Thaiföld
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a thai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Thaiföld vagy hivatalosan a Thaiföldi Királyság (thai: ราชอาณาจักรไทย) független alkotmányos monarchia Délkelet-Ázsiában, az Indokínai-félszigeten. Keletről Laosz és Kambodzsa, délről Malajzia és a Thai (Sziámi)-öböl, nyugatról az Andamán-tenger és Mianmar határolja.
A több mint 70 millió lakosságú ország kb. 75%-a thai és 14%-a kínai eredetű; a három legdélibb tartományt pedig túlnyomórészt malájok lakják. A buddhizmus a domináns vallás, amely erősen meghatározza a kultúráját is, az állam különösen támogatja, de nem hivatalos államvallás.
A 20. század vége óta az ország gyors gazdasági növekedést produkált. Ma egy feltörekvő, közepes jövedelmű ország, amely a magas HDI fejlettségű országok közé tartozik. A 20. század végétől, az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkenteni tudta a szegénységet.
Gazdasága főleg az idegenforgalmon alapul; a turisták körében a világ egyik legnépszerűbb országa,[5] olyan jól ismert turisztikai célpontokkal, mint a főváros, Bangkok, amely 2018-ban a világ leglátogatottabb városa volt.[6] Ismert még a tengerparton Pattaja vagy Huahin, a déli Phuket, Krabi és számtalan sziget az Andamán-tengerben és a Thai-öbölben, mint például Ko Szamuj, továbbá az északi, belső régióban Chiang Mai és környéke.
Az újonnan iparosodott gazdaságok közé sorolják, ahol a turizmuson túl az ipar, a mezőgazdaság a vezető ágazatok,[7][8] de az exportja is jelentős.[9] A „mosoly országának” is nevezik,[10][11] amelynek több millió legális és illegális bevándorlója van, köztük sok nyugati országból származó betelepülő.[12]
Thaiföld középhatalom a globális ügyekben és az ASEAN alapító tagja.
Neve
szerkesztés1939. nyaráig az ország hivatalos neve Sziám (thai: สยาม) volt. 1945-ben ugyan visszakapta eredeti nevét, de 1949-től újra Thaiföld lett a hivatalos elnevezése.
A thai (ไทย) népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’ (ไท) szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.
Földrajz
szerkesztésAz ország földrajzi régiói különböznek egymástól természeti képüket, lakosságukat, gazdasági és társadalmi fejlettségüket tekintve.
Domborzat
szerkesztésÉszakkeleten a nagy kiterjedésű Khorat-fennsík található, majd azon túl északon és keleten a Mekong folyó alföldje. A fennsík 300 méter átlagmagasságú, szavannás jellegű, laterites talajai gyenge termőképességűek.
A Központi-hegyvidékhez tartozó Észak-thaiföldi-hegyvidék észak–déli irányban húzódó láncait hosszanti völgyek választják el. E völgyekben tör a síkság felé az ország fő folyója a Csaophraja (Menam, แม่น้ำเจ้าพระยา). Amint a Csaophraja négy forrásfolyója délre tart, a hegységláncok egyre alacsonyodnak, a szűk völgyek pedig kisebb-nagyobb medencékké tágulnak. [13]
Az ország központi területe a Csaophraja folyó és mellékfolyóinak alföldje (ritkábban használt neve: Thaiföldi-medence). Ez az alföld szerkezeti süllyedésben alakult ki, déli fele korábban tengeröböl is volt. Az alföldet a névadó folyó üledékei töltötték fel, területén nagyobb szintkülönbségeket csak a folyóteraszok, valamint az itt-ott elszórtan kiemelkedő, mészkőből felépülő szigethegyek jelentik. Ettől az alföldtől északra és nyugatra hegyvidék terül el, itt találhatók a legmagasabb hegyek. Legmagasabb pontja az ország ÉNy-i részén, Csiangmai (เชียงใหม่) tartományban a Doi Inthanon 2565 m.
Az ország nyugati hegységei egy irányban vonulnak, de nem egy sorban. E nyugati hegyláncok Mianmarra néző oldala a délnyugati monszun szélfogója.[13] Délen a keskeny Kra-földszoros a Maláj-félszigetre vezet.
-
Thaiföld domborzati térképe -
Köppen-féle éghajlati osztályozás (angol) -
Főbb városok és közlekedési utak
Vízrajz
szerkesztésAz ország jelentős része a Csaophraja (Menam) vízgyűjtő területéhez tartozik, mely folyó Bangkokon át a Thai-öbölbe ömlik. Északkeleten a Mekong-folyó vízgyűjtő területére terjed ki az állam. A Kra-félsziget nyugati partját az Andamán-tenger mossa. Az itteni sekély, tiszta vizű tengerben lévő szigetek az ország turizmusának egyik fő célpontjai.
Éghajlat
szerkesztésAz ország trópusi monszun éghajlatát általában 1000-2000 mm nyári (máj.-okt.) csapadék és az év folyamán alig változó középhőmérséklet jellemzi. A legforróbb hónap a nyári monszun kezdetét megelőző április. A hegységek nyugati lejtői jóval több csapadékot kapnak. A Maláj-félszigeten, melynek keleti oldalára a téli monszun is esőt hoz, az évi átlagos csapadék az 5000 mm-t is eléri. Az esős évszakot az állandó nagy légnedvesség fülledtté teszi.[14]
Az átlagos bangkoki középhőmérséklet januárban 25,8 °C, júliusban 28,4 °C. Az átlagos éves csapadékmennyiség itt 1350-1500 mm, melynek zöme május-október között hull le.
Élővilág, természetvédelem
szerkesztésAz ország egy részén még trópusi dzsungel található, melyben az 50–70 m magas fákat liánok és indák szövevénye hálózza körül. A természetes növénytakarót esőerdők és monszunerdők alkotják. Az óriásfák, például a gurjunbalzsamfa, sárkányalma és lanzafa, illetve a fahéjfa, kámforfa, harasztok, bambusz, banán- és pálmafélék jellemezte esőerdők egykor az ország területének 40%-át borították, főként a Maláj-félszigeten és a Khorat-fennsíkon. Napjainkra természetes állományuk csak néhány meredek hegyoldalon maradt meg. A fakitermelések nyomán fajszegény, másodlagos erdők, szavannák alakultak ki.
A tengerparti területeken a különböző pálmafajták elsősorban a szigeteken a legelterjedtebb növények. Az ország belsejében levő monszunerdők jellegzetes típusai a bambuszosok és a tíkfa alkotta djati erdők. Észak-Thaiföld hegyvidékein fenyvesek, a tengerparton sok helyen mangrovemocsarak vannak. A Csaophraja síkságán rizsföldeket alakítottak ki.[14]
Thaiföld állatvilága igen változatos. Az ország legismertebb emlőse az elefánt, melyet manapság már csak ritkán használnak munkaállatnak. Ezen kívül még előforduló – de inkább csak a védett nemzeti parkokban – vadon élő állatok: tapír, tigris, törpevidra, gaur, vaddisznó, szarvasfélék. A majom (makákó) sokfelé látható.
Tengeri élővilág
szerkesztésAz ország tengeri területének két nagy része: a Thai-öböl és az Andamán-tenger. A víz alatti világ egyik legegzotikusabb fajai a csalánozók. Ide tartoznak a medúzák, a tengeri rózsák, a színes korallok, a kehelyállatok is. A leggyakoribb közülük a szaru- és legyezőkorallok.
A halfajok nyilvántartása még nem teljes, de az bizonyos, hogy több száz halfaj él Thaiföldön, a világ legkisebb halfajától (mindössze 20 mm hosszú) gébtől a hatalmas cetcápáig, a világ legnagyobb halfajáig. A színes korallok között fellelhetők a bohóchalak, papagájhalfélék, ajakoshalak, angyalcápák, íjhalak, kardinálishal-félék, pillangóhalak stb. A nagyobb fajok mélyebben élnek: ilyen a tengeri csuka, a fűrészes sügér, barrakuda, kardhal, cápa, tonhal, vahu. Thaiföld meleg vizeit a bálnák és a delfinek is kedvelik: 25 fajuk honos itt. A dugongot (tengeri tehenet) az ország déli részének pak-thai lakossága szentként tiszteli és törvények védik. A világ hat tengeri teknősfaja közül négy honos itt. Mindegyikük veszélyeztetett.[15]
Nemzeti parkjai
szerkesztés
Thaiföldön nemzeti parkok kiterjedt hálózatát alakították ki.[16] Közülük legnagyobb a Keng Kracsan Nemzeti Park. A legtöbb nemzeti park könnyen megközelíthető. A parkok egy része tengeri park, amely a partvidék, a szigetek és a tenger élővilágát óvja.
A 2000-es évek elején 96 nemzeti park, 100 vadászatmentes övezet és vadrezervátum, valamint 65 védett erdőterület létezik.[15]
Természeti világörökségei
szerkesztésAz UNESCO két tájat ismert el természeti világörökségnek (és három másik helyszínt kulturálisként):
- Dongphajajen–Khaujaj erdőegyüttest és
- Thungjaj–Huajkhakheng Vadrezervátumot.
Történelem
szerkesztésA kezdetek
szerkesztésThaiföld mai területén több helyen tártak fel ősembermaradványokat az 500 000 évvel ezelőtti időszakból (például a Lampang-ember /Lampáng/). Fejlett civilizáció maradványát Ban Chiang /Bán Csieng/ falunál fedezték fel. Ez a kultúra legalább 5600 éves, és lakói már ismerték a bronzművességet, valamint rizst termesztettek. Egyedi mintázatú agyagedényeiket és egyéb fazekasmunkáikat az Udon Thani /Udontháni/ megyében található Bán Csieng múzeum őrzi.
Szukhóthaj Királyság
szerkesztés
Az első független thai államot, a Szukhóthaj Királyságot (a szukhóthaj szó jelentése: boldogság hajnala (szukha - boldogság, uthaj - hajnal) a mai Thaiföld alsó-északi részén a Sukhothai, Kamphengphet, Phichit, Phitsanulok megyék területén helyezkedett el) a 13. században alapították, amikor 1238-ban elszakadtak a Khmer Birodalomtól. Az ország fénykorát a Ramkhamheng király alatt élte (ő hozta létre a thai ábécét), de 1365-ös halála után a királyság gyorsan hanyatlásnak indult, és a szomszédos államok része lett.
Ajuthajá Királyság
szerkesztés
Az ország első uralkodója, Ramathibodi /Rámáthibadí/ király két legfontosabb intézkedése a buddhizmus államvallássá tétele, valamint egy új törvénykönyv bevezetése volt (mely a thai törvénykezés alapja volt egészen a 19. századig). Habár a portugálok már a 16. században meglátogatták a térséget, állandó kapcsolat a Nyugattal csak a 18. században alakult ki.
Ajutthaja-királyság terjeszkedése révén megalakult Sziám, melynek határai az északi Lannathai királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Habár Ajutthajának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg.
Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadsereg számos támadást indított Ajutthaja ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalnia a várost és elűznie a királyi családot.
Thonburi Királyság
szerkesztésA következő évtizedben Takszin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát, újraegyesítette a feldarabolt országot, és kiűzte a burmaiakat.
Rattanakosin Királyság
szerkesztés
Az őt követő I. Ráma (1782–1809), a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot (thai nevén Krung Thep) a Csaophraja folyó partján. A fokozódó európai nyomás ellenére az uralkodók jó diplomáciai érzékének és a francia-brit ellentétnek köszönhetően Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, amely formálisan nem vált egyik nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává sem, de gyakorlatilag félgyarmati státusba került.
Alkotmányos monarchia
szerkesztés1932-ben puccs döntötte meg az addig uralmon lévő kormányt. Ezután a király lemondott trónjáról 10 éves unokaöccse javára. 1941 januárjában Thaiföld megtámadta Francia Indokínát. A thai hadsereg túlerőben volt, ennek ellenére a franciák is elértek sikereket. A békét végül 1941. május 9-én írták alá Tokióban, japán nyomásra (a tűzszünetet már január 28-án kihirdették). 1941. december 8-án, nem sokkal a Pearl Harbor elleni japán légitámadást követően, Tokió követelte Thaiföldtől, hogy engedje át csapatait területén a Malajzia elleni hadjárathoz. Ezután Japán lerohanta az országot, majd nem sokkal ezután, december 21-én Thaiföld megengedte az áthaladást a japán csapatoknak. Japán 1945-ös kapitulációja után a franciák és angolok az országot legyőzött államként kezelték (ennek ellenére az Amerikai Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtott Thaiföldnek), súlyos szankciókat kényszerítettek rá, de nem szállták meg. Az 1960-as évektől 1987-ig kommunista gerillák harcoltak a központi kormány ellen, és bár komoly fenyegetést nem jelentettek, a lázadás csúcspontján 12 000 fegyveressel rendelkeztek.
Kortárs történelem
szerkesztés1992-ben országos tüntetések következtében a katonai diktátor lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonthi Bunjaratkalin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Thakszin Csinavat miniszterelnök hatalmát.[17] A 2007. decemberi választások eredményeként hatalomra jutott Népi Erő Pártja (PPP) 2008. január 21-én ülésezett először a parlamentben. A párt vezetőjét, Szamak Szuntharavetet január 28-án a parlament megválasztotta miniszterelnöknek (310 szavazatot kapott a demokrata párt jelöltjére adott 163 vokssal szemben), s egy nappal később a király be is iktatta.[18] Kormányfőként szeptember 9-éig állt az ország élén – akkor ugyanis a bíróság elítélte, amiért miniszterként is pénzt fogadott el egy főzőműsorban való részvételért. A tüntetések nyomán az Alkotmánybíróság 2008. december 2-án feloszlatta a Népi Erő Pártját, és Csavarat Csanvirakun (az előbbi pártból kivált Nevin Barátai Csoport frakció tagja) rövid ügyvivői működése után december 17-én a demokrata Aphiszit Vetcsacsiva foglalta el a kormányfői széket, akit 2011. július 4-én, a választást követően Jinglak Csinavat váltott.
Politika és közigazgatás
szerkesztés
Alkotmány, államforma
szerkesztés2019 óta névlegesen parlamentáris alkotmányos monarchia, a gyakorlatban alkotmányos diktatúra.[19]
Az alkotmány értelmében az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van, legfontosabb szerepe a nemzeti identitás és egység megtestesítése valamint a thai buddhizmus védelmezése. Az uralkodó azonban még mindig beavatkozik a thaiföldi politikába, mivel az alkotmány kikövezi az utat a királyi döntések előtt. Az uralkodó kritizálása vagy kigúnyolása bűncselekménynek is számít, melyet szigorúan be is tartatnak. Törvények védik őt, amelyek lehetővé teszik a kritikusok börtönbüntetését.[20][21]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
szerkesztésA törvényhozó hatalmat a kétkamarás Nemzetgyűlés (รัฐสภา, Rathaszapha) gyakorolja, mely az 500 fős Alsóházból (สภาผู้แทนราษฎร, szapha phuthen ratszadon) és a 200 fős Szenátusból (วุฒิสภา, vuthiszapha) áll. Mindkét ház képviselőit a nép közvetlenül választja, a Szenátus tagjait 6, az Alsóház tagjait pedig 4 évre. A Szenátus tagjai nem viselhetnek kormányzati tisztséget és nem lehetnek párttagok.
A végrehajtó hatalmat gyakorló kormányt a miniszterelnök vezeti, akit az uralkodó jelöl ki a Nemzetgyűlés alsó házának többséggel rendelkező pártjából vagy pártkoalíciójából.
Prajut Csan-o-csa tábornokot, a katonai junta egykori vezetőjét és a 2014-es puccs óta hatalmon lévő kormányfőt a 2019. márciusi általános választások hivatalosan is megerősítették, de a választások nem voltak se szabadok, sem tisztességesek.[22] Bár a thaiföldi hadsereg látszólag Prajut parancsát követi, Thaiföld királya teljes, ellenőrizetlen hatalmat birtokol az egész országban. X. Ráma, azaz Maha Vadzsiralongkorn király megkezdte a katonai és rendőri egységek feletti közvetlen irányítás személyre szabását, tovább központosítva hatalmát.[22]
A bírói hatalom többszintű. Az alkotmánybíróság csak egy jól körülhatárolt alkotmányossági kérdéskörben dönt. Tagjait a Szenátus javaslata alapján az uralkodó jelöli.
Jogállamiság
szerkesztésA Freedom House 2022-es jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta.[23] A 2019-es általános választások sem szabadok, sem tisztességesek nem voltak.[24]
Öt év katonai diktatúra után Thaiföld 2019-ben átállt egy katonai dominanciájú, félig választott kormányra. A demokratikus hanyatlás és a monarchiának a thaiföldi kormányzásban betöltött szerepével kapcsolatos frusztráció kombinációja hatalmas tüntetéseket váltott ki. Válaszul a rezsim továbbra is tekintélyelvű taktikát alkalmaz, beleértve az önkényes letartóztatásokat, a sajtószabadság korlátozását, megfélemlítést, a koholt, (lèse-majesté) vádakat és az aktivisták zaklatását.[23] Az alkotmánybíróság 2021-ben úgy döntött, hogy a monarchia reformját szorgalmazó aktivisták ténylegesen a monarchia megdöntésére szólítottak fel, magatartásukat alkotmányellenesnek nyilvánítva.[23]
A katonai uralom alatt a kormány szisztematikusan cenzúrát, megfélemlítést és jogi lépéseket alkalmazott a független média elnyomására, a 2019-es kampányidőszakban is cenzúrázták a nemzetközi és hazai hírügynökségeket.[23] 2020-ban egy rendelet megtiltotta a COVID-19 betegséggel kapcsolatos „hamisnak vagy a nyilvánosságban félelmet keltőnek” ítélt információk közzétételét, és a megsértőket öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották.[23] A rendelet arra is felhatalmazta a hatóságokat, hogy megköveteljék az újságíróktól és a sajtóorgánumoktól a hamisnak ítélt riportok „helyesbítését”.[23]
A kormány nyomást gyakorolt a médiára a 2020-ban kezdődő kormányellenes tüntetések során is. Több újságírót letartóztattak, amikor azok a tüntetésekről tudósítottak.[23]
Közigazgatási beosztás
szerkesztésA mai közigazgatás tartományokból, kerületekből, városokból és falvakból áll. A 76 tartomány 5 régióban található.
|
Észak (zöld)
|
Északkelet / Iszán (rózsaszín)
|
Közép (sárga)
|
Délkelet (kék)
Dél (lila)
|
 |
Védelmi rendszer
szerkesztésNépesség
szerkesztés
Általános adatok
szerkesztés2022-es becsült lakossága mintegy 70 millió fő,[25] ezzel a világ 20. legnépesebb országa. Népességnövekedése az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben lassult.
Thaiföld népességének növekedése 1960 és 2020 között:
| Év | Népesség (millióban) | Népsűrűség (fő/km²) |
|---|---|---|
| 1960 | 27 M | 54 |
| 1970 | 37 M | 72 |
| 1980 | 47 M | 93 |
| 1990 | 56 M | 111 |
| 2000 | 63 M | 123 |
| 2010 | 67 M | 131 |
| 2020 | 69 M | 136 |
Legnépesebb települések
szerkesztésEtnikai és nyelvi megoszlás
szerkesztés
Thaiföld lakosságának legnagyobb részét különféle tai nyelveket beszélő népek alkotják. Ezek között a legnagyobb számban a közép-thai, az északkelet-thai, a lao, az észak-thai és a dél-thai fordulnak elő. A közép-thaiok régóta domináns szerepet játszanak az ország politikai, gazdasági és kulturális életében, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak egyharmadát teszik ki, és számban az észak-thaiok felülmúlják őket. Az oktatási rendszernek és a nemzeti öntudat kialakulásának következményeként már sokan saját dialektusuk mellett közép-thaiul is tudnak.
Az ország nem tai nyelvet beszélő kisebbségei közül a legnagyobb a kínai, akik a lakosság mintegy 15%-át teszik ki, és az ország minden területén megtalálhatók. A 19. század második felétől az út- és vasútépítések munkásaiként vándoroltak be, és utódaik kulcsszerepet játszanak a gazdasági élet számos területén. Teljesen beilleszkedtek a thai társadalomba.
További kisebbségek: maláj, mon-khmer és különböző hegyi törzsek (kacsin, meo, karen). A vietnámi háború után sok menekült települt le az országban, elsősorban az északkeleti régiókban, a thaiokkal rokon laók.
Vallási megoszlás
szerkesztés
A legutóbbi népszámlálás (2000) szerint a lakosság 94,6%-a théraváda buddhista.
A második legelterjedtebb vallás az iszlám 4,6%-kal. Néhány provinciában és településen délen muszlim többség él. A muszlim közösségek általában elkülönülnek a nem muszlimoktól. A harmadik legelterjedtebb vallás a kereszténység, de ez a lakosság 0,7%-át jelenti csak.
Gazdaság
szerkesztés
Thaiföld a DK-ázsiai gyorsan iparosodó országok második vonalába tartozik, gazdasága a 20. század utolsó évtizedeiben közepes fejlettségi szintet ért el. A viszonylagos politikai stabilitás, az olcsó munkaerő, az állami oktatási rendszer és a – főként a fővárosban – megfelelő infrastruktúra vonzotta a külföldi tőkét. Számos transznacionális cég létesített az országban telephelyeket, s ez segítette a gyors iparosodást, a korszerű, exportorientált ágazatok fejlődését.[14]
Általános adatok
szerkesztés
- A GDP összetétele szektoronként, 2014-ben:[28] mezőgazdaság: 11,6%, ipar: 32,6%, szolgáltatások: 55,8%
- 2014-ben a lakosság 32,2%-a a mezőgazdaságban, 16,7%-a az iparban, 51,1%-a a szolgáltatásokban dolgozott.[28]
- 2012-ben népessége 12,6%-a élt a szegénységi küszöb alatt.
Thaiföld legfontosabb természetes erőforrásai az ón, gumi, földgáz, volfrám, faanyag, ólom, hal, gipsz, lignit, fluor és a művelhető földterület.
Gazdasági ágazatok
szerkesztésMezőgazdaság
szerkesztésFő termények: rizs, manióka (tápióka), gumi (kaucsuk), kukorica, cukornád, kókuszdió, pálmaolaj, ananász[28]
Thaiföld a világ első számú rizsexportőre, évi 6,5 millió tonnával. A rizs a legfontosabb mezőgazdasági termék az országban. Thaiföldön a művelésre alkalmas földterületek aránya 27,25%, ami a legmagasabb a régióban. A művelhető földterületek 55%-át rizstermesztésre használják. Gyümölcsexportja is jelentős (kókuszdió, ananász).
Az ország egyik legfontosabb élelmiszernövényét, a maniókát azokon a területeken termesztik, ahol az árasztásos rizstermesztés feltételei hiányoznak, így a Thai-öböl mentén és a Maláj-félszigeten. A cukornád fő termőterületei a Chao Praya síksága és a Mekong mellékfolyóinak vidéke. A nyersgumit (kaucsuk) az ország Maláj-félszigetre benyúló területein termesztik. A kivitelre kerülő legfontosabb gyümölcsök közül az ananász, a banán és a kókuszdió elsősorban a Thai-öböl partvidékéről származnak. [29]
Ipar
szerkesztésA fontosabb iparágak közé tartozik az elektronikus eszközök, számítógép-alkatrészek, építőanyagok és gépjárművek gyártása. Thaiföld a délkelet-ázsiai autógyártás egyik központja. A legjelentősebb a Toyota és a Ford termelése.
Külkereskedelem
szerkesztés
Thaiföld exportja 2012-ben meghaladta az évi 226 milliárd dollár értéket.[30]
- Fő exporttermékek a rizs, a textil és a lábbelik, halászati termékek, gumi, ékszerek, gépjárművek, számítógépek és elektronikus eszközök.
- Importtermékek: nyersanyagok, fogyasztási cikkek, üzemanyag stb.
Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:[31]
- Export:
USA 11.4%, 
Kína 11.1%, 
Japán 9.6%, 
Hongkong 5.3%, 
Ausztrália 4.8%, 
Malajzia 4.5%, 
Vietnám 4.4% - Import: Kína 21.6%, Japán 15.8%, USA 6.2%, Malajzia 5.6%
Az országra jellemző egyéb ágazatok
szerkesztésA turizmus az ország egyik vezető, egyre növekvő gazdasági ágazat, amely 2016-ban Thaiföld GDP-jének a 18 százalékát adta.[32] A kormány előrejelzése szerint 2030-ra a GDP 30%-át adja majd, szemben a 2019-es 20%-kal.[33]
Turizmus
szerkesztésThaiföld a világ egyik első számú turisztikai célpontja, hírnevét gazdag kultúrájának, a látnivalóinak, a télen is kellemes éghajlatának, a vendégszerető, barátságos lakóinak, a gasztronómiájának, a relatív alacsony árainak, a megfelelő közbiztonságnak és a mai napig élő évezredes hagyományainak köszönheti.[34][35]
|
Képek           |
Thaiföld ezerarcú országában összeolvad a Távol-Kelet minden színe és izgalma. Évezredes kultúrát őrző buddhista szentélyek, ősi kolostorok, pazarul díszített templomok, meseszerű paloták, merev arcú óriás Buddha-szobrok, csendes halászfalvak, pezsgő életű fürdőhelyek és az éjjel-nappal lüktető gigantikus metropolisz, Bangkok, adnak ízelítőt az ott élők világából. Népszerűek a fővárosban a girbegurba vízi csatornák, továbbá északon az évszázados hagyományaikat őrző, nomád életmódot folytató hegyi törzsek romantikus települései.
2009-ben az idegenforgalomban Bangkok a második leglátogatottabb város volt a világon, Pattaja pedig a 19. helyezést érte el.[36]
A külföldi turisták körében a legnépszerűbb helyek Bangkokon és Pattayán túl az ország tengerpartjai, így Phuket és térsége, Hua Hin, Ko Samui és Ko Phangan szigete. Észak-Thaiföldön Chiang Mai.[37][38]
Thaiföld turizmusának még mindig meghatározó része a szexturizmus. 2017-es becslések szerint legkevesebb 120 ezer szexmunkás dolgozik az országban, nagy részük Pattaján, Patongon (Phuket) és Bangkok vöröslámpás negyedeiben.[39]
Közlekedés
szerkesztésVasút
szerkesztés
Thaiföld vasúthálózatának hossza 4071 km, amelyből 29 km 1435 mm, 4042 km pedig 1000 mm nyomtávú. A vasúthálózatot a State Railway of Thailand üzemelteti.[40]
Közút
szerkesztésAz ország belső személy- és áruforgalmának nagy része a több mint 50 000 km-es aszfaltozott közúthálózaton bonyolódik (2006).[14] A közlekedés bal oldali. Az egész országban nagyon elterjedt a motoros közlekedés, mind a nagyvárosokban, mind vidéken ez a közlekedési forma a legnépszerűbb.[41]
Vízi közlekedés
szerkesztésLegfontosabb kikötők: Laemcsabang (Laem Chabang) és Bangkok. További fő kikötők: Laem Ngop, Pattani, Phuket (Patong), Sattahip, Songkhla, Ranong, Satun.
Légi közlekedés
szerkesztés
A 2010-es évek elején 103 repülőtér található az országban, ebből 63 burkolt pályájú és 11 nemzetközi forgalmú.
A légiforgalom fő központjai: Bangkok (BKK és DMK), Csiangmaj (CNX), Hat Yai (HDY) és Phuket (HKT).
A főváros nemzetközi repülőterei a Suvarnabhumi (BKK) és a Don Müang (DMK). Utóbbi többnyire belföldi járatokat és regionális fapados járatokat szolgál ki.[42]
További nemzetközi forgalmú repterek: Mae Fah Luang (CEI), Krabi (KBV), Samui (USM), Surat Thani (URT), Udon Thani (UTH), U-Tapao (UTP).
Főbb thai légitársaságok 2017-ben: Bangkok Airways, Nok Air, NokScoot, Orient Thai Airlines, Siam Air, Thai AirAsia, Thai Lion Air, Thai Airways International, Thai Smile, Thai Vietjet Air.
Telekommunikáció
szerkesztés| Hívójel prefix | E2, HS |
| ITU zóna | 49 |
| CQ zóna | 26 |
Kultúra
szerkesztés|
Képek               |
A kultúrája az idő múlásával nagymértékben fejlődött, a Szukhothaj-korszak relatív elszigeteltségétől a kortársabb Ajutthaja-korszakig, amely egész Ázsia hatásait elnyelte. Az erős indiai, kínai, burmai és más délkelet-ázsiai befolyások továbbra is nyilvánvalóak a hagyományos thai kultúrában.[43] A buddhizmus, az animizmus és a nyugatiasodás szintén jelentős szerepet játszanak az itteni kultúra kialakításában.
Az országban két dolog igazán szent: a vallás és a királyi család. A thaiok a konfliktuskerülés hívei, ezért kerülik az összeütközéseket és nem szívesen hoznak másokat kellemetlen helyzetbe. Az igazi konfliktuskerülő nem beszél szomorú témákról a hétköznapi társalgás során, és ha problémát érzékelnek a másik ember életében, általában nem szólnak egy szót sem, amíg a másik nem panaszkodik vagy nem kér segítséget. A kívülálló szemében érzéketlenségnek tűnhet, amikor a thaiok nevetnek a kisebb baleseteken - amikor valaki megbotlik vagy elesik - valójában azonban az incidens szenvedő alanyát kímélik. Ez a thai mosoly másik forrása - a mosoly a lehető legjobb konfliktuskerülés minden helyzetben.
Thaiföld volt az első ázsiai ország, amely 2022 júniusában legalizálta a kannabiszt.[44]
Művészetek és Irodalom
szerkesztés
Az 1. és a 7. század között a thai buddhista művészetre az indiai kereskedők valamint a mon királyság terjeszkedése voltak nagy hatással. Így jött létre a Gupta Birodalom hagyományaiból származó hindu és buddhista ötvözet. Ebben a virtuóz stílusban készültek hatalmas méretű műtárgyak a régióban.[45]
A 9. század után a thai művészetre jelentős hatást gyakorolt északon a kambodzsai khmer művészet és délen a Srívidzsaja – mindkettő a mahájána buddhizmushoz tartozott. Ebben az időszakban a buddhista művészetet a tiszta kifejezés jellemzi, tárgya a mahájána bódhiszattvák panteonja. A 13. századtól Srí Lanka felől érkezett a théraváda buddhizmus. Ez egybeesik azzal az időszakkal, amikor a Szukhóthaj királyság megalakult. Az új buddhista irányzatban erősen stilizált műalkotások keletkeztek, amelyekben az alakok néha már absztrakt módon geometrikusak (háromszorosan ívelt, felhúzott szemöldök, hullámvonalú száj).[46]
Az Ajutthaja királyság korában (14–18. század) Buddhát sokkal stílusosabban ábrázolták, pompásan, pazar ékszerekkel és díszekkel. Sok thai szobrot és templomot egészítettek ki berakásokkal, és a felületeket arannyal vonták be.[47]
A hindu Rámájana eposz thai változata, a Ramakien (thai: รามเกียรติ์), a klasszikus thai irodalom mindenre kiterjedő darabja, megjelenik a képzőművészetben, a drámában és a zenében is. Kb. 900 évvel ezelőtt érkezett Thaiföldre, a khmerekkel együtt, akik kőbe vésték egyes jeleneteit az ősi templomokban. A thai változatot I. Ráma idején foglalták írásba. Alapjaiban ugyanaz, mint a Rámájana, csak egyes karaktereket kiemeltek, másokat pedig elhanyagoltak benne. Kalandos történet, mely keresésről, szerelemről, árulásról és háborúról szól.
Építészet
szerkesztés
Az ország kulturális örökségének nagy része, és tükrözi mind a thaiföldi éghajlatámak kihívásait, mind pedig a thaiok közösségérzetének és vallási meggyőződésének hagyományait. Számos szomszédos ország építészeti hagyományainak befolyásolása mellett szintén jelentős regionális különbségek fedezhetők fel a népi és vallási épületeiben.
A thaiföldi buddhista templomok "wat" néven ismertek. A wat-építészet Thaiföldön a történelem során sok változást tapasztalt. Bár az elrendezésben és a stílusban sok különbség van, mindegyik ugyanazokat az elveket követi.
A lakóépületek a templomi építészet hagyományait őrzik, bár természetesen nem olyan grandiózusak, mint a vallási építmények. Az ország különböző részein eltérő stílusok alakultak ki. A thaiföldi régiók házainak sajátos stílusa van, amely tükrözi az emberek életmódját, ideértve a társadalmi és a vallási szokásokat vagy kulturális meggyőződéseket és a foglalkozásokat. A hagyományos, faszerkezetű, lábakon álló ház (เรือนไทย) alatti területet tárolásra, kézművességre, nappali pihenésre és néha állatok alvóhelyeként használták. A régi házakat a vadállatok, rovarok, kígyók stb. és a rendszeres áradások miatt gólyalábakra vagy cölöpökre építették.
A thaiföldi kolostortemplomok építészete több változáson esett át a történelem során. Annak ellenére, hogy sokféle elrendezésben és stílusban jelennek meg, mégis ugyanazon fő szempontokhoz igazodnak.
Néhány kivételt leszámítva, a thai templomoknak két fő részből állnak: phutthavat és szangkhavat.
Phutthavat
szerkesztésA phutthavat (thai: พุทธาวาส) a Buddhának szentelt terület, amely általában több épületből tevődik össze:
- mondop (มณฑป) - egy specifikus tér vagy kereszt alakú épület vagy szentély, amelynek a thai templomépítészetben olykor spirális teteje van. Ez egy szertartásos szerkezeti forma, amelyet különböző épületekhez szoktak használni. Lehetnek benne ereklyék, szent szövegek vagy sírhelyek is. A khmer vagy indiai templomok mandapáival ellentétben, amelyek egy nagyobb szerkezet részei, a thai mondop egy szabadon álló, önálló egység.
- csedi (เจดีย์) – vagy más néven sztúpa, amely leggyakrabban egy harang alakú torony, amelyet gyakran borítanak aranylevelekkel és amelybe rendszerint elhelyeznek egy ereklyetermet is.
- prang (ปรางค์) – a khmer típusú templomtornyok thai változata, főleg a Szukhotaj és az Ajutthaja korokból származó templomoknál.
- uboszot agy bot (อุโบสถ vagy โบสถ์) – a vatok legszentebb területe, a rendfelvételi terem, amelynek szent területét nyolc szema kő (Paj szema, ใบเสมา) jelöli.
- vihan (วิหาร) – a thai templomokban ezekben találhatóak az ereklye termek, ahol a főbb Buddha-szobrok (Buddharúpa) állnak. Ez a szerzetesek (bhikkhuk és bhikkhunik) és a világi emberek gyülekezőterme is egyben.
- ho trai (หอไตร) – a templom könyvtár vagy irattár, amelyben a szent Tipitaka szövegek találhatók. Olykor mondop formában, kockaalakban épültek és a piramisszerű tetőzetet oszlopok tartják.
- szala (ศาลา) – árnyékot adó, nyitott pavilon, amely pihenésre szolgál. Legtöbbször mind a négy oldala nyitott.
- szala kan parian (ศาลาการเปรียญ) – egy nagy nyitott terem, ahol a világi emberek vallásos tanításokat kaphatnak és szertartásokon vehetnek részt. Itt tartják a délutáni imádkozásokat is. Szó szerinti jelentése: "terem, amelyben a szerzetesek tanulnak a vizsgára".
- ho rakhang (หอระฆัง) – a harangtorony a szerzetesek reggeli ébresztésére szolgál illetve a reggeli és esti szertartások jelzésére.
- phra rabiang (พระระเบียง) – előfordul, hogy a szent belső udvart perisztülion veszi körbe.
- a phuttavat területhez tartozhatnak egyéb épületek is, mint például iskola vagy égetőkemence is. Az épületek gyakran gazdagon díszítettek olyan elemekkel, mint például a csofák.
-
Mondop, Wat Ratchanatdaram. -
Szala, díszített tetővel, jellegzetes thai stílusban -
A Nakhon Pathom-i csedi Dél-Ázsia egyik legnagyobbja -
A bangkoki Wat Bowonniwet rendfelvételi terme (uboszot) -
Szangkhavat
szerkesztésA szangkhavat (สังฆาวาส) a szerzetesek élőhelyét jelenti. Ez szintén a templomkomplexumot körülvevő falon belül helyezkedik el. A szangkhavat területén a következő épületek szerepelhetnek:
- Kuti (กุฏิ) – eredetileg egy cölöpökre épült kis ház volt és egy szerzetes lakhelyeként szolgált, meghatározott méretben (4.013 x 2.343 méter). A modern kutik ma már lakóházakká nőttek, amelyben kis szobák vannak a szerzetesek részére.
- 'ho rakhang' - a szangkhavat területén is állhat harangtorony, sőt 'szala kan parian', azaz szertartási terem is.
- egyéb épületek: a konyha és a tisztálkodó helyiségek is a szangkhavat területén vannak.
Zene és Tánc
szerkesztés
A khon (thai nyelven โขน) egy thaiföldi táncos színi előadás, melyet dobszóval kísérnek. A khont hagyományosan maszkos férfiak adják elő, akiknek a maszk viselése miatt eltúlzott mozdulatokkal kell az egyes érzelmeket kifejezni. A khon akrobatikus táncelemeket is felvonultat. A maszkokat papírmaséból készítik. A khontáncosok képzése 10-11 éves korban kezdődik.
A hagyományos zenekar neve pí-pat (thai: ปี่พาทย์). Más klasszikus zenekar a krüeng-szaj (thai: วงเครื่องสาย, jelentése vonószenekar), amely főleg vonós hangszerekből; hegedűből, citerából, fuvolából, kézi dobból, cintányérokból tevődik össze.
A zenei motívumok régóta jelen vannak a khon, lakhon és li-khe előadásain, a thai bokszmeccseken kisebb zenekarokat alkalmaznak a megnyitóhoz. Háttérzenét is szolgáltatnak meccs közben és ez szinte szürreális színezetet ad a verekedésnek.
Kézművesség
szerkesztés
Kerámia, Thaiföldön többféle kerámiát állítanak elő, köztük a pazar, zöld mázas cserepeket. Selyemszövés, A csillogó, kézzel szőtt thai selyem a világ legjobb minőségű selymeihez tartozik és a divattervezők kedvence.[48] Fafaragás.
Gasztronómia
szerkesztésA thai konyha röviden jellemezve aromás, azaz fűszeres: sós, savanyú, édes és időnként nagyon erős. [49]
A thai ételek készítésénél előszeretettel használják a csilit, több mint egy tucat fajtáját. A további ízeket a citromlé, citromfű, a friss koriander, bazsalikom, gyömbér, fekete bors, fokhagyma, tamarindlé, galangagyökér, kókusztej adja. Az ételek többsége friss alapanyagokból készül: zöldségből, halból, szárnyasokból, sertéshúsból. A tengerpart vidékén pedig a tenger gyümölcseiből is. Só helyett gyakran szardellából készült hallevet, szószt, vagy rákkrémet használnak.
A thai "enni" szó pontos szó szerinti jelentése: "rizst enni" (kin káo). Rizst szinte a legtöbb étkezéshez esznek, de finomabb tájjellegű eltérések lehetnek. Délen például az ételek csípősebbek. A tengeri ételek alapján sok a hasonlóság a maláj konyhával. Az északiak az enyhébb, egyszerűbb fogásokat részesítik előnyben. Itt sokkal kocsonyásabb "ragacsos rizs"t esznek, ellentétben a párolt rizzsel.[49]
A thaioknál népszerű a kínai konyha is.[50] A thai reggelin is érezhető a kínai konyha hatása. Az ebéd általában könnyű egytálétel: sült rizs, curry és rizs vagy zöldséges tészta. A vacsora leves és legalább öt különböző fogás. Thaiföldön az étkezésnek nincsenek merev szabályai. A különböző fogásokat együtt szolgálják fel. A levest lehet az étkezés előtt, alatt és után is fogyasztani. Bármilyen sorrendben vehetünk egy falatot ebből is, abból is. Régen a thaiok kézzel ettek. Ma is gyakran látni az átlagembert, ahogy kézzel teszi a falatot a szájába. A ma használatos késről és villáról azt tartják, hogy V. Rama (1868–1910) vezette be.[49]
-
-
Phad kaphrao kai -
Khao Lam -
Tom yum -
Tom yam keow teow -
Phanaeng -
Som tam
Szórakozás
szerkesztés
A nemzetközi hírű thaiföldi filmek szereplői Tony Jaa. A híres harcművészeti filmek: Ong-bak – A thai boksz harcosa, Ong Bak 2. – A bosszú, Ong-Bak 3, A sárkány bosszúja.[51][52][53]
Híres horrorfilmek Thaiföldön: Shutter (2004), Alone (2007), Coming Soon (2008), 4bia (2008), Phobia 2 (2009), The Swimmer (2014). A Pee Mak egy 2013. évi thai horror vígjáték, amelyet Mae Nak Phra Khanong, a thaiföldi népi legenda ihlette.[54]
A nemzetközileg ismert poptáncművészek között szerepel a Tata Young, Lisa Manoban.[55]
Sport
szerkesztés |
 |
|
| A mérkőzések kezdete előtt gyakran ram muaj bemutatót tartanak |
A thai boksz az az ország nemzeti sportja |
Buakhau, többszörös thai országos bajnok |
A thai boksz, eredeti nevén muaj thai (thai nyelven มวยไทย, angol átírással Muay Thai) Thaiföldről származó pusztakezes harcművészet. Eredetileg mindenfajta felszerelés nélkül művelték, ma a sportolók egységesített szabályok szerint, ökölvívó kesztyűben és bizonyos védőfelszerelésben küzdenek, de léteznek úgynevezett hagyományos thaiboksz-mérkőzések is, ahol a védőfelszerelést elhagyják. A thai bokszot a „nyolc végtag tudományának” is nevezik, mivel a küzdelem során a bokszoló nem csak az ökleit, de a lábát, a térdét és a könyökét is használhatja. Világszerte több szervezet is rendez világbajnokságokat thai bokszolók részére, több súlycsoportban, férfi és női kategóriában egyaránt.
A muaj thai története szorosan kapcsolódik a thai nép történetéhez, de eredetét és fejlődését jórészt legendákból lehet csak megismerni. Egyes elméletek szerint a thai boksz több mint kétezer éves, de csupán 700 évre visszamenőleg találni dokumentációt róla.[56] A legkorábbi említésére példa a 13. században található, ahol az első thai királyság királyi palotájában már volt külön muaj thai gyakorlására kijelölt terület és küzdőtér is, ahol mérkőzéseket tartottak.[57] A thaiok korai történelmében gyakori háborúk miatt a muaj thai kezdetektől fogva a hadsereg kiképzésében is szerepet játszott.[58]
- Híres sportolók
- Buakhau Bancsamek (2000-2019)
- Samart Payakaroon (1972-1993)
Labdarúgás
szerkesztésOlimpia
szerkesztésThaiföldi sportolók 7 aranyérmet szereztek az olimpiai játékokon, ebből négyet ökölvívásban és hármat női súlyemelésben.
- 1996 – Szomlak Kamszing (ökölvívás)
- 2000 – Vicsan Ponlit (ökölvívás)
- 2004 – Manat Buncsamnong (ökölvívás), Udompon Polszak (súlyemelés), Pavina Thongszuk (súlyemelés)
- 2008 – Prapavadi Csarönrattanatarakun (súlyemelés), Somjit Jongjohor (ökölvívás)
Harcművészetek
szerkesztés- Krabi krabong - thaiföldi harcművészeti stílus
- Muaj boran - thaiföldi pusztakezes harcművészet
Ünnepek
szerkesztésFesztiválok
szerkesztésA thai élet jellegzetességei az emlék- és ünnepi fesztiválok. A legtöbb a buddhista vallással és a mezőgazdasággal (főleg a rizstermesztéssel) kapcsolatos. Néhány dátuma kötött, a többié a holdév alapján változó.
Ünnepek
szerkesztés| Időpont | Magyar név | Angol átírás és a helyi név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| január 1. | Újév | Wan Khuen Pi Mai (วันขึ้นปีใหม่) | |
| február | Mágha púdzsá | Māgha Pūjā/Bucha (จัดงานวันมาฆบูชา) | Buddhista ünnep |
| Április 6. | Csakri-emléknap | Wan Chakri (วันจักรี) | az alapító I. Ráma ünnepe |
| Április 13–15. | Thai újév | Songkran (จัดงานวันสงกรานต์) | |
| Május | Vészák | Visakha Bucha (Visakha Puja) (จัดงานวันวิสาขบูชา) | |
| Május | Mezőgazdasági ünnep | Royal Ploughing Ceremony (วันพระราชพิธีพืชมงคล จรดพระนังคัลแรกนาขวัญ)[59] | A rizs termesztésének kezdete |
| Május 1. | A munka ünnepe | Wan Raeng Ngan Haeng Chat (วันแรงงานแห่งชาติ) | |
| Május 5. | Királyi koronázási emléknap | (Wan Chattra Mongkhon, วันฉัตรมงคล) | IX. Ráma (Bhumibol király) megkoronázásának napja |
| Július 1. | Az évközép ünnepe | (Wan Yut Klang Pi Thanakhan, วันหยุดกลางปีธนาคาร) | |
| Július 22. | Aszalha púdzsá | Asanha Bucha (จัดงานวันอาสาฬหบูชา) | Buddhista ünnep |
| Július | A Vassza kezdete | Khao Phansa (เข้าพรรษา) | A 3 hónapos esős évszak elejének ünnepe. A három holdhónapos elvonulás kezdete a théraváda gyakorlók körében |
| Augusztus 12. | Anyák napja, a királynő születésnapja | Wan Chaloem Phra Chonmaphansa Somdet Phranang Chao Phra Boromma Rachininat (วันเฉลิมพระชนมพรรษาสมเด็จพระนางเจ้าฯ พระบรมราชินีนาถ); Wan Mae Haeng Chat (จัดงานวันแม่แห่งชาติ) |
Szirikit jelenlegi királynő születésnapja |
| Szeptember | A halottak napja | Sat Thai (สารทไทย) | Buddhista ünnep |
| Október | A Vassza utolsó napja | Ok Phansa (จัดงานออกพรรษา) | Az esős évszak végének ünnepe |
| Október 23. | Csulalongkorn-nap | Wan Piyamaharat (วันปิยมหาราช) | Chulalongkorn (Rama V.) halálának napja |
| November | Kathin-ceremónia | Thot Kathin (จัดงานวันทอดกฐิน) | Buddhista ünnep |
| November | Loi Krathong (A fény ünnepe) | Loi Krathong (งานลอยกระทง) | Nem munkaszüneti nap |
| December 5. | Bhumibol király születésnapja és az apák napja | Wan Chaloem Phra Chonmaphansa Phrabat Somdet Phra Chao Yuhua, (วันเฉลิมพระชนมพรรษาพระบาทสมเด็จพระเจ้าอยู่หัว) |
Bhumibol Adulyadej (Rama IX.) király születésnapja |
| December 10. | Az alkotmány napja | (Wan Rattha Thammanun, วันรัฐธรรมนูญ) | |
| December 31. | szilveszter | Wan Sin Pi (วันสิ้นปี) |
Időszámítás
szerkesztésThaiföldön a buddhista időszámítás szerint is számolják az éveket, tehát a Gergely-naptárhoz képest 543 évvel előbbre vannak. A nap és a hónap azonban megegyezik a Gergely-naptár szerintivel. A thai hagyományos vagy hatórás óra egy tradicionális időmérési rendszer Thaiföldön, amelyet a hivatalos 24 órás időbeosztás mellett is használnak.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ http://stat.dopa.go.th/stat/statnew/upstat_age_disp.php
- ↑ a b Thailand Population, worldometer, 2024, mid-year
- ↑ [2]
- ↑ Report for Selected Countries and Subjects. Nemzetközi Valutaalap. (Hozzáférés: 2022. február 14.)
- ↑ Most Visited Countries 2024. worldpopulationreview.com. (Hozzáférés: 2024. június 29.)
- ↑ Global Destination Cities Index 2019. [2019. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. június 29.)
- ↑ Thailand and the World Bank Archiválva 2005. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben., World Bank on Thailand country overview.
- ↑ The Guardian, Country profile: Thailand, 25 April 2009.
- ↑ Thailand and the World Bank. [2005. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 4.) World Bank
- ↑ Thaiföld, a mosoly országa (magyar nyelven). ujszo.com, 2016. február 25. (Hozzáférés: 2023. szeptember 5.)
- ↑ Kft, HarmoPress: Thaiföld, a mosoly országa: kapcsolatok (magyar nyelven). https://www.harmonet.hu. (Hozzáférés: 2023. szeptember 5.)
- ↑ (angolul) Hard lessons in expat paradise - BBC News
- ↑ a b A Föld országai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965
- ↑ a b c d Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
- ↑ a b Lonely Planet: Thaiföld, 2004
- ↑ Archivált másolat. [2008. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 7.)
- ↑ Bővebben az események hátteréről: Demokráciapuccs Thaiföldön Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (Metazin, 2006. szeptember 28.)
- ↑ Thailand's king officially endorses new prime minister, Associated Press (Taipei Times), 2008. január 30.
- ↑ Thailand’s Constitutional Dictatorship Weathers the Storm (amerikai angol nyelven). thediplomat.com. (Hozzáférés: 2023. június 23.)
- ↑ "Thailand jails man for 35 years for insulting the monarchy on Facebook". The Independent. 10 June 2017.
- ↑ Champion, Paul. „Professor in lese majeste row”, Reuters, 2007. szeptember 25.. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ a b BTI 2022: Thailand (angol nyelven). BTI 2022. (Hozzáférés: 2022. július 17.)
- ↑ a b c d e f g Thailand: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ BTI 2022 Thailand Country Report (angol nyelven). BTI 2022. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/thailand-population//
- ↑ Archivált másolat. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/thailand-population/
- ↑ a b c Archivált másolat. [2010. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
- ↑ Ázsia földrajza, ELTE, 1998
- ↑ CIA
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ Archivált másolat. [2018. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
- ↑ „Prayut: Zones vital for growth”, Bangkok Post, 2019. szeptember 19. (Hozzáférés: 2019. szeptember 19.)
- ↑ 11 Reasons Why I Love Thailand (And Why You Need to Visit) (amerikai angol nyelven). Nomadic Matt's Travel Site, 2017. december 8. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
- ↑ 10 reasons to fall in love with Thailand once more (angol nyelven). News Powered by Cision. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
- ↑ Archivált másolat. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- ↑ http://voices.yahoo.com/top-five-best-places-visit-thailand-these-places-3069618.html[halott link]
- ↑ Archivált másolat. [2015. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 28.)
- ↑ Szexturizmus Thaiföldön. iranythaifold.net. (Hozzáférés: 2017. május 17.)
- ↑ East Asia/Southeast Asia :: Thailand — The World Factbook - Central Intelligence Agency. www.cia.gov. [2010. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Robogózás Thaiföldön. iranythaifold.net. (Hozzáférés: 2017. november 15.)
- ↑ Thaiföld repülővel. iranythaifold.net. [2017. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 15.)
- ↑ Culture. Tourist Authority of Thailand (TAT) . [2015. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 13.)
- ↑ „Escape from quicksand: illicit drug use among youth in southeast Asia”, The Lancet Regional Health
- ↑ Harris (2008) 163. o.
- ↑ Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 529. o.
- ↑ Promsak Jermsawatdi. 4, Thai Art with Indian Influences. Abhinav Publications, 59-78. o. (1979. január 1.). ISBN 978-81-7017-090-7
- ↑ Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.
- ↑ a b c Christine Osborne: Thaiföld, 1993
- ↑ Lonely Planet: Thailand 2004.
- ↑ Hendrix, Grady: Bow down before the awesomeness of Tony Jaa in Ong Bak 2. (angol nyelven). Slate Magazine, 2009. október 22. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ How 'Ong Bak' Star Tony Jaa Stays in Fighting Shape (amerikai angol nyelven). Men's Journal, 2015. május 4. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Jack Slack: Ong Bak in the Real World (angol nyelven). Fightland. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ “Pee Mak” rides high on horror-comedy blend (amerikai angol nyelven). The Malaysian Times, 2013. június 7. [2020. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ Okwodu, Janelle: 7 Rising Style Stars to Watch in 2020 (amerikai angol nyelven). Vogue. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
- ↑ The History of Muay Thai. Sawasdee Magazine, Thai Airways International, vol.27, #12, 1998. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 2.)
- ↑ Watthana, Thawat: A Brief History of Thai Boxing. Thai Boxing Association of the USA. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 2.)
- ↑ Kraitus, Panya, Dr. Pitisuk Kraitus. Muay Thai - The Most distinguished art of fighting (angol nyelven). Chutima Karn Pim, 17. o. (2007). ISBN 974-86841-9-9
- ↑ Kurzer Artikel mit historischen Fotos von „Ersten Pflügen“ von 2bangkok.com Archiválva 2015. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (auf Englisch)
Források
szerkesztés- Probáld Ferenc - Horváth Gergely: Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza, ELTE, 1998
- Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
- Christine Osborne: Thaiföld, 1993
- Lonely Planet: Thailand 2004.
- CIA World Factbook: Thailand Archiválva 2010. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
szerkesztés- Érdekességek Thaiföldről (magyarul)
- Thaicentrum.hu – átfogó információk utazóknak
- Mapjack: utcaképes nézetű, interaktív alkalmazás többek közt Thaiföld nyolc városával (Csiangmai, Krabi, Phuket, Huahin, Ajutthaja, Mehongszon, Paj, Pattaja]
- Hírek, információk, business Thaiföldről. Hasznos vagy érdekes apróságok, mítoszok, tévhitek és cáfolatok. A mosoly országa nem turistaszemmel
