Alberto Ascari

Alberto Ascari
Életrajzi adatai
Teljes neve	Alberto Ascari
Született	1918. július 13. Milánó
Elhunyt	1955. május 26. (36 évesen) Monza
Nemzetisége	olasz
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1950 – 1955
Csapata	Ferrari (1950–1953) Maserati (1954) Lancia (1955)
Nagydíjak száma	33 (32 rajt)
Világbajnoki címek	2 (1952, 1953)
Győzelmek	13
Dobogós helyezések	17
Első rajtkockák	14
Leggyorsabb körök	12
VB-pontok	107,64 (140,14)
Első nagydíj	1950-es monacói nagydíj
Első győzelem	1951-es német nagydíj
Legutolsó győzelem	1953-as svájci nagydíj
Legutolsó nagydíj	1955-ös monacói nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Alberto Ascari témájú médiaállományokat.

Alberto Ascari és Luigi Villoresi az 1952-es olasz futamon

Alberto Ascari (Milánó, 1918. július 13. – Monza, 1955. május 26.) olasz autóversenyző, a Formula–1-es világbajnokságot nyert két olasz versenyző egyike.

Pályafutása

Fiatalkora

Apja, Antonio Ascari autóversenyző az 1920-as években az Alfa Romeo színeiben versenyzett, és 1925-ben a francia nagydíjon halálos autóbalesetet szenvedett. Albertót családja próbálta lebeszélni arról, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen, de nem tudták megakadályozni, hogy a gyorsaságnak szentelje életét. Pályafutását a Bianchi gyári csapatánál kezdte, mint motorversenyző, de hamar rájött, hogy nem tud ellenállni a négykerekűek csábításának.

Világbajnoki versenyek a Formula–1-ben

A második világháború után a Maseratinál kezdett versenyezni. Csapattársa, Luigi Villoresi a mentorává és barátjává vált. 1946-ban a FIA megváltoztatta a verseny szabályait, ami jelentősen különbözött a háború előttiektől. A következő négy évben Ascari a teljesítményének tetején volt, sok versenyt nyert Európa-szerte. Az első nagydíját máris megnyerte az olaszországi San Remóban 1948-ban, és még ugyanebben az évben második helyezést ért el a brit nagydíjon is. Ascari a következő évben nyert egy másik versenyt is a csapattal. A legnagyobb sikereit azután érte el, miután Villoresi csatlakozott a Ferrari csapatához; ebben az évben még három versenyt nyert meg, és elnyerte az „Év autóversenyzője” címet, ami a Formula–1-es világbajnoki cím előzményének is tekinthető.

1950-ben a Ferrari elérte, hogy a Formula–1 világbajnokság debütáló évében az első versenyen, Monte Carlóban a csapat tagjai Ascari, Villoresi és a közkedvelt francia versenyző, Raymond Sommer legyenek. Ascari a versenyben a második lett, később az olasz nagydíjon, Monzában megosztva is a második helyen végzett. A bajnokságban csak az ötödik helyezést sikerült elcsípnie. A következő évben a Nürburgringen életében először végzett az első helyen. Ugyanebben az évben még Monzában is a dobogó legfelső fokára állhatott. A bajnokságot azonban Juan Manuel Fangio nyerte.

1952-ben Ascari a Formula–1 élmenői közül egyedüliként elindult a világbajnokságba beszámító, de az európai futamoktól szinte teljesen eltérő mezőnyt felvonultató indianapolisi 500-on, de nem sikerült célba érnie. Az év hátralévő részében a Ferrari Tipo 500-assal uralta a mezőnyt. Megnyerte mind a hat futamot, valamint mindegyik versenyen ő futotta a leggyorsabb kört. Majdnem megszerezte a maximális pontszámot, de mivel akkoriban a leggyorsabb körökért is pont járt, amiért egyszer osztoznia kellett, így egy fél ponttal lemaradt róla. Az 1953-as évad első három versenyét zsinórban megnyerte, ezzel együtt sorozatban kilenc könnyű győzelmet aratott. A sorozat a bajnokság negyedik futamán szakadt meg, Franciaországban, amikor nagy küzdelemben végül csak a negyedik lett. Az évben még két versenyt nyert, így megszerezte második világbajnoki címét.

Ezután elhagyta a Ferrarit, és a Lanciához szerződött, amelynek azonban csak a szezonzáró futamra lett rajtra kész az autója, addig privát Maseratival, illetve Ferrarival versenyzett, amikkel azonban nem volt esélye a bajnoki címre.

Halála

Az 1955-ös év hasonlóan indult, mint az előző, és a monacói nagydíjon egy látványos balesetet szenvedett. Elvesztette uralmát az autó fölött, és a kikötőnél a tengerbe zuhant. Ezt még könnyebb sérülésekkel megúszta, de mint később kiderült, egy vérrög keletkezett a fejében. Egy héttel később a Ferrari a monzai pályára hívta tesztelni, azonban a harmadik körben súlyos balesetet szenvedett, melyben még a pályán életét vesztette. Pont ugyanannyi idősen hunyt el, mint példaképe, az édesapja. A kanyart, melyben halálát lelte, később róla nevezték el. A Nemzetközi Motorsportszövetség Hírességeinek Csarnoka halhatatlanjainak listájára 1992-ben került fel. Rómában utcát neveztek el róla.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	Helyezés	Pont
1950	Ferrari	GBR	MON 2	500	SUI Ki	BEL 5	FRA Ni	ITA 2			5.	11
1951	Ferrari	SUI 6	500	BEL 2	FRA 2	GBR Ki	GER 1	ITA 1	ESP 4		2.	25 (28)
1952	Ferrari	SUI	500 Ki	BEL 1	FRA 1	GBR 1	GER 1	NED 1	ITA 1		1.	36 (53.5)
1953	Ferrari	ARG 1	500	NED 1	BEL 1	FRA 4	GBR 1	GER 8	SUI 1	ITA Ki	1.	34.5 (46.5)
1954	Maserati	ARG	500	BEL	FRA Ki	GBR Ki	GER	SUI	ITA Ki	ESP Ki	25.	1.14
1955	Lancia	ARG Ki	MON Ki	500	BEL	NED	GBR	ITA			–	0

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alberto Ascari című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Életrajza a grandprix.com-on