Kén-diklorid
| Kén-diklorid | |
 2 dimenziós szerkezet |
 3 dimenziós szerkezet |
| IUPAC-név | kén-diklorid |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 10545-99-0 |
| RTECS szám | WS4500000 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | SCl2 |
| Moláris tömeg | 102,97 g/mol |
| Megjelenés | piros folyadék |
| Halmazállapot | folyadék |
| Szag | szúrós szagú |
| Sűrűség | 1,621 g/cm³ |
| Olvadáspont | −121,0 °C |
| Forráspont | 59 °C |
| Oldhatóság (vízben) | hidrolizál |
| Kristályszerkezet | |
| Molekulaforma | V-alak |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás |  Xi  C  N
|
| NFPA 704 |  1
3
1
|
| R mondatok | R14, R34, R37, R50 |
| S mondatok | (S1/2), S26, S45, S61 |
| Öngyulladási hőmérséklet | 234 °C |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | Kén-difluorid Kén-dibromid Diklór-monoxid |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A kén-diklorid a kén klórral alkotott vegyülete, képlete SCl2. Standard körülmények között szúrós szagú, cseresznyepiros, mérgező folyadék. A kén-diklorid a legegyszerűbb kén-klorid, benne a kén oxidációs száma +2. Felhasználják prekurzorként kénorganikus vegyületek, például mustárgáz előállításánál.[1]
Előállítás
[szerkesztés]A kén-diklorid előállítása elemi kén vagy dikén-diklorid klórozásával történik.[2] A folyamat több lépésben megy végbe:
- S8 + 4 Cl2 → 4 S2Cl2; ΔH = −58,2 kJ/mol
- S2Cl2 + Cl2 → 2 SCl2; ΔH = −40,6 kJ/mol
Felhasználás
[szerkesztés]A kén-dikloridot szerves szintézisekben használják fel. Alkének SCl2-addíciójakor klórtartalmú tioéterek keletkeznek. Ez jól szemléltethető a vegyület etilénnel való reakciójával, melynek során mustárgáz – S(CH2CH2Cl)2 – keletkezik.[3] A kén-diklorid emellett számos szervetlen vegyület alapanyaga: fluorral kezelve kén-tetrafluoridot kapunk, meleg szén-tetrakloridos vagy benzolos oldatába ammóniát vezetve tetrakén-tetranitridet alkot.
- 6 SCl2 + 16 NH3 → S4N4 + 2S + 12 NH4Cl
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Schmidt, M.; Siebert, W. "Sulphur" Comprehensive Inorganic Chemistry Vol. 2, ed. A.F. Trotman-Dickenson. 1973.
- ↑ F. Fehér "Dichloromonosulfane" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 370.
- ↑ R. J. Cremlyn “An Introduction to Organosulfur Chemistry” John Wiley and Sons: Chichester (1996). ISBN 0-471-95512-4.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Sulfur dichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
