HU207172B - Aid for spearating such subtrates which are adherent to plane resilient base and mechanically separable from said base - Google Patents

Description

A találmány tárgya segédeszköz sík, rugalmas hordozóanyagra tapadó, mechanikusan attól leválasztható szubsztrátumoknak a hordozóanyagról történő leválasztásához, ahol a hordozóanyagban bevágások és töréshely vonalak vannak kiképezve.

A találmány elsősorban két egymáshoz tapadó anyag egymástól való elválasztására és leválasztására szolgál, ahol az egyik anyag sík, például fólia, vagy műanyagok, mint például a különféle tapaszoknál vagy címkéknél, amelyek tapadórétegükre védőfóliával vannak ellátva, és így vannak szállítva.

A továbbiakban a hordozóanyag és a szubsztrátum egymással érintkező felületeit érintkező felületként jelöljük, ezek az érintkező felületek a szubsztrátumnak, illetőleg a hordozóanyagnak rész szelvényei.

Szubsztrátum alatt a továbbiakban nemcsak a teljes szubsztrátumot, hanem adott esetben egy részfelületét vagy rész szelvényét is értjük.

A találmány természetesen minden olyan kombinációra is vonatkozik, amelyek valamilyen szubsztrátumot és adott esetben több fedőfóliát vagy ezeknek több réteges kombinációját tartalmazzák. A fedő anyagrétegnek a leválasztása vagy egy védőrétegnek a leválasztása egy olyan szubsztrátumról, amely egyik oldalán megfelelően tapadó ragasztóréteggel van ellátva, különösen akkor jelent gondot, ha maga a szubsztrátum kevésbé vagy éppen annyira flexibilis, mint a fedőfólia, különösképpen pedig akkor merülnek fel nehézségek, ha a fedőfóliával befedett, és a fedőfólia levétele után már semmiféle módon nem védett szubsztrátumnak a fedőfólia eltávolítása közben biztosítani kell a megfelelő védelmét. A szubsztrátum adott esetben egy további fedőfóliával is borítható, amelyre például azért lehet szükség, mert a szubsztrátumnak a megfelelő ragasztóképessége, érzékenysége, illetve a mechanikus sérülés elleni védelme, vagy adott esetben a benne lévő illő komponenseknek a maradása mindenképpen biztosítandó. Szokásos módon a hordozóanyag, általában valamilyen fólia az adhéziós erő hatására tapad meg a szubsztrátumon, és ennek az adhéziós erőnek a legyőzése folytán lehet azt lehúzni.

A hordozóanyagnak az eltávolítása gyakran jelent azonban problémát és esetenként a védendő szubsztrátum érintkező felületnek a sérülését is okozhatja, amikor például az ujjon lévő körömmel, késsel vagy egyéb egyébként sérülést okozó eszközzel próbálják eltávolítani a hordozóanyagot, és ez az eljárás különösen akkor jelent problémát, ha a szubsztrátum merev anyagból van, vagy a hordozóanyag van nem megfelelően megválasztva. Ilyen eset lehet, amikor a hordozóanyag sokkal rugalmasabb, mint a szubsztrátum, könnyen szakad, vagy maga a szubsztrátum érintkező felület nagyon lágy.

Az ismert megoldások akkor jelentik a legnagyobb problémát, amikor a szubsztrátum érintkező felületét külső hatásokkal szemben védeni kell. Ilyen lehet például a különböző kötözőanyagoknál a steril felületeknek a biztosítása, vagy a terápiás célokat szolgáló tapaszoknál a kezelést szolgáló anyagokat tartalmazó felületnek a megfelelő védelme.

⁵

A fenti probléma megoldására született egy olyan megoldás, amikor a hordozóanyagba egyenes vonalú vágásvonalakat vagy töréshely vonalakat vittek föl, és a hordozóanyagnak a hajlításával vagy megfelelő húzással a hordozóanyag szelvény a szubsztrátumról könnyen leválasztható volt.

A sokféle kísérlet azonban nem bizonyult kielégítőnek és egyikkel sem lehetett a szubsztrátumnak a teljes könnyű és sérülésmentes lezúzását biztosítani, különösen ott nem, ahol érzékeny és viszonylag merev szubsztrátumról volt szó, mint például a terápiás célokat szolgáló tapaszok esetében vagy a műanyagból készült alakos idomok esetében, vagy ott, ahol a hordozófólia nagyon rugalmas és nagyon vékony volt, azaz például alumíniumfóliát vagy nagyon vékony polimer fóliát alkalmaztak.

Különösen nehéz a nagyon kis szubsztrátum felületeknek a gyors, könnyű és teljes mértékű szabaddá tétele.

Ugyancsak nem megnyugtató módon oldható meg az, hogy ha a szubsztrátumról csak egy-egy kisebb rész szelvényt kell lehúzni egy nagyobb hordozóanyag esetében.

Az US 3 230649 számú szabadalmi leírásban ív mentén kiképezett vágásvonalak vagy töréshely vonalak vannak a hordozófóliába kiképezve, és az anyag hajlítása során egy megfelelően jól megfogható szelvényt lehet a hordozóanyagon kiképezni. A visszamaradó résznél azonban még mindig fennáll annak a veszélye, hogy csak nehézkesen lehet onnan eltávolítani a szubsztrátumot és az ujjkörömmel továbbra is meg lehet sérteni. A szubsztrátumnak a hordozóanyagról történő sérülésmentes és tökéletes, minden szempontból kielégítő eltávolítására mindez ideig megfelelő eljárást nem dolgoztak ki. Kialakítottak olyanfajta elrendezést is, ahol a több szubsztrátum szelvényt ugyanarra a hordozóanyagra úgy vittek föl, hogy azokat egymással egy leválasztószalag köti össze, és ennek a szalagnak egy kiálló részét kell meghúzni, és így lehet az egyébként összekapcsolt szubsztrátum szelvényeket szétválasztani és lehúzni. A szubsztrátum szelvények felhelyezése előtt azonban ezeket még a leválasztószalagtól el kell választani. Amellett, hogy ez az előállítási mód viszonylag nagyon drága, általában egyszerre csak több szubsztrátum szelvényt lehet eltávolítani, és alkalmazás csak kisméretű szubsztrátumokra korlátozódik. Ha a hordozóanyag és a szubsztrátum közé valamilyen szálat vagy fonalat helyeztek be, és azt úgy helyezték be, hogy annak a vége a felületen túlnyúlik, ez is lehetővé teszi a szubsztrátum szelvényeknek a könnyebb leválasztását, ez a technológia azonban meglehetősen költséges.

Az EP 102599 sz. európai bejelentés olyan címkeszalagot ismertet, ahol hordozóanyagon öntapadó címkék vannak elhelyezve, és a hordozóanyag törésfelületeket képező bevágásokkal van ellátva. Az ennél a leírásnál megnevezett úgynevezett „továbbító nyelvek” azt a célt szolgálják, hogy a címke szalagot megfelelő automatába lehessen továbbítani, vagy nyomtató auto1

HU 207 172 B matába lehessen bevinni. Az itt kiképezett nyílások azonban nem azt a célt szolgálják, hogy a címkét kézzel lehessen eltávolítani.

A US 335172 sz. szabadalmi leírásban szintén olyan címke szalag van ismertetve, amelynél a hordozóanyagon, illetőleg a címkén törésfelületek vannak kiképezve, amelyeknek az a szerepe, hogy megfelelően lehessen a címke szalagot egy továbbító vagy szállító berendezésbe továbbítani, és ebben megfelelően lehessen mozgatni.

Az ismert megoldások tehát vagy olyanok, amelyek gépi továbbításra vannak kiképezve, és így nem helyeznek különös súlyt arra, hogy kézzel, adott esetben hogy lehessen egy tapadó felületről egy szubsztrátumot eltávolítani, vagy pedig, ha kézzel eltávolítható szubsztrátumokról van szó, úgy megnyugtató és problémamentes megoldást egyik sem kínál, nincs tehát biztosítva, hogy a szubsztrátum ne sérüljön meg. Ha azonban a szubsztrátum és a hordozóanyag szétválasztása viszonylag kis sérüléssel oldható meg, úgy ehhez általában költséges berendezés vagy költséges eljárás tartozik.

A találmány feladatát egy olyan segédeszköz kidolgozásában látja, amelynek segítségével egy szubsztrátum, például egy tapasz kézzel a hordozóanyagról könnyen lehúzható anélkül, hogy a tapasz vagy a címke vagy a szubsztrátum megsérülne,

A találmány tehát segédeszköz sík, rugalmas hordozóanyagra tapadó, mechanikusan attól leválasztható szubsztrátum(ok)nak a leválasztására, ahol a hordozóanyagban bevágások és töréshely vonalak vannak kiképezve.

A találmány szerinti segédeszköz lényege abban van, hogy minden egyes szubsztrátumhoz egy-egy a hordozóanyaggal való érintkezési tartományában egyenes vonaltól eltérő vonalvezetésű töréshely-vonal van a hordozóanyagra a szubsztrátummal érintkező felülete tartományában merőleges kifejtett erő hatására a töréshely vonal tartományában leváló, és a szubsztrátum teljes lehúzásához megfogó szelvényt képezően kialakítva.

Előnyös a találmány azon kiviteli alakja, ahol a hordozóanyag felülete nagyobb, mint a szubsztrátum(ok) felülete.

Ugyancsak előnyös, ha a töréshely vonal teljes egészében a szubsztrátumnak a hordozóanyaggal érintkező felületén belül van kiképezve, vagy ha a töréshely vonal a hordozóanyag és a szubsztrátum érintkező felülete két peremét egymással összekötőén van kiképezve.

Előnyös még a találmány azon kiviteli alakja, ahol a töréshely vonal a szubsztrátum és a hordozóanyag érintkező felületének legalább az egyik részén túlnyúlóan van kiképezve, vagy amelynél a szubsztrátum sík terápiás rendszer vagy címke.

Ugyancsak előnyös, ha a hordozóanyag többrétegű, vagy ha a szubsztrátum többrétegű.

Előnyös még a találmány azon kiviteli alakja, amelynél a hordozóanyag rugalmasabb, mint a szubsztrátum.

A hordozó anyag tehát mindenképpen flexibilis kell hogy legyen, a szubsztrátum azonban adott esetben lehet viszonylag merev kialakítású is. Szubsztrátumként különböző műanyag testecskék is alkalmazhatók, például öntapadó fóliák, emblémák stb. A szubsztrátumnak a hordozóanyagról történő lehúzását követően a szubsztrátum felülete szabaddá válik, és például öntapadóan ráragasztható valahová, előfordulhat az is, hogy amikor például terápiás tapaszt alkalmazunk, nem kell a tapasz öntapadó legyen. Ez utóbbi esetben a hordozó anyag lényegében egy záró szerepet is betölt, azaz megakadályozza a hatóanyag nemkívánatos kidiffundálását. Maga az érintkező felülelet nem kell feltétlenül sík legyen, minden esetben az adott felhasználási célnak megfelelően alakítható ki.

Magának a töréshely vonalnak, illetőleg vágásvonalnak a hordozóanyagban történő kialakítása már az önmagában ismert eljárásokkal megvalósítható, azaz stancolással, vágással, átszúrással vagy adott esetben a töréshely vonalak lézertechnológiával vagy nagyfrekvenciás technológiával is kialakíthatók. A töréshely vonalak lehetnek kivágások, lehet perforáció, lehet helyi termikus vagy vegyi kezeléssel kialakítható, ez utóbbi főleg a polimer hordozó anyagoknál alkalmazható, de lézervágással is elő lehet állítani. Természetesen ezek a vonalak a szubsztrátumnak a felvitele előtt vagy után egyaránt kialakíthatók. A találmány szerinti segédeszközt a továbbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével a mellékelt ábrákon mutatjuk be részletesebben. Az

1. ábrán látható a hordozóanyag felőli oldal arra az esetre, amikor kerek szubsztrátumok vannak a hordozóanyagra felvive, a

2. ábrán az 1. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak A-B vonal mentén vett metszete látható, a

3. ábrán a találmány egyik példakénti kiviteli alakjának kézbevétele és a szubsztrátumnak a leválasztása látható, a

4. ábrán a 3.ábrán bemutatott kiviteli alakhoz tartozó szubsztrátum szelvény leválasztása látható, az

5. ábrán a találmány egy további példakénti kiviteli alakja látható, ahol bemutatjuk azt, hogy különböző szubsztrátumokhoz milyen további töréshely vonalak kialakítása célszerű, a

6. ábrán a találmány egy további példakénti kiviteli alakja látható, ahol ovális szubsztrátumok vannak, és mindegyikhez különféle töréshely vonal van kiképezve, a

7. ábrán a találmány egy további próbaként! kiviteli alakja látható felülnézetben, ahol a hordozóanyag és a szubsztrátum lényegében azonos felületűek, a

8. ábrán pedig egy olyan kiviteli alak látható, ahol a szubsztrátum és a hordozóanyag érintkező felülete igen nagy.

Az 1. ábrán látható tehát a találmány egyik példakénti kiviteli alakja, amely (2) szubsztrátumból és (1) hordozóanyagból áll, mégpedig egy vékony (1) hor3

HU 207 172 Β dozóanyagra hat kerek (2) szubsztrátum van elhelyezve. A (2) szubsztrátumok ennél a példakénti kiviteli alaknál (2’) haszonrétegből, például egy polimerfóliából állnak, ha a szubsztrátum egy címke, adott esetben azonban lehet bonyolultabb felépítésű, például terápiás tapasz is, különféle fedőrétegekkel, hatóanyag-tartállyal, további védő- és/vagy vezérlőrétegekkel, és tartalmazza még a (3) tapadó-ragasztóréteget.

Az (1) hordozóanyag ennél a példakénti kiviteli alaknál minden oldalán túlnyúlik a (2) szubsztrátumok által határolt területeken. Az (1) hordozóanyagnak az érintkező felületeknél (4) töréshely vonalak vannak kiképezve, amelyek az érintkezőfelületek peremeit metszik. Az (5) szelvény a (2) szubsztrátumnak az a szelvénye, amelynek segítségével meg lehet fogni, és az (5) szelvény jelen esetben megegyező vagy valamivel kisebb rugalmasságú, mint az (1) hordozóanyag, és az (1) hordozóanyag felületére kifejtett nyomás során könnyen leemelhető és az (5) szelvényt jól meg lehet fogni.

A 2. ábrán az 1. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak A-B vonal mentén vett metszetben látható. Az (1) hordozóanyagban a (4) töréshely vonalak elrendezése jól megfigyelhető, amelyek jól láthatóan (2’) haszontartományból és a (3) tapadó-ragasztórétegből álló (2) szubsztrátumnak az (1) hordozóanyaggal érintkező területén belül helyezkednek el. A (4) töréshely vonal annyira van a (2) szubsztrátumnak a peremétől eltávolítva, hogy leválasztáskor a teljes (2) szubsztrátum lehúzásához elegendő jól megfogható (5) szelvényt képezzen.

A 3. ábrán a találmány egy példakénti kiviteli alakjának térbeli rajza látható, ahol jól megfigyelhető, hogy az (5) szelvényre kifejtett ujjnyomás hatására a (2) szubsztrátum szabaddá válik. Az (1) hordozóanyag egy kézzel megtartható, míg a másik kéznek a hüvelykujjával az (1) hordozóanyagot és a (2) szubsztrátum érintkező felületét fölfelé nyomjuk. Ekkor, ahogyan a 4. ábrán ez jól megfigyelhető az (5) szelvény az (1) hordozóanyagtól szabaddá válik. A 3. és a 4. ábrákon az (1) hordozóanyagban (4) töréshely vonalak is megfigyelhetők.

Az 5. ábrán a találmány egy további példakénti kiviteli alakja látható, itt az (1) hordozóanyagra kör alakú, négyszögletes és hatszögletes alakzatú (2) szubsztrátumok vannak elhelyezve amelyeknek leválasztására olyan (4) töréshely vonalak vannak felvéve, amelyek valamilyen formában egymással szöget bezáró rész szakaszokból tevődnek össze. A kerek (2) szubsztrátumhoz egy háromszög két oldalát képező (4) töréshely vonalak vannak kiképezve, a négyszögletes (2) szubsztrátumhoz a (4) töréshely vonalak egy trapéz három oldalából vannak kialakítva, míg a hatszögletes alakú (2) szubsztrátumhoz a (4) töréshely vonalakat egy négyszög három oldala képezi. A leválasztáskor keletkező (5) szelvény szintén jól látható.

A 6. ábrán a találmány egy olyan példakénti kiviteli alakja látható, ahol ovális (2) szubsztrátumok vannak az (1) hordozóanyagra elhelyezve. Az ábrán hat külön4 ' féle kialakításban láthatók a (4) töréshely vonalak, mégpedig a következő módon.

A 6. ábrán az α-val jelölt példakénti kiviteli alaknál a (4) töréshely vonal az érintkező felület peremét mindkét oldalon metszi. A b példánál a (4) töréshely vonal az érintkező felület kerületét egyik oldalon érinti, míg a másik oldalon metszi, a c példánál a (4) töréshely vonal egyik vége az érintkező felületen belül van, a másik vége a peremet metszőén, azon kívül, a d példánál a (4) töréshely vonal végig az érintkező felületen belül van, az e példánál a peremet a (4) töréshely vonal egyik vége érinti, a másik vége pedig jóval az érintkező felületen belül van, míg az/példánál a (4) töréshely vonal mindkét vége az érintkező felületen belül helyezkedik el.

Mindezekben az esetekben a nyomást az (1) hordozóanyag felületére kifejtve elegendően nagy (5) szelvényt kapunk a (2) szubsztrátum szabaddá tételéhez.

A találmány egy további igen előnyös példakénti kiviteli alakja a 7. ábrán látható, ahol is felülnézetben látható egy szalagszerű elrendezés, amelynél egymás mellett négyszögletes (2) szubsztrátumok vannak elrendezve és csak (4) töréshely vonalak választják el ezeket egymástól. A (4) töréshely vonalak itt egy görbe alakzatot képeznek és mindenkor egy-egy (2) szubsztrátum sarkánál helyezkednek el, és az elrendezés alsó oldalára kifejtett nyomás segítségével az (5) szelvény szabaddá válik és minden egyes (1) szubsztrátum teljesen függetlenül a többitől könnyedén lehúzható.

A 8. ábrán végül is a találmány szerinti segédeszköz alkalmazása látható nagyméretű szubsztrátum esetén. A felülnézetben bemutatott elrendezés lényegében egy négyszögletes (2) szubsztrátumot mutat be, amelynek sarkai le vannak kerekítve és amely a (2) szubsztrátumnál alig nagyobb (1) hordozóanyagon tapad. Az (1) hordozóanyag és a (2) szubsztrátum érintkező felületénél az egyik, sarokba egy ívesen kiképezett (4) töréshely vonal van kialakítva, amelynek mindkét vége az érintkező felületen belül fekszik. Ha a hordozóanyagra az (5) szelvény tartományába fejtjük ki a nyomást, és akkor az leválik onnan és segítségével a (2) szubsztrátum lehúzható.

A találmány lényege a példakénti kiviteli alakokból alapvetően megismerhető, és látható az is, hogy a találmány igen széles területen alkalmazható és igen komoly előnyöket jelent a fedőanyaggal ellátott szubsztrátumoknak a könnyű kezeléséhez.

Claims (9)

1. Segédeszköz sík, rugalmas hordozóanyagra tapadó mechanikusan attól leválasztható szubsztrátum(ok)nak a leválasztására, ahol a hordozóanyagban bevágások és töréshely vonalak vannak kiképezve, azzal jellemezve, hogy minden egyes szubsztrátumhoz (2) egy-egy a hordozóanyaggal (1) való érintkezési tartományában egyenes vonaltól eltérő vonalvezetésű töréshely vonal (4) van a hordozóanyagra (1) a szubsztrátummal (2) érintkező felülete tartományában

HU 207 172 B merőleges kifejtett erő hatására a töréshely vonal (4) tartományában leváló, és a szubsztrátum (2) teljes lehúzásához megfogó szelvényt (5) képezően kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a hordozóanyag (1) felületé nagyobb, mint a szubsztrátum(ok) (2) felülete.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a töréshely vonal (4) teljes egészében a szubsztrátumoknak (2) a hordozóanyaggal (1) érintkező felületén belül van kiképezve.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a töréshely vonal (4) a hordozóanyag (1) és a szubsztrátum (2) érintkező felülete két peremét egymással összekötőén van kiképezve.

5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a töréshely vonal (4) a szubsztrátum (5) és a hordozóanyag (1) érintkező felületének legalább az egyik részén túlnyúlóan van kiképezve.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a szubsztrátum (2) sík terápiás rendszer vagy címke.

7. Az 1-7. igénypont bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a hordozóanyag (1) többrétegű.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a szubsztrátum (2) többrétegű.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a hordozóanyag (1) rugalmasabb, mint a szubsztrátum (2).