HU209698B - Method and apparatus for shrinking textiles first tubing knitted or looped materials - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás és berendezés textíliák, elsősorban tömlőalakú kötött vagy hurkolt anyagok zsugorítására. A találmány nem tömlőszerű egyéb textíliák kezeléséhez is alkalmazható.

A kötött vagy hurkolt, elsősorban tömlőalakú textíliák kezelésénél a zsugorítás egyik legszélesebb körben alkalmazott módszerét írják le a 3015145, 3015146 és 3083435 sz. (Eugene Cohn és tsai) US szabadalmak. Ezeknél az eljárásoknál egy vagy általában két zsugorító állomást alkalmaznak, amelyek mindegyike egy átellenes hengerpárt és egy adagolót- és szorítópofát tartalmaz. A textília előre meghatározott sebességgel áthalad egy adagolóhenger és egy szorítópofa között. A második henger, amely egy visszatartóhenger, és az adagolóhenger között egy keskeny rés van, amelyen a szorítópofát elhagyó textília nyomás alatt úgy halad át, hogy egyidejűleg érintkezik az adagoló- és a visszatartóhengerrel. A visszatartóhenger, amelynek felületi sebessége kisebb, mint az adagolóhengeré, fékezi a textília haladását, úgyhogy a textília hosszirányban összenyomódik, zsugorodik a hengerek közötti rés és a szorítópofa vége között rövid zsugorítózónában. A pofát és/vagy a hengereket célszerűen fűtik, úgyhogy a kilépő textília legalább részben megtartja a zsugorítózónában felvett zsugorodást.

Bár a fenti zsugorítási technika a gyakorlatban jól bevált, vannak bizonyos korlátái, amelyek abból következnek, hogy a textília két oldala egyidejűleg érintkezik a két átellenes, de különböző sebességgel forgó hengerrel. Ennek következtében az anyag két oldala szükségszerűen kissé különböző kezelést kap. Ezenkívül az adagolóhenger és a textília felülete között csúszás következtében bizonyos típusú anyagok felülete nemkívánatos módon elváltozik, pl. a sötét árnyalatú felsőruházati kelmék kivilágosodnak, az alsóruházati textíliák pedig kifényesednek. Ez a jelenség különösen a tömlőszerű textíliák esetében lehet zavaró, amikor az anyagnak az az oldala, amely a kezelés közben „átellenes” oldal, valójában szintén az anyag színe.

A legtöbb esetben ezt a hátrányt, azaz a zsugorítás aszimmetrikus hatását az anyag két oldalára, úgy egyenlítik ki, hogy két zsugorító állomást alkalmaznak egymáshoz képest ellentétes elrendezésben. Ez a megoldás bizonyos esetekben jó eredménnyel jár, de különösen érzékeny textíliáknál, így sötét árnyalatú kelméknél, változatlanul hátrányos.

A találmány célja olyan eljárás és berendezés létrehozása, amely elsősorban, de nem kizárólag tömlőalakú kötött vagy hurkolt anyagok zsugorítására alkalmas, lehetővé teszi a különböző sebességű hengereket alkalmazó technika előnyeinek kihasználását, de egyúttal minimalizálja, vagy kiküszöböli az ismert megoldásoknál fellépő hátrányokat. A találmány szerinti berendezés adagolóhengerrel, és az adagolóhenger egy felületi szakaszának megfelelő alakú belépőoldali szorítószerkezettel rendelkezik, amelyek között a textíliának az adagolóhengerrel történő továbbítására alkalmas belépőoldali rés van. Az adagolóhengerrel párhuzamosan, annak közvetlen közelében forgathatóan visszatartóhenger van elhelyezve. Az adagolóhenger és a visszatartóhenger tengelyei egy referenciasíkot határoznak meg, amely áthalad azon a helyen, ahol az adagolóhenger és a visszatartóhenger a legközelebb van egymáshoz. A berendezés egy kilépőoldali szorítószerkezettel is rendelkezik, amelynek alakja megfelel a visszatartóhenger egy felületi szakaszának. A visszatartóhenger és a kilépőoldali szorítószerkezet között a textíliának a visszatartóhengerrel történő kiadására alkalmas kilépőoldali rés van. A belépőoldali rés nagyságát a belépőoldali szorítószerkezet és az adagolóhenger, ill. a kilépőoldali rés nagyságát a kilépőoldali szorítószerkezet és a visszatartóhenger relatív helyzetének változtatásával állító szervek vannak kialakítva. A szorítószerkezetek az adagolóhenger és a visszatartóhenger közé nyúló

HU 209 698 Β lemezeket tartalmaznak, amelyek az említett hengerek tengelyei által meghatározott síkban találkoznak. A lemezek végeinek szemben levő felületei egy szorítózónát alkotnak, amely a belépő- és a kilépőoldali rés között helyezkedik el. Az egyik szorítószerkezet a lemezek közötti szorítóerőt beállító nyomásszabályozóval ellátott működtető szerkezettel rendelkezik.

Az eljárás során a textíliát kiterítjük, megnedvesítjük, egyik oldalát érintkezésbe hozzuk egy szabályozott hajtással rendelkező adagolóhenger felületével, és korlátozott mértékű nyomással arra rászorítjuk. A textília másik felületét érintkezésbe hozzuk egy szabályozott hajtással rendelkező visszatartóhenger felületével, amelynek sebessége kisebb, mint az adagolóhengeré. Az adagolóhengerre rászorított textíliát hirtelen, éles szögben eltérítjük az adagolóhenger felületétől, átvezetjük egy olyan szorítózónán, amely hosszabb, mint a textília vastagsága, majd közvetlenül ezután a textília másik felületét hozzuk érintkezésbe a visszatartóhenger felületével és ettől kezdve újabb hirtelen irányváltoztatással a textíliát korlátozott nyomással a visszatartóhenger felületére szorítva vezetjük tovább. Az említett szorítózónában a textília átellenes felületeire annak kreppesedését megakadályozó nyomást gyakorolunk.

Különösen előnyös, hogy a szorítószerkezetek átellenes végei lényegében ott helyezkednek el, ahol az adagoló-, ill. a visszatartóhenger a legközelebb van, és az adagolóhenger felületével nagy, célszerűen 45°-os szöget zárnak be. Ennek megfelelően, amikor a textília elhagyja a belépőoldali szorítószerkezet végét, a kilépőoldali szorítószerkezet elülső vége hirtelen eltéríti, és a két szorítószerkezet közötti szorítózónába vezeti. A szorítózónát elhagyva a textília azonnal érintkezésbe kerül a visszatartóhenger külső felületével, amelynek lényegesen kisebb a sebessége, mint az adagolóhengeré.

Bár az adagoló- és a visszatartóhenger felületi sebessége számottevően eltér, a hengerek nem a textília ugyanazon pontján érintik annak átellenes felületeit, úgyhogy a hengerfelületeknek nem kell számottevő mértékben csúszni az anyag felületéhez képest. Ennek eredményeként a találmány szerinti megoldással egyetlen lépésben nagymértékű mechanikus zsugorítást lehet elérni, amelyre sok kötött vagy hurkolt textíliánál szükség van.

Előnyös, hogy a szorítózónán áthaladó textília csak minimális nyomásnak van kitéve a vastagsága irányában. Ezt egy prezíciós beállító mechanizmus biztosítja, amelynek segítségével az egyik, előnyösen a belépőoldali szorítószerkezet egy tengely körüli korlátozott mozgatással állítható. Ez lehetővé teszi a szorítózóna vastagságának változtatását a berendezés normál üzemeltetése folyamán. A zónában a textíliára ható szorítóerő olyan nagyságú, hogy a hosszirányban összenyomott textília ráncosodását megakadályozza, de ennél nem sokkal nagyobb.

Egy előnyös kiviteli alakjában a találmány szerinti berendezés szerkezetét tekintve lényegében kompatibilis az eddig forgalmazott, az említett USA szabadalmak szerinti berendezéssel, amelyet már széles körben alkalmaznak. A találmány szerinti berendezés viszonylag kis munkával beépíthető a meglevő berendezésekbe, felhasználva sok meglevő mechanizmust, és annak eredményeként lényegesen megnő a berendezés teljesítménye, legalábbis bizonyos fajta textíliáknál.

A találmány tárgyát a továbbiakban egy előnyös kiviteli alak és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az

1. ábra: a találmány szerinti berendezés perspektivikus rajza, amely berendezés elsősorban tömlőszerű kötött, vagy hurkolt textíliák mechanikus zsugorítására alkalmas, a

2. ábra: az 1. ábra szerinti berendezés zsugorító állomásának nagyított keresztmetszete az adagoló- és a visszatartóhengerrel, valamint a belépő- és a kilépőoldali szorítószerkezetekkel, a

3. ábra: az 1. ábra szerinti berendezés egy részlete oldalnézetben a zsugorító állomás szerkezeti részleteivel, a

4. ábra: a belépő- és a kilépőoldali szorítószerkezet egy részlete a kilépőoldali szorítószerkezethez csatlakozó szerelvényekkel, az

5. ábra: a belépő- és a kilépőoldali szorítószerkezettel egy részlete elölnézetben, a

6. ábra: az 5. ábra 6-6 vonala mentén vett metszet, és a

7. ábra: az 1. ábra szerinti berendezés hajtásvezérlő rendszerének egyszerűsített vázlata.

Az 1. ábra szerinti berendezés a tömlőszerű kötött vagy hurkolt textília kezelésére szolgáló 10 kezelési szakasszal rendelkezik. A kezeletlen 11 textília egy fel nem tüntetett helyről, pl. egy rakodólapról vagy targoncáról először fölfelé halad a 12 kengyelig, amely a textíliát két rétegben kiteríti. A textília ezután egy első 13 feszítőrúd alatt, és egy második 14 feszítőrúd felett van átvezetve. A 13, 14 feszítőrudak, amelyek között a 15 távtartók vannak elhelyezve, elfordíthatóan a 16 keretrészekre vannak szerelve. A 13, 14 feszítőrudak nagyon enyhén, csak annyira feszítik meg a textíliát, hogy az kisimuljon és vezethető legyen, de számottevő mértékben ne nyúljon meg.

Az ábrázolt szakaszon a textília egy 17 vezetőhenger (7. ábra), egy hajtott, változtatható sebességű 17a szabályozóhenger és egy 17b lengőhenger körül, majd egy sorozat 20 simítóhenger között van átvezetve. A 17a szabályozóhenger all textíliát áthúzza a 12 kengyelen, valamint a 13, 14 feszítőrudak között. A 17a szabályozóhenger sebességét a 17b lengőhenger befolyásolja, a későbbiekben még részletesebben ismertetett módon.

A 17a szabályozóhenger után a 18 hajtó-feszítő állomás következik, amelynek kialakítása pl. megfelelhet a 4103402 sz. (Frezza) US szabadalmi leírásban ismertetett megoldásnak.

A feszítőszerkezet egy belső feszítőkerettel rendelkezik (nincs feltüntetve), amely a tömlőszerű textil belsejében van elhelyezve, A feszítőkeretet vízszintesen a vájattal ellátott 19 hajtógörgők tartják, amelyek oldalirányban a feszítőkeret szélességének megfelelően beállíthatók, és amelyeket a gép hajtórendszere hajt. Az önmagában jól ismert és széles körben használt feszítőkeret a 20 simítóhengerektől a 19 hajtógörgők

HU 209 698 Β után elhelyezett 21, 22 gőzölőszekrényeken át, lényegében a 23 zsugorító állomás belépő- vagy adagolóhengeréig tart.

Az ismert megoldásoknak megfelelően a bejövő textíliát kissé túl lehet adagolni a feszítőkeret kimenőoldalán (azaz a 19 hajtógörgők után), úgyhogy a textília hosszirányban fellazul, és egy előre meghatározott szélességet vesz fel. Ebben az állapotban az anyagot a 21, 22 gőzölőszekrények között történő áthaladás folyamán gőzöljük, ami nedvesíti és keni az anyag szálait, és lehetővé teszi a szemek fellazulását és rendeződését a zsugorítás előkészítéseként.

Közvetlenül a 18 hajtó-feszítő állomás elhagyása után a textília belép a 23 zsugorító állomásra, ahol a később részletesebben leírt módon hosszirányban - a bejövő textília megmaradó zsugorodásának függvényében - szabályozható mértékben összenyomódik, lomlőszerű kötött vagy hurkolt textíliák esetén ez pl. 15-25% lehet, A hosszirányban összenyomott 24 textília a 25 gyűjtőállomásra kerül, amely az ábra szerint egy tekercselő mechanizmus. Ez a szerkezet pl. a 3606186 sz. (Eugene Cohn és tsai) és/vagy a 2736098 sz. (Sámuel Cohn és tsai) UA szabadalmak szerint alakítható ki. A 25-gyűjtőállomás felé haladó textília minimális mértékben van megfeszítve, éppen csak annyira, ami elegendő a textília megfelelő vezetéséhez a 26 tekercsre történő feltekercselés folyamán.

Egy másik változatnál a textíliát egy hajtogató készülékhez vezetjük, amely pl. a 4053151 sz. (Frezza) US szabadalomnak megfelelően van kialakítva.

Az 1. ábra szerinti berendezés hajtószerkezete vázlatosan a 7. ábrán van feltüntetve. A 25 gyűjtőállomás, a 23 zsugorító állomás, a 18 hajtó-feszítő állomás és a 17a szabályozóhenger egyedileg vezérelt sebességű hajtószerkezettel van ellátva. Ezek vagy külön szabályozható sebességű motorok, vagy egyetlen szabályozható sebességű 31 központi hajtáshoz - egy motorhoz - csatlakozó változtatható mechanikai áttételek. Az állomások egyike, pl. a 23 zsugorító állomás, egy főállomás, amelyet a 31 központi hajtás hajt, és amelynek a többi állomás működési sebessége automatikusan alá van rendelve. Pl. a 17a szabályozóhenger, a 19 hajtógörgők és a 25 gyűjtőállomás a változtatható 17c, 19a és 25a áttételeken át van összekötve a 31 központi hajtással. A változtatható 17c áttételt a 17b lengőhenger úgy vezérli, hogy állandó legyen a textília továbbítási sebessége a 18 hajtó-feszítő állomás felé. Ebben az elrendezésben, ha a 23 zsugorító állomás sebessége 10%-kal növekszik, az összes többi állomás sebessége is automatikusan ugyanilyen mértékben megnő. Ha azonban a 25 gyűjtőállomás sebessége változik, azaz a 23 zsugorító állomás sebességéhez képest nő, vagy csökken, ez a többi állomást nem érinti. Ez a módszer természetesen jól ismert.

A 2-7. ábrákon a találmány szerinti berendezés zsugorító állomásának részletei láthatók a 27 keretszerkezettel (3. ábra), amelyre a gép átellenes oldalain a 28 csapágytartók vannak felszerelve, amelyek a 29 csapágyházakat tartják. A 29 csapágyházakban forgathatóan van elhelyezve a 30 adagolóhenger. Az ábrázolt elrendezésben a 30 adagolóhenger a 27 keretszerkezeten rögzített tengelyre van szerelve, és a változtatható sebességű 31 központi hajtást megvalósító motor hajtja (7. ábra).

A 30 adagolóhengerrel egy 32 visszatartóhenger működik együtt. A 32 visszatartóhenger átellenes végei egy 34 lengőkereten elhelyezett 33 csapágyházakban vannak csapágyazva. A 34 lengőkeret a 35 hajtótengely körül elfordíthatóan a gép 27 keretszerkezetére van szerelve. A 34 lengőkeret a 27 keretszerkezet két oldalán a 38 pontokon rögzített 37 működtető szerkezetek 36 rúdjaival van összekötve. Előnyösen a 37 működtető szerkezetek egyszeres működésűek, amelyekben a 36 rudakat rugó kényszeríti a 3. ábrán balfelé. A 37 működtető szerkezetek szabályozott nyomású folyadékkal működtethetők, amikor a 36 rudak visszahúzódnak, és a 32 visszatartóhengert a 30 adagolóhenger felé húzzák.

A 31 központi hajtásról működtetett változtatható 39 áttétel (7. ábra) a 32 visszatartóhengert kisebb felületi sebességgel hajtja, mint amekkora a 30 adagolóhenger felületi sebessége. A39 áttétel egy 40 kereket hajthat (3. ábra), és egy 41 láncon vagy szíjon át egy további 42 kereket hajt, amely a 35 hajtótengelyre van szerelve. A 35 hajtótengely körül a 34 lengőkeret van csapágyazva. Egy további lánc- vagy szíjhajtás (nincs feltüntetve) köti össze a 35 hajtótengelyt a 32 visszatartóhengerrel, ami lehetővé teszi a visszatartóhenger szabályozott hajtását a 34 lengőkeret bármely helyzetében.

A találmány ábrázolt előnyös kiviteli alakjánál a 30 adagolóhenger átmérője kb. 127 mm. A henger belül üreges, és viszonylag vastag acélból készült hengeres külső 43 fala van, amely pl. 32 mm vastag. A külső felülete előnyösen érdesítve van, hogy javuljon a bejövő 11 textília tapadása. Az adagolóhenger együttműködik a 44 szorítószerkezettel, amely egy 45 pofát és egy 46 lemezt tartalmaz. A 45 pofa és a 46 lemez a sima, hengeres belső 47, 48 felületekkel rendelkezik. Ezek a hengeres 47, 48 felületek kissé nagyobb átmérőjűek a 30 adagolóhengemél (pl. 1 mm-rel a 127 mm-es névleges hengerátmérőnél), és középpontjuk kissé el van tolva (a 2. ábrán jobbra) a henger középpontjától. így egy fokozatosan keskenyedő 49 rés keletkezik, amely a bejövő 11 textíliát vezeti és összeszorítja az adagolóhenger egy lényegében ívelt (kb. 90°-os szakaszán.

A belépőoldali 44 szorítószerkezet előnyösen a 3973303 sz. (Edmund A. Diggle, Jr.) US szabadalom szerint alakítható ki. Ez a mechanizmus egy már felfelé nyúló 50 tartót tartalmaz, amely korlátozott mértékben elfordíthatóan a 30 adagolóhenger 51 tengelyére van szerelve. Ezeket a tartókat az 52 csuklós kapcsolat egy függőlegesen állítható 53 rúddal köti össze, amelyet a gépkezelő az 54 kézikerék (1. ábra) segítségével állít. Az 53 rúd korlátozott függőleges állításával az 50 tartók az óramutató járásával megegyező vagy azzal ellentétes irányban elfordulnak az 51 tengely körül, és ezzel biztosítják a belépőoldali szorítószerkezet helyzetének nagypontosságú beállítását.

Az L alakú 55 tartók az 56 tengely körül elfordíthatóan a nagyjából függőleges 50 tartókon vannak rögzít4

HU 209 698 B ve, és ezekhez képest a kétoldalt elhelyezett 57 működtető szerkezetek, pl. egyszeres működésű léghengerek segítségével fordíthatók el. Ha nincsenek működtetve, az 57 működtető szerkezeteket rugó téríti vissza, amelynek folyamán az L alakú 55 tartók az óramutató járásával megegyező irányban fordulnak el, amint a 3. ábrán látható. Meghatározott légnyomás hatására az 57 működtető szerkezetek 58 rúdjai kitolódnak, és az 55 tartókat az óramutató járásával ellentétes irányban fordítják el.

A 44 szorítószerkezet a végein az 59 csapágyak segítségével az 55 tartókra van szerelve. A szorítószerkezet mindkét oldalán az elfordítás mértékét beállító 60 ütközők helyezkednek el, amelyek átnyúlnak az 55 tartókban kialakított 61 nyílásokon, és ezekben a nyílásokban a 62,63 csavarok segítségével állíthatók.

A működés leírásánál abból indulunk ki, hogy a 44 szorítószerkezet a 2. ábra szerinti alaphelyzetben van. A 62,63 csavarok állításával az egész 44 szorítószerkezet elbillenthető az 59 csapágy tengelye körül, a fokozatosan összetartó 49 rés beállításához szükséges mértékben, Az egész szerelvény elfordítható a 30 adagolóhenger tengelye körül az 53 rúd függőleges állításával, aminek következtében a felfelé mutató 50 tartók elfordulnak a henger tengelye körül. Ezáltal a szorítószerkezet alsó végének helyzete, és ezzel a szorítózóna vastagsága finoman állítható. A szorítószerkezetet a 30 adagolóhenger és a 32 visszatartóhenger közötti réstől az 57 működtető szerkezetek kikapcsolásával távolítjuk el, amikor az L alakú 55 tartók az óramutató járásával megegyező irányban elfordulnak az 56 tengely körül. Erre akkor lehet szükség, ha nyitni akarjuk a zsugorító állomás munkazónáját annak érdekében, hogy be lehessen fűzni a textília kezdő szakaszát a gépbe.

A találmány egyik jellegzetessége az, hogy a zónaalkotó 46 lemez nem vékonyodik el fokozatosan, mint az ismert mechanikus zsugorító berendezéseknél, hanem az alsó végén is számottevő vastagságú. Egy tipikus gépben, amely alkalmas tömlőszerű kötött vagy hurkolt textíliák kezelésére kb. 127 cm szélességig, a lemez vastagsága a végénél kb. 3 mm. A zónalakító lemez alsó 66 felülete lefelé a 30 adagolóhengertől viszonylag meredek szögben távolodik, amely szög az ábrázolt berendezés esetén kb. 45°. Ez az alsó 66 felület egy szorítózóna egyik oldalát képezi, amint azt a továbbiakban még részletesebben leírjuk.

A 46 lemez a 67 csavarokkal van a 45 pofához rögzítve. A 67 csavarok a lemez szélességében elosztva vannak elhelyezve (5. és 6. ábra). A 45 pofa szegmensekből áll, amelyek egyenként állíthatók egy 68 tartórúdhoz képest, és ezáltal lehetővé válik a 46 lemez pontos, végleges beállítása.

Közvetlenül a belépőoldali 44 szorítószerkezet alatt van elhelyezve a kilépőoldali 69 szorítószerkezet, amely a 70 pofát és a zónaalkotó 71 lemezt tartalmazza. A 71 lemez a 46 lemezhez hasonlóan az elülső és hátsó ívelt 72, 73 felületekkel rendelkezik, amelyek a 30 adagolóhenger és a 32 visszatartóhenger felületeivel szemben helyezkednek el. Legalább a hátsó ívelt 73 felület közelítően megegyezik a 32 visszatartóhenger felületének kontúrjával egy kb. 15-20°-os ív mentén, úgyhogy egy fokozatosan széttartó kilépő 89 rés keletkezik a visszatartóhenger által továbbított textília számára. Pl. a 73 felület sugara kb. 63,5 mm, amely együttműködik a kb. 62,5 mm külső átmérőjű 32 viszszatartóhengerrel, és a 73 felület sugarának középpontja a henger tengelyétől kissé balra van, ahogy a 2. ábrán látható, aminek következtében megvalósul a kilépő rés kissé táguló körvonala, amita 2. ábrán némileg eltúloztunk.

Amint a 2. és 6. ábrán látható, a 72 lemez felső vége lényegében a felső 46 lemez alsó végének tükörképeként van kialakítva. A 71 lemez 74 végének vastagsága lényegében egyforma (pl. 3 mm), és a felső 75 felület ugyanolyan szögben helyezkedik el, mint a 66 felület.

Az ábrázolt gépen, amely különösen alkalmas már meglépő berendezések átalakításához, a kilépő 69 szorítószerkezet egy nagy, nehéz 76 sarokelemre van felszerelve, amely mereven a 77 tartó végeihez van rögzítve. A 76 sarokelemek előnyösen a hegesztett 78 fedelekkel vannak ellátva a végeiken, amelyek a 78a csavarokkal vannak a 77 tartóhoz rögzítve. A 70 pofa a sarokelem felső 79 oldalához van hegesztve, és a 80 mélyedéssel van ellátva a 71 lemez befogadásához. A lemez rögzítése és pontos beállítása csavarok segítségével történik. A 81 rögzítőcsavarok a lemezben kialakított függőleges irányban hosszúkás 82 nyílásokban helyezednek el. Több 83 beállítócsavar fölfelé átnyúlik a 70 pofán, és a 71 lemez alsó felületéhez kapcsolódik. Egy tipikus 127 cm-es gépen a 81 rögzítőcsavarok egymástól kb. 66 mm-re, míg a függőleges 83 beállítócsavarok egymástól kb. 132 mm-re vannak elhelyezve, azaz egy pár rögzítőcsavarhoz egy db beállítócsavar tartozik. Ez az elrendezés nagyfokú pontosságot tesz lehetővé az alsó 71 lemeznek a felső 46 lemezhez képest történő beállításánál, azaz a lemezek felső és alsó 66, ill. 75 felületei által alkotott kezelési zóna pontos meghatározásánál.

Az ábrázolt berendezésben a sarokelem a 27 keresztmetszetre a 84 tengely segítségével elfordíthatóan van felszerelve. A 84 tengelyt a 27 keretszerkezet két oldalán a 85 blokkok tartják, amelyek a 28 csapágytartó részét képezik. Ez egy előnyös kialakítás, mivel a 84 tengely és a 85 blokk az ismert gépeknél is megvan, és kényelmesen felhasználható a találmány szerinti géppé történő átalakításnál.

A 84 tengely - a 76 sarokelem és a 77 tartók súlyának figyelembevételével - úgy van elhelyezve, hogy a szerelvény a súlyánál fogva az óramutató járásával megegyező irányban igyekszik elfordulni, ahogy a 6. ábrán látható, és ezáltal az alsó 71 lemezt a 30 adagolóhenger felé igyekszik elfordítani. Ez a mozgás beállíthatóan úgy korlátozható, hogy megmaradjon egy előre meghatározott minimális távolság az ívelt 72 felület és a 30 adagolóhenger felülete között. A beállítás pl. ütközőlemezek segítségével történhet (nincsenek ábrázolva), amelyek az adagolóhenger végeinél vannak elhelyezve és a 71 lemez mozgását határolják, vagy ahogy a 6. ábrán látható, a 77

HU 209 698 B tartókhoz kapcsolódó 86 beállítócsavarok segítségével. Előnyösen a lemezszerelvény csuklós mozgása az ellentétes, azaz az óramutató járásával szembeni irányban bizonyos határok között nincs korlátozva, a gép tisztíthatósága érdekében. Ebből a célból a 77 tartó külső végei hosszúkás 87 nyílásokkal vannak ellátva, amelyekbe a 87a ütközők nyúlnak be. A 77 tartó akadálytalanul elfordulhat a hosszúkás 87 nyílás határai között, a 86 beállítócsavarok és/vagy ütközőlemezek beállításától függően, és természetesen a 32 visszatartóhenger által is korlátozva.

A berendezés üzembe helyezésekor a 46 és 71 lemezeket olyan helyzetbe hozzuk, hogy 66 és 75 felületeik lényegében ott legyenek, ahol a hengerek távolsága a legkisebb, azaz a két henger tengelye által meghatározott síkban. Az alsó 71 lemez hegyesszögű 88 csúcsa egészen közel van a 30 adagolóhenger külső felületéhez, de azt nem érinti. A függőleges 53 rúd állításával a felső 46 lemezt úgy pozícionáljuk az alsó 71 lemezhez képest, hogy a 66 és 75 felületek kissé eltávolodjanak egymástól, és esetleg kissé széttartóak legyenek. A felső 46 lemez ívelt 48 felülete kis távolságban van a 30 adagolóhenger felületétől, amit az adagolóhenger végeinél elhelyezett ütköző, ill. távtartó lemezek vagy gyűrűk, vagy más határolószervek segítségével lehet biztosítani. A változtatható 90 nyomásszabályozóval ellátott felső 57 működtetőszerkezetek a 46 és 71 lemezeket lágyan, mindössze akkora erővel nyomják egymás felé, amely alig nagyobb, mint a szorítózónában a textília hullámosodásának, kreppesedésének megakadályozásához feltétlenül szükséges nyomóerő. Egy célszerű kiviteli alaknál a 90 nyomásszabályozóval vezérelt 57 működtetőszerkezetek korlátozott, kb. 00,35 bar nyomású sűrített levegővel működnek, amely kb. 130 cm² felületű dugattyúkra fejti ki hatását. Az 57 működtetőszerkezetek által szolgáltatott záróerő a példakénti 127 cm-es gépben így kb. 900 N, vagy annál kevesebb, aminek eredményeként az alkalmazott erő cm-enként néhány N.

A kezeletlen 11 textília lelapítva, állandó szélességgel belép a 49 résbe, ahol nagyon korlátozott nyomásnak van kitéve, és az adagolóhenger érdesített felülete biztosítja a továbbítást. A textília akár kétrétegű kötött áru formájában, akár egy rétegben, a 30 adagolóhenger felületi sebességével halad át a 49 résen.

Amikor a textília eléri az ívelt 48 felület alsó végét, a 75 felület hirtelen eltéríti a 66 és 75 felületek közötti szorítózónába, amely kismértékben (pl. l°-nál kisebb mértékben) tágul.

A textília áthalad a szorítózónán, amely az ábrázolt berendezés esetén kb. 4,3 mm hosszú, majd érintkezésbe kerül a 32 visszatartóhenger felületével. Ezután a textília hirtelen irányváltoztatással a kilépő 89 résbe kerül, amely a 71 lemez ívelt 73 felülete és a 32 visszatartóhenger külső felülete között helyezkedik el. Amikor a textília eléri a 89 rés felső végét, azonnal felveszi a 32 visszatartóhenger felületi sebességét, amelyet a változtatható 39 áttétel szabályoz, és amely kisebb, mint a 30 adagolóhenger felületi sebessége, mégpedig kb. 15-25%-kal, vagy esetleg kisebb mértékben, a textília fajtájának megfelelően. Állandósult állapotban a textília haladási sebességének változása az adagolási sebességről a visszatartási sebességre lényegében a 66 és 75 felületek által határolt szorítózóna kezdeténél következik be. A textília egy előre meghatározott ideig tartózkodik ebben a zónában, amelynek folyamán hőnek és nyomásnak van kitéve.

A találmány szerint előnyös, ha a vastagság irányában minél kisebb nyomás éri az anyagot a szorítózónában. Azonban ha egyáltalán nincs, vagy nagyon kicsi ez a nyomás, a textília kreppszerű lesz ahelyett, hogy sima, de zsugorított állapotba kerülne. Kezdetben ezért a szorítózóna vastagságát az 54 kézikerék és az 53 rúd segítségével az optimálisnál kissé nagyobbra állítjuk be, így az anyag bizonyos mértékben kreppszerű megjelenésű lesz, majd figyeljük a kezelt textíliát. Amíg a kreppszerűség észlelhető, fokozatosan csökkentjük a rés vastagságát a kézikerék segítségével, ameddig a kreppszerűség éppen eltűnik.

Az ábrázolt berendezésnél a 32 visszatartóhenger felületét a rugalmas anyagból álló 91 réteg alkotja, amelynek vesztesége kb. 6 mm. Egy másik változatnál a hengerfelülete érdesített fémfelület. A 32 visszatartóhengert korlátozott nagyságú erő szorítja a 73 felület felé. Ezt az erőt a 37 működtetőszerkezet fejti ki, amely a változtatható 92 nyomásszabályozóval van ellátva. A tisztán jelentkező erőnek csak arra kell elegendőnek lennie, hogy hatékony súrlódó kapcsolatot létesítsen a szorítózónából kilépő textíliával. A kísérletek azt mutatják, hogy minimális nyomásra van szükség, ugyanúgy, mint a belépőoldali szorítószerkezet és az adagolóhenger között. Ha szükséges vagy kívánatos, beállítható határolószervek korlátozhatják a visszatartóhenger zárómozgását az alsó lemez 73 felülete felé. Normál működési elrendezésben az adagoló- és a visszatartóhengerek közötti távolság alig nagyobb, mint a 46, 71 lemezek vastagsága, amint a 2. ábrán láthatjuk.

A legtöbb textília kezelésénél a bejövő anyag viszonylag meleg és nedves a 20,21 gőzölőszekrényeken való áthaladás miatt. Ezenkívül célszerűen fűtőelemeket alkalmazunk legalább a 30 adagolóhenger és a 44 szorítószerkezet fűtésére. Az ismert berendezésekhez hasonlóan a 44 szorítószerkezet a 45 pofával együtt előnyösen villamos fűtéssel hevíthető. A 30 adagolóhengert pl. gőz vagy meleg olaj fűti belülről. Szükség esetén a fűtés úgy szabályozható, hogy a 30 adagolóhenger és a 44 szorítószerkezet hőmérséklete különböző legyen.

A találmány szerinti eljárással és berendezéssel jelentős és meglepő eredmények érhetők el. Egyebek között a textília, amit korábban két állomáson kezeltek, most egyetlen állomáson kezelhető, és sokkal hatásosabban, mint eddig. Bár léteznek olyan ismert berendezések, amelyek a tömlőszerű kötött vagy hurkolt textíliát egyetlen állomáson kezelik, ezek kapacitása meglehetősen korlátozott. Az Eugene Cohn és társainak szabadalma szerinti ismert eljárás és berendezés kiemelkedik abban a tekintetben, hogy kb. 25%-os, vagy annál nagyobb mértékű zsugorítás elérésére képes.

HU 209 698 Β

Azonban ezekben az esetekben is kétállomásos gépeket kell használni annak érdekében, hogy az anyag átellenes oldalainak megjelenése egyforma legyen, de még ilyenkor is bizonyos korlátozások vannak az érzékeny textíliák esetében. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárással és berendezéssel 25%-os vagy annál nagyobb zsugorítás érhető el egyetlen állomást tartalmazó gépen, és egyidejűleg a két átellenes felület lényegében egyforma megjelenésű lesz. Ez lényeges előnyt jelent az iparban eddig használt megoldásokhoz képest.

A találmány egy lényeges jellemzője az, hogy adagoló- és a visszatartóhengert elválasztó szorítózónánál a két henger közötti távolság lényegesen nagyobb, mint a textília vastagsága. Ennek eredményeként a különböző kerületi sebességű adagoló- és visszatartóhenger nem érintkezik a textíliának ugyanazon a pontján az anyag két átellenes oldalával. A textília így nincs kitéve csavarónyíró igénybevételnek a zsugorítási folyamat során. A textília minimális nyomás alatt és minimális dörzsöléssel halad át a szorítózónán, aminek folyamán lényegében szimmetrikus igénybevétel éri az anyag átellenes felületeit, majd a visszatartózónához gyakorlatilag nincs csúszás annak ellenére, hogy a textília minimális szorítónyomásnak van kitéve.

Mivel a textília nem csúszik az adagoló, és visszatartóhengeren, a megmaradó zsugorodás közvetlen és szoros kapcsolatban van a hengerek közötti sebességkülönbséggel. Más szavakkal, a hengerek közötti 25%-os sebességkülönbség esetén a textília zsugorodása is 25% lesz.

A találmány szerinti eljárás és berendezés egy másik meglepő és rendkívül hasznos eredménye az, hogy az összenyomással zsugorított kész textília lényegében ugyanolyan vastag a kezelés után, mint az előtt. Egy hagyományos kétállomásos tömörítőgépen a kezelt textília bizonyos esetekben 15-25%-kal vékonyabb lehet, mert a kezelés során az anyag a vastagság irányában nyomásnak van kitéve. A találmány szerinti eljárással és berendezéssel a textília rendkívül finoman kezelhető, amit az bizonyít, hogy nagyobb a végső vastagság. Ennek különösen nagy jelentősége van érzékeny textíliák kezelése esetén.

A találmány szerinti eljárás és berendezés különösen jól alkalmazható tömlőszerű kötött vagy hurkolt textíliák kezelésére egyállomásos gépen, mivel a kétrétegű anyag két átellenes felületének kezelése között alig van különbség. így a kezelt anyag két oldala lényegében azonos megjelenésű lesz. Bár természetesen a textília a találmány szerinti berendezésnél is végigcsúszik a szorítószerkezetek felületein, a találmány szerinti berendezés lehetővé teszi az érintezési nyomás rendkívül alacsony szinten tartását, úgyhogy az érzékeny textíliák is finoman kezelhetők, és nem romlik a kész tennék megjelenése.

Az egy állomáson történő kezelés és az alacsony érintkezési nyomás további előnye a számottevően kisebb energiaigény. Mivel nincs szükség második zsugorító állomásra, a gép helyigénye is kisebb.

Az ábrázolt berendezésben a kezelési zóna 45°-os szöget zár be a szomszédos hengerfelületekkel. Ennek a szögnek a maximuma és minimuma ugyan nem definiálható pontosan, de a vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a szög nem lehet kisebb 30°-nál, ill. nagyobb 60° nál, az adagolóhenger szomszédos felületéhez képest.

A találmány szerinti eljárás és berendezés természetesen nemcsak tömlőszerű kötött vagy hurkolt textíliákhoz alkalmazható, hanem egyrétegű anyagokhoz is, pl. különböző gézanyagokhoz és hasonlókhoz. A találmány szerinti eljárás és berendezés szintén alkalmas az úgynevezett nedves eljáráshoz, amikor a textíliát festik vagy más módon folyadékkal kezelik, amelynek során 75-80% nedvességtartalom áll be, és ezután végzik a nyomásos zsugorító kezelést. Bizonyos ismert berendezéseknél ezt nehezen lehetett megoldani, mivel a textíliára gyakorolt viszonylag nagy nyomás következtében a zsugorító kezelésnél a folyadék a kívánatosnál nagyobb mértékben távozott el. A találmány szerinti eljárásnál és berendezésnél a szokatlanul alacsony nyomás minimálisra csökkenti, vagy teljesen kiküszöböli a kezelőfolyadék nemkívánt eltávolítását a zsugorítás folyamán.

Hangsúlyozzuk, hogy a találmány ábrázolt és leírt kiviteli alakjai csak példákat mutatnak be, és a találmány oltalmi körén belül ettől eltérő számos változtatás is lehetséges.

Claims (12)

1. Berendezés textíliák, elsősorban tömlőalakú kötött vagy hurkolt anyagok zsugorítására, amely adagolóhengerrel, és az adagolóhenger egy felületi szakaszának megfelelő alakú belépőoldali szorítószerkezettel rendelkezik, amelyek között a textíliának az adagolóhengerrel történő továbbítására alkalmas belépőoldali rés van, továbbá a adagolóhengerrel párhuzamosan, annak közvetlen közelében forgathatóan visszatartóhenger van elhelyezve, és az adagolóhenger és a viszszatartóhenger tengelyei egy referenciasíkot határoznak meg, amely áthalad azon a helyen, ahol az adagolóhenger és a visszatartóhenger a legközelebb van egymáshoz, azzal jellemezve, hogy a berendezés egy kilépőoldali szorítószerkezettel (69) is rendelkezik, amelynek alakja megfelel a visszatartóhenger (32) egy felületi szakaszának, a visszatartóhenger (32) és a kilépőoldali szorítószerkezet (69) között a textíliának (11) a visszatartóhengerrel (32) történő kiadására alkalmas kilépőoldali rés (89) van, a belépőoldali rés (49) nagyságát a belépőoldali szorítószerkezet (44) és az adagolóhenger (30), ill. a kilépőoldali rés (89) nagyságát a kilépőoldali szorítószerkezet (69) és a visszatartóhenger (32) relatív helyzetének változtatásával állító szervek vannak kialakítva, továbbá a szorítószerkezetek (44, 69) az adagolóhenger (30) és a visszatartóhenger (32) közé nyúló lemezeket (46, 71) tartalmaznak, amelyek az említett hengerek tengelyei által meghatározott síkban találkoznak, a lemezek (46, 71) végeinek szemben levő felületei (66, 75) egy szorítózónát alkotnak, amely a belépő- és a kilépőoldali rés (49, 89) között helyezkedik el, és az egyik szorítószerkezet (44) a lemezek (46, 71) közötti szorítóerőt beállító nyomász7

HU 209 698 B szabályozóval (90) ellátott működtetőszerkezettel (57) rendelkezik.

2. Az 1 igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szorítózóna kb. 45°-os szöget zár be az adagolóhenger (30) felületével. '

3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egyik szorítószerkezet (44) a vele együttműködő henger tengelye (51) körül korlátozott mértékben elfordíthatóan van kialakítva.

4. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az adagoló-, ill. visszatartóhenger (30, ill. 32) relatív helyzetét állító szervek változtatható nyomásszabályozóval (92) ellátott működtetőszerkezettel (37) rendelkeznek.

5. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szorítózóna szélességét a szorítószerkezetek (44, 69) lemezei közötti távolság változtatásával állító szervei vannak.

6. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az adagolóhengert (30) és a belépőoldali szorítószerkezetet (44) fűtő eszközei vannak.

7. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az adagolóhenger (30) fémből készült, és a textíliával (11) érintkező külső felülete érdesítve van.

8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a visszatartóhenger (32) külső felületét rugalmas réteg (91) alkotja.

9. Eljárás textíliák, elsősorban tömlőalakú kötött vagy hurkolt anyagok zsugorítására az 1-8. igénypont bármelyike szerinti berendezés felhasználásával, amelynek során a textíliát kiterítjük, megnedvesítjük, egyik oldalát érintkezésbe hozzuk egy szabályozott hajtással rendelkező adagolóhenger felületével, és korlátozott mértékű nyomással arra rászorítjuk, a textília másik felületét érintkezésbe hozzuk egy szabályozott hajtással rendelkező visszatartóhenger felületével, amelynek sebessége kisebb, mint az adagolóhengeré, azzal jellemezve, hogy az adagolóhengerre (30) rászorított textíliát (11) hirtelen, éles szögben eltérítjük az adagolóhenger (30) felületétől, átvezetjük egy olyan szorítózónán, amely hosszabb, mint a textília (11) vastagsága, majd közvetlenül ezután a textília másik felületét hozzuk érintkezésbe a visszatartóhenger (32) felületével, és ettől kezdve újabb hirtelen irányváltoztatással a textíliát (11) korlátozott nyomással a visszatartóhenger (32) felületére szorítva vezetjük tovább, és az említett szorítózónában a textília (11) átellenes felületeire annak kreppesedését megakadályozó nyomást gyakorolunk.

10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a textíliát (11) a továbbítás folyamán átellenes oldalai felől szabályozott hőhatásnak tesszük ki.

11. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a textíliát (11) a szorítózónán az adagolóhenger (30) szomszédos felületéhez képest 45°-os szögben és kb. 4,3 mm hosszúságban vezetjük át.

12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tömlőalakú kötött vagy hurkolt textíliát (11) előre meghatározott szélességben kifeszítve továbbítjuk, és ezt a szélességet megtartva gőzöljük.