[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Day of Defeat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Day of Defeat
FejlesztőValve Corporation
KiadóActivision (fizikai)
Valve Corporation (digitális)
ZeneszerzőMichael Gordon Shapiro
MotorGoldSrc
PlatformokLinux, OS X, Windows
Kiadási dátumWindows
  • US 2003. május 1.
Linux, OS X
  • WW 2013. március 29.
Műfajfirst-person shooter
Játékmódoktöbbjátékos
Korhatár ESRB: T
PEGI: 12+
USK-besorolásUSK 16
AdathordozóCD-ROM, digitális terjesztés
Rendszerkövetelmény
Rendszer-
követelmény
  • OS: Windows XP
  • CPU: 1.7 GHz-es processzor
  • RAM: 512 MB
  • GPU: DirectX 8.1-es
A Day of Defeat weboldala
SablonWikidataSegítség

A Day of Defeat egy többjátékos, csapatalapú first-person shooter videó játék, mely a II. világháború európai hadszínterének nyugati részén játszódik. Eredetileg a Half-Life módosításának jogát a Valve vette meg, majd 2003-ban állt elő ezzel a játékkal.

A második világháborúban játszódó Day of Defeatben nincs olyan hadjárat, amelyet egyéniben lehetne teljesíteni, teljesen a többjátékos üzemmódra koncentráltak. A játék a csapatmunkát ösztönzi, és objektív célokon alapuló játékokra épít, és megvannak benne a különféle osztályokba sorolások is. A térképek szűk ösvényekből állnak, melyek néhány kulcsfontosságú helyhez vezetnek. A játék hivatalos, újabb változata, a Day of Defeat: Source 2005-ben jelent meg a Valve gondozásában. Az akkor újnak számító Source motorral az új változat sok, az előzőben nem szereplő jellemzővel jött ki a piacra. Ezek között vannak a megújult játék, több audiós és grafikus jellemző.

A játék menete

[szerkesztés]

A Day of Defeat egy többjátékos first-person shooter, mely a gyalogsági osztagok ütközeteit mutatja be a második világháború európai hadszínterein a szövetségesek és a tengelyhatalmak között. A játékos eldöntheti, hogy a szövetségesekhez vagy a tengelyhatalmakhoz akar-e csatlakozni. A szövetségesek között van Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia, míg a tengelyhatalmak között van Németország.

A kör elején mindkét ellenérdekelt fél egyszerre indul a kiinduló helyéről, és mindkét csapat azon dolgozik, hogy elérje az ő személyes célját. Mindeközben meg kel akadályoznia, hogy az ellenfél elérje a saját célját.[1] A körnek akkor van vége, ha egy csapat az összes célját elérte, és ekkor az adott csapatot nevezik ki győztesnek. Ezen felül be van építve egy időlimit is, melynek lejártakor az a fél győz, amelyik több célját tudta teljesíteni, attól függetlenül, hogy hny embert ölt vagy sebesített meg. Ez alól csak az számít kivételnek, ha a két csapat ugyanannyi célt teljesített.

A fegyverek egészen hasonlóak azokhoz, melyekkel a második világháborúban találkozhattunk volna, és a játék menete is ennek megfelelő. A visszarúgás nehézkes, és a játék nem engedi, hogy futás vagy ugrás közben támadjanak.[1][2] A játékba be van építve egy határ, ami az állóképességet korlátozza, így a játékos nem futhat gyorsan hosszú időn át, így rá vannak kényszerítve, hogy spóroljanak az energiájukal.[1]

Kialakítás

[szerkesztés]

A Day of Defeat kezdeti kiadásában 15 térkép volt, melyek különböző szcenáriókat mutattak be, és ezek mérete valamint tematikája is változott.[1] Ezek gyakran olyan második világháborús csatákon alapulnak, mint az Omaha Beach-i csata vagy különböző utcai harcok az olasz Salerno területén az Avalanche-hadművelet alatt. A játékban van egy Glider küldetés is, ahol az amerikai 101. Légi osztag landol a WACO Glideren, és olyan célokat semmisít meg, mint az antenna vagy egy 8,8 cm Flak 18/36/37/41 légvédelmi rakéta.

A játékban szereplő fegyverek is történelmi jelentőségűek, és ezek megjelenítése a második világháborúban használtak pontos másai.[1][2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e Butts, Steve: Day of Defeat. IGN, 2003. május 23. [2013. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  2. a b Suciu, Peter: GameSpy: Day of Defeat. GameSpy, 2003. május 26. [2009. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 16.)

További információk

[szerkesztés]