Slatine

Slatine
Slatine látképe
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Split
Jogállás	falu
Irányítószám	21224
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	924 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	23 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 20′43.5, 16.33333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Slatine témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Slatine település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Splithez tartozik.

Fekvése

Split központjától légvonalban 8, közúton 36 km-re nyugatra, a várossal átellenben, Čiovo szigetének keleti részén, a Kaštelai-öböl partján fekszik. Nyaranta 30 percenként induló, menetrendszerű hajójárat köti össze a várossal. Nagyszerű kilátás nyílik innen a Kaštelai-öbölre, Split városára és a felette emelkedő Marjan-hegyre. A hosszú tengerpartot teljes hosszában öblök, sziklazátonyok, kavicsos és köves strandok tagolják.

Története

Slatine vidékének első ismert lakói az illírek voltak, akiknek halomsírjai ma is megtalálhatók a határában. Később a római civilizáció is eljutott ide, erről is számos régészeti lelet és latin felirat nyújt bizonyosságot. A Római Birodalom utolsó éveiben a szigeten száműzöttek találtak menedéket, akik között számos eretnek is akadt. Rajtuk kívül remeték szálláshelyei voltak itt. A középkorban Čiovo szigetének területe Split (Spalato) és Trogir (Trau) városok között oszlott meg úgy, hogy a keleti rész mintegy három mérföld mélységben Splithez, a nyugati és középső rész mintegy tíz mérföld mélységben Trogir városához tartozott. Mindazonáltal a sziget egészen a 15. századig csak gyéren lakott volt. Köztudott, hogy a slatinei Supetarska-öbölben ószláv templom állt, melyet 1243-ban említenek először. Körülötte már ebben az időben kis falu alakult ki. 1372-ben Trogir városa határozatot hozott, hogy a szigetre a leprásokon és a remetéken kívül ne költözhessen senki a trogiri gróf engedélye nélkül. 1467-ben a spliti Alberti nemesi család a Slatina határában fekvő Pišćinán ház építésébe kezdett, majd a ház mellett felépítették a Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére szentelt templomot, melyet a nép csak Marinak nevezett. 1474-ben Nicolo Alberti megengedte a kašteli Šimun Retkovićnak, hogy családjával slatinei birtokán letelepedjen. Slatine és a sziget intenzív betelepülése a tengermelléket ért török támadások hatására indult meg és különösen 1537, Klissza várának eleste után öltött nagy méreteket. A település első plébániatemplomaként valószínűleg a már fentebb említett supetarskai Szent Péter templom szolgált. A plébánia önállóvá válásának idején 1540 körül az egyházi sematizmus szerint a településen mintegy száz lakos élhetett. Miután a 16. században poljicai papok és szerzetesek felépítették a Prizidnicai boldogaaszony templomát a kolostorral ők lettek a slatinei plébánia lelkipásztorai. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 271, 1910-ben 693 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején Splittel együtt olasz csapatok szállták meg. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 1106 lakosa volt. A településnek alapiskolája, anyakönyvi hivatala, tűzoltó egyesülete van.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
271	374	385	469	602	693	709	729	774	817	911	767	645	798	995	1.106

Nevezetességei

• A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egy szép fekvésű domb tetején áll. A templomot 1600 körül építették, először 1603-ban említi írásos forrás azzal, hogy nemrégen épült. Később többször is átépítették. Az 1911 és 1927 közötti munkák után végül latin kereszt alaprajzú lett. 1951-ben újraszentelték. A homlokzat feletti harangtornyában két harang található. 1980 és 1986 között az északi oldalra új, beton harangtornyot építettek, melyet kőlapokkal borítottak. A főoltár az apszisban, a két mellékoltár az oldalkápolnákban áll. Művészeti értékei közül kiemelkedik egy régi festett feszület.
• A Prizidnicai boldogasszony tiszteletére szentelt temploma a sziget déli részén, egy tengerparti hegyoldalban vezető átjáró mentén található. Építési ideje a bejárat felett elhelyezett kőtáblán olvasható, mely szerint Juraj Stojdražić pap építtette 1546-ban Szűz Mária fogantatása tiszteletére. A másik táblán az 1737-es évszám olvasható, amikor a templomot a hívek áldozatából megújították. Hosszúsága 15, szélessége 5 és fél méter. A templomot faragott kövekből l építették, bejárata felett nyolcágú rozettával, a homlokzat feletti kis harangtoronnyal. Márvány oltárán a Szűzanya gyermekével festménye látható, 16. századi krétai munka, 1967-ben kulturális műemlékké nyilvánították. Legnagyobb ünnepe Mária neve napján van, amikor nagy tömeg gyűlik itt össze. A templom mellett remetelak áll.

Gazdaság

A lakosság fő megélhetési forrása hagyományosan a mezőgazdaság és a halászat. A mezőgazdasági kultúrákból a legjelentősebb a zöldségfélék, az olajbogyó, a szőlő és a füge termesztése. Nagyon fejlett a turizmus. A turisták igényeit régi házak és újonnan épített nyaralók szolgálják. A településnek kis kikötője is van, mely mintegy ötven hajó számára biztosít kikötőhelyet. A vendéglátást néhány pizzéria, étterem és kocsma jelenti, ahol a helyi specialitásokat lehet megkóstolni.

Források

• A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)

További információk

• Az alapiskola honlapja (horvátul)