View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
brought to you by
CORE
provided by SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi...
KeK Közép-Európai Közlemények XIII. évf. 2020/2. No. 49. pp. 407-418.
407
HERMANN RÓBERT
egyetemi tanár
Károli Gáspár Református Egyetem-Bölcsészettudományi
Kar
associate professor
Károli Gáspár University of the Reformed Church in
Hungary, Faculty of Humanities and Social Sciences,
Budapest, Hungary
email: robogo63@gmail.com
HUSZÁROK HŐSTETTE AZ 1849. TÉLI
HADJÁRATBAN A FŐHADSZÍNTÉREN
HUSSARS’ FEAT OF ARMS ON THE THEATRE OF WARM,
AT WINTER CAMPAIGN IN 1849
Abstract
The study presents the role of the Hungarian hussars in the 1849 winter campaign
on the basis of the military reports and award proposals. He speaks separately
about Görgei's battles in northern Hungary, the defensive battles of the Upper Tisza
Corps, the January counterattack of Mór Perczel's corps, the period of Henryk
Dembinski's high command, including the battles at Kápolna, Mezőkövesd and
Szolnok.
Kulcsszavak: Magyarország története, magyar szabadságharc 1948-1849,
huszárok, téli hadjárat 1849,
Keynotes: history of Hungary, Hungarian war of independence at 1848-1849,
hussars, winter campaign at 1849
1. Bevezetés
„Mikor a huszárok csatába indulnak,
Az Isten szeméből örömkönnyek hullnak S innen lehet aztán azt kimagyarázni:
Mért szokott a huszár oly gyakran megázni.
Ha én Isten volnék, csak azt vinném végbe,
Hogy lóháton menne a huszár az égbe”.1
408
Hermann R.: Huszárok hőstette az 1849. téli hadjáratban a főhadszíntéren
1849 telén a huszároknak mindkettőből, összecsapásokból és csapadékból egyaránt alaposan kijutott. Az alábbiakban a fennmaradt hadijelentések és kitüntetési
előterjesztések alapján mutatjuk be a legmagyarabb csapatnem katonáinak szerepét a visszavonulásokban, védelmi harcokban és az első támadási kísérletekben.2
2. Görgei felvidéki hadjáratában, 1849. január 11. – február 14.
Görgei felvidéki hadjáratában a terepviszonyok miatt a huszároknak viszonylag kevés szerep jutott, de e kevés alkalommal is megmutatták, mit tudnak. Január
11-én Ipolyságnál Dessewffy Dénes, a 12. (Nádor) huszárezred másodkapitánya
12 huszárral megtámadott egy 30-40 főből álló ellenséges csapatot, közülük 8 főt
levágtak, 14 főt megsebesítettek, 4 lovat zsákmányoltak. A bátor kis csapat csak
akkor hátrált, amikor az ellenséges lovasság már minden oldalról közeledett felé.3
Ugyanebben az ütközetben Szentpétery Samu hadnagy és hét huszár egy, az 5.
lovasüteghez tartozó, a tüzérek és szekerészek vigyázatlansága miatt feldőlt és elhagyott ágyút felállított, s a sűrű kartácstűz ellenére az üteg számára megmentett.4
Zámbelly Lajos visszaemlékezése szerint „az előőrsi szolgálatban való merészségben egyik huszárezred sem múlta felül a Sándor-huszárokat. Ahol nem is gondoltuk, már ott járt a Sándor-huszár, és hozott biztos tudósítást. Olykor nehány
napig is elmaradtak, s értesítéseikben mindig meg lehetett bízni”. Így például amikor Piller János hadosztálya Szalkán, három mérföldre (kb. 22,5. km) Esztergomtól
állomásozott, huszárait a Dunához küldte, „megtudandó, vajon ez oldalról van-e
mit tartani az ellenségtől”. A huszárok azonban nem elégedtek meg a parasztoktól nyert hírekkel, hanem átkeltek a befagyott Dunán, belovagoltak Esztergomba,
kikérdezték a polgárokat, majd a templomajtókra kiszegezett cs. kir. proklamációkat magukhoz véve, visszatértek a táborba.5
Január 21-én a Selmecbánya előtt vívott ütközetben négy helyen sebesült meg
Görbe József őrmester a Nádor-huszároktól, aki csak akkor hagyta el a reábízott
löveget, amikor az ellenséges vadászok annak valamennyi tüzérét ledöfték.6 Ebben
az ütközetben kapott súlyos sebet Sréter Lajos, a Nádor-huszárok alezredese,
Guyon egyik dandárparancsnoka is.
Január 22-én a Görgei által a Selmecbányát védő Guyon-hadosztály támogatására
vezényelt különítmény soraiban ott volt a 9. (Miklós) huszárezred egy százada is,
Mjk Károly százados vezetésével. Ők próbálták meg feltartóztatni a 2. (Sándor) gyalogezredi zászlóalj megfutott bakáit Hodrusbányánál; egyikük pedig, miután megmentette egy sebesült bajtársát, a saját lovát ajánlotta fel a katonák nélkül maradt
Görgeinek. A csapatok rendezésében Görgei segítségére volt Kempelen Károly
főhadnagy a 13. (Hunyadi) huszárezredből. Kitüntetési előterjesztése szerint „Görgei tábornok úrral ketten személyeket [személyesen] fülön fogva hurcolta vissza a
csatatérre a legnagyobb golyózápor közt”, s jobb karján könnyebben megsebesült.7
Február 2-áról 3-ára virradó éjjel az Iglón beszállásolt Guyon-hadosztályt a
lőcsei cs. kir. helyőrség maroknyi különítménye támadta meg, s rajtaütött a béké-
KeK Közép-Európai Közlemények XIII. évf. 2020/2. No. 49. pp. 407-418.
409
sen alvó – s az elővigyázatosság szabályait be nem tartó – csapatokon. A zűrzavar
irtózatos volt, de a 33. honvédzászlóalj végül kiűzte a városból a császáriakat, s a
Nádor-huszárok Dessewffy Dénes vezette százada a városon kívül elfoglalta két
röppentyűjüket és három ütegkocsijukat. A magyar veszteség 30 fő volt holtakban és sebesültekben; a halottak között volt Szentpétery Sámuel főhadnagy is. Az
Iglóra való beszállásolás előtt az egyébként hallgatag Szentpétery felkiáltott: „De
halljátok fiúk, ma csakugyan mulatok!” Az ütközet után Dessewffy így tudatta a
hírt: „Szentpétery csakugyan nagyot mulat; de örökre. Ilyen a katonaélet”.8
A 12. (Nádor) huszárezred katonái ott voltak február 5-én a Branyiszkó bevételénél is. Dessewffy Dénes százados „a gyalogságot lelkesíté, néhány legényeivel a
csatárokat vezeté”, s ez alkalommal könnyebb sebet kapott. Moháry Gyula főhadnagy „lélekjelenléte s bátorsággal követvén s buzdítván a röppentyűk személyzetét, a csatára nézve hasznos szolgálatokat tőn.”9 A Nádor-huszárok parancsnoka,
Emil Üchtritz báró, miután belátta, hogy a lovasság a meredek hágón felfelé semmire sem használható, ezért huszárait hátrahagyva, s maga mellé véve az osztálytrombitást, egy szűk mellékösvényen megindult a hegyen fölfelé, s közben tízpercenként egy rohamjelet trombitáltatott a kornétással. A védők csak azt hallották,
hogy valahonnan az oldalukból is csapatok közelednek. Ez is arra indította Deym
vezérőrnagyot, hogy ne erőltesse tovább a szoros védelmét. Annál is inkább, mert
Guyon utasítására a csapatok egy része valóban hegynek fölfelé, az utakat megkerülve indult meg, s Deym attól tarthatott, hogy egész erejét elveszíti, ha nem siet
a visszavonulással. Közben az ellenség oldalában megjelentek a bekerítő csapatok,
s Deym Eperjes felé vonult vissza.10
Február 10-én Fekete Lajos, a 9. (Miklós) huszárezred hadnagya Szepesváralján 19, az ellenség számára élelmiszert és ruházatot vivő szekeret, valamint 7 lovat
zsákmányolt, s azokat „anélkül, hogy az őt kísérő emberek számára a jutalmat
kivette volna”, Kmety alezredesnek adta át.11
Halóska Adolfot, a 10. (Vilmos) huszárezred századosát együtt február 14-én az
ellenség Krompachon körülfogta. Halóska „egy mellékúton éjjel a legveszedelmesebb meredekek közt lopta ki az ellenség körmei közül” századát.12
3. Huszárok a Felvidék és a Tisza-vonal védelmében,
1849. január – február
A Tisza-vonal és Debrecen védelmére visszavonuló, Perczel Mór vezérőrnagy
vezette Középponti Mozgó Sereg, valamint a Répásy Mihály vezérőrnagy vezette
tartalék hadtest soraiban összesen 15 (9+6) teljes század huszár szolgált, az 1. (Császár) huszárezredből 4, a 6. (Württemberg) huszárezredből öt, a 8. (Koburg), a
9. (Miklós) a 13 (Hunyadi) és a 14. (Lehel) huszárezredből pedig egy-egy század.
Törzshuszárként szolgált az 5. (Radetzky) huszárezred 38, s tartalék seregbe volt
beosztva a 4. (Sándor) huszárezred 40 katonája.13
410
Hermann R.: Huszárok hőstette az 1849. téli hadjáratban a főhadszíntéren
E huszároknak a főváros feladása utáni két és fél hétben nem sok alkalom jutott,
hogy kitüntessék magukat. Perczel nem a Tisza-vonaláig húzódott vissza, hanem
egészen Karcagig, s csak az Országos Honvédelmi Bizottmány rendeletére, január
19-én kezdett támadásba.
Január 22-én Perczel csapatai megkezdték a Szolnokot védő, s a Tisza-vonalat
megfigyelő Ottinger-dandár átkarolását. Hertelendy Miklós alezredes dandárának
a Tisza-hidat kellett támadnia, a Kazinczy Lajos alezredes vezette jobbszárnynak
pedig eközben a Zagyván átkelve jobbról kellett volna az ellenség hátába kerülni.
Az irtózatos ködben azonban a katonák az orrukig sem igen láttak, s Kazinczy csapatai egyszerűen eltévedtek. Hertelendy hadoszlopa meg is támadta a Tisza-hidat,
de az őrség egyelőre még visszaverte. Közben Ottinger jelentést kapott, hogy a
várostól északra honvédcsapatok kelnek át a Tiszán. Hertelendy csapatai rövidesen elűzték a hídőrséget, a Perczel Miklós őrnagy vezette tartalék dandár pedig
Szolnoktól délre kelt át a jégen. Ottinger felismerte, hogy ha nem akar csapdába
kerülni, vissza kell vonulnia, s csapataival egy ütemben Ceglédig retirált.
Perczel hadijelentésében főleg a 6. (Württemberg) huszárezred katonáit dicsérte,
s közülük Bussiknak, a 2. őrnagyi osztály 1. százada tizedesének 3 arany jutalmat
adott. Napiparancsában megdicsérte az 1. (Császár) huszárezred 17 közvitézét is,
„kik elhagyatva bajtársaiktól, bátran rohantak az ellenségnek”; a megfutók ellen
viszont szigorú vizsgálatot rendelt.14
Január 25-én Perczel megtámadta a Cegléden felállt Ottinger-dandárt. Az ütközet nagyobbrészt ágyúzásra korlátozódott, s miután Ottinger arról értesült, hogy a
magyar lovasság megkerülte a jobbszárnyát, feladta Ceglédet, s Bercelen át Albertiig vonult vissza. Az ellenség gyors visszavonulásában a Szibenliszt János őrnagy
vezette 13. (Hunyadi) és a 14. (Lehel) huszárezred 1-1 századnak volt komoly
érdeme, amiért Perczel hadijelentésében meg is dicsérte őket.15
Az 1849. január 4-i vesztes kassai ütközet után Mészáros Lázár véleménye az
volt, hogy tisztjei nagyobbik részét agyon kéne lövetnie, „mivel nagyobbára ezek
voltak okai a gyalázatos megfutamlásnak”. A kivételek között említette Uj Imrét,
aki a Koburg-huszárokkal rendben vonult vissza. Vantsek közvitéz ugyanebből
az ezredből „midőn a tisztet gyalog látta, maga szállott le, és az úton szaladó és
fegyvereiket dobáló legénység fegyvereiből hatot hozott haza”, amiért Mészáros
pénzjutalomban részesítette. A balszárnyon lévő lovas nemzetőrök futása rendetlenségbe hozta az ott álló Hunyadi- és Lehel, valamint a Württemberg-huszárokat
is. Utóbbiak századparancsnoka, Csinálósy Károly főhadnagy megsebesült, s nem
volt, aki a parancsnokságot átvegye.16
A Schlik-hadtest ellen a Bodrog és a Tisza-vonalán vívott harcokban is kitüntették magukat a huszárok. Január 19-én Szántónál Janiga József, az 1. huszárezred hadnagya ötödmagával átvágta magát – állítólag – két ellenséges zászlóaljon.
A január 22-i tarcali ütközetben Prevendár János főszázados „századjával vitézül
bevágott”.17 Klapka is dicsérte hadijelentésében az ütközetben harcoló Császár-,
Koburg- és Lehel-huszárokat.18 Különösebb részletezés nélkül a január 23-i bod-
KeK Közép-Európai Közlemények XIII. évf. 2020/2. No. 49. pp. 407-418.
411
rogkeresztúri ütközet hősei közé sorolta az abban résztvevő egy-egy Császár- és
Lehel-huszárszázadot, s parancsnokaikat, Litsmann (később Alföldi) Antal és Csomortányi Lajos századost.19
4. Az 1849. február-márciusi ellentámadási kísérlet időszaka:
Kompolt, Kápolna, Mezőkövesd
Február 18-án Dessewffy Arisztid ezredes huszárai Kompoltnál vertek szét
négy század vértest. Az akcióban az 1. (Császár) és a 8. (Koburg) huszárezred 1-1,
illetve a 14. (Lehel) huszárezred 2 százada vett részt. A rajtaütésre reggel ¼ 6-kor
került sor, olyan sikerrel, hogy Klapka jelentése szerint a szembenálló 5. (Auersperg) ezredi vértesek 50 halottat és 35 foglyot veszítettek. Klapka különösen Uj
Imre Koburg-huszárszázadost és Wartensleben Ágoston gróf, nemzetőrszázadost
dicsérte.20
A február 26-i kápolnai csata első napján a Kálnál felálló Mihályi-dandár lovasságát a 9. (Miklós) huszárezred 2. őrnagyi osztályának 2. százada, valamint a 14.
(Lehel) huszárezred 1. őrnagyi osztályának 2. százada alkotta. A harcérintkezést
délután 2 óra tájban először a huszárok vették fel az ellenséggel: a Nedetzky József
százados vezette Miklós-huszárszázad egyesülve a Hunyadi-huszárok 40 főnyi
járőrével, megtámadta az ellenséges lovasságot. A harcban a Miklós-huszárok 7, a
Hunyadiak 11 főt veszítettek. Ez az összecsapás tette lehetővé a dandárt vezénylő
hadosztályparancsnok, Szekulits István számára, hogy a csatamezőt az este fél
hétig tartó ágyúzás során megtartsa.21
Az 1. (Császár) huszárezredből Fornszek Sándor őrnagy hat szakasszal (másfél századdal) támadta meg az előretörő dzsidásokat, s egy osztályukat szétverte.
Fornszek maga is veszélybe került, s Dósa József közvitéz vágta ki őt a dzsidások
gyűrűjéből.22
Pongrácz Károly tizedes a 13. (Hunyadi) huszárezredből Kápolnánál a dzsidásokkal vívott harcban egy dzsidás főtisztet vágott le. Ugyanitt Balla János közvitéz
„a legnagyobb elszántsággal rohanván, több ellenséget megsebesített”.23 Szilágyi
György Hunyadi-közvitéz pedig a káli ütközetben „bátran és vitézül harcolt mindaddig, még 7. sebet nem kapván, a lórul lefordult, és ellenség kezében kerülvén, ott
felgyógyulván, ismét visszatért”.24 Szabó Mihály Hunyadi-közvitéz Verpelétnél „2
ágyú elfoglalásánál egész kitűnőleg viselte magát”.25
A verpeléti lovasharcban különösen kitüntette magát Uj Imre, a 8. (Koburg)
huszárezred őrnagya. Amikor az ellenség a faluból kiszorította a magyarokat, s két
ágyújukat elfoglalta, Uj 50 huszárral odanyargalt, „az ellent nagyobb részént szétverték, levágták, s mind a két ágyút visszavette”.26
A magyar hadsereg Kerecsendre, majd miután Dembiński reménytelennek ítélte
a küzdelem folytatását, Makláron át Mezőkövesdre vonult vissza. Gáspár dandárja
azt az utasítást kapta, hogy Maklárról Szikszó pusztára vonuljon, s ott állást foglaljon. Alighogy odaért, jött az újabb utasítás, hogy egészen Mezőkövesdig men-
412
Hermann R.: Huszárok hőstette az 1849. téli hadjáratban a főhadszíntéren
jen. Útközben azt a jelentést kapta az utóvédtől, hogy az ellenség is előnyomul,
azonban a dandárt útközben nem érte támadás. Délután 2 óra körül érte el Mezőkövesdet, ahol tábort ütött.
A február 28-án Mezőkövesdnél összpontosuló magyar sereget a Schlik-hadtest Franz Deym vezérőrnagy lovasdandára követte nyomon. Deym 7 század vértese rajtaütött az utóvédet alkotó Kmety-hadosztály lovasságán, tüzérsége pedig
szorgalmasan lőtte a magyarokat. Erre Gáspár is parancsot kapott, valószínűleg
Aulichtól, hogy nyomuljon előre a 9. huszárezreddel. Az ezredes életében most
először vezethette rohamra az egész ezredet, azt az alakulatot, amelyben immáron
28 éve szolgált – s éppen a saját ezredparancsnokával szemben. Amint Gáspár az
ezreddel a magyar állással egy magasságba ért, két huszárosztállyal oldalba fogta
a magyar centrumot és a balszárnyat folyamatosan lövő ellenséges üteget. Görgey
Kornél őrnagy ajánlkozott a rohamra, s engedélyt két Gáspártól az ágyúk megrohanására. Gáspár beleegyezett, s a huszárok azonnal az ágyúkra törtek. A lovassági viadalhoz csatlakozott a 13. (Hunyadi) huszárezred egy százada is, s közben
Kmetynek a 10. (Vilmos) huszárezredhez tartozó századai is szorgalmasan aprították a vérteseket. A huszárok azonnal elfoglaltak két (más forrás szerint három)
löveget, két lőszereskocsit, emellett 29 fogoly (köztük egy tiszt) és 20 ló került a
kezükre. A 9. huszárezredből Görgey Kornél mellett Marzsó József százados és
Kiszling őrmester tüntette ki magát.27 A vértesek fejvesztve menekültek egészen a
szihalomi magaslatokig, ahol a Montenuovo lovasdandár felvette őket.
Az összecsapás során Asbóth Sándor, az I. hadtest táborkari századosa a 13.
(Hunyadi) huszárezred 2. századához ugratott, és a katonákat „egy vakmerően
előrenyomult tisztnek megmentésére” hívta fel. Erre Balla Endre százados engedélyével Vichmann, Fodor, Balla, Hajnal, Erdős, Nagy Ferenc és Kirla közvitéz
csatlakoztak Asbóthhoz, „és az ellenséges sereg előtt a már négy vasas által megtámadt tisztet kiszabadítva”, útközben az országút árkában egy hatfontos ellenséges
löveget találtak. Asbóth hátrament segítségért, a hét huszár pedig mindaddig őrizte
az ágyút, amíg az Asbóth által hozott szekerészek el nem vontatták azt. A huszárok
egy sebesült vértest is magukkal vittek.28
A jól sikerült roham után a hadsereg egésze mintegy önkéntelenül, parancs nélkül előre indult. A támadás azonban elmaradt. Megérkezett ugyanis Dembiński,
aki nemcsak ostobaságnak minősítette a rohamot, s megtiltotta a további előnyomulást, hanem állítólag főbelövéssel fenyegette a sikeres rohamot végrehajtó Görgey Kornélt. Mire Gáspár – a fültanú Görgey István szerint „amúgy huszárosan
összeszidja a polyáknak a teremtését…!”29
Március 1-jén cs. kir. csapatok Egerfarmosnál utolérték az I. hadtestet. Klapka a
szűk és kedvezőtlen terepen nem tudta szétbontakoztatni csapatait, így a létszámban kisebb cs. kir. csapatok tüzérsége komoly veszteséget okozott az összetorlódott
magyar csapatoknak. Az utóvéd ágyúütegét a 14. (Lehel) huszárezred 6. századának katonái fedezték, Nödl Imre százados vezetésével. Közülük Juhász Sándor,
Terjék József tizedes, Szász István, Szomora Sándor, Dobrádi János, Thurzó Sán-
KeK Közép-Európai Közlemények XIII. évf. 2020/2. No. 49. pp. 407-418.
413
dor, Thúri István, Becze Mihály, Benke Péter, Vörös István, Sas János, Litkey
Péter, Karady József, Buday Flórián, Baranyi Ignác, Kicsiny Imre, és Bajnóczi
János közvitézek „magokat az ellenség csatározási lövéseire is vitézül viselvén,
lovaikról leszállva, az elakadt ágyút emelték, és a rendelt helyre kísérték”, amiért
Klapka meg is dicsérte őket.30
Március 5-én került sor arra az elterelő támadásra, amelynek meg kellett volna
előznie a magyar és cs. kir. főerők kápolnai összecsapását. Damjanich János és
Vécsey Károly vezérőrnagyok hadosztályai két irányból támadták meg a Karger-dandár által védett szolnoki átkelőt.31 Az ütközet kezdetén Gergye Gábor 2.
(Hannover) huszárezredi százados alól az ellenséges vadászok kilőtték a lovát, mire
Novák Ferenc (József) főhadnagy a segítségére sietett, s kezét nyújtva kihúzta őt a
veszélyes helyzetből.32 Miután Damjanich gyalogsága dél felől elfoglalta a várost,
Vécsey csapatai is átkeltek a Tiszán, s Vécsey lovasságát Damjanich segítségére
küldte. Karger visszavonulását a lovasság fedezte. A 3. (Ferenc József) dragonyosezred négy százada bevárta a lengyel légió dzsidásszázadának rohamát. A dzsidásszázad át is törte a dragonyosok vonalát, azonban ezután érvényesült a túlerő: a
dragonyosok gyűrűbe fogták a lengyeleket. Ekkor zúdult rájuk a Hannover-, majd
a 3. (Ferdinánd) huszárezredi századok rohama. A dragonyosok ezt a nyomást már
nem bírták el: maguk is menekülni kezdtek, s a velük lévő lovasüteget is sorsára
hagyták. Ezt – egyetlen löveg kivételével – a lengyelek fogták el. A további lövegek elfoglalásában részt vett Melczer János főhadnagy a Ferdinánd-huszároktól,
aki szakaszával ugyan ágyúfedezeten volt, de nem állhatta meg, hogy részt ne
vegyen a rohamban, s két ágyút zsákmányolt. Egy löveget 8 lóval a Hannover-huszárok alezredesi 2. századából Kállay Imre tizedes, Mayer József és Rátz János
közvitéz, két másikat és három lőszereskocsit Miklóssy Károly és Géczy Lajos
tizedes, Bíró János, Bartos István, Róka Sámuel, Erős Ferenc és Landery Mátyás
közvitéz ejtették zsákmányul. Karger dandárja az ütközetben összesen 5 löveget és
több mint 560 főt veszített.33
Az Abonyról beérkező Ottinger-dandár így is okozott néhány kellemetlen pillanatot a túlzottan előretörő huszároknak. A 3. (Ferdinánd) huszárezred Puchly
János alezredes vezette osztálya a 7. (Hardegg) vértesezred 4 századába ütközött, s
a vértesek alaposan megszabdalták a huszárokat. Puchlyt Szilvay Károly százados
mentette meg. A 2. (Hannover) huszárezred 1. őrnagyi osztályának 2. századából 21 huszár sietett önként a veszélyben lévők segítségére, s kivágták Puchlyt és
kíséretét. Ottinger már nem tudott érdemi segítséget nyújtani Kargernek, s rövid
lovassági és tüzérségi párbaj után visszahúzódott Abonyra.34
414
Hermann R.: Huszárok hőstette az 1849. téli hadjáratban a főhadszíntéren
JEGYZETEK / NOTES
1. Ponyvára került Arany Trombita. Az örök igazság parancsolatjára mondvacsinálta
Sárosi Gyula. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Bisztray Gyula. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1951. 110.
2. Az 1848 őszi és téli előzményekre ld. Hermann Róbert: Huszárhősök, hőstettek 1848
őszén és telén Nyugat-Magyarországon. In: „Huszárok a történelem forgószínpadán”.
Tudományos konferencia: Sárvár, 2000. szeptember 14-15. Nádasdy Ferenc Múzeum,
Sárvár, 2000. 109-123.
3. A 12. huszárezred kitüntetési jegyzéke, 1849. febr. 16. és a VII. hadtest kitüntetettjeinek jegyzéke. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár H 75. Hadügyminisztérium
Általános iratok. (továbbiakban: MNL OL HM Ált.) 1849:23268. Az utóbbit közli
Hermann Róbert: A feldunai, majd VII. hadtest kitüntetési összesítője 1849 májusából. In: Peremirat. Köszöntő írások Makai Ágnes 70. születésnapjára. Hadtörténelmi
Közlemények 126. évf. (2013) Különszám. (továbbiakban Hermann 2013.) 67. Az
előbbi okmány Dessewffy segítői közül Huszka és Veres tizedest, Hajdú István, Gyökér
András és Boros közvitézeket nevezi meg, az utóbbi okmányban a nevek keverednek
a Szentpétery által végrehajtott akcióban részt vettekéivel. Ld. még Guyon Richárd
ezredes 1849. jan. 15-én Selmecbányán írott veszteségkimutatását. Uo.
4. A 12. huszárezred kitüntetési jegyzéke, 1849. febr. 16. és a VII. hadtest kitüntetettjeinek jegyzéke. MNL OL HM Ált. 1849:23268. Az utóbbit közli Hermann 2013. 67. Az
előbbi okmány a huszárok közül Fejér tizedest, Hegedüs, Fekete, Tury József, Dég
István, Fancsa és Koncsik Antal közvitézt, valamint Görbe József őrmestert említi.
– Az üteg egyik tüzére, Trskó János szerint a hideg miatt az ágyúemelő készülékben
lévő olaj megfagyott, s emiatt nem tudtak megfelelő csőállással lőni az ellenséges
lovasságra. Az egyik ágyúnál négy lovuk elesett, „s csakis Füzesséry nevű kocsis és az
5. számú Bothár, besztercebányai cipész legény lélekjelenlétének és vakmerőségének
köszönhető, ki egy osztrák lovast emelő rúdjának hatalmas ütésével küldött a másvilágra, hogy az ágyút megmentettük”. Szlauka Károly: Naplótöredékek és följegyzések
az 1848-49-iki szabadságharczról. (Trskó János emlékirata). Zhorella Nyomda, NagyTapolcsány, 1901. 19. Trskó egyébként következetesen Szentpétery Tamás főhadnagyként említi Szentpétery Sámuelt. Guyon jan. 15-én Selmecbányán írott veszteségkimutatása az ütegnél Novakovszky János altisztet és Füzér János szekerészt dicséri. MNL
OL HM Ált. 1849:23268.
5. Zámbelly Lajos: Emlékiratok 1848/49-ből. Hazánk, szerk. Abafi Lajos. XI. köt. 1889. 361.
6. A 12. huszárezred kitüntetési jegyzéke, 1849. febr. 16. és a VII. hadtest kitüntetettjeinek
jegyzéke. MNL OL HM Ált. 1849:23268. Az utóbbit közli Hermann 2013.78. Trskó
János szerint az 5. lovasüteg egyetlen löveget veszített, amely a mélységbe zuhant,
s miután kivontatni nem lehetett, beszögezték. Szlauka 21. [Johann Nobili:] Der
Winterfeldzug 1848-1849 in Ungarn unter dem Oberkommando des Feldmarschalls
Fürsten zu Windisch-Grätz. Leopold Sommer, Wien, 1851. 187. szerint a Dürfeld
őrnagy vezette 2. vadászzászlóalj Szélaknán egy lovaságyút fogalt el.
7. Görgey Artúr I. 304-308. A VII. hadtest kitüntetettjeinek jegyzéke. MNL OL HM Ált.
1849:23268. Közli Hermann 2013. 70-71.
KeK Közép-Európai Közlemények XIII. évf. 2020/2. No. 49. pp. 407-418.
415
8. A 12. huszárezred kitüntetési jegyzéke, 1849. febr. 16. és a VII. hadtest kitüntetettjeinek jegyzéke. MNL OL HM Ált. 1849:23268. Az utóbbit közli Hermann 2013. 78.
Zámbelly 364.; Szlauka 28-29. Szentpétery életrajzát ld. Bona Gábor: Hadnagyok és
főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. kötet. P-Zs. Heraldika, Budapest,
1999. 262. Szerinte Szentpétery hadnagy volt, a kitüntetési előterjesztés és Trskó János
főhadnagyként említi.
9. A 12. huszárezred kitüntetési jegyzéke, 1849. febr. 16. és a VII. hadtest kitüntetettjeinek jegyzéke. MNL OL HM Ált. 1849:23268. Az utóbbit közli Hermann 2013. 78.
10. Az ütközetre ld. Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok
és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. I. k. Franklin Társulat,
Budapest, 1885. 194-198.; Márkus László: Guyon Richárd. Művelt Nép, Budapest,
1955. 75-79. Üchtritz akciójára ld. Pompéry Jánoshoz írott 1849. febr. 24-éi levelét,
közli V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. III. k. Művelt
Nép, Budapest, 1955. 136-138. és Zámbelly 365-366.
11. A VII. hadtest kitüntetettjeinek jegyzéke. MNL OL HM Ált. 1849:23268. Közli
Hermann 2013. 71.
12. Mezey Károly jelentése, Kassa, 1849. febr. 17. MNL OL HM Ált. 1849:23268.
13. Hermann Róbert: Egy utólagos hadműveleti napló Perczel 1848 őszi és 184849. téli harcairól. In: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zalai Gyűjtemény 36/
II. Zalaegerszeg, 1995. 135-139.; Hermann Róbert: A honvesztéstől a honmentésig.
Perczel Mór téli hadjárata, 1848. december 14. – 1849. január 27. 48-as Könyvtár.
Line Design, Budapest, 2015.
14. Perczel – OHB, Törökszentmiklós, 1849. jan. 23. MNL OL H 2. Az Országos
Honvédelmi Bizottmány iratai. (továbbiakban OHB) 1849:1711. Perczel napiparancsát ld. Hadtörténelmi Levéltár, Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratai
(továbbiakban HL 1848-49.) 10/338. és MNL OL R 51. 1848-1849. évi vegyes katonai
iratok. 1. doboz. Az ütközetre ld. Borus József: Dembinski fővezérsége és a kápolnai
csata. Gondolat, Budapest, 1975. 93-96. és Hermann 1995. 123-125.; Hermann 2015.
196-204.
15. Perczel – Kossuth, Abony, 1849. jan. 26. MNL OL OHB 1849:1195. Ld. Borus 105106.; Hermann, 1995. 125.; Hermann 2015. 207-215.
16. Mészáros – OHB, Miskolc, 1849. jan. 7. MNL OL OHB 1849:186. Közli Az 1848-49es I. magyar hadtest iratai II. (A januári újjászervezés és az első sikerek). A bevezető
tanulmányt írta, az iratokat válogatta és sajtó alá rendezte Dér Dezső, Hajagos József
és Hermann Róbert. A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10. Eger, 2004. 28-29.
17. Az 1. huszárezred kitüntetettjeinek származási és szolgálati leírása, Nagyvalkász,
1849. jún. 3. MNL OL HM Ált. 1849:23909.
18. Klapka – OHB, 1849. jan. 22. MNL OL OHB 1849:999. Közli Dér - Hajagos - Hermann
2004. 165-166.
19. Klapka – OHB, 1849. jan. 24. MNL OL OHB 1849:999. Közli Dér - Hajagos - Hermann
2004. 175-176.
20. Klapka – Kossuth, 1849. febr. 18. MNL OL OHB 1849:4277. Ennek alapján ld. Kossuth
közleményét. Kossuth Lajos összes munkái. XIV. k. Kossuth Lajos az Országos
416
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
29.
30.
31.
32.
33.
34.
Hermann R.: Huszárok hőstette az 1849. téli hadjáratban a főhadszíntéren
Honvédelmi Bizottmány élén. II. S. a. r. Barta István. Magyarország Újabbkori
Történetének Forrásai. Magyar Történelmi Társulat – Akadémiai Kiadó, Budapest,
1953. 494. A 8. huszárezred 1849. jún. 8-án Uj által aláírt származási és szolgálati
leírása szerint 42 foglyot ejtettek. MNL OL HM Ált. 1849:23909.
Szekulits István – hadsereg-parancsnokság, Tiszafüred, 1849. márc. 8. MNL OL HM
Ált. 1849:23268.
Az 1. huszárezred kitüntetettjeinek származási és szolgálati leírása, Nagyvalkász,
1849. jún. 3. MNL OL HM Ált. 1849:23909.
Simoncsics főszázados, osztályparancsnok 1849. máj. 16-án a budai táborban kelt előterjesztése. HL 1848-49. 28/166.
uo.
uo.
A 8. huszárezred 1849. jún. 8-án Uj által aláírt származási és szolgálati leírása. MNL
OL HM Ált. 1849:23909.
A VII. hadtest kitüntetettjeinek jegyzéke. MNL OL HM Ált. 1849:23268. Ez utóbbi
két elfoglalt lövegről emlékezik meg. Közli Hermann 2013. 71.
A hét huszár és Balla százados 1849. márc. 6-án, Tiszafüreden kelt bizonyítványát ld.
MNL OL R 171. Asbóth Sándor iratai. Ld. még Perger Zoltán: Asbóth Sándor 18481849-ben. Fons, 1998/1. 19-21.
Gáspár – VII. hadtest parancsnoksága, Hernádnémeti, 1849. március 15. MNL OL
HM Ált. 1849:23268. Közli Hermann Róbert: Gáspár András honvédtábornok.
Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Katona
József Múzeuma. Kecskemét, 2005. 90-91. (továbbiakban Hermann 2005.) Az ütközetre ld. még Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849ben. S. a. r. Katona Tamás. Pro Memoria. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. I. k.
391-395.; Görgey István I. 276-282.; Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Oct.
Hung 1142. Pongrácz István 1848-49-es naplójának 1896-os átdolgozása. II. 26-28.;
Thurzó Miklós: Kmethy [sic!] György. Hazánk. Szerk. Abafi Lajos. X. k. Budapest,
1888. 116-117.; Borus 281-287.; Hermann 2005. 48-49.
Nödl – Szekulits István, Tiszafüred, 1849. márc. 6. MNL OL HM Ált. 1849:23268.
Az összecsapásra ld. Kemény Krisztián: A második szolnoki ütközet (1849. március
5.) In: Damjanich János, „a mindig győztes” tábornok. Szerk. Pelyach István. Aradi
Vértanúk sorozat. Line Design Kiadó. Budapest, 2018. 105-158.
A 2. huszárezred alezredesi 1. század bizonyítványa, Hidegkút, 1849. máj. 13. MNL
OL HM Ált. 1849:20225.
A 2. huszárezred alezredesi 1. és század bizonyítványai, Hidegkút, 1849. máj. 13-14. MNL
OL HM Ált. 1849:20225.; Kovács István: „...mindvégig veletek voltunk”. Lengyelek a
magyar szabadságharcban. Osiris. Budapest, 1998.; A 3-dik számu Ferdinánd huszárezred hadi története 1849-ben. Zámbory Emil, volt huszárőrnagy jegyzeteiből. In: Vahot
Imre – Gánóczy Flóris szerk.: Honvédek könyve. Történelmi adat-tár az 1848-ki és
1849-iki magyar hadjáratból. Emich Gusztáv, Pest, 1861. I. k. 74-75.
A 2. (Hannover) huszárezred 1. őrnagyi osztály 2. századának kitüntetési előterjesztése. Hidegkút, 1849. máj. 13. MNL OL HM Ált. 1849:20225.; Zámbory 75.
KeK Közép-Európai Közlemények XIII. évf. 2020/2. No. 49. pp. 407-418.
417
Felhasznált irodalom / REFERENCES
Az 1848-49-es I. magyar hadtest iratai II. (A januári újjászervezés és az első sikerek).
A bevezető tanulmányt írta, az iratokat válogatta és sajtó alá rendezte Dér Dezső, Hajagos József és Hermann Róbert. A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10. Eger,
2004.
Bona Gábor (1999): Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III.
kötet. P-Zs. Heraldika. Budapest.
Borus József (1975): Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata. Gondolat. Budapest.
Görgey Artúr (1988): Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. I.
kötet. S. a. r. Katona Tamás. Pro Memoria. Európa Könyvkiadó. Budapest. I. k.
Görgey István (1885): 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek
magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. I. kötet. Franklin Társulat. Budapest.
Hermann Róbert (2013): A feldunai, majd VII. hadtest kitüntetési összesítője 1849 májusából. In: Peremirat. Köszöntő írások Makai Ágnes 70. születésnapjára. Hadtörténelmi
Közlemények 126. évf. (2013) Különszám. 62-78. old.
Hermann Róbert (2015): A honvesztéstől a honmentésig. Perczel Mór téli hadjárata, 1848.
december 14. – 1849. január 27. 48-as Könyvtár. Line Design. Budapest.
Hermann Róbert (1995): Egy utólagos hadműveleti napló Perczel 1848 őszi és 1848-49.
téli harcairól. In: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zalai Gyűjtemény 36/II. Zala
Megyei Levéltár, Zalaegerszeg. 110-139. old.
Hermann Róbert (2005): Gáspár András honvédtábornok. Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Katona József Múzeuma. Kecskemét.
Hermann Róbert (2000): Huszárhősök, hőstettek 1848 őszén és telén Nyugat-Magyarországon. In: „Huszárok a történelem forgószínpadán”. Tudományos konferencia: Sárvár,
2000. szeptember 14-15. Nádasdy Ferenc Múzeum. Sárvár. 109-123. old.
Kemény Krisztián (2018): A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) In: Damjanich
János, „a mindig győztes” tábornok. Szerk. Pelyach István. Aradi Vértanúk sorozat.
Line Design Kiadó. Budapest. 105-158. old.
Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. II. S. a. r. Barta István. Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai. Magyar Történelmi Társulat – Akadémiai
Kiadó. Budapest. 1953.
Kovács István (1998): „...mindvégig veletek voltunk”. Lengyelek a magyar szabadságharcban. Osiris. Budapest.
Márkus László (1955): Guyon Richárd. Művelt Nép. Budapest.
[Johann Nobili:] Der Winterfeldzug 1848-1849 in Ungarn unter dem Oberkommando des
Feldmarschalls Fürsten zu Windisch-Grätz. Leopold Sommer, Wien., 1851.
Perger Zoltán (1998): Asbóth Sándor 1848-1849-ben. Fons, 1998/1. 3-35. old.
Ponyvára került Arany Trombita. Az örök igazság parancsolatjára mondvacsinálta Sárosi
Gyula (1951). Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Bisztray Gyula. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
418
Hermann R.: Huszárok hőstette az 1849. téli hadjáratban a főhadszíntéren
Szlauka Károly (1901): Naplótöredékek és följegyzések az 1848-49-iki szabadságharczról.
(Trskó János emlékirata). Zhorella Nyomda, Nagy-Tapolcsány.
Thurzó Miklós (1888): Kmethy [sic!] György. Hazánk. Szerk. Abafi Lajos. X. k. Budapest.
112-129. old
V. Waldapfel Eszter (1955): A forradalom és szabadságharc levelestára. III. k. Művelt Nép.
Budapest.
Zámbelly Lajos (1889): Emlékiratok 1848/49-ből. Hazánk, szerk. Abafi Lajos. XI. kötet.
173-190., 267-279., 354-369. old.
A 3-dik számu Ferdinánd huszárezred hadi története 1849-ben. Zámbory Emil, volt huszárőrnagy jegyzeteiből. In: Vahot Imre – Gánóczy Flóris szerk.: Honvédek könyve. Történelmi adat-tár az 1848-ki és 1849-iki magyar hadjáratból. Emich Gusztáv, Pest, 1861.
I. k. 74-81. old.
Források
Hadtörténelmi Levéltár
Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratai
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár
H 2. Az Országos Honvédelmi Bizottmány iratai.
H 75. Hadügyminisztérium Általános iratok.
R 51. 1848-1849. évi vegyes katonai iratok. 1. doboz.
Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár
Oct. Hung 1142. Pongrácz István 1848-49-es naplójának 1896-os átdolgozása. II. kötet.