Szülővárosa csapatában a TSV Euskirchenben kezdte a labdarúgást. 1966 és 1979 között az 1. FC Köln labdarúgója volt. 1968-ban és 1977-ben nyugatnémet kupát, 1978-ban bajnokságot és nyugatnémet kupát nyert a csapattal. Az 1979–80-as idényben az 1860 München játékosa volt. 1979. december 1-jén az MSV Duisburg elleni bajnoki mérkőzésen Paul Steiner durva szerelése következtében sípcsont- és szárkapocscsonttörést szenvedett. A súlyos sérülés a pályafutása befejezéshez vezetett.
1970 és 1978 között 39 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és nyolc gólt szerzett. 1970. november 22-én mutatkozott be a válogatottban Görögország ellen Athénban. A 79.percben állt be Günter Netzer helyére. A találkozó 3–1-es nyugatnémet győzelemmel ért véget. Első gólját 1971. június 30-án KoppenhágábanDánia ellen szerezte a 83. percben és csapata ezzel 3–1-re győzött. Tagja volt az 1974-es világbajnok és az 1976-os Európa-bajnoki ezüstérmes csapatnak. Részt vett az 1978-as argentínai világbajnokságon is.
Először az 1. FC Kölnnél volt segédedző. 1981 és 1991 között szülővárosában anyaegyesülete a TSC Euskirchen vezetőedzője volt és a klub vezetésében is többször szerepet vállalt. foglalkozott tehetségkutatással is.
Első szívműtétje 1992-ben volt. 2004. január 7-én ismét meg kellett műteni, mert szívritmuszavara miatt új szívbillentyűre volt szüksége.[4] 2010. május 11-én agyvérzés érte.[5] Állapota stabilizálása érdekében mesterséges kómában tartották, ahonnan soha nem ébredt fel, haláláig tartós vegetatív állapotban volt. Először a Kölni Egyetemi Kórházban, majd egy rehabilitációs központban ápolták.[6][7] 2013. június 15-én elhunyt.[8][9]
