Keménye
Keménye (Cremenea) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Alparét |
Községközpont | Alparét |
Irányítószám | 407089 |
SIRUTA-kód | 56149 |
Népesség | |
Népesség | 70 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 272 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 08′ 47″, k. h. 23° 43′ 33″47.146448°N 23.725842°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 47″, k. h. 23° 43′ 33″47.146448°N 23.725842°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Keménye témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Keménye település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Déstől nyugatra fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét a szláv kremen=kovakő, tűzkő névből eredőnek tartják
Története
[szerkesztés]Keménye nevét 1448-ban említette először oklevél Kemene néven.
1473-ban is Kemene, 1597-ben Kemenie, 1649-ben Kemenyő néven írták.
1448-ban a Kecseti család, Kecseti István fia Péter birtoka volt.
1482-ben Mátyás király e birtokot Vingári Geréb László erdélyi püspöknek, valamint Geréb Péternek és Mátyásnak adta.
1511-ben végzett összeíráskor Keményét Bethlen Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak a birtokaként említették.
1554-ben Kendi Ferenc birtokának írták.
1632-ben a Haller család birtoka volt és az övék maradt 1678-ig, mikor a Hallerek hűtlensége miatt a kincstár a birtokot lefoglalta.
1694-ben Pap Gábor és Deésy János birtoka volt, de ekkor az elpusztult falvak között szerepelt, mindössze egy lakosa maradt.
1702-ben egytelkes nemesek voltak Keményén Pataki, Nemes és Császkai családok.
1713-ban a falu újból az elpusztult települések között szerepelt, melyet csak egy-két nemes lakott.
1754-ben gróf Mikes Ferencné Eszterházy Kata, Mikes Antal és István birtoka volt. A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
1886-ban 146 lakosa volt, ebből 140 görögkatolikus, 6 zsidó volt.
Az 1910-es népszámláláskor 157 lakosa volt, melyből 7 magyar, 150 román volt, ebből 150 görögkatolikus, 6 izraelita volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma fából épült, a Szent Arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro