HU181506B

HU181506B - Process for preparing polyene macrolide antibiotic derivatives

Info

Publication number: HU181506B
Application number: HU79SCHE699A
Authority: HU
Inventors: John J Wright
Original assignee: Schering Corp
Priority date: 1978-10-23
Filing date: 1979-10-22
Publication date: 1983-10-28
Also published as: FI793236A; JPS5557600A; ZA795508B; NO147840B; EP0010297A1; PT70341A; IL58490A; ATE3046T1; GR74128B; IL58490A0; DK439879A; AU5190079A; DE2965212D1; NO147840C; EP0010297B1; NO793354L; CA1132542A

Description

A találmány tárgya eljárás aminocukor-csoportot tartalmazó polién makrolid antibiotikum-származékok, valamint ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Megállapítást nyert az, hogy a találmány szerinti vegyületeknek gombaellenes hatása van, s felhasználhatók gombás 5 fertőzések kezelésében.

Az aminocukor-csoportot tartalmazó polién makrolid antibiotikumok a technika állása szerint ismertek. Általánosságban jól használhatók mikózisok, jóindulatú prosztatahipertrófia és emelkedett vér-koleszterinszint kezelésében. 10 Az ismert polién makrolidok közül az amfotericin B-t, a kandicidint és a nisztatint használják gombaellenes szerként. A legáltalánosabban ismert vagy használt az amfotericin B nátrium-dezoxikolát-komplexe alakjában, ami FUNGIZON® néven ismeretes. A vízoldékonyságnak a hiánya, a gyenge stabilitás és a toxikus sajátságok megakadályozták azt, hogy a többi polién makrolid fontos helyet foglalhasson el a gyógyászatban.

Próbálkozások történtek abban az irányban, hogy javítsanak az amfotericin B használhatóságán. Közlések jelentek meg az amfotericin B és egy sor más polién egyenes szénláncú alkil-észtereiről. Ezek a közlemények arra utalnak, hogy ezek az észterek, valamint sóik általában kisebb mértékben mutatkoznak toxikusnak a kiindulási poliénekhez képest, de egyúttal kevésbé hatékonynak is adódtak. Előállították ezeknek a vegyületeknek az N-acil-származékait is, s itt is annak ellenére, hogy kevésbé toxikusaknak bizonyultak a kiindulási poliénekhez képest, egyúttal kevésbé hatékonynak is mutatkoztak. Bizonyos poliének N-glikozil-származékairól is jelentek meg közlések, s ezek azonos hatékonyságúnak vagy hatékonyabbnak bizonyultak, mint kiindulási anyagak, s körülbelül ugyanolyan toxikusak voltak. A technika korábbi állása szerint eddig nem volt lehetséges kevésbé toxikus, de hatékony szisztémás gombaellenes szert létrehozni [4 041 232, 4 035 567, 2 336 397 és 3 244 590 számú Ameükai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírások; J. of Antib. 25(4), 256- 258 (1972)].

A találmány tárgya eljárás olyan új vegyületek előállitásá•a, amelyek az (I) általános képletü polién makrolid antibioikum származékok — ebben a képletben

M amfotericin B-ből, pimaricinböl vagy 67—121Cből származó polién makrolid-antibiotikum csoport, amely az aminocsoportján X szubsztituált, és

X (II) általános képletü csoportot, (III) általános képletü csoportot, — R₅ jelű csoportot vagy hidrogénatomot jelent ez utóbbi képletekben

A és B egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy - NR₃R₄ általános képletü csoportot, vagy pedig 20 A és B közül az egyik hidrogénatomot, mig a másik —NH—C—R—NR3R4 általános képletü csoportot;

R 1—10 szénatomos telített szénhidrogéncsoportot;

R_t és R₂ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1—3 25 szénatomos egyenes láncú alkil-csoportot, vagy pedig az Rj és R₂ közül az egyik hidrogénatomot, míg a másik NH₂-csoporttal szubsztituált, 1—3 szénatomos, egyenes láncú alkilcsoportot;

R₃ és R₄ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1—3 30 szénatomos egyenes láncú alkilcsoportot;

-1181506

R_s hisztidil-, tirozil-, triptofll-, arginil-, fenilalanilvagy prolilcsoportot vagy a hisztidin, tirozin, triptofán, arginin, fenilalanin vagy prolin valamely (a)—N—[(NH₂)_m—(R)—CO] általános képletü származékát jelenti; 5 m értéke 1 vagy 2;

n értéke 1, 2 vagy 3;

t értéke 0 vagy 1, s ha t 0, akkor p értéke 0, 1, 2, 3 vagy 4, s ha t 1, akkor p 0; azzal a feltétellel, hogy legfeljebb egy heteroatom kap- 10 csolódik ugyanazon szénatomhoz az R, R₃ és R₂jelentésű csoportok bármelyikében, valamint hogy egynél több R csoportot tartalmazó vegyületekben ezek az R csoportok azonos vagy eltérő lánchosszúságúak; 15 z értéke 0 vagy 1, továbbá

Y .hidrogénatomot vagy 1—10 szénatomos alkilcsoportot, allil-, propargil-, benzil- vagy fenilpropargilcsoportot jelent azzal a feltétellel, hogy ha X hidrogénatom, akkor a z-nek 1-nek és Y-nak 20 hidrogénatomtól eltérőnek kell lennie —, valamint az említett vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói. Ezek a származékok előnyösen levezethetők a (IV) általános képletü polién makrolid antibiotikumból, ahol z értéke 0 vagy 1, s amely az amfotericin B-t, 25 a pimaricint, a 67—12 IC jelzésű anyagokat jelenti, amelyek közül a legelőnyösebb az amfotericin B.

Néhány polién makrolid antibiotikum aromás csoportot tartalmaz a makrolid-gyűrűn, s ezek az aromás gyűrűk tartalmazhatnak amin-csoportot is; a találmány szerinti reak- 30 előfeltételek között azonban ezek az amin-csoportok nem játszanak szerepet.

Mint azt fentebb megállapítottuk, R 1-től 10-ig terjedő szénatomszámú telített szénhidrogént jelent, amely szénhidrogén lehet egyenes vagy elágazó láncú alkilén-csoport, mint 35 például a metilén, etilén, n-propilén, izopropilén, n-butilén, izobutilén, terder-butilén, β-metilpropilén, pentilén, hexilén, heptilén, oktilén, nonilén, decilén és hasonlók.

Az R előnyösen egyenes láncú alkiléncsoportot jelent, különösképpen 1 és 5 közötti szénatomot tartalmazó csopor- 40 tót.

Azok a származékok előnyösek, ahol X az (V) általános képletnek felel meg, ahol n értéke 1 vagy előnyösen 2, míg R, R] és R₂ a fenti definícióknak felelnek meg.

Előnyösek azok a származékok, amelyekben R_t, R,, R₃ 45 és R₄ hidrogénatomot jelentenek, s feltéve, hogy a vegyület két NH₂-csoportot tartalmaz, az egyik aminocsoport terminális helyzetű.

Amint az a fentiekből kitűnik, az X szubsztituens (I képlet) állhat egy, két vagy három aminoacil-csoportból, elő- 50 nyösen alanilból, glicilből, hisztidilből, triptofilból, izoleucilból, leucilból, lizilből, norvalilból, omitilból, fenilalanilból, proliiból, széniből, tirozilból vagy Valiiból. Az X tartalmazhat azonos vagy eltérő aminoacil-csoportokat, úgyhogy X lehet glicil-glicil, glicil-lizil, leucil-leucil, alanil-lizil, hiszti- 55 dil-lizil és hasonló.

Az X előnyösen lizil vagy omitil.

Az olyan esetekben, ahol az X csoportnak egy vagy több királis centruma van, az (I) képletnek megfelelő diasztereomer származékok felhasználhatók külön-külön vagy keveré- 60 kükben. Például a szintézis jellege elvezethet N—(D)—lizil, N—(L)—lizil, vagy N—(D,L)-Iizil amfotericin B létrejöttéhez, amikoris az utóbbi az első kettőnek 1:1 arányú keveréke.

A karbonsav funkciós csoportot tartalmazó polién mák- 65 rolid antibiotikum-származékok [azaz az olyan (I) képlet szerinti vegyületek, ahol z értéke 1) előnyösen használhatók észtereik alakjában. Az olyan származékok előnyösek, ahol az Y valamely 1 és 4 közötti szénatomszámú alkil-csoport, különösképpen azok, ahol az Y metil-csoport. Érdekesek ezenfelül az olyan, az (I) képletnek megfelelő újszerű észterek is, ahol az X hidrogénatomot jelent, z értéke egy, továbbá Y allilt, propargilt, fenilpropargilt vagy benzilt jelent.

A találmány szerinti, gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sók levezethetők szervetlen savakból, mint például sósavból, kénsavból és foszforsavból — vagy szerves savakból, mint például hangyasavból, maleinsavból és borkősavból. A sók fizikai megjelenési alakját az jellemzi, hogy színtelentől sárga/nararics színűig teijedő szilárd anyagok (a polién telítetlenségétől függően), amelyek vízben oldódnak, a legtöbb poláros szerves oldószerben kevéssé oldódnak, s a legtöbb nem-poláros szerves oldószerben oldhatatlanok.

A találmány szerinti vegyületek közül különösen érdekesek a következők:

N-D-lizil amfotericin B metilészter, N-D-omitil amfotericin B metilészter, N-D-lizil pimaricin metilészter, N-glicil 67—121C, N-glicil amfotericin B metilészter, Ν-β-alanil amfotericin B metilészter, N-D-2,4-diamino-butiril amfotericin B metilészter, N-(aminoetilglicil) amfotericin B,N-(amino-etilglicil) amfotericin B metilészter, N-D-lizil amfotericin B, N-L-Iizil amfotericin B, N-L-lizil amfotericin B metilészter, N-L-omitil amfotericin B metilészter, N-D-omitil amfotericin B propargilészter, N-(2-aminoetoxikarboniI) amfotericin B metilészter, N-L-hisztidil amfotericin B metilészter, amfotericin B allilészter, amfotericin B propargilészter, amfotericin B (3-fenil-2-propinil)-észter, N-D-lizil amfotericin B propargilészter, N-hisztidil-lizil amfotericin B metilészter, N-Domitil amfotericin B, valamint N-L-omitil amfotericin B.

A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók mikózis, jóindulatú prosztata-hipertrófia és emelkedett vér-koleszterinszint kezelésében, hasonlóan az ismert polién makrolid antibiotikumokhoz. A találmány szerinti vegyületek különösképpen hasznosak, mint gombaellenes szerek. Meglepő módon a vizsgálatokban a találmány szerinti vegyületek kevésbé toxikusoknak és hatékonyabbaknak bizonyultak, mint a megfelelő ismert polién makrolid antibiotikumok.

Ily módon a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók a következő fajok okozta gombás fertőzések hatékony leküzdésében: Histoplasma capsulatum, Coccidiodes immitis, Candida fajok, Blastomyces dermatitidis, Rhodotorula, Cryptococcus neoformans, Sporotrichum schenckii, Mucor mucedo, Aspergillus fumigatus, Trichophyton fajok, Microsporum fajok, valamint Epidermophyton. Ezenkívül a vegyületek inkább fungicid hatásuk alapján hatottak, mint fungisztatikus hatásuk alapján.

A találmány szerinti vegyületek tulajdonságait szemléltetik a következő vizsgálati eredmények:

1. táblázat

In vitro mért hatékonyság

Mikroorganizmus	Átlagos minimális gátló koncentráció (mikrogramm/ml, 48 óra) folyékony Sabouraud-dextróz táptalajon, pH = 5,8-nál
Vegyület:	A	B	c	D
64 Candida albicans törzs	0,02	0,03	0,04	0,08
13 nem-albicans élesztőtörzs	0,02	0,02	0,05	0,10
2 fonalas gomba	0,04	0,10	0,11	0,23

-2181506

2. táblázat

Különféle Candida Albicans törzsekkel fertőzött egerek gyógyításához* szükséges hatásos adag (ED, mg/kg), valamint egereken intravénás beadással mért halálos adag, 50%-os (LDso, mg/kg)

Vegyület	ED (mg/kg) C. albicans törzsek	LD_J0(mg/kg)
Wisconsin	C—17	C60	Sparks
D	0,7	3	1	1,2	4'
C	£20				100
A	0,7	3	1,5	2,6	35—40
B	0,7	3	1,5	2,6	35--40

* Az a mennyiség, ami a csíraszámot 10^! alá csökkenti egy egér veséjében.

A vegyület: N-D-lizil amfotericin B metilészter dihidj roklorid,

B vegyület: N-D-omitil amfotericin B metilészter dihidroklorid.

> C vegyület: amfotericin B metilészter.

D vegyület: fungizon® (-amfotericin B nátriumdezoxikolátkomplexe alakjában).

Általánosságban a találmány szerinti vegyületek, valamint gyógyszerészetiíeg elfogadható savaddiciós sóik bejuttathatok perorálisan, például tabletták, kapszulák, elixírek és hasonlók alakjában kikészítve, vagy pedig alkalmazhatók helyileg, például kenőcsök, mosások, krémek vagy zselék alakjában. Előnyös módon bejuttathatok parenterális úton is, intramuszkuláris, intravénás, szubkután, intralcziós és inztraszternális injekciók útján. Az injekciós oldatot többnyire naponként és testsúlykilogrammonként körülbelül 1 és 5 mg közötti vegyületmennyiség szintjén adják be. Az említett gyógyszeralakok elkészítésénél használható gyógyszerészeti vivöanyagok között szerepelnek például olyan anyagok, mint a víz, olajok, zsírok, viaszok, poliészterek, alkoholok, poliolok és hasonlók.

A jelen találmány körébe tartozik a gombás fertőzések , kezelésére szolgáló módszer, azzal jellemezve, hogy valamely erre érzékeny gombával fertőzött emlősbe bejuttatunk a találmány szerinti vegyületből nem-toxikus, fungicid módon - hatásos mennyiséget. A találmány szerinti elgondolás felöleli ⁴ az olyan gyógyszerészeti kompozíciókat is, melyekre jellemző a találmány szerinti vegyület nem-toxikus, fungicid módon hatásos mennyisége, nem-toxikus, gyógyszerészetiíeg elfogadható vivőanyag kíséretében.

A találmány szerinti vegyületek előállíthatok ismert módszerekkel, különösképpen a peptidszintézisből ismert módszereknek megfelelően. Ezekben a módszerekben kiindulási anyagként aminocukor-csoportot tartalmazó polién makrolid antibiotikumot használnak, azaz amfotericin B-t, pimaricint vagy 67—121C jelzésű anyagot.

A polién makrolidok erősen oldhatatlan vegyületek, úgy, hogy amikor egyéb vegyületekkel reagáltatják ezeket, különféle poláros szerves oldószereket kell használni, például dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot és hexametilfoszforsavtriamidot. Az olyan reakcióknál, ahol ki kell védeni azt, hogy a polién hidroxil-csoportja(i) acileződjenek, többnyire kismennyiségű metanolt adnak hozzá bármelyik poláros oldószerhez.

a) Az (I) általános képletü polién makrolid antibiotikumszármazékok előállításához — amely képletben

M aminocukor-csoportot tartalmazó fent megadott polién makrolid antibiotikum-csoportot jelent, amelynek az aminocsoportján X szubsztituens szerepel, . . .. .

X a (II) általános képletü csoportot, a (III) általános képletü csoportot vagy az --Rj jelentésű csoportot jelenti — ez utóbbi gépietekben

A és B egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy —NR₃R₄ csoportot, vagy pedig A és B közül az O .7.·'·' II egyik hidrogénatomot, míg a másik —NH— C— R—NR₃R₄ csoportot;

R 1 -töl 10-ig terjedő szénatomszámú telített szénhidrogén-csoportot;

R ι és R₂ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-től 3-ig teijedő szénatomszámú egyenes láncú alkilcsoportot, vagy pedig az Rí és az R₂ közül az egyik hidrogénatomot, míg a másik NH₂-csoporttal szubsztituált, 1-től 3-ig terjedő szénatomszámú egyenes láncú alkilcsoportot;

R₃ és R₄ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-től 3-ig terjedő szénatomszámú egyenes láncú alkilcsoportot;

R₅ hisztidilt, tirozilt, triptofilt, arginilt, fenilalanilt vagy proliit, vagy pedig a hi^ztidil, tirozil, triptofil, arginil, fenilalanil vagy prolii valamely (α) —N —[(NH₂)_m—(R)—CO] származékát jelenti;

m értéke 1 vagy 2;

n értéke 1 és 3 közötti szám; ..., i értéke zérus vagy 1, s ha t zérus, akkor p értéke zérus és 4 közötti szám, s ha t 1, akkor p zérus; azzal a feltétellel, hogy legfeljebb egy heteroatom kapcsolódik ugyanazon szénatomhoz az R, R_t és R₂ jelentésű csoportok bármelyikében, valamint hogy egynél több R-csoportot tartalmazó vegyületekben ezek az R-csoportok lehetnek azonos vagy eltérő lánchosszúságúak;

z értéke zérus vagy 1, továbbá

Y hidrogénatomot vagy 1-től 10-ig terjedő szénatomszámú alkilcsoportot, allilt, propargilt, benzilt vagy fenilpropargilt jelent, valamely, a (VI) általános képletnek megfelelő polién makrolid antibiotikumot — amely képletben az Μ, Y és z definíciói megfelelnek a fentieknek — reagáltatunk egy HOX' (VII) általános képletü vegyület valamely reakcióképes származékával, ahol az X'-et azonosan definiáljuk, mint a fentiekben az X csoportot, azzal a kivétellel, hogy a benne tartalmazott amínocsoport védett. Ezt a reakciót követi a védőcsoport(ok)nak az eltávolítása és — ha kívánatos — a karbonsavcsoportot tartalmazó vegyületeknek az észterifikálása. Az észterifikált karbonsavcsoportot tartalmazó vegyületek előállításához azonban előnyös az, hogy az említett észterifikálást a védőcsoport(ok) eltávolítása előtt végezzük el.

Az eljárás felvázolható az [A]-nak megfelelő reakciósémának megfelelően. Ezen reakciósémának a képleteiben Kinek, Y-nak, z-nek és X'-nek ugyanazok a definíciói, mint fentebb, s a Z egy eliminálható csoportot jelent, mint például N-hidroxi-szukcinimidilt, N-hidroxi-ftalimidilt vagy egy acil-imidazolilt. A Z jelzésű csoport előnyösen N-hidroxiszukcinimidil.

A ZX' jelzésű vegyületben található aminocsoportokat megvédjük könnyen eltávolítható csoportok segítségével, mint például trifluoracetillel, 2,2,2-triklór-etoxikarbonillal és fluorén-metoxikarbonillal, s ezek közül előnyös ez az utóbbi csoport.

A (VI) és (VIII) általános képletü vegyületek reakcióját

-3181506 valamely poláros szerves oldószerben végezzük el, mint pédául dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban, hexameti foszforsavtriamidban, vagy ezen oldószereknek a keverékében. Az olyan reakciókban, ahol a polién esetleges hidroxiicsoportja(i) acileződését kell kivédeni, kismennyiségű méta- 5 nőit lehet hozzáadni. Több más megoldás használható fel ezen reakció elősegítésére, mint például a reakció kivitele nitrogéngáz alatt és/vagy trietilamin hozzáadásával.

A ZX' vegyület előállítható ismert módszerekkel. Az olyan (I) általános képletü vegyületek előállításakor, ahol 10 X a (II) általános képletü csoportot jelenti, ahol t értéke egy, p értéke zérus, továbbá R, R,, R₂ és n definíciója megfelel a fentieknek, a ZX' (VIII) előállítható a megfelelő N-en védett aminoalkanol reagáltatásával foszgénnel, majd előnyösen N-hidroxiszukcinimiddel. Minden más, az (I) általa- 15 nos képletnek megfelelő vegyület előállításánál a ZX' előállítható a megfelelő N-en védett aminosav reagáltatásával előnyösen N-hidroxi-szukcinimiddel, és diciklohexil-karbcdiimiddel.

Azok a reakciófeltételek, amelyek között az aminocsopo - 20 tok védőcsoportjait eltávolítjuk ebben az eljárásban, a technika állása szerint ismertek, s függenek a védőcsoport jellegétől.

Szabad karbonsavcsoportot tartalmazó, az (I) és a (IX) általános képletnek megfelelő vegyületek (ahol z értéke égj, 25

Y pedig hidrogént jelent) észterifikálhatók a megfelelő szénhidrogén valamely reakcióképes származékával való reagá*tatásával. Az (I) általános képletnek megfelelő olyan vegyületek, amelyek legalább egy szabad aminocsoportot tartalmazó vegyületek, észterifikálhatók például a szénhidrogé i 30 megfelelő diazo-származékával való reagáltatással, mint például diazometánnal, diazoetánnal, diazopropánnal vagy diazobutánnal (amint azt például leírták a 3 936 526 és 1

038 382 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabada’makban). A (IX) általános képletnek megfelelő olyan vegyi - 35 letek, amelyek egy vagy több védett aminocsoportot tarta¹mazó vegyületek, reagáltathatók alkilező csoportokkal, mint például metiljodiddal, metiltoziláttal, etiljodiddal, vagy pedig alliljodiddal, propargilbromid-metilszulfáttal és finilpropargilbromiddal. Ebben az alkilező reakcióban ele - 40 nyös olyan, a (IX) általános képletnek megfelelő vegyületi két felhasználni, amelyekben az aminocsoport(ok)at flucrén-metiloxikarbonil védi.

b) Az olyan (I) általános képletü polién makrolid antibio- 45 tikum-származék előállítására — amely képletben M aminocukor-csoportot tartalmazó fent megadott polién makrolid antibiotikum-csoportot jelent, amelynek az aminocsoportján X szubsztituens szerepel, amely

X a (X) általános képletnek felel meg, ahol 50

R! hidrogénatomot vagy esetleg NH₂-csoporttal szubsztiti ált 1-től 3-ig terjedő szénatomszámú egyenes láncú alkicsoportot jelent; továbbá z értéke zérus vagy 1;

Y hidrogénatomot vagy 1-től 10-ig terjedő szénatomszámú 55 alkilcsoportot, allilt, propargilt, benzilt vagy fenilprcpargilt jelent;

a polién makrolid antibiotikum valamely N-jódacetil-szái mazékát reagáltatjuk valamely H₂NRj (XI) általános képletnek megfelelő aminnal, ahol R_t a fenti definíció szerinti, 60 s — ha kívánatos — észterifikált, feltéve, hogy a makrolid karbonsavcsoportot tartalmaz. A reakciót valamely poláros oldószerben végezzük el, mint például dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban és hexametilfoszforsavtriamidban. Metanolt adhatunk hozzá az oldószerhez. Ezzel az eljárással 65 előállíthatok az olyan származékok, mint például a polién makrolid antibiotikumok N-glicil, N-metilglicil és N-aminoetil-glicil származékai. Az így nyert vegyületek észterifikálhatók az a) eljárásváltozatban leírt módon.

A polién makrolid antibiotikumok N-jódacetil-származékai előállíthatok a megfelelő makrolidnak a reagáltatásával jódecetsavanhidriddel valamely poláros oldószerben.

c) Az (I) általános képletnek megfelelő új polién makrolid antibiotikum-származékok előállítására — ahol X hidrogént, z egyet, Y pedig allilt, propargilt, benzilt vagy fenilpropargilt jelent, továbbá M jelentése a fentiekben definiált, a karbonsavcsoportot tartalmazó megfelelő polién makrolid antibiotikumot észterifikáljuk.

Az ezen vegyületek előállítására szolgáló előnyös eljárás új eljárás, amely alkalmazható karbonsavcsoportot tartalmazó polién makrolid antibiotikumok alkilésztereinek az előállítására is. (Ezek az alkilészterek a technika állása szerint ismertek, s a jelen találmány termék-szempontjai nem teijednek ki rájuk.) Ennél az eljárásnál a polién makrolid antibiotikum karbonsavas sóját — ahol az aminocukorcsoport aminocsoportját védtük valamely aromás aldehid feleslegével történő kezeléssel — reagáltatjuk a megfelelő szénhidrogén reakcióképes származékával. A reakciót előnyösen valamely poláros oldószerben hajtjuk végre, mint például a hexametilfoszforsavtriamid, a dimetilszulfoxid vagy a dimetilformamid, amelyekben a makrolid oldható. A reakció végén a védőcsoportot eltávolítjuk, és a polién makrolid antibiotikum kívánt észterét elkülönítjük. A fenti reakcióhoz megfelelő aromás aldehidek például a para-metoxi-benzaldehid, a para-nitro-benzaldehid, a szalicilaldehid és a benzaldehid. A megfelelő szénhidrogének (alkánok, propén, propin, fenilpropin és a toluol) reakcióképes származékaiként felhasználhatók bromidjaik, jodidjaik és hasonlók, amikor is a bromidok az előnyösek. A reakcióképes származékok példájául szolgálhatnak a metiljodid, az etiljodid, az alliljodid, a propargilbromid-metilszulfát és a fenilpropargilbromid.

Az így nyert termékek alávethetők valamely utókezelésnek, úgymint átalakításnak gyógyszerészetileg elfogadható savaddiciós sókká. Ezeket a sókat ismert eljárásoknak megfelelően készítjük el, mint például a szabad bázis semlegesítésével a megfelelő savval, többnyire körülbelül 5-ös pH-értékig. A savaddiciós sók lehetnek mono- vagy di-jellegűek, a vegyületben lévő szabad amin-csoportok számától, a használt sav mennyiségétől, valamint attól függően, hogy a bázisban esetlegesen tartalmazott karbonsav-csoport észterifikált-e vagy nem.

A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást.

1. példa

N-(2-AminoetoxikarboniI)-amfotericin B

A. N-Trifluoracetil-etanolamin g etanolamint feloldunk 50 ml metanolban, és hozzáadunk cseppenként 35 g S-etiltio-trifluoracetátot. A reakcióelegyet egy éjjelen át állni hagyjuk, miközben argongázárammal öblítjük az etántiol eltávolítása céljából. Az oldószerfelesleget vákuumban távolítjuk el, a cím szerinti termék visszamaradása közben.

-4181506

B. 2-N-Trifluoracetil-aminoetoxi-karboniloxi-szukcinimid

7,8 g N-trifluoracetil-etanolamint 100 ml diklórmetánban feloldva 120 ml diklórmetánban oldott 15 g foszgénnel kezelünk. Hozzáadunk cseppenként 6 ml trietilamint, kevertetés közben.

Négy órán át szobahőmérsékleten tartva a foszgén-felesleget eltávolítjuk gyors nitrogénátengedéssel, az oldatot megszűrjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot feloldjuk 100 ml diklórmetánban, majd hozzáadunk

5,8 gN-hidroxi szukcinimidet és 12 gpiridint. 18 óra elteltével az oldószert eltávolítjuk vákuumban, miközben visszamarad a cím szerinti vegyület, amelyet továbbtisztítás nélkül használunk fel.

C. N-(2-N'-Trifluoracetil-aminoetoxi-karbonil) amfotericin B g amfotericin B-t feloldva 27,5 ml 9 : 1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegyben minimális mennyiségű tetrahidrofuránban feloldott 3,9 2-N-trifluoracetil-aminoetoxi-karbonilszukcinimiddel kezelünk, 7,5 óra leforgása alatt részletekben hozzáadva. Hozzáadunk 327 mg trietilamint, és a keveréket 2,5 órán át kevertetjük. Ezután az elegyet hígítjuk 25 ml metanollal, és cseppenként hozzáadjuk 600 ml éterhez. A sárga csapadéknak a leszűrése, éteres mosása és szárítása megadja a cím szerinti vegyületet: v max (KBr) 1715 cm^-1; λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban), 348 nm (Ej = 263), 367 nm (Ej = 563), 386 nm (Ej = 946), 410 nm(E^= 1056).

D. N-(2-Aminoetoxikarbonil) amfotericin B

1,985 g N-(2-N'-trifluoracetilamino-etoxikarbonil) amfotericin B-t feloldva 1:1 arányú dimetilformamid-tömény ammóniumhidroxid elegyben 9,5 órán át kevertetünk, vékonyrétegkromatográfiás ellenőrzést végezve (2:2:1 arányú kloroform-metanol-víz elegy, alsó fázis). 60 ml metanollal történő hígítás és felesleges mennyiségű éternek cseppenként való hozzáadása sárga csapadék kiválását eredményezi, amelyet kiszűrünk, éterrel mosunk, és megszántunk. A csapadékot feloldjuk 10 ml dimetilszulfoxidban, és kromatografáljuk 250 g szilikagélen, 2:2:1 arányú kloroform-metanol-víz elegy alsó fázisával végezve az eluálást ahhoz, hogy eljussunk a cím szerinti vegyülethez (a) ”+213,6° (DMSOban); λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (Ej, = 310), 367 nm (EJ, = 680 nm), 386nm (Ej, = 1140), 410 nm (Ej, = 1270).

2. példa

N-Glicil amfotericin B metilészter hidroklorid

A. N-Trifluoracetil-gliciloxi-szukcinimid

684 mg N-trifluoracetilglicint és 480 mg N-hidroxiszukcinimidet 5 ml száraz CH₂Cl₂-ban feloldva 50 °C-on kezelünk 5 ml CH₂Cl₂-ban feloldott 915 mg diciklohexil-karbodiimiddel (4,43 mmól). Az elegyet kevertetjük szobahőmérsékleten egy éjjelen át, majd megszűrjük és szárazra pároljuk a cím szerinti vegyülethez való eljutáshoz, amelyet a rákövetkező reakciókban továbbtisztítás nélkül használhatunk fel.

B. N-(N’-Trifluoracetilglicil) amfotericin B

500 mg amfotericin B-t feloldva 5,5 ml 9 :1 arányú dimetPszulfoxid-metanol elegyben kevertetünk az A lépésből 5 származó termék 246 mg mennyiségével 25 °C-on három órán át. Az elegyet kihígítjuk 5 ml metanollal, és cseppenként hozzáadjuk 100 ml éterhez. A sárga csapadékot kiszűrjük, éterrel mossuk és megszárítjuk a cím szerinti vegyülethez eljutva: v max (KBr) 1710, 1680 cm Λ

C. N-Glicil amfotericin B

372 mg N-(N'-trifluoracetilglicil) amfotericin B-t felold mk 13 ml 40%-os töménységű, dimetilformamidos ammó15 n umhidroxid-oldatban, és szobahőmérsékleten kevertetjük, vékony rétegkromatográfiás gondos ellenőrzés végzése közben (szilikagél 2:2:1 arányú kloroform-metanol-víz elegy alsó fázisával eluálva). 5 óra elteltével az elegy térfogatát felére csökkentjük vákuumbepárlással, kihígítjuk azonos 20 térfogatú metanollal, majd hozzáadjuk cseppenként feleslegben lévő éterhez. Az így nyert sárga csapadékot leszűrjük, kétszer eldörzsöljük etanollal, majd egyszer éterrel, és megszárítjuk, a cím szerinti vegyülethez eljutva.

D. N-Glicil amfotericin B metilészter ₍ mg N-glicil amfotericin B-t feloldva 2 ml dimetilszulfo ódban éteres diazometánnal kezelünk. A nitrogénfejlődés íregszűnte után a reakciót véghezmentnek minősítjük vé30 konyréteg-kromatográfiás próba alapján (szilikagél 2:2:1 a-ányú kloroform-metanol-víz vagy 1:1:1 arányú kloroform-metanol-tömény ammóniumhidroxid elegy alsó fázisával eluálva). Az elegyet kihígítjuk 2 ml metanollal, és hozzácsepegtetjük feleslegben lévő éterhez. Az így nyert sárga 35 csapadékot leszűrjük, éterrel mossuk és megszárítjuk a cím Sí érinti vegyülethez eljutva: v max (KBr): 1710, 1660 cm^-1.

E. N-Glicil amfotericin B metilészter hidroklorid

1:1 arányú vizes tetrahidrofuránban feloldott N-glicil amfotericin B metilészterhez hozzáadunk 0,1 n sósavoldatot rrindaddig, amíg el nem érjük a pH = 5 értéket. Az oldatot rr egszűrjük 0,45 μ méretű mikropórusos szűrőn át. A szüredéket liofilizálva megkapjuk a cím szerinti vegyületet: [α]“ 45 - 580° (vízben); λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránb.in 367 nm (Ej, = 800), 387 nm (Ej, = 1280, 411 nm (EJ, = 1430).

3. példa

N-D, L-Lizil amfotericin B metilészter

A. N-(',N-Bisz-trifluoracetil-L-lizil) amfotericin B

N,N'-Bisz-trifluoracetil-L-lizint N-hidroxiszukcinimiddel kezelünk a 2A példarésszel hasonló módon, sekkor megkap60 juk az N,N'-bisz-trifluoracetil-L-liziloxi szukcinimidet; [a]²⁶--31,4° (etanolban); v max (KBr) 1810, 1790, 1740, 1700 cm¹. Ebből a termékből 473 mg-ot nitrogén alatt hozzáadunk 500 mg 9 : 1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegy 5 ml-ében feloldott amfotericin B-hez. 3,5 óra elteltével 6 ml 65 metanolt adunk hozzá, és az elegyet hozzácsepegtetjük feles5

-5181506 legben lévő éterhez. A finom, sárga csapadékot hagyjul kiülepedni egy éjszakán át hűtve. A szűrés, éteres mosás és a szárítás elvezet a cím szerinti vegyülethez: [a]“+ 263,2 (dimetilszulfoxidban); v max (KBr) 1710 cm^-1.

B. N-D, L-Lizil amfotericin B

418 mg N-(N',N’’-bisz-trifluoracetil-L-lizil) amfotericin B-t feloldva 30 ml 1 :1 arányú tömény ammóniumhidroxidmetanol elegyben kevertetünk vékonyréteg-kromatográfiás gondos ellenőrzést végezve (szilikagél 2:2:1 arányú kloroform-metanol-víz elegy alsó fázisával eluálva). 11,5 óra elteltével ezt az elegyet hozzácsepegtetjük feleslegben lévő éterhez. A sárga csapadékot leszűijűk, s egymást követően mossuk etanollal és éterrel, amikor is eljutunk a cím szerinti vegyülethez: [a]“+293,4° (DMSO-ban); v max (KBr) 3400 1710—1630 cm ’; λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (Ej =340), 367 nm (E[_%=750), 386 nm ( -* E] = 1280), valamint 410 nm (E[_y= 1430).

C. N-D,L-lizil amfotericin B metilészter ml dimetilszulfoxidban feloldott 319 mg N-D,L-liziI amfotericin B-oldatot nitrogénatmoszférában tartva felesleges mennyiségű éteres diazometánnal kezelünk. Amikor a reakció befejeződését tanúsítja a vékonyrétegkromatográfiás próba (szilikagél 1:1:1 arányú kloroform-metanol-tömény ammóniumhidroxid elegy alsó fázisával eluálva), akkor a diazometán feleslegét eltávolítjuk nitrogén átáramoltatásával, és az igy kapott oldatot hígítjuk 5 ml metanollal. Feleslegben lévő éterhez hozzácsepegtetve sárga csapadék válik Id, amit leszűrünk, éterrel mosunk és megszárítunk, a ND,L-lizil amfotericin B metilészterhez eljutva; v max (KBr) 1720 cm’; [a]“+290,9 (DMSO); λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (E'_y = 340), 367 nm (E'_o/ = 770), 386 nm (Ej = 1300), 410 nm (E]_%= 1450).

4. példa

N-L-Lizil amfotericin B metilészter

A. N,N'-Bisz-triklóretoxikarbonil-L-Iiziloxi szukcinimid

B. N-(N’,N-Bisz-triklóretoxikarbonil-L-lizih amfotericin B

923 mg amfotericin B-t feloldva 10 ml dimetilszulfoxid5 bán és 1 ml metanolban nitrogén alatt a kevertetett oldathoz hozzáadunk 8,6 ml-t az A eljárási lépésben nyert termék 0,21 m töménységű, tetrahidrofurános oldatából. Annyi dimetilszulfoxidot adunk hozzá ehhez, ami elegendő a létrejött csapadék feloldásához, majd az oldatot 5 órán át kevertet10 jük. Hígítva azonos térfogatú metanollal és hozzácsepegtetve az egészet 30Ö ml éterhez, megkapjuk a sárga csapadékot. Szűrés, éteres mosás és szárítás elvezet a cím szerinti vegyülethez: [a]JJ +198,0° (DMSO-ban); λ max (KBr) 1720 cm’.

C. N-(L-Lizil) amfotericin B

Feloldunk 1,04 g N-(N',N”-bisz-triklóretoxikarbonil-L-lizil) amfotericin B-t 40 ml 1:1 arányú metanol-dimetil-formamid elegyben és 0,5 ml ecetsavban, s hozzáadunk 20 aktivált cinkporból 2,2 g mennyiséget. 6,5 óra elteltével további 2,2 g cinkport adunk hozzá. 8 óra elteltével a keveréket dekantáljuk 500 ml éterbe. Szűrés, éteres mosás és szárítás elvezet egy sárga porhoz. Kromatografálva 135 g szilikagélen és 1 : 1 : 1 arányú kloroform-metanol-tömény ammó25 niumhidroxid elegy alsó fázisával eluálva eljutunk a cím szerinti vegyülethez: v max (KBr) széles, 3600—2250 cm^-’; 1690 cm’ széles; λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm(E[_% = 230), 367 nm(E]_% = 510), 386 nm(Ej =860), ₃₀ végül 410 nm (E]_%=930); [αξ⁶+225,9° (DMSO-ban).

D. N-L-Lizil amfotericin B metilészter ml 9:1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegyben fel35 oldott 185 mg N-L-lizil amfotericin B-hez hozzáadunk felesleges mennyiségű éteres diazometánt. Amikor a reakció végetértét jelzi a vékonyrétegkromatográfiás próba (szilikagél, 1:1:1 arányú kloroform-metanol-tömény ammóniumhidroxid), akkor az elegyet kezeljük egy csepp 1 : 1 arányú 4Q ecetsav-metanol oldattal és hígítsuk 10 ml metanollal. Ezt az oldatot hozzácsepegtetjük feleslegben lévő éterhez, majd megszüljük, nuccson összegyűjtjük, éterrel mossuk és szárítjuk, a cím szerinti vegyülethez eljutva: λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (E]„, = 297), 367 nm (

EJ = 646), 386 nm (Ej = 1095), 410 nm (Ej = 1222).

ml metanolban feloldott 2,92 g L-lizinhez hozzáadunk 14,55 g triklóretil-N-hidroxiszukcinimidil karbonátot. Az elegyet egy éjszakán át kevertetjük szobahőmérsékleten, 5θ majd 2,5 ml tömény ammóniumhidroxiddal kezeljük, s további 0,5 órán át kevertetjük. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot extraháljuk vízzel és etilacetáttal. A szerves réteget egymást követően extraháljuk hideg 5%-os HCl-val, vízzel és sóoldattal, majd megszárítjuk 55 MgS0₄ fölött. Szűrés és bepárlás elvezet az Ν,Ν'-bisz triklóretoxikarbonil-L-lizinhez üvegszerű anyag alakjában. Analitikai célokra megfelelő mintát készítünk kétszeri kicsapással kloroform-hexán keverékből; [a]“—7,6° (etanolban);

v max (KBr) 1720 cm’. 60

A 2A alatti példarészlethez hasonló módon oldószerként vízmentes etilacetátot használva az N,N'-bisz-triklóretoxikarbonil-L-lizint reagáltatjuk N-hidroxiszukcinimiddel, s ekkor megkapjuk a cím szerinti vegyületet: [a]JJl 9,6° (etanolban); v max (KBr) 1820, 1785, 1715 cm’. 65

5. példa

N-D-Lizil amfotericin B metilészter dihidroklorid

A. N,N'-Bisz-(9-fluoremlmetiloxikarbonil)-D-lizin

4,5 g D-lizin hidrokloridot feloldunk 175 ml 6 : 1 arányú 10%-os vizes nátriumkarbonátoldat-aceton elegyben, s a kevertetett oldathoz hozzácsepegtetünk 150 ml acetonos 9-fluorenilmetil-azidoformiát oldatot. 16 óra elteltével az elegyet hígítjuk vízzel, és három alkalommal mossuk hexánnal. Ezután az elegyet megsavanyítjuk tömény sósavval, és három alkalommal etilacetáttal extraháljuk. Az etilacetátos oldatot mossuk egymásután híg sósavval, vízzel, telített nátriumhidrogénkarbonát oldattal és sóoldattal, majd megszárítjuk magnéziumszulfát fölött, és vákuumban bepároljuk mintegy 20 ml térfogatra. Ezt az oldatot adjuk hozzá 1 liter hexánhoz, majd a csapadékot leszivatjuk és megszárítjuk a

-6181506 cím szerinti vegyülethez eljutva: NMR-színkép (dimetilszulfoxidban) δ 1,0—1,9 (m, 6H), 2,7—3,2 (m, 2H), 3,8—4,7 (m, 7H), 6,8-8,3 (m, 19H).

B. N ,N'-Bisz-(9-fluorenilmetiloxikarbonil)-D-liziloxi szukcinimid

12,0 g N,N'-bisz-(9-fluoreniImetiloxikarbonil)-D-lizint feloldunk 360 ml 35 : 1 arányú etilacetát-dimetilformamid elegyben, s a kevertetett oldathoz hozzáadunk 3,1 g N-hidroxiszukcinimidet, 5,2 g l-etil-3-(3-dimetilaminopropil)-karbodiimid hidrokloridot és 2,0 ml diizopropiletilamint. 15 óra elteltével az oldatot mossuk egymás után híg sósavval, vízzel, telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és sóoldattal, megszárítjuk magnéziumszulfát fölött, és vákuumban bepároljuk mintegy 20 ml térfogatra. Ezt az oldatot hozzáadjuk 1 liter hexánhoz, a csapadékot nuccson összegyűjtjük és megszárítjuk, s így eljutunk a cím szerinti vegyülethez.

C. N-[N',N-Bisz-(9-fluorenilmetiloxikarbonil)-D-lizil] amfotericin B

0,60 g N,N'-bisz-(9-fluorenilmetiloxikarbonil)-D-liziloxiszukcinimidet feloldunk 22 ml 8 : 2 : 1 arányú dimetilformamid-dimetilszulfoxid-metanol elegyben, s ehhez az oldathoz hozzáadunk 0,50 g amfotericin B-t. Az oldatot kevertetjük 40°-on 2,5 órán át, hígítjuk 10 ml metanollal, majd hozzáadjuk 500 ml éterhez. A sárga csapadékot leszűrjük, éterrel mossuk, és szárítjuk. Kromatografálva 30 g szilikagélen és 2:2:1 arányú kloroform-metanol-víz elegy alsó fázisával eluálva megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

D. N-[N',N-bisz-(9-fluorenilmetiloxikarbonil)-D-lizil] amfotericin B metilészter

1,4 g N-[N',N-bisz-(9-fluorenilmetiloxikarbonil)-D-lizil] amfotericin B-t feloldva 55 ml 10:1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegyben a kevertetett oldathoz hozzáadunk

1,6 ml metiljodidot és 1,2 ml diizopropiletilamint. 1 óra elteltével az oldatot hígítjuk 25 ml metanollal, és hozzáadjuk az egészet 1,5 1 éterhez. A sárga csapadékot leszűrjük, s egymás után mossuk éterrel, vízzel, 1 : 1 arányú metanol-víz eleggyel, éterrel, majd megszárítjuk, s eljutunk a cím szerinti vegyülethez.

E. N-D-Lizii amfotericin B metilészter dihidroklorid

Feloldunk 1,2 g N-[N',N-bisz-(9-fluorenilmetiloxikarbonil)-D-lizil] amfotericin B metilésztert 50 ml 10: 1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegyben, s a kevertetett oldathoz hozzáadunk 0,35 ml l,5-diazabiciklo[5.4.0]undec-5-ént. 0,5 óra elteltével az oldatot felhígítjuk 25 ml metanollal, és hozzáadjuk 1 liter éterhez. A sárga csapadékot leszűrjük, éterrel mossuk és megszárítjuk. A sárga port 100 ml vízben szuszpendáljuk, és hozzáadunk 1,0 n sósavoldatot mindaddig, amíg elérjük a pH = 5,5 értéket. Az oldatot átszűrjük 0,22 μ méretű mikropórusos szűrőn. A szüredéket liofilizálva megkapjuk a cím szerinti vegyületet: λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (Ek = 278), 367 nm (Ek = 608), 387 nm (Ek = 1023), 410 nm (Ek = 1146).

6. példa

A 67-121-C jelű polién makrolid antibiotikum

N-glicil származéka

A. A 67-121-C jelű polién makrolid antibiotikum N-jódacetil származéka

600 mg 67-121-C jelű anyagot feloldunk 10 ml 9 :1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegyben. Ezt az oldatot lehűtjük, és hozzáadunk 180 mgjódecetsavanhjdridet. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertetjük. A reakció végbementét ellenőrizzük vékonyrétegkromatográfia segítségével (2:2:1 arányú kloroform-metanol-víz elegy alsó fázisa). Az igy nyert oldatot hígítjuk azonos térfogatú metanollal, és hozzáadjuk erélyesen kevertetett éterhez.„A csapadékot leszűrve megkapjuk a cím szerinti vegyületet.

B. A 67-121-C jelű polién makrolid antibiotikum N-glicil származéka

Az A lépésből származó terméket feloldjuk 10 ml dimetilformamid és 3 ml tömény (28%-os) ammóniumhidroxid elegyében. A reakcióelegyet 2 órán át kevertetjük, és az oldat térfogatát csökkentjük a vizes ammónia eltávolítása céljából. A maradékot hígítjuk azonos térfogatú metanollal, és hozzáadjuk erélyesen kevertetett éterhez. A csapadékot leszűrjük, és kromatografáljuk szilikagél-oszlopon (kloroform-metanol-viz 2:2:1 arányú keverékének alsó fázisával), s ekkor eljutunk a cím szerinti vegyülethez: [α]? +117 (dimetilszulfoxidban); λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 382 nm (Ek = 765), 405 (Ek = 660).

7. példa

N-(P-Aminoetilglicil) amfotericin B metilészter ml 9: 1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegyhez és

2,46 ml etiléndiaminhoz hozzáadjuk az N-jódacetil amfotericin B-t, amit a 6A példarészhez hasonló módon készíthetünk el, 2,25 óra leforgása alatt..A keveréket 1,5 órán át kevertetjük, majd hígítjuk azonos térfogatú metanollal. Ezt az oldatot hozzáadjuk erélyesen kevertetett 500 ml éterhez. A csapadékot leszűrjük, s éterrel mossuk, amikor is eljutunk az Ν-ίβ-aminoetilglicil) amfotericin B-hez. A korábbi példákban leírtakkal analóg módon ez a vegyület átalakítható a megfelelő metilészterré: v max (KBr) 1715 cm’¹; λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (Ek = 296), 367 nm (Ek = 639). 386 nm (Ek = 1074), 410 nm (Ek = 1167).

8. példa

Amfotericin B propargilészter hidroklprid

2,0 ml benzaldehidet feloldva 22 ml 10 1 arányú dimetilszulfoxid-metanol elegyben, a kevertetett oldathoz hozzáadunk 0,50 g amfotericin B-t. 1 óra elteltével diizopropiletilaminból 1,0 ml-t és propargilbromid 80%-os toluolos oldatából 1,0 ml-t adunk hozzá. 2 óra elteltével hozzáadunk 10 ml metanolt, és az oldatot hozzáöntjük 500 ml éterhez, A csapadékot leszívatjuk, s mossuk egymás után éterrel, vízzel, 1 : 1 arányú metanol-viz eleggyel, végül éterrel, A megszárított port 40 ml vízben szuszpendáljuk, és 0,01 n sósavoldatot adunk hozzá 5 pH-értékig Az oldatot leszűrjük egy 0,22 μ méretű mikropórusos szűrőn át, s a szüredéket liofilizálva megkapjuk a cím szerinti vegyületet, £ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (Ek = 350),

-7181506

367 nm (Ek = 764), 387 nm (El* = 1290), 410 nm (Ek = 1438).

A fent leírtakkal analóg módon a találmány szerinti egyéb vegyületek is előállíthatok, például úgy, hogy amfotericin B-t, pimaricint vagy a 67-121C jelzésű anyagot kezeljük a kívánt aminovegyület, mint például glicin, lizin, glicil-glicin, ornitín és etanolamin megfelelő származékával, vagy átalakítjuk az említett polién makrolid antibiotikumokat megfelelő N-jódacetil származékaikká, és ezeket a származékokat reagáltatjuk a megfelelő aminovegyülettel, mint például ammóniával, etiléndja’minnal és metilaminnal, amikor megkapjuk a kérdéses polién makrolid antibiotikum megfelelő Nglicil, Ν-β-aminoetilglicil vagy N-metilglicil származékát. A találmány szerinti észtereket és savaddíciós sókat ismert módszerekkel állítjuk elő, különösképpen a példákban foglaltaknak megfelelően.

Ezeknek megfelelően a következő vegyületeket állítottuk elő:

N-D-lizil-pimaricin metilészterdihidroklorid, λ 267 nm (Ek = 395), 277 nm (Ek = 501), 200 nm (Ek ™398); N(2-aminoetoxikarbonil) amfotericin B metilészter; [a]ő + 281,9 (dimetilszulfoxidban); λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 348 nm (Ek = 327), 367 nm (Ek = 715), 386 nm (Ek = 1206), 410 nm (Ek = 1341).

Ν-β-alanil amfotericin B metilészter hidroklorid, N-Lhisztidil amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ (20%os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 257), 367 nm (Ek = 556), 387 nm (Ek = 935), 410 nm (Ek = 1036).

N-D-triptofil amfotericin B metilészter hidroklorid, λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek=315), 387 nm (Ek = 1145), 410 nm (Ek = 1230), 367 nm (Ek = 693).

N D,L-2,3-diaminopröpionil amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ (20%-os Vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 304), 367 nm (Ek= 668), 387 nm (Ek=1128), 410 nm (Ek = 1264).

N-D,L-2,4-diaminobutrril amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek= 307)7367 nm (Ek= 676), 387 nm (Ek= 1148), 410 nm (Ej_% = 1292).

N-D-2,4-diaminobutiril amfotericin B metilészter,

N-L-2,4-diaitíinobutiril amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 319)7’367 nm (Ek = 702), 387 nm (Ek= 1188), 410 nm (Ek = 1340).

N-D,L-2,4-diaminobutiril amfotericin B propargilészter dihidroklorid, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek =^294), 367 nm '(Ek = 635), 387 nm (Ek = 1069), 410 nm (Ek = 1192).

N-D,L-omitil amfotericin B hidroklorid, λ (20%-os max ^{v /u}vizes tetrahidrofuránban) 366 nm (Ek = 740), 386 nm (Ek = 1260), 400 nm (Ek = 1400).

N-D,L-omitil amfotericin B metilészter, λ (20%-os vimax ^v ' ^u zes tetrahidrofuránban) 365 nm (Ek = 590), 386 nm (Ek = 990), 401 nm (Ek = 1100).

N-L-omitil amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ max (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 300), 367 nm (Ek = 667), 387 nm (Ek = 1124), 410 nm (Ek= 1251).

N-D-omitil amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ ma? (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek=315). 367 nm (Ek = 692), 387 nm (Ek=1171), 410 nm (Ek=1312).

N-D-omitil amfotericin B propargilészter dihidroklorid λ ^0%-o^s vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 270), 367 nm (Ek = 574), 387 nm (Ek = 957), 410 nm (Ek = 1054).

N-D-omitil amfotericin B (3-fenil-2-propinil) észter dihidroklorid, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek= 254)7’367 nm (Ek= 540), 387 nm (Ek= 905), 410 nm (Ek = 986).

N-D-β-ΙίζίΙ amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ ^r max (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 291), 367 nm (Ek = 636), 387 nm (Ek = 1075), 410 nm (Ek= 1205).

N-L-β-ΙίζίΙ amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ ^r max (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 290), 367 nm (Ek = 6401 387 nm (Ek = 1080), 410 nm (Ek = 1205).

N-glicil-glicil amfotericin B, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 367 nm (Ek= 760), 386 nm (Ek= 1280), 401 nm (Ek = 1430.

N-glicil-glicil amfotericin B metilészter, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban) 367 nm (Ek = 710), 386 nm (Ek = 1200), 401 nm (Ek = 1340).

N-(N',N-diglicil-D-lizil) amfotericin B metilészter dihidroklorid, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 263)7’367 nm (Ek = 578), 387 nm (Ek = 1012), 410 nm (Ek = 1094).

N-D-lizillizil amfotericin B metilészter

Amfotericin B allilészter hidroklorid, λ (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 359), 367 nm (Ek = 797), 387 nm (El, = 1352), 410 nm (Ek = 1518)

Amfotericin B-(3-fenil-2-propinil) észter hidroklorid, (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 348 nm (Ek = 269), 367 nm (Ek= 559), 387 nm (Ek=919), 410 nm (Ek = 1011).

N-D-2,4-diaminobutiril amfotericin B metilészter dihidroklorid [a]? + 256,6° (dimetilszulfoxidban),

N-D-2,4-diaminobutiril amfotericin B propargilészter dihidroklorid [aj? + 228,4° (dimetilszulfoxidban,

N-(y-aminobutil)-amfotericin B metilészter hidroklorid, (20%-os vizes tetrahidrofuránban): 367 nm (Ej_% = 620), 386 nm (Ek = 1022), 410 nm (Ek = 1113).

A következő receptúrák szemléltetik azokat a gyógyszeralakokat, amelyekben a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók. A gyógyszeralakokat a technika állása szerinti ismert módszerekkel készítjük el.

Krém

	mg/g
N-glicil amfotericin B metilészter	50,0
hidroklorid
fehér vazelin	150,0
paraflinolaj	60,0
cetilalkohol	36,0
sztearilalkohol	36,0
cetomacrogel 1000	22,0
4-króm-m-krezol	1,0
desztillált víz	ad 1 g
Kenőcs
	mg/g
N-glicil amfotericin B metilészter	10,0
hidroklorid
propilénglikol	100
propilénglikol monosztearát	20,0
fehér viasz	60,0
fehér vazelin	ad 1 g

-8181506

Oldat

	mg/ml
N-glicil amfotericin B metilészter	50,0
hidroklorid
izopropil mirisztát	20,0 5

glicerin sztearát2,0 progalmen 63,0 propilénglikol15,0 desztillált víz ad 1 ml

Vizes szuszpenzió intramuszkuláris vagy szubkután

injekció céljára	mg/ml
N-glicil amfotericin B metilészter	70,0—100,1
poliszorbát 80, USP minőségű	0,5	15
benzilalkohol	9,0
nátriumklorid	5,0
metilparabén	1,3
propilparabén	0,2
nátrium-karboximetilcellulóz	5,0	20
dinátrium edetát	0,1
polietilénglikol	20,0
injekcióhoz való desztillált víz	ad 1,0 ml
Intravénás injekció		25
(Steril liofilizált por alakjában kiszerelve)
N-glicil amfotericin B metilészter hidroklorid	mg/ampulla 40,0—60,0
nátrium-dezoxikolát	70,0
kétszer bázisos nátriumfoszfát (vízmentes)	16,0	30
egyszer bázisos nátriumfoszfát (vízmentes)	9,0
Perorális szuszpenzió (amely 25 mg/5 ml adaghoz vezet) N-glicil amfotericin B metilészter hidroklorid	5,00 g	35
magnézium-alumínium-szilikát	9,5 g
nátrium-karboximetilcellulóz, USP minőségű	2,5 g
nátriumcitrát, USP minőségű	25,0 g
ízesítőanyag amennyi szükséges	40
színezőanyag amennyi szükséges
metilparabén, USP minőségű	0,9 g
propilparabén, USP minőségű	0,2 g
poliszorbát 80, USP minőségű	1,0 g
szorbitoldat, USP minőségű	500,0 g	45
szükséges mennyiségű víz	ad 1000,0 g

Készítésmód:

1. 200 ml vizet forrásig melegítünk, s feloldjuk benne a 50 parabének mennyiségének a felét. Lehűtjük körülbelül ’C-ra, majd hozzákeveijük a poliszorbát 80-at. Beleszórjuk a szilikátot, s addig kevertetjük, amíg egyenletesen sima szuszpenzió jön létre.

2. További 200 ml vizet forrásig melegítünk, s feloldjuk 55 benne a parabének megmaradt mennyiségét. Ebben diszpergáljuk a karboximetilcellulózt, amíg sima gél nem keletkezik. Belekeverjük a szorbitoldatot. Ezután belejuttatjuk és feloldjuk a nátrium-citrátot.

3. Lassan hozzáadjuk a 2 anyagrészletet az 1 részlethez, 60 állandó kevertetés közben. Az elegyet lehűtjük 25 ’C-ra. Hozzáadjuk az N-glicil amfotericin B metilészter hidrokloridot, az ízesítőanyagot és a színezőanyagot, alaposan elkeverve. Annyi vizet adunk hozzá, hogy az össztérfogat 1000 ml legyen. 65

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás az (I) általános képletü polién makrolid antibioikum-származék — ebben a képletben

Ví amfotericin B-ből, pimaricinból vagy 67—121C jelű antibiotikumból származó polién makrolid antibiotikum csoportot jelent, amely az aminocsoportján X-szubsztituált, és

X (II) általános képletü csoportot, (ΙΠ) általános képletü csoportot, —R5 jelű csoportot vagy hidrogénatomot jelent, és ez utóbbi képletekben

X és B egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy —NR3R4 általános képletü csoportot vagy pedig A és B közül az egyik hidrogénatomot, a másik —NH—C—R—NR3R4 általános képletü csoportot;

R 1—10 szénatomos telített szénhidrogéncsoportot;

Rí és R₂ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1—3 szénatomos egyenes láncú alkilcsoportot vagy pedig az R, és R₂ közül az egyik hidrogénatomot, a másik NH₂-csoporttal szubsztituált, 1—3 szénatomos egyenes láncú alkilcsoportot;

R₃ és R₄ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1—3 szénatomos egyenes láncú alkilcsoportot;

R₅ hisztidil-, tírozil-, triptofil-, arginii-, fenilalanilvagy prolilcsoportot vagy pedig a hisztidin, tirozin, triptofán, arginin, fenilalanin vagy prolin valamely (a)—N—[(NH₂)_m—(R)—CO] általános képletü származékát jelenti;

n értéke 1 vagy 2;

1 értéke 1, 2 vagy 3;

t értéke 0 vagy 1, és ha t 0, akkor p értéke 0,1,2, 3 vagy 4, és ha 11, akkor p 0, azzal a feltétellel', hogy legfeljebb egy heteroatom kapcsolódik ugyanazon szénatomhoz az R, R, és R₂jelentésű csoportok bármelyikében, valamint hogy egynél több R-csoportot tartalmazó vegyületekben ezek az R csoportok azonos vagy eltérő lánchosszúságúak lehetnek;

z értéke 0 vagy 1, továbbá

V hidrogénatomot vagy 1—10 szénatomos alkilcsoportot, allil-, propargil-, benzil- vagy fenilpropargilcsoportot jelent, azzal a feltétellel, hogy ha X hidrogénatom, akkor a z-nek 1-nek és Y-nak a hidrogénatomtól eltérőnek kell lennie;

valamint gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik .-lőállítására, azzal jellemezve, hogy

a) olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, amelyek képletében Y hidrogénatomtól eltérő, Μ, Y és z a fenti, egy (VI) általános képletü polién makrolid antibiotikunot — amely képletben az Μ, Y és z a fent megadott — egy HOX’ általános képletü vegyület valamely reakcióképes származékával reagáltatunk—ebben a képletben X’jelentése azonos X fenti jelentésével a hidrogénatom kivételével, de a szabad aminocsoportok védettek —, majd ezt követően a védőcsoport(ok)at eltávolítjuk és/vagy a karbonsavcsoporot tartalmazó vegyületet észterezzük; vagy

b) az olyan (I) általános képletü polién makrolid antibiotikum-származék előállítására, amelynek képletében

VI a fenti jelentésű,

X (X) általános képletü csoport, ahol

Rj hidrogénatomot vagy adott esetben NH₂-csoporttal szubsztituált 1—3 szénatomos egyenes láncú alkilcsoportot jelent; Y és z a fenti jelentésű, az amfotericin B, pimaricin vagy 67—121C jelű polién mak-9181506 ralid antibiotikum valamely N-jódacetil-származékát reagáltatjuk valamely HjNR, általános képletü aminnal, ahol R_t a fenti meghatározás szerinti, és ha a kapott vegyület karbonsavcsoportot tartalmaz, ezt kívánt esetben észterezzük; 5

c) az (I) általános képletnek megfelelő olyan polién makrolid antibiotikum-származék előállítására, ahol X hidrogénatom, z értéke egy, Y 1—10 szénatomos alkilcsoportot, allil-, propargil-, benzil- vagy fenilpropargilcsoportot jelent, továbbá M jelentése a fentiekben megadott—az amfotericin 10 B, pimaricin vagy 67—121C jelű polién makrolid antibiotikum valamely karbonsavas sóját — ahol az aminocukorcsoport aminocsoportja valamely aromás aldehid feleslegével való kezeléssel védett — reagáltatjuk a megfelelő 1—10 szénatomos alkán, propén, propin, fenilpropin vagy toluol 15 reakcióképes származékával, majd ezt követően az aminocsoport védőcsoportját eltávolítjuk, és a kívánt terméket elkülönítjük; és kívánt esetben az így kapott terméket átalakítjuk valamely gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóvá. 20
2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás foganatosítási módja olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, amelyek képletében z értéke egy, és Y jelentése 1—10 szénatomos alkilcsoport, allil-, propargil-, benzil- vagy fenilpropargilcsoport, M az 1. igénypontban megadott jelentésű, azzal jelle- 25 mezve, hogy valamely (VI) általános képletü polién makrolid antibiotikumot — ahol M az 1. igénypontban megadott jelentésű, Y hidrogénatom, z értéke 1 — reagáltatunk valamely ZX' általános képletü vegyülettel — ahol X' az

1. igénypontban megadott, az aminocsoport(ok) fluorén- 30 metoxikarbonil-csoport(ok)kal védettek, Z pedig N-hidroxiszukcinimidilcsoportot jelent —, a reakciót követően a kapott terméket észterezzük, majd a védőcsoport(ok)at eltávolítjuk.
3. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási 35 módja N—D-lizil-amfotericin B-metilészter vagy dihidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
4. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja N—D-ornitil-amfotericin B-metilészter vagy dihid- 40 rokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
5. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja N—D-lizil-pimaricin-metilészter vagy dihidroklorid- ja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubszti- 45 tuált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
6. Az 1. igénypont szerinti a) vagy b) eljárás foganatosítási módja N-glicil-67—121C előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk. 50
7. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja N-glicil-amfotericin B-metilészter vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
8. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási 55 módja N—D—2,4-diaminobutiril-amfbtericin B-metilészter vagy dihidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
9. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási 60 módja N—β-alanil-amfotericin B-metilészter vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
10. Az 1. igénypont szerinti a) vagy b) eljárás foganatosítási módja N-(aminoetilglicil)-amfotericin B vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
11. Az 1. igénypont szerinti bármely eljárás foganatosítási módja N-(aminoetilglicil)-amfotericin B-metilészter vagy dihidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
12. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás foganatosítási módja N—D-lizií-amfotericin B vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
13. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás foganatosítási módja N—L-lizil-amfotericin B vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
14. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja N—L-lizil-amfotericin B-metilészter vagy dihidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
15. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja N—L-omitil-amfotericin B-metilészter vagy dihidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
16. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja N—D-ornitil-amfotericin B-propargilészter vagy dihidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
17. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítá- si módja N-(2-aminoetoxikarbonil)-amfotericin B-metilészter vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk. ,
18. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja N—L-hisztidil-amfotericin B-metilészter vagy dihidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
19. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja amfotericin B-allilészter vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
20. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja amfotericin B-propargilészter vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
21. Az 1. igénypont szerinti a) vagy c) eljárás foganatosítási módja amfotericin B-(3-fenil-2-propinil)-észter vagy hidrokloridja előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
22. Eljárás hatóanyagként (I) általános képletü polién makrolid antibiotikum-származékot vagy gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóikat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására — ebben a képletben Μ, X, Y és z az

1. igénypontban megadott — azzal jellemezve, hogy az

1—21. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított hatóanyagot a gyógyszerkészítésben szokásos hordozó-, hígító-, töltő- és/vagy egyéb segédanyaggal együtt kikészítjük.