U–254
U–254 | |
Hajótípus | Tengeralattjáró |
Üzemeltető | Kriegsmarine |
Hajóosztály | VIIC típus |
Pályafutása | |
Építő | Bremer Vulkan-Vegesacker Werft, Bréma |
Megrendelés | 1939. szeptember 23. |
Építés kezdete | 1940. december 14. |
Vízre bocsátás | 1941. szeptember 20. |
Szolgálatba állítás | 1941. november 8. |
Szolgálat vége | 1942. december 8. |
Honi kikötő | Gdańsk |
Sorsa | Balesetben elsüllyedt |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 871 T |
Hossz | 67,2 m |
Szélesség | 6,2 m |
Merülés | 4,74 m |
Maximális merülési mélység | 230 m |
Végzetes merülési mélység | 250–295 m |
Hajtómű | 2 Germaniawerft F46 dízelmotor 2 AEG GU 460/8-27 elektromotor |
Teljesítmény | 2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt) |
Sebesség | 17,7 csomó (felszínen) 7,6 csomó (víz alatt) |
Hatótávolság | 15 700 km (felszínen 10 csomóval) 150 km (víz alatt 4 csomóval) |
Fegyverzet | 14 torpedó Egy fedélzeti löveg (88 mm) Egy légelhárító gépágyú (20 mm) |
Legénység | 40-60 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az U–254 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai Bremer Vulkan-Vegesacker Werftől, 1939. szeptember 23-án. A hajót 1941. november 8-án állították szolgálatba. Három harci küldetése során három hajót elsüllyesztett. Össztömegük 18 553 tonna volt.[1]
Pályafutása
[szerkesztés]A tengeralattjáró 1942. július 14-én futott ki első őrjáratára Kielből. Augusztus 2-án délelőtt megtorpedózta a 358 tonna halat és 200 tonna jeget szállító brit Flora II-t, mintegy kilencven kilométerre Izlandtól délre. A teherhajó hat perc alatt elsüllyedt. A legénység valamennyi tagja túlélte a támadást.[2]
Az U–254 október 3-án rábukkant a sodródó és lángoló Esso Williamsburg tankerre, amelyet korábban az U–211 talált el. A búvárhajó két torpedóval hullámsírba küldte a hajót.[3] Október 9-én a tengeralattjáró rábukkant a brit Pennington Courtra, amely kíséret nélkül, az SC–103-as konvojról leszakadva igyekezett 8494 tonna gabonával és teherautókkal Belfast felé. Az U–254 több torpedót lőtt ki a hajóra, és elsüllyesztette. A teljes legénység, hatvan ember életét vesztette.[4]
1942. december 8-án, a tengeralattjáró harmadik járőrútján, egy konvoj elleni támadás során az U–221 véletlenül legázolta az U–254-et. Negyvenegy tengerész meghalt, négy életben maradt.[1]
Kapitány
[szerkesztés]Név | Kezdőnap | Zárónap |
---|---|---|
Hans Gilardone | 1941. november 8. | 1942. december 8. |
Odo Loewe | 1942. szeptember | 1942. október |
Őrjárat
[szerkesztés]Indulás | Indulónap | Érkezés | Zárónap |
---|---|---|---|
Kiel | 1942. július 14. | Brest | 1942. augusztus 19. |
Brest | 1942. szeptember 21. | Brest | 1942. október 22. |
Brest | 1942. november 21. | * | 1942. december 8. |
* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, egy balesetben elsüllyedt
Elsüllyesztett és megrongált hajók
[szerkesztés]Nap | Hajó | Nemzetisége | Vízkiszorítása (brt |
---|---|---|---|
1942. augusztus 2. | Flora II | Egyesült Királyság | 1218 |
1942. október 3. | Esso Williamsburg | Egyesült Államok | 11 237 |
1942. október 9. | Pennington Court | Egyesült Királyság | 6098 |
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ WW: U-254. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12.
- ↑ WW1: Flora II. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12.
- ↑ WW2: Esso Williamsburg. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12.
- ↑ WW3: Pennington Court. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 12.