HU221177B1 - Phosphonic acid-substituted benzazepinon-n-acetic acid derivatives, process for producing them and pharmaceutical compositions containing them - Google Patents

Abstract

Az (I) általános képletű vegyületek (mely képletben R1 jelentésehidrogénatom vagy valamely biolabilis foszfonsav-észtert képezőcsoport; R2 jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilisfoszfonsav-észtert képező csoport; és R3 jelentése hidrogénatom vagyvalamely biolabilis karbonsav-észtert képező csoport) és az (I)általános képletű savak gyógyászatilag alkalmas sói NEP-gátló hatássalrendelkeznek. ŕ

Description

Találmányunk a 3-helyzetű szénatomon az 1-helyzetben metil-foszfonsav-maradékot hordozó ciklopentilkarbonil-amino-csoporttal helyettesített új benzazepinon-N-ecetsav-származékokra, sóikra és biolabilis észtereikre, valamint a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményekre és e vegyületek előállítására vonatkozik.

A 0 733 642 számú európai közrebocsátási iratban a neutrális endopeptidázra (NÉP) gátló hatást kifejtő benzazepin-, benzoxazepin- és benzodiazepin-N-ecetsav-származékok kerültek ismertetésre.

Találmányunk célkitűzése szívelégtelenség és magas vérnyomás kezeléséhez szükséges kedvező hatásprofillal rendelkező új NEP-gátló hatású gyógyászati hatóanyagok kifejlesztése.

A fenti célkitűzést találmányunk segítségével oldjuk meg.

Azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti, a 3-helyzetű szénatomon az 1-helyzetben metilfoszfonsav-maradékot hordozó ciklopentil-karbonil-amino-csoporttal helyettesített új benzazepinon-N-ecetsav-származékok értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek és kardiovaszkuláris megbetegedések - különösen szívelégtelenség - kezelése szempontjából kedvező hatásprofilt mutatnak, amelyet a neutrális endopeptidázra kifejtett kifejezett gátló hatás és az endothelint átalakító enzimre (ECE) gyakorolt gátló hatás kombinációja és jó elviselhetőség jellemez.

Találmányunk tárgya (I) általános képletű új vegyületek (mely képletben

R¹ jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport;

R² jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport; és

R³ jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis karbonsav-észtert képező csoport) és az (I) általános képletű savak gyógyászatilag alkalmas sói, valamint eljárás ezen vegyületek előállítására és az e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények.

Az (I) általános képletű vegyületek adott esetben biolabilis észtereket képező csoportokkal észterezett, karbonsav- és foszfonsavcsoportokat tartalmazó savszármazékok. Az (I) általános képletű biolabilis észterek a szabad savak előgyógyszerei (prodrug). Az adagolási formától függően a biolabilis észterek vagy a savak az előnyösek; utóbbiak különösen iv. adagolásra alkalmasak.

A jelen szabadalmi leírásban használt „kis szénatomszámú alkilcsoport” kifejezésen - önmagában vagy kombinációkban, például „kis szénatomszámú alkoxicsoport” - egyenes vagy elágazó láncú, 1-4 szénatomos alkilcsoportok értendők, feltéve, hogy mást nem közlünk.

Az R¹ és R² helyén levő, biolabilis foszfonsav-észtereket képező csoport bármely olyan csoport lehet, amely az adott foszfonsavfünkció felszabadulása közben in vivő hasítható. E célra például az alábbi csoportok alkalmazhatók: kis szénatomszámú alkilcsoportok, adott esetben az oxi-metil-csoporton kis szénatomszámú alkilcsoporttal helyettesített 2-6 szénatomos alkanoil-oxi-metil-csoportok vagy fenil- vagy fenil-(kis szénatomszámú)-alkil-csoportok, amelyek a fenilgyűrűn adott esetben egy vagy több kis szénatomszámú alkil- és/vagy kis szénatomszámú alkoxicsoporttal vagy két szomszédos szénatomhoz kapcsolódó kis szénatomszámú alkilénlánccal helyettesítve lehetnek. Az R¹ és/vagy R² helyén levő kis szénatomszámú alkilcsoportok egyenes vagy elágazó láncúak lehetnek és

1- 4 szénatomot tartalmazhatnak. Az R¹ és/vagy R² helyén levő, adott esetben helyettesített alkanoil-oxi-metil-csoportok 2-6, előnyösen 3-5 szénatomot tartalmazhatnak és előnyösen elágazó láncúak lehetnek (például pivaloil-oxi-metil-csoport, azaz tercier butilkarbonil-oxi-metil-csoport). Az R* és/vagy R² helyén levő, adott esetben helyettesített fenil-(kis szénatomszámú alkil)-csoportok alkilénlánca 1-3, előnyösen 1 szénatomot tartalmazhat. A fenilgyűrű kis szénatomszámú alkilénlánc-helyettesítője 3-4, előnyösen 3 szénatomot tartalmazhat és a helyettesített fenilgyűrű előnyösen indanilcsoport lehet.

Az R³ helyén levő, biolabilis karbonsav-észtereket képező csoport bármely olyan csoport lehet, amely fiziológiai körülmények között karbonsav-felszabadítás közben hasítható. E célra például az alábbi csoportok alkalmasak: kis szénatomszámú alkilcsoportok; fenilvagy fenil-(kis szénatomszámú alkil)-csoportok, amelyek a fenilgyűrűn adott esetben egy vagy több kis szénatomszámú alkil- és/vagy kis szénatomszámú alkoxicsoporttal vagy két szomszédos szénatomhoz kapcsolódó kis szénatomszámú alkilénlánccal helyettesítve lehetnek; a dioxolángyűrűn adott esetben kis szénatomszámú alkilcsoporttal helyettesített dioxol-anil-metilcsoportok; vagy az oxi-metil-csoporton adott esetben kis szénatomszámú alkilcsoportokkal helyettesített

2- 6 szénatomos alkanoil-oxi-metil-csoportok. Amennyiben az R³ helyén levő biolabilis észtert képező csoport kis szénatomszámú alkilcsoportot képvisel vagy tartalmaz, ez a csoport egyenes vagy elágazó láncú lehet és 1 -4 szénatomot tartalmazhat. Amennyiben az R³ helyén levő biolabilis észtert képező csoport valamely adott esetben helyettesített fenil-(kis szénatomszámú alkil)-csoport, úgy ez a csoport 1-3 szénatomos, előnyösen 1 szénatomos alkilénláncot tartalmaz és jelentése előnyösen benzilcsoport. A fenilgyűrű adott esetben jelen levő kis szénatomszámú alkilénlánc-helyértesítője 3-4 szénatomot, előnyösen 3 szénatomot tartalmazhat. Az R³ helyén levő, adott esetben helyettesített alkanoil-oxi-metil-csoport előnyösen 2-6 szénatomos, különösen 3-5 szénatomos elágazó láncú alkanoil-oxi-csoportot tartalmazhat és jelentése előnyösen pivaloil-oxi-metil-csoport.

Találmányunk szerint az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő oly módon, hogy

a) a (IV) általános képletű vegyületek előállítása esetén (mely képletben R¹⁰¹ és R²⁰¹ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy valamely foszfonsavvédő csoport és R³⁰² jelentése valamely kar2

HU 221 177 Β1 bonsawédő csoport), valamely (II) általános képletű vegyületet (mely képletben R¹⁰¹ és R²⁰¹ jelentése a fent megadott) valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képletben R³⁰² jelentése a fent megadott), és amennyiben R¹⁰¹ és/vagy R²⁰¹ hidrogénatomot jelent, a szabad foszfonsavfunkciót (kát) kívánt esetben valamely (Va) és/vagy (Vb) általános képletű vegyülettel végzett észterezéssel (mely képletekben R¹¹⁰ és R²¹⁰ jelentése valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport és Y jelentése hidroxilcsoport vagy lehasítható kilépőcsoport) egy biolabilis foszfonsav-észter-csoporttá alakítunk; és

b) ha a (IV) általános képletű vegyületben az R¹⁰¹,

R²⁰¹ és/vagy R³⁰² helyén levő védőcsoport nem valamely kívánt biolabilis észtert képező csoport, úgy ezeket a csoportokat egyidejűleg vagy külön-külön tetszés szerinti sorrendben lehasítjuk;

és kívánt esetben a felszabaduló savfunkciókat biolabilis észtercsoportokká alakítjuk oly módon, hogy a szabad foszfonsavfúnkciókat valamely (Va) vagy (Vb) általános képletű vegyülettel észterezzük és/vagy a szabad karbonsavfunkciót valamely (Ve) általános képletű vegyülettel észterezzük (mely képletben R³¹⁰ jelentése valamely biolabilis karbonsav-észtert képező csoport és Y jelentése a fent megadott);

és kívánt esetben egy (I) általános képletű savat gyógyászatilag alkalmas sóvá alakítunk vagy egy (I) általános képletű vegyület sóját a szabad vegyületté alakítjuk.

Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatilag alkalmas sói alkálifém-, alkáliföldfém- vagy ammóniumsók (például nátrium-, kálium- vagy kalciumsók) vagy gyógyászatilag alkalmas farmakológiailag semleges szerves aminokkal [például dietil-amin, tercier butil-amin vagy fenil- (kis szénatomszámú alkil)-aminok, mint például α-metil-benzil-amin] képezett sók lehetnek.

Az R¹⁰¹ és R²⁰¹ helyén levő foszfonsavvédő csoport a foszfonsavfúnkció megvédésére használatos bármely olyan védőcsoport lehet, amely önmagukban ismert módszerekkel ismét lehasítható. Az R³⁰² helyén levő karbonsavvédő csoport a karbonsavfunkció megvédésére használatos bármely olyan védőcsoport lehet, amely önmagában ismert módszerekkel ismét lehasítható. A karbonsavvédő csoportok például az alábbi irodalmi helyen kerülnek ismertetésre: McOmie, „Protective Groups in Organic Chemistry”, Plenum Press und Green, Wuts, „Protective Groups in Organic Synthesis”, Wiley Interscience Publication. A foszfonsavvédő csoportok például az alábbi irodalmi helyekről ismertek: Houben, Weyl „Methoden dér Organischen Chemie” G. Thieme Verlag Stuttgart, New York 1982, 313-341. oldal, valamint M. Kluba, A. Zwierak „Synthesis” 1978, 134-137. oldal és McOmie, „Protective Groups in Organic Chemistry”, Plenum Press. Savvédő csoportként biolabilis észtereket képező csoportok is alkalmazhatók. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reakciója során kapott (IV) általános képletű vegyületek az (I) általános képletű találmányunk szerinti észtereknek tekinthetők.

Találmányunk értelmében R¹⁰¹ és R²⁰¹ foszfonsavvédő csoportként olyan csoportok alkalmazhatók, amelyek megfelelő módszerekkel egymástól függetlenül és a molekulában adott esetben jelen levő R³⁰² karbonsavvédő csoporttól függetlenül szelektíven lehasíthatók vagy szelektíven bevihetők. A foszfonsavvédő csoportok karbonsavvédő csoportok jelenlétében általában trimetil-szilil-bromiddal szelektíven könnyen lehasíthatók. A különböző körülmények között lehasítható, biolabilis foszfonsav-észtereket is képező foszfonsavvédő csoportok közül például az alábbiakat említjük meg: elágazatlan láncú kis szénatomszámú alkilcsoportok (például etilcsoport), amelyek például savakkal (például trifluor-ecetsav) könnyen lehasíthatók, emellett ha mindkét foszfonsavfünkció kis szénatomszámú elágazatlan láncú alkilcsoporttal van észterezve, úgy bázikus körülmények között csak az egyik alkilcsoport hasítható le. Az elágazó láncú kis szénatomszámú alkilcsoportok (például tercier butilcsoport) savas körülmények között (például trifluor-ecetsav) könnyen lehasíthatók. A fenilgyűrűn adott esetben helyettesített fenil-metil-csoportok (például benzilcsoport) hidrogenolízissel könnyen lehasíthatók. Az alkanoil-oxi-metil-csoportokat (például pivaloil-oxi-metil-csoport) például savakkal (például trifluor-ecetsav) könnyen lehasíthatjuk. A fenilgyűrűn egy vagy több kis szénatomszámú alkoxicsoporttal helyettesített fenil-metil-csoportokat (például pmetoxi-benzil-csoport) oxidatív körülmények között [például 2,3-diklór-5,6-diciano-benzokinon (DDQ) vagy cerammónium-nitrit (CAN)] viszonylag könnyen lehasíthatjuk.

Az R³⁰² helyén levő karbonsavvédő csoportként olyan csoportok alkalmazhatók, amelyek a molekulában adott esetben jelen levő foszfonsavvédő csoportoktól függetlenül szelektíven lehasíthatók vagy szelektíven bevihetők. E csoportok közül például az alábbiakat soroljuk fel: elágazatlan láncú kis szénatomszámú alkilcsoportok (például etilcsoport), amelyek bázikus körülmények között könnyen lehasíthatók; elágazó láncú kis szénatomszámú alkilcsoportok (például tercier butil-csoport), amelyek savakkal (például trifluor-ecetsav) könnyen lehasíthatók; a fenilgyűrűn adott esetben helyettesített fenil-metil-csoportok (például benzilcsoport), amelyek hidrogenolitikus úton vagy bázikus körülmények között könnyen lehasíthatók; a fenilgyűrűn egy vagy több kis szénatomszámú alkoxicsoporttal helyettesített fenil-metil-csoportok (például p-metoxi-benzil-csoport), amelyek oxidatív körülmények között (például DDQ vagy CAN hatására) viszonylag könnyen lehasíthatók.

Az (I) általános képletű vegyületek egy királis szénatomot tartalmaznak, éspedig a benzazepingyűrűnek az amidoldalláncot hordozó 3-as helyzetű szénatomján. Az (I) általános képletű vegyületek ezért két optikailag aktív sztereoizomerforma vagy racemát alakjában lehetnek jelen. Találmányunk az (I) általános képletű vegyületek racém keverékeire és izomertiszta formáira egyaránt kiterjed. Ha az (I) általános képletű vegyületekben R¹ és R² nem hidrogénatom és mindkettő eltérő jelentésű, úgy a foszfonsavesoport foszforatomja is királis lehet. A királis foszforatom által létrejött izomerke3

HU 221 177 Β1 verékek és izomertiszta (I) általános képletű vegyületek is találmányunk tárgyát képezik.

A (II) általános képletű savak és (III) általános képletű aminok (IV) általános képletű amidokhoz vezető reakcióját az amidképzésre önmagukban ismert aminoacilezési reakciókkal végezhetjük el. Acilezőszerként a (II) általános képletű karbonsavak vagy reakcióképes származékaik alkalmazhatók. Reakcióképes savszármazékként előnyösen vegyes savanhidridek és savhalogenidek jöhetnek tekintetbe. így például a (II) általános képletű savak savkloridjait vagy savbromidjait, vagy szerves szulfonsavakkal (például adott esetben halogénnel helyettesített kis szénatomszámú alkánszulfonsavak, mint például metánszulfonsav vagy trifluor-metánszulfonsav; vagy aromás szulfonsavak például benzolszulfonsav, vagy kis szénatomszámú alkilvagy halogénhelyettesített benzolszulfonsavak, mint például toluolszulfonsavak vagy bróm-benzolszulfonsavak) képezett vegyes anhidridjeit alkalmazhatjuk. Az acilezést ismert szerves oldószerben, -20 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten végezhetjük el. Oldószerként halogénezett szénhidrogének (például diklór-metán) vagy aromás szénhidrogének (például benzol vagy toluol) vagy gyűrűs éterek [például tetrahidrofurán (THF) vagy dioxán] vagy ilyen oldószerek elegyei alkalmazhatók.

Az acilezést - különösen a (II) általános képletű savak szulfonsavakkal képezett vegyes anhidridjeinek alkalmazás esetén - célszerűen savmegkötő szer jelenlétében hajthatjuk végre. Savmegkötő szerként például a reakcióelegyben oldható szerves bázisok alkalmazhatók, például tercier nitrogénbázisok, például tri-(kis szénatomszámú alkil)-aminok és piridinek, mint például trietil-amin, tripropil-amin, N-metil-morfolin, piridin, 4-dimetil-amino-piridin, 4-dietil-amino-piridin vagy 4-pirrolidino-piridin. A szerves bázis fölöslege egyúttal az oldószer szerepét is betöltheti.

Ha acilezőszerként egy (II) általános képletű savat alkalmazunk, a (III) általános képletű aminovegyület és a (II) általános képletű karbonsav reakcióját célszerűen a peptidkémiából amidképzésekre ismert kapcsolószerek jelenlétében hajthatjuk végre. Ezek a kapcsolószerek a szabad savakkal végzett amidképzést oly módon segítik elő, hogy a savakkal reakcióképes savszármazék in situ keletkezése közben reagálnak. E célra például alkil-karbodiimidek, például cikloalkil-karbodiimidek, mint például diciklohexil-karbodiimid vagy N-(3dimetil-aminopropil)-N’-etil-karbodiimid, karbonil-diimidazol vagy N-(kis szénatomszámú alkil)-2-halogénpiridinium-sók (különösen halogenidek vagy toluolszulfonátok) alkalmazhatók. A kapcsolószer jelenlétében végzett reakciót -30 °C és +50 °C közötti hőmérsékleten oldószeres közegben hajthatjuk végre. Oldószerként halogénezett szénhidrogének és/vagy aromás szénhidrogének és adott esetben a korábbiakban savmegkötő szerként felsorolt aminok alkalmazhatók.

Amennyiben a (II) és (III) általános képletű vegyület reakciójával kapott (IV) általános képletű vegyületben levő R¹⁰¹, R²⁰¹ és R³⁰² védőcsoport nem egy kívánt biolabilis észtert képező csoportot képvisel, úgy ezeket a csoportokat önmagában ismert módon lehasíthatjuk.

R¹, R² és R³ helyén azonos biolabilis észtert képező csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén, célszerűen azonos védőcsoportokat tartalmazó (II) és (III) általános képletű kiindulási anyagokat alkalmazunk. Ez esetben célszerűen olyan védőcsoportokat választunk meg, amelyek egyidejűleg biolabilis észtereket képeznek. Az R¹, R² és R³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű szabad savak előállítása esetén R¹⁰¹, R²⁰¹ és R³⁰² védőcsoportként azonos körülmények között - előnyösen hidrogenolitikus úton - lehasítható védőcsoportokat alkalmazhatunk. így például az R¹⁰¹, R²⁰¹ és R³⁰² helyén levő benzilcsoport katalitikus hidrogénezés körülményei között egyidejűleg lehasad és a szabad savcsoportok képződnek. A katalitikus hidrogénezésnél katalizátorként például nemesfém-katalizátorokat (például aktív szénre felvitt palládium) alkalmazhatunk. A reakciót inért oldószerben végezhetjük el. Oldószerként például kis szénatomszámú alkoholokat (például etanol) vagy kis szénatomszámú alkil-észtereket (például etil-acetát) vagy ilyen oldószerek elegyeit alkalmazhatjuk. A katalitikus hidrogénezést célszerűen 2-6 bar hidrogénnyomáson és szobahőmérsékleten végezhetjük el.

Az (I) általános képletű vegyületekben levő szabad foszfonsavcsoportok és/vagy szabad karbonsavcsoportok észterezése esetén a szabad foszfonsavcsoportokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon valamely (Va) vagy (Vb) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. A szabad karbonsavcsoportokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon valamely (Ve) általános képletű vegyülettel reagáltathatjuk. Az (Va), (Vb) és (Ve) általános képletű vegyületekben Y helyén levő kilépőcsoport például halogénatom (előnyösen klórvagy brómatom), valamely kis szénatomszámú alkánszulfonsav maradéka (például trifluor-metán-szulfonil-oxi-csoport) vagy aromás szulfonsav, például adott esetben kis szénatomszámú alkil- vagy halogénhelyettesített benzolszulfonsavak (például toluolszulfonsavak) maradéka lehet.

R¹ és R² helyén azonos, azonban R³-tól eltérő csoportokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén kiindulási anyagként célszerűen R¹⁰¹ és R²⁰¹ helyén azonos csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületeket és olyan (III) általános képletű vegyületeket alkalmazhatunk, amelyekben R³⁰² R^10l-tól és R²⁰¹-tól eltérő jelentésű. így például R¹⁰¹ és R²⁰¹ helyén hidrogenolitikus körülményekkel szemben stabil foszfonsavvédő csoportokat (például kis szénatomszámú alkilcsoportok, előnyösen etilcsoport) tartalmazó kiindulási anyagokat alkalmazhatunk. Egyidejűleg R³⁰² helyén hidrogenolitikus körülmények között lehasítható csoportot (például benzilcsoport) tartalmazó (III) általános képletű vegyületeket alkalmazhatunk. A katalitikus körülmények között a (IV) általános képletű vegyületből csak az R³⁰² helyén levő benzilcsoport hasad le, míg az R¹⁰¹ és R²⁰¹ helyén levő etilcsoport változatlan marad. A szabad karbonsavat kívánt esetben

HU 221 177 Β1 valamely (Ve) általános képletű vegyülettel észterezhetjük. Az R¹⁰¹ és R²⁰¹ helyén hidrogenolitikus körülmények között stabil csoportokat (például kis szénatomszámú alkilcsoportok, előnyösen etilcsoport) és R³⁰² helyén hidrogenolitikusan lehasítható csoportot (például benzilcsoport) tartalmazó (I) általános képletű vegyületekből savas körülmények között az R¹⁰¹ és R²⁰¹ helyén levő etilcsoportot hasíthatjuk le, miközben az R³⁰² helyén levő benzilcsoport változatlan marad. A szabad foszfonsavcsoportokat valamely (Va) vagy (Vb) általános képletű vegyülettel (például pivaloiloxi-metil-klorid) észterezhetjük. Végül az R³⁰² helyén levő hidrogenolitikus körülmények között lehasítható benzilcsoportot hidrogénnel végzett katalitikus hidrogénezéssel önmagában ismert módon lehasítva R³ helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet kapunk.

R¹ és R² helyén különböző jelentéseknek megfelelő (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén célszerűen olyan (II) általános képletű vegyületekből indulunk ki, amelyekben R¹⁰¹ és R²⁰¹ eltérő jelentésű, így például olyan (II) általános képletű vegyületeket alkalmazhatunk, amelyekben R¹⁰¹ jelentése hidrogénatom és R²⁰¹ jelentése hidrogenolitikus körülmények között stabil foszfonsavvédő csoport (például kis szénatomszámú alkilcsoport, előnyösen etilcsoport). A kapott, R¹⁰¹ helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben ezután egy (Va) általános képletű vegyülettel reagáltatva R¹ és R² helyén különböző biolabilis észtert képező csoportokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületet kapunk. Az R¹⁰¹ helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű kiindulási anyagokat például az R¹⁰¹ helyén hidrogenolitikus körülmények között lehasítható csoportot (például benzilcsoport) tartalmazó (II) általános képletű vegyületekből katalitikus hidrogénezéssel önmagában ismert módon állíthatjuk elő.

A fent ismertetett reakciók során a (III) általános képletű kiindulási anyagokban levő királis szénatomok nem változnak és ezért a kiindulási anyagoktól függően izomertiszta (I) általános képletű vegyületet vagy izomerkeveréket kapunk. Sztereokémiailag egységes (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén célszerűen sztereokémiailag egységes (II) általános képletű vegyületet sztereokémiailag egységes (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. Királis foszforatomot nem tartalmazó (II) általános képletű vegyület és racém (III) általános képletű vegyület reagáltatása esetén az (I) általános képletű vegyület két enantiomerjéből álló keveréket kapunk. Az enantiomer keveréket kívánt esetben önmagában ismert módon szétválaszthatjuk, például királis szétválasztó anyagon végzett kromatográfiás szétválasztással, vagy valamely (I) általános képletű szabad karbonsav és megfelelő optikailag aktív bázis [például (-)-a-metil-benzil-amin] reakciója, majd a kapott sók frakcionált kristályosítása útján.

A (II) általános képletű kiindulási anyagokat önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő.

így például a (II) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületet (mely képletben R¹⁰² és R²⁰² jelentése valamely foszfonsavvédő csoport és Y jelentése a fent megadott) a (VII) képletű ciklopentánkarbonsavval reagáltatunk, majd kívánt esetben az R¹⁰² és/vagy R²⁰² védőcsoportot önmagában ismert módon ismét lehasítjuk. Kiindulási anyagként például Y helyén kis szénatomszámú alkánszulfonsav-maradékot (előnyösen trifluor-metán-szulfonil-oxi-csoport) tartalmazó (VI) általános képletű vegyületeket alkalmazhatunk.

A reakciót önmagában ismert módon, a nukleofil szubsztitúcióknál használatos körülmények között, inért szerves oldószerben végezhetjük el. A ciklopentánkarbonsavat a ciklopentánkarbonsav dianionjának képzésére alkalmas erős bázissal, majd a (VI) általános képletű foszfonsav-észter-származékkal reagáltatjuk. Oldószerként például nyílt láncú dialkil-éterek (például dietil-éterek), gyűrűs éterek (például tetrahidrofürán) alkalmazhatók. Erős bázisként például nemnukleofil szerves alkálifém-amidok (például lítium-diizopropil-amid, LDA) használhatók. Célszerűen járhatunk el oly módon, hogy a ciklopentánkarbonsavat tetrahidrofuránban két ekvivalens lítium-diizopropil-amiddal reagáltatjuk, majd a reakcióelegyet egy (VI) általános képletű vegyülettel hozzuk reakcióba. A reakcióhőmérséklet -70 °C és 0 °C közötti érték.

A (VI) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon állíthatjuk elő. így például oly módon járhatunk el, hogy valamely (VIII) általános képletű foszfonsav-diésztert (mely képletben R'⁰² és R²⁰² jelentése a fent megadott) valamely formaldehidforrással (például paraform-aldehid) reagáltatunk. A reakciót célszerűen oldószer nélkül és a reakcióelegyben oldható bázis jelenlétében hajthatjuk végre. Bázisként a (II) és (III) általános képletű vegyület reakciója kapcsán felsorolt nemnukleofil bázisokat alkalmazhatjuk. A reakciót célszerűen 50-130 °C-on végezhetjük el, előnyösen 80-120 °C-on dolgozhatunk. A kapott, Y helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyületet kívánt esetben önmagában ismert módon Y helyén lehasítható kilépőcsoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyületekké alakíthatjuk.

A (VIII) általános képletű vegyületek ismertek vagy ismert eljárásokkal állíthatók elő. így például a két különböző biolabilis csoporttal észterezett (VIII) általános képletű foszfonsav-észter-származékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy R¹⁰¹ és R²⁰¹ helyén azonos csoportot (például kis szénatomszámú alkilcsoport) tartalmazó (VIII) általános képletű vegyületből bázissal (például alkálifém-hidroxidok, mint például nátriumhidroxid) történő kezeléssel előbb a két észtercsoport közül csak az egyiket hasítjuk le és a kapott monoésztert vagy sóját valamely (Va) vagy (Vb) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. A reakcióelegyhez a reakció meggyorsítása céljából megfelelő katalizátort [például tetra-(kis szénatomszámú alkil)-ammónium-sók, mint például tetrabutil-ammónium-hidroxid] adhatunk. A reakció lejátszódásának meggyorsítása céljából a

HU 221 177 Β1 reakcióelegyhez alkálifém-halogenidet (például alkálifém-jodidok, mint például nátrium-jodid) adhatunk. A reakciót dipoláros aprotikus oldószerben hajthatjuk végre. Oldószerként például alkil-cianidokat (például acetonitril), kis szénatomszámú alifás étereket (például dietil-étert), tetrahidrofuránt, dioxánt, dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot vagy a fenti oldószerek elegyeit alkalmazhatjuk. A reakciót 0-80 °C-on végezhetjük el, előnyösen 5-40 °C-on dolgozhatunk.

A (III) általános képletű vegyületek a 0 733 642 számú európai közrebocsátási iratból ismertek és az ott leírt eljárásokkal állíthatók elő.

Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatilag alkalmas sóik érdekes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek a vegyületek különösen az endothelint átalakító enzimet (ECE) és a semleges endopeptidázt (NÉP) gátolják és ezért a szívelégtelenség kezelése szempontjából különösen kedvező hatásprofilt mutatnak.

A szívelégtelenségnél a szívbetegség által okozott csökkentett kibocsátóképessége reflektorikusan megnövekedett perifériás érellenállást eredményez. Ennek következtében a szívizomnak fokozott utóterheléssel szemben kell a vért szivattyúznia. Ez a szívet ördögi körben fokozott megerőltetésnek veti alá és a helyzet tovább rosszabbodik. A perifériás ellenállás növekedését többek között az endothelin nevű vazoaktív peptid közvetíti. Az endothelin a jelenleg ismert legerősebb testsaját érösszehúzó anyag és a „big-endothelin” előfokozatból az ECE enzim hatására keletkezik.

A szívelégtelenség betegségképénél a csökkent kardiális kibocsátóteljesítmény és a megnövekedett perifériás ellenállás következtében a vér a tüdőkörfolyamatba és magába a szívbe visszaáramlik. Ezáltal a pitvarok és kamrák tartományában a szívizom fali feszültsége megnő. Ilyen helyzetben a szív endokrin szervként működik és többek között a vérpályába az ANP nevű pepiidet (atriális nátriuretikus peptid) választja ki. Az ANP kifejezett értágító és nátriuretikus/diuretikus aktivitása által a perifériás ellenállást mérsékli és egyúttal a keringő vérmennyiségét csökkenti. Ennek következtében az elő- és utóterhelés kifejezetten csökken. Endogén kardioprotektív mechanizmus lép tehát fel. Ezen pozitív endogén mechanizmusnak azonban gátat szab, hogy az ANP a plazmában csak nagyon rövid felezési időt mutat. Ennek oka, hogy a hormont a NÉP nagyon gyorsan lebontja.

A találmányunk szerinti vegyületek az ECE-aktivitás gátlása révén az endothelin keletkezését megakadályozzák és ezáltal a perifériás ellenállás növekedése ellenében hatnak, ami a szívizom tehermentesítését eredményezi. A találmányunk szerinti vegyületek továbbá a NEP-aktivitás gátlása révén magasabb ANPszinthez vezetnek és az ANP hosszabb hatásidőtartamát eredményezik. Fentiek az ANP által közvetített endogén kardioprotektív hatásmechanizmus erősödéséhez vezetnek. A találmányunk szerinti vegyületek különösen az ANP által előidézett diuretikus/nátriuretikus aktivitások erősítése terén mutatnak nagyfokú hatékonyságot.

A NÉP nem csupán az ANP lebontásában, hanem az endothelin lebontásában is részt vesz. Ebből következik, hogy a „tiszta” NEP-gátlás az ANP-szint kívánt emelkedése mellett az endothelinszint kedvezőtlen növekedéséhez is vezet. Fentiek miatt az ECE- és NEPgátlásból álló vegyes hatásprofd különösen kedvezőnek minősül. E vegyes hatásprofd egyrészről megakadályozza a nátriuretikus/diuretikus hatású ANP lebomlását (NEP-blokád), másrészről egyidejűleg gátolja az endothelin keletkezését (ECE-gátlás). Ezáltal a tiszta NEP-inhibitorok negatív mellékhatása (endothelinszint emelkedése) nem jelentkezik.

1. A minimális toxikus dózis meghatározása

A teszthez 250 g testtömegű 5-6 hetes patkányokat alkalmazunk. 10-10 patkányból álló csoport állatainak 215 mg/kg iv. maximális dózisban adjuk be a tesztvegyületet (0,1 n vizes nátrium-hidroxid-oldatban oldva, pH 7,1). Az állatokon az adagolás után 5 órán keresztül a toxicitás klinikailag észlelhető tüneteit gondosan megfigyeljük. Az állatokat továbbá egy héten át naponta kétszer megfigyeljük. Egy hét eltelte után minden állatot teljesen elkülönítünk és az összes szervet mikroszkopikusan megvizsgáljuk. Az állatok elpusztulása vagy erősen toxikus tünetek fellépése esetén a patkányoknak egyre kisebb dózisokat adunk be egészen addig, amíg toxikus tünetek már nem lépnek fel. Az állatok pusztulását, vagy erősen toxikus tünetek fellépését okozó legkisebb dózist minimális toxikus dózisként meghatározzuk. A 2. példa szerinti vegyület 215 mg/kg iv. dózisban szignifikáns toxicitási tüneteket nem mutat.

2. Tesztvegyületek NEP-gátló hatásának in vitro vizsgálata

A találmány szerinti vegyületek neutrális endopeptidáz (NÉP) gátló hatásának meghatározására standard teszt segítségével vizsgáljuk a tesztvegyületnek a metionin-enkefalin (Met-enkefalin) NÉP enzimatikus aktivitás által bekövetkező hidrolitikus lebontására kifejtett in vitro gátló hatását. A tesztvegyületek gátló hatékonysága mértékeként az IC₅₀ értéket határozzuk meg. Az enzimgátló hatású tesztvegyület IC₅₀ értékének a tesztvegyület azon koncentrációját tekintjük, amely a NÉP enzimatikus aktivitásának 50%-át blokkolja.

A teszt leírása

A teszt elvégzéséhez a különböző inkubációs oldatok 100-100 μΐ-es mintáit készítjük el, amelyek 10 ng tisztított NEP-t (E.C. 3.4.24.11), különböző mennyiségű tesztvegyületet, 20 μΜ szubsztrátumot (Met-enkefalin) és 50 mM triszpuffert (trisz-hidroxi-metil-aminometánhidroklorid, pH 7,4) tartalmaznak.

Minden tesztvegyületből 6 különböző inkubációs oldatot állítunk elő, 3 különböző tesztvegyület-koncentrációban, kettős meghatározásként.

Minden teszthez két kontroll inkubációs oldattal történő kezelést is végzünk: az egyiknél tesztvegyületet nem tartalmazó enzimkontrollt alkalmazunk, míg a másik meghatározásnál enzim és tesztvegyület nélkül szubsztrátumkontrollt hajtunk végre.

Az inkubációs oldatokat 30 percen át 37 °C-on rázatott vízfürdőben inkubáljuk. Az enzimreakciót 15 perc

HU 221 177 Β1 múlva a szubsztrátum (Met-enkefalin) hozzáadásával beindítjuk és az inkubációs idő végén 5 percen át 95 °C-on történő melegítéssel leállítjuk. Ezután a leállított inkubációs oldatot 3 percen át 1200xg mellett centrifugáljuk és a felülúszóban a reagálatlan szubsztrátum és az enzimatikus reakcióban képződő hidrolízistermék koncentrációját meghatározzuk. E célból a felülúszó mintáit nagynyomású folyadékkromatográfiával (HPLC) hidrofobizált kovasavgélen szétválasztjuk és az enzimatikus reakció termékeit, valamint az átalakulatlan szubsztrátumot 205 nm hullámhossz mellett fotometriásan meghatározzuk. A HPLC-szétválasztáshoz fordított fázisú szétválasztóanyagot (Nucleosin® C 18, 5 μ) tartalmazó szétválasztóoszlopot (4,6x125 mm) alkalmazunk. Az oldószer átfolyási sebessége 1,0 ml/perc, az oszlopot 40 °Cra melegítjük. Az „A” fúttatóelegy 5 mM foszforsav (pH 2,5) és a „B” futtatóelegy acetonitril +1% 5 mM foszforsav (pH 2,5).

A hidrolízistermékek és az átalakulatlan szubsztrátum különböző mintákban mért koncentrációiból a tesztvegyületek IC₅₀ értékeit önmagában ismert módon kiszámítjuk. A 2. példa szerinti vegyület IC₅₀ értéke a NEP-gátlás meghatározására szolgáló fenti tesztnél

1,7 nM, ami azt jelenti, hogy ez a vegyület erősen potens NEP-inhibitor.

3. Tesztvegyületek diurézisre/nátriurézisre kifejtett hatásának in vivő meghatározása, térfogattal terhelt patkányokon

Az in vivő aktivitást térfogatterhelésű patkányokon vizsgáljuk. A teszt során izotóniás nátrium-klorid-oldat infúzióval magas kardiális töltésnyomást okozunk, amelynek következményeként ANP-felszabadulás és ezáltal diurézis/nátriurézis következik be.

A teszt leírása

A tesztet 200-400 g testtömegű hím Wistar-patkányokon végezzük el. Neurolept-analgéziában (Fentanyl: Hypnorm®, gyártó cég: Janssen) a jobb véna femoralisba egy katétert kötünk be a háttérinfüzió és izotóniás nátrium-klorid-oldattal történő térfogatterhelés céljából. A hasüregfelnyitás után a hólyagba egy második katétert helyezünk és a húgycsöveket elkötjük, miáltal a vizelettérfogat, nátriurézis és káliurézis mérése lehetővé válik.

A hasüreget ismét lezárjuk és az állatoknak a 2 órás teljes vizsgálati idő alatt tartós infúzióval nátrium-klorid-oldatot (0,5 ml/100 g testtömeg) adunk be. Harmincperces kiegyenlítődési időszak után a tesztvegyület beadása előtt egy előfázisban 10 perces időtartamon át háromszor vizeletmintákat gyűjtünk össze. Ezeket az előértékeket (,,predrug”-értékek) meghatározzuk annak ellenőrzése céljából, hogy a kísérleti állatoknál folyamatos vizeletfolyás lejátszódott.

Ezután a tesztvegyületeket tartalmazó oldatokat 10-10 patkányból álló csoportok állatainak intravénásán (bóluszinjekció a véna femoralisba) vagy orálisan (nyelőszonda segítségével) beadjuk. Mindkét adagolási mód esetében a kontrollcsoport állatai hatóanyagot nem tartalmazó placebooldatot kapnak. A tesztvegyület iv. adagolása után 5 perccel, illetve orális beadása után 120 perccel a patkányokat nagy térfogatú iv. adagolt nátrium-klorid-oldattal terheljük (2 ml/100 g testtömeg 2 perc alatt) és a vizeletet 60 perces időszakban összegyűjtjük. A fenti időszakban összegyűjtött vizeletmennyiséget meghatározzuk és a benne levő nátriumés káliumtartalmat mérjük. A vizeletmennyiségekből a térfogatterhelés alatt az előértékekkel szemben mért kiválasztásnövekedést leolvassuk.

Az 1. táblázatban a térfogatterhelés alatt a tesztvegyület által előidézett vizeletkiválasztás-növekedést a térfogatterhelés alatt placebo hozzáadása után mért vizeletkiválasztás százalékában adjuk meg. Ugyancsak megadjuk a térfogatterhelés alatt a tesztvegyület hozzáadása után kiválasztott nátrium és kálium mennyiségének a térfogatterhelés alatt placebo hozzáadása után kiválasztott nátrium- és káliummennyiséghez viszonyított százalékos értékét. A tesztvegyületeket az előállítási példa sorszámával jellemezzük.

1. táblázat

Tesztvegyület, példa sorszáma	Adagolás módja, dózis μοΐ/kg	Vizeletkiválasztás növekedése térfogatterhelés alatt a tesztvegyület beadása után, a placebo beadása után térfogatterhelés alatt mért vizeletkiválasztás %-ában	Na- és K-kiválasztás növekedése térfogatterhelés alatt, a tesztvegyület beadása után, a térfogatterhelés alatt a placebo beadása után mért Na- és K-kiválasztás %-ában
Na	K
	6,0 iv.	117	147	116
	20,0 iv.	149	246	182
13	30,0 po.	168	128	87
22	30,0 po.	127	161	106

4. A tesztvegyületek in vivő ECE-gátló hatásának vizsgálata, patkányon

A tesztvegyületek endothelinátalakító enzimre (ECE) kifejtett gátló hatásának igazolása céljából stan- 60 dard in vivő tesztben vizsgáljuk a tesztvegyületeknek az ECE enzimaktivitás által bekövetkező Big-endothelin (BIG-ET)—>endothelin (ET) hidrolitikus lebontásra gyakorolt gátló hatását. Az ET testsaját erős érösszehú7

HU 221 177 Β1 zódást előidéző anyag. Az ET-szint emelkedése vérnyomás-növekedéshez vezet. A BIG-ET infúzió hatására a vérnyomás olyan mértékben emelkedik, ahogyan a BIG-ET ECE által katalizált ET-vé történő hasadása bekövetkezik. A tesztvegyületek ECE gátló hatásának mértékeként a BIG-ET infúzió által előidézett vérnyomás-növekedés gátlását határozzuk meg.

A teszt leírása

A tesztet 220-280 g testtömegű hím CD® patkányokon (szállító cég: Charles River Wiga) végezzük el. Ketamin/xilazin narkózisban az állatok bal juguláris vénájába a tesztvegyület beadagolása céljából egy katétert, míg bal artéria coratisba a vérnyomás mérése céljából egy második katétert kötünk be. Az állatoknak 30 perces regenerálódási idő után a tesztvegyületoldatot intravénásán (iv.) vagy intraduodenálisan (id.) beadjuk. A tesztvegyület beadása után az állatok 0,5 nmol/kg iv. dózisban BIG-ET-et kapnak. A tesztvegyület és a BIG-ET beadása között eltelt idő iv. adagolás esetén 5 perc, a 18. és 22. példa szerinti tesztvegyület id. beadagolása esetén 15 perc, és a 8. és 20. példa szerinti tesztvegyület id. beadagolása esetén 30 perc. Az első 30 perc folyamán a szisztolés és diasztolés vérnyomást ötpercenként regisztráljuk. A kezeletlen állatokon 0,5 nmol/kg BIG-ET infúziója reprodukálhatóan körülbelül 30 percen át tartó drasztikus vérnyomás-növekedést eredményez. A vérnyomás-növekedés maximumát körülbelül 5 perc után éri el.

A 2. táblázatban a BIG-ET beadása után elért maximális vérnyomás-növekedést a találmány szerinti vegyületek különböző dózisaival kezelt állatokon és a placebooldattal kezelt kontrollállatokon adjuk meg.

2. táblázat

T esztvegyülct példa sorszáma	Adagolás módja dózis	Vémyomás-növckcdcs BIG-ET beadása után, Hgmm-ben
szisztolés vérnyomás	diasztolcs vérnyomás
Kontroll	iv.	65	32
2	1 mg/kg iv.	38	23
2	3 mg/kg iv.	27	14
2	10 mg/kg iv.	-1	0,4
Kontroll	id.	61	40
8	30 gmol/kg id.	25	26
18	30 gmol/kg id.	19	17
20	30 gmol/kg id.	50	37
22	30 μιηοΙ/kg id.	36	21

A fenti teszteredmények igazolják, hogy az (I) általános képletű vegyületek ECE-hez és NEP-hez magas affinitást mutatnak és dózistól függő módon az ECEaktivitás gátlása által az ET keletkezését és az ET által előidézett perifériás érellenállás-növekedést és vérnyomás-emelkedést csökkentik. A teszteredmények azt is mutatják, hogy a találmány szerinti vegyületek az ANP-t lebontó enzim (NÉP) gátlása által a vérben az ANP-szint növekedését elősegítik és ennek következtében az ANP által kiváltott diuretikus/nátriuretikus hatásokat fokozzák, anélkül, hogy jelentősebb káliumveszteséget okoznának.

Az (I) általános képletű vegyületek fenti tulajdonságaik révén nagyobb emlősök - beleértve az embert gyógyszereként szívelégtelenség kezelése és diurézis/nátriurézis elősegítésére alkalmazhatók, különösen szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat és biolabilis észtereiket a gyógyászatban célszerűen orálisan adagolható gyógyászati készítmények formájában alkalmazhatjuk. A hatóanyag dózisa az adott eset körülményeitől függ és természetesen a kezelendő állapot jellegétől, a hatóanyag aktivitásától és az adagolás módjától függően változik. Nagyobb emlősök kezelése esetén - különösen a humángyógyászatban - általában 1-200 mg hatóanyag-tartalmú adagolási egységeket alkalmazhatunk.

A találmányunk szerinti gyógyászati készítmények hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag alkalmas sóját vagy biolabilis észterét és szokásos inért gyógyászati hordozóanyagokat tartalmaznak. A gyógyászati készítmények a szokásos galenikus formákban - például tabletták, kapszulák, kúpok vagy oldatok - állíthatók elő. A galenikus készítményeket szilárd vagy folyékony hordozóanyagok felhasználásával önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. Hordozóanyagként például tejcukor, keményítő vagy talkum vagy folyékony paraffinok alkalmazhatók. A találmányunk szerinti gyógyászati készítmények szokásos gyógyászati segédanyagokat (például szétesést elősegítő anyagok, oldásközvetitők vagy tartósítószerek) is tartalmazhatnak.

Találmányunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk.

Az új vegyületek szerkezetét spektroszkópiai vizsgálatokkal - különösen az IR-spektrum elemzésével és adott esetben az optikai forgatási értékek mérésével igazoljuk.

A példákban szereplő „vákuumban bepároljuk” kifejezés vízsugárszivattyúval előidézett körülbelül 100 Pa nyomás mellett és körülbelül 50 °C hőmérsékletű vízfürdőn végrehajtott műveletre vonatkozik.

A „magas vákuumban szárítjuk” kifejezés olajszivattyúval előidézett körülbelül 6 Pa nyomáson végrehajtott szárítást jelöl.

1. példa (3 S) - 3-(1 -Dibenzil-foszfono-metil-ciklopentán-1 karbonil-amino)-2,3,4,5 -tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észter

A) 100 ml dibenzil-foszfitot, 12,5 n paraformaldehidet és 6,2 ml trietil-amint keverés közben összekeve8

HU 221 177 Β1 rünk. Az elegyet lassan 55 °C-ra melegítve a hőmérséklet 120 °C-ra emelkedik. Az átlátszó oldatot 90 °C-ra hűlni hagyjuk és 30 percen át ezen a hőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, 1 kg kovasavgélen nagyobb nyomáson kromatografáljuk; futtatószer: 1:4 arányú nhexán/etil-acetát elegy. A frakciókat bepároljuk és a maradékot vákuumban 60 °C-on 12 órán át szárítjuk. 96,1 g tiszta olajos dibenzil-hidroxi-metil-foszfonátot kapunk, amelyet további tisztítás nélkül alakítunk tovább.

B) 17,8 g dibenzil-hidroxi-metil-foszfonátot 120 ml vízmentes diklór-metánban oldunk. Az oldatot -50 °Cra hűtjük, majd a nedvesség kizárása mellett egymás után 7,3 g 2,6-lutidint és 10,6 ml trifluor-metán-szulfonsavanhidridet csepegtetünk hozzá. A reakcióelegyet egy órán át -50 °C-on, majd egy órán keresztül 0 °C-on keverjük. Az elegyet feldolgozás céljából jéghideg vízbe öntjük és a szerves fázist előbb híg jéghideg sósavval, majd jéghideg vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A kapott nyersterméket 200 g kovasavgélen kromatografáljuk; futtatószerként 3:2 arányú n-hexán/etil-acetát elegyet alkalmazunk. A terméket tartalmazó frakciókat bepároljuk és szárítjuk. 17,0 g olajos dibenzil-foszfono-metil-trifluormetil-szulfonátot kapunk.

C) 16,5 ml diizopropil-amint nitrogénatmoszférában a nedvesség kizárása mellett 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk és -70 °C-ra hűtjük. Az elegyhez 65,5 ml 1,6 mólos n-hexános n-butil-lítium-oldatot csepegtetünk. Az elegyet 30 percen át 0 °C-on keverjük, -20 °C-ra hűtjük és ezen a hőmérsékleten 5,3 ml ciklopentánkarbonsav 20 ml tetrahidrofuránnal képezett oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet 30 percen -20 °C-on, majd 2 órán keresztül 0 °C-on keverjük, végül -60 °C-ra hűtjük. Az elegyhez 2,0 g, a B) bekezdés szerint kapott termék és 20 ml tetrahidrofurán oldatát csepegtetjük. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet egy órán át -30 °C-on, majd egy órán keresztül -20 °C-on keverjük. A reakcióelegyet jéghideg vizes kálium-hidrogén-szulfát-oldatba öntjük és metil-tercier butil-éterrel (MTBE) extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, telített konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A kapott nyersterméket 300 g kovasavgélen kromatografáljuk és 5-10% folyamatosan növekvő metanol gradiens szerint tiszta metil-tercier butil-éter/metanol elegyekkel eluáljuk. A kapott terméket további tisztítás céljából 200 g kovasavgélen kromatografáljuk. 6,7 g tiszta 1-dibenzilfoszfono-metil-l-ciklopentán-karbonsavat kapunk, olvadáspont: 89-92 °C.

D) 24,5 g Racém 3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxoΙΗ-1-benzazepin-l-ecetsav-tercier butil-észter és 54 ml etanol 65 °C-ra melegített oldatához 12,65 g L-(+)-borkősav 54 ml, 65 °C-ra melegített etanollal képezett oldatát adjuk. A reakcióelegyet egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 1,72 ml benzaldehid és 1,3 ml etanol oldatát csepegtetjük hozzá. A kapott szuszpenziót 14 órán át 80 °C-on visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük. A kiváló kristályos csapadékot szűrjük, 80 ml etanolban felvesszük és további 8 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a kristályokat szűrjük és vákuumban 50 °C-on szárítjuk. 23,6 g borkősavas sót kapunk, olvadáspont: 195-196 °C, [α]ο = -152,0° (c=0,5 metanol).

E) A bázis felszabadítása céljából 23,6 g borkősavas sót 250 ml víz és 108 ml diklór-metán elegyében keverés közben 0 °C-ra hűtünk és a pH-t vizes ammónium-hidroxid-oldattal 9,6-ra állítjuk be. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes réteget 30 ml diklór-metánnal extraháljuk és a szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot metil-tercier butil-éterből kristályosítjuk és vákuumban szárítjuk. 12,2 g (3S)-3amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-benzazepin-l-ecetsav-tercier butil-észtert kapunk, olvadáspont: 113-115 °C, [a]²D°=-276,2° (c=0,5 metanol).

F) 3,6 g az előzőek szerint előállított enantiomer-tiszta tercier butil-észter, 2,8 g p-toluolszulfonsav és 6,9 ml benzil-alkohol 60 ml toluollal képezett elegyét 3 órán át vízelválasztón melegítjük és a toluolt vákuumban eltávolítjuk. A maradékot metil-tercier butil-éterrel keverjük, az oldószert dekantálással eltávolítjuk, a maradékot diklór-metánban felvesszük és jéghideg híg vizes nátrium-karbonát-oldattal kirázzuk. A vizes fázist diklór-metánnal extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot metil-tercier butil-éterből kristályosítjuk és szárítjuk. 3,2 g (3S)-3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 H-benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észtert kapunk, olvadáspont: 113-115 °C, [a]$=-236,8° (c=0,5, metanol).

G) 5,8 g, a C) bekezdés szerint előállított savat 148 ml vízmentes diklór-metánban felveszünk. A kapott oldathoz jéghűtés közben egymás után 4,8 g, az előző bekezdés szerint előállított terméket, 3,7 ml N-metil-morfolint, 1,84 g N 1-hidroxi-benzotriazolt és

5,8 g N-(3-dimetil-amino-propil)-N’-etil-karbodiimid-hidrokloridot adunk. A reakcióelegyet a nedvesség kizárása mellett szobahőmérsékleten egy órán át keverjük, majd feldolgozás céljából diklórmetánnal hígítjuk és egymás után vízzel, vizes kálium-hidrogén-szulfát-oldattal, vízzel, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és ismét vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. 10,5 g nyersterméket kapunk, amelyet 200 g kovasavgélen kromatografálunk, futtatószerként 3:7 arányú n-hexán/etilacetát elegyet alkalmazva. A terméket tartalmazó frakciókat bepároljuk és vákuumban szárítjuk. Szilárd hab alakjában 6,5 g cím szerinti vegyületet kapunk.

HU 221 177 Β1

IR: 3400, 3310, 2940, 1740, 1650 cm-' (film); [a]²„“=-104,6° (c=0,754, metanol).

2. példa (3S)-3-(l-Foszfono-metil-ciklopentán-l-karbonilamino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-l-benzazepin-1 -ecetsav

A) 1,9 g, az 1G) példa szerint előállított (3S)-3-(l-dibenzil-foszfono-metil-ciklopentán-l-karbonil-amino)2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-l-benzazepin-l-ecetsav-benzil-észtert 100 ml etanolban oldunk. Az oldathoz 1,2 g 5%-os palládium-aktív szén katalizátort adunk és 3 órán át 5,5 · 10^{3 * 5} Pa bar hidrogénnyomáson hidrogénezzük. A katalizátort leszűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot szárítjuk. 0,9 g habszerű cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3400,1720,1630 cm ' (KBr);

[a]²d° - -140,8° (c=0,5, metanol).

B) 701 mg, a fentiek szerint előállított szabad savat és 238 g nátrium-karbonátot 60 ml vízben oldunk és az oldatot vákuumban bepároljuk. A maradékot kevés metil-tercier butil-éterben felvesszük és vákuumban ismét bepároljuk. A kapott szilárd habot izopropanolból kristályosítjuk, a kristályokat az oldószertől elválasztjuk és magas vákuumban 60 °Con 2 napon át szárítjuk. A cím szerinti vegyület nátriumsóját kapjuk, kitermelés 700 mg.

Olvadáspont: >270 °C; [«]$=-159,7° (c=0,149, metanol).

3. példa (3S)-3-(l-Benzil-etil-foszfono-metil-ciklopentánl-karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-l-benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észter

A) 8,0 g nátrium-hidroxid, 30 ml víz és 30 ml etanol oldatát jéghűtés közben 27,6 g dietil-foszfithoz csepegtetjük. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A vizes maradékot metil-tercier butil-éterrel négyszer extraháljuk. A vizes fázist vákuumban bepároljuk. Fehér por alakjában 25,0 g nátrium-etil-hidrogén-foszfitot kapunk, amelyet további tisztítás nélkül alakítunk tovább.

B) 33,9 g tetrabutil-ammónium-hidrogén-szulfát és 20 ml víz oldatához jéghűtés közben 4,0 g nátriumhidroxid 22 ml vízzel képezett oldatát csepegtetjük, miközben a hőmérsékletet 25 °C alatt tartjuk. Ezután szobahőmérsékleten 12,5 g, az előző bekezdés szerint előállított termék és 15 ml víz oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet 15 percen át keverjük, a kiváló nátrium-szulfátot leszűrjük és a szűrletet 4 χ 50 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot 40 °C-on vákuumban egy órán át szárítjuk, 120 ml vízmentes acetonitrilben oldjuk, majd 7,07 ml benzil-bromiddal és 0,4 g nátrium-jodiddal elegyítjük. A reakcióelegyet 12 órán át 50 °C-on keverjük, az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot nhexánban felvesszük. A szilárd maradékot leszűrjük, n-hexán és metil-tercier butil-éter elegyével utánmossuk és szárítjuk. A kapott oldatot vákuumban bepároljuk. A maradékot 200 g kovasavgélen kromatografáljuk, futtatószerként 2:3 arányú nhexán/etil-acetát elegyet alkalmazunk. Olaj alakjában 6,7 g benzil-etil-foszfitot kapunk,

IR: 2420, 1255, 970 cm ' (film).

C) 18,0 g, az előző bekezdés szerint előállított terméket, 2,5 g paraformaldehidet és 1,2 ml trietil-amint az 1A) példában ismertetett módon reagáltatunk. A nyersterméket 200 g kovasavgélen kromatografáljuk (futtatószer etil-acetát). Olaj alakjában 15,5 g benzil-etil-hidroxi-metil-foszfonátot kapunk.

IR: 3300, 1230, 1030 cm-' (film).

D) 12,0 g, az előző bekezdés szerint előállított terméket, 6,2 g 2,6-lutidint és 9,0 ml trifluor-metán-szulfonsavanhidridet az 1B) példában leírt módon reagáltatunk. A nyerstermék 200 g kovasavgélen végzett kromatografálása (futtatószer: 2:3 arányú nhexán/etil-acetát elegy) után 16,3 g olajos benziletil-foszfono-metil-trifluor-metil-szulfonátot kapunk.

IR: 1410, 1245, 1210,1010 cm-' (film).

E) 16,08 ml diizopropil-aminból, 63,8 ml 1,6 mólos nhexános n-butil-lítium-oldatból és 5,3 ml ciklopentánkarbonsavból az IC) példában leírt módon a ciklopentánkarbonsav dianionját állítjuk elő, amelyet az ott leírt módon 16,0 g, a D) bekezdés szerint előállított termékkel reagáltatunk. A nyersterméket 300 g kovasavgélen kromatografáljuk (futtatószer: kezdetben 1:1 arányú n-hexán/etil-acetát elegy, amelyet fokozatosan tiszta etil-acetátra cserélünk le). 7,1 g tiszta olajos l-(benzil-etil-foszfono-metil)-1 -ciklopentán-karbonsavat kapunk.

IR: 2950, 1720,1210,1175, 1010 cm ' (film).

F) 3,1 g, az előző bekezdés szerint előállított savat,

3,2 g (3S)-3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-lbenzazepin-l-ecetsav-benzil-észtert [az 1F) példa szerint állítjuk elő], 3,3 ml N-metil-morfolint, 1,35 g hidroxi-benzotriazolt és 3,8 g N-(3-dimetilaminopropil)-N ’ -etil-karbo-diimid-hidrokloridot az 1G) példában leírt módon reagáltatunk. A nyersterméket 200 g kovasavgélen kromatografáljuk, futtatószerként etil-acetátot alkalmazva. Sűrűn folyó olaj alakjában 2,3 g cím szerinti vegyületet kapunk. IR: 3410, 2940, 1735, 1660, 1230, 1020 cm(KBr);

[α]$=-121,6° (c=0,495, metanol).

4. példa (3S)-3-(l-Benzil-etil-foszfono-metil-ciklopentánl-karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-1 -ecetsa v-etil-észter

A) 5,0 g (3S)-3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lHbenzazepin-l-ecetsav-tercier butil-észter [az 1E) példa szerint állítjuk elő] és 3,75 g p-toluolszulfonsav 80 ml toluollal képezett elegyét vízelválasztón

2,5 órán át főzzük. A reakcióelegy hez részletekben összesen 200 ml etanolt adunk és a képződő reakció10

HU 221 177 Β1 elegyet 3,5 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az elegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot diklór-metánban felvesszük. Ezután jéghideg nátrium-karbonát-oldattal kirázzuk, a szerves fázist vízzel semlegesre mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot szárítjuk. 3,6 g (3S)-3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-ecetsav-etil-észtert kapunk. Olvadáspont: 106,5 °C-108 °C;

IR: 3350, 3300, 2930, 1735, 1660, cm-' (film);

[α]ο = -288,4° (c=0,5, metanol).

B) 3,1 g, a 3E) példa szerint előállított l-(benzil-etilfoszfono-metil)-l-ciklopentán-karbonsavat 2,6 g, az előző bekezdés szerint előállított termékkel,

3,3 ml N-metil-morfolinnal, 1,35 g hidroxi-benzotriazollal és 3,8 g N-(3-dimetil-amino-propil)-N’etil-karbo-diimid-hidrokloriddal az 1G) példában leírt módon reagáltatunk. A nyersterméket 200 g kovasavgélen kromatografáljuk, futtatószerként kezdetben 1:1 arányú n-hexán/etil-acetát elegyet alkalmazunk, majd az elegy összetételét folyamatosan 3:7 arányig változtatjuk. Olaj alakjában 3,7 g cím szerinti vegyületet kapunk.

ÍR: 3410, 2950, 1735, 1660, cm-' (film); [a]$=-113,6° (c=0,639, metanol).

5. példa (3 S)-3-( 1 -Etil-foszfono-metil-ciklopentán-1 -karbonilamino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-benzazepin-1 -ecetsav-eti 1-észter

3,2 g (3S)-3-(l-benziletil-foszfono-metil-ciklopentán-l-karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lHbenzazepin-l-ecetsav-etil-észtert (a 4. példa szerint állítjuk elő) 1,2 g 5%-os palládium-aktív szén katalizátor jelenlétében 2,2-10⁵ Pa hidrogénnyomáson a 2. példában leírt módon hidrogénezünk. A reakcióelegy feldolgozása után gyantás hab alakjában 2,4 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3400, 2950, 1740,1650, cm-' (KBr);

[a]²D°=-162,0° (c=0,324, metanol).

6. példa (3S)-3-[l-(Pivaloil-oxi-metil-etil-foszfono-metil)ciklopentán-l-karbonil-amino]-2,3,4,5-tetrahidro-2oxo-lH-benzazepin-l-ecetsav-etil-észter

0,6 g, az 5. példa szerint előállított (3S)-3-(l-etílfoszfono-metil-ciklopentán-1 -karbonil-amino]-2,3,4,5tetrahidro-2-oxo-1 H-benzazepin-1 -ecetsav-etil-észtert 20 ml dimetil-formamidban oldunk, majd 1,86 ml trietil-aminnal, 0,88 ml pivaloil-oxi-metil-kloriddal és 0,1 g dimetil-amino-piridinnel elegyítjük. A reakcióelegyet egy éjjelen át keverjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot diklór-metánban felvesszük. A szerves fázist vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kapott nyersterméket 50 g kovasavgélen végzett kromatografálással tisztítjuk; futtatószerként kezdetben 3:7 arányú nhexán/etil-acetát elegyet alkalmazunk, majd az elegy észtertartalmát fokozatosan 100%-ra növeljük. Olaj alakjában 188 mg cím szerinti vegyületet kapunk,

IR: 1740,1650, cm-' (CH₂C1₂);

[a]²D°=-124,l° (c=0,228, metanol).

7. példa (3S)-3-[l-(5-Indanil-etil-foszfono-metil)-ciklopentánl-karbonil-amino]-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-benzazepin- 1-ecetsav-etil-észter

480 mg (3S)-3-(l-etil-foszfono-metil-ciklopentán-1 -karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1Hbenzazepin-1-ecetsav-etil-észtert (az 5. példa szerint állítjuk elő) 10 ml vízmentes diklór-metánban oldunk és 0,28 ml trietil-aminnal elegyítjük. A kapott oldatot -50 °C-ra hűtjük, majd 0,09 ml oxalil-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet -50 °C-on 200 mg 5indanollal elegyítjük, 0 °C-ra hagyjuk felmelegedni és 5 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A szerves fázist vízzel mossuk, elválasztjuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot 80 g kovasavgélen kromatografáljuk, futtatószerként kezdetben 1:1 arányú n-hexán/etil-acetát elegyet alkalmazunk, majd az oldószerek arányát folyamatosan 1:4-re változtatjuk. Magas vákuumban végzett szárítás után sűrűn folyó gyanta alakjában 220 mg cím szerinti vegyületet kapunk,

IR: 1740, 1655, cm-' (CH₂C1₂);

[«]²D°=-135,1° (c = 0,205, metanol).

8. példa (3 S)-3-[ 1 -Benzil-etil-foszfono-metil-ciklopentán-1 karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo- 1H-1 -benzazepin-1 -ecetsav-tercier-butil-észter

5,0 g, a 3E) példa szerint előállított l-(benzil-etilfoszfono-metil)-l-ciklopentán-karbonsavat, 5,15 g (3 S)-3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-l-ecetsav-tercier-butil-észterrel [előállítás lásd 1E) példa], 4,1 ml N-morfolinnal, 2,0 g hidroxi-benzotriazollal és 6,3 g N-(3-dimetil-amino-propil)-N’-etil-karbodiimid-hidrokloriddal az 1G) példában leírt módon reagáltatunk. A kapott nyers terméket 200 g kovasavgélen kromatografáljuk, futtatószerként mindenben 1:1 arányú n-hexán/etil-acetát elegyet, majd tiszta észtert alkalmazunk. Habgyanta alakjában 2,6 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3410, 3350, 1735, 1655 cm ' (CH₂C1₂);

[a]²D»=-118,1° (c=0,609, metanol).

9. példa (3 S)-3 -(1 -Etil-foszfono-metil-ciklopentán-1 -karbonilamino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 H-benzazepin-1 ecetsav-benzil-észter

A) 3,5 g, a 3E) példa szerint előállított l-(benzil-etilfoszfono-metil)-l-ciklopentán-karbonsavat 150 ml etanolban oldunk és 1,0 g 5%-os palládium-szén katalizátor jelenlétében 2,1-10⁵ Pa hidrogénnyomáson 4 órán át hidrogénezünk. A katalizátort kétszer leszűrjük, a szűrleteket vákuumban bepároljuk és magas vákuumban szárítjuk. Olaj alakjában 2,60 g 1 -etil-foszfono-metil-1 -ciklopentánkarbonsavat kapunk, amelyet a következő lépésnél további tisztítás nélkül használunk fel.

HU 221 177 Β1

Β) 2,6 g, az előző bekezdés szerint előállított terméket a nedvesség kizárása mellett 100 ml vízmentes diklórmetánban oldunk. Az oldathoz 3,5 g karbonildiimidazolt és 3,56 g (3S)-3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2oxo- 1H-1 -benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észtert [az 1F) példa szerint állítjuk elő] adunk. A reakcióelegyet egy éjjelen át keveijük, majd telített vizes kálium-hidrogén-szulfát-oldatba öntjük. A szerves fázist vízzel semlegesre mossuk és nátrium-szulfát felett szárítjuk. A kapott nyersterméket 150 g kovasavgélen kromatografáljuk, futtatószerként kezdetben etil-acetátot alkalmazunk, majd fokozatosan emelkedő diklór-metán-tartalmú etil-acetát/diklór-metán elegyeket használunk. A végső futtatószerelegy aránya 1:1. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat vákuumban szárítjuk. Szilárd hab alakjában 1,4 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3410,1740,1645 cm-» (KBr);

[a]²D°=-130,7° (c=0,339, metanol).

10. példa (3 S )-3 -(1 -Dietil-foszfono-metil-1 ciklopentán-karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo1 H-benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észter

A) 69,05 g dietil-foszfítot 14,5 g paraformaldehiddel és 6,96 g trietil-aminnal az 1A) példában leírt módon reagáltatunk. 66,02 g dietil-hidroxi-metil-foszfonátot kapunk, amelyet magas vákuumban végzett szárítás után további tisztítás nélkül alakítunk tovább.

B) 21,02 g, az előző példa szerint előállított foszfonátot 15,0 g 2,6-lutidinnel és 21,8 ml trifluor-metánszulfonsavanhidriddel az 1B) példában leírt módon reagáltatunk. 32,5 g olajos dietil-foszfono-metil-trifluor-metil-szulfonátot kapunk.

C) 30,0 g, az előző bekezdés szerint kapott trifluor-metil-szulfonátot 133 ml 1,6 mólos n-hexános n-butillítium-oldattal és 10,8 ml ciklopentán-karbonsavval az IC) példában leírt módon reagáltatunk. 11,1 g dietil-foszfono-metil-1 -ciklopentán-karbonsavat kapunk.

IR: 2970, 1730,1240, 1030 cm ' (film);

D) 5,74 g, az előző bekezdés szerint kapott karbonsavszármazékot és 7,0 g, az 1F) példa szerint előállított (3S)-3-amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-lbenzazepin-1-ecetsav-benzil-észtert az 1G) példában leírt módon reagáltatunk. A kapott nyersterméket kovasavgélen végzett kromatografálással tisztítjuk; futtatószerként etil-acetátot alkalmazunk. 7,95 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3400,1745,1650 cm ' (film);

[α]ο = -130,3° (c=0,538, metanol).

11. példa (3 S)-3 -(1 -Dietil-foszfono-metil-ciklopentán-1 karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin- 1 -ecetsav

5,3 g (3S)-3-(l-dietil-foszfono-metil-ciklopentán-l-karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo1H-1-benzazepin-1-ecetsav-benzil-észtert (a 10. példa szerint állítjuk elő) 250 ml etanolban oldunk és 1,5 g 5%-os palládium-aktív szén katalizátor jelenlétében a

2. példában leírt módon hidrogénezünk. 4,3 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3390, 1730, 1650 cm-' (KBr);

[a]²D°=-156,6° (c=0,514, metanol).

12. példa (3 S)-3-( 1 -Dietil-foszfono-metilciklopentán-l-karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2oxo-1 Η-1 -benzazepin-1 -ecetsav-etil-észter

2,34 g, a 11. példa szerint előállított (3S)-3-(l-dietil-foszfono-metil-ciklopentán-l-karbonilamino)2,3,4,5 -tetrahidro- 2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-1 -ecetsavat a nedvesség kizárása mellett diklór-metánban oldunk, majd 1,6 ml N-metil-morfolinnal, 0,63 g 1-hidroxi-benzotriazollal, 2,0 g N-(3-dimetil-amino-propil)-N’-etilkarbodiimid-hidrokloriddal és 0,6 ml etanollal elegyítjük. A reakcióelegyet 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd egymás után vízzel, kálium-hidrogén-szulfát-oldattal, vízzel, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és ismét vízzel mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kapott terméket 200 g kovasavgélen kromatografáljuk; futtatószerként kezdetben etil-acetátot, majd 5% metanolt tartalmazó etil-acetát-metanol elegyet alkalmazunk. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk. 1,6 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3410, 1740, 1650, 1200,1030 cm ' (film); [a]²t?=-126,l° (c=0,584, metanol)

13. példa (3 S)-3-( 1 -F oszfono-metil-ciklopentán-1 karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-l-benzazepin-1 -ecetsav-etil-észter

1,3 g, a 12. példa szerint előállított (3S)-3-(l-dietilfoszfono-metil-ciklopentán-l-karbonilamino)-2,3,4,5tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-1 -ecetsav-etil-észtert nitrogénatmoszférában 13 ml vízmentes diklór-metánban oldunk. Az oldathoz jéghűtés közben 0,5 ml brómtrimetil-szilánt és 0,4 ml trietil-amint adunk. A reakcióelegyet egy éjjelen át keverjük, az oldószer fölöslegét vákuumban eltávolítjuk és a maradékot vizes acetonban 15 percen át keverjük. Az oldószer eltávolítása után nyert maradékot kevés diklór-metánt tartalmazó metiltercier butil-éterben felvesszük és 0,53 g (S)-(-)-a-metil-benzil-aminnal elegyítjük. A kiváló szilárd anyagot etanolból egyszer átkristályosítjuk. A cím szerinti vegyület 210-213 °C-on olvadó a-metil-benzil-ammónium sóját kapjuk.

IR: 2940,1750, 1650, 1200, 1045 cm ' (KBr);

[a]²D°=-141,0° (c=0,2, metanol).

14. példa (3 S)-3-( 1 -Foszfono-metil-ciklopentánkarbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-l-benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észter

3,8 g, a 10. példa szerint előállított (3S)-3-(l-dietilfoszfono-metil-l-ciklopentán-karbonil-amino)-2,3,4,5-tet12

HU 221 177 Β1 rahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észtert 10 ml diklór-metánban oldunk, az oldatot jéghűtés közben 10,3 ml trifluor-ecetsawal elegyítjük és 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradékot toluolban többször felvesszük és minden esetben újra bepároljuk. A kapott nyersterméket diklór-metánban oldjuk, vízzel háromszor mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Magas vákuumban végzett szárítás után olaj alakjában 3,0 g cím szerinti vegyületet kapunk,

IR: 3400,2950,1745,1640, cm-' (KBr);

[a]o = -146,5° (c=0,2, metanol).

75. példa (3S)-3-(l-Diizopropil-foszfono-metil-ciklopentánl-karbonilamino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-l-benzazepin-1 -ecetsav-benzil-észter

A) 50,0 g diizopropil-foszfitot, 8,5 g paraformaldehidet és 4,0 ml trietil-amint az 1A) példában leírt módon reagáltatunk. A nyersterméket kovasavgélen kromatografáljuk; futtatószerként 1:4 arányú nhexán/etil-acetát elegyet alkalmazunk. Olaj alakjában 37,5 g diizopropil-metil-foszfonátot kapunk, amelyet további tisztítás nélkül alakítunk tovább.

B) 19,6 g, az előző bekezdés szerint előállított vegyületet 17,4 ml trifluor-metán-szulfonsavanhidriddel és 11,96 g 2,6-lutidinnel az 1B) példában leírt módon reagáltatunk. A nyersterméket kovasavgélen kromatografáljuk és füttatószerként 3:7 arányú n-hexán/etilacetát elegyet alkalmazunk. Olaj alakjában 27,4 g diizopropil-foszfono-metil-trifluor-metil-szulfonátot kapunk.

IR: 2980,1410,1205,1000 cnr> (film).

C) 27,4 g, az előző bekezdés szerint kapott vegyületet

10,5 ml ciklopentán-karbonsavval és 120 ml, 1,6 mólos n-hexános n-butil-lítium-oldattal az IC) példában leírt módon reagáltatunk. A nyersterméket kovasavgélen kromatografáljuk; futtatószerként kezdetben 3:7 arányú n-hexán/etil-acetát elegyet alkalmazunk, majd a futtatószer észtertartalmát fokozatosan 100%-ig emeljük. 10,6 g diizopropil-foszfonometil-l-ciklopentán-karbonsavat kapunk, olvadáspont: 53-57°C.

D) 2,05 g, az előző bekezdés szerint előállított vegyületet és 2,24 g, az 1F) példa szerint előállított (3S)-3amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 -benzazepin-l-ecetsav-benzil-észtert az 1G) példában leírt módon reagáltatunk. Olaj alakjában 3,5 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3410, 1735, 1650, 1240, 1180 cm-' (film); [a]²D»=-127,5° (c=0,287, metanol).

16. példa (3S)-3-(l-Benzil-izopropil-foszfono-metil-ciklopentán-l-karbonil-amino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo1 Η-1 -benzazepin-1 -ecetsav-etil-észter

A) 92,0 ml diizopropil-foszfitot és 22,2 g nátrium-hidroxidot a 3A) példában leírt módon reagáltatunk. 88,0 g nátrium-izopropil-hidrogén-foszfitot kapunk, amelyet további tisztítás nélkül alakítunk tovább.

B) 88,0 g, az előző bekezdés szerint előállított vegyületet és 34 ml benzil-bromidot a 3B) példában ismertetett eljárással analóg módon reagáltatunk. Olaj alakjában 46,3 g benzil-izopropil-foszfitot kapunk, amelyet további tisztítás nélkül alakítunk tovább.

C) 46,3 g, az előző bekezdés szerint előállított vegyületet 6,1 g paraformaldehiddel és 2,87 ml trietil-aminnal az 1A) példában leírt módon reagáltatunk. Olaj alakjában 24,0 g benzil-izopropil-hidroxi-metilfoszfonátot kapunk.

IR: 3300, 1230, 995 cm-' (film).

D) 24,0 g, az előző bekezdés szerint előállított vegyületet 18,01 ml trifluor-metán-szulfonsavanhidriddel és 13,57 ml 2,6-lutidinnel az 1B) példában leírt módon reagáltatunk. Olaj alakjában 32,5 g benzilizopropil-foszfono-metil-trifluor-metil-szulfonátot kapunk.

IR: 2980,1410, 1245, 1000 cm-' (film).

E) 32,5 g, az előző bekezdés szerint előállított vegyületet 9,65 ml ciklopentán-karbonsavval és 13,4 ml 1,6 mólos n-hexános n-butil-lítium-oldattal az IC) példában leírt módon reagáltatunk. A nyersterméket kovasavgélen kromatografáljuk; futtatószerként kezdetben 1:1 arányú n-hexán/etil-acetát elegyet, majd tiszta észtert, végül 5 térfogat% izopropanolt tartalmazó etil-acetát/izopropanol elegyet alkalmazunk. 7,0 g 1-benzil-izopropil-foszfono-metil-ciklopentán-karbonsavat kapunk, amelyet további tisztítás nélkül alakítunk tovább.

F) 1,25 g, az előző bekezdés szerint előállított vegyületet és 1,06 g, a 4A) példa szerint előállított (3S)-3amino-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-benzazepin-l-ecetsav-etil-észtert az 1G) példában leírt módon reagáltatunk. 0,68 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 2400, 1735, 1655, 1200, 985 cm ' (film); [α][?=-123,0° (c=0,l, metanol).

17. példa (3 S)-3-(1 -Etil-foszfono-metil-ciklopentán-1 -karbonilamino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-benzazepin-1 -ecetsav-tercier-butil-észter

2,2 g, a 8. példa szerint előállított (3S)-3-(l-benzil-etil-foszfono-metil-ciklopentán-1 -karbonilamino)2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-lH-benzazepin-l-ecetsav-tercier-butil-észtert 1,0 g 5%-os palládium-aktív szén katalizátor jelenlétében 2,5 · 10⁵ Pa hidrogénnyomáson a 2. példában leírt módon hidrogénezünk. 1,7 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 3400,1735, 1650, cm-' (film);

[α]ο = -158,2° (c=0,515, metanol).

18. példa (3 S)-3-[ 1 -(Pivaloil-oxi-metil-etil-foszfono-metilciklopentán-l-karbonil-amino]-2,3,4,5-tetrahidro-2oxo-1 H-benzazepin-l-ecetsav-tercier butil-észter

0,6 g (3S)-3-(l-etil-foszfono-metil-ciklopentán- l-karbonilamino)-2,3,4,5-tetrahidro-2-oxo-1 Η-1 13

HU 221 177 Β1 benzazepin-1-ecetsav-tercier-butil-észtert (a 17. példa szerint állítjuk elő) 1,73 ml trietil-aminnal, 0,86 ml pivaloil-oxi-metil-kloriddal és 0,1 g dimetil-amino-piridinnel a 6. példában leírt módon reagáltatunk. Kovasavgélen végzett kromatografálás után (futtatószerként etil-acetátot alkalmazunk) sűrű gyanta alakjában 392 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

IR: 1740, 1650, cm-· (CH₂C1₂);

[a]²o = -122,9° (c=0,257, metanol).

A 20. példához (3 S)-3-(1 -Foszfono-metil-ciklopentán-1 -karbonilamino)-2,3,4,5 -tetrahidro-2 -oxo-1 H-benzazepin-l-ecetsav-tercier-butilészter: só formák A) 961 mg fenti cím szerinti szabad foszfonsavat

212 mg nátrium-karbonáttal és 20 ml vízzel elegyítünk. A kapott elegyet szűrjük és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot etanolból kristályosítjuk és a kristályokat 60 °C-on vákuumban napon át szárítjuk. A cím szerinti vegyület nátriumsóját kapjuk, kitermelés 750 mg. Olvadáspont: 270 °C, [^a]²D = -141,5° (c=0,25, metanol).

B) 961 mg cím szerinti szabad foszfonsavat 20 ml metil-tercier butil-éterben oldunk és 0,42 ml tercier-butil-aminnal elegyítünk. A kapott oldatot vákuumban bepároljuk és a maradékot metil-tercier butil-éter és n-hexán elegyében felvesszük. A fenti oldószer10 elegyben képződő kristályokat szűrjük és vákuumban 60 °C-on szárítjuk. A cím szerinti vegyület ammóniumsóját kapjuk, kitermelés 950 mg. Olvadáspont: 215 °C-220 °C, [a]²[?=-149,8° (c=0,26, metanol).

19-34. példa

A 3. táblázatban feltüntetett (I) általános képletű vegyületeket az előző példákban ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő.

3. táblázat

Pclda sorszáma	R>	R2	R3	ÍR [cm4]	Mi?
19.	Bn	Bn	lBu	3420, 2954, 1742, 1668, 991 (KBr)	-121,3°
20.	H	H	*Bu	3400, 2970, 1740, 1660, 990 (CH2C12)	-166,5°
21.	POM	POM	*Bu	3360, 2970, 1750, 1660, 1155, 1095 (film)
22.	Et	H	H	3380, 1730, 1640, 1040, 980 (KBr)	-156,6°
23.	Ind	Et	Bn	3400, 1740, 1660 (film)	-117,5°
24.	Ind	Et	H	3400,1735, 1650 (KBr)	-139,4°
25.	POM	POM	Bn	3400, 1745, 1655 (CH2C12)	-92,2°
26.	POM	POM	H	3400, 1745, 1650 (KBr)	-122,6°
27.	Ind	Ind	Bn		-92,8°
28.	Ind	Ind	H	3400, 1735, 1650 (KBr)	-104,2°
29.	'Pr	'Pr	H	3400, 1730, 1650, 1180 (KBr)	-150,6°
30.	'Pr	H	Et	3380, 1740, 1650, 1200, 995 (KBr)	-147,0°
31.	,Pr	H	H	3400, 2955, 1740, 1650 (film)	-152,8°
32.	‘Pr	Ind	Bn	3410, 2945, 1745, 1655 (CH2C12)	-122,0°
33.	ipr	Bn	Bn	3410, 2950, 1740,1655 (film)	-119,3°
34.	Et	Et	•Bu	3322, 2974, 1715, 1661, 1159 (film)	-135°

A táblázatban alkalmazott rövidítések jelentése a következő: Et=etil; *Bu=tercier butil; POM=pivaloil-oxi-metil; lnd=5-indanil; Bn=benzil; 'Pr=izopropil.

HU 221 177 Β1

35. példa (3S)-3-[l-(Pivaloil-oxi-metil-etil-foszfono-metil)ciklopentán-l-karbonil-amino]-2,3,4,5-tetrahidro-2oxo-1 H-benzazepin- 1-ecetsav-tercier-butil-észtert tartalmazó kapszulák

Alábbi összetételű kapszulákat készítünk : Komponens Mennyiség, mg/kapszula (3 S)-3 - [ 1 -(Pi valoil-oxi-metil-etilfoszfono-metil)-ciklopentán-1 karbonil-amino]-2,3,4,5-tetrahidro2-oxo-1 H-benzazepin-1 -ecetsavtercier-butil-észter 20 mg

Kukoricakeményítő 60 mg

Tejcukor 301 mg

Etil-acetát q.s.

A hatóanyagot, kukoricakeményítőt és tejcukrot etil-acetát segítségével homogén pasztaszerű keverékké dolgozzuk el. A kapott pasztát aprítjuk, a keletkező granulátumot megfelelő tálcára visszük és az oldószer eltávolítása céljából 45 °C-on szárítjuk. A szárított granulátumot aprítóberendezésben megőröljük, és keverőberendezésben az alábbi segédanyagokkal összekeverjük.

Talkum 5 mg

Magnézium-sztearát 5 mg

Kukoricakeményitő 9 mg

A kapott keveréket 400 mg-os O nagyságú kapszulákba töltjük.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. (I) általános képletű vegyületek mely képletben

   R¹ jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport;

   R² jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport; és

   R³ jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis karbonsav-észtert képező csoport és az (I) általános képletű savak gyógyászatilag alkalmas sói.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben

   R³ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport.
3. 3. Gyógyászati készítmény, amely hatóanyagként gyógyászatilag hatásos mennyiségben valamely, az 1. igénypont szerinti vegyületet és szokásos gyógyászati segédanyagokat és/vagy hordozóanyagokat tartalmaz.
4. 4. Eljárás (I) általános képletű vegyületek mely képletben

   R^{* 1} jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport;

   R² jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport; és

   R³ jelentése hidrogénatom vagy valamely biolabilis karbonsav-észtert képező csoport és az (I) általános képletű savak gyógyászatilag alkalmas sóinak előállítására, azzal jellemezve, hogy

   a) a (IV) általános képletű vegyületek előállítása esetén (mely képletben R¹⁰¹ és R²⁰¹ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy valamely foszfonsavvédő csoport és R³⁰² jelentése valamely karbonsavvédő csoport), valamely (II) általános képletű vegyületet (mely képletben R¹⁰¹ és R²⁰¹ jelentése a fent megadott) valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képletben R³⁰² jelentése a fent megadott), és amennyiben R¹⁰¹ és/vagy R²⁰¹ hidrogénatomot jelent, a szabad foszfonsavfunkció(ka)t kívánt esetben valamely (Va) és/vagy (Vb) általános képletű vegyülettel végzett észterezéssel (mely képletekben R¹¹⁰ és R²¹⁰ jelentése valamely biolabilis foszfonsav-észtert képező csoport és Y jelentése hidroxilcsoport vagy lehasítható kilépőcsoport) egy biolabilis foszfonsav-észter-csoporttá alakítunk; és

   b) ha a (IV) általános képletű vegyületben az R¹⁰¹, R2°i és/vagy R³⁰² helyén levő védőcsoport nem valamely kívánt biolabilis észtert képező csoport, úgy ezeket a csoportokat egyidejűleg vagy külön-külön tetszés szerinti sorrendben lehasítjuk;

   és kívánt esetben a felszabaduló savfünkciókat biolabilis észtercsoportokká alakítjuk oly módon, hogy a szabad foszfonsavfunkciókat valamely (Va) vagy (Vb) általános képletű vegyülettel észterezzük és/vagy a szabad karbonsavfunkciót valamely (Ve) általános képletű vegyülettel észterezzük (mely képletben R³¹⁰ jelentése valamely biolabilis karbonsav-észtert képező csoport és Y jelentése a fent megadott);

   és kívánt esetben egy (I) általános képletű savat gyógyászatilag alkalmas sóvá alakítunk vagy egy (I) általános képletű vegyület sóját a szabad vegyületté alakítjuk.