Narta (Horvátország)
Narta | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Belovár-Bilogora |
Község | Štefanje |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 43247 |
Körzethívószám | (+385) 44 |
Népesség | |
Teljes népesség | 573 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 130 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 49′ 58″, k. h. 16° 47′ 25″45.832800°N 16.790300°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 58″, k. h. 16° 47′ 25″45.832800°N 16.790300°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Narta témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Narta falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 9, közúton 12 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 19 km-re északkeletre a Belovárt Csázmával összekötő 43-as számú főút mentén Blatnica és Malo Korenovo között hosszan elnyúlva fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu már a középkorban is jelentős egyházas hely volt. Mindenszentek plébániáját és templomát 1334-ben említi Ivan főesperes „ecclesia omnium sanctorum de Nard” alakban. 1401-ben „ecclesia Omnium sanctorum de Naarth” néven szerepel írott forrásban.[2] 1507-ben és 1512-ben is megemlítik. 1552 körül a falut és templomát elpusztította a török és mintegy száz évig lakatlan volt a területe.
A mai falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor részben katolikus horvát, részben pravoszláv szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Nartha” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Narta” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében két falu található „Nartha” néven. Az egyik 102 házzal, 46 katolikus és 472 ortodox vallású lakossal, míg a másik 40 házzal, 105 katolikus és 95 ortodox vallású lakossal.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 832, 1910-ben 1032 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 59%-a horvát, 27%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 677 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
[szerkesztés]Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
832 | 854 | 858 | 902 | 888 | 1.032 | 1.008 | 1.028 | 1.085 | 1.157 | 1.115 | 1.050 | 879 | 814 | 758 | 677 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent György tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1770-ben épült. Ikonosztázát Josip Hoknjec festette 1890-ben. A II. világháború során az usztasa erők súlyosan megrongálták majd katolikus templommá alakították át. Ekkor semmisült meg az ikonosztáz és a templom eredeti berendezése. 1972-re az épület annyira tönkrement, hogy újjá kellett építeni. A délszláv háború idején tüzérségi találatot kapott. A parókia épületét kifosztották és felgyújtották. A háború után a templomot megújították. Egyhajós épület félköríves apszissal, karcsú harangtornya a nyugati homlokzat felett magasodik, piramis alakú toronysisak fedi.
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
- A falu határában a Česma medrétől mintegy száz méterre nyugatra, a halastavak előterében található Szvibóc (Svibovec) várának romja. A várat 1424-ben említik először a szlobostinai uradalom részeként. 1501-ben ötezer forintért a csázmai káptalan vásárolta meg. 1540-ben elfoglalta és kirabolta a török, mely után a káptalan felhagyta a várat és Csázmáról is elmenekült. Mára csak egy 45-50 méteres átmérőjű kerek vár alapfalai láthatók belőle, ahol a feltárások során kerámia töredékek és a 15. - 17. századra jellemző fegyverek kerültek elő.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 453. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)