Peter Smuk

A parlament valamilyen formában minden állam alkotmányos berendezkedésének része, egyike a legfontosabb állami szerveknek. A képviseleti demokrácia működéséhez elengedhetetlen, hogy a nép megválasztott képviselői egy testületbe gyűljenek össze, amely népképviseleti testület a döntései révén a közhatalom gyakorlásának főszereplője lesz. A parlamentek legfontosabb hatáskörébe tartozik a törvényalkotás, a végrehajtó hatalom ellenőrzése, egyes tisztségviselők megválasztása, továbbá a közügyekről folytatott politikai viták fóruma is egyben. Noha hagyományosan a törvényalkotó hatalmi ágnak tekintjük, az egyes alkotmányos berendezkedésekben eltérhet a parlamentnek a hatalommegosztásban betöltött helye, például a végrehajtó hatalom felelősségre vonása, az államfő megválasztása vagy az alkotmánymódosítás és az alkotmánybíráskodás tekintetében. A parlamentek több évszázados múltra, és ennek megfelelően nagy hagyományokra visszatekintő állami szervek. Ebből is fakadóan szervezetüket, eljárásai...

The European Parliament and the Council adopted Regulation (EC) No. 2004/2003 on the regulations governing political parties at European level and the rules regarding their funding only in the end of 2003. Reforming the regulation was on the agenda for several years before the new regulation on party funding was finally adopted in 2014. In this paper I intend to present the new regulation (Regulation No 1141/2014 of 22 October 2014), focusing on selected aspects: the justification for funding and the definition of European political party; next, I shall give an overview and structured analysis of the constitutional issues of the definition of political parties and their funding by the European Union. Since political finances are considered to be basic elements of the fundamental principle of democracy, which is to be achieved on both the national and the supranational level, it is worth comparing the new regulation to the principles and standards established by the Council of Europe...

La regulación de los partidos políticos parece un tema ligeramente descuidado en la literatura constitucional húngara. Así, a pesar de que hay un gran número de cuestiones que deben analizarse y entenderse en los ámbitos de la democracia representativa, en el sistema electoral y en la financiación de los partidos, derivadas de las particularidades del cambio del régimen político, y que hace necesaria la interpretación de nuestro sistema político actual. Un análisis sustantivo de estas cuestiones en términos de derecho constitucional (y desde las ciencias políticas) podría contribuir a una mejor comprensión de la democracia representativa húngara, el estado constitucional, así como la relación entre la sociedad civil y el Estado. En este documento voy a ofrecer una visión general de las normas constitucionales relativas a los partidos políticos europeos y comparar la redacción de la Ley Fundamental de Hungría con las normas constitucionales creadas en 1989.The regulation of political...

The screen-play for the new, democratic political regime in 1989 has casted the main character to the newly elected Parliament. This actor improvised a lot, being short of time to learn its role – although traditions of national parliamentary politics since at least 1867, western democratic experiences, and also the newly „democratized“ Constitution and standing orders gave instructions. The historic and international models and standards were overshadowed by the possibility of reshaping its own role – amending sometimes the Constitution, sometimes the Standing Orders. Often even qualified majority requirements haven’t raise difficulties in that sense. The starring and stubborn Parliament was restricted only by professional warnings of the Constitutional Court and by the votes of the public ‘audience’. This paper introduces and evaluates the 20-years performance of the Hungarian National Assembly in this special casting. We will outline the development and trends of the parliamentar...

In modern legislatures, the public nature of political debates has been achieved as a constitutional principle. Constitutions and parliamentary standing orders provide with possibilities for journalists and media to access to sittings of the legislatures in order to offer the public the information on issues debated in parliament. Against this normative background, this paper introduces three cases (from Macedonia, Poland and Hungary) where journalists' work have been limited in legislatures for several reasons. The paper considers also the competing values of freedom of information, freedom of expression visa -vis the dignity and undisturbed functioning of parliaments.

The European Parliament and the Council adopted Regulation (EC) No. 2004/2003 on the regulations governing political parties at European level and the rules regarding their funding only in the end of 2003. Reforming the regulation was on the agenda for several years before the new regulation on party funding was finally adopted in 2014.

In this paper I intend to present the new regulation (Regulation No 1141/2014 of 22 October 2014), focusing on selected aspects: the justification for funding and the definition of European political party; next, I shall give an overview and structured analysis of the constitutional issues of the definition of political parties and their funding by the European Union. Since political finances are considered to be basic elements of the fundamental principle of democracy, which is to be achieved on both the national and the supranational level, it is worth comparing the new regulation to the principles and standards established by the Council of Europe on the regulation of political parties.

Democratic processes pose several types of costs on the members of a political community. These will surely occur when citizens' participation is expected (spending time on participating at elections and making decisions; travelling to polling places; gathering information for conscious or rational decision; engagement in discussions on issues of public concern, etc.); when the polity's established institutes are to be financed from the public budget (among others, democratic processes need well organized political forums/arenas; state powers divided/separated; and state incomes lost by respecting individuals' privacy) and finally in mass democratic communities there should be effective intermediaries between state and citizens (like political parties and the media). When comparing the central budgets of a dictatorship and an average democratic regime, one fact easily becomes clear: the public funding of political parties. Democratic systems usually cannot exist without substantial contribution of political parties as intermediaries between citizens and state. Through the central state budget of a democratic government citizens (tax payers) usually spend a considerable amount of money to fund certain functions of parties. In this paper I give an overview on the basic issues of party financing, focusing on the constitutional problems of the public financing thereof. As we can regard electoral periods as the most frequent and expensive intervals of democratic processes, and the participation of political parties is also a fundamental feature of electioneering , we have a look at campaign financing as well. This study is based on standards and examples of Western democracies, referring also to Central and Eastern European, including Hungarian practices.

A magyar Országgyűlés állapotát 2015-ben úgy tudjuk bemutatni, hogy egyrészt a rendszer-váltás óta eltelt időszak parlamenti ciklusait elemezzük, és ismertetjük a Tisztelt Ház műkö-dését jellemző mutatók változását, trendjeit; másrészt ezeknek a trendeknek a fényében, továbbá az Alkotmánybíróság és más szervek által megfogalmazott alkotmányos elvárások alapján értékeljük a 2011–2014 között megújult alkotmányos, valamint külső és belső par-lamenti jogi szabályozást. Az Országgyűlés működését illetően mind a szakmai, mind pedig a politikai diskurzusok központi kérdése, hogy miként lehetséges a házszabályok révén biz-tosítani a hatékony, ugyanakkor demokratikus működést úgy, hogy az alkotmányos elvárá-sok (jogállamiság, hatalommegosztás) is érvényesüljenek. Összefoglalóan megállapítható, hogy az Országgyűlés 1990 óta a magyar alkotmányos és politikai rendszer központi szerep-lője, a kormányzás, a politikai viták és a jogalkotás számára alapvető, működőképes és élet-tel teli fórumot tudott kínálni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az egyes parlamenti funk-ciók vagy hatáskörök gyakorlása során több diszfunkciót is kitermelt a politikai gyakorlat, ám ennek alkotmányos vagy jogszabályi változásokkal történő helyreállítása csak részben lehet-séges. Több esetben nem a házszabályok megfelelő rendelkezéseit hiányolhatjuk, hanem a jogintézmények működtetéséért felelős szereplők demokratikus és alkotmányos kultúráját. Mind a törvényalkotási eljárás túlfeszítése, mind az ellenőrzési eszközök érdemi támogatá-sa, mind a személyi döntések demokratikus elrendezése, a politikai viták fórumainak nyilvá-nossá tétele, az ellenzéki jogok biztosítása kedvezőtlen trendeket mutat, amelyeken a megúju-ló házszabályok csak részben tudtak javítani; ezeket a trendeket helyenként tovább rontották, vagy orvoslásukra sikertelenül vállalkoztak. * Köszönettel tartozom a kézirat elkészítésekor nyújtott segítségért, adatszolgáltatásért az OGY Hivatalának, valamint értékes észrevételeiért és információiért Magyar Zsókának és Szabó Zsoltnak.

A hazai közjog- és politikatudomány ellenzékről való gondolkodásának középpontjában az ellenzék funkciói, és az 1994–98-as parlamenti ciklusban alkotott Házszabály által biztosított jogosítványok állnak. Dolgozatomban az ellenzéki funkciókat biztosító jogintézményeket összehasonlító dimenzióban tekintem át, amely összehasonlítás alapvetően a ’94–98-as és a 2010-14-es parlament ellenzékének helyzetére vonatkozik. Az 1994-es alakuló ülés összetétele az új Házszabály konkrét szabályait is befolyásolta, kormánykoalíciójának „nagylelkű” „önkorlátozása”
történetileg is hivatkozási alapul szolgál az ellenzéki jogok értelmezéséhez.Ezért az ügyrend értelmezéséhez, a jelenlegi ellenzék jogainak interpretálásáhozérvényes szempontnak találom a két ciklus összevetését.

A Költségvetési Tanács egy új alkotmányos intézmény Magyarországon,
melynek szerepe a felelős költségvetési tervezés szakértő
segítése és felügyelete. Hazánk évek óta súlyos államadóssággal és
az Európai Unió által nem hitelesnek minősített költségvetési politikával
küzd, így a Tanács létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.
Noha mindössze csak néhány év telt el felállítása óta, a rá vonatkozó
szabályozás háromszor is változott és tagsága többször cserélődött.
Dolgozatomban a Költségvetési Tanács szabályozásait tekintem át,
különös tekintettel tagságára, hatásköreire, valamint a legújabb
szabályozás kapcsán a hatalommegosztás rendszerében elfoglalt
helyére.

A demokratikus közvélemény kialakulása érdekében az államnak nemcsak elviselnie kell a véleménynyilvánítás szabadságát, hanem szerveznie és támogatnia is kell a politikai diskurzusok sokszínűségét. Ez a kötet tisztázza az állam erre irányuló intézményvédelmi kötelezettségének elméleti alapjait, valamint áttekinti az európai standardokat és a sajátos történelmi hátterű közép-európai államok kapcsolódó jogintézményeit és alkotmányos gyakorlatát a médiajog, a kampányszabályozás és a parlamenti jog területén.