HU219039B - Eljárás és berendezés földbe fektetett vagy fektetendő cső húzására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás földbe fektetett vagy fektetendő csőnek egyföld felszíne alatti, onnan hozzáférhető gödörbe történő húzására,amelynek során a gödörben egy húzóelemmel kapcsolatban állóhúzóberendezést használnak úgy, hogy a húzóelemet a csövönkeresztülvezetik, és a húzóelemmel vagy a csőnek húzási irányban hátsóvégét vagy húzási irányban elülső végét megfogják, és a húzóelemet acsővel együtt szakaszosan a gödör felé húzzák úgy, hogy ahúzóberendezéssel minden egyes lépésben egy előrelöketet és egyhátralöketet hajtanak végre, ahol a húzóelemet (3) a hátralöket alatta húzóelem (3) előrelöket alatti rugalmas megnyúlása következtébenkeletkezett feszültségnek megfelelő feszültség alatt tartják. Azáltal,hogy a húzóelemet a hátralöket alatt akkora feszültség alatt tartják,amely megfelel a húzóelem előrelöket alatti rugalmas megnyúlásának, ahúzóelemet megszakítás nélkül elasztikusan megnyúlt állapotábantartják úgy, hogy ezzel kiesik a minden egyes lépés során egyébkéntlejátszódó megnyúlás-visszahúzódás folyamat. A találmány tárgyatovábbá berendezés a találmány szerinti eljárás megvalósítására,amelynek a csövön keresztülvezetett és ahhoz húzási irányban hátsóvégén vagy húzási irányban elülső végén húzóerőt kifejtő módonkapcsolódó, rugalmasan megnyújtható húzóeleme, valamint a gödörbenelrendezett és a húzóelem húzási irányban elülső végével kapcsolatbanálló, és előrelöketből és hátralöketből álló, húzóütemet kifejtőhúzóberendezése van, és az előrelöket alatt a húzóelemmel (3)kapcsolódó húzószervvel, valamint a hátralöket alatt a húzóelemmel (3)kapcsolódó tartószervvel van ellátva. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás földbe fektetett vagy fektetendő csőnek egy föld felszíne alatti, onnan hozzáférhető gödörbe történő húzására, amelynek során a gödörben egy húzóelemmel kapcsolatban álló húzóberendezést használunk úgy, hogy a húzóelemet a csövön keresztülvezetjük, és a húzóelemmel vagy a csőnek húzási irányban hátsó végét vagy húzási irányban elülső végét megfogjuk, és a húzóelemet a csővel együtt szakaszosan a gödör felé húzzuk úgy, hogy a húzóberendezéssel minden egyes lépésben egy előrelöketet és egy hátralöketet hajtunk végre. A találmány tárgya továbbá a fenti eljárást megvalósító berendezés, amelynek a csövön keresztülvezetett és ahhoz húzási irányban hátsó végén, vagy húzási irányban elülső végén húzóerőt kifejtő módon kapcsolódó, rugalmasan megnyújtható húzóeleme, valamint a gödörben elrendezett és a húzóelem húzási irányban elülső végével kapcsolatban álló, és előrelöketből és hátralöketből álló húzóütemet kifejtő húzóberendezése van.

A DE-3733463 számú szabadalmi leírás földbe fektetett csövek kicserélésére vonatkozó eljárást ismertet, amelynek során egy behúzógödör és egy célgödör közötti szakaszon a régi csövet eltávolítják, és annak helyére új csövet húznak be. Ehhez egy közös húzóberendezéssel előbb a régi csövet a célgödörhöz húzzák, és abban összetörik, és az új csövet a régi csövet követően húzzák a behúzógödörből a célgödörig. A húzóberendezés az új cső húzásirányban hátsó végét fogja meg, és ennek révén a régi cső és az új cső egymással érintkező végeikkel a közöttük fellépő erők felvételére és átadására szolgáló adapteren keresztül alakzáró kapcsolatba kerülnek. Egymással csavarkötéssel összekötött, több rövid rúdból álló húzórúdként kiképzett húzóelemet tolnak át mindkét csövön, majd összekapcsolják az új cső hátsó végével, valamint a húzóberendezéssel. Ezt a húzórudat aztán lépésenként a célgödörbe húzzák a két csővel együtt, amelynek során a húzóberendezés minden egyes lépésben a teljes húzóerőt a húzórúdra kifejtve egy előre irányú löketet, valamint a húzórudat tehermentesítő hátralöketet hajt végre. Ha azonban hosszú csöveket vagy több csőből összeállított csővezetékeket kell kicserélni, igen nagy húzóerőkre lehet szükség. Ilyen esetben a húzóelem rugalmas nyúlása az előrelöket során akkora lehet, hogy az a lökethossz jelentős részét, adott esetben akár annak több mint felét is kiteheti. Mivel a húzóelem terhelése és tehermentesítése minden lépésben lejátszódik, azaz a húzóelem rugalmasan megnyúlik, majd ezt követően visszahúzódik, a csövek tényleges előremozdulása egy lépésben a húzóberendezés lökethossza és a húzóelem tényleges rugalmas megnyúlása különbségének felel meg. így a csövek mozgatása egy lépésben lényegesen kisebb lesz, mint magának a húzóberendezésnek a lökethossza, ezzel pedig lényegesen csökken a húzóberendezés teljesítménye, illetve hatásfoka is.

A találmánnyal célunk ezért földbe fektetett vagy fektetendő csőnek egy, a föld felszíne alatti, onnan hozzáférhető gödörbe történő behúzására alkalmas olyan eljárás létrehozása, amelynél a cső lépésenkénti előremozdításánál a húzóberendezés teljes lökethosszát ki tudjuk használni, és ezzel nagy húzóerőknél sem csökken le a húzóberendezés hatásfoka észrevehető mértékben.

A kitűzött feladatot egyrészt olyan eljárással oldottuk meg, amelynél egy húzóelemmel kapcsolatban álló húzóberendezést használunk úgy, hogy a húzóelemet a csövön keresztülvezetve annak húzási irányban hátsó végét fogjuk meg, vagy a húzóelemmel a csőnek húzási irányban elülső végét ragadjuk meg, és a húzóelemet a csővel együtt lépésről lépésre húzzuk a gödör felé úgy, hogy a húzóberendezéssel minden egyes lépésben egy előrelöketet és egy hátralöketet hajtunk végre, és továbbfejlesztésünk értelmében a húzóelemet a hátralöket alatt a húzóelem előrelöket alatti rugalmas megnyúlásának megfelelő feszültség alatt tartjuk.

Azáltal, hogy a húzóelemet a hátralöket alatt akkora feszültség alatt tartjuk, amely megfelel a húzóelem előrelöket alatti rugalmas megnyúlásának, a húzóelemet megszakítás nélkül elasztikusán megnyúlt állapotában tartjuk úgy, hogy ezzel kiesik a minden egyes lépés során egyébként lejátszódó megnyúlás-visszahúzódás folyamat. Mivel a húzóberendezés a gödörnek a húzási útvonal felé néző, ellenágyazást képező falán támaszkodik fel, amelyet a terhelés-tehermentesítés folyamatos változása, a talaj fellazulása bizonytalanná tehet, eljárásunknak köszönhetően ezt az ellenágyazást is stabilabbá tesszük a folyamatos és állandónak tekinthető terheléssel.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a húzóelemnek a húzóberendezésben rögzített végét az előrelöket befejezése után húzási irányban tartjuk.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a csövet a gödörbe húzzuk, és a gödörbe való belépését követően felaprítjuk.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a csövet a gödörbe való belépését követően még a felaprítás előtt központosítjuk.

Előnyös továbbá, ha a csövet szétdaraboljuk.

Fentieken túlmenően előnyös, ha a csövet szétnyomjuk.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a csövet szétvágjuk.

Továbbá előnyös, ha a csövet az előrelöket alatt hosszirányban, és legalább egy előrelöketet követően kerületi irányban vágjuk szét.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja értelmében az előrelöketet és a hátralöketet a húzóberendezéssel terhelésfuggő sebességgel hajtjuk végre.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a húzóelemet több különálló szakaszból állítjuk össze úgy, hogy azokat kötőkarmantyúkkal egymással összecsavarozzuk, és a szakaszokat, a húzóberendezésből kilépve, a kötőkarmantyúk automatikus lecsavarásával leválasztjuk a húzóelem maradék részéről.

Előnyös továbbá, ha egy lefektetendő cső és a talaj közé kenőanyagot juttatunk be.

Fentieken túlmenően előnyös, ha a kenőanyagot a talaj megtámasztására, valamint a csőpálya stabilizálására nyomás alatt tartjuk.

HU 219 039 Β

A kitűzött feladatot másrészt a javasolt eljárás megvalósítására alkalmas berendezéssel oldottuk meg, amelynek a csövön keresztülvezetett és ahhoz húzási irányban hátsó végén vagy húzási irányban elülső végén húzóerőt kifejtő módon kapcsolódó, rugalmasan megnyújtható húzóeleme, valamint a gödörben elrendezett és a húzóelem húzási irányban elülső végével kapcsolatban álló, és előrelöketből és hátralöketből álló, húzóütemet kifejtő húzóberendezése van. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy az előrelöket alatt a húzóelemmel kapcsolódó húzószervvel, valamint a hátralöket alatt a húzóelemmel kapcsolódó tartószervvel van ellátva.

A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakja értelmében a húzószerv az előrelöketet és a hátralöketet kifejtő hajtóberendezéssel van összekötve.

A találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli alakja esetén a tartószerv húzási irányban szilárdan rögzített.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az előrelöketet és a hátralöketet kifejtő hajtóberendezés beállítható, terhelésfüggő, szállítóáramú hidraulikus szivattyú.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a húzóelemen előre meghatározott távközönként a húzószervvel és a tartószervvel kapcsolódó tartóelemek vannak elrendezve.

Fentieken túlmenően előnyös, ha a húzószerv és a tartószerv villa alakúan van kiképezve, és függőleges irányban mozgathatóan van ágyazva, és a tartóelemekkel összekapcsolódva azok között fogják közre a húzóelemet.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a húzószerv és a tartószerv szorítóékként van kialakítva, amely a húzóelemre ható hosszirányú erők iránya függvényében áll a húzóelemmel kapcsolatban.

Előnyös továbbá, ha a szorítóék a húzóelemmel való összekapcsolódási irányban elő van feszítve.

A találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a húzóelem és a szorítóékeknek a húzóelemmel érintkező felülete kapcsolódásnövelő módon meg van munkálva.

Ugyancsak előnyös, ha a húzóberendezésnek csőbelépési oldalon a cső fölött és alatt függőlegesen mozgathatóan elrendezett szorítópofákkal rendelkező központosító berendezése van.

Előnyös továbbá, ha a szorítópofákhoz meghatározott beállítási helyzetek vannak hozzárendelve.

Előnyös a fentieken túl, ha a húzóelem több különálló és egymással kötőkarmantyúkkal összekötött rúdszakaszokból álló húzórúdként van kialakítva, továbbá a húzóberendezésnek húzási irányban elülső végén hajtással társított, és a bele vezetett kötőkarmantyút a következő rúdszakaszról lecsavaró és ezzel az előző rúdszakaszt a többitől szétkapcsoló forgatóprizmát tartalmazó forgatóberendezés van elrendezve.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a húzószerv húzási irányban hasítókúppal van mereven öszszekapcsolva.

Előnyös továbbá, ha a gödörbe húzott csövet szétnyomó, a cső hossztengelyére merőlegesen mozgathatóan ágyazott sajtolópofát tartalmaz.

Előnyös még a találmány szerint, ha a gödörbe húzott csövet termikusán szétvágó, plazmaégőt tartalmazó vágóberendezése van.

Ugyancsak előnyös, ha a plazmaégők húzási irányban rögzített helyzetű forgókoszorún vannak elrendezve.

A fentieken túl előnyös a találmány értelmében, ha a vágóberendezésnek a húzóelemet védő védőeleme van.

A találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a védőelemet a szétvágandó csőbe bevezethető és a húzóelemet elfedő kerámiabevonatú hüvely alkotja.

A fentieken túlmenően előnyös, ha a gödörbe húzott cső felaprításánál keletkező port megkötő öblítőberendezéssel van ellátva.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a húzóelemet lánc, huzal vagy húzásálló tömlő alkotja.

Előnyös továbbá, ha egy talajban fekvő kihúzandó cső és egy, azzal egyidejűleg talajba fektetendő cső között mind a húzóelemmel, mind a kihúzandó csővel, mind a behúzandó csővel húzási irányban ható kapcsolatban álló adapter van elrendezve.

A találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a gödörben a kihúzandó cső oldali földfalon támaszkodó támlap van elhelyezve, amelyen a húzóberendezés támaszkodik, továbbá a támlap és a húzóberendezés között a támlapnak a csőtengelyre merőlegestől eltérő ferde helyzetét kompenzáló hidraulikus hengerek vannak behelyezve.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha vízszintes és függőleges kompenzációt végző négy hidraulikus hengert tartalmaz.

A fentieken túlmenően előnyös, ha a legnagyobb megengedett ferde helyzet túllépését érzékelő végálláskapcsolókat tartalmaz.

A találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a gödörben a kihúzandó cső oldali földfalon feltámaszkodó támlap meg van hajlítva és a talaj felszínével párhuzamosan húzódó, a földfalra ráfekvő szára van.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a szögben meghajlított támlap vízszintes szára és a talaj felszíne közötti távolságot kiegyenlítő hidraulikus bélyegek vannak a szár alsó oldalán elrendezve.

Előnyös végül a találmány értelmében, ha a vízszintes száron járulékos terhelést biztosító súlyok vannak elhelyezve.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt eljárást megvalósító berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti húzóberendezés egy első lehetséges kiviteli alakjának vázlatos felépítését mutatja; a

2. ábrán egy húzóvilla vagy tartóvilla nézete látható, a

3. ábra a húzóvillát és a hasítókúpot és azok megvezetését mutatja felülnézetben, a

HU 219 039 Β

4. ábrán egy húzórúd egyes Hídelemeinek szétcsatolásához szükséges forgatóprizma nézete látható, az

5. ábrán a találmány szerinti húzóberendezés egy második lehetséges kiviteli alakjának a húzóberendezés és egy húzórúd kapcsolatát biztosító szorítóberendezése metszetét tüntettük fel, a

6. ábra az 5. ábra szerinti szorítóberendezés A nyíl irányú nézete, a

7. ábra az ellenágyazást megvalósító támlapnak a húzóberendezéshez képest mozgó ágyazására szolgáló berendezést mutat, és a

8. ábrán egy meghajlított, illetve tört ellenágyazást megvalósító támlap nézetét tüntettük fel.

Az 1. ábrán példaképpen bemutatott találmány szerinti kiviteli alak úgynevezett célgödörben található, amelyből az ábrán csupán a húzás folyamán ellenágyazásként szolgáló 1 földfalat tüntettük fel. Ebbe az földfalba olyan talajnyílás torkollik, amelyben tulajdonképpen a kihúzandó 2 cső található. Az 1. ábrán a csőnek csupán a felső felét tüntettük fel. A 2 csövön húzórúd van keresztülvezetve, amely például egy alkalmas horgonylemezzel a 2 cső húzási irányban hátulsó végét fogja meg úgy, hogy a célgödör felé irányuló húzóerőket a 3 húzórúd a 2 csőre tudja továbbítani. A 2 cső egy kihúzandó, valamint egy a mögött elhelyezkedő behúzandó csőből állhat, melyek arra alkalmas adapterrel össze vannak kötve egymással. A 3 húzórúd természetesen ehhez az adapterhez is csatlakoztatható úgy, hogy a régi csövet ebből az adapterből a 3 húzórúddal tudjuk kihúzni, és az adapterrel szilárdan összekötött új csövet húzzuk be. Ehhez az adapterben szilárdan rögzített biztosítórudazatot vezetünk keresztül az új csövön, és annak húzási irányban hátulsó végén az új cső átmérőjét meghaladó méretű biztosítólemezzel kapcsoljuk össze, miáltal a behúzandó új csőben lévő karmantyús kötések nem tudnak szétcsúszni.

Ez a rajzon nem látható adapter a kihúzandó régi és behúzandó új cső méretéhez illeszkedik, és átmérőváltozás esetén tágítókúpként van kiképezve. A csőátmérőt meghaladó összekötőkarmantyú-átmérő miatt a cső és a talaj között rés keletkezik, és a talaj megtámasztása, illetőleg a csőútvonal stabilizálása céljából ezért tixotrop folyadékot nyomhatunk a résbe, hogy azt teljesen kitöltsük. Ilyen esetben ez a tixotrop folyadék mind támasztékként, mind pedig a húzásnál együtt ható kenőanyagként szolgál.

A 3 húzórúd több rövid rúdelemből van összeállítva, amelyek két-két szomszédos rúdelem egymás felé néző végeire felcsavarozott kötőkarmantyúkon keresztül vannak egymással összekötve. A 3 húzórúd adott távolságokban 4 tartókarmantyúkat hordoz, melyek segítségével előrelöketnél a 2 csövet egy lökethossznyit kihúzzuk a talajból, hátralöketnél pedig a 3 húzórudat annak rugalmas megnyúlása következtében létrejött feszültség alatt tartjuk.

A húzóberendezésnek merev 5 kerete van, amelynek az 1 földfal felé eső oldalán ellenágyazást megvalósító 6 támlap található. A 6 támlapon 7 merevítőlap van elrendezve, amelyen a 2 csövet központosító, alsó és felső 8, 9 szorítópofákból álló központosító berendezés van kialakítva. Mindkét 8, 9 szorítópofa a 2 cső hossztengelyére merőlegesen eltolhatóan van felerősítve úgy, hogy a központosítás során előbb a felső 8 szorítópofát mozgatjuk el a 2 cső irányában mindaddig, amíg a húzóberendezés középvonala fölött a 2 cső fél átmérőjének megfelelő távolságba kerül, majd ezt követően az alsó 9 szorítópofát mozgatjuk a 8 szorítópofa felé mindaddig, amíg szilárdan megfogja a 2 csövet. Ebben a helyzetben a 2 cső pontosan középen húzódik, így a később részletezésre kerülő 10 hasítókúpot pontosan be tudjuk vezetni a 2 csőbe anélkül, hogy annak elülső peremére felütközne.

A 10 hasítókúp alsó felét az 1. ábrán metszetben rajzoltuk be. A 10 hasítókúp központos furatán van a 3 húzórúd a rászerelt kötőkarmantyúkkal és 4 tartókarmantyúkkal átvezetve, és húzási irányban két 11 vezetősínen (lásd a 3. ábrát) van eltolhatóan ágyazva, és az ábrán nem látható hajtás az előrelöket során a 3 húzórúddal és az azzal összekapcsolt 2 csővel egy löketnyi hosszon húzási irányban mozgatja, hátralöket során pedig a mozdulatlan 3 húzórúdhoz és 2 csőhöz képest egy lökethossznyit a húzási irány ellen mozgatja, minek következtében a központosított 2 cső roncsolt elülső végébe behatol és azt tovább töri.

A 10 hasítókúppal 12 húzóvilla van mereven összekötve, amely ezért ugyanazokat a mozgásokat végzi a húzási iránnyal egyezően, illetve azzal ellentétesen, mint a 10 hasítókúp. A 12 húzóvillát a 2. ábrán elölnézetben ábrázoltuk. A 12 húzóvillának két mozdulatlanul álló 13 szára van, melyek között 14 lap van előnyösen hidraulikusan felfelé és lefelé mozgathatóan ágyazva. A 14 lap alsó oldalán 15 bevágás van kiképezve, amely akkora méretű, hogy a 3 húzórudat be tudja fogadni, de egy 4 tartókarmantyút már nem. A 14 lap ezért felső állásában úgy helyezkedik el a 3 húzórúd fölött, hogy a 3 húzórúd szabadon tud mozogni a húzási irányban, és azzal ellentétesen is anélkül, hogy mozgását valamelyik 4 tartókarmantyú akadályozná, a 14 lap alsó állásában azonban ráfog a 3 húzórúdra két 4 tartókarmantyú között, így a 3 húzórúd mozgása mind húzási irányban, mind azzal ellentétesen a 14 lapra felütköző 4 tartókarmantyúk által behatárolt.

Az 5 keretet húzási irányban elülső végén lezáró 16 lemezen 17 tartóvilla van szilárdan rögzítve, amely a 12 húzóvillával azonos módon van kialakítva azzal az eltéréssel, hogy annak hivatkozási jellel külön nem azonosított és külön nem látható lemeze ugyan szintén felfelé és lefelé mozgathatóan van ágyazva, maga a 17 tartóvilla azonban a húzási irányban vagy azzal ellentétesen. A 16 lemeznek a 17 tartóvillához képest ellentétes oldalán 18 forgatóberendezés van felerősítve, amelynek a 3 húzórúddal egytengelyű hajtott 19 forgatóprizmája van forgathatóan elrendezve. A 19 forgatóprizmát a 4. ábrán elölnézetben külön is feltüntettük. A 19 forgatóprizmának központos 20 kulcsnyílása van, amely akkora, hogy mind a 3 húzórúd, mind pedig az azon rögzített 4 tartókarmantyúk átférnek rajta. A 3 húzórudat alkotó egyes Hídelemeket összekötő kötőkarmantyúk kül4

HU 219 039 Β ső felülete hatlapként van kialakítva, és a 19 forgatóprizma 20 kulcsnyílásának belső fala is csillagkulcsszerűen van kialakítva, ezért a rúdelemeket egybefogó kötőkarmantyúk a 19 forgatóprizma megfelelő szöghelyzetében abba betolhatok, azonban ott hozzá képest legfeljebb 30°-os szögben fordíthatók el. A húzási művelet során előbb a legelöl elhelyezkedő kötőkarmantyú kerül a 18 forgatóberendezés 19 forgatóprizmájához, és ha a hatlap alakú kötőkarmantyú és a 19 forgatóprizma 20 kulcsnyílása nem esik egybe, akkor a 19 forgatóprizmát kismértékben el kell fordítani, amíg a kötőkarmantyú annak 20 kulcsnyílásába be tud lépni. Ezt a műveletet megkönnyíti a már említett köztük lévő 30°-os játék. Ha a kötőkarmantyú teljesen besüllyedt a 19 forgatóprizma 20 kulcsnyílásába, a húzási műveletet megszakítjuk, vagy pedig már eleve úgy állítjuk be, hogy ennél a pozíciónál az előrelöket éppen befejeződik, és ezt követően a 19 forgatóprizma forgatásával lecsavarozzuk a kötőkarmantyúkat mindkét rúdelem végéről, és a legelső födelemet leválasztjuk a 3 húzófödról. Az is lehetséges, hogy külön kötőkarmantyúk és 4 tartókarmantyúk helyett ezeket kombináljuk, azaz a 4 tartókarmantyúk legalább egy részét a 3 húzórudat alkotó különálló födeleinek összekötésére is felhasználjuk. Ehhez a 4 tartókarmantyúk külső felületét legalább részben szintén hatlap alakúra kell kiképeznünk.

Az automatikus szétkapcsolás biztonsági okokból is javasolt, mivel a húzás művelete alatt lehetőleg nem szabad személynek tartózkodnia a célgödörben. Mivel a 3 húzórudat a hátralöket alatt is feszültség alatt tartjuk, az egyes födeleinek kézi szétkapcsolása esetén túlságosan nagy a balesetveszély.

Maga a húzási folyamat a következőképpen zajlik. Miután a 3 húzórudat átdugtuk a 2 csövön, és annak hátulsó végén feltámasztottuk, a 12 húzóvillát a 10 hasítókúppal együtt húzási irányban hátulsö állásába visszük - ezt az 1. ábrán folyamatos vonallal jelöltük - és a 12 húzóvilla 14 lapja felső állásban található. A 14 lapot ezután lesüllyesztjük, és a 12 húzóvilla a 10 hasítókúppal együtt egy előrelöketet hajt végre úgy, hogy az 1. ábrán pontvonallal jelölt helyzetbe mozog át. Ennek során a 14 lap nekiütközik az előtte fekvő 4 tartókarmantyúnak, és azon át a 3 húzórudat és a 2 csövet a löketnek megfelelő hosszon kihúzza a talajból. A 4 tartókarmantyúk közötti távolságokat úgy választottuk meg, hogy a 17 tartóvillának az addig a felső állásában található és most leengedett lapja közvetlenül az előremozdult 4 tartókarmantyú mögé süllyed. Ekkor már felemelhetjük a 12 húzóvilla 14 lapját anélkül, hogy a rugalmasan megnyúlt, pillanatnyilag a 17 tartóvilla által helyzetében megtartott 3 húzóföd visszahúzódhatna. Ezután a 12 húzóvillát és a 10 hasítókúpot újra a hátulsó állásba mozgatjuk, a 10 hasítókúp ennek során behatol a központosán megfogott 2 csőbe, és annak végét széttöri. Ezután a 12 húzóvilla 14 lapját újból leengedjük, és az az előrelöket során újból közvetlenül egy 4 tartókarmantyú mögé kerül, és azt a már korábban ismertetett módon előremozgatja, így az előrelöketet teljes mértékben ki tudjuk használni. Ha a 12 húzóvilla 14 lapját leengedtük, és az a 3 húzórudat megtartja, a 17 tartóvilla lapját is felemelhetjük, majd végrehajthatjuk a következő előrelöketet. Ezen a módon a 3 húzórudat csupán a húzási művelet legelején, egyetlen alkalommal nyújtjuk meg rugalmasan, és ezt a rugalmas megnyúlást a teljes húzási folyamat alatt fenntartjuk. A 19 forgatóprizmával végrehajtott szétkapcsolásokat, valamint a 2 cső központos beszorítását a 8, szorítópofákkal az egyes húzási lépésekkel időben koordináljuk.

A 12 húzóvilla és a 10 hasítókúp húzási irányú és azzal ellentétes eltolását előnyösen hidraulikus hajtással végezzük, amelyhez terhelésfúggő szállítási áramú beállítható hidraulikus szivattyút használunk. Ez kisebb terheléseknél nagyobb sebességeket enged, azaz különösen a csaknem teljesen terhelésmentes hátralöket alatt, valamint az előrelöket alatt is, ha már a 2 cső megmozdult, mivel mozgó 2 cső esetében a súrlódás lényegesen kisebb, mint a még álló 2 cső megmozdítása során.

Arra is lehetőség van, hogy az automatikus 18 forgatóberendezést elhagyjuk, és az egyes födeleinek szétkapcsolását, azaz a kötőkarmantyúk lecsavarozását kézi úton hajtsuk végre. Mivel ehhez azonban szükség van a személyzet jelenlétére a célgödörben, a 3 húzórudat biztonsági okokból a kötőkarmantyúk lecsavarozása alatt nem szabad feszültség alatt tartanunk. Mivel egy ilyen födelem leválasztása mindenképpen több, például három vagy négy előrelöket után válik esedékessé, a 3 húzórudat is csupán több előrelöket után kell tehermentesítenünk, míg a többi előrelöket alatt a találmány szerint állandóan feszültség alatt tartható. A találmány szerinti eljárás ezen fő előnye így lényegében változatlanul megmarad.

A húzóelemet sem kell feltétlenül 3 húzófödként kialakítanunk, hanem például láncként, kötélként vagy húzásálló tömlőként is kialakíthatjuk, aminek az lenne az előnye, hogy nincs többé szükség külön 18 forgatóberendezésre.

Amennyiben kis, például 150 mm-nél kisebb átmérőjű csöveket kell kihúznunk, akkor viszonylag bonyolult a 10 hasítókúp bevezetése a kihúzott 2 csőbe, hiszen a húzóelem a csőkeresztmetszet nagy, esetenként döntő részét elfoglalja. Ebben az esetben célszerű, ha a hasítókúp helyett egy, kívülről a 2 csőre ható aprító/roncsoló berendezést használunk, amelynek két, a 2 cső hossztengelyére merőlegesen összeszorítható sajtolópofája van, amelyek a csövet szétnyomják, szétroncsolják.

Ha a kihúzandó 2 cső acélból készült, akkor természetesen nincs arra mód, hogy az eddig ismertetettek szerint roncsoljuk szét a már kihúzott csőszakaszt, hanem azt mindenképpen darabolnunk kell. Erre a célra előnyösen plazmaégős vágóberendezést használhatunk. A plazmaégők célszerűen tengelyirányban mozdulatlan, a 2 csövet körülvevő forgókoszorún vannak rögzítve, amelyek az előrelöket alatt a 2 csövet hosszirányba vágják szét, és egy vagy több előrelöket után a forgókoszorút elforgatjuk, miáltal a 2 cső kerülete mentén is feldarabolódik. A szétvágás előtt a 2 cső leválasztandó részébe kerámiabevonatú hüvelyt helyezünk, amely a húzóelemet körülvéve gondoskodik annak termikus, vala5

HU 219 039 Β mint mechanikus védelméről. Ha a 2 csövön valamilyen külső bevonat, például bitumen vagy kátrány található, akkor ezt még a szétvágás előtt el kell távolítani a leendő vágási helyekről. Erre a célra a plazmaégőkkel megfelelő módon társított csiszolótárcsákat használhatunk.

Különösen azbeszttartalmú csövek esetén ajánlatos a darabolóberendezés öblítőberendezéssel való kiegészítése úgy, hogy a darabolás során keletkező port az öblítőfolyadék megkösse, és az ne kerüljön így a levegőbe.

Az 5. és 6. ábrán a 3 húzórúd és a húzóberendezés közötti, a húzóerők átvitelére szolgáló további lehetséges kapcsolat látható. A kapcsolatot ennél a kiviteli alaknál egy szorítóberendezés hozza létre. Egy-egy szorítóberendezés szolgál húzószervként és tartószervként, ahol a húzószervként szolgáló szorítóberendezés tengelyirányban előrelöketet és hátralöketet hajt végre, míg a tartószervként szolgáló szorítóberendezés tengelyirányban nem mozog. Ennél a kapcsolatnál az első kiviteli alaknál ismertetett reteszelemekre a 3 húzórúdon, valamint a 12 húzóvilla és a 17 tartóvilla emelését és süllyesztését végző hidraulikus hajtásra nincs szükség.

A húzószervnél a tartószervnél azonosan kialakított szorítóberendezéseknek, a tartószervnél az 5 kereten tengelyirányban szilárdan rögzített és a húzószervnél a 11 vezetősíneken az előrelöketet és a hátralöketet megvalósító kereszttartón rögzített 21 rögzítőlapja van. A 21 rögzítőlapon annak irányában szűkülő kúpos nyílású 22 tömb van felerősítve. A kúpos nyílásban annak kúpszögéhez igazodó, legalább két különálló szegmensből álló 23 ékelőkúp van behelyezve. A 23 ékelőkúpot másik végükkel 25 tartórúdon feltámaszkodó 24 rugók nyomják a kúpos nyílásban a 22 tömbhöz.

A 23 ékelőkúpnak középső furata, és abban vele szilárdan összekötött 26 szorítópofái vannak. A 3 húzórudat ezeken a 26 szorítópofákon keresztül vezetjük el. A 3 húzórúdnak külső felületén ráhengerelt menete van, amely egy 27 kötőkarmantyú belső menetével kapcsolódhat úgy, hogy rajta keresztül össze tudjuk kötni egymással az egyes rúdelemeket. A 26 szorítópofák belső oldalukon komplementer profillal vannak ellátva, ezért amikor a 26 szorítópofák kapcsolatba kerülnek a 3 húzórúddal, nagy húzóerők átvitelére képesek anélkül, hogy közöttük relatív elmozdulás lépne fel.

Ha az 5. ábrán bemutatott, húzóelemként szolgáló rögzítőberendezést egy előrelöket alatt A nyíllal ellentétes irányban mozdítjuk el, akkor a 23 ékelőkúpot a 3 húzórúd előbb megtartja, miáltal még mélyebben benyomódik a 22 tömb nyílásába, és ezzel még erősebben rászorul a 3 húzórúdra. Ha az elemek közötti kapcsolat olyan szilárddá válik, hogy a 2 cső kihúzásához, illetve behúzásához szükséges húzóerő már átadható, akkor a 3 húzórudat ez a szorítóberendezés magával viszi. Ezt az állapotot az 5. és 6. ábra felső fele mutatja. Az ábrák alsó fele a hátralöket alatti állapotot mutatja. Ekkor a 3 húzórúd állva marad, míg a szorítóberendezés az A nyíl irányában mozdul el. A relatív elmozdulás következtében a 23 ékelőkúp a 24 rugók ereje ellenében enyhén kimozdul a 22 tömb nyílásából, és a 26 szorítópofák lazán fekszenek fel a 3 húzórúdon. Mivel a 27 kötőkarmantyúk mindkét oldalukon, a 26 szorítópofák pedig egyik oldalukon le vannak ferdítve, egymásnak ütközésük során a ferde felületeken elcsúsznak, és így a 23 ékelőkúp még inkább kinyomódik a 22 tömb nyílásából, míg a 3 húzórúddal párhuzamos felületeik egymáson súrlódnak. Ezen a módon a szorítóberendezés el tudja végezni a hátralöketet úgy, hogy a 3 húzórudat a másik, akkor tartószervként szolgáló szorítóberendezés szilárdan tartja.

A tartószervként szolgáló szorítóberendezés a húzószervként szolgáló szorítóberendezéssel azonosan irányítottan helyezkedik el. Az előrelöket alatt a 3 húzórúd az A nyíllal szemben mozog. Ekkor a 23 ékelőkúpot a 3 húzórúd és az álló szorítóberendezés közötti relatív elmozdulás kimozgatja a 22 tömb nyílásából úgy, hogy a 26 szorítópofák a 3 húzórúdon súrlódva csúsznak. A hátralöket alatt a húzószerv az A nyíl irányában mozdul el, és a húzószerv által elengedett 3 húzórúd rugalmas megnyúlása következtében megpróbálja ezt a mozgást követni. Ennek során azonban a tartószervként szolgáló szorítóberendezés 23 ékelőkúpját benyomja a 22 tömb nyílásába úgy, hogy a 3 húzórúd és a 26 szorítópofák között szoros kapcsolat jön létre, amely a 3 húzórúd 20-30 mm-es elmozdulása után olyan szilárd lesz, hogy a 3 húzórudat meg tudja tartani az annak rugalmas megnyúlása által létrejött feszültség alatt, míg a húzószervként szolgáló szorítóberendezés végrehajtja a hátralöketet.

A 7. ábrán felülnézetben feltüntettünk egy célgödröt és egy abban telepített húzóberendezést. Ez a húzóberendezés hasonló kialakítású az 1. ábrán bemutatotthoz, azonban annyiban eltér attól, hogy az 1 földfalon támaszkodó 6 támlapja nincs mereven összekötve az kerettel, hanem hidraulikusan előfeszített 28 hengereken keresztül kapcsolódik azzal. A bemutatott esetben négy ilyen 28 hengert használunk, amelyek dugattyúi kapcsolatban állnak a 7 merevítőlappal.

Mivel gyakran bekövetkezik, hogy az 1 földfal a rá kifejtett erőknek köszönhetően egyenetlenül enged, és többé nem a 2 cső hossztengelyére merőlegesen húzódik, ezért az 5 keret hossztartói deformálódhatnak. Mivel ezen túlmenően a húzás tengelye és a kihúzandó 2 cső hossztengelye is különválik, keresztirányú erők hatnak a 3 húzórúdra, amelyek járulékos hajlító igénybevételként a 3 húzórúd túlterheléséhez vezethetnek. Annak érdekében, hogy a húzóberendezés 5 keretén a támlap merev rögzítése által előállt hátrányt elhárítsuk, inkább a 7. ábrán bemutatott megoldást alkalmazzuk, ahol a hidraulikus 28 hengereknek köszönhetően a 6 támlap mozgó, csaknem „önbeálló” ágyazást valósít meg. A bemutatott kiviteli alaknál a 6 támlap anélkül igazodhat hozzá az 1 földfal esetleges ferdeségeihez, hogy hajlítóerők hatnának a célgödörben oldalirányban és adott esetben ellentétes végén is megtámasztott 5 keretre. Ez az illesztés azonban nem valósítható meg korlátlanul, mivel túl erős ferdeségeknél a 6 támlap és az 1 földfal közötti keresztirányú erők következtében a húzóberendezés elcsúszhat. Megközelítőleg 7°-ig teijedő dőlésszögeket azonban minden további nélkül kompen6

HU 219 039 Β zálhatunk. Ha ezt az értéket túllépjük, akkor megfelelő véghelyzetkapcsolók lépnek működésbe, amelyek a berendezést leállítják.

A 8. ábrán egy különlegesen sarkos vagy hajlított támlapot tüntettünk fel, amelynek az 1 földfalnak nekinyomódó függőleges 29 szára és arra merőleges, tehát a földfelszínnel párhuzamos 30 szára van. A 29 száron a 3 húzórúd, illetve a kihúzandó 2 cső számára 31 nyílás van kiképezve. A 8. ábrán bemutatott támlap elsősorban olyan 2 csövek húzásához használható, amelyek viszonylag közel helyezkednek el a föld felszínéhez. Ilyen esetekben egy lapos támlap esetén fennáll annak a veszélye, hogy a föld a támlap felső része mögött elomlik. Ennek megakadályozására szolgál a vízszintes 30 szár. Mivel a kihúzandó 2 csövek azonban különböző mélységekben húzódnak, a 30 szár alatt több, az ábrán négy hidraulikusan működtethető 32 bélyeg van elrendezve, amelyek a 30 szárra merőlegesen kitolhatok, és ezzel a 30 szár és a talajfelszín közötti mindenkori távolságot áthidalják. Ennek érdekében a 30 szárban megfelelő hidraulikus 33 sajtók vannak beépítve. A 32 bélyegek által a talajra kifejtett nyomás megakadályozza a föld leomlását. Nagy húzóerők vagy teljesen utánengedő talaj esetén a 30 szárat külön súlyokkal még járulékosan is megterhelhetjük.

Claims (39)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás földbe fektetett vagy fektetendő csőnek egy föld felszíne alatti, onnan hozzáférhető gödörbe történő húzására, amelynek során a gödörben egy húzóberendezés húzóelemét a csövön keresztülvezetjük, a húzóelemmel vagy a csőnek húzási irányban hátsó végét vagy húzási irányban elülső végét megfogjuk, és a húzóelemet a csővel együtt szakaszosan, lépésenként a gödör felé húzzuk úgy, hogy a húzóberendezéssel minden egyes lépésben egy előrelöketet és egy hátralöketet hajtunk végre, azzal jellemezve, hogy a gödörben egy tartószervvel a húzóelemet (3) a hátralöket alatt a húzóelem (3) előrelöket alatti rugalmas megnyúlása következtében felvett állapotában megtartjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a húzóelemnek (3) a húzóberendezésben rögzített végét az előrelöket befejezése után húzási irányban megtartjuk.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csövet (2) a gödörbe húzzuk, és a gödörbe való belépését követően felaprítjuk.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csövet (2) a gödörbe való belépését követően, még a felaprítás előtt központosítjuk.
5. 5. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csövet (2) szétdaraboljuk.
6. 6. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csövet (2) szétnyomjuk.
7. 7. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a csövet (2) szétvágjuk.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csövet (2) az előrelöket alatt hosszirányban, és legalább egy előrelöketet követően kerületirányban vágjuk szét.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az előrelöketet és a hátralöketet a húzóberendezéssel terhelésfüggő sebességgel hajtjuk végre.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a húzóelemet több különálló szakaszból állítjuk össze úgy, hogy azokat kötőkarmantyúkkal egymással összecsavarozzuk, és a szakaszokat a húzóberendezésből kilépve a kötőkarmantyúk automatikus lecsavarásával leválasztjuk a húzóelem maradék részéről.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fektetendő cső és a talaj közé kenőanyagot juttatunk be.
12. 12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kenőanyagot a talaj megtámasztására, valamint a csőpálya stabilizálására nyomás alatt tartjuk.
13. 13. Berendezés az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás megvalósítására, amelynek a csövön keresztülvezetett és ahhoz húzási irányban hátsó végén vagy húzási irányban elülső végén húzóerőt kifejtő módon kapcsolódó, rugalmasan megnyújtható húzóeleme, valamint a gödörben elrendezett és a húzóelem húzási irányban elülső végével kapcsolatban álló, és előrelöketből és hátralöketből álló húzóütemet kifejtő húzóberendezése van, azzal jellemezve, hogy az előrelöket alatt a húzóelemet (3) húzó húzószervvel, valamint a hátralöket alatt a húzóelemet (3) megnyúlt állapotban megtartó, a gödörben a húzóelem (3) mozgástartományán kívül elrendezett tartószervvel van ellátva.
14. 14. A 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzószerv az előrelöketet és a hátralöketet kifejtő hajtóberendezéssel van összekötve.
15. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartószerv húzási irányban szilárdan rögzített.
16. 16. A 13-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az előrelöketet és a hátralöketet kifejtő hajtóberendezés beállítható terhelésfüggő, szállítóáramú hidraulikus szivattyú.
17. 17. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzóelemen (3) előre meghatározott távközönként a húzószervvel (12) és a tartószervvel (17) kapcsolódó tartóelemek (4) vannak elrendezve.
18. 18. A 17. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzószerv (12) és a tartószerv (17) villa alakúan van kiképezve és függőleges irányban mozgathatóan van ágyazva, és a tartóelemekkel (4) összekapcsolódva azok között fogják közre a húzóelemet.
19. 19. A 13-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzószerv és a tartószerv szorítóékként van kialakítva, amely a húzóelemre ható hosszirányú erők iránya függvényében áll a húzóelemmel kapcsolatban.
20. 20. A 19. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szorítóék a húzóelemmel való összekapcsolódást irányban elő van feszítve.

    HU 219 039 Β
21. 21. A 19. vagy 20. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzóelem és a szorítóékeknek a húzóelemmel érintkező felülete súrlódásnövelő módon meg van munkálva.
22. 22. A 13-21. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzóberendezésnek csőbelépési oldalon, a cső (2) fölött és alatt függőlegesen mozgathatóan elrendezett szorítópofákkal (8,9) rendelkező központosító berendezése van.
23. 23. A 22. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szorítópofákhoz (8,9) meghatározott beállítási helyzetek vannak hozzárendelve.
24. 24. A 13-23. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzóelem több különálló és egymással kötőkarmantyúkkal összekötött rúdszakaszból álló húzórúdként van kialakítva, továbbá a húzóberendezésnek húzási irányban elülső végén hajtással társított és a bele vezetett kötőkarmantyút a következő rúdszakaszról lecsavaró és ezzel az előző rúdszakaszt a többitől szétkapcsoló forgatóprizmát (19) tartalmazó forgatóberendezés (18) van elrendezve.
25. 25. A 13-24. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzószerv húzási irányban hasítókúppal (10) van mereven összekapcsolva.
26. 26. A 13-24. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gödörbe húzott csövet (2) szétnyomó, a cső (2) hossztengelyére merőlegesen mozgathatóan ágyazott sajtolópofát tartalmaz.
27. 27. A 13-24. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gödörbe húzott csövet (2) termikusán szétvágó, plazmaégőt tartalmazó vágóberendezése van.
28. 28. A 27. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a plazmaégők húzási irányban rögzített helyzetű forgókoszorún vannak elrendezve.
29. 29. A 27. vagy 28. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vágóberendezésnek a húzóelemet (3) védő védőeleme van.
30. 30. A 29. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a védőelemet a szétvágandó csőbe (2) bevezethető és a húzóelemet (3) elfedő kerámiabevonatú hüvely alkotja.
31. 31. A 25. vagy 26. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gödörbe húzott cső (2) felaprításánál keletkező port megkötő öblítőberendezéssel van ellátva.
32. 32. A 13-23. és a 26-31. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a húzóelemet lánc, huzal vagy húzásálló tömlő alkotja.
33. 33. A 13-32. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egy talajban fekvő kihúzandó cső (2) és egy azzal egyidejűleg talajba fektetendő cső között mind a húzóelemmel (3), mind a kihúzandó csővel (2), mind a behúzandó csővel húzási irányban ható kapcsolatban álló adapter van elrendezve.
34. 34. A 13-33. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gödörben a kihúzandó cső (2) oldali földfalon (1) támaszkodó támlap (6) van elhelyezve, amelyen a húzóberendezés támaszkodik, továbbá a támlap (6) és a húzóberendezés között a támlapnak (6) a csőtengelyre merőlegestől eltérő ferde helyzetét kompenzáló hidraulikus hengerek (28) vannak behelyezve.
35. 35. A 34. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy vízszintes és függőleges kompenzációt végző négy hidraulikus hengert (28) tartalmaz.
36. 36. A 34. vagy 35. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a legnagyobb megengedett ferde helyzet túllépését érzékelő végálláskapcsolókat tartalmaz.
37. 37. A 13-36. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gödörben a kihúzandó cső (2) oldali földfalon (1) feltámaszkodó támlap (6) meg van hajlítva, és a talaj felszínével párhuzamosan húzódó, a földfalra (1) ráfekvő szára (30) van.
38. 38. A 37. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szögben meghajlított támlap (6) vízszintes szára (30) és a talaj felszíne közötti távolságot kiegyenlítő hidraulikus bélyegek (32) vannak a szár (30) alsó oldalán elrendezve.
39. 39. A 37. vagy 38. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vízszintes száron (30) járulékos terhelést biztosító súlyok vannak elhelyezve.