Petra Bozsoki

The study offers a methodological suggestion for the future academic field of nineteenth-century Hungarian women’s history claiming that it would be worthwhile to make the field’s own politicised character visible. After a conceptual clarification, the paper argues that the recognition of the politicising role of women’s history-writing in this discourse is not yet evident. Outlining the trends in this field of discourse, a case study-like model analysis illustrates why it is necessary to reflect and elaborate on the politicisation. The second major section of the thesis lays the theoretical groundwork for the proposal, analyses the reasons for the failure to recognise politicisation, and provides further details on the proposal.

A tanulmány módszertani javaslat a jövőbeni 19. századi magyar nőtörténetről szóló tudományos mező számára, melynek – a dolgozat tézise szerint – érdemes lenne láthatóvá tennie önnön politizáló jellegét. A fogalmi tisztázást követően az értekezés amellett érvel, hogy e diskurzusban a nőtörténetírás politizáló jellegének felismerése egyelőre nem evidencia. A diskurzus tendenciáit vázolva esettanulmányszerű példaelemzés szemlélteti, hogy miért szükséges a politizálás reflektálttá tétele és kimunkálása. A tanulmány második nagyobb egysége lefekteti a javaslat elméleti alapját, elemzi, hogy a politizálás felismerésének elmaradása milyen okokra vezethető vissza, majd részletezi a javaslatot.

Ha valaki figyelemmel kíséri a nők helyzetéről folyó kortárs kulturális és tág értelemben vett politikai közbeszédet, könnyen az a benyomása alakulhat ki, hogy a nemek egyenlőségéért folytatott küzdelem eredményei kizárólag a liberális világnézet következményei lehetnek, vagy pedig csakis azzal szoros összefüggésben bontakozhattak ki. E történeti elbeszélés szerint a 19–20. századi női emancipáció középpontjában a minden tekintetben szabad, autonóm középosztálybeli nő képe áll, aki választó és választható, aki a nyilvános és szakmai tereket a férfiakkal egyenlően használja, emellett családi státuszáról, testéről, szexuális szokásairól önállóan dönt. A „hagyományosnak” tekintett „női” szerepek (háztartás, anyaság, nemzeti kötődés) e szerint olyan külső gátat jelentenek, amit le kell rombolni az „egyéni kiteljesedéshez”. Ha azonban figyelembe vesszük például Kánya Emília pályáját, láthatjuk, hogy ez a típusú nőtörténeti elbeszélés rendkívül egyoldalú.

Az alábbi tudományos ismeretterjesztő cikk a Habsburg Birodalom első női szerkesztőjének, Kánya Emíliának pályafutását idézi meg, aki a honleányi szerep sajátos újraértelmezésével tette társadalmilag elfogadottá példátlan élethelyzetét és szokatlan döntéseit.

http://families.hu/sokat-tehet-a-no-a-tarsadalomban-betolteni-nem-csak-emberi-de-honleanyi-kotelessegeit-kanya-emilia-mint-normaszego-anya/

While significant research has been done on periodicals for women readers published in  Hungary  in  the  second  half  of  the  nineteenth  century,  little  is  known  about  the  editors  of  these  periodicals.  This  article  offers  a  brief  discussion  of  how  Hungarian  women’s editorial strategies differed from those adopted by their male colleagues. It argues that although periodicals edited by women tended to feature more female literary authors than those edited by men, they generally had no aim of creating a female group consciousness. The essay then goes on to focus on one significant exception, the first periodical  edited  by  a  woman  in  the  Austro-Hungarian Empire,  Emília  Kánya’s  (1828–1905) Családi Kör [Family Circle] (1860–80), which, on the contrary, connected its marketing strategy with female community building. The analysis draws on insights from the fields of women’s studies, history of literature, and history of journalism.

The paper discusses the reasons for the success and cessation of Családi Kör [Family Circle] Hungarian weekly magazine (1860–80), edited by Emília Kánya. The first part of the thesis analyses the conditions that were undoubtedly required but insufficient for its efficient work. The second part of the essay focuses on the following question: What were the specific aspects of Családi Kör that distinguished it from other Hungarian women’s periodicals of the years 1860s–70s? The paper asserts that Családi Kör had two particular features: it published texts by female literary authors to a greater extent, in a more varied measure than other magazines, and it placed at its centre the primary female middle-class role of the period, known as ‘patriotic women’. The profile of Kánya’s journal demonstrates that in the 19th-century, in Hungary, the discourse on female roles of the middle class should not only be considered as the manifestation of the idea of women’s emancipation or of the ambition for gender equality, but also as a considerable market factor.

A tanulmány a Családi Kör című hetilap (1860–1880) sikerének és megszűnésének lehetséges okaival foglalkozik. A dolgozat első felében azokat a szempontokat elemzem, amelyek vélhetően szükséges, de nem elégséges feltételei voltak eredményes működésének. Ezt követően arra keresem a választ, vajon mi lehetett a folyóirat specifikuma, amely megkülönböztette és kiemelte a többi női olvasóknak szóló magyar lapok sorából az 1860–70-es években. Tézisem szerint Kánya Emília folyóiratának különlegességét a női szépírók, illetve a honleányi szerep középpontba állítása jelentette, ami azt mutatja, hogy a 19. századi Magyarországon a középosztálybeli női szerepekről szóló diskurzusra nem csupán a nőemancipációs eszme, a nemek egyenlőségére való törekvés megnyilvánulásaként, de komoly piaci tényezőként is érdemes tekintenünk.

A Habsburg Birodalom első női lapszerkesztőjeként és -alapítójaként jegyzett Kánya Emília (1828-1905) saját korának ismert és elismert figurája volt. A róla szóló későbbi emlékezések és tanulmányok hol retorikai és történeti túlzásokkal, hol kisebb részletekre fókuszáló, szikárabb elemző logikával jelölték ki (igen előkelő) helyét a magyar sajtó-és nőtörténetben. A következő tanulmányban új szempontot szeretnék bevezetni - közvetlenül a Kánya Emíliáról szóló, közvetetten a nőtörténettel foglalkozó diskurzusba. Amellett érvelek, hogy alakja azért figyelemre méltó, mert életpályájának és munkásságának köszönhetően bővült az értelmiségi női szereprepertoár a 19. századi Magyarországon. Egyrészt akképpen, hogy új női szerep formálódott, másrészt - ezzel összefüggésben - oly módon, hogy a honleányi szerep sajátos változata jött létre. Alakja és szakmai pályája ezáltal nemcsak a felsőbb társadalmi státuszú nők, hanem a nemek társadalmi konstrukciójának történetét tekintve is újszerűnek mondható.

A tanulmányban azt elemzem, Kánya Emília hogyan használta és formálta tovább a honleányi szerepet. Az elméleti bevezetőt követő első alfejezet kérdése, hogy életpályájának és szakmai működésének mely pontjai értelmezhetők a honleányi elváráshoz való igazodásként. A második alfejezetben azt vizsgálom, hogyan „használhatta” a szerepet, és lehetett segítségére normaszegő életpályáján. A harmadik alfejezet tárgya, hogy milyen új változata jött létre a honleányi szerepnek, így Kánya milyen módon vett részt a 19. századi értelmiségi női szereprepertoár bővítésében.

Emília Kánya (1828–1905), the first female journal editor in the Austro-Hungarian Empire and founder of the journal Családi kör (1860–1880) is an important point in women studies. She was clearly exceptional both in the contemporary social context and in Hungarian women’s history, but not for the same reason. This paper analyses the different representations of Emília Kánya, concerning both obituaries and other forms of posthumous reception. The author’s question is: what is the relationship, what is the difference between the textual self-portrait (which was drawn in her articles and in her memoir) and the portrait, which was created by contemporary and subsequent cultural memory. According to the paper’s main statement, there is a difference between these images; this phenomenon has ideological causes, from which we may derive some conclusions about the writing of (Hungarian) women’s history.

Kánya Emíliának (1828–1905), a Habsburg Birodalom első női lapszerkesztőjének, a Családi Kör (1860–1880) című folyóirat alapítójának neve fontos a magyar nőtörténetben. Alakja kivételes jelentőségű volt mind az őt körülvevő közegben, mind a magyar nőtörténet-írás számára. Figyelemre méltó azonban, hogy a jelentőségtulajdonítás, a kiemelés okai eltérnek. Tanulmányomban a Kánya Emíliáról formált különböző képeket elemzem, elsősorban a nekrológokra és a későbbi recepcióra koncentrálva.
Kérdésem, hogy milyen viszonyban áll egymással a publicisztikai írásaiból és emlékiratából kirajzolódó textuális önarckép, valamint a kortársai által és a későbbi kulturális emlékezetben róla formált kép. Tézisem szerint különbség van közöttük; az eltérésnek ideológiai okai vannak, amiből következtetések vonhatók le a (magyar) nőtörténet-írásra vonatkozóan.

The doctoral thesis analyses the character and the different activities of Emília Kánya (1828–1905), writer and the first female periodical editor in the Austro-Hungarian Empire. The first major paragraph focuses on the issues of social history, history of literature and history of journalism; it is devoted to the following questions: What were the specific aspects of Emília Kánya’s figure, life, her editorial and literary activity? Why should her social practices, her journalistic enterprise as well as her literary works become more visible to gender-specific cultural memory? The second major section is based on autobiographical researches, matters of intellectual history and the history of political thought; it examines Kánya’s self-representation, her political language, and her representation in cultural memory.

The two main statements in the dissertation are as follows: Emília Kánya’s practices of expanding the middle-class female roles bear significances in women’s history, furthermore, they are also enlightening with respect to social history, literary history, and the history of the press. Her character, her activity and works point out that women’s emancipation, in its modern sense, in the second half of the 19th century in Hungary, was materialized by the main female role of the middle class, called the social role of ‘patriotic women’. Hence, as the thesis concludes, the existence and change of the patriotic women’s role should be regarded as a remarkable social phenomenon in the history of Hungarian women’s emancipation. In addition, the analysis provides an interpretative sample of the tool to make a woman visible in women’s studies.


A doktori értekezés tárgya Kánya Emília író, a Habsburg Birodalom első női lapszerkesztője (1828--1905) alakjának és munkásságának nőtörténeti elemzése. Módszertani és elméleti tétje a women’s studies eszköztárának finomítása: a láthatóvá tétel terminusának újraértelmezése. A fő elméleti célkitűzést megalapozó meggyőződés szerint herstoryírás nélkül is elképzelhető a láthatóvá tétel programja, mégpedig akképpen, hogyha a láthatóvá tétel gesztusa tágabb (ez esetben a nemek konstrukciójának diszkurzív alakzatait érintő) eszmetörténeti összefüggésekre világít rá.

Az első fő, Miért legyen láthatóbb Kánya Emília? című, több fejezetet felölelő szakasz társadalom‑, irodalom- és sajtótörténeti érdekeltségű; azon specifikumokat kutatja, amelyek érdemessé teszik Kánya Emíliát arra, hogy a nemek viszonyát középpontba állító kulturális emlékezetben fontos legyen a neve. A második, Kánya Emília (ön)reprezentációja című szakasz az autobiográfia-kutatások, a politikai eszmetörténet, illetve a történetelmélet eszköztárát használja; Kánya textuális önarcképét, politikai nyelvét, majd a kulturális emlékezetben róla formált képet vizsgálja.

Az értekezés mindvégig amellett érvel, hogy Kánya Emília szerepformáló tevékenysége jelentősnek tekinthető. Minthogy a szereperepertoár-bővítést retorikailag a honleányság ernyőfogalma alatt vitte véghez, az értekezés igazolja azt az irodalom-, eszme- és nőtörténeti megalapozottságú előfeltevést, hogy a 19. század második felének Magyarországán a honleányi szerep tette lehetővé a (modern értelemben vett) nőemancipációs változásokat. A disszertáció fő következtetése, hogy Kánya Emília példája sajátosan komplex módon mutatja fel, miként változott, illetve milyen különböző funkciója, használati módja létezett a honleányságnak a korszakban akár egyetlen életúton belül is. Az elemzések rámutatnak, hogy esetében a honleányi szerep követendő mintaként, védelemként, formálni kívánt szerepként, valamint piaci tényezőként, eladható szerepmodellként is működött.

Kaleidoszkópszerű, avagy eklektikus. A Balogh Gergő, Hites Sándor és S. Laczkó András szerkesztette Poétai ökonómiák című, Költészet és gazdaság az irodalomtörténetben alcímű tanulmánykötetre a megengedőbb olvasó talán az első, a szigorúbb a második jelzőt használná. Utóbbi értelmező joggal vetheti föl kritikaként a szórványosság és az esetlegesség szempontját: egységként olvasva mégis mi maradandó kerekedhet ki egy olyan könyvből, amelyben a közrefogott intervallum a 18. századi közköltészettől a 2000-es évek lírájáig terjed? Ráadásul mindez az irodalomértés különböző hagyományai felől érkezők tollából: az értekezések sokszor egymástól eltérő előfeltevések és kérdések nyomán foglalkoznak az elemzett szövegekkel; találunk olyat, amely egyszerre szövegközeli és kontextualizáló, máshol egyáltalán nem meghatározó az elsődleges kontextus, bizonyos írásokban a versek inkább átfogó gondolatmenetet példáznak; sőt a tanulmányok gondosságuk mértékében is különböznek. Ám ha félretesszük e kétségkívül jogos aggályt, melyre óvatosan a szerkesztők is utalnak az előszóban, a kötetnek lehet olyan olvasata, amely több diskurzus számára is tanulságosnak bizonyulhat.

Kováts Eszter Genderőrületek Németországban és Magyarországon című kötetének valódi súlyát potenciális diskurzusformáló erejében látom, mind sokunk számára tanulandó beszédmódjának, mind problémaérzékenységének köszönhetően. Közvetett célja ugyanis olvasatomban az, hogy olyan pozíció hangját erősítse fel, amely szerint a közös politikai térben minden tekintetben – úgy tűnik, a nemiséggel és a nemek viszonyával kapcsolatos kérdésekben különösképpen – érdemes lenne kilépni a kultúrharcos keretből. Fókuszkijelölő gesztusával elsősorban a 21. századi feminista mozgalmakat segítheti témaválasztásuk súlyozásában. A könyv logikájából indirekt módon az következik: érdemes gyanúval kezelnünk, hogy az emancipatorikus törekvések középpontjába identitáspolitikai kérdéseket állítanak.

Hogyan beszélhető el a női emancipáció története kiskamaszoknak? Marta Breen és Jenny Jordahl Nagyszerű nők: A feminizmus rövid története című képregényes formájú, nagy sikerű kötete mind a célközönség, mind a témaválasztás tekintetében figyelemre méltó vállalkozás, megvalósítása azonban több szempontból is bírálható.

Tóth Orsolya Egykor és most című tanulmánykötetének valódi főhőse nem Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc vagy Katona József, hanem az irodalomtörténet-írás – mind módszertani, mind történeti értelemben. A kötet helyi, eseti sajátosságok vizsgálatán keresztül nyújt képet a (magyar) irodalomtörténet-írás kérdéseiről.