[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Stuart-ház

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stuart-ház
House of Stuart
királyi ház
OrszágSkócia, Anglia és Írország
Nemzetiségskót
Alapítva1371 (652-653 éves)
AlapítóII. Róbert skót király
Utolsó tagaz uralkodóház természetes oldalágakon napjainkban is létezik
A Wikimédia Commons tartalmaz Stuart-ház témájú médiaállományokat.

A Stuart–ház (eredetileg Stewart-ház) a Skót Királyság, később az Angol Királyság, végül Nagy-Britannia Egyesült Királyságának uralkodóháza volt. A Stewart név egy régi skót udvari címből – High Stewards of Scotland, azaz Skócia főudvarmestere – származik, amelyet 1150 körül nyertek el a Stewardok, majd apáról fiúra szállt egészen addig, amíg a cím hetedik viselőjét II. Róbert néven skót királlyá nem választották. Egyik leszármazottja, Stuart Mária királynő használta először a név francai alakját, a Stuart-ot.[m 1]

A Stuart-ház kisebb megszakításokkal 336 évig uralkodott a Skót Királyságban, 1371 és 1707 között. I. Erzsébetnek, Anglia királynőjének legközelebbi örököse VI. Jakab skót király (Angliában I. Jakab néven) volt, aki Erzsébet nagyapjának, VII. Henriknek – a Tudor-ház alapítójának – ükunokája volt, mivel VII. Henrik lánya, Tudor Margit IV. Jakab skót királyhoz ment feleségül, s ő szülte V. Jakab skót királyt, akinek a lánya, Stuart Mária volt VI. Jakab édesanyja. Stuart Jakab megörökölte az Angol Királyság és az Ír Királyság trónját, így mindhárom szigeti nép feje lett, ráadásul 1603 és 1625 között a francia trónért is küzdhetett. Ez utóbbi időszak alatt a Stuartok Nagy-Britannia uralkodóinak hívatták magukat, bár parlamentáris unió a Stuart-ház utolsó királynőjének, Annának uralkodásáig nem létezett. A Stuartokat a Hannover-ház követte, az ő dinasztiájuk protestáns szemszögből volt fontos, elsősorban Írország londoni kormányzat alá vonásának ügyében. Az eredeti Stewart/Stuart klán még mindig létezik, a családnak több száz élő leszármazottja van.

Történelem

[szerkesztés]

A Stuart-ház első ismert tagja I. Flaald (Seneschal Flaald/Flaald udvarmester), Dol-de-Bretagne és Combourg urának 11. századi breton követője. Flaald és közvetlen leszármazottai birtokolták Dol urának háznépében a Dapifer (étekhordó) örökölhető és tiszteletbeli tisztségét. Unokája, II. Flaald I. Henrik angol királyt támogatta, és sorsdöntő lépést tett azzal, hogy Bretagne-ból Britanniába ment, amely a Stewartok későbbi szerencséjének bölcsője (beleértve azt a lassan kialakuló, hosszantartó hagyományt, miszerint a normandiai (de) Ferrer nemesi családból házasodnak). Walter a Steward (–1177), II. Flaald unokája, a Shropshire–beli Oswestry-ben született. Testvérével, Vilmossal együtt, aki a Fitzalan család leszármazottja volt (Arundel grófja), Matilda császárnét támogatta az anarchiának nevezett időszakban. Matildát nagybátyja, I. Dávid skót király segítette, Walter pedig követte Dávidot északra 1141-ben, miután Matildát István angol király fogságba ejtette. Walter földbirtokot kapott Renfrewshire-ben és a Lord High Steward (főudvarmester) címet is neki adták. IV. Malcolm skót király örökölhetővé nyilvánította ezt a tisztséget, mely így Walter fiára szállt, aki felvette a Stewart nevet. A hatodik High Steward of Scotland (Skócia főudvarmestere), Walter Stewart (1293-1326), feleségül vette Marjorie Bruce-t, I. (Bruce) Róbert lányát, és fontos szerepet játszott a Bannockburnnél vívott csatában, így kapcsolatai révén szerzett hírnevet. Fiuk, II. Róbert skót király a Bruce-ház örököse volt, végül a skót trónra került, amikor nagybátyja, II. Dávid utód nélkül hunyt el 1371-ben.

1503-ban, IV. Jakab skót király megpróbálta megerősíteni a békét Angliával, ezért elvette VII. Henrik leányát, Tudor Margitot. Fiuk, a későbbi V. Jakab születése tette a Stewart-házat a Tudor-ház közvetlen örökösévé, és az angol trón várományosává. Tudor Margit később Archibald Douglasnak, Angus 6. grófjának felesége lett, lányuk, Margaret Douglas, Stuart Henriknek, Darnley urának anyja. 1565-ben Henrik elvette elsőfokú unokatestvérét, I. Mária skót királynőt, aki V. Jakab lánya volt. Henrik apja, Matthew Stuart, Lennox 4. grófja, a Stuart/Stewart-ház lennoxi ágának tagja volt. Matthew gróf apai ági felmenője Alexander Stewart, Skócia 4. főudvarmestere, anyai ági őse II. Jakab skót király volt, így előkelő helyen szerepelt a trónöröklési sorban. De megelőzte őket a Hamilton család.

Feudális és dinasztikus szempontból a skótok többször francia segítségre támaszkodtak, II. Károly angol király uralkodása alatt, akinek törvénytelen fia született Louise de Kérouaille, Portsmouth hercegnőjétől. Ez az ág kapta meg a fő Stuart-Lennox örökséget: a skót Lennox-ot és a francia uralkodótól [[Aubigny hercege|Aubigny-t). Az ékkő azonban a Tudor-apanázs Richmond hercegség volt.

A Stuart-ház fontosabb vezetői

[szerkesztés]

Stuart mormaerek[m 2]

[szerkesztés]

A Lennox urai a mormaer címet viselték, amely átalakult Lennox grófjává. A Stewart család beházasodott a mormaer címet viselő klán uralkodó családjába. Bármelyik kék névre kattintva a Lennox grófja oldalra jut, ahol részletesebben olvashat az adott személyről.

Skócia főudvarmesterei

[szerkesztés]
  • Alan fitz Flaad (1070 Dol-de-Bretagne – 1114)[m 3]
  • Walter fitz Alan (~1110 Melrose apátság – 1178), Skócia 1. főudvarmestere [m 4]
  • Alan fitz Walter(1140–1204), Skócia 2. főudvarmestere[m 5]
  • Walter Stewart (~1198 – 1246), Skócia 3. főudvarmestere[m 6]
  • Alexander Stewart (~1214–1283), Skócia 4. főudvarmestere[m 7]
  • James Stewart (1260? - 1309. július 16.), Skócia 5. főudvarmestere[m 8]
  • Walter Stewart (1292 – 1327. április 9.), Skócia 6. főudvarmestere[m 9]

Skót uralkodók

[szerkesztés]

Anglia, Skócia és Írország uralkodói

[szerkesztés]

Nagy-Britannia és Írország uralkodói

[szerkesztés]

Jakobita trónkövetelők

[szerkesztés]
  • Jakab Eduárd; ellenfelei „idősebb trónkövetelő”-nek (Old Pretender), támogatói „a vízen túli királynak (the King Across the Water) nevezték, VIII. Jakab skót és III. Jakab angol királyként nyújtotta be a trón iránti igényét (1701-1766)
  • Károly Eduárd; akit az angolok csak „fiatal trónkövetelő”-nek (Young Pretender) hívtak), III. Károlyként szeretett volna trónra kerülni. A skótoknak ő a „csinos Károly herceg” (Bonnie Prince Charlie) (1766-1788)
  • Henrik Benedek, IX. Henrikként követelte a trónt (1788-1807)

A ház címerpajzsai

[szerkesztés]
Stewart / Stuart címerpajzsok

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Az angol „Stewart” névből a „Stuart” átírás a XVI. század végén történt meg, leginkább Mária skót királynő (Mary, Queen of Scots) révén, aki Franciaországba költözött, és ott a „Stuart” formát használta. Ennek oka, hogy a francia nyelvben nem létezik a „w” betű, és Mária a francia udvarban élt, ahol nevének átírását a francia helyesírási szokásokhoz igazították. Ez az átírás azután vált általánossá, amikor Mária fia, I. Jakab (VI. Jakab néven Skóciában), aki Anglia trónjára is került, az „Stuart” nevet használta a brit uralkodóként. A névváltozás tehát elsősorban a francia nyelvi hatások és a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok miatt történt meg, és a Stuart-ház uralkodói Angliában is ezt az írásmódot terjesztették el.
  2. ↑ a b A "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. mormaer (Celtic title) (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  3. ↑ Alan fitz Flaad breton lovag volt, akit feltehetően I. Henrik angol király toborzott zsoldosként a testvéreivel vívott konfliktusai során. Miután Henrik Anglia királya lett, Alan hű udvaroncként szolgált, és nagy birtokokat szerzett Norfolkban, Sussexben, [Shropshire]]-ben – ahol seriffként szolgált –, valamint a Midlands más részein, beleértve az oswestryi hűbéri báróságot és várat. Feladatai közé tartozott a walesi határ felügyelete is. 2024-ben a történészek őt tartják a FitzAlan család, az Arundel grófok (1267–1580) és a Stuart-ház ősének, bár családi kapcsolatait sokáig találgatások és viták övezték. Forrás: Alan fitz Flaald (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  4. ↑ Walter fitz Alan XII. századi anglo-normann báró volt, aki skót főnemessé vált. 1122 előtt megalapította a Sporle-priorit (vallási központot) Norfolkban, amely a franciaországi Bretagne régióban található St. Saumur kolostorhoz tartozott, mint annak filiája vagy alárendelt kolostora. Körülbelül 1136-ban lépett I. Dávid skót király szolgálatába. Kb. 1150-ben a király főudvarmester (High Steward of Scotland) lett, és három egymást követő skót király, Dávid, IV. Malcolm és I. Vilmos alatt szolgált ebben a tisztségben. A főpohárnoki tisztség örökletes lett, Walter leszármazottai örökölték. A tisztség generációkon át történő betöltése okozta, hogy a családi nevük Stewart lett. Forrás: Walter fitz Alan (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  5. ↑ Alan, Walter fitz Alan fia és örököse volt. 1178-ban követte apját a Skócia főkamarása tisztségben, és 1204-es haláláig szolgált I. Vilmos skót király. Alan életében a család megszerezte a Bute-szigetet, és valószínűleg ő építtette a Rothesay kastélyt a szigeten. Valószínűleg részt vett Oroszlánszívű Richárd harmadik keresztes hadjáratában, 1191 júliusában tért vissza Skóciába. 1179 és 1183 között Melrose apátságban aláírt okirat tanúi között szerepelt. Alan a templomos lovagok patrónusa lett, bár nincs bizonyíték arra, hogy csatlakozott volna a rendhez. Őt és apját a Paisley-apátságban temették el. Forrás: Alan fitz Walter, 2nd High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  6. ↑ Walter volt a Stewart/Stuart-ház első tagja, aki a „Stewart” vezetéknevet használta, és „Dundonald-i”-ként (of Dundonald) nevezték meg. Tanúként szerepelt egy II. Sándor skót király király által kibocsátott okiraton „Walterus filius Alani, Senescallus, Justiciar Scotiae” (Walter, Alan fia, Senescallus, Skócia bírója) megjelöléssel, azaz ő volt Skócia bírója. Vélhetően hozzá tartozott az a főudvarmesteri pecsét, melynek körirata „Sigill. Walteri filii Allani” (Pecsételve." Walter, Allan fia.) volt. Forrás: Walter Stewart, 3rd High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  7. ↑ Alexander Steward részt vett a hetedik keresztes hadjáratban IX. Lajos francia király oldalán, amely során fiatalabb testvére, John, 1249-ben elesett az egyiptomi Damiettánál. Úgy tűnik, zarándoklatot is tett Santiago de Compostelába, és ennek tiszteletére nevezte el legidősebb túlélő fiát Jamesnek (Jakab), amely név akkoriban ritka volt Skóciában. 1255-ben Skócia egyik régenseként szolgált III. Sándor skót király kiskorúsága idején. 1263 októberében a skót serege jobb szárnyának a parancsnoka volt Largsnál, sikeresen megvédték Skóciát V. Haakon norvég király inváziós serege ellen. Valószínű, hogy az ő idejében szerzett a Stewart-család uradalmat a Cowal-félszigeten, ahol Dunoon várukat is építették. Az ő idején a "Skócia főpohárnoka" (senescallus Scotie) címet használta – ez magasabb, mint a főudvarmesteri –, ami azt jelzi, hogy tisztsége nem csupán udvari pozíció volt, hanem nemzeti jelentőségű hivatali rangot képviselt. Forrás: Alexander Stewart, 4th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  8. ↑ 1286-ban a Skócia hat régense közé választották, akik az országot vezették III. Sándor skót király halála után 1286–1292 között. Később, 1297. július 9-én behódolt I. Eduárd angol királynak. Egyike volt a Robert Bruce, Annandale 5. ura trónigényének támogatására kijelölt auditoroknak. A skót függetlenségi háborúk elején hű maradt az angol királyhoz, csatlakozott William Wallace-hoz, mellette harcolt az 1297-es Stirling Bridge-i csatában. Wallace 1298-as falkirki veresége után átállt Robert Bruce oldalára, aki később I. Róbert néven Skócia királya lett. 1302-ben Franciaországba küldték, hogy támogatást kérjenek a francia királytól Anglia ellen. Azonban miután Anglia győzelmet aratott, Jamesnek 1306. október 23-án újra esküt kellett tennie I. Edwardra, szent ereklyékre és szent iratokra tett esküvel, hogy biztosítsák hűségét. Ennek ellenére Robert Bruce ügyét szolgálta, ezzel ismét hazája iránti hűségét választva Edward király helyett. Forrás: James Stewart, 5th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  9. ↑ Walter Stewart 21 évesen részt vett az 1314-es Bannockburni csatában az angolok ellen. A csata után Waltert kinevezték a Nyugati Határvidékek őrzőjévé, és megkapta a Largs földjeit, amelyeket korábban János skót király elkobzott. 1316-ban ezeket a földeket a Paisley-apátságnak adományozta. 1314 októberében ő adta a kíséretet I. Róbert skót király feleségének, az angol fogságból Skóciába hazatérő Elizabeth de Burgh-onak, és lányának, Marjorie Bruce-nek. 1315-ben feleségül vette Marjorie Bruce-t, és elnyerte Bathgate báróságát Linlithgowshire-ben. 1318-ban elfoglalta Berwick-upon-Tweedet az angoloktól, és sikeresen megvédte 1319 júliusában II. Eduárd angol király ostroma alatt. 1322-ben két másik nemessel megpróbálta meglepni az angol királyt a Yorkshie-i Byland apátságnál, de II. Eduard elmenekült. 1320–1326 között Walter, Skócia főpohárnoka, birtokot adományozott John St. Clair-nek Maxtonban, tanúja Robert de Lauder, Lothian igazságszolgáltatója volt. Forrás: Walter Stewart, 6th High Steward of Scotland (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Addington, Arthur C. The Royal House of Stuart: The Descendants of King James VI of Scotland (James I of England). 3v. Charles Skilton, 1969-76.
  • Cassavetti, Eileen. The Lion & the Lilies: The Stuarts and France. Macdonald & Jane’s, 1977.
  • Marek, Miroslav: The Stuarts (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
  • Johnston, G. Harvey. The Heraldry of the Stewarts: With Notes on All the Males of the Family, Descriptions of the Arms, Plates and Pedigrees (angol nyelven). Edinburgh and London: W. & A. K. Johnston, Limited (1906) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • 2021: Ez a szócikk részben vagy egészben a The House of Stuart című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • 2024 címerpajzsok: Ez a szócikk részben vagy egészben az Armorial of the House of Stuart című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stuart-ház&oldid=27589104”