HU194059B - Ball-serving device - Google Patents

Description

A találmány tárgya labdaadogató berendezés, amelyet sportedzésekhez lehet használni.

Ismeretes olyan labdaadogató berendezés, lásd a 2.218.113 számú FR szabadalmi leírást, amely egy tartótestet, egy szeparátort, egy meghajtótengelyt és egy kalapáccsal ellátott adogatószervet tartalmaz, akol a szeparátor a tartótestre van szerelve, az adogatószerv a meghajtótengelyen van elrendezve, és a labda adogatás úgy történik, hogy a kalapáccsal a labdára ütnek.

Az adogatószerv a meghajtótengelyen van elrendezve, amely hajtással van összekötve, melynek segítségével az adogatószervet a tengelyre merőleges síkban el lehet forgatni.

A szeparátor kifutónyílásánál egy ívelt barázda van kiképezve, valamint egy búvárdugattyú vagy plunger formájában kialakított adagoló van elrendezve, amelynek célja, hogy a labdát a szeparátor ívelt barázdájából az adogatószerv forgatópályájához vezesse és így az adogatószervvel a labdára egy ütést fejtsenek ki.

Ennél a megoldásnál az adagoló az adogatószervvel egy szinkronizáló berendezés révén össze van kötve, amely azok szinkron működését biztosítja, így valósítják meg, hogy a labda az adagolóból az adogatószerv forgatópályájához a megfelelő időpontban jusson el.

A tengely fordulatszámának szabályozásával, mely az adogatószervvel történik, a labdák kivetésének kezdősebességét lehet változtatni.

A labda adogatására illetve kivetésére alkalmas ismert berendezést sok esetben lehet hatékonyan használni, de ebben a berendezésben a labdát a kivetés előtt az adagolóval az adogatószerv mozgatópályájára a labdára kifejtett ütés előtt csúsztatják át és a labda kivetés előtti helyzete nincs rögzítve. Mivel a labdák nincsenek egy pontosan meghatározott, a kivetés szempontjából a legkedvezőbb helyzetben rögzítve, az adogatószerv a labdákat úgy vetheti ki, hogy azok különböző véletlenszerű pályákon, véletlenszerű sebességekkel repülnek ki.

Ez abban nyilvánul meg, hogy a labdák rugalmassági értékei és méretei egymástól különbözőek lehetnek, és az adagoló mozgási sebessége véletlenszerűen változhat. Emiatt a labdák kivetési iránya és sebessége az ismert berendezés működése folymán nem előre meghatározott módon változhat, ami nem mindig kívánatos.

Különösen nem kívánatos az ilyen véletlenszerű működés, amikor kezdők, vagy éppen kiváló képességű sportolók edzésénél kívánják a labdaadogató berendezést használni, továbbá nem használható a mester vagy az edző dobásainak modellezésére sem. Vannak egyébként olyan esetek, amikor a labdák változó kivetése, véletlenszerű repülési iránya és sebessége célszerű, nevezetesen akkor, ha a cél a véletlenszerű változó sebességgel és irányban kirepülő labdák fogadásának a gyakorlása.

Meg kell jegyeznünk, hogy a labdák kivetésének véletlenszerű tulajdonsága a gyakorlatban nem teszi lehetővé, hogy a labdákat például egy teniszpálya különböző, előre meghatározott helyeire, előre meghatározott sebességgel adogassák. Annak következtében, hogy a labda pontosan találkozik az adogatószerv kalapácsával, a hajtás energiafelhasználása megnövekszik.

A találmány elé azt a feladatot tűztük ki, hogy olyan labdaadogató vagy kivető berendezést hozzunk létre, amelynél az adagoló felépítése lehetővé teszi a labdáknak előre meghatározott Irányban, előre meghatározott sebességgel történő stabil kivetését.

A kitűzött feladatot olyan labdaadogató berendezés kialakításával oldottuk meg, amely egy tartótesttel összekötött, labdahozzávezetést biztosító csőcsonkot, egy kalapáccsal ellátott adogatószervet és egy a tartótesttel összekötött adagolót tartalmaz, ahol az adogatószerv egy a tartótesten csapágyazott meghajtótengelyen van elrendezve, mely az adogatószervet a meghajtótengelyre merőleges síkban szögirányban elcsúsztatja, az adogató a csőosonkból érkező labdáknak a kivetéskori helyzetbe történő elcsúsztatását biztosítja, és az adagoló az adogatószerwel szinkronizáló berendezés révén össze van kötve.

A találmány lényege abban van, hogy az adagoló adogatószerv felőli oldalánál legalább két darab támasztókarom van mozgathatóan felszerelve, amelyeknek szabad végei a csőosonk kifutó homloka felé irányulnak, az abból érkező következő labdákat felfogó módon vannak kialakítva, és a támasztókarmok közötti távolság a labda átmérőjénél kisebb, a kalapács szélességénél viszont nagyobb, és a támasztókarmok közötti hézag az adogatószerv kalapácsának mozgási irányában van elrendezve.

Mivel a találmány szerinti labdaadogató berendezésben két darab támasztókarom található, amelyek a csőcsonk kifutó nyílásának oldalánál nyűt teret képeznek, a labdát az adagolóhoz képest pontos helyzetben lehet tartani (rögzíteni), majd a kivetőtartományba lehet csúsztatni, anélkül, hogy a labda és az adagoló egymáshoz viszonyított helyzetét megzavarnánk.

Ilyen kialakítás esetén minden egyes labdát az adagoló és a két támasztókarom által képezett térben lehet felfogni és a kívánt időpontban az adagoló segítségével olyan helyzetbe lehet elcsúsztatni, amely az adogatószerv kalapácsával kifejtendő ütéshez a legkedvezőbb.

A támasztókarmok, melyek a labda számára teret képeznek, egymástól a labda átmérőjénél kisebb távolságban vannak elrendezve, ezáltal a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módon akadályozhatjuk meg, hogy a labda a támasztókarmok közül kiessen, vagyis ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a labdát a kivetéshez a legkedvezőbb helyzetben tartsuk.

A támasztókarmok közötti távolság ugyanakkor kisebb az adogatószerv kalapácsának szélességétől, ami lehetővé teszi, hogy az adogatószerv kalapácsa közöttük elhaladjon, ezáltal a labdára pontos ütést mérjen, amikor a labdát az adagolóval a kivetési zónába csúsztattuk. Ilyen megoldással a kalapáccsal a abdára mért ütés nagy pontosságát a labdák elhasználódásának mértékétől és azok rugalmasságától függetlenül biztosítani lehet, következésképpen elkerülhető a labdák véletlenszerű szóródása, ami az edzés folyamata szempontjából igen fontos.

A találmány szerinti labdaadogató berendezés egy előnyös kiviteli változatánál a támasztókarmokat laprugókból alakítottuk ki oly módon, hogy szabad végeik a labdáknak a csőosonkból történő kijutásának pillanatában a csőosonk kifutó homlokához támaszkodnak.

A támasztókarmok laprugókból történő kialakítása lehetővé teszi a labdák megbízható rögzítését^ ami hozzájárul a labdák kivetési pontosságának a növeléséhez és a véletlenszerű szóródás csökkentéséhez.

Előnyös továbbá, ha az adagolót emelőkar formá-21

194.059 jában képezzük ki, amelynek forgástengelye a tartótesten a meghajtótengellyel párhuzamosan van elrendezve.

Ilyen kialakítás mellett a legegyszerűbb módon, minimális erőfelhasználással biztosíthatjuk a labdának a kivetéshez kedvező helyzetben történő kicsúsztatását i mivel az emelőkamak a tengely forgásával szemben mutatott ellenállása nagyon csekély.

A találmány szerinti labdaadogató berendezés egy további előnyös kiviteli alakjánál az emelőkar formájában kialakított adagoló szabad végénél, az adagoló hossztengelyére merőlegesen fedőlemezt helyezünk el, amely a támasztókarmokkal ellentétes oldalon nyúlik ki, és a csőcsonkban lévő következő labdát a csőcsonkban megállítja, azaz a csőcsonk kifutó homlokához simul, amikor az adagoló a támasztókarmokon elhelyezkedő labdával kivetési helyzetben van.

Ez a kialakítás lehetővé teszi; hogy a következő labdákat a csőosonkban tartsuk, miközben egy labdát a kivetés eló'tt a megfelelő helyzetbe állítunk.

A találmány szerinti labdaadogató berendezés tehát lehetővé teszi a labdáknak előre meghatározott irányban, nagy pontossággal történő kivetését, kis és nagy sebességekkel egyaránt, így alkalmazásával modellezni lehet a különböző labdaadogatási módokat és kombinációkat.

A találmány szerinti labdaadogató berendezés működése megbízható és nagyon gazdaságos, mivel a meghajtás minimális energiafelhasználással· jár, amit azzal értünk el, hogy a labdára kifejtett ütés mindig a labda és a kalapács egymáshoz viszonyított legkedvezőbb helyzetében történik,

A találmány szerinti labdaadogató berendezést az alábbiakban kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az

1. ábra a találmány szerinti labdaadogató berendezés hosszmetszete látható, amikor az adagoló olyan helyzetben van, hogy egy labda csőosonkból a támasztókarmok és az adagoló közötti térbe belépett és a kivetési zónába való elcsúsztatáshoz elő van készítve; a

2. ábrán szintén a találmány szerinti labdaadogató berendezés hosszmetszete látható, amikor a labdát az adagolóval már a kivetési zónába csúsztattuk; a

3. ábra a 2. ábrának az A nyíl irányából felvett nézetének egy része, amelyen csupán az adagolót, a támasztókarmokat és a· közöttük lévő labdát tüntettük fel. __

Az ábrákon az azonos hivatkozási jelekkel azonos részeket jelöltünk.

Az 1. ábrán tehát látható, hogy a találmány szerinti labdaadogató berendezésnek 1 háza van, amely egy 2 hosszanti tengellyel rendelkező üreges henger, ahol a 2 hosszanti tengely az ábrák síkjára merőleges. Az 1 ház 3 tartótestre van szerelve, mely 3 tartótest tulajdonképpen egy kocsi, ami 3a kerekeken mozhatható, azok segítségével lehet sportpályára labdaadogatás céljából kivinni.

Az 1, ábrán látható továbbá, hogy az 1 ház felső részénél 4 csőosonk van elrendezve, amelynek célja, hogy 5 labdák hozzávezetését biztosítsa. Az 1 ház felső részénél továbbá la ablak van kialakítva, amelyen keresztül az 5 labdákat ki lehet repíteni. A 4 csőcsonk könyökidom formájában van kialakítva, mint az 1. ábrái is látható. Az 1. ábra szerinti a 4 csőcsonk befutó homloka (melyet nem láttunk el külön hivatkozási jellel) 6 szeparátorhoz van csatlakoztatva, amely az 1 házon kívül helyezkedik el.

A 6 szeparátor úgy van kialakítva, hogy ahhoz egy labdákat tartó tartályt lehessen csatlakoztatni, mely tartályt tetszőleges Ismert módon lehet kialakítani és amelyet az 1. ábrán nem tüntettünk fel. A 6 szeparátor egy spirálrugóból áll, amelyre azért van szükség·, hogy a tartályt az 1 házzal annak különböző helyzeteiben állandó összeköttetésben tartsa.

Az 1. ábrán látható módon a 4 csőcsonk alsó 7 kifutó homloka az 1 ház belsejében található és az 5 labdákat a 4 csőosonkból az 1 ház. besejébe vezeti.

Az 1 házban annak 2 hosszanti tengelye mentén 8 meghajtótengely van csapágyazva, és az 1. ábrán fel nem tüntetett hajtással van összekötve.

A hajtás egy tetszőleges, ismert felépítésű, szabályozható fordulatszámú villamos motor tehet, amely a célnak megfelel.

A 8 meghajtótengelyt az 1 házban tetszőleges ismert módon lehet csapágyazni és ott megtámasztani, ezért ezt az ábrán nem tüntettük fel.

A 8 meghajtótengelyre 9 adogatószerv van mereven felerősítve, amelyet jelen esetben tárcsa formájúnak rajzoltunk, és amelynek kerületénél egy derékszögű téglatest formájú 10 kalapács van elrendezve.

A 8 meghajtótengely szerepe az, hogy a 9 adogatószervet a 8 meghajtótengelyre merőleges síkban adott szöggel elcsúsztassa, illetve elforgassa;

A találmány szerinti labdaadogató berendezés az

1. ábrán látható módon tartalmaz továbbá egy az 1 háznál elrendezett 11 adagolót is, amelynek szerepe, hogy a 4 csőcsonkból érkező labdákat a kivetési helyzetbe csúsztassa el. A 11 adagoló a 9 adogatószerv elmozdulásával szinkroniáit mozgatáshoz 12 szinkronizáló berendezéssel van összekötve, amelynek felépítése tetszőleges ismert megoldás szerint történhet, ezért itt nem foglalkozunk ezzel részletesebben.

A 11 adagoló a 12 szinkronizáló berendezéssel 13 emelőkar és 14 vonórúd segítségével van összekötve.

All adagolóra annak 9 adogatószerv felőli oldalánál két mozgatható 15 támasztókarom van felerősítve, amelyeknek 16 szabad végei-(lásd -3. ábrát) a 4 csőcsonk 7 kifutó homlokának irányában helyezkednek el. A 15 támasztókarmok szerepe az, hogy egy 5 labdát felfogjanak és megtartsanak.

A 3, ábrán látható, hogy a 15 támasztókarmok egymástól olyan távolságban vannak elrendezve, mely távolság az 5 labda átmérőjénék kisebb, hogy ezzel az 5 labda kiesését megakadályozzuk. A 15 támasztókarmok közötti távolságnak viszont a 10 kalapács szélességénél nagyobbnak kell lennie, továbbá a 15 támasztókarmokat úgy kell kialakítani, hogy biztosítsuk az 5 labda kivetésénél a 10 kalapácsnak a 15 támasztókarmok közötti zavartalan keresztülhaladását (ezt nem tüntettük fel az ábrán).

A találmány egy előnyös kiviteli változata szerint a 15 támasztókarmokat laprugókból alakítjuk ki, amelyeknek 16 szabad végei abban a pillanatban, amikor a következő 5 labda a 4 csőcsonkból megérkezik, a 4 csőcsonk 7 kifutó homlokához támaszkodik az 1, ábrán látható módon.

Ekkor a 15 támasztókarmok rugalmas anyagból történő kialakítása következtében a 15 támasztókarmok és a l 1 adagoló közötti távolság az 5 labda átmérőjénél nagyobb, így az 5 labda akadálytanul juthat az

1. ábra szerinti helyzetbe.

Az 1. ábrán látható továbbá, hogy a 11 adagolót előnyösen emelőkaros formában alakíthatjuk ki, amelynek forgási vagy 17 lengőtengelye tetszőleges ismert eszközzel van az 1 házhoz erősítve (lásd 1. és

2. ábrákat), és amely a 8 meghajtótengellyel párhuza-31

194.059 mosan van elrendezve. A bemutatott kialakítás esetén a 11 adagoló 17 lengőtengely körüli elforgatásával, melynek iránya az óramutató járásával egyező irányú, az 5 labdát a kivetési helyzetbe csúsztatjuk el. Ez utóbbi helyzetet a 2. ábrán mutatjuk be.

Az 1. és 2. ábrán látható továbbá, hogy a 11 adagoló 18 szabad végénél a 11 adagoló hossztengelyére merőlegesen 19 fedőlemez van elrendezve, amely a 15 támaszt ókartnokkal ellentétes oldal irányában nyúlik ki. A 19 fedőlemez szerepe, hogy a 4 csőcsonkban lévő következő 5 labdákat benn tartsa a 4 csőcsonkban, amikor a 11 adagoló a 2. ábrán látható helyzetben, egy 5 labda kivetésére kész állapotban található.

Az I. és 2. ábrán látható ezenkívül, hogy a 11 adagoló 17 lengőtengelyére 20 rugó van szerelve, amelynek egyik vége a 13 emelőkarhoz, másik vége tetszőleges ismert eszköz segítségével az 1 házhoz van erősítve. A 20 rugó szerepe az, hogy all adagolót és az 5 labdát az 1. ábrán látható helyzetből a 2. ábrán látható helyzetbe mozgassa.A találmány szerinti labdaadogató berendezés a fentieken kívül még tartalmaz egy kétágú 21 villát, amelynek felépítése bármilyen ismert megoldás szerinti lehet, és amelybe az 1 ház vízszintes és függőleges tengelyek körül elforgathatóan van beszerelve.

Az utóbbi szerkezeti megoldás azt teszi lehetővé, hogy az 1 házat vízszintes és függőleges tengely körül elforgathassuk és ezzel a labdák kirepítési irányait a berendezés működtetése során változtatni tudjuk.

Az 5 labdák pörgetéséhez a találmány szerinti berendezést 22 labdapörgető berendezéssel láttuk el, amelynek felépítése tetszőleges ismert megoldásnak megfelelő lehet, amely az 5 labdák kivetésére szolgáló la ablaknál van elrendezve.

Az 1. ábrán 23 program-berendezés Is látható, amely a találmány szerinti labdaadogató berendezés bármely szabályozható szervével, tetszőleges ismert összekötőeszközzel, például kötél alkalmazásával öszszeköthető. Erről azonban nem kívánunk itt részletesebben írni, mivel nem tartozik szorosan a találmány szerinti megoldáshoz.

Azok a megoldások, hogy egyrészt az 1 házat függőleges és vízszintes irányban el lehet forgatni és a labdaadogató berendezéshez a 23 programberendezést hozzá lehet csatolni, lehetővé teszik, hogy a labdák kivetési irányait előre beporgramozzuk és hogy bonyolult játékhelyzeteket modellezzünk le.

A találmány szerinti labdaadogató berendezés a következőképpen működik:

A 3 tartótestet a 3a kerekek segítségével kivisszük a teniszpályára és egy adott helyen leállítjuk.

Bekapcsoljuk a 8 meghajtótengellyel összekötött hajtást, aminek hatására a 8 meghajtótengely a 9 adogatószervvel és a 10 kalapáccsal együtt, előre meghatározott, lényegében állandó fordulatszámmal elkezd forogni, mely forgást szükség esetén szabályozni lehet. Ekkor a 10 kalapács előre meghatározott kezdősebességggel egy keresztirányú vonal mentén fog mozogni.

A 8 meghajtótengely működésével egyidejűleg működésbe lép a 12 szinkronizáló berendezés is, amely a 14 vonórúdon és a 13 emelőkaron keresztül all adagolót a 17 lengő tengely körül a felső véghelyzetbe elforgatja, az 1, ábrán bemutatott módon. Ekkor a 20 rugó fel van húzva.

Miközben a 11 adagoló felső véghelyzetébe fordul el, a 15 támasztókarmok nekitámaszkodnak a 4 csőcsonknak, és rugalmas kialakításuknak köszönhetően a 15 támasztókarmok és a 11 adagoló között levő távolság megnő és az 5 labda átmérőjénél nagyobb lesz.

Ekkor az 5 labda a nehézségi erő következtében akadálytalanul bejut a 15 támasztókarmok és a 11 adagoló közötti térbe, amint azt az 1. ábrán bemutattuk.

Egy meghatározott időtartam elteltével, melynek hosszúságát a 12 szinkronizáló berendezés működési módja által lehet meghatározni, a 12 szinkronizáló berendezés abbahagyja a 14 vonórúd feszítését, elereszti azt, és a 11 adagoló az 5 labdával együtt a 20 rugó hatására egy adott időszakaszon belül, mely rövidebb, mint a 10 kalapács eifordulása'hoz szükséges idő, olyan helyzetbe jut, ami a 10 kalapács által az 5 labdára kifejtendő ütéshez előnyös, és amelyet a 2. ábrán mutattunk be.

Ebben a pillanatban a 12 szinkronizáló berendezés elengedi a 14 vonórudat, mivel a 10 kalapács a 4 csőcsonk alatt található, és a 20 rugó rugóerejét úgy választjuk meg, hogy a 11 adagoló az 5 labdával együtt az 1. ábrán bemutatott helyzetből a 2. ábrán látható helyzetbe csússzon el.

Ekkor a 19 fedőlemez eltakarja az 5 labdák elől a 4 csőcsonkból kivezető utat, mindaddig, amíg a 11 adagoló az ütési vagy kivetési helyzetben van.

A következő pillanatban a 10 kalapács akadálytalanul keresztüljut a 15 támasztókarmok között és ráüt az 5 labdára:’

Az ütés következtében az 5 labda az 5 házon levő la ablakon keresztül olyan sebességgel repül ki, ami a 10 kalapács sebességét 1,5-1,75-szörösen meghaladja. Eközben az 5 labdát az la ablakon történő kirepülésekor, a 22 labdapörgető berendezés előre meghatározott irányban megpörgeti/

Ezután a 23 program-berendezés a 10 kalapács további körülfordulásakor a szükséges módon függőleges és vízszintes tengely körül elforgatja az 1 házat, a kívánt mértékben megváltoztatja a 10 kalapács fordulatszámát és a 12 szinkronizáló berendezés működé· si periódusidejét, valamint a 22 labdapörgető berendezés beállítását^

Amikor az 1 házat elforgatjuk, a spírálrugó formájában kialakított 6 szeparátort az 5 labdák hozzávezetéséhez szükség esetén hosszirányban kihúzzuk vagy összenyomjuk, ezzel egyidejűleg az 1 házat akadálytalanul el lehet forgatni.

Ezután a 22 szinkronizáló berendezés ismét megfeszíti a 14 vonórudat és a 11 adagolót a 17 lengő tengely körül a 13 emelőkar fölött az 1. ábrán bemutatott helyzetbe fordítja el, a következő 5 labda a 4 csőcsonkból a 15 támasztókarmok és a 11 adagoló közötti térbe jut, mint az a 2. ábrán látható, majd a 10 kalapács egy újabb ütést mér a következő 5 labdára, mint azt az előbbiekben már leírtuk.

A folyamat előre meghatározott gyakorisággal ismétlődik.

A találmány szerinti labdaadogató berendezést a fentieken kívül (az ábrákon nem látható), tetszőleges a célnak megfelelő, ismert felépítésű távvezérléssel lehet ellátni, ami ji sportoló számára az egyéni gyakorlást lehetővé teszi.

Készítettünk egy próbadarabot a találmány szerinti labdaadogató berendezésből, amit teniszjátékosok és jégkorong-játékosok -(kapusok) edzésénél sikerrel ki is próbáltunk.

Különösen azt kívánjuk megemlíteni, hogy a talál4

194.059 mány szerinti labdaadogató berendezés 11 adagolójának és 15 támasztókarmainak a fentiekben ismertetett kialakításával elértük, hogy az 1 labdák gyorsan és pontosan jutnak el a kivetési helyzetbe, a labdák klröpítése stabilan az előre megszabott irányban és nagy kivetési sebességgel történik, amit korábban csak nagy teljesítményű pneumatikus kilövőszerkezetekkel vagy ágyukkal tudtak elérni.

A találmány szerinti labdaadogató berendezés Igen nagy megbízhatósággal rendelkezik, egyszerű felépítésű és előállítása olcsó.

Alkalmazásával a labdák kivetése előre meghatározott program szerint, különböző irányokba, különböző sebességekkel és különböző mértékű pörgetésekkel valósítható meg, amit az edző és a sportoló együttesen állíthatnak be. Modellezhető a labdák repülési paraméterei, azok kezdeti sebessége, iránya, kirepítési periódusai, a labdák pörgetésének iránya és sebessége, lemásolható a mester vagy edző labdavetése, vagy akár azok tudását is meghaladó labdavetési módok valósíthatók meg a berendezéssel; ami a teniszjátékosok játéktudásának gyors fejlesztéséhez különösen fontos.

A találmány szerinti labdaadogató berendezés elkészíthető könnyű, hordozható kivitelben is. Egy ilyen berendezés egyszerűen vezérelhető és ára nem magas, befér egy személygépkocsi csomagterébe vagy motorkerékpárral is szállítható, hajtását a személygépkocsi vagy a motorkerékpár akkumulátoráról is biztosítani lehet, ami a réten, erdőben vagy strandon történő gyakorlást is lehetővé teszi, ahol a berendezés felállításához kevés hely áll rendelkezésre·.

A találmány szerinti labdaadogató berendezést a legeredményesebben tenisz, labdarugó és jégkorong játékosok edzésénél lehet felhasználni.

Alkalmas azonban más sportágak gyakorlásánál is, így például kosárlabdánál, röplabdánál, kézilabdánál, ahol a gyakorlásnál a másik játékost lehet vele helyettesíteni.

Claims (4)

1. Labdaadogató berendezés, amely egy tartótest5 tel összekötött, labdahozzávezetést biztosító csőcsonkot, egy kalapáccsal ellátott adogatószervet és egy a tartótesttel összekötött adagolót tartalmaz, ahol az adogatószerv egy, a tartótesten esapágyazott liajtótengelyen van elrendezve, amely az adogatószervet a hajtótengelyre merőleges síkban szögirányban el10 csúsztató módon van kialakítva, az adogató egyik állásában a csőosonkhoz, másik állásában a kalapácshoz kapcsolódik, és az adagoló az adogatószervvel szinkronizáló berendezés révén össze van kötve, azzal jellemezve, hogy az adagoló (11) adogatószerv 9) felőli oldalánál legalább két darab támasztókarom

15) van mozgatható módon felszerelve, amelyeknek szabad végei (16) a csőcsonk (4) kifutó homloka (7) felé irányulnak, és a csőcsonkhoz (4) az abból kifutó labdát (5) felfogó módon vannak csatlakoztatva, a támasztókarmok (15) közötti távolság a labda (5) át

2θ mérőjénél kisebb, a kalapács (10) szélességénél viszont nagyobb, és a támasztókarmok (15) közötti hézag az adogatószerv (9) kalapácsának (10) mozgási irányában van elrendezve.

2. Az 1. igénypont szerinti labdaadogató berendezés, azzal jellemezve, hogy a támasztókar25 mok (15) laprugókból vannak kialakítva oly módon, hogy a csőcsonkhoz (4) kapcsolódó helyzetben szabad végeik (16) a csőosonk (4) kifutó homlokához (7) támaszkodnak.

3. Az 1. igénypont szerinti labdaadogató berendezés, azzal jellemezve, hogy az adagoló (11)

30 emelőkar formájában van kialakítva, amelynek lengőtengelye (17) a tartótesten (3) a meghajtótengellyel (8) párhuzamosan van elrendezve.

4. A 3, igénypont szerinti labdaadogató berendezés, azzal jellemezve, hogy az emelőkar formájában kialakított adagoló (11) szabad végénél (18) ¹³⁰ az adagoló (11) hossztengelyére merőlegesen fedőlemez (19) van elrendezve, amely a támasztókarmokkal (15) ellentétes oldal irányában nyúlik ki, és az adagoló (11) kivetéskori (alsó) helyzetében a csőcsonk (4) kifutó homlokát (7) eltakaqa.