Tebain
Megjelenés
Tebain | |||
IUPAC-név | 6,7,8,14-tetradehidro-4,5a-epoxi- 3,6-dimetoxi-17-metilmorfinán | ||
Más nevek | paramorfin | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 115-37-7 | ||
PubChem | 5321926 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C19H21NO3 | ||
Moláris tömeg | 311,37 | ||
Olvadáspont | 193 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan | ||
Oldhatóság | alkohol, kloroform, benzol | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Nagyon mérgező (T+)[1] | ||
R mondatok | R26/27/28[1] | ||
S mondatok | S22, S36/37/39, S45[1] | ||
LD50 | 54 mg/kg (egér, szájon át) 114 mg/kg (patkány, szájon át)[2] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A tebain az ópium-alkaloidok közé tartozó vegyület, összegképlete C19H21NO3. 1833-ban fedezte fel Pelletier, nevét Thébé óegyiptomi városról kapta. Vékony, fehér kristályokból álló anyag, 170–180 °C-on szublimál. Kémiailag a kodeinnel és a morfinnal rokon, a mákban található több mint 40 alkaloiddal együtt. A mákszalmában 0,005–0,5% tebain fordul elő,[3] a mákgubó mintegy 0,05%-ot[4] tartalmaz. Az ópium tebain-tartalma – a gyűjtés idejétől függően – 0,2–3%[3] (általában 0,2–1%[4]) közötti. Kábítószernek minősülő anyag,[5] nem okoz függőséget.[6] Toxikus,[7] nagyobb mennyiségben a sztrichninhez hasonlóan görcsöket okoz. Elsősorban intermedierként használják.[8] Tebain-származék például a buprenorfin.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Biztonsági adatlap (Sigma-Aldrich)
- ↑ ChemIDplus
- ↑ a b http://epa.oszk.hu/00200/00220/00012/pdf/00012.pdf
- ↑ a b http://www.focikornytan.extra.hu/tananyagok/archiv/Biokemia/kabitoszerek.doc[halott link]
- ↑ http://www.toxinfo.hu/docs/hunjog/142_2004.pdf[halott link]
- ↑ http://www.okbi.hu/kiadv/kabszer_teljes.swf[halott link]
- ↑ [1]
- ↑ Archivált másolat. [2009. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
Források
[szerkesztés]- Römpp vegyészeti lexikon, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1984.