HU199871B - Process for producing deazapurine nucleoside derivatives and antiviral compositions comprising said compounds - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás dezaza-purin-nukIcozid-származékok előállítására, valamint eljárás az említett vegyületeket tartalmazó vírusellenes szerek előállítására.

A lalálmány tárgya eljárás új, (I) általános képletű de/aza-purin-nukleozid-származékok — mely képletben

X nitrogénatom vagy metincsoport,

W nitrogénatom vagy a C — R⁴ általános képletű csoport, melyben R⁴ hidrogénatom vagy 1 — 4 szénatomos alkilcsoport, hidrogénatom, halogénatom, hidroxilcsoport, merkapto-, 1-4 szénatomos alkoxi- vagy aminocsoport,

R² azonos R’-gyel, valamint 1—4 szénatomos alkil-tio- vagy di(l — 4 szénatomos alkil)-aminoalkil-csoporttal helyettesített aminocsoportot is jelenthet,

R³ jelentése hirogénatom vagy 1-4 szénatomos alkiksoporl,

R^s hidrogénatom,

R⁶ és R' egyaránt hidrogénatom, vagy az R^fc és R⁷ csoportok egyike halogénalom vagy azidocsoport vagy R⁶ és R⁷ csoportok egyike hidroxilcsoportot is jelenthet, ha X jelentése metincsoportot jelent, és ezen kívül

R⁵ és R⁷ együtt egy további kötést jelenthet a 2’- és 3’-helyzetű szénatomok között, és

Y hidrogénalom, monofoszfál- vagy trifoszfát-csoport —, valamint a lehetséges tautomerek és sók előállítására.

Az. R“ és R³ szubsztituensek definíciójában a rövidszénláncú alkilcsoportok, egyenesláncúak vagy elágazó láncúak és 1—4 szénatomot tartalmaznak. Az alkilcsoportoknak ez a definíciója érvényes azoknál az alkilcsoportoknál is, melyek a rövidszénláncú alkil-tio- és rövidszénláncú alkoxicsoportok meghatározásánál fordulnak elő. Különösen előnyös a metil- és az etilcsoport.

Az.R¹, R², R⁶ és R⁷ csoportok definíciójában halogénatom alatt a fluor-, klór-, bróm- és jódatom értendő.

Az R² szubsztituens definíciójában előforduló aminocsoport szubsztituált lehet, 1—4, főként 1-3 szénatomos aikilcsoportokkal, mely alkilcsoportok alkil-amino-csoportokkal szubsztituáltak lehetnek.

A monofoszfátcsoport a -POfOHjj, a trifoszfátcsoport a -PjOjfOH)₄ képletű csoport.

Lehetséges sókként mindenekelőtt a foszfátcsoportok alkálifém-, alkáli földfém- és ammóniumsói jönnek számításba. Alkálifém-sókként a lítium-, nátrium- káliumsók előnyösek. Alkáli földfémsókként főként a magnézium- és kalciumsók jönnek számításba. Ammóniumsók alatt olyan találmány szerinti sók értendők, melyek ammóniumionl tartalmaznak és az 1 -4 szénatomos aikilcsoportokkal és/vagy aralkilcsoportokkal, előnyösen benzilcsoportokkal legfeljebb négyszeresen lehetnek szubsztituálva. Ezek a szubsztituensek azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek. A foszfátok sóit ismert módon alakíthatjuk szabad savakká.

Az (I) általános képletű vegyületek bázisos csoportokat, főként aminocsoportokat tartalmazhatnak, melyeket megfelelő savakkal savaddíciós sókká alakíthatunk. E célra savakként például a sósav, brómhidrogén, kénsav, foszforsav, fumársav, borostyánkősav, borkősav, tejsav, maleinsav vagy metánszulfonsav jönnek számításba.

Az (I) általános képletű vegyületek újak, és az ismert rokon vegyületekhez hasonlóan állíthatók elő. Különösen célszerű az (1) általános képletű vegyületek előállítására az az eljárás, melynek során egy (II) általános képletű vegyületet, mely képletben X, W, R¹, R² és R³ a fent megadott jelentésű, (III) általános képletű vegyülettel ahol

R⁵ az előzőekben megadott jelentésű,

R⁶’, R⁷ egyaránt hidrogénatom vagy az R⁶’ és R⁷’ csoportok egyike azidocsoport vagy egy oxigénatomot védő csoporttal védett hidroxilcsoport,

R’ egy oxigénatomot védő csoport és

Z reakcióképes csoport - (IV) általános képletű vegyületté - ahol X, W, R¹, R², R³, Rj, R , R⁷’ és R’ a fent megadott jelentésű — reagáltatunk és adott esetben a jelenlevő oxigénatomot védő csoportokat hasítjuk, és ezután kívánt esetben egy így keletkezett vegyületet, ahol R⁶ vagy R⁷ hidroxilcsoportot jelent, az 5’-hidroxiI-csoport halogénatommal, cianidesoporttal vagy azidocsoporttal történő, előzőleg végzett szelektív védése után olyan (I) általános képletű vegyületté alakítjuk, ahol R⁶ vagy R⁷ halogénatomot vagy ciano- vagy azidocsoportot jeleni, vagy olyan (I) általános képletű vegyületté dezoxigénezzük, melyben R⁶ vagy R⁷ hidrogénatom, és kívánt esetben végül az olyan (I) általános képletű vegyületeket, melyekben Y hidrogénatom, monovagy trifoszfáttá alakítjuk, és kívánt esetben a keletkezett szabad bázisokat, illetve savakat a megfelelő sókká vagy a keletkezett sókat a megfelelő szabad bázisokká illetve savakká alakítjuk.

A (II) általános képletű vegyületeket a (111) általános képletű vegyületekkel különösen előnyösen fázis-transzfer körülmények között reagáltatjuk. A fázis-transzfer katalízis körülményei között a (II) általános képletű bázisokat például 50%-os vizes nátriumhidroxid oldattal a megfelelő anionná alakítjuk. Az így képződött aniont egy fázis-transzfer katalizátorral, például trisz-[2-(2-metoxi-etoxi)-etilJ-aminnal hidrofobizáljuk és a szerves fázisba visszük át, ahol a reakcióképes (III) általános képletű vegyülettel reagál.

A (III) általános képletű vegyületekben reakcióképes Z csoportokként előnyösen a halogéncsoportok és alkoxicsoportok jönnek számításba. Ennél a reakciónál a cukorcsoport hidroxilcsoportjai a szokásos módon, szakemberek számára ismert oxigéncsoportot védő csoporttal, például toluoil-, benzoil- vagy acetilcsoportokkal védettek. Az oxigénatomot védő csoportok a reakció befejeződése után, ismert módon alkálikus körülmények között ismét hasíthatók. Célszerűen 1 mólos metanolos metanolátoldatot használunk.

A reakció folyamán célszerűen megfelelő védőcsoportokkal az R¹, R², R³ csoportokat is védjük.

Egy további előnyös módszer a (IV) általános képletű vegyületek előállítására a szilárd-folyé-21

HU 199871 Β kony fázistranszfer eljárás, melynek soráo szilárd, poralakú kálium-hidroxidot, kriptandokat, valamint (II) és (III) általános képletű vegyületeket használunk aprotikus oldószerben.

Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben R° vagy R⁷ halogénatomot vagy azidoesoportot jelent, előnyösen úgy állítjuk elő, hogy olyan (1) általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol R⁶ vagy R⁷ hidroxilcsoport. Az 5’-hidroxil-csoportot először szelektíven védjük. Ehhez is a szakemberek számára ismert eljárások állnak rendelkezésre. A nukleotid-kémiában például a 4,4’-dimetoxi-trifenil-metil-esoport vált be. Ezt utólagos reakcióval ismételten, könnyen, enyhén savas körülmények között lehasíthatjuk, míg a szintén savra érzékeny glikozidos kötés ilyen reakciókörülmények között nem hidrolizálódik. A védendő nukleozidnak az 5’hidroxil-tsoport védésére szolgáló, oxigénatomot védő reagenssel történő reakcióját megfelelő szerves oldószerben, célszerűen vízmentes piridinben, az oxigénatomot védő reagens csekély feleslegének, valamint adott esetben megfelelő segéd-bázis, például N-etil-diizopropil-amin jelenlétében végezzük. Az ílymódon végzett (I) általános képletű vegyületet halogeniddel, célszerűen egy alkáli-aziddal általánosan ismert módon reagáltatjuk A 3’-helyzetű szénatomnál lévő hidroxilcsoportot emellett nukleofil reakcióval halogenid- illetve azidocsoporttal szubsztituálhatjuk.

Az olyan (1) általános képletű vegyületeket, amelyekben R^ö vagy R⁷ hidroxilcsoportot jelent, az 5’-helyzetű hidroxilcsoport előzőekben ismertetett módon történő védése után, ismeri módszerekkel dezoxigénezhetjük, így olyan (I) általános képletű vegyületekhez jutunk, melyekben R⁶ és R⁷ hidrogénatom. Ezt a reakciót úgy végezzük, hogy az olyan (I) általános képletű vegyületet, melyben R vagy R⁷ hidroxilcsoportot jelent és az 5’-helyzetű hidroxilcsoport az előzőekben leírt módon védett és a további jelenlevő funkcionális csoportok szintén védettek, először 3’-O-tiokarbonil-származékká alakítjuk, melyet azután tributil ónhidriddel radikális módon redukálunk. A 2’-dezoxi-nukleozÍdok ilyen módon történő 2’,.V-dezoxi-nukleozidokká történő dezoxidálása a szakemberek számára ismert. Különösen előnyösnek bizonyult a Barton-dezoxigénezési módszer |J. Chem. Soc., Perkin Transz. 1 (1975) 1574 j.

Az Y csoportként hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyülclekbe a foszfátcsoportokat az ismert módon vezetjük be. A monofoszfátokat például úgy nyerjük, hogy olyan (1) általános képletű vegyületeket, amelyekben Y hidrogénatomot jelent, foszforoxikloriddal trimetilfoszfátban foszforilezzük. Az ilyen módon nyert trietil-ammóniumsókat ismert módszerek szerint más sókká alakíthatjuk át. A di- illetve trifoszlátokat ismer, módszerekkel, előnyösen a monofoszfátokat oríoszfátokkal, illetve pirofoszfátokkal reagáltatva állíthatjuk elő. Ezek különböző sói szintén ismert módszerekkel állíthatók elő.

A (II) általános képletű vegyületek ismertek vagy az ismert vegyületekhez hasonlóan állíthatók elő. Ilyen jellegű előállítási eljárásokat például a következő helyeken írnak le: Chemische Berichte 110 (1977) 1462; J. Chem. Soc. 1960, 131, illetve Tetrahedron Letters 21 (1980) 3135.

A (111) általános képletű vegyületek részben szintén ismertek. Az eddig még nem ismert vegyületeket a lírtakhoz teljesen hasonlóan állíthatjuk elő. Egy ilyen vegyület előállítását például a Chem. Bér. 93 (1960) 2777, illetve a Synthesis 1984,961 helyeken mulatják be.

A találmány szerinti új vegyületek értékes gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek elsősorban a reverz transzkriptáz enzim gátlása révén gátolják a relrovírusok szaporodását, azaz a találmány szerinti vegyületek elsősorban eitosztalikus, valamint vírusellenes tulajdonságnak.

A nukleinsavak építőelemei glikozid-komponenskén, vagy a béta-D-ribofuranozil-csoportot vagy annak 2’ dezoxi-származékál tartalmazzák. Ezen aglikon-csoportok mellett a nukleozid-antibiotikumokban módosított D-ribofuranozilszármazé kokat is találtak. így például a kordicepin, mely a Cordyceps militaris lenyészlevéből izolálható, a kordieepóz monoszaharidot tartalmazza. A ribonukleozid 2’-, illetve 3’-dezoxiszámazéka mellett szintetikusan is előállítottak 2’,3’-didezoxi-nukleozidokal. Ezek vírusellenes hatásúak és speciálisan a reverz transzkriptáz enzim gátlása következtében gátolják a retrovírusok szaporodását JProc. Natl. Acad. Sci. USA 83 (1986) 1911, illetve Natúré 325 (1987) 773]. Különösen fontos terápiás jelentősége van a HIV-vírussal szemben mutatott gátló hatásnak, mely vírus az AIDS kórokozója. E vegyületek hátránya azonban, hogy egyben a celluláris DNS-polimerázt is gátolják, így citotoxikus hatásúak. Ezen kívül különböző celluláris enzimeket deaktiválhatnak.

A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek a fenti hátrányokkal nem rendelkeznek, azaz vírusellenes hatásúak, citotoxikus hatás nélkül.

Az (I) általános képletű, találmány szerinti vegyületek előnyösen alkalmazhatók a Sanger-módszerével végzett DNS-szekvenciálásra. A d(G — C)-dus DNS fragmensek szekvenciálása különösen nehéz, a szekunder szerkezetek képződése következtében, melyek a d(G-C)-kapcsolási tartományban sávkompresszióhoz vezetnek. Ennek oka a guanozin-molekulák Hoogsteen-bázispár-képzésében keresendő. A 2’-dezoxi-guanozin-trifoszfátnak az R⁶ helyén hidroxiesoportot tartalmazó találmány szerinti vegyületekkel történő helyettesítésével a sávkompresszió jelentős mértékben kiküszöbölhető.

Az (1) általános képletű találmány szerinti vegyületek, melyekben R⁶ és R⁷ hidrogénatom, a Sanger-féle DNS-szekvenciálás során az ismert 2’,3'-didezoxi-vegyületek helyett lánc-terminátorként alkalmazhatók.

A nukleinsavak, melyek alkotórészként egy vagy több, (I) általános képletű vegyületet tartal-3HU 199871 Β máznák, önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő (lásd például Nucleic Acids Research Vol. 14 (5) 1986, 2319ff oldal]. Ezek azonban például a DNS-szekvenciálásnál is keletkeznek. Ha olyan (1) általános képletű vegyületeket alkalmazunk, melyekben R⁶ hidroxicsoport, akkor egy nukleinsav több ilyen építőelemet tartalmazhat, amennyiben azonban olyan (I) általános képletű vegyületei használunk, ahol R⁶ hidrogénatom, ez az építőelem csak egyszer, mégpedig a lánc végén épülhet be. Az ilyen nukleinsavak 2— 1.000, előnyösen 8 — 50 nukleotid-építőelemből épülnek fel. Különösen előnyösek a 15— 30 nukleolidböl álló nuklcinsavak.

Ezek a nukleinsavak ugyancsak alkalmazhatók vírusellenes szerként. Az ún. anti-sense-nukleinsav ezt a nukleinsaval a vírus ssDNS/RNSével hibridizálja és így megnehezíti a vírus-DNSsé történő álíródást. Ezek a nukleinsavak főleg az AIDS elleni szerként alkalmazhatók, mivel a sejt saját restriciós enzimeit egyáltalán nem, vagy csak nehezen bontják le.

Az (I) általános képletű anyagokat, gyógyászatilag elfogadható sóikat vagy az ezeket tartalmazó nukleinsavakat tartalmazó gyógyászati készítményeket önmagában ismert módon megfelelő gyógyászati hordozóanyagokkal, aroma-, ízés színezőanyagokkal keverve és például tabletta vagy drazsé alakúra feldolgozva vagy megfelelő segédanyagok hozzáadása közben, vízben vagy olajban, például olívaolajban oldva vagy szuszpendálva állítjuk elő.

A találmány szerinti anyagokat folyékony vagy szilárd alakban enterálisan vagy parenterálisan adagolhatjuk. Injekciós közegként előnyösen a víz jön számításba, mely az injekciós oldatoknál szokásos adalékokat, például stabilizálószert, oldódást elősegítő anyagot vagy puffért tartalmaz.

Ilyen jellegű adalékok például a tartarát- és citrát-puffer, etanol, komplexképzők (például etilén-diamin-tetraecetsav és nem toxikus sói) és a viszkozitás szabályozására nagymolekulájú polimerek (például folyékony poli-etilénoxid). Szilárd hordozóanyagok például a keményítők, laktóz, mannit, metil-cellulóz, erősen diszpergált kovasavak, nagymolekulájú zsírsavak (például sztearinsav), zselatin, agar-agar, kalciumfoszfát, magnéziumsztearát, állati és növényi zsírok és szilárd nagymolekulájú polimerek (például polietilénglikolok). Az orális adagolásra alkalmas készítmények kívánt esetben ízesítő- és édesítőszereket tartalmazhatnak.

A találmány szerinti vegyületeket szokásosan 1 —100 mg, előnyösen 2 — 8 mg mennyiségben adagoljuk naponta és testsúlykilogrammonként. A napi dózist előnyös 2-3 részre osztva adagolni, mikoris minden alkalommal 1-2, 5-1000 mg hatóanyagtartalmú tablettát adagolunk. A tabletták retardáltak is lehetnek, ezáltal a napi adagolások száma 1 - 3-ra csökken. A retardált tabletták hatóanyagtartalma 20 - 2000 mg. A hatóanyagot injekciók alakjában is adagolhatjuk, ez napi 1-8 alkalommal történik, adagolhatunk tartós infúzióval is, ekkor normál esetben elegendő mennyiség napi 50 — 4000 mg.

A következő példák közelebbről mutatják be a találmányt.

1. példa

2-Amino-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-őrön

a) 2-((4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-amino]-7-dezaza-2’-dezoxi-5’-0-(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

1,0 g (3,8 mmól) 7-dezaza-2’-dezoxi-guanozint kétszer párolunk be vízmentes piridinnel, majd 20 ml piridinben szuszpendáljuk. Ezután 4,0 g (11,8 mmól) 4,4’-dimetoxi-trifenil-metil-kloridot és 2,5 ml (14,6 mmól) Hünig-bázist (N-etil-diizopropil-amin) öntünk hozzá és 3 órán át keverjük szobahőmérsékleten.

A reakcióelegyet ezután 150 ml 5%-os vizes nátriumhidrogén-karbonát oldathoz adjuk és kétszer 150 — 150 ml diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és 60 H jelű szilikagélen (oszlop, 10x4 cm, eluálószer 9:1 arányú diklórmetán-aceton elegy) kromatografáljuk. A főfrakciók bepárlása után a maradékot kevés diklórmetában oldjuk és 1:1 arányú n-hexán-éter elegybe csepegtetjük. Szűrés után 2,04 g (61%) kívánt vegyületet nyerünk, színtelen amorf anyag alakjában. Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán — aceton 8:2 arányú rendszerben): R_f= 0,7; UV (metanol): lambda_max= 272, 283 nm (váll); epszilon 18800,16400.

’H NMR (DMSO-d₆): delta 1,75 (m, 2’-H„), 1,86 (m, 2’-H„), 3,09 (m, 5’-H), 3,79 (m, 4’-H),

4,10 (m, 3’-H), 5,19 (d, 3’-OH, J = 4,3Hz), 5,61 (pt, l’-H, J=6,5Hz), 6,16 (d, 6-H, J = 3,5Hz), 6,62 (d, 5-H, J = 3,5Hz), 10,35 (s, NH).

Elemanalízis a CjsHso^Og (871,0) összegképlet alapján:

számított: C: 73,09, H: 5,79, N: 6,43%, mért: C: 73,02, H: 5,98, N: 6,34%.

b) 2-((4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-amino]-7-dezaza-2’-dezoxi-3’-0-fenoxi-tiokarbonil-5’-0-(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

1,0 g (1,1 mmól) la) példában leírtak szerint előállított vegyületet szuszpendálunk 15 ml vízmentes acetonitrilben és 300 mg (2,5 mmól) dimetil-amino-piridint és 300 μΐ (2,2 mmól) fenoxi-tio-karbonil-kloridot adunk hozzá és 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet bepároljuk és a maradékot 60 H jelű szilikagélen kromatografáljuk. Az oszlop mérete 10x4 cm, eluálószerként pedig 8:2 arányő diklórmetán - aceton elegyet használunk. A főfrakció bepárlása után kapott maradékot kevés diklórmetánban oldjuk és 1:1 arányú n-hexán-éter elegybe csepegtetve választjuk le. így 0,99 g (89%) színtelén, amorf anyagot kapunk. Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen 8:2 arányú diklórmetán—aceton rendszerben): Rf- 0,8; UV (metanol): larnbda_mgx - 269, 282 nm (váll); epszilon- 19300,16000).

‘H-NMR (DMSO-d*): delta- 2,06 (m, 2H_b), 2,34 (m, 2’-H.), 3,16 (m, 5’-H), 4,25 (m, 4’-41

HU 199871 Β

Η), 5,61 (m, 3’-Η és Γ-Η), 6,23 (d, 6-H, J-3,5Hz), 6,67 (d, 5-H, J-3,5Hz), 10,41 (s, NH).

Elemanalízis a CMH54N4O9S (1007,2) összegképlet alapján:

számított: C: 71,77, H: 5,40, N: 5,56,

S: 3,18%, mért: C: 71,26, H: 5,43, N: 5,52,

S: 3,11%.

c) 2-|(4,4^,-dimetoxi-trifenil-metil)-amino)-dezaza-2’,3’-didezoxi-5’-O-(4,4’-dímetoxi-trifenil-metil)-9-béla-D-ribofuranozil-purin-6-on

500 mg (0,5 mmól) lb) pontban leírtak szerint előállított vegyülethez 20 ml frissen desztillált toluolban 30 mg (0,2 mmól) 2,2’-azo-bisz(2-metil-propionsav-nitril)-t és 300 μΐ (1,1 mmól) tributil-ónhidridet adunk és 3 órán át keverjük argon atmoszférában 80 °C-on (a reakciót vékonyrétegkromatográfiásan követjük, kloroform-metanol 97:3 rendszerben). A reakció teljes befejeződése után a reakcióelegyet bepároljuk és a maradékot 60 H jelű szilikagélen (oszlop méret: 30x4 cm, eluálószer 99:1 arányú triklórmetán- metanol elegy) kromatografáljuk. A főfrakciót bepároljuk, a maradékot, mely 320 mg (75%) kívánt, színtelen amorf anyag kevés diklórmetánban felvesszük és n-hexán —éter elegybe történő csepegtetéssel választjuk le. Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán-metanol 95:5 rendszerben): Rf= 0,5.

'H-NMR (DMS()-d₆): delta = 1,63 (2m, 2’-H és 3’-H), 3,07 (m, 5’-H), 4,06 (m, 4’-H), 5,43 m, (l’-H), 6,11 (d, 6-H, J = 3,5Hz), 6,65 (d, 5-H, J = 3,5Hz), 10,34 (s, NH).

d) 2-amino-7-dezaz.a-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranoztl-purin-6-on

Az le.) példában leírtak szerint előállított ve gyület 300 mg-ját (0,35 mmól) 10 ml 80%-os ecetsavban oldjuk és 15 percen át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután az oldószert olajpumpával előállított vákuumban eltávolítjuk és a maradékot vízzel többször lepároljuk. A nyersterméket 60 H jelű szilikagélen (oszlopméret: 10x4 cm, eluálószer 9:1 arányú diklórmetán - metanol elegy) kromatografáljuk. A főfrakció bepárlásával nyert habos anyagot kevés metanolból kristályosítjuk ki. így 50 mg (57%) színtelen, tűs kristályú anyagot kapunk, mely bomlás közben olvad 228 °C-on. Vékonyrétegkromatográfia: Rf = 0,3 (szilikagélen, 9:1 arányú diklórmetán-metanol rendszerben). UV (metanol): lambda_max= 261, 281 nm (váll); epszilon = 13300, 7800).

‘H-NMR (DMSO-d₆): delta = 1,96 (m, 3’-H), 2,08, 2,27 (2m. 2’-H_a és 2’-H_b), 3,48 (m, 5’-H),

3,97 (m, 4’-H), 4,86 (t, 5’-OH, J = 5,4Hz), 6,12 (pt, l’-H, J = 5,5Hz), 6,24 (m, NH₂ és 6-H), 6,92 (d, 5-H, J - 3,5Hz), 10,34 (s, NH).

Elemanalízis a CnHi₄N₄O₃ (250,3) összegképlet alapján:

számított: C: 52,79, H: 5,64, N: 22,39%, mért: C: 52,98, H: 5,80, N: 22,55%.

Hasonló módon a megfelelő 2'-dezoxi-nukleozidokon keresztül és ezt követő deoxigénezéssel, mint ahogy a c) példában ismertettük, nyerjük a következő vegyületeket:

A) 3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

UV (0,1 n sósav): lambda_max- 224, 274 nm

Elemanalízis a Cj₂H₁₄N₂O₂ (218,2) összegképlet alapján:

számított: C: 66,0, H: 6,4, N: 12,8%, mért: C: 66,1, H: 6,4, N: 12,6%.

B) 3,7-didezaza-2’,3'-didezoxi-9-béta-D-ribof uranozil- purin-6-on

UV (metanol): lambda_max= 264 nm; epszilon: 11600; 282nm; epszilon: 8000.

Elemanalízis a C₁₂H₁₄N₂O₃ (234,2) összegképlet alapján:

számított: C: 61,5, H: 6,0, N: 11,95%, mért: C: 61,3, H: 6,1, N: 11,8%.

C) 2-klór-6-metoxi-3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-nbofuranozil-purin

UV (metanol) lambda_max= 271,280 nm.

Elemanalízis a C]₃Hi₅N₂O₃Cl (282,6) összegképlet alapján:

számított: C: 55,2, H: 5,3, N: 9,9%, mért: C: 55,1, H: 5,3, N: 9,9%.

D) 6-amino-3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

Elemanalízis a C₁₂Hj5N₃O₂ (233,2) összegképlet alapján:

számított: C: 63,65, H: 6,16, N: 17,13%, mért: C: 63,62, H: 6,11, N: 17,01%.

UV (metanol) larnbda_mex= 271 nm; epszilon: 12800.

E) 3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-2,6-dion

Elemanalízis a Cf₂Hj₄N₂O₄(250,2) összegképlet alapján:

számított: C: 57,55, H: 5,6, N: 11,2%, mért: C: 57,50, H: 5,7, N: 11,2%.

2, példa

2-{f(dimetil-amino)-metilénl-amino}-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

a) 2- {f(dimetil-amino)-metilénJ-aminoj-7-dezaza-2’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

270 mg (1,01 mmól) 7-dezaza-2’dezoxi-guanozinhoz 5 ml vízmentes, aminmentes dimetilformamidban 2 ml (11,7 mmól) N,N-dimetilformamid - dietilacetált adunk és egy órán át keverjük, argon atmoszférában, 50 °C-on. Ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk 60 H jelű szilikagélen (oszlopméret: 10x4 cm, eluálószer 9:1 arányú diklórmetán-metanol elegy) kromatografáljuk. A főfrakcióból az oldószert lepároljuk, így 230 mg (71%) világossárga, amorf anyagot kapunk.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, 9:1 arányú diklórmetán — metanol rendszerben): R_f= 0,3.

UV (metanol): lambda_max=> 240, 311 nm; epszilon - 18300,17400, ‘H-NMR (DMSO-dó): delta- 2,15 (m, 2’H_b), 2,41 (m, 2’-H_a), 3,02, 3,15 (s, 2-CH₃), 3,52 (m, 5’-H), 3,79 (m, 4’-H), 4,32 (m, 3’-H), 4,91 (t,

5-OH, J-5,4Hz), 5,27 (d, 3’-OH, J-3,5Hz),

6,34 (d, 6-H, J-3,5Hz), 6,45 (pt, l’-H,

HU 199871 Β

J = 7,0Hz), 7,07 (d, 5-H, J-3,5Hz), 8,56 (s, NH-C), 11,04 (s, NH).

Elemanalizis a Cj^H^NjCX, (321,3) összegképlet alapján:

számított: C: 52,33, H: 5,96, N: 21,79%, mért: C: 52,48, H: 6,14, N: 21,96%.

b) 2-{|(dimetil-amino)-raetilén|-amino}-7-dezaza-2’-dezoxi-5'-0-(4,4’-dimetoxi-lriíenil-metil)-9-bcla-D-ribofuranozil-purin-6-on

10Ü mg (0,31 mmól) 2a) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 2 ml vízmentes piridinben, majd 170 mg (0,5 mmól) 4,4’-dimetoxi-lrifenil-metil-kloridol és 0,2 ml (1,2 mmól) Hünig-bázist adunk hozzá és 3 órán ál keverjük szobahőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet bepároljuk és a maradékot 60 H jelű szilikagélen (oszlop mérete: 10x2,5 cm, eluálószer kloroform—metanol 99.1 arányú elegy) kromatografáljuk. A főfrakciót bepároljuk, a kapott maradékot diklórmetánban oldjuk és 1:1 arányú n-hexán-éter elegybe történő csepegleléssel 160 mg (84%) színtelen, amorf anyagot kapunk.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, 9:1 arányú diklór-metán- metanol rendszerben): Rf- 0,6.

UV (metanol): lambua_max= 236, 311 nm, epszilon = 38200, 18100.

‘H-NMR (DMS()-d₆): delta = 2,23 (m, 2’H_b), 2,42 (m, 2’-H_a), 3,03 (s, CH₃), 3,14 (m, 5’-H és CH₃), 3,90 (m, 4’-H), 4,33 (m, 3’-H), 5,34 (d, 3’-OH, J = 4,3Hz), 6,34 (d, 6-H, J =3,5Hz), 6,49 (pt, l’-H, J=6,8Hz), ö,90 (d, 5 H, J = 3,5Hz), 8,58 (s, NH = C), 11,07 (s, NH).

Elemanalizis a €35^7^()(, (623,7) összegképlet alapján:

számított: C: 67.40, H: 5,98, N: 11,23%, mért: C: 67,31, H: 6,00, N: 11,17%.

c) 2-(|(dimctil-amino)-metilén]-amino}-7-dezaza-2’-dezoxi-3’-t)-fenoxi-tiokarbonil-5’-O-(4,4-dimetoxi-lrifenil-metil)-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

900 mg (1,4 mmól) 2b) pontban leírtak szerint előállított vegyületet 15 ml vízmentes diklórmetánban oldunk, 340 mg (2,8 mmól) p-dimetil-amino-piridint és 250 gl (1,8 mmól) fenoxi-tio-karbonil- klór időt adunk hozzá és 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Az oldatot vákuumban bepároljuk és a maradékot 60 H jelű szilikagélen (oszlopméret 20x4 em, eluálószer 7:3 arányú kloroform — aceton elegy: 6:4 arányú kloroform-aceton elegy) kromatografáljuk. A főfrakció bepárlásával nyert maradékot kevés diklórmetánban felvesszük és 1:1 arányú n-hexán-éter elegybe csepegtetjük, így 980 mg (90%) kívánt termék válik ki, színtelen amorf anyag alakjában.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen 95:5 arányú diklórmetán-metanol rendszerben): Rf-0,5.

UV (metanol): lanibda_max= 235, 277 (váll), 283, 312 nm; epszilon- 41300, 11400, 12600, 17000.

'H-NMR (DMSO-d₆): delta» 2,73 (m, 2’H_b), 2,97 (m, 2’-H_a), 3,01, 3,10 (s, 2-CH₃), 3,37 (m, 5 -H), 4,33 (m, 4’-H), 5,90 (m, 3’-H), 6,40 (d,

6-H, J = 3,5Hz), 6,55 (pt, l’-H), 6,98 (d, 5H, J = 3,5Hz), 8,58 (s, CH « Ν), 11,30 (s, NH). Elemanalízis a C^H^NjOyS (759,9) összeg-

képlet alapján:
számított:	C: 66,39, H: 5,44, N: 9,22, S: 4,11%,
mért:	C: 66,49, H :5,55, N :9,25, S: 4,29%.

d) 2- {|(dimetil-amino)-metilénJ-amino}-7-de10 zaza-2’,3’-didezoxi-5’-O-(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-9-béta-D-purin-6-on

500 mg (0,7 mmól) 2e) pontban leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 20 ml frissen desztillált toluolban, 25 mg (0,15 mmól) 2,2’-azo15 -bisz-(2-metil-propionsav-nitril)-t és 500 gl (1,9 mmól) tributil-ónhidridet adunk hozzá és argon atmoszférában 80 °C-on, 16 órán ál keverjük. A reakcióelegyet olajpumpával előállított vákuumban bepároljuk, és a maradékot 60 H jelű szilika20 gélen (oszlopméret: 20x4 cm, eluálószer 9:1 arányú diklórmetán — aceton elegy, 7:3 arányú kloroform-aceton elegy, 6:4 arányú kloroform-aceton elegy) kromatografáljuk. A főfrakciót bepároljuk, a maradékot kevés diklórmetánban old25 juk és n-hexán-éter elegybe csepegtetjük. így 320 mg (80%) kívánt terméket nyerünk, színtelen, amorf anyag alakjában.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán- metanol 95:5 arányú rendszerben):

Rf= 0,3.

UV (metanol): lambda_max= 236, 277 (váll), 284, 312 nm, epszilon = 37200, 12000,

13500,18000.

'H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,02 (m, 3’-H), 35 2,20, 2,33 (m, 2’-H_a és 2’-H_b) 3,02, 3,13 (s, 2CH₃), 3,08 (m, 5’-H), 4,17 (m, 4’-H), 6,31 (d, 6H, J = 3,5Hz), 6,38 (m, l’-H), 6,92 (d, 5-H,

J = 3,5Hz), 8,61 (s, CH = N), 11,03 (s, NH).

Elemanalízis a C35H37N5O7 (607,7) összeg40 képlet alapján:

számított: C: 69,18, H: 6,14, N: 11,52%, mért: C: 69,23, H: 6,24, N: 11,61%.

e) 2-{((dimetil-amino)-metilénJ-amino}-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-pu45 rin-6-on

130 mg (0,21 mmól) 2d) pontban leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 5 ml 80%-os ecetsavban és 15 percen át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet olajpum50 pávai előállított vákuumban bepároljuk és a maradékot 60 H jelű szilikagélen (oszlopméret: 20:2 cm, eluálószer diklórmetán - metanol 95:5 arányú elegy) kromatografáljuk. A keletkezett maradékot acetonnal feliszapoljuk és bepárol55 juk, így 43 mg (67%( kívánt terméket nyerünk, színtelen, amorf anyag alajában.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán - metanol 9:1 arányú rendszerben):

R_f« 0,5.

UV (metanol): lambda_max- 239, 282 (váll), 311 nm, epszilon: 17400,10500, 16900.

'H-NMR (DMSO-d₆): delta- 2,06, 2,32 (m, 2’-H és 3’-H), 3,01, 3,14 (s, 2CH₃), 3,51 (m, 5’65 H), 4,00 (m, 4’-H), 4,87 (t, 5’-OH), 6,33 (m, l’-H

HU 199871 Β és 6-H, J - 3,3Hz), 7,05 (d, 5 H, J - 3,3Hz), 8,59 (s, CH-N), 11,02 (s, NH).

Elemanalízis a C₁₄Hi₉N₅O₃ (305,3) összegképlet alapján:

számított: C: 55,07, H: 6,27, N: 22,94%, mért: C; 55,23, H: 6,41, N: 22,75%.

3. példa

2-amino-6-metoxi-7-dezaza-2*,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin a) 2-amino-6-metoxi-7-dezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

543 mg (10 mmól) finoman porított káliumhidroxidot és 68 mg (0,2 mmól) tetrabutil-ammónium-hidrogén-szulfátot 30 ml vízmentes diklórmetánban 15 percen át keverünk nitrogén atmoszférában és szobahőmérsékleten. Ezután 330 mg (2 mmól) 2-amino-6-metoxi-7-dezazapurint (2 amino-4-metoxi-7H-pirrolo|2,3/d)-pirimidin) adunk hozzá és további 30 percen át keverjük, 884 mg (2,2 mmól) 2-dezoxi-3,5-di-O-ptoluoil-béla-D-eritro-peniofuranozil-kíorid hozzáadása után még 3 percen át keverjük. Az oldhatatlan részeket kiszűrjük, kevés diklórmetánnal mossuk és a szűrletet körülbelül 10 ml térfogatúra szűkítjük be. 3 ml, 1 mólos metanolos nátriummetoxidot adunk hozzá és 3 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ecetsawal történő semlegesítés után az oldószert eltávolítjuk, a maradékot forró vízben felvesszük, szűrjük és a szűrletet Dowex-(lx2OH alak, 30x3 cm)-ioncserélő oszlopon kromatografáljuk (eluálószer 9:1 arányú víz - metanol elegy); az oldószer eltávolítása és vízből történő átkristályosítás után a főfrakcióból 260 mg (63%) színtelen kristályos anyagot nyerünk, mely 152 -154 °C-on olvad.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, 9:1 arányú diklór-metán-metanol rendszerben): Rf= 0,7.

UV (metanol): lambda_max= 225, 259, 285; epszilon = 24900, 3600, 7600.

’H-NMR (DMSO-d₆): delta = 6,27 (IH, d, J = 3,7Hz), 6,42 (IH, dd, J_r2Vr,^- 5,9Hz),

7,10 (IH, d, J = 3,7Hz) ppm.

^l3C-NMR (DMSO-d₆): delta = 52,49 (OCH₃), 82,37 (C-l’), 98,85 (C-5), 119,45 (C-6) ppm.

o) Az a) pontban leírtak szerint előállított 2-amino-ó-me,oxi-7-dezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-nbofuranozil-purint az le) példában leírtakhoz hasonlóan 2-amino-6-metoxi-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-punnná dezoxigénezzük.

4. példa

2-amino-6-metoxi-7-dezaza-2’,3^,-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

a) A vegyületet a 2-amino-6-metoxi-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6on (előállítása az ld) példában leírtak szerint történik) acetilezése után, a Liebigs Ann. Chem. 1987. 15-19 helyen leírt módszer szerint, halogénezéssel állítjuk elő.

b) A keletkezett nyersterméket az acetil védőcsoport eltávolítása után 3 órán át hagyjuk állni metanolos ammóniaoldatban, szobahőmérsékleten, majd szárazra pároljuk és végül szilikagélen, eluálószerként kloroform - metanol elegyet használva, kromatografáljuk. A főfrakclókat egyesítjük, bepároljuk és a maradékot vízből kristályosítjuk.

U V (metanol) lambda_max = 235, 258,316; epszilon = 27800, 4300, 5800.

Elemanalízis a CpHj₃N₄O₂Cl (268,7) összegképlet alapján:

számított: C: 49,1, H: 4,8, N: 20,8,

Cl: 13,0%, mért: C: 49,3, H: 4,85, N: 20,7,

Cl: 13,1%.

5. példa

2-amino-7-dezaza-2'.3^,-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

268 mg (1 mmól) 2-amino-6-k!ór-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-riborufanozil-purin-6-ont oldunk 25 ml 70%-os vizes metanolban és 30 mg előhidrogénezett palládium-szén katalizátor (10%-os) 25 ml 70%-os vizes metanollal készített szuszpendziójához adjuk és a hidrogénfelvétel megszűnéséig hidrogénezzük. Az oldószert eltávolítjuk és a maradékot metanolból átkristályosítjuk. Termelés 180 mg (77%).

Elemanalízis a C|(Hi₄N₄O₂ (234,3) összegképlet alapján:

számított: C: 56,4, Η: 6,0, N: 23,9%, mért: C: 56,3, H: 6,0, N: 23,7%.

UV (metanol): lambda_max= 234, 256, 314 nm; epszilon = 30600, 4KM), 5200.

6. példa

2-amino-6-merkapto-7-dezaza-2’.3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

536 mg (2 mmól) 2amino-6-klór-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purint és 1,5 g (20 mmól) tiokarbamidot szuszpendálunk 30 ml etanolban és körülbelül 15 percen át forraljuk visszafolyatás közben. Ezután az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot körülbelül 25 ml metanolban felvesszük és 60 H jelű szilikagélen (oszlopméret 20x3 cm, eluálószer 9:1 arányú diklórmetán - metanol elegy) kromatografáljuk. A főfrakciót bepároljuk, a maradékot metanol-víz elegyből átkristályositjuk, így 230 mg (43%) tíovegyületet nyerünk.

Elemanalízis a CnHi₄N₄O₂S (266,3) összegképlet alapján:

számított: C: 49,6, H: 5,3, N: 21,0%, mér,: C: 49,4, H: 5,4, N: 21,1%.

UV (metanol): lambda_max« 235, 271, 345 nm; epszilon = 17600, 11700, 18700.

’H-NMR (DMSO-d₆): delta - 1,9 (m, 3’-H),

2,1 (m, 2’-H„), 3,50 (m, 5’-H), 3,97 (m, 4’-H), 4,86 (t, 5’-OH), 6,12 (m, l’-H), 6,24 (m, NH₂ és 8-H), 6,92 (d, 7-H), 11,1 (s, NH).

7. példa

2,6-diamino-6-klór-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil ,urin

268 mg (1 mmól) 2-amino-6-klór-7-dczaza-2',3’-didezoxi-9-béta- D-ribofuranozil-purinhoz 40

HU 199871 Β ml tömény, vizes amraóniaoldatot adunk és 60 órán át melegítjük 65 C-on, vízfürdőben, jól lezárva. Az oldószert lepároljuk és a maradékot szilikagél oszlopon kromatografáljuk. Eluálószerként először 9:1 arányú diklórmetán- metanol elegyet (ezzel a kiindulási anyagot eluáljuk), majd 4:1 arányő kloroform —metanol elegyet használunk. Vízből történő átkristályosítás után 120 mg (48%) diamino-vegyületet nyerünk.

Elemanalízis a (-’uHijNjO₂ (249,3) összegképlet alapján:

számított: C: 53,00, H: 6,0, N: 28,1%, mén: C: 53,15, H: 5,9, N: 28,2%.

UV (metanol): lambda_mex = 264, 284 nm; epszilon = 9800, 8000.

‘H-NMR (DMSO-d₆): delta - 1,9 (m, 3'-H),

2,1, 2,4 (2m, 2’-H_a,_b), 3,4 (m, 5’-H), 3,8 (m, 4’H), 4,8 (t, 5’-OH), 5,6 (s, NH₂), 6,2 (dd, l’-H),

6,3 (d, 7- H), 6,7 (_S, NH₂), 6,9 (d, 8- H).

8. példa

2-metiltio-6-metoxi-7-dezaza-2',3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

a) 2-metiltio-6-metoxi-7-dezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

500 mg (2,56 mmól) 4-metoxi-2-metil-tio-7H-pirrolo|2,3-d)pirimidint és 400 mg (1,75 mmól) trénzil-trietil-ammónium-kloridot oldunk 20 ml diklórmetánban és 20 ml 50%-os nátriumhidroxid oldattal, mint ellenfázissal, egy vibrációs keverővei rövid ideig összekeverjük. Ezután 1,2 g (3,1 mmól) 2-dezoxi-3,5-di-Ó-(p-toluoil)-béta-D-eritro-pento-furanozil-kloridot adunk hozzá kevés diklórmetánban és a vibrációs keverést 30 percen át folytatjuk. A szerves fázist elválasztjuk és a vizes fázist diklórmetánnal kirázzuk. Az egyesített szerves extraktumokat vízzel mossuk és nátriumszulfát felett szárítjuk. Ezután szűrjük, bepároljuk és a maradékot 100 ml 1 mólos metanolos nátrium-metanolátban oldjuk. Körülbelül 12 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd bepároljuk, a maradékot vízben felvesszük és egy Dowex 1 - X2-ioncserélő oszlopon (30x3 cm, ÖH alak) adszorbeáljuk. 1:1 arányú víz— metanol eleggyel eluálva nyerjük a főfrakciót. Az oldószer lepárlása után a maradékot vízből átkristályositjuk. így 321 mg (43%) színtelen, tűs kristályú anyagot nyerünk, mely 118 °C-on olvad.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán-aceton, 8:2 arányú rendszerben): R_f= 0,26.

UV (metanol). .ambda_m8x = 283, 236 nm; epszilon- 13000,15500.

‘H NMR (DMSO-d₆): delta - 2,20 (m, 2’-H), 2,40 (m, 2’-H), 2,56 (s, CH₃S), 3,50 (m, 5’-H₂),

3,81 (m, 4’-H), 4,01 (s, CH₃O), 4,35 (m, 3’-H),

4,90 (t, 5’-OH, J-5Hz), 5,29 (d, 3-OH, J-4Hz), 6,48 (d, 5-H, J-4Hz), 6,55 (t, l’-H, J - 5Hz), 7,47 (d, 6-H, J - 4Hz).

Elemanalízis a C^HpN^S (331,4) összegképlet alapján:

számított: C: 50,15, H: 5,50, N: 13,50,

S: 10,30%, mért: C: 50,28, H: 5,47, N: 13,56,

S: 11,31%.

b) 2-metiltio-6-metoxi-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

Az a) pontban leírtak szerint kapott 2’-dczoxi-vegyületet az le) példában leírtak szerint dezoxigénezzük.

UV (metanol): lambda_max- 283,236 nm; epszilon- 1300,15500.

Elemanalízis a Ci₃H,₇N₃O₃S (295,4) összegképlet alapján:

számított: C: 52,8, H: 5,75, N: 14,2%, mért: C: 52,6, H: 5,70, N: 14,2%.

9. példa

6-metoxi-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

a) 6-metoxi-7-dezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

A vegyület szintézisét a Liebigs Ann. Chem. 1985, 1360 -1366 helyen leírtak szerint végezzük.

b) A didezoxi-származékot úgy állítjuk elő, hogy a 9a) pontban leírtak szerint előállított vegyületet az le) példában leírtakhoz hasonlóan dezoxigénezzük.

Egy alternatív módszer szerint az előállítást a 2-metiltio-6-metoxi-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purinból történő kén-elvonással végezzük, szintén a Liebigs Ann. Chem. 1985, 1360-1366 helyen leírtak szerint.

Vékonyrétegkromatográfia: (diklórmetán- metanol, 9:1 arányú rendszerben): Rf- 0,8.

UV (metanol): Íambda_ma_X= 261 nm (lóg); epszilon - 3,86.

‘H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,04 (m, 3’-H),

2,24 (m, 2-H_b), 2,40 (m, 2’-H_a), 3,55 (m, 5’-H), 4,04 (s, OCH₃), 4,07 (m, 4’-H), 4,93 (t, J = 5,5Hz, 5’-OH), 6,47 (dd, J =4,4Hz és 6,8Hz, Γ-Η), 6,55 (d, J - 3,7Hz, 5-H), 7,66 (d, J - 3,7Hz, 6-H), 8,42 (s, 2H).

Elemanalízis a C'i₂Hi5N₃O₃ (249,3) összegképlet alapján:

számított; C: 57,8, H: 6,00, N: 16,8%, mért: C: 57,8, N: 6,05, N: 16,65%.

E vegyület előállítására egy további lehetőséget a 24i) példában írtunk le.

10. példa

7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

A vegyület előállítását a 2-dezoxi-vegyületen keresztül - mint azt a Liebigs Ann. Chem. 1985, 312 - 320 helyen ismertetik - és végül deoxigénezéssel végezzük, az le) példában leírt módszer szerint.

UV (metanol): lambda_max- 258, 280 nm (váll), epszilon - 9200,6400,

Vékonyrétegkromatográfia (diklórmetán- metanol 9:1 arányú rendszerben): Rf- 0,5.

‘H-NMR (DMSO-dé): delta- 2,00 (m, 3’-H), 2,16 (m, 2’-H_b), 2,37 (m, 2’-H_a), 3,49 (dd, J -4,9 és 11,6Hz, 5’-H), 3,58 (dd, J -4,2 és 11,6Hz, 5’H), 4,05 (m, 4’-H), 6,33 (dd, J-4,2 és 6,9Hz, 1Ή), 6,50 (d, J - 3,5Hz, 5-H), 7,36 (d, J - 3,5Hz, 6-H), 7,9 (s, 2-H).

HU 199871 Β

Elemanalizis a C^H^NjOj (235,2) összegképlet alapján:

számított: C: 56,1, H: 5,5, N: 17,8%, mért: C: 56,0, H: 5,3, N: 18,0%.

E vegyület előállításának egy további lehetőségét a 24j) példában írtuk le.

11. példa

7-dezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-2,6-dion

A szintézist a 2’-dezoxi-vegyületen keresztül — mint azt a Liebigs Ann. Chem. 1985, 312— 320 helyen ismertetik — és azt követően az le) példában leírlak szerint történő deoxigénezéssel végezzük.

UV (foszfátpuffer, pH= 7,0): lambda_max<= 251, 280 nm; epszilon = 10500, 7400.

Elemanalízis a CjiH^NjOj (251,4) összegképlet alapján:

számított: C: 52,5, H: 5,2, N: 16,7%, mért: C: 52,3, H: 5,1, N: 16,5%.

12. példa

2,6-dimetoxi-7-dezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

A származékot a megfelelő purin fázistranszfer glikozilezésével, majd az ezt követő, le) példában leírtak szerint végzett deoxigénezéssel szintetizáljuk.

UV (metanol): lambda_max= 257, 271 nm; epszilon = 7300, 7400.

Elemanalízis a C^HpNjt^ (279,3) összegképlet alapján:

számított; C: 55,85, H: 6,1, N: 15,0%, mért: C: 55,7, H: 6,1, N: 15,1%.

13. példa

6-amino-7-dezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-2-on

A vegyületet a 2-metoxi-6-amino-7-dezaza-purin a J. Chem. Soc., Perkin Trans. II, 1986, 525-530 helyen leírt módszerrel végzett fázistranszfer glikozilezésével, majd demetilezés után végül az le) példában leírtakhoz hasonlóan deoxigénezve nyerjük.

UV (metanol). larnbda_max= 255, 305 nm; epszilon = 7600, 7200.

Elemanalízis a CjiH^fyOj (250,2) összegképlet alapján:

számított: C: 52,70, H: 5,6, N: 22,4%, mért: C: 52,75, H: 5,5, N: 22,3%.

14. példa

2-amino-7-dezaza-2’.3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

A vegyületet a Liebigs Ann. Chem. 1984, 708— 791 helyen leírt 2’-dezoxi-nukleozidon keresztül, majd az le) példában leírtakhoz hasonlóan végzett módszerrel deoxigénezve szintetizáljuk.

UV (metanol): lambda_m<u» 224, 264, 285 nm (váll), epszilon - 22500,10500,6500.

Elemanalízis a CijH^N^j (264,3) összegképlet alapján:

számított: C: 54,5, H: 6,05, N: 21,2%, mért: C: 54,3, H: 6,10, N: 21,1%.

15. példa

2-amino-7-dezaza-2^,,3'-didezoxi-3’-azido-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

A vegyületet úgy állítjuk elő, hogy a 2-amino-7-deaza-purin-6-ont glikozilezzük a Byatkina/Azhayev módszer (Synthesis 1984,961— 963) szerint előállított azidocukorral.

UV (metanol): lambda_max“ 261, 281 nm (váll); epszilon = 13300, 7800.

Elemanalízis a C^H^NtC^ (291,3) összegképlet alapján:

számított: C: 45,3, H: 4,45, N: 33,65%, mért: C: 45,4, H: 4,30, N: 33,4%.

16. példa

3,7-Ji(Jezaza2’,3’-didezoxi-3^,-azido-9-béta-P-ribofuranozil-purin

A vegyületet a 3,7-didezaza-purin Byatkina/Azhayev (Synthesis 1984, 961—963) módszere szerint előállított azido cukorral végzett ribozidezésével nyerjük.

UV (metanol): lambda_ma]( = 224,274 nm.

Elemanalizis a C^H^NsOj (259,2) összegképlet alapján:

számított: C: 55,55, H: 5,0, N: 27,0%, mért: C: 55,40, H: 5,1, N: 26,8%.

17. példa

6-amino-8-aza-7-dezaza-2’.3'-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin (4-amino-l-/2-dezoxi-béta-D-eritro-pento-furanozil/-1 H-pirazolo|3,4-d]pirimidin)

a) 4-benzoil-amino-l-(2’-dezoxi-9-béta-D-eritro-pento-furanozil)-5’-O-(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-lH-pirazolo|3,4-dJpirimidin

A Helv. Chim. Acta 68, 563 — 570 (1985) helyen leírtak szerint 6-amino-8-aza-7-dezaza-2’-dezoxi-béta-D-ribofuranozil-purint állítunk elő. A 4-amino-csoport benzoilezését és ezt követően a dimetoxi-tritil védőcsoport bevezetését az ismert módszerekhez hasonlóan végezzük.

b) 4-benzoil-amino-l-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pento-furanozil)-5’-O-(4,4’-dimetoxi-trifenil-3’-O-fenoxi-tiokarbonil-lH-pirazolo[3,4-dJpirimidin

200 mg (0,3 mmól), a 17a) példában leírtak szerint előállított terméket 4 ml acetonitrilben 82 pl (0,6 mmól) fenil-klór-tio-karbonáttal reagáltatunk 16 órán át szobahőmérsékleten 90 mg (0,75 mmól) 4-(dimetil-amino)-pirimidin jelenlétében. A terméket kromatográfiás tisztítás (szilikagélen, diklórmetán —etilacetát 95:5 arányú eleggyel eiuálva) után izoláljuk.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán-etilacetát 95:5 arányú rendszerben): Rf = 0,4.

‘H-NM R (DMSO-d₆): delta - 3,26 (m, 5’-H), 3,69 (s, 2xOCH₃), 4,45 (m, 4’-H), 5,98 (m, 3’-H),

8,45 (s, 3-H), 8,78 (s, 6-H), 11,72 (s, NH).

c) 4-benzoil-amino-l-(2’,3’-didezoxi-béta-D-ribofuranozil)-5’-0-(4,4’-dimetoxi-trifenil-metil)-1H- pirazolo[3,4-d J pirimidin

200 mg (0,25 mmól) 17b) példában leírtak szerint előállított vegyületet Barton szerint 7 ml toluolban 150 pl (0,55 mmól) tri-N-butil-sztan-91

HU 199871 Β nánnal és 15 mg 2,2’-azo-bisz-(2-metil-propion-nitril)-lel egy órán át, 80 ’C-on, argon atmoszférában dezoxigénezzük. Kromatografálás után (szilikagélen, 95:5 arányú diklór-metán -etilacetát eleggyel eluálva) 120 mg (75%) terméket nyerünk, színtelen amorf anyag alakjában.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán-etilacetát 95:5 arányú rendszerben): Rf 0,3.

‘H-NMR (DMSO-dö): delta - 2,16 (m, 3’-H), 2,49 (m, 2’-H), 2.99 (m, 5’-H), 3,65, 3,68 (2s, 2xOCHj), 4,32 (m, 4’-H), 6,69 (m, l’-H), 8,41 (s,

3-H), 8,80 (s, 6-H), 11,66 (s, NH).

d) 6-amino-8-aza-2',3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin (4-amino-l-(2’,3’-didezoxi-béta-D-ribofuranozil)-lH-pirazolo|3,4-dJpirimidin)

a) 300 mg (0,47 mmól), a 17c) példában leírtak szerint előállított terméket 40 ml, ammóniával telített metanolban 4 órán át kezelünk 60 ’Con, majd szárazra pároljuk. így szilikagélen történő kromatografálás után (7:3 arányú diklórmetán-aceton eleggyel eluálva) 200 mg (81%) 4-amino-l-(2’,3’-didezoxi-béta-D-ribofuranozil)-5^,-0-(4,4’-dÍmetoxÍ-trÍfenÍl-metil)-lH-pirazoÍo|3,4-d]pirimidint nyerünk színtelen hab alakjában.

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán—aceton 8:2 arányú rendszerben); Rf= 0,25.

'H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,16 (m, 3-H),

2,45 (m, 2’-H), 2,99 (m, 5’-H), 3,69, 3,70 (2s, 2xOCH₃), 4,25 (m, 4’-H), 6,54 (m, l’-H), 7,74 (s, NH₂), 8,06 (s, 3-H), 8,24 (s, 6-H).

b) 110 mg (0,2 mmól) terméket 10 ml 80%-os ecetsavban keverünk szobahőmérsékleten 20 percen át. Kromatografálás után (szilikagélen, diklórmctán-metanol 9:1 arányú eleggyel eluálva) a kívánt terméket kristályos alakban nyerjük. Ezt követően izopropanol-ciklohexán elegyből átkristályosítva 40 mg (85%) színtelen, szilárd anyagként nyerjük a kívánt vegyületet.

UV (metanol): lambda_max= 260, 275 nm; epszilon = 9000,10200.

Elemanalízis a Cjohi₃Nj0₂ (235,25) összegképlet alapján:

számított: C: 51,06, H: 5,57, Ν: 29,77%, mért: C: 50,96, H: 5,65, N: 29,80%.

^,3C-NMR (DMSO-d₆): delta = 133 (C-8),

100,3 (C-5), 158,1 (C-6), 156,1 (C-2), 153,6 (C4), 84,4 (C-l’), 30,4 (C-2’), 27,4 (C-3’), 81,7 (C4’), 64,3 (C-5’).

Vékonyrétegkromatográfia (szilikagélen, diklórmetán — metanol 9:1 arányú rendszerben): Rf 0,4.

UV (metanol): lambda_max= 2,11 (m, 3’-H), 2,40 (m, 2’-H), 3,36 (m, l’-H), 4,08 (m, 4’-H),

4,75 (m, 5-OH), 6,45 (m, l’-H), 7,75 (s, NH₂),

8,14 (s, 3-H), 8,18 (s, 6-H).

18. példa

a) 4.6-dikl6r-l-(2’-dezoxi-3’.S’-di-O-p-toluoil-béta-D-critro-pcntofuranozil)-lH-pirrolo|3,2-clpiridin

300 mg (1,6 mmól) 4,6-diklór-lH-pirrolo|3,2-cjpiridin 75 ml vízmentes acetonitrillel készített oldatát, mely 450 mg (8,0 mmól) káliumhidroxidot és 30 mg (0,1 mmól) trisz-[2-(2-metoxi-etoxi)-etil)-amint tartalmaz szobahőmérsékleten, nitrogén atmoszférában 30 percen át keverünk. Keverés közben 625 mg (1,6 mmól) alfa-klór-2-dezoxi-3,5-di-O-p-toluoil-D-eritro-pentofuranózt adunk a reakcióelegyhez és további 15 percen át keverjük. Az oldhatatlan anyagokat kiszűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékot szilikagélen (oszlopméret: 17x4 cm, eluálószer 97:3 arányú diklórmelán- etilacetát elegy) kromatografáljuk. így 762 mg (90%) színtelen, amorf terméket nyerünk, ‘H-NMR (DMSO-d₆): delta - 2,37 és 2,41 (2s, 2CH₃), 2,77 (m, H-2’s), 2,94 (m, H-2’), 4,57 (m, H-4’, H-5’), 5,68 (m, H-3’), 6,66 (pt, H-l’), 6,71 (d, J = 3,5Hz, H-3), 8,00 (s, H-7).

¹³C-NMR (DMSO-d₆): delta = 36,8 (C-2’),

64,2 (C-5’), 74,9 (C-3’), 81,7 (C-l’), 85,6 (C-4’), 102,0 (C-3), 106,1 (C-7), 123,1 (C-3a), 129,7 (C2), 140,0 (C-6), 140,6 (C-4), 142,2 (C-7a).

b) 4,6-dikíór- l-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-lH-pirrolo{3,2-c|piridin

500 mg (0,93 mmól), a 18a) példában leírtak szerint előállított vegyületet 30 ml metanolos ammóniában 12 órán át keverünk 50 ’C-on. Az oldatot szárazra pároljuk, a szilárd maradékot 60 H jelű szilikagélen (2 g) adszorbeáljuk és egy szilikagél oszlopra visszük fel (oszlopméret 14x4 cm) eluálószerként 9:1 arányú kloroform — metanol elegyet használunk. A főfrakeióból a terméket olajos anyag alakjában izoláljuk, melyet vizes etanolból kristályosítunk. így színtelen tűs kristályú anyagot nyerünk. Termelés: 101 g (72%), olvadáspont: 180’C.

‘H NMR (DMS«-d₆): delta = 2,28 (m, H2‘s), 2,43 (m, H-2’a), 3,56 (m, H-5’), 3,85 (m, H4’), 4,38 (m, H-3’), 5,02 (t, J = 5,2Hz, 5’-OH),

5,34 (d, J=4,lHz, 3’-OH), 6,42 (pt, Η-Γ), 6,67 (d, J = 3,4 Hz, H-3), 7,89 (d, J = 3,4Hz, H-2), 7,96 (s, H-7).

^,3C-NMR (DMSO-de): delta = 40,6 (C-2’),

61,5 (C-5’), 70,5 (C-3’), 85,5 (C-l’), 87,6 (C-4’),

101,3 (C-3), 106,1 (C-7), 123,1 (C-3a), 129,7 (C2), 139,7 (C-6), 140,4 (C-4), 142,0 (C-7a).

c) 4-amino-6-klór-l-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-lH-pirrolo(3,2-cjpiridin

460 mg (1,52 mmól) 18a) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 6 ml vízmentes hidrazinban és 60 percen át melegítjük 80 ’Con. A hidrazint vákuumban eltávolítjuk és az olajos maradékot kétszer 10-10 ml etanollal bepároljuk. A maradékot 40 ml vizes etanolban oldjuk. Ezután 2 g Raney-nikkel katalizátort adunk hozzá és a keveréket két órán át forraljuk keverés közben. A katalizátort kiszűrjük és alaposan utánamossuk forró etanollal. A szűrletet szárazra pároljuk, a maradékot metanolban oldjuk, 2 g szilikagélre adszorbeáljuk és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Ezt a szilikagélt 9:1 arányú kloroform — metanol eleggyel eluálva egy színtelen szirupot nyerünk, melyből metanollal történő kristályosítással apró kristályú színtelen anyagot nyerünk, mely 232 ’C-on olvad.

-10HU 199871 Β

Termelés: 207 mg (48%).

Vékonyrétegkromatográfia (9:1 arányú kloroform-metanol rendszerben): R_f= 0,2.

UV (metanol): lumbda_max« 277 nm; epszilon: 14800, 285 nm; epszilon; 13800.

^lH-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,20 (m, H-2’, m), 2,40 (m, H-2’a), 3,51 (m, H-5’), 3,78 (m, H4’), 4,32 (m, H-3’), 4,89 (t, J -5Hz, 5’-OH), 5,26 (d, J=4Hz, 3’-OH), 6,19 (pt, Η-Γ), 6,55 (s, NH₂), 6,64 (d, J = 3Hz, H-3), 6,83 (s, H-7), 7,36 (d, J = 3Hz, H-2).

¹³H-NMR (DMSü-d₆): delta = 40 (C-2’),

61.8 (C-5’), 70,6 (C-3 ), 84,7 (C-l’), 87,2 (C-4'),

95,1 (C-7), 101,6 (C-3), 109,6 (C-3a), 123,5 (C2), 141,0 (C-6), 141,4 (C-7a), 152,9 (C-4).

Elemanalízis a Ci₂H₁₄C1N₃O₃ összegképlet alapján:

számított: C: 50,80, H; 4,97, N: 14,81,

Cl: 12,50%, mért: C: 50,91, H: 5,05, N: 14,75,

Cl: 12,53%.

d) 4-amino-l-(2-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-lH-pirrolo|3,2-c|piridin

200 mg (0,7 mmól), a 18c) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 30 ml metanolban — mely 0,4 ml ammóniával telített metanolt tartalmaz — és 50 mg, 10%-os csontszénre felvitt palládium katalizátor jelenlétében szobahőmérsékleten 30 órán át hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A tisztítást Flash-kromatografálással végezzük (oszlopméret 4x4 cm, eluálószer 7:3:2 arányú kloroform —metanol-trietilamin elegy) és metanolból kristályosítjuk ki a terméket, így 70 mg (40%) színtelen kristályos anyagot nyerünk, mely 205 °C-on olvad.

Vékonyrétegkromatográfia (futtatószer 7:3.2 térfogatarányú kloroform — metanol — trietilamin elegy): R_f - 0,4.

UV (metanol): lambda_miU(= 271 nm; epszilon = 12800.

’H NMR (DMS()-d₆): delta = 2,20 (m, H2'b), 2,42 (m, H-2’a), 3,51 (m, H-5’), 3,80 (m, H4 ), 4,32 (m, H-3’), 4,91 (m, 5’-OH), 5,32 (m, 3ΌΗ), 6,08 (s. NH₂). 6,23 (pt, Η-Γ), 6,65 (d, J = 3Hz), H-3), 6,75 (d, J = 6Hz, H-7), 7,35 (d, J = 3Hz, H-2), 7,55 (d, J = 6Hz, H-6).

V-NMR (DMSO-d₆): delta = 39,8 (C-2’), 62,0 (C-5'), 70,8 (C-3’), 84,5 (C-l’), 87,1 (C-4’),

96.9 (C-7), 101,5 (C-3), 110,7 (C-3a), 122,5 (C2), 139,7 (C-6), 140,0 (C-7a), 153,7 (C-4).

Elemanalízis a C|₂H,jN₃O₃ összegképlet alapján:

számított: C: 57,82, H: 6,07, N: 16,86%, mért: C: 57,97, H: 6,12, N: 16,74%.

19. példa

a) 6-klór-l-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-lH-pirrolo(3,2-c|piridin-4-on

400 mg (1,32 mmól) 18b) példában leírtak szerint előállított vegyületet kis mennyiségű 1,4dioxánt tartalmazó 2 n vizes nátriumhidroxid oldatban oldunk és 30 órán át forraljuk. A reakciókeveréket 2 n sósavval semlegesítjük, szűrjük és azután egy Amberlií XAD-4-oszlopra (17x2 cm) visszük fel. A szervetlen sókat vízzel történő mosással távolítjuk el. A terméket metanollal eluáljuk. Vízből kristályosítva 158 mg (42%) színtelen kristályú anyagot nyerünk, olvadáspontja 242 —243 °C.

Vékonyrétegkromatográfia (kloroform — metanol 8:2 arányú rendszeren): Rf - 0,5.

UV (metanol): lambda_max= 270 nm; epszilon: 11100, 292 nm, epszilon: 9300.

^lH-NMR (DMSO-d₆): delta - 2,22 (m, H2’b), 2,38 (m, H-2’a), 3,53 (m, H-5’), 3,80 (m, H4’), 4,33 (m, H-3’), 4,96 (tn, 5’-OH), 5,29 (m, 3’OH), 6,22 (pt, H-l’), 6,54 (d, . =3,3Hz, H-3), 6,96 (s, H-7), 7,38 (d, J =3,3Hz, H-2), 11,81 (br, NH).

¹³C-NMR (DMSO-d₆): delta = 40,5 (C-2’),

61,7 (C-5’), 70,6 (C-3’), 70,6 (C-3’), 85,0 (C-l’), 87,4 (C-4’), 94,9 (C-7), 104,1 (C-3), 114,0 (C-3a),

123,2 (C-2), 129,1 (C-6), 139,2 (C-7a), 158,7 (C4)·

Elemanalízis a Cj₂H₁₃C1N₂O4 összegképlet alapján:

számított: C: 50,63, H: 4,60, N: 9,84,

Cl: 12,45%), méri: C: 50,79, H: 4,74, N: 9,80,

Cl: 12,69%.

b) l-(2'-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)- lH-pirrolo|3,2-c)piridin-4-on

100 mg (0,35 mmól) 19a) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 15 ml metanolban, az oldathoz 0,5 ml 25%-os vizes ammóniát keverünk és csontszénre felvitt palládium katalizátor (10%-os, 15 mg) jelenlétében 3 órán át hidrogénezzük szobahőmérsékleten. A katalizátort kiszűrjük és a szűrlelet szárazra pároljuk. A szilárd maradékot vízből kikristályosítjuk. így 51 mg (58%?) terméket nyerünk, mely 147—148 °C-on olvad.

Vékonyrétegkromatográfia (futtatószer 8:2 arányú kloroform - metanol elegy): Rf = 0,3.

UV (metanol): larnbda_max - 264 nm; epszilon 11700, 282 nm (sh, epszilon: 8000), 295 nm (sh, epszilon: 5100).

¹ H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,22 (m, H2’s), 2,40 (m, H-2’s), 3,52 (m, H-5’), 3,81 (m, H4’), 4,32 (m, H-3’), 4,93 (t, J=5,4Hz, 5’-OH), 5,32 (d, J-4,3Hz, 3’-OH), 6,21 (pt, Η-Γ), 6,54 (d, J = 3Hz, H-3), 6,62 (d, J - 7Hz, H-7), 7,03 (d, J = 7Hz, H-6), 7,34 (d, J = 3Hz, H-2), 10,87 (br, NH).

^l3C-NMR (DMSO-d₆): delta = 40 (C-2*, az oldószer jelei elnyomják), 61,8 (C-5’), 70,7 (C3’), 84,8 (C-l’), 87,4 (C-4’), 93,8 (C-7), 104,6 (C3), 115,9 (C-3a), 122,0 (C-2), 127,8 (C-6), 139,0 (C-7a), 159,6 (C-4).

Elemanalízis a Ci₃Hi₄N₂O₄ összegképlet alapján:

számított: C: 59,08, H: 6,10, N: 10,60%, talált: C: 59,09, H: 6,07, N: 10,65%.

20. példa

a) l-(2-dezoxi-/?-D-eritro-pentofuranozil)-4,6-diklór-5’-0-(4,4’-dimetoxi-tritil)-lH-pirrolo(3,2-cJptridin

500 mg (1,65 mmól) 18b) példa szerinti véli

-111

HU 199871 Β gyületet 10 ml piridinnel szárazra párolunk be.

Az anyagot feloldjuk 10 ml száraz piridinben, és hozzáadunk 0,7 ml (4,1 mmól) Hünig-bázist, valamint 690 mg (2,0 mmól) 4,4’-diraetoxi-tritilkloridot Az oldatot 1 órát keverjük szobahő- 5 mérsékleten, majd hozzáadunk 75 ml 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldatot, és az elegyet '· ítszer 75 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felelt szárítjuk. A nátrium-szulfátot kiszűrjük 10 és a szűrletet bepároljuk, A maradékot Kieselgel oszlopra (30x3 cm, eluálószer diklór-metán és diklór-metán/aceton 99:1 arányú elegye) visszük fel. A terméket a főfrakcióból sárga amorf maszsza alakjában nyerjük, amit éterben oldunk és n- 15 -hexánnal kicsapjuk. Kitermelés: 740 mg (74%).

'H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,39 (m, H2’b), 2,64 (m, H-2’a), 3,09 (m, H-5’), 3,72 (s, 2OCH₃), 3,96 (m, H-4’), 4,42 (m, H-3’), 5,41 (d,

J-4,8Hz, 3’-OH), 6,47 (pl, H-l’), 6,65 (d, 20

J=3,5Hz, H - 3), 6,76-7,27 (aromás, H), 7,76 (d, J = 3,5Hz, H-2), 7,89 (s, H-7).

¹³C-NMR (DMSO-d₆): delta = 40 (C-2’, elnyomják az olószer jelei), 55,1 (2OCH₃), 63,6 (C-5’), 70,05 (C-3’), 85,0, 85,5 (C-V, C-4’, 25

OCDMT), 101,3 (C-3), 106,2 (C-7), 123,2 (C3a), 129,1 (C-2), 139,8 (C-6), 140,5 (C-4), 142,3 (C-7a).

b) l-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-4,0-diklór-5’-O-(4,4’-dimeioxi-trítil)-3’-O- 30

-fenoxi-tiokarbonil-lH-pirrolo(3,2-cJpiridin

300 mg (0,5 mmól) 20a) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 11 ml vízmentes acetonitrilben. 350 mg (2,8 mmól) 4-dimetil-amino-piridint és 150 μΐ fenil-klór-tiokarboná- 35 tót adunk hozzá és az oldatot szobahőmérsékleten keverjük 16 órán át. Ezután a reakcióelegyet szárazra pároljuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként diklórmetánt használunk. A főfrakcióból izolált termék szinte- 40 len anyag (310 mg, 84%).

'H-NMR (DMSO-d₆): delta 2,92 (ro, H2’a, b). 3,35 (m, H-5’), 3,72 (s, 2OCH₃) 4,43 (m,

H-4’), 5,89 (m, H-3’), 6,61 (pt, H-l’), 6,71 (d,

J = 3,5Hz, H-3), 6,81 - 7,52 (aromás H), 7,76 (d, 45

J = 3.5Hz, H-2), 8,01 (s, H-7), *’C-NMR (DMSO-d₆): delta = 37,0 (C-2’),

55,1 (2OCH₃), 63,8 (C-5’), 83,0, 84,2, 85,6, 86,0 (C-Γ,C-3’, C4’, OCDMT), 101,8 (C-3), 106,3 (C7), 123,1 (C-3a), 128,9 (C-2), 140,1 (C-6), 140,6 50 (C-4), 142,4 (C-7a), 193,8 (C = S).

Elemanalízis a QoH^C^NjO^ összegképlet alapján:

számított: C: 64,78, H: 4,62, N: 3,77,

Cl: 9,55, S: 4,32%, 55 mért: C: 64,66, H: 4,59, N: 3,70,

Cl: 9,65, S: 4,40%.

c) 4,6-diklór l-(2’,3’-didezoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-5’-O-(4,4’-dimetoxi-tritil)-lH-pirrolo(3,2-c]piridin 60

170 mg (0,23 mmól) 20b) példában előállított vegyületet és 15 mg (0,1 mmól) 2,2’-azo-bisz(2-melil-propionitril)-t argon atmoszférában 10 ml toluolban oldunk keverés közben 140 μΐ (0,51 mmól) tri-n-butil-sztannánt adunk hozzá és 3 65 órán át keverjük 80 'C-on. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként diklórmetánt használunk. A főfrakcióból 115 mg (85%) terméket nyerünk.

'H-NMR (DMSO-dé): delta - 2,05 (H-3’),

2,50 (H-2’ az oldószer jelei elnyomják), 2,90-3,15 (m, H-5’), 4,25 (m, H-4’), 6,38 (tn, H1’), 6,63 (d, J = 3,4Hz, H-3), 6,69-7,30 (aromás H), 7,79 (d, J = 3,4Hz, H-2), 7,89 (s, H-7).

d) 2,6-diklór-3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

A 20c) példában leírtak szerint előállított vegyületből a dimetoxi-tritil-védőcsoportot a 24f) példában ismertetett módszerhez hasonlóan távolítjuk el.

e) 6-amino-3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

A 20d) példában leírtak szerint előállított vegyületet hidrazinnal kezeljük, majd a 18c) példában leírtakhoz hasonlóan Raney-nikkellel redukáljuk. így az ld) példában említett vegyületet nyerjük.

f) 3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

A 2Od) példában leírtak szerint előállított vegyületet csontszénre felvitt palládium katalizátor jelenlétében hidrogénnel a 24g) példában leírtakhoz hasonlóan hidrogénezzük. így a már az la) példában említett vegyületet nyerjük.

g) 3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-ó-on

A 20d) példában leírtak szerint előállított vegyületet a 19a) példában említett módszerhez hasonlóan nátriumhidroxid oldattal kezeljük és végül a 19b) pontban leírt módszerhez hasonlóan hidrogénezzük. így a már az le) példában leírt vegyületet nyerjük.

21. példa

6-amino-l-(2’,3’-didezoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-1 H-pirazolo|3,2-clpiridin

Ezt a vegyületet a 17) példában leírt módszerhez hasonlóan 2-amino-(2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil)-lH-pirazolo[3,4-d)pirimidin-4-onon keresztül és a 2-amino-(2’-dezoxi-3’-0-metoxi-tiokarbonil-5’-toluoil-riborufanozil)-lH-pirazolo[3,4-d]pirimidin-4-on Barton-deoxigénezésével állítjuk elő.

Elemanalízis aCioHj₃N50₃ (251,25) összegképlet alapján:

számított: C: 47,81, H: 5,22, N: 28,88%, mért: C: 48,01, H: 5,30, N: 27,83%.

¹³C-NMR (DMSO-d₆): delta = 135,1 (C-3),

99,7 (C-3a), 157,9 (C-4), 155,3 (C-6), 154,5 (C7a), 83,8 (C-l’), 30,4 (C-2’), 27,3 (C-3’), 81,6 (C4’), 64,3 (C-5’).

‘H-NMR: delta = 6,19 (dd, l’-H, J=6,9, 3,5Hz), 2,06 (m, 3’-H). Olvadáspont: 221 ’C..

22. példa

3,7-didezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin (2’-dezoxi-3,7-didezaza-nebularin)

A 18b) példában leírtak szerint előállított vegyületet csontszénre felvitt palládium katalizátor

-121

HU 199871 Β (10% Pd) jelenlétében ammótnás metanolban hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, a szűrieiet vákuumban bepároljuk. A szervetlen sókat Amberlit XAD-on (eluálószer metanol-víz elegy) végzett kromatografálással távolítjuk el, valamint vízből történő kristályosítással tisztítjuk a terméket. Az így nyert anyag olvadáspontja: 175-176 ’C.

’³C-NMR (DMSO-d₆): delta = 126,9 (C-2),

101,7 (C-3), 125,5 (C-3a), 143,3 (C-4), 140,6 (C6), 105,9 (C-7), 139,2 (C-7a), 84,6 (C-1’), 70,8 (C-3’), 87,8 (C-4’), 61,9 (C-5’).

UV (0,1 n vizes sósav): lambda_max = 224, 227 nm.

Elemanalízis a C^H^NjOj összegképlet alapján:

számított: C: 61,53, H: 6,02, N: 11,96%, mért: C: 61,55, H: 6,12, N: 12,02%.

’H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,23 (m, 2’Hb), 2,29 (m, 2’-Ha), 3,55 (m, 5’-H₂), 3,85 (m, 4’-H), 4,38 (m, 3’-H), 4,99 (5’-OH), 5,37 (3’OH), 6,42 (pt, l’-H), 6,66 (d, J = 3Hz, 3-H), 7,62 (d, J -6Hz, 7-H), 7,71 (d, J = 3Hz, 2-H), 8,21 (d, J=6Hz, 6-H), 8,23 (s, 4-H).

23, példa

a) 2-klór-6-meloxi-3,7-didezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin

A 18b) példában leírtak szerint előállított terméket 1 n metanolos nátrium-metanolát oldatban 40 órán át melegítjük. A reakcióterméket Amberlit XAD-on végzett hidrofób kromatografálással tisztítjuk (eluálószer: metanol-víz elegy).

UV (metanol): larnbda_max= 271, 280 nm.

Elemanalízis a C_l3H_l5CIN₂O₄ összegképlet alapján:

számított: C: 52,27, H: 5,06, Cl: 11,87,

N:9,38%, mért: C: 52,24, H: 5,14, Cl: 12,05,

N: 9,46%.

b) 2-klór-3,7-didezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-riborufanozil-purin-6-on

A 18b) példában leírtak szerint előállított vegyűletet 30 órán át melegítjük 2 n vizes nátriumhidroxid oldatban, mely 1,4-dioxánt tartalmaz, így a 2-klór-3,7-didezaza-2'-dezoxi-9-béta-D-riboíuranozil-purin-6-onl kapujuk.

UV (metanol): lambda_max= 262 nm.

Elemanalízis a CnHj₆N₂O4 összegképlet alapján:

számított: C: 59,08, N: 10,60, H: 6,10%, mért: C: 59,09, N: 10,65, H: 6,07%.

‘H NMR (DMSO-d₆): delta = 2,22 (m, 2’H„), 2,38 (m, 2’-H_a), 3,53 (m, 5’-H₂), 3,80 (m, 4’H), 4,33 (tn, 3’-H), 4,96 (5’-OH), 5,29 (3’-OH), 6,22 (pt, l’-H), 6,54 (d, J - 3Hz, 3-H), 6,96 (s, 7H), 7,38 (d, J - 3Hz, 2-H), 11,81 (NH).

24, példa

a) 4-klór-7-(2’-dezoxi-3,5-di-O-(p-toluoil-béta-D-eritro-pentofuranozil)-7H-pirrolo[2,3-d]pirimidin g (17,8 mmól) poralakú káliumhidroxidot teszünk szobahőmérsékleten 60 ml vízmentes acetonitrilbe. Keverés közben 100 μΐ (0,31 mmól) trisz-|2-(2-metoxi-etoxi)-etilJ-amlnt adunk hozzá. 6 perc múlva 1,23 g (8,01 mmól) 4-klór-7H-pirrolo[2,3-d]pirimidint oldunk a rcakcióelegyben, majd további 5 percen át keverjük. Ezután alfa-klór-2-dezoxi-3,5-di-0-p-toluoil-béta-D-eritro-penlofuranozt adunk hozzá. 15 percen át tartó keverés után az oldhatatlan anyagokat kiszűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot szilikagél oszlopon (5x7 cm, eluálószer kloroform) kromatografáljuk. Az eluátumot vákuumban bepároljuk, így 3,26 g (81%) terméket nyerünk, melyet etanolból kristályosítva színtelen tűs kristályú anyaghoz jutunk (olvadáspont: 120 ’C).

Az előállítási eljárás további változatai:

(I) szilárd-folyékony glikozilezés katalizátor nélkül:

A reakciót a fent ismertetett módon végezzük, de katalizátor nélkül. Feldolgozás után 2,82 g (70% ) terméket nyerünk.

(II) Folyékony-folyékony-fázistranszfer glíkozile zéssel:

5(K) mg (3,26 mmól) 4-klór-7H-pirrolo{2,3-d|pirimidint oldunk 20 ml diklórmetánban. 9 ml 50%-os vizes nátriumhidroxid oldatot adunk hozzá. 10 mg (0,03 mmól) tetrabutil-ammóniumhidrogénszuifát hozzáadása után a reakcióelegyet egy vibrációs keverővei egy percen át keverjük. Ezután 1,4 g (3,61 mmól) halogenózt adunk hozzá és további három percen át keverjük. Ezután a fázisokat elválasztjuk. A vizes fázist kétszer 25-25 ml diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátriumszulfát felett szárítjuk. A szűrletet szárazra pároljuk, A maradékot szilikagélen (oszlop, 5x5 cm, eluálószer kloroform) kromatografáljuk. A főfrakcióból izolált anyagot etanolból átkristályosítva 1,04 g (63% ) terméket nyerünk, mely 118 ’C-on olvad.

Vékonyrétegkromatográfia: (ciklohexán-etilacetát 3:2 arányú rendszerben): Rf = 0,7.

UV (metanol): lambda_max= 240 nm (lóg epszilon = 4,48).

’H-NMR (DMSO-d₆): delta« 2,37, 2,40 (s, 2CH₃), 2,77 (m, 2’-H„), 3,18 (m, 2’-H_a), 4,60 (m, 4’-H és 5’-H), 5,77 (m, 3’-H), 6,75 (d, J = 3,7Hz,

5-H), 6,78 (m, l’-H), 7,34, 7,91 (m, 8 aromás H és 6-H), 8,65 (s, 2-H),

b) Áklór-7-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-7H-pirrolo(2,3-dJpirimidtn

2,4 g (4,7 mmól) 24a) példában leírtak szerint előállított vegyűletet 100 ml, ammóniával telített metanollal 24 órán át keverünk szobahőmérsékleten. Az oldatot szárazra pároljuk, a maradékot 10 g, 60 H jelű szilikagélen adszorbeáljuk és egy szilikagél oszlopra (4x10 cm, eluálószer 95:5 arányú kloroform — metanol elegy) visszük fel. A főfrakcióból a terméket színtelen szilárd anyag alakjában nyerjük, melyet etilacetátból átkristályosítva színtelen tűs kristályú anyagot kapunk. Termelés: 1,07 g (84%). Olvadáspont: 162 ’C.

Vékonyrétegkromatográfia (9:1 arányú kloroform-metanol rendszerben): R(« 0,6.

UV (metanol): lambdap,_BH - 273 nm (lóg epszilon·* 3,69).

-131

HU 199871 Β ‘H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,28 (m, ΓΗ,,), 2,58 (m, 2’-H_a), 3,57 (m, 5’-H), 3,87 (m, 4’H), 4,4« (m, 3’-H), 5,00 (t, J = 5,4Hz, 5-OH), 5,35 (d, 4,2Hz, 3’-OH), 6,66 (m, l’-H), 6,72 (d, J -3.8Hz, 5-H), 7,99 (d, J - 3,8Hz, 6-H), 8,66 (s, 2-H).

c) 4klór-7-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-5'-()-(4,4-diinetoxi-tritil)-7H-pirrolo[2,3-d|pirimidin g (3,7 mmól) 24b) példában leírtak szerint előállított vegyületet 10 ml vízmentes piridinnel bepárolunk. Az anyagot 20 ml pitidiben oldjuk. 2 ml (11,7 mmól) Hönig-bázisl és 2 g (5,9 mmól) 4,4'-dimeloxi-tríiilkloridot adunk hozzá. Az oldatot három órán ál keverjük szobahőmérsékleten. 80 ml 5%-os nátriumhidrogénkarbonát oldat hozzáadása után az oldatot háromszor 100100 ml diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátriumszulfát felett szárítjuk. Szűrés után a szűrletel bepároljuk. A maradékot os/lopkromatografálással tisztítjuk (szilikagélen, eluálószerként diklórmetánt és 9:1 arányú diklórmetán -etilacetát elegyet használva). A főfrakcióból izolált terméket éterben oldjuk és pelroléterrel kicsapjuk. így 1,66 g (78%) sárgás színű, amorf anyagot nyerünk.

Elemanalízis a C32H30N3O5CI (572,1) összegképlet alapján:

számított: C: 67,19, H: 5,29, Cl: 6.10,

H: 7,35%, mért: i : 67,0.3, H: 5,47, Cl.: 6,19,

N: 7,29%.

Vékonyrétegkromatográfia (diklórmetán-aceton9:l arányú rendszerben): Rf= 0,3.

UV (metanol): lambda_max = 274 nm (lóg epszilon - 3,85).

*H NMR (DMS()-d₆): delta = 2,36 (m, 2’H_b), 2,70 (m, 2’-H„), 3,72 (s, OCH,), 3,18 (d, J =4,5Hz, 5 -H), 3,99 (m, 4’-H), 4,45 (m, 3’-H), 5,42 (d, J=4,6Hz, 3-OH), 6,65 (m, l’-H), 6,69 (d. J = 3,7Hz, 5-H), 7,81 (d, J = 3,7Hz, 6-H), 8,64 (s, 2-H),

d) 4-klór-7-(2’-dezoxi-béta-D-eritro-pentofuranozil)-5’-0-(4,4-dimetoxi-tritil)-3’-0-fenoxi-tiokarbonil-7H-pirrolo|2,3-d]pirimidin g (1,7 mmól), a 24c) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 30 ml vízmentes acetonitrilben. 500 mg (4,1 mmól) 4-dimetil-amino-piridint és 400 űl (2,9 mmól) fenil-klór-liokarbonátot adunk hozzá és az oldatot szobahőmérsékleten 16 órán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot egy szilikagél oszlopra (3x15 cm, eluálószer diklórmetán) visszük fel. A főfrakcióból 950 mg (75%) színtelen, amorf terméket nyerünk.

Elemanalízis a C39H34CIN3O6S (708,2) öszszegképlet alapján:

számított: C: 66,14, H: 4,84, Cl: 5,01,

N: 5,93, S: 4,53%, mért: C: 66,22, H: 4,94, Cl: 5,12,

N: 5,93, S: 4,46%.

Vékonyrétegkromatográfia (diklórmetán-aeeton 95:5 arányú rendszerben): R_f - 0,8.

’H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,84 (m, 2’H_b), 3,21 (m, 2’-H_a), 3,37 (m, 5’-H), 4,46 (m, 4’H), 5,92 (m, 3’-H), 6,70 (m, l’-H), 6,76 (d, J = 3,8Hz, 5-H), 7,85 (d, J = 3,8Hz, 6-H), 8,61 (s, 2H).

e) 4-klór-7-(2’,3’-didezoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-5’-O-(4,4’-dimetoxi-tritiI)-7H-pirrolo|2,3-d|pirimÍdÍn

800 mg (1,1 mmól) 24d) példában leírtak szerint előállított vegyületet és 40 mg (0,2 mmól) 2,2’-azo-bisz(2-melil-propionitril)-t oldunk 40 ml vízmentes toluolban, argon atmoszférában. 600 μΐ (2,2 mmól) tri-n-butil-sztannánt adunk hozzá keverés közben és a reakciót 2 órán át folytatjuk 75 °C-on. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot szilikagélen (oszlop, 15x3 cm, eluálószer 95:5 arányú diklórmetán— etilacetát elegy) kromatografáljuk. A főfrakcióból 470 mg (75%) terméket nyerünk.

Elemanalízis a C32H30CIN3O4 (556,1) összegképlet alapján:

számított: C: 69,12, H: 5,44, Cl: 6,38,

N: 7,56%, mért: C: 69,07, H: 5,53, Cl: 6,33,

N: 7,58%.

Vékonyrétegkromatográfia (95:5 arányú diklórmetán-acélon rendszerben): R_f= 0,5.

UV (metanol): lambda_max = 2,08 (m, 3’-H),

2.10 (m, 2’-H„), 2,43 (m, 2’-H_a), 3,11 (d, J = 4,4Hz, 5’-H), 3,71 (s, OCH₃), 4,27 (m, 4’-H), 6,55 (dd, J = 3,6Hz, l’-H), 6,64 (d, J = 3,7Hz, 5H), 7,83 (d, J = 3,7Hz, 6-H), 8,67 (s, 2-H).

f) 4-klór-7-(2’,3’-didezoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-7H-pirrolo[2,3-d|pirimidin

400 mg (0,7 mmól) 24e) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 15 ml 80%-os vizes ecetsavban és szobahőmérsékleten keverjük 30 percen át. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és az ecetsav nyomokat vízzel végzett bepárlással tüntetjük el. A maradékot oszlopkromatografálással (eluálószerként diklórmetánt és 98:2 arányú diklórmetán-metanol elegyet használunk) tisztítjuk. A főfrakcióból nyert 120 mg (67%) terméket etilaeetátból átkristályosítva színtelen, tűs kristályú anyagot kapunk, mely 90 °C-on olvad.

Elemanalízis a C_nHj2ClN3O2 (253,7) összegképlet alapján:

számított: C: 52,08, H: 4,77, Cl: 13,98,

N: 16,56%, mért: C: 52,20, H: 4,81, Cl: 14,04,

N: 16,54%.

Vékonyrétegkromatográfia (95:5 arányú diklórmetán - metanol rendszerben):R_f = 0,5.

UV (metanol): lambda_max - 274 nm (lóg epszilon = 3,65).

‘H-NMR (DMSO-d₆): delta - 2,04 (m, 3’-H), 2,28 (m, 2’-H„), 2,46 (m, 2’-H„), 3,67 (m, 5’-H),

4.11 (m, 4’-H), 4,95 (t, J-5,5Hz, 5-OH), 6,52 (dd, J = 3,8Hz és 6,9Hz, l’-H), 6,69 (d, J = 3,8Hz, 5-H), 8,01 (d, J = 3,8Hz, 6-H), 8,64 (s, 2-H),

g) 7-(2,3’-didezoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-7H-pirrolo(2,3-dJpirimidin

200 mg (0,8 mmól) 24f) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 20 ml metanolban, mely 0,5 ml (6,6 mmól) tömény vizes ammó14

-141

HU 199871 Β niát tartalmaz, majd 40 mg, li?%-os csontszénre felvitt palládium katalizátor jelenlétében, szobahőmérsékleten, hidrogén atmoszférában három órán át keverjük. A katalizátort kiszűrjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot vízben oldjuk és egy Amberlit XAD-4-oszlopon (először vízzel, majd 8:2 arányú víz-metanol eleggyel eluálva) kromatografáljuk. A főfrakcióból nyert 130 mg (75%) termék színtelen, tűs kristályú anyag, mely 131 ’C-on olvad.

Elemanalízis a C|jH,3()2N₃ (219,2) összegképlet alapján:

számított: C: 60,2b, H: 5,98, N: 19,17%, mért: C: 60,19, H: 5,97, N; 19,18%.

Vékonyrélegkromaiogiáíia (9:1 arányú diklórmelán-metanol rendszerben): Rf= 0,6.

UV (metanol): lambda_max =· 270 nm (lóg epszilon — 3,56).

‘H-NMR (DMSO-dJ: delta = 2,06 (m, 3’-H), 2,27 (m, 2’-H_b), 2,42 (m, 2’-H_a), 3,55 (m, 5-H), 4,09 (m, 4’-H), 4,93 (t, J = 5,5Hz, 5’-OH), 6,54 (dd, J -4,3 és 6,9Hz, Γ-Η), 6,67 (d, J -3,7Hz, 5H), 7,86 (d, J - 3,7Hz, 6-H), 8,79 (s, 4-H), 9,01 (s,2H).

h) 4-amino-7-(2’,3‘-didezoxi-béta-D-glicero-pentoiuranozil)-7H-pirrolo|2,3-d|pirimidin (2’,3’-dídeoxitubercidin)

200 mg (0,8 mmól) 241*) példában leírlak szerint előállított vegyülel 60 ml 25%-os vizes ammóniában, 100 °C-on, nyomás alatt egy fémbombában keverünk, 15 órán át. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot 200 ml vízben oldjuk. Az oldatot Dowex 1x22 gyantán (OH* alak) tisztítjuk, az oszlopot vízzel mossuk és a terméket 9:1 arányú víz - metanol eleggyel eluáljuk. A főfrakcióból 120 mg (65%) terméket nyerünk.

Vékonyrélegkromaiográíia (9:1 arányú diklórmelán - metanol rendszerben): Rf = 0,3.

’H-NMR (DMSO-d₆): delta = 2,03 (m, 3’-H), 2,22 (m, 2’-H_a), 2,33 (m, 2’-H_b), 3,53 (m, 5’-H), 4,04 (m, 4’-H), 4,99 (m, 5’-OH), 6,35 (m, l’-H),

6,51 (d, J = 3,6Hz, 5-H), 7,00 (s, NH₂), 7,34 (d, J=3,6Hz, 6-H), 8,04 (s, 2-H).

i) 7-(2’,3’-didezoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-4-meloxi-7H-pirrolo| 2,3-d]pirí midin

170 mg (0,7 mmól) 14f) példában leírtak szeri» előállított vegyületet 5 ml 1 mólos metanolos nátrium-metanolát oldalban oldunk és négy órán át keverünk szobahőmérsékleten. Az oldatot 80%-os ecetsavval semlegesítjük, vákuumban bepároljuk és a maradékot egy szilikagél oszlopra visszük lel (eluálószerként 98:2 arányú diklórmetán - metanol elegyet használunk). A főfrakcióból izolált színtelen olajos anyag, tárolás közben kristályosodik ki tű alakú kristályokká. Termelés: 130 mg (78%).

• j) 7-(2’,3’-didezoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-4H-pirrolo|2,3 d|pirimidin-4-on200 mg (0,8 mmól) 24f) példában leírtak szerint előállított terméket 10 ml 2 n nátriumhidroxid oldatban szuszpendálunk és 5 órán át forralunk viszszaíolyatás közben. Az oldatot 80%-os ecelsavval semlegesítjük, az oldhatatlan anyagot szűréssel távolitjuk el. A szűrletel egy Amberlit XAD4 oszlopra visszük fel. Az oszlopot vízzel mossuk, és a terméket 9:1 arányú víz — 3-propanol eleggyel eluáljuk. így 180 mg (80%) anyagot nyerünk.

25. példa

1- (2’,3’-didczoxi-béta-D-glicero-pentofuranozil)-lH-pirazolo|3,4-dlpirimidin-4-on

A 17d) példában leírtak szerint előállított velő gyületet borjúbélhámsejtekből származó adenozin-deaminázzal deamináljuk. A reakció lefolyását UV-spcktroszkópiával követjük 275 nm hullámhossznál. A termelés kvantitatív. A termék színtelen, kristályos anyag, mely 171 ’C-on olvad.

UV (metanol): lambda_mex“ 251 nm (epszilon = 7700).

Vékonyrélegkromaiográíia (szilikagélen, 9:1 arányú diklórmelán —metanol rendszerben): Rf - 0,5.

¹³C-NMR (DMSO-d_ö): delta = 135,2 (C-8),

106,1 (C-5), 157,3 (C-6), 148,4 (C-2), 152,3 (C4), 84,6 (C-l’), 30,7 (C-2’), 27,3 (C-3’), 82,2 (C4’) 64,2 (C-5).

H NMR (DMSO-d₆). delta = 2,13 (m,3’-H),

2,40 (m, 2-H), 3,40 (m, 5’-H), 4,09 (m, 4’-H),

4,73 (ni, 5-OH), 6,43 (m, l’-H), 8,11 (s, 3-H), 8,13 (s, o-H).

26. példa

2-amino-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozií-purin-6-on-5'-trifoszfát-trinátriumsó

Elemanalízis a CnH^tyO^PsNaj (556,2) összegképlet alapján:

számított: P: 16,7%, mért: P: 16,4%.

UV (puflcr, pH 7,0): lambda_max = 259 nm (epszilon = 13400).

^3IP-NMR (D₂O): delta = -8,35 (d, P-gam40 ma), -10,0 (d, P-alía), -21,5 (t, P-béta).

27. példa

2- amino-3,7-didezaza-2’-dezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-ó-on-S’-trifoszfát-trinátrium· ⁴⁵ só

Elemanalízis a C₁₂H₁₅N3Oi3P₃Na3 (555,2) összegképlet alapján: számított: P: 16,75%;,, mért: P. 16,50%.

UV (puffer, pH 7,0): Iarnbda_mwi» 272 nm (epszilon = 12400).

28. példa

3,7-didezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofura55 nozil-purin-5’-trifoszfát-trinátriumsó

Elemanalízis a CijH^N^OnPjNaj összegképlet alapján: számított: P: 17,7%, mért: P: 17,3%.

UV (puffer, PH 7,0): lambda_majt — 224, 274 nm.

Az Összes 26-28. példában leírt trifoszfátot úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő nukleozidot Yoshikawa szerint [Tetrah. Lett 50,5065 (1967)1

5’-monofoszfáttá foszforilezzük, majd ezt Hoard

-15.1

HU 199871 Β és Ott szerint (J. Am. Chem. Soc. 87, /1965/ 1785) alakítjuk át 5’-tnfbszfáttá.

29. példa

6- amino-7-dezaza-2’,3’-didehidro-9-béta-P-robofuranozil-purin-5’-trifoszfát

UV spektrum (7,0 pH-jú püffedjen): lambdam»₁₍= 271 nm (epszilon = 13200). “*P-NMR-spektrum (d20) = delta -10,57 (d,

J - 19Hz, P alfa), delta = - 22,19 (t, J = 19Hz, P béta), delta = - 8,39 (d, J = 19Hz, P gamma).

30. példa

7- dezaza-2^,,3’-didezoxi-2’,3’-didehidro-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on

Vékonyrétegkromatográfia (kloroform és metanol 95:5 arányú elegyében): Rf = 0,15.

UV spektrum (metanolban): lambda_max =

259, 278 (SH) epszilon = 9600, 6100.

31. példa

4-amino-7-(2’-dezoxi-béta-D-treopenlofuranozil)-7H-pirrolo|2,3-d|pirimidin

Vékonyrétegkromatográfia (kloroform és metanol 7:3 arányú elegyében): Rf = 0,8.

UV spektrum (metanolban), lambda_max= 271 (epszilon = 12500).

32. példa

6-amino-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-3’-fluor-9-béta-D-ribufuranozil-purin-5-trifoszfát

UV spektrum (7,0 pH-jú pufferben): lambd^amax ⁼ 270 nm (epszilon = 16650).

³*P-NMR-spektrum (d20): delta = -10,66 (d, J = 19Hz, P alfa), delta = -21,71 (t,

J = 19Hz, P béta), delta = - 6,60 (d, J = 19Hz, P gamma).

33. példa

2-amino-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribofuranozil-purin-6-on-5’-monofoszfát-trietil-ammóniumsó

250 mg (1 mmól) 2-amino-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béla-D-ribofuranozil-purin-6-ont felol(a) T/2 k (b) T/2 k dunk 5 ml trimetil-foszfátban és jeges hűtés közben 0-4 ’C hőmérsékleten elegyítjük 0,2 ml (2,2 mmól) foszfor-oxi-trikloriddal. A reakcióelegyet

10-15 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd jéggel hidrolizáljuk, és ΙΜ-os vizes trietilammónium-hidrogén-karbonát oldattal azonnal semlegesítjük. Az elegyet csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékot vízben felvesszük és ioncserélő oszlopra (DEAE-Sephadex, HCO3-,

40x2,5 cm) visszük. Vizes mosás után 1 liter vízzel és 0,5 M trielil-ammónium-hidrogénkarbonáttal lineáris gradiens alkalmazásával eluáljuk. Az egyesített frakciókat csökkentett nyomáson bepároljuk, az olajos maradékot metanollal többször lepároljuk a trietil-ammónium-hidrogén-karbonát hidrolizálására. Az elméleti kitermelés 56%-ának megfelelő 5’-monofoszfátot kapunk színtelen, habos anyag formájában.

UV-spektrum (7,0 pH-jú pufferben): lambda^ax = 259 nm (epszilon = 13400).

’MP-NMR-spektrum (D20/H20 3:1, 100 mM EDTA): delta = 4,65 (s).

34, példa

Vírusellenes aktivitás

A 2’,3’-didezoxi-nukleozidok N-glikozidos kötésének stabilitása kapcsolatban van a vírusellenes aktivitással.

A kötés hidrolízisét 25 °C-nál, három külön30 böző töménységű sósavat használva vizsgáltuk. Ehhez az UV-abszorpeió (E,) csökkenését 258 nm-nél mértük. Az abszorpció-idő görbén keresztül a hidrolízis sebességi állandóját (k) és a felezési idő értékeket (T/2) a következő egyenlő35 ség alapján állapítottuk meg:

k= l/txln(E₀-E_cx1)/(E,-E₀₀).

Az egyenlőségben E_o az abszorpció a t»o időben és E _X)az abszorpció a reakció teljes befejeződése után.

’θ A 2’,3’-didezoxiadenozint (a) és a 6-amino-8-aza-7-dezaza-2’,3’-didezoxi-9-béta-D-ribuforanozil-purint (b) hasonlítottuk össze 25 ’C-on.

I. Táblázat

In HCl_0,1 n HCl

1,9 min

0,363 min¹

0,83 mn 20,4 min

0,85 min'¹ 0,033 min'¹

0,01n HCl

31,5 min

0,022 min'¹ 280,0 min

0,0025 min'¹

Az I. Táblázat mutatja, hogy a találmány szerinti (b) vegyület több mint tízszer stabilabb, és ezáltal vírus elleni aktivitása nagyobb, mint az (a) vegyületé.

Claims (4)

1. Eljárás (1) általános képletű dezaza-purinnukleozid-származékok - mely képletben

X nitrogénalom vagy metincsoport,

W nitrogénatom vagy a C-R⁴ általános képletű csoport, melyben R⁴ hidrogénatom vagy 1 — 4 szénatomos alkilcsoport, hidrogénatom, halogénatom, hidroxilcsoport, merkapto-, 1-4 szénatomot alkoxi- vagy aminocsoport,

R² azonos R‘-gyel, valamint 1 — 4 szénatomos alkil-tio- vagy di(l - 4 szénatomos alkil)-aminoalkil-csoporttal helyettesített aminocsoportot is

55 jelenthet,

R³ jelentése hirogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport,

R⁵ jelentése hidrogénatom,

R⁶ és R⁷ jelentése egyaránt hidrogénatom, 60 vagy az R⁶ és R⁷ csoportok egyike halogénatom vagy azidocsoport vagy R⁶ és R⁷ csoportok egyike hidroxilcsoportot is jelenthet, ha X jelentése metincsoport, vagy

R^s és R⁷ együtt egy további kötést jelenthet a 65 2’- és 3’-helyzetű szénatomok között, és

-161

HU 199871 Β

Y hidrogénalom, monofoszfái- vagy trifoszfátcsoport -, valamint a lehetséges tautomerek és sók előállítására azzal jellemezve, hogy egy a (II) általános képletű vegyületet - ahol X, W, R , R² és R³ a megadott jelentésű - egy (III) általános képletű vegyülettel - ahol R³ a fent megadott jelentésű, R⁶’ és R⁷’ egyaránt hidrogénatom vagy az R⁶’ és R⁷’ csoportok egyike azidocsoportot vagy egy oxigénatomot védő csoporttal védett hidroxilcsoportot jelent, R’ egy oxigénatomot védő csoport és Z egy reakcióképes csoport - (IV) általános képletű vegyületekké - mely képletben X, W, R¹, R², R³, R⁵, R⁶’, R⁷’ és R’ a fent megadott jelentésű — reagáltatunk és az adott esetben jelenlevő oxigénatomot védő csoportokat hasítjuk, és ezután kívánt esetben egy így keletkezett vegyületet, ahol R⁶ vagy R⁷ hidroxilcsoportot jelent, az 5’-hidroxil-csoport halogenidcsoporttal, cianid- vagy azidocsoporttal történő előzetes védése után olyan (1) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol R⁶ vagy R⁷ haiogénaiomot, vagy azidocsoportot jelent, vagy olyan (I) általános képletű vegyületté dezoxigénezünk, ahol R⁶ vagy R⁷ hidrogénatom, és kívánt esetben olyan (I) általános képletű vegyületeket, melyekben Y hidrogénatom, mono- vagy trifoszfátokká alakítjuk, és kívánt esetben a keletkezett szabad savakat a megfelelő sókká vagy a keletkezett sókat a megfeleld szabad savakká alakítjuk. (Elsőbbsége: 1987. 11. 20.)

2. Eljárás (1) általános képletű dezaza-purinnukieozid-származékok — mely képletben

X nitrogénatom vagy metincsoport,

W nitrogénatom vagy a C —R⁴ általános képletű csoport, melyben R⁴ hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport,

R* jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy hidroxil-, merkaplo-, 1 -4 szénatomos alkoxi- vagy aminocsoport,

R² azonos R'-gyel, valamint 1 — 4 szénatomos alkil-tio- vagy di(l - 4 szénatomos alkil)-amino-alkil-csoporttal helyettesített aminocsoportot is jelenthet,

R³ jelentése hirogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport,

R⁵ jelentése hidrogénatom,

R⁶ és R⁷ jelentése egyaránt hidrogénatom, vagy az R⁶ és R⁷ csoportok egyike halogénatom vagy azidocsoport vagy R⁶ és R⁷ csoportok egyike hidroxilcsoportot is jelenthet, ha X jelentése metincsoport, vagy

R⁵ és R⁷ együtt egy további kötést jelenthet a 2’- és 3’-helyzetű szénatomok között, és

Y hidrogénatom, monofoszfát- vagy trifoszfátcsoport -, valamint a lehetséges tautomerek és sók előállítására azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - ahol X, W, R , R² és R³ a 2. igénypont tárgyi körében megadott jelentésű - egy (III) általános képletű vegyülettel - ahol R³ a 2. igénypont tárgyi körében megadott jelentésű, R^s és R⁷’ egyaránt hidrogénatom vagy az R°’ és R^7, csoportok egyike azidocsoportot vagy egy oxigénatomot védő csoporttal védett hidroxilcsoportot jelent, R’ egy oxigénatomot védő csoport, és Z egy reakcióképes csoport - (IV) általános képletű vegyületekké - mely képletben X, W, R\ R², R , R³, R⁶’, R⁷’ és R’ a 2. igénypont tárgyi körében megadott jelentésű - reagáltatunk és az adott esetben jelenlévő oxigénatomot védő csoportokat lehasíljuk, és ezután kívánt esetben egy így keletkezett vegyületet, ahol R⁶ vagy R⁷ hidroxilcsoporiot jelent, az 5’-hidroxil-csoport halogenidcsoporttal, cianid- vagy azidocsoporttal történő előzetes védés után olyan (I) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol R” vagy R⁷ halogénatomot, vagy azidocsoportot jelent, vagy olyan (I) általános képletű vegyületté dezoxigénezünk, ahol R⁶ vagy R⁷ hidrogénatom, és kívánt esetben az olyan (I) általános képletű vegyületeket, melyekben Y hidrogénatom, mono- vagy trifoszfátokká alakítjuk, és kívánt esetben a keletkezett szabad savakat a megfelelő sókká vagy a keletkezett sókat a megfelelő szabad savakká alakítjuk. (Elsőbbsége: 1987.04. 10.)

3. Eljárás vírusellenes hatású gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet, annak tautomerjét vagy sóját — a képletben X, W, R¹, R², R³, R⁵, R , R⁷ és Y jelentése az 1. igénypont tárgyi körében megadott — a gyógyszertechnológiában szokásos hordozó- és/vagy segédanyagokkal gyógyszerkészítménnyé alakítunk. (Elsőbbsége: 1987.11. 20.)

4. Eljárás vírusellenes hatású gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, a 2. igénypont szerint előáUított (I) általános képletű vegyületet, annak tautomerjét vagy sóját - a képletben X, W, R¹, R², R³, R , R⁶, R⁷ és Y jelentése a 2. igénypont tárgyi körében megadott — a gyógyszertechnológiában szokásos hordozó- és/vagy segédanyagokkal gyógyszerkészítménnyé alakítunk.