Szentmargita (Románia)
| Szentmargita (Sânmărghita, Margarethen) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Mikeháza |
| Rang | falu |
| Községközpont | Mikeháza |
| Irányítószám | 407399 |
| SIRUTA-kód | 55213 |
| Népesség | |
| Népesség | 962 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 279 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 242 m |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 09′ 27″, k. h. 23° 59′ 34″47.157525°N 23.992797°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 27″, k. h. 23° 59′ 34″47.157525°N 23.992797°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szentmargita (románul Sânmărghita, németül Margarethen) falu Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Déstől keletre, a Nagy-Szamos bal partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Nevét 1330 körül említették először terra Sanctae Margarethae néven. 1332-ben Sancta Margareta, 1405-ben Zenthmargytha néven írták.
Szentmargita (Szent-Margita) kezdettől Csicsóvár tartozéka volt. Csicsóvár tartozéka és magyar falu volt 1405-ben is amikor a losonczi Bánffyak kezére került.
1405-ben a Losonci Dezsőfiek; Losonci Dezsőfi János és neje Pásztói Hedvig, 1473-ban pedig Bánffy Mihály birtoka volt.
1483-ban Losonci Dezsőfi Mihály fia János vérrokonainak nevében itteni birtokrészeiket 1000 Ft-ért zálogba adták Kisfaludi Miklósnak, Báthori István vajda lovászmesterének.
1546-ban Bethlen Farkas Pál nevű jobbágya ura nevében Petru Rareș moldvai vajdát tiltotta Zenth Marghytha egészbirtok elidegenítésétől.
1646-ban I. Rákóczi György volt a település birtokosa.
1820-ban báró Kemény Miklós, Kornis Gáspár utódai, br. Huszár Károly, gróf Mikó Károly, Moldvai Fakna Márton voltak birtokosai.
1910-ben 1441 lakosából 437 magyar, 31 német, 973 román volt. Ebből 970 görögkatolikus, 429 református, 34 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
- Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
