HU209194B - Method and apparatus for building-in changing tube-piece into existing underground duct - Google Patents

Description

A találmány tárgya hőre lágyuló cső csővezetékek javítására, valamint eljárás és berendezés ennek gyártására, behelyezésére és eltávolítására. A találmány lehetővé teszi csodarabok, például javító vagy helyettesítő csőszakaszok, javítandó vagy pótlandó föld alatti csővezetékbe való beépítését, különösen főcsatornát metsző épületi szennyvízvezetékekbe, csővezetékek fő ágát metsző egyéb elágazó csővezetékekbe, kanyarokban, éles könyökhajlatokban gazdag csővezeték szakaszokba, elágazások torkolati szakaszába. A találmány megoldást ad a hőre lágyuló cső gyártására alkalmas eljárásra és berendezésre is.

Különböző megoldások születtek föld alatti csővezetékek, szennyvízcsatornák és hasonlóak javítására és az ehhez szükséges berendezésre, melyek szerint a meglévő csővezeték a javítás alatt a helyén marad, és a meglévő csővezetékbe rugalmas hártyát vagy műanyag bélést helyeznek be, vagy pedig a meglévő csővezetékbe új, műanyag csövet helyeznek el.

Egy ismert megoldás szerint a csöveket rugalmas műanyaggal, például polietilénnel bélelik. E szerint a megoldás szerint a bélést a csővezeték mentén rendszeres közönként található aknákon keresztül juttatják a csővezetékbe, ami igen megdrágítja ezt az eljárást.

Más megoldás szerint, melyet például a 3 927 164 és a 4064211 sz. US szabadalmi leírásokból ismerhetünk meg, a hibás csőszakasz végén műanyag csövet helyeznek el, melyet felfújnak és meleg befúvás hatására a műanyag cső kifordítva (belső felszínével kifelé) fúvódik be a csőszakaszba. Ez az eljárás igen költséges, mivel speciális berendezést, tartós hőellátást és drága alapanyagokat igényel.

A fent bemutatott és más hasonló megoldások rugalmas vagy fél-rugalmas bélésanyagokat használnak, amelyek nem ellenállóak semmi jelentősebb külső hidrosztatikai nyomással, vagy föld alatti nyomásokkal szemben. így tehát a meglévő csővezetékek megfelelő javítása nincs megoldva, mivel ha a csővezeték egy része eltörik, a bélés egyszerűen összeroppan bármilyen mértékű külső nyomás, akár 3000 kp/mm² értéket meghaladó nyomás hatására.

A 4394202 (Thomas et al) és a 2794758 (Harper et al) számú US szabadalmi leírások is olyan eljárást ismertetnek, mely során a meglévő csővezetékbe annak bélelésére műanyag csövet juttatnak. A Thomas-féle megoldásnál a rugalmas cső elhelyezése a működő csővezetékben tapadó borítású, rövid, tágulásra képes merev műanyagdarab segítségével történik. A Thomas és Harper szerinti mindkét megoldás hátránya, akárcsak a korábban említett rugalmas, hártyaszerű anyagot alkalmazó eljárásoké az, hogy a bélés nem rendelkezik megfelelő abroncsszilárdsággal, mely ellenállóvá tenné a külső föld alatti vagy hidraulikus nyomásokkal szemben.

Más javaslatok szerint a javításra szoruló csővezeték szakaszban merev csövet helyeznek el. Például a 2084686 számú GB szabadalmi leírás szerint egy túlméretezett, merev műanyagból készült körkeresztmetszetű csövet a helyszínen szétlapítva vagy más módon összenyomva hideg, merev állapotban helyeznek be a meglévő csővezetékbe egy búvólyuknál kialakított nagyobb üregen keresztül. A behelyezés után hevítés és belső nyomás hatására a műanyag cső addig tágul, amíg belesimul, belefeszül a meglévő csővezetékbe.

Az 1580 438 számú GB szabadalmi leírás olyan megoldást ismertet, ahol a meglévő föld alatti csővezetékbe rugalmas anyagból, például polietilénből vagy polipropilénből készült műanyag béléscsövet építenek be, mely rugalmas alakváltozásra képes. A béléscső a működő csővezeték méretének megfelelő nyitott kör alakban, „U” alakban készül, és így kerül be a meglévő csővezetékbe, ezután hevítés és nyomás hatására a meglévő csővezetéknek nekifeszülve veszi fel a kör alakot.

A már publikált 0000576 számú EP szabadalmi bejelentés olyan eljárást javasol, ahol a meglévő csővezetékbe fél-merev műanyag csövet illesztenek be. Ez a fél-merev műanyag cső megfelelő abroncs szilárdsággal rendelkezik ahhoz, hogy az a ráható külső nyomásoknak teljesen vagy legalábbis nagyrészt ellenálljon.

Az AU 70793/87 számú szabadalmi dokumentum olyan eljárást ismertet, amelynek során hőre lágyuló helyettesítő csodarabot környezeti hőmérsékleten helyeznek egy meglevő csővezetékbe oly módon, hogy a csövet hevítéssel meglágyítják és összehajtva egyik végét a meglevő csővezetékbe helyezik, majd a kívánt helyre helyezik a csővezetékben. Ezután az új helyettesítő csövet ismételt hevítéssel, melegítéssel és belső nyomás alá helyezéssel kerek alakra, hengeresre formálják. Ezután a helyettesítő új csövet szükség esetén hűtik, és ezáltal kikerekített hengeres alakban megszilárdítják.

Ez az ismert eljárás jól alkalmazható meghibásodott csővezetékek belső kibélelésére, mégpedig azzal az előnnyel, hogy a megszilárdult bélés képes a javítandó csővezeték szilárdságát is megjavítani, illetve azt szilárdsági szempontból is helyettesíteni. Hiányossága viszont ezen ismert megoldásnak, hogy lágy állapotban a cső hajlamos az önmagától való kikerekedésre, vagyis igyekszik hengeres formáját felvenni. Amennyiben lágyított állapotban, de összelapítva helyezik be a csővezetékbe, akkor a lapítási vonalak mentén súrlódik a régi csővezetéknek és könnyen beakad.

A korábbiakban ismertetett és más ismert eljárások közös hátránya, hogy mivel a meglévő föld alatti csővezetékbe merev vagy fél-merev csöveket építenek be, a csövek merevsége vagy merev jellege miatt azok behelyezése a meglévő csővezetékbe csak egyenesen vagy majdnem egyenesen lehetséges. Ez azt jelenti, hogy például a föld alatti szennyvízvezetékek esetében az ismert módszerek alkalmazása csak a szennyvíz fővezetékek javítására korlátozódik, mivel ezek búvólyukak közötti szakaszai egyenesek. Az ismert eljárások nagy része vagy talán az összes alkalmatlan a fővezetékből az épületekhez leágazó oldalágak javítására. A leágazásokban ugyanis számtalan kanyar és éles könyök található, amelyeken a merev vagy fél-merev műanyag csövek képtelenek áthaladni. Továbbá ezeknek az elágazásoknak a végein nincs búvólyuk és így azok a csodarab javításra vonatkozó ismert eljárások, melyek a szakasz mindkét vé2

HU 209 194 Β gén búvólyukat vagy más bejutást igényelnek, itt túlságosan drágának bizonyulnak. Az ismert eljárások, melyek során föld alatti csőjavítás történik, nagy földkitermelési munkával járnak a bélelendő vagy javítandó csőszakasz egyik végénél, mivel az egyenes, merev műanyag bélelő csodarab behelyezéséhez nagy hely szükséges. Ilyen nagy földkitermelés a leágazás által kiszolgált épület közvetlen közelében, vagy ott, ahol a leágazás a fővezetékbe torkollik, gyakran nehezen kivitelezhető és rendszerint drága.

Az ismert megoldások esetében továbbá a meglévő föld alatti vezetékek bélelése vagy javítása a javítandó szakasz mindkét végéről hozzáférési lehetőséget igényel. Ez a leágazásoknál nem oldható meg, mivel azok rendszerint olyan ponton metszik a fővezetéket, ahol éppen nincs búvólyuk.

A fent leírtak alapján a föld alatti vezetékek bélelésére és javítására vonatkozó ismert megoldások nem alkalmazhatók leágazó épületi szennyvízvezetékek esetében.

Az ismert eljárások - vagyis amikor az épületek leágazó szennyvízvezetékei által metszett fővezeték javítása vagy bélelése egyenes, merev vagy fél-merev csodarabokkal történik - további hátránya, hogy amikor a csodarab már a helyén, azaz a meglévő vezetékben van, nagyon nehéz pontosan meghatározni azokat a helyeket, ahol a csatlakozó vezetékek beömlő nyílásait az újonnan beépített csodarabon ki kell vágni. Ez különösen nehéz olyan esetekben, ha a pót csodarab megfelelő vastagsággal bír, s ezáltal megfelelő abroncsszilárdsággal rendelkezik a jellegzetes hidraulikus és föld alatti nyomásokkal szemben.

Az eddig elmondott okok miatt szükség van olyan javított eljárásokra, berendezésekre és eszközökre, amelyek lehetővé teszik a meglévő föld alatti vezetékek szakaszainak javítását és különösen olyan épületi szennyvízvezeték szakaszok és más hajlatokkal és könyökökkel rendelkező vezetékszakaszok javítását, amelyek javítandó szakasza nem rendelkezik mindkét oldalról hozzáférési lehetőséggel.

így tehát jelen találmány elsődleges célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése mellett:

1. Új és továbbfejlesztett javító helyettesítő csődarabok előállítása, melyek alkalmasak meglévő föld alatti csővezetékekbe történő beépítésre, különösen olyan meglévő épületet kiszolgáló leágazó szennyvízvezetékek javítására és pótlására, amelyek nem egyenesek, valamint épületet kiszolgáló szennyvízvezeték oldalágak által metszett fővezetékeknél.

2. Új és javító helyettesítő csodarabok előállítása, melyek alkalmasak olyan meglévő föld alatti csővezetékekbe való beépítésre, amelyek nem egyenesek vagy pedig összefolyók által metszettek.

3. Új vagy pót csodarabnak a meglévő föld alatti csővezetékbe történő beépítésére szolgáló eljárás, különösen nem egyenes, vagy épületeket kiszolgáló szennyvízvezeték leágazások által metszett csővezetékbe.

4. Berendezés és szerszámok az eddig elmondottak szerinti helyettesítő csodarab előállításához.

5. Berendezés és szerszámok a fentiekben elmondott csődarab meglévő föld alatti csővezetékbe való beépítéséhez, különösen olyan csővezetékbe, amely nem egyenes vagy épületet kiszolgáló szennyvízvezeték leágazások által metszett, és

6. Berendezés és szerszámok egy meglévő föld alatti csővezeték, különösen egy épület szennyvízvezetékébe helyezett új vagy pótolt termoplasztikus/hőre lágyuló csődarab alakjának visszaalakításához, amikor az új vagy pótolt csődarab összehajtogatott állapotban kerül a meglévő csővezetékbe és itt kap szilárd kerek alakot.

A kitűzött célokat egyrészt hőre lágyuló cső kialakításával értük el, amely alkalmas csővezetékek javítására, helyettesítésére, meglevő csővezetékbe való behelyezésére, amelynek anyaga hőre lágyuló szilárd műgyanta. A csőnek a kívánt méretű, lényegében véve hengeres alakra kitágítható lágyított állapotában eredeti csökkentett méretű gyártási alak felvételére késztető termikus memóriája van, amely eredeti csökkentett gyártási méret legnagyobb mérete kisebb, mint a hengeres alak mérete.

A kitűzött célokat másrészt olyan eljárás kidolgozásával oldottuk meg, amely alkalmas hőre lágyuló cső meglévő csővezetékbe való behelyezésére környezeti hőmérséklet mellett, amely eljárás során a csövet hevítéssel meglágyítjuk és elülső végét lágy állapotban behelyezzük a meglevő csővezetékbe és az új csövet a meglévő csővezetékben a kívánt helyre juttatjuk, majd hevítéssel és belső nyomás alá helyezéssel kerek alakúra formáljuk, majd szükség esetén hűtéssel a hengeresre kikerekített csövet ebben az alakban megszilárdítjuk. Helyettesítő csőként a javítandó csőszakasz belső átmérőjével lényegében megegyező külső átmérőre tágítható, lapos és összehajtott alakban gyártott és ezen alakot termikus memóriájában megőrző anyagú csövet alkalmazunk, amelyet lapos és összehajtott formában teljes hosszában hevítéssel hajlékonyra lágyítunk és ebben a lágyra hevített állapotban az új cső elülső végét a meglevő csővezetékbe helyezzük, majd a teljes csövet a kívánt helyzetbe hozzuk és ebben a helyzetben a lapos és összehajtott formájú csövet melegítéssel és belső nyomással hengeres alakra kerekítjük és ebben az alakban szükség esetén hűtéssel megszilárdítjuk.

A kitűzött célokat harmadrészt olyan berendezés kidolgozásával értük el, amely alkalmas a fenti hőre lágyuló csőnek meglevő csővezetékbe való behelyezésére. A találmány értelmében a csökkentett keresztmetszetben önmagára rétegekben feltekercselt kezdő véggel és hátulsó véggel rendelkező, lényegében véve merev termoplasztikus helyettesítő csövet hődobozban tároló és adott esetben teherautóként kiképzett szerkezetet, és ebben tárolt csökkentett keresztmetszetet visszaállító termikus memóriával rendelkező és adott hosszúságú helyettesítő csöve, a hődoboz belsejét hevítő és a merev csövet hajlékony állapotba hozó melegítője, a hődobozban és csévében elhelyezkedő lágyított és lapítva összehajtott cső kezdő végét a fődobozból kihúzó húzókábele, a helyettesítő cső kezdő végét meglevő csővezetékbe, csatornába behelyező szerkezete, és a

HU 209 194 Β behelyezett helyettesítő csövet csökkentett alakjából a meglevő csőben vagy csatornában kerekített állapotba kiterjesztő, adott esetben végdugót, csövet, vezérlőcsapot magában foglaló nyomószerkezete van, amely végdugó az összehajtott cső kezdő végében van elrendezve, továbbá cső hátulsó végéhez a csőbe hevített folyadékot, gőzt vagy gázt benyomó szerkezet kapcsolódik.

A kitűzött célt negyedrészt egy olyan eljárás kidolgozásával értük el, amely alkalmas meglevő csatornában vagy bekötő vezetékben levő és a fenti hőre lágyuló cső eltávolítására. A csövet hevítés útján meglágyítva legalább részlegesen a meglevő csatorna vagy bekötő vezeték belső átmérőjénél kisebb csökkentett gyártási méretre hozzuk, majd a legalább részlegesen csökkentett keresztmetszetű alakra hozott csövet lágy állapotban kihúzzuk a meglevő csatornából vagy bekötő vezetékből.

A kitűzött részt ötödrészt egy olyan eljárás kidolgozásával értük el, amely alkalmas a fenti csővezeték gyártására, és amelynek során meleg és alakítható hőre lágyuló anyagot húzószerszámon át hengeres formájú és kívánt méretű csővé extrudálunk. A meleg és hengeres alakú termoplasztikus anyagot lágy állapotban tartva a kívánt csökkentett keresztmetszetet meghatározó méretű és alakú kalibrátoron vezetjük át és a csökkentett keresztmetszetű hőre lágyuló anyagot ebben a csökkentett alakban lehűtjük.

A kitűzött célokat hatodrészt olyan berendezés kidolgozásával értük el, amely alkalmas a fenti cső gyártására, amely lágy és meleg hőre lágyuló anyagot kívánt méretű hengeres csővé extrudáló extrudert tartalmaz. Az extruderből kijövő anyagot minden keresztirányú méretében az eredeti hengeres alakhoz képest csökkentett méretű alakra hozó kalibrátort és a csökkentett keresztmetszetű csövet ezen csökkentett keresztmetszetben lehűtő és adott esetben válaszfalakkal ellátott szerkezetet tartalmaz.

A találmányt az eddig leírt jellemzők és előnyök tekintetében az alábbiakban részletesen ismertetjük a mellékelt rajzok alapján, ahol az

1. ábra egy hagyományos, termoplasztikus/hőre lágyuló, pl. PVC cső keresztmetszetét mutatja, ahogy kiterjedt cső alakú állapotában a találmány szerint felhasználásra kerül; a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott hőre lágyuló cső perspektivikus nézete, valamint egy berendezés látható, mely a kerek csövet feltekercselés és tárolás céljából összelapítja és félbehajtja; a

3. ábrán a 2. ábra szerinti hőre lágyuló cső keresztmetszete látható azután, hogy az a 2. ábra

3-3 vonala mentén vett metszet szerint össze lett hajtva; a

4. ábra a búvólyukon a fővezetékbe juttatandó, a 2.

és 3. ábrákon ábrázolt összehajtott és feltekercselt hőre lágyuló cső behelyezésének vázlatos ábrázolása, ahol az összehajtott, gurigán tárolt hőre lágyuló csövet a javítandó föld alatti csővezetékbe juttatás céljából melegítjük; az

5. ábrán annak a berendezésnek a vázlatos metszete látható, amelyik a 2. és 3. ábrán bemutatott összehajtott hőre lágyuló csövet kitágítja és kikerekíti, miután az a 4. ábrán láthatóak szerint a meglévő fővezetékben el lett helyezve; a

6. ábra egy másik lehetséges szerkezet vázlatos metszete, mely az összehajtott hőre lágyuló cső kitágítására és kerek formájának kialakítására szolgál, miután a cső a meglévő föld alatti vezetékben el lett helyezve; a

7. ábra egy, a szennyvíz fővezetékbe csatlakozó, épületet kiszolgáló oldalág sematikus metszete, melyen a hőre lágyuló csőnek meglévő, épületet kiszolgáló szennyvíz oldalágban a találmány szerint történő elhelyezése látható;

8. ábra az 1. ábra szerinti hőre lágyuló cső meglévő föld alatti csővezetékbe való beépítéshez kialakított, előnyös összehajtott formájának metszete; a

9. ábrán az 1. ábra szerinti hőre lágyuló cső 8. ábrán bemutatott összehajtott formáját kialakító berendezés sematikus nézete látható; a

10. ábra a 9. ábra szerinti berendezés méretező egységét mutatja nagyításban, ahogy a hőre lágyuló cső 8. ábrán bemutatott formáját kialakítja; a

11. ábra a 10. ábra szerinti méretező egység egyetlen, a 10. ábra 11-11 vonala mentén vett metszetét ábrázolja; a

12. ábrán a 8. ábra szerinti összehajtott hőre lágyuló cső vége látható rácsatlakoztatott végbefogóval, mely egyrészt a csőnek a meglévő csővezetékbe juttatására szolgál, másrészt lezárja a cső végét, miáltal az alkalmassá válik arra, hogy a benne létrehozott belső nyomás hatására kitáguljon (csőalakot öltsön); a

13. ábrán a 12. ábra 13-13 vonala mentén vett metszet látható; a

14. ábra a már a 7. ábrán is látható, jelen találmány szerinti kábelcsörlő szerkezet sematikus nézete, mely a 8. ábra szerinti összehajtott hőre lágyuló cső szennyvízvezetékek leágazó oldalágaiba való behúzására szolgál, a szerkezet működés közbeni helyzetben van ábrázolva; a

15. ábra a 14. ábra szerinti berendezést mutatja, de itt a berendezés összecsukott állapotban, a csővezetékbe való bejuttatásra alkalmas módon látszik; a

16. ábra a 14. és 15. ábrák szerinti berendezés sematikus oldalnézete; a

17. ábra egy lezáró eszköz oldalnézete, amely a 8.

ábrán bemutatott hőre lágyuló csövet, annak egyik vége - már kikerekített vége - felől lezárja a cső folyadéknyomás és hőhatás alá helyezése céljából; a

18. ábrán a 17. ábra szerinti eszköz elülső végének nézete látható; a

HU 209 194 Β

19. ábrán a hőre lágyuló cső egyik vége látható, melyben a 17. és 18. ábrák szerinti lezáró eszköz van elhelyezve és a megfelelő helyen láncrögzítő eszközzel rögzítve van; a

20. ábra a 19. ábra szerinti láncrögzítő eszközt mutatja, a 19. ábra szerinti felhasználás előtt; a

21. ábra a 19. ábra 21-21 vonala mentén vett keresztmetszet, a hőre lágyuló cső végét a 17-19. ábrák szerinti lezárószerkezethez rögzítő, 19. és 20. ábrán bemutatott rögzítőeszköz keresztmetszete; a

22. ábra sematikus hosszanti metszetben mutatja a 8.

ábra szerinti hőre lágyuló cső elülső végét a rajta elhelyezett 12. és 13. ábrák szerinti végbefogóval és a cső maradék, kitágult, cső alakú részével, valamint a találmány szerinti vágóeszközzel, amely a már kikerekített cső vége felé helyezkedik el, és levágja a végén befogott csodarabot a cső többi részéről; a

23. ábra a cső és a vágóeszköz 22. ábra 23-23 vonala mentén vett metszete; a

24. ábra a hőre lágyuló cső végének továbbalakítás céljából történő hevítésére szolgáló melegítő berendezés sematikus oldalnézete, a melegítő berendezés a 8. ábra szerinti hőre lágyuló cső összehajtott végén van elhelyezve; a

25. ábra felfújható véglezáró eszköz perspektivikus nézete, amivel az összehajtott hőre lágyuló csövet kitágulás és kikerekítés céljából egyik végén lezárjuk a 12. és 13. ábrákon bemutatott végbefogó helyett; a

26. ábra a 25. ábra szerinti felfújható cső lerövidített, részben metszett nézete; a

27. ábra sematikus nézetben mutatja be a 25. és 26.

ábrák szerinti felfújható záróeszközt a kitágított, kikerekített állapotú csőbe való behelyezéskor; a

28. ábra a 27. ábrán bemutatott cső hasonló sematikus nézete, de itt a cső ismét össze van hajtva, miután a felfújható záróeszközt benne leeresztettük; a

29. ábra a 25. és 26. ábra szerinti felfújható záróeszközt mutatja sematikusan a felhasználás közben, amikor a hőre lágyuló csövet csővezeték oldalágában helyezzük el; a

30. ábra a 25. és 26. ábrákon bemutatott felfújható záróeszköz egy másik felhasználási módjának sematikus rajza; a

31. ábra a 25. és 26. ábrák szerinti felfújható záróeszköz 30. ábrán bemutatott felhasználási módjának egy további sematikus rajza;

a 32. ábra a 25. és 26. ábrák szerinti felfújható záróeszköz ismét egy másik felhasználási módját mutatja sematikusan, amikor az az összehajtott, meglévő föld alatti csővezetékbe behelyezett hőre lágyuló csövet zárja le kitágítás és kikerekítés céljából;

33. ábra csővezeték főágát és a beletorkolló oldalágat mutatja sematikusan, ahol a 8. ábra szerinti hőre lágyuló cső javítandó oldalágba történő behúzásának egy másik lehetséges módja látható; a

34. ábra a 8. ábra szerinti hőre lágyuló cső elülső végének sematikus nézete, ahol a behúzókábelnek a cső elülső végéről való eltávolításának egyik lehetséges módja látható, miután a cső a meglévő föld alatti csővezetékbe be lett helyezve; a

35. ábra a 34. ábrához hasonlóan a behúzókábel eltávolításának egy másik lehetséges módját mutatja sematikus nézetben, miután a cső a meglévő föld alatti csővezetékben el lett helyezve; a

36. ábrán a csővezeték főága és a beletorkolló oldalág keresztmetszete látható, miután a 8. ábra szerinti hőre lágyuló csövet a javítandó főágban elhelyeztük és kitágítottuk, valamint az az eljárás, ahogy az oldalág és a főág közötti áramlási út újra megnyitása céljából az újonnan behelyezett hőre lágyuló csövön a megfelelő helyet behatároljuk és a szükséges nyílást kivágjuk; a

37. ábra a csőformában legyártott hőre lágyuló cső meglévő föld alatti csővezetékbe juttatása céljából történő összehajtogatására szolgáló eljárás és berendezés sematikus oldalnézete; a

38. A-E ábrák a 37. ábra szerinti 38A-38A-tól 38E38E-ig vonalak mentén vett metszeteket mutatják; a

39. ábra az eltávolítható végbefogó és a szintén eltávolítható hozzácsatolt behúzókábel sematikus oldalnézete, melyek a 8. ábra szerint összehajtott cső elülső végének behelyezése közbeni összeszorításakor válnak szükségessé; a

40. ábra a 39. ábra szerinti végbefogó felülnézeti rajza; a

41. ábrán a 39. ábra szerinti végbefogó szorítóék kioldója látható.

Az 1, ábrán bejelöltük azt a 10 csövet, amellyel a föld alatti csővezetékek, pl. szennyvízvezetékek vagy hasonlók szakaszai jelen találmány szerint javíthatók, pótolhatók, kicserélhetők. Ez a 10 cső azzal jellemezhető, hogy olyan hőre lágyuló anyagból, pl. PVC-ből készül, mely normál állapotban elég merev és vastag falú ahhoz, hogy megfelelő abroncsszilárdságával ellenállhasson a föld alatt ráható talaj- és hidraulikus nyomásoknak. Ezidáig az ismert hőre lágyuló csövek csak 93 °C vagy PVC esetében e hőmérséklet fölé való hevítéssel lágyíthatok meg. A 10 cső jellemzője, hogy a környezeti föld feletti és föld alatti hőmérsékletek mellett szerkezetileg merev, de hevítés vagy újrahevítés esetén lággyá és különböző alakúra megmunkálhatóvá válik. E hőre lágyuló anyag további jellemzője, hogy rugalmas alakváltozásra képes, vagyis, ha egy bizonyos formában, például kerek, csőszerű formában gyártják és azután felhevítve összelapítják, összehajtják, majd lehűtik, akkor ebben a formában marad, de

HU 209 194 Β újrahevítés esetén - ha ebben semmi sem korlátozza igyekszik visszavenni eredeti, kör alakú formáját. Ez igaz az ellenkező esetre is, vagyis ha a 10 csövet eredetileg például a 3., és 8. ábrákon látható módon összenyomott, összehajtott formában gyártjuk, majd hevítve és belső nyomás segítségével cső alakúra tágítjuk és ezt az alakot hűtéssel rögzítjük, akkor újrahevítés esetén a cső igyekezni fog eredeti összehajtott alakját visszanyerni, ha ebben semmi sem korlátozza. Ez a rugalmas alakváltozási képesség a találmány számos vonatkozásában előnyként jelentkezik.

Jelen találmány megvalósításához felhasználható olyan hagyományos, készen kapható polivinil-klorid (PVC) cső, amely a 300-1650 mm mérettartományon belül szabályos méretarányokkal rendelkezik, és föld alatti csővezetékekben - mint csatornák, vízvezetékek - való felhasználásra alkalmas.

Habár jelen találmány szerint a legelőnyösebb kivitelnél a hőre lágyuló 10 cső a 8. ábrán bemutatott módon, a 9-11. ábrákon bemutatott berendezés segítségével van összehajtva, néhány megvalósítási módnál alkalmazható a hagyományos, kerek, csőszerű formában gyártott hőre lágyuló 10 cső is. A 2. ábrán 11 berendezés látható, mely a hagyományos, kerek formában gyártott PVC 10 cső alakját formálja át. A 3. ábra a 2. ábra szerinti berendezés által összelapított és összehajtott 10 cső keresztmetszetét mutatja. Ez a művelet úgy történik, hogy a PVC-ből készült 10 csövet bármely hagyományos módon hevítjük, pl. 11a melegítővel, mely lehet egy termosztáttal vezérelt gőzkamra, vagy pedig egy termosztáttal vezérelt, fűtőelemeket tartalmazó ház. Az eredetileg körkeresztmetszetű 10 csövet a 11a melegítőn átvezetve az úgy felhevül, hogy formázható lágyságúvá válik. Ezután a 10 csövet all berendezés segítségével összelapitjuk és összehajtjuk úgy, hogy alkalmassá váljon olyan meglévő csővezetékbe való azonnali behúzásra, mely csővezeték ugyanolyan, vagy épphogy nagyobb belső átmérővel rendelkezik, mint a hőre lágyuló 10 cső eredeti külső átmérője. A csökkentett térfogatú, összehajtott hőre lágyuló 10a cső a 3. ábrán 12 csévére tekerve látható.

A 2. ábra a 10 cső hajtogatását végző 11 berendezést sematikusan ábrázolja. A gyakorlati csőhajtogatás módját részletesen a 37. és a 38A-E ábrákon bemutatott berendezés kapcsán ismertetjük. Itt jól látható, ahogy a körkeresztmetszetű 10 csövet a 11a melegítőn átjutva párt alkotó, egymással szemben elhelyezett 60, lapítógörgők között átvezetve összelapítjuk, ezután hajtogatókerék alatt továbbvezetjük, miközben a 10 csövet alulról három, különálló, egyre ferdébben elrendezett hajtogatógörgőkből álló 63, 64, 65 görgősor támasztja alá. A 63 görgősor két görgőből áll és a 62 hajtogatókerékkel együttműködve kezdi meg a 10 cső U alakra történő összehajtását. Ezután a már három görgőből álló 64 görgősor a 62 hajtogatókerékkel a 10 csövet félig U alakúra hajtja, és végül a négy görgőből álló, U alakban elrendezett 65 görgősor - a 62 hajtogatókerékkel együttműködve - fejezi be a 10 cső U alakúra hajtását. Ezután az összehajtott 10 csövet a 66 formán vezetjük keresztül, ahol hűtés közben ebben az

U alakjában megszilárdul, tehát a 10 cső ezután erre az U alakra „emlékszik”. A 66 formából kijutva az összehajtott 10 cső egyrészt bizonyos hosszúságú darabokban tárolásra alkalmas, másrészt akár rögtön ezután gőzkamrán átvezetve újrahevíthető annyira, hogy elég lággyá váljon meglévő csővezetékbe való közvetlen behelyezésre.

Másik lehetséges megoldás szerint a 10 cső az összelapítási művelet után, de a hajtogatás előtt ebben a lapos állapotban a 4. ábrán látható 18 hődobozban felcsévélhető. A lapos, felcsévélt 10 cső ezután a munka helyszínén a 18 hődobozban újrahevíthető és elegendő csak itt, a javítandó csővezetékbe juttatás előtt a fent leírt módon összehajtani.

Néhány alkalmazás esetében a hőre lágyuló 10 cső összelapított állapotban is bevezethető meglévő csővezetékbe abban az esetben, ha a hőre lágyuló 10 cső eredeti külső átmérője lényegesen kisebb a javítandó csővezeték belső átmérőjénél. Ugyanakkor az esetek többségében kívánatos, hogy a meglévő csővezetékbe beépítendő hőre lágyuló 10 cső a 3., 8. vagy a 38E ábrán látható módon hosszában összehajtva legyen bevezetve. Minden összehajtott forma közül a 8. ábrán látható hajtogatás a legelőnyösebb a következőkben leírt okok miatt.

Mint azt már az előzőkben említettük, ha a hőre lágyuló 10 csövet körkeresztmetszetű alakban gyártották, akkor ezt az alakot igyekszik újból felvenni, ha összehajtogatás után ismét hevíteni kezdjük. így tehát, amikor az összehajtott 10 csövet melegíteni kell annak érdekében, hogy elég lágy legyen a méglévő csővezetékbe való bejuttatáshoz, a 10 cső igyekszik visszatérni eredeti, kerek alakjához még a kívánt idő előtt, hacsak ebben valami nem korlátozza. Először is ezen oknál fogva előnyös, ha rögtön a kívánt összehajtott formában gyártjuk a hőre lágyuló 10 csövet. így azután, amikor ezt az összehajtott 10 csövet a melegítéssel kellően lággyá kell tenni a meglévő csővezetékbe való juttatás céljából, a 10 cső ezt az összehajtott formát megtartja a meglévő vezetékbe való behelyezés során, s annak megtörténtekor készen áll a kerek formára való alakításra.

Eltekintve attól, hogy a hőre lágyuló 10 csövet kerek vagy összehajtott formában állítjuk elő, a meglévő vezetékbe való behelyezéskor összehajtott állapotban kell lennie. Ugyancsak előnyös, ha a hőre lágyuló 10 csövet melegítés közben felcsévéljük és így egy tárolócsévén pl. a 4. ábra 12 csévéjén lágyítjuk meg a kellő mértékben.

A 12 cséve a rátekercselt hőre lágyuló 10 csővel 18 hődobozban helyezkedik el, mely termosztáttal szabályozott 24 melegítővel van felszerelve, s így melegíti a hődoboz belsejét a benne lévő 12 csévével együtt, miáltal az összehajtott 10a cső anyaga akkor válik lággyá, amikor az kívánatos. A 18 hődoboz előnyösen 19 légkeverővei is el van látva, mely megakadályozza a hődobozon belüli hőmérsékleti egyenetlenségeket s biztosítja, hogy az összehajtott 10 cső egyenletesen melegedjen. A 18 hődoboz előnyösen hordozhatóan van rögzítve, például a rajzon bemutatott módon a 10

HU 209 194 Β csövet a munka helyszínére szállító 20 teherautó lapos platóján. Kisebb 18 hődobozt célszerű forgathatóan ágyazva elhelyezni. így az kézzel forgatható kisebb, nehezen hozzáférhető csővezetékekhez - például épületet kiszolgáló szennyvízvezetékekhez - való felhasználás esetén. A 12 csévét el kell látni megfelelő eszközökkel - akár kézi, akár gépi hajtás esetén -, hogy lehetővé váljon az anyagnak a 12 csévére való fel- és az arról letekercselése. A 18 hődoboz 21 ajtóval rendelkezik, és még ellátható 22 ejtőcsővel és 23 görgővel, amelyek lehetővé teszik az összehajtott hőre lágyuló 10 cső függőleges nyíláson át föld alatti csővezetékbe való bevezetését, pl. meglévő szennyvíz 14 csatornába egy 16 búvólyukon keresztül.

Jelen találmány egyik részlete értelmében a 18 hődobozt a munka helyszínére, a föld alatti csőszakasz nyílásához szállítjuk, pl. javítandó szennyvíz 14 csatorna 16 búvólyukához. A leszűkített 10a cső végét 26 behúzókábelhez csatlakoztatjuk, mely a meglévő 14 csatorna szomszédos/következő nyílása - pl. nem ábrázolt következő búvólyuk - felől érkezik és 28 szorítóval csatlakozik az új 10 cső szabad vagy elülső végéhez. Az új 10a csövet a 18 hődobozban 24 melegítő által a 12 csévét melegítve tesszük lággyá. A 26 behúzókábel úgy működik, hogy a következő búvólyuknál felállított csörlő segítségével a lágy, összehajtott 10a csövet a 22 ejtőcsövön és 23 görgőn keresztül a meglévő 14 csatornában az áramlás irányában a következő búvólyuk felé húzza. Miután az összehajtott 10a cső a megfelelő helyre került, melegíteni és tágítani kezdjük, míg kör alakot nem vesz fel, miáltal egy vastagfalú, merev 10 csővé válik, amely elegendő abroncsszilárdsággal rendelkezik a ráható külső hidraulikus és talajnyomásokkal szemben.

Az 5. ábrán a csökkentett keresztmetszetű 10 cső kitágításának egyik módja látható, miután az a javítandó vagy cserélendő eredeti 14 csatornában a megfelelő helyre került. E szerint a módszer szerint az összehajtott 10 cső megfelelő szakaszának két végén - azt lággyá téve - egy pár 30 és 32 végdugót helyezünk el. Az egyik 30 végdugó az új 10 cső darabjának hátulsó végén van elhelyezve, a másik 32 végdugó pedig az új 10 cső darabjának bevezető, 26 behúzókábelhez csatolt végén van elhelyezve, miután a 26 behúzókábelt lecsatoltuk. Mindkét 30 és 32 végdugó végén tágítható (felfújható, változtatható térfogatú) 34 tömítőgyűrűk vannak elhelyezve, oldható tömítőkapcsolatot hozva létre az eredeti 14 csatorna fala és az új 10 cső között. A 34 tömítőgyűrűket 36 vezetéken át bejuttatott közeggel, pl. levegővel lehet felfújni, amely 36 vezeték föld feletti (nem ábrázolt) vezérlő/irányító egységhez csatlakozik. A 30 végdugón bevezető 38 cső vezet át, amely az új csővezetékbe az azt kitágító közeg, mint pl. friss gőz, vagy forró víz bevezetésére szolgál. Ez a bevezető 38 cső 40 vezérlőcsappal, 42 nyomásmérővel és 44 biztonsági szeleppel van ellátva. A 32 végdugón keresztül leeresztő 46 cső húzódik, mely összeköttetésben áll a két 30 és 32 végdugó közötti térrel és 48 szeleppel zárható.

Az újonnan behelyezett összehajtott 10 csövet - a két végén elhelyezett 30, 32 végdugókkal - ezután belülről melegíteni kezdjük friss gőzt áramoltatva az összehajtott 10 cső 8. ábrán látható 86, 88 és 89 járatain keresztül. A 10 cső áramlási irányból vett végén lévő 48 szelep nyitva van, így az új 10 cső teljes hosszában melegszik. Ezután a 48 szelepet zárjuk, miközben a nyomás alatt álló friss gőz továbbra is a összehajtott 10 csőbe áramlik a 30 végdugón keresztül, miáltal a 10 cső körkeresztmetszetű alakot ölt. Amennyiben a 10 cső hajtogatott formában lett gyártva, úgy a lehűtésnek, illetve lehűlésnek a belső nyomás fenntartása mellett kell végbemennie, például nyomás alatt álló hideg levegő bejuttatásával, ami által a 10 cső ebben a kerek formában szilárdul meg. Ez az utolsó lépés feleslegessé válik, amennyiben a 10 cső kerek formában lett gyártva, kivéve azt az esetet, ha a formaalakítási eljárás során a 10 csövet eredeti méreténél nagyobb mértékben tágítjuk ki.

Ha az összehajtott 10 csőben nincsenek belső járatok - mint ahogy ez a 3. ábrán látható -, vagyis teljesen laposra van hajtva, akkor a melegítést kívülről kell megoldani, például friss gőzt áramoltatva a meglévő 14 csatornában, mielőtt még az új 10 cső végein a 30 és 32 végdugókat elhelyeznénk. így miután az új 10 cső teljes hosszában átmelegedett, a 30 és 32 végdugókat a 10 cső két végénél könnyedén elhelyezhetjük, majd ezután a 48 szelepet elzárva a 30 végdugón keresztül friss gőzt vagy forró vizet áramoltatunk az összehajtott 10 csőbe, és ezután az kitágul és hengeres kerek alakot ölt.

A 6. ábrán a lecsökkenteti keresztmetszetű 10 cső tágítására szolgáló másik berendezést láthatunk. E berendezés egy 50 tüske, amelyben az új 10 cső lágyra hevítésére alkalmas 52 melegítők vannak elhelyezve. Az 50 tüske 54 behúzókábelhezvagy más alkalmas eszközhöz - csatlakozik, amely végighúzza azt az eredeti 14 csatorna vagy csővezeték hosszán. Az 50 tüske megfelelő melegítése és 54 behúzókábellel történő húzása eredményeképpen az eredeti 14 csatornán végighúzva az új 10 csövet a megfelelő keresztmetszetűre tágítja ki. Ezen módszer előfeltétele, hogy az 54 behúzókábelt az új 10 csőbe annak összehajtásakor kell belehelyezni.

Az új 10 cső melegítésére, kitágítására és kikerekítésére szolgáló harmadik megoldás az, hogy a meglévő csővezeték javítandó szakaszát a hosszában belehelyezett, de még mindig összehajtott 10 cső mentén forró vízzel vagy gőzzel töltjük fel egészen addig, amíg az áramlási irányban vett végén a kívánt hőmérsékletet el nem érjük. Ekkor az új 10 csövet nyomás alá helyezve - forró víz vagy gőz által - az kitágul és kívánt keresztmetszetű hengeres alakot ölt.

Jelen példa szerinti csőjavítási eljárásnál hagyományos PVC anyagú 10 csövet alkalmazunk, melynek külső átmérője 10-40 mm-rel kisebb a javítandó csővezeték átmérőjénél. A PVC 10 cső fala az előbbiekben leírt külső átmérőnek megfelelő szabványszerűen méretarányos vastagságú. Ezt a PVC 10 csövet legalább 95-100 °C hőmérsékletűre hevítjük, majd a 3., 8. vagy a 38E ábrák szerinti formára hajtogatjuk. Az összehaj7

HU 209 194 Β tott 10 csövet ezután felesévé!ve tároljuk, hogy az bármikor a munka helyszínére szállítható legyen. Az új 10 cső meglévő föld alatti vezetékbe helyezése úgy történik, hogy az összehajtott 10 csövet ismét felmelegítjük előnyösen 18 hődobozban annyira, hogy az elég lágy legyen ahhoz, hogy be tudjuk húzni nagyjából függőlegesen egy búvólyukon keresztül a mélybe, majd nagyjából vízszintesen a meglévő vezetéken belül. Miután az új 10 cső a meglévő vezetékben a végleges helyét elérte, ledugózzuk, melegítjük és kikerekítjük. Ha szükséges, a 10 csövet eredeti vagy tervezett átmérőjénél nagyobbra is ki lehet tágítani annak érdekében, hogy szorosan beleszoruljon a meglévő csővezeték szakaszba.

Az, hogy az újonnan beépített hőre lágyuló 10 cső az eredetileg tervezett átmérőjénél nagyobbra tágítható, azokon a helyeken bizonyul igen hasznosnak, ahol a javítandó meglévő csővezetékbe legalább egy épület bekötő szennyvízcsatorna vagy más leágazás torkollik

- mint az a 36. ábrán látható. Itt a 70 főcsatornába 72 torkolatnál 74 oldalág, pl. épület bekötő szennyvízvezetéke torkollik. Amikor az új hőre lágyuló 80 cső már a 70 főcsatornában el van helyezve, és a szoros érintkezés céljából az eredeti átmérőjénél nagyobb mértékben ki van tágítva, a 74 oldalágnak a 70 főcsatornába torkollása helyén, a 72 torkolatnál 76 kidudorodás képződik. Ez a 76 kidudorodás pontosan jelzi azt a nyílást, ahol a 74 oldalág a 70 főcsatornába ömlik. A 70 főcsatornán keresztül tv-kamerát vezetve pontosan meghatározható a 76 kidudorodás helye, vagyis a torkolati nyílás. Ezután a 70 főcsatornán keresztül a behatárolt helyre távirányítású 78 vágószerszámot juttatunk, mely az új 80 csövet a 76 kidudorodásnál kivágja, miáltal a 74 oldalág ismét átjárhatóvá válik a 70 főcsatorna felé.

Az újonnan behelyezett hőre lágyuló 10 cső kikerekítése, tágítása az eddig ismertetett módok bármelyike szerint megvalósítható, de elérhető a következőkben ismertetendő, a kiegészítő kiviteli példák szerinti eljárással is.

Habár mind a 3., mind pedig a 38E ábra szerint összelapított és összehajtott 10 cső alkalmas az előbbiekben ismertetett módszerek szerinti beépítésre, az összehajtott 10 cső legelőnyösebb formáját a 8. ábrán láthatjuk. A 8. ábra szerinti hőre lágyuló 10 cső nagyjából az ábrázolt formában készül. Ez gyakorlatilag egy összelapult, hosszanti irányban légzsákot magában foglaló íves 82 hajtás mentén két részre van hajtva, egy hosszabb 83 és egy rövidebb 84 félre. A hosszabb 83 fél levegős, ívelt 85 szabad végben végződik, keskeny hosszanti 86 járatot képezve az összehajtott 10 csőben. A rövidebb 84 fél szintén levegős, ívelt 87 szabad végben végződik keskeny, hoszszanti 88 járatot képezve. A 82 hajtás is olyan laza, hogy itt is egy belső 89 járat alakul ki a 10 cső teljes hosszán.

Az ismertetett hajtási forma levegős, laza kialakítása fontos, mivel megvédi a 10 csövet a hajtogatás közbeni kirepedéstől, ami teljesen laposra hajtás esetén

- 3. ábra - előfordulhat, különösen akkor, ha a 10 cső fala vastag. A 86, 88 és 89 járatok lehetővé teszik gőz vagy más forró közegnek a 10 cső teljes hosszán való átáramoltatását újramelegítés és formálás céljából, miután az összehajtott 10 csövet a meglévő föld alatti vezetékben a kívánt helyre helyeztük. Ezek nélkül a 86, 88, 89 járatok nélkül a 10 cső felmelegítése igen hosszadalmas, és nehezen megvalósítható.

A 8. ábra szerint összehajtott 10 cső különösen alkalmas épületi csővezetékek javítására - pl. a 7. ábrán bemutatott esetben -, ahol az épület szennyvizének 90 bekötő vezetéke 92 elágazási pontnál ágazik le a szennyvíz 94 főcsatornából az általa kiszolgált 96 épület felé. Pótcsődarab behelyezése egy ilyen épület 90 bekötő vezetékébe különleges problémákat vet fel éppen ezen 90 bekötő vezetékek jellegzetességeiből fakadóan. Először is, ezen 90 bekötő vezetékekhez nehéz a hozzáférés, mivel többnyire pázsit, fák és bokrok alatt húzódnak és így nincsenek búvólyukakkal ellátva. így tehát a meglévő 90 bekötő vezeték feltárása/kiásása javítás céljából igencsak költséges lenne. A meglévő föld alatti 90 bekötő vezetékre egy új 10 cső behelyezéséhez szükséges hozzáférést a gyakorlatban többnyire közvetlenül az épület mellett kiásott kis függőleges nyílás, 98 gödör jelenti, mint ahogy az a 7. ábrán látható. Ez a 98 gödör viszont szűk munkateret ad és a szükséges nagyszámú berendezéshez sem elegendő.

Másrészről, az épület szennyvíz 90 bekötő vezetékek többnyire a 94 főcsatorna keresztmetszeténél jóval kisebb keresztmetszetűek és rendszerint éles kanyarok, könyökök mentén vezetnek, nem úgy, mint a 94 főcsatorna, amely két szomszédos búvólyuk között rendszerint egyenes. Példaként látható, hogy az épületi 90 bekötő vezetéknek 100 könyöke van, mely lehetetlenné teszi egy egyenes, merev 10 cső beépítését. A 7. ábrán láthatóan az épületi 90 bekötő vezetékhez közvetlenül a 96 épület mellett függőleges 98 gödör van kiásva, a 90 bekötő vezeték 102 pázsit alatt fekszik és a 104 út alatt megfelelő mélységben torkollik a 94 főcsatornába. A találmány szerinti, a továbbiakban ismertetendő eljárások és berendezések éppen ezt a különleges feladatot igyekeznek megoldani, vagyis egy pótcsődarabnak egy meglévő föld alatti csővezeték oldalágába egyetlen, nagyjából függőleges nyíláson keresztül történő behelyezését. Ezen eljárások és berendezések a 8. ábra szerint összehajtott hőre lágyuló 10 cső alkalmazását igénylik.

A 8. ábra szerint összehajtott hőre lágyuló 10 cső gyártása a 9., 10. és 11. ábrákon láthatóak szerint egy hagyományos, műanyag 10 csövek gyártására alkalmas 106 extruderen történik. A 10 cső ezután 108 vákuumkamrában halad tovább, ahol egymással szemben elhelyezkedő 111 és 112 kúpgörgők sorából álló 110 húzóeszköz a haladási irányban kihúzza a 108 vákuumkamrából az extrudált és formázott terméket, majd 114 gőzölőcsőbe továbbítja, ahol azt ismét kellően lágyra hevítjük a 4. ábra szerinti 18 hődobozban elhelyezkedő tároló 116 csévére való feltekerhetőség céljából.

A 106 extruder végén ismert 118 húzószerszám és 120 vezetőcsap helyezkedik el. A 118 húzószerszám vége és a 108 vákuumkamra között egy kb. 300360 mm nagyságú 121 rés van.

HU 209 194 Β

A vákuumkamrát belső 122 és 123 válaszfalak három részre osztják. A 108 vákuumkamra belsejében mindhárom rész 124 szintig vízzel van feltöltve. A 108 vákuumkamra első vagy ellenáramlású része 125 vákuumforráshoz csatlakozik. Habára 108 vákuumkamra teljes egésze depresszió alatt áll, a fenti kapcsolat következtében a maximális vákuumozó hatás a kamrának ebben az első részében áll fenn. Ugyanitt, a 108 vákuumkamra első részében, 126 kalibrátor helyezkedik el, amely kialakítja és fenntartja az extrudált műanyag kívánt, összehajtott formáját, s így az anyag ebben a formában rögzül a lehűtés során. A 108 vákuumkamrában lévő víz a hűtést biztosítja, míg a kifejtett vákuum hatás a 126 kalibrátorral együttműködve a műanyagot alakjának megtartására készteti, amíg a hűtés eredményeként az maga nem képes saját formájának megtartására.

A 126 kalibrátor - 10. és 11. ábra - 128 kalibráló lemezekből áll, melyek egymástól bizonyos távolságban vannak 130 szerelőrudakra erősítve és a 128 kalibráló lemezek közötti megfelelő távolságot 132 távtartók biztosítják. A 130 szerelőrudak mindkét végükön csavarmenettel és rögzítés céljából 134 anyákkal vannak ellátva. A 128 kalibráló lemezek a 126 kalibrátor elején egymáshoz közelebb helyezkednek el a haladási irányban utánuk következőknél, mivel a 126 kalibrátorba való belépéskor a még lágyabb, képlékenyebb műanyag extrudált alakját csak így lehet megtartani. A műanyag hűtése érdekében a 126 kalibrátorban, előnyösen a 128 kalibráló lemezekben és az azok közötti vízáramoltatás céljából 137 kifolyónyílásokkal ellátott központi 136 cső található.

All. ábra szerint minden egyes 128 kalibráló lemezen precíziós 138 kivágás van, melyeken áthaladva az összehajtott 10 cső a kívánt pontos méretet és külső formát megtartja. A 126 kalibrátor összes 128 kalibráló lemezén a 138 kivágás mérete és alakja pontosan ugyanaz. A 8. és 11. ábrákat egybevetve megállapítható, hogy a 128 kalibráló lemez 138 kivágásán a rövidebb 138a rész a félbehajtott 10 cső rövidebb 84 felének, a hosszabb 138b rész a félbehajtott 10 cső hosszabb 83 felének és az ívelt 138c rész a félbehajtott 10 cső hosszanti, ívelt 82 hajtásának felel meg.

A 8. ábrán látható 10 cső gyártása a következő: a műanyag keverék, pl. PVC (polivinil-klorid) alapanyag 107 tölcséren keresztül a 106 extruderbe jut, ahol magas hőmérsékletre, pl. 100 °C-ra melegítjük és a 118 húzószerszámon áthaladva a forró műanyag a 120 vezetőcsaphoz ér. A 118 húzószerszám és a 120 vezetőcsap úgy vannak méretezve, hogy a műanyagot a 10 cső kívánt méretére és formájára alakítják. A műanyag a 121 résen át a 108 vákuumkamra első részébe jutva keresztülhalad a 128 kalibráló lemezeken. A 128 kalibráló lemezek kialakítják és megtartják a műanyagnak a 138 kivágások által meghatározott formáját és méretét.

Amikor a műanyag a 126 kalibrátorba belép, még nagyon forró és meglehetősen képlékeny, ezért itt a 128 kalibráló lemezek a kívánt forma megtartása céljából egymáshoz nagyon közel vannak elhelyezve. A 108 vákuumkamrában a hűtővizes hűtés közben a műanyag a vákuum hatására a 138 kivágások által meghatározott alakot ölt. Szükség esetén 141 forrásból a 120 vezetőcsapon keresztül a félbehajtott 10 cső belső 86, 88 és 89 járatain keresztül sűrített levegő áramoltatható, ami biztosítja, hogy a műanyag ne essen össze és a félbehajtott 10 cső csőszerű formája megmaradjon. Mire a műanyag 10 cső eléri a 126 kalibrátor végét, már megfelelően lehűlt állapotban van és képes arra, hogy a görgős 110 húzóeszközben is megtartsa saját alakját. A görgők a félbehajtott műanyag 10 csövet folyamatos szalagban húzzák ki a 108 vákuumkamrából. A 128 kalibráló lemezeket elhagyva a 10 cső keresztülmegy a 108 vákuumkamra második és harmadik részén, ahol fokozatosan megszilárdul. Mire a szalag alakú 10 cső elhagyja a 108 vákuumkamrát, hideg, merev és a 8. ábra szerinti formájú. A 110 húzóeszköz miközben az anyagcsíkot az extruderből feszesen húzza kifelé, ellenőrzi az összehajtott 10 cső falvastagságát és egyéb külső paramétereit.

A 110 húzóeszközt elhagyva a szalagszerűen összehajtott 10 cső 117 nyíláson át bejutó 115 gőzzel táplált 114 gőzölőcsövön halad keresztül, miáltal - ismét felmelegítve - annyira képlékennyé válik, hogy tároló 116 csévére tekercselhető.

A 126 kalibrátorban lévő 128 kalibráló lemezek száma és elhelyezése a kész 10 cső kívánt fal vastagságától és a 110 húzóeszköz által diktált extrudálási sebességtől függ.

Mint azt már az előzőekben megjegyeztük, a tárolt, összehajtott 10 csőből álló 116 csévét a munka helyére való szállítás és felhasználás céljából a 4. ábrán látható 18 hődobozban lehet elhelyezni.

A 7. ábrán nemcsak az előbb leírt szennyvíz leágazás látható, hanem a 8. ábra szerinti összehajtott hőre lágyuló 10 cső leágazásba behelyezésének módszere is a szükséges berendezésekkel és szerszámokkal együtt. Először is a 96 épülethez amennyire csak lehet közel egy függőleges 98 gödröt kell kiásni, melyen keresztül a 96 épületet kiszolgáló meglévő épületi 90 bekötő vezeték hozzáférhetővé válik.

Ez után kerül sor a javítandó vagy helyettesítendő vezeték hosszának meghatározására, ami úgy történik, hogy a 98 gödrön keresztül a 90 bekötő vezetékbe rugalmas üvegszál rudat vezetünk addig a pontig, ahol a 94 főcsatornába torkollik. Amikor ez megtörtént, a rudat a 98 gödör nyílásánál megjelöljük, majd a 90 bekötő vezetékből kihúzva a jelölésig terjedő szakaszt megmérjük. Ez adja a munka elvégzéséhez szükséges műanyag 10 cső hosszát. Ha a javítandó leágazások hossza már ismert, az összehajtott 10 cső már korábban a szükséges méretre vágható, akár a gyártás után, akár bárhol másutt a munka helyszínétől távol. Ekkor csak ezeket az előre levágott hosszúságú darabokat kell a felhasználás helyszínére szállítani.

Az is lehetséges, hogy a 116 vagy (a 4. ábra szerinti) 12 csévéről a kívánt hosszúságú darabokat a felhasználás helyszínén a 18 hődobozban vágjuk le. Amennyiben a javítandó 90 bekötő vezeték hozzáférési nyílása a 18 hődobozt szállító 20 teherautó számára megközelíthetetlen helyen van, a műanyag 10 cső kí9

HU 209 194 Β vánt hosszúságú darabja kisebb (nem ábrázolt), kerekekkel ellátott hődoboz kisebb csévéjén is el lehet helyezve. Egy ilyen kisebb 140 hődoboz látható a 7. ábrán benne az összehajtott 10 csőből álló 142 csövével.

Ugyanakkor, ha az Összehajtott, műanyag 10 cső nincs levágva a javítandó 90 bekötő vezeték hosszának megfelelő darabra, az is lehetséges, hogy az összehajtott 10 csövet a 140 hődobozban való melegítés után egyszerűen bevezetjük a meglévő leágazó vezetékbe egészen addig a pontig, ahol a 94 főcsatornába torkollik és csak ekkor vágjuk le a csévéről.

Épp így, ha az összehajtott műanyag 10 csövet már a gyártáskor feldarabolják, és a darabokat különböző felhasználási helyekre szállítják működő 90 bekötő vezetékekbe való beépítés céljából, akkor a melegítés is itt történik egy olyan gőzölőcsőben, mint pl. a 114 gőzölőcső a 9. ábrán, amely készülhet vászonból, fémből vagy ezekkel egyenértékű anyagból, megfelelően kialakított rugalmas végződéssel - rugalmas szövetből vagy hasonlóból - melyet rá lehet tekerni az összehajtott 10 csőre, hogy a gőz a gőzölőcsövön belül maradjon. Ezek a 10 csövek a megfelelő szállíthatóság érdekében könnyűek, és legalább 6 m hosszúságúak lehetnek. Helyszíni felhasználás esetén a vászon 10 csövek a fémcsöveknél előnyösebben alkalmazhatók kisebb súlyuk miatt.

Ha a szennyvíz 90 bekötő vezeték egyenes és a hozzáférési nyílása a 98 gödör helyén a felszín közelében van vagy a 98 gödör elég nagy, az összehajtott, szükséges hosszúságúra levágott 10 csövet a működő 90 bekötő vezetékbe egyszerűen be lehet tolni egészen addig, míg a 10 cső elülső vége el nem éri a 94 főcsatornát. Ez azonban gyakran lehetetlen, mivel az új 10 csőnek alkalmazkodnia kell a különböző hajlatokhoz, könyökökhöz, a bevezetés során a 98 gödörnél vagy pedig a 90 bekötő vezetéken belül. Ilyen esetekben szükségessé válik a különben merev Összehajtott 10 cső felmelegítése abból a célból, hogy az képlékennyé váljon annyira, hogy a hajlatokon át lehessen vezetni - itt a betolás helyett inkább a behúzás a célravezető. Rugalmas összehajtott műanyag 10 csőnek olyan működő szennyvízvezeték 90 bekötő vezetékébe való behúzása, amely oldalágnak a 94 fő csatornába való torkollása helyén nincs hozzáférési lebetőség/nyílás, speciális problémát jelent, melynek megoldása szintén célja jelen találmányunknak.

Új csodarab behelyezése szennyvízvezeték meglévő 90 bekötő vezetékébe behúzással történhet, mikor is 168 behúzókábelt erősítünk az új csodarab elülső végéhez. A kábel a 90 bekötő vezetéknek a 94 főcsatornát metsző pontján elhelyezett csigán áthaladva visszatér a 90 bekötő vezetékbe való belépésének helyéhez. Húzóerőt kifejtve a 168 behúzókábelre a kiásott 98 gödörnél lévő hozzáférési helynél az új 10 cső a meglévő 90 bekötő vezeték teljes hosszán keresztülhúzható. Ez az eljárás különleges eszközöket igényel.

Először is az új vezeték elülső végét oly módon kell összeszorítani, hogy a 8. ábrán látható 86, 88 és 89 járatok vége lezáródjon. Erre azért van szükség, mivel a meglévő 90 bekötő vezetékbe való behelyezés után az új csodarabot belső nyomás alá kell helyezni, ugyanakkor a 10 csőnek a járatok többi részén átjárhatónak kell maradnia, hogy azokon keresztül forró folyadék áramoltatásával a 10 csövet teljes hosszában fel lehessen melegíteni, miáltal kellően lággyá válik a további kitágításhoz és kikerekítéshez. A csővég ily módon történő összeszorítása a 12. és 13. ábrákon látható 144 végbefogókkal történik. A 22. ábrán ugyanezen 144 végbefogók oldalnézete látható. E három ábra szerint a 144 végbefogó merev, fém felső 145 lapból és vele szemben elhelyezett alsó 146 lapból áll. Mindkettő előrenéző 147 orrban végződik melyeken a 168 behúzókábel számára egybeeső 148 furatok vannak kialakítva. Másik egybeeső 149 furatpár található a befogó lapokon a 148 furatok mögött, amely 150 szorítócsavar számára van kialakítva. A 150 szorítócsavar áthalad az összehajtott műanyag 10 csövön kialakított egybeeső 151 furatokon is.

Ahhoz, hogy az összehajtott műanyag 10 cső bevezető végén a 144 végbefogót el lehessen helyezni, a 10 cső végét lággyá kell hevíteni például egy, a 24. ábrán látható 152 csővéghevítőben. Ez a 152 csővéghevítő egy vékonyfalú, merev 154 csőből áll, melynek egyik végén záró 156 fedele van, melynek közepén 158 gőztömlő becsatlakoztatása céljából bevezető 157 nyílás van kialakítva. A 152 csővéghevítő másik végén a 154 csőhöz 162 összekötőpánttal rögzített rugalmas vászonból, vagy más alkalmas anyagból készített 160 pólya található. A 160 pólya másik, szabad vége az összehajtott műanyag 10 cső köré tekerhető oly módon, hogy a 160 pólya és a 10 cső 164 találkozásánál a gőz elillanhasson, és így lehetővé válik, hogy a 10 cső végső szakaszát a 158 gőztömlőn keresztül beáramoltatott gőz segítségével a megfelelő, kívánt hőmérsékletre melegítsük. A 154 cső hossza az esetek többségében kb. 0,6 m, de természetesen a felhasználástól függően lehet ennél hosszabb vagy rövidebb is.

Miután a 10 cső elülső vége a kellő lágyságot elérte, a 144 végbefogó két lapja közé illesztjük, a 150 szorítócsavart rajta és a 10 csövön kialakított 151 furatokon átvezetve a csavart úgy meghúzzuk, hogy a szembenálló 145 és 146 lapok az összehajtott 10 cső végének középső részét egyre laposabbra szorítják össze, miáltal a 10 cső végén a 86, 88 és 89 járatok vastagsága is csökken. Megjegyzendő, hogy a 145, 146 lapok keskenyebbek az összehajtott 10 cső szélességénél, így az összehajtott 10 cső végének összeszorításakor a 82 hajtásnál kialakított 89 járat és az összehajtáskor keletkezett szélesebb 83 félben kialakított 86 járat nem tűnik el teljesen. így tehát a 144 végbefogó alkalmazása mellett a folyadék a 10 cső végében is áramoltatható, ugyanakkor a 86, 88, 89 járatok elég szűkek ahhoz, hogy az összehajtott 10 cső belsejében nyomást lehessen létrehozni a 10 cső kitágítása és kikerekítése céljából.

A bemutatott 152 csővéghevítő más célokra is alkalmazható, mint ahogy az az alábbiakból is kiderül.

A csővég befogására a 144 végbefogó helyett a 39-41. ábrákon látható oldható 250 végbefogó is alkal10

HU 209 194 Β más. A 144 végbefogó hátránya ugyanis, hogy a 10 csőről, annak a vezetékben való elhelyezése után csak úgy távolítható el, ha a 10 cső befogott végét a végbefogóval együtt egy a 22. és 23. ábrákon látható, és a továbbiakban részletesebben ismertetett speciális, távolról működtethető vágóeszközzel levágjuk. Ugyanakkor a távolról működtethető, oldható 250 végbefogót a kívánt időben bármikor el lehet a befogott csővégről távolítani és ezután kábel segítségével a meglévő vezetékből ki lehet húzni.

Az oldható 250 végbefogó felső 252 pofája 254 csappal csuklósán alsó 256 pofához kapcsolódik. Az alsó 256 pofa elülső része 258 nyúlványban végződik, melyen 262 behúzókábel számára kialakított átmenő 260 furat van kiképezve. A 252 és 256 pofák hátsó része 263 és 264 karmokban végződik, mely karmok beszorítják és összenyomják az összehajtott műanyag 10 cső 266 elülső végét, amikor az forró és lágy.

A felső 252 pofa nagy 270 nyílásán 268 csavar halad át, amely 270 nyílás nagyobb, mint a 268 csavar 269 feje, majd túlnyúlik az alsó 256 pofa egybeeső kisebb 272 furatán keresztül. A 272 furat kisebb mind a 268 csavar 269 fejénél, mind 273 anyánál. A 268 csavar 269 feje és a felső 252 pofa felső felszíne közé 276 ék ékelődik. A villaszerű 276 éknek két párhuzamos 277 és 278 karja van, melyek 280 ékhoronyt zárnak közre és lefelé (függőlegesen) megvastagodó ékszerű 282 testben végződnek. A 282 testen áthaladó 286 furatba rugalmas kioldó 284 kábel vagy huzal csatlakoztatható. A 277 és 278 karok a 269 fej alatt nyúlnak előre, a 280 ékhorony pedig befogadja a 268 csavar testét. így a 268 csavar 269 feje nekifeszül a 277 és 278 karoknak és nem hullik keresztül a felső 252 pofa 270 nyílásán, amikor a 268 csavar betekert állapotban a 263 és 264 karmok közé befogja a 10 csövet.

Miután az új 10 csövét a 262 behúzókábel segítségével a meglévő 90 bekötő vezetékbe behúztuk és az új 10 cső a befogott vég kivételével kikerekített állapotba került, a kioldó 284 kábelt meghúzzuk. Ez kihúzza a 276 éket a 268 csavar 269 feje alól (vagy a 273 anya alól, ha a 268 csavar anyás vége van felfelé, a felső 252 pofa fölött), miáltal a 269 fej keresztülhullik a felső 252 pofa nagyméretű 270 nyílásán és így a 252, 256 pofák - minthogy már nincsenek összefova - elengedik a 10 cső végét. A 276 ék és maga a 250 végbefogó a 90 bekötő vezetékből vagy a 94 főcsatornából megfelelő húzókábelekkel távolítható el.

Meglévő 90 bekötő vezetékbe a 98 gödrön át új 10 cső behúzására alkalmazott másik eszköz egy kábelcsörlős eszköz, vagyis a 14-16. ábrákon látható 352 béka. A 352 béka 356 csörlőházában a 357 tengelyen kábelcsörlő 354 kerék van forgathatóan elhelyezve. A 356 csörlőház hátsó, nyitott szemben lévő oldalaihoz elfordítható 358 láb van párosán csatlakoztatva. Mindkét 358 láb egy darabból készült, egymással szöget bezáró elülső 158a és hátulsó 158b szakaszra oszlik. A hátulsó 158b szakaszon, attól hátrafelé húzódó, a 358 lábakat terelő, hátulsó 161 végükön befelé görbülő, rugalmas acélszalagból készült 360 vezetők vannak rögzítve. A 358 lábak a 356 csörlőházhoz rugóterhelésű

362 csappal kapcsolódnak, mely a 14. ábrán látható módon a 358 lábakat kifelé kényszeríti. A 358 lábak befelé kényszerítetten is lehetnek csapolva, ahogy a 15. ábra mutatja, annak érdekében, hogy a 358 lábak és így az egész szerelvény a 90 bekötő vezetéken keresztül tudjon haladni.

A 358 lábak elülső és hátulsó 158a és 158b szakaszainak találkozásánál nagyjából háromszög alakú 364 kar pár van rugóterhelésű 166 csappal ágyazva. A rugóterhelésű 166 csapok a 364 karokat a 14. ábrán látható kiterjesztett állapotba kényszerítik. Természetesen a 364 karok úgy is lehetnek ágyazva, hogy a rugóterhelésű 166 csap őket a 15. ábrán látható összecsukott állapotba kényszeríti szintén a vezetékben való könnyebb áthaladás érdekében. A 168 behúzókábel a kábelcsörlő 354 kerék körül visszafordulva, mindkét végével a 98 gödörnél helyezkedik el.

A mindkét végével a 98 gödörhöz vezető 168 behúzókábelhez csatlakoztatott 352 békát a 90 bekötő vezetékbe helyezve rugalmas üvegszál tolórúd segítségével (nem ábrázolt) keresztül lehet tolni a teljes hosszán. Amikor a 352 béka eléri a 94 főcsatornával való találkozást, a 356 csörlőház bejutott a 94 főcsatornába és a 358 lábak elülső 158a szakaszai is a 94 főcsatornában vannak, a 364 karok a rugó hatására a 15. ábra szerinti pozíciójukból a 14. ábra szerinti nyitott helyzetbe kerülnek. A 358 lábak nyitott helyzetében a hátulsó 158b szakaszok és a hozzájuk kapcsolt acélszalag 360 vezetők a meglévő 90 bekötő vezeték belső falához nyomódnak. Ekkor a 168 behúzókábel mindkét végét meghúzva a 352 béka szilárdan rögzíthető a 90 bekötő vezeték és a 94 főcsatorna találkozásában.

Miközben a 168 behúzókábelt továbbra is megfeszítve tartjuk a 352 béka rögzítése céljából, a 168 behúzókábel egyik végét a 144 végbefogóhoz (12-13. ábrák) vagy az oldható 250 végbefogóhoz (39-41. ábrák) csatlakoztatjuk. A 168 behúzókábel másik, a még mindig a 98 gödörnél lévő végét húzni kezdjük, miáltal az magával húzza a lágyra hevített összehajtott műanyag 10 csövet a 100 könyökön át egészen addig, amíg az összehajtott 10 cső elülső vége el nem éri a 90 bekötő vezeték és a 94 főcsatorna találkozását az ott elhelyezett 352 békával. A húzóerőt a 168 behúzókábelre egyszerűen kézzel fejthetjük ki vagy pedig egy kézi vagy gépi működtetésű (7. ábrán látható) 170 csörlő segítségével a 98 gödörtől. A 364 karok háromszög alakjának következtében a 168 behúzókábelre ható húzóerő megvédi a 352 békát a fel-le csúszkálástól.

Miután az új, összehajtott műanyag 10 cső a 94 főcsatornában a 352 békát elérte, a 10 cső végét szorító 144 vagy 250 végbefogót a 168 behúzókábelről leoldjuk és a 168 behúzókábel egyik végét áthúzzuk a 170 csörlőn, miáltal a 352 béka a 94 főcsatornába esik. A 168 behúzókábelt visszahúzva a 98 gödrön át kihúzzuk, a 352 béka pedig a 94 főcsatornából egy későbbi időpontban hagyományos módszerrel eltávolítható. így tehát az összehajtott műanyag 10 cső megfelelően el van helyezve a javítandó 90 bekötő vezetékben és a 10 cső elülső vége a rajta rögzített 144 vagy 250 végbefogóval együtt a 94 főcsatornába lóg bele. A behúzott,

HU 209 194 Β összehajtott műanyag 10 cső készen áll arra, hogy újrahevítés után kerek, hengeres alakra tágítsuk.

Az oldalágakban, 90 bekötő vezetékekben alkalmazott tágítási és kikerekítési folyamat ismertetése előtt említést kell tenni arról az eljárásról és eszközről, melyek segítségével a 168 behúzókábel leoldható a 144 végbefogóról, miáltal a 168 behúzókábelt át lehet húzni a 352 békán. Ezt több módon elérhetjük, amint azt a 34. és 35. ábrák szemléltetik.

A 34. ábra egy úgynevezett letörhető kábeloldási módszert szemléltet. Eszerint a 168 behúzókábel szabad (tehát a 10 csővel közvetetten érintkező) 168a vége kis szilárdságú, törékeny 172 zsinórhoz van csatlakoztatva, amely menet közben a 90 bekötő vezetékbe helyezendő összehajtott 10 cső elülső végéhez 173 szalag segítségével van csatlakoztatva. A 168 behúzókábel szabad 168a végét a 144 vagy 250 végbefogóhoz a rajta kialakított 148 vagy 260 furaton átmenő laza 168b és 168c hurkokkal csatlakoztatva húzzuk át a 352 béka 356 csörlőházán. A 168 behúzókábel húzó (a 170 csörIőhöz erősített) vége továbbra is az 90 bekötő vezeték 98 gödörnél levő nyílásánál helyezkedik el. Végbefogó híján a 148 furat közvetlenül az összehajtott műanyag 10 cső elülső (bevezető) végén is ki lehet alakítva. Miközben 170 csörlő a 168 behúzókábelt a 352 békán áthúzza, miáltal behúzza az összehajtott új 10 csövet a meglévő 90 bekötő vezetékbe, a 172 zsinór kismértékben feszíti a 168 behúzókábel szabad 168a végét. Amikor az összehajtott új 10 cső elülső, bevezető vége eléri a 352 békát, a 168 behúzókábel húzott (170 csörlőre csatlakoztatott) végét erősen megrántva a 172 zsinór eltörik és így lehetővé teszi, hogy a 168 behúzókábel szabad (10 csőhöz közeli) 168a vége átcsúszhasson a 148 furaton, aminek eredményeként a 168 behúzókábelt a 98 gödör felé vissza lehet húzni.

A 35. ábra hasonló kábeloldási eljárást, úgynevezett kézi kábeloldást mutat be. A 168 behúzókábel szabad vége itt is laza, dupla I68b és 168c hurkokkal kapcsolódik az összehajtott új 10 cső elülső, bevezető végéhez a rajta kialakított 148 furaton keresztül. A 168 behúzókábelt behúzzuk a 90 bekötő vezetékbe egészen a 352 békáig, azután vissza a 98 gödörhöz. A 168 behúzókábel szabad 168a végének hosszabbnak kell lennie a beépítendő új 10 csőnél. Miközben a 170 csörlő az új 10 csövet behúzza, a 168 behúzókábel szabad 168a végére mérsékelt feszítőerő hat, és az új 10 cső behúzható a 90 bekötő vezetékbe. Amikor az új 10 cső már a megfelelő módon be van helyezve, a 168 behúzókábel szabad 168a végét a 98 gödörnél leoldjuk és így az újonnan beépített 10 cső elülső végén kialakított 148 furatból szabadon kihúzható.

A meglévő 90 bekötő vezetékben megfelelően elhelyezett összehajtott új 10 cső készen áll tehát a kitágításra és kikerekítésre, hogy ezután a meglévő hibás 90 bekötő vezetéket kipótolhassa. Ekkor az összehajtott új 10 cső vége 144 vagy 250 végbefogóval még össze van szorítva, így az összehajtott 10 cső alkalmas belső nyomás alá helyezésre folyadék segítségével, és gőz, illetve más forró közeg áramoltatható rajta keresztül. Ezáltal lehetővé válik, hogy az összehajtott 10 csövet teljes belső hosszában annyira felmelegítsük, hogy az kellően lággyá váljon a kitágításhoz. Természetesen az újonnan behelyezett összehajtott 10 cső másik vége is le van zárva, hogy a 10 csőbe melegítés és tágítás céljából forró gőzt vagy más közeget lehessen bevezetni. Ilyen zárószerkezetet, vagy dugót szemléltetnek a 17-21. ábrák.

A nagyjából kúp alakú 176 torpedó dugó elülső, kúpos 178 részének legelején 180 nyílás van kialakítva. A kúpos 178 rész hátrafelé rövid 182 hengeres részben végződik, mely 184 véglappal van lezárva. A 184 véglapon 186 bemenő nyílás és 188 tömlőcsatlakozás van kialakítva, amely a gőz vagy forró víztömlő számára van kiképezve, és amelyen keresztül az összehajtott 10 cső belsejébe nyomás alatt forró közeg juttatható. A 184 véglapon további tömlőcsatlakozás is ki lehet alakítva például légtömlő részére, amikor a 10 cső kitágítására a levegő nyomását használjuk fel, vagy pedig a már kitágított 10 cső alakjának végleges megtartásáig is ezt a belső nyomást lehet felhasználni.

Az összehajtott 10 cső végét - pl. az előbbiekben ismertetett 152 csővéghevítővel - lággyá téve a 176 torpedó dugó kúpos 178 részét bevezetjük a 10 cső végébe - ahogy az a 19. ábrán is látszik - egészen addig, amíg a 184 véglap az új 10 cső szélét el nem éri, miáltal a 10 cső vége kerek alakot ölt, amely alak és átmérő azonos a 182 hengeres rész alakjával és külső átmérőjével. A 176 torpedó dugó és a 10 cső közötti tömített kapcsolat létrehozására a 10 cső kikerekített vége a 176 torpedó dugó 182 hengeres részéhez állítható 190 lánckapoccsal van rögzítve. A 190 lánckapocs részleteiben a 20. és 21. ábrákon látható. A 190 lánckapocsnak ívelt, a 10 cső formájának megfelelő 193 felszínű, 192 alaplapja van. A 192 alaplap domború külső felszínén 194 kengyel van elhelyezve, melynek szárai között 195 anya van ágyazva. A 195 anyába csavarmenetes 196 rúd van átvezetve, amely 196 rúd négyszög alakú 197 hajtócsapban végződik. A csavarmenetes 196 rúd másik végéhez 198 szorítólánc van rögzítve. A 198 szorítólánc előnyösen gépjármű vezérműlánc vagy biciklilánc, vagy valami ezekhez hasonló. A 198 szorítólánc beállíthatóan/változtathatóan rögzíthető a 192 alaplap külső, domború felszínén elhelyezett 199 horgonyzótüskén.

Miután a 10 cső meglágyított végébe behelyeztük a 176 torpedó dugót, a 192 alaplapot ráhelyezzük a 10 cső végére és a 198 szorítóláncot a hengeres csővég köré tekerjük és annyira megszorítjuk, amennyire kézzel ez lehetséges és ezután a 199 horgonyzótüskén beakasztással rögzítjük. A teljes rászorítás ezután a csavarmenetes 196 rúd forgatásával történik, méghozzá olyan irányban, hogy a 198 szorítólánc „hasznos” hossza csökkenjen. A csavarást a rúd lapított végére vagy 197 hajtócsapjára illő csavarkulcs alkalmazásával végezhetjük el. Fontos, hogy a 190 lánckapocs könynyen rászorítható legyen, mivel a műanyag 10 cső hevítés közben könnyen deformálódik és a 190 lánckapcsot a helyszínen az új 10 cső hevítése és kerekítése alatt kell a 10 csőre rászorítani.

Miután a helyszínen az újonnan elhelyezett 10 cső

HU 209 194 Β végébe a 176 torpedó dugót behelyeztük és rászorítottuk, gőztömlőt csatlakoztatunk a 188 tömlőcsatlakozásra. A forró gőz átáramlik az összehajtott 10 cső teljes hosszán, pontosabban a 10 csőben kialakított kicsi 86, 88, 89 járatok teljes hosszán, miáltal a 10 csövet végig felmelegíti. Egyidejűleg a 10 cső másik végén 144 vagy 250 végbefogót helyezünk el, miáltal lehetővé válik az összehajtott 10 cső belső nyomás alá helyezése, amely nyomás mértéke kb. 170 kPa. Miközben a 10 cső felmelegszik és nyomás alá kerül, kitágul és teljes hosszában hengeres alakot ölt, kivéve az elülső végét, ahol a 144 vagy 250 végbefogó összeszorítja.

Amikor az új 10 cső a kívánt mértékben kitágult és kikerekedett, többnyire annyira, hogy hozzásimuljon a meglévő 90 bekötő vezeték vagy csatorna belső falához, a műanyag 10 csövet hűlni hagyjuk és ehhez fenntartjuk a belső nyomást például sűrített levegő bevezetésével, és ezáltal a 10 cső ebben az új hengeres formában stabilizálódik. Miután ez megtörtént, a 190 lánckapcsot leoldjuk a hátulsó végről, a 176 torpedó dugót pedig kihúzzuk.

A következő lépésben a kikerekített 10 csőről el kell távolítani a még mindig összehajtott és összeszorított elülső csővéget a rajta lévő 144 vagy 250 végbefogóval együtt. Ez úgy történik, hogy a 10 cső összehajtott és összeszorított elülső végét levágjuk a henger alakúra tágított új 10 csőről. Mindez a 22. és 23. ábrákon látható.

A 22. és 23. ábrák olyan 200 vágószerszámot szemléltetnek, mely segítségével az összehajtott és összeszorított elülső csővéget levághatjuk a meglévő 90 bekötő vezetékben kerekre tágított 10 csőről. A 200 vágószerszámnak hengeres 204 motorházban elhelyezett 202 motorja van, amely 202 motor magas fordulatszámú villamos motor vagy légmotor, és a 204 motorház átmérője lényegesen kisebb a kikerekített műanyag 10 cső belső átmérőjénél. Rugalmas 218 légtömlő vagy villamos 206 kábel útján működtetjük a 202 motort egy külső erőforrásról, amely a meglévő 90 bekötő vezeték bejutási nyílásánál van elhelyezve. A 202 motor 208 meghajtótengelye 210 rotorban végződik, amelyhez annak külső végei közelében kialakított 214 csapokon párban 212 és 213 penge csatlakozik.

A 204 motorházat felfújható 216 gumihüvely veszi körül, mely felfújt állapotban a kikerekített műanyag 10 cső középpontjában tartja a vágóeszközt. A 216 gumihüvely felfújásához szükséges sűrített levegőt rugalmas 218 légtömlő szolgáltatja.

Habár a bemutatott 212 és 213 pengék anyaga acél, készülhet láncból vagy huzalból is. Hatását úgy fejti ki, hogy a 210 rotor forgása következtében ráható centrifugális erő következtében kifelé repülve (a 10 cső belső falának ütközve) elvágja a műanyag 10 csövet.

A 200 vágószerszámot úgy alkalmazhatjuk, hogy végignyomjuk a behelyezett és kikerekített új műanyag 10 csövön. Ezt a 216 gumihüvely leeresztett állapota mellett rugalmas üvegszál rúddal végezhetjük el. A 200 vágószerszámot a meglévő csővezetékben addig nyomjuk előre, amíg az el nem éri az összehajtott, összeszorított elülső véget. Ekkor a 216 gumihüvelyt felfújjuk, mely a 200 vágószerszámot a kerekre tágított műanyag 10 cső középpontjába juttatja és itt rögzíti. Ezután a 202 motort működésbe hozzuk a 218 légtömlő vagy a villamos 206 kábel segítségével. A 202 motor által forgatott 210 rotor működésbe hozza a 212 és 213 pengéket, míg azok le nem vágják a műanyag 10 cső összehajtott, összeszorított végét. A levágott vég a 94 főcsatornába hullik, ahonnan később, ismert módszerekkel távolítható el.

A műanyag 10 cső elülső végének levágása után a 216 gumihüvelyt leeresztjük és a 200 vágószerszámot eltávolítjuk a kerekre tágított műanyag 10 csőből egyszerűen úgy, hogy a 218 légtömlőnél vagy a villamos 206 kábelnél fogva az új 10 cső nyílásán keresztül kihúzzuk. így tehát az összehajtott új 10 csövet behelyeztük a meglévő 90 bekötő vezetékbe, ott 10 csővé alakítottuk és ezután már csak csatlakoztatnunk kell a 96 épülethezvezető csőszakaszhoz (7. ábra) és már használható is.

A 33. ábrán összehajtott műanyag 10 csőnek a 94a főcsatorna 92a metszéspontnál betorkolló 90a oldalágába való és 98a nyíláson át történő behúzásának egy másik lehetséges megoldása látható. A 94a főcsatornán a 92a metszésponttól bizonyos távolságban 217 búvólyuk van kialakítva a 94a főcsatornába való bejutás érdekében. A 318 kábelcsörlő a 217 búvólyuknál van felállítva. A meglévő 90a oldalágba a 98a nyíláson keresztül 220 behúzókábel elülső végét vezetjük be és egy üvegszálas tolórúddal, amelynek elülső vége a 220 behúzókábel elülső végéhez való rögzítés céljából szorítóval van ellátva a 90 oldalágban a 92a metszéspontig toljuk.

A tolórúd elülső vége ívelt kialakítású, és így amikor eléri a 92a metszéspontot képes arra, hogy az éles kanyar mentén a 94a főcsatornába kanyarodjon. Ezután a tolórúd a 220 behúzókábelt tovább tolja a 94a főcsatornában addig, amíg a 220 behúzókábel elülső vége el nem éri a 217 búvólyukat. Ekkor a 220 behúzókábel elülső végét a 219 pontnál rácsatlakoztatjuk a 318 kábelcsörlőre. A 220 behúzókábel hátulsó végét amely még mindig a 90a oldalágon kialakított 98a nyílásnál van - az egyik ismertetett módszerrel rácsatlakoztatjuk az összehajtott 10 cső elülső végére. Az új 10 csövet miután pl. 18 hődobozban kellő lágyságúra melegítettük, a 217 búvólyuknál elhelyezett 318 kábelcsörlő és a hozzákapcsolt 220 behúzókábel segítségével a meglévő 90a oldalágba húzzuk. A behúzás addig tart, amíg az új 10 cső elülső vége el nem éri a 92a metszéspontot. Ekkor a 220 behúzókábelt a korábbiakban ismertetett egyik módszer szerint eltávolítjuk az új 10 cső elülső végéről. Az új 10 cső most készen áll a 90a oldalágban történő kerekre tágításra, amit azt előbbiekben ismertetett módszer alapján vagy pedig a következő eljárással végezhetünk el.

Meglévő szennyvízvezeték 90a oldalágába behelyezett műanyag 10 cső kerekre tágítására vonatkozó másik eljárást mutatnak a 25-29. ábrák. Ez az eljárás egy felfújható dugót igényel. Az itt használatos felfújható 222 dugót a 25. és 26. ábrák szemléltetik. Ez tulajdonképpen a már bemutatott 144 végbefogó (12—

13. ábrák) és a 250 végbefogó (39-41. ábrák) helyett

HU 209 194 Β alkalmazható az új műanyag 10 cső más módon hozzáférhetetlen elülső végének tömített lezárására, miáltal a 10 cső nyomás alá helyezhetővé válik és így kerekre tágítható. A 222 dugó úgy van kialakítva, hogy legalább 170 kPa légnyomás fenntartására alkalmas és annyira ki tud tágulni, hogy külső átmérője megfeleljen a kikerekített új 10 cső belső átmérőjének, de akkor sem pukkad szét, ha az új 10 cső nem korlátozza. A 222 dugónak egyidejűleg a 90 °C-ot meghaladó hőmérsékletnek is ellen kell tudni állnia.

A felfújható 222 dugó rugalmas anyag egyetlen rétegéből is készülhet, ha sikerül olyan anyagot találni, amely a fenti követelményeket kielégíti. Eddig erre alkalmas anyagot nem találtak. Ezért a jelenleg használt 222 dugók szerkezete két rétegből áll. A 222 dugót így egy külső vászon vagy más szövet 224 cső alkotja, amely össze van hajtva, le van zárva és elülső 225 végén szorosan össze van öltve/fűzve. A külső 224 cső olyan, hogy átmérője szétnyitott állapotban egyenlő az új 10 cső kikerekítés utáni tervezett belső átmérőjével. A vászon 224 cső hátulsó 226 vége nyitva marad. A vászon 224 cső belsejébe egy rugalmas belső 228 cső vagy gumibelső kerül. A 222 dugó hosszúsága a felhasználástól függően kb. 0,3-tól 6 m hoszszúságú lehet. A vászon 224 cső és a belső gumi 228 cső hátulsó 226 végei 230 csőszár körül össze vannak szorítva. A 230 csőszár külső végén a belső 228 csőbe (gumibelső) nyomás alatt álló közeget, levegőt, gőzt szállító 234 tömlő számára 232 tömlőcsatlakozás van kialakítva. A külső és belső 224 és 228 csövek hátulsó 226 végei a 230 csőszár komi 236 pántbilincscsel (szalagos szorítóval) vannak szorosan összefogva a nyomás alatt álló folyadék belső 228 csőből való szivárgásának kiküszöbölésére.

Az ismertetett felfújható 222 dugó jellemző alkalmazási területe az új szennyvíz oldalágak kialakítása behelyezés és kikerekítés - így az előbbiekben ismertetett végbefogók és vágószerszámok alkalmazása itt felesleges. A felfújható 222 dugó alkalmazásának jellemző módja a következő:

Az adott meglévő szennyvíz 90 bekötő vezeték javításához szükséges hosszúságú összehajtott műanyag 10 csövet a műhelyben (az előkészítés folyamán) felmelegítjük és kikerekítjük - például a korábban ismertetett gőzölő cső segítségével. A felfújható 222 dugó felfújásához szükséges levegőt szállító 234 tömlőt a kikerekített műanyag 10 cső teljes hosszában elhelyezzük úgy, hogy a 234 tömlőre csatlakoztatott felfújható 222 dugó a kikerekített műanyag 10 cső elülső végében legyen.

Ekkor a kikerekített műanyag 10 cső előre levágott hoszszúságú darabját ismét felmelegítjük cs leeresztett 222 dugóval és az azt levegővel ellátó 234 tömlővel együtt hosszában - helyszíni felhasználásra előkészítve összehajtjuk. A 27. ábra a 234 tömlő és a leeresztett 222 dugó kikerekített műanyag 10 csőbe való behelyezését szemlélteti. A 28. ábrán a 10 cső újrahajtását láthatjuk a benne lévő leeresztett 222 dugóval és a 234 tömlővel.

A munka helyszínén a műanyag 10 csövet lágyra melegítjük és így még összehajtva helyezzük be a javítandó vezeték 90 bekötő vezetékbe. (29. ábra). A kellően elhelyezett, összehajtott műanyag 10 csövet a benne lévő leeresztett 222 dugóval együtt a 10 csövön keresztüláramoltatott gőzzel melegíteni kezdjük. Amikor a 10 cső a teljes hosszában felmelegedett, a dugót a 234 tömlőn át belejuttatott levegővel felfújjuk és így a még mindig meleg, lágy műanyag 10 cső elülső vége teljesen körülveszi a 222 dugót, s így az tökéletesen lezárja a műanyag 10 cső végét. Miután a 222 dugót teljesen felfújtuk, a 222 dugó mögötti csőszakasz nyomás alá helyezhető pl. sűrített levegővel kerekre tágítás céljából. Az ehhez szükséges levegőt a 336 tömlő szolgáltatja, amely az új 10 cső hátulsó - a 98 gödörnél lévő végén elhelyezett 176 torpedó dugóba illeszkedik.

Miután az új műanyag 10 csövet a meglévő szennyvíz 90 bekötő vezetékben teljesen kikerekítettük és a megfelelő átmérőnagyságra tágítottuk, hűlni hagyjuk és a 222 dugót leeresztve a frissen kikerekített 10 csőből a 234 tömlőnél fogva kihúzzuk. így az újonnan beépített műanyag oldalág használatra készen áll. A 30-32. ábrák az ismertetett felfújható 222 dugó felhasználásának más módjait illusztrálják.

A 27-29. ábrákon bemutatott alkalmazási mód enyhe változtatásával a felfújható 222 dugó alkalmassá válik a 10 cső kerekítési művelete során csúszódugóként való felhasználásra. E szerint a 30. ábrán látható megoldás szerint a felfújható 222 dugót és a hozzá vezető 234 tömlőt a kerek műanyag 10 csőbe helyezzük és a 10 csövet úgy hajtjuk össze, mint ahogy korábban ismertettük, de a 222 dugót a 10 cső elülső 238 végétől kb. 0,15 m-re helyezzük el, miáltal a 10 cső elülső végét tökéletesen, teljesen össze lehet hajtani, ami megkönnyíti a meglévő 90 bekötő vezetékbe való behelyezést. Az összehajtott 10 csövet benne a leeresztett 222 dugóval az eddig ismertetett módon helyezzük a meglévő 90 bekötő vezetékbe. Az új 10 cső hátulsó végét 176 torpedó dugó zárja le, és a 234 tömlő keresztülhalad a 176 torpedó dugó tömítésén (31. ábra).

Az összehajtott 10 csövet a benne lévő leeresztett 222 dugóval gőz áramoltatásával a 10 cső teljes hoszszán kellő lágyságúra melegítjük. A 176 torpedó dugóból kilépő 234 tömlőt szorosan megfeszítjük, és 240 szorítóval látjuk el kb. 0,3 m-re a 176 torpedó dugó hátsó vége mögött. Amikor az új 10 cső kellően forróvá válik, a felfújható 222 dugót felfújjuk. Az összehajtott új 10 csőnek a felfújt 222 dugó és a 176 torpedó dugó közötti szakaszát nyomás alá helyezzük a 176 torpedó dugón át a 336 légvezetékből érkező sűrített levegő segítségével. Az új 10 csőben uralkodó nyomás hatására a felfújt 222 dugó az új 10 cső elülső 238 vége felé csúszik, egészen addig, amíg a 240 szorító fel nem ütközik a 176 torpedó dugó hátsó végén. így tehát az újonnan behelyezett 10 cső elülső vége tökéletesen kikerekedik éppúgy mint a többi része. Ekkor a felfújt 222 dugót leeresztjük és az új 10 csőből kihúzzuk.

A 32. ábra a felfújható 222 dugó alkalmazásának egy másik lehetőségét szemlélteti, amikor a 222 dugó az új 10 cső tömítésére, kerekítésére és tágítására használható meglévő szennyvíz oldalág vagy más, csak az

HU 209 194 Β egyik végéről hozzáférhető csővezeték, 90 bekötő vezeték javítása esetén.

Ezen megoldás szerint az új 10 csövet a 90 bekötő vezetékbe az előbbiekben leírt valamelyik módszerrel helyezzük be úgy, hogy a 10 cső elülső végére sem végbefogó sem felfújható dugó nem kerül sem tömítés, sem a csővég összeszorítása céljából. Az összehajtott műanyag 10 csövet legalább három m-rel hosszabbra vágjuk a szükséges hossznál és ez a felesleg a meglévő 90 bekötő vezeték bejárati végén kívül helyezkedik el és a 10 cső végén 176 torpedó dugó van. Az összehajtott 10 csövet teljes hosszán gőzzel lágyra melegítjük. Amikor ez megtörtént, a 176 torpedó dugótól kb. 3 m-nyire, tehát még a meglévő 90 bekötő vezeték bejárata előtt - külső 242 szorítóval az összehajtott forró 10 csövet összeszorítjuk. Ezután ezt a maradék kb. három m hosszúságú csőszakaszt - a 242 szorító és a 176 torpedó dugó között - a 336 tömlőből érkező és a 176 torpedó dugón át az összehajtott cső belsejébe nyomott gőz segítségével kikerekítjük. Ezután ezt a kb. 3 m hosszú szakaszt hűlni hagyjuk, hogy megszilárdulhasson ebben a kerek állapotban. Ekkor a 176 torpedó dugót eltávolítjuk és a felfújható 222 dugót - a könynyebb behelyezés érdekében - kismértékben felfújva az új 10 cső kikerekített szakaszába helyezzük. Ekkor a 176 torpedó dugót ismét visszahelyezzük a kikerekített csőszakasz hátulsó végére úgy, hogy a felfújható 222 dugóból kiinduló 234 tömlő keresztülhalad a 176 torpedó dugón. A 242 szorítót levesszük az új 10 csőről és a felfújható 222 dugót teljesen leeresztjük. Ekkor az új 10 csövet a teljes hosszán gőz segítségével ismét lágyra melegítjük. Amikor az új 10 cső forróvá válik, a felfújható 222 dugót kicsit felfújjuk. Az új 10 csőben uralkodó belső nyomás - mely lehet gőz- vagy légnyomás - növelésével a részben felfújt 222 dugót végighaladásra kényszerítjük az új 10 csövön, amely ezáltal részben szétnyílik és részben kerekké válik. Amikor a felfújható 222 dugó eléri az új 10 cső elülső végét, teljesen felfújjuk a csővég megfelelő lezárása és tömítése érdekében. Az új 10 csövet ekkor folyadéknyomás alá helyezzük, teljesen kikerekítjük és ezután hűlni hagyjuk, hogy ebben a kerek alakban megszilárdulhasson. Mikor ez megtörtént, a felfújt 222 dugót leeresztjük és kihúzzuk az újonnan elhelyezett és kikerekített 10 csőből.

Találmányunk vonatkozik továbbá olyan eljárásra és hozzá tartozó eszközökre is, amikor az új kikerekített 10 cső és a meglévő csővezeték közötti teret kell tömítetten lezárni abban az esetben, ha a csővezeték egy másik nyílást - akár búvólyukat vagy másik 10 csövet - keresztez. Ilyen tipikus kereszteződés található azon a helyen, ahol az épületből kifolyó szennyvíz bekötővezetéke főcsatornába torkollik.

A tömítés itt egyszerűen egy összenyomható gumihüvely, amely körülveszi az összehajtott új 10 cső kereszteződés felőli végét. A tömítés vastagsága általában 3/7 mm, de elfogadható más megfelelő vastagság is. Hosszúsága többnyire 30-35 cm, de gyakorlatilag bármilyen hosszú lehet.

Amikor az új összehajtott 10 cső már be van helyezve és az elülső vége pl. búvólyuk felől hozzáférhető, az összehajtott 10 cső végére ráhúzzuk a gumihüvelyt, még mielőtt a 10 csövet kikerekítenénk. így a csővég kerekítése közben a hüvely is kerekedik. Az új 10 csövet addig tágítjuk, amíg a gumihüvely szorosan nem szorul az új 10 cső és a meglévő vezeték közé vízhatlan tömítést hozva létre közöttük.

Épületi szennyvízvezetékek távoli, hozzáférhetetlen végeinek tömítése másképpen történik. Ekkor egy ragasztós külsejű gumihüvelyt alkalmazunk. Az új összehajtott 10 cső elülső végét még a meglévő vezetékbe helyezés előtt felmelegítjük, kihajtjuk és kikerekítjük. Ezt a ragasztós külsejű gumihüvelyt rátesszük a kikerekített csővégre és így újra összehajtjuk. Az öszszehajtott új 10 csövet - a végén a ragasztós külsejű gumihüvellyel - a korábban ismertetett eljárások egyike szerint behelyezzük a meglévő csővezetékbe. A távoli tömítendő csővég tágítását és kikerekítését előnyösen az előbbiekben ismertetett felfújható dugóval oldhatjuk meg. Ennek alkalmazásával a tágítás és a tömítés sokkal tökéletesebben és biztosabban valósítható meg, mint bármelyik más bemutatott módszerrel.

Mint azt már korábban megállapítottuk, előnyös, ha a hőre lágyuló 10 cső a 8. ábrán látható módon összehajtott alakban készül. Az ilyen módon készített, tehát lehűtött és hajtogatott állapotban megszilárdult hőre lágyuló 10 cső erre az alakra fog „emlékezni” és igyekszik ezt az alakot felvenni, amikor formálás nélkül melegítjük fel. Ezt a hajtogatott alakra való „emlékezést” használjuk ki akkor, amikor meglévő föld alatti csővezetékből egy ilyen 10 csőből készült sérült darabot kell eltávolítanunk.

Meglévő csővezeték belsejéből a sérült hőre lágyuló csődarabot úgy távolíthatjuk el, hogy a sérült 10 csövön keresztül és lehetőség szerint körülötte friss gőzt áramoltatunk. Amikor a kellő hőmérsékletet eléri, az eltávolítandó sérült csődarab eredeti, összehajtott formájába csukódik össze. Az összecsukódást, összehajlást elősegíthetjük a 10 cső belsejében elhelyezett vákuum szivattyú működtetésével, mely csökkenti a belső nyomást.

Amikor a forró műanyag 10 cső már összecsukódot és eredeti formájára összehajlott, a 10 cső hozzáférhető végére akasztott húzókábelnél fogva kábelcsörlővel kihúzható a meglévő csővezetékből.

Amikor az összehajtott hőre lágyuló 10 csövet kanyargós csővezetékben kell elhelyezni vagy az új 10 csövet szűk, mély, függőleges lyukon keresztül kell lebocsátani, nagy szerepe van a megfelelő melegítésnek. Ismertettünk már egy pár melegítési eljárást, pl. a hődoboz vagy a hosszú gőzcső alkalmazását. Egy másik eljárás szerint a meglévő csővezetéket melegítjük fel, amibe a hőre lágyuló 10 csövet el kívánjuk helyezni. Ennél a megoldásnál egy külső forrásból gőzzel táplált rövid csődarab egyik végét a javítandó csővezeték szakasz hátulsó végéhez csatlakoztatjuk. A csodarab másik végén lévő vászon szigetelést az új 10 cső köré tekerjük, így az a meglévő csővezetékbe való behelyezéskor áthalad ezen a gőzölő csodarabon, s így az új 10 csövet a behelyezés során melegítjük. A többi bemutatott melegítési eljárás mellett ez a módszer is előnyösen alkalmazható.

HU 209 194 Β

A 3. és 8. ábrákon bemutatott merev hőre lágyuló 10 cső lapos, összehajtott formája szintén lényeges, mivel ez a forma adja a 10 csőnek azt a sajátosságát, mely a többi 10 csőnél előnyösebbé teszi, mivel ezek a csövek teljesen vagy részben könnyen behorpadnak csupán azért, mert a meglévő vezetékbe helyezés során keresztmetszeti méreteik csökkennek. A bemutatott lapos, összehajtott forma teszi lehetővé egyrészt, hogy a 10 csövet lágyra hevítetten, teljes hosszában vagy szakaszokra vágva felcsévéljük és így könnyen hozzáférhetően, kompakt módon tároljuk. A forgatható cséve megfelelően alkalmazható a tárolásnál, az újramelegítésnél és az új 10 csőnek a csővezetékbe táplálásánál.

Másrészt a 10 cső bemutatott alakban lágyra melegítve alkalmas arra, hogy egy szűk, függőleges nyílás pl. búvólyuk - éles hajlata mentén helyezzük be a vezetékbe, és ugyanúgy elhelyezhető a meglévő csővezeték éles kanyarulatai mentén. Például a korábbiakban említett mérettartományba eső falvastagság/átmérő arányú, merev PVC 10 cső a 3. vagy 8. ábra szerinti formára hajtva és lágyra melegítve, minimális hajlási sugár/kikerekített külső átmérő aránya 1 és 2 közötti értéket fog mutatni. Vagyis egy átlagos 0,1 m átmérőjű merev PVC 10 cső a 3. vagy 8. ábra szerint összehajtva és lágyra melegítve, a falvastagságtól függően, a csőfal károsítása nélkül 0,1-0,2 m közötti sugarú kanyart képes bevenni. Ez a kis hajlási sugár elérhetetlen a lágyra melegített más formában összehajtott merev hőre lágyuló csövek esetében.

Harmadrészt a 3. vagy 8. ábra szerint kialakított forma az előzőekben ismertetett előnyök mellett a 10 cső lágyra melegített állapotában tökéletesen kerekre tágítható és ily módon megszilárdulva merev szerkezetű, a külső talajnyomásokkal és hidraulikus nyomással szemben kellően szilárd 10 csövet kapunk. így a találmány szerinti beépített hőre lágyuló 10 cső valóban egy helyettesítő csődarab, nem pedig a meglévő, sérült csővezeték bélése.

Találmányunk alapelveit a belőlük következő számos előnyös alakkal együtt bemutatva, e területen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy találmányunk az alapelvektől való eltérés nélkül további változatokban is megvalósítható. Találmányunk oltalmi köréhez tartozónak tekintjük az előnyös kiviteli alakokat az összes módosítással, variációval és ekvivalenssel együtt.

Claims (29)

1. Hőre lágyuló cső csővezetékek javítására, helyettesítésére, meglevő csővezetékbe való behelyezésére, amelynek anyaga hőre lágyuló szilárd műgyanta, azzal jellemezve, hogy a csőnek a kívánt méretű lényegében véve hengeres alakra kitágítható lágyított állapotában eredeti csökkentett méretű gyártási alak felvételére késztető termikus memóriája van, amely eredeti csökkentett gyártási méret legnagyobb mérete kisebb, mint a hengeres alak mérete.

2. Az 1. igénypont szerinti cső, azzal jellemezve, hogy környezeti hőmérsékleten lényegében véve merev és előírt magasabb hőmérsékleten hajlítható és kívánt méretű hengeres alakra tágítható hőre lágyuló műgyantából van kiképezve, és alakja ellapított és hosszában U alakra össze van hajtva.

3. A 2. igénypont szerinti cső, azzal jellemezve, hogy az U alak szárát kerekített hajtás (82) két oldalán levő és eltérő hosszúságú rész (83, 84) képezi, amely részek (83,84) hajtástól (82) távolabb eső szabad végei (85, 87), valamint a kerekített hajtás (82) folyékony vagy gáznemű közeg számára átjárható járatot (86, 88, 89) képeznek a cső (10a) teljes hosszában.

4. A 3. igénypont szerinti cső, azzal jellemezve, hogy a lapított és összehajtott alakot megőrző termikus memóriája van.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti cső, azzal jellemezve, hogy anyaga poli vinil-klorid.

6. Eljárás hőre lágyuló cső meglévő csővezetékbe való behelyezésére környezeti hőmérséklet mellett, amely eljárás során a csövet hevítéssel meglágyítjuk és elülső végét lágy állapotban behelyezzük a meglevő csővezetékbe és az új csövet a meglévő csővezetékben a kívánt helyre juttatjuk, majd hevítéssel és belső nyomás alá helyezéssel kerek alakúra formáljuk, majd szükség esetén hűtéssel a hengeresre kikerekített csövet ebben az alakban megszilárdítjuk, azzal jellemezve, hogy helyettesítő csőként a javítandó csőszakasz belső átmérőjével lényegében megegyező külső átmérőre tágítható, lapos és összehajtott alakban gyártott és ezen alakot termikus memóriájában megőrző anyagú csövet (10) alkalmazunk, amelyet lapos és összehajtott formában teljes hosszában hevítéssel hajlékonyra lágyítunk és ebben a lágyra hevített állapotban az új cső (10) elülső végét a meglevő csővezetékbe helyezzük, majd a teljes csövet (10) a kívánt helyzetbe hozzuk és ebben a helyzetben a lapos és összehajtott formájú csövet (10) melegítéssel és belső nyomással hengeres alakra kerekítjük és ebben az alakban szükség esetén hűtéssel megszilárdítjuk.

7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a helyettesítő új csövet (10) gerincvezetékbe vagy főcsatornába (94) torkolló oldalágba vagy bekötő vezetékbe (90) helyezzük a bekötő vezeték (90) nyílásán és szükség esetén a nyílást szabaddá tevő gödrön (98) át, és az új csövet (10) keréken (354) átvetett behúzókábel (168) másik végéhez erősítjük és a behúzókábel (168) egyik végét a főcsatornától (94) távolodó irányban húzva az új csövet (10) a főcsatorna (94) irányába húzzuk.

8. Az 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az új cső (10) elülső végét a belső nyomás kifejtése útján való kikerekítés előtt lezárjuk és hátulsó vége felől meleg közeget, folyadékot nyomunk az új csőbe (10), amelyközeg hőmérséklete és nyomása elegendő az összehajtott állapotban levő cső (10a) kiterjesztéséhez és kikerekítéséhez.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az új cső (10) elülső végébe annak lapos és összehajtott állapotában rugalmas és összehajtható felfújható dugót (222) helyezünk és az összehajtott cső (10a) elülső végét a felfújható dugóval (222) zárjuk le.

HU 209 194 Β

10. A 6-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az új cső (10) kikerekítésekor az annak belsejében kifejtett hőmérsékletet és belső nyomást akkora értékre állítjuk be, hogy a csatlakozó oldalág (74) torkolatánál (72) kidudorodás (76) képződjön, majd a kidudorodást (76) eltávolítva nyílást képzünk az oldalág (74) irányában.

11. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az új cső (10) elülső végét kikerekítjük és a kikerekített részre kiterjeszthető tömítőhüvelyt rögzítünk, és a csőbe való helyezés előtt az új cső (10) elülső végét újra összehajtjuk, majd az új cső (10) behelyezése, hevítése, kikerekítése és kitágítása során az új csővel (10) a tömítőhüvelyt az új cső (10) és a javítandó csőfal közé szorítjuk.

12. Berendezés az 1. igénypont szerinti hőre lágyuló csőnek meglevő csővezetékbe való behelyezésére, azzal jellemezve, hogy a csökkentett keresztmetszetben önmagára rétegekben feltekercselt kezdő véggel és hátulsó véggel rendelkező, lényegében véve merev termoplasztikus helyettesítő csövet (10a) hődobozban (18) tároló és adott esetben teherautóként (20) kiképzett szerkezete, és ebben tárolt csökkentett keresztmetszetet visszaállító termikus memóriával rendelkező és adott hosszúságú helyettesítő csöve (10a), a hődoboz (18) belsejét hevítő és a merev csövet (10a) hajlékony állapotba hozó melegítője (24), a hődobozban (18) és csövében (12) elhelyezkedő lágyított és lapítva összehajtott cső (10a) kezdő végét a fődobozból (18) kihúzó húzókábele (26), a helyettesítő cső (10a) kezdő végét meglevő csővezetékbe, csatornába (14) behelyező szerkezete, és a behelyezett helyettesítő csövet (10a) csökkentett alakjából a meglevő csőben vagy csatornában (14) kerekített állapotba kiterjesztő, adott esetben végdugót (30, 32), csövet (38), vezérlőcsapot (40) magában foglaló nyomószerkezete van, amely végdugó (32) az összehajtott cső (10a) kezdő végében van elrendezve, továbbá cső (10a) hátulsó végéhez a csőbe (10a) hevített folyadékot, gőzt vagy gázt benyomó szerkezet kapcsolódik.

13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a végdugó felfújható dugóként (222) van kiképezve, amelynek hajlékony, rugalmatlan és egyik végén (225) lezárt csöve és a csőben (224) elrendezett belső felfújható és rugalmas csöve (228), valamint a belső cső (228) hátulsó végéhez (226) a cső (228) belső terébe nyomást szállító tömlőhöz (234) csatlakoztatható tömlőcsatlakozás (232) van erősítve.

14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a helyettesítő cső (10) végső részét végdugó (30, 32) behelyezését lehetővé tevő lágy és megmunkálható hőmérsékletre hevítő csővéghevítőt (152) tartalmaz.

15. A 12-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a hőmérséklet eloszlását a hődoboz (18) belsejében lényegében egyenletessé tevő légkeverót (19) tartalmaz, továbbá a hődoboz (18) a feltekercselt és csökkentett keresztmetszetű csőnek (10a) a csévéről (12) feltekercselését és kihúzását lehetővé tevő ajtóval (21) van ellátva.

16. A 12-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy előírt hosszúságú, csökkentett keresztmetszetű helyettesítő csövet (10a) meglevő csatornába (18) bevezető ejtőcsöve (22), a csövet (10a) lágyított állapotban elágazási pontig (92) behúzó, csörlőt (170), békát (352) és behúzókábelt (168) magában foglaló szerkezete, továbbá a behelyezett csökkentett keresztmetszetű csövet (10a) behelyezés után kiterjesztő és felfújható dugót (222), a helyettesítő cső (10a) kezdő végén elhelyezett és a helyettesítő cső (10a) átvezetett és azt teljes hosszában felhevítő és kiterjesztésre alkalmas nyomás alá hozó közeget bevezető végdugót (32), valamint a forró közeget hátulsó végén át bevezető végdugót (30), csövet (38) és vezérlőcsapot (40) magában foglaló kiterjesztő szerkezete, továbbá a meglevő csatornába (14) vagy bekötő vezetékbe (90) belépő oldalról behelyezhető béka (352) behúzáskor a békát (352) az elágazási ponthoz (92) képest helyező karjai (164) és a cső (10a) kezdő végének az elágazási pontig (92) való behúzása után a békát (352) az elágazási pontról (92) leoldó és főcsatornába (94) bocsátó behúzókábelt (168) tartalmaz.

17. A 12-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lényegében merev hőre lágyuló és csökkentett keresztmetszetű cső (10a) kilágyított végéhez csatlakoztatható végbefogót (144) tartalmaz, amelynek a cső (10a) végső szakaszát közrefogó alsó és felső lapja (145, 146) a cső (10a) lapok (145, 146) közé illesztett végét összeszorító és adott esetben szorítócsavarként (150) kialakított szerkezete, valamint legalább az egyik lapon (145, 146) és adott esetben furatként (148) kialakított behúzókábel (168) csatlakoztató eleme van, ahol is a lapok (145, 146) szélessége kisebb, mint a csökkentett keresztmetszetű és a lapok (145, 146) közé szorított cső (10a) szélessége.

18. A 12-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy lényegében merev összehajtott hőre lágyuló cső (10a) forró és lágy állapotban levő végére csatlakoztatható oldható végbefogót (250) tartalmaz, amelynek az összehajtott cső (10a) lágyított végét közrefogó és egymáshoz csuklósán csatlakozó pofái (252, 256) vannak, amelyekhez a pofákat (252, 256) a cső (10a) végére rászorító és adott esetben csavarként (268) kiképzett szorítószerkezet kapcsolódik, továbbá a pofákhoz (252, 256) a végbefogót (250) és a hozzá csatlakoztatott csövet (10a) behúzókábelhez (168) csatlakoztató eleme van, továbbá a pofákat (252, 256) egymáshoz szorító szerkezethez a végbefogót (250) a csőről (10a) kioldó kábel (284) meghúzásának hatására leoldó és adott esetben ékként (276) kialakított kioldószerkezete van.

19. A 12-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lényegében merev hőre lágyuló cső (10a) meleg és lágy végébe helyezhető üreges torpedó dugót (176) tartalmaz, amely hengeres rész (182) felől csővégbe behelyezendő elülső vég irányába elkeskenyedő kúpos résszel (178) van ellátva és a kúpos részen (178) kilépő közeg számára nyílás

HU 209 194 Β (180) van kiképezve, továbbá a hengeres rész (182) hátulsó végéhez az üreges torpedó dugót (176) lezáró véglap (184) csatlakozik, amely a torpedó dugónak (176) a cső (10a) végébe való behatolását korlátozó ütköző peremet képez, és a véglap (184) tömlőcsatlakozással (188), továbbá a cső (10a) végébe helyezett torpedó dugó (176) hengeres részét (182) a csőbe (10) szorító és a cső (10) külső palástján átvetett szorítószerkezettel, adott esetben lánckapoccsal (190) van ellátva.

20. A 16-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a béka (352) kereket (354), a kereket (354) forgathatóan ágyazó és a köré vetett behúzókábelt (168) megvezető csörlőházat (356) tartalmaz és a csörlőházhoz (356) a békát (352) meglévő csatornán (14) vagy bekötő vezetéken (90) át főcsatornával (94) való elágazási pontjáig (92) történő betolás közben megvezetö és kitámasztó rugó ellenében behajtható lábak (358) kapcsolódnak, amelyeken a lábakhoz (358) képest rugó ellenében elforgatható és a meglevő csatornán (14) vagy bekötő vezetéken (90) át való betolás közben behajtható és az elágazási pontnál (92) a főcsatorna (94) falának támaszkodó és a csörlőházra (356) a betolás irányával ellentétes irányban gyakorolt húzóerő hatására a főcsatorna (94) falának szoruló karok (364) vannak.

21. Eljárás meglevő csatornába (14) vagy bekötő vezetékbe (90) levő és az 1. igénypont szerinti hőre lágyuló cső (10) eltávolítására, azzal jellemezve, hogy a csövet (10) hevítés útján meglágyítva legalább részlegesen a meglevő csatorna (14) vagy bekötő vezeték (90) belső átmérőjénél kisebb csökkentett gyártási méretre hozzuk, majd a legalább részlegesen csökkentett keresztmetszetű alakra hozott csövet (10) lágy állapotban kihúzzuk a meglevő csatornából (14) vagy bekötő vezetékből (90).

22. Eljárás az 1. igénypont szerinti hőre lágyuló cső gyártására, amelynek során meleg és alakítható hőre lágyuló anyagot húzószerszámon át hengeres formájú és kívánt méretű csővé extrudálunk, azzal jellemezve, hogy a meleg és hengeres alakú termoplasztikus anyagot lágy állapotban tartva a kívánt csökkentett keresztmetszetet meghatározó méretű és alakú kalibrátoron (126) vezetjük át és a csökkentett keresztmetszetű hőre lágyuló anyagot ebben a csökkentett alakban lehűtjük.

23. A 22. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a forró lágy anyagot a kalibrátorban (126) részleges vákuummal kezeljük.

24. A 22. vagy 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hengeres lágy anyagot ellapítjuk és hosszában összehajtjuk.

25. A 22-24. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csökkentett keresztmetszetű csövet (10a) hevítéssel újra meglágyítjuk és csökkentett keresztmetszetű alakban tároló csévére (116) tekercseljük.

26. A 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csökkentett keresztmetszetű csövet (10a) gőzzel lágyítjuk meg újra.

27. A 24-26. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hengeres alakú lágy hőre lágyuló anyagot számottevő hűtés előtt kalibráló lemezek (128) a hengeres keresztmetszetű anyagot összehajtó és csökkentő méretű kivágásaiba (138) vezetve csökkentett keresztmetszetű csövet (10a) készítünk és a csökkentett keresztmetszetben való hűtés után a csövet (10a) újra felhevítve több rétegben csévére (116) tekercseljük.

28. Berendezés az 1. igénypont szerinti hőre lágyuló cső gyártására, amely lágy és meleg hőre lágyuló anyagot kívánt méretű hengeres csővé (10) extrudáló extrudert tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az extruderből (106) kijövő anyagot minden keresztirányú méretében az eredeti hengeres alakhoz képest csökkentett méretű alakra hozó kalibrátort (126) és a csökkentett keresztmetszetű csövet (10a) ezen csökkentett keresztmetszetben lehűtő és adott esetben válaszfalakkal (122, 123) ellátott szerkezetet tartalmaz.

29. A 28. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az extrudált anyag alakját a kalibrátorban (126) fenntartó nyomásszabályozó szerkezetet, adott esetben vákuumforrást (125) tartalmaz.