Majoros

	Majoros (Majerovce)
; Majoros címere	; Majoros zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Varannói
Rang	község
Első írásos említés	1363
Polgármester	Anna Vargová
Irányítószám	094 09
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	VT
	Népesség
Teljes népesség	449 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	126 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	132 m
Terület	3,54 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 53′ 24″, k. h. 21° 42′ 50″48.890000°N 21.713889°EKoordináták: é. sz. 48° 53′ 24″, k. h. 21° 42′ 50″48.890000°N 21.713889°E
	Majoros weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Majoros témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Majoros (szlovákul: Majerovce, németül: Meierhöfen) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban.

Fekvése

Varannótól 4 km-re keletre, az Ondava jobb oldalán fekszik.

Története

1363-ban említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MAJOROCSKA. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Vladár Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Varannóhoz 1/2, Homonnához pedig 1 1/2 órányira, határja három nyomásbéli, az őszi vetést nagy munkával termi, réttye bőven van a’ hegyek allyán helyheztetve, mellyekről le folyó vizektől nagy árkok által védelmeztetik, és ezeket minden esztendőben tisztítani kell, hogy a’ falunak határja, ’s legelője el ne romollyék, erdője is van.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Majorócz, tót falu, Zemplén vmegyében, közel Varannóhoz, s ut. p. Eperjes, az Ondava völgyében. Lakja 50 római, 130 görög kath., 8 evang., 8 zsidó. Határa 895 hold, mellyből beltelek 29 h., szántóföld 524 h., rét 237 h., erdő 105 hold; s ebből urbéri szántó 120, rét 40, legelő 25 hold, a többi majorsága Vladár Tamásnak, ki itt szép juhokat tenyésztet, és váltógazdaságot folytat. Szántóföldeinek fele dombos hegyeken fekszik, s igen ritka és sovány, hanem rétjei igen jó szénát teremnek.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Majoros, azelőtt Majoróczka, tót kisközség 29 házzal és 201 róm. kath. vallású lakossal, kiknek azonban nincs itt templomuk. Postája, távírója és vasúti állomása Varannó. Hajdan a varannai uradalom tartozéka volt s azonosnak látszik az e tájon említett XIV-XV. századbeli Moroch községgel. Újabbkori birtokosai a gróf Forgách, Bydeskuthy és a Vladár családok és most is Vladár Emilnek van itt nagyobb birtoka. A XVII. századbeli pestis sok lakosát pusztította el.”^[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 184, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 448 lakosából 447 szlovák volt.

2011-ben 445 lakosából 437 szlovák.

Nevezetességei

Görögkatolikus templom

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Varannói járás m v sz A Varannói járás települései
Varannó (Vranov nad Topľou)
Agyagospatak (Hlinné) • Alsógyertyán (Nižný Hrabovec) • Alsókomaróc (Komárany) • Alsóköcsény (Kučín) • Alsókörtvélyes (Nižný Hrušov) • Alsónyírjes (Slovenská Kajňa) • Aranyospatak (Zlatník) • Bábafalva (Babie) • Balázsi (Vlača) • Bányapataka (Banské) • Benkőfalva (Benkovce) • Csábóc (Cabov) • Csáklyó (Čaklov) • Csicsóka (Čičava) • Dávidvágása (Davidov) • Detre (Detrík) • Ércfalva (Rudlov) • Felsőfeketepatak (Čierne nad Topľou) • Felsőkázmér (Vyšný Kazimír) • Felsőmihályi (Michalok) • Gerlefalva (Girovce) • Giglóc (Giglovce) • Gyapár (Ďapalovce) • Györgyös (Ďurďoš) • Hencfalva (Hencovce) • Holcsík (Holčíkovce) • Istvántelke (Štefanovce) • Jeszenőc (Jasenovce) • Józsefvölgy (Juskova Voľa) • Kapipálvágása (Pavlovce) • Kelcse (Nová Kelča) • Királyhegy (Piskorovce) • Kisdomása (Malá Domaša) • Kisszabados (Ruská Voľa) • Klazány (Kladzany) • Kolcsmező (Dlhé Klčovo) • Kővágó (Kamenná Poruba) • Lőrincvágása (Vavrinec) • Majoros (Majerovce) • Máriakút (Rafajovce) • Mátyáska (Matiaška) • Merészpatak (Merník) • Magyarkrucsó (Nižný Kručov) • Nagykőpatak (Kvakovce) • Opálhegy (Zámutov) • Pétervágása (Petrovce) • Petkes (Petkovce) • Pósa (Poša) • Porszács (Prosačov) • Remenye (Remeniny) • Sókút (Soľ) • Szacsúr (Sačurov) • Szécsmező (Sečovská Polianka) • Tapolybánya (Jastrabie nad Topľou) • Tapolybeszterce (Bystré) • Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Topľou) • Tapolyhermány (Hermanovce nad Topľou) • Tapolyizsép (Vyšný Žipov) • Tapolymeggyes (Medzianky) • Tapolymogyorós (Skrabské) • Tapolyradvány (Radvanovce) •Tavarna (Tovarné) • Tavarnamező (Tovarnianska Polianka) • Telekháza (Sedliská) • Újszomotor (Žalobín) • Vehéc (Vechec) • Zemplénmátyás (Ondavské Matiašovce)