HUT62391A - Floating-saddle and skid shoe for disc brake of part-insert - Google Patents

Description

A találmány részbetétes tárcsafék úszónyergének a megtámasztására vonatkozik a tengelyirányban külső féktuskón.

A találmány tárgyát képező részbetétes tárcsaféknek olyan féktartója van, amelynek lényegében tengelyirányba mutató és a féktárcsa kerületének irányában egymástól bizonyos távolságban lévő tartókarjai vannak. Van ezen kívül egy-egy fékbetétlappal felszerelt két olyan féktuskója, amelyek lényegében a kerület irányába kiálló két-két tartórésszel a féktartó karjain a fékbetét lapjaikat tengelyirányban eltolhatóan vezetik és a tartókarokkal olymódon állnak kapcsolatban, hogy legalább nagy fékerőnél az egyik féktuskóra ható súrlódási erő mindkét tartókarra átadódik. A féktartón két csap segítségével rugalmasan, vagy játékkal és tengelyirányban eltolhatóan vezetett ökölakalú olyan úszónyereg van, amelynek hidraulikus működtető szerkezete és a féktárcsát kívülről átfogó nyereghídja van. Az úszónyereg a féktuskónak a féktárcsához nyomását szolgálja, a féktartóhoz pedig az úszónyerget házrugó szorítja oda.

A leírt részbetétes tárcsaféknél az úszónyereg a féktartón tengelyirányban eltolható, miközben a tengelyirányban belső oldalán két, a féktartón rögzített tengelyirányú csapon csúszik csapokkal vezetve, a tengelyirányban külső oldalán pedig a féktartó tartókarjaira támaszkodik a féktuskón keresztül. Ez a megtámasztás az úszónyereg helyzetének a pontos rögzítéséhez szükséges, mivel a csapokon csapokkal történő vezetésnek a szerkezet által meghatározott játéka van. Azért, hogy az úszó*«· ·

- 3 nyereg rázkódását a vezetésében meggátoljuk, házrugó segítségével van a féktartóhoz szorítva.

A szóban forgó részbetétes tárcsafék a 30 14 057 számú német közzétételi iratból ismert. Itt az úszónyereg a tengelyirányban külső féktuskó két tartórészén keresztül van a féktárcsához képest sugárirányban és érintőleges irányban a féktartón megtámasztva. Az érintőleges irányú támasztáshoz a féktuskó tartórészeinek olyan nyúlványai vannak, amelyek az úszónyerget oldalról átfogják és a kerület irányában az úszónyereg és a féktartó tartókarjai között helyezkednek el. Az úszónyereg ezért a kerület irányában nem nyúlik a tartókarokig és a szélessége nem a lehetséges legnagyobb, úgyhogy a merevsége hátrányosan kisebb.

Egy másik szóban forgó részbetétes tárcsafék ismert a 0 341 610 számú európai szabadalomból. Itt az egyik kiviteli alak esetében az úszónyereg a tengelyirányban külső féktuskó közepének egy pontjára támaszkodik. E célból ez sugárirányban kifelé nyúló és előnyös módon félköralakú kiugrással van ellátva, mely az úszónyeregnek félköralakú mélyedésébe nyúlik bele. Ellentétben az előzőleg említett tárcsafékkel itt az úszónyereg nem ér hozzá a féktuskó oldalsó tartó részéhez, hanem ezen a kerület irányában túlnyúlik, aminek következtében az előnyösen szélesebb. Minden esetre az úszónyereg oldalsó vezetése a féktuskó félköralakú kiugrásán kevésbé megbízható.

- 4 A járművön a fék meghatározott beépítési helyzetében, például a hátsó keréktengely mögött, az üzem közben létrejövő rázkódás odavezethet, hogy a csapvezetés játéka következtében az úszónyereg a féktárcsához képest érintőlegesen oldalra tolódik olyképpen, hogy a féktuskó félköralakú kiugrásából sugárirányba elnyomódik és megszorul.

A találmány a bevezetésben ismertetett részbetétes tárcsafékből indul ki és feladatának tekinti az ismert szerkezeteknél az említett hátrányok megszüntetését és az előnyök egyesítését, tehát olyan részbetétes tárcsafék kialakítását, amelynek az úszónyerge a ház teljes szélességét kihasználja, valamint minden beépítési helyzetben biztosan van vezetve.

A kitűzött feladat olymódon oldható meg, hogy az úszónyereg nyereghídjónak, a nyereghíd merevségének a növelésére, a féktárcsa kerületének irányába kifelé a féktuskó tartórészein túlnyúló, tengelyirányban pedig a féktartó tartókarjai mentén haladó két kinyulása van, az említett kinyulásokban, legalább tengelyirányban a külső féktuskót áthidaló szakaszukban, tengelyirányban haladó és a féktuskó tartórészei felé nyitott, előnyösen marással kiképzett hornyok vannak. A tengelyirányban külső féktuskónak a tartórészein olyan nyúlványok vannak, amelyek az említett hornyokba nyúlnak bele és ezeknek a belső támasztófelületével érintkeznek úgy, hogy a féknyereg a féktuskó két tartórészén keresztül a féktartóra támasz• · · ··· ······ • ·« · · · · · ·

- 5 kodik a kerület irányában és sugárirányában.

A találmány szerinti megoldás elve az, hogy a ház teljes szélességét átfogó úszónyeregnek a kerület irányába eső oldalában tengelyirányú horony van kiképezve és a tengelyirányban külső féktuskó tartórészei olyan nyúlványokkal vannak ellátva, amelyek az említett hornyokba belenyúlnak és a házrugó segítségével szilárdan a horony fenekéhez nyomódnak. Az említett nyúlványokkal érintkező horonyfalak segítségével az úszónyereg érintőirányban el nem tolható módon van megtámasztva. A nyeregház merevsége a hornyok kiképzésével lényegében nem csökken. A találmány szerinti úszónyereggel kiképzett részbetétes tárcsafékben, tehát egyesítve van a megnövelt merevséggel és a biztos nyeregvezetéssel járó előny.

Különösen előnyös az igénypontoknak megfelelő olyan megoldás, amelynél a horonyfenék és legalább az egyik horonyfal mint megmunkált, sík és lényegében egymásra merőleges támasztó felületként van kiképezve. Ilyenkor az úszónyereg biztos megtámasztása lehetőleg kevés játékkal lehetséges, ezáltal a horony mélysége és a ház szilárdságának ezzel kapcsolatos csökkenése rendkívül kis értéken tartható. A lényegében derékszögben álló támasztófelületek következtében az úszónyereg kimozdulása és megszorulása többé már nem lehetséges.

Az igénypontok szerinti módon a találmány szerinti horony kiképzése egyszerűsödik és a vele kapcsolatos költségek csökkennek.

4 *

- 6 Az igénypontok szerint az oltalom a találmány szerinti féktuskóra is kiterjed.

A találmány két kiviteli példáját a továbbiakban egy rajz segítségével közelebbről ismertetjük.

/ 7, dbnúv

A^p-a-j-z-sri részben elmetszett, úszónyereggel felszerelt részbetétes tárcsafék látható. A bal oldalon az első, a jobb oldalon a második kiviteli példa van ábrázolva .

Az 1 féktartónak vezetőfelülettel ellátott két olyan 2 és 3 tartókarja van, amelyen a tengelyirányban külső 4 féktuskó és a nem ábrázolt, tengelyirányban belső féktuskó van tengelyirányban, azaz a papír síkjára merőlegesen mozgásképesen megvezetve. A 4 féktuskó el van látva oldalt kiálló olyan 5 és 6 tartórésszel, amelynek az 1 féktartó 2 és 3 tartókarjainak a hozzá tartozó vezetőfelületén az érintkezéshez több meghatározott olyan érintkező felülete van, amelyen keresztül a 4 féktuskó a 2 és 3 tartókarokon a féktárcsa kerületének az irányában és sugárirányban szilárdan támaszkodik, tengelyirányban azonban eltolhatóan van vezetve olyképpen, hogy az 5 és 6 tartórész érintkező felületei úgy helyezkednek el és a 2 és 3 tartókarokkal olyan kapcsolatban vannak, hogy legalább a nagy féknyomó erőknél az egyik 4 féktuskón fellépő súrlódó erő mindkét 2 és 3 tartókarnak átadódik. Pontosan mondva, mindkét 5 és 6 tartórésznek a féktuskó közepe felől a féktárcsa kerüle- 7 tének irányába nézve külső- és belső érintkezési felülete van olymódon kiképezve, hogy a külső érintkezési felület sugárirányban kivülebb, a belső pedig sugárirányban beljebb helyezkedik el a féktárcsa kerületénél. Nagy fékerő esetében a tárcsa kifutási oldalán lévő tartórész külső érintkező felülete a tárcsa kifutási oldalán lévő féktartókarhoz, a tárcsa befutási oldalán lévő tartórész belső érintkező felülete pedig a tárcsa befutási oldalán lévő féktartókarhoz ér hozzá. Ilyenkor a tárcsa kifutási oldalán lévő tartórész nyomásra, a tárcsa befutási oldalán lévő tartórész pedig húzásra van igénybevéve (push-pull - elv). A nem ábrázolt féktárcsához a 4 féktuskó hozzányomására szolgáló 7 úszónyereg az 1 féktartón nem ábrázolt csapok segítségével tengelyirányban elmozdíthatóan van vezetve és a sugárirányban külső oldalán az 5 és 6 tartórész 8 és 9 nyúlványaira támaszkodik, melyekre ezt a 10 házrugó sugárirányba rányomja. Az úszónyeregnek olyan 11 nyereghídja van, amelynek a 12

-ek és 13 kinyúlásai a féktárcsa kerületén/az irányában az 5 és 6 tartórész fölé nyúlnak ki és hozzájárulnak a 11 nyereghíd merevítéséhez. A 12 és 13 kinyulásokban a 8 és 9 nyúlványok felé eső oldalukon tengelyirányban haladó olyan 14 és 15 hornyok vannak kiképezve, amelyekbe a 8 és 9 nyúlványok belenyúlnak. A 14 és 15 hornyoknak egyenként két olyan megmunkált sík 16, 17, illetve 18, 19 támasztófelülete van, amelyek egymásra merőlegesek. Az első 16 illetve 18 támasztófelületek ♦ * *

- 8 érintkeznek az illető 8 és 9 nyúlvány 20 és 21 homlokfelületével, aminek következtében az úszónyereg sugárirányban meg van támasztva. A kerület irányában a megtámasztásra olyan második 17 és 19 támasztófelületek szolgálnak, amelyek a 16 és 18 első támasztófelületekre merőlegesek és az illető 8 és 9 nyúlványok hozzájuk tartozó 22 és 23 oldalfelületével kerülnek érintkezésbe. Mivel a 16 és 18 támasztófelületek, illetve a 17 és 19 támasztófelületek mindig egymásra merőlegesek, nincs olyan veszély, hogy a 7 űszónyereg kiugrik és megszorul. Az ábra bal oldalán feltüntetett első kiviteli példánál a 14 horony oldalt kifelé, a rajzon balfelé nyitott azért, hogy az egyszerű elkészítést lehetővé tegye. A nem ábrázolt, a jobb oldalon lévő hornya ennek az első kiviteli példának ugyancsak oldalt kifelé, tehát jobbra kifelé nyitott. Az ábra jobb oldalán ábrázolt második kiviteli példánál a 15 horony oldalt befelé, a rajzon balfelé nyitott. A második kiviteli példa nem ábrázolt, bal oldalon lévő hornya ugyancsak oldalt befelé, tehát jobbfelé nyitott. Mivel a 7 úszónyeregnek csak a tengelyirányban külső és nem a tengelyirányban belső féktuskón kell támaszkodnia, a tengelyirányban belső féktuskó vagy a tartórészeken a találmány szerinti nyúlványok nélkül van elkészítve, vagy a megfelelő helyen a 7 úszónyereg van úgy kialakítva, hogy az a belső féktuskó nyúlványaival nem került érintkezésbe.

Claims (9)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Úszónyerges részbetétes tárcsafék, különösképpen gépjárművekhez, féktartóval, amelynek lényegében tengelyirányba mutató és a féktárcsa kerületének irányában egymástól bizonyos távolságban lévő tartókarjai vannak, egy-egy fékbetétlappal felszerelt két féktuskóval, amelyek lényegében a kerület irányába kiálló két-két tartórésszel a féktartó tartókarjain a fékbetétlapjaikat tengelyirányban eltolhatóan vezetik és a tartókarokkal olymódon vannak kapcsolatban, hogy legalább nagy fékerőnél az egyik féktuskóra ható súrlódási erő mindkét tartókarra átadódik, a féktartón két csap segítségével rugalmasan, vagy játékkal és tengelyirányban eltolhatóan vezetett ökölalakú olyan úszónyereggel, amelynek hidraulikus működtető szerkezete és a féktárcsát kívülről átfogó nyereghídja van és amely a féktuskónak a féktárcsához nyomását szolgálja, végül pedig az úszónyerget a féktartóhoz szorító házrugóval, azzal jellemezve, hogy az úszónyereg (7) nyereghídjának (11) a nyereghíd (11) merevségének növelésére a féktárcsa kerületének irányába kifelé a féktuskó (4) tartórészein túlnyúló és tengely irányban a féktartó (1) tartókarjai (2, 3) mentén haladó két kinyulása (12, 13) van, az említett kinyulásokban (12, 13), legalább tengelyirányban a külső féktuskó (4) áthidaló szakaszukban, tengelyirányban haladó és a féktuskó (4) tartórészei (5, 6) felé nyitott hornyok « ··· · ·· ·· • · * · · « · ·····» ···« 9 · · ·

   - 10 (14, 15) vannak előnyösen marással kiképezve, továbbá, a tengelyirányban külső féktuskőnak (4) a tartórészein (5, 6) olyan nyúlványok (8, 9) vannak, amelyek az említett hornyokba (14, 15) nyúlnak be és ezeknek a belső támasztó felületével (16, 17, 18, 19) érintkeznek úgy, hogy a féknyereg (7) a féktuskó (4) X két tartórészén (5, 6) keresztül a féktartóra (1) támaszkodik a kerület irányában és sugárirányban.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti úszónyerges részbetétes tárcsafék, azzal jellemezve, hogy a féknyereg (7) tengelyirányban haladó említett hornyainak (14, 15) egyenként két megmunkált, sík támasztó felülete (16, 17, 18, 19) van, az első támasztofelületek (16, 18) lényegében párhuzamosak a két horonyra (14, 15) merőlegesen álló összekötő vonalra és a horony fenekét képezik, a második támasztófelületek (17, 19) az említett összekötő vonalra lényegében merőlegesen állnak és a kerület irányában a belső vagy a külső horonyfalat képezik, a tengelyirányban külső féktuskőnak (4) pedig a tartórészein (5, 6) olyan nyúlványai (8, 9) vannak, amelyek belenyúlnak a hornyokba (14, 15) és valamivel hosszabbak, mint a horony mélysége, úgyhogy a nyúlványok (8, 9) homlokfelületei (20, 21) az említett első támasztófelületekkel (16, 18) a horonyfenéken, a nyúlványok (8, 9) hozzá tartozó oldalfelületei (22, 23) pedig az említett második támasztófelületekkel (17, 19) a horonyfalon kerülhetnek érintkezésbe.

   ··· ·« t · · · * · · • · · ··· ··· ··· • ···· · · · « «» 1 · ··· ·» · ·
3. 3. A 2. igénypont szerinti úszónyerges részbetétes tárcsafék, azzal jellemezve, hogy az úszónyereg (7) két említett, tengelyirányú hornya (14, 15) oldalt mindig kifelé, vagy befelé nyitott, tehát az említett támasztófelületeken (16, 17, 18, 19) kívül a kerület irányában külső illetve belső falfelülete nincsen.
4. 4. Féktuskó az előző igénypontok bármelyike szerinti úszónyerges részbetétes tárcsafékhez olyan betéttartó lappal, amelyből oldalt két tartórész áll ki ellentétes irányban úgy, hogy a tartórészeknek lényegében L alakú keresztmetszetük van és olyan oldalsó érintkező felületekkel rendelkeznek, amelyek arra alkalmasak, hogy a féktartó két tartókarjához úgy csatlakozzanak, hogy legalább nagy fékerő fellépésekor a féktuskóra ható súrlódási erő mindkét tartókarra átadódik, azzal jellemezve , hogy a féktuskó (4) említett tartórészeinek (
5. 5,
6. 6) a fék összeszerelt állapotában az úszónyereg (
7. 7) felé eső oldalán egy-egy olyan nyúlványa (
8. 8, 9) van, amelyek mindegyike lényegében olyan irányba nyúlik, amely a betéttartó lap síkjában van és amely a két tartórész (5, 6) közötti összekötővonalra merőleges, a nyúlványoknak (8, 9) az említett összekötővonal irányába eső mérete lényegesen kisebb, mint a tartórészeknek (5, 6) a féktartóhoz (1) érő vége, az említett nyúlványoknak (8, 9) olyan homlokfelülete (20, 21) van, amely lényegé-
9. 9 · ··*»V· ·*

   99 * · 4· ♦ • · · «44 ··· 44 · • ···· ·· · t ··· · ··· ·«9· ben a betéttartó lap síkjára merőleges és párhuzamos az említett összekötővonallal, végül pedig, az említett nyúlványoknak (8, 9) olyan a féktuskó közepére vonatkoztatva belső- vagy külső oldalfelülete (22, 23) van, amply lényegében merőleges az említett homlokfelületekre (20, 21).