Boglárka Daradics

A blokkban megjelenő szövegek Lukács György, 20. századi magyar filozófus és esztéta életművének társadalomelméleti és szociológiai aspektusaira fókuszálnak. Bár Lukács írásait jellemzően irodalomelméleti és –történeti, filozófiai, valamint esztétikai művekként tartják számon, a szociológiai szempontok rendre megjelennek ezekben, sőt igen sok írásában egész koncepciót meghatározó szerep tulajdonítható nekik. A blokkban foglalt tanulmányok változatos tematikájukkal és gondolatiságukkal ez előbbieket hivatottak alátámasztani.

The texts in the block focus on the social theoretical and sociological aspects of the life’s work of György Lukács, 20th century Hungarian philosopher and aesthete. Although Lukács’s writings are typically regarded as works of literary theory and history, philosophy and aesthetics, sociological aspects are often present in them, and in many of his writings they play a conceptual role. The studies in this block are intended to support these claims with their varied themes and ideas.

Tanulmányomban Lukács György és Walter Benjamin (szellemi) kapcsolatának elemzésére vállalkozom. A dolgozat két részből áll; az első részben a Benjaminlevelezést tekintem át kifejezetten a Lukácsra vonatkozó részeket vizsgálva. Ezen keresztül azt igyekszem feltárni, hogy Lukács személye és műveinek gondolatisága milyen különböző módokon jelenik meg a Benjamin által írt levelekben, s ezek alapján milyen Lukács-kép rajzolható meg. A dolgozat második részében Lukács két tanulmányának (Az avantgardizmus világnézeti alapjai, illetve az Allegorie und Symbol) elemzésén keresztül azt mutatom be, hogy Lukács miként használja fel és alkalmazza érvelésében Benjamin – főként A német szomorújáték eredetében (Trauerspiel-Buch) – megjelenő allegóriakoncepcióját. Amellett érvelek, hogy bár a vizsgált Lukács-szövegek már bőven "érett marxista" korszakában születtek, ennek ellenére – a fiatalkori, még nem-marxista, hanem a szellemtörténeti hagyomány jegyeit viselő – Drámakönyv (A modern dráma fejlődésének története) gondolatisága erőteljesen, s koncepciót meghatározó módon jelenik meg a már nyíltan marxi elvek mentén íródott szövegekben.

In this paper I focus on The Theory of the Novel by Georg Lukács, with particular
attention to the concepts that have organizing force on the composition. According to my thesis, novel theory can be reconstructed in a relevant way through the analysis of terminology, and this approach lead to illuminating and novel findings in several instances. The paper is divided into two main parts: in the first part, I contextualise the novel theory of Lukács and its terminology. Firstly, I position my thesis methodologically based on Theodor W. Adorno’s reflections on philosophical terminology. After that outline the features that may have been decisive in the construction of the concepts of novel theory along three aspects (disciplinary definition, synthetic approach, Weberian ideal types). In the second part of the essay, at first, I am going to discuss the so-called multilevel conceptual construction that I have created, and in which I suppose the terms used by Lukács can be adequately illustrated. Thereafter I will examine the concepts of novel and epos, together with the related concepts (closed world, organicity, essentialism, contingent world, problematic individual, loss of essence, age of perfect guilt, transcendental homelessness, biographical form), and I present the theoretical considerations of novel theory. Finally, I will turn to two concepts what have
repeatedly defined The Theory of the Novel: the concepts of totality and irony.
Tanulmányomban Lukács György regényelméletének vizsgálatára összpontosítok, különös tekintettel az egész kompozícióra nézve szervezőerővel bíró fogalmakra. Tézisem szerint a regényelmélet releváns módon rekonstruálható a terminológia analizálásán keresztül, sőt e megközelítés több ízben megvilágító és újszerű megállapításokat eredményezhet. A tanulmány két fő részből áll: az első részben a regényelméletet, valamint annak fogalomrendszerét kontextualizálom. Először Adorno filozófiai terminusokról szóló elgondolásai alapján módszertani szempontból pozícionálom írásomat. Ezt követően három szempont mentén (diszciplináris meghatározottság, szintetikus szemléletmód, weberi ideáltípusok) vázolom azokat a jellemzőket, amelyek meghatározóak lehettek a regényelmélet fogalmainak megalkotásakor. A cikk második részében, először röviden tárgyalom az általam megalkotott, úgynevezett többszintű fogalomi konstrukciót, amelyben meglátásom szerint adekvát módon szemléltethetők a Lukács által használt terminusok. Mindezek után a regény és az eposz fogalmait vizsgálom meg a kapcsolódó fogalmakkal (zárt világ, szervesség, lényeglátás, kontingens világ, problematikus individuum, lényegvesztettség, tökéletes bűnösség kora, transzcendentális otthontalanság, életrajzi forma) együtt, bemutatva ezzel egyúttal a regényelmélet elvi megfontolásait is. Végül két, a regényelméletet több ízben meghatározó fogalmat, a totalitás és az irónia fogalmait teszem elemzés tárgyává.

In this paper I investigate the sociological aspects of Georg Lukács’s early studies about drama theory. I state that at least two sociological aspects can be found in the analysed papers: on one hand on the so-called „practical level”, as Lukács applies the sociological approach in his analyses. In this case, the fundamental starting point is the social embeddedness of the artworks. On the other hand, I propose that we have persuasive reasons to suppose that there are also some metasociological aspects in Lukács’s writings – which provide clues on how Lukács thought about the nature of sociology’s (as a discipline) theory and methodology. In order to support my claim, I will review the general features of the conceptual framework of Lukács’s drama theory, and then briefly reconstruct the main statements of drama theory. Then, building on the foregoing, I will attempt to unravel the young Lukács’s conception of sociology.




Tanulmányomban Lukács György drámaelméleti írásainak szociológiai aspektusait vizsgálom. Tézisem szerint a vizsgált írások esetén legalább két értelemben beszélhetünk szociológiáról. Egyrészről ún. ,,gyakorlati szinten”, ahogyan Lukács az elemzései során alkalmazza szociológiai szemléletmódot, s mely esetekben az alapvető kiindulópont a műalkotások társadalmi beágyazottsága. Másrészről, azt gondolom, hogy Lukács írásaiban megalapozottan beszélhetünk ún. metaszociológiai szintről is, vagyis amikor arra vonatkozó adalékokat kapunk, hogy Lukács miként gondolkodott a szociológia mint diszciplína elméletéről és módszertanáról. Állításom alátámasztása érdekében először áttekintem a lukácsi drámaelmélet fogalomrendszerének általános jellemzőit, majd pedig röviden rekonstruálom a drámaelméletet. Mindezek után pedig, az előzőekre támaszkodva a fiatal Lukács szociológia-koncepcióját igyekszem kibontani.

Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy alaposabb vizsgálat tárgyává tegyem a fiatal Lukács György irodalomelméleti írásainak nyolc, igen meghatározó fogalmát. E nyolc fogalom a következő: forma, stílus, modor, hatás, elavulás, fejlődés, világnézet és a korhangulat. A vizsgálódás az 1902 és 1918 között született drá- maelméleti írásokat öleli fel. A tanulmány célja kettős: egyrészt azt kívánom bemutatni, hogy az említett nyolc fogalom milyen relációban áll egymással, másrészt pedig az elemzések során a fogalmak szociológiai jellemzőinek kidomborítására törekszem. Tézisem szerint a nyolc lukácsi fogalom elemzése és pontos értelmezése esetén nem hagyhatók figyelmen kívül a fogalmak szociológiai vonásai a többi jellemző mellett, ugyanis az előbbiek alapjaiban meghatározóak a lukácsi rendszerben. A tanulmányban sorra veszem a szóban forgó fogalmakat, s szisztematikusan, egymáshoz viszonyítva és kapcsolva azokat, igyekszem a minél világosabb, alaposabb elemzésre, illetve annak bemutatására, hogy milyen szerepet töltenek be Lukács fogalomrendszerében.