HU215996B - Rugalmas tömítőeszköz és eljárás munkadarab környezettől való szigetelésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rűgalmas tömítőeszköz és eljárás műnkadarabkörnyezettől való szigetelésére. A javasőlt tömítőeszköz első ésmásődik műnkadarab között flűid közeg bevitelével váltőztathattérfőgatú üreggel van kiképezve, lényege, hőgy az üreget határőlóegyik falában (4) vagy falai (4) között belső nyőmást beállító közegbevitelére alkalmas elem, különösen fúvóka befőgadására szőlgálnyílással van ellátva, ahől a nyíláshőz az elem eltávőlítása űtántömör lezárást biztősító részegység van rendelve. A találmányvőnatkőzik a javasőlt rűgalmas tömítőeszköz felhasználásával végrehajttt szigetelési eljárásra is, amelynek lényege, hőgy a tömítőeszközt azelső és másődik műnkadarab között elrendezve a két műnkadarab közöttirést teljes mértékben kitöltő nyőmás alá helyezik. ŕ

Description

A találmány tárgya rugalmas tömítőeszköz és eljárás munkadarab környezettől való szigetelésére. A javasolt tömítőeszköz első és második munkadarab között fluid közeg bevitelével változtatható térfogatú üreggel van kiképezve, míg az eljárás végrehajtása során első munkadarabot környezetétől elszigetelünk úgy, hogy a második munkadarab belső terében helyezzük el.

A találmány olyan rugalmas tömítőeszközt és eljárást javasol, amely kijelölt munkadarab (tárgy) környezettől való szigetelésére szolgál. Szigetelendő munkadarab lehet például kábel vagy csővezeték, különösen vezetéken belül elhelyezett csőszerű elem vagy kábelcsatlakozás. A szigetelés megvalósításának célja a víz, gáz vagy más károsnak, illetve szennyezőnek tekintett közeg behatolásának megakadályozása a vezetékbe, valamint abban kiképzett nyílásba, illetve kábelcsatlakozás védelme környezeti hatások ellen. A találmányt a továbbiakban mindenekelőtt csővezetéken belül elrendezett objektum tömítő szigetelése kapcsán ismertetjük, ahol a szigetelést ismert módon mindeddig általában átvezetésekkel biztosították, de a találmány használható tömítésre minden olyan longitudinális irányban megnyúlt munkadarab (tárgy) esetében, amelyet viszonylag nagy felületen kell védeni. Ilyenek például a kábelcsatlakozások, a csővezetékek elosztási pontjai vagy a szigetelőhüvelyek.

A tömítések alkalmazására alapvetően akkor szokott sor kerülni, amikor két alkatrész egymáshoz illesztése és rögzítése ragasztóval, tehát viszonylag vékony rétegű kapcsolattal nem valósítható meg. Ez a helyzet áll fenn például akkor, ha a tömítendő objektum alakja vagy mérete a befogadó objektum belső felületéhez pontosan nem illeszthető, illetve az eltérés egy adott mértéket túllép. így például egy befogadó csővezeték általában néhány mm-től néhány cm-ig terjedő mértékben eltér a befogadó kábel vagy hasonló tárgy külső felületétől, egy másik lehetőség szerint ovális vagy körtől eltérő keresztmetszetű kábelt kell kör alakú csővezetékben elrendezni, vagy a kábelcsatlakozást befogadó ház méretei nagyobbak, mint az összekapcsolandó kábelek és a rájuk kerülő anyag méretei. Ha például két vagy több kábelt tartalmazó elágazást kell tömíteni, az általában konkáv kombinált keresztmetszetüket konvex alakúvá kell tenni, hogy az merev burkolatban vagy más házban, esetleg félhéjakban vagy méreteit változtató (hőre zsugorodó anyagból készült) hüvelyben tömören megfogható legyen.

A tömítést az eddigi gyakorlat szerint általában képlékenyen alakítható tömítőeszközzel, például O alakú gyűrűvel, tömítőanyagból álló masszával vagy hőre olvadó térkitöltő jellegű ragasztóval hozták létre. Az ismert tömítőeszközök az esetek többségében kielégítő eredményességgel működnek, de számos esetben problémák keletkeznek. így például a képlékeny tömítőmassza rugalmassági modulusa kicsi, ha nagy térfogatot kell velük kitölteni, alakváltozásuk különösen hosszabb időtartam figyelembevételekor jelentős mértékű lehet. Ha például hőre lágyuló ragasztót használunk, és annak belső zónájába nem megfelelő mennyiségű hőenergiát juttatunk, olyan utak alakulhatnak ki, amelyek a tömítettséget megszüntetik. Ennek későbbi javítása szinte lehetetlen, hiszen csővezeték belsejébe hőenergiát bejuttatni nagyon nehéz.

Akkor is nehézségekkel kell számolni, ha a csővezeték és a kábel egymást nehezen tűrő anyagokból készül. A kábelek kialakításához gyakran használnak polietilént vagy ólmot, míg a csővezetékek készülhetnek poli(vinil-klorid)-ból vagy acélból vagy cementből, amelyek könnyen szennyeződnek, adott esetben törékenyek lehetnek és tisztításuk sok gondot jelent.

A GB-B1 594,937 lajstromszámú szabadalmi leírás szerint csővezetékben levő tárgyak tömítésére jól használható olyan üreges test, amelynek belső és/vagy külső felületén egymástól térközzel elválasztott gallérok vannak, és a gallérok mindegyike a felületből kiindulóan, azt körbevevően helyezkedik el, a gallér legalább egy része a felülettől távolabbi részénél deformálható anyagból áll, és ez a deformálható anyag megemelt hőmérséklet hatására meglágyul. A gallérok felületének legalább egy részén vagy legalábbis egy gallérnál a felület mentén tömítőanyagot rendeznek el.

Az EP-C 0,179,657 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan tömítőeszközt mutat be, amelyet különösen csővezetékben elrendezett négy kábelből álló kábelköteg tömítésénél hasznosítanak. Ez a tömítőeszköz rugót tartalmaz, amely működtetés során radiálisán kitágítja a tömítőeszköz anyagát úgy, hogy ezzel a csővezetéken belül tömítőzóna alakuljon ki. A kábeleket magukat a csővezetékként kiképzett tömítőeszköz kiömléseinek hővel történő zsugorításával tömítik. A rugót azután hozzák működésbe, hogy a kábelt befogadó csőszakaszt hevítik. A hevítés segítségével az anyagot lágyítják és ragasztókomponenst aktiválnak.

Az EP-C 0,152,696 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan elrendezést ismertet, amellyel nyílás, például csővezeték belső és benne elhelyezett kábel külső felülete közötti rés tömíthető. A tömítőelrendezés olyan rugalmas anyagú burkolatot fogad be, amely önmagára visszahajtható és a nyílásba helyezhető, benne lyuk van kiképezve, és a lyukon át a burkolat belső terébe kitáguló vagy tágítható töltőanyag adagolható. A töltőanyag, például megkeményíthető hab megfelelő tartályban a burkolaton belül kitágul, míg a tartály a burkolattal van kapcsolatban, és a kapcsolat továbbítási utat biztosít a burkolaton belül kitáguló anyag részére. A burkolat külső felületén, vagy a külső felület legalább egy részén ragasztó- vagy tömítőanyag van elrendezve.

A belül üreges burkolatok tömítés céljára való felhasználása szintén számos szabadalmi leírásból ismeretes. így az EP-C 0,100,228 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amellyel megnyúlt alakú objektum és az objektum felületét részben vagy teljes egészében körbevevő felület között tömítés hozható létre. Az eljárás értelmében a tömítendő tárgy és a felület között rugalmas anyagú, az üreges tér kitöltésére alkalmas kompozíciót tartalmazó burkolatot helyeznek el, ahol a burkolatot kitöltő kompozíció összetétele adott feltételek között kisebb viszkozitással jellemzett állapotból nagyobb viszkozitásból jellemzett állapotba való áttérést tesz lehetővé. Ezután a burkolat felületét legalább részben

HU 215 996 Β deformáló hatásnak vetik alá, ezzel a kitöltő kompozíciót arra kényszerítik, hogy az a tömítendő tárgyhoz és a körbevevő felülethez szoruljon, és ezt követően az anyagot a megfelelő módon a kisebb viszkozitású állapotból a nagyobb viszkozitású állapotba viszik át.

Egy másik eljárás az EP-C 0,210,807 lajstromszámú szabadalmi leírásból ismerhető meg, amely szerint kettős falú tömítőeszközt használnak, mégpedig mindenkor kettőt és ezeket a kettős falú tömítőeszközöket a tömítendő objektum felülete mentén egymást fedően rendezik el, ezzel csőszerű tömítőszerkezetet hoznak létre, ahol a két fal közötti teret súrlódást csökkentő folyadékkal (előnyösen magas forráspontú és kis gőznyomású folyadékkal) vagy ehhez hasonló tulajdonságú szilárd anyaggal töltik ki. A kettős falú tömítőeszköz a tömítendő tárgy körül elforoghat, a két fal közötti nyíróhatás révén környezeti hatások elleni vagy villamos szigetelés biztosítható.

A GB-B 2,006,899 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan tömítőeszközt mutat be, amely képlékenyen alakítható műanyag lemezből kialakított és részben folyadékkal kitöltött tartályt tartalmaz, ahol a tömítőeszközt védő cső belső felülete és belső cső körüli szigetelőréteg között rendezik el. A tömítőeszköz toroid alakú, benne a védett belső cső axiális és radiális irányban egyaránt elmozdulhat, miközben a tömítőeszköz védőhatása érvényesül.

Az US-A 3,038,732 lajstromszámú szabadalmi leírásból feltölthető tömítő átvezető szigetelő ismerhető meg, amely csővezetékek burkolatának tömítésére szolgál. A javasolt tömítőeszköz belül üreges, rugalmas anyagú testet képez, amelynek falai feltöltés hatására a burkolat belső felületéhez szorulnak és a védett csővezeték külső felületét borítják. A tömítőeszköz a feltöltést lehetővé tevő fluid közeg bevezetésére szolgáló elemmel van ellátva, benne egymástól elválasztva több, viszonylag merev anyagból készült távtartó elem helyezkedik el, amelyek transzverzális irányban a védett csővezetéket központi helyzetben megtartják. Ezek a távtartó elemek nyílásokkal vannak kiképezve, amelyek révén a tömítőeszköz belső terének velük kijelölt részei egymással közlekedni tudnak.

Az US-A 2,816,575 lajstromszámú szabadalmi leírásból feltölthető gyűrűs tömítőeszközök felhasználásával működő, csővezeték fektetésére szolgáló eszköz ismerhető meg.

Az US-A 3,339,011 lajstromszámú szabadalmi leírás pneumatikus szerkezetben tömített házat mutat be, amely kábelcsatlakozást fogad be. A ház longitudinális irányban felvágott tömíthető hengeres alakú testként van kiképezve, benne és longitudinális irányú végeinek közelében záróelemek vannak elhelyezve, amelyek egymástól térközzel elválasztva helyezkednek el, és bennük két, nagyjából kör alakú hengeres rész van kiképezve, külső és belső szélei egymással egy vonalba rendezett kivágásokkal vannak kialakítva. A külső és belső szélek le vannak kerekítve. Az egymással egy vonalban kialakított bevágásokon át a kábelek elhelyezhetők, majd a hengeres házba a záróelemek párjai között feltölthető tömítőeszközt juttatnak be, amelyek nyílásai a záróelemek nyílásaival vannak egy vonalban, a feltölthető tömítőeszközök pedig feltöltésük után a záróelemek nyílásain átvezetett kábelekhez szorulnak, ahol a javaslat lényege az, hogy a záróelemek a tömítőeszköztől eltávolíthatóák, azok megtartására vannak kiképezve, továbbá a kör alakú korongos részek egymáshoz képest elforgathatóan vannak elrendezve, egymáshoz csatlakoznak, és bennük a kivágások nyílásokat képeznek, míg a kör alakú hengeres részek tengely körül elforgatva a vezetékeket megfogó módon nyithatók ki.

Csővezetéknél szükséges csatlakozási pontban a felhasznált karmantyús csőkötés illeszkedőfelületei közötti beépítésre szánt tömítőeszköz ismerhető meg a GB-B 1,077,314 lajstromszámú szabadalmi leírásból.

Üreges fallal kialakított hüvelyt mutat be a GB-B 1,421,960 lajstromszámú szabadalmi leírás, ahol a fal üregeibe csővezeték hőszigetelésére szolgáló folyadék injektálható.

A GB-B 2,028,601 lajstromszámú szabadalmi leírás szerint olyan feltölthető lezáróelem készíthető, amely tömítőanyaggal van kitöltve, és ez alkalmas kábelek tömítésére.

Az US-A 907,136 lajstromszámú szabadalmi leírás szerint csővezetékek csatlakozási pontjainak biztosítására olyan burkolat készíthető, amely több rétegben felvitt textilanyagot és ezt összefogó ragasztót tartalmaz.

A GB-A 2,151,723 lajstromszámú szabadalmi leírás olyan rugalmas szerkezetű tömítőeszközt mutat, amely két alkatrész közötti rés tömítésére alkalmas, és rugalmas anyagból készül.

Az előbb említett szabadalmi leírások mindegyike megfelelő megoldást ad egy-egy tömítéssel kapcsolatos probléma megoldására, de néhány gond mindig megmarad. így például a keményíthető vagy más módon megszilárdítható anyagok felhasználása a tömített munkadarab szilárd megfogását teszi lehetővé, de egyúttal megnehezíti a későbbi hozzáférést, míg ha a tömítést túlnyomásos gáztér létrehozásával biztosítjuk, problémát jelent, hogy a gáz diffúzió útján viszonylag könnyen eltávozik, illetve a gázt befogadó teret kívülről nagyon gondosan le kell zárni, hogy a záró falban nyílások ne maradjanak vissza. Számos esetben költséges, a felhasználás során gondot okozó, a károsodás nagyobb veszélyének kitett, adott esetben rozsdásodó fémszelepeket használnak, amelyek a tömítendő termék felületéből kiállva a környezeti hatásoknak erőteljesen ki vannak téve.

Megállapítható, hogy az ismert tömítőeszközök szerkezetének további javítása szükséges, erre igény van. Ezért találmányunk célja a fentiekben vázolt hiányosságok közül a lehető legtöbb megszüntetése.

Felismerésünk szerint a tömítőeszközt egyszerű szerkezetben, levegővel feltölthető testként kell létrehozni, amelyet a tömítendő tárgy és az azt körbevevő felület, tehát például kábel külső felülete és csővezeték belső felülete között rendezünk el.

Meglepő módon a kísérletek szerint az adódott, hogy célszerű kialakítás esetén a megfelelően nagy nyomás igen hosszú ideig fenntartható. A vizsgálatok bizonysága szerint a nyomás legalább 5 éven keresztül számottevő csökkenést nem mutat, vagyis a szokásos szigetelési élettartamot figyelembe véve nincs szükség

HU 215 996 Β arra, hogy a tömítőeszköz feltöltése után a szelep a helyén maradjon.

Mindezeknek megfelelően a találmány olyan tömítőeszközt javasol, amely lényegében nem megnyújtható anyagból álló fallal feltölthető szerkezetben van kiképezve, és amely feltöltése után első és második munkadarab közötti tér kitöltését teszi lehetővé, továbbá a találmány értelmében egyik falában vagy falai között belső nyomást beállító közeg bevitelére alkalmas elem, különösen füvóka befogadására szolgáló nyílással van ellátva, ahol a nyíláshoz az elem eltávolítása, általában és célszerűen egyszerű kihúzása után tömör lezárást önműködően biztosító részegység van rendelve.

A találmány szerinti tömítőeszköz célszerűen alakítható úgy ki, hogy az elem, különösen füvóka a termék részét képezi oly módon, hogy a nyílásba van helyezve. A tömítőeszköz gyártása előkészíthető úgy is, hogy az elem, adott esetben füvóka a többi részegységgel egyidejűleg legyen kialakítható.

A találmány szerinti elveket követő belül üres tömítőeszközt intenzív mechanikai és termikus vizsgálatoknak, illetve nyomáspróbának vetettük alá, és ezek során kedvező tapasztalatokat szereztünk. Egy végrehajtott vizsgálatban a tömítőeszköz belső terében 50 kPa túlnyomást hoztunk létre, és 15 percen keresztül ellenőriztük falainak szilárdságát, majd 280 kPa nyomáson tartós terhelésnek vetettük alá. A tömítőeszköz belső terét héliummal fújtuk fel, és bonyolult felépítésű érzékelővel figyeltük környezetét, hogy a hélium esetleges jelenlétét érzékeljük. A javasolt önlezáró tömítést létre lehetett hozni olyan felépítéssel, hogy a környezetben a lezárt nyíláson keresztül a hélium kiáramlása által eredményezett szint ugyanakkora volt, mint a tömítőeszköz környezetében megfigyelhető háttérszint, amit a nyílást körbevevő és távolabbi falakon diffúzió révén áthatoló gáz eredményezett. A fal megfelelő kialakításával, erre a továbbiakban még visszatérünk, olyan szerkezet hozható létre, amelynél a hélium megjelenése a környezetben nem észlelhető. A tömítőeszköz anyagainak és felépítésének gondos megválasztásával olyan szerkezetet tudtunk kialakítani, amely a felhasználás céljainak megfelelő jellemzőket mutatott. Meglepő módon azonban a felépítéstől függetlenül kitűnt, hogy a tömítőeszköz falában kialakított nyílás vagy átlapoló kapcsolat esetén a falak között létrehozott nyílás automatikusan úgy tömíthető, hogy nincs szükség a bonyolult szelepszerkezetek alkalmazására, és az ezekkel járó kedvezőtlen hatások elkerülhetők. A tapasztalat szerint a feltölthető tömítőeszközöket mindeddig nem használták olyan szerkezeteknél, ahol, mint például a kábeliparban, illetve a kábeleket hasznosító területeken, a nehezen hozzáférhető helyeken többéves szigetelési élettartamokra van szükség.

A találmány szerinti tömítőeszköz szerkezete a felhasználás módjának és körülményeinek figyelembevételével alakítható ki. Ennek során előnyös, ha a következő változatokat vesszük figyelembe, akár külön-külön, akár együtt.

Az első megvalósítási változatnál a találmány szerinti tömítőeszközben a tömör lezárást biztosító részegység belső fedőlappal van kiképezve. A fedőlap a nyílást zárja, illetve a falak között helyezkedik el, és célszerűen olyan elrendezésű, hogy a belső nyomás hatására biztosítja a tömör lezárást. A fedőlap célszerűen rugalmas polimer anyagból készül, amelyet a falhoz úgy illesztünk, hogy a füvóka, illetve hasonló továbbítóelem behelyezésekor az a faltól elválasztódik, míg a füvóka a fedőlap és a fal között az utóbbi síkjához közeli, általában attól legfeljebb 45° szög alatt eltérő síkban halad. A fedőlap és a fal között, például a fedőlap bevonataként tömítő anyag helyezhető el, például zselé vagy masztix. A fedőlapot célszerűen két, egymástól kis, például 5...20 mm szélességű zónával elválasztott egyenes vonal mentén kapcsoljuk, például hegesztjük a falhoz, és elrendezésével lehetővé tesszük, hogy a továbbítóelem, különösen füvóka a fal és a fedőlap között a két összekapcsolódást vagy hegesztési vonallal alkotott csatorna tengelye mentén hatolhasson be a belső térbe.

A találmány szerinti tömítőeszköz kialakításának egy igen célszerű lehetősége tehát az, amikor a fedőlap és a fal között tömítő anyag van elrendezve.

Ugyancsak célszerű a találmány szerinti tömítőeszköznek az a megvalósítási módja, amelynél a fedőlap a falhoz erősített rugalmas anyagú polimerből készült lemezként van kiképezve, ahol az elem, különösen füvóka a fal síkjában van a fal és a fedőlap között átvezetve.

A találmány szerinti tömítőeszköz egy másik célszerű kialakításánál az a lényeges, hogy a nyílás átlapolt kötést alkotó egymást átfedő falak között van kiképezve, az átlapolt kötésben létrehozott nyílás belülről kifelé alakban csökkenő keresztmetszeti területtel van kialakítva, és a nyílás térfogatán belül tömítőanyag van a falak között uralkodó belső nyomás hatására a nyílást lezáró módon elrendezve. Az átlapolt kötés kialakítható például úgy, hogy a tömítőeszközt megfelelő anyag lemezének összetekerésével készítjük el. Az átlapolt kötés szélességét átfogó nyílást célszerűen úgy alakítjuk ki, hogy az a külső felület felé haladva egyre csökkenő keresztmetszetű legyen. Ezért a nyílás lehet tölcsér alakú vagy lapos kúpszerű képződmény. A tölcsér vagy kúp alakú nyíláson belül megfelelő tömítőanyagot, masztixot vagy zselét rendezünk el, mégpedig úgy, hogy a tömítőanyagot a belső nyomás a nyílás lezárására késztesse. A nyílás méretei, továbbá a tömítőanyag fizikai jellemzői és mennyisége úgy választható meg, hogy a nyílásból az ott levő anyag semmilyen feltételek között sem távozik egy megadott szintet túlhaladó mértékben. A nyílás ilyen kialakítása mellett is célszerű lehet a már említett fedőlap alkalmazása.

A találmány szerinti tömítőeszköznek ennél a kialakításánál is célszerű, ha a tömítő anyag zselét és/vagy masztixot és/vagy elasztomer anyagú habot tartalmaz. A masztix azért javasolható, mert a tömítőeszköz falaihoz jól tapad. Ennek megfelelően a tömítettség akkor is megmarad, amikor a fedőlapot a falhoz szorító belső nyomás lecsökken vagy esetleg megszűnik. A masztixok esetében azonban nagy, általában 100%-os maradandó összenyomással kell számolni, és ha ez problémát okoz, javasolható a masztix zselével való kiegészítése vagy felváltása, így például, ha a felfüváshoz használt elem eltávolításakor a masztixban csatorna marad, a zselé olyan kiegészítő

HU 215 996 Β réteget képezhet a masztix és a fal között, amely az utóbbi hatását kiegészíti, felületi területe az utóbbinál kisebb. A zselét például polimer anyag olajos nyújtásával lehet előállítani. A polimer anyag térhálósított lehet. A tapasztalat szerint célszerű, ha a zselé keménysége szobahőmérsékleten a Stevens-Volland cég ellenőrző készülékével mérve legalább 45 g, de általában legalább 50 g és különösen 60 g-nál nagyobb. Ugyancsak javasolható, ha a megnyúlás legfeljebb 12%, de általában 10% alatt marad, és különösen kedvező, ha 8%-ot nem lép túl. A szobahőmérsékleten mért szakadási nyúlás általában 60% körüli, célszerűen azonban legalább 1000% és különösen ajánlható, ha ez az érték legalább 1400% (a szakadási nyúlás méréséhez az ASTM D638 jelű vizsgálati módszert használtuk). A 100%-os megnyúláshoz tartozó rugalmassági modulus célszerűen legalább 1,8 MPa, de általában 2,2 MPa-nál nagyobb. A maradandó összenyomás kívánatos értéke legfeljebb 35%, javasolható, hogy az 25%nál nagyobb ne legyen. A zseléket például blokk-kopolimer olajos nyújtásával nyerjük, ahol a blokk-kopolimerben kemény és rugalmas kopolimerek vannak. Ilyenek példái a három blokkot tartalmazó kopolimerek, például a Shell cég által Mark Kraton elnevezés alatt, G1650, 1651 és 1652 jelzés alatt szállított sztirol-etilénbutilén-sztirol típusú kopolimerek. A blokk-kopolimer általában a zselé tömegében 5...35%-os részarányt képvisel, ami célszerűen a 6...15 tömeg%, még célszerűbben a 8...12 tömeg% tartományba esik. A kopolimer mennyiségét és molekulatömegét a kívánt fizikai jellemzők, különösen a keménység figyelembevételével választjuk meg.

Az előzőekben bemutatott változataival a javasolt tömítőeszköz különösen alkalmassá válik csővezetékek, kábelek, mindenekelőtt távközlési kábelek és energiaátviteli vonalak környezeti hatások elleni szigetelésére. Jól használhatók csöves tömítés vagy csatlakozásos tömítés létrehozására. Ha csöves tömítést kell kialakítani, az első munkadarab általában csővezetéken belül elhelyezett kábelt, míg a második munkadarab a kábelt belső terében befogadó csővezetéket jelent. A csővezeték tömítése a kábel és a csővezeték közötti gyűrűs tér lezárását jelenti, és ezzel a szennyezések behatolása megakadályozható. Előnyös az is, hogy az esetleg behatolt szennyezések, különösen a víz nem tud a csővezeték mentén tovább hatolni, például szerelési nyílásba, vagy épület más zónájába, amelyet egyébként tisztán és szárazon kell tartani. A túlnyomás egyébként a csővezetéken belül is létrehozható, ezért célszerű, ha a tömítőeszközhöz olyan felszerelés tartozik, amellyel a csővezeték mentén nyomáskülönbség hatására kialakuló mozgás megelőzhető.

Ugyancsak célszerű a találmány szerinti tömítőeszköznek az a kiviteli alakja, amely fém és polimer műanyag laminátumaként kiképzett elemet tartalmaz, és ahol adott esetben a falak legalább egy külső felületéhez tömítő anyag illeszkedik.

Szintén a találmány szerinti tömítőeszköz célszerű kialakítását jelenti az a megoldás, amikor a fal a tömítőeszköz elhelyezésekor és felhasználásakor síkbeli méreteit megőrző anyagból van kiképezve.

A csővezetéken belüli felhasználást könnyíti meg a találmány szerinti tömítőeszköznek az az igen előnyös kialakítása, amely a tömítő anyag elcsúszását megakadályozó eszközzel van kiképezve, ahol célszerűen a tömítő anyag elmozdulását megakadályozó eszközt habosított anyagú csík alkotja. Egy másik lehetőség szerint ugyanezt olyan szerkezettel oldjuk meg, amelynél a tömítőanyag kifelé mutató felületén vékony, rugalmas polimer anyagú, a tömítő anyag deformációját megengedő, kis adhéziójú és nagy súrlódási tényezőjű, adott esetben nyílásokkal ellátott filmréteg van elrendezve.

A gyakorlati felhasználás szempontjából különösen előnyös a találmány szerinti tömítőeszköznek az a kialakítása, amelynek első munkadarabhoz illeszkedő első felülete és második munkadarabhoz illeszkedő második felülete van, ahol az első felületre jellemző átlagos súrlódási tényező a második felületre jellemző súrlódási tényezőnél kisebb, továbbá ahol a második felület az első és második felületre ható 35 kPa nyomás hatására a tömítőeszköz elmozdulását kizáró, az első munkadarab mozgását engedélyező súrlódási tényezővel van kialakítva. Ennél a megoldásnál külön előnynek bizonyult az, hogy a tömítendő alkatrész, például kábel a csővezeték mentén eltolható és egyúttal a tömítettség fenntartható.

A súrlódási tényezőket sokféle bevonattal és kiegészítő rétegekkel lehet beállítani. Ezeket a bevonatokat és rétegeket a rugalmas anyagú eszköz külső felületén helyezzük el. Igen előnyösnek bizonyult a tömítőanyagok közül a zselék és a masztixok, illetve a gumi alapú és más elasztomer habosított készítmények alkalmazása, amelyek a tömítőeszköz külső felületére kerülnek. Ezzel a megoldással a tömítőeszköz és a csővezeték közötti nyílások tömíthetők, nem alakulnak ki például törések a tömítőeszközben, amikor azt a kábel köré tekerjük.

Ha masztixot használunk, célszerű lehet mozgást könnyítő réteg alkalmazása abból a célból, hogy a csővezeték lezárását jól kezelhessük, mégpedig akkor, ha a tömítőeszközt a csővezetékbe kell helyezni. A masztix felületére ezért vékony, rugalmas polimerből készült filmréteget viszünk fel, amely a kifelé mutató felületre kerül. Az ilyen filmrétegek lehetővé teszik, hogy a masztix deformációja révén a nyílásokat lezárjuk, vagyis az elfolyási utakat megszüntessük, segítségükkel redukálhatok a ragadós anyaggal végzett szerelési munkák. Ezek a rétegek a például poli(vinil-klorid)-ból vagy polietilénből készült termékekkel, mint kábelköpenyekkel szemben nagy súrlódási tényezőt mutató szerkezetként hozhatók létre. A filmrétegek javasolt anyagai között van a kis sűrűségű polietilén, amelyet a háztartási fóliák gyártásánál is hasznosítanak. A tömítőeszköznek a csővezetékkel szemközti oldalát ilyen filmréteggel felületének nagyobb részén, adott esetben teljes felületén be lehet borítani, és ezzel a csővezetékkel szemben a kábellel összehasonlítva nagyobb súrlódási tényező biztosítható. A filmrétegben lyukak képezhetők ki, aminek révén az első és második felület közül az egyik, valamint a tömítő anyag között közvetlen kapcsolat létesíthető. A filmréteg elhelyezhető a masztix vagy más tömítő anyag két rétege között is, ha a kombinált laminátum szilárdságát növelni kell. Ebben az eset5

HU 215 996 Β ben a filmrétegben kialakított lyukak segítségével a két réteg közvetlenül egymáshoz kapcsolható. A találmány szerinti tömítőeszköz felhasználása során megfigyelhető az a tendencia, hogy a tömítő anyag a nyomás, például a csővezeték belső nyomásának hatására helyzetét megváltoztatja. Ez úgy előzhető meg, hogy a tömítőeszköz felületén megfelelő anyagú csíkot, például habosított gátló szerkezetet helyezünk el, amely ezt a mozgást kizárja.

Ugyancsak a gyakorlati felhasználást könnyíti meg a találmány szerinti tömítőeszköznek az a kiviteli alakja, amelynél a falak kábel körül összehajtható elnyúlt burkolatot alkotóan vannak kiképezve.

A találmány elé kitűzött feladat megoldásaként az előzőekben is említett automatikus lezárást hasznosító tömítőeszközt ugyancsak létrehoztunk, amely palástszerűen, első és második munkadarab között fluid közeg bevitelével változtatható térfogatú üreggel van kiképezve, az üreget határoló egyik falában vagy falai között belső nyomást beállító közeg bevitelére alkalmas elem, különösen füvóka befogadására szolgáló nyílással van ellátva, és a nyíláshoz a füvóka eltávolítása után tömör lezárást önműködően biztosító belső fedőlap van rendelve.

A találmány elé kitűzött feladat megoldását szolgálja az a rugalmas tömítőeszköz, amely palástszerűen, első és második munkadarab között fluid közeg bevitelével változtatható térfogatú üreggel van kiképezve, valamint az eszközön nyílás van, amelyen keresztül fluid közeg vezethető az eszközbe, valamint az eszközben uralkodó nyomás megtartására a nyíláshoz belső fedőlap van rendelve.

Egy másik lehetőség szerint a találmány feladatát olyan rugalmas tömítőeszközzel oldjuk meg, amely palástszerűen, első és második munkadarab között fluid közeg bevitelével változtatható térfogatú üreggel van kiképezve, és falában alapvetően sík, egyutas szelepként működő, és a fal síkjával párhuzamos fedőlapon át, fiivóka segítségével, fluid közeg vezethető az eszközbe, és a fedőlap a fiivóka eltávolítása után automatikusan zárt helyzetben van.

Az első lehetőséget követve egy vagy több tömítőeszközt használunk kábel bemeneti és kimeneti pontjának tömítésére. Ezzel olyan kábelcsatlakozás készíthető, amelyet a távközlési elosztóhálózatokban radiális elosztási pontoknak neveznek. Ez az elrendezés különösen optikai szálakból készült kábelek tömítése során előnyös, és ilyenkor a tokozáson belül egy vagy több kábelcsatlakozás van kiképezve, amely a bejövő és kimenő kábelek közötti átmenetet teszi lehetővé.

A második lehetőség követése esetén a kábelcsatlakozás elsősorban a vörösrézből, illetve szálas anyagból készült kábeleknél használható. Ilyenkor a tokozás csőszerű vagy a munkadarabot körbevevő szerkezetet mutat. Ha a kábelek elágazását kell tömíteni, a tömítőeszközt az elágazó kábelek között helyezzük el, illetve a kábelek és a tokozás vagy más hasonló munkadarab felülete között. Általában a tömítőeszköz a szétágazó kábel között helyezhető el és a kábelek köré tekercselhető fel.

A találmány értelmében továbbá eljárást javasolunk első munkadarab környezetétől történő elszigetelésére, amely eljárás során az első munkadarabot legalább részben, egy második munkadarabba helyezzük, majd az első munkadarab és a második munkadarab közé a találmány szerinti szigetelőeszközt illesztünk, amelyet az első és második munkadarab közötti nyílás tömítésén keresztül füvóka segítségével feltöltünk.

Különösen célszerű a találmány szerinti eljárásnak az a megvalósítási módja, amikor az első munkadarabot csőként vagy kábelként hozzuk létre, míg a második munkadarab csővezetékkel van kiképezve. Ilyenkor igen előnyös, ha a tömítőeszközt az első munkadarab felülete köré tekercseljük. Az előző lehetőségek továbbfejlesztését jelenti, ha a tömítőeszközt az első munkadarab felületét körbevevően rendezzük el, majd az első munkadarab felülete mentén elcsúsztatjuk és a második munkadarabot elérve feltöltjük.

A találmány szerinti eljárás egy további megvalósítása szerint az első munkadarabot kábelkötéssel hozzuk létre, és a második munkadarabot a kábelkötés legalább egy részét befogadóan alakítjuk ki, a kábelkötés kimenőoldalán rugalmas tömítőelemet alkalmazunk. Ugyancsak előnyös, ha az első munkadarab elágaztatott kábelkapcsolatot tartalmaz, a tömítőeszközt a kábel ágai, a kábelek és a második munkadarab között rendezzük el, és adott esetben a tömitőelemeket a szétágazó kábelek között rendezzük el és az összeillesztett kábelek köré tekercseljük fel.

A találmány szerinti eljárás egy még további előnyös megvalósítása során úgy járunk el, hogy a tömítőeszközt feltöltjük, majd belőle a nyomást beállító közeget továbbító elemet, például füvókát kihúzzuk.

A találmány szerinti tömítőeszközt, mint említettük, nyomás alá kell helyezni, vagyis általában fel kell fújni ahhoz, hogy feladatát elláthassa. Ezt megfelelő közeg bevezetésével éljük el. A túlnyomást célszerűen gáz halmazállapotú fluidum bevezetésével biztosítjuk. Ebből a célból először a bevezetőelemet, például füvókát a falban vagy a tömítőeszköz falai között létrehozott nyílásba illesztjük, majd a túlnyomást célszerűen összenyomható fluidummal, tehát például levegővel vagy nitrogénnel, esetleg más semleges gázzal biztosítjuk. Ha nem gázzal dolgozunk, hanem folyadékkal, például vízzel, általában szükség van arra, hogy a tömítőeszköz falai nyújtható anyagból készüljenek, mivel ez teszi lehetővé, hogy az első és második felület közötti mozgás során fellépő nyomásváltozásokat kompenzáló nyomástartalékot biztosítsuk. Ha a tömítőeszköz megnyújtható anyagból készül, gyakran előfordul szakadása vagy megkeményedése. Ezért különösen javasolható az a megoldás, hogy a falak anyaga a tömítőeszköz használata során alakját megőrző anyagból készüljön, amely túlnyomás hatására csak minimális mértékű alakváltoztatást mutat, és ennek kitöltéséhez gázt használunk.

A túlnyomást létrehozó közeget bevezető elemet, például füvókát a helyére illesztve olyan járat alakul ki, amely a belső tömítő fedőlap vagy a tömítő anyag mentén lehetővé teszi a fluidum beáramlását és így a tömítőeszköz belső terének kitöltését. Ha a tömítőeszközt ru6

HU 215 996 Β galmas anyagból készítjük el, deformációja olyan mértékű lesz, hogy az első és második munkadarab felületéhez szorulva tömör lezárást hoz létre, például kábel és azt befogadó csővezeték külső felülete közötti gyűrűs tér kitöltésével. A tömített lezárás akkor is kialakítható, ha az első és második munkadarab, tehát például csővezeték és kábel nem egymással koncentrikusan helyezkedik el, és ugyanúgy akkor is, ha a két munkadarab keresztmetszete a kör alaktól jelentős mértékben eltér akár ovális, akár más formában. A belső nyomás kívánt értékének elérése után a füvókát vagy hasonló elemet az eszközből egyszerűen kihúzzuk, amivel eltávolítását a lehető legegyszerűbben elvégezzük, és ezt követően a tömítés feladatát a belső nyomás látja el, amelynek hatására a nyílás lezárul. Meglepően nagy belső nyomásokat lehetett fenntartani, és ennek eredményeként olyan tömítések alakultak ki, amelyek a mérések, illetve becslések szerint tömített jellegüket éveken keresztül megőrzik. A fuvókát vagy hasonló elemet a feltöltés előtt és/vagy alatt általában súrlódással vagy gyenge adhézió hatásával tartjuk a helyén, és ez biztosítja, hogy a szükséges belső nyomás elérése után az kihúzással könnyen eltávolítható legyen. Előnyösen semmiféle mechanikai lezárást, illetve kapcsolatot nem használunk. A füvókát, illetve hasonló elemet ezért célszerűen legalább azon a végén hengeres testként hozzuk létre, amely a tömítőeszközbe kerül. A füvóka készülhet fémből vagy műanyagból, a fedőlappal érintkezésben kis súrlódási tényezőt mutat, de ugyanígy felülete és a falak, illetve a tömítő anyag közötti súrlódási tényezők kicsik, hogy ezzel az eltávolítást megkönnyítsük.

Egy másik javaslat szerint a tömítőeszköz nyomás alá helyezéséhez a belső térbe a fluidumot viszonylag kis sebességgel adagoljuk, mivel a tömítőeszköz és a benne levő tömítőanyagok, valamint a tömítendő alkatrészek között szoros felületi kapcsolatot kell létrehozni. A nyomás növelése elérhető például kézi szivattyúval (mint például a kerékpároknál használt szivattyúval), elektromos szivattyúval vagy túlnyomásos gáztartályból átvezetett gázzal, de egyéb lehetőségek ugyancsak megvalósíthatók. A nyomást redukáló eszközzel együtt nagyobb teljesítményű szivattyúk is felhasználhatók.

A tömítőanyagot és a fedőlapot, illetve a hasonló lezáróeszközöket a szükséges helyre például a füvókával vagy hasonló elemmel lehet juttatni, erre a célra a felhíváshoz használt füvóka különösen alkalmas. Ebben az esetben a füvóka végére kerül a zárólap, amely összefogott helyzetében leginkább zárt esernyőre emlékeztet. A lezárt esemyőszerű alakzat a nyíláson keresztül a tömítőeszköz belsejébe tolható, és a füvóka vagy hasonló elem eltávolításakor a fedőlap az esernyőhöz hasonlóan kinyílik, a füvóka kihúzása után a tömítőeszköz falának belső felületén marad vissza.

Egy célszerű megvalósítási módnál a füvóka vagy hasonló elem végeinél betét van elrendezve, amely a nyíláson keresztül a falon való áthaladásra kényszeríthető, és az a tömítőeszköz belső terében marad a füvóka eltávolítása után, például az előzőekben leírt módon. A füvóka vagy hasonló eszköz falában lyukak képezhetők ki, amelyeken át levegő vagy hasonló fluidum áramlik, és ez a lyuk a betétet hordozó végtől kisebb vagy nagyobb távolságban van kiképezve. A füvókát vagy hasonló elemet a tömítőeszköz belső terébe helyezzük, és ezután a benne kialakított lyukon át levegőt juttatunk a belső térbe. Az előírt nyomás elérése után a füvókát kihúzzuk és ezzel a túlnyomást biztosító levegő egy részének utat engedünk a környezetbe, míg maga a lyuk a tömítőeszközön kívül van. A további kihúzás hatására a füvókát vagy hasonló elemet teljes mértékben eltávolítjuk, a fal nyílásában ezt követően már csak a betét marad, amely tömítőhatást fejt ki.

A találmány értelmében az előzőekben már bemutatott jellemzőket is hordozó vagy ilyen jellemzők nélkül megvalósított olyan tömítőeszköz szintén kialakítható, amely csővezetéken belül a csővezeték által hordozott szubsztrátum külső felülete és a csővezeték közötti teret zátja le. Ez az eszköz üreges, feltölthető, gázzal szemben nem áteresztő anyagú burkolatot tartalmaz, amelyet például a következő módon készítünk el:

(a) lényegében sík lapot, célszerűen egyetlen lapot egy vagy több átlapolt kötést biztosító formában tekercselünk össze, majd (b) a kötést alkotó szomszédos réteget egymáshoz kötjük, például hegesztéssel.

Célszerű, ha a tömítőeszköz feltöltése során a kötések közül egyik sincsen károsítóhatásnak kitéve, legalábbis a tömítőeszköznek csővezetéken belüli elrendezését követően. Ez úgy érhető el, hogy a kötés mindkét oldalán kiegyenlített nyomást alkalmazunk és általában kerüljük a nyíróhatásokat. Az átlapolt kötések szélessége általában célszerűen legalább 2 cm, még célszerűbben legalább 4 cm, ami nagyon hosszú utat tesz lehetővé igen kis keresztmetszettel. Ennek kedvező következménye az, hogy a burkolatból a belső nyomást biztosító gáz eltávozása igen lassú lesz.

A tapasztalat azt mutatta, hogy a hegesztés, különösen a keretszerű forró hegesztés olyan kötéseket tud létrehozni, amelyek a későbbiekben elegendő szilárdaknak bizonyulnak.

Az összehajtást úgy könnyítjük meg, és ezzel a gázeltávozási utak kialakulási esélyét csökkentjük, hogy az egyes hajtogatási vonalaknál a lemez legfeljebb kétszeres vastagságát vesszük figyelembe.

A burkolatot csővezetéken belül (például a csővezetékbe történő becsúsztatás révén) kábel vagy hasonló munkadarab felülete körül helyezzük el, például tekercseléssel. Ezután a belső teret megfelelő közeggel, mint például levegővel vagy más kívánt összetételű gázzal feltöltjük. A burkolat deformálódik, kitölti a csővezeték és a kábel közötti teret. Az alakváltozás során lényeges megnyúlás nem következik be, olyan anyagot választunk, amely hosszúságban legfeljebb 6%-os, célszerűen legfeljebb 4%-os, míg szélességben legfeljebb 12%-os, célszerűen legfeljebb 9%-os deformációt mutat. A megnyúlás általában néhány nappal az elhelyezést követően alakul ki, ezt a felület megtörése nem követi. A burkolat egyik oldalán egy rétegvastagságot képvisel, ezzel szemközti oldalán viszont kettő vagy több rétegvastagság figyelhető meg, különösen az átlapolásos kötéseknél. Az egyszeri vastagság nagyobb rugalmasságot biz7

HU 215 996 Β tosít, ez általában a kábel felületénél jelentkezik, mivel itt van viszonylag kis átmérő, és ezzel a körülményekhez való alkalmazkodás könnyíthető meg. A másik vastagabb fal a csővezetékhez kapcsolódhat.

A burkolat alakváltozása annak következményeként is létrejöhet, hogy a tömítőeszközbe kis gőznyomást engedélyező feltételek között nagy gőznyomású folyadékot vezetünk be, majd a feltételek változtatásával a gőznyomást emeljük. Felismerésünk szerint az ilyen folyadék, illetve az ilyen folyadékot tartalmazó tömítőeszköz alkalmazása önmagában véve is újszerű, függetlenül a burkolat felépítésétől. Becslésünk szerint a tömítőeszköz élettartama nagy gőznyomású folyadék alkalmazásakor viszonylag hosszú, hiszen a gőz jelentős része távozhat anélkül, hogy ez a gőznyomás csökkenésével járna, hiszen a gőz eltávozott mennyisége a folyadék párolgásával pótlódik.

Általánosságban megállapítható, hogy a találmány szerinti tömítőeszközben a túlnyomást elmozdulni képes fallal vesszük át, mégpedig közvetlenül vagy közvetve, ahol az elmozduló fal a tömítőeszköz helyre illesztésének és felhasználásának menetében lényegében szilárdsági jellemzőit nem változtatja, megnyúlása minimális.

A javasolt tömítőeszköz beépítése, alkalmazása nem igényli termikus energia alkalmazását, nincs szükség hőközlésre. Ez nemcsak abból a szempontból előnyös, hogy az általában problémákkal járó melegítés eljárási lépése kiküszöbölhető, hanem azért is, mert az ezt követő hőmérséklet-csökkenést kísérő jelenségek elkerülhetők. A tömítő anyag megszilárdulásának folyamata azzal kerülhető el, hogy a tömítést a tömítőeszköz élettartama alatt bekövetkező elmozdulásokkal szemben toleráns anyagból készítjük, vagyis a felhasználás előtti raktározási élettartam ebből a szempontból nem játszik szerepet. A csővezetékek tömítésénél eddig jelentkező problémák jelentős részét tehát sikerült megoldani.

A túlnyomást biztosító fluidum célszerűen a tömítőeszköz falaival kapcsolatban marad, de ez nem feltétlenül szükséges, és a fal elmozdulását a fal és néhány olyan objektum közötti mechanikai kapcsolat révén lehet biztosítani, amelyek közvetlenül a fluidum nyomásának kitett eszközökkel kapcsolódnak.

Az elmozdítható fal célszerűen a belül üreges rugalmas falú, előnyösen a fludiumot tartalmazó termék legalább egy részét képezi. Lehetséges azonban, hogy a fluidumot a faltól és a szubsztrátumtól elválasztott tartályban rendezzük el, a fal és a csővezeték között kapcsolatot biztosítunk. Ezt a jelenlegi vizsgálatok alapján nem tekintjük különösen előnyösnek, mivel a tapasztalat alapján a cél az, hogy a tömítést a tömítőeszköz belső kialakításával és ne külső csővezetéken, illetve csöveken végzett műveletekkel biztosítsuk. A találmány szerinti tömítőeszköz ellátható fluidum egy adott mennyiségét tartalmazó tartállyal, például egyetlen feltöltéshez szükséges mennyiséget tartalmazó tartállyal. A felhasználható gázok között említhetjük a szén-dioxidot vagy azokat a gázokat, amelyeket szódavíz készítésére szolgáló szifonokban hasznosítanak. így a gáz kis hengeres tartályokban helyezhető el.

A falat célszerűen rugalmas és ezért különböző méretű és/vagy szabályos vagy szabálytalan alakú szubsztrátumokhoz illeszkedően lehet kialakítani. A fal állhat legalább három rétegből, ahol az egyik a fluidum behatolását akadályozza meg, a másik a mechanikai szilárdságot, például a belső nyomással szembeni húzószilárdságot javítja, erősíti a nyírószilárdságot, illetve az átlyukasztó hatásokkal szembeni ellenállást, míg a harmadik réteg olyan tömítést képez, amely a szubsztrátum felületén a kisméretű egyenetlenségek hatását küszöböli ki. A fal ezért első rétegként fémből vagy fémezett műanyagból, vagy esetleg fémmel bevont műanyagból készült első réteget, nagy sűrűségű polietilénből álló második réteget és deformálható anyagból, például gumiból vagy más elasztomerből, esetleg habból álló harmadik réteget tartalmaz. Az első rétegre fluidum alkalmazásakor van szükség, a második réteg a harmadikkal együtt az első réteghez kapcsolódóan a szilárdságot növeli, ahol célszerűen a második és harmadik réteg az első réteg és a szubsztrátum között van beépítve. A harmadik réteg az említettől eltérő anyagokból is készülhet, erre a célra a már említett vagy még felsorolandó tömítőanyagok jól használhatók. Számos felhasználásnál kitűnt, hogy a tömítőeszköz és a csővezeték, illetve a kábel között tartós tapadási feltételek nem alakulnak ki. Célszerű azonban, ha a második réteg keménysége a Shore-féle teszttel vizsgálva 35...85 tartományba esik, előnyösen azonban ez a tartomány 40...80 és még előnyösebben 45...75. Az előzőekben felsorolt különböző funkciók egyébként a körülményektől függően kevesebb réteggel is elláthatók, amikor egy-egy réteg két vagy több feladatot old meg.

A találmány szerinti tömítőeszköz fala tehát például laminátumként alakítható ki, amely fémből készült vékony réteget és ennek felületeit borító egy-egy műanyag réteget tartalmaz. A műanyag megfelelő anyagválasztás mellett lehetővé teszi a fal hővel történő hegesztését és a réteg anyagának önmagával való egyesítését, amivel a burkolatszerű kialakítás létrehozható. Az átlapolásos hegesztett vagy más módon kötött kapcsolatra a találmány szerinti tömítőeszköz kialakítása után alapvetően nyíróerők hatnak, ez a kapcsolat célszerűen a tömítőeszköz hengeres kialakítása esetében lényegében az alkotó teljes hossza mentén ki van képezve. Az egyszerű hegesztések egyébként forró préseléssel kiegészíthetők, ezzel a megfelelő végtartományok lezárhatók.

A mechanikai szilárdság növelésére többféle megoldás adódik. Ilyen például biaxiális orientációjú anyagból álló réteg beépítése vagy egytengelyű orientációjú anyagok két rétegének felhasználása, ahol például a Valeron márkanév alatt ismertté vált nagy sűrűségű polietilént használjuk. A javasolt struktúra egy célszerű kialakítására a következő anyagösszetételt mutatjuk be:

Kopolimer 15...30 pm

Valeron (márkanév) 40...60 pm

Mylar (márkanév) 10...30 pm

Alumínium (egy vagy több réteg) 5...60 pm Mylar (márkanév) 10...30 pm

Lineáris kis sűrűségű polietilén 0...80 pm

HU 215 996 Β

Egy másik célszerű kialakítás anyagösszetétele a következő:

Kopolimer 15...30 pm

Rayofix T (márkanév) 75...125 pm „O” poliészter (olyan, mint a Mylar) 75...125 pm

Alumínium 8...16 pm „O” poliészter (olyan, mint a Mylar) 75... 125 pm

Rayofix T 75...125 pm

A „Rayofix” nevű termék olyan terpolimer, amely etilén-butil-akrilátot, akrilsavat és etiléncsoportot tartalmaz.

A fenti struktúrák többféle módon változtathatók, például a Mylar elhagyásával vagy más hasonló jellegű anyag felhasználásával. Ezenkívül minden réteg kialakítható a kötést vagy hegesztést megkönnyítő bevonattal, például poliuretánból készült réteggel. Ha poliuretánt használunk, azt előnyösen 3,7 g/m² felületi sűrűséggel visszük fel. A kopolimer feladata a hővel történő összekapcsolás, illetve hegesztés megkönnyítése, és ebből a célból hőre lágyuló ragasztó összetevőt, például etilén-vinil-acetát alapú komponenst tartalmazhat. Ha a kopolimert nagyobb, például 200 pm-ig terjedő vastagságban használjuk, ezzel az összekapcsolási, illetve hegesztési vonalak mentén a mechanikai paramétereket javítjuk, a felületi egyenetlenségek beborításához jobb kitöltési feltételeket teremtünk. Egy másik lehetőség szerint poliamid alapú ragasztó összetevőt használunk, amely adott esetben az előző összetevőket kiegészítőén is felvihető. A struktúrát legalább mintegy 10%-os, de célszerűen 20%-nál nagyobb szakadási nyúlással jellemzett szerkezetként készítjük el. Ez a struktúra felhasználható külső burkolaton belül, ahol a külső burkolat elasztomert, például gumit tartalmaz, amit szükség szerint szálas anyaggal, például nejlonnal merevítünk. Egy másik lehetőség szerint laminátumot készítünk, amely ezt a polimert tartalmazza, vagy ez a polimer egyedül is hasznosítható. A kiegészítő anyagok felhasználásának célja a szerkezet megtörésének megakadályozása.

Általában elegendő, ha a tömítést biztosító kapcsolatot a csővezeték fala és a kábel, vagyis a két munkadarab között egyetlen olyan vonal mentén hozzuk létre, amely minden szivárgási utat keresztez, de természetesen célszerű, ha a tömítőkapcsolat a vonalszerűnél szélesebb tartományban alakul ki. Elegendő ezért, ha a tömítőeszköz rugalmas anyagból, például gumiból készült vékony csíkkal van kialakítva, esetleg felületének egy részén más anyagból, például zseléből vagy az előzőekben meghatározott masztixból álló réteget képezünk ki.

A találmány szerinti tömítőeszköz előnyösen lapos vagy laposnak tekinthető rugalmas burkolatot tartalmaz, ahol laposnak tekinthető az a tennék, amely síkba kiterítve kis vastagságú. Ez a burkolat megnyúlt alakú szubsztrátum, például kábel felületére tekercselhető, belőle gyűrűs szerkezet alakul ki, amelyet a belső nyomás növelésével deformálunk, és így radiális vastagságát növeljük. A gyűrűs szerkezettel egy külső megfogóelem, például csővezeték és belső szubsztrátum, például kábel közötti üreg tömíthető.

A javasolt felépítésű tömítőeszköz olyan anyagból álló réteget is tartalmazhat, amely megfelelő merevséget és alaktartást biztosít, és amely szükség szerint az egymással szemközti felületek összetapadását megakadályozza, amikor azokat például hővel kapcsoljuk össze vagy hegesztjük, amire a lezárt szélek kialakítása során van szükség.

A találmány szerinti tömítőeszköz felhasználási lehetőségeit széles körben vizsgáltuk. Meglepő módon az adódott, hogy a lapos burkolatot alkotó, egy vagy több kiinduláskor lapos, vékony téglalap alakú lemezek öszszehegesztésével vagy más módon hőközléssel történő egyesítésével létrehozott tömítőeszköz rendkívül sok alaknál nagyon hasznos. Ettől függetlenül kitűnt, hogy célszerű lehet olyan üreges termék létrehozása, amelynek külső felülete konvex alakú, és így csővezeték vagy hasonló elem belső felületéhez illeszthető. Az ilyen üreges tömítőeszköz ezen túlmenően vagy ehelyett kialakítható kifelé mutató konkáv felülettel is, amellyel kábel vagy más szubsztrátum felületéhez illeszthető és ezzel is a tömítés biztosítható. Az említett görbült felületű termékek esetében a szivárgási utak lezárásának hatékonysága a sík termékhez képest javítható, elkerülhetők a gyűrődéses zónák, és kisebb belső nyomásra van szükség. A görbült felületű termék gyártása során a hővel történő alakítás különböző módszereit hasznosíthatjuk, vagy esetleg a terméket eleve görbült felületű lemezekként hozzuk létre. Ettől függetlenül a burkolat létrehozásához felhasznált lemezek lényegében laposnak tekinthetők, mivel nem alkotnak csőszerű szerkezetet és végeik nincsenek egymással összekötve.

A találmány szerinti tömítőeszköz általában szubsztrátum körbetekercselésére alkalmas, vagyis a kábelek fektetésekor és szerelésekor felhasználható azon elemek közé tartozik, amelynek felhelyezéséhez nincs szükség arra, hogy a kábel valamelyik végéhez hozzáférjünk. Az ilyen hüvely jellegű eszközök kialakítását például a GB-A 1,155,470 lajstromszámú szabadalmi leírás mutatja be.

Ha nagy gőznyomású folyadékot kívánunk a tömítőeszközben használni, annak minőségét a tömítendő szubsztrátumnak megfelelően és a felhasználás környezetét figyelembe véve választjuk meg. Célszerűen ez a folyadék nem toxikus, nehezen éghető és a szubsztrátummal szemben nem fejt ki korróziós hatást, ugyanígy a másik munkadarabbal szemben sem, és további követelmény az, hogy a környezetben elfogadhatatlan mértékű károsodást semmiféle módon ne okozzon. A nagy gőznyomású folyadékok egyik legfontosabb jellemzője a forráspont és a különböző hőmérsékletekhez tartozó gőznyomás. Célszerű az, ha a találmány szerinti tömítőeszköz létrehozásához légköri nyomáson legfeljebb 10 °C, előnyösen legfeljebb 0 °C, még előnyösebben legfeljebb -5 °C forráspontú folyadékot használunk, ahol a forráspont adott esetben 15 °C is lehet. A gőznyomás 0 °C hőmérsékleten célszerűen legalább 25 kPa, előnyösen 50 kPa fölött van, még előnyösebben legalább 70 kPa (0,7 bar). Célszerű azonban az is, hogy a gőznyomás 25 °C hőmérsékleten és különösen 20 °C hőmérsékleten ne lépje túl az 500 kPa értéket, de inkább maradjon 400 kPa érték alatt, és számos esetben leginkább a legfeljebb 300 kPa érték kívánatos. Az említett jellemzőket

HU 215 996 Β több folyadék mutatja, azok használhatók külön-külön is, vagy keverékben, egy másik lehetőség szerint a nagy gőznyomású folyadékot gázzal, különösen levegővel együtt juttatjuk a tömítőeszköz belső terébe. Különösen jól állítható be a nyomás szükséges értéke, ha nagy gőznyomású folyadékot és kis gőznyomást alkalmazunk. A keverékek összetétele széles körből választható, célszerű az időben változó összetételű keverékek alkalmazása is, ahol az összetétel az összetevők párolgása miatt változik, de természetesen az azeotrop keverékek ugyancsak megfelelnek. A legjobb eredményeket a különböző fluorozott szénhidrogénekkel értük el, mint például az ICI cég Arcton márkanevű termékeivel, közöttük a CH₂FCF₃ alapú Arcton 134A jelű termékkel, vagy a CHF₂CHF₂ alapú Arcton 114 jelű termékkel.

A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábra csővezeték és a találmány szerinti tömítőeszköz keresztmetszete, felhasználási helyzetben, a

2A. ábra a találmány szerinti tömítőeszköz egy előnyös megvalósítási változatának előállítása során végrehajtott lépések sorozata, a

2B. ábra a 2A. ábrának megfelelően előállított, a találmány szerinti tömítőeszköz keresztmetszete füvókával, a

3. ábra a 2A. és 2B. ábrán bemutatott tömítőeszköz gépi előállítási folyamata, a

4A. ábra a találmány szerinti tömítőeszköz egy másik előnyös megvalósítási változatának előállítása során végrehajtott lépések sorozata, a

4B. ábra a 4A. ábrának megfelelően előállított, a találmány szerinti tömítőeszköz keresztmetszete fúvókéval, a

4C. ábra a 4A. ábrának megfelelően előállított, a találmány szerinti tömítőeszköz keresztmetszete a füvóka kihúzása után, az

5. ábra a 4A., 4B. és 4C. ábrán bemutatott tömítőeszköz gépi előállítási folyamatának lépései, a

6. ábra a találmány szerinti tömítőeszköz rétegeinek bemutatása, a

7A. ábra a találmány szerinti tömítőeszközben a füvóka elrendezése, a

7B. ábra a 7A. ábra szerinti füvókával ellátott tömítőeszköz keresztmetszete, a

7C. ábra a 7A. ábra szerint kialakított tömítőeszköz keresztmetszete a füvóka kihúzása után, a

8. ábra a belső fedőlap behelyezésének és elrendezésének egy lehetséges megoldása a találmány szerinti tömítőeszköznél, a

9. ábra belső fedőlap behelyezésének és elrendezésének egy másik lehetséges megoldása a találmány szerinti tömítőeszköznél, a

IOA. ábra a találmány szerinti tömítőeszközben alkalmazott tömítő anyag elrendezése felülnézetben, a

IOB. ábra a találmány szerinti tömítőeszközben alkalmazott tömítő anyag elrendezése keresztmetszetben, a

10C. ábra a találmány szerinti tömítőeszközben alkalmazott tömítő anyag elrendezése oldalnézetben, a

A. ábra összefogott kábelköteg elrendezése csővezetékben oldalnézetben, a

IB. ábra összefogott kábelköteg tömítésének egyik lehetősége külső csővezetékben, keresztmetszetben, a

11C. ábra összefogott kábelköteg tömítésének egy másik lehetősége külső csővezetékben, keresztmetszetben, míg a

ID. ábra összefogott kábelköteg tömítésének egy további lehetősége külső csővezetékben, keresztmetszetben.

A találmány értelmében olyan 1 tömítőeszközt valósítunk meg (1. ábra), amely első munkadarab belsejében elrendezett, célszerűen külső csővezetékben megvezetett második munkadarab tömítésére szolgál. Ebben a célszerű esetben a második munkadarab 2 kábelt alkot, amelynek tömítendő első felülete 3 megvezetést belülről határoló második felülettel szemben helyezkedik el. Az 1 tömítőeszköz rugalmas anyagú, előnyösen lényegében erőhatás alatt sem megnyúló 4 falakkal van kiképezve, amelynek nyomástartó fluidumot, különösen levegőt befogadó belső teret (üreget) határoznak meg. A 4 falak külső felületére 6 tömítőanyagot, például masztixot vihetünk fel, amely alkalmas a 3 megvezetés felületi egyenetlenségeinek kitöltésére.

A 2A. ábra annak a folyamatnak a lépéseit mutatja, amelynek eredményeként a találmány szerinti 1 tömítőeszköznek az 1. ábrán látható változata létrejön.

Megfelelően kiválasztott anyagból, például laminátumból álló 7 lemezben 8 nyílást képezünk ki, amely a felhasználás során az elkészült 1 tömítőeszköz feltöltésére szolgáló elem, például 12 füvóka befogadására szolgál. A 8 nyílást 9 fedőlappal borítjuk be, hozzá 10 tömítő anyag illeszkedik, amelyet adott esetben a 7 lemez és a 9 fedőlap között rendezünk el. A 7 lemezt ezután csővé formáljuk, és az átfedő részen 11 lapos kapcsolódó részt alakítunk ki hegesztéssel vagy más egyesítési módszerrel. A 7 lemez felülete mentén elrendezzük a 12 füvókát, amely a későbbiekben a 8 nyílásba kerül. A 12 füvókát az 1 tömítőeszköz feltöltésére hasznosítjuk. A találmány szerinti 1 tömítőeszközt tehát a felhasználás helyére a 12 füvókával együtt szállíthatjuk. Egy másik lehetőség szerint a 12 füvókát a 7 lemezből létrehozott csőszerű elemtől függetlenül juttatjuk el a felhasználás helyére. Ez utóbbi esetben kívánatos lehet, hogy a gyártás során olyan intézkedéseket tegyünk, amelyek eredményeként terepi feltételek között a 12 füvóka befogadására szolgáló hely könnyen megtalálható legyen, vagy legalábbis olyan jelölést kell a felületen létrehozni, amely egyértelműen arra utal, hogy az általában nem látható 8 nyíláshoz hol kell hozzáférni.

A 12 füvóka beillesztése után a 7 lemezből alkotott csőszerű elem két végét 13 oldalsó tömör lezárásokkal elzárjuk. A 13 oldalsó tömör lezárások létrehozhatók hegesztéssel vagy más kötési eljárással, célszerűen az anyag visszahajtása után. Ezt követően 6 tömítőanyagot

HU 215 996 Β helyezünk el 14 gátlószerkezet elemei között, amelynek az a feladata, hogy az 1 tömítőeszköz felhasználás közben esetleg bekövetkező eltolódását megakadályozza. Az előállítás műveletsorát 15 külső tömítő anyag felvitelével fejezzük be. Ez utóbbi olyan vékony réteget alkot, amely általában igen kis vastagságú és rugalmassága nagy. Célszerűen a súrlódási tényező növelésére használható fel, illetve biztosíthatja a kapcsolódó vonalakat felszakadás ellen. A külső és belső kiegészítő rétegek egymással felválthatok, különösen ha a 4. ábrán bemutatott tölcsérszerű kialakítást biztosítjuk.

A 2B. ábra a 12 fúvóka elrendezését mutatja, mégpedig a 7 lemez felületével párhuzamosan.

Az előzőekben bemutatott intézkedések sorozatát a 3. ábra szemlélteti. Az itt bemutatott gyártási folyamatban 16 henger továbbítja a 7 lemezt. A 7 lemezben 17 lyukasztó vagy hasonló eszköz 8 nyílásokat és 9 fedőlapokat képez, továbbá megfelelő hengerről 10 tömítőanyagot továbbítunk, amelyet hő hatásával, nyomással rögzítünk helyükön. A hosszirányú 11 lapos kapcsolódó részeket 18 henger képezi ki. Az egyedi tömítőeszközök végeit 19 nyomópecsétekkel alakítjuk ki, amelyek keresztirányban 13 oldalsó tömör lezárást készítenek el. Megfelelő hengerekről 6 tömítőanyagot adagolunk a belső térbe, itt a 14 gátlószerkezetet, például habból szintén kiképezzük, ahol az anyagokat megfelelő hengerről visszük helyükre. Ezután a sorozatból az egyedi

I tömítőeszközöket 20 vágókészülék különíti el, míg az elkészült 1 tömítőeszközöket 21 csomagoló állomáson szereljük ki.

A 4A. ábra olyan gyártási technikát mutat, amely a 2A. ábrán láthatóhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a 12 füvóka all lapos kapcsolódó rész két fala között húzódik, és nem egy különálló falban kiképzett 8 nyíláson keresztül. All lapos kapcsolódó részben ez esetben 22 tölcsér alakú nyílás van, amely a 10 tömítőanyagot tartalmazza. A 4B. és 4C. ábra keresztmetszetben mutatja a 4A. ábra szerinti eljárási lépcsőkben elkészített szerkezeteket, amelyeknél jól látható, hogy a 12 füvóka a 4 falak között létrehozott 11 lapos kapcsolódó részt kitöltő 10 tömítő anyagban miként van elrendezve. A 4 falakra 23 irányban elegendően nagy nyomással hatunk ahhoz, hogy a tömítőeszköz alkotóelemei a 3 megvezetéshez szoruljanak és ezzel a szükséges tömítés létrejöjjön. Általában célszerű, ha a 8 nyílás helyét úgy választjuk meg, hogy a 9 fedőlapra ható nyomás miatt a 9 fedőlap szorosan a kábelhez, illetve a csővezetékhez illeszkedjen. Ez a megoldás mind a 2A. ábra szerinti egyetlen 9 fedőlap, mind pedig a 4A. ábra szerinti

II lapos kapcsolódó rész egy falát képező fedőlap esetén használható.

Az 5. ábrán bemutatott gyártóvonal lényegében a 4A. ábra szerinti lépéseket valósítja meg. Ez esetben 24 alakos hengerrel kapcsoljuk össze az egymást fedő lapokat, mégpedig melegenhegesztéssel, vagy más alkalmas módon, vagyis a berendezés a lapok között pericÖikusan tölcsér alakú nyílásokat képez.

A 6. ábra szerinti 1 tömítőeszköz részbeni kimetszéssel van bemutatva. Az itt alkalmazott jelölések az előzőekkel azonos értelműek. Jól látható, hogy az előző megoldásokhoz képest a 6 tömítő anyag egy újabb rétege van elrendezve, például masztixból, amely a 2 kábelhez szoruló belső felületet borítja.

A 7A., 7B. és 7C. ábra a 12 füvóka behelyezésének és visszahúzásának műveletsorát ábrázolja. A már behelyezett 12 füvóka eltávolítása egyszerű, azt például kihúzzuk, tehát nincs szükség csavarmenetes kapcsolatra, hanem a biztos megfogást a súrlódás, illetve a gyenge adhézió biztosítja, ami lényeges eltérést jelent az ismert megoldásokhoz képest. Meglepő eredmény, hogy a kívánt értékű nyomásra való feltöltést és az ezt követő tömítést csavarmenetes vagy bajonettzáras kapcsolódás nélkül, illetve egyéb mechanikai kapcsolási szerkezetek nélkül lehet elérni, semmi ilyen szerkezetre nincs szükség a 12 fúvóka és a 4 falak között. A 7C. ábra jól mutatja, hogy a 8 nyíláson keresztül a belső nyomás hatására a 10 tömítő anyag egy része kitüremlik. Az itt bemutatott termék felületén további különböző anyagú rétegek készíthetők el, például masztixból vagy más tömítőanyagból, amelyek felületére vékony, rugalmas anyagréteg vihető fel. Egyes kialakításokban lehetséges a 12 fuvóka újbóli behelyezése például a nyomás csökkentése céljából vagy esetleg további nyomásnövelés létrehozására. Ez attól függ, hogy a felszerelés után a 8 nyílás látható és hozzáférhető-e.

A 8. ábra szerint az 1 tömítőeszközt például elkészítése után 30 betétszerű fedőlappal látjuk el. Erre a célra a 12 fúvókát használjuk, amely a felhívásra szolgál, és amely a felhívás mellett egyúttal a tömítés műveletének fontos eszközét képezi. A 30 betétszerű fedőlapot ez esetben a 12 fúvóka hordozza. A 30 betétszerű fedőlap először, tehát a 12 fuvóka betolásakor 27 csukott állapotban van. Ezt követően, mint az az ábra középső részén látható, a 12 fúvókát kismértékben visszahúzzuk, ekkor a 30 betétszerű fedőlap 28 kinyíló állapotba jut, míg teljes mértékű visszahúzás után 29 kiterjeszted állapotot vesz fel. Ez a lépéssor végeredményben az esernyő kinyitásához hasonló.

A túlnyomást biztosító gáz adott esetben a 30 betétszerű fedőlap nyílásán keresztüljuthat a 12 fúvókába.

A 8. ábrán bemutatott esemyőszerű elrendezéshez képest a 9. ábra sík alakú 30 betétszerű fedőlap alkalmazására nyújt példát. A betétszerű elrendezést a 12 fuvóka végén rendezzük el, ahol levegő bevezetésére szolgáló 31 nyílást képezünk ki. Ha a 12 fúvókát a 8 nyíláson áttoltuk, mint ez az ábra bal oldali részén látható, a 31 nyílás az 1 tömítőeszköz belső terében helyezkedik el. Ezután a 12 fúvóka visszahúzásakor a levegő az 1 tömítőeszköz belső teréből kifelé áramlik (az ábra középső része), majd a betétet a nyílást lezáró módon hagyja el (az ábra jobb oldali része).

Különösen célszerűnek és újszerűnek mutatkozott a 10A., 10B. és 10C. ábrán bemutatod összetett szerkezetű tömítő anyagcsík felhasználása. Ez a csík külső felületével az 1 tömítőeszközhöz illeszkedik, mégpedig úgy, hogy annak felületét a 2 kábelt körbevevő 1 tömítőeszköz elhelyezése után körbefogja. A tömítő csík masztix alapú vagy más 6 tömítőanyagot tartalmaz 14 gátlószerkezet és 15 külső tömítő anyag között, ahol az utóbbi vékony, rugalmas réteget képez. A 15 külső tömítő

HU 215 996 Β anyagban 32 perforáció van kiképezve, a 15 külső tömítő anyag két masztixréteg között vagy a 14 gátlószerkezet habos anyagának külső felülete fölött helyezkedik el, például a 10B. és 10C. ábrán látható módon.

A 11 A., 1 IB., 1 IC. és 1 ID. ábrák szerint az 1 tömítőeszköz igen jól használható többágú kábelkapcsolatot befogadó 33 kábelcsatlakozás kimenővégének tömítésére. A11A. ábra az egyszerűség kedvéért két 34 kábelből álló szerkezetet mutat, amely 35 burkolatban van megvezetve. A 35 burkolat végéhez közeli tartományban a szerkezet a 11B. és 1 IC. ábra szerinti keresztmetszetet veszi föl. A 1 IB. ábra szerint egyetlen 1 tömítőeszközt használunk a 34 kábelek körbefogására, magát a szerkezetet feltöltés előtt mutatjuk be. A 1 IC. ábra szerint viszont a 34 kábelek mindegyikéhez egy-egy 1 tömítőeszköz tartozik. Az 1 tömítőeszközt feltöltjük, és ekkor a 11B. ábrán látható szerkezet alakul ki. Az 1 tömítőeszköz ez esetben a 35 burkolat és a 34 kábelek közötti teret tölti ki, ezzel kizárja, hogy rajta keresztül a szennyezések és egyéb káros anyagok a kábelek szerkezetébe jussanak. Az 1 tömítőeszköz egymást átfedő rétegeit itt részben egymástól elválasztva mutatjuk be, hogy az ábra olvashatóságát megkönnyítsük. A 11D. ábra szerinti 35 burkolat a 34 kábelt körbeveszi, 36 összefogó elem biztosítja a kábelek összetartását.

A találmány értelmében az 1 tömítőeszköz számos különböző módon hozható létre. Ennek szerkezetéhez sokféle tömítő anyag és segédeszköz használható, a gyártási módszerekkel, a végtermékekkel a környezettől teljes mértékben védett, illetve elzárt struktúrák képezhetők. A találmány értelmében a javasolt tömítőeszköz anyagai, szerkezeti felépítése, a hozzá tartozó szelepek kialakítása sokféle lehetőségnek megfelelően választható.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Rugalmas tömítőeszköz, amely első és második munkadarab között palástszerűen, fluid közeg bevitelével változtatható térfogatú üreggel van kiképezve, az üreget határoló egyik falában, vagy falai között belső nyomást beállító közeg bevitelére alkalmas elem, különösen füvóka befogadására szolgáló nyílással van ellátva, azzal jellemezve, hogy a nyíláshoz (8) a füvóka (12) eltávolítása után tömör lezárást önműködően biztosító belső fedőlap (9) van rendelve.
2. 2. Rugalmas tömítőeszköz, amely első és második munkadarab között palástszerűen, fluid közeg bevitelével változtatható térfogatú üreggel van kiképezve, valamint az eszközön nyílás van, amelyen keresztül fluid közeg vezethető az eszközbe, azzal jellemezve, hogy az eszközben (1) uralkodó nyomás megtartására a nyíláshoz (8) belső fedőlap (9) van rendelve.
3. 3. Rugalmas tömítőeszköz, amely első és második munkadarab között palástszerűen, fluid közeg bevitelével változtatható térfogatú üreggel van kiképezve, azzal jellemezve, hogy falában (4) alapvetően sík, egyutas szelepként működő, és a fal (4) síkjával párhuzamos fedőlapon (9) át, füvóka (12) segítségével, fluid közeg vezethető az eszközbe (1), és a fedőlap (9) a füvóka (12) eltávolítása után automatikusan zárt helyzetben van.
4. 4. Az 1. vagy 3. igénypont bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy a tömítőeszközben (1) füvóka (12) van.
5. 5. Az 1. vagy a 4. igénypont bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy a fedőlap (9) az eszköz (1) falához (4) rögzített, polimer anyagú, rugalmas lemez, és a füvóka (12) a fedőlap és a fal (4) között, a fal (4) síkjával párhuzamosan bevezethető.
6. 6. Az 1-2. vagy 4. igénypont bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy a nyílás (8) átlapolt illesztés átlapolódó falai (4) között van, és a fedőlap (9) az átlapolt illesztés egyik fala.
7. 7. Az 1-2. vagy 4-6. igénypontok bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy első tömítőanyaga (10) a fedőlap (9) és a fal (4) között van.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy második tömítőanyaga (6, 15) külső felületén van.
9. 9. A 7-8. igénypontok bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy az első tömítőanyag (10) és/vagy a második tömítőanyag (6, 15) gél és/vagy masztix és/vagy elasztomer hab.
10. 10. A 8-9. igénypontok bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy a második tömítő anyag (6, 15) egyik kifelé néző felületén vékony, rugalmas, a tömítő anyag (6, 15) alakváltozását megengedő polimer film van, amelynek tapadóképessége alacsony, törési együtthatója pedig magas.
11. 11. Az 1 -10. igénypontok bármelyike szerinti tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy fala(i) (4) beszerelés és karbantartás közben nem nyújthatók.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti, elnyújtott palástszerű tömítőeszköz, azzal jellemezve, hogy kábel (2, 34) köré tekercselhető.
13. 13. Eljárás, amellyel egy első munkadarabot környezetétől elszigetelünk, azzal jellemezve, hogy az első munkadarabot legalább részben, egy második munkadarabba helyezünk, majd az első munkadarab és a második munkadarab közé az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti szigetelőeszközt illesztünk, amelyet az első és második munkadarab közötti nyílás tömítésén keresztül füvóka segítségével feltöltünk.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy első munkadarabként csövet vagy kábelt, második munkadarabként csővezetéket használunk, avagy első munkadarabként kábelcsatlakozó tagot, második munkadarabként pedig csatlakozó tag burkolatának legalább egy részét használjuk, továbbá a rugalmas tömítőeszközt a csatlakozó tag kilépő elvezetésének tömítésére használjuk.
15. 15. A 13-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tömítő elem feltöltése után a füvókát egyszerű kihúzással eltávolítjuk.