HUP0104027A2 - Sztereospecifikus eljárás kriptoficinek előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány a (II) általános képletű kriptoficinek - köztük akriptoficin 52, kriptoficin 55 és kriptoficin 55 glicinát -előállításának javított, új eljárásával foglalkozik - ahol G jelentése1-12 szénatomos alkil-, 2-12 szénatomos alkenil-, 2-12 szénatomosalkinil- vagy Ar csoport; Ar jelentése aromás vagy heteroaromáscsoport, mely aromás vagy heteroaromás csoport adott esetbenszubsztituált; R1 jelentése halogénatom; R2 jelentése hidroxilcsoportvagy glicinát észtercsoport; vagy az R1 és R2 együtt egy epoxidgyűrűtvagy kémiai kötést képeznek; R3 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport;R7 és R8 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6szénatomos alkilcsoport, vagy R6 és R7 együtt egy ciklopropil- vagyciklobutilgyűrűt képez; R9 jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomosalkil-, 2-6 szénatomos alkenil-, 2-6 szénatomos alkinil-, -(CH2)m-(3-5szénatomos)-cikloalkil általános képletű csoport vagy benzilcsoport,ahol m jelentése 1-3 egész szám; R10 jelentése hidrogénatom vagy 1-6szénatomos alkilcsoport; R11 jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomosalkil-, fenil- vagy benzilcsoport; R14 jelentése hidrogénatom vagy 1-6szénatomos alkilcsoport; R50 jelentése hidrogénatom vagy oxocsoport(=O); Y jelentése oxigén-, kénatom, CH, NR12, SO, SO2 képletű, illetveáltalános képletű csoport, ahol R12 jelentése hidrogénatom vagy 1-3szénatomos alkilcsoport; R6 jelentése 1-6 szénatomos alkil-,helyettesített 1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-,helyettesített 3-8 szénatomos cikloalkil-, heteroaromás csoport vagyhelyettesített heteroaromás csoport, (IA), (IB) vagy (IC) általánosképletű csoport, melyeken belül R6a, R6b és R6c jelentése egymástólfüggetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, halogén-, NR18R19vagy OR18 általános képletű csoport; R15, R16 és R17 jelentéseegymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, 1-6 szénatomos alkil-,OR18, O-aril, NH2, NR18R19, NO2, OPO4H2, 1-6 szénatomos alkoxi-fenil-,S-benzil-, CONH2, CO2H, PO3H2, SO2R23 képletű, illetve általánosképletű csoport vagy Z' csoport; R18 és R19 jelentése egymástólfüggetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport; R23jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport; Z jelentése -(CH2)n általános képletű vagy 1-5 szénatomos cikloalkilcsoport; njelentése 0, 1 vagy 2; és Z' jelentése aromás vagy helyettesítettaromás csoport. Ó

Description

72.251/SZE

Telefa ^SB-G. & K.

M-mzeíköei

Szabadalmi Iroda ^{Út 113}· ^y5ö, l'ax; 34-24-323

Sztereospecifikus eljárás kriptoficinek előállítására

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

Az ember és más emlősök egyik fő halálokát a daganatos betegségek teszik ki, melyekre jellemző, hogy a sejtszaporodás nincs a sejtnövekedés természetes szabályozása alatt. A rák kemoterápiájának klinikai tapasztalata bizonyítja, hogy a betegségek kezelése új és hatékonyabb gyógyszereket igényel. A klinikai gyakorlat azt is bizonyítja, hogy azok a hatóanyagok, melyek a sejtszerkezet mikrotubuláris rendszerét megbontják, gátolják a neoplasztikus sejtek szaporodását.

A kriptoficinek teljes szintézissel előállíthatok, lásd például Barrow, R. A. és munkatársai, J. Am. Chem. Soc., 117:2479 (1995).

A találmány szerinti eljárás olyan fontos elemekkel szolgál, melyek felhasználhatók a kriptoficin vegyületek és köztesanyagaik hatékony teljes szintézisénél.

Számos természetes termék fontos köztesanyaga a 4-hidroxi-5,6-dihidropirán-2-on és származékai [Seebach, D. és munkatársai, Angew. Chem. Int. Ed., 13:77 (1974); Carlson, R. M. és munkatársai, J. Org. Chem., 40:1610 (1975)]. Az ilyen típusú vegyületek továbbá felhasználhatók gyógyszerhatóanyagok, például a tetrahidrolipsztatin (THL) szintézisénél [Landi, J. J. Jr. és munkatársai, Tetrahedron Lett., 34:277 (1993)]. A jelenleg alkalmazott kitanítás szerint az acilacetát végálló (4-) szén-szén kötésének kialakításához aprotikus oldószerben két egyenértéktömeg erős bázist, például nátrium-hidridet és n-butil-lítiumot kell használni a 2-es és 4-es helyek deprotonálásához, hogy a dianiont egyenértéktömegnyi elektrofil reaktánssal szelektí2 ven acilezzék [ Huckin, S. M. és munkatársai, Can. J. Chem., 52:2157 (1994); Huckin, S. M. és munkatársai, J. Am. Chem. Soc., 96:1082 (1974); Petragnani, N. és munkatársai, Synthesis, 521:78 (1982); Peterson, J. R. és munkatársai, Syn. Commtin. 18:949 (1988); Seebach, D. és munkatársai, Angew. Chem., 86:40 (1974); Kashihara, H. és munkatársai, Chem. Pharm. Bull., 34:4527 (1986)].

Azonban még ilyen drasztikus körülmények között is a paraformaldehid vagy a formaldehid gyenge elektrofil és a termék hozama alacsony. Valójában egy többlépéses eljárásban a paraformaldehid helyett egy PhCH₂OCH₂CI képletü, toxikus reagenst használnak erre a célra [Taylor, E. C. és munkatársai, J. Org. Chem., 50:5223 (1985)].

A jelen találmány eljárással szolgál a kriptoficin vegyületek előállítására, beleértve a kriptoficin 52-t, kriptoficin 55-öt, a kriptoficin 55-glicinátot, valamint más kriptoficin vegyületeket.

A jelen találmány tárgya eljárás a (II) általános képletü - ahol

G jelentése 1-12 szénatomos alkil-, 2-12 szénatomos alkenil-, 2-12 szénatomos alkinil- vagy Ar csoport;

Ar jelentése aromás vagy heteroaromás csoport, mely aromás vagy heteroaromás csoport adott esetben szubsztituált;

R¹ jelentése halogénatom,

R² jelentése hidroxilcsoport vagy glicinát észtercsoport; vagy az R¹ és R² együtt egy epoxidgyűrűt vagy kémiai kötést képeznek;

R³ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport;

R⁷ésR⁸ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy R⁶ és R⁷ együtt egy ciklopropil- vagy ciklobutil gyűrűt képez;

<

• R⁹ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkenil-, 2-6 szénatomos alkinil-, -(CH₂)_m-(3-5 szénatomos)-cikloalkil általános képletű csoport vagy benzilcsoport, ahol m jelentése 1-3 egész szám;

R¹⁰ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

R¹¹ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, fenil- vagy benzilcsoport;

R¹⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1 -6 szénatomos alkilcsoport;

R⁵⁰ jelentése hidrogénatom vagy oxocsoport (=O);

Ϋ jelentése oxigén-, kénatom, CH, NR¹², SO, SO₂ képletű, illetve általános képletű csoport, ahol R¹² jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport;

R⁶ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, helyettesített 1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, helyettesített 3-8 szénatomos cikloalkil-, heteroaromás csoport vagy helyettesített heteroaromás csoport, (IA) (IB) vagy (IC) általános képletű csoport, melyeken belül R^6a, R^6b és R^6c jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, halogén-, NR¹⁸R¹⁹ vagy OR¹⁸ általános képletű csoport;

*t E 4 E 4 7

R , R es R jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, 1-6 szénatomos alkil, OR¹⁸, O-aril, NH2, NR¹⁸R¹⁹, NO2, OPO₄H₂, 1-6 szénatomos alkoxi-fenil-, S-benzil, CONH₂, CO₂H, PO₃H₂, SO₂R²³ képletű, illetve általános képletű csoport vagy Z’ csoport;

R¹⁸ és R¹⁹ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

R²³ jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport;

Z jelentése -(CH₂)_n általános képletű vagy 1-5 szénatomos cikloalkilcsoport;

n jelentése 0, 1 vagy 2; és

Z’ jelentése aromás vagy helyettesített aromás csoport 4 : . ·’?

• »···· · · · · * • vegyület vagy gyógyászati szempontból alkalmazható sója előállítására, ami az alábbi lépésekből áll:

(a) a (2) általános képletű - ahol R^b jelentése karboxilcsoportot védő alkalmas csoport; R³ jelentése a fentiekben meghatározott - vegyületet gyűrűzáró ágenssel reagáltatjuk, a (3) általános képletű - ahol R³ jelentése a fentiekben meghatározott, M jelentése hidrogénatom vagy egy kation - vegyületet nyerve;

(b) a (3) általános képletű vegyületet sztereoszelektív redukálószerrel sztereoszelektíven redukáljuk a (4) általános képletű vegyületté, ahol R³ a fentiekben meghatározott;

(c) a (4) általános képletű vegyületet hidroxilcsoportot védő ágenssel reagáltatjuk, az (5) általános képletű vegyületet nyerve, ahol R^2a jelentése tritil- vagy megfelelő szilil védőcsoport, R³ jelentése a fentiekben meghatározott;

(d) az (5) általános képletű vegyületet redukálószerrel, majd olefinező reagenssel reagáltatjuk, a (6) általános képletű vegyülethez jutva, ahol G, R³ és R^2a jelentése a fentiekben meghatározott;

(e) a (6) általános képletű vegyületet oxidálószerrel reagáltatjuk a (7) általános képletű vegyületet nyerve, ahol G, R³ és R^2a a fentiekben meghatározott;

(f) a (7) általános képletű vegyületet alkilészterező szerrel, adott esetben hidrolizáló ágenssel reagáltatjuk, az (I) általános képletű vegyületet kapva, ahol G, R³ és R^2a a fentiekben meghatározott és R^a jelentése hidrogénatom, alkil- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

(g) az (I) általános képletű vegyületet (II) általános képletű vegyületté alakítjuk, és adott esetben gyógyászati szempontból alkalmas sóját képezzük.

Az alábbiakban értelmezzük a jelöléseket és kifejezéseket;

⁵ ’ < (a) a képletekben vastag vonallal jelöl kötés (~ ) azt jelenti, hogy a lap síkjától felfelé irányul;

(b) a képletekben szaggatott vonallal jelölt kötés (—) azt jelenti, hogy a lap síkjától lefelé irányul;

(c) a képletekben hullámos vonallal jelölt kötés (—) azt jelenti, hogy a kötés sztereokémiái irányultsága nem jelzett

Az itt alkalmazott „gyógyászati szempontból alkalmazható só” kifejezés savaddíciós vagy bázisaddíciós sót jelent.

A „gyógyászati szempontból alkalmazható savaddíciós só” kifejezésen az (I) általános képletű vegyületnek vagy bármely köztesanyagának bármely nem toxikus, szerves vagy szervetlen savval képzett addíciós sóját értjük. Alkalmas szervetlen sav például a sósav, bróm-hidrogénsav, kénsav és foszforsav, a savas fémsók, például a nátrium-monohidrogén-foszfát vagy a kálium-hidrogén-szulfát. Alkalmas sót képző szerves savak például a mono-, di- és trikarbonsavak, mint amilyen az ecetsav, glikolsav, tejsav, piroszőlősav, malonsav, borostyánkősav, glutársav, hangyasav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, benzoesav, hidroxi-benzoesav, fenil-ecetsav, cinnaminsav, szalicilsav, 2-fenoxi-benzoesav vagy a szulfonsavak, például p-toluolszulfonsav, metánszulfonsav, hidroxi-etánszulfonsav. Ezek a sók létezhetnek hidráiként vagy lényegében vízmentes alakban.

A „gyógyászati szempontból alkalmazható bázisaddíciós só” kifejezésen az (I) általános képletű vegyületnek vagy bármely köztesanyagának bármely nem toxikus, szerves vagy szervetlen bázissal képzett addíciós sóját értjük. Alkalmas sót képző bázis lehet például egy alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxid, például a nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium- vagy bárium-hidroxid; az ammónia, az alifás, gyűrűs vagy ⁶ aromás szerves aminok, mint amilyen a metil-amin, dimetil-amin, trimetil-amin, dietil-amin, trietil-amin, izopropil-dietil-amin, piridin és pikolin.

Az itt használt „1-12 szénatomos alkilcsoport” kifejezésen 1-12 szénatomos, telített, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot értünk, amibe beletartozik a metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, pentil-, neopentil-, 2-metil-butil-, 3-metil-butil-, hexil-, heptil-, oktil-, nonil-, decilcsoport és hasonlók.

A fogalomba beletartozik az „1-6 szénatomos alkilcsoport”, mely kifejezés 1-6 szénatomos, telített, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent, amibe beletartozik a metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobütil-, szek-butil-, terc-butil-, pentil-, neopentil-, 2-metil-butil-, 3-metil-butil-, hexilcsoport és hasonlók.

Az „1-12 szénatomos alkilcsoport” és az „1-6 szénatomos alkilcsoport” fogalmába beletartozik az „1-3 szénatomos alkilcsoport”, mely kifejezés 1-3 szénatomos, telített, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent, ide értve a metil-, etil-, izopropilcsoportot és hasonlókat.

A „helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport” kifejezés olyan 1-6 szénatomos alkilcsoportra utal, mely egy vagy több heteroatomot tartalmazó, legfeljebb három szubsztituenst hordoz, ilyen szubsztituens például az OH, NH₂, CONH₂, CO₂H, PO₃H₂ vagy SO₂R²¹ képletű, illetve általános képletű csoport, melyen belül R²¹ jelentése hidrogénatom, 1-3 szénatomos alkil- vagy arilcsoport.

A „3-8 szénatomos cikloalkilcsoport” kifejezés telített, 3-8 szénatomos, gyűrűs alkilcsoportot jelent; ide értve a ciklopropil-, ciklobutil-, ciklohexil-, ciklooktilcsoportot és hasonlókat.

A „helyettesített 3-8 szénatomos cikloalkilcsoport” kifejezés olyan 3-8 szénatomos cikloalkilcsoportra utal, mely legfeljebb három 1-3 szénatomos alkilcsoportot, halogénatomot vagy OR²¹ általános képletű csoportot hordoz. A szubsztituensek bár melyik rendelkezésre álló szénatomhoz kapcsolódhatnak. Különösen előnyös cikloalkilcsoport a ciklohexilcsoport. A ,,-(CH₂)_m-(3-5 szénatomos)-cikloalkil általános képletű csoport” kifejezés - ahol m jelentése 1, 2 vagy 3 - olyan ciklopropil-, ciklobutilvagy ciklopentilcsoportot jelent, mely metilidén-, etilidén- vagy propilidéncsoporthoz kapcsolódik.

A „2-12 szénatomos alkenilcsoport” kifejezés 2-12 szénatomos, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent, mely 1-3 kettős kötést tartalmaz; ide értve az etenil·, propenil-, izopropenil, η-butenil-, izobutenil-, pentenil-, 2-metil-butenil-, 3-metil-butenil-, hexenil-, oktenil-, nonenil-, decenilcsoportot és hasonlókat. Különösen előnyösek azok az alkenilcsoportok, melyek csak egy kettős kötést tartalmaznak.

A „2-12 szénatomos alkinilcsoport” kifejezés olyan 2-12 szénatomos, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsopotot jelent, mely 1-3 hármas kötést tartalmaz; ide értve az etinil-, propinil-, izopropinil-, 2-metil-propinil-, hexinil-, decinilcsoportot és hasonlókat. Különösen előnyösek azok az alkinilcsoportok, melyek csak egy hármas kötést tartalmaznak.

Az „1-6 szénatomos alkoxicsoport” kifejezés olyan 1-6 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú alkoxicsoportokra utal, mint amilyen a metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-, η-butoxi-, izobutoxi-, pentoxi-, 2-metil-pentoxi-csoport és hasonlók. Az „1-6 szénatomos alkoxi-fenil-csoport” kifejezés olyan fenilgyűrűt jelent, mely bármelyik rendelkezésre álló szénatomján 1-6 szénatomos alkoxicsoporttal helyettesített.

A „halogénatom” kifejezés klór-, bróm-, fluor- vagy jódatomot jelent.

Az „aromás csoport” és a „heteroaromás csoport” kifejezéseken a 4n + 2pi elektronokkal rendelkező aromás gyűrűket értjük, melyek lehetnek egy- vagy kétgyűrűs rendszerek. Az „arilcsoport” kifejezés aromás csoportot, az „aralkilcsoport” kifejezés aril-(1-6 szénatomos)-alkil-csoportot jelent. Aromás csoport például a fenil-, benzil⁸ ”’:L. · ·.

vagy naftilcsoport. A heteroaromás csoportok a gyűrűben egy vagy több oxigén-, nitrogén- és/vagy kénatomot tartalmaznak. Heteroaromás csoport például a furil-, pirrolil-, tienil-, piridilcsoport és hasonlók. A helyettesített aromás vagy heteroaromás csoportok 1-3 szubsztituenst hordozhatnak, ami egymástól függetlenül lehet 1-6 szénatomos alkil-, 1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom.

Az aromás csoportok helyettesítettek lehetnek továbbá trifluor-metil-, COOR⁵⁷ (melyen belül R⁵⁷ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport), PO3H, SO3H, SO2R⁵⁷, N(R⁵⁹)(R⁶⁰), melyen belül R⁵⁹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport és R⁶⁰ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport Boc vagy FMOC csoport), -CN, -NO2, -OR⁵⁷, -CH2OG(O)(CH2)_m; NH₂ (melyen belül m’ jelentése 1-6 egész szám) vagy -CH₂-O-Si(R⁵⁷)(R⁵⁸)(R⁵⁹), melyen belül R⁵⁸ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport) képletű, illetve általános képletű csoport. A szubsztituensek kapcsolódhatnak bármelyik rendelkezésre álló szénatomon.

Különösen előnyös heterociklusos, illetve helyettesített heterociklusos csoportokat mutatnak be a 13. ábrán, ahol a képletekben R²⁰ jelentése hidrogén vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport.

Az „O-aril képletű csoport” aril-oxi-csoportra utal, vagy oxi maradékhoz kötött arilcsoportot jelent.

Az itt használt „TBS” rövidítés a (g) képletű terc-butil-dimetil-szilil-csoportot jelenti.

Az itt használt „NHS” rövidítése a (h) képletű N-hidroxi-szukcinimid-csoportot jelenti.

Az itt használt „Ph” jelölés fenilcsoportot jelent.

Az itt használt „aminocsoportot védő, bázisérzékeny védőcsoport” kifejezés olyan általánosan használt, aminocsoportot védő csoportot jelent, melyről ismert, hogy bázislabilis. Védőcsoportokkal foglalkozik például Greene, T. W. „Protecting Groups in

Organic Chemistry” című munkája (Wiley, New York, 1981), az említett utóbbi csoportok főleg a 7. fejezetben szerepelnek. Különösen előnyös bázisérzékeny aminocsoportot védő csoport a fluorenil-metoxi-karbonil-csoport (FMOC).

Az „alkalmas aktiválható, karboxilcsoportot védő csoport” kifejezés olyan karboxilcsoportot védő csoportot jelent, mely aktiválható, a szakemberek előtt ismert észterszubsztituenst tartalmaz, lásd például T. W. Green fent említett könyvét. Aktiválható észterszubsztituenst tartalmazó, karboxilcsoportot védő, alkalmas csoport például az N-hidroxi-szukcinimid, az N-hidroxi-szulfoszukcinimid-csoport és ezek sói, a 2-nitrofenil-, 4-nitro-fenil-, 2,4-diklór-fenilcsoport és hasonlók. Különösen előnyös aktiválható, karboxilcsoportot védő csoport az N-hidroxi-szukcinimid-csoport (NHS).

A „kriptoficin vegyület” kifejezésen a (II) általános képletű vegyületeket és a szakterületen ismert kriptoficineket értjük.

A „kriptoficin 52” kifejezés a (44) képletű vegyületre vonatkozik.

Az „A” ábrán szemléltetjük az (I) általános képletű, a (II) általános képletű vegyület előállításánál köztesanyagként alkalmazott vegyület szintézisének reakciófolyamatát. Az (I) általános képlet magába foglalja az (ID) és (IE) általános képletű vegyűleteket is. Az A ábra képletein valamennyi szubsztituens jelentése azonos a fentebb tett meghatározásaikkal, hacsak másként nem jelezzük. Az A ábra reakciófolyamatának reagensei, technikái és eljárásai a szakemberek előtt jól ismertek.

Az A ábra 1. reakciólépésénél a (2) acil-acetátot alkalmas gyűrűzáró ágenssel gyűrűvé zárjuk, a (3) laktont nyerve.

Alkalmas gyűrűzáró ágens lehet mindaz, amelyik képes a (2) acil-acetátot a (3) laktonná átalakítani.

Például a (2) acil-acetátot hozzáadjuk egy megfelelő bázis, mint amilyen a kálium-terc-butoxid, a lítium-dialkil-amid, például lítium-diizopropil-amid, nátrium-hidroxid, ¹⁰ 1:. .·’. ·.. <

*·♦ · ··*· *· ·* stb. oldatához. Legalkalmasabb a kálium-terc-butoxid. A bázist megfelelő szerves oldószerben, például egy alkoholban, mint amilyen a metanol, etanol, 2-propanol vagy ezek elegye; tetrahidrofuránban és hasonlókban oldjuk. Legalkalmasabbak az alkoholok, például a 2-propanol. A feloldandó bázis mennyisége a (2) acil-acetáthoz viszonyított 1,0-2,0 mólegyenérték. Az előnyös bázismennyiség az 1,3-1,7 mólegyenérték. Legelőnyösebb 1,4-1,6 mólegyenértékű bázist használni. A reakcióhoz az oldatot -30°C és 30°C közötti hőmérsékletre hűtjük, előnyösen közömbös gáztérben. Legelőnyösebb az oldatot 0°C hőmérsékletre hűteni.

A (2) acetil-acetátot olyan sebességgel adjuk a bázikus oldathoz, hogy a hőmérséklet +10°C-on vagy az alatt maradjon. Előnyösen a (2) acil-acetátot olyan sebességgel adagoljuk, hogy a hőmérséklet -5°C és +7°C, legelőnyösebben 0°C és +5°C között maradjon.

Az acil-acetáto bázikus oldatát azután (2b’) képletű alkalmas aldehiddel vagy ketonnal reagáltatjuk, ami megfelel a (2b) képletű vegyületnek, ahol R^2b jelentése hidrogénatom. A (2b) aldhehidet vagy ketont a (2) acil-acetáthoz viszonyított 1,0-3,0 mólegyenérték tömegben adjuk a reakcióelegyhez. Előnyösen az alkalmas bázis mennyisége 1,1-2,2, legelőnyösebben 1,2-1,5 mólegyenérték. A (2b’) aldehidet vagy ketont 0°C és 50°C közötti hőmérsékleten, legelőnyösebben szobahőmérsékleten reagáltatjuk az acil-acetát oldattal.

A kapott reakciókeveréket azután alkalmas savval, például sósavval megsavanyítjuk. A savas reakciókeverékből a szokásos kinyerési és tisztítási eljárásokkal, például extrakcióval, bepárlással, szűréssel és átkristályosítással jutunk a (3) laktonhoz.

A (2) acil-acetát ismert vagy könnyen előállíthatok. Ilyen például az etil-(2-metil-acetoacetát), etil-(2-n-hexil-acetoacetát), etil-(2-etil-acetoacetát), etil-(2-n-propil-acetoacetát), etil-(2-izopropil-acetoacetát) és hasonlók.

« · · · * ·

Előnyös (2’b) aldehid vagy keton a paraformaldehid, acetaLdebiÖ,.ácetbn-vagy hasonlók.

Az A ábra 2. reakciólépésében a (3) laktont sztereoszelektív redukáló ágenssel sztereoszelektíven (4) vegyületté redukáljuk.

A 2. lépésnél használt sztereoszelektív redukálószer lehet kémiai vagy előnyösen biológiai. Biológiai ágens esetében előnyösen egy redukáló enzimeket tartalmazó mikroorganizmus, előnyösen egy Mortierella faj, melyek között különösen előnyös a Mortierella isabellina, Mortierella alpina, Mortierella pusilla, Mortierella nana, Mortierella vinacea és a Mortierella ovata. Legelőnyösebb mikroorganizmus a Mortierella isabellina ATCC 42613. Továbbá alkalmas biológiai ágensek lehetnek az alábbi nemzetségbe tartozó fajok: Pichia, Saccharomyces, Candida, Kluyveromyces, Zygosaccharomyces, Pichia, Aureobasidium, Torulopsis, Trigonopsis, Kloeckeva, Hanseniaspora, Schizosaccharomyces, Cryptococcus, Rhodotorula, Geotrichum, Rhizopus és Cumminghamella. A felsorolt nemzetségekbe tartozó megvizsgált fajok közül a használ körülmények között az alábbiak nem szolgáltattak szignifikáns mennyiségű (4) terméket: zygosaccharomyces rouxii ATCC 14462, Candida guillermondi ATCC 2479, Pichia fermencens ATCC 10651, Nematospora coryli NRRL Y-1343, Candida famata ATCC 26418, Saccharomyces pastorianus ATCC 2366 , Saccharomyces uvarum ATCC e9080, Candida utilis ATCC 9950, Saccharomyces globosus ATCC 10600, Kluyveromyces dobzhanskii NRRL-Y-1974, Kluyveromyces lactis QM 8230, Aureobasi di um pullulans QM 2725, Kloeckeva javanica ATCC 10636, Hanseniaspora valbyensis ATCC 10631, Octosporomyces octosporus ATCC 10631, Candida parapsilosis ATCC 22019, Candida tropical is ATCC 12659, Torulopsis taboadae ATCC 42213, Torulopsis ethanolitoleráns ATCC 46859, Torulopsis ethanolitoleráns ATCC 46859, Torulopsis ptarmiganii ATCC 26902, Torulopsis sonorensis ATCC 56511, Trigonopsis variábilis ATCC 10679, Torulopsis enokii ATCC 20432, Candida boidinii ATCC 18810, Candida blankii ATCC 18735, Cryptococcus laurentii ATCC 42922, Hansenula polymorpha ATCC 34438, Rhodotorula mucilaginosa A35210, Kluyveromyces marxianus ATCC 8554, Saccharomyces bayanus ATCC 76516,

Sporobolomyces salmonicolor ATCC 26697, Cryptococcus laurentii ATCC 36833, Arthroascus javanensis NRRL Y1493, Hyphopicia burtonii NRRL Y1988, Saccharomycopsis capularis NRRL Y50, Yarrowia lipolytica NRRL YB423-3, Guillermondella selenospora NRRL Y1357, Saccharomycopsis fibuligera NRRL Y3, Lipomyces tetrasporus NRRL 7074, Pachysolen tannophilus NRRL 2460, Geotrichum candidum ATCC 7471 or ATCC 14253, Ambrosiozyma monospora ATCC 14628, Chinosphaera * apobasidialis ATCC 52639, Phaffia rhodozyma ATCC 24202, Debaryomyces polymorphus ATCC 20499, Endotnycopsella vini ATCC 34382, Schizosaccharomyces pombe ATCC 26189, Schwanniomyces occindentalis ATCC 26077, Bensingtonia yuccicola ATCC 66429, Rhizopus oryzae ATCC 9363, Rhizopus stolon!fer A33417, Mortierella ramanniana ATCC 38191, Mortierella verticillata NRRL 6337, Mortierella chlamydospora NRRL 2769, Mortierella multidivaricata ATCC 58767, Mortierella sepedonioides NRRL 6425, Mortierella elongata NRRL 5513,Mortierella sp. NRRL 1458, Mortierella hyalina NRRL 6427, Mortierella pulchella ATCC 18078, Mortierella bisporalis NRRL 2493, Mortierella sclerotiella

ATCC 18732, Mortierella minutissima ATCC 16268, Mortierella spinosa ATCC 16272 Penicillium glabrum ATCC 11080,

Emericella quadrilineata ATCC 12067, Syncephalaszrum racemosum ATCC 20471, Geozrichum sp. ATCC 32345, Aspergillus niveus ATCC 20922, Aspergillus niger ATCC 64953, Cunninghamella echinulata var.echinulaza ATCC 36190, Mucor circinelloides f. circinelloides ATCC 15242, Penicilium purpurogenum ATCC 9777, Beauveria bassiana ATCC 9835, Nocardia saltnonicolor ATCC 19149, Rhizopus nigri caus ATCC 6227b, Mortierelia epigama ATCC 2402, and Morzierella schmuckeri ATCC 4265Θ.

A gázkromatográfiás analízis szerint a Zygosaccharomyces rouxii ATCC 14462 és a Candida guillermondi ATCC 2479 a ketonból hidroxi-laktont képez, de jelentős mennyiségű keton marad meg, jelezvén, hogy a Mortierellahoz képest az átalakítás az adott körülmények között gyenge.

A megfelelő mikroorganizmust, például a Mortierelia isabellina ATCC 42613-at alkalmazhatjuk szabad állapotban, mint nedves sejt, fagyasztva szárított sejt vagy hővel szárított sejt. Ugyancsak használhatjuk a fizikai adszorbcióval kötött vagy bezárt immobilizált sejteket is. A mikroorganizmusok tápközege szükségszerűen szénforrásokat, nitrogénforrásokat és nyomelemeket tartalmaz. Adhatunk a tenyészközeghez indukáló anyagokat is. Az „indukáló anyag kifejezésen itt bármilyen vegyületet értünk, ami keto- vagy aldehidcsoporttal rendelkezik; ilyen például a paraformaldehid és hasonlók.

A szénforrás lehet cukor, például maltóz, laktóz, dextróz, glükóz, fruktóz, glicerin, szorbit, szacharóz, keményítő, mannit, propilénglikol és hasonlók; szerves sav, ¹⁴ :

* Íj· .4 0’β * például nátrium-acetát, nátrium-citrát és hasonló; aminosav, például nátrium-glutarát és hasonló; alkohol, például etanol, propanol és hasonló.

A nitrogénforrás lehet N-Z amin A, kukoricalekvár, szójaliszt, húskivonat, élesztőkivonat, melasz, sörélesztö, tripton, tápszója (nutrisoy), pepton, élesztő amin, nátrium-nitrát, ammónium-szulfát stb.

A nyomelemek közé tartoznak a foszfátok, valamint a magnézium-, mangán-, kalcium-, kobalt-, nikkel-, vas-, nátrium- és káliumsók.

A találmány szerinti eljáráshoz a megfelelő tápközeg egynél több szén- és nitrogénforrást, keveréket tartalmazhat.

Sterilizálás után a közeget pH = 4,5-6,5, előnyösen pH = 5,5 értékre állítjuk be. A tápközeg kémhatását a fermentáció alatt pH = 4,0-6,0, előnyösen pH = 5,5, a bioredukció alatt pH = 4,5 értéken tarthatjuk.

A reakciókeveréket olyan hőmérsékleten kell tartani, ami elegendő energiát biztosít a folyamathoz. A hőmérséklet az átalakítási folyamat számára rendelkezésre álló hőenergia mértéke. A reakció alkalmas hőmérséklete 20-35°C, előnyösen 25-30°C.

A reakciókeverék kevertetése és levegőztetése befolyásolja a fermentáció és a bioredukció alatt a rendelkezésre álló oxigén mennyiségét. Mindkét lépésnél az előnyös kevertetési tartomány 150-450 fordulat/perc, legelőnyösebben 150-275 fordulat/perc. Az előnyös levegőztetés: 14-100 dm³/perc, előnyösen 14-28 dm³/perc (0,53,5, illetve 0,5-1,0 standard cubic feet per minut).

A 2. lépésben történő redukció ideje 24-96 óra, előnyösen 24-48 óra a (3) szubsztrátnak a mikroorganizmussal történő kezelésének kezdetétől a (4) lakton termeléséig számolva.

Az A ábra 3. lépésénél a (4) laktont hidroxilcsoportot védő ágenssel reagáltatjuk, az (5) védett laktont nyerve.

. I ' V - · · ^J «♦ A Alkalmas hidroxilcsoportot védő ágensek az R^2a-LG általános képletü vegyületek, ahol R^2a jelentése tritil- vagy szililcsoport, előnyösen tri(1-6 szénatomos)-alkil-szilil-csoport, és LG jelentése megfelelő leváló csoport, mint amilyen egy halogénatom vagy szulfonátcsoport, például trifluor-metánszulfonát-csoport. Tipikus hidroxilcsoportot védő ágens például a terc-butil-dimetil-szilil-klorid, a terc-butil-dimetil-szilil-(trifluormetánszulfonát), a klór-trimetil-szilán és hasonlók.

Például a (4) laktont alkalmas oldószerben, például acetonitrilben, alkalmas bázissal, legelőnyösebben imidazollal reagáltatjuk. Az oldathoz hozzáadjuk a hidroxilcsoportot védő, megfelelő ágenst, például a terc-butil-dimetil-szilil-kloridot, adott esetben kapcsoló katalizátor, például dimetil-amino-piridin kíséretében. A reakciókeveréket 0-60°C hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten keverhetjük 2-24 órán át. A védett alkoholt (5) a szakterületen ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással vagy kicsapással nyerhetjük ki. A terméket kromatografálással vagy átkristályosítással tisztíthatjuk.

Az A ábra 4. reakciólépésénél az (5) védett alkoholt redukálószerrel, majd olefinező szerrel reagáltatjuk a (6) olefint nyerve.

Alkalmas redukálószerek az alkilált alumínium-hidridek és más reagensek, melyek képesek az (5) védett laktont laktollá és/vagy nyílt láncú hidroxi-aldehid köztesanyaggá alakítani. Alkalmas reagens például a diizobutil-alumínium-hidrid, a bisz(dialkil-amino)-alumínium-hidrid akár előzetesen, akár in situ elkészítve alkálifém-alumínium vegyületekből, például LiAIH₄, NaAIH₄, NaH₂AI (1-6 szénatomos alkil)₂, NaH₂AI (OCH₂CH₂OMe)₂, LiHAI (O-terc-Bu)₂ képletü, illetve általános képletü vegyületekből és dialkil- vagy gyűrűs aminokból, mint amilyen a dimetil-amin, dietil-amin, dipropil-amin, morfolin, piperidin és hasonlók.

Alkalmas olefinező szerek az aril Wittig reagensek, az aril Horner-Emmons

Wadsworth reagensek és mások, melyekről ismert, hogy képesek egy vagy több lé¹⁶ ·’·::. ·’.·· 7·:

·»»* ··» ···· ·· ·· pésben az aldehideket olefinekké alakítani. Ilyen reagens például a benzil-difenil-foszfin-oxid (BDPPO), a trifenil-benzil-foszfónium-klorid és hasonlók. A megfelelő olefinező szerek előállítása a szakterületen ismert; például a BDPPO előállítását Brown írja le [Tetrahedron Lett., 35(36):6733 (1994)].

Például az (5) védett laktont közömbös gáztér alatt 0,5-12 órán át reagáltatjuk egy megfelelő redukálószerrel, például DIBAL-lal vagy DIBAH-hal. A reakciót alkalmas szerves oldószerben, például metilén-kloridban vagy hexánban hajtjuk végre, mialatt a hőmérsékletet -10°C alatt tartjuk, előállítva a reakciókeverék A részét Egy másik edényben az alkalmas olefinező szert, például a BDPPO-t vagy a trifenil-benzil-foszfónium-kloridot alkalmas bázissal, mint amilyen a nátrium-bisz(trimetil-szilil)-amid vagy a kálium-terc-butoxid, reagáltatjuk oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy metílén-kloridban. Az oldatot szobahőmérsékleten kevertetjük 10 perc és 2 óra közötti időn át. A kapott vöröses oldatot a reakciókeverék A részével összehozzuk, és a reakciókeveréket 0-70°C hőmérsékleten 1-36 órán át kevertetjük. A (6) képletű olefint jól ismert módszerrel, például extrahálással, bepárlással vagy kicsapással kinyerjük. A terméket kromatografálással vagy átkristályosítással tisztítjuk.

Az A ábra 5. reakciólépésénél a (6) olefint oxidálószerrel oxidáljuk, a (7) aldehidet nyerve.

Oxidálószer lehet az olyan reagens, ami a (6) olefin hidroxilcsoportját a (7) képletű vegyület aldehidcsoportjává alakítja. Alkalmas oxidálószer az oxalil-klorid/DMSO, TEMPO/NaOCI, P2O5/DMSO, (COCI)₂/DMSO, NBS/TEMPO és hasonlók.

Például, 1-30 perc alatt, -30°C és -78°C közötti, előnyösen -60°C hőmérsékleten vízmentes dimetil-szulfoxidot (DMSO) adunk a megfelelő oldószerben, például metilén-kloridban lévő oxalil-kloridhoz. A reakciókeveréket 10 perc és 2 óra közötti időn át kevertetjük, majd hozzáadjuk a (6) olefin megfelelő oldószerben, például metilén-kloridban készült oldatát. A hozzáadás után a kevertetést 5-30 percen át folytatjuk, ¹⁷ megfelelő bázist, például trietil-amint adunk a reakciókeverékhez, és hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. A (7) aldehidet az ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással és lecsapással nyerhetjük ki. A terméket kromatografálással és átkristályosítással tisztíthatjuk.

Az A ábra 6. reakciólépésénél a (7) aldehidet alkil-észtert képező ágenssel reagáltatjuk, az (ID) általános képletű észtert nyerve.

Alkil-észtert képező ágens lehet bármilyen olyan reagens, amely a (7) általános képletű vegyület aldehidcsoportját képes átalakítani az (ID) általános képletű vegyület alkil-észter-csoportjává. Az átalakítást például a Horner-Emmons reakcióval végezhetjük. Alkil-észtert képező alkalmas reagens például a trimetil-foszfono-acetát, (CH₃O)₂POCH₂CH₃ és hasonlók.

Például a (7) aldehidet alkalmas oldószerben, például tetrahidrofuránban, szobahőmérsékleten és kevertetés mellett 1-24 órán át reagáltatjuk az alkil-észtert képező reagenssel, például trimetil-foszfono-acetáttal vagy tetrametil-guanidinnel. Az (ID) általános képletű észtert jól ismert módszerrel, például extrakcióval, bepárlással vagy lecsapással nyerhetjük ki. A terméket ismert módon, például kromatografálással vagy átkristályosítással tisztíthatjuk.

Az A ábra 7. reakciólépésénél az (ID) általános képletű észtert (IE) általános képletű savvá hidrolizáljuk.

Hidrolizáló szer lehet bármilyen olyan ágens, ami képes az (IA) általános képletű vegyület észtercsoportját az (IB) általános képletű vegyület savas csoportjává alakítani, miközben a molekula más szubsztituensei érintetlenek maradnak. Alkalmas hidrolizáló szer lehet egy szervetlen bázis, például a nátrium-hidroxid vagy előnyösen a kálium-hidroxid.

Például az (IA) általános képletű észtert megfelelő oldószerben, például 1,4-dioxánban szobahőmérsékleten reagáltatjuk az alkalmas hidrolizáló szerrel, például 2 ¹⁸ <

*· · · · ···· ·♦ *· normál kálium-hidroxid-oldattal. Az oldatot 1-6 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd sav, például 2 normál sósav hozzáadásával a reagenst kioltjuk. Az (IB) általános képletű savat jól ismert módszerrel, például extrahálással, bepárlással vagy lecsapással nyerhetjük ki. A terméket ismert módszerrel, például kromatografálással tisztíthatjuk.

A (II) általános képletű kriptoficin vegyületek előállításának általános szintézises eljárását Barrow, R. A. és munkatársai írják le [J. Am. Chem., Soc., 117:2479 (1995), WO 96/40184 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 8-án); WO 98/08505 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve: 1998. március 5-én); WO 97/07798 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 6-án); WO 97/23211 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1997. július 3-án); WO 98/08506 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 5-én); WO 98/09912 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 5-én); WO 97/31632 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1997. szeptember 4-én).

Köztesanyagokat és/vagy a (II) általános képletű kriptoficin vegyületek előállítási eljárását írja le a WO 98/09955 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 12-én); WO 98/09974 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 12-én); WO 98/09601 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 12-én) és a WO 98/09988 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 12-én).

A B ábrán a (II) általános képletű kriptoficin általános előállítási reakciófolyamatát mutatjuk be. Az ábra képleteinek, szubsztituenseinek jelentése a fentiekben meghatározott, hacsak másként nem jelezzük.

Az R^p jelentése hidrogénatom vagy alkalmas aktiválható, karboxilcsoportot védő csoport; R^P1 jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport; R⁸⁰ jelentése

1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, fenil- vagy benzilesöpört; R⁸² jelentése bázisérzékeny védőcsoport; Hal jelentése halogénatom, előnyösen klór-, brómvagy jódatom; q jelentése 1 vagy 2.

A B ábra 1. reakciólépésénél az (IE) általános képletű vegyületet karboxilcsoportot aktiváló tetszőleges ágenssel reagáltatjuk, a (8) vegyületet nyerve.

Például, az (IE) általános képletű vegyületet alkalmas oldószerben, például dimetil-formamidban megfelelő kapcsoló ágenssel, mint amilyen egy karbodiimid, például az 1-etil-3-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimid, és karboxilcsoportot aktiváló megfelelő ágenssel, például N-hidroxi-szukcinimiddel reagáltatjuk. A reakciókeveréket 10-50°C hőmérsékleten kevertetjük 6-36 órán át. Az aktiválható (8) észtert jól ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással vagy lecsapással nyerhetjük ki. A terméket jól ismert módszerekkel, például kromatografálással tisztíthatjuk.

A B ábra 2. reakciólépésénél az aktiválható (8) észtert epoxidáló szerrel (9) epoxiddá alakítjuk.

Az aktiválható (8) észter nem-szelektíven epoxidálható alkalmas epoxidáló szerrel. „Epoxidáló szer kifejezésen értjük azokat az ágenseket, melyek az aktiválható (8) észtert képesek (9) epoxiddá alakítani. Alkalmas epoxidáló szer az acetonnal kombinált kálium-peroxo-monoszulfát (Oxone), m-CPBA, metil-trioxo-rénium(VII), trifluor-perecetsav és a magnézium-monoperoxi-ftalát. Ezek közül előnyös az acetonnal kombinált Oxone vagy az m-CPBA. Az aktiválható (8) észter epoxidációjának oldószere lehet aceton, DMF, glim, dioxán, acetonitril, alkoholok, tetrahidrofurán, etil-acetát, halogénezett szénhidrogének, klór-benzol, diklór-metán vagy toluol. A reakciót adott esetben megfelelő bázis, például nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében végezzük -30°C és 50°C között, előnyösen -10°C és 25°C közötti hőmérsékleten. A (9) β-epoxidot a jól ismert módszerekkel és eljárásokkal, például kromatografálással nyerhetjük ki és tisz²⁰ . *

·..· ·*· ···· ·· *· títhatjuk. Az α és β (9) epoxidok HPLC-vel elválaszthatók. Előnyös a (9) β-epoxidot elválasztani a (9a) α-epoxidtól, és így felhasználni a további reakciólépéseknél az (I) általános képletű vegyület β-epoxi alakjának előállításához. Használhatjuk azonban a (9a) α-epoxidot vagy a két epoxid keverékét is.

Az (I) általános képletű vegyület,a hol R^a jelentése hidrogénatom, az m-CPBA közvetlen használatával epoxidálható. Az (I) általános képletű vegyületet m-CPBA-val epoxidálva, az epoxid b/a diasztereomerjeinek 1,2:1 arányú keverékéhez juthatunk. Amint fentebb már említettük, az a és β-diasztereomerek HPLC módszerrel elválaszthatók egymástól. Ezt a közvetlen epoxidálást mutatjuk be a B1 ábra reakciófolyamatán. Az N-hidroxi-szukcinimid észter elhagyásával egy lépés kiesik a szintézisből.

A (9e) vegyület a (9d) vegyület deészterifikálásával állítható elő, amint azt a B2 ábra szemlélteti. Az általános képletben R^a jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, az összes többi szubsztituens jelentése azonos az előzőekben tett meghatározásaikkal.

A B2 ábra reakciójában a (9d) vegyület alkil-észter csoportját deészterifikáló ágenssel távolítjuk el, a (9e) vegyülethéz jutva. Az „alkalmas deészterifikáló ágens” kifejezés magába foglalja mindazokat az alkalmas eszközöket és körülményeket, melyek segítségével az R^a észtercsoport eltávolítható, miközben az epoxid sértetlen marad. Például, a (9d) alkil-észter alkalmas oldószerben, például tetrahidrofuránban készült oldatához megfelelő bázist, például kálium-hidroxidot adunk. A kétfázisú keveréket 20-80°C, előnyösen 40-65°C hőmérsékleten kevertetjük 6-24 órán át. Szobahőmérsékletre való lehűlés után a vizes fázist megfelelő savval, például 1 normál sósavval, majd sóoldattal mossuk. A reakciókeveréket szárítjuk, szűrjük és bepároljuk, hozzájutva a (9e) savhoz.

Az (I) vagy (8) általános képletű vegyület sztereoszelektíven is epoxidálható (9) vagy (9a) epoxiddá, amennyiben királis ketont használunk az Oxone-val, megfelelő ’·::.:..····· bázis, például nátrium-hidrogén-karbonátot használva. Analóg eljárást Tu, Y. és munkatársai [J. Am. Chem. Soc., 118:9806 (1996)], Wang, Z-X és munkatársai [J. Org. Chem., 62:2328 (1997)], Wang, Z-X és munkatársai [J. Am. Chem. Soc., 119:11224 (1997)] írnak le. Ehhez a reakcióhoz előnyösek azok a (8) általános képletű vegyületek, ahol G jelentése fenilcsoport, R³ jelentése metilcsoport és R jelentése NHS (N-hidroxi-szukcinimid). A használt „királis keton kifejezésen az alábbi általános tulajdonságokkal rendelkező ketonokat értjük:

1) a sztereogén központ közel van a reagáló központhoz;

2) a keton a karbonilcsoport szomszédságában egy fúzionált gyűrűvel és egy kvaterner központtal rendelkezik;

3) a keton egyik oldala térbelileg gátolt.

Különösen előnyös királis keton a (9f) vegyület. Ez az előnyös királis keton a szokásos körülmények között állítható elő D-fruktózból ketalizációval és oxidációval. A ketalizációt acetonnal és perklórsawal végezzük 0°C hőmérsékleten. Az oxidáció piridínium-klór-kromáttal történhet szobahőmérsékleten. Ezek a reakciók ismertek a szakterületen, lásd például Tu, Y. és munkatársainak, valamint Wang, Z-X és munkatársainak fentebb idézett munkáit. Az aszimmetrikus epoxidációt pH = 7,0-11,5 tartományban végezzük.

Noha sok kriptoficin köztesanyagnál a pH = 8 értéken végzett reakciókor 3-4 egyenértéktömeg királis ketonra van szükség, hogy az átalakítás 95 %-os hozamnál magasabb értéken megtörténjen, lehetőség van rá, hogy pH = 9 vagy magasabb értéknél kevesebb (1-2 egyenértéktömeg) királis ketont használjunk. Az epoxidációs lépés alkalmas oldószere a víz, dimetil-formamid, glim, dioxán, acetonitril, alkoholok, tetrahidrofurán, etil-acetát, halogénezett szénhidrogének, klkór-benzol vagy toluol, előnyösen a vizes acetonitril. A reakciót -20°C és 25°C, előnyösen -10°C és 10°C közötti hőmérsékleten végezzük. Az izomerek nyers keverékéből a (9) vagy (9a) egyedi izo22 ·· ······* mereket a jól ismert módszerekkel, például extrakcióval, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerhetjük ki és tisztíthatjuk. A (9f) szerkezetű királis ketont alkalmazva az előnyös sztereoszelektív epoxidációval az epoxidok keveréket nyerjük, ahol a nyerstermékben az α:β arány 1:5.

Általában előnyös a (9) általános képletű β-epoxid, és a jelen találmány szerinti eljárásban előnyös ezt használni.

A B ábra 3. reakciólépésénél a (9) epoxidot (9g) általános képletű - ahol R⁶ és R¹⁴ jelentése az előzőekben meghatározott, R^P1 jelentése hidrogénatom vagy 1 -6 szénatomos alkilcsoport - aminosawal kapcsoljuk össze a (10) általános képletű A-B fragmens vegyületet nyerve.

A (9g) aminosav a kereskedelmi forgalomból beszerezhető vagy a szakterületen ismert módon előállítható. Különösen előnyösek azok a (9g) általános képletű aminosavak, ahol R⁶ jelentése (IA) általános képletű csoport, R^6a jelentése metoxicsoport, R^6b jelentése klóratom és R^6c jelentése hidrogénatom; R¹⁴ jelentése hidrogénatom; és R^P1 jelentése hidrogénatom; a nevezett aminosavakat tárgyalja a WO 97/07798 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1997. március 6-án), a WO 96/40184 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1996. december 19-én) és Barrow, R. A. és munkatársainak cikke [J. Am. Chem. Soc., 117:2479 (1995)].

A (9) epoxidot, ahol R^p jelentése NHS, olyan eljárással kapcsoljuk a (9g) aminosavhoz, mely az epoxid funkcionalitást érintetlenül hagyja. Például, a (9) epoxidot 1,53,5 egyenértéktömeg (9g) általános képletű - ahol R^P1 és R¹⁴ jelentése egyaránt hidrogénatom - aminosawal alkalmas szerves oldószerben, megfelelő szililező szer jelenlétében kapcsoljuk össze. Alkalmas szerves oldószer a dimetil-fomnamid (DMF), glim, dioxán, acetonitril, tetrahidrofurán (THF), etil-acetát és a halogénezett szénhidro23 ··?: . · > ·’ • · *···.:.· * *··* gének, például a metilén-klorid. A reakciót -30°C és 75°C közötti, előnyösen 20-60°C közötti hőmérsékleten végezzük. A (10) általános képletű A-B fragmens vegyület a szakterületen jól ismert módszerekkel és eljárásokkal, például extrakcióval, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerhető ki és tisztítható.

Az itt használt „szililező szer” kifejezésen bármelyik reagenst értjük, mely képes a célszubsztituenshez egy szililcsoportot kapcsolni. Általában ismert szililező szereket alkalmazunk, melyeket például Calvin, E. W. tárgyal a „Silicon Reagensts in Organic Synthesis” című munkájában (Academic Press, London, 1988). Tipikus szililező szerek a trialkil-szilil-, például trimetil-szilil-, trietil-szilil-, triizopropil-szilil-, dimetil-izopropil-szilil-, dietil-izopropil-szilil-, dimetil-hexil-szilil- vagy a butil-dimetil-szilil-csoporttal rendelkező reagensek, bármelyik alkil-aril-szilil-csoporttal, például tribenzil-szilil-, difenilmetil-szilil-, terc-butil-metoxi-fenil-szilil- vagy tri-p-szilil-szilil-csoporttal rendelkező reagens és bármelyik triaril-szilil-, például trifenil-szilil-csoporttal rendelkező reagens. Előnyösek a trimetil-szililező reagensek. Tipikus trimetil-szililező ágens az N,Obisz(trimetil-szilil)-acetamid, alkil-trimetil-szilán, N,O-bisz(trimetil-szilil)-karbamát, N,Nbisz(trimetil-szilil)-metil-amin, bisz(trimetil-szilil)-szulfát, N,O-bisz(trimetil-szilil)-trifluor-acetamid, N,N-bisz(trimetil-szilil)-karbamid, (etil-tio)-trimetil-szilán, etil-trimetil-szilil-acetát, hexametil-diszilán, hexametil-diszilazán, hexametil-disziloxán, hexametil-disziltián, (izopropenil-oxi)-trimetil-szilán, 1-metoxi-2-metil-1-trimetil-sziloxi-propén, (metil-tio)-trimetil-szilán, metil-(3-trimetil-sziloxi-2-butenoát), N-metil-N-trimetil-szilil-acetamid, metil-(trimetil-szilil-acetát), N-metil-N-trimetil-szilil-heptafluör-butiramid, N-metil-N-trimetil-szilil-trifluor-acetamid, (fenil-tio)-trimetil-szilán, trimetil-bróm-szilán, trimetil-klór-szilán, trimetil-jód-szilán, 4-trimetil-sziloxi-3-pentén-2-on, N-(trimetil-szilil)-acetamid, trimetil-szilil-acetát, trimetil-szilil-azid, trimetil-szilil-benzonszulfonát, trimetil-szilil-cianid, N-trimetil-szilil-dietil-amin, N-trimetil-szilil-dimetil-amin, trimetil-szilil-N,N-dimetil-karbamát, 1-(trimetil-szilil)-imidazol, trimetil-szilil-metánszulfonát, 4-(trimetil²⁴ ’*·:. ”.· 7·: 7·:

-szilil)-morfoliη, 3-trimetil-szilil-2-oxazolidinon, trimetil-szilil-triklór-acetát, trimetil-szi lil-trifluor-acetamid és trimetil-szilil-trifluor-metánszulfonát.

Különösen alkalmas szililezö szerek a „tri(rövidszénláncú)-alkil-szilil” reagensek, mely kifejezés triizopropil-szilil-, trimetil-szilil-, trietil-szilil-halogenideket, szililezett karbamidokat, például bisz(trimetil-szilil)-karbamid (BSD) vagy szililezett amidokat, például N,O-bisz(trimetil-szilil)-acetamid (BSA), foglal magába. Különösen előnyös szililezö szer az N,O-bisz(trimetil-szilil)-acetamid (BSA).

Alternatív módon, a kívánt (9c) β-epoxid alkalmas kapcsoló ágens, előnyösen difenil-foszfin-klorid és szililezőszer alkalmazásával kapcsolható a (9g) általános képletű - ahol R⁸¹ jelentése hidrogénatom - aminósawal, a (10) általános képletű A-B fragmenst nyerve. Az alkalmas kapcsoló ágensek jól ismertek a szakterületen, ilyeneket ír le Green, T. W. a „Protecting Groups in Organic Synthesis” című munkájában (Wiley, New York, 1981); ilyen lehet például az Ν,Ο-difenil-foszfin-klorid, difenilklór-foszfát, 1,3-diciklohexil-karbodiimid (DOG), 1-(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid (EDCI), a klór-formiátok vagy a 2-klór-4,6-dimetoxi-1,3,5-triazin. Előnyös kapcsoló ágens a difenil-foszfin-klorid. Oldószerként előnyösen használható a metilén-klorid. Ez az eljárás elhagyja a karboxilcsoport védelmét elvégző lépést és kevesebb mennyiségű (9g) aminosav alkalmazását teszi lehetővé.

A B ábra 4. reakciólépésénél a (10) általános képletű A-B fragmens vegyületről alkalmas ágenssel eltávolítjuk a hidrxilcsoportot védő csoportot, a (11) vegyületet nyerve.

A hidroxilcsoport védöcsoportját eltávolító alkalmas ágens az a reagenst, ami a hidroxilcsoportról az R^2a védőcsoportot úgy távolítja el, hogy a (10) vegyület epoxicsoportját érintetlenül hagyja. Előnyös ilyen reagensek a fluoridforrásként szolgáló bázikus vegyületek, mint amilyen a tetrabutil-ammónium-fluorid, pirid ínium-fluorid, tetraetil-ammónium-fluorid, cézium-fluorid és hasonlók. Előnyös a tetrabutil25 -:: . <. ·

-ammónium-fluorid. A védőcsoport eltávolítását alkalmas oldószerben, például tetrahidrofuránban végezzük, adott esetben egy bázis, például nátrium-hidrogén-karbonát (NaHCO₃) jelenlétében. A reakciót 0-80°C, előnyösen 20-70°C hőmérsékleten hajtjuk végre 3-24 óra alatt. A nyersterméket (11) további tisztítás nélkül használhatjuk fel, ettől eltérő módon ki is nyerhetjük és tisztíthatjuk jól ismert módszerekkel, például extrakcióval, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással.

Amikor a (11) általános képletű vegyületnél R^P1 jelentése hidrogénatom, az R^P1 valójában a védöcsoportot eltávolító reagens kationsója, például cézium-, tetrabutil-ammónium-kation vagy hasonló.

A B ábra 5. lépésénél a (11) vegyületet tioésztert képező ágenssel reagáltatjuk, a (12) észtert kapva.

A „tioésztert képező ágens” fogalmába tartozik bármilyen olyan eszköz vagy körülmény, mely a (12) vegyület tioészter csoportját képes kialakítani. Ilyen körülményeket vagy analógjaikat írják le Ono, N. és munkatársai [Bull. Chem. Soc. Jpn., 51(8):2401 (1978)], Ho, Tse-Lok [Synth. Comm., 9(4):267-270 (1979), Narasaka, K. és munkatársai [J. Am. Chem. Soc., 106(10):2954-2960 (1984)], Wade L. G. Jr. és munkatársai [Tetrahedron Lett. 731-732 (1978)], Mora, N. és munkatársai [Tetrahedron Lett., 34(15):2461-2464 (1993)] és Dossena, A. és munkatársai [J. Chem. Soc. Perkin Trans. I, 2737(1981)].

Például a (11) vegyületet térbelileg gátolt alkil-halogeniddel, mint amilyen a terc-butil-bromid reagáltathatjuk (R⁸¹)(Me)SO általános képletű oldószerben - ahol R⁸¹ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, fenil- vagy benzilcsoport alkalmas bázis, például nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében. Előnyös oldószer a dimetil-szulfoxid (DMSO). Úgy a térbelileg gátolt alkil-halogenidet, mint az alkalmas bázist a (11) vegyülethez viszonyított 9,0-12,0 mólfeleslegben alkalmazzuk. A reakciót 0-60°C, előnyösen 10-30°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre 1-24 óra alatt. A (12) ”? : . * .*·· _ » ϊ 1 Μ * · ··* ·♦»« ·** nyersterméket további tisztítás nélkül használhatjuk vagy a jól ismert eljárásokkal, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással ki is nyerhetjük és tisztíthatjuk.

Abban az esetben, ha R^P1 jelentése nem hidrogénatom, először el kell távolítani a (11) vegyület karboxilcsoportjának védőcsoportját. Ez jól ismert módon bázikus körülmények között történhet, például a (11) vegyületet alkalmas bázissal, például lítium-hidroxiddal (LiOH) reagáltatva annyi ideig, míg valamennyi védőcsoportot eltávolítottuk, ami 1-24 óra.

A B ábra 6. reakciólépésénél a (12) észtert (12a) általános képletű - ahol Y, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹ és R⁵⁰ jelentése a fentiekben meghatározott és R⁸² jelentése bázisérzékeny védőcsoport - CD fragmens karbonsavval kapcsoljuk össze, a (13) vegyületet nyerve.

A (12a) karbonsavat alkalmas oldószerben, például DMF-ben, glimben, dioxánban, THF-ban, acetonitrilben, etil-acetátban vagy halogénezett szénhidrogénben, előnyösen diklór-metánban - oldjuk, és az oldathoz kapcsoló reagenst, például DCC-t, EDCI-t vagy hasonló reagenst, mint amilyen a DMAP adunk, ami aktiválja a karbonsavat az alkohollal történő észterezésre. Ehhez az oldathoz adott esetben megfelelő bázist, például szilárd nátrium-hidrogén-karbonátot adhatunk, és így reagáltatjuk a (12) észterrel. A végső reakciókeverékben a (12a) koncentrációja 0,1-2,0 mól/liter kell legyen. A reakciót -30°C éás 60°C, előnyösen 10°C és 30°C közötti hőmérsékleten végezzük 0,5-12 órán át. A (13) nyerstermék felhasználható további tisztítás nélkül, vagy a (13) vegyületet a jól ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással vagy átkristályosítással kinyerhetjük és tisztíthatjuk.

A B ábra 7. reakciólépésénél a (13) vegyületet alkalmas oxidálószerrel oxidáljuk, a (14) szulfont vagy szulfoxidot nyerve.

Alkalmas oxidálószer az az ágens, mely képes a (13) vegyület szulfidcsoportját a (14) vegyület szulfoncsoportjává alakítani, miközben az epoxicsoport érintetlen marad. Alkalmas oxidálószer a kálium-peroxo-monosziilfát (Oxone), m-CPAB, metiltrioxo-rénium(VII) vagy a magnézium-monoperoxi-ftalát, melyek közül előnyös az Oxone-t alkalmazni.

Például a (13) szulfidot alkalmas bázissl, például nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd alkalmas oxidálószerrel, például Oxone-val reagáltatjuk. A reakciót alkalmas oldószerben, például acetonban, DMF-ben. glimben, dioxánban, acetonitrilben, alkoholban, THF-ban, etil-acetátban, halogénezett szénhidrogénben, klór-benzolban vagy toluolban hajtjuk végre; előnyös oldószerként acetont használni. A reakciót általában 30°C és 50°C közötti, előnyösen -10°C és 10°C közötti hőmérsékleten végezzük általában 15 perc és 5 óra közötti reakcióidő alatt. A nyers (14) szulfont vagy szulfoxidot további tisztítás nélkül felhasználhatjuk vagy a szakterületen jól ismert módszerrel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással vagy átkristályosítással kinyerhetjük és tisztíthatjuk.

A B ábra 8. reakciólépésénél a (14) szulfonról vagy szulfoxidról alkalmas ágenssel eltávolítjuk a védőcsoportot, a (14a) amint nyerve.

A védőcsoport eltávolítására alkalmas az az ágens, mely képes eltávolítani a bázisérzékeny R⁸² szubsztituenst a (14) vegyület molekulájáról, miközben az epoxicsoport érintetlen marad. A védőcsoport eltávolítására szolgáló alkalmas ágens lehet egy bázis, mint amilyenek a szekunder és tercier aminok és a szervetlen bázisok, például piperidin, morfolin, diciklohexil-amin, p-dimetil-amino-piridin, diizopropil-etil-amin és hasonlók; előnyös piperidint használni. A reakcióhoz megfelelő oldószert alkalmazunk, például DMF-et, glimet, dioxánt, acetonitrilt, alkoholokat, THF-t, etil-acetátot, halogénezett szénhidrogéneket, klór-benzolt vagy toluolt. A reakciót általában 0°C és 120°C közötti hőmérsékleten, általában 1-72 óra alatt hajtjuk végre. A (IIB) <

*-· ^Λ általános képletű vegyületet a szakterületen ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással vagy átkristályosítással kinyerhető és tisztítható. Ettől eltérő módon a (14a) vegyületet ki is nyerhetjük és gyűrüzáró ágenssel reagáltatva (IIB) általános képletű vegyületté ciklizálhatjuk.

Általában, ha már eltávolítottuk a védőcsoportot a (14) vegyületről, az spontán módon gyűrűvé záródik. Egyes (14) vegyületek azonban igénylik a további gyűrűzárást. A (13) szulfid is, noha kevésbé aktív, mint az oxidált származéka, a bázisérzékeny védőcsoport eltávolítása után egy második alkalmas gyűrűzáró ágenssel, például 2-hidroxi-piridinnel gyűrűvé zárható, a (IIB) általános képletű vegyületet nyerve. Például a (13) szulfidot vagy a (14a) vegyületet alkalmas oldószerben, például DMF-ben piperidin és 2-hidroxi-piridin jelenlétében 60°C hőmérsékleten melegítjük néhány napon át. A (IIB) általános képletű vegyületet a jól ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerjük ki és tisztítjuk.

A B ábra 9. reakciólépésénél a (IIB) vegyületet halogén-hidrint képező reagenssel reagáltatjuk, a (IIC) általános képletű - ahol Hal jelentése halogénatom, előnyösen klóratom - halogén-hidrint nyerve.

A „halogén-hidrint képező reagens” bármilyen ágens lehet, ami képes a (IIB) vegyület epoxicsoportját a (IIC) vegyület halogén-hidrin-csoportjává alakítani. Halogén-hidrint képező alkalmas reakciókat tárgyal a WO 96/40184 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1996. december 19-én) és a WO 98/09988 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 12-én).

Például a (IIB) epoxidot alkalmas szerves oldószerben vagy oldószerelegyben, például dimetoxi/víz elegyben megfelelő halogénsavval, például sósavval reagáltatjuk. A reakciókeveréket 10-50°C hőmérsékleten kevertetjűk 6-36 órán át, majd megfelelő bázissal vagy pufferrel, például kálium-karbonáttal semlegesítjük. A (IIC) halogén29 ·· · · · · · «· ·* -hidrint a szakterületen jól ismert eljárással, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerjük ki és tisztítjuk.

A B ábra 10. lépésénél a (IIC) általános képletű halogén-hidrint glicinező szerrel reagáltatjuk, a (IID) glicin-észterhez jutva.

A „glicinező szer” bármilyen reagens lehet, ami képes a (IIC) halogén-hidrint a (IID) glicináttá alakítani. Alkalmas glicinező szereket tárgyal a WO 98/08505 közzétételi számú nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 5-én). Például a (IIC) halogén-hidrin N-(terc-butoxi-karbonil)-glicinnel (Boc-Gly) kapcsolható össze jól ismert reakciókörülmények között. Például a (IIC) halogén-hidrint Boc-Gly-vel, dimetil-amino-piridinnel (DMAP) és 1,3-diciklohexil-karbodiimíddel (DCC) reagáltatjuk, a reakciókeveérket 10-50°C hőmérsékleten kevertetve 0,5-24 órán át. A (IID) glicinátot a szakterületen jól ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerjük ki és tisztítjuk.

A CD fragmens karbonsavakat (12a) a C ábrán bemutatott reakciófolyamaton keresztül állítjuk elő. A kiindulási anyag és a reagensek a szakember számára könynyen hozzáférhetők. A C ábra általános képleteiben szereplő szubsztituensek jelentése az előzőekben meghatározott.

A C ábra 1. reakciólépésénél a (15) Boc-védett aminról eltávolítjuk a védőcsoportot a (16) szabad aminhoz jutva.

Az aminocsoport védőcsoportjának eltávolítása a szakember számára jól ismert módszerrel történhet. A védőcsoport kiválasztását és eltávolítását tárgyalja Greene, T. W. „Protecting Groups in Organic Synthesis” (Wiley, New York, 1981) című munkája. Például a (15) Boc-védett amint alkalmas savban, például trifluor-ecetsavban vagy sósavban oldjuk. A reakciót általában 0-60°C hőmérsékleten végezzük 1-24 órán át. A (16) szabad amint a szakterületen jól ismert módszerrel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerjük ki és tisztítjuk.

Boc-védett amint (15) írnak le Barrow, R. A. és munkatársai [J. Am. Chem. Soc., 117:2479 (1995)] a WO 96/40184 közzétételi számú nemzetközi szabadalmi iratban (közzétéve 1996. december 19-én) és a WO 97/07798 közzétételi számú nemzetközi szabadalmi iratban (közzétéve 1997. március 6-án).

A C ábra 2. reakciólépésénél az amínocsoportot bázisérzékeny védöcsoporttal látjuk el, a (12a) karbonsavat nyerve.

A bázisérzékeny védőcsoport aminocsoportra történő helyezését a szakterületen jól ismert módszerrekkel és eljárásokkal hajtjuk végre. A védőcsoport kiválasztását és eltávolítását Green, T. W. „Protecting Groups in Organic Synthesis” (Wiley, New York, 1981) című munkája tárgyalja. Előnyös bázislabilis védőcsoport az Fmoc csoport.

Például a (16) amint alkalmas oldószerben, például dioxánban alkalmas bázissal, például nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd R⁸²-CI vagy R⁸²-ONHS általános képletű vegyülettel, például Fmoc-CI-dal vagy Fmoc-ONHS-szukcinimiddel reagáltatjuk. A reakciókeveréket adott esetben kevés mennyiségű vízzel meghígíthatjuk, és 0-60°C hőmérsékleten kevertetjük 12-48 órán át. A (12a) karbonsavat a szakterületen jól ismert módszerrel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerjük ki és tisztítjuk.

A D ábrán egy további pédaként a (II) általános képletű kriptoficinek általános előállítási folyamatát szemléltetjük. Az ábra általános képletein szereplő szubsztituensek jelentése a fentiekben már meghatározott, hacsak másként nem jelezzük. A „Hal” szubsztituens jelentése halogénatom.

A D ábra 1. reakciólépésénél az (IB) vegyületet a B ábra 3. reakciólépése szerint a (9g) B fragmens aminosawal kapcsoljuk össze, a (17) alkoxi-védett AB fragmenst nyerve.

A D ábra 2. reakciólépésénél a (17) alkoxi-védett AB fragmensről a B ábra 4. reakciólépése szerint eltávolítjuk az alkoxi-védőcsoportot, a (18) AB fragmenshez jutva.

A védőcsoportot ettől eltérő módon is eltávolíthatjuk a szakterületen jól ismert technikákkal és eljárásokkal. Minthogy a (17) alkoxi-védett AB fragmens nem rendelkezik epoxicsoporttal - ellentétben a B ábrán szereplő analógjával -, a védöcsoport eltávolításának reakciókörülményeit nem szükséges olyan elővigyázatosan megválasztani. A (17) alkoxi-védett AB fragmens védőcsoportját például Barrow, R. A. és munkatársai [J. Am. Chem. Soc., 117:2479 (1995)] módszere szerint távolíthatjuk el, mely acetonitriles oldatban 50 %-os vizes hidrogén-fluorid oldattal történik.

A D ábra 3. reakciólépésénél a (18) AB fragmenst (12b) általános képletű ahol R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R⁵⁰ és Y a fentiekben meghatározott és Pg jelentése aminocsoportot védő alkalmas csoport - karbonsavval kapcsoljuk össze, a (19) ABCD fragmenshez jutva. A reakciót a B ábra 6. reakciólépése szerint hajtjuk végre. Az aminocsoportot védő csoportok jól ismertek a szakterületen, lásd például Green, T. W. „Protecting Groups in Organic Synthesis” (Wiley & Sons New York, 1981), mely itt referenciaként beépített. Különösen előnyös aminocsoportot védő csoport a t-Boc csoport.

A D ábra 4. reakciólépésénél egy alkalmas második ágenssel eltávolítjuk a (19) ABCD fragmens védőcsoportját, a szabad (20) ABCD fragmenst nyerve.

A védőcsoportot eltávolító alkalmas „második ágens” lehet bármilyen olyan ágens, mely hatékonyan eltávolítja az aminocsoportot védő Pg és a karboxilcsoportot védő R^P1 védőcsoportokat, történjen az akár egymást követően, akár egyidejűleg. Minthogy a (19) ABCD fragmens nem tartalmaz epoxicsoportot - ellentétben a B ábra 8. reakciólépésében szereplő (14) szulfoxiddal vagy szulfonnal - a védőcsoport eltávolításánál nem kell olyan óvatosan eljárni. A (19) ABCD fragmens védöcsoportjait például eltávolíthatjuk Barrow, R. A. és munkatársai által alkalmazott eljárással [J. Am.

Chem. Soc., 117:2479 (1995)]. A (20) szabad ABCD fragmens a szakterületen jól ismert módszerekkel és eljárásokkal, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással kinyerhető és tisztítható.

A D ábra 5. reakciólépésénél a (20) szabad ABCD fragmens egy második gyűrűzáró ágenssel Barrow, R. A. és munkatársai [J. Am. Chem. Soc., 117:2479 (1995)] módszerével gyűrűvé zárjuk, megkapva a (HA) általános képletű gyűrűs álként. Ettől eltérő módon a (20) szabad ABCD fragmenst alkalmas gyűrűzáró ágenssel a B ábra 8. reakciólépése szerint is ciklizálhatjuk. A (HA) ciklusos álként a szakterületen jól ismert módszerekkel, például extrahálással, bepárlással, kromatografálással és átkristályosítással nyerhetjük ki és tisztíthatjuk.

A D ábra 6. reakciólépésénél a (HA) ciklusos álként a B ábra 2. reakciólépése vagy a B1 ábra eljárása szerint epoxidáljuk a (IIB) epoxidot nyerve.

A D ábra 7. reakciólépésénél a (IIB) epoxidot halogén-hidrint képző reagenssel reagáltatjuk a B ábra 9. reakciólépése szerint, hozzájutva a (IIC) általános képletű halogén-hidrinhez.

Ettől eltérő módon, a (HA) ciklusos álként egymást követően reagáltathatjuk epoxidáló szerrel, majd trialkil-szilil-kloriddal, amint azt a WO 98/09988 közzétételi számú nemzetközi szabadalmi irat (közzétéve 1998. március 12-én) leírja, (IIC) halogén-hidrint nyerve, ahol az általános képletben „Hal jelentése klóratom.

A D ábra 8. reakciólépésénél a (IIC) halogén-hidrint a B ábra 10. reakciólépése szerint glicinező szerrel reagáltatjuk a (IID) glicinátot nyerve.

Adott esetben a bázikus vagy savas funkciós csoportú (I) vagy (II) általános képletű vegyületet a szokásos módszerekkel gyógyászati szempontból alkalmazható sóikká alakíthatjuk. Például a szabad bázist vizes, vizes-alkoholos vagy más alkalmas oldószerben oldva, savval reagáltatjuk, és a kapott sót az oldat bepárlásával kinyerjük. Eljárhatunk úgy is, hogy a szabad bázist a megfelelő savat tartalmazó szerves oldó szerben reagáltatjuk, és a sót az oldat bepárlásával kinyerjük. Továbbá, a szabad bázist reagáltathatjuk olyan szerves oldószerben, melyből a só közvetlenül kiválik vagy a sót megkapjuk az oldat betöményítésével, vagy a reakciót oldószerben, például vízben hajtjuk végre, melyet azután csökkentett nyomáson vagy fagyasztva szárítással eltávolítunk, vagy a már meglévő só kationját alkalmas ioncserélő gyantán egy másik kationra cseréljük ki.

Meg kell jegyeznünk, hogy a találmány egyik szempontja a (II) általános képletű kriptoficin vegyületekre irányuló szintézis, ezért az összekapcsoló reakciólépések más sorrendje is alkalmazható. Például az A fragmens először összekapcsolható a B fragmenssel, kialakítva az AB fragmenst, és a C’ fragmens összekapcsolható a D fragmennsel, létrehozva a C’D fragmenst. Az AB fragmenst azután összekapcsolva a C’D fragmenssel, megkapjuk az ABC’D fragmenst.

Az alábbiakban ismertetjük az (I) és (II) általános képletű vegyületek előállítási eljárásainak előnyös megvalósítási módjait. Előnyös, ha:

(a) G jelentése fenil-, p-fluor-fenil- vagy p-klór-fenil-csoport;

(b) R¹ jelentése klóratom és R² jelentése hidroxilcsoport;

(c) R¹ jelentése klóratom és R² jelentése glicinát észtercsoport;

(d) R¹ és R² együtt egy epoxidcsoportot alkot;

(e) R¹ és R² együtt egy kötést képez;

(f) R³ jelentése metilcsoport;

(g) R⁶ jelentése (IA) általános képletű csoport, melyen belül R^6a jelentése klóratom, R^6b jelentése metoxicsoport és R^6c jelentése hidrogénatom;

(h) az R⁷ és R⁸ egyikének jelentése hidrogénatom, a másik jelentése metilcsoport;

(i) R⁷ és R⁸ jelentése egyaránt metilcsoport;

G) R⁹ jelentése hidrogénatom és R¹⁰ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport;

(k) R¹¹ jelentése hidrogénatom;

(I) R¹⁴ jelentése hidrogénatom;

(m) R⁵⁰ jelentése oxocsoport (=O);

(η) Y jelentése oxigénatom;

előnyös megvalósítási mód:

(o) az (a), (b), (f), (g), (h), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

(p) az (a), (c), (f), (g), (h), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

(q) az (a) (d), (f), (g), (h), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

(r) az (a) (e), (f), (g), (h), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

(s) az (a) (b), (f), (g), (i), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

(t) az (a) (c), (f), (g), (i), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

(u) az (a) (d), (f), (g), (i), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

(v) az (a) (e), (f), (g), (i), (j), (k), (I), (m) és (n) kombináció;

Az elmondottak további szemléltetésére az alábbiakban példákat adunk meg. A példák kizárólag szemléltető célzatúak, és a találmány oltalmi körét semmi módon nem korlátozzák. A példákban a kifejezéseket és rövidítéseket a szokásos jelentésünkben használjuk, hacsak másként nem jelezzük, így például a „(°C)” jelentése Celsius fok, „mmól”, jelentése millimól, „g” jelentése gramm, „ml” jelentése milliliter, „M” jelentése molaritás (mól/liter koncentráció), „TS” jelentése tömegspektrum, „IR” jelentése infravörös spektrum, „NMR” jelentése mágneses magrezonancia-spektrum.

1, példa (b) képletű amin előállítása

1,69 g (5,09 mmól) (a) képletű Boc-amint (WO 97/07798 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat, közzétéve: 1997. március 6-án) feloldunk 17 ml trifluor-ecetsavban, és az oldatot szobahőmérsékleten száraz nitrogéngáz alatt kevertetjük ··;’·: . ””

4,75 órán át, majd csökkentett nyomáson bepároljuk és erős vákuumban szárítjuk 24 órán át, 1,76 g (100 %) aminsót nyerve sárga, sűrűn folyós olaj alakjában.

[a]⁵⁸⁹D= -11,54° (c = 1,04, MeOH).

¹H-NMR (CDCI3) δ: 0’ egység: 7,43 (széles s, 3H, NH3⁺), 3,34-3,28 (m, 3-H), 3,18-3,12 (m, 3-H’), 1,42 s, 2-ME), 1,36 (s, 2-Me); D egység: 10,94 (széles s, CO2H), 5,23-5,20 (m, 2-H), 1,92-1,77 (m, 3H, 3-HH’, 4-H), 1,10 (d, J = 5,8 Hz, 5-H₃), 0,98 (d, J = 5,8 Hz, 4-Me) ppm.

IR (CHCI₃), v: 2963, 1746, 1710, 1678, 1192, 1172 cm'¹. TS (FAB): 232,2 ([M+H]\ 100).

2. példa (c) képletű aminosav előállítása

5,09 mmól, az 1. példában leírtak szerint előállított aminsót 20 ml dioxánban oldunk, a kevertetett oldathoz hozzáadunk 2,14 g (25,5 mmól) nátrium-hidrogénkarbonátot, majd 1,58 g (6,11 mmól) FmocCI-t, az adagolást szobahőmérsékleten végezve. A reakciókeveréket 4 ml vízzel meghígítjuk és 19 órán át kevertetjük. A reagenseket 150 ml 1 normál vizes sósav hozzáadásával kioltjuk és a reakciókeveréket 2x100 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat 100 ml vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, sárga, gumi szerű szilárd anyagot nyerve. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk (Biotage-SÍO₂; grádiens elúció: 10-75 % etil-acetát hexánban). 850 mg (37 %) Fmoc amint kapunk halványsárga szilárd anyag alakjában. A termék aminosawal szennyezett, aminek eltávolításához etil-acetátban oldjuk és néhány órán át 1 normál sósavval összekeverve kevertetjük. A szerves fázist szárítjuk és bepároljuk, 85:15 arányú termék/aminosav összetételű terméket nyerve.

[a]⁵⁸⁹ _D= -15,95° (c = 0,50, CH₂CI₂).

^{36 1}H-NMR (CDCI₃) δ: C’ egység: 7,59 (d, J = 7,4 Hz, ArH₂), 7,67-7,61 (m, ArH₂), 7,43 (t, J = 7,3 Hz, ArH₂), 7,36-7,30 (m, ArH₂), 5,88 (t, J = 5,8 Hz, NH), 4,41-4,38 (m, 3-HH’), 4,35-4,28 (m, 4’-H), 3,42 (d, J = 6,5 Hz, 3-HH’), 1,27 s, 2-Me), 1,26 (s, 2-Me); D egység: 8,40 (széles s, CO₂H), 5,18-5,13 (m, 2-H), 1,87-1,69 (m, 3H), 3-HH’, 4-H), 0,97 (d, J = 5,8 Hz, 5-H₃), 0,93 (d, J = 6,1 Hz, 4-Me), ppm.

IR (KBr) v: 2959, 2937, 1730, 1540, 1471, 1451, 1307, 1268, 1145, 1128, 759, 741 cm’¹; UV (EtOH) Z_max : 299 (ε = 5851), 288 (ε= 4773), 265 (ε = 18369), 227 (ε = 4813) nm. TS (FAB): 454 ([M+H]⁺, 26).

Elemanalízis a C₂₆H₃₁NO₆ képlet alapján:

számított: C: 68,86, Η: 8,69, N: 3,09 %;

talált: C: 68,92, Η: 7,01, N: 3,34 %.

3. példa (3R)-Benzil--3-amino-propánsav-TFA-só (d) terc-Butil-3-(R)-benzil-3-amino-propánsavat (Oxford Asymmetry, Anglia, > 99 % enantiomer többlet) feloldunk trifluor-ecetsavban, és az oldatot szobahőmérsékleten kevertetjük 4 órán át. A trifluor-ecétsavat csökkentett nyomáson eltávolítva, olajos terméket kapunk, amit eldörzsölve fehér szilárd anyaghoz jutunk.

VRK: R_f = (CHCl3/CH₃OH/NH₄OH: 6:3,2:0,8). IR (cm’¹).

¹H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆), δ: 7,93 (széles s, 2H), 7,32 (m, 5H), 3,63 (t, J = 7,2 Hz, 1H), 2,91 (dd, J = 5,9 Hz, J = 13,6 Hz, 2H), 2,77 (dd, J = 8,1 Hz, J = 13,6 Hz, 2H).

Elemanalízis a Ci₂H₁₄NO₄ képlet alapján:

számított: 0:49,15, H:4,81, N: 4,78 %;

talált: 0:48,87, H: 4,73, N: 4,70 %.

4. példa (3R)-Benzil-3-(terc-butoxi-karbonil)-amino-propánsav (e)

A 3. példában leírtak szerint előállított vegyületet 0°C hőmérsékleten Qeges fürdő) 1,4-dioxán/víz/2,0 normál nátrium-hidroxid-oldat 2:2:1 arányú elegyében oldjuk. Az oldathoz di-terc-butil-dikarboxilátot adunk, a jeges hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten kevertetjük 18 órán át. A reakciókeveréket 10 ml térfogatra pároljuk, és 25 ml etil-acetátot adunk hozzá. 0,5 normál nátrium-hidrogén-szulfát-oldattal a reakciókeverék kémhatását pH = 2-3 értékre állítjuk be, a szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist 3x20 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vízzel és sóoldattl mossuk, majd nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítva halványsárga szilárd anyagot kapunk.

VRK: Rf = (CHCI3/CH3OH/NH4OH: 6:3,2:0,8). IR (cm'¹).

IR (cm'¹): 3361,2985, 1670, 1686, 1526, 1266, 1168, 700.

UV (CH3OH): 258 nm (ε = 158). OR: [a]_D = -136,71.

¹H-NMR (300 MHz, DMSO-d₆), δ: 7,20 (m, 5H), 6,75 (d, J = 8,6 Hz, 1H), 3,88 (m, 1H), 2,64 (d, J = 7,0 Hz, 2H), 2,28 (t, J = 5,1 Hz, 2H), 1,27 (s, 9H). TS (FAB): 280 (M⁺ + H). Elemanalízis a C15H21NO4 képlet alapján:

számított: C: 64,50, H: 7,58, N: 5,01 %;

talált: 0:63,25, H: 7,35, N: 4,99 %.

5. példa

Allil-ÍZSj-Z-rS’-íterc-butoxi-karboniD-amino-Z’-ÍRj-benzil-propanoil-oxiM-metil-pentanoát (f)

Allil-[(2S)-2-hidroxi-4-metil-pentanoát] és (3R)-benzil-3-(terc-butoxi-karbonil)-amino-propánsav (4. példa) 10 ml száraz metilén-kloridban készült, 0°C hőmérsékletű (jeges hűtőfürdő) oldatához dicikohexil-karbodiimidet, majd DMAP-t adunk. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten kevertetjük 3 órán át, a reakció elöremenetelét VRC .

• · · ·«·· · · ·· analízissel követve nyomon. A reakciókeveréket kismennyiségű celit rétegen szűrjük át, a szűrletet 5 %-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és sóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk és a maradékot szilikagélen „flash”-kromatográfiával tisztítjuk, eluensként 15 % etil-acetátot tartalmazó hexánt használva. A cím szerinti vegyületet tiszta olaj alakjában kapjuk meg. VRK: Rf = 20 % EtOAc/hexán).

IR (cm'¹): 2961, 2933, 1742, 1715, 1497, 1366, 1249, 1170, 1127.

UV (CH₃OH): 258 nm (ε = 218). OR: [a]_D = + 7,55.

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃), δ: 7,25 (m, 5H), 5,89 (m, 1H), 5,20-5,36 (m, 3H), 5,10 (dd, J = 3,9 Hz, J = 9,6 Hz, 1H), 4,65 (d, J = 5,4 Hz, 2H), 4,15 (széles s, 1H), 2,87 (m, 2H), 2,62 (dd, J = 5,6 Hz, J = 15,4 Hz, 1H), 2,50 (dd, J = 5,0 Hz, J = 15,4 Hz, 1H), 1,60-1,85 (m, 3H), 1,40 (s, 9H), 0,95 (d, J = 4,3 Hz, 3H), 0,93 (d, J = 4,3 Hz, 3H). TS (FAB): 434,4 (M⁺ + H).

Elemanalízis a C24H35NO6 képlet alapján:

számított: 0:66,49, H: 8,14, N: 3,23 %;

talált: C: 66,32, H: 8,29, N: 3,42 %.

6. példa

5,6-Dihidro-4-hidroxi-3-metil-2H-pirán-2-on (22) (1. ábra)

11,2 g (100 mmól) kálium-terc-butoxid 160 ml 2-propanolban készült, 0°C hőmérsékletű, nitrogéngáz alatt kevertetett oldatához cseppenként hozzáadunk 12,0 g (83,2 mmól) etil-(2-metil-acetoacetát)-ot, az adagolást olyan sebességgel folytatva, hogy a reakciókeverék hőmérséklete +5°C hőmérsékleten vagy az alatt legyen (kb. 10 perc). 0°C hőmérsékleten történő 20 perces kevertetés után a kapott zagyhoz 6,00 g (200 mmól) paraformaldehidet adunk egy adagban, a jeges hűtőfürdőt eltávolítjuk és a szuszpenziót szobahőmérsékleten kevertetjük 90 percen át. A kapott zavaros sárga • · · ·····« keveréket bepároljuk, a maradékot jeges víz és TBME között megoszlatjuk. A fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist 150 ml tetrahidrofuránnal hígítjuk, 0°C hőmérsékletre hűtjük és 10 ml (120 mmól) tömény sósavval megsavanyítjuk. 30 perces kevertetés után a reakciókeverékhez 20 g nátrium-kloridot adunk, a fázisokat elválasztjuk, és a vizes fázist 150 ml tetrahidrofuránnal extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és a szürletet bepároljuk. A bepárlási maradékot 0°C hőmérsékleten 100 ml etil-acetátban kevertetjük 30 percen át, majd szűrjük, 5,90 g (55 %) 5,6-dihidro-4-hidroxi-3-metil-2H-pirán-2-ont (22) nyerve hófehér por alakjában.

Op.: 138-144°C (d).

IR (KBr): v_max: 3421, 1631 cm'¹.

¹H-NMR (DMSO-de), δ: 10,6 (1H, széles), 4,18 (2H, t, J = 6,4 Hz), 2,53 (2H, t, J = 6,4 Hz), 1,63 (3H, s). TS (FIA), m/z: 129,1 (M+1)⁺.

7. példa

5,6-Dihidro-3-n-hexil-4-hidroxi-2H-pirán-2-on (24) (2. ábra)

0,69 g (5,65 mmól) kálium-terc-butoxid 9 ml 2-propanolban készült, 0°C hőmérsékletű és nitrogéngáz alatt kevert oldatához cseppenként hozzáadunk 1,00 g (4,67 mmól) etil-(2-n-hexil-acetoacetát)-ot (23), az adagolást olyan sebességgel végezve, hogy a reakciókeverék +6°C hőmérsékleten vagy az alatt maradjon (kb. 5 perc). 0°C hőmérsékleten történő 20 perces kevertetés után a kapott zagyhoz 0,34 g (2,42 mmól) paraformaldehidet adunk egy adagban, a jeges hűtőfürdőt eltávolítjuk és a szuszpenziót szobahőmérsékleten kevertetjük 90 percen át. A reakciókeveréket 0°C hőmérsékletre hűtjük és 6 ml (6 mmól) 1 normál sósavval megsavanyítjuk. Egy éjszakán át szobahőmérsékleten történő kevertetés után a keveréket bepároljuk, a bepárlási maradékot víz és diklór-metán között megoszlatjuk, és a szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük, majd a szűrletet bepároljuk. A kapott olajos maradékot 10 ml ⁴⁰ <·η· >?.:·<

hexánban oldjuk, 0°C hőmérsékleten 60 percen át állni hagyjuk, majd szűrjük, 370 mg (40 %) 5,6-dihidro-3-n-hexil-4-hidroxi-2H-pirán-2-ont (24) nyerve hófehér por alakjában.

Op.: 98-99°C (d).

Elemanalízis a CnH₁₈O₃ (198,26) képlet alapján:

számított: C: 66,64, H: 9,15 %;

talált: C: 66,49, H:9,14%.

IR (KBr): v_max: 2924, 1594, 1381 cm'¹.

¹H-NMR (DMSO-ds), δ: 10,6 (1H, széles), 4,16 (2H, t, J = 6,3 Hz), 2,54 (2H, t, J = 6,3 Hz), 2,15 (2H, t, J = 7,4 Hz), 1,3 (8H, m), 0,86 (3H, t, J = 6,8 Hz). TS (FIA), m/z: 199,2 (M+1)⁺.

8. példa

A hidrid alakban lévő 2-metil-3-keto-5-valerolakton biológiai átalakítása Mortierella isabellina ATCC 42613 törzzsel (3. ábra)

A Mortierella isabellina ATCC 42613 törzs lefagyasztott vegetatív micéliumát felolvasztjuk, és ezzel oltunk be egy 50 ml-es Erlenmeyer lombikban lévő, 0,3 % Difco YM agart tartalmazó 10 ml Difco YM Broth tápközeget (42 g/l).

A lombikot 26°C hőmérsékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 cm-es kitérés) 48 órán át. A sejteket 10 perces, 1700 g-én történő centrifugálással összegyűjtjük és 4 % glükózt tartalmaz, 100 mmól/l kálium-foszfát-pufferben pH = 6,0, szuszpendáljuk 5 ml végtérfogatot elérve. 5 ml ugyanilyen pufferben 10 mg hidrid alakban lévő 2-metil-3keto-ő-valerolaktont adunk 7,8 pmól/ml végkoncentrációban a sejtszuszpenzióhoz. A lombikot 26°C hőmérsékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 cm-es kitérés) 48 órán át, majd a fermentlevet 12 ml etil-acetáttal extraháljuk. A biokonverzió előrehaladtát az etil-acetátos extraktum vékonyréteg-kromatográfiás (VRK) analízisével ellenőrizzük a « · · « ·♦ « · Λ szubsztrát eltűnését és a 2-metil-3-hidroxi-valerolakton termék megjelenését vizsgálva.

A VRK analízist Whatman szilikagél rétegen végezzük etil-acetát/hexán 8:2 elegyét használva eluensként; a detektálás UV fényben és 5 %-os vizes kálium-permanganát-oldattal történik.

Az etil-acetátos extraktumot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Trifluor-ecetsav-anhidriddel a 2-metil-3-hidroxi-valerolakton származékát képezzük. A gázkromatográfiás analízis szerint a 2-metil-3-hidroxi-valerolakton (S,S) izomerje 97 %, illetve 96 % diasztereomer, illetve enantiomer tisztaságú.

A gázkromatográfiás analízis körülményei:

kromatográf: HP 6890 gázkromatográf;

oszlop: Astec Chiraldex B-PH analitikai kapilláris oszlop;

hőmérséklet: 150°C, izotermikus;

vivőgáz: hélium, 1,5 ml/perc;

injektor: 200°C, résarány = 1:200;

detektor: lángionizációs detektor (FID), 200°C, hidrogénáram: 40 ml/perc, levegőáram: 450 ml/perc.

8A példa

Hidrid alakban lévő 2-metil-3-keto-5-valerolakton biológiai átalakítása Mortierella isabellina ATCC 42613 törzzsel 2 literes térfogatban

Mortierella isabellina ATCC 42613 törzs -70°C hőmérsékleten lefagyasztott vegetatív micéliumát felolvasztjuk, és ezt használjuk a 0,2 % Difco YM agart tartalmazó Difco YM Broth tápközeg (42 g/liter) beoltásához. 250 ml-es Erlenmeyer lombikban lévő 50 ml tápközeget oltunk be 1 ml törzstenyészettel. A beoltott tápközeget 26°C hőmérsékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 cm-es kitérés) 48 órán át. 8 ml ilyen te42 • · · ··*« · · nyészettel oltunk be egy 1 literes Erlenmeyer lombikban lévő 200 ml ugyanilyen öszszetételű tápközeget. A lombikot 26°C hőmérékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 ernes kitérés) 48 órán keresztül. A sejteket 15 perces, 17700 g értéken történő centrifugálással összegyűjtjük, és egy 2 literes bioreaktorba visszük, melyben 2 liter végtérfogatú 150 mM citrát-pufferben, pH = 4,5, szuszpendáljuk. 1 % (tömeg/térfogat) végkoncentrációban dextrózt adunk a sejtszuszpenzióhoz, majd 23,4 mmól/liter végtérfogatban hidrid alakban lévő 2-metil-3-keto-5-valerolaktont adunk hozzá. A szuszpenzió kémhatását 6 normál sósavval pH = 4,5 értékre állítjuk be, és ezen a pH értéken tartjuk a fermentálás alatt is 3 normál sósav vagy 8 normál nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával. Az oldott oxigén szintjét 30 %-on tartjuk steril levegő 0,5 liter/perc áramoltatásával és 500-950 fordulat/perc kevertetéssel. Az átalakítás alatt 26°C hőmérsékleten tartjuk a tenyészetet. A biokonverzió előrehaladtát nagynyomású folyadékkromatográfiás (HPLC) analízissel követjük nyomon, figyelve a szubsztrát eltűnését. A HPLC analízis izokratikus rendszerben 1,0 ml/perc áramlási sebesség mellett történik NovaPack C18 védőoszloppal ellátott NovaPack C18 oszloptöltetű (cartridge) Waters RCM 8x10 RadialPak készülékkel. A detektálást 254 nm-en végezzük. Oldószerrendszer: 250 mmól/l ammónium-foszfát-puffer (ecetsavval pH = 3,5 értékre beállítva )/acetonitril 9:1 (térfogatarány). A szubsztrát retenciós ideje: 5,5 perc. A hidroxilakton ilyen körülmények között nem detektálható. 23 óra elteltével a sejteket 30100 g értéken történő centrifugálással eltávolítjuk. A felülúszót nátrium-kloriddal telítjük (~ 20 g/liter) és azonos térfogatú acetonitrillel háromszor extraháljuk, majd a vizes fázist eldobjuk. Az acetonitriles extraktumokat egyesítjük és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A 2-metil-3-hidroxi-valerolakton enantiomer tisztaságát az alábbiak szerint határozzuk meg. Amikor a HPLC analízissel 2-metil-3-keto-6-valerolakton már nem mutatható ki, a fermentlé mintát csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot metilén-kloridban felvesszük és trifluor-ecetsav-anhidriddel származékot képzünk. A gázkromatográfiás (GC) analízis szerint a 2-metil-3-hidroxi-valerolakton (S,S) izomerjének anantiomer tisztasága (enantiomer excess, e. e.) 94 %-os. A GC analízis körülményei.

kromatográf: HP 6890 gázkromatográf;

oszlop: Astec Chiraldex B-PH analitikai kapilláris oszlop;

hőmérséklet: 150°C, izotermikus;

vivőgáz: hélium, 1,5 ml/perc;

injektor: 200°C, résarány = 1:200;

detektor: lángionizációs detektor (FID), 200°C, hidrogénáram: 40 ml/perc, levegőáram: 400 ml/perc.

8B példa

A hidrid vagy káliumsó alakjában lévő 2-metii-3-keto-6-valerolakton Mortierella isabellína ATCC 42613 törzzsel történő biokonverziója 100 literes térfogatban

Az oltóanyagot a tankfermentációhoz és a biokonverzióhoz két lépésben készítjük el. A -70°C hőmérsékleten lefagyasztott Mortierella isabellína ATCC 42613 törzs vegetatív micéliumot felolvasztjuk és ezzel oltjuk be a 2,6 % dextrózt, 1,6 % élesztőkivonatot és 0,1 % Bacto Agart tartalmazó tápközeget. 1 ml törzstnyészettel oltunk be egy 250 milliliteres Erlenmeyer lombikban lévő 50 ml tápközeget. A tenyészetet 26°C hőmérsékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 cm-es kitérés) 48 órán át. 10 ml ilyen tenyészettel oltjuk be a második vegetatív lépés 400 ml térfogatú, 2 literes Erlenmeyer lombikban lévő tápközegét. A második tenyészetet 26°C hőmérsékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 cm-es kitérés) 48 órán át. A második lépés tenyészetének két literével oltjuk be a 150 literes fermentorban lévő 100 liter ugyanilyen összeté44 . _::lí.

telő, de agart nem tartalmazó tápközeget. A tenyészet kémhatását ammónium-hidroxiddal, illetve kénsavval pH = 5,0-6,0 értéken tartjuk. A tenyészetet 26°C hőmérsékleten növesztjük 24 órán át. Az oldott oxigén koncentrációját 30 % szinten tartjuk 0,5-3,5 scfm áramlási sebességű légárammal és 150-450 fordulat/perc kevertetés mellett. A 24. órában a fermentlé kémhatását 30 %-os kénsavval pH = 4,5 értékre állítjuk be és 23,4 mmól/liter koncentrációban hozzáadjuk a hidrid vagy káliumsó alakban lévő 2-metil-3-keto-5-valerolakton szubsztrátot. A biokonverzió előrehaladtát HPLC analízissel követjük nyomon. A HPLC analízis izokratikus rendszerben 1,0 ml/perc áramlási sebesség mellett történik NovaPack C18 védőoszloppal ellátott NovaPack C18 oszloptöltetű (cartridge) Waters RCM 8x10 RadialPak készülékkel. A detektálást 254 nm-en végezzük. Oldószerrendszer: 250 mmól/l ammónium-foszfát-puffer (ecetsavval pH = 3,5 értékre beállítva)/acetonitril 9:1 (térfogatarány). A szubsztrát retenciós ideje: 5,5 perc.

Amikor a biokonverzió teljes, a sejteket 6”, egylemezű szűrőn átszűrve eltávolítjuk. A szűrlethez 20 % (tömeg/térfogat) nátrium-kloridot adunk és azonos térfogatú acetonitrillel háromszor extraháljuk. A vizes fázist eldobjuk, és a szerves fázist csökkentett nyomáson betöményítjük. A koncentrátum szűrésével eltávolítjuk a sót.

8C példa

A káliumsó alakban lévő 2-metil-3-keto-6-valerolakton biokonverziója Mortirella isabellina ATCC 42613 törzzsel 1000 literes térfogatban

A tankfermentáláshoz és a biokonverzióhoz az oltóanyagot három lépésben készítjük el. A -70°C hőmérsékleten lefagyasztott Mortirella isabellina ATCC 42613 törzs vegetatív micéliumot felolvasztjuk és ezzel oltjuk be a 2,6 % dextrózt, 1,6 % élesztőkivonatot és 0,1 % Bacto Agart tartalmazó tápközeget. 1 ml törzstnyészettel oltunk be egy 250 milliliteres Erlenmeyer lombikban lévő 50 ml tápközeget. A tenyészetet 26°C hőmérsékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 cm-es kitérés) 48 órán át. 10 ml ilyen tenyészettel oltjuk be a második vegetatív lépés 400 ml térfogatú, 2 literes Erlenmeyer lombikban lévő tápközegét. A második tenyészetet 26°C hőmérsékleten rázatjuk (250 fordulat/perc, 5 cm-es kitérés) 48 órán át. A második lépés tenyészetének két literével oltjuk be a 150 literes fermentorban lévő 100 liter ugyanilyen összetételű, de agart nem tartalmazó tápközeget. A tenyészet kémhatását ammónium-hidroxiddal, illetve kénsavval pH = 5,0-6,0 értéken tartjuk. A tenyészetet 26°C hőmérsékleten növesztjük 24 órán át. Az oldott oxigén koncentrációját 30 % szinten tartjuk 0,5-3,5 scfm áramlási sebességű légárammal és 150-450 fordulat/perc kevertetés mellett egy PID szabályzót használva. 1300 literes fermentorban lévő 1000 liter tápközeget, melynek összetétele 3,5 % dextróz és 1,6 % élesztőkivonat, beoltunk 200 liter tenyészettel. A tenyészet kémhatását ammónium-hidroxiddal, illetve kénsavval pH = 5,0-6,0 értéken tartjuk. A tenyészetet 26°C hőmérsékleten addig növesztjük, amíg a glükózt el nem fogyasztja. A légáram és a PID szabályzóval ellenőrzött kevertetés beállításával az oldott oxigén koncentrációját 30 %-on tartjuk. Amint a glükóz elfogyott, a tenyészlé kémhatását 30 %-os kénsavval pH = 4,5 értékre állítjuk be és 23,4 mmól/l végkoncentrációban hozzáadjuk a 2-metil-3-keto-8-valerolakton szubsztrátot. 200 g/óra sebességgel megkezdjük a glükóz adagolását. A szubsztrátot 93,6 mól összmennyiségben három adagban adjuk a fermentorhoz, mindig azonos koncentrációt beállítva. A biokonverzió mértékét HPLC analízissel követjük nyomon. A HPLC analízist izokratikus rendszerben végezzük 1,0 ml/perc áramlási sebesség mellett, azonos gyantatöltetű védőoszloppal (30x4,6 mm) ellátott Phenomenex Luna C18 (2), m (250 x 4,6 mm) oszlopon. A detektálást 254 nm-en végezzük. Oldószerrendszer: 25 mmól/l ammónium-foszfát-puffer (ecetsavval pH = 3,5 értékre beállítva)/acetonitril 9:1 (térfogatarány). A szubsztrát retenciós ideje: 5,5 perc.

Amikor a biokonverzió teljes, a sejteket 6”, egylemezű szűrön átszűrve eltávolítjuk. A szűrlethez 20 % (tömeg/térfogat) nátrium-kloridot adunk és azonos térfogatú acetonitrillel háromszor extraháljuk. A vizes fázist eldobjuk, és a szerves fázist csökkentett nyomáson betöményítjük. A koncentrátum szűrésével eltávolítjuk a sót.

A kinyert 2-metil-3-hidroxi-valerolakton hozama 61,5 mól vagy 65,7 %. A 2-metil-3-hidroxi-valerolakton (S,S) izomer gázkromatográfiás analízissel megállapított diasztereomer és enentiomer tisztasága ennél a példánál 99 %, illetve 97 %-os. A GC analízist az alábbi körülmények között végezzük: kromatográf: HP 6890 gázkromatográf;

oszlop: Astec Chiraldex B-PH analitikai kapilláris oszlop;

hőmérséklet: 150°C, izotermikus;

vivőgáz: hélium, 1,5 ml/perc;

injektor: 200°C, résarány = 1:200;

detektor: lángionizációs detektor (FID), 200°C, hidrogénáram: 40 ml/perc, levegőáram: 400 ml/perc.

9. példa (4. ábra)

6,56 g (50,46 mmól) (25) vegyület 60,0 ml dimetil-formamidban készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 13,74 g (201,84 mmól) imidazolt. 10 perces kevertetés után 15,21 g (100,92 mmól) terc-butil-dimetil-szilil-kloridot és 0,3 g (2,45 mmól) dimetil-amino-piridint adunk az oldathoz. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten kevertetjük egy éjszakán át, majd a reagenseket 80,0 ml 10 %-os citromsav-oldat hozzáadásával kioltjuk. A reakciókeveréket 80,0 ml metil-(terc-butil-éter)-rel extraháljuk, a szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, halványsárga olajos terméket nyerve, ami szobahőmérsékleten állva megszilárdul. 12,49 g (26) vegyületet kapunk.

¹H-NMR (CDCI₃), δ: 0,1 (s, 3H), 0,2 (s, 3H), 0,9 (s, Si(C(CH₃)₃), 1,2 (d, J = 6,9 Hz, 3H), 1,75-1,85 (m, 1H), 2,05-2,10 (m, 1H), 2,4-2,6 (m, 1H), 4,08-4,15 (m, 1H), 4,19-4,28 (m, 1H), 4,4-4,6 (m, 1H).

¹³C-NMR (CDCI₃), δ: 169,0, 63,79, 60,80, 37,86, 27,34, 21,36, 13,67, 8,67.

A viaszos terméket heptánban -20°C hőmérsékleten átkristályosíthatjuk, egy fehér szilárd anyaghoz jutva.

10. példa (5. ábra)

A) 37,0 g (151,4 mmól) 9. példa szerint előállított vegyület 400 ml hexánban készült, -10°C hőmérsékletű oldatához nitrogéngáz alatt hozzáadunk 157,0 ml 1 mól/l koncentrációjú DIBAL hexános oldatot (157,0 mmól) 30 perc alatt, miközben a reakció hőmérsékletét -10°C hőmérsékleten tartjuk. Az oldatot 30 percen át tovább kevertetjük.

B) Egy elválasztó tölcsérbe bemérünk 79,6 g (272,5 mmó) benzil-difenil-foszfm-oxidot [Brown és munkatársai, Tetrahedron Letters 35 (36):6733 (1994)] és 318,0 ml tetrahidrofuránt. Ehhez a keverékhez szobahőmérsékleten erőteljes kevertetés mellett és nitrogéngáz alatt hozzáadunk 257,0 ml (257,0 mmól) 1,0 mól/l koncentrációjú nátrium-bisz(trimetil-szilil)-amidot. A reakció enyhén exoterm. A vöröses oldatot 50°C hőmérsékleten melegítjük, majd egy kanülön keresztül 30 perc alatt hozzáadjuk az A) bekezdésben leírtak szerint előállított oldatot. A reakciókeveréket 50°C hőmérsékleten kevertetjük 1,25 órán át, a reakció előrehaladtát VRK analízissel követve nyomon (eluens: etil-acetát/heptán 1:1). A reagenseket 20,0 g szilárd nátrium-szulfát-dekahidrát néhány adagban történő hozzáadásával oltjuk ki, a kapott tejfehér szuszpenziót 600,0 ml hexánnal keverjük össze és szűrjük. A kiszűrt anyagot 50,0 hexánnal mossuk, és az egyesített szűrleteket 750 ml 10 %-os citromsav-oldattal kétszer mos- ”**· ·♦·:·''?

'-· ’ ··?· ·$·· ·'»’ * *^J suk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, 51,0 g (27) vegyületet nyerve olajos termék alakjában, melyben az NMR analízis szerint megállapított E:Z arány 29:1.

¹H-NMR (CDCI₃), δ: 0,1 (s, 3H), 0,2 (s, 3H), 0,9 (s, SiCMe_3>), 1,2 (d, J = 6,9 Hz, 3H), 1,6-1,75 (m, 2H), 2,4-2,55 (m, 1H), 3,60-3,7 (m, 2H), 3,7-3,84 (m, 1H), 6,0-6,6 (dd, J = 16 Hz, 8,6 Hz, 1H), 6,25-6,35 (d, J = 16 Hz, 1H), 7,1-7,3 (m, 5H).

¹³C-NMR (CDCI₃), δ: 128,11, 125,58, 124,04, 122,59, 121,37, 70,21, 56,14, 38,43, 30,72,21,61,14,0,10,58,-11,0.

11. példa (6. ábra) (3S,4R)-3-Kterc-Butil-dimetil-szili!)-oxil-4-meti!-6-fenil-hex-5(E)-enal (28)

0,62 ml (8,73 mmól) oxalil-klorid és 20,0 ml diklór-metán -60°C hőmérsékletű (szárazjeges acetonfürdő) elegyéhez fecskendővel 3,0 perc alatt hozzáadunk vízmentes dimetil-szulfoxidot, mialatt a reakciókeverék hőmérsékletét -60°C hőmérsékleten tartjuk (gázfejlődés figyelhető meg, mely a dimetil-szulfoxid adagolásának sebességével szabályozható). A reakciókeveréket 15 percen át kevertetjük, majd 1,0 g (3,12 mmól) 10. példában leírtak szerint előállított termék 4,0 ml diklór-metánban készült oldatát adjuk 5 perc alatt hozzá. 10 perc elmúltával 1,22 ml (8,73 mmól) trietil-amint adunk a reakciókeverékhez, és a hűtőfürdőt eltávolítva, hagyjuk a hőmérsékletét szobahőmérsékletre emelkedni. A reakciót VRK analízissel követjük nyomon (futtatórendszer: etil-acetát/heptán 1:1). A reagenseket 20,0 ml 10 %-os citromsav hozzáadásával kioltjuk, majd magnézium-szulfát felett szárítva, szűrve és csökkentett nyomáson bepárolva, 1,0 g (28) vegyületet kapunk halványsárga olaj alakjában. ¹H-NMR (CDCI3), δ: 0,1 (s, 3H), 0,2 (s, 3H), 0,9 (s, Si(C(CH₃)₃), 1,2 (d, J = 6,9 Hz, 3H), 2,4-2,55 (m, 3H), 4,18-4,22 (m, 1H), 6,0-6,6 (dd, J = 16 Hz, 8,6 Hz, 1H), 6,25-6,35 (d, J = 16 Hz, 1H), 7,1-7,3 (m, 5H).

.··.···:··· • · · · · · ¹³C-NMR (CDCI₃), δ: 189, 126, 125,5, 123,5, 121,9, 120,0, 66,0, 44,θ/38_;’θ,’Ί 9,95^ 12,5, 11,0, -11,0.

12. példa (7. ábra)

IVIetil-(5S,6R)-5-nterc-Butil-dimetil-szilil)-oxi1-6-metil-8-fenil-okta-2(E),7(E)-dienoát] (29)

14,63 g (45,92 mmól) 11. példában leírtak szerint előállított vegyület 60,0 ml tetrahidrofuránban készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 8,5 ml (52,82 mmól) trimetil-foszfonoacetátot és 6,9 ml (55,11 mmól) 1,1,3,3-tetrametil-guanidint. 1 órás kevertetés után a HPLC analízis a kiindulási anyag eltűnését mutatja. A reakciókeveréket egy éjszakán át kevertetjük, majd 150,0 ml diklór-metánt és 50,0 ml vizet adunk hozzá. Az alsó szerves fázist elválasztjuk, 100,0 ml 1 normál sósavval mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, 16,03 g (29) vegyületet nyerünk vörös olaj alakjában.

¹H-NMR (CDCI₃), δ: 0,1 (s, 3H), 0,2 (s, 3H), 0,9 (s, SiCMe₃), 1,2 (d, J = 6,9 Hz, 3H), 2,3-2,55 (m, 2H), 2,36-2,44 (m, 1H), 3,68 (s, 3H), 3,69-3,73 (m, 1H), 5,81 (d, J = 15,66 Hz, 1H), 6,1 (dd, J = 16 Hz, 8,6 Hz, 1H), 6,35 (d, J = 16 Hz, 1H), 6,3-6,6 (m, 1H), 7,17,35 (m, 5H).

¹³C-NMR (CDCI₃), δ: 168,0, 142, 133,5, 127,45, 125,98, 124,03, 122,58, 118,0, 70,65, 47,06, 38,46, 33,3, 21,58, 14,1, 11,99, -11,0.

13. példa (8. ábra) (5S,6R)-5-r(terc-Butil-dimetil-szilil)-oxn-6-metil-8-fenil-okta-2(E),7(E)-dienonsav (30)

22,05 g (58,83 mmól) 12. példában leírtak szerint előállított (29) vegyület 118,0 ml 1,4-dioxánban készült, szobahőmérsékletű oldatához hozzáadunk 118,0 ml (235,3 mmól) 2 normál kálium-hidroxid-oldatot. Az oldatot visszafolyató hűtő alatt forraljuk 2,5 órán át. A VRK analízis szerint (etil-acetát/heptán 1:1) a kiindulási anyag eltűnt. A reakciókeveréket hagyjuk szoba hőmérsékletre hűlni, a reagenseket 160,0 ml (308,3 mmól) 2 normál sósav hozzáadásával kioltjuk. 200,0 ml etil-acetáttal extrahálunk, az extraktumot magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, 19,10 g (30) cím szerinti vegyületet nyerve barna olajos termék alakjában. ¹H-NMR (CDCI3), Ö: 0,1 (s, H), 0,2 (s, 3H), 0,9 (s, Si(C(CH3)3), 1,2 (d, J = 6,9 Hz, 3H), 2,3-2,55 (m, 2H), 2,36-2,44 (m, 1H), 3,7-3,8 (m, H),-5,81 (d, J = 15,66 Hz, 1H), 6,1 (dd, J = 16 Hz, 8,6 Hz, 1H), 6,35 (d, J = 16, Hz, 1H), 6,3-6,6 (m, 1H), 7,1-7,35 (m, 5H). ¹³C-NMR (CDCI3), δ: 168,0, 143,3, 142,0, 133,0, 127,35, 126,08, 124,06, 122,64, 121,61, 118,26, 70,56, 38,62, 33,33, 21,6, 14,0, 11,85.

14. példa

A (31) aktív észter előállítása

720 mg (2 mmól) (30) karbonsav 5,50 ml száraz dimetil-formamidban készült, kevertetett oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 459 mg (2,4 mmól) 1 -etil-3-(3-dimetil-amino-propil)-karbodiimidet és 299 mg (2,6 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet. A reakciókeveréket 28 órán át kevertetjük, majd 100 ml etil-acetáttal meghígítjuk és 2x50 ml 1 normál vizes sósavval, 75 ml vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, egy olajos terméket nyerve. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (grádiens elúció: 5-30 % etil-acetát hexánban) tisztítjuk, 724 mg (80 %) (31) aktív észterhez jutva halványsárga olaj alakjában.

[a]⁵⁸⁹ _D = +71,3° (c = 10,1, CHCI₃).

···:: _# ·;: · ¹H-NMR (CDCh) δ: 7,36-7,20 (m, PhH₅., 3-H), 6,38 (d, J = 16 Hz, 8-H),*6,14 (dd, J = 16,1 és 8,0 Hz, 7H), 6,03 (d, J = 16 Hz, 2-H), 3,79 (q, J = 4,3 Hz, 5-H), 2,94 (széles s, CH₂CH₂), 2,58-2,42 (m, 6-H, 4-HH’), 1,10 (d, J = 6,8 Hz, 6-Me), 0,90 (s, 9H, SiCMe₃), 0,05 (s, 6H, SiMe₂), ppm.

IR (CHCI3), v_max: 2957, 2931, 2858, 1772, 1741, 1648, 1364, 1254, 1092, 1069, 839 cm'¹. TS (FD): 457 (M⁺, 100).

Elemanalízis a C25H35NO5 képlet alapján:

számított: C: 65,61, Η: 7,71, N: 3,06 %;

talált: C:65,51, Η: 7,56, Ν: 3,02 %.

15. példa

A (32) alkohol előállítása

2,50 g (5,47 mmól) 14. példában leírtak szerint előállított aktív észter 130 ml acetonitrilben készült, kevertetett oldatához 0°C hőmérsékleten hozzáadunk 15 ml 48 %-os vizes hidrogén-fluorid-oldatot. A reakciókeveréket 0°C hőmérsékleten 0,75 órán át, majd szobahőmérsékleten 4 órán át kevertetjük. A reakciókeveréket 300 ml dietil-éterrel meghígítjuk, és vízzel addig mossuk, amíg a kémhatása pH = 7 értéket el nem éri. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, egy sárga maradékot nyerve, amit etil-acetátban átkristályosítunk, 1,46 g (78 %) (32) alkoholhoz jutva fehér kristályos anyag alakjában.

¹H-NMR (CDCI3), δ: 7,41-7,20 (m, PhH₅, 3-H), 6,48 (d, J = 16 Hz, 8-H), 6,15-6,07 (m, 7-H, 2-H), 3,71-3,65 (m, 5-H), 2,83 (széles s, CH₂CH₂), 2,60-2,33 (m, 6-H, 4-CH₂), 1,95 (széles s, 5-OH), 1,14 (d, J = 6,8 Hz, 6-Me), ppm.

IR (KBr), v_max: 3457, 1804, 1773, 1735, 1724, 1209, 1099, 1067, 1049, 975, 744, 694 cm'¹. UV (EtOH), X_max: 250 (ε = 20535) nm. TS (FD): 342,2 (M⁺, 100).

[a]_D = -57,8° (c = 10,56, CHCI₃).

Elemanalízis a C19H21NO5S képlet alapján:

számított: C: 66,46, Η: 6,16, N: 4,08 %;

talált: C: 66,49, Η: 6,16, N:4,07%.

16. példa

A (33) epoxid előállítása

2,90 g (6,35 mmól) 24. példában leírtak szerint előállított aktív észter 20 ml diklór-metánban készült oldatához hozzáadunk 10 ml acetont, és az oldatot 0°C hőmérsékletre hűtjük. 11,7 g (19 mmól) Oxone 30 ml vízben készült oldatát lassan hozzáadjuk 5,3 g (63,5 mmól) nátrium-hidrogén-karbonát 30 ml vízben készült kevertetett oldatához (gázfejlődés figyelhető meg). Ezt az oldatot ezután hozzáadjuk az előzőekben elkészített reakciókeverékhez, és a reakciókeveréket 0°C hőmérsékleten kevertetjük 7 órán át (a VRK analízis szerint az átalakítás 50 %-os). További 6 g Oxone-t és 15 ml acetont adunk a reakciókeverékhez, és a kevertetést 1,5 órán át folytatjuk (a VRK analízis szerint valamennyi kiindulási anyag felhasználódott). A reakciókeveréket 5 térfogat vízzel meghígítjuk, és a terméket 5x100 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített és magnézium-szulfát felett megszárított extraktumot csökkentett nyomáson bepároljuk, 2,88 g sárga, gumi szerű szilárd anyaghoz jutva. A VRK és NMR analízisek szerint a termék 90 % kívánt epoxidot (α:β = 1:1,62) és 10 % kiindulási anyagot tartalmaz. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, grádiens elúció 15-25 % etil-acetát hexánban), így 389 mg (13 %) visszanyert sztirént és 2,38 g (80 %) epoxidot kapunk sárga olaj alakjában. 2 g epoxidot (α:β = 1:1,50) HPLC eljárással elválasztunk, 1,17 g (59 %, 99,8 % ee tisztaságú) β-epoxidot és 0,864 g (43,2 %, 99 % ee tisztaságú) α-epoxidot kapunk fehér kristályos anyag alakjában.

17. példa

A (33) epoxid előállításának az előzőektől eltérő eljárásánál 229 mg (0,50 mmól) sztirol 7,5 ml acetonitrilben készült, 0°C hőmérsékletű oldatához hozzáadunk 0,1 mól/l koncentrációjú Na₂EDTA vizes oldatot és 0,1 ml (katalitikus mennyiségű) 0,1 mól/l koncentrációjú tetra-n-butil-ammónium-hidroxid vizes oldatot. 770 mg (1,25 mmól) Oxone-t és 326 mg (3,88 mmól) nátrium-hidrogén-karbonátot elporítunk és öt adagban hozzáadjuk a reakciókeverékhez, a kémhatását közel pH = 7 értékre beállítva. 5 perc elteltével 194 mg (0,752 mmól) ketont adunk adagonként 1 óra alatt a reakciókeverékhez, és ezzel egyidejűleg 1 óra alatt a reakciókeverékhez adjuk az Oxone/nátrium-hidrogén-karbonát maradék keverékét is. Miután az adagolás teljes, a reakciókeveréket 0°C hőmérsékleten kevertetjük 4,5 órán át (a HPLC analízis szerint a sztirol.epoxid arány 50:50, és az α.β epoxid arány 1:5,6). 1 óra alatt további 380 mg Oxone-t és 170 mg nátrium-hidrogén-karbonátot adunk adagonként a reakciókeverékhez és további 3,5 órán át kevertetjük. A reakciókeveréket 50 ml etil-acetáttal meghígítjuk és 50 ml vízzel mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepárolva, 140 mg nyersterméket kapunk olaj alakjában.

HPLC; fordított fázisú C18 oszlop, eluens: acetonitril/víz 70:30, áramlási sebesség 1,0 ml/perc, detektálás: 220 nm.

β-epoxid R_t = 6,80 perc (38,3 %), α-epoxid R_t = 8,43 perc (8,71 %), sztirén R_t = 13,90 perc (2,81 %).

α:β-βροχϊό = 1:4,4; sztirokepoxid = 6,94.

18. példa

A (34) epoxid előállítása

HPLC: C18 fordított fázis, áramlási sebesség 1 ml/perc, eluens:acetonitril/víz 60:40 X_max = 254 nm, β-epoxid R_t = 17,2 perc (AUC 1,5); [a]⁵⁸⁹ _D = +77,36° (c = 1,06, CH₂CI₂).

¹H-NMR (CDCI₃), δ: 7,35-7,24 (m, 6H, ArH₅, 3-H), 6,08 (d, J = 15,8 Hz, 2-H), 3,91-338 (m, 5-H), 3,70 (s, 8-H), 2,97 (dd, J = 6 és 0,9 Hz, 7-H), 2,85 (s, 4H, CH₂CH₂), 2,562,51 (m, 4-HH’), 1,78-1,76 (m, 6-H), 1,06 (d, J = 6,9 Hz, 6-Me), 0,86 (s, 6H), SiCMe₃), 0,05 (s, SiMe), 0,01 (s, SiMe), ppm.

IR (CHCI₃), v_max: 2957, 2931, 1742, 1773, 1200, 1069, 839 cm’¹. UV (EtOH) λ max: 217 (ε = 21180 nm. TS (FD) m/z: 474 (M⁺, 10), 416 ([M-CMe3]⁺, 100).

Elemanalízis a C₂₅H₃₅NO₆ képlet alapján:

számított: C: 63,40, Η: 7,45, N: 2,96 %;

talált: C: 63,45, Η: 7,31, N: 3,21 %.

19. példa

A (35) epoxid előállítása

HPLC: C18 fordított fázis, áramlási sebesség 1 ml/perc, eluens:acetonitril/víz 60:40 Xmax - 254 nm, α-epoxid R_t = 21,0 perc (AUC 1,0); [a]⁵⁸⁹ _D = +10,68° (c = 1,03, CH₂CI₂).

¹H-NMR (CDCI₃), δ: 7,38-7,26 (m, 6H, ArH₅, 3-H), 6,13 (d, J = 15,7 Hz, 2-H), 3,94-3,89 (m, 5-H), 3,60 (s, 8-H), 2,99 (dd, J = 7,3 és 1,3 Hz, 7-H), 2,85 (s, 4H, CH₂CH₂), 2,76-2,71 (m, 4-H), 2,61-2,54 (m, 4-H’), 1,64 (dt, J = 7,2 és 2,8 Hz, 6-H), 1,03 (d, J = 7 Hz, 6-Me), 0,90 (s, 9H, SiMe₃), 0,08 (s, SiMe), 0,05 (s, SiMe), ppm.

IR (CHCI₃), v_max: 2957, 2931, 1741, 1773, 1649, 1254, 1200, 1125, 1095, 1069, 891, 839 cm ’. UV (EtOH) λ _max: 218 (ε = 21727 nm. TS (FD) m/z: 474 (M⁺, 10), 416 ([M-CMe₃]⁺, 100).

Elemanalízis a C25H₃₅NO₆ képlet alapján:

számított: C: 63,40, H: 7,45, N: 2,96 %;

talált:

C: 63,20, H: 7,63, N: 3,07 %.

20. példa

A β-epoxi-A fragmens (36) előállítása

1,91 g (5,30 mmól) (36a) vegyület 18 ml diklór-metánban készült oldatához hozzáadunk 0,96 g (5,6 mmól) n-klór-benzoesavat, és a reakciókeveréket 4 órán át kevertetjük, majd az illékony alkotórészeket elpárolva, 2,88 g színtelen olajos terméket kapunk. Az epoxidok (B:a = 1,2:1) elválasztásához preparatív HPLC eljárás használhatunk, a kívánt β-epoxidot 42 %-os hozammal színtelen szilárd anyag alakjában nyerve.

¹H-NMR (500 MHz, CDCI₃), δ: 7,37-7,27 (m, 5H), 7,11 (ddd, 1H, J = 15,5, 7,6, 7,6 Hz), 5,92 (d, 1H, J = 15,5 Hz), 3,90 (ddd, 1H, J = 5,6, 5,6, 5,4 Hz), 3,70 (d, 1H, J = 2,0 Hz), 3,00 (dd, 1H, J = 6,6, 2,1 Hz), 2,51 (dd, 2H, J = 6,5, 6,5 Hz), 1,77-1,73 (m, 1H), 1,10 (d, 3H, J = 6,8 Hz), 0,89 (s, 9H), 0,07 (s, 3H), 0,03 (s, 3H). TS (FD) m/z: 377 (M+1, 43), 319 (M-57, 100).

21. példa

A β-epoxi-A fragmens előzőektől eltérő előállításánál 100 mg (0,277 mmól) (2a’) sav 3,7 ml acetonitrilben készült, kevertetett oldatához hozzáadunk 2,8 ml 0,0001 mól/l koncentrációjú Na₂EDTA oldatot (0,28 mmól) és 28 ml 1 mól/l koncentrációjú tetrabutilammónium-hidroxid metanolos oldatot (28 mmól). 23,3 mg (0,277 mmól) nátrium-hidrogén-karbonát hozzáadása után a reakció kémhatását 2 mól/l koncentrációjú nátrium-hidroxid-oldattal pH = 8,0 értékre állítjuk be. 1,70 g (2,77 mmól) Oxone-ból és 722 mg (8,59 mmól) nátrium-hidrogén-karbonátból egy keveréket készítünk. 100 mg Oxone/nátrium-hidrogén-karbonát keveréket, majd 143 mg (0,554 mmól) (9f) ketont adunk a reakciókeverékhez. A kémhatást 2 mól/l koncentrációjú nátrium-hidroxid-oldattal pH = 7,8-8,0 értékre állítjuk be, 10 perc alatt 95 mg-os adagokban hozzáadjuk a további oxon/nátrium-hidrogén-karbonát keveréket, és ez alatt az idő alatt egy fees⁵⁶ L:. ·:*·· ?

kendőn keresztül 143 mg (0,554 mmól) (9f) keton 500 ml acetonitrilben készült oldatát is hozzáadjuk. Az adagolás alatt a reakciókeverék kémhatását pH = 7,8-8,0 értéken tartjuk 2 mól/l nátrium-hidroxid-oldat vagy egy normál kénsav adagolásával. A HPLC analízis szerint (C18 fordított fázis, detektálás 220 nm, áramlási sebesség 1 ml/perc, eluens: acetonitril (0,05 % TFA) koncentrációját 0,05 %-os TFA vizes oldatban 10 perc alatt 80 %-ról 90 %-ra emelve) 3 órával az Oxone hozzáadása után az átalakítás 95 %-nál magasabb, a β/α-epoxid arány 5,0:1. A reakciókeveréket szűrjük, a kiszűrt anyagot 15 ml diklór-metánnal mossuk. A szűrletet 15 ml vízzel mossuk, majd a vizes fázist 15 ml diklór-metánnal visszaextraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat 10 ml 0,1 mól/l koncentrációjú sósavval és 10 ml vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk, 104 mg (100 %) nyers terméket nyerve sárga olaj alakjában.

22. példa

A β-epoxi-A fraqmens metil-észter (37) előállítása

104 mg (0,278 mmól) (29) metil-észter epoxidációját ugyanúgy végezzük el, amint azt a 21. példában leírtuk, azzal a különbséggel, hogy a tetrabutil-ammónium-hidroxid hozzáadása után a kémhatást 1 normál sósavval pH = 3,3 értékre állítjuk be. A HPLC analízis szerint (hasonló módon elvégezve, azzal az elétéréssel, hogy az eluens 91 % acetonitrilt tartalmazó izokromatikus rendszer) 2 óra múlva az Oxone eltűnése mutatja, hogy az átalakítás több, mint 95 %-ban megtörtént és a β/α epoxid aránya 4,9:1. 6 ml diklór-metán hozzáadása után a keveréket szűrjük, és a kiszűrt anyagot 14 ml diklór-metánnal mossuk. A szűrletet 10 ml vízzel mossuk, és a vizes fázist 2x20 ml diklór-metánnal visszaextraháljuk. Az egyesített extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk, 123 mg (113 %) nyersterméket kapva sárga olaj alakjában.

¹H-NMR (500 MHz, CDCI₃), δ: 7,38-7,26 (m, 5H), 6,99 (ddd, 1H, J = 15,8,’7,6, 7,6 Hz), 5,91 (d, 1H, J = 15,8 Hz), 3,87 (ddd, 1H, J = 5,6, 5,6, 5,4 Hz), 3,75 (s, 3H), 3,70 (d, 1H, J = 2,1 Hz), 3,00 (dd, 1H, J = 6,8, 2,1 Hz), 2,49-2,45 (m, 2H), 1,75-1,69 (m, 1H), 1,10 (d, 3H, J = 6,8 Hz), 0,88 (s, 9H), 0,06 (s, 3H), 0,02 (s, 3H). TS (FD) m/z: 391 (ΜΉ, 8), 333 (M-57,100).

23. példa (9. ábra)

Alternatív eljárás a (38) R-epoxi-A fragmens előállítására

7,35 g (18,8 mmól) (37) metil-észter 35 ml tetrahidrofuránban készült oldatához hozzáadunk 35 ml 2 normál kálium-hidroxid-oldatot. A kétfázisú rendszert 56°C hőmérsékleten kevertetjük 18 órán át. Miután a termék szobahőmérsékletre hűlt, a rendszereket elválasztjuk és a vizes fázist 50 ml terc-butil-metil-éterrel mossuk. Az egyesített szerves fázisokat 35 ml 1 normál sósavval, majd 35 ml sóoldattal mossuk. A nátrium-szulfát felett történő szárítással egyidejűleg Darco (2-040 mesh) adunk az oldathoz, majd szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, 7,85 g nyers savat nyerve barna olaj alakjában.

24. példa (39) Szilíl-éter előállítása

473 mg (1,0 mmól), a 23. példában leírtak szerint előállított R-epoxid 6,7 ml dimetil-formamidban készült oldatához szobahőmérsékleten és nitrogéngáz alatt hozzáadunk 459 mg (2,0 mmól) (39a) képletű „B” aminosavat (WO 97/07798 közzétételi számú, nemzetközi szabadalmi irat, közzétéve: 1997. március 6-án), majd 618 μΙ (2,5 mmól) N,O-bisz(trimetil-szilil)-acetamidot. A reakciókeveréket 55°C hőmérsékleten kevertetjük 8 órán át (oldattá beoldódik), 250 ml etil-acetáttal meghígítjuk és 3x80 ml 1 normál vizes sósavval, majd 100 ml vízzel mossuk. Az egyesített, magnézium-szulfát ⁵⁸ 7<L:.

felett szárított szerves fázist csökkentett nyomáson bepároljuk, 590 mg sárga habos terméket nyerve, amit oszlopkromatográfiával (szilikagél, gradiens elúció: 5-10 % metanol diklór-metánban) tisztítjuk, 489 mg (89 %) (39) szilil-étert nyerve fehér hab alakjában.

[a]⁵⁸⁹ _D= +28,33° (c = 1,06, MeOH).

¹H-NMR (DMSO-ds), Ő: A egység: 7,33-7,17 (m, ArH₅), 6,55-6,40 (m, 3-H), 6,03 (d, J = 15,3 Hz, 2-H), 3,83-3,76 (m, 5-H), 3,71 (s, 8-H), 2,90 (d, J = 6,8 Hz, 7-H), 2,46-2,27 (m, 4-HH’), 1,50-1,44 (m, 6-H), 0,94 (d, J = 6,7 Hz, 6-Me), 0,74 (s, 9H, SiMe₃), -0,54 (s, SiMe), -0,13 (s, SiMe); B egység: 7,76 (d, J = 7,3, NH), 7,33-7,17 (m, ArH), 7,04 (d, J = 8,5, ArH), 6,90 (d, J = 8,5, ArH), 4,27-4,23 (m, 2-H), 3,72 (s, 3H, OMe), 3,02 (dd, J = 13,3 és 4,3 Hz, 3-H), 2,78 (dd, J = 13,5 és 7,8 Hz, 3-H’), ppm.

IR (KBr), v: 2955, 2930, 2857, 1668, 1605, 1504, 1463, 1454, 1279, 1258, 1067, 1026, 837, 776 cm’¹. UV (EtOH), X_max: 278 (ε = 2219) nm.

25. példa

A (40) karboxilát előállítása

A) Módszer

160 mg (0,272 mmól), a 24. példában leírtak szerint előállított szilil-éter 3,5 ml száraz dimetil-formamidban készült oldatához hozzáadunk 228 mg (2,72 mmól) nátrium-hidrogén-karbonátot, majd 358 mg (1,36 mmól) szilárd tetrabutil-ammónium-fluorid-hidrátot. A reakciókeveréket 60°C hőmérsékleten kevertetjük 17 órán át, majd további 358 mg (1,36 mmól) TBAF-t adunk hozzá, és a melegítést 9 órán át folytatjuk. Az oldathoz hozzáadunk 360 pl (1,36 mmól) 1 mól/l koncentrációjú TBAF tetrahidrofurános oldatot, mire a reakciókeverék barna színűre változik. 20 perces kevertetés után, a reagenseket 100 ml víz hozzáadásával kioltjuk és 3x50 ml etilacetáttal extrahálunk. Az egyesített, nátrium-szulfát felett szárított szerves fázist csők59 .

kenteit nyomáson bepárolva 248 mg barna, olajos gumiszerű terméket nyerünk. A nyers karboxilátsót további tisztítás nélkül használjuk fel a következő reakciólépésnél. 26. példa

A (40) karboxilátsó előállítása

B) Módszer

140 mg (0,247 mmól), a 24. példában leírtak szerint előállított szilil-éter 3,0 ml száraz tetrahidrofuránban készült oldatához száraz nitrogéngáz alatt hozzáadunk 800 μΙ (0,8 mmól) 1 mól/l koncentrációjú tetrabutil-ammónium-fluorid oldatot. A kapott oldatot 60°C hőmérsékleten melegítjük 7 órán át, majd a fentiek szerint feldolgozva, 166 mg (94 %) barna maradékhoz jutunk. A nyers karboxilátsót további tisztítás nélkül használjuk fel a következő reakciólépésnél.

27. példa

A (41) észter előállítása

0,272 mmól (40) nyers karboxilátsó 3,5 ml vízmentes dimetil-szulfátban készült oldatához hozzáadunk 274 mg (3,26 mmól) nátrium-hidrogén-karbonátot, majd szobahőmérsékleten nitrogéngáz alatt 2 óra alatt lassan adagolva 373 mg (2,72 mmól) terc-butil-bromid 1,5 ml dimetil-szulfoxidban készült oldatát. A reakciókeveréket további 21 órán át keverhetjük, majd a reagenseket 50 ml sóoldat hozzáadásával kioltjuk és 3x30 ml etil-acetáttal extrahálunk. Az egyesített szerves extraktumokat 50 ml vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, 117 g (81 %) nyers észterhez jutva gumiszerű szilárd anyag alakjában. A nyers A-B alkoholt tisztítás nélkül használjuk fel a következő reakciólépésnél.

28. példa

A (42) metil-szulfid előállítása

129 mg (0,285 mmól) a 2. példában leírtak szerint előállított D-C’ karbonsav 1,0 ml vízmentes diklór-metánban készült, kevertetett oldatához szobahőmérsékleten és száraz nitrogéngáz alatt hozzáadunk 5,4 mg (0,044 mmól) DMAP-t és 59 mg (0,285 mmól) DCC-t. Az oldatot 0,5 órán át keverhetjük, majd 37 mg (0,44 mmól) szilárd nátrium-hidrogén-karbonátot és ezt követően 117 mg (0,22 mmól) a 14. példában leírtak szerint előállított nyers A-B alkohol 1,2 ml vízmentes diklór-metánban készült oldatát adjuk hozzá. 10 percen belül egy csapadék válik ki, a keveréket további 50 percen át keverhetjük. A nyers reakcióterméket közvetlenül visszük rá egy szilikagél oszlopra és kromatografálva tisztítjuk (gárdiens elúció: 10-40 % etil-acetát hexánban), 122 mg (a három lépés után 46 %-os hozammal) (42) metil-szulfidot kapva halványsárga szilárd anyag alakjában.

¹H-NMR (DMSO-d₆), δ: A egység: 7,43-7,20 (m, ArH₅), 6,90-6,81 (m, 3-H, ArH), 5,93 (d, J = 15,6 Hz, 2-H), 5,14-4,93 (m, 5-H), 3,05 (dd, J = 14,5 és 8,3 Hz, 7-H), 2,65-2,63 (m, 4-HH’), 2,00-1,95 (m, 6-H), 1,17 (d, J = 7,0 Hz, 6-Me); B egység: 7,43-7,20 (m, ArH), 7,06 (d, J = 8,1 Hz, ArH), 6,90-6,81 (m, ArH), 6,44 (d, J = 7,7 Hz, NH), 5,19 (q, J_AB = 11,8 Hz, T-HH), 5,14-4,93 (m, 2-H), 3,87 (s, OMe), 3,20-3,10 (m, 3-HH'), 2,21 (s, SMe); C egység: 7,79 (d, J = 7,4 Hz, ArH₂), 7,67 (d, J = 6,9 Hz, ArH₂), 7,43-7,20 (m, ArH₄), 6,04 (d, J = 7,7 Hz, NH), 4,42-4,34 (m, 3’-HH’), 4,30-4,25 (m, 4'-H), 3,42 (d, J = 6,2 Hz, 3-HH’), 1,27 (s, 2-Me), 1,20 (s, 2-Me); D egység: 5,22-5,18 (m, 2-H), 2,82-1,58 (m, 3H, 3-HH’, 4-H), 0,96 (s, 5-H₃), 0,94 (s, 4-Me), ppm.

29. példa

A (43) veqyület előállítása mg (0,058 mmól) 28. példában leírtak szerint előállított metil-szulfid 10 ml acetonban készült, kevertetett oldatához hozzáadunk 64 m g (0,764 mmól) nátrium-hidrogén-karbonátot, majd 234 mg (0,382 mmól) Oxone 3,0 ml vízben készült oldatát.

• · ♦ · ♦· · · ·

A reakciókeveréket szoba hőmérsékleten kevertetjük 20 percen át (a kiindulási anyag gyorsan eltűnik, egy nagyon poláros szulfoxid termékké, majd idővel egy kevéssé poláros szulfon termékké alakulva). A reagenseket 40 ml víz hozzáadásával kioltjuk, és 3x20 ml etil-acetáttal extrahálunk. A szerves fázist 30 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, egy szilárd terméket nyerve. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, grádiens elúció: 25:60 % etil-acetát hexánban), 43 mg (74 %) (28) szulfont nyerve fehér habos szilárd anyag alakjában. ¹H-NMR (CDCI₃), δ: A egység: 7,58-7,17 (m, ArH₅), 6,82-6,75 (m, 3-H), 5,87 (d, J = 16 Hz, 2-H), 4,98-4,86 (m, 5-H), 3,70 (d, J = 1,1 Hz, 7-H), 2,92-2,89 (m, 7-H), 2,61-2,58 (m, 4-HH’), 1,94-1,89 (m, 6-H), 1,13 (d, J = 7,1 Hz, 6-Me); B egység: 7,58-7,17 (m, ArH), 7,04 (d, J = 7,7 Hz, ArH), 6,81 (d, J = 8,1 Hz, ArH), 6,54 (d, J = 7,5 Hz, NH), 4,98-4,86 (m, 2-H), 3,84 (s, 7-OMe), 3,17 (dq, J_AB = 14 és 6,6 Hz, 2-HH’); C egység: 7,75 (d, J = 7,4 Hz, ArH₂), 7,62 (d, J = 6,8 Hz, ArH₂), 7,58-7,17 (m, ArH₄), 5,97 (t, J = 5,5 Hz, NH), 5,00 (s, SO₂Me), 4,98-4,86 (m, 2H, Γ-ΗΗ’), 4,38-4,33 (m, 3’-HH’), 4,25 (m, 4’-H), 3,40-3,36 (m, 3-HH’), 1,22 (s, 2-Me), 1,15 (s, 2-Me); D egység: 5,19 (q, J_AB = 5 Hz, 2-H), 1,80-1,61 (m, 2H, 3-H, 4-H), 1,57-1,49 (m, 3-H’), 0,91 (s, 5-H₃), 0,89 (s, 4-Me), ppm.

30. példa

A kriptoficin 52 (44) előállítása mg (17,98 pmól) 29. példában leírtak szerint előállított szulfon 2,0 ml vízmentes dimetil-formamidban készült, kevertetett oldatához szobahőmérsékleten és nitrogéngáz alatt hozzáadunk 8,9 μΙ (90 μιτιόΙ) piperidint. A kapott oldatot 5 órán át kevertetjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, a nyers amint hab alakjában megkapva. Az amint 3 ml toluolban oldjuk és nitrogén alatt 60°C hőmérsékleten melegítjük 40 percen át. A reakciókeveréket közvetlenül tisztítjuk oszlopkromatográfiával ·?: . · :· · ?· •« · ··· · ·* (szilikagél, grádiens elúció 20-75 % etil-acetát hexánban) 6,1 mg (két lépés után 55 %os hozam) (44) képletű kriptoficin 52-t nyerve fehér üveges anyag alakjában.

¹H-NMR (CDCI₃), δ: A egység: 7,45-7,38 (m, ArH₃), 7,31-7,23 (m, ArH₂), 6,85-6,76 (m, 3-H), 5,76 (d, J = 15,6 Hz, 2-H), 5,27-5,23 (m, 5-H), 2,97 (dd, J = 7,5 és 1,7 Hz, 7-H), 2,66-2,44 (m, 4-HH’), 1,86-1,67 (m, 6-H), 1,19 (d, J = 6,9 Hz, 6-Me); B egység: 7,317,23 (m, ArH), 7,09 (dd, J = 8,3 és 2,0 Hz, ArH), 6,88 (d, J = 8,4 Hz, ArH), 5,50 (d, J = 7,8 Hz, NH), 4,79 (q, J = 6,4 Hz, 2-H), 3,92 (s, OMe), 3,73 (d, J = 1,5 Hz, 8-H), 3,173,11 (m, 3-HH’); C egység: 3,47 (dd, J = 13,4 és 8,7 Hz, 3-H), 3,17-3,11 (m, 3'-H), 1,27 (s, 2-Me), 1,20 (s, 2-Me); D egység: 4,87 (dd, J = 10 és 3,3 Hz, 2-H), 1,86-1,67 (m, 2H, 3-H, 4-H), 1,40-1,30 (m, 3-H’), 0,88 (app t, J = 6,3 Hz, 6H, 5-H₃, 4-Me), ppm.

31. példa

Alternatív eljárás a kriptoficin 52 előállítására

325 mg (0,335 mmól) 30. példában leírtak szerint nyert vegyület és 166 ml (1,68 mmól) piperidin 34 ml dimetil-formamidban készült keverékét 1 órán át kevertetjük szobahőmérsékleten, majd 2 órán keresztül 60°C hőmérsékleten. A HPLC analízis szerint (C18 fordított fázisú adszorbens, detektálás 220 nm, áramlási sebesség 1 ml/perc, grádiens elúció: a 0,05 % trifluor-ecetsavat tartalmazó acetonitril arányát 60 %-ról 25 perc alatt 95 %-ra emeljük a 0,05 % trifluor ecetsavat tartalmazó vízben). Az Fmoc végtermék eltűnik és a szabad amin köztesanyag, valamint a kriptoficin 52 keveréke van jelen a reakciókeverékben. 63,7 mg (0,670 mmól) 2-hidroxi-piridint adunk a reakciókeverékhez és 18 órán át kevertetjük. A HPLC analízis szerint még marad köztes anyag a reakciókeverékben. További 66 ml (0,67 mmól) piperidint adunk hozzá, és a kevertetést 64 órán át folytatjuk. A reakciókeveréket 90 ml etil-acetáttal meghígítjuk, 3x90 ml vízzel mossuk. Az egyesített vizes fázisokat 30 ml etil-acetáttal újra extraháljuk, az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk, egy narancssárga olajos termékhez jutva. A tisztítást szilikagélen végezzük, eluensként etil-acetát/hexán elegyét használva, melynek összetétele 1:1 arányról 4:1 arányra változik. 143 mg (64 %, illetve 58 % ha az N-formil-piperidin szennyezést figyelembe vesszük) (44) képletű kriptoficin 52-t kapunk színtelen szilárd anyag alakjában.

32. példa

A (45) képletű kriptoficin 55 előállítása mg (0,009 mól) a 28., vagy 29. példában leírtak szerint előállított kriptoficin 52 6 ml 1,2-dimetoxi-metán/víz 2:1 arányú elegyében készült oldatához hozzáadunk 2 μΙ 12 normál sósavat. Az oldatot 20 órán át kevertetjük szobahőmérsékleten, majd kálium-karbonáttal semlegesítjük, 5 pm-es szűrőn átszűrjük és bepároljuk. Az acetonitrilben oldható anyagot fordított fázisú HPLC-vel tisztítjuk (C18, 250x10 mm oszlop), eluensként metanol/víz 4:1 elegyét használva. 3,0 mg (48 %) (45) képletű kriptoficin 55-t kapunk.

[a]_D = +42,5° (c = 1,1, CHCI₃); TS (EIMS) m/z: 704/706/708 (M⁺ <1), 668/670 (1,5/0,5, M⁺-HCI), 445 (6), 226 (8), 195/197 (16/5), 184 (10), 155/157 (33/11), 135 (100), 91 (99), 77 (30); HREIMS m/z: 668,2873 (M⁺-HCI, C36H45N2O8 ³⁵CI, Δ-0,8 mmu); UV (MeOH) Xmax (ε): 204 (48400), 2,18 (29200), 284 (1600) nm; IR (NaCI) v_max: 3410, 3286, 2959, 1748, 1723, 1666, 1538, 1504, 1455, 1257, 1178, 1066, 753 cm'¹.

¹H-NMR (CDCI₃), δ: A egység: 7,35-7,42 (10-H/11-H/12-H/13H/14H, m), 6,78 (3-H, ddd, 15,1/10,6/4,5), 5,78 (2-H, dd, 15; 1/1,7), 5,16 (5-H, ddd, 11,1/8,3/2,1), 4,65 (8-H, d, 9,7), 4,01 (7-H, bd, 9,7), 2,69 (4-H_b, dddd -14,5/4,5/2,1/1,7), 2,50 (6-H, bm, W_1/2 « 15), 2,38 (4-H_a, ddd, -14,5/11,1/10,6), 1,53 (7-OH, s), 1,04 (6-Me, d, 7,1); B egység: 7,21 (5-H, d, 2,2), 7,07 (9-H, dd, 8,5/2,2), 6,85 (8-H, d, 8,5), 5,57 (2-NH, d, 7,8), 4,74 (2-H, ddd, 7,8/7,6/5,2), 3,88 (7-OCH₃, s), 3,13 (3-H_b, dd, 14,5/5,2), 3,05 (3-H_a, dd, · z:. · .· ν'

14,5/7,6); C egység: 7,21 (3-NH, m), 3,38 (3-H_b, dd, 13,5/8,3), 3,1*7 ('3-*H_a* dd, 13,5/4,1), 1,23 (2-CH₃, s), 1,17 (2-CH₃, s); D egység: 4,93 (2-H, dd, 10,1/3,5), 1,78 (3H_b, ddd, 13,5/10,1/5,0), 1,72 (4-H, bm, W_1/2 « 20), 1,43 (3-H_a, ddd, 13,5/8,8/3,5), 0,92 (4-CH₃, d, 6,6), 0,92 (5-H₃, d, 6,4).

¹³C-NMR (CDCI₃), δ: A egység: 165,1 (C-1), 142,4 (C-3), 138,4 (C-9), 129,0 (C-11/13), 128,3 (C-12), 128,0 (C-10/14), 124,6 (C-2), 76,1 (C-5), 74,1 (C-7), 62,0 (C-8), 38,4 (C-6), 36,5 (C-4), 8,6 (6-Me); B egység: 170,3 (C-1), 154,1 (C-7), 130,9 (C-5), 129,6 (C-4), 129,2 (C-9), 122,6 (C-6), 112,3 (C-8), 56,1 (7-OMe), 54,3 (C-2), 35,3 (C-3); C egység: 117,8 (C-1), 46,5 (C-3), 42,8 (C-2), 22,9 (2-Me), 23,0 (C-2-Me’); D egység: 170,3 (C-1), 71,3 (C-2), 39,7 (C-3), 24,8 (C-4), 22,7 (4-Me), 21,6 (C-5).

33. példa

A kriptoficin 55 glicinát-hidroklorid (46) előállítása (a) A kriptoficin 55 N-terc-Boc-glicinát előállítása

118 mg (0,167 mmól) 32. példa szerint előállított vegyület, 44 mg (0,251 mmól) N-terc-Boc-glicinát és 2,0 mg (0,0167 mmól) 4-dimetil-amino-piridin 490 ml vízmentes metilén-kloridban készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadjuk 52 mg (0,251 mmól) 1,3-diciklohexil-karbodiimid 67 ml metilén-kloridban készült oldatát. 50 perces kevertetés után a zavaros fehér reakciókeveréket 1 ml etil-acetát/hexán 3:1 arányú elegyével meghígítjuk, 10 percen át kevertetjük, majd celit rétegen szűrjük, a kiszűrt anyagot etil-acetát/hexán 3:1 arányú elegyével mossuk. A szürletet és a mosóleveket csökkentett nyomáson bepárolva, egy színtelen olajos terméket nyerünk. A terméket kromatografálással tisztítjuk (19 g szilikagélen flash-kromatografálás, eluens: etilacetát/hexán 3:1). 138 mg (96 %) cím szerinti vegyületet nyerünk fehér hab alakjában. ¹H-NMR (500 MHz, CDCI₃), δ: 7,34 (s, 5H), 7,24 (d, 1H, J = 2,0 Hz), 7,23-7,19 (m, 1H), 7,10 (dd, 1H, J = 8,4, 2,0 Hz), 6,88 (d, 1H, J = 8,4 Hz), 6,79-6,70 (m, 1H), 5,77 (d, “? ; . · :· ?

1H, J = 13 Hz), 5,50 (d, 1H, J = 8,0 Hz), 5,47 (d, 1H, J = 9,8 Hz), 4,97 (dd, 1H,*J *= 11, 2,7 Hz), 4,89 (t, 1H, J = 10 Hz), 4,83 (d, 1H, J = 9,8 Hz), 4,79-4,72 (m, 1H), 4,68 (széles s, 1H), 3,91 (s, 3H), 3,66 (dd, 1H, J = 18, 5,3 Hz), 3,42-3,35 (m, 2H), 3,21 (dd, 1H, J = 13, 4,0 Hz), 3,17 (dd, 1H, J = 15, 5,1 Hz), 3,08 (dd, 1H, J = 15, 7,6 Hz), 2,66-2,57 (m, 2H), 2,47-2,38 (m, 1H), 1,95 (ddd, 1H, J = 14, 12, 4,7 Hz), 1,85-1,77 (m, 1H), 1,75-1,67 (m, 1H), 1,43 (s, 9H), 1,27 (s, 3H), 1,20 (s, 3H), 1,08 (d, 3H, J = 7,0 Hz), 1,03 (d, 3H, J = 6,7 Hz), 0,98 (d, 3H, J = 6,5 Hz).

(b) A (46) képletű kriptofícin 55 glicinát-hidroklorid-só előállítása

122 mg (0,141 mmól) a 33. (a) példa szerint előállított vegyület 471 ml metilén-kloridban készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 178 ml 4,0 mól/l koncentrációjú 1,4-dioxános sósav-oldatot (0,707 mmól). 1 órás és 20 perces kevertetés után a tiszta színtelen reakciókeveréket csökkentett nyomáson bepároljuk, 120 mg kívánt cím szerinti vegyületet nyerve fehér hab alakjában (a 7 % dioxánra korrigált hozam: 99 %).

’H-NMR (500 MHz, MeOH-d₄), δ: 7,81 (dd, 1H, J = 8,5, 2,2 Hz), 7,46-7,41 (m, 2H), 7,40-7,36 (m, 3H), 7,31 (d, 1H, J = 2,1 Hz), 7,20 (dd, 1H, J = 8,4, 2,1 Hz),7,01 (d, 1H, J = 8,4 Hz), 6,70 (ddd, 1H, J = 15, 13, 3,7 Hz), 5,97 (dd, 1H, J = 15, 1,7 Hz), 5,55 (d, 1H, J = 9,9 Hz), 5,18 (d, 1H, J = 9,9 Hz), 5,14 (dd, 1H, J = 10, 2,8 Hz), 4,84 (t, 1H, J = 10 Hz), 4,52 (dd, 1H, J = 11, 3,7 Hz), 3,87 (s, 3H), 3,78 (d, 1H, J = 18 Hz), 3,50 (dd, 1H, J = 13, 9,8 Hz), 3,23 (d, 1H, J = 18, Hz), 3,20 (dd, 1H, J = 14, 3,6 Hz), 3,13 (dd, 1H, J = 13, 2,4 Hz), 2,80-2,69 (m, 3H), 2,41-2,32 (m, 1H), 1,99-1,92 (m, 1H), 1,91-1,81 (m, 2H), 1,25 (s, 3H), 1,20 (s, 3H), 1,12 (d, 3H, J = 7,0 Hz), 1,06 (d, 3H, J = 6,2 Hz), 1,04 (d, 3H, 6,2 Hz).

34. példa (10. ábra)

Allil-r(2S)-2-r[3-rterc-butoxi-karbonil)-amino]-2^,-dimetil-propanoil1-oxn-4-metil-pentanoát] (48)

1346 g (8,30 mól) 1,1’-karbonil-diimidazol (CDI) 3 liter tetrahidrofuránban készült oldatához 30 perc alatt hozzáadjuk 1803 g (8,3 mól) (47) vegyület 4 liter terahidrofuránban készült oldatát. A reakciókeveréket 2 órán keresztül keverhetjük, mely idő alatt a NMR analízis szerint a reakció teljes. 1450 g (7,54 mól) fragmens D-t adunk szilárd állapotban a reakciókeverékhez és 70°C hőmérsékleten melegítjük 16 órán át. A reakciókeveréket 25 °C hőmérsékletre hűtjük és csökkentett nyomáson betöményítjük egy szuszpenziót nyerve. 4 liter heptánt adunk a szuszpenzióhoz és 6 liter 0,2 normál sósav-oldattal extrahálva, eltávolítjuk az imidazolt. A vizes fázist 2 liter heptánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 3 liter 0,2 normál sósav-oldattal, 3 liter ionmentes vízzel, majd végül 3 liter sóoldattal mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, 2984 g (48) vegyületet nyerve olaj alakjában.

¹H-NMR (500 MHz, CDCI₃), δ: 0,94 (d, 3H, J = 8,4 Hz), 0,98 (d, 3H, J = 8,4 Hz), 1,27 (d, 6H, J = 5 Hz), 1,45 (s, 9H), 1,71 (m, 3H), 3,31 (m, 2H), 4,66 (m, 2H), 5,1 (m, 1H), 5,3 (m, 3H), 5,9 (m, 1H).

¹³C-NMR (75 MHz, CDCI₃), δ: 176,4, 170,7, 156,4, 131,5, 119,1, 78,9, 70,9, 66,0, 48,7, 44,0, 39,6, 28,4, 24,9, 23,1,23,0, 22,3, 21,6.

IR (CHCI3): 3398, 2964, 1739, 1720, 1511, 1472, 1366, 1266, 1252 cm’¹. TS (FD⁺) m/z (relatív intenzitás): 371 (100).

35. példa

A (49) vegyület elállítása

A fentiek szerint nyert (48) vegyület 8 liter tetrahidrofuránban készült oldatához hozzáadunk 3,0 g (2,6 mmól), tetrakisz(trifenil-foszfin)-pllaádiumot (Pd(PPh₃)₄)-t, majd ··:* .8., ' '* ’

15-25°C hőmérsékleten 30 perc alatt cseppenként 800 ml (9,15 mól) morfolint. A reakciókeveréket ezen a hőmérsékleten kevertetjük 1,5 órán át. A reakciókeveréket csökkentett nyomáson bepárolva egy olajos terméket nyerünk, amit 6 liter heptánban feloldunk. A heptános oldatot 9,8 liter 1 normál sósav-oldattal extraháljuk. A vizes fázist 2 liter heptánnal visszaextraháljuk, és az egyesített szerves extraktumokat 3 liter sóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szűrjük. A szürletet szobahőmérsékleten kevertetjük és beoltjuk 200 mg (49) vegyület kristályaival. A termék kikristályosodik, a zagyot 64 órán át kevertetjük (4 óra szükséges). A zagyot 0-10°C hőmérsékleten tartjuk 3,5 órán át, majd szűrjük. A kiszűrt anyagot 2x500 ml hideg heptánnal mossuk, és 45-50°C hőmérsékleten szárítjuk, 2324 g (93 %-os összhozam a fragmens D-böl) (49) vegyületet nyerünk fehér szilárd anyag alakjában. Op.: 70-73°C.

36. példa (11. ábra) (2S)-2-rr3^,“r(terc-Butoxi-karbonil)-aminol-2^,,2-dimetil-propanoill-oxil-4-metil-pentánsav (49)

Egy felülről benyúló keverővei ellátott háromnyakú lombikba bemérünk 23,92 g (64,5 mmól) (48) vegyületet, 149 mg (0,13 mmól) Pd(PPh₃)₄-t és 100 ml vízmentes tetrahidrofuránt. A reakciókeveréket nitrogéngáz alatt 8°C hőmérsékletre hűtjük. 10 perc alatt cseppenként 10 ml tetrahidrofuránban 6,8 ml (77,4 mmól) morfolint adunk a reakciókeverékhez. Exoterm reakció nem figyelhető meg. A hűtőfürdőt eltávolítjuk és az oldatot 1 órán át kevertetjük. Csökkentett nyomáson eltávolítjuk a reakciókeverékből az oldószert, a kapott sűrűn folyó olajat 250 ml hexánban oldjuk és hozzáadunk 70 ml 0,01 normál sósav-oldatot, majd 5 perc alatt cseppenként 77 ml 1 normál sósav-oldatot. Kevés mennyiségű sárga csapadék jelenik meg a fázisok határán. A fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist 100 ml hexánnal extraháljuk. Az egyesített hexános fáziso68

kát leszűrve, eltávolítjuk a maradék palládium komplexet, a szűrletet nátrium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, 21,3 g (49) vegyületet kapunk nagyon sűrűn folyó olaj alakjában (az NMR vizsgálatok szerint a vegyület 6 % (tömeg) hexánt tartalmaz; a (49) vegyület korrigált hozama: 94 %).

[a]_D = -34,2° (c = 0,032, CHCI₃).

¹H-NMR (500 MHz, CDCI₃), δ: 0,97 (d, J = 6,3, 3H), 0,99 (d, J = 6,3 Hz, 3H), 1,22 (d, J = 9,0 Hz, 6H), 1,43 (s, 9H, 1,75 (m, 3H), 3,31 (m, 2H), 5,09 (dd, J = 9,7, 3,4 Hz, 1H), 5,5 (széles s, 0,7 H), 6,16 (széles s, 0,3H), 10,5 (széles s, 1H).

¹³C-NMR (75 MHz, CDCI₃) δ: 176,6, 175,6, 156,8, 79,4, 70,6, 48,6, 44,0, 39,6, 28,4, 24,9,23,1,22,2,21,5.

IR (CHCI₃): 3691, 2963, 1710, 1512, 1151 cm'¹. TS (FD⁺) m/z (relatív intenzitás) = 332(100).

Elemanalízis a C₁₆H₂9NO₆ képlet alapján:

számított: C: 57,99, H: 8,82, N: 4,23 %;

talált: C: 58,05, H: 8,72, N:4,13%.

.Táblázat

Fragmens CD köztesanyagok előállítása (12. ábra)

R	reakciókörülmények	hozam (%)
metil	CDI, 0,1 normál THF, 17 óra forralás	94
etil	CDI, 0,1 normál THF, 72 óra forralás	78
spirociklopentil	CDI, 0,1 normál THF, 17 óra forralás	55
spirociklohexil	CDI, 0,1 normál THF, 17 óra forralás	19
benzil	CDI, 0,1 normál THF, 17 óra forralás	21
n-propil	CDI, 0,1 normál THF, 17 óra forralás	0
n-propil	CDI, 0,4 normál PhMe, 17 óra forralás	59*
izobutil	CDI 0,4 PheMe, 17 óra forralás	52*

* kb. 50 % (tömeg) ismeretlen szennyezés __ *·-<· * *«. ·.*# ·*·« 69 ,· .

’ ->· *·· .V. '·»“·<· 37. példa

A 3-(3-klór-4-metoxi-fenil)-D-alanin-2,2,2-triklór-etil-észter-hidroklorid (50) előállítása

Kalcium-kloridos szárítótölcsérrel és mechanikai keverővei ellátott, 1000 ml-es háromnyakú edénybe bemérjük 46,2 g (100 mmól) (51) képletű vegyület 370 ml etil-acetátban készült oldatát. Az oldathoz hozzáadunk kb. 4,5 mól/l koncentrációjú 800 mmól etil-acetátos sósav-oldatot. 19 órás szobahőmérsékleten történő kevertetés után a kapott sűrű fehér reakciókeveréket 0°C hőmérsékletre hűtjük és leszűrjük. Az így összegyűjtött szilárd anyagot 90 ml hideg etil-acetáttal mossuk, majd csökkentett nyomáson 40°C hőmérsékleten szárítjuk 36,9 g (93 %) (50) vegyületet nyerve fehér por alakjában. Op.: 217-219°C.

[a] = + 3,1° (c = 1,21, MeOH).

IR (KBr): 2830 (m), 1755 (s), 1502 (s), 1282 (s), 1258 (s), 1229 (s), 814 (s) cm’¹.

¹H-NMR (500 MHz, DMSO-d₆), δ: 8,88 (széles s, 3H), 7,45 (d, 1H, J = 2,0 Hz), 7,28 (dd, 1H, J = 8,5, 2,0 Hz), 7,11 (d, 1H, J = 8,5 Hz), 5,01 és 4,96 (AB kvartett, 2H, J = 12,2 Hz), 4,48 (t, 1H, J = 6,6 Hz), 3,84 (s, 3H), 3,23 (dd, 1H, J = 14,4, 5,9 Hz), 3,17 (dd, 1H, J = 14,4, 7,3 Hz).

¹³C-NMR (125 MHz, DMSO-d₆), δ: 168,8, 154,7, 131,8, 130,3, 128,4, 121,9, 113,8, 95,2, 75,1, 57,0, 53,8, 35,3.

Elemanalízis a Ci₂H₁₄CI₅NO₃ képlet alapján:

számított: C: 36,26, H: 3,55, N: 3,52 %;

talált: C: 36,24, H: 3,59, N: 3,44 %.

38. példa (5S-(2E,5R*6S*,7E)]-3-Klór-N-(5-(((1,1 -dimetil-etil)-dimetil-szilill-oxi]-6-metil-1 -oxo-8-fenil-2,7-oktadienil]-O-metil-2,2,2-triklór-etil-észter-D-tirozin (52) előállítása

551 mg (1,53 mmól) (5S,6R)-5-[(terc-butil-dimetil-szilil)-oxi]-6-metil-8-fenil-okta-2-(E),7(E)-diensav (30) 3,1 ml dimetil-formamidban készült oldatához hozzáadunk 799 ml (4,58 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amint. A reakciókeveréket 0°C hőmérsékletre hűtjük, majd hozzáadunk 306 ml (1,60 mmól) difenil-foszfin-kloridot. A reakciókeveréket 0°C hőmérsékleten 5 percen át, majd szobahőmérsékleten 30 percen át kevertetjük, 3 perc alatt hozzáadunk 668 mg (1,68 mmól) (50) hidrokloridsót szilárd állapotban. A reakciókeveréket 1 óra és 15 percen át kevertetjük, majd 20 ml vízhez öntjük és 2x20 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat 10 ml 1 normál sósavoldattal mossuk. A savas mosóvizet 10 ml dietil-éterrel extraháljuk, az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, egy sárga olajos termékhez jutva. A terméket 55 g szilikagélen flashkromatografálással tisztítjuk, eluensként etil-acetát/hexán 1:4 arányú elegyét használva. 903 mg (84 %) (52) vegyületet kapunk halványsárga hab alakjában.

39. példa

Alternatív eljárás a r5S-(3E,5R*,6S*,7E)1-3-klór-N-r5-IT(1.1-dimetil-etil)-dimetil-szilill-oxil-6-metil-1-oxo-8-fenil-2,7-oktadienin-O-metil-2,2,2-triklór-etil-észter-D-tirozin (52) előállításához

130 mg (0,361 mmól) (30) sav 720 μΙ dimetil-formamidban készült oldatához hozzáadunk 188 μΙ (1,08 mmól) Ν,Ν-diizopropil-etil-amint, majd 82 μΙ (0,396 mmól) difenil-klór-foszfátot. A reakciókeveréket 1 órán át kevertetjük, majd szilárd állapotban 157 mg (0,395 mmól) (50) hidroklorid-sót adunk hozzá. A reakciókeveréket 2 órán és 45 percen át kevertetjük, majd 15 ml dietil-éterrel meghígítjuk, 10 ml 1 normál sósav-oldattal, 10 ml nátrium-hidrogén-karbonát telített oldatával és 10 ml sóoldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, egy sárga olajos terméket nyerve. A terméket flash-kromatografálással

J· tisztítjuk szilikagélen, eluensként etil-acetát/hexán 1:2 arányú elegyét használva. 199 mg (78 %) (52) vegyületet kapunk halványsárga olaj alakjában.

40. példa

Az (53) képletű kriptoficin (51) előállítása

671 mg (0,963 mmól) (53a) képletű kriptoficin szekosav 10 ml dimetil-formamidban készült oldatához hozzáadunk 503 ml (2,89 mmól) N,N-diizopropil-etil-amint, majd 202 ml (1,06 mmól) difenil-foszfin-kloridot. 3 órás, szobahőmérsékleten történő kevertetés után a reakciókeveréket 50 ml etil-acetáttal meghígítjuk, 25 ml vízzel, 25 ml 1 normál sósavval, 25 ml nátrium-hidrogén-karbonát telített vizes oldatával, végül 25 ml sóoldattal mossuk. Minden egyes vizes fázist 25 ml etil-acetáttal visszaextrahálunk. Az egyesített szerves extraktumokat nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk, egy nyers szilárd terméket nyerve, amit etil-acetáttal meghígítunk. A keveréket egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd szűrjük, 188 mg (30 %) kriptoficin 51 (53) kívánt termékhez jutva fehér szilárd anyag alakjában. A szűrletet szilikagélen flash-kromatográfiával kromatografálva (eluens: etil-acetát/hexán 2:1, majd 3:1), újabb 304 mg (48 %) (53) vegyülethez jutunk.

41. példa

a) Az etil-(2-ciano-2,2-dimetil-propanoát (54) előállítása

Egy felülről benyúló keverővei ellátott 22 literes edénybe bemérünk 4324 g (13,27 mól) cézium-karbonátot és 2,25 liter dimetil-formamidot. 2828 g (19,9 mól) metil-jodidot adunk a keverékhez és nitrogéngáz alatt -10°C hőmérsékletre hűtjük. 30 perc alatt 750 g (6,63 mól) etil-ciano-acetátot adunk a keverékhez, mialatt a hőmérsékletét 30°C alatt tartjuk. A hűtöfürdöt eltávolítjuk és a reakciókeveréket 2 órán át kevertetjük. A reakciókeveréket leszűrjük, a kiszűrt anyagot 6 liter metil-terc-butil-éterrel ⁷² ' » . · ···· ·· ·· (MTBE) mossuk. A szűrlethez hozzáadunk 3 liter 0,1 normál sósav-oldatot és a fázisokat elválasztjuk. A vizes fázist 3 liter MTBE-vel mossuk. Az egyesített szerves fázisokat 2x3 liter 5 %-os lítium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és légköri nyomáson desztilláljuk, halványsárga olaj alakjában hozzájutva az (54) vegyülethez. Ezt az olajos terméket 10 Hgmm nyomáson 60°C hőmérsékleten desztilláljuk, 882 g (94 %) (54) vegyületet nyerve színtelen olaj alakjában.

¹H-NM R(500 MHz, CDCI3), δ: 1,32 (t, 3H), 1,61 (s, 6H), 4,26 (m, 2H). ¹³C-NMR (75 MHz, CDCI3), δ: 169,8, 120,9, 62,9, 38,7, 31,7, 24,9, 14,1.

IR (CHCI₃): 3021, 2994, 2944, 2909, 2877, 2247, 1743, 1469, 1388, 1369, 1266, 1156 cm’¹. TS (FD⁺) m/z (relatív intenzitás): 142,1 (100).

Elemanalízís a C₇HhNO₂ képlet alapján:

számított: C: 59,56, H: 7,85, N: 9,92 %;

talált: C: 58,90, H: 7,39, N: 10,00%.

b) Az etH-[3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2,2-dimetil-propanoát (54a) előállítása

Egy 500 ml rozsdamentes acél autoklávba bemérünk 2,5 g 5 %-os ródiumalumníum-oxid katalizátort, 8,4 g (38,5 mmól) Boc anhidridet, 5,0 g (35,4 mmól) (54) vegyületet és 140 ml tetrahidrofuránt. A reakciókeveréket 60 psi nyomású hidrogéngáz alatt 70°C hőmérsékleten rázatjuk. 16 óra elmúltával az NMR vizsgálatok szerint a reakció teljes. A reakciókeveréket hagyjuk 25°C hőmérsékletre hűlni, levegőztetjük, majd nitrogéngázzal átbuborékoltatjuk. A reakciókeveréket celiten átszűrjük, a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, 8,64 g (99 %-os nyers hozam) (54a) vegyületet kapunk olaj alakjában.

¹H-NMR (500 MHz, CDCI₃),Ő: 1,06 (s, 6H), 1,15 (t, 3H), 1,32 (s, 9H), 3,1 (d, 2H), 4,05 (m, 2H), 5,0 (széles s, 1H).

¹³C-NMR (300 MHz, CDCI3), 5: 177,3, 156,3, 79,2, 60,8, 48,4, 43,7, 28,5, 23,1, 14,3.

⁷³ <

IR (CHCI₃): 3691, 3457, 2983, 2936, 2875, 1714, 1602, 1509, 1473, 1367, 1312, 1240, 1155 cm'¹. TS (FD⁺) m/z (relatív intenzitás): 245,2 (100).

Elemanalízis a C₁₂H₂₃NO₄ képlet alapján:

számított: C: 58,75, H: 9,45, N: 5,71 %;

talált: C: 58,40, H: 8,95, N: 5,65 %.

42. példa

Az (55) képletű veqyület előállítása

164,2 g (kb. 670 mmól) (54a) vegyülethez hozzáadunk 1,4 liter 5 normál nátrium-hidroxid-oldatot, majd a reakciókeveréket nitrogéngáz alatt kevertetjük, amíg homogénné nem válik (48 óra). 1,3 liter diklór-metánt adunk a reakciókeverékhez és 10°C hőmérsékletre hűtjük. A vizes fázis kémhatását cseppenként adott 1 liter 6 normál sósavval, majd 400 ml 1 normál sósavval pH = 3 értékre állítjuk be. A reakciókeverék hőmérsékletét 20°C alatt tartjuk. 20 perces kevertetés után a fázisokat szétválasztjuk, a vizes fázist 1 liter diklór-metánnal extaháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, 116,8 g nyersterméket kapva sárga szilárd anyag alakjában. Ezt a szilárd terméket 400 ml hexánban 4 órán át kevertetjük, majd szűrjük, és a kiszűrt anyagot szárítva 114,7 g (78 %) (55) vegyülethez jutunk fehér szilárd anyag alakjában.

’H-NMR (500 MHz, CDCI3), 5: 1,23 (s, 6H), 1,48 (s, 9H), 3,26 (széles s, 2H), 5,09 (széles s, 0,7H), 6,41 (széles s, 0,3 H), 11,68 (széles s, 1H).

¹³C-NM R(75 MHz, CDCI₃), δ: 183,3, 181,7, 158,5, 156,4, 81,6, 79,6, 49,7, 48,1, 44,1, 43,7, 28,5, 23,0.

IR (CHCI3): 3315, 3004, 2542, 1895, 1700, 1648, 1414, 1367, 1350, 1278, 1157.

TS (FD⁺) m/z (relatív intenzitás): 173 (19), 218 (100).

Elemanalízis a C10H19NO4 képlet alapján:

számított: 0:55,28, Η: 8,81, N: 6,45 %;

talált: 0:55,33, H: 8,59, N: 6,33 %.

43. példa

Az (55) vegyület nagyméretű előállítása

a) Az (54a) vegyület előállítása

Egy 45 literes, rozsdamentes acél autoklávba bemérünk 390 g 5 %-os ródium/alumínium-oxid katalizátort, 1363 g (6,25 mól) Boc-anhidridet, 779 g (5,52 mól) (54) vegyületet és 20 liter tetrahidrofuránt. A reakciókeveréket 60 psi nyomású hidrogéngáz alatt 70°C hőmérsékleten kevertetjük. Az NMR analízis szerint 22 óra elmúltával az átalakítás 83 %-os. További 195 g 5 %-os ródium/alumínium-oxid katalizátort adunk a keverékhez, és a hidrogénezést 4 órán át folytatjuk, mely után az NMR analízis szerint az (54a) vegyületetté való átalakulás 98 %-os. A reakciókeveréket hagyjuk 25°C hőmérsékletre hűlni, átlevegőztetjük és nitrogéngázzal átbuborékoltatjuk. A reakciókeveréket többrétegű szűrőn szűrjük, a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, 11,73 g (87 %) (54a) vegyületet nyerve olaj alakjában, amit közvetlenül használunk fel a következő reakciólépéshez.

b) A 3-[(terc-butoxi-karbonil)-amino]-2,2-dimetH-propánsav (55) előállítása db 22 literes edény mindegyikébe bemérünk 583 g (2,38 mól) (54a) vegyületet, 204,5 g (4,87 mól) lítium-hidroxid-vízet, 5,7 liter tetrahidrofuránt és 4,75 liter vizet. A reakciókeveréket 19 órán át 64°C hőmérsékleten melegítjük, majd jeges hűtőfürdővel 10°C hőmérsékletre hütjük. Mindegyik reakciókeverékhez hozzáadunk 1 liter 6 normál sósav-oldatot, a kémhatásukat pH = 3-3,5 értékre állítva be. A reakciókeverékhez hozzáadunk 2,9 liter diklór-metánt, a vizes fázist elválasztjuk, és további 1,5 liter diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk, csökkentett nyomáson bepároljuk, egy fehér szilárd terméket nyerve. Ezt a szilárd anyagot 5 liter heptánban 1 órán át kevertetjük, szűrjük és csökkentett nyomáson szárítjuk, 830 g (80 %) (55) vegyületet nyerve fehér szilárd anyag alakjában. Op.: 114-116°C.

Elemanalízis a C₁₀H₁₉NO4 képlet alapján:

számított: C: 55,28, H:8,81, N: 6,45 %;

talált: C: 55,55, H:8,77, N: 6,56 %.

44. péida

Alternatív eljárás a kriptoficin 51 (53) előállítására

10,2 g (11,2 mmól) (53b) vegyületet [Barrow, R. A. és munkatársai, J. Am. Chem. Soc., 117:2479 (1995)] 0°C hőmérsékletre hűtünk és 50 ml trifluor-ecetsavban (TFA) oldunk. A kapott oldatot 0°C hőmérsékleten kevertetjük 30 percen át, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott szirupot 250 ml toluollal hígítjuk, 2x100 ml 1 normál nátrium-hidroxid-oldattal mossuk, az emulziót 50 ml sóoldattal megbontva. A vizes extraktumot 50 ml friss toluollal visszaextraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, majd magnézium-szulfát felett szárítjuk. A VRK analízis szerint a kiindulási (53b) vegyület nyomokban sem fordul elő. Az (53a) amino-észter szűrt oldatát 500 ml-re hígítjuk és 5,34 g (56,2 mmól) 2-hidroxi-piridint adunk hozzá. Az így kapott tiszta, halványsárga oldatot szobahőmérsékleten kevertetjük 14 órán át. Az zavarossá váló szuszpenzióhoz hozzáadunk 250 ml diklór-metánt, hogy a termék beoldódását biztosítsuk. A reakciókeveréket 3x100 ml nátrium-hidrogén-karbonát telített vizes oldatával, majd 100 ml sóoldattal mossuk. A vizes extraktumokat 100 ml diklór-metánnal visszaextraháljuk és a szerves extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk, egy sűrű szirupot nyerve. Ehhez a termékhez hozzáadjuk 100 ml hexán/etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyét, és az oldatot 0°C hőmérsékletre hűtjük. 30 perc alatt megtörténik a spontán kristályosodás. A keveréket szűrjük, a szűrletet bepároljuk és megindítjuk a kristályosítást, ezt a műveletet kétszer megismételve. Az így kapott termékeket egyesítve, 5,04 g (69 %) (53) képletű kriptoficin-51-hez jutunk fehér por alakjában. HPLC (85:15 CH₃CN/H₂O, 0,05 % TFA a szerves és a vizes fázisban is; áramlás 1 ml/perc; detektálás: 225 nm; oszlop: Zorbax SB-C18);R_t = 6,09 perc 95 %-os tisztaság.

¹H-NMR (300 MHz, CDCI₃), Ö: 7,32-7,17 (m, 8H), 7,04 (dd, 1H, J = 2,2, 8,4 Hz), 6,82 (d, 1H, J = 8,5 Hz), 6,76 (m, 1H), 6,39 (d, 1H, J = 15,9 Hz), 5,99 (dd, 1H, J = 8,8, 15,8 Hz), 5,73 (dd, 1H, J = 2,3, 16,4 Hz), 5,50 (d, 1H, J = 7,8 Hz), 5,03 (m, 1H), 4,83 (dd, 1H, J = 3,3, 9,9 Hz), 4,73 (ABq, 1H, J = 6,4 Hz), 3,86 (s, 3H), 3,39 (dd, 1H, J = 8,6, 13,5 Hz), 3,10 (m, 2H), 2,53 (m, 2H), 2,36 (m, 1H), 1,62 (m, 3H), 1,21 (s, 3H), 1,14 (s, 3H), 1,11 (d, 3H, J = 6,9 Hz), 0,71 (app. t, 6H, J = 6,0 Hz).

45. példa

Alternatív eljárás a kriptoficin 55 (45) előállításához

2,15 g (3,29 mmól) kriptoficin 51 olefin (53) 15 ml diklór-metánban készült oldatát nitrogéngáz alatt 0°C hőmérsékletre hűtjük és hozzáadunk 596 mg (3,45 mmól) m-CPBA-t, majd az oldatot 0°C hőmérsékleten 30 percen át, majd szobahőmérsékleten 19,5 órán át kevertetjük. A reakciókeveréket 55 ml kloroformmal meghígítjuk és -60°C hőmérsékletre hűtjük. Cseppenként 1,67 ml (13,2 mmól) klór-trimetil-szilánt (TMS-CI) adunk a reakciókeverékhez és ugyanezen a hőmérsékleten kevertetjük 45 percen át. Miután újabb adag TMS-CI-t adunk a reakciókeverékhez, a kevertetést 1,5 órán át folytatjuk. A reakciókeveréket csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, és a bepárlási maradékot szilikagélen flash-kromatografáljuk, eluensként hexán/etil-acetát 1:1, 1:2, majd 1:3 arányú elegyét használva. 1,18 g (51 %) kriptoficin-55-t (45) kapunk fehér hab alakjában.

46. példa

Az (56) veqyület előállítása

1,28 g (3,87 mmól) (49) karbonsav 6 ml vízmentes diklór-metánban készült szuszpenziójához hozzáadunk 742 mg (3,87 mmól) 1-(3-dimetil-ammónium-propil)-3-etil-karbodiimid-hidrokloridot (EDCI-t) és 73 mg (0,60 mmól) 4-dimetil-amino-piridint (DMAP-t), majd a reakciókeveréket szobahőmérsékleten kevertetjük 0,5 órán át. 1,02 g (2,97 mmól) (32) aktív észter 5,5 ml diklór-metánban készült oldatát adjuk a reakciókeverékhez, és a kevertetést 0,3 órán át folytatjuk. A reakciókeveréket 200 ml diklór-metánnal meghígítjuk, 2x50 ml 1 normál vizes sósav-oldattal, 2x50 ml nátrium-hidrogén-karbonát telített vizes oldatával és 50 ml vízzel mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, csökkentett nyomáson bepároljuk, egy olajos maradékot nyerve, amit oszlopkromatográfiával tisztítunk, a grádiens elúcióhoz 10-30 % etil-acetátot tartalmazó hexánt használva. 1,68 g (79 %) kívánt (56) észtert kapunk sárga szilárd anyag alakjában.

¹H-NMR (CDCI₃), δ: A egység: 7,35-7,20 (m, PhH₅, 3-H), 6,43 (d, J = 15,8 Hz, 8-H), 6,12 (d, J = 15,9 Hz, 2H), 5,99 (dd, J = 8,5 és 15,8 Hz, 7-H), 5,06-5,08 (m, 5-H), 2,85 (széles s, CH2CH2), 2,68-2,61 (m, 6-H, 4-CH₂), 1,13 (d, J = 6,8 Hz, 6-Me); C egység: 5,31 (brt, NH), 3,28-3,25 (m, 3-CH₂), 1,43 (s, CMe₃), 1,21 (s, 2-Me), 1,19 (s, 2-Me); D egység: 4,95 (dd, J = 9,8 és 3,8 Hz, 2-H), 1,73-1,64 (m, 3-H, 4-H), 1,59-1,49 (m, 3-HI), 0,85 (d, J = 6,4 Hz, 5-Me), 0,82 (d, J = 6,4 Hz, 4-Me), ppm.

IRy (KBr): 3400, 2975, 1743, 1367, 1206, 1126, 1145, 1068 cm'¹.

TS (FD): 657 (M⁺, 100). [a]_D = +39,5° (c = 10,38, CHCI₃).

Elemanalízis a C₃₅H₄₈N2O₁₀ képlet alapján:

számított: C: 64,01, H: 7,37, N: 4,27 %;

talált: C: 64,19, H: 7,27, N: 4,52 %.

47. példa

Az (57) vegyület előállítása

150 mg (0,229 mmól) (56) aktív észter 2,5 ml vízmentes dimetil-formamidban készült, kevertetett oldatához hozzáadunk 282 μΙ (1,143 mmól) bisz(trimetil-szilil)-acetamidot (BSA), majd 57 mg (0,343 mmól) D-hidroxi-fenil-glicint. A reakciókeveréket egy lezárt csőben nitrogéngáz alatt 55°C hőmérsékleten melegítjük 20 órán át. A reakciókeveréket 180 ml etil-acetáttal hígítjuk, 50 ml 1 normál vizes sósav-oldattal, 50 ml vízzel és 50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, egy sárga szilárd anyagot nyerve. A nyersterméket oszlopkromatográfíával tisztítjuk, a grádiens elúcióhoz 5-20 % metanolt tartalmazó diklór-metánt használva. 122 mg (75 %) (57) Boc-amint kapunk.

¹H-NMR ( CD₃OD/CDCI₃), δ: A egység: 7,27-7,20 (m, PhH₅, 3-H), 6,75-6,69 (m-3H), 6,43 (d, J = 15,9 Hz, 8-H), 5,96 (d, J = 15,7 Hz, 7-H), 5,93 (d, J = 15,6 Hz, 2H), 4,954,93 (m, 5-H), 2,56-2,49 (m, 6-H, 4-CH₂), 1,04 (d, J = 6,8 Hz, 6-Me); B egység: 7,16 (d, J = 8,3 Hz, ArH₂), 6,66 (d, J = 8,2 Hz, ArH₂), 5,62 (széles, NH), 5,19-5,18 (m, 2-H), C egység: 3,15 (d, J = 6,3 Hz, 3-CH₂), 1,36 (s, CMe₃), 1,11 (s, 2-Me), 1,08 (s, 2-Me); D egység: 4,85 (dd, J = 9,6 és 3,3 Hz, 2-H), 1,64-1,57n (m, 3-H, 4-H), 1,55-1,47 (m, 3H’), 0,76 (d, J = 6,3 Hz, 5-Me), 0,73 (d, J = 6,3 Hz, 4-Me), ppm.

IRy(KBr): 3400, 2972, 1728, 1672, 1614, 1515, 1450, 1416, 1171, 1147 cm'¹.

TS (FAB): 610,6 (MH₂-Boc]⁺,100). [a]_D = -19,9° (c = 6,53, MeOH).

48. példa

Az (58) vegyület előállítása

109 mg (0,154 mmól) a 47. példában leírtak szerint előállított Boc-amint 5 ml (5 mmól) trifluor-ecetsavban oldjuk, és az oldatot szoba hőmérsékleten kevertetjük 2 órán át. A reakciókeveréket csökkentett nyomáson bepároljuk, erős vákuumban szárítjuk (57) amin trifluor-acetát-sót nyerve halványbarna hab alakjában. A nyer aminsót (0,154 mmól) 31 ml vízmentes dimetil-formamidban oldjuk és hozzáadunk 80 μΙ (0,462 mmól) diizopropil-etil-amint, majd 77 mg (0,2 mmól) pentafluor-fenil-difenil-foszfinátot. A kapott oldatot szobahőmérsékleten és száraz nitrogéngáz alatt kevertetjük 15 órán át, majd csökkentett nyomáson bepároljuk és a bepárlási maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk, a grádiens elúcióhoz 1-4 % metanolt tartalmazó diklór-metánt használva. 54 mg (59 %) kívánt (58) sztirolt kapunk cserbarna szilárd anyag alakjában.

¹H-NMR (CDCI3), δ: A egység: 7,36-7,15 (m, PhH5), 6,79-6,69 (m, 3-H), 6,54 (d, J = 15,8 Hz, 8-H), 5,98 (dd, J = 15,8 és 8,8 Hz, 7-H), 5,06-5,0 (m, 5-H), 2,61-2,49 (m, 6-H, 4-H), 2,39-2,30 (m, 3-H’), 1,10 (d, J = 6,8 Hz, 6-Me); B egység: 7,90 (dd, J = 10 és 1,68 Hz, OH), 7,65 (d, J = 6,3 Hz, NH), 7,10 (d, J = 8,5 Hz, ArH2), 6,71 (d, J = 8,4 Hz, ArH2), 5,28 (d, J = 6,5 Hz, 2-H); C egység: 3,55-3,47 (dd, J = 13,3 és 10,1 Hz, 3-CH2), 3,00 (d, J = 13,4 Hz, NH), 1,19 (s, 2-Me), 1,16 (s, 2-Me); D egység: 4,90 (dd, J = 10 és 3,5 Hz, 2-H), 1,66-1,54 (m, 3-H, 4-H), 1,32-1,25 (m, 3-H’), 0,67 (látszólagos t, J = 7,1 Hz, 5-Me, 4-Me), ppm. IR γ (KBr): 3418, 3340, 2960, 1740, 1713, 1671, 1514, 1271, 11,98, 1155, 972 cm'¹. TS (FD): 590 (M⁺, 100). [a]D = + 15,35° (c = 3,91 (CHCI₃).

49. példa

Az (59) vegyület előállítása mg (0,0712 mmól) 48. példában leírtak szerint előállított (58) sztirolt 2,2 ml (0,035 mmól) vízmentes diklór-metánban szuszpendálunk, és szobahőmérsékleten egy adagban hozzáadunk 49 mg (0,285 mmól) m-klór-perbenzoesavat. 0,3 ml vízmentes tetrahidrofuránt adva a reakciókeverékhez, egy homogén oldatot nyerünk. Ezt az oldatot nitrogéngáz alatt szobahőmérsékleten kevertetjük 21 órán át, majd további 15 ml diklór-metánnal meghígítjuk. A reakciókeveréket 10 ml nátrium-metabiszulfit telített vizes oldattal, 10 ml nátrium-hidrogén-karbonát telített vizes oldattal, 10 ml vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, ⁸⁰ 7':L:.’.’···;· egy sárga szilárd terméket nyerve. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítjuk (grádiens elúció: 1--5 % metanol diklór-metánban), 23 mg (54 %) C7-C8 epoxidot nyerve fehér szilárd anyag alakjában, melyben az a:B-epoxid aránya 1:1,15. Az α:β keverék elválasztása fordított fázisú HPLC eljárással (oszlop: 4,6x250 mm Kromsil C18; eluens: 60 % CH₃CN/H₂O; áramlás: 1,0 ml/perc; UV: 220 nm), 2,3 mg a-epoxid (t = 13,7 perc) és 5,8 mg β-epoxid (t = 12,1 perc; fehér szilárd anyagként.

β-epoxid:

’H-NMR (CDCI₃), δ: A egység: 7,36-7,16 (m, PhH₅), 6,70-6,79 (m, 3-H), 5,91 (dd, J = 15,5 és 5,18 Hz, 2-H), 5,23-5,18 (m, 5-H), 3,75 (d, J = 1,67 Hz, 8-H), 2,96 (dd, J = 7,4 és 2,0 Hz, 7-H), 2,72-2,67 (m, 4-H), 2,44-2,39 (m, 4-H), 1,81-1,88 (m, 6-H), 1,13 (d, J = 6,9 Hz, 6-Me); B egység: 7,66 (s, NH), 7,13 (d, J = 8,5 Hz, ArH₂), 6,74 (d, J = 8,5 Hz, ArH₂), 5,27 (s, 2-H); C egység: 7,66 (s, NH), 3,49 (dd, J = 13,6 és 10 Hz, 3-CH₂), 1,20 (s, 2-Me), 1,18 (s, 2-Me); D egység: 4,93 (dd, J = 10 és 3,2 Hz, 2-H), 1,69-1,59 (m, 3H, 4-H), 1,30-1,22 (m, 3-H’), 0,79 (d, J = 6,2 Hz, 5-Me), 0,78 (d, J = 6,3 Hz, 4-Me), ppm.

Claims (39)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás a (II) általános képletű - ahol

   G jelentése Ar;

   Ar jelentése aromás vagy helyettesített aromás csoport, melyen belül az aromás csoport lehet fenil-, benzil- vagy naftilcsoport, és az aromás csoport 1-3 szubsztituenssel lehet helyettesített, ami egymástól függetlenül 1-6 szénatomos alkil-, 1-6 szénatomos alkoxicsoport, halogénatom, COOR⁵⁷, PO3H, SO3H, SO2R⁵⁷, N(R⁵⁹)(R⁶⁰), CN, NO2, OR⁵⁷, CH₂OC(O)(CH₂)_m, NH₂ vagy CH₂OSi(R⁵⁷)(R⁵⁸)(R⁵⁹) képletű, illetve általános képletű csoport;

   R¹ jelentése halogénatom;

   R² jelentése hidroxilcsoport vagy glicinát észtercsoport; vagy az R¹ és R² együtt egy epoxidgyűrűt vagy kémiai kötést képeznek;

   R³ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport;

   R⁷ és R⁸ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy R⁶ és R⁷ együtt egy ciklopropil- vagy ciklobutil gyűrűt képez;

   R⁹ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkenil-, 2-6 szénatomos alkinil-, -(CH₂)_m-(3-5 szénatomos)-cikloalkil általános képletű vagy benzilcsoport, ahol m jelentése 1-3 egész szám;

   R¹⁰ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

   R¹¹ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, fenil- vagy benzilcsoport;

   R¹⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

   R⁵⁰ jelentése hidrogénatom vagy oxocsoport (=O);

   Y jelentése oxigén-, kénatom, CH, NR¹², SO, SO₂ képletű, illetve általános képletű csoport, ahol R¹² jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport;

   R⁶ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, helyettesített 1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, helyettesített 3-8 szénatomos cikloalkil-, heteroaromás csoport vagy helyettesített heteroaromás csoport, (IA) (IB) vagy (IC) általános képletű csoport, melyeken belül R^6a, R^6b és R^6c jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, halogén-, NR¹⁸R¹⁹ vagy OR¹⁸ általános képletű csoport;

   R¹⁵, R¹⁶ és R¹⁷ jelentése egymástól függetlenül hidrogén-, halogénatom, 1-6 szénatomos alkil, OR¹⁸, O-aril, NH2, NR¹⁸R¹⁹, NO2, OPO₄H₂, 1-6 szénatomos alkoxi-fenil-, S-benzil, CONH₂, CO₂H, PO₃H₂, SO₂R²³ képletű, illetve általános képletű csoport vagy Z’ csoport;

   R¹⁸és R¹⁹ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

   R²³ jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport;

   R⁵⁷ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

   R⁵⁸ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

   R⁵⁹ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

   R⁶⁰ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, Boc vagy FMOC csoport;

   m jelentése 1-6 egész szám;

   Z jelentése -(CH₂)_n- általános képletű csoport vagy 3-5 szénatomos cikloalkilcsoport;

   n jelentése 0,1 vagy 2; és

   Z’ jelentése aromás vagy helyettesített aromás csoport vegyületnek vagy gyógyászati szempontból alkalmazható sójának előállítására A, B és CD fragmensekből, ahol az A fragmens az (I) általános képletű vegyület, mely általá nos képleten belül G és R³ jelentése a fentiekben meghatározott; R^2a jelentése tritilvagy megfelelő szilil védőcsoport.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol az (I) általános képletű vegyület előállítása az alábbi reakciólépésekből áll:

   (a) a (2) általános képletű - ahol R^b jelentése karboxilcsoportot védő alkalmas csoport; R³ jelentése a fentiekben meghatározott - vegyületet gyűrűzáró ágenssel reagáltatjuk, a (3) általános képletű - ahol R³ jelentése a fentiekben meghatározott, M jelentése hidrogénatom vagy egy kation - vegyületet nyerve;

   (b) a (3) általános képletű vegyületet sztereoszelektív redukálószerrel sztereoszelektíven redukáljuk a (4) általános képletű vegyületté, ahol R³ a fentiekben meghatározott;

   (c) a (4) általános képletű vegyületet hidroxilcsoportot védő ágenssel reagáltatjuk, az (5) általános képletű vegyületet nyerve, ahol R^2a jelentése tritil- vagy megfelelő szilil védőcsoport, R³ jelentése a fentiekben meghatározott;

   (d) az (5) általános képletű vegyületet redukálószerrel, majd olefinező reagenssel reagáltatjuk, a (6) általános képletű vegyülethez jutva, ahol G, R³ és R^2a jelentése a fentiekben meghatározott;

   (e) a (6) általános képletű vegyületet oxidálószerrel reagáltatjuk a (7) általános képletű vegyületet nyerve, ahol G, R³ és R^2a a fentiekben meghatározott;

   (f) a (7) általános képletű vegyületet alkilészterező szerrel, adott esetben hidrolizáló ágenssel reagáltatjuk, az (I) általános képletű vegyületet kapva, ahol G, R³ és R^2a a fentiekben meghatározott és R^a jelentése hidrogénatom, allil- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, mely az alábbi lépésekből áll:

   (g) adott esetben az (I) általános képletű vegyületet karboxilcsoportot védő ágenssel reagáltatjuk, a (8) általános képletű - ahol G, R³ és R^2a jelentése a fentiekben meghatározott, R^p jelentése hidrogénatom vagy alkalmas, aktiválható karboxilcsoportot védő csoport - aktiválható észtert képezve;

   (h) adott esetben az (I) általános képletű vegyületet vagy a (8) általános képletű aktiválható észtert epoxidáló ágenssel epoxidáljuk, a (9) általános képletű - ahol G, R³, R^2a és R^p jelentése hidrogénatom, allil-, 1-6 szénatomos alkil- vagy karboxilcsoportot védő csoport, feltéve, hogy R^2a és R^p egyidejű jelentése nem hidrogénatom - vegyületet képezve;

   (i) a (9) általános képletű vegyületet összekapcsoljuk egy (9g) általános képletű - ahol R⁶ és R¹⁴ jelentése a fentiekben meghatározott, és R^P1 jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport - aminosawal kapcsoljuk össze, amennyiben R¹⁴ és R^P1 jelentése hidrogénatom, a reakciót szililező szer jelenlétében végezve, hogy megkapjuk a (10) általános képletű vegyületet, ahol G, R³, R^2a, R^P1, R⁶ és R¹⁴ jelentése a fentiekben meghatározott;

   (j) a (10) általános képletű vegyületről alkalmas ágenssel eltávolítjuk a hidroxilcsoportról a védöcsoportot és - amennyiben R^P1 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport - alkalmas bázissal a (10) vegyület karboxilcsoportját védő csoportot, hozzájutva a (11) általános képletű - ahol G, R³, R⁶ és R¹⁴ jelentése a fentiekben meghatározott és M⁺ jelentése egy kation - vegyülethez;

   (k) a (11) általános képletű vegyületet tioésztert képező reagenssel reagáltatjuk, a (12) általános képletű - ahol G, R³, R⁶ és R¹⁴ jelentése a fentiekben meghatározott és R⁸¹ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalkil-, fenil- vagy benzilcsoport - vegyületet nyerve;

   (I) a (12) általános képletű vegyületet összekapcsoljuk egy (12a) általános képletű - ahol R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R⁵⁰ és Y jelentése a fentiekben meghatározott és R⁸² jelentése bázisérzékeny védőcsoport - vegyülettel, a (13) általános képletű - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰, R⁸¹, R⁸² és Y jelentése a fentiekben meghatározott vegyülethez jutva;

   (m) a (13) általános képletű vegyületet oxidálószerrel a (14) általános képletű - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰, R⁸¹, R⁸² és Y jelentése a fentiekben meghatározott, q jelentése 1 vagy 2 - vegyületté oxidáljuk;

   (n) alkalmas ágenssel eltávolítjuk a (14) általános képletű vegyületről a védőcsoportot, a (14a) általános képletű - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰, Y, q és R⁸¹ jelentése a fentiekben meghatározott - vegyülethez jutva; és adott esetben a (14a) általános képletű vegyületet egy második alkalmas gyűrűzáró ágenssel a (IIB) általános képletű - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰ és Y jelentése a fentiekben meghatározott - epoxiddá alakítjuk;

   (o) a (IIB) általános képletű epoxidot halogén-hidrint képező ágenssel (IIC) általános képletű - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰ és Y jelentése a fentiekben meghatározott, „Hal” jelentése halogénatom - halogén-hidrinné alakítjuk;

   (p) adott esetben a (IIC) általános képletű halogén-hidrint glicinező ágenssel reagáltatva, (I ID) általános képletű - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰ és Y és Hal jelentése a fentiekben meghatározott - glicinát észtert képezünk; és adott esetben a (II) általános képletű vegyület gyógyászati szempontból alkalmazható sójává alakítjuk.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett gyűrűzáró ágens a kálium-terc-butoxid.
5. 5. A 4. igénypnt szerinti eljárás, ahol a nevezett redukáló ágens a Mortierella isabellina.

   86 *·'!; , “?
6. 6. Αζ 5. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett hidroxilcsoportot védő ágens a terc-butil-dimetil-szilil-klorid, a terc-butil-dimetil-szilil-trifluor-metánszulfonát vagy a klór-trimetil-szilán.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett redukálószer egy alkilezett alumínium-hidrid és a nevezett olefinező szer a benzil-difenil-foszfin-oxid.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett oxidálószer az oxalil-klorid/DMSO.
9. 9. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett gyűrűzáró ágens a kalcium-terc-butoxid; a nevezett redukáló ágens a Mortierella isabellina; a hidroxilcsoportot védő nevezett védő ágens a terc-butil-dimetil-szilil-klorid, a terc-butil-dimetil-szilil-trifluor-metánszulfonát vagy a klór-trimetil-szilán; a nevezett redukáló szer egy alkilezett alumínium-hidrid; a nevezett olefinező ágens a benzil-difenil-foszfin-oxid; a nevezett hidrolizálószer a kálium-hidroxid és a nevezett oxidálószer az oxalil-klorid/DMSO.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, ahol az epoxidáló szer az aceton jelenlétében lévő Oxone vagy az m-klór-benzoesav.
11. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás, ahol a védőcsoportot eltávolító nevezett ágens a piperidin.
12. 12. A 11. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett oxidáló szer az Oxone.
13. 13. A 10. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett epoxidáló szer egy királis keton jelenlétében lévő Oxone.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, ahol a védőcsoportot eltávolító nevezett ágens a piperidin; a nevezett oxidáló szer az Oxone.

    .
15. 15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azol a nevezett királis keton a (9f) képletű vegyület.

    87 •j’?⁴*?

    *.> *·?· .i . *·*’*’*
16. 16. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, mely az alábbi reakciólépésekből áll: (g) az (I) általános képletü vegyületet a (9g) általános képletü - ahol R⁶ és R¹⁴ jelentése a fentiekben meghatározott, R^P1 jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport - aminosawal kapcsoljuk össze; amennyiben R¹⁴ és R^P1 jelentése hidrogénatom, szililező szer jelenlétében; a (17) általános képletü - ahol G, R³, R^2a, R^P1, R⁶ és R¹⁴ jelentése a fentiekben meghatározott - vegyületet nyerve;

    (h) a (17) általános képletü vegyületről alkalmas ágenssel eltávolítjuk a hidroxilcsoportot védő csoportot, a (18) általános képletü - ahol G, R³, R^P1, R⁶ és R¹⁴ jelentése a fentiekben meghatározott - AB fragmens vegyületet nyerve;

    (i) a (18) általános képletü AB fragmenst (12b) általános képletü - ahol R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R⁵⁰ és Y jelentése a fentiekben meghatározott és Pg jelentése aminocsoportot védő, alkalmas csoport - vegyülettel kapcsoljuk össze a (19) általános képletü - ahol G, R³, R^P1, R⁶, R¹⁴, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R⁵⁰, Y és Pg jelentése a fentiekben meghatározott - ABCD fragmens vegyületet nyerve;

    (j) a (19) általános képletü ABCD fragmensről alkalmas második ágenssel eltávolítjuk a védőcsoportot, a (20) általános képletü - ahol G, R³, R⁶, R¹⁴, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R⁵⁰ és Y jelentése a fentiekben meghatározott - szabad ABCD fragmenshez jutva;

    (k) a (20) általános képletü szabad ABCD fragmenst alkalmas második gyűrűzáró ágensesl gyűrűvé zárjuk, a (HA) általános képletü - ahol G, R³, R⁶, R¹⁴, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R⁵⁰ és Y jelentése a fentiekben meghatározott - ciklusos álként nyerve;

    (I) a (HA) általános képletü gyűrűs álként alkalmas epoxidáló szerrel (IIB) általános képletü - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R³, R⁹, R¹⁰, R¹⁴, R⁵⁰ és Y jelentése a fentiekben meghatározott - epoxiddá alakítjuk;

    (m) adott esetben a (IIB) általános képletü epoxidot halogén-hidrint képző reagenssel reagáltatjuk, (IIC) általános képletü - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰ és

    88 <· ·*»·«:

    <· Η· .·*. Ν' V

    Υ jelentése a fentiekben meghatározott, Hal jelentése halogénatom - halogén-hidrint nyerve;

    (n) a (IIC) általános képletű halogén-hidrint adott esetben glicinező szerrel reagáltatjuk, a (IID) általános képletű - ahol G, R³, R⁶, R⁷, R⁸, R⁹, R¹⁰, R¹¹, R¹⁴, R⁵⁰, Y és jelentése a fentiekben meghatározott - glicinát-észtert nyerve; és adott esetben a (II) általános képletű vegyület gyógyászati szempontból alkalmazható sóját képezve.
17. 17. A 16. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett gyűrűzáró ágens a kálium-terc-butoxid.
18. 18. A 17. igénypnt szerinti eljárás, ahol a nevezett redukáló ágens a Mortierella isabellina.
19. 19. Az 18. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett hidroxilcsoportot védő ágens a terc-butil-dimetil-szilil-klorid, a terc-butil-dimetil-szilil-trifluor-metánszulfonát vagy a klór-trimetil-szilán.
20. 20. A 19. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett redukálószer egy alkilezett alumínium-hidrid és a nevezett olefinező szer a benzil-difenil-foszfin-oxid.
21. 21. A 20. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett oxidálószer az oxalil-klorid/DMSO.
22. 22. A 21. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett alkalmas második gyűrűzáró ágens a 2-hidroxi-piridin.
23. 23. A 22. igénypont szerinti eljárás, ahol a védőcsoportot eltávolító második ágens a trifluor-ecetsav.
24. 24. A 23. igénypont szerinti eljárás, ahol a nevezett, alkalmas második gyűrűzáró ágens a 2-hidroxi-piridin.
25. 25. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, ahol G jelentése fenik, p-fluor-fenilvagy p-klór-fenil-csoport; R³ jelentése metilcsoport; R⁶ jelentése (IA) általános képletű csoport, melyen belül R^6a jelentése klóratom, R^6b jelentése metoxicsoport és R^6c je-

    89 ···::

    • > Μ· X, ’ v lentése hidrogénatom; R⁷ és R⁸ jelentése egyaránt metilcsoport vagy R⁷ és R⁸ egyikének jelentése hidrogénatom, mialatt a másik jelentése metilcsoport; R⁹ jelentése hidrogénatom; R¹⁰ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport; R¹¹ jelentése hidrogénatom; R¹⁴ jelentése hidrogénatom; R⁵⁰ jelentése oxocsoport (=0); és Y jelentése oxigénatom.
26. 26. A 3. igénypont szerinti eljárás, ahol G jelentése fenil-, p-fluor-fenil- vagy pklór-fenil-csoport; R³ jelentése metilcsoport; R⁶ jelentése (IA) általános képletű csoport, melyen belül R^6a jelentése klóratom, R^sb jelentése metoxicsoport és R^6c jelentése hidrogénatom; R⁷ és R⁸ jelentése egyaránt metilcsoport vagy R⁷ és R⁸ egyikének jelentése hidrogénatom, mialatt a másik jelentése metilcsoport; R⁹ jelentése hidrogénatom; R¹⁰ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport; R¹¹ jelentése hidrogénatom; R¹⁴ jelentése hidrogénatom; R⁵⁰ jelentése oxocsoport (=O); és Y jelentése oxigénatom.
27. 27. A 16. igénypont szerinti eljárás, ahol G jelentése fenil-, p-fluor-fenil- vagy pklór-fenil-csoport; R³ jelentése metilcsoport; R⁶ jelentése (IA) általános képletű csoport, melyen belül R^6a jelentése klóratom, R^6b jelentése metoxicsoport és R^6c jelentése hidrogénatom; R⁷ és R⁸ jelentése egyaránt metilcsoport vagy R⁷ és R⁸ egyikének jelentése hidrogénatom, mialatt a másik jelentése metilcsoport; R⁹ jelentése hidrogénatom; R¹⁰ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport; R¹¹ jelentése hidrogénatom; R¹⁴ jelentése hidrogénatom; R⁵⁰ jelentése oxocsoport (=O); és Y jelentése oxigénatom.
28. 28. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 51.
29. 29. A 28. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 52.
30. 30. A 28. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 55.
31. 31. A 28. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 55 glicinát.

    90 ··'* j. ·*>^w*’ • *····· · '*·..· > > A · -' · ·
32. 32. A 3. igénypont szerinti eljárás,a hol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 51.
33. 33. A 3. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 52.
34. 34. A 3. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 55.
35. 35. A 3. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 55 glicinát.
36. 36. A 16. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 55 glicinát.
37. 37. A 16. igénypont szerinti eljárás,a hol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 52.
38. 38. A 16. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 55.
39. 39. A 16. igénypont szerinti eljárás, ahol a (II) általános képletű vegyület a kriptoficin 55-glicinát.

    A meghatalmazott:

    ifi Szentpéteri Adám bpdalmi ügj/ivő

    az S.B.

    K. Ntónzetközi ála tagja apest, Andrássy út 113. TeIefon:j34-24-950; Fax: 34-24-323