is előnyösek lehetnek, melyek sürgős esetben akut magas vérnyomásban vagy szívizom-isémiában szenvedő pácienseknek, vagy szívvédő vagy antilopolízises kezelést igénylő pácienseknek adhatók be. Az ilyen sürgős kezelést az aktív vegyület intravénás infúziója követheti, amely hatásos a kívánt terápiás hatás elérésében és fenntartásában.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Egy (I) általános képletű vegyület vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója

R^,Ő^Í>‘ ^VOR (I) képlet ahol:

K jelentése N, N->0 vagy CH-csoport;

Q jelentése CH₂ vagy oxigénatom;

T jelentése R_1s θ vagy R₃O-CH₂;

.N—C

R/

X jelentése egyenes- vagy elágazóláncú alkilén-, cikloalkilén- vagy cikloalkenilén-csoport, melyek mindegyike adott esetben legalább egy CH₃-, CH₃CH₂-, CF₃- vagy CH₃Ocsoporttal vagy klór- vagy fluoratommal szubsztituált;

Y jelentése NRn-csoport, oxigénatom vagy kénatom;

a értéke 0 vagy 1;

Z jelentése a következő képletű csoportok egyike:

(Z2)n

Z,-|^^RaRb vagy (2e)n w

ahol Zi jelentése nitrogénatom, CRs, (CH)_B-CRs vagy (CH)_b-N (m = 1 vagy 2);

Z₂ jelentése nitrogénatom, NRe, oxigénatom vagy kénatom (η = 0 vagy 1);

Rí, Rzr Rj, R4, Rs, és R.6 jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkilcsoport, arilcsoport vagy heterociklusos csoport;

Rjés Rh jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, hidroxil-, alkil-, hidroxi-alkil, alkil-merkaptil-, tioalkil-, alkoxi-, alkil-oxi-alkil-, amino-, alkil-amino-, karboxil-, acil-, karbamoil-, alkil-karbamoil-, aril-, vagy heterociklusos csoport vagy klóratom; és

R’ és R’’ jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, alkil-, aril-alkil, karbamoil-, alkilkarbamoil-, dialkil-karbamoil-, acil-, alkoxi-karbonil-, aril-alkoxi-karbonil vagy aril-oxi-karbonil-csoport, illetve R' és R*’ együtt a következő csoportokat alkothatja:

*C’

II o

II s

H^ORc

X ahol Re jelentése hidrogénatom, alkilcsoport vagy R_d ^x><^*R_e csoport, melyben Ra és Re jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom vagy alkilcsoport, illetve a szénatommal együtt, melyhez kapcsolódnak, 1, Ιοί kloal ki 1-csopor tót alkothatnak;

feltéve, hogy amennyiben X jelentése egyenesláncú alkiléncsoport, és Q jelentése oxigénatom, akkor Z jelentése egy heterociklusos csoport, amely legalább két heteroatomot tartalmaz.
2. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, amelyben R^T és R'’ jelentése hidrogénatom.
3. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amelyben X jelentése kis szénatomszámú alkiléncsoport, amely legalább egy CH₃-, CH₃CH₂-, CF₃- vagy CH₃0-csoporttal vagy klór- vagy fluoratommal szubsztituált.
4. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amelyben Z jelentése a következő képletű csoportok egyike:
5. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amelyben Z jelentése szubsztituált vagy nem szubsztituált tiazolilcsoport vagy szubsztituált vagy nem szubsztituált benzotiazolil-csoport.
6. Egy 4. igénypont szerinti vegyület, amelyben X jelentése CR9H-CH2’ képletű alkiléncsoport, ahol Rg jelentése hidrogénatom, kis szénatomszámú alkilcsoport, halogénatom, halogén-(kis szénatomszámú)alkil- vagy kis szénatomszámú alkoxicsoport.
7. Egy 7. igénypont szerinti vegyület, alkiléncsoport szénatomja, melyhez az kapcsolódik, kiralitáscentrum.
8. Egy 7. igénypont szerinti vegyület, jelentése metil- vagy etilcsoport.

amelyben az Rg-csoport amelyben Rg

100
9. Egy 7. igénypont szerinti vegyület, amelyben a kirali táscentrum lényegében kizárólag (R)-konfigurációjú.
10. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, amelyben K jelentése nitrogénatom; Q jelentése CH2-csoport; és T jelentése RiR₂N-C=0 csoport.
11. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, amelyben PC jelentése CH-csoport; Q jelentése CH₂-csoport; és T jelentése RiR₂N-C=O csoport.
12. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely az N6[transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohex-4-en-l-il]-adenozin; N6[transz-2-(tiofen-3-il)-ciklohex-4-en-l-il]-adenozin; N6-[2(2^T-amino-benzo-tiazolil)-etil]-adenozin; N6-[2-(2’-tiobenzo-tiazolil)-etil]-adenozin; N6-[2-(6’-etoxi-2'tio-benzotiazolil)-etil]-adenozin; N6-[2-(4’-metil-tiazol-5’-il)etil]-adenozin; N6-[2-(2’-tiazolil)-etil]-adenozin; N6-[2(4’-fenil-2’-tiazolil)-etil]-adenozin; N6-[4’-fenil-2’tiazolil)-metil]-adenozin; N6-[2-(4’-metil-2^T-tiazolil)etil]-adenozin; N6-[2-(2’-metil-4’-tiazolil)-etil]-adenozin; N6-[(R) -l-metil-2-(2’-benzo[b]tiofenil)-etil]-adenozin; vagy (-) -[2S-[2a, 3a-dihidroxi-4β-[N⁶-[2-(3-klór-2-tienil)-1(R) etil-etil] -amino] -9-adenil] -ciklopentán-^-etil-karboxi-amid vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.
13. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely az N6[transz-2-(tiofen-2-il)-ciklohex-4-en-l-il]-adenozin-5'-N• ·

101 etil)-karboxi-amid; N6-[2-(2’-amino-benzo-tiazolil)-etil] adenozin-5’-N-etil-karboxi-amid; N6-[ (R) -1-(5’-klór-tien-2’il)-2-propil]-adenozin-5’-N-etil-karboxi-amid; N6-[(R)-1((tiazo-2-il) -prop-2-il)]-adenozin-5’-N-etil-karboxi-amid; vagy N6-[1-(tiofen-2-il)-2-metil-2-propil]-adenozin-5’ -Netil-karboxi-amid vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.
14. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely az N6-[2(4’’-meti1-5’’-tiazolil)-etil]-(karbociklusos adenozin)-5’N-etil-karboxi-amid; N6-[2-(2’-amino-benzo-tiazolil)-etil](karbociklusos adenozin)-5’-N-etil-karboxi-amid; N6-[2-(2’’tiazolil)-etil]-(karbociklusos adenozin)-5’-N-etil-karboxiamid; (-)-[2S-[2a,3a-dihidroxi-4P-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)1 (R) -metil-etil] -amino] -9-adenil] -ciklopentán-ip-etilkarboxi-amid; N6-[1-(tiofeni-2’’-il)-etán-2-il-(karbociklusos adenozin)-5'-N-etil-karboxi-amid; N6-[1-(tiofen-3il)-etán-2-il]-(karbociklusos adenozin)-5’-N-etil-karboxiamid; N6-[(R)-1-((tiofen-2-il)-prop-2-il)-(karbociklusos adenozin)-5’-N-etil-karboxi-amid; vagy N6-[(R)-1-(5’’-klórtien-2-il)-2-butil]-(karbociklusos-adenozin)-5’-N-etilkarboxi-amid vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.
15. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely a (-)[2S-[2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-1(R) -1metil-etil]-amino]-9-adenil]-ciklopentán-lp-N-etil-karboxiamid vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.

• ·

102
16. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely a (±)-N6[1-(tiofen-2-il)-etán-2-il]-N^T-deaza-ariszteromicin-5’-N’etil-karboxi-amid; [IS-[la, 2p,3p,4a(S*)]]-4-[7-[[2-(5-klór2-tienil)-1-metil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid; [1S[la, 2p,3p,4a]]-4 -[7-[[2-(3-klór-2-tienil)-1-etil-etil]amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid; [IS-[Ια, 2P,3p,4a]]-4-[7-[[2-(2tienil)-1-izopropil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5b]piridin-3il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid; [1S[la, 2p,3P,4a(S*)]]-4-[7-[[2-(3-klór-2-tienil)-1-etil-etil]amino]-3H-imidazo[4,5-b]-piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid; [IS-[Ια, 2p,3p,4a(S*)]]-4-[7-[[2(2-tienil)-1-metil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amid; vagy [1S[la, 2p,3p, 4a]]-4-[7-[[2-(5-klór-2-tienil)-1-etil-etil] amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.
17. Egy 2. igénypont szerinti vegyület, amely a (2S)2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metiletil] -amino-9-adenil]-ciklopentán-lp-N-etil-karboxi-amid-N¹oxid vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.
18. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, amely az N⁶[2-(3-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-2’-O-metil-adenozin; N⁶- [2- (5-klór-2-tienil) - (ÍR) -1-metil-etil] -2' -O-metil103 adenozin; vagy N⁶-[transz-5-(2-tienil)-ciklohex-l-en-4-il]2’-O-metil-adenozin vagy gyógyászati szempontból elfogadható sój a.
19. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, amely a (2S)2a,3a-bisz-metoxi-karbonil-oxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etilkarboxi-amid; (2S)-2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2tienil)-(ÍR) -1-metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-Ιβ-Νetil-karboxi-amid-(etoxi-metilén-acetál); (2S)-2a,3adihidroxi-4p~[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]amino-9-adenil] -ciklopentán-lp-N-etil-karboxi-amid-2,3karbonát; (2S)-2a,3a-bisz-metil-karbamoil-oxi-4P-[N6-[2-(5klór-2-tienil)-(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]-ciklopentán-ip-N-etil-karboxi-amid: vagy (2S)-2a, 3a-dihidroxi-4p[N6-[2-(5-klór-2-tienil) -(ÍR)-1-metil-etil]-amino-9-adenil]ciklopentán-lp-N-etil-karboxi-amid-2,3-tiokarbonát vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.
20. Egy 16. igénypont szerinti vegyület, amely az [1S[la, 2p,3p,4a(S*)]]-4-[7-[[2-(3-klór-2-tienil)-1-etil-etil]amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán-karboxi-amid vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója.
21. Készítmény magas vérnyomással és szívizom-isémiával járó szív- és érrendszeri betegség kezelésére, azzal jellemezve, hogy egy 1. igénypont szerinti vegyület vagy • · • ·

104 gyógyászati szempontból elfogadható sója vérnyomáscsökkentő vagy isémiaellenes hatású mennyiségét tartalmazza.
22. Készítmény isémiás károsodás enyhítésére vagy szívizom-isémia következtében kialakult szívinfarktus kiterjedésének csökkentésére, azzal jellemezve, hogy egy 1. igénypont szerinti vegyület vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója szíwédő hatású mennyiségét tartalmazza.
23. Készítmény emlősök vérének lipidszintje, trigliceridszintje vagy koleszterinszintje csökkentésére, azzal jellemezve, hogy egy 1. igénypont szerinti vegyület vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója lipolízist gátló hatású mennyiségét tartalmazza.
24. Egy 21. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy a (-)-[2S—[2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5klór-2-tienil)-1(R)-1-metil-etil]-amino]-9-adenil] -ciklopentán-lp-N-etil-karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját tartalmazza.
25. Egy 22. igénypont szerinti készítmény, azzal' jellemezve, hogy a (-)-[2S-[2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5klór-2-tienil)-1(R)-1-metil-etil]-amino]-9-adenil] -ciklopentán-ip-N-etil-karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját tartalmazza.
26. Egy 21. igénypont szerinti készítmény, azzal • · · · · « «·· » ··* ·· • ·« # · · * ····· ·· ·· ·· · ·

105 jellemezve, hogy az [IS-[Ια,2β,3β,4a(S*)]]-4-[7-[[2-(3-klór2-tienil)-1-etil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját tartalmazza.
27. Egy 22. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az [IS-[Ια,2β, 3β,4a(S*)]]-4-[7-[[2-(3-klór2-tienil)-1-etil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját tartalmazza.
28. Eljárás magas vérnyomásban szenvedő páciens kezelésére, azzal jellemezve, hogy a páciensnek egy 1. igénypont szerinti vegyület vérnyomáscsökkentő szempontból hatásos mennyiségét adjuk be.
29. Egy 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy vérnyomáscsökkentő hatású vegyületként a (-)-[2S-[2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-1(R) -1metil-etil]-amino] -9-adenil]-ciklo-pentán-ip-N-etil-karboxiamidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját adjuk be.
30. Eljárás szívizom-isémiában szenvedő páciens kezelésére, azzal jellemezve, hogy a páciensnek egy 1. igénypont szerinti vegyület isémia elleni szempontból hatásos mennyiségét adjuk be.

106
31. Egy 30. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vegyületként a (-)-[2S-[2a,3a-dihidroxi4β-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-1(R)-1-metil-etil] -amino] -9adenil]-ciklo-pentán-ip-N-etil-karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját adjuk be.
32. Eljárás egy páciensben az isémiás károsodás enyhítésére vagy a szívinfarktus kiterjedésének csökkentésére, azzal jellemezve, hogy a páciensnek egy 1. igénypont szerinti vegyület szívvédő szempontból hatásos mennyiségét adjuk be.
33. Egy 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szívvédő hatású vegyületként a (-)-[2S[2a,3a-dihidroxi-4p-[N6-[2-(5-klór-2-tienil)-1(R) -1-metiletil]-amino] -9-adenil]-ciklo-pentán-ip-N-etil-karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját adjuk be.
34. Egy 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy vérnyomáscsökkentő hatású vegyületként az [IS-[Ια,2β,3β,4a(S*)]]-4-[7-[[2- (3-klór-2-tienil)-1-etiletil]-amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3dihidroxi-ciklopentán-karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját adjuk be.
35. Egy 30. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy isémia elleni hatású vegyületként az [1S[la, 2p,3p,4a(S*) ] ] -4-[7-[[2- (3-klór-2-tienil)-1-etil-etil] • ···« . - 107 «

amino]-3H-imidazo[4,5-b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxiciklopentán- karboxi-amidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját adjuk be.
36. Egy 32. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vegyületként az [IS-[1α,2β, 3β, 4a(S*) ] ]-4[7-[[2-(3-klór-2-tienil)-1-etil-etil]-amino]-3H-imidazo[4,5b]piridin-3-il]-N-etil-2,3-dihidroxi-ciklopentán-karboxiamidot vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját adjuk be.
37. Eljárás magas vérkoleszterinszintű páciens hogy a páciensnek egy 1. lipolízist gátló szempontból vérlipidszintű vagy magas kezelésére, azzal jellemezve, igénypont szerinti vegyület hatásos mennyiségét adjuk be.
38. Eljárás lényegében optikailag tiszta, 2-es helyzetben szubsztituált 2-amino-l-(heteroar-2 vagy 3-il) etán-származék előállítására, azzal jellemezve, hogy egy királis, 2-es helyzetben szubsztituált etilén-oxidszármazékot egy heteroaromás vegyület 2- vagy 3-ilanionjával reagáltatunk, és a reakció során képződött hidroxilcsoportot - sztereospecifikus módon - aminocsoporttá alakítjuk.