HU219069B

HU219069B - Padlózat tartókkal és padlólapokkal, valamint eljárás a tartók előállítására

Info

Publication number: HU219069B
Application number: HU9700337A
Authority: HU
Inventors: Jan L. Schilham
Original assignee: Guilford (Delaware), Inc.
Priority date: 1994-08-23
Filing date: 1995-08-22
Publication date: 2001-02-28
Also published as: EP0777801A4; PL318583A1; RU2151248C1; AU3411895A; NO970809D0; KR970705684A; EP0777801B1; SK21597A3; BR9508739A; OA10472A; UA45979C2; CZ43797A3; DE69534534D1; EP1275794A3; DE69534534T2; FI970718A0; AU696151B2; US5862643A; JP3363452B2; EP1273736A2

Abstract

A találmány szerinti padlózat tartalmaz olyan szalagokat (32),amelyekben legalább két, padlólapokat (60, 172) hordozó tartó (10,180) és ezeket összekötő szalagrész (30) van kialakítva, valamint aszalagokat (32) összekötő elemeket. A tartók (10, 180) központi felsőrészből (20) és a felső részt (20) hordozó, bordákkal (8) éssarkaiknál lekerekített résszel (14) ellátott lábakból (12) állnak. Aszalag (32) előnyösen fémszalag. A szalagokat (32) összekötő elemek aszalagokból (32) kihajlított szárnyak (40), amelyek egymást átfedik éskapcsokkal (46) vannak összekötve. A padlólapokat (60, 172) atartókhoz (10, 180) erősítő eleme van, és a tartókhoz (10, 180)erősítő elem a padlólapokat (60, 172) egy tárcsához (188) szorítókötőelem. A tartók (10, 180) és a padlólap (60, 172) csatornákatalkotnak, s a csatornákban vezetékeket rendező elemek vannak, amelyeka tartók (10, 180) közé illeszkedő csatlakozódobozok (70). Acsatlakozódobozok (70) magassága azonos a tartók (10, 180)magasságával, és a csatlakozódoboz (70) felső peremei (78) legalábbkét tartóval (10, 180) vannak érintkezésben. A szalagokat (32)elektromosan összekötő elemei vannak. A találmány szerinti eljárássallegalább két szalagból (32) tartókat (10, 180) alakítanak ki, majd aszalagokat (32) egymáshoz kapcsolják. Mindegyik szalagon (32)keresztirányú szárnyakat (40) alakítanak ki, és a tartók (10, 180)felső részében pedig kereszthornyot (22). A szalagok (32)összekapcsolását a szalagokon (32) lévő keresztirányú szárnyaknak (40)a szomszédos szalagokhoz (32) történő kapcsolásával végzik el. ŕ

Description

A találmány szerinti eljárással legalább két szalagból (32) tartókat (10,180) alakítanak ki, majd a szalagokat (32) egymáshoz kapcsolják. Mindegyik szalagon (32) keresztirányú szárnyakat (40) alakítanak ki, és a tartók (10, 180) felső részében pedig kereszthomyot (22). A szalagok (32) összekapcsolását a szalagokon (32) lévő keresztirányú szárnyaknak (40) a szomszédos szalagokhoz (32) történő kapcsolásával végzik el.

8. ábra

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

HU 219 069 B

HU 219 069 Β

A jelen találmány tárgya padlózat tartókkal és padlólapokkal, valamint eljárás tartók előállítására.

A találmány szerinti padlózat elsősorban olyan helyekre alkalmazható, ahol adatfeldolgozás folyik, több számítógép van elhelyezve, és egyéb olyan helyiségekben, ahol a meglévő padlózatra álpadlórendszert készítenek. Az ilyen álpadlórendszerek padlólapokból állnak, amelyeket megfelelő kiosztással elhelyezett tartókra erősítenek. A padlólapok alatt a tartók között így olyan szabad tér, illetve csatornák alakulnak ki, amelyek alkalmasak mindenféle kábelek, tömlők, huzalok és egyéb vezetékek elhelyezésére.

Ilyen álpadlózatból számos fajta vált ismertté. Az egyik ismert megoldás szerint az alkalmazott padlólapok sarkainak megfelelő helyen állítható magasságú befogóelemek vannak. Ezek a befogóelemek kizárólag a padlólapok sarkainál vannak elhelyezve, általában egymástól 500-600 mm távolságra. Ennek megfelelően a padlólapok merevsége és mechanikai stabilitása csak meglehetősen nagy vastagsággal érhető el. Ezért az ilyen rendszerben alkalmazott padlólapok 30-40 mm vastagok és ezenkívül többnyire olyan bordákkal vannak ellátva, amelyek átvezetik a terhelést a támasztóelemekre. Mivel a padlólapok jelentős vastagsága viszonylag nagy helyet foglal el, az egész rendszer általában 150-200 mm magas, ami viszont nem helyezhető el meglévő épületek viszonylag alacsony belső tereiben. Ezért a rendszerek elhelyezése a helyiségek magasítását igényli, ami meglehetősen költséges. Ha például egy 200 mm magasságú padlórendszert alakítunk ki egy harmincemeletes épületben, a járulékos magasság összesen mintegy 6 m-t tesz ki, ami két emeletnek felel meg. Ilyen álpadlók elhelyezése tehát meglévő épületekben rámpák és szintkülönbségek kialakításával jár, továbbá hang- és hőszigetelt választóelemeket igényel. Végezetül az ilyen szerkezetek gyakran zajosak, és rezonátorként működhetnek. Ezért a rendszer alkalmazása - akár meglévő épületben, akár új konstrukcióban történik - meglehetősen bonyolult és költséges.

Ismertek másfajta álpadlórendszerek is, amelyekben tartókon padlólapokat helyeznek el. Az US-5,052,157 számú szabadalom például olyan megoldást ismertet, amely a korábbi rendszerek több problémáját kiküszöböli, beleértve a fentiekben leírtakat is. Mindazonáltal a rendszer hőformázott vagy fröccsöntött műanyag elemekből, például polisztirolból, vagy polietilénből, illetve polipropilénből vagy ABS-ből készül, amely anyagok kiválóak az adott rendszer elemeinek előállításához, mivel azok viszonylag bonyolult alakúak, ugyanakkor jelentős hátránnyal járnak egyéb kialakítások esetében. Először is a műanyagból készített álpadlórendszer teherbíró képessége nagyrészt az alkalmazott műanyag minőségétől és kialakításától függ, ami azt jelenti, hogy igen nehéz teherbíró rendszer kialakítása viszonylag csekély költséggel és nem túl nagy súly mellett. Ezen túlmenően - bár alkalmaznak megfelelően tűzálló határolószerkezeteket, illetve adalékanyagokat - bizonyos esetekben mégsem megengedhető ilyen műanyag elemek felhasználása az álpadlórendszerek kialakításánál.

Ennek megfelelően a jelen találmánnyal olyan megoldás kialakítása a célunk, amely lehetővé teszi viszonylag alacsony padlórendszerek beépítését. Hasonló megoldást már korábban is kifejlesztettünk. Ez galvanizált acéllapokat tartalmaz, amelyeket alaplapként lehet a meglévő padlóra lefektetni, és ezeken vannak olyan tartók kialakítva négyzethálós rendszerben, amelyekre a padlólapok illeszthetők, majd padlószőnyeggel befedhetők. A tartók végein olyan fülek vannak, amelyek az alaplapba illeszthetők, és súrlódással rögzíthetők, amikor az alaplap alá vannak hajlítva. Ennek megfelelően a tartók az alaplapokra erősíthetők, és az alaplapokon olyan gyengítések lehetnek, amelyek lehetővé teszik a kívánt darabban történő felhasználásukat.

A fentiekben ismertetett padlórendszer éghetetlen anyagból készül, jó teherbíró és könnyen szállítható. Ugyanakkor azonban a fém padlórendszer kialakításának költségei lényegesen magasabbak, mint a műanyagból készült padlórendszereké. Nyilvánvaló, hogy a magasabb költség elsősorban a drágább anyagok alkalmazásából adódik, valamint a drágább anyagok nehezebb megmunkálhatóságából. Ezen túlmenően - tekintettel arra, hogy az alaplapok és a tartók külön készülnek, majd később lesznek összeszerelve - fokozott munkaigénnyel járnak. Mindezek mellett az összeállított padlórendszer súlya is igen jelentős, általában 10-12 kg/m². Ez a súly, a fém padlólapok súlyával együtt jelentősen megnehezíti nemcsak a tárolást és szállítást, hanem a felhasználást is. Többemeletes épület esetén ezenkívül olyan mennyiség alkalmazására lehet szükség, ami rendkívül nagy járulékos súlyterheléssel is együtt jár, mivel ilyen épületekben igen nagy felületek újrapadlózása válhat szükségessé.

Amikor a felhasználó a padlórendszert összeállítja, további nehézségekkel szembesülhet. A padlólapokon lévő könnyítések ugyanis nem feltétlenül felelnek meg egyedi sarkok vagy maradék terek alakjának, ezért az egyes lapokat, a gyengített rendszer alkalmazása ellenére, szükséges lehet egyenként a megfelelő alakra vágni.

A fentiek azt mutatják, hogy a viszonylag alacsony padlórendszerek alkalmazásával is számos probléma jár együtt, még akkor is, ha megfelelő a tűzbiztonság és a teherviselő képesség. A hátrányok egy része ugyanezzel a megoldással kiküszöbölhető, és a megoldás viszonylag gazdaságos is, ugyanakkor még számos hátrányt kell kiküszöbölni.

A jelen találmánnyal ezen hátrányok kiküszöbölése a célunk és olyan padlórendszer kialakítása, amely fémszalagokból, elsősorban galvanizált acélszalagokból alakítható ki oly módon, hogy a szalagokból készülnek a tartók, amelyek a szalagokkal kapcsolatban maradnak. A tartók a szalagokból kinyúlóan vannak kialakítva, és a szalagokon olyan szárnyak vannak, amelyek a szomszédos szalagokon lévő szárnyakhoz erősíthetők.

A találmány szerinti padlózat, amely tartókkal és padlólapokkal rendelkezik, tartalmaz olyan szalagokat, amelyekben legalább két, padlólapokat hordozó tartó és ezeket összekötő szalagrész van kialakítva, valamint a szalagokat összekötő elemeket.

HU 219 069 Β

A szalagokat egymással összekapcsolva négyzethálós modulrendszer alakítható ki, ahol a tartók által alkotott rendszert szalagok és szárnyak kötik össze. A padlóra ilyen modulok helyezhetők és kapcsolhatók egymáshoz egyetlen rendszerré. A modulokra illeszthetők ezután a padlólapok, amikből a padlórendszer kialakítható. A padlószőnyeggel bevont padlórendszerre helyezhetők a berendezési tárgyak, míg a villamos és egyéb rendszerek vezetékei a padló alatt képeznek megfelelő hálózatot a tartók által alkotott csatornákban. A padlórendszer kialakítható fémből vagy egyéb, nem éghető anyagból, és teherviselő képessége megfelelő.

Mivel a tartókat összekötő szalagok és szárnyak nem fedik le a tartók közötti teljes felületet, lényegesen kevesebb anyag szükséges a rendszer kialakításához, és így az ezzel kapcsolatos költségek is jelentősen csökkennek. Ezen túlmenően az is jelentős előny, hogy az egész rendszer lényegesen jobban alkalmazkodik a bevonandó padlófelület egyenetlenségeihez, tekintettel arra, hogy a tartókat alkotó rendszer elemei rugalmasan kapcsolódnak egymáshoz. így kiküszöbölhető a merev padlórendszerek azon hátránya, hogy egyenetlen padló bevonásakor a rendszer kialakítása nehézségekbe ütközik.

A tartórendszer súlya is lényegesen kisebb a hagyományosnál, és így könnyen szállítható, manipulálható és szerelhető. A kisebb súly következtében csökken az újonnan beállított padlórendszer feszültségnövelő hatása az épületekben. 35 mm-es tartómagasságok esetén a találmány szerinti tartórendszer súlya 4-5 kg/m². Ugyanez a súly 85 mm-es tartómagasság esetén körülbelül 6 kg/m². Ez igen nagy súlycsökkenést jelent a hagyományos rendszerekhez képest.

Jóllehet könnyebb a korábbi megoldásoknál, a találmány szerinti megoldás rendkívüli mértékben terhelhető. A terhelhetőség tovább növelhető, ha a tartókat alkotó lábak a tartók sarkainál lekerekített kialakításúak. Az ilyen lekerekítések további szerkezeti szilárdságot biztosítanak a rendszernek a padlólapok által alkotott felület megtartásához.

A korábban alkalmazott tartókkal szemben a találmány szerinti megoldásnál a tartók felső részén kereszthorony lehet kialakítva, amely a tartók felső felületét négy szegmensre bontja. Mindegyik szegmensen rögzítőcsavar számára furat van és kúpos bemélyedés, amely egyrészt süllyeszthetővé teszi a csavarfejet, másrészt feltámasztást biztosít a padlólapok számára a tartók hornyainál. Ugyanakkor a kúpos bemélyedés a csavarokat befogadó furatokat is leszűkíti, amikor a csavarokat meghúzzák, így a csavarok kilazulás elleni védelme is fokozottan biztosítható.

A találmány szerinti megoldás egy kiviteli alakjánál egyetlen csavarral lehet négy padlólapot lefogni. Ekkor a padlólapok sarkainál negyedkor alakú kivágások vannak, amelyek az egymás mellé illesztett padlólapoknál kör alakú nyílást alkotnak, és ezen a nyíláson keresztül lehet a padlólapokat leszorítani. A padlólapokat merevítő bordák benyúlnak a sarkoknál kialakított körökbe és tartókat képeznek. Ezeken a tartókon gyűrű van felfektetve, és a gyűrűn át történik a rögzítőcsavar bevezetése. A rögzítőcsavar csúcsa a tartó közepén kialakított kúpos mélyedésbe nyúlik. A csavar lefogja a padlólapok kinyúló bordáit, és ezzel rögzíti azokat a gyűrű segítségével. Ily módon meg lehet akadályozni a padlólapok billegését vagy bármilyen egyéb elmozdulását. A kinyúló bordák célszerűen beleilleszkednek a tartók kereszthomyaiba, és ezzel tovább növelik a padlólapok befogási biztonságát.

Nyilvánvaló, hogy több padlólapnak egyetlen csavarral történő rögzítése jelentősen gyorsítja és könnyíti a rendszer összeállítását, és ezáltal csökkenti az összeszereléssel járó költségeket. Amikor ilyen központi lecsavarozást valósítunk meg a padlólapok rögzítésénél, az alkalmazott gyűrűt célszerű rézből vagy más villamos vezetőanyagból készíteni, hogy a teljes padló elektromos kapcsolatát biztosítsuk.

A találmány szerinti rendszerben a teljes padlófelületet modulokkal fedjük be. Az egyes tartókat összekötő szalagokban furatok vannak, amelyeken keresztül csavarokkal vagy szögekkel lehet rögzíteni a modulokat a padlóhoz. Olyan megoldás is lehetséges, ahol a modulokat megfelelő ragasztóval rögzítjük a padlóra. Az egyes modulokat egy hossztengelyhez viszonyítva rögzítjük vagy ragasztjuk a padlóra egymásra felütköztetett módon. A modulok másik részét hasonlóképpen a másik oldalon helyezzük el, majd az így kialakított rendszerrel illesztjük a padlólapokat. A modulokat úgy kapcsoljuk össze, hogy a szomszédos modulok között elektromos kapcsolat legyen, és így a földelést biztosítsuk. Amikor a padló legnagyobb része már be van fedve, szükség lehet arra, hogy az utolsó modulokat vágni kell a maradék területek pontos lefedéséhez. Minthogy a vágáskor csupán a vékony szárnyakat, illetve szalagokat kell átvágni, amelyek a tartókat, illetve a modulokat kötik össze, fölösleges gyengítéseket vagy egyéb segédeszközt alkalmazni. Gyakorlatilag csak egy lemezolló szükséges ahhoz, hogy a kívánt alakzatot kialakítsuk.

Miután a modulokat elhelyeztük, beillesztjük a csatlakozódobozokat a tartók közé. A csatlakozódobozok kialakítása ismert módon történhet. Általában tartalmaznak egy olyan keretet, amely négy oldalfalból áll, és a négyszögletes keretben konnektorok számára vannak nyílások. A keretet acéllemezből vagy egyéb lemezanyagból lehet készíteni, és kialakítása olyan, hogy maguk a tartók rögzítik a megfelelő helyen. A csatlakozódobozok a különböző (villamos, távközlési, adatközlési vagy egyéb) hálózatok és a padlózaton elhelyezett berendezések közötti kapcsolatot biztosítják azáltal, hogy a tartók közötti csatornákban fotó vezetékekhez biztosítanak hozzáférést. A csatlakozódobozokban lévő különböző konnektorok megfelelnek a villamos, telekommunikációs és adatátviteli szabványoknak. Adott esetben a keret oldalfalain olyan nyílások is lehetnek, amelyen speciális vezetékek közvetlenül átvezethetek.

A csatlakozódobozokat a fentiekben elmondott módon, gyakorlatilag rögzítőelemek nélkül lehet felhasználni, tehát nem szükséges csavarok, ragasztó vagy egyéb rögzítőelem alkalmazása, mivel a keret úgy van kialakítva, hogy szorosan illeszkedik a padlólapokat tartó elemek közé. A keret készülhet egyetlen darabból vagy több különböző alakú elemből. Az egész csatlakozódo3

HU 219 069 Β boz általában négyszögletes, illetve négyzet alakú, és így pontosan illeszkedhet a tartók közé. A tartók és a keret közötti súrlódás elegendő rögzítőerőt biztosít ahhoz, hogy semmilyen egyéb rögzítés ne legyen szükséges. További rögzítést biztosít a keret oldalfalainak felső pereme, amelyre a padlólapok fekszenek fel. Ilyen csatlakozódobozokat alkalmazva, a padlózat gyakorlatilag bármely részén biztosítható hozzáférés a különböző hálózatokhoz a padlózat alatt kialakított csatornarendszerben. A padlózat kialakítása során tehát teljes mértékben lehet alkalmazkodni a felhasználó kívánságaihoz.

A találmány szerinti padlózat egyszerű galvanizált acélszalag tekercsekből készíthető. A tekercsek a gyártás során úgy vannak elrendezve, hogy a lefutó szalagok egymással párhuzamosak legyenek. A szalagokat ezután első lépésben L alakú kivágásokkal látjuk el és ezzel kialakítjuk a szárnyakat. Ugyanebben a lépésben kialakítjuk a furatokat a később kialakítandó tartók felső részén lévő kereszthorony által meghatározott szegmensekben. A négyszögletes szárnyakat ezután kihajlítjuk, hogy a szalag hossztengelyével 90°-os szögben helyezkedjenek el. Minthogy a szalagok párhuzamosak, és egymástól meghatározott távolságra fúrnak, a szárnyak egymással átlapolva fognak elhelyezkedni, és könnyen összekapcsolhatók vagy hegeszthetők. A folyamatosan futó, egymással összekötött szalagokat ezután meghatározott hosszúságúra vágjuk, és így kialakítunk egy-egy modult. A modulokban sajtolással kialakítjuk a tartókat, az első lépésben kialakított furatok és szárnyak elhelyezkedésének megfelelően.

Az egyes tartókat a szalagokból lyukasztással és sajtolással, illetve a kialakításnak megfelelő egyéb műveletekkel lehet kialakítani (a modulokban lévő tartók sűrűségét a szalagok és tartók távolságának megválasztásával lehet beállítani). Jóllehet a tartók célszerűen kereszthoronnyal, valamint a padlólapok rögzítését segítő furatokkal vannak ellátva, az alapkivitelhez nem szükséges más, mint egy központi tartószakasz, amelyet legalább két láb támaszt alá.

A találmány szerinti padlózat tehát olyan tartókból és szalagokból van kialakítva, amelyek igen nagy teherbíró képességűek.

Az egyes modulok a szalagokból, illetve az abból kialakított tartókból állnak.

Az egész padlózat legalább részben nem éghető anyagból készül.

A tartókat tartalmazó modulok padlólapokkal vannak lefedve, és ezek a tartókkal együtt olyan csatornákat alkotnak, amelyek villamos vagy egyéb hálózat vezetékeit tudják befogadni.

A találmány szerinti padlózat moduljai teljesen befedik a padlót, és tartalmaznak legalább egy olyan csatlakozódobozt, amelyet a tartók közé illesztve lehet elhelyezni a modulokban, a padlózat bármely részén, és amely csatlakozást biztosít a csatornákban futó vezetékek és a padlózaton lévő berendezések között.

A találmány tárgya továbbá egy olyan eljárás is, amellyel a padlózat egyszerűen előállítható.

A jelen találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti padlózat tartórendszerének robbantott képe, a tartókat alkotó fémszalagokkal, ahol feltüntettük a fémszalagok egymáshoz történő csatlakoztatásának helyét is, a

2. ábra a találmány szerinti padlózat tartórendszerének felülnézete egy csatlakozódobozzal, a

3. ábra a 2. ábra 3-3 metszete, a

4. ábra az egymáshoz kapcsolódó szárnyak oldalnézete, az

5. ábra az egymáshoz kapcsolódó szárnyak távlati képe a 3. ábrán látható négy részlet kinagyításaként, a

6. ábra egy tartó felülnézeti képe, a

7. ábra egy tartó oldalnézete, a

8. ábra a találmány szerinti padlórendszer perspektivikus rajza, ahol néhány modult padlólappal befedve ábrázoltunk, és a fedetlen részen egy csatlakozódobozt tüntettünk fel, a

9A. ábra a találmány szerinti padlózat azon kiviteli alakjának felülnézete, ahol egy rögzítőelemmel több padlólap van lefogva, a

9B. ábra a 9A. ábra metszete, a

9C. ábra a 9A. és 9B. ábrán bemutatott kiviteli alaknál használt padlólapok egyik sarkának a részletrajza, a

10. ábra pedig a találmány szerinti padlózatot alkotó modulok előállításának vázlata.

Az 1., 6. és 7. ábrán a találmány szerinti megoldás egy olyan kiviteli alakja látható, ahol a padlórendszer 10 tartói olyan 12 lábakból vannak kialakítva, amelyek 20 felső részt fognak közre, alul pedig 30 összekötő szalagrészhez vannak csatlakoztatva. A 12 lábak sarkainál 14 lekerekített részek vannak, ami fokozza a teherhordó képességet. A 14 lekerekített részek a 30 összekötő szalag folytatásaként vannak kialakítva oly módon, hogy a 12 lábak alja és a 30 összekötő szalagrészek között 16 letörések vannak. Maguk a 12 lábak minden oldalon 13, illetve 15 kúpossággal vannak kialakítva a 20 felső rész és a 30 összekötő szalagrész között. Ugyancsak a 12 lábak alsó részénél 18 bordák vannak, és ezek a gúla alakú 18 bordák is a 12 lábak és a 30 összekötő szalagrészek közötti merevséget fokozzák.

A 12 lábak között elhelyezkedő 20 felső részben 22 kereszthorony van kialakítva a 60 padlólapok 66 peremeinek befogadására. A 66 peremek célszerűen a 60 padlólapok kerülete mentén helyezkednek el, és a 3. ábrán látható módon illeszkednek a 10 tartókra. A 22 kereszthomyok a 20 felső részt négy 24 szegmensre bontják, és mindegyik 24 szegmensen 26 furat, valamint 28 kúpos mélyedés van kialakítva valamilyen rögzítőelem számára. A 28 kúpos mélyedések az összeszerelés során deformálódnak, és csökkentik a 26 furatok átmérőit, amivel a rögzítőelem, például a rajzon nem feltüntetett csavar megszorul, és nagyobb biztonsággal rögzíti a 60 padlólapot a kész tartókon.

A 10 tartók egymással párhuzamos sorokban és oszlopokban vannak elrendezve, és ily módon párhuzamos, illetve merőleges csatornákból álló rendszert alkotnak. Jóllehet a 10 tartók készülhetnek 75 mm vastag

HU 219 069 Β galvanizált acélszalagból is, például 55 mm-es magasság esetén egyéb vastagságok és egyéb anyagok is alkalmazhatók. Ahol a 10 tartók más magassággal vannak kialakítva, célszerű az alkalmazott anyag vastagságát vagy a kialakított erősítéseket ennek megfelelően módosítani a megfelelő teherbíró képesség biztosítása érdekében.

Természetesen kevesebb vagy több 10 tartó is alkalmazható a 30 összekötő szalagrészek között, és a 40 szárnyak által képzett távolság is változtatható. A 2. ábrán jól látható, hogy akár a 40 szárnyak által alkotott sorközt, akár a 30 összekötő szalagrészek hosszát változtatjuk, megváltozik a 10 tartók kiosztása, illetőleg sűrűsége az 50 modulban. Ha például a 40 szárnyak hoszszúságát csökkentjük, és a 30 összekötő szalagrészek hosszúsága is kisebb lesz, a 10 tartók sűrűsége (és ennek megfelelően a teherbíró képesség) is csökken.

Mindazonáltal a 10 tartók bemutatott szerkezete úgy van kialakítva, hogy a teherbíró képesség optimális legyen az adott szalagvastagságnál. A szerkezet fontos részei a 14 lekerekített részek és a 18 bordák, amelyek jól láthatók az 1., 6. és 7. ábrán. Ezen túlmenően a 12 lábak - mint már mondottuk - kúpos kialakításúak, és az első 13 kúposság a bemutatott megoldásnál mintegy 2,5° a 20 felső résztől a 30 összekötő szalagrész felé mérve. A 7. ábrán jól látható a 14 lekerekített rész másik oldalán is 15 kúposság van kialakítva, ennek értéke körülbelül 1,25°. A 13 és 15 kúposságok a 12 lábak stabilitását tovább fokozzák anélkül, hogy vastagabb vagy erősebb fémet kellene alkalmazni. Ezen túlmenően, mivel a 30 összekötő szalagrészek az F padlóhoz ragasztóval vagy 32 furatokon keresztül csavarokkal, illetve szögekkel van rögzítve, a 30 összekötő szalagrész nem engedi a 12 lábakat kifelé csúszni, amikor terhelés nehezedik a 20 felső részre.

A keresztirányú stabilitást a 10 tartók és a 30 összekötő szalagrészek között a 40 szárnyak biztosítják, kapcsolatot létesítve az egyes 30 összekötő szalagrészek között.

A 40 szárnyak a 30 összekötő szalagrészekből vannak kialakítva oly módon, hogy L alakú 42 bevágásokat készítünk a 30 összekötő szalagrészek széleinél, és kihajtjuk a kivágott részeket, létrehozva a 40 szárnyakat, a 44 hajlításokból kiindulva. Az egymással párhuzamosan elhelyezett 30 összekötő szalagrészek a 10 tartók között az egymást átfedő 40 szárnyak segítségével vannak összekapcsolva. A kapcsolatot biztosító 46 kötés részletei a 4. és 5. ábrán láthatók. Itt az egyik 41 szárny átfedi a másik 43 szárnyat és a 46 kötést ezen 41 és 43 szárnyak megfelelő kialakítása biztosítja. A 43 szárnyon 47 horony van kiképezve, és ez 45 szemölcscsel van ellátva. A 47 horonyba beilleszkedik a másik 41 szárny 48 fecskefarokként kialakított része, amelyben 49 mélyedés van kialakítva. Ebbe a mélyedésbe illeszkedik a 45 szemölcs. Ily módon egymásba pattanó elemekként biztosítható a 46 kötés.

Amikor a 2. és 8. ábrán látható módon létrejött a kapcsolat a 30 összekötő szalagrészek között, a 10 tartók, a 40 szárnyak és a 30 összekötő szalagrészek rácsszerű rendszert alkotnak, ahol egy 50 modulban tizenhat 10 tartó helyezkedik el négy sorban és négy oszlopban. Nyilvánvalóan a 30 összekötő szalagrészek és a 40 szárnyak nem feltétlenül kell egymásra merőlegesek legyenek ahhoz, hogy a 10 tartók merev kapcsolatát biztosítsák. A 30 összekötő szalagrészek és a 40 szárnyak bármilyen szögbeli helyzetben alkalmazhatók az 50 modulok kialakításakor. Mindenesetre a 10 tartók kialakításából adódó flexibilitás lehetővé teszi, hogy az 50 modulok könnyen felhasználhatók legyenek egyenetlen padlón is. Ezért a padlózat mozgásából adódó zajok kiküszöbölhetők, és az összeállítás is lényegesen egyszerűsödik.

Az 50 modulok olyan 34 és 36 szélső szalagokkal vannak határolva, amelyek 52 széleinél nincsenek szárnyak kialakítva. Ennek megfelelően az 52 szélek és az 54 szalagvégek képezik az 50 modulok határát. Egy következő ugyanilyen 50 modul helyezhető az előző mellé oly módon, hogy az 54 szalagvégek egymáson felütköznek és ennek megfelelően a 10 tartók folytonos sort képeznek. A másik irányban a következő 50 modult úgy helyezzük az előző mellé, hogy a 10 tartók közötti távolság megegyezzen az 50 modulokon belüli sorközökkel.

Természetesen az 50 modulok kialakíthatók oly módon is, hogy a 34 és 36 szélső szalagokon is vannak 40 szárnyak, amelyek a következő 50 modul 40 szárnyaival kapcsolhatók össze. Ezek a kapcsolatok vagy hasonló megoldások biztosítják, hogy az egész padlórendszer elektromosan egyetlen rendszert alkosson és tulajdonképpen földelésként működhessen. A 60 padlólapok, amennyiben fémből készülnek, ugyancsak biztosíthatják az 50 modulok közötti elektromos kapcsolatot.

A 2. és 8. ábrán látható egy 70 csatlakozódoboz, amely az 50 modul 10 tartói közé van beillesztve. A 70 csatlakozódoboz egy olyan keretből áll, amelynek négy 72 oldalfala van. Ezek egymáshoz 90°-os szögben csatlakozva 74 sarkokat alkotnak és 76 belső teret fognak közre. Valamennyi 72 oldalfal felső részén 78 perem van kialakítva és ezekben 80 kivágások vannak. A 70 csatlakozódobozt megfelelő anyagból, például acéllemezből, sajtolással lehet előállítani oly módon, hogy két 72 oldalfalat ponthegesztéssel vagy egyéb módon az egyik 74 saroknál összekapcsolunk, a 78 peremeket pedig kihajlítással hozzuk létre.

A 70 csatlakozódobozokat gyakorlatilag a rendszer bármely pontján el lehet helyezni a 10 tartók között, amikor is a 80 kivágások pontosan illeszkednek a 10 tartókhoz. Természetesen más rögzítőrendszer is alkalmazható, készíthetők bevágások a 10 tartókon, amelyekbe a 78 peremek beilleszkednek vagy adott esetben ragasztóval rögzíthetők. A 70 csatlakozódoboz belsejében a 72 oldalfalak legalább egyikén 82 konnektor van rögzítve. Ez csatlakozik a 10 tartók által alkotott csatornákban vezetett kábelekhez vagy egyéb vezetékekhez. A vezetékek nemcsak a 10 tartók között, hanem adott esetben a 10 tartók 12 lábai között is átvezethetők a 70 csatlakozódobozokhoz. Ily módon a 70 csatlakozódobozok lényegében elosztóként működnek, és lehetővé teszik, hogy a 60 padlólapokon elhelyezett berendezések a különböző hálózatokhoz csatlakoztathatók legyenek. A 82 konnektorok és a 76 belső tér a padló va5

HU 219 069 Β lamely nyílásán keresztül hozzáférhető, és a nyílás célszerűen fedéllel van ellátva.

A 9A-9C. ábrákon látható a találmány szerinti megoldás egy olyan kiviteli alakjának részlete, ahol 172 padlólapok rögzítése látható. A 172 padlólapok 180 tartókra vannak erősítve. A 180 tartókon a már ismertetett 182 kúpos mélyedések vannak 184 furatokkal együtt. A 184 furatokba 186 rögzítőcsavarok illeszkednek. A 180 tartón itt is 22 kereszthorony van, amelybe beilleszkedik a 172 padlólapok 177 pereme, amely körbefut a 172 padlólapok alján. A 172 padlólapok mindegyik 174 sarka negyedkor alakú 176 kivágással van ellátva. Mindegyik 176 kivágás alatt a 177 peremek végét alkotó 179 bordák vannak, amelyek lényegében tartót képeznek egy 188 tárcsa részére. A 188 tárcsa elektromosan vezető, de jól megmunkálható anyagból, például rézből készül, hogy alakítható legyen a 172 padlólapok különböző vastagságú, illetve különböző 179 bordákkal ellátott kiviteli alakjaihoz.

A 9A. ábrán látható, hogy a 172 padlólapok hogyan helyezkednek el a 80 tartókhoz képest, és a 176 kivágások által alkotott kör alakú 178 nyílásba hogyan illeszkedik a 179 bordák által tartott 188 tárcsa. A 188 tárcsát tartó 179 bordák négy oldalról nyúlnak be a 178 nyílásba és tartják a 188 tárcsát. A 186 rögzítőcsavar átnyúlik a 188 tárcsán, és csúcsa a 180 tartóban lévő 184 furatba van bevezetve. A 182 kúpos mélyedés a 186 rögzítőcsavar meghúzásakor deformálódva megfelelő biztosítást képez a kicsavarodás ellen. A 186 rögzítőcsavar egyidejűleg négy 172 padlólapot rögzít a 188 tárcsa segítségével a 180 tartón, és megakadályozza a 172 padlólapok elmozdulását. A 172 padlólapok alsó részén lévő 177 perem a 180 tartó 22 kereszthomyába illeszkedve ugyancsak a 172 padlólapok rögzítését biztosítja.

A 10. ábrán a találmány szerinti 50 modulok előállításának vázlata látható. A 100 első lépésben 101 szalagtekercsről 102 szalagokat tekerünk le. A 102 szalagok célszerűen galvanizált acélszalagok, és négy párhuzamos sorban futnak. A 110 kivágási művelet során a 102 szalagokat hidraulikus présen sajtoljuk, és kivágjuk az L alakú 42 kivágásokat, valamint a 26 furatokat és 22 kereszthomyokat. Ugyanebben a lépésben alakítjuk ki az 52 széleket.

A 120 kihajlítási lépés során a sajtolt 104 szalagokból kihajlítjuk a 40 szárnyakat a 42 bevágásoknál, amikor is a 40 szárnyak a 104 sajtolt szalagok között egymást átfedően helyezkednek el. Ezeket az átfedő részeket látjuk el a 46 kötésekkel a következő 130 összekapcsolási lépésben. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a 46 kötés létrehozható számtalan egyéb, a korábbiakban nem ismertetett formában, például a 40 szárnyak között kialakított korcolással vagy másfajta összepattintós kapcsolattal. Kialakítható a kapcsolat ismét egy másik lehetséges változat szerint nejlon vagy egyéb kapcsokkal is, amelyek a 40 szárnyak végeit rögzítik - adott esetben állítható módon - egymáshoz. Mindazonáltal a 3., 4. és 5. ábrán bemutatott 46 kötés számos előnyt biztosít és a 40 szárnyak között megbízható kötést eredményez.

Az összekapcsolás után a kivágott és kihajlított 106 szalagokat elvágjuk, és létrehozzuk az 54 szalagvégeket, illetve a 10 tartókkal ellátott 50 modulokat a kívánt méretben.

A következő lépés ismét 140 sajtolás, amikor is sorról sorra egymás után kialakítjuk a 10 tartókat a már elkészített 22 kereszthomyok és 26 furatok helyén.

A 140 sajtolás után az 50 modulok készen vannak, és már csak a 150 összerakás és 160 csomagolás van hátra.

Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti megoldásnál nem alkalmazunk alaplapokat, hanem a tartókat tartalmazó modulokat közvetlenül a padlóra erősítjük, igen jelentős anyagmegtakarítás érhető el. További előny, hogy a tartók ugyanabból a sima acélszalagból készíthetők, amelyek a modulokat alkotó hálózatot, azaz az összekötő szalagrészeket és a szárnyakat alkotják. Ennek megfelelően a modulok előállítása is lényegesen egyszerűbb a hagyományos eljárásokénál.

Természetesen lehetséges más eljárások alkalmazása is a találmány szerinti padlózat elemeinek előállítására. Készíthetők például először 10 tartók sima szalagokon, és a 40 szárnyak ezt követően kerülnek kivágásra és kihajlításra a szalagokból. Ilyenkor önálló szalagokat lehet előállítani, amelyeken 10 tartók és 40 szárnyak vannak, és ezeket a szalagokat lehet később összekötni, és adott esetben modulokká alakítani.

Ismét egy másik megoldás szerint a szalagokat nem szárnyak, hanem egyéb alkalmas elemek segítségével lehet modulokká egyesíteni.

Természetesen a bemutatott kiviteli példák csupán a találmány illusztrálására szolgálnak, és semmiképpen sem jelentenek korlátozást a csatolt igénypontok által meghatározott oltalmi körhöz képest. Nyilvánvaló, hogy a szakember az adott oltalmi körön belül még számtalan megoldást tud kialakítani a bemutatott kiviteli példákon kívül is.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Padlózat tartókkal és padlólapokkal, azzal jellemezve, hogy tartalmaz olyan szalagokat (32), amelyekben legalább két, padlólapokat (60, 172) hordozó tartó (10, 180) és ezeket összekötő szalagrész (30) van kialakítva, valamint a szalagokat (32) összekötő elemeket.
2. Az 1. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a tartók (10, 180) központi felső részből (20) és a felső részt (20) hordozó, bordákkal (18) és sarkaiknál lekerekített résszel (14) ellátott lábakból (12) állnak.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a szalag (32) fémszalag.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a födémhez rögzítő elemekkel van ellátva.
5. Az 1. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a szalagokat (32) összekötő elemek a szalagokból (32) kihajlított szárnyak (40,41,43).
6. Az 5. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a szárnyak (40, 41, 43) egymást átfedik, és kapcsokkal (46) vannak összekötve.

HU 219 069 Β
7. Az 1. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a padlólapokat (60,172) a tartókhoz (10,180) erősítő eleme van.
8. A 7. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a padlólapokat (60, 172) a tartókhoz (10,180) erősítő elem a padlólapokat (60, 172) egy tárcsához (188) szorító kötőelem.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a tartók (10,180) és a padlólap (60, 172) csatornákat alkotnak, és a csatornákban vezetékeket rendező elemek vannak.
10. A 9. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a rendezőelemek a tartók (10,180) közé illeszkedő csatlakozódobozok (70).
11. A 10. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a csatlakozódobozok (70) magassága azonos a tartók (10, 180) magasságával, és a csatlakozódoboz (70) felső peremei (78) legalább két tartóval (10, 180) vannak érintkezésben.
12. A 11. igénypont szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy a szalagokat (32) elektromosan összekötő elemei vannak.
13. A 9-12. igénypontok bármelyike szerinti padlózat, azzal jellemezve, hogy meglévő padlóra helyezhető modulokból (50) áll.
14. A 13. igénypont szerinti padlózat, azzaljellemezve, hogy egy csatlakozódoboz (70) tartalmaz

a) egymáshoz kapcsolódó oldalfalakból (72) kialakított keretet,

b) az oldalfalak (72) felső részénél kivágásokkal (80) ellátott peremeket (78),

c) a keretben kialakított és konnektorral (82) ellátott legalább egy nyílást, valamint

d) a konnektorokat (82) rögzítő elemeket.
15. Eljárás padlózat tartóinak kialakítására, azzaljellemezve, hogy legalább két szalagból (32) tartókat (10, 180) alakítunk ki, majd a szalagokat (32) egymáshoz kapcsoljuk.
16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mindegyik szalagon (32) keresztirányú szárnyakat (40,41,43) alakítunk ki.
17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartók (10, 180) felső részében kereszthornyot alakítunk ki.
18. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szalagok (32) összekapcsolását a szalagokon (32) lévő keresztirányú szárnyaknak (40, 41, 43) a szomszédos szalagokhoz (32) történő kapcsolásával végezzük el.