HU223778B1

HU223778B1 - Új kinuklidinszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények

Info

Publication number: HU223778B1
Application number: HU9701895A
Authority: HU
Inventors: Yoshinori Okamoto; Makoto Takeuchi; Yasuo Isomura; Ryo Naito; Masahiko Hayakawa; Ken Ikeda; Yasuhiro Yonetoku
Original assignee: Yamanouchi Pharmaceutical Co., Ltd.
Priority date: 1994-12-28
Filing date: 1995-12-27
Publication date: 2005-01-28
Also published as: TW305842B; NO2017055I1; NO2005016I1; FR04C0032I2; RU2143432C1; DE122004000048I1; AU4355396A; NO318026B1; KR100386487B1; WO1996020194A1; DK0801067T3; DE122004000048I2; MX9704880A; JPH09508401A; PL182344B1; NO973027L; KR987000303A; NO973027D0; EP0801067A1; NO2017055I2

Abstract

A találmány tárgyát (I) általános képletű kinuklidinszármazékok, sóikés kvaterner ammóniumsóik, ezek optikai izomerjei, valamint ezekettartalmazó gyógyászati készítmények képezik. Az (I) általánosképletben az A gyűrű jelentése 4–8 szénatomos cikloalkilcsoport,heteroatomként egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot tartalmazó 5– 7tagú heteroaromás csoport vagy adott esetben halogénatommal vagy 1–6szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil- vagy naftilcsoport; Xjelentése vegyértékkötés vagy metiléncsoport; l értéke 0 vagy 1 és nértéke 1 vagy 2. A találmány szerinti vegyületek muszkarin M3 receptorantagonista hatással bírnak, és különösen urológiai megbetegedésekmegelőzésére vagy gyógyítására alkalmasak. ŕ

Description

A találmány tárgyát új kinuklidinszármazékok, sóik, kvatemer ammóniumsóik, ezek optikailag aktív formái, valamint ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények képezik. A találmány szerinti új vegyületek muszkarinreceptor-antagonista aktivitással bírnak.

Muszkarinreceptorokkal folytatott vizsgálatok alapján ismeretes, hogy a muszkarinreceptor-antagonista aktivitású vegyületek hörgőtágulást okoznak, visszaszorítják a gasztrointesztinális motilitást, visszaszorítják a savelválasztást, szájszárazságot, pupillatágulást váltanak ki, a hólyag-összehúzódás ellen hatnak, hipohidrózist, tachikardiát és hasonló tüneteket váltanak ki. Ismeretes, hogy a muszkarinreceptorok legalább három altípust foglalnak magukban. Az Mi receptor főként az agyban és hasonló helyeken fordul elő, az M₂receptor a szívben és hasonló helyeken, az M₃ receptor a simaizmokban és mirigyszövetekben fordul elő.

Ez ideig számos muszkarinreceptor-antagonista aktivitással bíró vegyületet ismerünk, például ennek egyik jellemző példája az atropin („The Merck Index”, 11. kiadás, 138. oldal). Az atropin azonban az Μ_υ M₂és M₃ receptorokat nem szelektíven antagonizálja, azaz nehezen használható adott betegségek kezelésére. Az utóbbi években a muszkarinreceptorok altípusaira vonatkozó tanulmányok előrehaladása szerint olyan vegyületeket vizsgáltak, amelyek az M_h M₂ vagy M₃receptorok iránt szelektív antagonista aktivitással bírnak (lásd a vizsgálat nélkül közzétett 2 249 093 számú nagy-britanniai szabadalmi bejelentésben, a vizsgálat nélkül közzétett 1-131145 számú japán szabadalmi bejelentésben (kokai) és a vizsgálat nélkül közzétett 3-133980. számú japán szabadalmi bejelentésben (kokai). Fennáll az igény olyan vegyületek iránt, amelyek a fenti három altípus közül az M₃ muszkarin receptor iránt szelektív antagonista aktivitással bírnak, és mentesek az M₂ receptortól származó szív-mellékhatásoktól.

A 62-252764 számú vizsgálat nélkül közzétett japán szabadalmi bejelentésben (kokai) az (A) általános képletű vegyületet ismertetik [a képletben L jelentése NH vagy O;

X és Y jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, vagy a két helyettesítő együtt vegyértékkötést alkothat;

R-ι és R₂ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport... (kihagyás)...;

R₃ és R₄ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, halogénatom, -CF₃, 1-6 szénatomos alkilcsoport... (kihagyás)..., fenilcsoport, adott esetben a nitrogénatomon egyszeresen vagy kétszeresen helyettesített aminocsoport, ahol a helyettesítők fenilcsoport, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy az aminocsoport lehet 6-8 szénatomos polietilénnel N-diszubsztituált... (kihagyás)...;

Z jelentése (1) általános képletű csoport, stb; p értéke 1 vagy 2; és q értéke 1 -3],

A fenti dokumentumban az előzőekben leírt vegyületet 5-HT antagonistaként ismertetik, nem található arra vonatkozó kitanítás, hogy a vegyület muszkarinreceptor-antagonista aktivitással bírna. A fenti vegyületet a találmány szerinti vegyülettől farmakológiai hatásai egyértelműen megkülönböztetik.

Az előzőekben leírt muszkarin M₃ receptor antagonista aktivitással bíró vegyületek vonatkozásában széles körű vizsgálatokat folytattunk. A találmányhoz olyan új kinuklidinszármazékok felismerése vezetett, amelyek a szokásos vegyületekétől eltérő alapvázzal bírnak, és amelyek kiváló szelektív antagonista aktivitással bírnak muszkarin M₃ receptor iránt.

Fentieknek megfelelően a találmány tárgyát az (I) általános képletű kinuklidinszármazékok, sóik vagy kvatemer ammóniumsóik, ezek optikailag aktív formái, valamint ezeket a vegyületeket vagy sóikat és gyógyászati szempontból elfogadható hordozóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények, különösen muszkarin M₃ receptor antagonisták képezik.

Az (I) általános képletben a helyettesítők jelentése a következő:

az A gyűrű jelentése 4-8 szénatomos cikloalkilcsoport, heteroatomként egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot tartalmazó 5-7 tagú heteroaromás csoport vagy adott esetben halogénatommal vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil- vagy naftilcsoport;

X jelentése vegyértékkötés vagy metiléncsoport;

I értéke 0 vagy 1 és n értéke 1 vagy 2.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek körén belül különösen előnyösek az olyan kinuklidinszármazékok, amelyekben az A gyűrű jelentése adott esetben halogénatommal vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenilcsoport, 4-8 szénatomos cikloalkilcsoport, piridilcsoport, furilcsoport vagy tienilcsoport, valamint ezen vegyületek sói vagy kvatemer ammóniumsói; az olyan kinuklidinszármazékok, amelyekben X jelentése vegyértékkötés és sóik vagy kvatemer ammóniumsóik; és az olyan kinuklidinszármazékok, amelyekben n értéke 2, valamint sóik vagy kvatemer ammóniumsóik.

A találmány tárgyát képezik olyan muszkarin M₃ receptor antagonista hatású gyógyászati készítmények is, amelyek az (I) általános képletű kinuklidinszármazékokat vagy sóikat, vagy kvatemer ammóniumsóikat, azaz a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket és gyógyászati szempontból elfogadható hordozóanyagokat tartalmaznak, amelyek előnyösen húgyúti megbetegedések (például neurogén eredetű gyakori vizelési inger, neurogén hólyag, éjszakai bevizelés, instabil hólyag, hólyaggörcs vagy krónikus hólyaggyulladás) megelőzésére és/vagy kezelésére alkalmas szerek.

A továbbiakban a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületet részletesen ismertetjük.

A szokásos M₃ muszkarin receptor antagonistáktól eltérően a találmány szerinti (I) általános képletű vegyület szerkezetileg azzal jellemezhető, hogy egy (la) tetrahidroizokinolinváz vagy egy (lb) általános képletű izoindolinváz alapvázzal bír, amelyek gyűrű nitrogénatomjához egy kinuklidinil-oxi-karbonil-csoport stb. kapcsolódik.

HU 223 778 Β1

Továbbá, a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületekre az jellemző, hogy A gyűrűjük, azaz a gyűrűs csoport jelentése 4-8 szénatomos cikloalkilcsoport, heteroatomként egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot tartalmazó 5-7 tagú heteroaromás csoport vagy adott esetben halogénatommal vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil- vagy naftilcsoport; és az A gyűrű a tetrahidroizokinolin- vagy izoindolingyűrű 1helyzetében kapcsolódik az X helyettesítőn át.

Az „1-6 szénatomos alkilcsoport megjelölés egyenes vagy elágazó láncú 1-6 szénatomos alkilcsoportokat jelöl. Ezek sajátos példái a metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, pentil-, izopentil-, neopentil-, terc-pentil-, 1-metil-butil-, 2-metil-butil-, 1,2-dimetil-propil-, hexil-, izohexil-, 1-metil-pentil-, 2-metil-pentil-, 3-metíl-pentil-, 1,1 -dímetil-butil-, 1,2-dimetil-butil-, 2,2-dimetil-butil-, 1,3-dimetil-butil- 2,3-dimetil-butil-, 3,3-dimetil-butil-, 1-etil-butil-, 2-etil-butil-, 1,1,2-trimetil-propil-, 1,2,2-trimetil-propil-, 1-etil-1-metil-propil- és 1-etil-2-metil-propil-csoport. Ezen csoportok közül előnyösek az 1-4 szénatomos alkilcsoportok, mint a metil-, etil-, propil-, izopropil- és butilcsoport, még előnyösebb a metilcsoport.

A „cikloalkilcsoportok körében említjük a 4-8 szénatomos csoportokat, mint a ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptil- és ciklooktilcsoport. Ezen csoportok körén belül előnyösek a ciklobutil-, ciklopentil- és ciklohexilcsoport, még előnyösebb a ciklohexilcsoport.

Az „5-7 tagú telített heterogyűrűs csoport” megjelölésen 5, 6 vagy 7 tagú, egy oxigén-, nitrogén- vagy kénatomot tartalmazó telített heterogyűrűs csoportot értünk. Ezen csoportok sajátos példái közé tartoznak a tienil-, furil-, piridil-, pirrolidinil-, piperidinil- és morfolinilcsoport.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek kinuklidinilcsoportot tartalmaznak. A kinuklidinilcsoport nitrogénatomja oxidot (1=1) képezhet, vagy kvatemer ammóniumsó formájú lehet. Kvatemer ammóniumsó képzése esetén a nitrogénatomhoz kapcsolódó csoportok sajátos példái közé tartoznak a rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkenil- és rövid szénláncú alkinilcsoportok.

A „rövid szénláncú alkenilcsoport” megjelölésen egyenes vagy elágazó láncú, 2-6 szénatomos alkenilcsoportokat, például vinil-, propenil-, butenil-, metil-propenil-, dimetil-vinil-, pentenil-, metil-butenil-, dimetilpropenil-, etil-propenil-, hexenil-, dimetil-butenil- és metil-pentenil-csoportot értünk. Ezen csoportok közül előnyös a propenilcsoport.

A „rövid szénláncú alkinilcsoport” megjelölésen egyenes vagy elágazó láncú, 2-6 szénatomos alkinilcsoportokat, például etinil-, propinil-, butinil-, metil-propinil-, pentinil-, metil-butinil- és hexinilcsoportot értünk. Ezen csoportok közül előnyösek a 2 vagy 3 szénatomos alkinilcsoportok, így az etinil- és propinilcsoport.

A kvatemer ammóniumsó anionjainak köre nem különösen korlátozott, ezek példái körébe tartoznak a halogénatomok ionjai, triflát-, tozilát- és mezilátionok, előnyösen halogénatomok ionjai, így halogenidionok (például klorid-, bromid-, jodid- és trijodidion). Az anionok egyéb példái közé tartoznak szervetlen anionok, például nitrátion, szulfátion, foszfátion és karbonátion, valamint karboxilátok, például formiát (HCOO^-), acetát (CH₃COO^_), propionát, oxalát és malonát, továbbá aminosavak anionjai, például glutamát. A halogenidionok körén belül a bromidion és a jodidion előnyösek. Kívánt esetben az anion egy másik, előnyös anionná alakítható szokásos ioncserélő reakcióval.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek aszimmetriás szénatomot tartalmaznak, így optikai izomerekkel bírnak. Továbbá, a találmány szerinti vegyületek némelyikének sztereoizomerjei vagy tautomerjei vannak. A találmány körébe tartoznak a fenti izomerek elválasztásával nyert diasztereomerek és enantiomerek, valamint ezek elegyei is.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek némelyike savval só képzésére képes, valamint a kinuklidinilcsoporton az előzőekben leírt kvatemer ammóniumsó képzésére képes. Az ilyen sók példáiként említjük az ásványi savakkal adott savaddíciós sókat, például a hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, hidrogén-jodiddal, kénsavval, salétromsavval vagy foszforsavval alkotott sókat, valamint a szerves savakkal adott savaddíciós sókat, például hangyasavval, ecetsavval, propionsavval, oxálsavval, malonsavval, borostyánkősavval, fumársavval, maleinsavval, tejsavval, almasavval, citromsavval, borkősavval, szénsavval, pikrinsavval, metánszulfonsavval, etánszulfonsavval vagy glutaminsavval alkotott sókat. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek körébe tartoznak hidrátok, etanollal vagy hasonló anyagokkal alkotott szolvátok, valamint az anyag bármely polimorf kristályos formája.

A következőkben az előállítási eljárást ismertetjük.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek különféle eljárásokkal állíthatók elő. Az alábbiakban a jellemző előállítási eljárásokat mutatjuk be.

1. Előállítási eljárás

Az eljárást az 1. reakcióvázlatban mutatjuk be, a reakcióvázlatban szereplő képletekben Q¹ jelentése kilépőcsoport, amely ebben a reakcióban előnyös, az A gyűrű, X és n jelentése az előzőekben megadott. A következőkben ugyancsak a fenti jelentések érvényesek.

A reagáltatást a (II) általános képletű vegyület és a (III) általános képletű kinuklidinol a reakciónak megfelelő mennyiségben, inért oldószerben, szobahőmérsékleten vagy melegítés mellett való keverésével végezzük.

A Q¹ kilépőcsoportok körébe tartoznak például a következők: halogénatom, rövid szénláncú alkoxicsoport, fenoxicsoport és imidazolilcsoport.

Inért oldószerként alkalmazható oldószerek például a dimetil-formamid (DMF), dimetil-acetamid, tetrahidrofurán (THF), dioxán, dimetoxi-etán, dietoxi-etán, benzol, toluol és xilol, és ezen oldószerek elegyei.

Előnyösen a reakcióelegybe a reakció lejátszódásának meggyorsítására bázist adagolunk (például nátriumot, nátrium-hidridet, nátrium-metoxidot és nátrium-etoxidot).

HU 223 778 Β1

2. Előállítási eljárás

Az eljárást a 2. reakcióvázlatban mutatjuk be, a reakcióvázlat képleteiben A, X, n és Q¹ jelentése az előzőekben megadott.

A reagáltatást a (IV) általános képletű vegyület és az (V) általános képletű vegyület a fentiekben ismertetett inért oldószerben szobahőmérsékleten vagy melegítés mellett való keverésével végezzük.

Előnyösen a reakcióelegybe a reakció meggyorsítására egy bázist adunk (például nátriumot, nátriumhidridet, nátrium-metoxidot, nátrium-etoxidot, trietilamint és piridint).

További előállítási eljárások

Azokat a találmány szerinti vegyületeket, amelyekben a kinuklidinilcsoport nitrogénatomja oxidot vagy kvatemer ammóniumsót képez, előállíthatjuk egy találmány szerinti tercieramin-vegyületből N-oxid-képzéssel vagy N-alkilezéssel.

Az N-oxid-képzés szokásos módon oxidációs reakcióval valósítható meg, közelebbről, a találmány szerinti vegyületek körébe tartozó tercieramin-vegyület és megfelelő mennyiségű vagy feleslegben lévő oxidálószer inért oldószerben, például kloroformban, diklór-metánban vagy diklór-etánban, alkoholban, például metanolban vagy etanolban, vagy vízben, vagy a fenti oldószerek elegyében való keverésével hűtés mellett, szobahőmérsékleten, vagy egyes esetekben melegítéssel való reagáltatásával. Oxidálószerként alkalmazhatunk például szerves persavakat, például m-klór-perbenzoesavat, nátrium-perjodátot és hidrogén-peroxidot.

Az N-alkilezési reakciót a szokásos N-alkilezési reakciók szerint hajthatjuk végre, közelebbről, a találmány szerinti vegyületek körébe tartozó tercieraminvegyület és megfelelő mennyiségű alkilezőszer inért oldószerben, például dimetil-formamidban, kloroformban, benzolban, 2-butanonban, acetonban vagy tetrahidrofuránban hűtés mellett, szobahőmérsékleten, vagy egyes esetekben melegítés mellett való keverésével.

Alkilezőszerként alkalmazhatunk például rövid szénláncú alkil-halogenideket, rövid szénláncú alkil-trifluor-metánszulfonátokat, rövid szénláncú alkil-p-toluolszulfonátokat és rövid szénláncú alkil-metánszulfonátokat, előnyösen rövid szénláncú alkil-halogenideket.

A találmány szerinti vegyületek előállítására esetenként szükséges lehet egy funkciós csoport védelme. Ilyen esetekben a megfelelő védőcsoport bevitelét, valamint a védőcsoport eltávolítását is elvégezzük, a műveletet szokásos módon hajtjuk végre.

Az így előállított találmány szerinti vegyületeket szabad formájukban különítjük el, vagy szokásos módon végrehajtott sóképzést követően só formában különítjük el, és tisztítjuk. Az elkülönítést és tisztítást szokásos kémiai műveletekkel, például extrahálással, besűrítéssel, bepárlással, kristályosítással, szűréssel, átkristályosítással vagy különféle kromatográfiás eljárásokkal végezzük.

A találmány szerinti vegyületek affinitással bírnak és szelektívek a muszkarin M₃ receptorok iránt, M₃ receptor antagonistaként hatnak, és hasznosak különféle

M₃ receptorral kapcsolatos megbetegedések megelőzésére vagy kezelésére, különösen húgyúti megbetegedések, mint vizelet-visszatartási képtelenség vagy neurogén gyakori vizelési inger, neurogén hólyag, éjszakai bevizelés, instabil hólyag, hólyaggörcs vagy krónikus hólyaggyulladás; légzőszervi megbetegedések, például krónikus elzáródásos tüdőmegbetegedések, krónikus bronchitis, asztma vagy rhinitis; vagy emésztőszervi megbetegedések, például túlérzékeny bél tünetegyüttes, görcsös vastagbélgyulladás (colitis) vagy divertikulumgyulladás (diverticulitis) megelőzésére vagy kezelésére.

A találmány szerinti vegyületek igen nagy szelektivitással bírnak a simaizomban vagy mirigyszövetekben jelen lévő M₃ receptorok iránt a szívben és hasonló szövetekben előforduló M₂ receptorokhoz viszonyítva, így igen hasznosak M₃ receptor antagonistaként, mivel a szívre és hasonló szövetekre csökkent mellékhatásokkal bírnak, különösen alkalmasak vizelet-visszatartási képtelenség és gyakori vizelési inger megelőzésére vagy kezelésére alkalmas szerekként.

A találmány szerinti vegyületek affinitását és antagonizmusát muszkarinreceptorok iránt az alábbi vizsgálatokkal bizonyítottuk.

Muszkarinreceptor-kötési vizsgálat (in vitro)

a) Membránok készítése

Hím Wistar-patkányok (Japán SLC) szívét és állkapocs alatti mirigyét kimetsszük, és ötszörös térfogatú 20 mmol/l-es, pH=7,5-ös HEPES pufferrel (amelyet a továbbiakban röviden „HEPES puffer”-ként jelölünk) amely 100 mmol/l nátrium-kloridot és 10 mmol/liter magnézium-kloridot is tartalmaz, elegyítünk, majd jéghűtés mellett homogenizálunk. A kapott elegyet gézen szűrjük, 50 000*g mellett 4 °C hőmérsékleten 10 percig ultracentrifugáljuk, majd a kapott csapadékot HEPES pufferben szuszpendáljuk, és ismét 50 000*g mellett 4 °C hőmérsékleten 10 percig ultracentrifugáljuk. A kapott csapadékot HEPES pufferben szuszpendáljuk, a kapott szuszpenziót -80 °C hőmérsékleten tároljuk, és felhasználáskor felengedjük.

b) Muszkarin M₂ receptor kötési vizsgálat

A vizsgálatot Doods és munkatársai [J. Pharmacol. Exp. Ther., 242, 257-262 (1987)] eljárásának némi módosításával végezzük. A szívmembránmintát, [³H]kinuklidinil-benzilátot és a vizsgált vegyületet 0,5 ml HEPES pufferben 25 °C hőmérsékleten 45 percig inkubáljuk, majd üvegszűrőn (Whatman GF/B) szívatással szűrjük. A szűrőt 3*5 ml-es HEPES puffer adagokkal mossuk, majd a szűrőn adszorbeált [³H]-kinuklidinil-benzilát rádióaktivitását folyadékszcintillációs számlálóval mérjük. A receptorhoz való nem fajlagos kötődést 1 μΐτιοΙ/Ι-es atropin adagolásával határozzuk meg. A találmány szerinti vegyületnek az M₂ muszkarin receptorhoz való kötődését a disszociációs konstansból (Ki) számítjuk Chen és Prusoff [Biochem. Pharmacol. 22, 3099 (1973)] eljárása szerint a vizsgált vegyület azon koncentrációja (IC₅₀) alapján, amelyben a [³H]-kínuklidinil-benzilát, azaz a jelzett ligandum kötődését 50%-osan gátolja.

HU 223 778 Β1

c) Muszkarin M₃ receptor kötési vizsgálat

A muszkarin M₂ receptor kötési vizsgálatnál leírtakhoz hasonlóan járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a muszkarin M₃ receptor kötési vizsgálathoz állkapocs alatti mirigyet alkalmazunk membránmintaként, és jelzett ligandumként [³H]-N-metil-szkopolamint adunk.

Eredményeink: A találmány szerinti (I) általános képletű vegyület Ki-értéke az M₃ receptorra 1CL⁸ és 10^_1° közötti, ami azt jelzi, hogy az M₃ receptor iránti affinitás legalább tízszerese az M₂ receptor iránti affinitásnak.

Muszkarinreceptor-antagonizmus vizsgálata (in vivő)

a) Ritmusos hólyag-összehúzódás vizsgálata patkányon

130-200 g testtömegű nőstény Wistar-patkányokat uretánnal anesztetizáltunk (1,0 g/kg szubkután), majd a vese felőli oldalon az urétert elkötöttük. A hólyagba uréterkatétert helyeztünk, és ezen át mintegy 1,0 ml fiziológiás sóoldatot beinjektálva a hólyagot ritmikus összehúzódásokra késztettük. A hólyagon belüli nyomást nyomástranszduktorral mértük. A ritmikus összehúzódásnak legalább 5 percen át való stabil folyamatossága után a külső nyaki (juguláris) vénán át kumulatívan beadjuk a vizsgálandó vegyületet. 5-10 perc elteltével a hólyagon belüli nyomást mérjük. A hólyagösszehúzódás gátlási arányát a vizsgálandó vegyület adagolása előtti hólyag-összehúzódáshoz való viszonyítással határozzuk meg, és a vizsgálandó vegyületnek azt a mennyiségét, amely az adagolást megelőző hólyag-összehúzódás 30%-os gátlásához szükséges, ED₃₀-értékként jelöljük.

A vizsgálat bizonysága szerint a találmány szerinti vegyületek igen jó ED₃₀-értékekkel bírnak.

b) Nyálkiválasztás vizsgálata patkányon

160-190 g testtömegű hím Wistar-patkányokat uretánnal anesztetizálunk (0,8 g/kg ip.), és a vizsgálandó vegyületet beadjuk (a kontrollcsoportnak oldószert adunk be). 15 perc elteltével 0,8 pmol/kg oxotremorint adunk be az állatoknak. A hatóanyagot minden esetben a combi artérián át adagoljuk. Az oxotremorin adagolása után 5 percen át gyűjtjük a kiválasztott nyálat, és mérjük. A kontrollcsoportéhoz viszonyított nyálkiválasztás-arányt mérjük, és meghatározzuk a vizsgálandó anyagnak azt a mennyiségét, amely a nyálkiválasztást a kontrollcsoportéhoz képest 50%-kal gátolja, ezt ID₅₀-értékként jelöljük.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy atropin összehasonlító vegyület esetén az ID₅₀-érték lényegében megegyezik a fenti, ritmikus hólyag-összehúzódási vizsgálat patkányon kapott ED₃₀-értékével, míg a találmány szerinti vegyület ID₅₀-értéke legalább ötszöröse, mint az előzőekben leírt ED₃₀-érték, ami azt a feltételezést támasztja alá, hogy a találmány szerinti vegyület viszonylag gyenge hatást fejt ki a nyálkiválasztás gátlására.

c) Bradikardia vizsgálata patkányon

A vizsgálatot Doods és munkatársai [J. Pharmacol. Exp. Ther, 242, 257-262 (1987)] módszerével végezzük. 250-350 g testtömegű hím Wistar-patkányokat pentobarbitál-nátriummal anesztetizálunk (50 mg/kg iv.). A nyaki régiót feltárjuk, majd a jobb és bal bolygóideget szétválasztjuk. A légcsőbe a légút biztosítására kanült helyezünk, és egy rozsdamentes rúddal a szemüregen át a gerincagyat elroncsoljuk. Mesterséges lélegeztetés mellett (10 cm³/kg, 50-szer percenként) a végbélhőmérsékletet 37,5 °C hőmérsékleten tartjuk, és a szívritmust a közös nyaki (carotid) artérián követjük nyomon. A combi artériába beépített tűt rögzítünk, amelyen át a hatóanyagot adagoljuk. A gerincagy elroncsolása után a patkányt 15 percig nyugalomban hagyjuk, hogy egyensúlyát visszanyerje, majd 10 mg/kg atenololt adagolunk. További 15 percet hagyunk az egyensúly helyreállásához, majd beadagoljuk a vizsgálandó vegyületet. 15 perc múltán kumulatívan oxotremorint adagolunk, és mérjük a szívritmus csökkenését. A vizsgálandó vegyületnek azt a mennyiségét, amely ahhoz szükséges, hogy a kontrollcsoportéhoz viszonyítva a dózis-hatás görbét 10szeresen jobbra tolja, DR₁₀-értékként jelöljük.

Eredményeink: a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek elegendően alacsony aktivitásúak bradikardia tekintetében, néhány mg/kg mennyiség adagolása esetén nem észleltünk bradikardiát.

Az előzőekben ismertetett muszkarinreceptor-kötési vizsgálat (in vitro) eredményeként azt találtuk, hogy a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek szelektívek és igen nagy affinitással bírnak M₃ receptorok iránt. A találmány szerinti vegyületek muszkarinreceptor-antagonizmus vizsgálatában (in vivő) is jó muszkarin M₃ antagonista aktivitásúnak bizonyultak, de alacsony aktivitásúak a muszkarin M₂ receptorokkal kapcsolatos bradikardia tekintetében. Ennek megfelelően azt találtuk, hogy a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek szelektív antagonista aktivitással bírnak muszkarin M₃ receptorok iránt, továbbá, kevés olyan mellékhatással bírnak a szokásos antikolinerg szerekhez képest, mint például a szájszárazság.

Az egy vagy több találmány szerinti hatóanyagot vagy sóját tartalmazó gyógyászati készítményeket szokásos módon, szokásos gyógyászati szempontból elfogadható hordozóanyag alkalmazásával készítjük.

A találmány szerinti gyógyászati készítményeket orálisan vagy parenterálisan injekció, kúp, bőrön át ható szer, inhalálószer vagy hólyagba adott injekció formájában adagoljuk.

A dózist adott esetben meghatározzuk, minden esetben a kezelendő beteg állapotának, korának, nemének és hasonló tényezőknek figyelembevételével. Orális adagolás esetén a napi dózis általában mintegy 0,01 mg/kg-100 mg/kg felnőtt számára. Az adagolást napi 2-4 részletben végezzük. Ha a beteg állapotának figyelembevételével intravénás adagolást alkalmazunk, a napi dózis általában mintegy 0,001 mg/kg és 10 mg/kg közötti felnőtt számára, napi egy vagy több részletben beadva.

A gyógyászati célra alkalmas hordozóanyagok lehetnek például nem toxikus szilárd vagy folyékony gyógyászati anyagok.

HU 223 778 Β1

Az orális adagolásra szolgáló szilárd készítmények közé tartoznak például tabletták, pirulák, kapszulák, porok, granulumok és hasonlók. Az ilyen szilárd készítményekben egy vagy több hatóanyagot elegyítünk legalább egy inért hígítóanyaggal, például laktózzal, mannittal, glükózzal, hidroxi-propil-cellulózzal, mikrokristályos cellulózzal, keményítővel, poli(vinil-pirrolidon)-nal, agarral, pektinnel, magnézium-metaszilikáttal vagy magnézium-alumináttal. A készítményben alkalmazhatunk a fenti inért hígítóanyagokon kívül egyéb adalékokat is, például csúszást elősegítő anyagot, például magnézium-sztearátot, szétesést elősegítő anyagot, például cellulóz-kalcium-glikolátot, stabilizálószert, például laktózt, oldódás elősegítő szert, például glutaminsavat vagy aszparaginsavat, ezek alkalmazása a szokásos. A tablettákat vagy pirulákat adott esetben cukorral, vagy gyomorban vagy bélben oldódó filmmel vonhatjuk be, például szacharózzal, zselatinnal, hidroxi-propil-cellulózzal vagy hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftaláttal.

Az orális adagolásra szolgáló folyékony készítmények körébe tartoznak például gyógyászati szempontból elfogadható emulziók, oldatok, szuszpenziók, szirupok és elixírek, ezek szokásosan alkalmazott inért hígítóanyagokat, például tisztított vizet vagy etanolt tartalmaznak. A készítmények az ilyen inért hígítóanyagon kívül tartalmazhatnak nedvesítőszert, segédanyagot, például szuszpendálószert, édesítőszert, ízesítőszert, aromaanyagot és/vagy antiszeptikumot.

A parenterális adagolás céljára szolgáló injekciók a találmány szerint steril vizes vagy nemvizes oldatok, szuszpenziók vagy emulziók. A vizes oldatok és szuszpenziók példáiként említjük az injekciós minőségű desztillált vizet és fiziológiás sóoldatot. A nemvizes oldatok vagy szuszpenziók példáiként említjük az etilénglikolt, propilénglikolt, polietilénglikolt, növényi olajokat, például kakaóvajat, olívaolajat vagy szezámolajat, alkoholokat, például etanolt, gumiarábikumot és „Poliszolvát 80”-t (márkanév). Az ilyen készítmények tartalmazhatnak továbbá izotonicitást biztosító szert, antiszeptikumot, nedvesítőszert, emulgeálószert, diszpergálószert, stabilizálószert (például laktózt) és/vagy oldódást elősegítő szert (például glutaminsavat, aszparaginsavat). A készítményeket sterilezzük, ezt például baktériumokat visszatartó szűrőn való szűréssel, sterilizálóanyag bevitelével vagy besugárzással végezzük. Más módon, előzetesen elkészített steril szilárd kompozíciót steril vízben vagy steril injekciós oldószerben oldunk felhasználáskor.

A következőkben a találmány legjobb megvalósítási módjait mutatjuk be.

A találmányt a következőkben további részleteiben mutatjuk be a következő példákra való hivatkozással. A találmány szerinti vegyületek köre nem korlátozódik azonban a következő példákban bemutatott vegyületekre, minden az (I) általános képlet által felölelt vegyület, sóik, hidrátjaik, szolvátjaik, geometriai és optikai izomerjeik és polimorf formáik az oltalmi kör részét képezik.

A találmány szerinti vegyületek előállításának kiindulási vegyületei is új vegyületek, ezen kiindulási vegyületek előállítását bemutató példákat az alábbiakban referenciapéldákként ismertetjük.

1. referenciapélda

6,28 g 1-fenil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin és 3,34 g trietil-amin 130 ml diklór-metános oldatához jéghűtés mellett cseppenként hozzáadunk 3,1 ml etil-klór-formiátot, majd az elegyet szobahőmérsékleten éjszakán át keverjük. A reakcióelegyet ezután vízzel, 1 mol/l-es hidrogén-klorid-oldattal, vízzel, majd végül sóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk róla. 10,58 g etil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinoiin-karboxilátot nyerünk halványsárga olaj formájában.

IR vmax (tisztán) cm-¹: 1700,1430, 1296, 1230, 1122. NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1 ,29 (3H, t,

J=7,3 Hz), 2,75-3,45 (3H, m), 3,90-4,40 (1H, m),

4.21 (2H, q, J=7,3 Hz), 6,38 (1H, s), 6,95-7,45 (9H, m).

Az 1. referenciapéldában bemutatotthoz hasonlóan állítjuk elő a 2-14. referenciapéldák szerinti vegyületeket.

2. referenciapélda

Metil-1 -fenil-2-izoindolinkarboxilát

Kiindulási vegyületek: 1-fenil-izoindolin, metil-klórformiát

IRvmax (KBr) cm-¹: 1708, 1460, 1376, 1100.

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 3,60, 3,72 (3H, s*2), 4,89, 4,96 (2H, sx2), 5,94, 6,03 (1 H, sx2),

6,95-7,10 (1 H, m), 7,15-7,35 (8H, m).

3. referenciapélda

Etil-1 -(4-piridil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: 1-(4-piridil)-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

Jellemzők: halványsárga olaj.

MS (m/z, El): 282 (M⁺).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,29 (3H, t,

J=7,1 Hz), 2,60-3,45 (3H, m), 3,85-4,20 (1H, m),

4.22 (2H, q, J=7,1 Hz), 6,31 (1H, s), 7,14 (2H, dd,

J=4,4, 1,5 Hz); 7,17-7,26 (4H, m), 8,51 (2H, dd,

J=4,4, 1,5 Hz).

4. referenciapélda

Etil-1,2,3,4-tetrahidro-1 -(2-tienil)-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: 1,2,3,4-tetrahidro-1 -(2-tienil)izokinolin

Jellemzők: halványsárga olaj.

MS (m/z, El): 287 (M⁺).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,32 (3H, t,

J=7,3 Hz), 2,65-3,60 (3H, m), 4,00-4,30 (1H, m),

4.23 (2H, q, J=7,3 Hz), 6,53 (1H, s), 6,70-6,95 (2H, m), 7,15-7,30 (5H, m).

5. referenciapélda

Etil-1,2,3,4-tetrahidro-1 -(3-tienil)-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: 1,2,3,4-tetrahidro-1 -(3-tienil)izokinolin

Jellemzők: narancsszínű olaj.

HU 223 778 Β1

MS (m/z, FAB): 288 (M⁺+1).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,2-1,3 (3H, m), 2,7-2,8 (1H, m), 2,9-3,0 (1H, m), 3,1-3,3 (1H, m), 3,9^4,2 (3H, m), 6,2-6,4 (1H, m), 6,83 (1H, s),

6,95-7,26 (6H, m).

6. referenciapélda

Etil-1 -(2-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: 1-(2-furil)-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

MS (m/z, El): 271 (M⁺).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,30 (3H, t, J=6,5 Hz); 2,75-2,85 (1H, m), 2,90-3,10 (1H, m),

3.20- 3,50 (1H, m), 4,05-4,35 (4H, m), 6,00 (1H, s),

6.20- 6,45 (2H, m), 7,15-7,25 (4H, m), 7,33 (1H, s).

7. referenciapélda (1 S)-Etil-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: (1S)-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

Elemzési eredmények a C₁₈H₁₉NO₂ képlet alapján: számított: C %=76,84; H%=6,81; N %=4,98;

talált: C %=76,53; Η %=6,82; N %=4,93.

Fajlagos optikai forgatás [a]^⁵: 199,2 (c=1,03, CHCI₃). MS (m/z, FAB): 282 (M⁺ + 1).

8. referenciapélda (1 R)-Etil-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: (1R)-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

talált: C %=76,64; Η %=6,82; N %=4,99.

Fajlagos optikai forgatás [a]^⁵: -200,9 (c=1,09, CHCI₃). MS (m/z, El): 281 (M⁺).

9. referenciapélda

Etil-1-(4-klór-fenil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolinkarboxilát

Kiindulási vegyület: 1-(4-klór-fenil)-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

Jellemzők: halványsárga olaj.

MS (m/z, EI):315(M⁺).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,29 (3H, t, J=7,0 Hz), 2,70-3,52 (3H, m), 4,00=1,30 (1H, m), 4,20 (2H, q, J=7,0 Hz), 6,35 (1H, s), 7,05-7,35 (8H, m).

10. referenciapélda

Etil-1-(4-fluor-fenil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolinkarboxilát

Kiindulási vegyület: 1-(4-fluor-fenil)-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

Jellemzők: halványsárga olaj.

MS (m/z, FAB): 300 (M⁺+1).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,30 (3H, t, J=8,9 Hz), 2,75 (1H, dd, J=12,5, 3,4 Hz), 2,9-3,1 (1H, m), 3,1-3,3 (1H, m), 4,0-4,3 (3H, m), 6,2-6,4 (1H, m), 6,93-7,03 (3H, m), 7,16-7,24 (5H, m).

11. referenciapélda

Etil-1,2,3,4-tetrahidro-1-(4-tolil)-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: 1,2,3,4-tetrahidro-1-(4-tolil)-izokinolin

MS (m/z, El): 295 (M⁺).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,20-1,35 (3H, m), 2,30 (3H, s), 2,70-2,80 (1H, m), 2,90-3,10 (1H, m), 3,23 (1H, t, J=10,0 Hz), 3,95-4,30 (3H, m), 6,29, 6,41 (1 H, széles s*2), 7,00-7,25 (8H, m).

12. referenciapélda

Etil-1-benzil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát Kiindulási vegyület: 1-benzil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

Jellemzők: halványsárga olaj.

MS (m/z, FAB): 296(M⁺+1).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,02, 1,23 (3H, tx2, J=7,1 Hz); 2,63-3,20 (4H, m), 3,30-3,50 (1H, m), 3,75-4,25 (3H, m), 5,27, 5,38 (1H, t*2, J=6,8 Hz), 6,85-7,28 (9H, m).

13. referenciapélda

Etil-1 -ciklohexil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: 1-ciklohexil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

Jellemzők: sárga olaj.

MS (m/z, FAB): 288 (M⁺+ 1).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 0,70-2,00 (11 H, m), 1,26 (3H, t, J=7,3 Hz), 2,89 (2H, t, J=7,1 Hz), 3,25-4,20 (2H, m), 4,14 (2H, q, J=7,1 Hz), 4,64-4,95 (1H, m), 7,00-7,30 (4H, m).

14. referenciapélda

Etil-1 -(3-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: 1-(3-furil)-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin

Jellemzők: sárga olaj.

MS (m/z, El): 271 (M⁺).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,31 (3H, t, J=7,0 Hz), 2,55-3,40 (3H, m), 3,90=1,30 (1H, m), 4,22 (2H, q, J=7,0 Hz), 6,20-6,45 (2H, m),

6,95-7,40 (6H, m).

Az 1-14. referenciapéldák termékeinek kémiai szerkezetét az 1. és 2. táblázatban mutatjuk be.

1. táblázat

A ref. példa száma	Szerkezeti képlet
1.

HU 223 778 Β1

1. táblázat (folytatás)

A ref. példa száma	Szerkezeti képlet
2.
3.	íí
4.
5.	OJ..,_Λ
6.
7.
8.	Ö°
9.	Cl
•	ΟΟγ'θ'^,Η iii ° F

2. táblázat

A ref. példa száma	Szerkezeti képlet
11.	OQy-'Sa o⁰ CHs
12.	OQy·'-.* u
13.
14.

1. példa

0,70 g etil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-karboxilátot és 0,41 g 3-kinuklidinolt tartalmazó 30 ml toluolos oldathoz 0,03 g 60%-os nátrium-hidridet adunk. A kapott elegyet 140 °C hőmérsékleten 2 napon át keverjük, miközben a képződött etanolt eltávolítjuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, sóoldatot adunk hozzá, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagél oszlopon kromatografálással tisztítjuk (kloroform:metanol=10:1 és kloroform:metanol:28%-os vizes ammónia=10:1:0,1 közötti gradiens alkalmazásával), így 0,11 g 3-kinuklidinil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilátot nyerünk sárga olajként. A kapott olajat 10 ml etanolban oldjuk, majd 27 mg oxálsavat adunk hozzá. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó szilárd anyagot izopropanolból és izopropil-éterből kristályosítjuk, így 0,08 g 3-kinuklidinil-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát-monooxalátot nyerünk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont: 122-124 °C (i-PrOH-1-PR₂O).

Elemzési eredmények a C₂₅H₂₈N₂O₆0,75 H₂O képlet alapján:

számított: C %=64,43; Η %=6,38; N %=6,01; talált: C %=64,25; Η %=6,15; N %=5,88.

Az 1. példában leírthoz hasonló módon állítjuk elő a 2. példa szerinti vegyületet.

HU 223 778 Β1

2. példa

3-Kinuklidinil-1 -fenil-2-izoindolinkarboxilát-mono(hidrogén-klorid)

Kiindulási vegyület: metil-1-fenil-2-izoindolín-karboxilát

Olvadáspont: 164-165 °C (EtOH-Et₂O).

Elemzési eredmények a C₂₂H₂₅N₂O₂CM,75 H₂O képlet alapján:

számított: C %=63,45; Η %=6,90; N %=6,73;

Cl %=8,51;

talált: C %=63,54; H %=6,59; N %=6,76;

Cl %=8,12.

3. példa

720 mg etil-1-(4-piridil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát és 973 mg 3-kinuklidinol 50 ml toluolos szuszpenziójához 102 mg 60%-os nátrium-hidridet adunk szobahőmérsékleten. A kapott elegyet visszafolyató hűtő alatt 5 óra 40 percen át forraljuk, az eközben képződő etanolt toluollal eltávolítjuk. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, majd 20 ml vizet adunk hozzá. A kapott elegyet kloroformmal extraháljuk, a szerves fázisokat vízzel és sóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd vákuumban besűrítjük. A visszamaradó anyagot szilikagél oszlopon kromatografálással tisztítjuk (kloroform:metanol:28%-os vizes ammónia=100:2:1 arányú elegyének alkalmazásával), így 827 mg 3-kinuklidinil1-(4-piridil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilátot nyerünk sárga olaj formájában. A kapott olajat 5 ml etil-acetátban oldjuk, és 2 ml 4 mol/l-es etil-acetátos hidrogén-klorid-oldatot adunk hozzá. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó anyaghoz etanolt és étert adunk, és a kapott nyers kristályokat etanolból és éterből átkristályosítjuk. így 402 mg 3-kinuklidinil-1 -(4-piridil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát-di(hidrogén-klorid)-ot nyerünk halványsárga kristályok formájában.

Olvadáspont: 167-169 °C (EtOH-Et₂O).

Elemzési eredmények a C₂₂H₂₇N₃O₂CI₂-2,2H₂O képlet alapján:

számított: C%=55,51; Η %=6,65; N %=8,83;

Cl %=14,90;

talált: C %=55,46; Η %=6,98; N %=8,64;

Cl %=14,84.

A 3. példában leírthoz hasonló módon állítjuk elő az alábbi 4-6. példák szerinti vegyületeket.

4. példa

3-Kinuklidinil-1,2,3,4-tetrahidro-1-(2-tienil)-2-izokinolin-karboxilát-monooxalát

Kiindulási vegyület: etil-1,2,3,4-tetrahidro-1-(2-tienil)-2-izokinolin-karboxilát

Elemzési eredmények a C₂₃H₂₆N₂O₆S-1,3H₂O képlet alapján:

számított: C %=57,32; H %=5,98; N%=5,81;

S %=6,65;

talált: C %=57,62; Η %=6,00; N %=5,84;

S %=6,27.

MS (m/z, FAB): 369 (M⁺ + 1).

5. példa (1RS,3’R)-3’-Kinuklidinil-1,2,3,4-tetrahidro-1-(3-tienil)-2-izokinolin- karboxilát

Kiindulási vegyületek: etil-1,2,3,4-tetrahidro-1-(3tienil)-2-izokinolin-karboxilát, (3R)-3-kinuklidinol

Tulajdonságok: barna olaj.

Elemzési eredmények a C₂₁H₂₄N₂O₂SO,3H₂O képlet alapján:

számított: C %=67,46; Η %=6,63; N %=7,49;

S %=8,58;

talált: C %=67,35; H %=6,76; N%=7,21;

S %=8,46.

MS (m/z, FAB): 369 (M⁺+1).

6. példa

3-Kinuklidinil-1 -(2-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: etil-1-(2-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Jellemzők: halványsárga olaj.

Elemzési eredmények a C₂₁H₂₄N₂O₃O,5H₂O képlet alapján:

számított: C %=69,79; Η %=6,97; N %=7,75; talált: C %=70,03; Η %=7,05; N %=7,44.

MS (m/z, FAB): 353 (M⁺+ 1).

7. példa

2,09 g (1 S)-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolint tartalmazó 30 ml piridines oldathoz szobahőmérsékleten 2,26 g 3-kinuklidinil-klór-formiát-mono(hidrogén-klorid)-ot adunk, és az elegyet 4 órán át 80 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután az elegyhez 0,12 g 3-kinuklidinil-klór-formiát-mono(hidrogén-klorid)-ot adunk, és 4 órán át 80 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután 1,01 g 3-kinuklidinil-klór-formiát-mono(hidrogén-klorid)-ot adagolunk az elegybe, és 80 °C hőmérsékleten 25 órán át keverjük, majd vákuumban besűrítjük. A visszamaradó anyaghoz vizet adunk, majd etil-acetáttal kétszer mossuk. A kapott vizes fázist telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal pH=9-re állítjuk be, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. 3,02 g (1S,3’RS)-3’-kinuklidinil-1-fenil-1,2,3,4tetrahidro-2-izokinolin-karboxilátot nyerünk sárga olajként.

MS (m/z, FAB): 363 (M⁺+1).

NMR (DMSO-d₆, TMS belső standard) δ: 1,20-2,00 (5H, m), 2,40-2,95 (6H, m), 3,00-3,60 (3H, m),

3,80-3,95 (1H, m), 4,55-4,70 (1H, m), 6,25 (1H, széles s), 7,05-7,35 (10H, m).

8. példa

12,0 g (1 S)-etil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilátot és 16,27 g (3R)-3-kinuklidinolt tartalmazó 120 ml toluolos szuszpenzióhoz 1,69 g 60%-os nátrium-hidridet adunk szobahőmérsékleten. A kapott elegyet 3 órán át melegítjük, miközben a képződő etanolt toluollal együtt eltávolítjuk róla. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, 50 ml sóoldatot adunk hozzá, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízzel

HU 223 778 Β1 mossuk, majd 20%-os hidrogén-klorid-oldattal extraháljuk. A kapott vizes fázist 1 mol/l-es vizes nátrium-hidroxid-oldattal pH=9-10-re állítjuk be, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist sóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd vákuumban besűrítjük. A visszamaradó anyagot 140 ml etanolban oldjuk, 10 ml 4 mol/l-es etil-acetátos hidrogén-klorid-oldatot adunk hozzá, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó anyaghoz acetonitrilt és étert adunk, a kapott nyerskristályokat acetonitrilből és éterből átkristályosítjuk. így 10,1 g (1 S,3’R)-3’-kinuklidinil-1 -fenil1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát-mono(hidrogén-klorid)-ot nyerünk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont: 212-214 °C (CH₃CN-Et₂O).

Elemzési eredmények a C₂₃H₂₇N₂O₂CI képlet alapján: számított: C %=69,25; Η %=6,82; N %=7,02;

Cl %=8,89;

talált: C %=69,24; Η %=6,89; N %=7,03;

Cl %=8,97.

Fajlagos optikai forgatás [a]^⁵: 98,1 (c=1,00, EtOH).

A 8. példában leírthoz hasonló módon állítjuk elő a

9-16. példák szerinti vegyületeket.

9. példa (1R,3'S)-3 ’-Kinuklidinil-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2izokinolin-karboxilát-mono(hidrogén-klorid) Kiindulási vegyületek: (1 R)-etil-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, (3S)-3-kinuklidinol Olvadáspont: 211-212 °C (EtOH-Et₂O).

Elemzési eredmények a C₂₃H₂₇N₂O₂CIO,25H₂O képlet alapján:

számított: C %=68,48; Η %=6,87; N %=6,94;

Cl %=8,79;

talált: C %=68,32; Η %=6,75; N %=6,94;

Cl %=8,94.

Fajlagos optikai forgatás [a]§: -97,4 (c=0,50, EtOH).

10. példa (1R,3 ’R)-3’-KinuklidinH-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2izokinolin-karboxilát-mono(hidrogén-klorid) Kiindulási vegyületek: (1R)-etil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, (3R)-3-kinuklidinol Olvadáspont: 195-196 °C (EtOH-Et₂O).

Elemzési eredmények a C₂₃H₂₇N₂O₂CIO,25H₂O képlet alapján:

számított: C %=68,48; Η %=6,87; N %=6,94;

Cl %=8,79;

talált: C %=68,73; Η %=6,88; N %=6,95;

Cl %=8,70.

Fajlagos optikai forgatás [αβ⁵: -151,2 (c=0,50, EtOH).

11. példa (1 S,3’S)-3’-Kinuklidinil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2izokinolin-karboxilát-mono(hidrogén-klorid)

Kiindulási vegyületek: (1S)-etil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, (3S)-3-kinuklidinol Olvadáspont: 194-195 °C (CH₃CN-Et₂O).

Cl %=8,89;

talált: C %=69,08; H%=6,71; N %=6,99;

Cl %=8,91.

Fajlagos optikai forgatás [aft⁵: 163,2 (c=0,50, EtOH).

12. példa

3-Kinuklidinil-1-(4-klór-fenil)-1,2,3,4-tetrahidro-2izokinolin-karboxilát-monofumarát

Kiindulási vegyületek: 1-(4-klór-fenil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Olvadáspont: 164-166 °C (EtOH-Et₂O).

Elemzési eredmények a C₂₇H₂₉N₂O₆CIO,5H₂O képlet alapján:

számított: C%=62,13; Η %=5,79; N %=5,37;

Cl %=6,79;

talált: C%=62,19; Η %=5,68; N %=5,23;

Cl %=6,49.

13. példa (1 RS,3’R)-3’-Kinuklidinil-1 -(4-fluor-fenil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyületek: etil-1-(4-fluor-fenil)-1,2,3,4tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, (3R)-3-kinuklidinol Jellemzők: színtelen olaj.

Elemzési eredmények a C₂₃H₂₅N₂O₂F 0,1 H₂O képlet alapján:

számított: C %=72,27; Η %=6,64; N %=7,33;

F %=4,97;

talált: C %=72,05; Η %=6,63; N %=7,15;

F %=4,99.

MS (m/z, FAB): 381 (M⁺ + 1).

14. példa

3-Kinuklidinil-1,2,3,4-tetrahidro-1 -(4-tolil)-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyűlet: etil-1,2,3,4-tetrahidro-1-(4-tolil)-2-izokinolin-karboxilát

Jellemzők: színtelen olaj.

Elemzési eredmények a C₂₄H₂₈N₂O₂O,8H₂O képlet alapján:

számított: C %=73,74; Η %=7,63; N %=7,17; talált: C %=73,96; Η %=7,50; N %=6,95.

MS (m/z, FAB): 377 (M⁺ + 1).

15. példa

3-Kinuklidinil-1-benzil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyűlet: etil-1-benzil-1,2,3,4-tetrahidro2-izokinolin-karboxilát

Jellemzők: halványsárga olaj.

Elemzési eredmények a C₂₄H₂₈N₂O₂O,5H₂O képlet alapján:

számított: C %=74,78; Η %=7,58; N %=7,26; talált: C %=74,95; Η %=7,83; N %=7,18.

MS (m/z, FAB): 377 (M⁺ + 1).

16. példa

3-Kinuklidinil-1 -ciklohexil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyűlet: etil-1-ciklohexil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

HU 223 778 Β1

Jellemzők: halványsárga, amorf.

Elemzési eredmények a C₂₃H₃₂N₂O₂O,3H₂O képlet alapján:

számított: C %=73,88; Η %=8,79; N %=7,49; talált: C %=73,76; Η %=8,75; N %=7,37.

MS (m/z, FAB): 369 (M⁺ + 1).

17. példa

1,20 g (1 S,3’R)-3'-kinuklidinil-1 -fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilátot 12 ml diklór-metánban oldunk, és az oldathoz 0,33 g nátrium-hidrogén-karbonátot és 0,79 g 80%-os m-klór-perbenzoesavat adunk jéghűtés mellett, majd az elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Az elegyhez vizet adunk, majd diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fázist vizes nátrium-tioszulfát-oldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagél oszlopon kromatografálással tisztítjuk (klorofornrrmetanol=20:1 arányú elegy alkalmazásával), így 0,43 g (1’S,3R)-3-[[(1’-fenil-1’,2’,3',4’-tetrahidro-2’-izokinolil)karbon il]-oxi]-ki n u ki id i n-1 -oxidot nyerünk.

Jellemzők: fehér, amorf.

MS (m/z, FAB): 379 (M⁺ + 1).

NMR (CDCI₃, TMS belső standard) δ: 1,85-2,15 (3H, m), 2,15-2,35 (2H, m), 2,75-2,90 (1H, m), 2,90-2,95 (1H, m), 3,20-3,50 (6H, m), 3,70-3,80 (1H, m), 3,85-4,10 (1H, m), 5,14 (1H, széles s), 6,14, 6,43 (1H, széles sx2), 7,05-7,40 (9H, m).

18. példa

1,04 g (1S,3’R)-3’-kinuklidinil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilátot tartalmazó 8 ml 2-butanonos oldathoz 0,18 ml metil-jodidot adunk, majd az elegyet 55 °C hőmérsékleten 40 percig keverjük. Az elegyet levegőn hűtjük, majd a kicsapódott kristályokat szűréssel gyűjtjük, és 2-butanonnal, majd dietil-éterrel mossuk, így 0,93 g (1 ’S,3R)-1 -metil-3-[[(1 ’-fenil-1 ’,2’,3’,4’-tetrahidro-2’-izokinolil)-karbonilj-oxi]-kinuklidinium-jodidot nyerünk színtelen kristályok formájában.

Olvadáspont: 202-203 °C (2-butanon).

Elemzési eredmények a C₂4H₂₉N₂O₂I képlet alapján: számított: C%=57,15; H %=5,79; N %=5,55;

Cl %=25,16;

talált: C%=57,17; H%=5,71; N%=5,51;

Cl %=25,15.

A 8. példában leírthoz hasonló módon állítjuk elő az alábbi 19. példa szerinti vegyületet.

19. példa (1RS, 3’R)-3’-Kinuklidinil-1 -(3-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát

Kiindulási vegyület: etil-1-(3-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát.

Jellemzők: sárga olaj.

Elemzési eredmények a Ο₂₁Η₂₄Ν₂Ο₃Ό,3Η₂Ο képlet alapján:

számított: C %=70,49; Η %=6,93; N %=7,83; talált: C %=70,35; Η %=6,83; N %=7,63.

MS (m/z, El): 352 (M⁺).

Az 1-19. példák szerinti vegyületek kémiai szerkezetét a következő 3-5. táblázatokban mutatjuk be.

3. táblázat

A példa száma	I Szerkezeti képlet
1.	COOH COOH
2.	· HC1
3.	· 2HC1
4.	V COOH COOH
5.	GXvi \s>
6.
7.	íil
8.	lil · HCl
9.	ó ⁰⁵ · HCl

HU 223 778 Β1

3. táblázat (folytatás)

A példa száma	Szerkezeti képlet
10.	θθν°'·χ ö· ?

4. táblázat (folytatás)

A példa száma	Szerkezeti képlet
18.
n° ?·'

4. táblázat

A példa száma	Szerkezeti képlet
11.	iii · HCl
12.	Cl . COOH • s HOOC
13.	00y°,^ fii F
14.	íil I ch₃
15.
16.
17.	OXy fii * k/ o

5. táblázat

A példa száma	Szerkezeti képlet
19.

A fenti 3-6., 12-14., 16. és 19. példák szerinti vegyületek optikailag rezolvált formában is nyerhetők, amint azt a 6-8. táblázatokban bemutatjuk, a 8-11. példákban leírthoz hasonló módon, optikailag rezolvált köztitermékek alkalmazásával.

6. táblázat

A példa száma	Az A gyűrű
3-(a)	ó
3-(b)	0
4-(a)	ó
4-(b)	só
5-(a)	ö
5-(b)	ö

HU 223 778 Β1

6. táblázat (folytatás)

7. táblázat

A példa száma	Az A gyűrű
6-(a)	ó
6-(b)	ú
12-(a)	ó Cl
12-(b)	0 Cl
13-(a)	ó F
13-(b)	ó F
14-(a)	0 CH,
14-(b)	0 CH,
16-(a)	ó
16-(b)	'o

A példa száma	Az A gyűrű
3-(c)	ó
3-(d)	0
4-(c)	ó
4-(d)	A* S í
5-(c)	ö
5-(d)
6-(c)	ö
6-(d)
12-(c)	0 Cl
12-(d)	Φ Cl
13-(c)	ó 1 F
13-(d)	0 F

HU 223 778 Β1

7. táblázat (folytatás)

A példa száma	Az A gyűrű
14-(c)	ó CH,
14-(d)	0 CH,
16-(c)	ó
16-(d)	ó

8. táblázat

A példa száma	Szerkezeti képlet
19-(a)
19-(b)
19-(c)	°^·-φ
19-(d)	'VT, 6° ^Cn

Vizsgálati példák

1. Muszkarinreceptor-affinitás in vitro vizsgálata A találmány szerinti vegyületeket a leíró részben ismertetett módszerekkel vizsgálva az alábbi eredményeket kaptuk:

/. táblázat

Példa	M₂ receptor kötés Ki (nmol/l)	M₃ receptor kötés Kj (nmol/l)	M₂/M₃ arány
1.	78	6,1	13
12.	71	3,2	22
13.	62	2,8	22

A találmány szerinti vegyületek nagy M₃ muszkarin receptor iránti affinitással bírnak, ez az affinitás legalább tízszerese az M₂ receptor iránti affinitásnak.

2. Muszkarinreceptor-affinitás in vivő vizsgálata

A találmány szerinti vegyületeket a leíró részben ismertetett módszerekkel vizsgálva az alábbi eredményeket kaptuk:

II. táblázat

Példa	Nyálkiválasztás gátlása patkányban IDjo (mg/ml)	Ritmusos hólyagösszehúzódás gátlása patkányban ed₃₀(mg/ml)	Nyálkiválasztás gátlása/hólyag-összehúzódás gátlása
1.	0,57	0,071	8
5.	0,21	0,018	12
8.	2,0	0,23	9
13.	0,64	0,13	5

A találmány szerinti vegyületek patkányban M₃muszkarin receptor antagonista aktivitásuk alapján gátolják a nyálkiválasztást és a ritmusos hólyag-összehúzódást. Másrészt, a találmány szerinti vegyületek nem váltanak ki bradikardiát patkányban, ami az M₂ receptorra gyakorolt hatással függ össze, néhány mg/ml-es dózis beadása esetén. Ennek megfelelően megerősítést nyert, hogy a találmány szerinti vegyületek szelektív muszkarin M₃ antagonisták.

Továbbá, látható, hogy a találmány szerinti vegyületek kiváló hatásúak patkány ritmusos hólyag-összehúzódásának gátlására. Ez a hatás legalább ötszöröse a nyálkiválasztás gátlására gyakorolt hatásnak. Ez a tény megerősíti, hogy a találmány szerinti vegyületek alkalmasak húgyúti inkontinencia (vizelet-visszatartási képtelenség) és/vagy gyakori vizelési inger megelőzésére vagy kezelésére, és mellékhatásuk, például szájszárazságot kiváltó hatásuk kisebb, mint a szokásos antikolinerg szereké.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. (I) Általános képletű kinuklidinszármazékok és optikailag aktív formáik - a képletben az A gyűrű jelentése 4-8 szénatomos cikloalkilcsoport, heteroatomként egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot tartalmazó 5-7 tagú heteroaromás csoport vagy adott esetben halogénatommal vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil- vagy naftilcsoport;

X jelentése vegyértékkötés vagy metiléncsoport;

I értéke 0 vagy 1 és n értéke 1 vagy 2 -, valamint a fenti vegyületek sói vagy kvatemer ammóniumsói.
2. Az 1. igénypont szerinti kinuklidinszármazékok, sóik vagy kvatemer ammóniumsóik, amelyek képletében n értéke 2.
3. Az 1. igénypont szerinti kinuklidinszármazékok, sóik vagy kvatemer ammóniumsóik körébe tartozó 3kinuklidinil-1-fenil-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1-(4-piridil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-ízokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1,2,3,4-tetrahidro-1-(2tienil)-2-izokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1,2,3,4-tetrahidro-1 -(3-tienil)-2-izokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1 -(2-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1-(4-klór-fenil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1-(4-fluor-fenil)-1,2,3,4tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1,2,3,4tetrahidro-1-(4-tolil)-2-izokinolin-karboxilát, 3-kínuklidinH-1-ciklohexil-1,2,3,4-tetrahidro-2-ízokinolin-karboxilát, 3-kinuklidinil-1-(3-furil)-1,2,3,4-tetrahidro-2-izokinolin-karboxilát és optikailag aktív formáik.
4. Egy (I) általános képletű kinuklidinszármazékot, optikailag aktív formáját, ezek sóját vagy kvatemer ammóniumsóját és gyógyászati szempontból elfogadható hordozóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmény az (I) általános képletben az az A gyűrű jelentése 4-8 szénatomos cikloalkilcsoport, heteroatomként egy oxigén-, kén- vagy nitrogénatomot tartalmazó 5-7 tagú heteroaromás csoport vagy adott esetben halogénatommal vagy 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil- vagy naftilcsoport;

X jelentése vegyértékkötés vagy metiléncsoport;

I értéke 0 vagy 1 és n értéke 1 vagy 2.
5. A 4. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amely muszkarin M₃ receptor antagonista hatással bír.
6. Az 5. igénypont szerinti gyógyászati készítmény, amelynek muszkarin M₃ receptor antagonista hatóanyaga húgyúti megbetegedések (vizelet-visszatartási képtelenség vagy neurogén gyakori vizelési inger, neurogén hólyag, éjszakai bevizelés, instabil hólyag, hólyaggörcs vagy krónikus cisztitisz) megelőzésére és/vagy kezelésére szolgál.