KRÓNIKA Krónika ÚTIKALAUZ Dénes József Csepreg főtéri kastélya A nagy múltú s egyelőre kérdés, hogy milyen jövőjű - jelenleg éppen új funkcióra váró épületet nevezhetnénk Kanizsai-kastélynak, Nádasdy-kastélynak, Draskovich-kastélynak, Szluha-kastélynak, Jankovich-kastélynak, sőt Schöllerkastélynak is. Utolsó magántulajdonosa ugyanis a jónevű bécsi, cukoriparban és ma főként jégkrémgyártásban érdekelt cég volt. Aztán 1927-ben a magyar állam vásárolta meg Sopron vármegye csepregi járási főszolgabírói hivatala számára. Ezért díszíti az utcai homlokzatot Sopron vármegye (egyben az Esterházy hercegi família, mint örökös főispánok) címere. A járás 1950. évi megszűnése s Csepreg Vas megyéhez csatolása után általános iskolaként működött. Az iskola idén szeptemberben új épületbe költözött, a kastély így megüresedett, s most a város önkormányzata értékesíteni szeretné. Vajon milyen régi múltra tekinthet vissza az épület? Talán a jövőbeli kutatások adnak majd egzakt választ erre a kérdésre. Mindenképpen a biztosan ismert újkori adatokból és a ma is látható maradványokból kell kiindulnunk. Az épület még 1930 táján is L-alakú volt, déli szárnyát akkoriban bontották le. A mai pinceszintet bejárva – de akár a 46 m hosszúságú épület előtt az utcán végigsétálva – egyértelműen látszik, hogy jelenlegi nyílásrend- A kastély és környékének helyszínrajza, 1857 36 A kastély madártávlatból (www.civertan.hu) szere nincs szinkronban a pincében megfigyelhető ablakokkal. Tudjuk, hogy 1776-ban az egész várost elpusztító nagy tűzvészben a kastély is leégett, gyakorlatilag újjá kellett építeni. Nem is tudjuk pontosan, hogy a felmenő falakban vajon mennyi lehet még a régebbi épületből. De annyi biztos, hogy a pince falai a régi múltról is őriztek meg nyomokat. Csepreg címere, melyet legkorábban egy 1360 tájáról származó lenyomatról ismerünk, igencsak beszédes. Ugyanazt a háromtornyos városfalat ábrázolja, ami Csepreg címere (1360) egész Európában a leggyakoribb városcímerek közé tartozik. Elég csak megemlíteni, hogy hasonló jelképpel bír Buda, Székesfehérvár, Sopron, Pozsony, Zágráb, Vasvár. Ezek a címerek Kubinyi András felvetése szerint mind-mind egykori várispánsági központokra utalnak. Na igen, de csepregi várispánságról nincsen adatunk. Hogy mégis lehet valami alapja a tipikus városcímernek, több tény is erősíti. Csepreg vitán felül Közép-Répcemente hagyományos történelmi központja. 1257-ből ismerjük az itteni királyi hospesek (németajkú vendég-telepesek) említését. Szőlő- és borkultúrájának régi gyökerére jellemző, hogy már egy 1321. évi adat szól a hegytörvényről („Bergrecht”). A város jellegzetes, nagy téglalap alakú vásártérrel rendelkezett, ennek északkeleti oldalán emelkedik a kastély. Tőle nem messze, a tér délkeleti sarkán a Szent Miklós plébániatemplom, míg déli szélén a régi városháza épülete található. Több esetben is megfigyelhető, hogy a piacterek a régi vár mellett, vagy annak közelében alakultak Csepreg főtéri kastélya ki. Így volt ez Kőszeg, Szombathely, Körmend esetében is, hogy csak néhány közeli példát említsek. A csepregi hagyomány mindig is várnak nevezte a főtéri kastélyt. Ez persze önmagában nem perdöntő adat arra, hogy tényleg itt volt a régi csepregi vár. Azonban néhány jellegzetesség arra utal, hogy valóban itt lehet keresni a helyet. Az 1857-ből fennmaradt kataszteri térképen ma is látszik, hogy a kastély előtt félkörös íves telekhatár húzódik. Ez egy hasonló formájú, ma már feltöltött egykori védőárokra utalhat. Ugyancsak jelentős szintkülönbség figyelhető meg a kastélytól délre, délkeletre. A választ alighanem a locsmándi várispánság története adja meg. Csepregtől légvonalban 9 kmre, északnyugatra esik Locsmánd (Lutzmannsburg). A keresztény királyság ezer évvel ezelőtti megszervezésekor várispánság és egyházi megfelelőjeként a győri püspökség locsmándi főesperessége jött itt létre. A locsmándi várispánság történetének végén, a 13. században viszont már Lánzsér székhellyel működött. Lánzsér története a magyar-német (osztrák) határ történetének érdekes epizódja. 1158ban még Stájerországhoz tartozik. A vár neve igen beszédes: „Landes ehre” – az ország becsülete. Német neve ellenére mégis hamarosan a magyar királyság becsületét öregbítette. Nem tudjuk, pontosan mikor s milyen módon került a magyar király birtokába. Elképzelhető, hogy területcsere révén kerülhetett valamikor a 12. század végén magyar impérium alá. Locsmándról viszont már korán el kellett kerülnie a központnak: 1262-ben csak az elhagyott vár árkairól ír egy oklevél. Nyilván már 1156 körül, a birtok II. Géza általi eladományozása idején sem volt funkcionáló vár, hiszen akkor úgy említette volna a királyi adománylevél. Tehát a 11-12. század jelentős részében a locsmándi ispánság vára már nem volt Locsmándon, de még nem lehetett Lánzséren. Hol lehetett akkor? Leginkább rályság „örökösnője”, az akkor 14 Csepregen, mert Csepreg kapott éves Erzsébet hercegnő is, férjével később olyan háromtornyos vá- V. Albert osztrák herceggel. Aki rosfalas címert, mint Vasvár és biztosan jelen volt még: az örömSopron, a két megyeszékhely. Egy apa, Kanizsai István soproni ispán, kb. 60-70 m átmérőjű, nagyjából Csepreg akkori földesura. A menykerek várat sejthetünk a mai kas- asszony szülei: Garai Miklós nádor, tély helyén. Hasonlót egy másik Zsigmond régi barátja és felesége, várispánság központjában, a kö- Cillei Anna, a királyné testvére. zeli Pusztacsalád határában talál- Valószínűleg itt lehetett a menyaszható Szolgagyőrön ismerünk. De szony unokatestvéreként Cillei Ulugyanebbe a típusba tartozhatott rik is (a királyné unokaöccse, aki Kőszeg régi, kerek alaprajzú vára ekkor még nem sejtette, hogy Erkel is a mai elővár helyén. operájában majd róla éneklik, hogy A kastély régmúltjának másik „meghalt a cselszövő, nem dúl a rút érdekes időszaka már Luxemburgi viszály...”). Fényes násznép volt. Zsigmond uralkodása idejére esik, Borbála királyné 24 évvel volt aki 1390-ban a Kanizsai családnak fiatalabb férjénél, s nevéhez fűzőadományozta az addig döntően dik a kevés ismert középkori bulkirályi kézen volt Csepreg városát. vár jellegű botrány egyike. ZsigSzent Borbála, vagy nemzetközi mondot többéves távolléte idején formában: Barbara, a várak, tor- megcsalta egy német lovaggal. nyok, erődítmények védőszentje. Emiatt a haragos férj 1419-ben átEgyben az egyetlen olyan magyar menetileg megfosztotta birtokaitól királyné keresztneve, aki bizto- és jövedelmétől, s Nagyváradra san járt Csepregen. Zsigmond internáltatta. Igen kellemetlen volt király és felesége, Cillei Borbála a nemzetközi szintű botrány. Zsig1423 novemberében több napon mond Európaszerte ismert volt keresztül Csepregen tartózkodtak. ugyan nőügyeiről, de mint tudEnnek oka az lehetett, hogy ekkor juk „quod licet Iovi, non licet bovi” kerülhetett sor Kanizsai László (amit szabad Jupiternek, nem szaés Garai Dorottya esküvőjére. A bad az ökörnek). A válságot vimenyasszony a királyné unokahú- szont valahogy meg kellett oldani: ga, Anna nevű nővérének leánya 1419 végén kibékültek a felek. volt. A családi eseményen talán Zsigmond a keresztény Európa jelen lehetett még a magyar ki- rangidős uralkodója: Németor- Nyugati homlokzat 37 KRÓNIKA Krónika ÚTIKALAUZ A pinceszint alaprajza szág, Itália, Csehország, Luxemburg és végül, de nem utolsósorban „Szent István Birodalmának” ura volt. Magyarország egyik fénykorát élte akkoriban. Sorrarendre épültek a korai reneszánsz és a kései gótika remekművei. A firenzei származású Filippo Scolari, Zsigmond egyik legfontosabb híve, „pénzügyminisztere” és hadvezére ekkor építteti itáliai mintára Ozora várkastélyát. Véleményem szerint a két dúsgazdag főúri dinasztia, a Kanizsaiak és a Garaiak közti házasságkö- A keleti homlokzat részlete 38 tés helyszínválasztásának konkrét oka kellett, hogy legyen. Ezt a Kanizsaiak csepregi rezidenciájának felépülésében sejthetjük. Kanizsai István nyilván ország-világ előtt el akart dicsekedni az új kastélylyal. Közvetlenül az esküvő után a társaság egy része egy Garai várkastélyba, Pápára ment tovább. Mihelyst a csepregi főtéri kastély műemléki kutatására sor kerül, többet fogunk megtudni. A pinceszint alaprajzából mindenesetre az a sejtésem, hogy egy Ozorához nagyon hasonló belsőudvaros épület készülhetett el itt is 1423ban: az elrendezés azt sugallja, hogy az épület eredeti magja egy 26x9 m-es, egytraktusos, alápincézett, valószínűleg emeletes épület lehetett. Egyébként hasonlókat korai királyi udvarhelyeken (Dömös, Belényesszentmiklós) ismerünk. Mindez azonban most nem több, mint puszta feltételezés. Újabb nevezetes esemény, egy országos rangú főúri esküvő helyszíne volt a kastély 1605-ben is. A császár-király pártján lévő kortárs történetírót, Istvánffy Miklóst idézzük: „Némethy Gergely hajdúvezér, 1300 emberrel és egy tatár csapattal... Csepregig nyomulván, ott megállapodék... a tágas palotában, hol gróf Zrínyi Miklós, Nádasdy Ferenc leányával nemrég lakodalmát tartá... a környék nemességét magához rendelte. Csodálatos, emlékezetes, mily gyorsasággal, mily engedelmességgel s mily kiváló hűséggel csatlakoztak ezek hozzá, kik közt volt mindenek előtt Nádasdy Tamás, Ráttky Menyhért...”. Egy másik korabeli krónikás, Pethő Gergely elbeszéléséből tudjuk, hogy ekkor Sopron és Vas megye nemessége a Bocskai vezette rendi erők mellé állt, csak Batthyány Ferenc, Zrínyi Miklós és enyingi Török István tartottak ki a császár-király pártján. Az említett Zrínyi Miklós nem azonos a későbbi költő-hadvezérrel: az ő nagybátyja volt, aki akkoriban az Adria partjáig hatalmas birtokokkal rendelkező Zrínyi dinasztia fejének számított. Övé volt Vas megyében Vép, Vörösvár és Monyorókerék uradalma is. Felesége Nádasdy Anna volt, a hírhedt Báthori Erzsébet idősebb lánya. Az ő lakodalmuk zajlott a csepregi kastélyban valamikor 1605 kora tavaszán. Erről tanúskodik egy feljegyzés a csepregi városi protokollumban, miszerint 1605. március 15-én Molnár Mihály polgármester „kisaszszonyunk lakodalmára 3 forintot adott a város pénztárából”. A lakodalom helyszíne a mai főtéri kastély nagyterme lehetett. Az Csepreg főtéri kastélya A kastélyudvar 1930 előtt épületről 1608-ból fennmaradt egy összeírás: „az öreg (értsd: nagy) táncoló házban vagyon kemence három. Mind végig leszegezett padok benne. Vagyon három ajtó rajta, nem pléhesek. Ezen házon való üveg ablakokat mind elhordták az tatárok.” A kastély újabb korának eseményeit most nem is idézzük, hisz az sokkal több helyet igényelne, ám országos szempontból már nem annyira érdekes, mint a fentiek. Kubinyi András (1929-2007) Pótolhatalan veszteség érte a magyar középkortudományt, november 9-én elhunyt Kubinyi András akadémikus, a középkori történelem és régészet iskolateremtő, tudós professzora. Azon - Györffy György, Kristó Gyula, Gerics József és a fájdalmasan korán elhunyt jó barát, Engel Pál alkotta - nagy nemzedéknek egyik utolsó tagja volt, amely évtizedekre meghatározta a hazai középkor kutatását. Munkássága minden területen megalapozta mai tudásunkat az államalapítástól a török hódoltságig terjedő időszakig. Tudományos eredményei mellett ő volt az, aki a legjelentősebb és legnagyobb tanítványi kört, valódi tudományos iskolát nevelt ki a középkorral foglalkozó szinte minden tudományterületen. Sok évtizedes oktatómunkájának köszönhetően egykori diákjai ma a középkori történelem, régészet, egyháztörténet, művészettörténet, levéltártudomány, numizmatika, művészettörténet vagy éppen a műemlékvédelem legkülönfélébb területein dolgoznak. Megkérdőjelezhetetlen hatalmas szakmai tudása, a diákjaira különös érdeklődéssel odafigyelő, pályájukat nyomonkövető egyetemi tanársága mindenki számára példaként szolgált. Munkássága alapvetően két intézményhez kapcsolódott, a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályához (1954-1978) és az ELTE Régészeti Tanszékéhez, majd ugyanott az általa alapított és nyugállományba vonulásáig vezetett Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszékhez (1978-tól haláláig). Emellett több éven át tanított még a Miskolci és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is. irodAlom Dénes József: Hol volt a csepregi vár? In: Csepregi Promenád. 2002. január – XI. évfolyam 1. szám 9. (www.atreus.extra.hu/csepvar2.html) Dénes József: A tatárok Csepregen. In: Csepregi Promenád. 2002. április – XI. évfolyam 4. szám 11. (www. atreus.extra.hu/tatar2.html) Dénes József: Két alapvető kérdés Csepreg kialakulása körül. Adalékok Csepreg településtörténeti vázlatához. In: Vasi Szemle LX. (2006) 422-426. (www.atreus. extra.hu/csepregk.html) Horváth Richárd: Források a csepregi erősség középkori történetéhez. In: Vasi Szemle LX. (2006) 427-435. Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai. Bp., 1999. 130-131. Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526. Szombathely, 1997. Készítette: Kóta Péter (Vas megyei levéltári füzetek 8.) 203. Kubinyi András: Csepreg a Nyugat-Dunántúl középkori városhálózatában. In: Tanulmányok Csepreg történetéből. Szerk.: Dénes József. Csepreg, 1996. 130-148. Urbaria et Conscriptiones 1-7. (A MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai). Bp., 1967-1984. IV. 50. (fasc. 37/56) Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon. Vas megye kastélyai és kúriái. Budapest, 2004. 48-51. Tudományos kutató munkájának sokszínűségét és hatalmas méretét jelzi, hogy amikor nemrég felkérést kapott arra, hogy hadtörténeti munkáiból egy kötetet állítson össze, maga is elcsodálkozott azon, hogy egy jelentős kötetre való tanulmányt lehetett megjelentetni a késő középkori hadviseléssel, hadszervezettel kapcsolatos cikkeiből. Ugyanez volt a helyzet az egyháztörténeti témájú írásaival, de hasonló kötetet, sőt egyes témákban kötetek sorát lehetne megjelentetni gazdaságtörténeti, rezidenciatörténeti és különösen várostörténeti munkáiból. Tudományos kutatásainak interdiszciplináris jellegére jellemző, hogy munkásságában a középkori történelem és a középkori régészet egyforma hangsúlyt kapott, a pénztörténet, heraldika, családtörténet, intézménytörténeti, kormányzattörténet mellett. Kiemelkedő fontosságú tanulmányokat jelentetett meg a késő középkori királyi politika és az udvari élet témájában. A Mátyás- és a Jagelló-korszakot legjobban ismerő, azt számos munkában monografikusan feldolgozó tudós volt, aki e korszak szereplőit szinte már személyesen ismerte, és ugyanakkor hétköznapi életük, anyagi kulturájuk minden elemének megismerését is feladatának tartotta. A várakkal és kastélyokkal foglalkozó kutatók és érdeklődők számára megkerülhetetlenek a késő középkori püspöki és főúri rezidenciákról vagy a palotákról, nagytermekről született dolgozatai. Tanítványai és utódai méltó kötelessége emlékének megőrzése és munkásságának folytatása. Laszlovszky József – Feld István 39