HUT77023A - Eljárás és berendezés a vízben lévő káros anyagok biológiai lebontására - Google Patents

Description

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

85189-2845 KH

ELJÁRÁS ÉS BERENDEZÉS A VÍZBEN LÉVŐ KÁROS ANYAGOK BIOLÓGIAI LEBONTÁSÁRA

Eljárás a vízben lévő, tisztán biológiailag nehezen lebontható vagy nem lebontható káros anyagok lebontására, amelynél az oxigéntartalmú gázból egy ózontartalmú gázt hozunk létre és azt az áramló vízbe keverjük be, és amelynél a vízben lévő ózon a vízben lévő káros anyagokat legalább részben oxidálni kezdi és amelynél ezt követően a vizet egy biológiai kezelésen vezetjük keresztül.

A találmány olyan vízben lévő káros anyagok előkészítésével foglalkozik, amelyek tisztán biológiailag nehezen lebonthatók vagy nem lebonthatók, mint például a szemétlerakó helyek elszivárgó vizeiben vagy az ipari szennyvizekben lévő toxikus anyagok, mint például klórozott szénhidrogének, dioxinok, peszticidek vagy festékek.

Szokásos, hogy ilyen ipari szennyvizeket és szemétlerakó helyről származó elszivárgó vizeket biológiai kezelés és ózonnal történő kezelés kombinációjának vetik alá, hogy a befogadótartályban a törvényesen előírt bevezetési értékeket, CSB értéket (kémiai oxigénigény), BSB₅ értéket (biológiai oxigénigény), ΑΟχ értéket (abszorbeálható szerves halogén szénhidrogén) és NH₄-N értéket (ammóniumból származó nitrogén) elérjék.

Ehhez a szokásos nyomás nélküli eleveniszap kezelést vagy nyomás alatti tartályban megvalósított eleveniszap kezelést vagy hordozóanyagra rögzített filmkezelést alkalmazzák. Az ennek során biológiailag nem lebontott anyagokat megkísérlik ózonnal biológiailag lebontható savakká vagy széndioxiddá oxidálni.

Egy ilyen, a biológiai kezelés után elhelyezhető ózonkezelést ismertet az

EP 478 583 sz. szabadalmi leírás.

• · · » «

-2Energiamegtakarítás céljából ismeretes az a megoldás is, hogy a biológiailag nem lebontott anyagokat ózonnal csak feldaraboljuk, és azután egy utána kapcsolt biológiai kezeléshez vezetjük hozzá, ahol egy további biológiai lebontófolyamat megy végbe, ami az első biológiai fokozatban még le nem bontott feldarabolt anyagokat azután lebontja. Ilyen berendezések találhatók Amszterdam és Rotterdam kikötőiben az ipari szennyvizek előkészítésére, hogy azok azután a befogadótartályba bevezethetők legyenek.

Az előzetes biológiai kezelés, az ózonizálás és az utólagos biológiai kezelés kombinációjánál különböző tartályokban és fokozatokban nagy építési térfogatok képződnek. Azonkívül a vízkőrfolyamatokat az elő- és utánkapcsolt biológiai kezelések és az ózonkezelés számára külön kell vezetni és üzemeltetni. Ez a szivattyúk számára nagy energiaköltséget jelent. Szokásosan a biológiai kezeléseket a levegőből látják el oxigénnel, amikoris a gázbevezető berendezések, azaz a kompresszorok üzemeltetéséhez ismét energiára van szükség. Amennyiben a biológiai kezeléseket technikai oxigénnel látják el, ismeretes, hogy a technikai oxigént az ózonizáláshoz szükséges ózon előállítása céljából egy külön rendszerben kell reagáltatni és akkor, amikor az ózon már nincsen jelen, lehet a biológiai kezeléshez alkalmazni. Azonban ebben az esetben is az oxigént, amely nem alakult át ózonná, és amelyet a vízkörfolyamat nem abszorbeált, külön kell felfogni és az ózonizálóhoz visszavezetni, mint ahogyan az az EP 478 583 sz. szabadalmi leírásban is ismertetve van, amihez szivattyú teljesítményre és berendezésekre van szükség.

A találmány szerinti megoldást a DE 40 00 292 sz. szabadalmi leírásban ismertetett megoldásból származtatjuk, amely egy eljárást ismertet nehezen lebontható vegyületekkel terhelt víz tisztítására, ózon alkalmazásával, amelynél egy előtisztított vizet egy olyan ózonkoncentrációjú ózonizálásnak vetnek alá, amelynél a vízben lévő nehezen lebontható vegyületeknek az oxidálása csak megkezdődik és ilymódon ezek egy mikrobiológiailag betelepített aktív szénnel biológiai lebontásra alkalmassá válnak. Egy kielégítően hatékony ózonizálás

* *

-3ennél a megoldásnál egy bonyolult többlépcsős reakciótartály rendszert igényel.

A találmány feladata az ismert megoldások hiányosságainak a kiküszöbö lése, amelyek a tartályok és az aggregátok magas beruházási költségeiből, a biológiai ellátására szolgáló vízkörfolyamatok és az ózonbevitelhez szükséges külön vízkörfolyamat nagy energiaszükségletéből, valamint a nem hatékony oxigénkihasználásból adódnak.

Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy a vizet egy körfolyamatban vezetjük a biológiai kezelésen keresztül, amely a terhelt víz folyamatos hozzáfolyását és a biológiai kezelés során képződött szilárd anyagok eltávolítására szolgáló berendezést tartalmaz, és hogy a képződött ózontartalmú gázt folyamatosan egy leágaztatok részkörfolyamatba keverjük be, amelyet az ózon reakciója után egy egyesítóhelyen ismét a főkörfolyamattal egyesítünk.

Ennél a megoldásnál is egy biológiai kezelést és egy ózonkezelést úgy kombinálunk, hogy az ózont csak arra használjuk, hogy a biológiailag lebontha tó anyagok oxidálását (feldarabolását, kondicionálását) kezdjük, hogy azután azok biológiailag megtámadhatók legyenek. Van egy főkörfolyamat, amelyben a kezelésben lévő víz legnagyobb mennyisége a biológiai kezelésen keresztül kering és egy részkörfolyamat, amelyben a víz egy leágaztatott részében az ózonbevitel és az ózonreakció végbemegy. Az ózonnal kezelt rész-vízmennyiséget folyamatosan ismét a fő körfolyamatban keringő vízmennyiséghez vezetjük be, amely részben mindig újra és újra ózonizálásnak lesz alávetve. A kezelés mértékét minden egyes esetben a víz terhelésének mértéke szabja meg. Ezzel mind a berendezésben, mind az oxigénfelhasználásban megtakarítás érhető el, mert mindkettő többféle feladatra egyidejűleg alkalmazható, nevezetesen az ózonizálásra és a biológiai kezelés fenntartására. Azáltal, hogy a vízkörfolyamat térfogata jóval nagyobb, mint a gázáram térfogata, és mivel állan• · ·

-4dóan ismételten behatással van a körfolyamatra, egy nagy ózon- és oxigénabszorpciós fokot és ennek megfelelően nagyon intenzív lebontást érhetünk el.

A találmány egy előnyös kivitele szerint a vizet áramlásirányban az egyesítőhely előtt egy anaerob biológiai kezelésen és áramlásirányban az egyesítőhely után egy aerob biológiai kezelésen áramoltatjuk át.

Az így jelenlévő, két különböző jellegű biológiai kezelés állandóan körfolyamatban át van áramoltatva és ílymódon a káros anyagok hatékony csökkenését hozzák közösen létre. Az anaerob biológiai kezelésben lévő baktériumoknak O₂-re és H-ra van szükségük. Az O₂-t a baktériumok a vízben lévő nitrátokból veszik, amelyek ezáltal nem káros N₂-vé redukálódnak. A H a vízben lévő CSB-ből származik, amelyhez járulékosan H forrás, mint pl. metanol vagy ecetsav adható hozzá. Az NH₄ az aerob biológiai kezelésben nitráttá oxidálódik, amely a főkörfolyamat keringő vizével ismét az anaerob biológiai kezelésbe kerül, hogy ott N₂-vé redukálódjék.

Amikor az ózonnal kezelt vizet ismét bevezetjük a főkörfolyamatba, arra kell ügyelni, hogy ne jusson ózon a biológiai kezelésbe, mert ez a baktériumok halálát okozná. Ezért a vizet ózonmentes állapotban vezetjük be az egyesítőhelyre.

Az ózon távoltartása a biológiai kezeléstől különböző módokon valósítható meg.

Az ózon mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy a káros anyagokkal való reakció alatt teljesen elhasználódjon, azaz a reaktortartály elrendezést elhagyó víz egyáltalán ne tartalmazzon ózont.

Lehetőség van azonban arra is, hogy a reaktortartály elrendezésen való áthaladás után még a vízben maradó ózont UV sugárzással oxigéntartalmú molekulákká vagy gyökökké lebontsuk, amely azután a biológiai kezelés számára már nem káros, sőt intenzív szétbontást hoz létre, pl. a halogénezett szénhidrogének esetén.

• · ·

-5Egy másik változatnál az ózon hatása után a vízben még megmaradó ózont katalitikus úton bontjuk le, mielőtt a víz a biológiai kezelést elérné.

Egy további változat szerint a reakciótartály elrendezésen való áthaladás után a körfolyamatban lévő vízben még megmaradó ózont egy iszapülepítő tartályba vezetjük a biológiai kezelésből származó íszapfelesleggel, hogy a benne még jelenlévő káros anyagokat oxidáljuk és további biológiai lebontáshoz kondicionáljuk.

Egy előnyös kivitel szerint az aerob biológiai kezeléshez folyamatosan nem ózonnal kezelt vizet adagolunk káros anyagokkal együtt, úgy hogy az aerob biológiai kezelés számára szolgáló tartályelrendezés - az ismerttel ellentétben - az előzetes és utólagos biológiai kezelés szerepét egyesíti, amennyiben ózonnal nem kezelt és ózonnal kezelt vizet vezetünk hozzá.

Célszerűen a kezeléseket lényegében atmoszférikus, csupán a víz keringtetéséhez kissé afölé megnövelt nyomáson végezzük, ami a gyakorlatban igen jelentős, mivel a szükséges készülékek számát csökkenti.

A találmány tárgyát képezi az eljárás foganatosításához alkalmas berendezés is, amelynek egy folyadékvezetéke van, amelybe a tisztán biológiailag nehezen lebontható vagy nem lebontható káros anyagokkal terhelt víz egy helyen betáplálható és egy szivattyúelrendezéssel keringtethető, továbbá amelynek egy, az oxigéntartalmú gázt tároló és az ózontartalmú gázt létrehozó ózonizálója van, továbbá az ózontartalmú gázt a folyadékvezetékbe egy helyen bevivő bevivőkészüléke van, továbbá a bevivőkészülék után elhelyezett elrendezése, amely legalább egy zárt reakciótartályból áll, amelyben az ózon a folyadékban lévő káros anyagokat legalább részben oxidálja ill. egy további biológiai lebontás céljából kondicionálja, és egy, a reakciótartály elrendezés folyadékvezetékében a reakciótartály után elhelyezett tartályelrendezése van, amely biológiai kezelésre alkalmas. A berendezés lényege, hogy a folyadékvezeték egy főkörfolyamatból áll, amely betáplálóhelyet, tartályelrendezést a biológiai kezeléshez és a biológiai kezelés során képződött szilárd anyagok eltá-6volítására szolgáló berendezést tartalmaz, továbbá, hogy egy részkörfolyamatból áll, amely áramlásirányában a biológiai kezelésre szolgáló tartályrendszer után lévő leágazóhelyen van a főkörfolyamatról leágaztatva, és amely bevivőkészüléket és reakciótartály elrendezést tartalmaz, és a biológiai kezelésre szolgáló tartályelrendezés előtt lévő egyesítőhelyen ismét a főkörfolyamatba torkollik.

Előnyösen a főkörfolyamatban az egyesítőhely előtt egy anaerob biológiai kezelésre szolgáló tartályelrendezés és utána egy aerob biológiai kezelésre szolgáló tartályelrendezés van elhelyezve.

Célszerűen a berendezésnek eszközei vannak, amelyek biztosítják, hogy a részkörfolyamat vize az egyesítőhelyen ózonmentes állapotban lép be a főkörfolyamatba. Előnyösen ezek az eszközök egy, az ózontartalmú gáznak a bevivő berendezésbe való bevitelére szolgáló adagolóberendezésből állnak.

Célszerűen az eszközök egy, a reakciótartály elrendezés után elhelyezett UV besugárzó berendezésből vagy egy katalizátor-egységből állnak.

Előnyösen a berendezésnek egy iszapülepítő tartálya van, amelybe a tartályelrendezésből iszapfelesleg öblíthető az aerob biológiai kezelés számára, amelyben a reaktortartály elrendezést elhagyó, még maradék ózont tartalmazó gáz bevezethető, és amelynek a reagált iszap elvezetésére szolgáló eltávolító berendezése van. Célszerűen az iszapülepítő tartályba egy vezetéken keresztül közvetlenül ózontartalmú gáz is vezethető az ózonizálóból.

Előnyösen a berendezésnek egy visszaöblítő berendezése van, amelynek segítségével tisztavíz beöblítésével szakaszosan iszapot lehet mindkét biológiai tartályrendszerből az iszapülepítő tartályba átöblíteni. Továbbá a berendezésnek egy ventillátora van, amelynek segítségével a tisztavízhez, amelyet a visszaöblítésnél használunk, levegő keverhető hozzá.

Előnyösen az ózonizáió csendes kisüléssel működik.

Egy hatékony ózonkezeléshez, különösen ha a kezelés áramló folyadékban történik, jelentős ózonmennyiségekre van szükség. Ennek előállításához

-7egy ózonizálót alkalmazunk csendes kisüléssel, mivel az ezzel előállítható ózonmennyiségek két nagyságrenddel nagyobbak, mint a többi ózonizálóval előállítható mennyiségek.

Amikor víz-ről beszélünk, akkor azalatt természetesen vizes közegeket is értünk, amelyek bizonyos mennyiségben más folyadékokat is tartalmazhatnak, amennyiben azok a biológiai kezelést nem zavaiják.

A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tünteti fel.

A 100 berendezés fő alkatrészként I főkörfolyamatból áll, 2 tartályelrendezéssel, amelyben anaerob biológiai kezelés valósítható meg és II részkörfolyamatból, amely az I főkörfolyamatról az A leágazási helyen ágazik le és 16 derítőberendezést tartalmaz az ózontartalmú gáz számára és 24 reakciótartály elrendezést, amelyben az ózon a káros anyaggal reagál és amely II részkörfolyamat az V, ill. V egyesítöhelyen újra az I főkörfolyamatba torkollik és ezt követően a két körfolyamat együtt egy aerob biológiai kezelésre alkalmas rendelkező 8 tartályelrendezésen áramlik át.

A biológiailag nehezen lebontható káros anyagokkal (NH, CSB és AO_X) terhelt vizet az 1 beömlési helyen a szaggatott vonallal jelölt I főkörfolyamatba tápláljuk be. A víz a 3 vezetéken keresztül alulról jut a 2 tartályelrendezésbe, amelyben anaerob biológiai kezelés valósítható meg. A 2 tartályelrendezés csak vázlatosan van négyszögként ábrázolva, de több különálló tartályból is állhat. A 2 tartályelrendezés keresztsraffozással ellátott 4 töltettel van ellátva, amely hordozótestekből, pl. agyaggömbökből állhat, amelyekre egy biológiai gyep van rögzítve, azaz egy kiterjesztett baktériumkultúra, amely a vízzel együtt bevezetett káros anyagokat megtámadja. A 2 tartályelrendezésben oxigénszegény atmoszférában denitrifikálás következik be, amelynél a baktériumok az életükhöz szükséges oxigént a vízben lévő anyagokból veszik, azaz a vízkörfolyamatban lévő anyagokból, amely a még következőkben ismertetett módon a 40 vezetékből jön és ugyancsak a 2 tartályelrendezésbe lép be, úgy,

-8hogy a vízben lévő NO3 NO₂-re redukálódik. Azonkívül a 2 tartályelrendezésnek szűrőhatása is van és bizonyos mértékű biológiai CSB csökkentést hoz létre egészen 50 %-ig.

A körfolyamatban keringő víz a 2 tartályelrendezésből a 7 vezetéken keresztül alulról a 8 tartályelrendezésbe jut, amelyben aerob biológiai kezelés végezhető. A 8 tartályelrendezés ismét több egyedi tartályból állhat és hordozótestekböl lévő 9 töltet van benne, amelyre biológiai gyep van rögzítve. Itt nitrifikálás jön létre. A vízben lévő NH₃ NO₃-má oxidálódik, amely az I főkörfolyamatban lévő keringő vízzel együtt a 11 és 48 vezetékeken keresztül ismét a 2 tartályelrendezésbe jut és ott molekuláris nitrogénné redukálódik.

Bár a 2 és 8 tartályelrendezésekben megvalósított biológiai kezelések rögzített ágyú biológiai kezelésként vannak ismertetve, ezek lehetnének iszapos biológiai kezelések is.

A 8 tartályelrendezésből a víz a 11 vezetéken keresztül 10 szivattyúelrendezéshez jut, amely a körfolyamatok keríngtetését hozza létre és amint már említettük, a 8 tartályelrendezésből kilépő víz egy részét a 14 vezetéken keresztül a szivattyú 12 kilépővezetékből leágazó 48 visszatérővezetéken keresztül az I főkörfolyamatba, annak 1 beömlési helyéhez vezeti vissza, ahol az a 13 helyen az éppen odaérkező frissvízzel egyesül és azzal együtt a 3 vezetéken keresztül a 2 tartályelrendezésbe jut.

A 10 szivattyúelrendezés, amely egyetlen szivattyúként van ábrázolva, azonban több különböző helyen elhelyezett szivattyúból is állhat, olyan nyomást állít elő, amely a körfolyamatban lévő víz keríngtetéséhez és a hidraulikus ellenállások leküzdéséhez elegendő. Sehol sincs tehát nyomótartályokra szükség.

A 10 szivattyúelrendezés után lévő A leágazóhelyen az I főkörfolyamatról (szaggatott vonallal jelölve) a 14 vezetékbe egy II részkörfolyamat ágazik le (pontvonallal jelölve).

-9ΑII részkörfolyamatba leágaztatott víz legnagyobb mennyisége a 14 vezetékbe és a 45 összekőtőhelyen leágazó 44 fővezetékbe áramlik, amely a II részkörfolyamathoz tartozik. A12 és 44 vezetékeknek a 10 szivattyúelrendezés után lévő 45 összekötöhelyénél a víz egy részét egy 21 vezetékbe ágaztatjuk le a körfolyamatból és a 15 szivattyúval egy kissé nagyobb nyomásra, kb.

bar nyomásra hozzuk. A víz ezután a 16 bevivö berendezésen halad át, amely injektorként van kialakítva és amelyben a vízbe a 17 vezetéken keresztül ózontartalmú gázt injektálunk be egy 18 ózonizálóból. A 16 bevivő berendezésnek nem kell feltétlenül egy injektomak lennie. Ha a 18 ózonizáló kielégítően nagy nyomáson, pl. 2 bar nyomáson működik, akkor az ózontartalmú gáz bevitele egy egyszerű csatlakozócsonkon keresztül is végbemehet.

A körfolyamat-szakasz a 15 szivattyúval, 16 bevivő berendezéssel és 21 vezetékkel, amelyben az ózon bekeverése történik, és amely a 46 helyen a vele párhuzamos 55 vezetékkel egyesül, ugyancsak a II részkörfolyamathoz tartozik.

Ha a 10 szivattyúelrendezés pl. 100 m³/h vizet szállít, akkor pl. a 44 vezetéken át 80 m³/h mennyiség áramolhat és a 21 vezetéken kb. 20 m³/h. A 2 tartályelrendezéshez a 12 vezetéken át bevezetett vízmennyiség viszonylag csekély.

A18 ózonizáló az ózont oxigéntartalmú gázból állítja elő, általában technikai oxigénből, amelyet a 19 vezetéken át vezetünk a 18 ózonizálóhoz. A 18 ózonizáló csendes villamos kisüléssel dolgozik. Az eközben keletkező hőt a 20 hűtőaggregáttai üzemeltetett hűtőkörfolyamat vezeti el.

A 18 ózonizálóban a hozzávezetett oxigént nem kvantitatív módon alakítjuk át ózonná, hanem egy ózontartalmú gáz képződik, amely az ózonon kívül még át nem alakított oxigént is tartalmaz. Ezt az ózontartalmű gázt a 16 injektorban a vízhez keverjük és a vízzel együtt a 21 vezetéken keresztül a 46 helyre jut, ahol a keverék a 44 fővezetékben áramló főmennyiséggel egyesül, amely azután a 22 keverőbe lép be, ahol a gáz és a víz intenzíven keveredik,

-10hogy az ózon és az oxigén abszorpcióját a vízben elősegítse. Az ilymódon kezelt víz, amely oxigént és ózont részben abszorbeált, részben gázbuborékok formájában tartalmaz, amelyeket nem kell eltávolítani, a 23 vezetéken át egy zárt 24 reaktortartály elrendezésbe jut, ahol a reakciók, különösen az ózon reakciója a káros anyagokkal, a vízben, kis hőmérsékleteken, kb. 20-40 ’C-on mennek végbe. A csak vázlatosan négyszögként ábrázolt 24 reaktortartály elrendezés egyetlen vagy több tartályból állhat, és részletesen az EP 478 583 sz. szabadalomban van ismertetve.

A vízben lévő, tisztán biológiailag nehezen lebontható vagy nem lebontható káros anyagok a 24 reaktortartály elrendezésben az ózon hatására éppen annyira oxidálódnak vagy kondicionálódnak, hogy most már a 8 tartályelrendezésben lévő, aerob biológiai kezelésnek kitehetők és ott tovább lebonthatók. A reaktortartály elrendezésben az ózonkezelésnek a vízben lévő káros anyagokat csupán a 8 tartályelrendezésben bekövetkező baktériumos támadásra fogékonnyá kell tennie, de nem kell magának a káros anyagok lebontását elvégeznie. A 24 reaktortartály elrendezésben létrejövő oxidálás nélkül a baktériumos kezelés a 8 tartályelrendezésben eredménytelen lenne.

A 8 tartályelrendezésben lévő baktériumkultúrák mint élőlények az ózonra érzékenyek. Ezért el kell kerülni, hogy a 24 reaktortartály elrendezésbe a vezetéken keresztül kilépő és a 8 tartályelrendezésbe bevezetett víz még ózont tartalmazzon.

Ennek érdekében a diagramban vázlatosan három intézkedést adtunk meg, amelyek felváltva vagy együtt is alkalmazhatók.

Az egyik intézkedés a II körfolyamatba a 24 reaktortartály elrendezés után beiktatott 26 UV besugárzó berendezés, amelyen a vizet keresztülvezetjük és amelyben intenzív UV sugárzás hatására az ózon oxigéntartalmú molekulákká alakul vagy radikálisan szétbomlik, amelyek azután a 8 tartályelrendezésben a biológiai kezelést nem károsítják, amikor a víz a 27 vezetéken keresztül az

-11 V egyesítőhelyen ismét a I főkörfolyamatba lép be, amikoris a 7 vezetéken keresztül a 8 tartályelrendezésbe jut.

Mód van arra is, hogy a 24 reaktortartály elrendezésből a 25 vezetéken át kilépő vizet a 29 vezetéken keresztül egy 28 katalizátor-egységen átvezessük, amely az ózont lebontja. A 29 vezeték a 28 katalizátor-egységgel együtt ebben az esetben a II részkörfolyamathoz tartozik, amely a V* egyesítőhelyen ismét a I főkörfolyamatba torkollik be, miközben az V egyesítőhelyen ózonmentes vizet vezetünk a 7 vezetékbe.

Egy másik lehetőség abban áll, hogy a 25 vezetéken kilépő vizet, ha még abban maradék ózon van, a 31 vezetéken keresztül egy 30 iszapülepítő tartályba vezetjük, amelyben a 2 és 8 tartályelrendezésekből iszapfelesleg van. A 31 vezetéken át bevezetett vízben lévő maradék ózon ekkor a káros anyagok leépítését hozza létre és közben elhasználódik. A 32 vezetéken át visszavezetett és a 8 tartályelrendezésbe bevezetett víz tehát már nem tartalmaz több ózont, és így a 8 tartályelrendezésben végzett biológiai kezelést többé nem veszélyezteti.

Ha a 30 iszapülepítő tartályban lévő iszap teljesen lereagált, akkor 33 eltávolító berendezés segítségével a 30 iszapülepítő tartályból eltávolítható. A 47 szaggatott vonallal jelöltük, hogy a 30 iszapülepítő tartályba ózontartalmú gázt lehet közvetlenül a 18 ózonizálóból bevezetni.

A 8 tartályelrendezésben, amelyben a nitrifikálás végbemegy, azonkívül a maradék CSB részek is lebontódnak. Azonkívül egy AO_X redukálás is végbemegy, mivel a szóbanforgó káros anyag részek az ózonkezelésnél feldarabolódnak és biológiailag kezelhetővé váltak.

A 8 tartályelrendezésből a 11 ill. 34 vezetéken keresztül kikészített víz lép ki és a 35 elfolyóvezetéken át egy befogadótartályba jut. Ennek a víznek egy részét a 36 vezetéken keresztül leágaztatjuk és egy 37 tisztavíz tárolóba vezetjük. A tároló vizét 38 szivattyúval keringtetjük és 39 ventillátorral szellőztetjük.

A 40, 41 vezetékeken keresztül a szellőztetett víz a 2 ill. 8 tartályelrendezések• · · · • ·

-12be jut. A levegőben lévő oxigén járulékosan a biológiai kezelések ellátására szolgál.

Időről időre a 38 szivattyút bekapcsoljuk vagy teljesítményét növeljük, aminek következtében a 2 és 8 tartályelrendezésekben a baktériumos reakciók után képződött túlfolyóiszap a 42, 43 vezetékeken át a 30 iszapülepítő tartályba öblítődik. Ilymódon a baktériumos kezelés reakciótermékei túlfolyó iszapfeleslegként újra és újra szakaszosan el lesznek távolítva és a körfolyamatból ki lesznek véve.

• « «

Claims (19)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás a vízben lévő, tisztán biológiailag nehezen lebontható vagy nem lebontható káros anyagok lebontására, amelynél az oxigéntartalmú gázból egy ózontartalmú gázt hozunk létre és azt az áramló vízbe keverjük be, és amelynél a vízben lévő ózon a vízben lévő káros anyagokat legalább részben oxidálni kezdi és amelynél ezt követően a vizet egy biológiai kezelésen vezetjük keresztül, azzal jellemezve, hogy a vizet egy főkörfolyamatban (I) vezetjük a biológiai kezelésen keresztül, amely a tértiéit víz folyamatos hozzáfolyását és a biológiai kezelés során képződött szilárd anyagok eltávolítására szolgáló berendezést tartalmaz, és hogy a képződött ózontartalmú gázt folyamatosan egy leágaztatott részkörfolyamatba (II) keverjük be, amelyet az ózon reakciója után egy egyesítőhelyen (V, V) ismét a főkörfolyamattal (I) egyesítünk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizet áramlásirányban az egyesítőhely (V, V) előtt egy anaerob biológiai kezelésen és áramlásirányban az egyesítőhely (V, V) után egy aerob biológiai kezelésen áramoltatjuk át.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizet ózonmentes állapotban vezetjük be az egyesítőhelyre (V, V).
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a képződött ózon mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy a káros anyagokkal való reakció alatt teljesen elhasználódjon.
5. 5. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ózon hatása után a vízben még megmaradó ózont UV sugárzással oxigéntartalmú molekulákká vagy radikálisan lebontjuk, mielőtt a biológiai kezelést elérné.
6. 6. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ózon hatása után a vízben még megmaradó ózont katalitikusán bontjuk le, mielőtt a víz a biológiai kezelést elérné.

   -147. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ózon hatása után a vízben még megmaradó ózont egy iszapülepítő tartályba (30) vezetjük a biológiai kezelésből származó iszapfelesleggel, hogy az iszapfeleslegben még jelenlévő káros anyagokat oxidálni kezdjük és további biológiai lebontáshoz kondicionáljuk.
7. 8. A 2-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az aerob biológiai kezeléshez folyamatosan ózonnal nem kezelt vizet adagolunk káros anyagokkal együtt úgy, hogy egy és ugyanazon fokozatban ózonnal kezelt és ózonnal nem kezelt vizet készítünk elő.
8. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kezeléseket lényegében atmoszférikus, csupán a víz keringtetéséhez kissé afölé megnövelt nyomáson végezzük.
9. 10. Berendezés az 1-9. igénypontok szerinti eljárás foganatosításához, amelynek egy folyadékvezetéke van, amelybe a tisztán biológiailag nehezen lebontható vagy nem lebontható káros anyagokkal terhelt víz egy beömlési helyen (1) betáplálható és egy szivattyúelrendezéssel (10) keringtethető, továbbá amelynek egy, az oxigéntartalmú gázt tároló és az ózontartalmú gázt létrehozó ózonizálója (18) van, továbbá az ózontartalmú gázt a folyadékvezetébe egy helyen bevivő bevivőkészüléke (16) van, továbbá a bevivőkészülék (16) után elhelyezett elrendezése (24), amely legalább egy zárt reakciótartályból áll, amelyben az ózon a folyadékban lévő káros anyagokat legalább részben oxidálni kezdi ili. egy további biológiai lebontás céljából kondicionálja, és egy, a reakciótartály elrendezés (24) folyadékvezetékében a reakciótartály után elhelyezett tartályelrendezése van, amely biológiai kezelésre alkalmas, azzal jellemezve, hogy a folyadékvezeték egy főkörfolyamatból (I) áll, amely beömlési helyet (1), tartályelrendezést a biológiai kezeléshez és a biológiai kezelés során képződött szilárd anyagok eltávolítására szolgáló berendezést tartalmaz, továbbá, hogy egy részkörfolyamatból (II) áll, amely áramlásirányában a biológiai kezelésre szolgáló tartályrendszer után lévő leágazóhelyen (A) van a

   -15főkörfolyamatról (I) leágaztatva, és amely bevivökészüléket (16) és reakciótartály elrendezést (24) tartalmaz, és a biológiai kezelésre szolgáló tartályelrendezés előtt lévő egyesítőhelyen (V, V) ismét a főkörfolyamatba (I) torkollik.
10. 11. A10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a főkörfolyamatban (I) az egyesítőhely (V, V) előtt egy anaerob biológiai kezelésre szolgáló tartályelrendezés (2) és utána egy aerob biológiai kezelésre szolgáló tartályelrendezés (8) van elhelyezve.
11. 12. A 11. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy eszközei vannak, amelyek biztosítják, hogy a részkörfolyamat (II) vize az egyesítőhelyen (V, V) ózonmentes állapotban lép be a főkörfolyamatba (I).
12. 13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az eszközök egy, az ózontartalmú gáznak a bevivő berendezésbe (16) való bevitelére szolgáló adagolóberendezésből állnak.
13. 14. A12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az eszközök egy, a reakciótartály elrendezés (24) után elhelyezett UV besugárzó berendezésből (26) állnak.
14. 15. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az eszközök egy, a reakciótartály elrendezés (24) után elhelyezett katalizátor-egységből (28) állnak.
15. 16. A 14. vagy 15. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egy iszapülepítő tartálya (30) van, amelybe a tartályelrendezésből (8) iszapfelesleg öblíthető az aerob biológiai kezelés számára, amelyben a reaktortartály elrendezést (24) elhagyó, még maradék ózont tartalmazó gáz bevezethető, és amelynek a reagált iszap elvezetésére szolgáló eltávolító berendezése (33) van.
16. 17. A 16. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az iszapülepítő tartályba (30) egy vezetéken (47) keresztül közvetlenül ózontartalmú gáz is vezethető az ózonizálóból (
17. 18).

    -1618. A10-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egy visszaöblítő berendezése (38, 40, 41) van, amelynek segítségével tisztavíz beöblítésével szakaszosan iszapot lehet mindkét biológiai tartályrendszerből (2, 8) az iszapülepítő tartályba (30) átöblíteni.
18. 19. A 18. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egy ventillátora (39) van, amelynek segítségével a tisztavízhez, amelyet a visszaőblítésnél használunk, levegő keverhető hozzá.
19. 20. A 10-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az ózonizáló (18) csendes kisüléssel működik.