[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Slime

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Slime
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállásfalu
Irányítószám21255
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség271 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság179 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 25′ 33″, k. h. 16° 52′ 34″43.425844°N 16.876191°EKoordináták: é. sz. 43° 25′ 33″, k. h. 16° 52′ 34″43.425844°N 16.876191°E
SablonWikidataSegítség

Slime falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 36, közúton 46 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 24 km-re keletre, a Vrulja-öböl, valamint a Cetina déli partja és a Dubac-hágó által határolt területen emelkedő hegyen fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település neve, mely ormot, szirttetőt jelent jól fejezi ki földrajzi fekvését, hiszen a Cetina szurdokvölgye előterében levő magaslaton található. Első írásos említése 1382-ben az akkori nagy kiterjedésű razdobljei plébánia részeként történt. A török a 16. század elején szállta meg. Amikor 1571. október 7-én Lepantónál az egyesült keresztény sereg nagy tengeri győzelmet aratott a török flotta felett a szomszédos Rogoznica, Kučiće és Svinišće lakóival együtt Slime lakói is részt vettek a velencei erők oldalán folytatott harcokban és átmenetileg felszabadították településüket. A szabadság azonban csak rövid ideig tartott, mert 1573. március 7-én a térség újra török uralom alá került. Keresztelő Szent János plébániáját 1625-ben említi először Ponzonia érsek. Slime 1684-ben szabadult fel a török uralom alól és a karlócai béke értelmében velencei fennhatóság alá került. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 217, 1910-ben 355 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 270 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
217 213 233 289 337 355 430 493 483 471 478 480 365 361 304 270

Nevezetességei

[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] mai formájában 1786-ban épült a régi, kisebb templom helyén. 1976-ban kulturális műemlékké nyilvánították. Egyhajós épület keletre néző apszissal. Ötszögű szentélye a régi templom egyetlen megmaradt része. Homlokzata feletti harangtornyában három harang látható, a toronyba az 1789-es évszám látható bevésve, mely valószínűleg az építés ideje. A templom belseje dongaboltozatos, az épület egyszerű barokk stílusjegyeket visel magán. Három oltára van, a főoltár márványból készült a 18. század végén. Ebben az időben készítették a déli, Keresztelő Szent János oltárt is a szent szép, fából faragott szobrával. Az északi oltár márványból készült a 19. század elején Szűz Mária tiszteletére szentelve, rajta a Szűzanya szobrával. Mindkét mellékoltár sekély falmélyedésben van elhelyezve. A feljegyzések szerint a főoltárt Brelából vásárolta a plébánia, amikor a brealiak új márvány oltárt készíttettek templomukba. A templomban található bevésett évszámok közül a legrégebbi 1713. a déli kapuzaton látható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]