HU207386B - Method for producing sealing - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás tömítés előállítására, amelyeket főleg szelepek, szerelvények, forgórészek és dugattyús szivattyúk belső terében, különösen sűrített gáz vagy folyékony halmazállapotú oxigén esetében alkalmazunk, a tömítést fonatoló berendezésen fonalakból szárazon fonatoljuk és utána a kész fonatot kalibráló gyűrűn áthúzzuk.

A tömítések egy része, mint ismeretes, ún. nyugvó tömítésként, más része pedig mozgó tömítésként szolgál. Különösen ezen utóbbi tömítésekkel szemben támasztunk nagyobb igényeket akár forgó tengelyek vagy csapok mentén helyezkednek el, például forgó armatúráknál, akár egyenesvonalú mozgást végző dugattyúrudak és szeleptolattyúk kivezetési helyein alkalmazzuk azokat.

Fokozódik a tömítésre ható igénybevétel túlnyomásos belső tér esetében. így sűrített levegőnél vagy más gázoknál, valamint, nagynyomású folyadékoknál növekszik a szivárgásveszély. A nagy fordulatszámú forgó tengelyeknél, valamint a nagy löketszámú dugattyúrudaknál figyelembe kell venni a súrlódás okozta melegedést is a tömítéseknél. A növekvő hőterhelésnél egyes tömítőanyagoknál hőzsugofodás léphet fel, amely szivárgási veszteséget okoz. A tömítésekkel szemben támasztott további követelmény, hogy a tömítés a beépítés helyén pontosan idomuljon a tömítendő tengelyre vagy rúdra, ne legyen alakeltérés tömítés belső felülete és tengely vagy rúd között. Másképpen fogalmazva a tömítés belső átmérőjén nem lehetnek kiemelkedések vagy görbületi eltérések.

A nagynyomású szelepekben alkalmazott szelepeknél különös figyelmet kell fordítani a hidegfolyatás és ezzel együtt a résképződés veszélyére. A perselytér gyakran mély, amelybe több, viszonylag kemény tömítőanyagból készült tömítőgyűrűket kell helyezni úgy, hogy a felületi nyomás tovább adódjon az alsó, a nagynyomású közeg felé eső tömítőgyűrűkre is.

Ilyen alkalmazási helyeken a tömítésnek optimális sűrűségűnek és finom felületűnek kell lennie. Sűrített gáz vagy folyékony halmazállapotú oxigén esetében az armatúrákban és más berendezésekben levő tömítéseknek a tapasztalatok szerint megközelítőleg 1,5 g/cm³ sűrűségűnek kell lenniük.

A tömítéstechnika fejlődése következtében az egyszerű, textilrost anyagból készült tömítésekből kiindulva igen sokféle anyagú és különböző eljárással előállított tömítéseket ismerünk. A természetes növényi és állati eredetű rostok kompressziós tömítésként csupán 80...90 °C-ig jöhetnek számításba, az ágyazó anyagtól (gumi vagy műanyag) függően, így ma ezek alkalmazása rendkívül szűkkörű.

A szintetikus szálakat (poliamid, politetrafluoretilén) különleges vegyszer-, korrózóálló vagy önkenő tulajdonsága miatt tömszelencetömítések gyártására előnyösen alkalmazzák.

A politetrafluoretilén, azaz rövidítve PTFE vagy közismert nevén teflon az utóbbi időben széles körben kedvelt tömítőanyaggá vált kitűnő vegyszer- és hőállósága miatt. A kopásállósági és kenési tulajdonságainak javítására a finoman feltárt tefionrostokba grafitot visznek. Súrlódási tulajdonságai sokkal jobbak (0,028...0,1 súrlódási tényező, mint a szokásos nyersanyagoké.

A teflonrostból fonatolási eljárással folyamatos tömítőzsinór készíthető bélszállal vagy anélkül, továbbá egy-egy több egymásra épülő rétegből. Könnyen belátható, hogy minél több rétegből áll a fonat, annál finomabb, egyenletesebb a felülete. Ugyancsak függ a fonatolt tömítőzsinór felülete, és ezáltal tömítési tulajdonsága a fonat bekezdéseinek számától. Minél több fonalból készítjük a fonatot, a fonat külső felülete annál jobban közelít a síklapokkal határolt felülethez, közelebb áll a tömítőgyűrűk esetében megkívánt négyzet vagy téglalap keresztmetszethez.

A fonat erősítést vagy a súrlódási viszonyok javítását célozzák azok a megoldások, amelyeknél egy vagy több fonalat fémszállal, grafittal vagy PFTE szállal helyettesítenek.

A tömítőgyűrűk egy másik csoportját a szövetcsíkokból felépített, impregnáló vagy vulkanizáló anyagba ágyazott tömszelence tömítések alkotják.

A nagyobb hőterhelésnek kitett helyeken korábban azbesztgrafit, tiszta grafit anyagú tömítőgyűrűket alkalmaztak. Az egészségre ártalmas azbesztet felváltotta a P1FE vagy PiFE-grafit anyagú tömítés, mivel a nagy fordulatszámú tengelyeknél vagy nagy sebességgel mozgó dugattyúrudaknál fokozott hőfejlődéssel kell számolni.

A magasabb hőmérséklet mellett fokozottan kopásállónak, és a túlnyomásos tér miatt igen jó tömítésű hatással rendelkező tömítőgyűrűkre van szükség. A csekély súrlódási tényező mellett ezeknél a tömítőgyűrűknél a hosszú élettartam is megkövetelt. A tapasztalatok alapján a PTFE és grafit felel meg leginkább ezeknek a követelményeknek.

Az ismert tömítéseket gyártó cégek kínálati katalógusaiban az utóbbi időben előtérbe kerültek a PTFE és grafit tömítések.

Különböző szabadalmi dokumentumokból is megismerhetők olyan törekvések, amelyek egyrészt a tömítőanyag összetételének, másrészt az alkalmazott impregnáló anyag megjavítására irányulnak. A forgó és csúszó tengelyeknél használatos tömszelence előállítására előnyös tömítőfonat ismerhető meg a GB 1288878 sz. szabadalmi leírásból, amely Pl FF és grafit Aláment összetételű, továbbá betétszálakat is tartalmaz.

Két további szabadalmi leírás ugyancsak fonat összetételekkel, vulkanizáló és/vagy impregnáló anyagokkal foglalkozik, amelyek a tömítés hatásfokának és élettartamának megjavítását szolgálják. Ezek egyikében, az US 3815 468 sz. szabadalmi leírásban TFE (tetrafluoretilén) és magas hőállóságú nejlon összetételű, alacsony sodratszámű fonat pászmáinak elrendezéséről van szó. A másik pedig, az US 3 646846 sz. dokumentum rostos szálasanyag és grafit összetételű burkoló fonatból és különböző impregnáló massza, töltőanyag, valamint szilárd kenőanyag (grafit) felhasználásával készült tömítőanyagot ismertet,

A fenti leírások egyike sem utal a fonatolás eljárási jellemzőire és olyan műszaki intézkedésekre, amelyek útmutatást tartalmaznának a kívánt minőségű fonat előállítására.

HU 207 386 Β

A nagynyomású térben, forgó vagy csúszó tengelyek tömítésére szolgáló tömítőgyűrűket az ismert eljárással a következő módon állítják elő. Első eljárási műveletben előbb egy PTFE fonatot készítenek közepes sűrűséggel, miközben az üregeket töltőanyagként szuszpenzióval töltik ki. Ezután a folyóméterben készült fonatból (tömítőzsinórból) levágnak a felhasználási hossznak megfelelő darabot, és ezt nagynyomású prés segítségével a kívánt felhasználású méretnek megfelelően, megközelítőleg az előirányzott végsűrűségre sajtolják. A harmadik műveletben végül minden egyes előresajtolt tömítés végleges, pontos méretre való kalibrálása következik.

Ennek a három, egymás után következő műveletből álló eljárásnak hátránya, hogy egyrészt idő- és munkaigényes, másrészt minden tömítőgyűrű méretéhez külön-külön szükséges a megfelelő sajtolószerszám. Ezeknek a sajtolószerszámoknak a raktározása tovább növeli a költségeket.

A találmány célja olyan gazdaságos eljárás kifejlesztése nagynyomású, gáztömör, szivárgásmentes sűrűségű tömítések előállítására, amelyek a korábban megnevezett beépítési helyeken hosszú élettartammal üzemelnek, és mentesek a felsorolt hátrányoktól.

A találmány feladata a kedvező tulajdonságú alapanyag megfelelő megválasztása, valamint az alapanyag jellemzőinek és a fonatolási eljárás ismeretében olyan optimalizálási eljárás kidolgozása, amelynek segítségével a többlépcsős sűrítési-tömörítési eljárás helyett egyetlen műveletben elérhető a kívánt tömítési végsűrűség.

A találmányi gondolat azon alapul, hogy a PTFE anyagnál felismertük a nyújtás szilárdságnövelő hatását, amely együtt jár a tömörebb, alaktartóbb tömítés elérésével. Megállapítottuk kísérletsorozatunkkal, hogy a korábbi szakmai állásponttal szemben - amely szerint a feldolgozandó fonalat, szálat, cérnát stb. csak a szakítószilárdság 30-50%-ig szabad feszíteni - esetünkben, a PTFE anyag fonatolásánál kifejezetten előnyös a feldolgozás alatti fokozott fonalfeszítés.

Általában valamely textilipari feldolgozó eljárás során a fonalat, szálat és filamentet a szakítószilárdsági határ kb. 1/3-ának megfelelő feszítéssel dolgozzák fel. Erre vonatkozó méréseket és vizsgálatokat tartalmaz Gyimesi János „Textilanyagok fizikai vizsgálata” (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1968) című könyve is. A könyv 438. ábrája különféle természetes és mesterséges szálasanyag húzóerőnyúlás diagramjait mutatja.

Általánosítható az ismert szálasanyagok eseteiben, hogy a kedvező feldolgozás feltétele az optimális nyújtás esete, azaz, ha a szálasanyagot a szakítóerő kb. 50%-áig feszítjük meg. Ennél a feszítésnél még viszonylag alacsony a maradó nyúlás tartománya, amely az ismert feldolgozási eljárásokban alapvető szempont volt.

A találmányunk szerinti eljárás azon a felismerésen alapul, hogy felismertük a PTFE szakítóerő-nyúlás diagram felvételénél, a szakítóerő és a maradó alakváltozás összefüggését vizsgálva, hogy akkor kapjuk a legtömörebb, kívánt sűrűségű tömítőfonatot, ha a fonatolás alatt a fonalfeszültséget a szakítószilárdság legalább 85%-ának megfelelő értéken tartjuk.

Felismerésünkkel megvalósulhat a megfelelő tömörségű fonat előállítása egyetlen műveletben, anélkül, hogy az elkészült fonatot külön berendezésben kellene utólag tömöríteni és/vagy pontos méretre kalibrálni.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás tömítés előállítására, amelyeket főleg szelepek, szerelvények, forgórészek és dugattyús szivattyúk belső terében, különösen sűrített gáz vagy folyékony halmazállapotú oxigén esetében alkalmazunk, ahol a tömítést fonatoló berendezésen fonalakból szárazon fonatoljuk és utána a kész fonatot kalibráló gyűrűn áthúzzuk. A találmány szerinti eljárással a fonatot száraz 8,1 cN/tex és 9 cN/tex közötti szakítószilárdságú PTFE-grafit fonalból a fonalakat a kész fonat irányához képest 45° és 60° közötti irány szögben vezetve fonatoljuk, miközben a fonalfeszítő elemekkel a fonalakat a szakítószilárdságuk legalább 85%-áig, előnyösen 90%-áig megfeszítjük 1,1 g/cm³ és l,2g/cm³ közötti sűrűség eléréséig, majd a kalibráló üregen átvezetve a fonat sűrűségét legalább 1,5 g/cm³ értékre tömörítjük.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös további ismérve, hogy a tömítést azonos részmennyiségű PTFE és grafit anyagú nyújtott fóliából fonatoljuk.

Egy másik előnyös eljárási ismérv szerint a tömítést kétágú PTFE-grafit cérnából fonatoljuk.

Előnyös az is, ha a PTFE-grafit fonalak fonatába PTFE bélszálat dolgozunk be.

A találmány szerinti tömítés-előállítási eljárással már a fonatolási művelet során a végsűruség közelében levő tömítéssűrűség jön létre. így a fonatolás után következő kalibrálási folyamatban már csak kismértékű tömörítés szükséges ahhoz, hogy a megkívánt 1,5 g/cm³ tömítéssűrűséget elérjük. Ez egyszerűen elvégezhető úgy, hogy a fonatoló gépről lekerülő fonatot folyamatosan átvezetjük egy kalibráló üregen, ahol az üreg mérete a tömítés végső méretével azonos. Egyúttal ezen kalibrálási művelet során a tömítőfonat a kívánt végsűrűségre tömörödik. Tehát elmarad az eddig szükséges, különleges szerszámokkal végzett, szokásos nagynyomású sajtolási művelet. Előnyös a száraz PTFE-grafitfonal alkalmazása, mert a PTFE-fonalszerkezetbe közvetlenül és egyenletesen beágyazott grafit stabilizálja a PTFE-fonal hőnyúlását. A beépítési helyeken a tömítések a szelepek terhelésváltozásnál és a forgórészek indításánál is - a hideg állapotuk ellenére is - tömítettek maradnak. Előnyös módon olyan száraz tömítés jön létre, amely teljesen önkenő, és amelynél a segédkenőanyagok „kifolyása” nem lép föl. Ennek következtében egyidejűleg igen jó a tömítés térfogatállósága, gyakorlatilag utánnállítás nem szükséges. Ezenkívül nem áll elő szennyeződés és a hagyományos tömítésekhez viszonyítva az élettartam jelentős mértékben, mintegy 6-10-szeresére nő.

A találmány szerinti eljárással előállított tömítés tág határok között általánosan alkalmazható, hosszabb élettartamú, utánállítás kevésbé vagy egyáltalában nem

HU 207 386 Β szükséges. A tömítéscsere ritkábban szükséges, így ennek következtében az állási idők is csökkennek.

A fonatoló gépen a PTFE-grafit fonalakat előnyösen, már előfeszítve orsózzuk a babákra. A kellő tömörségű fonat előállításához 8-24 fonalág, azaz ugyenennyi baba szükséges. A fonalágak számának növelésével egyre finomabb, egyenletesebb elosztású felületet kapunk, jobban meg lehet közelíteni a kívánt négyzet vagy téglalap keresztmetszetet. Ritkábban készülhet a fonat 32 babával is, de itt már különösen finoman nyújtott, nagy finomsági számú teflon fonal szükséges.

Alaktartóbb, „keményebb” tömítést kapunk, ha a copffonatolás helyett úgynevezett diagonál fonatolást alkalmazunk. A babák mozgatásával 2-szeres, 3-szoros vagy 4-szeres diagonál fonatot hozhatunk létre. Ez a felületen kialakuló mintázatot határozza meg, minél nagyobb ez a szám, annál merevebb a tömítőfonat.

A találmány szerinti eljárással, ha a fonatot alkotó fonalakat a szakítószilárdságuk legalább 85%-áig megfeszítjük a fonatolás alatt, akkor az eddig elérhető nyerssűruségnél kb. 8- 15%-kal nagyobb sűrűséget kapunk, és ezzel már a fonatolás alatt elérjük a kívánt 1,1 g/cm³ és 1,2 g/cm³ közötti sűrűséget.

A találmány további előnyeit és jellemzőit a következő leírásrészben ismertetjük, amelyben a találmány szerinti tömítés tulajdonságaival, az anyagvizsgálati kísérletekkel és a kísérletekkel kapott eredményekkel részletesebben foglalkozunk.

A találmány szerint előállított tömítés sűrített oxigénben való gyulladási hőmérsékletének meghatározására az aprított szilárd vagy kerámiaszálra felvitt folyékony kísérleti anyagból mintegy 0,2-0,5 g mennyiséget króm-nikkel acéllal bélelt alutoklávba helyeztünk, amely autokláv űrtartalma körülbelül 34 cm³ volt. Az autoklávot lezárása után oxigénnel p_a nyomásig töltöttük és egy kisfrekvenciás hevítő berendezésben indukciós úton fölmelegítettük, miközben a hőmérséklet csaknem lineárisan mintegy 120 ’C/perc mértékben emelkedik. A hőmérsékletváltozást a minta helyén termoelem segítségével, egy kiegyenlítő író révén regisztráltuk. Nyomásmérővel egyidejűleg mértük és regisztráltuk a nyomásváltozást is. Az autoklávban a hőmérséklet növekedésével együtt folyamatosan növekedett az oxigénnyomás is. A minta meggyulladása fölismerhetővé vált a hőmérséklet és nyomás hirtelen, meredek növekedéséből. A gyulladási hőmérsékleten fellépő p_e oxigénnyomást számoltuk. A p_e oxigénnyomás megadásának azért van jelentősége, mert vannak olyan anyagok, amelyek gyulladási hőmérséklete növekvő oxigénnyomásnál csökken.

Öt kísérlet során p_a = 5 Mp_a oxigénnyomásnál gyulladási hőmérsékletként 446 °C±3 ’C értéket kaptunk. A p_e oxigénnyomás körülbelül 12,5 MPa volt.

A következő kísérletben a találmány szerint előállított tömítést sűrített oxigénből való öregedésállóság szempontjából a következőképpen vizsgáltuk. Krómnikkel acélból levő gáztömör tartályban a kísérleti anyagnak lemért súlyú mintáját 100 órán keresztül magasabb hőmérsékleten sűrített oxigén hatásának tettük ki, Az oxigénnek 20 °C-on való töltőnyomását úgy számoltuk, hogy ennek nyomása a kísérleti hőmérsékleten 10 MPa legyen. Ezzel a mesterséges öregítéssel azt vizsgáltuk, hogy a minta reagál-e az oxigénre vagy szenved-e valamilyen felismerhető elváltozást. Az oxigénnel szembeni ellenállóképességre a mindenkori kísérleti körülmények között az volt a kritérium, hogy bizonyos tűréshatárok figyelembevételével - öregítés után milyen mértékben marad meg a minta külső formája és tulajdonságai, a mintasúly, valamint a gyulladási hőmérséklet értéke.

Mintegy 200 ’C hőmérsékleten és 10 MPa oxigénnyomáson való öregítés után a minta külsőleg változatlan maradt. A minta tömege körülbelül 1,05%-kal csökkent. Az öregített minta gyulladási hőmérséklete 444 °C±4 °C volt, tehát a nem öregített mintánál mért értékkel lényegében azonos maradt.

Egy további kísérlettel a találmány szerint előállított tömítést arra vizsgáltuk, hogy oxigén-nyomáslökések hatására milyen ennek reakcióképessége. A vizsgálat elvégzésére körülbelül 0,2-0,5 g aprított szilárd, vagy kerámiaszálra fölvitt folyékony kísérleti anyagot olyan fűthető acélhüvelybe helyeztünk, amelynek belső térfogata 15 cm³ volt. Az acélhüvelyt 750 mm hosszú és 14 mm belső átmérőjű csövön és pneumatikusan működtethető, gyorsan nyitó szelepen keresztül egy oxigén-nyomótartállyal kötöttük össze. Az acélhüvelynek t„ kísérleti hőmérsékletre való fölmelegítése, majd a csőnek és az acélhüvelynek p_a nyomásig oxigénnel való feltöltése után a gyorsan nyitó szelepet kinyitottuk, úgyhogy a 60 ’C hőmérsékletre előmelegített oxigén p_a nyomással, ütésszerűen áramlott a csőbe és az acélhüvelybe. Ezáltal a csőben és az acélhüvelyben levő oxigén gyakorlatilag adiabatikusan a p_a nyomásról p_e nyomásra változtatja nyomását és fölmelegszik. Ha ezáltal az acélhüvelyben a gyors hőmérsékletnövekedéskor a kísérleti anyagnak az oxigénnel való felismerhető reakciója lép föl, akkor a kísérletet csökkentett p_e/p_a nyomásviszony mellett folytatjuk, illetve folytattuk. Ha azonban 30 másodperc várakozási idő után a kísérleti anyagnak oxigénnel való reakciója nem volt fölismerhető, akkor az acélhüvelyt ismét nyomásmentesítettük és a kísérletet addig (például négyszer) folytattuk, míg reakció nem lépett föl.

Minden kísérletsorozat maximálisan öt kísérletből állt. Mindegyik kísérletnél ugyanazt az anyagot kezeltük, ugyanolyan körülmények között. Ha a mindenkori kísérletsorozat ötödik kísérleténél sem lépett föl reakció, akkor a kísérleteket mindig kilenc mintával, nagyobb pg/p_a nyomásviszonyok mellett folytattuk, míg végül megkaphattuk azt a nyomásviszonyt, amelynél öt egyedi kísérletet magában foglaló egy kísérletsorozaton belül még nem lépett föl reakció. Ha a kilenc mintás kísérletsorozat ismétlése ugyanazt az eredményt hozta, akkor a vizsgálatot be lehetett fejezni, illetve egy más p_a kísérleti hőmérsékleten lehetett folytatni.

A vizsgálatok eredményeit a következő táblázat mutatja.

HU 207 386 Β

A minták hömérséklete	Oxigénnyomás	Nyomáslökésnél való viselkedés
Pa	Pe
60 °C	0,1 MPa	6 MPa	Gyulladás 2. nyomáslökésnél
60 °C	0,1 MPa	5 MPa	Gyulladás a 3. nyomáslökésnél
60 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél
60 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél
100 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél
100 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél
150 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél
150 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél
200 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél
200 °C	0,1 MPa	4 MPa	Nincs reakció 5. nyomáslökésnél

Végül vizsgáltuk még a találmány szerint előállított tömítésnek ütésszerű igénybevételnél folyékony oxigénnel való reakcióképességét. E vizsgálat elvégzéséhez mindig körülbelül 0,5 g folyékony vagy aprított szilárd vizsgálati anyagot 0,01 mm vastag rézlemezből levő (h-10 mm; 0-30 mm méretű), csésze alakú mintatartályba helyeztünk erre folyékony oxigént öntöttünk, majd a kísérleti anyagot 76,5 kg tömegű ejtőkalapács ütőhatásának tettük ki. Az ejtőkalapács esésmagassága változtatható volt. A mintatartályhoz alátétként acél üllő szolgált, amelynek tartólapja króm-nikkel acél volt. Az ejtőkalapács tömegének mintegy nyolcszorosát kitevő tömegű üllőt a kísérleti készülék acélkeretére szerelt négy lengéscsillapító elem tartotta. Maga a kísérleti készülék beton alapon állt.

A vizsgálni kívánt mintának a folyékony oxigénnel való reakciója rendszerint lángképződésből és többékevésbé heves robbanáshangból ismerhető fel. Az ejtőkalapács esési magasságának változtatása révén meghatároztuk azt az ütésenergiát, amelynél még nem lép föl reakció. Ezt az eredményt a kísérletnek ugyanolyan körülmények között végzett tízszeri végrehajtásával kellett igazolni. A kísérleteket megszakítottuk akkor, amikor 125 Nm vagy kisebb ütésenergiánál (ami megfelel az ejtőkalapács 0,17 m vagy ennél kisebb esési magasságának) reakciókat figyeltünk meg. Ebben az esetben a szóban forgó anyag biztonságtechnikai okokból alkalmatlan folyékony oxigént tartalmazó berendezésekhez.

A kísérletek eredményeként megállapítottuk, hogy az ejtőkalapács esésmagasságának 0, 83 m-es értékéig (ütésenergia 625 Nm-ig) 10 egyedi kísérletnél sem robbanást, sem az anyagnak a folyékony oxigénnel való egyéb reakcióját nem tudtuk észlelni. Először az ejtőkalapács 1,0 m-es esésmagasságánál (ütésenergia-750 Nm) jött létre hét kísérletből kettőnél lángjelenség közbeni reakció.

Összefoglalva a kísérletek eredményeiből kitűnik, hogy ahogy a találmány szerinti eljárással előállított száraz tömítés oxigénnel dolgozó berendezésekben 200 °C üzemi hőmérsékletekig és maximálisan 4 MPa oxigénnyomásig megbízhatóan és biztonságosan használható, folyékony oxigént tartalmazó berendezésekben vagy berendezésrészekben problémamentesen alkalmazható. Megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított tömítés többlethatásokkal rendelkezik az eddig ismert tömítésekhez képest.

A felhasználási terület a kémiai, gyógyszergyártó és ásványolaj ipartól az erőművekig, energiaellátó berendezésekig és az élelmiszer-iparig terjed, ezenkívül a tömítés az alacsony folyadéktartalma következtében nukleáris területen való alkalmazásra is alkalmas. Különleges felhasználási terület - többek között - a granulátumokhoz és porokhoz használt vízszintes keverő, a kikeményíteni és összeragasztani kívánt anyagokhoz való alkalmazás, energiát szolgáltató berendezésekben levő füstgázszelepekhez való felhasználás, keverék és autoklávok gázfázis-terének tömített lezárása stb.

Claims (4)

1. Eljárás tömítés előállítására, amelyeket főleg szelepek, szerelvények, forgórészek és dugattyú szivattyúk belső terében, különösen sűrített gáz vagy folyékony halmazállapotú oxigén esetében alkalmazunk, ahol a tömítést fonatoló berendezésen fonalakból szárazon fonatoljuk és utána a kész fonatot kalibráló gyűrűn áthúzzuk, azzal jellemezve, hogy a fonatot száraz 8,1 cN/tex és 9 cN/tex közötti szakítószilárdságú PTFE-grafít fonalból, a fonalakat a kész irányához képest 45° és 60° közötti irányszögben vezetve fonatoljuk, miközben a fonalfeszítő elemekkel a fonalakat a szakítószilárdságuk legalább 85%-áig, előnyösen 90%áig megfeszítjük 1,1 g/cm³ és 1,2 g/cm³ közötti sűrűség eléréséig, majd a kalibráló üregen átvezetve a fonat sűrűségét legalább 1,5 g/cm³ értékre tömörítjűk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tömítést kétágú PTFE-grafit cérnából fonatoljuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tömítést azonos iészmennyiségű PITE és grafit anyagú nyújtott fóliából fonatoljuk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a PTFE-grafit fonalak fonatába PTFE bélszálat vezetünk be.