[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Teljes eszközhatékonyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2023. október 9., 04:53-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.5)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A teljes eszközhatékonyság (TEH, vagy idegen eredetű rövidítéssel OEE (Overall Equipment Effectiveness)) három termelési mutatószám: a minőségi mutató, a rendelkezésre állási mutató és a teljesítménymutató szorzata. Mindhárom mutató és ezáltal a szorzat értéke is 0 és 1, azaz 0% és 100% közé esik.

  • A minőségi mutató a gyártott jó (nem selejt és nem újramunkálandó) darabszám és az összes gyártott darabszám aránya.
  • A rendelkezésre állási mutató a gép vagy gyártósor elméleti teljes munkaidejének és valós munkaidejének aránya. Az elméleti teljes munkaidőt csökkentő tényező például a karbantartás, a nem tervezett javítás, illetve az állásidő anyaghiány vagy munkaerőhiány miatt.
  • A teljesítménymutató pedig az elméletileg teljesíthető normához képest a gép valós munkaideje alatt teljesített darabszám aránya, azaz (időkkel megfogalmazva) a gyártott darabszámnak és a tervezett ütemidőnek a szorzata osztva a gép tényleges futási idejével.

TEH = OEE = (minőségi mutató) × (rendelkezésre állási mutató) × (teljesítménymutató)

Ha a fenti szorzatba behelyettesítjük az előző mutatók definícióit, akkor több azonos tényező fog szerepelni a számlálóban és a nevezőben is, így ezek „kiejtik” egymást, végül a következő marad:

TEH = OEE = (gyártott jó darabszám) × (tervezett ütemidő) / (a gép tervezett futási ideje)

Ennek ellenére amikor teljes eszközhatékonyságot számolunk, mégis célszerű mindhárom mutatót külön is kiszámolni, hiszen azok más-más információt hordoznak, alacsony értékük esetén más-más intézkedésekkel javíthatók.

Források

[szerkesztés]