Mélynádas
| Mélynádas (Nadăș) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Temesrékas város |
| Irányítószám | 307344 |
| SIRUTA-kód | 158369 |
| Népesség | |
| Népesség | 7 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 156 m |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 54′ 12″, k. h. 21° 32′ 35″45.903209°N 21.543092°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 12″, k. h. 21° 32′ 35″45.903209°N 21.543092°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mélynádas (Dubokinádas, románul: Nadăș vagy Naidăș) elnéptelenedett falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Temesvártól negyven kilométerre északkeletre, dombvidéken fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Először 1247-ben, Nadasd néven említik. Előtagját a török hódoltság idején itt élő szerbektől kapta (1717-ben Duboki Nadush, 1723–25-ben Dubikinadasch). A mély- előtag (1808-ban Mély-Nádas) a szerb duboki fordítása.
Története
[szerkesztés]A 13. században a Csanád nemzetség birtoka volt. Az oszmán defterekből hiányzik, valószínűleg a 17. században települt újra szerb, illetve román lakossággal. 1717-ben 11 házból állt. 1807 után Tormássy Antal birtokos telepített be római katolikus magyarokat Pécska és Zenta vidékéről.[1] 1880-ban 582 lakosából 405 volt román, 106 magyar, 35 német és 10 szerb anyanyelvű; 433 ortodox, 121 római katolikus és 17 zsidó vallású. A 19. század végén a Tormássyaknak kastélyuk volt itt.[2]
A bánáti szerb és román ortodoxia szétválasztásakor az aradi román püspökségnek ítélt egyházközség 454 ortodox hívőjéből 1899-ben 189-en jelezték, hogy a temesvári szerb püspökséghez kívánnak csatlakozni. A felek bírósághoz fordultak, a két püspökség közötti per a budapesti Kúriához került, és az első világháborúig valószínűleg nem is zárult le.[3]
A „településszisztematizálási” terv pusztulásra ítélte. Mikor az 1980-as években lekapcsolták az áramellátásról, utolsó még itt élő családjai – egy kivételével – Temesvárra és a Temesvár környéki falvakba költöztek. 1992-ben hivatalosan is elnéptelenedett falunak nyilvánították. Sem az 1992-es, sem a 2002-es népszámlálás alkalmával nem írtak össze mélynádasi lakost. Egy román család azonban itt maradt és ma is itt él, sőt 2004-ben egy újabb család költözött a faluba. 2003 óta a pünkösd utáni vasárnapon az 1898-ban épült ortodox templom romjai mellett évente megrendezik a falutalálkozót, amelyen 2007-ben már ötszázan vettek részt.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szentkláray Jenő: A csanád-egyházmegyei plebániák története. 1. Temesvár, 1898, 340–341. o.
- ↑ Reiszig Ede: Temes vármegye községei Archiválva 2012. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Vasa Lupolovici: Viața bisericească a sârbilor din Banat între anii 1865–1918. Cluj-Napoca, 2009, 32. és 35. o.
- ↑ Jurnalul de Recaș 2008. október
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||