166 párbeszéd Á R G U S ¶ j ê ¶ 167 kulcsszavak: Tiszteletbeli magyar” Archivum Eurasiae Medii Aevi, Mihail Artamonov, Budapest, család, Czeglédy Károly, Eurázsia, Fekete Lajos, gyermekkor, Halasi-Kun Tibor, Kara György, kazárok, kínai források, Kruzsok, Ligeti Lajos, magyar etnogenezis, Németh Gyula, Omeljan Pristak, Rasulid Hexaglot, Róna-Tas András, Schütz Ödön, Ihor Ševčenko, sztyeppe, turkológia, Vásáry István, Georgij Vernadszkij, zsidó-kazár levelezés vagyok (1943, New York) történész, turkológus. A Rutgers University tanára. Kutatási területe: a középkori Eurázsia története, a török-mongol steppei népek kapcsolatai a szomszédos letelepült államokkal (Rusz, Bizánc, a Kaukázus, és az Iszlám világ). Etnogenezis. Török filológia. Főbb munkái: Khazar Studies: An historico-philological inquiry into the origins of the Khazars, I-II. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1980), An introduction to the history of the Turkic peoples: Ethnogenesis and state-formation in medieval and early modern Eurasia and the Middle East Wiesbaden: Harrassowitz, 1992), Nomads and their Neighbours in the Russian Steppe. Turks, Khazars and Qipchaqs. (Aldershot, UK: Ashgate, 2003). ÁRGUS: Úgy tudom, orosz zsidó családból származik, és hogy családja Oroszországból vándorolt ki Amerikába. Mesélne egy kicsit a gyökereiről? PETER B. GOLDEN: Édesapám szülei nagyjából húsz évesek lehettek, amikor Amerikába emigráltak 1905-ben. Belorussziában születtek, szegény munkáscsaládban nőttek fel. Az apai nagyanyám családja ogorodnyiki (zöldségkertész) család volt. Amit az apa megtermelt, azt az anya árulta egy vidéki kisváros, Rogacsev, piacán. Dédapám legnagyobb szenvedélye mindazonáltal a zene volt, legközelebbi barátja pedig egy olyan egykori muzsik volt, akit gazdája a szentpétervári konzervatóriumba küldött zenét tanulni. Esküvőkön játszottak és más ünnepi eseményeken. Nagyanyám fiútestvérei egytől-egyig zenészek lettek, Æ PGOLDEN@ANDROMEDA.RUTGERS.EDU egyikük pedig a leningrádi konzervatórium hegedű tanára lett. Nagyanyám volt az egyetlen Å ebből a népes családból, aki végül emigrált. Nagyapám családja (volt vagy tíz gyerek) pedig vidéki iparos család volt: kötélgyártók és olyan munkások, akik a fűrészmalmok építésében és üzemeltetésében vettek részt. Nagyapám hatévesen jutott árvaságra, soha nem járt iskolába; PALLAG PETER B . GOLDEN Z O LTÁ N kisgyermekkorától egészen 87 éves koráig, nyugdíjazásáig dolgozott (95 évesen halt meg). Gyerekként egyebek mellett szplavscsikként dolgozott – ezt a kifejezést nem túl szerencsésen „faúsztatónak” szokás fordítani. Ezek az emberek a Belorussziából származó fát úsztatták le a Dnyeperen Ukrajnába. Nagyon veszélyes munka volt. Kötélkészítőként is dolgozott, és párbeszéd Á R G U S ¶ j ê ¶ 169 168 tud görögül, latinul franciául és németül, de érdeklődik a japán nyelv iránt is. Idősebbik fiam pedig vezető menedzsere a baseball első liga online szórakoztató részlegének. Történelmet tanult a főiskolán, később a sajtóban dolgozott, és miután lediplomázott lassan az internet világa felé fordult. Feleségenek angolszász családi háttérre van. * Peter B. Golden ÁR: Nyelvtudása legendás. Hogyan került kapcsolatba a nyelvekkel, mi a tanulási módszere? P B. G: Ez egy elég nehéz kérdés, de megpróbálok röviden válaszolni. A nagyszüleimmel oroszul beszéltem, vagyis egészen pontosan az orosz, a belorusz és az ukrán nyelv keverékét a fűrésztelepen és házakat festett. Tizenévesen egy brigáddal a Belorussziából Ukrajnába tartó (magunk közt egyébként ezt a nyelvet „szurzsik”-nak1 szokás hívni, amely egy elterjedt dialek- vasútvonalon haladtak lefelé, és újították föl a vasútállomásokat. Az Egyesült Államokban tus az orosz-belorusz-ukrán határvidéken). Ha egy szláv nyelvet jól ismersz (vagy az én végül szobafestő lett. Fiatalon nagyon sok élményt gyűjtött össze, miközben magányosan nőtt esetemben mindjárt három szláv nyelvet), akkor a többit már sokkal könnyebb elsajátítani. Én fel. Politikailag is aktív volt, részt a cárizmus elleni megmozdulásokban. Apám is volt szobafestő, például magamtól tanultam meg őket. New York egy olyan területén nőttem fel (Harlem gyári munkás (műszakvezetővé is előlépett), és élete utolsó éveiben annak a gyárnak lett északi részén), ahol nagyon sokféle nyelvet beszéltek. A spanyolt (annak Puerto Rico-i dialek- az utazó ügynöke, amelyikben korábban dolgozott, és amelyik bezárása után külföldre telepí- tusát) például az utcán „szedtem föl”. Persze azért az iskolában is tanultam. Főiskolai éveim tette át üzemeit. Nagyapámmal együtt én is festettem házakat és számos gyári munkát is alatt (a queensi főiskolára jártam, ami része a New York-i egyetemi rendszernek, a CUNY-nak) elvégeztem. Egyszer nyomdászkodtam is egy nyomdában, ahol kefelevonatokat javítottam. görögöt és latint hallgattam, a kiegészítő képzés során pedig a Columbia Egyetemen grúz Akkor még nem sejtettem, hogy ez milyen fontos része lesz az életemnek. Édesanyám családja és török nyelvet tanultam. Eltöltöttem egy évet Ankarában is, a Dil ve Tarih-Cografya Fakültesi-n, Belorussziának arról a részéről származik, amelyik ma már Lengyelország északi részéhez ahol turkológiát tanultam Hasan Erennél,2 kipcsák nyelveket Saadet Çagataynál3 és ana- tartozik. Az ő rokonai munkásosztálybeliek voltak, gépkezelőként dolgoztak egy ruhagyárban. tóliai török dialektusokat Zeynep Korkmaznál,4 de foglalkoztam az arab és a perzsa nyelvvel is. Anyai nagyanyám az ILGW (Nemzetközi Női Ruhagyári Munkások Szakszervezete) első Mentorom a Columbián, Halasi-Kun Tibor5 javasolta, tanuljak meg magyarul, hogy Német- tagjai között volt. Vidám családi történetek szólnak arról az időszakról. Családunk döntése, het6 és Ligetit7 olvashassak és más nagyszerű tudósokat. Képezni kezdtem magam magyarból hogy Amerikába távozik tipikusnak volt mondható az akkori munkáscsaládok körében. és nekiálltam elolvasni Németh Gyula A honfoglaló magyarság kialakulása (1930) című könyvét. Soha nem bántam meg ezt a döntést, és azóta is a turkológia budapesti iskolájához ÁR: Mivel foglalkoznak a gyermekei? P B. G: A feleségem kínai. Két fiúnk, akik ma már a harmincas éveikben járnak, úgy nőttek sorolom magam. Azt hiszem, ez volt az egyik legjobb döntés, amit a tudományos munkám során meghoztam. Németh műve jelentős hatással volt a kutatásaimra. Az igazság az, hogy már gyerekkorom óta annyi nyelv vesz körül az angolon kívül, hogy azokat már nem tekintem akadálynak. föl, hogy ismerték származási és vallási hátterüket (amely a zsidóság, a kereszténység és a buddhizmus elemeiből rajzolódott ki). Feleségem törekvése (aki a kínai nyelv három különböző dialektusát beszéli: a sanghajit, a mandarint és a kantonit), hogy a gyerekek használják a kínai nyelvet, fokozatosan halványult, ahogy iskolába kezdtek járni. Kényesen ügyeltek ugyanis arra, hogy ők is ugyanolyan “amerikaiak” legyenek, mint bárki más. Kisebbik fiam, ÁR: Miért és mikor kezdett el történelmet tanulni? Hogyan talált rá a keleti kultúrákra mint kutatási területre? aki éppen mostanában fejezi be doktori disszertációját római történelemből, még megőrzött P B. G: Gyerekkorom óta érdekelt a történelem - tizenhárom éves koromra például már valamit a kínai nyelv iránti érdeklődéséből, és például tud kínaiul olvasni. Persze emellett egészen járatos voltam az amerikai polgárháború történetében. A többi korombelivel ellentétben, akik a környéken laktak, én nagyon szerettem olvasni, és ez egyáltalán nem gátolt abban sem, hogy olyasféle dolgokat is csináljak, amelyekkel akkoriban a New York-i munkásosztálybeli gyerekek töltötték az idejüket. Sokat sportoltam. Apám nagyon jó atléta volt, 1 http:// en.wikipedia.org/wiki/ Surzhyk 2 Hasan Eren (1919): bolgártörök származású turkológus. A pesti egyetem turkológus professzorának, Németh Gyulának volt egyik török tanítványa. A szegedi egyetemen az 1945/46-os tanév első félévétől kezdve három szemeszteren keresztül szláv nyelveket oktatott. Tanította második anyanyelvét a bolgárt, de tartott bevezető kurzust az orosz nyelv nyelvtanába, s előadást szentelt a szláv hangtörténet válogatott fejezeteinek is. Hasan Eren később visszatért Törökországba, ahol nagyon jelentős tudományos pályát futott be. Az Ankarában székelő Török Nyelvtudományi Társaság (Türk Dil Kurumu) igazgatója volt 1983-tól 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig. 3 Saadet Ishaki Çagatay (1907–1989) neves tatár származású turkológus. 4 Zeynep Korkmaz (1922) török professzorasszony, turkológus. 5 Halasi-Kun Tibor (1914–1991) neves magyar turkológus. 1942-től az Ankarai Egyetemen Hungarológiai Tanszékének igazgatója, majd 1952-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol a Columbia University professzoraként főleg oszmanisztikával foglalkozott. 1964-ben az American Research Institute in Turkey első igazgatója volt Ankarában. 1969-ben megalapította az Archivum Ottomanicum című folyóiratot. 6 Németh Gyula (1890-1976) nemzetközi hírű magyar nyelvész, akadémikus és turkológus. Legnagyobb hatású munkája 1930-ban megjelent könyve, A honfoglaló magyarság kialakulása. 7 Ligeti Lajos (1902–1987) magyar orientalista, egyetemi tanár, akadémikus. A 20. századi magyar altajisztika megalapítója. 1925-ben doktorált Budapesten. 1925-től 1928-ig Párizsban a Sorbonne-on tanult mongolisz- párbeszéd Á R G U S ¶ j ê ¶ baseballozott, néhány profi csapat is felfigyelt rá, én pedig kipróbáltam mindent a baseballtól a stickballig (ez egy a baseballhoz hasonló játék, amelyet az utcán játszanak gumilabdával, az ütő pedig egy seprűnyél - jellemző az amerikai munkásosztálybeli fiatalok körében), az utcai hokit (görkorcsolyával), a futballt, a kosárlabdát és még sorolhatnám. A főiskolán történelem szakra jelentkeztem; akkoriban leginkább az ókori és a bizánci történelem érdekelt. Amikor az egyik professzorom észrevette, hogy egyik dolgozatomban orosz forrásokat használtam, azt javasolta, foglalkozzam az orosz történelemmel is, ha már a nyelvi hátterem megvan hozzá - így is tettem. A kiegészítő képzésre már úgy jelentkeztem, hogy a középkori orosz és a bizánci történelem lesz a szakterületem, de érdekelt Oroszország kapcsolata a Kelettel is. Eleinte még a Kaukázussal, a középkori arab és az ottomán történelemmel kapcsolatos órákat is látogattam. Először Ihor Ševčenkóhoz8 jártam, a jeles Bizánc-kutatóhoz, akinél bizánci és középkori orosz történelmet tanultam (Marc Raeffnél pedig az Orosz Birodalom történetét). Ahogy az érdeklődésem egyre inkább kelet felé mozdult, Ševčenko és Halasi-Kun (akinél az ottomán történelmet hallgattam) azt javasolta, döntsem el, melyik területet választom majd a disszertációm témájának. A turkológia mellett döntöttem, bár érdeklődésem hátterében végig ott volt a kapcsolat a szláv és a kaukázusi világgal. ÁR: Miért választotta végül a középkori sztyeppei népek kutatását? P B. G: Nem könnyű erre röviden felelni, és idő sincs belemenni a részletekbe. Elkezdett érdekelni, hogy milyen kapcsolat alakult ki a sztyeppei népek és a letelepedett népcsoportok között Eurázsia nyugati részén. Ez egyben lehetőséget nyújtott arra is, hogy teret nyissak a szlávokkal, a Kaukázussal és a turkológiával kapcsolatos érdeklődésemnek is. A kazárok témája pedig - részben - kiváló alkalmat teremtett arra, hogy több szempontból vizsgáljam ezt a területet. A kazárok iránti érdeklődésem (akik összeköttetést jelentettek a különböző világok között) vezetett végül a turkológia és a középkori sztyeppék világa felé. ÁR: Hogyan ismerte meg Halasi-Kun Tibort? P B. G: Először akkor találkoztam vele, amikor végzős hallgató voltam a Columbia Egyetemen 1963-ban. Oszmán történelmet tanultam nála 1964-ben, és lényegében ezzel kezdődtek meg a turkológiai tanulmányaim. A legtöbb hallgatója oszmanista volt, én voltam az egyetlen, akit az eurázsiai sztyeppék világa érdekelt. 170 171 tikát, tibetisztikát és sinológiát. 1928–30-ban a Kínához tartozó BelsőMongóliában, 1936-37-ben Afganisztánban járt kutatóúton. 1940-es japán útját a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatta. 1939-től 1950-ig a Kelet-ázsiai Intézet, 1941–1945-ben a Magyarságtudományi Intézet igazgatója. 1950-től 1972-ig a Belsőázsiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, ezzel egyidejűleg 1942–1961ben a Kelet-ázsiai Tanszék, 1964–1971-ig a Török Filológiai Tanszék, 1972-ig az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője. 1949-től 20 éven át az MTA alelnöke, 1956 és 1957 fordulóján ügyvezető elnöke volt. ő indította útjára az Acta Orientalia (1950–) és a Keletkutatás (1973–) c. folyóiratokat. Ismertebb művei: Sárga istenek, sárga emberek (1934), A mongolok titkos története (magyar fordította, 1962), A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban (1986). 8 Ihor Ševčenko (1922) Lengyelországban született ukrán származású filológus, történész, a bitantológia egyik vezető szaktekintélye. Jelenleg a Harvard Egyetemen a bizánci történelem és irodalom Dumbarton Oaks emeritus professzora. 9 Czeglédy Károly (1914–1996) a magyar orientalisztika kiváló tudósa, aki több mint négy évtizeden át vezette az ELTE Sémi Filológiai és Arab Tanszékét. Fő műve: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig, (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969), melyet Peter B. Golden fordított angolra: „From East to West: The Age of Nomadic Migrations in Eurasia,” Archivum Eurasiae Medii Aevi 3, 1983, 25-125. 10 Schütz Ödön (1916–1999) magyar turkológus és armenológus, az MTA külső tagja 1949-től majd harminc évig a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének, valamint 1969-től az ELTE BelsőÁzsiai Tanszéke mellett működő Altajisztikai Kutatócsoport munkatársa. Főleg az örménykipcsak nyelvemlékekkel és a magyar őstörténettel foglalkozott. egy jemeni eredetű, soknyelvű, arabírásos kéziratban maradt fent. Fő műve a jemeni hatnyelvű szótár, az ún. Rasulid hexaglot örmény anyagának feldolgozása: lásd a 19. jegyzetet. 11 Róna-Tas András (1931) turkológus, mongolista, tibetológus. Kutatásai kezdettől fogva a magyar nép, a magyar népi kultúra keleti kapcsolataira irányultak. 1971-ben védte meg A nyelvrokonság elmélete és a csuvasmongol nyelvviszony című akadémiai doktori értekezését. 1978-ban jelent meg A nyelvrokonság című könyve. Több monográfiát tett közzé a csuvas nyelvről. 1996-ban jelent meg összefoglaló munkája A honfoglaló magyar nép, amelynek bővített kiadása angolul 1999-ben látott napvilágot. 1968 óta tanít a Szegedi Tudományegyetemen, vendégprofesszor volt számos külföldi egyetemen, az Egyesült Államokban, Németországban és Ausztriában. 2002 óta Professor Emeritus. 12 Kara György (1935) Altajista, filológus, akadémikus. A belső-ázsiai filológia szinte összes ágában maradandót alkotott, így az ótörök, a mandzsu, az evenki, a kitaj nyelv területén is. Jelentősek a mongol és más ázsiai írásrendszerekrol szóló munkái, néprajzi és tibetisztikai tanulmányai. Az ELTE professzora, a Belső-ázsiai Tanszék, az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoport és a Kínai és Kelet-ázsiai Tanszék volt vezetője. Jelenleg az Indiana University (Department of Central Eurasian Studies) professzora. 13 Fekete Lajos (1891–1969): turkológus, történész, paleográfus, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjjas (1956). ÁR: Mesélne arról, hogyan került kapcsolatban a magyar tudományos élettel? P B. G: Amikor 1968-ban eljöttem Törökországból, Budapestre látogattam, hogy találkozzam Némethtel, Ligetivel, Czeglédyvel,9 Schützcel,10 Róna-Tassal,11 Karával12 és Feketével.13 Eljártam a heti turkológiai „Kruzsok”-találkozókra14 a Belvárosi Kávéházba. Velük a későbbiekben is tartottam a kapcsolatot. Vásáry Istvánnal15 pedig akkor találkoztam, amikor az Egyesült Államokba utazott egy konferenciára, és azóta vagyunk barátok is. Vásáryval és Róna-Tassal máig tartjuk a kapcsolatot. Vásáry társszerzője az egyik fejezetnek, ami az általam is szerkesztett Cambridge History of Inner Asia második kötetében jelenik majd meg.16 Róna-Tassal pedig közösen szerkesztettük az 1999-es kazárokról szóló (jeruzsálemi) Nemzetközi Kollokvium jegyzőkönyveiből készülő anyagot.17 Szintén közösen vettünk részt abban az iráni-török témájú munkában, amely a Swedish Collegium támogatásával folyt 2006-ban Uppsalában.18 Állandó kapcsolatban vagyunk. Halasi-Kun, Ligeti és Schütz is közreműködtek a Rasulid Hexaglot munkálataiban,19 és az 1970-es években többször is Budapestre utaztam, amikor ezen a könyvön dolgoztam. Kapcsolatom a magyar tudósokkal a régi időkbe nyúlik vissza – már nem csak kollégák ők, hanem barátok is, hosszú évek óta. ÁR: Kik voltak a Kruzsok-kör tagjai, és álatlában miről beszélgettek a Belvárosi Kávéházban? P B. G: Nagyon régen, 1968 januárjában ismertem meg ezt a társaságot, ahová engem Németh Gyula hívott meg. Akkor jártam először Magyarországon, miután egy évig Ankarában tanultam. Néhány napot töltöttem akkor Magyarországon, aztán Varsóban utaztam, onnan pedig a Szovjetúnióba a rokonaimhoz. Ahogy most Némethre gondolok, eszembe jut, hogy Fekete is ott volt a körben és még ketten vagy hárman, de az ő nevükre már nem emlékszem. A társalgás egyrészt turkológiái kérdésekről folyt (Fekete különböző kéziratok példányait hozta a találkozókra), másrészt viszont nem-tudományos témák is szóba kerültek - köztük, gondolom, ilyen-olyan pletykák is, de mivel nem ismertem teljesen a kontextust, így ezeket kevésbé értettem. Nagyon érdekelték őket a törökországi élményeim, ahol az előző tizenhárom hónapot töltöttem. A találkozók - legalábbis abban az időben – délben kezdődtek. Ugyanekkor ismerkedtem meg Karával, Ligetivel, Czeglédyvel és Schütz Ödönnel is. Utóbbi hármójukkal a későbbiekben is tartottuk a kapcsolatot, különösen Schütz-cel. Németh nagyon jó formában volt akkoriban és igen fanyar humora volt. Amikor legközelebb láttam (1976-ban) beteg volt, ágyhoz kötött, és szellemileg már kevésbé éber. párbeszéd Á R G U S ¶ j ê ¶ ÁR: Mesélne arról, miről is szólt a Rasulid Hexaglot Program? Milyen szerepet játszottak benne a magyar kutatók és milyen eredménnyel zárult a munka? P B. G: A kutatás történetét már vázoltam a The King’s Dictionary: The Rasűlid Hexaglothoz írott előszavamban.20 A 14. század közepéről származó rendkívül fontos többnyelvű szöveg kéziratáról készült fotókat Halasi-Kun Tibor hozta Jemenből a 60-as évek végén, amikor Bejrútban kutatott. Ezután ösztöndíjasokból munkacsoportot szervezett. Halasi-Kun és én foglakoztunk az arab, perzsa és török címszavakkal. Ligeti Lajos dolgozott a mongol, Schütz Ödön az örmény, én pedig a bizánci görög anyagon. Mindannyian azt terveztük, hogy majd kiadjuk a teljes szöveget, az átiratokat és a fordításokat is, valamint külön monográfiákat az egyes nyelvekről. Végül csak az én bizánci görög részletekről szóló monográfiám jelent meg.21 A nemzetközi csoport 1974 elején kezdett el dolgozni. Tudtuk, hogy ez egy hosszú távú program lesz, hiszen rengeteg nehézséget rejtett magában a kézirat és a hat különböző nyelv (mindez arab írással, tele azokkal a hibákkal, amelyeket mindenki jól ismer, aki arab kéziratokkal foglalkozik: többek között az írásjelek helytelen használata vagy hiánya, ami komoly problémákat okoz olyan nyelvek esetében, amelyek nem rendelkeznek az arab írásmód hagyományaival). Kollégáim egymás után rokkantak bele a feladatba. Schütz nem sokkal azelőtt halt meg, hogy a könyv kijött volna, tehát ő még tudott a megjelenésről. Ligeti és HalasiKun viszont jóval korábban meghaltak. Végül én állítottam össze a könyv különböző részeit, és én néztem át az egészet. Halasi-Kun és én éveken javítgattuk, pontosítottuk az anyagot – hetente egyszer találkoztunk egy évtizeden át. Kara György pedig segített a mongol rész átnézésében és számos probléma megoldásában. Voltaképpen ez egy magyar kutatás volt, hiszen maga a kutatás vezetője, Halasi-Kun magyar volt, és a résztvevők közül én voltam az egyetlen, aki nem rendelkezett magyar gyökerekkel. Schütz szokott viccelni azzal, hogy én már tiszteletbeli magyar vagyok. Mindig is vállaltam, hogy elkötelezett híve vagyok az orientalisztika magyar iskolájának. A hexaglot fontossága máig nyilvánvaló. A legtöbb nyelvet bemutató darab volt a hasonló szójegyzékek között, sokkal átfogóbb, mint a Codex Cumanicus22 vagy a mameluk szótárak. Számos egyedülálló szócikk található benne (például a török kifejezés az evőpálcikákra – erről írtam egy tanulmányt is).23 Mindez része volt annak a kulturális hatásnak, amelyet a Keletet és Nyugatot összekapcsoló Mongol Birodalom gyakorolt – annak ellenére, hogy szerzője/összeállítója, a jemeni király országa politikailag soha nem volt része a birodalomnak. Egy tágabb értelemben vett kulturális világot reprezentált, a globális kapcsolatok egy olyan világát, amely egyike a Mongol Birodalom örökségeinek.24 172 Módszeresen gyűjtötte és földolgozta a hódoltság korának dokumentumait. A török diplomatika és paleográfia nemzetközileg elismert szakértője, a magyarországi török hódoltság korából származó dokumentumok egyik legkiválóbb kutatója volt. 14 Kruzsok: Budenz József (1836–1892) nyelvész, akadémikus, a magyar finnugrisztikai kutatások megindítója, az „ugortörök” háború győztese. Keddi estéin összegyűjtötte nyelvész barátait, diákjait, egy asztaltársaságban, amit oroszul „kruzsok”-nak (kör) hívtak. Az 1870-es évektől rendszeresen találkoztak (a társaság azért kapott orosz nevet, mert tagjainak eredeti célja az orosztanulás volt). A kör a mai napig fennmaradt. Neves tagjai voltak többek között: Bárczy Géza, Benkő Loránd, Deme László, Eckhardt Sándor, Ligeti Lajos, Lőrincze Lajos, Melich János, Németh G. Béla, Németh Gyula, Pais Dezső, stb. Szathmári István szerint a Kruzsok „A nyelvésztársadalom egysége”. 15 Vásáry István (1945) turkológus, történész. 1968-tól 1980-ig az MTA Altajisztikai Kutatócsoportjában dolgozott tudományos munkatársként, majd az ELTE BTK Török Filológiai Tanszéke volt munkahelye, ahol 1983. óta egyetemi docensként működött. 1990. őszétől a Magyar Köztársaság isztambuli főkonzulja, majd 1991. november 1-től ankarai nagykövete lett. 1995-ben tért vissza külföldi szolgálatából, s 1995. szeptemberétől ismét az ELTE BTK Török Filológiai Tanszékén dolgozik, 1996. július 1-től mint professzor. 2006-tól az Orientalisztikai Intézet igazgatója. A Magyar Köztársaság isztambuli főkonzulja (1990–91), ankarai (1991–95), majd teheráni nagykövete (1999–2003) volt. Legutóbbi könyve: Cumans and Tatars: Oriental Military in the ÁR: A hetvenes években - ahogy az akkori publikációiból kiderül - érdeklődése a kazárokra és magyar koratörténetre irányult. Mi vezette a kazárok témájához? P B. G: Mint már korábban említettem, mindig érdekelt a keleti szláv világ és a sztyeppék kapcsolata. Azt hiszem, legelőször Georgij Vernadszkij – egy emigráns történész –, a korszak Eurázsia-kutatójának munkái („Ancient Russia,” „Kievan Russia”, „The Mongols and Russia”)25 irányították a figyelmemet erre a témára. A kazárok jelentik a folyamat kezdetét, tehát velük kezdtem én is. Hozzá kell tenni, hogy a kazár történelemnek vannak olyan részei (például áttérésük a zsidó vallásra), amelyek különösen felkeltették a kíváncsiságomat. Mindezzel együtt, a kazárokat továbbra is a turkológia felől vizsgáltam, nyelvi maradványaikat kutattam és a szélesebb török világban elfoglalt helyüket próbáltam meghatározni. Túl sok téves állítás jelent meg róluk, leginkább a judaizációjukkal kapcsolatban, különösen a szovjet érában. Megkíséreltem tehát ezek közül néhányat korrigálni két cikkemben, melyek közül az egyik „Khazaria and Judaism” címmel jelent meg 1983-ban,26 a másik pedig az 1999-es kazár konferencia anyagát bemutató kiadványban szerepel.27 Hosszú elemzést írtam a kazárok szakrális királyságáról is, melynek rövidített változata a Tom Noonan munkásságának és emlékének szentelt kiadványban jelent meg.28 Részletesebb verziója szerkesztés alatt áll. Legutóbb pedig terjedelmes cikket közöltem néhány kazár kifejezésről a 2005-ben napvilágot látott Turkic Languages-ben.29 ÁR: Mik jelentették a 20. századi kazár-kutatás mérföldköveit? P B. G: Ez egy igen nagy téma. Nemrégiben írtam róla egy összefoglaló cikket. 30 Ennek már az angol nyelvű változata is megjelent. Ha rövid szeretnék lenni, akkor először 31 mindenképpen Dunlop History of the Jewish Khazars című 1954-es munkáját említeném, mint a komoly, modern kutatások kezdetét. Ez a mű még ma, fél évszázad elteltével is megállja a helyét. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy középkori arab történelmet tanulhattam Dunloptól. Artamonov 1962-es munkája, az Isztorija hazar (nemrég jelelnt meg újra) fontos, de mára már meghaladott mű. ő úgy határozta meg a kazárokat mint eltörökösödött ugorokat (az ötlet egyébként Gumilevtől származik), amire nincs bizonyíték. A művet szintén gyengíti az antiszemitizmus hatása (mely szintén Gumilevtől származhat), bár azt is érdemes észben tartanunk, hogy a zsidó témákkal való bánásmód elég érzékeny terület volt a szovjet korszakban, még akkor is, ha olyan egzotikus témáról volt szó, mint a kazárok. Mára márt tudjuk, hogy a kutatási anyagokat gyakran visszatartották, elkobozták. Nehéz megmondani, hogy a kormány mennyire volt hatással Artamonov munkáira. Már az is nagy bátorságra vall, Pre-Ottoman Balkans, 1185–1365. Cambridge: Cambridge University Press, 2005. 16 Nicola Di Cosmo, Allen J. Frank, Peter B. Golden (szerk.): The Cambridge History of Inner Asia. The Chinggisid Age. Cambridge: Cambridge Univesity Press. A kötet 2009 júliusában jelenik meg. Vásáry István a 4. fejezetet jegyzi: „ The Jochid realm: the western Steppe and eastern Europe”. 17 Peter B. Golden, Haggai Ben-Shammai, András Roná-Tas (szerk.): The world of the Khazars. New perspectives. Selected papers from the Jerusalem 1999 International Khazar Colloquium, LeidenBoston: Brill, 2007. 18 Swedish Collegium for Advanced Study (SCAS) in Uppsala. A program keretében tartották a Turks and Iranians: A Common Historical and Linguistic Heritage című konferenciát 2006. május 20-án, Stockholmban, ahol Peter B. Golden („The Shaping of the Turks in Medieval Eurasia”) és Róna-Tas András is előadott („The Golden Treasure of Nagyszentmiklós”). 19 The King’s Dictionary: The Rasulid Hexaglot: Fourteenth Century Vocabularies in Arabic, Persian, Turkic, Greek, Armenian and Mongol. Translated by Tibor Halasi-Kun, Peter B. Golden, Louis Ligeti, and Edmund Schutz, with Introductory essays by Peter B. Golden and Thomas T. Allsen. Edited with Notes and commentary by Peter B. Golden. Handbook of Oriental Studies, section 8: Central Asia, vol. 4. Leiden: Brill, 2000. 20„The World of the Rasulid Hexaglot”, The King’s Dictionary…, 1-24. 21 „The Byzantine Greek Elements in the Rasulid Hexaglot” Archivum Eurasiae Medii Aevi, V. (1985): 41-166. 175 174 párbeszéd Á R G U S ¶ j ê ¶ hogy valaki – különösen az ötvenes évek elején – foglalkozni kezdett a témával, könyvének kiadását pedig hosszú éveken át nem engedélyezték. 1980-ban a Magyar Tudományos Akadémia megjelentette Khazar Studies című könyvemet a Bibliotheca Orientalis Hungarica sorozatban.32 Aki olvasta, láthatja, mennyit köszönhetek Németh Gyula A hongoglaló magyarság kialakulása című művének. 1982-ben jelent meg Norman Golb és Omeljan Pristak könyve, a Khazarian Hebrew Documents, és ebből ismerhettük meg a híres „kijevi levelet”, amely egy kazár zsidó közösségből származik, és amelyben található egy szó a türk rovásírás egy változatában. Ma már több kutató nem Kijevből érkezett, hanem oda tartó levélként kezeli ezt a dokumentumot. De akárhogy is nézzük, ez egy eredeti és nagyon fontos „zsidó-kazár” dokumentum. Pritsak meglátásai a zsidó-kazár nevekkel kapcsolatban nagyon sok kritikát váltottak ki, és a vita még messze nem ért véget. Ugyanebben az évben jelent meg Dieter Ludwig disszertációja, a Struktur und Gesellschaft des Chazaren-Reiches. Ez is egy nagyon fontos, lenyűgöző mű, és egyben kritikai összefoglalója annak, mit is mondanak nekünk az írásos emlékek. 1990-ben látott napvilágot Novoszelcev Hazarskoje goszudarsztvo című munkája. Ludwig művéhez hasonlóan, bár más megállapításokkal, ez is egy igen ötletgazdag és mélyreható elmélkedés az írott forrásokról. Azóta nemzetközi konferenciák sora foglalkozott a kazárokkal, ez elsőt közülük 1999-ben tartották Jeruzsálemben (szerkesztett változata a Brillnél jelent meg),33 a következőt pedig Moszkvában (részletek a jeruzsálemi és a moszkvai konferencia anyagából már megjelentek 2005-ben), és ha jól emlékszem, a következő Harkov34 ban volt, Ukrajnában. Ezeken mutatták be a legfrissebb kutatási eredményeket, bár ezekhez az anyagokhoz elég nehéz hozzájutni. Az egyik legfontosabb aktuális felfedezés az, hogy az arab dirhemekről készült kazár utánzat 837-838-ból származik. Ezen az ismert muszlim hitvallásnak egy módosított változata olvasható. Az eredeti szöveg helyett, amely így szól: „Isten nincsen, de Isten és Mohamed az ő prófétája”, ezen arabul a következő olvasható: „Isten nincsen, de Isten és Mózes az ő prófétája”. 22 Biblioteca Marciana, Velence, (Cod. Mar. Lat. DXLIX). 23 „Chopsticks and Pasta in Medieval Turkic Cuisine,” Rocznik Orientalistyczny, 49/2 (1995): 73-82. 24 Thomas T. Allsen: „The Rasulid Hexaglot in its Eurasian Cultural Context”, King’s Dictionary…, 30-40. 25 George Vernadsky Ancient Russia. New Haven: Yale University Press, 1943., The Mongols and Russia. New Haven: Yale University Press, 1970., Kievan Russia. New Haven: Yale University Press, 1973. 26„Khazaria and Judaism”, Archivum Eurasiae Medii Aevi 3 (1983): 157–182. 27„The Conversion of the Khazars to Judaism,” In: The world of the Khazars… 2007: 123-162. 28„The Khazar Sacral Kingship”, In: Kathryn L. Reyerson, Theofanis G. Stavrou, James D. Tracy (szerk.): Pre-Modern Russia and its World: Essays in Honor of Thomas S. Noonan. Wiesbaden: Otto Harrassowitz Verlag, 2006: 79102. 29„Khazarica: Notes on some Khazar terms,” Turkic Languages 9 (2005): 205-222. 30 Ebből azt tudhatjuk meg, hogy a kazárok áttérése a zsidó vallásra (vagy legalábbis annak kez- 34 35 Roman K. Kovalev: „Creating Khazar Identity through Coins: The Special Issue Dirhams of 837/8,” In: Florin Curta (szerk.): East Central and Eastern Europe in the Early Middle Ages, Ann Arbor, MI: University of Michigan Press, 2005: 220-253. ÁR: Másik érdeklődési területe a kipcsak nyelv és történelem. Mik a legfontosabb megválaszolandó kérdések ma ebben a témában? P B. G: Ugyancsak nagy témakör, de igyekszem rövid lenni. A legelső és a legfontosabb az eredet kérdése, a kipcsak etnogenezis ugyanis összetett probléma. Másodszor pedig a kapcsolatuk az őket körülvevő államokkal, a Russzal, Horezmmel, Grúziával, Bizánccal és a tizenharmadik században Magyarországgal és Kínával. Már régóta gyűjtök anyagokat egy, a kipcsak történelemmel foglalkozó könyvhöz. ÁR: Milyen változások figyelhetők meg a sztyeppei népek kultúrájának kutatásában? Mit gondol, mik okozták ezeket a változásokat? dete a társadalom felsőbb rétegeiben) valamikor 837 előtt történt. Al-Mas’űdî szerint ez P B. G: Néhány kutató egyre inkább beépíti a régészet eredményeit és az irodalmi forrásokat Hârűn al-Rashîd (786–809) uralkodása alatt történt. Persze ez csak az első, felületes elemzés kutatásaiba. Várható, hogy egyre több és több anyag kerül majd elő. Anatoly Khazanov könyve, a Nomads and the Outside World jelentős munka, amely világos, összehasonlító elem- eredménye. 35 zést nyújt a nomád közösségekről.36 Nem minden kutató ért egyet a megállapításaival, ÁR: Mit talált a legérdekesebbnek a magyar történelemben? P B. G: A magyarság etnogenezisének kérdései keltették föl leginkább az érdeklődésemet. Sok tekintetben ez a jelenség az eurázsiai világ mikrokozmoszát jelentette. Németh könyve „nyitotta föl a szememet”. Komolyan lenyűgöz a magyar kutatás alapossága ebben a témában. Máig sokat tanulok barátomtól, Róna-Tas Andrástól, aki számos kiemelkedő eredménnyel járult hozzá a magyar koratörténet kutatásához és általában az eurázsiai tanulmányokhoz. de ez így van jól. 31„The Khazars in Modern Research: Past Achievements and Future Goals and Prospects,” In: The world of the Khazars…7-57. 32 Khazar Studies. An Historico-Philological Inquiry into the Origins of the Khazars (Bibliotheca Orientalis Hungarica, XXV,1-2, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1980) 33 Lásd a 17. jegyzetet. ÁR: 1976-ben jelent meg a Archivum Eurasiae Medii Aevi első száma, és ez a lap a középkori sztyeppe kutatóinak egyik legfontosabb fóruma lett. Hogyan született meg ez a folyóirat? P B. G: Ez Halasi-Kun álma volt. Bizonyos értelemben a Archivum Ottomanicum párja lett ez a lap, amelyet szintén ő indított el. Már az elején maga mellé vett, máig büszke vagyok arra, hogy ebben részt vehettem. A hetvenes évek elején kezdtük el tervezni, hetente egyszer találkoztunk Kende úr New York-i magyar éttermében, hogy erről beszélgessünk. 36 Anatoly M. Khazanov: Nomads and the Outside World. Cambridge: Cambridge University Press, 1984. 177 176 párbeszéd Á R G U S ¶ j ê ¶ ÁR: Nem nagyon látom, hogy a fiatal kutatók foglalkoznának a középkori sztyeppe kultúrával. A tudósok új generációját inkább a középkori orosz történelem, Bizánc, és a dzsingiszidák foglalkoztatják és nem a kazárok, a besenyők vagy a kunok. P B. G: Sajnálatos, de tényleg így van. Azért még így is akad néhány fiatal kutató, akik remek munkát végeznek. A tudománynak ezt a területét soha nem fenyegette a túlnépesedés. ÁR: Hogyan alakult ki a kutatási és általában a munkamódszere? A nyelvi követelmények mindig nagyon komolyak voltak, és ez valószínűleg sokakat elriasztott. P B. G: Két igen pedáns tudós, Halasi-Kun Tibor és Ihor Ševčenko mellett tanultam. ÁR: Vannak olyan népek, tudományos témák, amelyek sokkal népszerűbbek kutatási Általában igyekszem annyit olvasni, amennyit csak lehet, és olvasmányaimat nem korlátozom szempontból? Melyek a sztyeppei kultúra elhanyagolt területei, amelyek több oda- egy területre, nem kell, hogy feltétlenül kapcsolatban lenniük az eurázsiai sztyeppével. figyelést igényelnének? Rengeteg párhuzam vonható a vándorló és a letelepedett népek kapcsolata, valamint a birodalmak és a törzsek kapcsolata között a határvidékeken. A rómaiak és a germánok helyzete P B. G: Azok a témák, amelyek modern problémákra mutatnak rá, mindig nagyon divatosak. eléggé hasonlít ahhoz, ahogyan Kína reagált féktelen északi szomszédai jelenlétére. Ahhoz, hogy Ez mindig is így volt. Amikor végzős hallgató voltam (úgy 45 évvel ezelőtt), a szemináriumain- megtaláljuk egy történelmi adat értelmét és a helyét, tanulmányoznunk kell a történelmet, kon mindig kevesen voltak. A modern történészek, különösen az Egyesült Államokban, a nyelvészetet, az etnográfiát, a régészetet és még sok más tudományágat. Úgy gondolom, az utóbbi néhány évtizedben csak a társadalomtörténettel foglalkoznak, a politika történetét hogy a jövőben az etnogenetikai folyamatokat vizsgáló történészek beépítik majd a DNS-kuta- pedig szinte teljesen figyelmen kívül hagyják. Özönvíz előtti módszernek tartják – ez pedig nagy hiba. Minél több szakterületet kéne integrálnunk. A sztyeppei történelem kutatásának területén jelentős eredményeket értek el a 20. században, de még hosszú út áll előttünk. Néha szóvá teszik, hogy fel kéne már tárni a rovásírások egészét. Erre nagy szükség van. Ahogy arra is, hogy elkészítsük a sztyeppei történelem írásos forrásainak kivonatait. Korábban voltak is erre törekvések, de leggyakrabban csak az adott modern nép történelmére fókuszáltak. Meg kéne vizsgálnunk mindegyiket. Eurázsiában a népek keveredése tényként kezelendő. Göckenjan és Zimonyi kutatásai, Zimonyi munkái 37 Hansgerd Göckenjan, István Zimonyi: Orientalische Berichte über die Völker Osteuropas und Zentralasiens im Mittelalter. Die Gayhani-Tradition (Ibn Rusta, Gardizi, Hudud al-'Alam, al-Bakri und al-Marwazi. Wiesbaden: Otto Harrassowitz Verlag, 2001. a Dzsajhani-hagyományról és aannak kapcsolatáról a magyarokkal igen hasznosak.37 Valamelyik forrásokban fellelhető belső-ázsiai nevek összegyűjtése és rendszerezése, az eredeti hangfelvételek helyreállított kiejtése alapján. Komoly munka, de feltétlenül szükséges. Többet kellene fordítanunk a sztyeppei népekről szóló kínai irodalomból. Ez már nagyon régóta várat magára. tások és más természettudományos módszerek eredményeit a munkájukba. ÁR: És min dolgozik most? P B. G: Szokás szerint most is több dologgal foglalkozom. Társszerkesztője (és összeállítója) vagyok a Cambridge History of Inner Asia című könyvnek, ami hamarosan szintén a kiadóhoz kerül.39 Az Oxford University Press számára pedig írtam egy rövid könyvet KözépÁzsiáról, mellyel a nagyközönséget célozzuk meg. Ezt éppen most nézem át a sorozat készítőinek kiadói irányelvei alapján. Szintén most dolgozom a History of Medieval Eurasia című vonal elvezet majd minket a végső eredményhez. Egy másik fontos feladat volna a kínai 38 Wolfram Eberhard: Das Toba-reich in Nord China. Eine siziologische Untersuchung. Leiden: Brill, 1949. kötetemen, amelyben igyekszem összegyűjteni észrevételeimet a sztyeppe népek és a szlávok, a finn-ugorok, az irániak és a kaukázusi népek kapcsolatáról. Ebben a munkában találkozik számos olyan téma, amelyek már régóta érdekelnek. Továbbá könyvet készülök írni Az orosz sinológia-ellenesek még mindig Bicsurinra hivatkoznak, aki 1853-ban halt meg. a kipcsakok történetéről,40 a sztyeppei népek politikai kultúrájáról,41 tanulmányt a Derbend- Török kutatók (Isenbike Togan) nemrégiben publikálták a Tang-dinasztia történetének egyik nâmeről és még néhány más témáról is, melyek – azt remélem – lassan átkísérnek az „öregkorba”. fejezetét és egy rövid összefoglaló gyűjteményt (Ahmet Tasagil kínai forrásmunkái alap- Valójában már „nyugdíjas” vagyok, a tanítást 2008-2009 után befejezem. Remélem, hogy ján a törökökről). Eberhard munkája a kínaiak északi szomszédairól már 65 éves. Ezekkel tudom majd folytatni a kutatásaimat és még írhatok a nyugdíjas évek alatt is. 38 39 Lásd a 16. jegyzetet. a dolgokkal kéne kezdeni valamit. A j e g y z e t e k e t k é s z í t e t t e : Pallag Zoltán 40 The Qipčaqs of Medieval Eurasia 41 Those Who Live by the Bow. Ideology and Political Organization in the Pre-Islamic Eurasian Steppe