Pasteiner Gyula

Pasteiner Gyula
Született	1846. március 7. Tata
Elhunyt	1924. november 8. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Pasteiner Iván
Foglalkozása	művészettörténész, műkritikus, egyetemi oktató, akadémikus
Tisztsége	dékán (1905–1906, ELTE Bölcsészettudományi Kar)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (17/2-2-6)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pasteiner Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pasteiner Gyula (Tata, 1846. március 7. – Budapest, 1924. november 8.) művészettörténész, műkritikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, utóbb tiszteleti tagja. Jelentős munkásságot fejtett ki a magyar művészet történeti áttekintése, főképpen a szobrászat és a barokk építészet múltjának feltárása terén. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyetemes művészettörténeti összefoglalás megírása (1885). 1885-től 1916-ig volt a Budapesti Tudományegyetemen a művészettörténet egyetemi tanára. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.

Aba-Novák Vilmos rézkarca

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben 2007-ben (17/2-2-6)

Pasteiner Iván (1887–1963) könyvtáros apja.

Életútja

Tatai iskolaéveit követően 1864-től a Pesti, illetve a Bécsi Egyetemen végezte felsőfokú tanulmányait, bölcsészdoktori oklevelét 1868-ban szerezte meg. 1868 és 1872 között a Budai Főgimnázium görög–latin tanáraként dolgozott, majd ösztöndíjjal négy évig tartó külföldi tanulmányutat tett, melynek során Párizsban, Rómában és más európai városokban folytatott művészettörténeti tanulmányokat.

Hazatérését követően, 1876-ban a művészettörténet tárgyköréből magántanári képesítést szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. 1885-ben a művészettörténet nyilvános rendkívüli tanárává lépett elő, 1890-től 1916-os nyugdíjba vonulásáig pedig a művészettörténeti és klasszika-archeológiai tanszéket vezette nyilvános rendes tanári címmel. 1905–1906-ban a bölcsészettudományi kar dékáni feladatait is ellátta. Ezzel párhuzamosan az 1890-es években kilenc éven keresztül volt a Magyar Állam című egyházpolitikai lap belső munkatársa és vezércikkírója.

Munkássága

Szerteágazó érdeklődésének megfelelően művészettörténeti kutatásai is széles látókörűek voltak, az egyetemes és a magyar művészet múltjával egyaránt foglalkozott, tanulmányai több témakörben is nagy hatásúaknak bizonyultak. Nevéhez fűződik az egyetemes művészettörténetet átfogóan tárgyaló első magyarországi monográfia megírása (A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig, 1885). Tanulmányozta a középkori–újkori Magyarország művészetét, főként a szobrászat és az építészet múltját. Behatóan foglalkozott a Mátyás korabeli reneszánsz és a 17–18. századi barokk építészettel, az egyes művészeti ágak, főképpen az iparművészet sajátosan magyar formajegyeivel. Tanulmányokat írt az itáliai és a francia festészet egyes korszakairól is.

Napilapokban (pl. Pesti Napló) és folyóiratokban (pl. Athenaeum, Kelet Népe, Havi Szemle, Budapesti Szemle) egyaránt nagy számban adott közre műbírálatokat a kortárs építészet jelenségeiről és eredményeiről (pl. épületszobrászat, Országház), egyes képzőművészek – Zichy Mihály, Izsó Miklós, Munkácsy Mihály és mások – alkotásairól, illetve beszámolt a hazai közgyűjtemények képzőművészeti értékeiről. Ő írta a művészettörténeti, műemlék-topográfiai fejezeteket Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című kiadványsorozat egyes köteteiben, illetve szobrászati és festészeti szócikkeket írt A Pallas nagy lexikona számára.

Ifjúkorában a pedagógiai, oktatásügyi kérdések is vonzották érdeklődését. Négy évtizedes egyetemi tanári pályafutása során tanítványai közé tartozott Éber László, Meller Simon, Neuschloss Kornél, Gerevich Tibor, Czakó Elemér és Hoffmann Edith.

1883-ban a Társadalmunk szerkesztője volt, 1885-től 1894-ig szerkesztette a Művészi Ipar című folyóiratot, 1886 után Radisics Jenővel közösen.

Gerevich Tibor szerint: „Pasteiner erős profillal, kemény kőből faragott, hatalmas pillére a magyar művészettörténetnek, melynek alapjait Henszlmann, Ipolyi és Rómer Flóris rakta le. A magyar művészettörténet magasra törő csarnoka boltozásán biztonsággal lehet tovább dolgozni, mert Pasteiner Gyula a nagy építőmester gondoskodott róla, hogy szerkezeti váza erős és szilárd legyen.”

Társasági tagságai és elismerései

1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1907-ben rendes tagjává választották, halála évében, 1924-ben pedig a tiszteleti tagok sorába emelték. 1885–1886-ban a titkári teendőket látta el az Országos Magyar Iparművészeti Társulatban. 1886-tól alapító tagja volt a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának, 1916-ban pedig a Szent István Akadémia rendes tagjává választották.

Főbb művei

• A régi művészetek történetének mai tudományos állása. Budapest. 1875
• A művészeti és nem művészeti utánzásról. - In: Havi Szemle 1879. Könyv formájában: A művészi és nem-művészi utánzásról. - Budapest.: Pfeifer Ferdinánd Nemzeti Könyvkereskedése, 1879
• Die bildende Kunst in Ungarn und die ungarischen Künstler in der Fremde. In Die moderne Kunst in Ungarn. Berlin. 1883
• A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig. Budapest. 1885
• Az építészet I. Mátyás király alatt. - In: Budapesti Szemle 1893 (1892-ben elhangzott akadémiai székfoglalója)
• Római világ. Emlékkönyv a magyar tanárok olaszországi tanulmányútjáról. Csengeri János és Geréb József közreműködésével szerk. Pasteiner Gyula. Budapest: Athenaeum, 1899
• A középkori román építészet rövid vázlata Magyarországon. Budapest. 1900?
• Mantegna. - In: Budapesti Szemle 1901. Könyv formájában: Mantegna. Ismeretterjesztő előadás az Országos Képtárban 1901. márczius 25-én. Tartotta Pasteiner Gyula. Bp. [Franklin], 1901
• Középkori művészetünk topographiája. Budapest. 1904
• Az építészet művészeti fejlődése. Budapest. 1904
• Képtárak, képek hitelessége, képbírálat. Budapest. 1907
• Középkori építészetünk topographiája. - In: Budapesti Szemle 1908 (1908-ban elhangzott akadémiai székfoglalója)
• A francia festészet a 19. században. Budapest. 1910

Emlékezete

• Emlékére alapította a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat az évente kiosztott Pasteiner Gyula-emlékérmet.
• Emléktáblája található Tatán, az Ady Endre utcán.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. 437. o.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 363. o.  
• Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István. Budapest: Szent István Társulat. 1993. On-line elérés
• Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. 1710. o. ISBN 963-05-7747-X  
• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 572. o. ISBN 963-9257-11-7  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 976. o.
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 147. o. ISBN 963-547-414-8  

További irodalom

• Gerevich Tibor: Pasteiner Gyula emlékezete. Budapest. 1933
• Lehel István: Pasteiner Gyula. - In.: Nyugat, 1924. 24. sz. Figyelő
• Elek Artúr: Pasteiner Gyula. - In.: Nyugat, 1931. 11. sz. Képzőművészet

Kép

• Aba Novák Vilmos: Pasteiner Gyula arcképe