Petre
Petre (Владимировац / Vladimirovac) | |
A görögkeleti (román) templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szerbia |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Dél-bánsági |
Község | Alibunár |
Rang | falu |
Irányítószám | 26315 |
Körzethívószám | +381 13 |
Népesség | |
Teljes népesség | 4111 fő (2002) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 146 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 01′ 59″, k. h. 20° 51′ 50″45.033056°N 20.863889°EKoordináták: é. sz. 45° 01′ 59″, k. h. 20° 51′ 50″45.033056°N 20.863889°E | |
Petre weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Petre témájú médiaállományokat. |
Petre (szerbül Владимировац / Vladimirovac, románul Pătrovăsîla , németül Petersdorf) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pancsovától északkeletre, Révújfalu és Alibunár közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falu 1809-ben települt a Vladimirovácz nevű pusztán. Petrovoszello volt az eredeti neve, mely nevét Duka Péter temesvári várparancsnoktól vette. Petrovoszello magyarul Péterfalvát jelent. A falu e nevét 1898-ban Románpetrére változtatta.
1831-ben a településen olyan súlyos kolerajárvány pusztított, hogy nem volt ház, amelyben halott ne lett volna, sőt egyes házak egészen kihaltak.
1864-ben pedig a vérbaj lépett fel járványként, melynek 236-an estek áldozatául.
Petre 1872-ig a Határőrvidékhez tartozott és ekkor csatolták Torontál vármegyéhez.
1911-ben egy nagy tűzvészben a nagy gőzmalom égett le és nem sokkal ezután egy raktár és 42 gazdasági udvar hamvadt el a tűzben.
1910-ben 5927 lakosából 47 fő magyar, 95 fő német, 8 fő szlovák, 5507 fő román, 2 fő horvát, 85 fő szerb, 93 fő egyéb (legnagyobbrészt cseh, cigány, bolgár) anyanyelvű volt. Ebből 138 fő római katolikus, 5 fő görögkatolikus, 12 fő református, 6 fő ág. hitv. evangélikus, 5627 fő görögkeleti ortodox, 8 fő izraelita, 41 fő egyéb (legnagyobbrészt felekezeten kívüli "nazarénusok") vallású volt. A lakosok közül 2174 fő tudott írni és olvasni, 362 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Alibunári járásához tartozott.
Az 1. világháború után híressé lett arról, hogy itt működött Baba Anujka ("Anujka nagymama"), a híres szerb méregkeverő asszony.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
5261 | 5294 | 5519 | 5335 | 5106 | 4539 | 4111[1] | 3868[2] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 2259 | 54,95 |
Románok | 1424 | 34,63 |
Cigányok | 110 | 2,67 |
Magyarok | 22 | 0,53 |
Macedónok | 17 | 0,41 |
Jugoszlávok | 15 | 0,36 |
Horvátok | 14 | 0,34 |
Szlovákok | 14 | 0,34 |
Montenegróiak | 11 | 0,26 |
Szlovének | 6 | 0,14 |
Vlachok | 3 | 0,07 |
Németek | 2 | 0,04 |
Bolgárok | 2 | 0,04 |
Csehek | 1 | 0,02 |
Muzulmánok | 1 | 0,02 |
Albánok | 1 | 0,02 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye