Skip to main content
Az Epitome de Caesaribus egy korszak végét szimbolizálja. Még egyszer utoljára egy késő ókori pogány szenátor összefoglalta latin nyelven az imperátorok életét és erkölcseit Augustus császártól Theodosiusig, hogy aztán már csak keresztény... more
Az Epitome de Caesaribus egy korszak végét szimbolizálja. Még egyszer utoljára egy késő ókori pogány szenátor összefoglalta latin nyelven az imperátorok életét és erkölcseit Augustus császártól Theodosiusig, hogy aztán már csak keresztény szemszögből íródott latin nyelvű munkák keletkezzenek az ókorról. Ezután a latin nyelvű történetírás átlépett a középkorba.
A Kr.e. I. századtól a Kr.u. VII. századig a pogány Római Birodalom, illetve középkori folytatása, a keresztény Keletrómai (Bizánci) Császárság számos alkalommal megütközött a zoroasztriánus (mazdaista) kultúrájú nagy keleti... more
A Kr.e. I. századtól a Kr.u. VII. századig a pogány Római Birodalom, illetve középkori folytatása, a keresztény Keletrómai (Bizánci) Császárság számos alkalommal megütközött a zoroasztriánus (mazdaista) kultúrájú nagy keleti államalakulatokkal, nevezetesen a párthusok (parnik), illetve a szászánidák (újperzsák) királyságaival. A könyv tematikája mintegy 700 évet ölel fel: Sulla, Pompeius és Crassus korától, a klasszikus antikvitás római-párthus összecsapásaitól jut el Hérakleios keletrómai (bizánci) császár uralkodásának perzsaellenes hadjárataiig.
Hunok és rómaiak - Priskos rhétór összes töredéke. A könyv Priskos rhétór valamennyi töredékét tartalmazza magyar nyelvre lefordítva. A töredékek után egy nagyobb lélegzetvételű tanulmány mutatja be a hun nép történetét az ázsiai... more
Hunok és rómaiak - Priskos rhétór összes töredéke.
A könyv Priskos rhétór valamennyi töredékét tartalmazza magyar nyelvre lefordítva. A töredékek után egy nagyobb lélegzetvételű tanulmány mutatja be a hun nép történetét az ázsiai kezdetektől a VI. századig.
Research Interests:
Rufius Festus breviáriuma 369/370-ben íródott. A munka felépítése: 1. Bevezetés: Az imperatornak, Valens császárnak szóló dedicatio és a munka megírásának módszertana. (1. caput) 2. Enumeratio: Róma történelmének nagyon-nagyon vázlatos,... more
Rufius Festus breviáriuma 369/370-ben íródott.
A munka felépítése:
1. Bevezetés: Az imperatornak, Valens császárnak szóló dedicatio és a munka megírásának módszertana. (1. caput)
2. Enumeratio: Róma történelmének nagyon-nagyon vázlatos, számok alapján történő áttekintése. Milyen hosszú időn át tartott a három uralmi forma (királyi, consuli, császári) Rómában és hány ember viselte ezalatt a főhatalmat?  (2. caput)
3. Provinciatörténeti rész: A római provinciák meghódításának története és a provinciák igazgatástörténete. (3-14. caputok)
4. Hadtörténeti rész: A római-parthus és a római-szászánida háborúk hadtörténete római szemmel, erősen szubjektíven áttekintve. A munka propagandisztikus szemlélete ezekben a caputokban a legerősebb. A perzsa háborúra készülődő Valenst valószínűleg a mű ezen része érdekelte a legjobban. (15-29. caputok)
5. Zárszó (30. caput)
Research Interests:
Research Interests:
Az Illyricumból származó, katolikus keresztény vallású Marcellinus comes Iustinianus császár (527-565) cancellariusa és a VI. század elejének egyik legjelentősebb történetírója volt. Az udvari szerző latin nyelvű Krónikája (Chronicon)... more
Az Illyricumból származó, katolikus keresztény vallású Marcellinus comes Iustinianus császár (527-565) cancellariusa és a VI. század elejének egyik legjelentősebb történetírója volt. Az udvari szerző latin nyelvű Krónikája (Chronicon) Hieronymus (Szent Jeromos) 379-ig eljutó krónikakompozíciójának az 534-ig megírt folytatása, amelyet egy ismeretlen auktor később egészen 548-ig kibővített. A mű a késő ókori sztyeppei népek történetének is fontos, megkerülhetetlen forrása. A publikáció az alánokról, hunokról, bolgárokról és szabirokról szóló Marcellinus comes szöveghelyek fordítására és részletes kommentálására vállalkozik.

https://akjournals.com/view/journals/092/68/1/article-p47.xml
A Dardania provinciából származó, katolikus keresztény vallású Marcellinus comes Iustinianus császár (527–565) cancellariusa és a 6. század elejének egyik legjelentősebb történetírója volt. Az udvari szerző latin nyelvű Krónikája... more
A Dardania provinciából származó, katolikus keresztény vallású Marcellinus comes Iustinianus császár (527–565) cancellariusa és a 6. század elejének egyik legjelentősebb történetírója volt. Az udvari szerző latin nyelvű Krónikája (Chronicon) Hieronymus (Szent Jeromos) 379-ig eljutó krónikakompozíciójának az 534-ig megírt folytatása, amelyet egy ismeretlen auctor később egészen 548-ig kibővített. A mű a konstantinápolyi hippodromban zajló eseményeknek, illetve a két cirkuszi párt, a kék és a zöld factio lázongásainak is fontos, megkerülhetetlen írott forrása. A publikáció ezeknek a szöveghelyeknek a fordítására és kommentálására vállalkozik.
Az Illyricumból származó, ám Konstantinápolyban alkotó Marcellinus comes Iustinianus császár (527-565) udvari embere és a korszak egyik legjelentősebb történetírója volt. A késő ókori auktor legalább három művet írt, ezek közül azonban... more
Az Illyricumból származó, ám Konstantinápolyban alkotó Marcellinus comes Iustinianus császár (527-565) udvari embere és a korszak egyik legjelentősebb történetírója volt. A késő ókori auktor legalább három művet írt, ezek közül azonban csupán az egyik munka maradt fenn az utókor számára, a latin nyelvű, az illyricumi elit politikai álláspontját tükröző, katolikus keresztény szellemiségű Krónika (Chronicon), amely Szent Jeromos 379-ig tartó krónikakompozíciójának előbb 518-ig, majd 534-ig eljutó folytatása. Marcellinus comes munkáját egy ismeretlen auktor később egészen 548-ig kibővítette, a modern szöveghagyományban pedig ez az additamentum is a Krónika részét képezi. A mű számos értékes, nemegyszer unikális információval szolgál a késő ókori Keletrómai (Bizánci) Birodalom politika-, had-, társadalom-és kultúrtörténetéről: a Krónika a legkorábbi rendelkezésünkre álló forrás a Nyugatrómai Birodalom bukásáról (476), a bolgárok és egyéb ótörök nyelvű sztyeppei törzsszövetségek támadásairól (499, 502, 515, 517, 530), Vitalianus usurpator Anastasius császár elleni hadjáratairól (514-516), illetve a híres konstantinápolyi Nika-felkelésről (532), amely kis híján megdöntötte Iustinianus császár hatalmát. A publikáció Marcellinus comes életének és a Krónika legfontosabb részleteinek, jellemzőinek a bemutatására vállalkozik.
The last ruler of the Severan dynasty, Emperor Severus Alexander had to face an entirely new threat in Mesopotamia, because in 224 AD the Parthian royal house of the Arsacids, which had ruled in the East for nearly half a millennium, was... more
The last ruler of the Severan dynasty, Emperor Severus Alexander had to face an entirely new threat in Mesopotamia, because in 224 AD the Parthian royal house of the Arsacids, which had ruled in the East for nearly half a millennium, was dethroned by the Neo-Persian Sasanian dynasty and the new rulers of Persia were extremely hostile to the Roman Empire. The vast majority of the late antique Latin sources (Aurelius Victor, Eutropius, Festus, Jerome, Orosius, Cassiodorus, Iordanes) call the first Sasanian monarch, Ardashir I (reigned 224–241 AD), who was at war with Rome between 231 and 233 AD, Xerxes, although the Greek equivalent of the Middle Persian name Ardashir is Artaxerxes, as used by the Greek sources. In the Latin textual tradition we can find the correct Greek name of Ardashir only in the Historia Augusta. The paper seeks answers to the question of why Ardashir was usually called Xerxes by late antique Latin sources.
A Severus-dinasztia utolsó uralkodójának, Severus Alexander császárnak egy teljesen új veszéllyel kellett szembenéznie Mezopotámiában, mivel 224-ben a közel fél évezreden át uralkodó párthus Arsakida-házat a Római Birodalommal szemben... more
A Severus-dinasztia utolsó uralkodójának, Severus Alexander császárnak egy teljesen új veszéllyel kellett szembenéznie Mezopotámiában, mivel 224-ben a közel fél évezreden át uralkodó párthus Arsakida-házat a Római Birodalommal szemben rendkívül ellenségesen fellépő újperzsa Sásánida-dinasztia váltotta erőszakos eszközökkel a keleti világbirodalom trónusán. A késő ókori latin nyelvű források túlnyomó többsége (Aurelius Victor, Eutropius, Festus, Hieronymus, Orosius, Cassiodorus, Iordanes) az első sásánida monarchát, a Rómával 231 és 233 között háborúban álló Ardasír nagykirályt (uralk. 224-241) Xerxésnek nevezi, holott az Ardasír középperzsa névalak görög megfelelője a görög források által is használt Artaxerxés név. A latin szöveghagyományban csupán a Historia Augustában találkozhatunk Ardasírral kapcsolatban a helyes, Artaxerxés névalakkal. A dolgozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért hívták a késő ókori latin nyelvű források Ardasírt általában Xerxésnek.
The Epitome de Caesaribus is a short, summarizing Latin historical work known as a breviarium or epitomé. This brief summary was written in the late 4th or early 5th century and summarizes the history of the Roman Empire from the time of... more
The Epitome de Caesaribus is a short, summarizing Latin historical work known as a breviarium or epitomé. This brief summary was written in the late 4th or early 5th century and summarizes the history of the Roman Empire from the time of Augustus to the time of Theodosius the Great in 48 chapters. Between chapters 32 and 35 the Epitome tells the story of the Empire under Gallienus, Claudius Gothicus, Quintillus and Aurelian. This was the most anarchic time of the soldier emperor era; the imperatores had to face not only the German and Sassanid attacks, but also the economic crisis, the plague and the counter-emperors, as well. The Scriptores Historiae Augustae calls these counter-emperors the “thirty tyrants” and lists 32 usurpers, although there are some fictive imperatores in that list too. The Epitome knows only 9 tyrants, mostly the Gallic and Western usurpers. The goal of my paper is to analyze the Epitome’s chapters about Gallienus’, Claudius Gothicus’ and Aurelian’s counter-emperors with the help of the ancient sources and modern works.
Eusebios, Constantinus császár (306-337) életrajzírója, valamint Lactantius, a „keresztény Cicero” egyaránt elbeszélték a Milvius hídon 312-ben Constantinus és Maxentius között megvívott döntő csata előtti isteni eredetű császári... more
Eusebios, Constantinus császár (306-337) életrajzírója, valamint Lactantius, a „keresztény Cicero” egyaránt elbeszélték a Milvius hídon 312-ben Constantinus és Maxentius között megvívott döntő csata előtti isteni eredetű császári látomást. A látomásban szereplő „Έν τούτω νίκα”,  tehát az „E jelben győzni fogsz” jelmondat azóta szállóigévé vált, hiszen a pogányságot leküzdő kereszténység diadalát jelképezi. A Iulianus császár (361-363) nevével fémjelzett rövid pogány restaurációval kapcsolatban a későókor utolsó régi vallást támogató történetírója, a görög Zósimos nemcsak erős szimpátiával viseltetett, hanem egy Eusebioséhoz és Lactantiuséhoz kísértetiesen hasonló történetet is elbeszélt Historia Nova című, Anastasios bizánci császár uralkodási idejére (491-518) keltezhető munkájában. A történetben az ariánus keresztény II. Constantius és a pogány neoplatonista Iulianus rivalizálásáról olvashatunk, amikor a Napisten egy látomásban megjelenik és győzelmet ígér a régi vallást követő lázadónak. A két csodás történeten keresztül bepillanthatunk a IV. század sajátos, átmeneti vallási légkörébe, amikor az ókor és a középkor határán két világnézet állt szemben egymással. A látomásokat elemezve választ kaphatunk azokra a kérdésekre is, hogy milyen hasonlóságok, illetve különbségek jellemezték a későókor henoteista pogány, illetve keresztény képzeteit, továbbá miképp vélekedtek egymás metafizikai elképzeléseiről és vallásgyakorlatáról az ősi görög-római hit, valamint a korakereszténység legfontosabb szerzői.
1912-ben egy ásatás során a britanniai Letocetum ókori településéről egy mérföldkő töredéke került elő, mely a Roman Inscriptions of Britain epigráfiai kiadványban a 2246-os sorszámot kapta. A mérföldkövön olvasható latin felirat alapján... more
1912-ben egy ásatás során a britanniai Letocetum ókori településéről egy mérföldkő töredéke került elő, mely a Roman Inscriptions of Britain epigráfiai kiadványban a 2246-os sorszámot kapta. A mérföldkövön olvasható latin felirat alapján az emléket Claudius Gothicus (268-270) császárnak dedikálták, ami azért érdekes, mert Britanniát 260 és 274 között az úgynevezett Galliai Birodalom ellencsászárai uralták, s nem a Róma által elismert imperátorok. Feltételezésem szerint az epigráfiai emléket 270-ben emelték a galliai usurpátorok ellen lázadó helyi csapatok, akik Domitianus hadjárataira reagáltak a Claudius császárt elismerő lépésükkel. Domitianust mindössze két ókori forrás említi, a Scriptores Historiae Augustae, illetve Zósimos Historia Novája, ám egyik sem császárként ír róla, csupán hadvezérként említik. Ismerünk ugyanakkor két antoninianus érmét a C DOMITIANVS P F AVG szöveggel, így gyaníthatóan a zűrzavaros 270-es esztendő során imperátorrá is kikiáltatta magát csapataival a RIB 2246-os felirattal kapcsolatba hozható hadvezér.
Disszertációm az Epitome de Caesaribusszal, vagyis a középkori kódexekben a Libellus de vita et moribus imperatorum breviatus ex libris Sexti Aurelii Victoris a Caesare Augusto usque ad Theodosium címmel ellátott, 48 fejezetből álló... more
Disszertációm az Epitome de Caesaribusszal, vagyis a középkori kódexekben a Libellus de vita et moribus imperatorum breviatus ex libris Sexti Aurelii Victoris a Caesare Augusto usque ad Theodosium címmel ellátott, 48 fejezetből álló breviáriummal foglalkozik. Ez a IV-V. század fordulóján keletkezett munka az utolsó latin nyelven íródott pogány történeti mű, tehát kijelöli a korszakhatárt is az ókori és a középkori historiográfia között.
My dissertation is about the Epitome de Caesaribus, which is a 48 chapters long breviary titled Libellus de vita et moribus imperatorum breviatus ex libris Sexti Aurelii Victoris a Caesare Augusto usque ad Theodosium in medieval codices.... more
My dissertation is about the Epitome de Caesaribus, which is a 48 chapters long breviary titled Libellus de vita et moribus imperatorum breviatus ex libris Sexti Aurelii Victoris a Caesare Augusto usque ad Theodosium in medieval codices. This work, written at the turn of the 4th-5th century, was the last pagan historical work written in Latin, therefore it separates the era of ancient and medieval historiography as well.
Recenzió. (Agócs Nándor: Dignitas, Auctoritas, Maiestas és Potestas Pannoniában. A politikai, vallási és gazdasági hatalom ismert pannoniai származású és helyi birtokosai Pannonia térségében Augustustól Iustinianus koráig. L’Harmattan,... more
Recenzió. (Agócs Nándor: Dignitas, Auctoritas, Maiestas és Potestas Pannoniában. A politikai, vallási és gazdasági hatalom ismert pannoniai származású és helyi birtokosai Pannonia térségében Augustustól Iustinianus koráig. L’Harmattan, Pécs–Budapest. 2019. 508 o.)