[go: up one dir, main page]

HU203257B - Process for producing monoclonal antiurokinase antibodies and for cleaning and testing urokinase - Google Patents

Process for producing monoclonal antiurokinase antibodies and for cleaning and testing urokinase Download PDF

Info

Publication number
HU203257B
HU203257B HU853722A HU372285A HU203257B HU 203257 B HU203257 B HU 203257B HU 853722 A HU853722 A HU 853722A HU 372285 A HU372285 A HU 372285A HU 203257 B HU203257 B HU 203257B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
urokinase
antibody
molecular weight
priority
antigen
Prior art date
Application number
HU853722A
Other languages
English (en)
Other versions
HUT40574A (en
Inventor
Maria Luisa Nolli
Giovanni Cassini
Angelo Corti
Adolfo Soffientini
Francesco Parenti
Original Assignee
Lepetit Spa
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Priority claimed from GB848422007A external-priority patent/GB8422007D0/en
Priority claimed from GB858508244A external-priority patent/GB8508244D0/en
Priority claimed from GB858510716A external-priority patent/GB8510716D0/en
Application filed by Lepetit Spa filed Critical Lepetit Spa
Publication of HUT40574A publication Critical patent/HUT40574A/hu
Publication of HU203257B publication Critical patent/HU203257B/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N9/00Enzymes; Proenzymes; Compositions thereof; Processes for preparing, activating, inhibiting, separating or purifying enzymes
    • C12N9/14Hydrolases (3)
    • C12N9/48Hydrolases (3) acting on peptide bonds (3.4)
    • C12N9/50Proteinases, e.g. Endopeptidases (3.4.21-3.4.25)
    • C12N9/64Proteinases, e.g. Endopeptidases (3.4.21-3.4.25) derived from animal tissue
    • C12N9/6421Proteinases, e.g. Endopeptidases (3.4.21-3.4.25) derived from animal tissue from mammals
    • C12N9/6424Serine endopeptidases (3.4.21)
    • C12N9/6456Plasminogen activators
    • C12N9/6462Plasminogen activators u-Plasminogen activator (3.4.21.73), i.e. urokinase
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K16/00Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies
    • C07K16/40Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against enzymes
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12YENZYMES
    • C12Y304/00Hydrolases acting on peptide bonds, i.e. peptidases (3.4)
    • C12Y304/21Serine endopeptidases (3.4.21)
    • C12Y304/21073Serine endopeptidases (3.4.21) u-Plasminogen activator (3.4.21.73), i.e. urokinase
    • GPHYSICS
    • G01MEASURING; TESTING
    • G01NINVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N33/00Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
    • G01N33/48Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
    • G01N33/50Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
    • G01N33/86Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing involving blood coagulating time or factors, or their receptors
    • GPHYSICS
    • G01MEASURING; TESTING
    • G01NINVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
    • G01N2333/00Assays involving biological materials from specific organisms or of a specific nature
    • G01N2333/90Enzymes; Proenzymes
    • G01N2333/914Hydrolases (3)
    • G01N2333/948Hydrolases (3) acting on peptide bonds (3.4)
    • G01N2333/972Plasminogen activators
    • G01N2333/9723Urokinase

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Wood Science & Technology (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • General Engineering & Computer Science (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • Urology & Nephrology (AREA)
  • Analytical Chemistry (AREA)
  • Cell Biology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Food Science & Technology (AREA)
  • Physics & Mathematics (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • General Physics & Mathematics (AREA)
  • Pathology (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Enzymes And Modification Thereof (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)
  • Measuring Or Testing Involving Enzymes Or Micro-Organisms (AREA)

Description

A találmány tárgya eljárás új típusú IgG j monoklonális antitestek előállítására, amely a humán urokináz egy külső pontjára irányul, szelektíve kötődik a nagy molekulatömegü (54000) urokinázhoz, vagy annak egyláncú prekurzorához anélkül, hogy a kis molekulatömegű (33 000) urokinázhoz kötődne; urokinázra vonatkozó affinitási állandója alapján alkalmas egy immunadszorpción alapuló tisztítási eljárásban való felhasználásra, mely tisztítási eljárás szintén a találmány tárgya. A szóban forgó antitest nem károsítja az urokináz enzimaktivitását.
A találmány szerinti eljárással előállított monoklonális antitestek megfelelő mátrixhoz kapcsolva immunadszorbens mátrixot szolgáltatnak, amely alkalmas a biológiai kiindulási anyagokban jelen levő emberi urokináz vagy egyláncú prekurzora tisztítására. Ezek az immunadszorbens anyagok - az antitest antigénje iránti optimális affinitása miatt - különösen alkalmasak ipari méretekben is a humán urokináz vagy egyláncú prekurzora tisztítására.
A találmány tárgya továbbá vizsgálati módszer, mely a monoklonális antitestek felhasználásával nagy molekulatömegű humán urokináz (HMW-urokináz) vagy egy egyláncú prekurzora kimutatására irányul.
A humán urokináz egy ismert plazminogén aktivátor (PA), amely főként a vesesejtekben képződik.
Fontosabb fiziológiai szerepe láthatóan az, hogy aktiválja a fibrinolitikus rendszert. Az urokináz ezért ajánlható egyes akut érrendszeri rendellenességek kezelésére, amilyen pl. a szívizominfarktus, szélütés, tödőembólia, mélyvénás trombózis, perifériás érelzáródás, vérzések és vénaelzáródás a retinán.
A plazminogén aktivátorok (PA) olyan szerin proteázok, amelyek a plazminogént plazminná alakítják át. A plazmin egy proetáz, amelyet magas fokú fajlagosság jellemez a fibrin iránt (ez a vérrögök alapvető öszszetevője). Tenyésztett rosszindulatú sejtvonalakból legalább 2, immunológiailag különböző típusú PA-t izoláltak. Az egyik típus hasonló a szöveti plazminogén aktivátorhoz (TPA) - D. C. Rijken et al., Biochim. Biophys. Acta 380, p. 140, 1979 -, a másik pedig a vizeletben előforduló aktivátorhoz (UPA), amelyet urokináznak is neveznek (J. R. B. Williams, Br. J. Exp. Pathol. 32, p. 530,1951). Az urokináz típusút, amelyet eredetüeg kétláncú proteinként állították elő, vizeletből kiinduló tisztítással, újabban (pro-urokináznak nevezett) proenzim alakban különítették el, pl. a HEp3 humán epidermoid ráksejtvonalból (T. D. Wunt et al., J. Bioi. Chem. 257, p. 7262,1982), humán glioblasztóma sejtekből (L.-S. Nielsen et. al. Biochem. 21, p. 6410,1982), vizeletből (S. C. Húsain et al., Arch. Biochem. Biophys. 220, p. 31,1983) és az emberi veséből származó TCL-598 állandó sejtvonalból (T. Kohno et al., Biatechnol. 2, p. 628). Újabban az A431 humán epidermoid ráksejtvonal felülúszójából azonosítottak egy, az urokinázzal immunológiai szempontból rokon proenzimet.
Ez a pro-urokináz zimogén egy egyláncú protein, molekula tömege 50-54000; amidáz aktivitása nincs vagy alacsony és fibrin-affinitása magas; ellenálló a diizopropil-fluorfoszfát kezeléssel és a plazma inhibitorokkal történő inaktiválással szemben (I. Gurewich et al., J. Clin. Invest. 73, p. 1731,1984) és plazminnal végzett kezeléssel átalakítható a kétláncú aktív enzimmé, az urokinázzá.
A humán urokinázmolekulát számos, biológiailag aktív alakban különítették el. Általában azonban azzal jellemezhető, hogy egy magas (kb. 54 000) és egy alacsony (kb. 33000) molekulatömegű részből áll. Az alacsony molekulatömegű alak (LMW) enzimes bontással állítható elő a nagy molekulatömegű (HMW) alakból.
A HMW alak egy 30000 molekula tömegű nehéz láncból (B-lánc) és egy kb. 2000 molekulatömegű rövid láncból (A-lánc) áll, amelyeket diszulfidkötés köt össze. Az LMW alak a teljes B-lánccal azonos; ez tartalmazza az aktív helyet és egy kis, a proteolízisnek ellenálló fragmentumot (molekulatömeg 2,427), amely a diszulfid kötéssel összekötött A-láncból vezethető le. Az A-lánc proteolízissel két fragmentumra bontható fel: egy 18000 molekulatömegű fragmentumra és az előbbi 2472 molekulatömegűre. Úgy tűnik, hogy az LMW urokináz a HMW urokináznál kevésbé aktív, a vérrög in vivő lízisének gyorsításában. (M. Samama et al., Thromb. Haemost. 40, 578-580, 1979, G. Murano et al., Blood 55,p. 430-436,1980). A humán urokinázt jelenleg főként biológiai anyagokból - pl. emberi vizeletből, szövettenyészetekből, különösen normális és rákos vesesejt-tenyészetekből - állítják elő a szokásos tisztítási eljárások segítségével. A humán urokinázzimogén hasonló fiziológiai szerepet játszhat, mihelyt aktiválás folytán urokinázzá alakul. Újabban leírták, hogy a humán urokinázt DNS-technológiával állítják elő (92182 sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés).
C. Milstein és G. Kohler monoklonális antitest-képző sejthibridekre vonatkozó úttörő munkáját - amelyet a Natúré 256, p. 495-497,1975 helyén írtak le követően a szakirodalomban megjelentek az urokináz elleni monoklonális antitestek. Pl. a 896253 sz. belga szabadalmi leírás többféle monoklonális antitestet tárgyal, amelyeket úgy állítanak elő, hogy egereket kis molekulatömegű urokinázzal (33000) immunizálnak. Ezek a monoklonális antitestek nyüvánvalóan egy, az urokináz kis molekulatömegű alakján jelen levő külső pont ellen irányulnak. Az egyik ilyen - AAU2 jelzéssel ellátott - antitestet izolálták és az urokináz tisztítására használták fel (P. Herion, A Bollen, Bioscience Reports 3, p. 373-379,1983). A kapott urokináz természetesen mind az alacsony, mind a magas molekulatömegű anyagot kell hogy tartalmazza. D. Vetterlein és G. J. Colton (Thromb. Haemostas, Stuttgart, 49, p. 2427,1983) leírja az urokináz tisztítását, amelynek során a könnyű urokinázlánccal szembeni, rögzített monoklonális antitesteket alkalmaznak. A leírt tisztítási tényező 2,4-nél kisebb (60000-70000 CTA egység/mg értékről 142000-167000 CTA egység/mg értékre, 1. 25. oldal, jobb oldali oszlop, 10-11. sor). A leírt kísérletben a vizelettel az immunadszorbenshez kötött urokináz (300 ml vizelet/1 ml gyanta, 1.26. ol-21
HU 203 257 Β dal, a 2. ábrához fűzött megjegyzések 2. szakasza) nem alkalmas az ipari léptékű tisztításra. Ezek a szerzők továbbá rámutatnak arra, hogy az urokináz monoklonális antitest immunadszorbens alkalmazásával történő üzemi méretű tisztításának problémáját még meg kell oldani. („Ennek az affinitástechnikának a nagyüzemi alkalmazhatóságát azonban még igazolni kell”: 27. oldal, bal oldali oszlop, 13-14. sor).
A 84 344. sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés nagy vonalakban ír le egyes anti-urokináz monoklonális antitesteket. Ezek állítólag felhasználhatók, az urokináz tisztítására, valamint diagnosztikai és analitikai célokra. Az urokináz végterméket azonban nem jellemzik, sem a magas, ill. alacsony molekulatömegű alak mennyiségét, sem a biológiailag aktív anyag vagy a toxikus szennyezések mennyiségét illetően. G. Salerno et al. (Proc. Natl. Acad. Sci. 81, p. 110-114,1984) más anti-urokináz monoklonális antitesteket ír le, amelyek - mint erre az alábbiakban rámutatunk megkötik az urokináznak mind a magas, mind az alacsony molekulatömegű alakját és olyan affinitási állandóval rendelkeznek, hogy az nem megfelelő a hatékony affinitáskromatográfiához. Más, „anti-urokináz” monoklonális antitesteket tartalmazó immunadszorbenseket ír le L. S. Nielsen et al. - Biochemistry 21, p. 6410-6415, 1982 - és K. Kaltoft et al. - Proc. Natl. Acad. Sci. 79, p. 3720-3723,1982). A leírt monoklonális antitestek gátolják a plazminogén - ezt a szerzők HPA 52-nek nevezik - enzimaktivitását. A mátrixhoz -1 ml mátrixra számítva - kötődő antitest mennyisége és a végső módosított mátrix kapacitása azonban nem megfelelő az ipari léptékű alkalmazásra Ezenkívül 2 egymásutáni kromatográfiás lépésre van szükség a HPA 52 tisztításához, glioblasztóma sejttenyészetből kiindulva (I. táblázat, p. 6412).
A találmány szerinti eljárással a következő jellemzőkkel rendelkező anti-(humán urokináz) monoklonális antitest állítható elő:
a) IgGt típusú;
b) affinitási állandója (1,42 ± 1,5) x 1071 .mól-1 az immobilizált urokinázra vonatkoztatva, a meghatározás során, lényegében a Tsapis et al. által leírt (Eur. J. Biochem. 64, p. 369,1976) eljárást követve;
c) kötődik a nagy molekulatömegű (54000) urokinázhoz vagy ennek egyláncú prekurzorához anélkül, hogy megkötné az alacsony molekulatömegű (33 000) urokinázt;
d) kötődik az A-láncból proteolízissel előállított 18 000 molekulatömegű fragmentumhoz;
e) nem lép keresztreakcióba a szérum vagy a vizelet urokináztól különböző enzimaktivitást mutató endopeptidázaival.
Tekintettel a találmány szerinti monoklonális antitestek azon jellemzőjére, hogy egyaránt kötődnek a magas molekulatömegű urokinázhoz és az urokináz prekurzorhoz, a leírás további részeiben és az igénypontokban, amikor a találmány szerinti monoklonális antitestek fajlagosságával és kötő tulajdonságaival foglalkozunk, az „urokináz” kifejezést abban az értelemben használjuk, hogy az magában foglalja mind az urokináz nagy molekulatőmegű alakját, mind az urokináz prekurzort. Ugyanilyen szövegkörnyezetben az „urokináz nagy molekulatömegű alakjára” való hivatkozást úgy kell érteni, hogy az magában foglalja prekurzorait is, amelyeket hasonlóképpen megkötnek a találmány szerinti monoklonális antitestek
A leírásban és az igénypontokban az „urokináz prekurzor” kifejezés a „természetes” egyláncú urokináz prekurzorokra vonatkozik - amilyen az előbbiekben említett urokináz zimogén -, valamint a rec-DNStechnikákkal előállított urokináz prekurzorokra vagy hasonló anyagokra, amelyek közös tulajdonsága az, hogy megkötik a találmány szerinti monoklonális antitesteket.
A találmány szerinti anti-urokináz monoklonális antitesteket szomatikus sejtfúzióval állítjuk elő,,nem kiválasztó” típusú egér mielóma sejtekből (ezek olyan mielóma sejtek, amelyek nem választanak ki immunglobulinokat) és urokinázzal előzetesen immunizált egerek lépsejt jeiből.
Röviden: Balb/c egereket nagy tisztaságú, 54000 molekulatömegű urokinázzal immunizálunk és az eltávolított lépsejteket fúzióba visszük nem kiválasztó mielóma sejtekkel. Ez utóbbiak bizonyos genetikai hibákkal jellemezhetők, amelyek képtelenné teszik őket arra, hogy egy bizonyos közegben - amely nagyon hasznos lesz a hibridsejtek későbbi izolálásához fennmaradjanak. Ilyen sejtvonal pl. az X63-Ag8653 jelű, amelyet Kearney et al. írt le (J. ImmunoL 123, p. 1548-1550, 1979), ATCC száma ATCC CCL 61 (CHO KI törzs) és amely a szakember által ismert és > hozzáférhető.
Az ilyen mielóma sejtek a köz számára általában hozzáférhetők, számos tudományos intézmény segítségével, amilyen pl. a Salk Intézet (Cell Distribution Center, P. O. Box 1809, San Diego, Califomia 92112) vagy az Orvosi Kísérleti intézet (NIGMS Cell Repository, Copewood and Davis Streets, Camden, New Jersey 08103). A sejtfúziót polietilénglikol, előnyösen polietilénglikol (PEG) 6000jelenlétében hajtjuk végre.
A nagy tisztaságú, 54 000 molekulatömegű urokináz (HMW urokináz) több forrásból is hozzáférhető a kereskedelemben. Egy megfelelő nagy tisztaságú urokinázkészítmény a következőkkel jellemezhető: nemzetközi egységekben (IU) kifejezve magas titer, magas fibrinolitikus/eszterolitikus aktivitás arány és a trömboplasztin típusú szennyezésének nagyon alacsony koncentrációja vagy gyakorlati hiánya. Előnyben részesített nagy tisztaságú urokinázkészítmény a kereskedelemben PERSOLVr kereskedelmi névvel forgalmazott tennék (Gruppo Lepetit SPA), amelynek fibrinolitikus aktivitása 100000 IU/mg fölötti, a fibrinolitikus/eszterolitikus aktivitás aránya 1,4-nél magasabb, nyulakban 20000 IU/kg feletti dózisokban apirogén és 200 IU/ml plazmakoncentrációk mellett is nulla a koagulációs aktivitása.
Az immunizálási lépést előnyösen az urokináz alacsony dózisban való bevitele jellemzi. Egy tipikus immunizálási eljárás egerekben a következő fázisokból áll: először, 60 nappal a fúzió előtt komplett Freund-f.
HU 203 257 Β adjuvánsban alacsony dózisban viszünk be nagy tisztaságú, 54000 molekula tömegű urokinázt (120000 IU/mg, kb. 10 gg); másodszor 30 nappal a fúziót megelőzően ugyanezt a mennyiséget visszük be inkomplett Freund-f. adjuvánsban; végül, 5 nappal a fúzió előtt ugyanezzel a dózissal emlékeztető oltást adunk.
A végső emlékeztető dózist csak azoknak az állatoknak adjuk be - és a továbbiakban csak azokkal foglalkozunk -, amelyek anti-urokináz antitest titere 10 nappal a fúzió előtt 1:10000-nél magasabb.
A lépeket eltávolítjuk és a lépsejteket kb. 1085 x 107 arány mellett fúziós reakcióba visszük mielóma sejtekkel. A fúzió után a sejteket megfelelő táptalajban - amilyen pl. a Dulbecco-f. módosított Eagletáptalaj: ez kb. 10% borjúembrió-szérumot tartalmaz - tenyésztjük és a fuzionált sejteket hipoxantin-aminopterin-timidin (HAT) táptalajon szelektáljuk. A sejttenyészetek felülúszóinak anti-urokináz antitest tartalmát ELISA módszerekkel határozzuk meg, amelyek „hagyományosan” anti-urokináz antiszérum alkalmazását irányozzák elő. Az így azonosított antiurokináz monoklonális antitestek tisztítása ioncserélő kromatográfia vagy urokináz-agaróz oszlopon végzett affinitáskromatográfia segítségével történhet, míg a kapott termék homogenitásának értékelésére az elektroforézis a célszerű eszköz. Ezután értékeljük ezeknek az anti-urokináz monoklonális antitest készítményeknek az osztályspecificítását és az agarózon rögzített antigénre vonatkozó affinitási állandót. Az osztályspecificitást az Outcherlony-f. kettős immundiffúziós technikával határozzuk meg (Acta Pathol. Microbiol. Scand. 26, p. 507,1949); az affinitási állandót egyensúlyi megkötési vizsgálatokkal határozzuk meg, lényegében Tsapis et al. (Eur. J. Biochem. 64, p. 369,1976) módszere szerint. Ezekben a kísérletekben lényegében tiszta monoklonális antitesteket - amelyeket előzetesen pH 7,2-n foszfáttal puff erőit sóoldatban dializáltunk - növekvő koncentrációban felviszünk egy urokinázt tartalmazó mátrixra, pl. urokináz-agaróz mátrixra. A meg nem kötött antitest koncentrációját spektrofotometriásán határozzuk meg, a megkötött antitestek koncentrációját pedig a különbség alapján számítjuk ki a teljes beadagolt antitestmennyiség ismeretében. A kötődési adatokat ismert statisztikai módszerekkel dolgozzuk fel, amilyen pl. a G. Scatchard által leírt módszer (Ann. Ν. Y. Acad. Sci. 51, p. 660-672, 1949).
A találmány szerinti monoklonális antitest affinitási állandója az előbbiekben leírt kísérletben (1,42 ± 1,5) x 107l Jnól-1.
A találmány tárgya: a találmány szerinti monoklonális antitesteknek az urokináz üzemi méretű tisztítására való felhasználása, egy immunadszorpciós rendszerben.
A szakember számára nyilvánvaló, hogy egy üzemi méretű eljárásban való felhasználásra nem bármely monoklonális antitest alkalmas, amely egy adott antigén (a jelen esetben urokináz) ellen irányul. Ténylegesen ismeretes, hogy a „laboratóriumi” és az „üzemi” méretű műveletek között rendszerint szakadék tátong.
A nagyságrendi változás ténylegesen jelentősen növeli a megoldandó problémák körét és számos esetben egy olyan megoldás, amely a laboratóriumi méretű művelet esetében megfelelő, nem alkalmas az üzemi méretű műveletben való alkalmazásra.
A jelen esetben a megfelelő monoklonális antitestet az kell hogy jellemezze, hogy optimális affinitással rendelkezik az antigén iránt, annak érdekében, hogy hatékonyan kösse meg az antigént Uyen körülmények között. így lehetségessé válik a kötött antigén átöblítése anélkül, hogy lényeges leoldás következne be, és a mátrixról való eltávolítás lényegesen eltérő körülmények között végezhető.
A leválasztás körülményeinek viszont eléggé enyhének kell lenniük annak érdekében, hogy elkerüljük akár az antigén, akár az immunadszorbens károsodását.
Mivel bizonyos mértékben az antitest antigén iránti affinitása határozza meg a végső immunadszorbens kapacitását, az antitest iránti alacsony affinitás általában az immunadszorbens túlságosan alacsony kapacitásával jár együtt és ennek a következménye az alacsony tisztítási hatásfok (pl. mivel aktivitásvesztés következik be az átöblítés alatt). Ezzel szemben az antitest magas affinitása általában arra vezet, hogy az antigén túl erősen kötődik az immunadszorbenshez, és ennek a következménye az alacsony kitermelés, mivel pl. az eluálás nehézségekkel jár, vagy túlságosan drasztikus (és esetleg denaturáló) eluációs körülményeket kell alkalmazni. A monoklonális antitest affinitási állandója és a megfelelő immunadszorbens kapacitása nem a kizárólagos kritikus paraméterek egy immunadszorpción alapuló üzemi méretű tisztítási eljárásban, mivel a monoklonális antitest szelektivitása ugyancsak nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.
A találmány szerinti monoklonális antitestek ténylegesen megkötik a nagy molekulatömegű urokinázt, de nem kötik meg az alacsony molekulatömegű alakot vagy bármely más, szérumban vagy vizeletben előforduló enzimesen aktív endopeptidáz-féleséget.
Közelebbről: nem mutatnak keresztreakciót az ismert szérum- vagy vizeleteredetű tromboplasztinszerű szennyezésekkel. Ezenkívül a találmány szerinti monoklonális antitestek fenntartják specificitásukat a végső immunadszorbensben, a mátrixhoz kötődve is.
Konkrétan: a találmány szerinti monoklonális antitestek - amelyekre az előbbiekben leírt specificitás jellemző -, mint már amlítettük, az előbbiekben leírt kísérletben (1,42± 1,5) x 107ljnól-1 affinitási állandót mutatnak és a megfelelő mátrixhoz kapcsolva olyan immunadszorbenst eredményeznek, amelynek kapacitása 150 000 IU/ml-nél magasabb.
A találmány szerinti monoklonális antitestek tehát IgGj típusú anyagok; affinitási állandójuk kb. (1,42± 1,5) x 107ljnól-1 az előbbiekben leírt kísérletben (amely rögzített urokinázt alkalmaz); jó a specificitásuk az urokináz nagy molekulatömegű alakja vagy ennek egyláncú prekurzora iránt, anélkül hogy kötődnének az alacsony molekulatömegű alakhoz
HU 203 257 Β vagy keresztreakcióba lépnének az urokináztól különböző szérum vagy vizelet endoproteázokkal; és a megfelelő mátrixhoz kötődve olyan immunadszorbens mátrixokat képesek eredményezni, amelyek kapacitása 150000 IU/ml-nél magasabb; képesek megkötni az antigént pH 4,5 és 8,0 között, még max. kb. 0,5M vizes nátriumklorid-oldatban is és a megkötött antitest pH 3,0-4,0 között 0,5-1M vizes nátriumkloríd-oldattal leoldható. A találmány szerinti kitüntetett monoklonális antitest jelzése 5B4 és a következő jellemzőket mutatja:
a) az IgG j osztályba tartozik;
b) affinitási állandója kb. 1,42 x 107 mól-1 lényegében a Tsapis et al. által leírt eljárást (Eur. J. Biochem. 64, p. 369,1976) követve végezve a mérést;
c) specifikusan az urokináz nagy molekulatömegű (54000) alakját vagy ennek prekurzorát köti meg anélkül, hogy az alacsony molekulatömegű (33 000) alakot vagy bármüyen szérum vagy vizeleteredetű tromboplasztinszerű urokinázszennyezést megkötne;
d) megköti az A-lánc 18 000 molekulatömegű proteolízissel előállított fragmentjét,
e) nem károsítja a deszorbeált urokináz enzimaktivitását;
f) izoelektromos pontja kb. 5,75.
Jellegzetes mátrixok, amelyek alkalmasak a találmány szerinti monoklonális antitestekkel való kapcsolásra, a keresztkötéses dextrán és az ellenőrzött pórusú keresztkötéses dextrán, agaróz, a módosított és aktivált agaróz, pl. a karboximetil-agaróz, a keresztkötéses agaróz N-hidroxi-szukcinimid-észter származékai, a cellulóz és a karboximetil-cellulóz. Ezek a mátrixok sok esetben a kereskedelemben hozzáférhetők akár aktivált, akár nem aktivált alakban. Az aktivált mátrixokat általában előnyben részesítjük, mivel, mint ismeretes, kezelésük a kapcsolási reakcióban előnyösen oldható meg.
A találmány szerinti immunadszorbens elkészítése során a kitüntetett mátrix az aktivált agaróz. A találmány szerinti monoklonális antitestnek a mátrixhoz való kapcsolása ismert módon végezhető. Ha az alkalmazott mátrix nem aktivált, a kapcsolást előnyösen ismert aktiválószerek - pl. cianogén bromid, epiklórhidrin, l,4-bisz(2,3-diepoxi-propioxi)-bután vagy 3amino-propil-trietoxi-szilán - segítségével végezzük.
A találmány szerinti immunadszorbens egyik kitüntetett alkalmazási területe az 54000 molakulatömegű urokináz vagy prekurzora biológiai forrásokból kiinduló tisztítása, különösen az üzemi méretű tisztítás. Ezenkívül az immunadszorbens előnyösen alkalmazható analitikai teszt-rendszerekben, pl. radioimmun-vizsgálatokban, enzimekkel összefüggő immunvizsgálatokban és más ismert, kompetitív kötődésen alapuló vizsgálatokban, az antigén iránti affinitása és a megkötött monoklonális antitest specificitása miatt.
A találmány egy további tárgya: eljárás az 54000 molekulatömegű urokináz (HMW urokináz) vagy prekurzora biológiai anyagokból kiinduló tisztítására, amely abból áll, hogy egy biológiai forrást vagy ennek koncentrátumát érintkezésbe hozunk egy, a találmány szerinti immunadszorbenssel, pH 4,5-8,0 között, annak érdekében, hogy szelektíve megkössük az 54000 molekulatömegű urokinázt a találmány szerinti immunadszorbensen; a rendszert pH 6-8 között pufferolt oldattal öblítjük át és a megkötött antigént felszabadítjuk az immunadszorbensről, vizes oldattal amely nátriumkloridra 0,5-1 M-os - pH 3,0-4,0 között végezve az eluációt.
Ebben az eljárásban az antigénnek az immunadszorbenshez való kötődése elérhető 0,5M-ig terjedő nátriumklorid koncentrációk mellett is, vizes oldatban, míg az antigén felszabadítása a komplex antigén/immunadszorbens rendszerből 0,5-1M nátriumklorid koncentrációk mellett - vizes oldatban történhet.
Mint ez a szakember számára ismert, a vizes nátriumklorid-oldat helyettesíthető bármely ekvivalens töménységű vizes oldattal, amely nem befolyásolja kedvezőtlenül a tisztítási eljárás menetét.
A leírásban és az igénypontokban a „biológiai források” kifejezés körébe a következők tartoznak: biológiai folyadékot (pl. vizelet és vér), szövettenyészetek folyadékai és genetikai úton előállított olyan mikroorganizmusok fermentációs tenyészetei, amelyek képesek a találmány szerinti monoklonális antitest által felismerhető urokináz vagy plazminogén aktivátor termelésére.
Mint már említettük, a találmány szerinti immunadszorbens képes az urokináz nagy molekulatömegű alakjának közvetlenül a biológiai forrásokból kiinduló tisztítására. Ha pl. a biológiai forrás emberi vizelet, a következő tulajdonságokkal rendelkező urokinázterméket kapunk:
a) fibrinolítikus titere 130000 IU/ml-nél magasabb;
b) nagy mennyiségben tartalmaz magas molekulatömegű urokinázt;
c) gyakorlatilag mentes az alacsony molekulatömegű urokináztól;
d) fibrinolitikus/észteráz aktivitásának aránya 2000nél magasabb;
e) gyakorlatilag mentes a tromboplasztinszerű szenynyezésektől (nulla koagulációs aktivitás kb. 200 IU/ml koncentrációknál).
Bármely más biológiai forrásból kiindulva lényegében az előbbi jellemzőkkel rendelkező urokináztermékhez juthatunk.
Az üzemi méretű tisztítás gyakorlatában egyes esetekben előnyös lehet a biológiai folyadék mint olyan helyett a biológiai folyadék koncén trátumának alkalmazása a találmány szerinti immunadszorbens segítségével végzett tisztítási folyamatban, annak érdekében, hogy csökkentsük az immunadszorbenssel érintkezésbe hozott (vagy az immunadszorbenst tartalmazó oszlopon átvezetett) folyadék térfogatát, következésképpen csökkentsük az egész művelet időtartamát és költségeit.
A találmány szerinti immunadszorbens ebben az esetben is megőrzi hatékonyságát és a fenti jellemzőkkel rendelkező tisztított terméket eredményez.
HU 203 257 Β
A találmány egyik tárgyát képező tisztítási eljárásban alkalmazható monoklonális antitest kiválasztása problémájának jobb megvilágítása érdekében bemutatjuk a következő táblázatot. Ez a találmány szerinti kitüntetett - 5B4-nek nevezett - monoklonális antitest és egy, Salemo et al. által leírt (Proc. Natl. Acad. Sci. 81, p. 110,1984) és mAB 105.1F 10-zel jelzett (az 5B4-éhez hasonló affinitási állandóval rendelkező) monoklonális antitest összehasonlításának eredményeit mutatja be.
I. táblázat
Az 5B4 és a 105.1F10 monoklonális antitest (mAB) affinitási állandói mAB Ka(ljnór')
105.1F10 4,92 x 106
5B4 1,42 xlO7
Ez a két monoklonális antitest - amely azonos osztályhoz (mindkettő IgGj) tartozik - azonos mennyiségben azonos mennyiségű aktivált agarózhoz kapcsolva (Affi-gel R10) lényegesen eltérő eredményeket ad urokinázkészítmények tisztításában.
Közelebbről: ha azonos tisztaságú (897 észterolitikus egység) urokinázkészítményeket vezetünk át a két különböző immunadszorbensen, a megkötött frakció mennyisége a 105.1F 10 esetében 10%-nál alacsonyabb és az mAB 5B4 esetében 70%-nál magasabb (azaz 77,5%).
A találmány szerinti monoklonális antitestek - az antigén iránti affinitásuk és specifikusságuk folytán előnyösen alkalmazhatók a vizsgálati vagy meghatározási eljárásokban. Különböző markerekkel (pl. fluoreszkáló festékekkel, radioizotópokkal és enzimekkel) jelölhetők és felhasználhatók az immunfluoreszcenciában, radioimmunvizsgálatokban vagy az enzimes immunvizsgálatokban.
A találmány egy további tárgya ezért a humán urokináz vagy ennek egy prekurzora enzim-immunvizsgálata, a találmány szerinti monoklonális antitestek segítségével.
A humán urokinázt rendszerint fibrinolitikus vagy észterolitikus módszerrel határozzuk meg. Az első módszer egy vérrög lízisén alapul, amely annak eredményeként keletkezett, hogy az urokináz aktiváló hatására a plazminogén plazminná alakult át. A második módszer alapját az képezi, hogy az urokináz közvetlenül hidrolizál egy szintetikus szubsztrátumot, az acetü-lizin-metil-észtert (ALME). Ezért ezek a módszerek csak az enzim aktív alakját mutatják ki. Az urokináz inaktív prekurzorai - pl. a preprourokináz vagy a prourokináz - vagy az inhibitor-enzim komplexek üy módon nem határozhatók meg. Azok az immunológiai vizsgálatok viszont, amelyek a molekula antigén tulajdonságain - és nem az aktivitásán - alapulnak, lehetővé teszik mind az enzim aktív, mind inaktív alakjának meghatározását.
Egy nagyon célszerű immunmeghatározási módszer - amely az urokináz vagy egy „inaktív” prekurzora (pl. egy urokináz zimogén vagy a prourokináz) ki6 mutatására vagy meghatározására használható fel, a „kettős antitest szendvics” eljárás, amely a következőkből áll:
a) egy kísérleti oldatot, amely az antigént tartalmazza, reagáltatunk egy 1. anti-urokináz antitesttel - amelyet szilárd fázisú hordozón rögzítettünk - az antigénnek a szüárd fázishoz kötése érdekében;
b) a megkötött antigént érintkezésbe hozzuk egy, a 2. anti-urokináz antitestet tartalmazó oldattal, amelyhez előzetesen egy meghatározható markert kapcsoltunk (ennek során az 1. és a 2. antitest közül az egyik a találmány szerinti monoklonális antitest);
c) kimutatjuk vagy meghatározzuk az antigént annak alapján, hogy a meghatározható marker müyen mértékben kötődött a szilárd fázisú hordozóhoz.
Az 1. antitestet előnyösen a következők közül választjuk ki: anti-urokináz antiszérum, anti-urokinázzal tisztított immunglobulin G (IgG j) és egy monoklonális antitest, amelyről ismert, hogy az antigén egy olyan helyéhez kötődik, amely nem azonos a 2. antitest kötődési helyével (és nyilvánvalóan nem befolyásolja a 2. antitest kötődését). A „meghatározandó oldat” bármely olyan oldat lehet, amelyről feltételezhető, hogy tartalmazza a találmány szerinti monoklonális antitest által megköthető antigént, üyen pl. valamely biológiai folyadék, a fennentlevek, amelyeket pl. génsebészeti úton kapott mikroorganizmusokkal áüítottunk elő, valamint a sejttenyészetek folyadéka és kivonatai. A 2. antitest előnyösen egy, a találmány szerinti monoklonális antitest, egy megfelelő, meghatározó ligandumhoz kapcsolva, amilyen pl. egy enzim, egy fluoreszcens festék vagy egy radioaktív csoport. Kitüntetett meghatározó marker egy enzim, és a kitüntetett „marker” a torma-peroxidáz. A találmány szerinti kitüntetett monoklonális antitest az előbbiekben leírt 5B4 jelű monoklonális antitest.
Ha mind az 1., mind a 2. antitest monoklonális amelyek közül az egyik a találmány szerinti monoklonális antitest, míg a másik egy további, humán urokináz elleni monoklonális antitest, amely az antigénnek nem ugyanahhoz a helyéhez kötődik, mint a találmány szerinti antitest és amelynek a kötődése nem befolyásolja a találmány szerinti monoklonális antitest kötődését, ezek általában az előbbiekben leírt meghatározási eljárásban felcserélhetők. Más szavakkal: a két monoklonális antitest közül bármelyik lehet az 1., és a fennmaradó 2. antitest és vica versa. Ezzel szemben olyan vizsgálat esetében, amelyben az egyik „antitest” egy szokásos antiszérum, ezt csaknem kivétel nélkül az 1. antitestként alkalmazzuk, mivel ebben az esetben a rendszer hatékonysága nagyobb, mint a fordított esetben.
A monoklonális antitestnek az enzim markerhez való kapcsolását ismert módszerekkel végezzük. Kitüntetett kapcsoló reagens a glutáraldehid. Ha a meghatározható marker egy enzim, színfejlesztő, kromogén enzimszubsztrátumot alkalmazunk; ez a jelölő enzim ismert szintetikus szubsztrátuma, amely az en-61
HU 203 257 Β zimmel való inkubálás után színes származékot eredményez. A szín intenzitását a vizsgálati vegyűlet standard készítményeiből kifejlesztett színekkel összehasonlítva mérjük és értékeljük. Ezeken a kvantitatív vonatkozásokon kívül a módszer minden esetben kvalitatív célokra is alkalmazható, amikor egyszerűen azt akarjuk kimutatni, hogy az antigén jelen van-e egy ismeretlen mintában.
A szilárd fázisú hordozó előnyösen cellulózrészecskéket, poliakrilamidot, keresztkötéses dextránokat, szilikongumit, mikrokristályos üveget és műanyagot jelenthet, mégpedig előnyösen formázott anyagokat, így műanyagból - pl. polistirolbol, polipropilénből vagy pdivinilkloridból - öntött csöveket, lapokat vagy mikrdemezeket. Előnyben részesítjük szilárd fázisú hordozóként a polivinil-mikrolemezeket. A találmányszerinti módszer kitüntetett alkalmazási tartománya 15-100 mg/ml antigén. Mint ez a szakember számára nyilvánvaló, ha a minták antigén-koncentrációja ezeken ahatárokon kívül helyezkedik el, a meghatározandó mintákat előzetesen hígítani, vagy adott esetben töményíteni kell annak érdekében, hogy közelítően ezt az optimális koncentrációtartományt érjük eL A módszert a meghatározáson belüli és a két meghatározás közötti pontosság és az analitikai visszanyerés meghatározásával hitelesítjük. A meghatározáson belüli pontosság (CV) általában 4-8%, a két meghatározás közötti pontosság (CV) általában 7-23%, míg azanalitikai visszanyerés 87-114%. Kimutattuk, hogy a találmány szerinti monoklonális antitest specifikus egy urokinázszeríí plazminogén aktivátor prekurzor vonatkozásában is (ez egy egyláncú prekurzor, amelyet humán epidermoid ráksejtek, az A431 sejtek termelnek, [ATCC CRL1555, Fabricant et al., Proc. Netl. Acad. Sci. 74, p. 565, (1977)] és a találmány szerinti eljárás alkalmazásával meghatároztuk a keletkezett prekurzort
A találmány további illusztrálására a következő példákat mutatjuk be, amelyek nem tekinthetők a találmány oltalmi köre vonatkozásában korlátozó jellegűnek:
1. példa
Az 5B4 anti-urokináz monoklonális antitest előállítása
a) Az anti-urokináz monoklonális antitest előállítása hetes nőnemű Balb/C egerek immunizálására nagy tisztaságú, 54000 dalton molekulatömegü urokinázt - 120000 IU/mg, (PERSOLVr R1CHTER) - használunk fel. Ebből az urokinázból 10 pg-t komplett Freund-f. adjuvánsban oldva injektálunk az állatok hashártyájába, 60 nappal a fúzió előtt.
nap múlva további 10 pg urokinázt adagolunk az egerekbe. 10 nappal a fúziót megelőzően a szokásos ELISA-módszerrel mérjük az anti-urokináz antitest-szintet a farokvénákból vett vérmintákban. 5 nappal a fúzió előtt egy utolsó amlékeztető injekciót (10 pg) adunk i. v. azoknak az állatoknak, amelyek antitest-titere 1:10000-nél magasabb. Ezután a fúzió napján eltávolítjuk a lépet és a lépsejteket (kb. 1 x 10°) 5 x 107 x 63-Ag-8653 egér mielómasejttel 50%-os PEG 6000-ben fúziós reakcióba visszük.
A fúzió megtörténte után - amelyet lényegében Milstein és Köhler módszerét követve hajtunk végre - a sejteket újra szuszpendáljuk Dulbecco-f. módosított Eagle-f. táptalajban (DMEM), amelyet 10% borjúembrió szérummal és HAT táptalajjal (0,1 mM hipoxantin, 0,25 mM aminopterin,
0,017 mM timidin, Flow Laboratories) egészítettünk ki és 5 különböző, a Costar cég által gyártott Costar lemezre visszük fel, amelyek egér makrofágokat (tápréteg) tartalmaznak.
A HAT táptalajt 3 naponként cseréljük és a fúzió utáni 10. napon és ezt követően 2-3 naponként ELISA immunmeghatározási módszerrel megvizsgáljuk a felül úszó anti-urokináz monoklonális antitest tartalmát.
b) Az anti-urokináz monoklonális antitest termelő hibridómák kiszűrése ELISA-módszerrel
A Perlman-módszer egy módosított változatát követve (Immunochemistry 8, p. 873,1971) 96 helyes rugalmas mikrotitráló lemezeket (Dynatech) pl/lyuk mennyiség alkalmazásával bevonunk egy oldattal, amely 20 pg/ml urokinázt tartalmaz pH 7,2 foszfát-pufferes sóoldatban, valamint pH 7 nátriumfoszfát oldattal, amely 0,5M nátriumkloridot tartalmaz, és a lemezeket 1 órán át szobahőmérsékleten inkubálják. Alapos mosás után - 0,05%
Tween 20-at tartalmazó foszfát-pufferes sóoldattal V
- a lyukakba 3% szérumalbumint (szarvasmarha) tartalmazó foszfát-pufferes sóoldatot mérünk és a lemezeket 3 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, a nem specifikus kötődés elkerülésére. Alapos mosás után 50 pl hibridóma tenyészet felülúszót (vagy ugyanilyen térfogatú aszcitesz folyadékot) adagolunk a lyukakba és 2 órán át szobahőmérsékleten lefolytatjuk a reakciót. A lemezeket ezután mossuk és 90 percen át szobahőmérsékleten inkubáljuk egy torma-peroxidázzal konjugált nyúl-antiegérlg-ből(PI61,DAKO) készített 1:1000 hígítással. Alapos mosás után a lemezeket 200 pg/lyuk mennyiségben a kromogén oldatával kezeljük (SIGMA : 1 mg/ml o-fenilén-diamén pH 5,0,lM citrátpufferben, amely H2O2-ra 1,7M)· A szín 20 perc alatt kifejlődik Az optikai sűrűséget 492 nm-en olvassuk le olyan vakoldattal szemben, amely sem antigént, sem antitestet nem tartalmaz.
Pozitívnek tekintjük azokat a lyukakat, amelyek folyadéka a vakoldathoz képest több, mint négyszeres színintenzitású,
c) Az anti-urokinázt termelő hibridómák tömegtenyésztése
Az anti-urokináz antitesteket termelő hibridómákat elkülönítjük, a hígítás korlátozása mellett klónozzuk, tömegtenyészetekben tenyésztjük és injekcióval bevisszük Balb/C egerek hashártyájába, amelyeket előzetesen 0,5 ml prisztánnalR (2,6,10,-14tetrametil-pentadekán, Aldrich) kezeltünk. 15 nap elteltével összegyűjtjük az aszcitesz folyadékokat.
Az anti-urokináz monoklonális antitestek koncent7
HU 203 257 Β rációja a 10-20 mg/ml tartományban helyezkedik el. A tisztítást protein-A Sepharose-zal (Pharmacia), vagy urokináz-Sepharose affinitáskromatográf iával végezzük.
d) Az anti-urokináz monoklonális antitestek tisztítása 5 affínitáskromatográfíával, Sepharose8-urokináz oszlopon
Sepharose-urokináz konjugátumot állítunk elő oly módon, hogy CNBr-dal aktivált Sepharose-t nagy tisztaságú HMW urokinázzal (120000 IU/mg) reá- 10 gáltatunk. A kapcsolási hatásfok kb. 20 mg urokináz/duzzadt gél. Az előbbiek szerint előállított aszcitesz folyadékot (1 ml/termelő hibridóma) ezután felvisszük a Sepharose-urokináz affinitáskromatográfiás oszlopra (1,6 cm x 15 cm), amelyet előze- 1S tesen pH 8,0 0,01M nátriumfoszfát pufferrel hoztunk egyensúlyba. Ugyanezzel a pufferrel végzett öblítés után a szelektíven adszorbeálódott anti-urokináz monoklonális antitesteket pH 3,0 0,lM ecetsav pufferrel eluáljuk. Az antitestet tartalmazó 20 frakciókat összeöntjük és PSDE 09005 (Milüpore cég által gyártott membránon való ultraszűréssel betöményítjük, majd felhasználásig fagyasztva tároljuk.
e) A monoklonális antitestkészítmények tisztasága- 25 nak és homogenitásának meghatározása gélelektroforézissel
Az előbbiek szerint előállított monoklonális antitesteket SDS-PAGE-nek (nátrium-dodecilfoszfátpoliakrilamid gélelektroforézisnek) vetjük alá a W. 30
K. Laemmli által leírt módszer szerint (Natúré 227, p. 680, 1970). Csak az IgG nehéz és könnyű láncának megfelelő sávok észlelhetők; ez arra mutat, hogy az előbbiek szerint előállított eluátum tiszta immunglobulinokat tartalmaz. 35
f) Az affinitás! állandó meghatározása
20%-os Sepharose-urokináz szuszpenzióból - amelyet pH 7 foszfátpufferes sóoldattal készítettünk el - alikvot mennyiségeket (0,5-0,5 ml-t) adagolunk növekvő koncentrációjú tisztított anti-urokináz 40 monoklonális antitestkészítményekhez (ezeket az előbbi d) pont szerint állítottuk elő és pH 7 foszfátpufferes sóoldatban dializáltuk). A mintákat 2 órán át szobahőmérsékleten egy keverődobban forgatjuk. A kontrollokhoz nem adagoltunk gyantát. 45
A meg nem kötött antitest koncentrációját spektrofotometriásán határozzuk meg 280 nm-en (Ej**-14), míg a megkötött antitest koncentrációját a különbség alapján számítjuk ki a beadagolt antitest teljes mennyiségének ismeretében. Vala- 50 mennyi, a kötődésre vonatkozó adatot Scatchard szerint dolgozzuk fel (Amm. Ν. Y. Acad. Sci. 51, p. 660-672,1949). Az 5B4 jelű monoklonális antitest affinitási állandója 1,42 x 107 ljnól-1.
2. példa
Az 5B4 anti-urokináz monoklonális antitest rögzítése aktivált agarózon.
Aktivált agarózt (Affi-gel 10K, Bio-rad Inc., 14 g, nedves; keresztkötéses agaróz gyöngyök, N-hidroxi- 60 szukcinimid aktív észter származék, 10 atomnyi hosszúságú tőltésmentes távkarral) 3 térfogatnyi ízopropilalkohollal és 3 térfogatnyi hideg desztillált vízzel mosunk 20 percen át. A gélt ezután pH 8 1M nátriumhidrogénkarbonát pufferben szuszpendáljuk (végtérfogat 20 ml). A gélszuszpenzióhoz hozzáadunk az előbbiek szerint előállított nagy tisztaságú 5B4 monoklonális antitesteket pH 8 1M nátriumhidrogénkarbonát pufferben szuszpendálva (9,7 ml). 4 órai állás után, szobahőmérsékleten, 1,5 ml pH 8 1M vizes etanolamin-hidrokloridot adagolunk a gyanta nem reagált észtercsoportjainak megkötésére. A blokkolási reakció szobahőmérsékleten 1 óra alatt lezajlik A gélt ezután betöltjük egy oszlopba és a következőkkel mossuk: 10 térfogatnyi kapcsoló puffer (0,lM pH 9 vizes nátriumhidrogénkarbonát), 0,lM vizes ecetsav, majd 0,lM vizes ecetsav, amely nátriumkloridra 1M töménységű és végül pH 7 0.05M vizes nátriumfoszfát puffer, amely nátriumkloridra 0,5M. A kapcsolás hatékonyságát spektrofotometriásán értékeljük ki 280 nm-en, a reakció előtt és után mérve a felülúszó optikai sűrűségét. A meghatározás előtt a mintákat pH 2-re állítjuk be annak érdekében, hogy a leolvasás során kiküszöböljük az N-hidroxi-szukcinimid interferenciáját.
ml gyantára számítva 2,5-4 mg 5B4 monoklonális antitestet rögzítettünk.
3. példa
a) Az 5B4-agaróz immunadszorbens kapacitásának meghatározása
Az 5B4 agaróz piaximális kapacitását „tiszta” és „nyers” urokinázkészítményekkel határozzuk meg. 5B4 agaróz oszlopot (1,6 x 10 cm) pH 7 0,5M NaG0.05M Na-foszfátpuffer oldattal hozunk egyensúlyba és az oszlopra „tiszta” urokinázt viszünk fel (120000 IU/mg), amíg eszterolitikus aktivitás mutatható ki a kifolyóban. Az oszlopot ezután az egyensúlyozó pufferrel mossuk és az enzimet 1M NaG-0,lM ecetsav oldattal végzett eluációval deszorbeáljuk. Az oszlop maximális kapacitásának a megkötött frakcióban kinyert teljes aktivitást tekintjük.
Az urokináz (120000 IU/mg) esetében az 5B4 agaróz kapacitása 216000 IU/ml.
Ugyanezt a kísérletet megismételjük egy nyers urokinázkészítmény (700 IU/mg) felhasználásával. Ekkor 174 000 IU/ml kapacitás értéket kapunk.
b) A HMW, LMW urokináz és a 18000 molekulatömegű, proteolízissel előállított urokináz fragmentum immunadszorpciója 5B4 agarózon Tisztított HMW urokinázt (30 mg) 8 órán át inkubálunk 1 ml pH 8 50mM nátriumfiszfát pufferben, amely NaCl-ra, 0,2M töménységű. Kb. 4:4:2 arányban HMW és LMW urokinázt, ill. 18 000 molekula tömegű proteolitikus fragmentumot kapunk. Ezeket a termékeket gélszűréssel különítjük el egy keresztkötéses, ellenőrzött molekulatömegű polidextrán (Sephadex8 G100, szuperfinom; 1,5 x 100 cm) alkalmazásával. Az oszlopot előzetesen 5mM nátriumfoszfát pufferrel egyensúlyoztuk ki (pH 4), amely NaG-ra 0,2M-81
HU 203 257 Β os. Az eluálást ugyanazzal az oldattal végezzük, 3 ml/óra áramlási sebességgel. Ezután összeöntjük az egyes termékeket tartalmazó frakciókat. Skaláris mennyiségű (az előbbiekben leírtak szerint előállított), 5B4-agaróz szuszpenziókat, pH Ifi foszfátpufferes sóoldatban, amely 0,l/térf/térfy% TweenR20-at tartalmaz, adunk hozzá kémcsövekhez, amelyekbe 0,5 ml-t mértünk be 250 pg/ml töménységű HMW, LMW urokinázoldatból és 18000 molekulatömegű proteolitikus urokináz fragmentum oldatból (ugyanezzel a pufferrel elkészítve) és a végtérfogatot ugyanezzel a pufferrel 1 fi ml-re állítjuk be.
A mintákat 1 órán át szobahőmérsékleten keverődobban forgatjuk, majd 5 percen át 2000 ford/perc sebességgel centrifugáljuk. A meg nem kötött anyagot oly módon határozzuk meg, hogy leolvassuk a felülúszó optikai sűrűségét 280 nm-en, a megkötött anyag mennyiségét a teljes hozzáadott mennyiség ismerete alapján a különbség képviseli.
A proteolízist ismert módon, az alábbiak szerint végezzük
A tisztított urokinázt 0,05 M foszfát pufferben (pH 7) feloldjuk és 120 órán át szobahőmérsékleten inkubáljuk majd felvisszük egy Sephadex G-100 szu perfinom oszlopra. Az eluálást 0,05 M foszfát puffer/0,2 M NaCl-dal végezzük & kapott három frakciót bekoncentráljuk és NaDod SO4/poliakrilamid elektroforézis gélen (12,5% akrilamid) analizáljuk Az egyes frakciók tartalmazzák az 54000,33000 és az 18000 dalton molekulatömegű urokinázt.
Ebben a kísérletben a HMW urokináz és a 18000 molekulatömegű proteolitikus fragmentum mennyiségének több, mint 90%-a immunadszorpcióval megkötődik a 5B4 agarózon, mig az LMW urokináz nem adszorbeálódik
4. példa
Az urokináz tisztítása immunaffinitás alapján 5B4 agarózon
Kromatográfiás oszlopot (1,6 x 9 cm) megtöltünk a 2. példa szerint előállított 5B4-agaróz immunadszorbenssel és egyensúlyba hozzuk pH 7 0,5M vizes nátriumklorid- 0,05M vizes foszfátpuff er oldattak Ezután egy nyers urokinázkoncentrátumot viszünk fel az oszlopra 60 ml/óra sebességgel. Az egyensúlyozó pufferrel végzett mosás után az urokinázt 1M vizes nátriumklorid-oldattal és 0,1M vizes ecetsawal eluáljuk
Az urokinázt tartalmazó frakciókat összeöntjük, semlegesítjük és fagyasztva szárít juk
A kinyert urokináz fajlagos aktivitása minden eset- ben nagyobb volt, mint 130000IU/mg. s
A kvantitatív adatokat a Π. táblázatban mutatjuk be. *
Π. táblázat
Frakció Térf. ml Összes fibrinoli- tikusakt.a) IU % Összes észteroli- tikusakt.b) EU Összes fehérje, mg Faji. akt. IU/mg Tisztítási faktor IU/EU
Nyers kivonat 186 1772394 100 897 2007 883 - -
Meg nem kötött frakció (A) 270 141791 8 164 - - - 846
Megkötött frakció (B) 56 1374240 77,5 683 9,52 144353 163 2012
a) lényegében a British Pharmacopoea 1979. évi Addenduma módszere szerint végezve meghatározást
b) lényegében Sherry et al. (J. Láb. Clin. Med 64, p. 145,1964) módszere szerint végezve a meghatározást
1Π. táblázat
Tromboplasztinszerű szennyezések nulla koaguláció 193 IU/ml plazma mellett (a National Heart and Lung Institute, AEÁ szerinti nulla koagulációs érték 80 IU/ml plazma)
Akut toxieitás egérben: nem toxikus 100000 IU/kg iv. mellett
Szisztémás elviselhetőség kutyában: 20000 IU/kg mellett nincs jelentős változás az artériás vérnyomásban
A HPLC elemzése a nagy molekulatömegű (54 000) urokináz jelenlétére és a kis molekulatömegű (33 000) urokináz távollétére mutat.
A kapott urokináz tisztaságát nátrium-dodecilszulfát-poliakrüamidon végzett gélelektroforézissel is ellenőriztük. Ez a vizsgálat ténylegesen ugyancsak azt erősíti meg, hogy az 5B4-agarózon tisztított urokináz tennék lényegében az 54 000 molekulatömegű urokináz.
A kísérleteket többször (több mint 50 ciklus) megismételtük anélkül, hogy az eredményekben bármilyen jelentős változás következett volna be.
A megkötött frakciókban állandó jelleggel az osz9
HU 203 257 Β lopra felvitt fibrinolitikus aktivitás 70-80%-a mutatható ki. Ha a meg nem kötött frakciókat visszavisszük az oszlopra, a teljes aktivitás a kifolyóban mutatható ki. Fy arra mutat, hogy ez az aktivitás valószínűleg nem az urokináznak tulajdonítható, hanem inkább 5 egy aspecifikus, fibrinolitikus aktivitással rendelkező proteáz jelenlétére mutat, amely nem rokon az urokinázzal.
Lényegében az előbbi eljárást követve, de vizeletet (4 liter) alkalmazva vizeletkoncentrátum helyett 10 olyan urokinázt kapunk, amely lényegében az előbbi jellemzőkkel rendelkezik.
5. példa
A431 sejt f elülúszójának elállítása 15
A431 sejteket tenyésztünk Dulbecco-f. módosított Eagle-f. táptalajban, amely 10% borjúembrió szérumot (Flow Laboratories), 100 E/gl penicillint,
100 pg/ml streptomicint, (Flow Laboratories) és 2mM glutamint (Flow Laboratories) tartalmaz, 150 cm2 nö- 20 vekedési felületet biztosító műanyag tenyésztő lombikokban (NUNC), amíg a sejtek össze nem folynak. Ezután összegyűjtjük a felülúszókat, a sejtmaradékok eltávolítására centrifugáljuk és proteáz inhibitor (aprótinin, 10 gg/ml) jelenlétében a felhasználásig -80 °C- 25 on tároljuk.
6. példa
Az egyláncú urokináz prekurzor kinyerése és tisztítása A43j sejtekből 5B4-agarózon végzett immun- 30 affinitás-kromatográfiával.
Az 5. példa szerint előállított centrifugált felülúszóból 1,5 litert felviszünk egy 5B4-agaróz immunadszorbens oszlopra (10 mmx30 mm), amelyet lényegében a 2. példa szerinti eljárással állítottunk elő 35 és előzetesen pH 7 0,15M NaCl-0,05M Na-foszfát pufferrel hoztunk egyensúlyba; az áramlási sebesség 40 ml/óra. Az oszlopot 50 ml egyensúlyozó pufferrel mossuk és 1M NaCl-Ο,ΙΜ ecetsavoldattal eluáljuk. A frakciók urokináz antigén tartalmát a kettős antitest 40 szendvics immun-módszerrel vizsgáljuk meg, amely 5B4 monoklonális antitestek alkalmazását irányozza elő (1. a 70. példát). A kapott terméket (egyláncú urokináz prekurzor, SC-UK) pH 4,8-n -80 °C-on tároljuk.
Ennek a terméknek a fibrinolitikus aktivitását a fib- 45 rinlemez módszerrel határozzuk meg (J. Plough et al.; Biochim. Biophys. Acta 24, p. 278,1957), míg az amidolitikus aktivitást Sherry, et al. módosíott eljárásával (J. Láb. Clin. Med. 64, p. 145,1964) értékeljük, acetillizin-metilészter (ALME) alkalmazásával. Az aktivá- 50 lást úgy érjük el, hogy 10 gg tisztított SC-UK-t 4 gg plazminnal (Sígma) keverünk össze 0,4 ml vértérfogatban pH 6 0,5M NaCl-0,05M Na-foszfát pufferben.
Ezt szobahőmérsékleten végzett inkubálásköveti. Különböző időpontokban vett mintákban meghatározzuk 55 az amidolitikus aktivitást. A plazmin reakcióját úgy állítjuk le, hogy 10 gl pufferben oldva 100 gg aprotinint adagolunk.
Az SDS-poliakrilamid gélelektroforézist (SDS-PAfíF.) redukáló és nem redukáló körülmények között La- 60 emmli módszere (Natúré, 227, p. 1970) szerint végezzük. Az immun-foltképzési vizsgálatokat lényegében az előzőekben leírtak szerint végezzük (G. Salerao et el., Proc.Natl.Acad.Sci.81,p. 110,1984) olymódon, hogy az immunreakcióban tiszta MAB 5B4-t, antiurokinázt és (anti-szöveti PA)-antiszérumokat alkalmazunk.
Az MAB 5Β4 immun-foltképzési térképe arra mutat, hogy reakció megy végbe a HMW urokinázzal és a HMW urokináz A-láncából levezethető 18000 molekulatömegű proteolitikus fragmentummal. Ez azt jelzi, hogy a külső pontnak az A-láncon kell elhelyezkednie. Ha a HMW urokinázt beta-merkapto-etanollal redukáljuk, nem figyelhető meg redukció. Ez ahhoz a feltevéshez vezet, hogy a redukálószer által előidézett konformációváltozások károsítják a külső pontot.
A tennék SDS-PAGE elemzése egy fő sáv jelenlétére mutat, amely egy 52000 molekulatömegű egyszeres polipeptid láncnak felel meg. Ez az érték valamivel alacsonyabb, mint a humán urokináz SDS-PAGE-vel meghatározott látszólagos molekulatömege (54000). Az SC-UK monoklonális vagy poliklonális anti-urokináz antitestekkel végzett immun-foltképzési reakciói arra mutatnak, hogy a fehérje immunológiailag az urokinázzal rokon. Anti-szöveti PA-val nem figyeltünk meg reakciót.
Az SC-UK-t a továbbiakban fibrinolitikus és amidolitikus aktivitása tekintetében jellemezzük. Az SCUK fibrinolitikus aktivitása - a fibrinlemezmódszerrel mérve - 18 823 IU/ml (OD280) értékűnek bizonyul, azaz hetedakkora, mint a tiszta, 54000 molekulatömegű urokináz fajlagos aktivitása. Az amidolitikus aktivitás is - az ALME szintetikus szubsztátumon mérve - kb. 1/12-e volt az urokinázénak. Az amidolitikus aktivitás azonban plazminnal végzett kezelés után 8-szorosára nőtt. Ez a növekedés azzal függ össze, hogy az egyszeres láncú fehérje kettős láncúvá alakul át, amely elektroforetikusan hasonló a humán urokinázhoz. Ez azt erősíti meg, hogy az SC-UK a humán urokináz prekurzora.
A tisztításra vonatkozóan néhány kvantitatív adatot a következő oldalon lévő táblázatban mutatunk be.
7. példa
Kettős antitest szendvics (ELISA) módszer
Rugalmas, 96 lyukú mikrotitráló lemezeket (FALCON 3912) 100 gl/lyuk mennyiségben bevonunk tisztított anti-UK IgG-kel (egy előállítási módszert az utóbbival kapcsolatban a 8. példában mutatunk be), amelyet 1:200 arányban pH 7,2 PBS-sel hígítottunk (10 gg/ml IgG-ok) és 1 órán át 37 °C-on inkubálunk. 0,05%-os PBS-Tween oldattal való mosás után a lyukakat 2 órán át szobahőmérsékleten 250 gl/lyuk mennyiségben 3%-os PBS-BSA-val hozzuk érintkezésbe, a be nem vont műanyag felület blokkolására. Ezt az oldatot eltávolítjuk, mindegyik lyukba bemérünk 100 gl megfelelő hígítású standard urokinázoldatot -10% borjúembrió-szérummal dúsított Dulbecco-f. módosított Eagle-f. táptalajban (DMEM, Flow Laboratories) - vagy 100 gl A431 sejt-felülúszót és egy éjjelen át szobahőmérsékleten hagyjuk végbe-101
HU 203 257 Β
ΙΠ. táblázat
Az SC-UK tisztítása A43 j sejt felülúszóból 5B4-agaróz oszlopon végzett affinitáskromatográfiával
Frakció Térf. (ml) Urokináz antigén3) Fibrinolitikus aktivitás (U.I/ml) Optikai sűrűség 280 nm o • 00 •
(pg) %
nyersanyag 1100 265,0 100,00 - - -
meg nem kötött frakció 1150 6,7 2,5 - - -
megkötött frakció 6 176,7 66,7 640 0,034 18823
a) kettős antitest szendvics immunmeghatározási módszerrel mérve menni a reakciót. A mikrotitráló lemezeket ezután 0,05%-os PBS-Tween oldattal mossuk és 100 pj/lyuk mennyiségű 5B4-HRP konjugátummal (előállítási módját 1. a 9. példában) - amelyet 1:100 arányban 20 0,3% PBS-BSA-t és 0,05% Tween-t tartalmazó oldattal hígítunk - inkubáljuk 30 percen át 37 °C-on. Mosás után a mikrotitráló lemezeket 200 pl/lyuk mennyiségben 30 percen át 37 °C-on pH 5 O,1M nátriumcitráttal készített 1 mg/ml töménységű o-fenilén-diamin oldat- 25 tál inkubáljuk, amely H2O2-re nézve 5mM töménységű. A reakciót 4,5M H2SO4-gyel állítjuk le és 492 nmen leolvassuk az optikai sűrűséget. Külön-külön határozzuk meg a vakoldat, a standard oldatok és a vizsgálati oldatok optikai sűrűségének átlagértékeit. Miután 30 a vakoldat optikai sűrűségértékeit kivonjuk a standard oldatokéiból, illetve a meghatározandó mintákéiból, a meghatározandó minták urokináztartalmát úgy kapjuk meg, hogy a kalibrációs görbén interpoláljuk a megfelelő kompetíciós arány értékeket. A kalibrációs 35 görbét előnyösen féllogaritmikus papíron rajzoljuk fel: az egyes standard minták 492 nm-en mért optikai sűrűségét vesszük fel a megfelelő urokinázkoncentrációval szemben. Hitelesítési vizsgálatok arra mutatnak, hogy a meghatározáson belüli pontosság (CV) 4 és 40 8% között váltakozik, míg a meghatározások közötti pontosság (CV) általában 7-23%. Az analitikai visszanyerés 87-114%. Az alkalmazási tartomány 15100 mg/ml antigén.
8. példa
Anti-urokináz immunglobulinok tisztítása egy szokásos anti-UK antiszérumot kiindulva Nyúl anti-UK antiszérumot állítunk elő a szokásos immunizálási eljárás szerint, nagy tisztaságú, 54 000 50 molekulatömegü urokinázt (kb. 120000 IU/mg) alkalmazva.
Pontosabban: egészséges New Zealand fehér nyulakat immunizálunk 500 pg nagy tisztaságú, 54 000 molekulatömegű urokinázzal (kb. 120000 IU/mg), ame- 55 lyet komplett Freund-f. adjuvánsban oldunk
4,6 és 8 hét múlva emlékeztető oltásokat adunk ugyanilyen mennyiségű antigénnel, inkomplett Freund-f. adjuvánsban oldva. Az állatokból hetenként vérmintát veszünk és az anti-urokináz antiszémm en- 60 zim-immunmeghatározás segítségével meghatározzuk az anti-urokináz antitest titereket. 12 hét után az állatokat elvéreztetjük és fehérje-A Sepharose-on végzett affinitáskromatográfiával tisztítjuk az IgG immunglobulin frakciót.
A kapott antiszérumból 1 ml-t felviszünk egy Protein A-Sepharose oszlopra, 20 ml/óra sebességgel, amelyet előzetesen pH 8 0,1 M nátriumfoszfát H pufferrel hoztunk egyensúlyba (oszlopméret: a l,6cmx4 cm). Ugyanezzel a pufferrel való mosás ú után az IgG-okat pH 3 0, IM ecetsawal eluáljuk 2 ml- ** es frakciókat szedünk és az IgG-ok jelenlétét enzim- 7 immunmeghatározással mutatjuk ki. Az IgG-t tártálmazó frakciókat pH 7,2-re állítjuk be és felhasználá- -Ά sig -20 °C-on tároljuk.
IS
9. példa
Az 5B4 monoklonális antitest jelölése torma-pero- Λ xidázzal
Az MAB 5B4-t torma-peroxidázzal (HRP) jelöljük keresztkötést képző reagensként glutáraldehidet alkalmazva, a következő eljárás szerint. 100 mg HRP-t 200 pl pH 6,8 0,lM nátriumfoszfát pufferben oldjuk, amely 1% glutáraldehidet tartalmaz, és szobahőmérsékleten 18 órán át állni hagyjuk a rendszert, a reakció lefolytatására. A reakcióelegyet 0,9%-os NaCl oldattal szemben dializáljuk és ugyanezzel az oldattal a térfogatot 1 ml-re egészítjük ki. Ezután 1 ml 0,9%-os NaCl-ot adagolunk - amely 5 mg MAB 5B4-t és200 pl pH 9, 0,5M nátriumkarbonát oldatot tartalmaz - és 4 °C-on 24 órán át folytatjuk le a reakciót. A fennmaradó aktív csoportok blokkolására 100 pl 0,2M lizint adunk a rendszerhez és szobahőmérsékleten 2 órán át állni hagyjuk.
A keveréket ezután egy éjjelen át 0,9%-os NaCl-dal szemben dializáljuk és SephacrylR S-200 géloszlopon (oszlopméret: 1,6 cm x 100 cm) szűrjük át, amelyet előzetesen fiziológiás sóoldattal hoztunk egyensúlyba (áramlási sebesség: 14 ml/óra). A kromatográfiát oly módon követjük, hogy mérjük az áteresztést 280 nmen.
Az oszlop üres térfogatának megfelelő eluált anyagot (csúcs) összegyűjtjük és felhasználásig -20 °C-on tároljuk.
-111
HU 203 257 Β

Claims (22)

1. Eljárás monoklonális egér anti-humán-urokináz antitest-képző hibridómák előállítására - amelyek képesek, tenyésztés során, az alábbi tulajdonságokkal 5 rendelkező anti-humán-urokináz antitest képzésére:
a) IgGj osztályba tartozik,
b) affinitási állandója (1,42+0,71) x 107lmól-1 rögzített humán urokinázra vonatkoztatva, a mérést lényegében Tsapis és munkatársai eljárása szerint 10 (Eur. J. Biochem. 64, p. 369,1976) végezve,
c) kötődik a nagy molekulatömegű (54 000) urokinázhoz és/vagy ennek egyláncú prekurzorához anélkül, hogy kötődne a kis molekula tömegű (33 000) urokinázhoz, 15
d) megköti az urokináz A-láncának 18000 molekulatömegű proteolitikus fragmentumát,
e) az urokináz kivételével nem lép keresztreakcióba a szérumban vagy a vizeletben található enzimatikuson aktív endopeptidázokkal -, 20 azzal jellemezve, hogy egy 54000 molekulatömegű humán urokinázzal immunizált egérből vett limfocitákkal és ugyanezen állatfaj mielóma sejtjeivel szomatikus fúziót hajtunk végre, és a keresett anyagot termelő hibridómákat enzimes immunmeghatározás segítsé- 25 gével kiszűrjük a termelt antitest osztály specificitásának, affinitási állandójának és antigén specificitásának meghatározása mellett. (Elsőbbsége: 1984.08.31.)
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy limfocitaként egér lépsejteket és mielóma 30 sejtként egér mielóma sejteket alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1985.04.26.)
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy mielómasejtként X63-Ag 8653 egér mielómasejteket (ATCC CCL61) alkalmazunk. (Elsőbbsé- 35 ge: 1984.08.31.)
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fúziót polietilénglikol jelenlétében hajtjuk végre. (Elsőbbsége: 1984.08.31.)
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez- 40 ve, hogy a fúziót 6000 molekulatömegű polietilénglikol (PEG 6000) jelenlétében hajtjuk végre. (Elsőbbsége: 1985.04.26.)
6. Eljárás az alábbi tulajdonságokkal rendelkező monoklonális egér anti-humán-urokináz antitest elő- 45 állítására:
a) IgGj osztályba tartozik,
b) affinitási állandója (1,42 + 0,71) x 1071 .mól-1 rögzített humán urokinázra vonatkoztatva, a mérést lényegében Tsapis és munkatársai eljárása szerint 50 (Eur. J. Biochem. 64. p. 369,1976) végezve,
c) kötődik a nagy molekulatömegű (54 000) urokinázhoz és/vagy ennek egyláncú prekurzorához anélkül, hogy kötődne a kis molekulatömegű (33 000) urokinázhoz, 55
d) megköti az urokináz A-láncának 18000 molekulatömegű proteolitikus fragmentumát,
e) az urokináz kivételével nem lép keresztreakcióba a szérumban vagy a vizeletben található enzimatikusan aktív endopeptidázokkal, 60 azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljá- 5 rással előállított hibridómát egy megfelelő gazdaszer- 1 vezetben vagy táptalajban tenyésztjük és az antitestet } kinyerjük. (Elsőbbsége: 1984.08.31.) j
7. A 6. igénypont szerinti eljárás olyan humán mo- j noklonális anti-urokináz antitest előállítására, amely- ;
nek izoelektromos pontja 5,75, azzal jellemezve, l hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított hib- { ridómát egy megfelelő gazdaszervezetben vagy tápta- j lajban tenyésztjük és az antitestet kinyerjük. (Élsőbb- l sége: 1984.08.31.) j
8. Eljárás az 54 000 molekulatömegű urokináz vagy J egyláncú prekurzora biológiai forrásokból kiinduló } tisztítására, azzal jellemezve, hogy a biológiai forrást j vagy koncentrátumát érintkezésbe hozzuk egy im- j munadszorbenssel - amelyet úgy állítunk elő, hogy I egy, a következő tulajdonságokkal rendelkező egér an- j ti-humán-urokináz antitestet:
a) IgG i osztályba tartozik,
b) affinitási állandója (1,42 ±0,71) x 107l mól-1 rögzített humán urokinázra vonatkoztatva, a mérést lényegében Tsapis és munkatársai eljárása szerint i (Eur. J. Biochem 64, p, 369.1976) végezve, )
c) kötődik a nagy molekulatömegű (54 000) urokináz- j hoz és/vagy ennek egyláncú prekurzorához anélkül, hogy kötődne a kis molekulatömegű (33 000) urokinázhoz,
d) megköti az urokináz A-láncának 18 000 molekulatömegű proteolitikus fragmentumát,
e) az urokináz kivételével nem lép keresztreakcióba a szérumban vagy a vizeletben található enzimatikusan aktív endopeptidázokkal -, hozzákapcsolunk agaróz vagy módosított vagy aktivált agaróz, keresztkötésű dextrán, cellulóz vagy karboximetil-cellulóz mátrixhoz pH 4,5-8,0 között, a rendszert pH 6-8 közötti pufferoldattal öblítjük át és a megkötött antigént leoldjuk az immunadszorbensről egy olyan oldattal való eluáiással, amely előnyösen
0,5-1 mól/1 nátriumkloridot tartalmazó 3,0-4,0 pH értékű vizes oldat. (Elsőbbsége: 1984.08.31.)
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az antigénnek az immunadszorbenshez való kötését max. 0,5 mól/1 nátriumkloridot tartalmazó vizes oldatban végezzük (Elsőbbsége: 1984.08.31.)
10. A 8. igénypont szerinti eljárás a következő tulajdonságokkal rendelkező urokináz tisztítására:
a) fibrinolitikus titere 130 000 IU/mg-nál magasabb,
b) nagy mennyiségben tartalmazza a nagy molekulatömegű urokinázt vagy egyláncú prekurzorát,
c) gyakorlatilag nem tartalmazza a kis molekulatömegű urokinázt,
d) s fibrinolitikus/észteráz aktivitás aránya 2000-nél magasabb,
e) gyakorlatüag nem tartalmaz tromboplasztinszerű szennyezéseket (nulla koagulációs aktivitás 200 IU/ml koncentrációban), azzal jellemezve, hogy a tisztítási eljárást a megfelelő biológiai forrásból kiindulva végezzük. (Elsőbbsége:
1984.08.31.)
11. A 8. igénypont szerinti eljárás a következő tulaj12
-121
HU 203 257 Β donságokkal rendelkező humán urokináz prekurzor tisztítására:
a) egyláncú protein, amelynek molekulatömege 5054000,
b) amidolitikus aktivitása gyakorlatilag nulla, 5
c) fibrinolitikus aktivitása magas,
d) plazma-inhibitorok nem inaktiválják,
e) plazminnal kezelve kétláncú aktív plazminogén aktivá torrá alakítható, azzal jellemezve,.hogy a tisztítási eljárást a megfelelő 10 biológiai forrásból kiindulva végezzük (Elsőbbsége: 1984.08.31.)
12. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monoklonális antitestet agaróz mátrixhoz kapcsoljuk. (Elsőbbsége: 1984.08.31.) 15
13. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan monoklonális antitestet alkalmazunk, amelynek Ízoelektromos pontja 5,75. (Elsőbbsége: 1984.08.31.)
14. Eljárás kettős antitest szendvics módszerrel an- 20 tigénként humán urokináz vagy prekurzora kimutatására vagy meghatározására, oly módon, hogy
- az antigént tartalmazó vizsgálandó oldatot reagáltatjuk egy első urokináz antitesttel, amelyet szilárd fázisú hordozón rögzítettünk az antigénnek a szí- 25 lárd fázishoz való kötésére,
- a megkötött antigénnel érintkezésbe hozunk egy második anti-urokináz antitestet tartalmazó oldatot, amely antitesthez egy meghatározható markert kapcsoltunk és 30
- az antigént kimutatjuk vagy meghatározzuk annak alapján, hogy a meghatározható marker milyen mértékben kötődött a szilárd fázisú hordozóhoz, azzal jellemezve, hogy az említett első és második antitest közül egyikként a 8. igénypont szerint előállított 35 monoklonális antitestet alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1985.03.29.)
15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 5,75-ös ízoelektromos ponttal rendelkező monoklonális antitestet alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1985.03.29.)
16. A14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy első antitestként egy anti-urokináz antiszérumot, egy tisztított anti-urokináz immunglobulin G-t (IgG) vagy egy olyan monoklonális antitestet alkalmazunk, amelyről ismert, hogy az antigénnek más helyéhez kötődik, mint a második monoklonális antitest, és második monoklonális antitestként a 6. igénypont szerinti monoklonális antitestet alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1985.03.29.)
17. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy tesztoldatként hígított, nem hígított vagy töményített biológiai folyadékokat vagy fermentleveleket, génsebészeti úton előállított mikroorganizmusok vagy sejttenyészetek kivonatait alkalmazzuk. (Elsőbbsége: 1985.03.29.)
18. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy meghatározható markerként a második antitesthez kötve egy enzimet alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1985.03.29.)
19. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jelle- a mezve, hogy meghatározható markerként a második í antitesthez kötve torma-peroxidázt alkalmazunk (El- » sőbbsége: 1985.03.29.)
20. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jelle- JA mezve, hogy szüárd fázisú hordozóként műanyag ré- 3 szecskéket alkalmazunk. (Elsőbbsége: 1985.03.29.) .¼
21. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez- SI ve, hogy szilárd fázisú hordozóként mikrolemezeket alkalmazunk (Elsőbbsége: 1985.03.29.) -s
22. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez- « ve, hogy szilárd fázisú hordozóként alakos polivinil mikroleme/t alkalmazunk (Elsőbbsége: 1985.03.29.)
HU853722A 1984-08-31 1985-08-21 Process for producing monoclonal antiurokinase antibodies and for cleaning and testing urokinase HU203257B (en)

Applications Claiming Priority (4)

Application Number Priority Date Filing Date Title
GB848422007A GB8422007D0 (en) 1984-08-31 1984-08-31 Anti-urokinase monoclonal antibody
GB858508244A GB8508244D0 (en) 1985-03-29 1985-03-29 Anti-urokinase monoclonal antibody
GB858510716A GB8510716D0 (en) 1985-04-26 1985-04-26 Anti-urokinase monoclonal antibody
PCT/EP1985/000428 WO1986001411A1 (en) 1984-08-31 1985-08-21 Anti-urokinase monoclonal antibody; its production and use

Publications (2)

Publication Number Publication Date
HUT40574A HUT40574A (en) 1987-01-28
HU203257B true HU203257B (en) 1991-06-28

Family

ID=27262453

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU853722A HU203257B (en) 1984-08-31 1985-08-21 Process for producing monoclonal antiurokinase antibodies and for cleaning and testing urokinase

Country Status (16)

Country Link
EP (1) EP0192675B1 (hu)
KR (1) KR930002834B1 (hu)
AT (1) ATE56617T1 (hu)
AU (1) AU590216B2 (hu)
CA (1) CA1297818C (hu)
DE (1) DE3579808D1 (hu)
DK (1) DK176986A (hu)
ES (3) ES8704351A1 (hu)
FI (1) FI86255C (hu)
GR (1) GR852008B (hu)
HU (1) HU203257B (hu)
IL (1) IL76187A0 (hu)
NO (1) NO172549C (hu)
NZ (1) NZ213125A (hu)
PT (1) PT81050B (hu)
WO (1) WO1986001411A1 (hu)

Families Citing this family (5)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
GB8604851D0 (en) * 1986-02-27 1986-04-03 Lepetit Spa Immunosorbent-amidolytic method
WO1987006240A1 (en) * 1986-04-14 1987-10-22 The General Hospital Corporation Heterobifunctional antibodies and method of use
AT388618B (de) * 1987-05-05 1989-08-10 Binder Bernd Dr Verfahren zur quantitativen bestimmung von funktion und antigener konzentration einer in einer biologischen fluessigkeit enthaltenen substanz
US5811265A (en) * 1988-08-19 1998-09-22 The General Hospital Corporation Hybrid immunoglobulin-thrombolytic enzyme molecules which specifically bind a thrombus, and methods of their production and use
US5609869A (en) * 1988-08-19 1997-03-11 The General Hospital Corporation Hybrid immunoglobulin-thrombolytic enzyme molecules which specifically bind a thrombus, and methods of their production and use

Family Cites Families (4)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US3790663A (en) * 1970-07-07 1974-02-05 Us Health Preparation of dry antiserum coated solid-phase for radioimmunoassay of antigens
EP0084344A3 (en) * 1982-01-14 1983-08-03 Asahi Kasei Kogyo Kabushiki Kaisha Anti-urokinase monoclonal antibodies and process for preparing the same
BE896253A (fr) * 1983-03-24 1983-07-18 Wallone Region Anticorps monoclonaux diriges contre l'urokinase humaine
WO1985000663A1 (en) * 1983-07-25 1985-02-14 Beckman Instruments, Inc. Immunometric assay using polyclonal and monoclonal antibodies and a kit for use therein

Also Published As

Publication number Publication date
IL76187A0 (en) 1985-12-31
EP0192675A1 (en) 1986-09-03
ES8707563A1 (es) 1987-08-01
NO172549B (no) 1993-04-26
NZ213125A (en) 1991-06-25
NO172549C (no) 1993-08-04
NO861554L (no) 1986-04-18
ATE56617T1 (de) 1990-10-15
ES552074A0 (es) 1987-07-01
FI86255C (fi) 1992-08-10
PT81050B (pt) 1987-10-20
ES552073A0 (es) 1987-08-01
FI861715L (fi) 1986-04-24
AU590216B2 (en) 1989-11-02
CA1297818C (en) 1992-03-24
EP0192675B1 (en) 1990-09-19
HUT40574A (en) 1987-01-28
ES546594A0 (es) 1987-04-01
ES8706445A1 (es) 1987-07-01
DE3579808D1 (de) 1990-10-25
KR930002834B1 (ko) 1993-04-10
ES8704351A1 (es) 1987-04-01
DK176986D0 (da) 1986-04-17
FI861715A0 (fi) 1986-04-24
GR852008B (hu) 1985-12-30
PT81050A (en) 1985-09-01
KR870700022A (ko) 1987-02-28
FI86255B (fi) 1992-04-30
DK176986A (da) 1986-04-17
AU4773085A (en) 1986-03-24
WO1986001411A1 (en) 1986-03-13

Similar Documents

Publication Publication Date Title
Nielsen et al. Monoclonal antibodies to human 54,000 molecular weight plasminogen activator inhibitor from fibrosarcoma cells-inhibitor neutralization and one-step affinity purification
US5202253A (en) Monoclonal antibody specific for protein C and antibody purification method
EP0419574B1 (en) Monoclonal antibodies to the light chain region of human factor xii and methods of preparing and using the same
Birkedal-Hansen et al. Monoclonal antibodies to human fibroblast procollagenase. Inhibition of enzymatic activity, affinity purification of the enzyme, and evidence for clustering of epitopes in the amino-terminal end of the activated enzyme
US5444156A (en) Monoclonal antibodies to human plasma prekallikrein
AU598572B2 (en) Monoclonal antibody specific for human colon fibroblast- derived t-pa
EP0190711B1 (en) Monoclonal antibodies to tissue plasminogen activator derived from human normal cells
US5102787A (en) Method, device and kit for measurement of tissue plasminogen activator activity
HU203257B (en) Process for producing monoclonal antiurokinase antibodies and for cleaning and testing urokinase
JPS63500564A (ja) モノクロ−ナル抗体
US5422245A (en) Plasminogen activator inhibitor monoclonal antibodies, hybridomas, monoclonal antibody production and use of the antibodies for assay of the inhibitors
US5416006A (en) Modification of plasminogen activators
CA1291424C (en) Immunosorbent-amidolytic method for detecting human urinary plasminogenactivator precursor (pro-upa) and human urinary plasminogen activator (u-pa)
EP0354408A1 (en) Anti-urokinase monoclonal antibodies
US4889922A (en) Monoclonal antibody specific for human colon fibroblast-derived T-PA
US4891312A (en) Monoclonal antibody specific for human colon fibroblast-derived t-PA
EP0169549A2 (en) Immunological determination of human plasmin/alpha2-plasmin inhibitor
KR19990068047A (ko) 활성화된 응고 인자 vii에 특이적인 모노클로날 항체 및 이의 용도
JPS61181964A (ja) 人正常細胞由来の組織型プラスミノーゲンアクチベーターに対するモノクロナル抗体を用いる免疫学的測定試薬
JPH0260267B2 (hu)
JPH0235099A (ja) プラスミノーゲンアクティベーターインヒビターに対するモノクローナル抗体
JPH0575394B2 (hu)
JPS62500379A (ja) 抗ウロキナ−ゼモノクロ−ナル抗体:その製造及び使用

Legal Events

Date Code Title Description
HMM4 Cancellation of final prot. due to non-payment of fee