Lake Balaton

Napjaink erőteljesen globalizált világában a globalizációval párhuzamosan megfigyelhető a helyi, autentikus értékek előtérbe kerülése. A jelentős vendégforgalmat vonzó, gazdag turizmuselméleti, szakirodalmi háttérrel rendelkező kulturális turizmus kiváló lehetőséget teremt arra, hogy egy adott célterület autentikus élményt nyújtson az ott élők és az odalátogatók számára. A kulturális turizmus fogalomkörében értelmezhető várak és kastélyok különösen fontos szerepet töltenek be egy hely hagyományainak megőrzésében, az adott helyhez kapcsolódó identitás definiálásában és erősítésében. Míg a várak és kastélyok örökségértéke elvitathatatlan, a modern turizmus ezeket a látnivalókat „sem kímélte”. A fogyasztói, turisztikai trendeket és a külső környezeti hatásokat figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a várakkal és kastélyokkal szembeni elvárások fókuszában találjuk az élményközpontúságot, az interaktív bemutatás szükségét, a mai utazók igényeit széleskörűen kielégítő termékek szolgáltatások meglétét, valamint a technológiai fejlődés nyújtotta lehetőségeket (például virtuális valóság, kiterjesztett valóság alkalmazása). A várak és kastélyok szemszögéből közelítve a vizsgált témát pedig elmondhatjuk, hogy a turizmus pozitív hatásai (például munkahelyteremtés, jövedelemtermelés) eme létesítmények esetében is megjelennek, ezzel is támogatva ezen értékek megőrzését a jövő generációi számára.

„The appearance of settlements in the Balaton area is undergoing a drastic change. Mostly multi-level holiday resorts, composed of hotels and both privately and company-owned building complexes that embody a new holiday culture spring up atop the filled- up areas. This places communal holidaying needs ahead of the old, heterogeneous constructions.” The‑ Balaton Central Development Program, taking place over a‑decade after the birth of the first Balaton Regional Plan that won the UIA Abercrombie Prize in 1965, evinces the re-evaluation of fundamental principles.
From the middle of the sixties, the National Planning Bureau began to cut back the resources allocated to the BIB (Balaton Management Committee), while the existing infrastructure was no longer able to cope with the demands of burgeoning tourism. The National Tourism Council only provided scarce resources, the few developments were only realisable through regional and local councils, which often promoted the interests of their communities against those of tourism. The seasonal inhabitants of forty settlements along the Balaton remained unrepresented; their infrastructural requirements should have met the needs of the permanent residents. At the same time, a‑new piece of council legislation came into force, which caused the obliteration of the network of national chief architects, a move that also abolished the powers of the Balaton Chief Architect, Tibor Farkas. The task of coordination was relegated to the largely under- or unprepared local bureaucrats, who favoured local interests over regional ones; thus, the concept of a unified regional plan disintegrated. The obstruction of planned coordinating efforts resulted in the temporary prevalence of provincial, home-spun solutions, the slapdash uncoordinated solutions ignored the concept of development, thwarted the efficiency of construction works and marred their aesthetics. The problems were exacerbated by the new land law that enabled the apportionment of state-owned land in the previously strictly fenced-off protective bands. The so-called New Economic Mechanism was introduced in Hungary in 1968, which provided a new framework for developments in the Balaton area.

***

The diversification of institutional structures, the restructuring of regional issues and the decline of the idea of development also resulted in the loss of the prominent position of the regional concept of modern architecture. The program of modernisation, which ran out of steam in the seventies, coincided with the crisis of late modern architecture and the emergence of postmodern approaches. What manifested as the shift from intensive modernisation to rehabilitation in urbanism, was paralleled in architecture as the move from late modernism to postmodernism on the shores of the lake. In place of large-scale edifices borne of centrally coordinated initiatives, scattered local developments prevailed. The structures built in the seventies and eighties display a marked prominence of local strategies that reference vernacular elements over adaptive ones, reflecting the disappearance of the concept of regional modern architecture. With the hollowing out of late modern architecture and the disappearance of both institutional and planning concepts of regional modernity, the dominance of local strategies won out from the early eighties even in the case of holiday resort buildings. Architects gained inspiration mainly from local historical patterns instead of the former abstract vision of a‑holiday resort. The abstract regional modern character of the holiday resort, sharing no ground with neither urban, nor vernacular architecture, has vanished.

Az 1957-es Balaton-környéki Regionális Tervvázlat társadalom- és szakmatörténeti szerepe révén kedvelt hivatkozási alap a hazai építész közéletben, miközben számos ellentmondás övezi mind a metodikáját, mind a regionális tervezéstörténetben betöltött szerepét. A tervezési folyamat értékelésére a főépítész Farkas Tibor hagyatékának feldolgozásával nyílik lehetőség, a tanulmány célja a Balaton–fejlesztés tervezéstörténeti kontextusba helyezése. A terv metodikáját összevetve a regionális tervezés Patrick Geddestől eredeztethető ökologikus-tájesztétikai hagyományával, valamint a korabeli szocialista tervgazdálokodás keretében kidolgozott tervezéselméleti modellekkel lehetőség nyílik a pragmatikus fejlesztés karakterisztikus vonásainak kiemelésére, különös tekintettel az építészek meghatározó szerepére a tervezésben és a művezetésben. Bár a regionális tervezés nemzetközileg multidiszciplináris eredetű, a hazai gyakorlatban meghatározó szerepet játszottak az építész és várostervező szakemberek, akik tájesztétikai szintézisre törekvő metodikájukkal hatékony kapcsolatot tudtak teremteni az eltérő léptékszintek között az üdülőterület kiemelt tájképi helyzetében. A rekreáció territóriumára kidolgozott módszer nemzetközileg is újszerű megoldásnak számított. A terv jelentőségét tovább erősíti a kezdeti sikeres realizációs folyamat, amit az összetett és széles jogkörrel felruházott intézményi háttér tett lehetővé. A tanulmány megvizsgálja az eltérő pozíciókban működő építész szakemberek tevékenységét a művezetésben, kiemelve Farkas Tibor koordináló szerepét és széles jogkörét a végrehajtás eredményességének zálogaként. Bár a terv pragmatikus szempontok figyelembevételével, szűkös gazdasági lehetőségek közt készült el, a publikációk tükrében megállapítható, hogy a nemzetközi fórumokon, különösen Polónyi Károly révén a TEAM X körében érdeklődésre tartott számot, ahol ebben az időben az elméleti diszkusszió fókuszában ismét megjelent Patrick Geddes ökológikus szemléletű munkássága, amit a terv pragmatikus alapvetései akaratlanul is reflektáltak. A terv végül 1965-ben megkapta az UIA nemzetközi nagydíját.

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia alapján a minősített gyógyhelyek a hazai gyógyturizmus legfőbb helyszínei közé tartoznak, köztük dominálnak azok, amelyek gyógy- és termálvízre épülő szolgáltatásokat kínálnak. Hazánk gyógyturisztikai vonzerejéhez azonban nem csupán a vízre épülő szolgáltatások, hanem a klimatikus termékeket kínáló célterületek is hozzájárulnak. A Balatonnál elsősorban a vízparti- és üdülőturizmus,
valamint a kulturális turizmus dominál, de a kereslet alapján meghatározó szerepe van az egészségturizmusnak is. Egy kivétellel a régió gyógyhelyeinek mindegyike vízhez kapcsolódó szolgáltatásokat kínál. Tapolca nem rendelkezik gyógyvízzel, viszont a Kórház-barlang révén a desztináció egyetlen gyógybarlangját tudhatja magáénak. A kutatás célja, hogy a hazai fogyasztók körében végzett online kérdőívre, valamint strukturált interjúkra (kínálati oldalt célzó) alapozva feltárja a tapolcai gyógybarlang üzemeltetésének körülményeit és lehetőségeit.

A Balaton-part építéstörténetében visszatérő motívum a körülmények szorításában megoldást kereső építész elkötelezett és pragmatikus magatartása, mely a vízparti épületek kísérletező formáit is rendre áthatotta. Érdemes lehet áttekinteni kik és hogyan gondolkoztak a Balaton-part építészeti feladatairól, milyen regionális stratégiákat dolgoztak ki és hogyan alakult a szakma szerepfelfogása a társadalmi kihívások függvényében?

A fürdőtelepek problémái a két háború között A harmincas évek elején tetőző gazdasági válság után új lendületet vett a nyaralótelepek fejlődése. A megerősödött tisztviselő réteg a szabadság eltöltése és családja állandó jellegű nyaraltatása érdekében a fürdőtelepek friss parcellázásain nyaralóépületet vásárolt, kihasználva a rendkívül alacsony telekárakat. Így alakult ki Siófok-Tisztviselőtelep, Újlak, Széplak, Szabadi-Sóstó, Balatonszemes, Szárszó, Lelle, Boglár, Bélatelep és Balatonfenyves a déli parton, míg az északi oldalon főleg Almádiban, Szepezden és Zánkán építkeztek, a főváros tisztviselő gárdája Kenesén és Akarattyán telepedett meg. A nyaralás felfogása átalakult, mivel a megváltozott gazdasági viszonyok közt elviselhetetlenné vált a reprezentatív célú nyaraló tehertétele, a 2-3 hónapos tartózkodás kedvéért az átlagos ötvenezer pengős építési költség és a későbbi üzemi kiadás és karbantartás nem állt arányban a nyaraló nyújtotta előnyökkel. Eközben az életforma is megváltozott, a tóparti pihenés elvesztette a korábbi feszes kereteit és nehézkes formáját, az emberek nem csak költségek szempontjából nem bírták, de életfelfogásuk folytán sem kívánták meg a reprezentációt.

The Balaton region underwent a spectacular transformation in terms of urbanization over the past one hundred years, this necessitating the critical comparison of the various periods and applied architectural promote the future coordination of regional planning. The analysis studies the regional planning conceptions and experiments of the Balaton region on the grounds of plan documentations, science journals and publications. As a result of the critical assessment it was possible to divide the lakeside urbanization to a number of well-defined periods, each possessing its own particular background regarding social and economic circumstances as well as those concerning public administration. The role of the architectural profession and its applied planning methodology is also different in each period, closely related to the social structure of the era.

„Social origin and positions – as it is said at Lake Balaton – are left in the changing room with the clothes“. It especially concerned Lake Balaton in the 60s, where, in the spirit of consolidation after the revolution of 1956, wide range of social levels could take a rest together, while, as an even wider gap on the iron curtain, it also became the popular meeting point of the East and West German tourists.
The development of Lake Balaton started in the late 50s, just at the same time with the finish of the ideological pressure of the Social Realism and legitimacy of the modern architecture, therefore, the new recreation facilities provided the possibility of inventive formal experiments in the special context of urban-rural situation with low budget and limited technical possibilities for the young generation of architects who came out after the war. Charles Polónyi, the Chief Planner of the south shore of Balaton and a member of the Team 10 presented the first results of the development as a needful “primitive” way of modern architecture at the CIAM Congress in Otterlo in 1959.
The subject of the paper is the architectural developments that were realised in the frame of the first Balaton Regional Plan (1958). The central development combined the regional, settlement and architectural scales and the success is indicated by the fact that the chief architect and his team were awarded with Abercrombie Prize by the UIA in 1965.
The paper focuses on the analysis of the architectural concepts for collective leisure in different scale levels as aesthetical experiments after the Socialist Realism and toward a pragmatic and regional way of modern architecture. The paper examines what kind of aesthetic concepts architects used for trying to interpret the new recreation facilities without any local previews, how the application of the architectural principals were influenced by the economic possibilities and the social political purposes and it drafts what kind of parallels and differences could be observed in the context of the development of waterside holiday resorts of other socialist countries.
The paper demonstrates that one of the special aims of the planners of the Balaton Regional Plan was the social, environmental and practical integrity of the regional development that was reflected by the complex aesthetic concepts of the recreation facilities. However, the economic and social political changes in the second part of the 60s forced the increase of the scale of tourism that led to the differentiation of the integrated social and aesthetic concepts and it led to the spread of urbanisation and resulted in the even more ambivalent appearance of the scenic framework of recreation.

Publication: East West Central: Re-Building Europe, 1950–1990; 3 vols.
Editors: Ákos Moravánszky, Torsten Lange, Judith Hopfengärtner, Karl R. Kegler
Publisher: Birkhäuser – De Gruyter
Publication date: 2016
Author's name: Domonkos Wettstein
Title of contribution: Desire for Innocence? Recreation of Collectivity in the Frame of Regional Architecture on the Lakeshore of Balaton (1957–1968)

This study uses an innovative tourism product development approach, based on co-creation or customer involvement, related to Lake Balaton, a mass tourism-based destination in Hungary, from the point of view of the market segment of active cycling tourists. The investigation of opportunities for the development of cycling tourism first of all relies on the new approach of attraction and product development around the destination, in which it is important to take into consideration the consumer preferences of the most important related group of tourists—active cycling tourists. The sustainable approach of tourism product development also provides an opportunity to decrease the spatial and temporal concentration of tourism, which is largely concentrated on the summertime season. The aim of this study is to explore aspects of the customers’ demand for tourism development in terms of cycling tourism with the help of primary data collection, in order to provide adequate directions for sus...

“Social origin and positions are left in the changing room with the clothes” – so it was said at Lake Balaton. This especially concerned Lake Balaton in the 1960s, where visitors from a wide range of social levels could relax together in the spirit of consolidation after the suppressed Hungarian revolution of 1956. And it also became a popular meeting point among East and West German tourists, as an even wider gap opened in the Iron Curtain. Balaton lakeshore development (1957–1968) gave architects opportunities to re-engage with modernism after the post-revolution lessening of socialist-realist pressures, while the country’s technology and economic indicators lagged far behind those of Western European countries. This chapter aims to uncover which alternative solutions were drafted by young architects participating
in the lakeshore’s development, by repositioning modernism within
local conditions.
The Balaton district had been a popular holiday resort before the Second
World War, but only the upper-middle class was able to afford to take a vacation on the lakeshore at that time. In the 1930s, simple, graceful summer houses were built on newly allocated plots, while owners established bathing associations as grassroots movements. These civic organizations, along with promoting cultural life, actively participated in the development of community areas. Among those striving to develop Balaton architecture, the role of young architects deserves highlighting; especially that of Iván Kotsis. Kotsis placed a huge emphasis on elaborating principles for holiday homes that took into consideration regional characteristics. His adaptive way of thinking was greatly influenced by the “haggard and dry regionalism” of German architect Paul Schmitthenner. The Second World War interrupted the process, and during the years after the war, emphasis was placed on the reconstruction of Budapest and on solutions to social problems, which pushed the development of the Balaton region into the background.

***

Hungarian architects often mention the Balaton project nostalgically. The expression “architecture of innocence” appears in several recollections. The term “innocence” refers to enthusiastic and playful experimentation38 while planning small collective facilities and holiday homes. But could this project as a whole be addressed as being innocent? The development was an ambivalent project on the part of the new Communist government. Lake Balaton, providing an illusion of freedom, served the recreation of society after the revolution had failed, while the planning of small collective facilities made the re-creation of architecture possible for designers then breaking free from ideological pressure. The creative adaptation to local conditions led architects onto a new regional path of modernism.
For a short time, the Balaton lakeshore provided an escape for architects
from everyday practice. But after a few years, economic and sociopolitical changes forced an increase in the scale of tourism that led to differentiation of the integrated social concepts and the spread of urbanization. At last, in 1968, the so-called New Economic Mechanism abolished Farkas’s authority as chief architect and this process resulted in the even more ambivalent appearance of the scenic framework of leisure at Lake Balaton.

In diesem Beitrag werden zwei urnenfelderzeitliche Siedlungen anhand ihrer freigelegten Befunde vornehmlich aus siedlungsarchäologischen Hinsicht den Möglichkeiten gemäß untersucht, ergänzt mit einer zusammenfassender Beschreibung des Fundmaterials,
dessen ausführliche Vorlegung aber hier nicht angezielt war. Beide vertreten je eine eigenartige, sich zu den mikroregionalen Naturumständen anpassende Ansiedlung aus verschiedenen Phasen der gleichen Kulturperiode und weisen zugleich zwei verschiedenartig aufgebaute innere Strukturen auf.

The social and professional role of the 1957 Balaton Regional Outline Plan became a reference within the Hungarian architectural community, despite its numerous contradictions in methodology and the contemporary planning history context. Evaluation of the planning process becomes possible by access-ing the legacy of chief architect Tibor Farkas. The goal of the study is to put the development of the Balaton region into the context of planning history. This is a chance to outline the characteristics of the pragmatic development by comparing the method of the plan to the traditions of regional aesthetics and ecological methods rooted in Patrick Geddes, and also to the contemporary planning models, with special emphasis on the defining role of architects in planning and implementation. Even though regional planning in the international practice is a multidisciplinary field, the Hungarian practice heavily relied on the involvement of architects and urban planning experts who have made an effective connection among different styles by striving to achieve the synthesis of landscape aesthetics. This was an innovative approach even by international standards, given the importance of the landscape of the recreation area. The importance of the plan is further emphasized by the early successes in the implementation, which were made possible by its institutional background having such a wide scope of authorities. The study examines the work of architects in different positions during the implementation phase, focusing mainly on Tibor Farkas, whose coordinating role and personal influence were keys to the success of the plan. Even though the plan was made considering pragmatic views and scarce funding, it is evident from the publications that the international community took interest, especially the Team X by the project participant architect Charles Polónyi and finally in 1965 the plan was awarded the UIA international grand prize.

This study uses an innovative tourism product development approach, based on co-creation or customer involvement, related to Lake Balaton, a mass tourism-based destination in Hungary, from the point of view of the market segment of active cycling tourists. The investigation of opportunities for the development of cycling tourism first of all relies on the new approach of attraction and product development around the destination, in which it is important to take into consideration the consumer preferences of the most important related group of tourists-active cycling tourists. The sustainable approach of tourism product development also provides an opportunity to decrease the spatial and temporal concentration of tourism, which is largely concentrated on the summertime season. The aim of this study is to explore aspects of the customers' demand for tourism development in terms of cycling tourism with the help of primary data collection, in order to provide adequate directions for sustainable tourism development in the destination. Revealing the demand side of active cycling tourism related to Lake Balaton, the authors used both qualitative (focus group discussions and structured interviews) and quantitative questionnaire survey (computer-assisted data collection) research methods. The latter online surveys were carried out in November and December, 2019, and resulted with an appraisable sample of 809 questionnaires. As for the method, descriptive statistics and relationship analyses were applied. More than five thousand (5050) possible relationships were examined between the closed answers of the questionnaire by Kendall's rank correlation coefficient (τ) and Cramer's V, depending on whether they could be measured on a nominal or ordinal scale. The results show that the content analysis of the primary research provides well determined directions for the sustainable tourism development of cycling tourism at Lake Balaton, so customer involvement seems to be a win-win situation both for the customers (tourists) and the decision makers.

Absztrakt: A Balaton-part rekreációs célú hasznosításában már a század első felében megjelentek az átfogó regionális léptékű koncepciók, ami nemzetközi összehasonlításban is korai jelenségnek tekinthető. A tanulmány a regionális eszme kialakulását három léptékben, építészeti, településrendezési és tájrendezés szintjén vizsgálja, rámutatva arra, hogy az üdülőterület kiemelt tájképi helyzetében a regionális stratégiák nemzetközileg is autonóm fejlődési utat bejáró két ága, az építészeti és az urbanisztikai regionalizmus kapcsolódott össze. A sajátos üdülőterületi regionális stratégia a rekreáció funkciójához igazodva az urbánus modernitás és a hagyományos vernakuláris minták közt egy sajátos üdülőterületi regionális minőség kikísérletezését jelentette, elsősorban a topografikus, klimatikus adottságokhoz és az üdülés korabeli életmódjához igazodva. Ez az építészeti-településképi minőség a magyar építészet és településtervezés történetében is sajátos, korábban feltáratlan jelenségnek minősül. A tanulmány rámutat, hogy a Balaton regionális fejlesztéstörténetében már a háború előtt megjelent a tájegység problémáit átfogóan vizsgáló regionális nézőpont és megindult az egységes regionális tervezés folyamata, ami alulról, a települési önkormányzatok és a fürdőtelepek civil szervezeteinek bázisáról építkező metodikájával mind a magyar regionális tervezés, mind a nemzetközi üdülőterületi regionális tervezés történetében autonóm módszertani jelenség. Az egykori testületek összetett rendszerének rekonstruálásával lehetővé válik a balatoni építésügy áttekintése is, bemutatva az építészeti problémák megoldásában önkéntesen illetve szervezeti pozícióval bíró korabeli építészek szerepét és eszköztárát. A regionális eszme a Balaton-part építéstörténetében elsősorban nem egy történetileg kialakuló organikus régióképből adódott, hanem egy, az építész szakma eszközeivel kialakított funkcionális eszmekonstrukciót jelentett. A kutatás során feldolgozásra kerültek a Balatoni Intéző Bizottság archív levéltári dokumentumai, a korabeli regionális folyóiratok, az építészeti szaksajtó és az országos tudósítások, miközben az építészettörténeti vizsgálat társtudományi kontextusának felvázolásához szükséges volt a történészi és turizmustörténeti kutatások eredményeinek megismerése is.

Abstract: The subject of the study is a special resort area, the biggest lake in Central Europe, where architects started off as grassroot movements to initiate the establishment of the regional organisation, and helped to improve the regional architecture quality by proving official support and voluntary work alike in the 1930s. Comprehensive, regional-scale conceptions were present in recreation oriented utilization of Balaton as early as the first half of the century. Even by international standards, it is considered to be an early start. The study aims to examine the development of the regional concept from three different aspects; architecture, urban and regional planning, and at the same time, strives to highlight how two major and autonomous regional development paths, architecture and urban regionalism were entwined.

Bevezetés
A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM) 1937-ben „Logis et loisirs”  címmel a szabadidő problémájával foglalkozott ötödik, Párizsban megrendezett találkozóján, és a rendezvény záródokumentumában az üdülőterületek egyre fokozódó urbanizációjára hívták fel a figyelmet, ajánlásként pedig az emergens táji folyamatoknak kereteket szabó regionális tervek kidolgozását javasolták. A korai tömegturizmus hatását a század első évtizedeiben már egyre látványosabban mutatták mind a hegyvidéki mind a tengerparti üdülőterületek, de az átfogó megoldási kísérletekre csak a második világháborút követően, a tömegturizmus újabb hullámai révén került sor. Ennek ellenére a Balaton-parton már a harmincas évek elején megjelentek azok a regionális törekvések, melyek az egyre összefüggőbb beépítést eredményező urbanizáció problémáira kerestek választ és melyek nemzetközi viszonylatban is korai kísérletnek számítottak.
Míg a modern mozgalom számára a régió elsősorban a nagyléptékű rendezés és szervezés funkcionális eszközeként jelent meg, addig a Balaton-part összetett problémájából adódóan a regionális törekvésekben sajátosan keveredtek a tájrendezés-településtervezés technokrata szempontjai és a század első felének építészetében megjelenő regionális identitás keresés problémái. 1929-ben megalapították a Balatoni Intéző Bizottságot, melynek kiemelt feladata volt az építészeti és településrendezési problémák regionális léptékű kezelése, ezzel intézményi keretet adva az egységes üdülőterületi rendezési törekvéseknek. A kutatás arra keresi a választ, milyen kihívásokat jelentett a korai tömegturizmus idején az üdülőterületi urbanizáció, és a kor eltérő szakmai és szervezeti pozícióban lévő szakemberei a megoldáskeresés során milyen eszközökkel, hogyan definiálták a léptékéből, funkciójából adódóan sajátos helyzetben lévő üdülőterületi régiót?
A tanulmány a megyei levéltári forrásfeldolgozás során feltárt szervezettörténeti dokumentumokra,  a keszthelyi Balatoni Múzeumban és a siófoki Balatoni Regionális Történeti Múzeum és Könyvtárban rendelkezésre álló archív településfejlesztési kiadványokra, valamint a korabeli szaksajtó és a regionális folyóiratok  publikációira támaszkodva vizsgálja a Balaton-part korai regionális törekvéseinek építészeti és településképi vonatkozásait. Az eszmetörténeti rekonstrukcióból kirajzolódó elemzést a korabeli közigazgatási háttérrel, a hazai építészet és településrendezés történeti kontextusában mutatja be.
Problématörténet: a Balaton-part urbanizációjának kezdetei
„Ez a heterogén tarkabarkasága az épületeknek, úgy vélem nem véletlen, hanem összefügg a mi geográfiai helyzetünkkel és ama sokféle befolyással, amely alatt mi nyugatról, északról és délről állunk” – írta Kotsis Iván a Balaton-part egyre intenzívebben kiépülő fürdőtelepeiről, a regionális problémát tágabb kontextusba emelve.

A regionalitás értelmezései az építészeti mintatervek eszköztárában
Az egyre intenzívebben beépülő tópart településképi problémái először a Magyar Mérnök és Építész Egylet által 1931. február 9. és április 16. között megrendezett balatoni értekezletsorozaton került hivatalosan is a szakma figyelmébe. Az eseményt összefoglaló kiadvány előszavában Antal Dezső az építészetet és mérnöki feladatokat helyezte a Balaton problémáinak fókuszába: „A Balaton ma egyik legnagyobb nemzetgazdasági tényezőnk, s ennek hasznosításában a műszaki tudományoknak és tapasztalatoknak és az építőművészetnek van legjelentősebb szerepe, így annak legelhivatottabb munkása a mérnök és az építész.” Az előadók közt az építészek, Kotsis Iván, Kiss Tibor, Antal Dezső, Svastits Géza mellett mérnököket, balneológiai és vízügyi szakembereket is találunk.

Építészet és urbanisztika kapcsolatából indul ki Kotsis Iván, mikor a fürdőtelepek problémáira keresi a megoldást. „Egy nyaralótelep építőművészi összhatásához két dolog szükséges: egyenként művészi munkák legyenek, és egymáshoz való viszonyukban harmóniában álljanak kiképzésbeli egység révén.”  De mit is jelent ez a kiképzésbeli egység egy olyan korszakban, ahol a stíluspluralizmus révén egymás mellé kerültek a historizáló, vernakuláris mintákat interpretáló és modern épületek? Kotsis szerint a válasz, a tárgyilagos, azaz a regionális adottságokhoz alkalmazkodó épületekben keresendő. Számára az üdülőterületen a regionalitás nem a vernakuláris minták újraértelmezését jelentette, helyette a klimatikus és topografikus adottságokra és az üdülés funkcionális igényeire helyezte a hangsúlyt. Szerinte a rekreáció fesztelen életvitelének térigényeit a népi építészet tipológiái nem tudják megoldani, ezért új tervezési modell kialakítását szorgalmazta. Egyetemi tanári habitusából is adódóan általános irányelveket vázolt fel, amelyek mentén megalkothatóak azok az egyszerű formák, amelyeket a helyi kőművesek is adaptálni tudnak. Szabadidejét nyaranta Balatonbogláron töltötte, ahol előadásaival az építőmunkásokat is képezte, ezzel nagyban hozzájárulva a mintaterveit követő megoldások elterjedéséhez.

At the End of the 5th millennium BC in the region of the Balkans and in the middle of the 4th
millennium BC in the Carpathian Basin, the existence of fortified settlements ended. The question comes up whether this "collapse" of the tell settlements can be also explained by a decline
in population sizes. For example, on the Titeler plateau in Serbia there are no traces of settlements available over a period of 1.000 years. In the period of the chalcolithic Tiszapolgar- or
Bodrogkeresztur culture there are many cemeteries known in the Danube area, but settlement
organizations are poorly researched. At the beginning of the Bronze Age, the number of settlement sites increases again. In demography research, no systematic investigation of the connection of settlements and burial grounds was carried out. This article shall give a short overview
about demographic studies in five Microregions of the Danube Valley. A deeper look at one
main region in the south-west of Hungary and the analysis of the necropolis of Budakalasz shall
show some trends in eneolithic demography in South East Europe.

Analizing the scandal taking place in the summer of 1840 in Balatonfüred, one of the famous thermal bath sites in Hungary at the time, the essay describes the underworld of a big town. József Román, a solicitor, made a complaint in 1843 about a 'solicitor', Dániel Prodanovits, in reality a criminal, who hit him because of not settling a card play debt. Zala county had the case investigated. During the course of investigation it became evident that it was not only aristocrats, wealthy noble people and citizens who showed up at the site, but prostitutes, marrige swindlers, card sharpers, waiters from notorious places of amusement as well. The bustling and lively town attracted adventurers. Card sharpers from Pest got József Román to play cards and collaborating they took him into debts. The investigation made it clear that Dániel Prodanovits and his friends, as professional card sharpers, lived at thermal baths in summer and Pest at the Wurm caffee in winter. József Román was not innocent either. He violated the law many times as a leaseholder. He misused his authority getting involded in bribery..Preserved in the Zala County Archives, documents relating to matters under dispute reveal one of the aspects bath life in Balatonfüred.

Abiotic heterogeneity of the littoral zone of Lake Balaton influences both horizontal and vertical distribution of macrophytes, but biotic differences could shape the nature of a community. Vertical and temporal (small timescale) biomass distributions of Potamogeton perfoliatus and Myriophyllum spicatum were analysed in relation to their photosynthetic capacities to understand their coexistence, general presence over the northern shore of the lake seasonal shift of dominance within the community.
Our results indicated the adaptation of these macrophytes to the rapidly changing and mostly low irradiance of the Lake Balaton originated from its high turbidity: both P. perfoliatus and M. spicatum had high photosynthetic activity (20 to 50 mg O2.g drw−1.h−1), low dark respiration (around 12–14% of maximal photosynthetic capacity) and high shade tolerance (Ic of plants were 29±18 and 26±18 μmol.m−2.s−1, respectively). The majority of photosynthetic parameters had no (or little) seasonal changes. On the other hand, in Lake Balaton P. perfoliatus and M. spicatum differed in vertical distribution of biomass: Myriophyllum concentrated its biomass in the upper, well-lit region of the water more strongly than the Potamogeton.
Results suggest that the autogenic shift of dominance from Potamogeton to Myriophyllum in Lake Balaton can't be explained only by seasonal patterns of photophysiological changes, but supported by constitutive differences in plants architecture could led to the described phenomena.

This study uses an innovative tourism product development approach, based on co-creation or customer involvement, related to Lake Balaton, a mass tourism-based destination in Hungary, from the point of view of the market segment of active cycling tourists. The investigation of opportunities for the development of cycling tourism first of all relies on the new approach of attraction and product development around the destination, in which it is important to take into consideration the consumer preferences of the most important related group of tourists—active cycling tourists. The sustainable approach of tourism product development also provides an opportunity to decrease the spatial and temporal concentration of tourism, which is largely concentrated on the summertime season. The aim of this study is to explore aspects of the customers’ demand for tourism development in terms of cycling tourism with the help of primary data collection, in order to provide adequate directions for sus...